A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy négy hónappal 80. születésnapja után, 2011. május 29-én, vasárnap nem sokkal 13 óra után az egykori piarista diák, Magyarország néhai köztársasági elnöke, Mádl Ferenc megtért Teremtőjéhez.
Gyászolja Őt felesége, hű társa Dalma asszony, és fia, menye, unokái. Gyászolják a piarista osztály- és évfolyamtársak, akikhez halála napján a 60. érettségi találkozóra Veszprémbe indult. Gyászolják a piarista öregdiákok, a Magyar Piarista Diákszövetség vezetősége és Sajtóbizottsága. Gyászolják egykori iskolatársai, barátai, köztük Borián Tibor Sch.P., aki a gimnáziumi évektől egészen haláláig jó barátja volt. És gyászolja jogászok nemzedéke, akiket tanított, s Hazája, amelynek államfője volt. 

Különszámunkkal kívánunk fejet hajtani emléke előtt, kifejezve őszinte részvétünket családjának. 
Halála másnapján kérdeztem Oberfrank Ferencet, hogy írna-e pár soros megemlékezést a következő Hírlevél hasábjaira? Már ekkor megfogalmazódott a gondolat, illendő lenne egy különszámmal emlékezni Mádl Ferencre. Borián atya és Oberfrank Ferenc is éppen erre gondoltak.

Az ifjú diákszövetségi tagok által most tervezés alatt álló, hamarosan megújuló weblapunk és a Piarista Diák hasábjaira elsők között szerettünk volna Vele is interjút készíteni. Nem az egykori köztársasági elnökkel, és nem is a jogászprofesszorral, hanem az egykori piarista diákkal. Egy piarista confraterrel, aki szolgálatával kiérdemelte egész nemzete szeretét. Szívesen vettük volna górcső alá kicsit másképp az egykori diáktársat, mint ahogy az újságok hasábjain megismerhettük. Kérdeztük volna ifjú piarista éveiről, az életútját meghatározó piarista atyákkal való kacsolatáról. Hogyan ismerkedett meg feleségével? Szerettünk volna beszélgetni Vele hobbijairól, sportszeretetéről, jogász életútjáról, unokáihoz fűződő viszonyáról, mély vallásosságáról... Szerettük volna megkérezni, hogy annak idején miért érezte úgy, hogy igent kell mondania Antall József hívó szavára, holott addig távol állt tőle a politika színpada? Szerettünk volna interjút készíteni Vele, a "barátunkkal", a piarista öregdiákkal. Borián atyával többször beszéltük, talán már nem olyan elfoglalt, talán ráérne... S a Teremtő most magához szólította. Interjú helyett, így már csak egy Hírlevél különszám maradt, benne a fájdalmas búcsúval. És persze a feladat, kegyelettel ápolni emlékét, megőrizve személyiségét, tovább örökítve eszmeiségét a felnövő piarista ifjúságnak.

Kincs Lajos Sch. P., néhai latintanárunk már tanította Mádl Ferencet is. 2003-ban Kincs atya temetésére köztársasági elnöki ideje alatt került sor. A gyászolókkal már tömve volt az Új Köztemető ravatolózója, amikor megérkezett. Testőrök és kísérők nélkül, kegyeletét és tiszteletét csendben leróni kívánó egykori tanítványként lépett a ravatalozóba. Ahogy haladt a volt diákok között, több gyászoló is megjegyezte: "Utat!", "Itt van Mádl Elnök Úr!", "Utat a köztársasági elnöknek!", mire Ő, a tőle megszokott szerénységgel halkan csendre intett minden fontoskodót: "Itt most nem köztársasági elnök vagyok, csak egy piarista diák, aki néhai tanárát, Kincs Lajost gyászolja!" Méltósággal, szerényen állt végig, éppen mellettem, mintha nem is köztársasági elnök lenne. Mindig is megmaradt szerény embernek, egyszerű piarista öregdiáknak, aki akkor és ott sem tett mást, mint ami ilyenkor illendő: szeretett latintanárától búcsúzott csendben, szerényen, külsőségek és felhajtás nélkül. Gyászolta egyik példaképét, hálával a Tőle kapott útravalóért.
Szakdolgozatomat Kilényi Géza professzor úrhoz írtam "A magyar köztársági elnök intézményéből", amelyben jelentős szerepet kapott Mádl Ferenc személye és munkássága egyaránt. Egy teljes hivatali évét feldolgozva mutattam be az államfő mindennapjait. Hetekig jártam be az Elnöki Hivatalba, a Sándor Palotába. Sajnos - elfoglaltsága miatt - nem tudtam interjút készíteni Vele. Így is köszönöm a mardandó élményt Elnök Úr, igazán érdekes volt elemezni egy vallásosságát mélyen megélő piarista diák politikai életútját a gimnáziumtól az elnöki székig. Tanulságos volt figyelemmel kísérni egy teljes hivatali évét, amelyből érezhetően sugárzott az intelligencia, a példaértékű munkálkodás nemzete iránt, minden cselekedete mögött ott volt az értékteremtés-szándéka és a keresztény vallásos ember becsületes szolgálatkészsége, amellyel a haza szolgálatában állott.

A Piarista Diákszövetségben mindig nagy tisztelet övezte személyét. Ahogy Antall József halála után megindult az Antall-i örökség feldolgozása, úgy kívánom, hogy Mádl Ferenc halála után az Ő munkásságát, örökségét is ápoljuk személyéhez méltóan. Reményeim és talán mondhatom, terveink szerint mi, piarista öregdiákok ápolva emlékét, alapítunk Mádl-emlékérmet, talán Mádl-kört, s jó lenne, ha lenne Mádl Ferenc-díj, s ezáltal sikerülne fiatal piaristákat támogatni tanulmányaikban, mert a "segíteni másokon" eszmeisége áthatotta egész életét. Fontos, hogy tudjuk közvetíteni a Mádl-i eszmeiséget, talán nevelve ezáltal is a piaristákat a "szép életre, jóra..."

