A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Meglásd, eljön. Mert hűséges az Úr.
A várakozás mintha felnőtthöz illőbb, reálisabb magatartás lenne, mint a megérkezés ünnepének gyermeki öröme. Jézus szavai között mindkettőre találunk megerősítést: "Ha azt mondják, 'itt van', vagy 'ott van!', ne higgyetek nekik!" "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be az Isten Országába." Talán azért van ez így, mert szükség van mindkettőre, a józan, tényszerű, két lábbal a földön járó szemléletre, és a csodát váró, a csodát fölfedező gyermeki látásra.

Jézus egyszerre hív e kettős magatartásra és hozzáállásra. De értsük jól! Nem hősi, hanem gyermeki felnőttségre. Nem arra, hogy fáradságot nem ismerve, fájdalmakat tűrve túllássunk a mindennapokon, hanem arra, hogy meglássuk a csodát itt és most. 
Jézus ugyanis személyes találkozásra hív. Arra, hogy merjek belebocsátkozni abba a valóságba, amelyet Ő is magára vett, amikor eljött, és azt ígéri, hogy itt találkozhattok Vele, aki eljövendő.
Nem