2006-ban, az 55. érettségi találkozójukat követően egy interjúban a feltett kérdésre, hogy "mennyit jelentett számára a veszprémi piarista gimnáziumba járni?", azt nyilatkozta: "Komoly szellemi erőforrást jelentett az iskola, azt hiszem mások nevében is mondhatom, áldjuk a szüleinket, hogy annak idején ide írattak minket."
Igen, Elnök Úr, a mi nevünkben is mondhatja. Áldjuk a szüleinket, hogy ide írattak bennünket. Áldjuk a piarista atyákat, hogy kitartással tanítottak, alázattal és fáradságot nem kímélve neveltek minket, hogy elindítottak az életben. És áldjuk őket, mert többek között olyan diákokat is neveltek, mint Ön, Elnök Úr, aki példakép tudott és tud lenni sok fiatal piarista diák számára.
Fiatal korában utcáról bevezető járdaszakaszt aszfaltozott. Hosszú évekig képezte magát, fáradhatatlanul tanult, hogy jó jogász lehessen. Évtizedeken át publikált, oktatott, egyetemi professzorként jogásznemzedékeket nevelt. Bár nem kereste a politika színpadát, amikor hazájának szüksége volt rá, nem félt színre lépni, amely színpadon is, haláláig megmaradt vallásos kereszténynek, szerény férfinak, művelt és tudós jogászprofesszornak, erkölcsös politikusnak. A sajtó soha nem cikkezett magánéletéről, megfontolt, keresztény alapokon nyugvó gondolatait mégis megismerhettük. Még nyugdíjas elnökként is fogadta a hozzáfordulókat, ahol tudott, ott segített. Egész életében hű maradt Jézus Krisztushoz, a Katolikus Egyházhoz, a keresztény értékekhez és Kalazanci Szent József irányító gondolatához: "Ad maius pietatis incrementum!", azaz "Törekedj a pietas, a kegyeletes lelkület nagyobb gyarapodására!". 56 éven keresztül pedig hű társa volt szeretett feleségének, Dalmának.

Mádl Ferenc kiemelkedően fontosnak tartotta az egész magyar nemzet sorsát, országhatáron innen és túl egyaránt. 2000 nyarától 5 éven át volt köztársasági elnöke hazájának, de az elnökséget mindvégig szolgálatnak tekintette. Az 5 év lejárta után pedig nem jelöltette magát újra, érezte, megtette kötelességét. Élete egyik legnagyobb élményének tartotta a milleniumi ünnepséget, politikai pályája során pedig kitartóan küzdött a beteg és szegénysorsú gyermekekért. Életcéljának tekintette, hogy a kommunista diktatúra által erkölcsileg és szellemileg lerombolt országból egy "új" Keresztény Magyarország sarjadjon. Hivatali évei alatt és azt követően is folytatta a küzdelmet a politikai pártok közötti béke megteremtéséért, és szerette volna elérni, hogy az országgyűlésben és a politikában is a megnyilvánulások stílusa "egy keresztény országéhoz" méltó legyen. Az emberi együttélést illetően pedig jogászként a római jog hármas alapelvét vallotta: "honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere".

Kerényi Lajos atya szokta mondani: "Törekedjetek arra, hogy 'felkiáltójelek' legyetek mások számára!". Nos, Mádl Elnök Úr sokunk számára volt és lehet a jövőben is felkiáltójel. Istene és Hazája iránti, emberszeretettel áthatott hűsége - példaértékű. Kívánom minden piarista diáknak, hogy valamelyest tudja Őt követni, példaképül állítani. Tudjuk kellő alázattal szolgálni hazánkat, tudjunk hozzá hasonlóan örökké hűek maradni a katolikus egyházhoz, a Jézus Krisztus-i értékekhez és a piarista Alma Materhez.
Emlékszem, 80. születésnapja alkalmából a Heti Válasz hetilapnak adott utolsó interjújában azt mondta: "Azt hiszem, szerettek az emberek."
Igen, biztosíthatjuk arról, így halála után is, hogy szerették az emberek. Sokan vagyunk, akik tiszteltük, szerettük. Eleganciájától sugárzó nyilatkozatai, alázatos szolgálattal végzett elnöki és jogászi munkássága, példaértékű vallásossága, "felkiáltójelsége" hiányozni fog nekünk magyaroknak, a határokon innen és túl!

Isten Önnel, Elnök Úr! Imádkozunk lelki üdvéért! Nyugodjék Krisztus békéjében!
Mikecz Tamás, Hírlevél felelős szerkesztő

2011. május 29-én vasárnap délelőtt Mádl Ferenc veszprémi piarista öregdiák érettségi találkozóra indult, de útja végül a Teremtője elé vezette. Futótűzként terjedt el a hír közöttünk, de a hírcsatornák is azonnal közölték, hogy meghalt a 3. magyar köztársaság második elnöke.

Az 1990 utáni Magyarország egyik legelfogadottabb személyisége volt. Nekünk egyúttal iskolatárs is, aki az idén 300 éves jubileumát ünneplő Lovassy László Gimnázium és jogelődje, a Veszprémi Piarista Gimnázium volt növendéke. A fényes pályát befutó, nemzetközi tekintélyű jogtudós, egyetemi tanár, akadémikus, számos egyetemi és akadémiai tisztség betöltője, majd politikus, miniszter, végül államfő egész élete során a piarista nagycsalád tagjaként élt és viselkedett. Ápolta kapcsolatát fogyatkozó számú szerzetestanárával, osztály- és iskolatársaival, belépett a Diákszövetségbe, és amikor ideje, egészsége engedte, megjelent rendezvényeinken, vagy védnökséget vállalt felettük.
„A piarista gimnázium – tanáraink és diáktársaink – életünk meghatározó élményét és útravalóját adták.” – mondta egy interjúban, 1991-ben. Ebben külön is kiemelte osztályfőnökét, magyartanárát, Benkő Andort, latintanárát, Kincs Lajost és hittanárát Medvigy Mihályt, akit káprázatos műveltségközvetítőnek nevezett.
Az iskola fontos hivatása az értékközvetítés, vallotta. Azoké az értékeké, amik életszervező elveket határoznak meg, amik azután normákon keresztül rögzítik egyéni és közösségi életünk kereteit, erkölcsi és jogi szabályokként regulálják működését. Az egymásra épülő értékek, elvek, szabályok összhangja meghatározza a rendszer hitelességét és működőképességét egyaránt. E harmónia nélkül nincs emberhez méltó, hatékony és igazságos társadalom, állam sem.

A Gondviselés és Mádl Ferenc egészséges ösztönei, éles elméje lehetővé tették, hogy értékválasztásai és hozzájuk való hűsége mind a magánéletében, mind az egyre szélesebb tömegekre kisugárzó oktatói-tudományos munkásságában, s végül politikai életművében időtállónak bizonyultak. Vallott értékeit és elveit végül a történelem is igazolta.
Ifjú egyetemi kutatóként az európai jogfejlődést, a magánjogot és gazdasági jogot kezdte tanulmányozni, ami mellett végig kitartott, és végül ez emelte felelős kormányzati pozíciókba, először az európai integráció, a privatizáció, a dunai vízlépcső, a bankrendszer ügyeinek nehéz feladatával. Megjárta az egyetemi oktatói karrier összes lépcsőfokát, és szakadatlan gazdagodó kapcsolata volt a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy végül a közoktatási, a felsőoktatási és az Akadémiáról szóló törvények beterjesztője legyen. Az egyházi iskolák jelentőségét az „új” Magyarországon is világosan látta, ahogy ezt a Katolikus Iskolák Nagygyűlésén mondott beszédében is kiemelte 1994 januárjában: „Emberszolgáló, érték-őrző és teremtő tevékenységükre szüksége van a társadalomnak, népünknek, hazánknak.” Politikai pályáját az államfői tisztség tetőzte be. Ezt a szolgálatát is egyszerűen, méltósággal teljesítette.
Nehéz szívvel fogadjuk el, hogy immár Mádl Ferenc neve lekerül földi levelezőlistánkról és átkerül arra a listára, amelyen piarista iskolába járt, történelemformáló államférfiaink szerepelnek. Olyanok, mint Széchenyi, Kossuth, Deák, Vasvári, Perczel, Klapka, Andrássy, Baross, Eötvös, Trefort, Teleki, Bibó, Antall… és - most már - Mádl.
Osztozunk a gyászban Dalmával és az egész Családdal. Őket is a Piarista Nagycsaládhoz tartozónak érezzük, hiszen egy Nagy Embert csak családjával együtt lehet megérteni, elfogadni és megköszönni.

Köszönjük, Teremtőnk Mádl Ferencet! Nyugodjék a Te békédben!
Oberfrank Ferenc, Magyar Piarista Diákszövetség Elnök

Imádság Mádl Ferenc temetésén

Urunk, Istenünk, megrendült szívvel állunk itt keresztény testvérünk koporsója körül.
Te minden embert különös gonddal, sajátos feladatra szánsz,
          de Őt kivételes tehetséggel, erkölcsi érzékenységgel áldottad meg.
Egyszerű emberek között nevelkedett.
Jogász lett egy olyan korban,
         amelyben már-már megrendült a bizalmunk a jog és a közélet tisztasága iránt.
Ő visszaadta, visszaszerezte a devalválódott szavak, értékek becsületét.
Tanítványainak - az egyetemi katedrán - jó tanára volt.
Majd a közéletben megbízható vezető.
Nem kereste a népszerűséget, de megnyerte az egész nemzet bizalmát.
Keresztény államférfi volt.
Nem úgy, hogy a hatalomért folytatott küzdelemben az egyház vagy a keresztények érdekeit védelmezte volna a másképpen gondolokodók ellenében, hanem úgy, hogy keresztény lelkiismerettel munkálkodott minden magyar ember, az egész nemzet javán.
Nem a "ki kit győz le" kérdése foglalkoztatta.
Hitt abban, hogy nem egymás ellenében,
         hanem egymásért, együtt kell és lehet élnünk, boldogulnunk.
Magáénak érezhette, érezte is az egész ország,
         amelynek néhány éven át első embere volt.
Mint régi, szent királyok, imádsággal fogott munkához,
         minden tettéről, szaváról Előtted számolt el.
Különös felelőségtudattal figyelt a legszegényebbekre.
Nemzetközi kapcsolataink alakításában a béke útjait járta, építette.
Sosem saját dicsőségét kereste,
         mindig azok javát, akiknek vezetője volt.

Váratlanul szólítottad magadhoz,
         mielőtt a kor fizikai, szellemi erejét kikezdhette volna.
Ahogy maga is kérte/remélte, - amint a gyászjelentésén olvasható költői idézet sejteti:
          "Nem félek a haláltól, Megállok vele szemben,
            De amikor lesújt rám, Isten, ölelj meg engem!"

Öleld magadhoz, Urunk,
          tisztítsd meg gyarlóságaitól, amelyek nélkül nincs ember itt, a földön.
Fogadd atyai házadba!
Családjának, barátainak légy vigasztalója!
Emlékét áldd meg, örökségét tedd maradandóvá közöttünk!
                                                                                     Ámen

fotó: Mádl Ferenc temetésén gyászbeszédét mondja Jelenits István Sch.P. (MTI)

A szintén egykori piarista diák, dr. Erdő Péter bíboros, prímás, az MKPK elnöke az alábbi részvétnyilvánító táviratot küldte a Köztársasági Elnöki Hivatalnak (KEH):  "Megrendülten értesültem Mádl Ferenc Elnök Úr haláláról. Személyében tudós és igaz embert tisztelünk, aki hosszú éveken át népünk méltó jelképe volt."

Május 30-án, hétfő estig nyilváníthattak részvétet a Sándor-palotánál Mádl Ferenc tisztelői, közöttük volt Erdő Péter bíboros is, aki az alábbi bejegyzést írta a részvétnyilvánító könyvbe:
„Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.”
Köszönjük a tanúságtételt, a helytállást, a szeretetet.
Mádl Ferenc elnök úr emléke erőforrás marad népünk számára."

fotó: Erdő Péterről és Mádl Ferencről, a köztársasági elnöki beiktatáskor

"Azok a boldog diákévek" - idézetek a 2006 májusában Vele készült interjúból.
2006 májusában Veszprémben találkoztak az 55 éve érettségizett piarista diákok, amely eseményen részt vett Mádl Ferenc volt köztársasági elnök is, akiben még akkor is élénken éltek a városban eltöltött esztendők. Itt olvasható az interjú egy részlete.

Milyen érzésekkel tért vissza Veszprémbe?
- Azt hiszem, valamennyien jó emlékekkel jöttünk vissza, hiszen ezt a csodálatos várost nagyon megszerettük. A mindennapi életet jelentette nekünk, úgy ismertük, mint a tenyerünket. Építészeti, városképi élményt nyújtott nap mint nap. Még ma is különleges érzés számomra sétálni a várban, ebben az egyedülálló történelmi milliőben. 

Több nyilaktozatában is elmondta, sokat köszönhet a veszprémi piarista gimnáziumnak. 
- Komoly szellemi erőforrást jelentett az iskola, azt hiszem mások nevében is mondhatom, áldjuk a szüleinket, hogy annak idején ide írattak minket. A tanárok és diákok közössége olyan szellemi töltést, műveltséget adott, amelyre bátran alapozhattunk, az egész életben elkísért. Nem vitás, hogy a veszprémi évek az életem maghatározó időszakát jelentik. Nemzeti, valamint emberi öntudatomat is meghatározta. 

Mi a véleménye az egyre bővülő profilú Pannon Egyetemről?
Nagyon fontos egy város életében a magas szintű, modern oktatás, a Pannon Egyetem pedig megfelel ezen kívánalmaknak. Eredményessége gazdasági szempontból is lökést adhat Veszprémnek, hiszen a nagy cégek szívesen költöznek ide, ha megfelelő képzettségű emberekre alapozhatják a jövőjüket. Az intézmény sikerét egyébként kicsit magaménak is érzem, hiszen diákként dolgoztam a mai A épület kialakításánál, bátyámmal az utcáról bevezető járdaszakaszt aszfaltoztuk.

"Uram, ahová tettél, ott szolgállak, 
 ahol megsejtlek, ott kereslek. 
 Ahogyan tudlak, úgy követlek,  
 ha megbotlom, nem csüggedek. 
 Ami van, azért magasztallak, 
 ami nincs, azért nem zaklatlak. 
 Ami a munkám, megcsinálom, 
 a jó szót érte sose várom. 
 Ha nem sikerül, nem kesergek, 
 és másnap mindent újrakezdek."

A Professzorok Batthyány Köre gyászol. Váratlanul elhagyott bennünket kiváló barátunk, Mádl Ferenc akadémikus, a Magyar Köztársaság volt elnöke, a keresztény szociális eszmék kiváló élharcosa és kitartó hordozója, aki minden magyar tudós és tanár példaképe lehetett.

Szívből remélhettük, hogy a hazának és elveinek szentelt teljes életútja végén, miután a jó harcot megharcolta, és a futást elvégezte, még szép éveket tölthet el szellemi frissességben szeretett családja körében, baráti körben, miközben a fiatalabb nemzedékekkel megosztja bölcs meglátásait. A munkával és helytállással töltött nyolcvan éve végén úgy érezzük: korán ment el; nagyon fog hiányozni.

A Professzorok Batthyány Körének Elnöksége

fotó: Rene Blanchet rektor Mádl Ferencet kinevezi a Sorbonne Egyetem díszdoktorává

Vasárnap van. Ragyogó tavasz végi nap. Ilyenkor szoktam találkozni a tihanyi templomban Mádl Ferenccel és feleségével, Dalma asszonnyal. Most is kerestem a padsorokban a két szép ősz fejet. Hiányoztak. Azt hittem, azért, mert még nincs itt a nyár. Kora délután érkezett meg hozzám a döbbenetes hír: Mádl Ferenc halott. Tizenhárom óra után néhány perccel tért meg Teremtőjéhez, nyolcvanegyedik életévében.

Nagyon rossz ezt a nekrológot írnom az egyik legjobb, legkorrektebb, legkedvesebb és legbölcsebb emberről, akit valaha ismertem. Fájdalmas üresség van bennem, amit az enyhít, hogy a halál nem végleges. Ebben hitt ő is, s minden bizonnyal ez befolyásolta az egész életét, amelynek lényege volt a büszke alázat.

Karakterét tudós mivolta alapozta meg, jogász lévén az emberi igazság mély rétegeibe próbált hatolni, s alázata abból eredt, hogy tudta: a teljes igazság, az út és az élet letéteményese az Úr.
Minden bizonnyal hite, jelleme és tudása tette alkalmassá arra, hogy a Magyar Köztársaság elnöke legyen, s józan konzervativizmusa, hazaszeretete, emberi-erkölcsi nagysága, jósága, türelme révén vált olyan államfővé, akinek a tevékenysége, döntéseinek jogi megalapozottsága, feddhetetlensége más világnézetű emberek, politikusok körében sem váltott ki ellenérzéseket. Nem megosztó, sokkal inkább vonzó és a nemzeti együttműködést szolgáló személyiség volt. Politikai pályafutása során soha nem okozott megbotránkozást. Ez nem tekinthető szelídsége következményének, hiszen ez a szelídség kemény volt, mint a kő. A keménység kompromisszumkészséggel és tárgyalóképességgel társult, s mindemögött a jog tisztelete és a tudás biztonsága állt.
Európai ismertségű jogtudósként fő szakterülete a nemzetközi jog; ennek a tudományágnak professzoraként dolgozott az ELTE jogi karán. Számos külföldi egyetem díszdoktora és vendégtanára volt.
Politikai pályafutása Antall József kormányában kezdődött, először tárca nélküli, majd 1993–94-ben művelődési és közoktatási miniszter volt. Egyik szorgalmazója és megalapítója a polgári együttműködés mozgalmának. 1995-től köztársasági elnökké választásáig a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt, egyik garanciája annak, hogy a lap nem tért le a Pethő Sándor által megjelölt útról, s a polgári összefogás és a 2010-ben bekövetkező változás egyik hatékony szorgalmazója lett.
Nehezen ocsúdom a döbbenetből, s tudom, hogy személye mostantól kezdve, hozzám hasonlóan, sokaknak hiányzik majd. A Magyar Nemzet nevében is búcsúzom tőle, jól tudva, hogy az egész magyar nemzet egyik kiváló fiát veszítette el.
Érdemeit sokáig lehetne sorolni, nem is szükséges várni a „történelmi távlatokra”, méltó államfője volt öt esztendőn át Magyarországnak, távozása nemzeti gyász és fájdalom.
Ezúttal nem csak szóvirág, hogy Teremtőjéhez tért meg, hiszen életműve, erkölcsisége, alázata mindig is a Teremtőbe vetett hitén alapult. Ez a reménység minden ilyen halálban, s ebben a reményben osztozunk feleségének, Dalma asszonynak, gyermekeinek és unokáinak gyászában, amely az ország gyászával közös.

Kristóf Attila - MNO Online
http://www.mno.hu/portal/787280

Mádl Ferencnek számos elismerése és díja mellett a piaristák is kifejezték tiszteletüket és hálájukat áldozatos munkásságáért. 70. születésnapja alkalmából a Piarista Generális 2001-ben "piarista confrater diplomát" adományozott neki a Piarista Rendért folytatott sokoldalú és áldozatos munkásságáért.

Nem maradt el Veszprém megye hálája sem (a veszprém megyei Bánd községben született), pár évvel ezelőtt megkapta Veszprém megye díszpolgári címét.
2011. május 25-én pedig a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgára címet adományozott neki. 

Hegedűs László, piarista öregdiák (elhunyt 2007 október 21-én): CANTATA

Uram, köszönöm, hogy engedted látnom
teremtett világod,
az özönlõ felhõt, a kibukkanó napot,
a hûvös estét, a frissítõ hajnalt,
s a nyíló virágot.

Köszönöm, hogy engedted látnom
az épített világot,
ropogó lobogását a szellemnek,
a teremtény égõ akarását,
a cantata profanát.

Köszönöm, hogy engedted hallanom
az örök zenét, a húsvéti halleluját
s a mámoros reményt,
a kilencedik szimfóniát.

Uram, engedd majd látnom
a fenséges fényt,
az örök világosságot.
 

Dr. Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. A Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd 1955-ben, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1961-63 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán.
1955-től bírósági fogalmazóként, majd titkárként dolgozott.
1956 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens, 1973-tól egyetemi tanár, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el. 1985 és 2000 között az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékét vezette. Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában” című disszertációjával nyerte el.
1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja. 

Tudományos tevékenysége során elsősorban polgári joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival, valamint Európa-joggal foglalkozott. Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében, illetve számos szervezet munkájában, tagja volt több nemzetközi akadémiának, vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított [Kaliforniai Egyetem (USA); Berkeley (USA); Sacramento-i Jogi Egyetem (USA); Salzburgi Egyetem (Ausztria); Müncheni Egyetem (Németország)].
Közel húsz könyv és több száz tanulmány szerzője magyar és különböző idegen nyelveken: A deliktuális felelősség története (1964); Az Európai Gazdasági Közösség joga; Összehasonlító nemzetközi magánjog; A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga; State and Economy in Transformation (1997); EU Integration Process – Enlargement and Institutional Reforms (1997); Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga – társszerző Vékás Lajos (6 kiadás 1981-1997-ig); Az európai örökség útjain (1995).
Számos hazai és nemzetközi kodifikációs munkálat résztvevője. Évekig volt választott bíró nemzetközi gazdasági perekben (Budapest, Bécs, Washington).

A politikai életben a rendszerváltozás után vállalt csak szerepet.
1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, 1990. május 23-ától 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, az ezzel összefüggő állami feladatok összehangolása és azok megvalósulásának figyelemmel kísérése, külön megbízás alapján a kormány, ill. a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben, közreműködés az igazságügy-, a külügy-, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere egyes feladatainak megvalósításában. 
1991-től a bős-nagymarosi vizerőmű kormány-meghatalmazottja is volt. 1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként dolgozott, majd a Vagyonügynökségtől megválva a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett és a Banfelügyeleti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte. Felügyeletet gyakorolt továbbá az MTA Központi Hivatala mellett az Országos Tudományos Kutatási Alap felett is. 1990. augusztus 17-étől a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke. 1992 januárjától – 1993 februárjáig pedig a Humánpolitikai Kabinet elnöke volt.
1993. február 22-étől 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. E minőségében tagja volt a Humán- és Ifjúságpolitikai Kabinetnek és az európai integrációval kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására alakult tárcaközi bizottságnak.
1994 februárjától - júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt. 1991. január 7-étől a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke. 1993-től a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottságának elnöke, 1994. júniusától pedig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.
1995-től a Magyar Örökség Díj Bíráló Bizottságának elnöke. 1995-ben az akkor ellenzéki MDF, KDNP és a FIDESZ közös államfőjelöltje volt. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke. 1999-től köztársasági elnökké történő megválasztásáig a kormány tudományos tanácsadói tagja.
1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a Francia Köztársaság elnöke a Francia Becsületrend lovagi fokozata kitünetést adományozta Mádl Ferencnek a francia-magyar kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért, 2001-ben pedig a nagykeresztjével tüntették ki.

Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, 2000. augusztus 4-én a Kossuth téren ünnepélyes keretek között iktatták hivatalába. Államfőként elnöke volt a Szent Korona Testületnek is. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Hét esetben a parlament által már elfogadott törvényt véleményezésre továbbított az Alkotmánybírósághoz, illetve visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek, s négy törvény esetében kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól.

2011. május 25-én a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgára címet adományozott számára. 

fotó: készült 2000. augusztus 4-én a Kossuth téren, az elnöki beiktatáson.
forrás: Mikecz Tamás: "A Magyar Köztársaság Elnökének alkotmányos pozíciója" Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Alkotmányjogi tanszék, Szakdolgozat.

"Több mint szimbolikus (…...), hogy első királyunk, a magyar államiság megalapítója, Szent István a szent koronát a pápától kapta. Ettől kezdve meghatározó volt a magyar kultúra, a magyar társadalom, sőt a magyar politikai élet tekintetében is sokáig az a tény, hogy a magyarság a nyugati kereszténységhez csatlakozott. (…...) Nagyon fontosnak tekintjük az egyház részvételét (...…) a társadalom morális megújításában. Az egyházak társadalmi tanítása mindig is átjárta az európai kultúrát. A társadalmi szolidaritásra való felhívás, az ember méltóságának kiemelése és az emberi jogok mai hangsúlyozása nemcsak a hívők, hanem az egyházakhoz nem tartozók számára is alapvető érték.(…) Az egyházaknak különleges szerepük van a határon túli magyarok kulturális identitásának megtartásában. A magyar egyházak a történelem folyamán mindig nemzetfenntartó erőt képviseltek. (...) Történelmi katasztrófák idején sokszor az ország szinte nem is létezett, az egyházak tartották a nemzetet egyben."
(Az egyházak történelmi és mai szerepéről Köszöntő beszéd Az európai államok és az egyházak kapcsolata a megváltozott világban c. nemzetközi konferencián, Bp. 1993. máj. 26-28.) Mádl Ferenc: Az európai örökség útjain, Atheneum Nyomda Rt. 1993: 58-62
Mádl Ferenc ekkor művelődési és közoktatási miniszter volt

"A kultúra olyan, mint a flóra, amelyben minden egyes fának, bokornak és fűszálnak megvan a maga helye és szerepe. Mindazonáltal nem a fák, hanem a bokrok és a fű tudnak a sivatagnak leginkább ellenállni. Ez az igazság a kultúrára is áll. Csak azok a közösségek tudnak és fognak fennmaradni, amelyek - kis népességük ellenére -, miközben magukba szívják az uralkodó kultúrák befolyását is, kötődnek és ragaszkodnak gyökereikhez, képesek megőrizni nemzeti önazonosságukat és nem esnek divatos tendenciák áldozatává. Az emberiség csak így tudja megőrizni a kultúrák eredeti sokszínűségét és gazdagságát, tehát lényegadó jellegzetességét, csak így menekülhet meg egy globális homogenizáció fenyegető sivatagától."
("Tegyük meg, amit tudunk, hogy jobb legyen a föld" Beszéd az UNESCO Általános Konferenciája 27. ülésszakának plenáris ülésén, Párizs, 1993. okt. 27.) Mádl Ferenc: Az európai örökség útjain, Atheneum Nyomda Rt. 1993:68. 
Mádl Ferenc ekkor művelődési és közoktatási miniszter volt

"Az embernek hinnie kell abban, hogy van értelme annak, amit tesz. Ez különösen nehéz a sok kritika mellett, ami a Kormányt éri. (...) A teljes átalakuláshoz, az út felfelé íveléséhez nyilván évek kellenek, és mindenki erőfeszítése szükséges, bárki legyen is kormányon. A magam részéről megteszem, amit tudok. Nem elsősorban a Kormányért, A Kormánnyal - amíg a vállalt irányt követi - az ügyért. (...) Messze ható baj lenne, ha a kormány nem tudná betölteni vállalt misszióját, mert az ügy is veszélybe kerülhetne."
(A tudomány feladatait a tudománynak kell megoldania Interjú a Magyar Tudományban, 1990. 09. 04.)Mádl Ferenc: Az európai örökség útjain, Atheneum Nyomda Rt. 1993:235. 
Mádl Ferenc ekkor tárca nélküli miniszter volt, tudománypolitikai, privatizációs, humánpolitikai és bankfelügyeleti feladatokat látott el

"A pannon táj - a történelem tanúsága szerint - a legkorábban hozta létre és emelte világszínvonalra, sajnos sok közbeeső kényszerű cezúrával, a magyar felsőoktatást. (…...) A magyar felsőoktatás - sokszor nehéz időkben, minden régi és új anyagi és más gondja mellett is, az alkotó szellem értékrendjétől idegen erők néha megjelent vírusai és jégverése ellenére is, tanárainak és hallgatóinak kiválósága és felelős odaadása folytán mindig betöltötte hivatását, hogy szolgálja a nemzet művelését. (…...) Az oktatás nemcsak ismeretek átadása, hanem etikai-erkölcsi értékek vállalása, megvallása és közvetítése is."
(Tanévnyitó a Janus Pannonius Tudományegyetemen, 1993. 09. 13.) Mádl Ferenc: Az európai örökség útjain, Atheneum Nyomda Rt. 1993: 272-274
Mádl Ferenc ekkor művelődési és közoktatási miniszter volt

"A privatizáció törvényes célja és rendje szerint tettem a dolgomat. Ezt a történelmi vállalkozást szolgálni (...) kíméletlen odaadást parancsol. Munkatehernek is nagy ez a feladat, ugyanakkor nagy lelki teher is (...). Ám ha már elvállaltam - nem kerestem -, végzem a feladatom lelkiismerettel, erőm szerint, ameddig szükség van rám. (...…)
A modern szociális piacgazdaság lényege az, hogy ebben a rendben a piac meghatározó törvényszerűségei mellett benne van a jóléti-szociális feladatkört is ellátó állam alakító, esetenként jelentősen beavatkozó szerepe. (...) Nem minden van az ördögtől, ami állami."
(A folyam sodrása és hordaléka, Magyar Hírlap, 1991. 07. 06.) Mádl Ferenc: Az európai örökség útjain, Atheneum Nyomda Rt. 1993:316.
Mádl Ferenc ekkor tárca nélküli miniszter volt, tudománypolitikai, privatizációs, humánpolitikai és bankfelügyeleti feladatokat látott el

"A rossznak az az átka, hogy állandóan rosszat szül." Az "ősbaj" a másság elismerésének, a toleranciának, horrible dictu a mások iránti szeretetnek, a kulturális és etikai értékek iránti alázat alacsony fokában vagy hiányában van. Ez (..) könnyen átnő a saját hit és vélemény kizárólagossági koefficiensének megjelenésébe, növekedésébe és erőltetésébe, a szellem, a gondolkodás eltorzulásába. (…...) Az intoleranciában a centralizáció vírusa könnyen elszaporodik."
(Ha Eötvös feltámadna, Új Magyarország, 1995. 02. 11.)

"Ha az államfői erényeket próbálom számba venni, akkor Szent István intelmeitől kezdve számos írásra gondolok, mely a közjogról, az etikáról szól, valamint arról, hogy az államfőnek alázatosan kell viseltetnie az ország dolgai iránt. És akinek egyben bölcsen át kell tudni tekinteni az ország gazdasági, kulturális, politikai érdekeit. Tisztelnie kell az emberek szabadságjogait, a különböző intézmények jogosítványait, amelyek mellett az államfőnek fontos kiegészítő, kinevező, aláíró szerepe van. A köztársasági elnöknek alkotmányos kontroll-, a köz érdekeit védő feladata is van. Meg kell találni a harmóniát az intézmények szerepe és a köztársasági elnök jogosítványai között. Nyilván ezt csak gyakorolva lehet elsajátítani, de előfeltétel egyfajta lelki alapállás. Kulcskérdésnek tartom a kormányzásban résztvevők jogainak tiszteletben tartását. (...…) A magyar hagyományok és politikai kultúránk aktív kormányzati szerepet igényel. (...) A szociális piacgazdaság feltételeinek megteremtésében a kabinetnek olyan jelentős feladatai vannak, amit nem vehet át a köztársasági elnök. (…...) Még mindig nehezen tudom elhinni a megtiszteltetést, hogy köztársaságielnök-jelölt vagyok. A jelöltséget szimbolikusnak tartom, mely kifejezi a polgári ellenzéki pártok egységét. Amikor a felkérésre igent mondtam, az is motivált, hogy segítsem az Antalli-örökség továbbvitelét."
(Nyílt lehet a verseny, Magyar Nemzet, 1995. 06. 10.)
Mádl Ferenc ekkor a polgári pártok köztársaságielnök-jelöltje volt

"Antall József szavait hadd idézzem, aki azt mondta, hogy szerencsétlen dolog az embereket fölboncolni liberálissá, kereszténydemokratává, nemzetivé. Ezek az értékek sokunkban szétválaszthatatlanul léteznek. (…...) Sok mindent jelent polgárnak lenni. Jelent egyfajta egzisztenciális biztonságot, azt, hogy az ember (...) anyag oldalról nézve a szabadság állapotába kerül. Törekszik műveltségi, kulturális és etikai kiteljesedésre. A polgárt az a szemlélet hatja át, hogy ne mások gondoskodjanak róla, hanem ő gondoskodjon magáról és másokról. Ne a fölötte levő államtól várja helyzete jobbra fordulását, hanem ellenkezőleg, neki kell szolidárisnak lenni a társadalom többi-tagjával, tágabb-szűkebb közösségével, a hazájával. Ezzel összefügg a felelősség érzete szűkebb és tágabb környezetéért. Továbbá követelmény, hogy tisztelje a hagyományos erkölcsi és jogi értékeket. Legyen jogkövető, ugyanakkor ne szeresse az elnyomásnak, az alávetettségnek semmilyen formáját."
(Polgárnak lenni, interjú, Magyar Nemzet, 1996. 03. 02.)
Mádl Ferenc a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként adta az interjút

"Belátván, hogy az egyetlen eredményes megoldás a váltásra a legnagyobb eséllyel nyerni tudó erőt kell támogatni, a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor mellett törtünk lándzsát."
(Mi az egységet akarjuk erősíteni, interjú, Magyar Nemzet, 2000. 02. 03.)

"Nekem nem a miniszterség kellett, hanem a bizonyosság, hogy képes vagyok a válaszra, ha egy korábbiaktól eltérő feladattal megszólítanak. (...) Bűnbánatot hirdetni az Úr Ninivébe küldi Jónást, ő azonban inkább hajóra száll, hogy kibújjon a feladat alól. Küldetését azonban teljesítenie kell, s ez be is következik. Én nem bűnbánatot akartam hirdetni Ninive-Magyarországon, s prófétának sem tartottam magam. Egy voltam azok közül, akik feleltek a hívásra."
(Az Úr Ninivébe küldi Jónást, interjú, Magyar Hírlap, 1996. 03. 23.)

"A kultúra a mindenkori kötőanyag, amely Európa részeit összeköti. Azt szoktam mondani: az különbözteti meg az európai kultúrát sok más kultúrától, s egyben az adja a hallatlan sokféleségét is, hogy minden nemzeti kultúrában benne vannak a speciális vonások, de születésétől kezdve benne vannak az európai jegyek is. Nincsen szó tehát arról, hogy a jövőben bármelyik ország kultúrája feloldódna egyfajta európaiságban. Ellenkezőleg, az európaiság előfeltétele az antikvitástól kezdve a zsidó-keresztény eszmekörön át máig az, hogy ez a sokszínűség fennmaradjon és kiteljesedjen. Ennek a szemléletben a megjelenítésében és képviseletében is nagy szerep van a köztársasági elnöknek."
(Mádl vállalja az átvilágítást, interjú, Új Magyarország, 1995. 06. 30.)
Mádl Ferenc ekkor a polgári pártok köztársaságielnök-jelöltje volt

forrás: http://www.origo.hu/itthon/20000604idezetek.html 

Mádl Ferenc temetési szertartása 2011. június 7-én, kedden fél ötkor kezdődött a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, az elhunyt végső nyughelye a 28-as számú parcella 1. sorának 40. sírhelye lett, amelyet a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság múlt szerdai ülésén nyilvánított a Nemzeti Sírkert részének.
A bizottság arra kérte a közintézményeket, hogy a temetés napján fekete zászlót tűzzenek ki az épületekre.

A temetési szertartáson felesége Mádl Dalma, fia és családjának más tagjai mellett magyar és külföldi politikusok, közéleti személyek egyaránt szép számmal vettek részt. A búcsúztatáson jelen volt Schmitt Pál jelenlegi, Göncz Árpád és  Sólyom László volt államfő, Orbán Viktor jelenlegi, valamint  Boross Péter és Medgyessy Péter egykori kormányfő, Erdő Péter bíboros, prímás és Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Lerótta kegyeletét az Orbán-kormány több tagja, Kövér László házelnök és számos közéleti személyiség is. A gyászolók között volt Rudolf Schuster volt szlovák,  Emil Constantinescu egykori román, Aleksander Kwasniewski volt lengyel, valamint Stipe Mesic korábbi horvát államfő is.

A gyászoló családtagok kérése az volt, hogy virágok és koszorúk vásárlása helyett az erre szánt összeggel a gyászolók az Istenadta Tehetség Alapítványt támogassák. (Az alapítványt Mádl Ferenc felesége, Mádl Dalma hozta létre 2005-ben, és kistelepüléseken élő, hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek középiskolai tanulmányait támogatja. Az alapítvány egyházi kollégiumok lakóinak ad ösztöndíjat.)

Katonai tiszteletadás mellett, a katolikus egyház szertartása szerint került sor az állami temetésére. A ravatalnál búcsúbeszédett mondott Schmitt Pál államfő, Granasztói György történész és Király Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja.
A római katolikus szertartáson liturgiai szolgálatot teljesített Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele, valamint Frajka Félix ferences szerzetes és Jelenits István piarista szerzetes, egykori piarista tartományfőnök.
A szertartáson közreműködött az ELTE Bartók Kórus és Zenekara, a Magyar Honvédség Támogató Dandár Központi Zenekara, valamint a Magyar Honvédség Díszzászlóalja.

Az elhunyt lelki üdvéért a Szent István-bazilikában este 20 órai kezdettel dr. Erdő Péter bíboros, pírmás, esztergom-budapesti érsek mutatott be engesztelő szentmisét, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített, és a bazilika előtti térem kivetítőkön is követni lehetett.

A Magyar Televízióban a temetést követően beszélgetés volt látható két egykori piarista diákkal, Erdő Péter bíborossal és Borián Tibor piarista atyával, akik Mádl Ferenc barátai voltak.

A koszorúk helyetti adományok utalásához segítség: az Istenadta Tehetség Alapítvány internetes elérhetősége: http://istenadta.puzzleweb.hu/

Amikor Mádl Ferencre mint jogászprofesszorra, a volt köztársasági elnökre, akár a családapára vagy éppen az egykori piarista diákra emlékezünk, érezzük, kijár a tisztelet feleségének, mindenkori támaszának, Dalma assszonynak.
Röviden bemutatva Mádl Dalma életét, áldozatos jószolgálati munkásságát, így tisztelgünk előtte, osztozva fájdalmában, kifejezve részvétünket szeretett férje elvesztéséért.

Némethy Dalma Asszony Pécsett született, értelmiségi család negyedik gyermekeként. 1951-ben Budapesten, a Patrona Hungariae Gimnáziumban érettségizett, majd ugyenebben az évben a pécsi gyermek-kórházban kezdett dolgozni.

1955-ben ment férjhez Mádl Ferenchez. 1957-ben Budapesten, a Kertészeti Kutató Intézetben, majd 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen helyezkedett el, ahol nyugdíjba vonulásáig, illetve nyugdíjasként 2000 márciusáig a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék kutatócsoportjánál dolgozott.
2000. augusztus 4-e, Mádl Ferenc elnöki beiktatásától kezdve tevékeny karitatív munkát végez. A Katolikus (korábban Magyar) Karitász jószolgálati nagyköveteként rendszeresen együtt utazik a segélyszervezettel az árvíz sújtotta területekre, Kelet-Magyarországra és Kárpátaljára.
Mádl Dalma számos nyilatkozatában kifejtette, hogy kiemelkedően fontos értéknek tartja a családot, ezért sokszor vesz részt nagycsaládosok és gyermekek javára szervezett jótékonysági rendezvényeken. Különös figyelemmel fordult mindig is a család nélkül felnövekvő gyermekek és fiatalok, illetve a súlyosan beteg (elsősorban leukémiás) vagy érzékelésükben korlátozott (vak, mozgássérült, értelmileg akadályozott) gyermekek felé. Sokszor látogat el az idősek otthonába is.

A Mádl-házaspárnak 1961-ben egy fiúgyermeke született, Mádl András, aki az Országos Rádió és Televízió Testületnél (ORTT) dolgozik. A Mádl-házaspárnak három unokája van.

Kedves Dalma Asszony!
Fogadja ezúton őszinte részvétünket, osztozunk gyászában!

Tisztelettel
Borián Tibor felelős kiadó és Mikecz Tamás felelős szerkesztő

Gyurkovics Tibor: Istenem

Ölelj meg engem, Istenem, 
már föl akarom adni 
az örök ellenállást, 
már meg akarok halni.

Köszvényben és közönyben 
nagyon sokáig éltem 
bódító tisztességben 
és tarkó-szenvedésben.

Vadász vadásznak vadra 
figyelő úr-cselédje 
voltam, miközben kaptak 
engem is puskavégre.

A füvön így rohantam, 
az erdőn így szaladtam, 
kapkodtam lábam, ám de 
a hitet megtartottam.

Valahol meg kell állni, 
valahol meg kell halni, 
valami könnyű réten 
akarok elfakadni.

Az izmaim a télben 
mint jéghúrok feszülnek, 
úgy néznek a szemembe, 
ahogy a menekültnek.

Nem félek a haláltól. 
Megállok vele szemben. 
De mikor lesújt rám, 
Isten, ölelj meg engem.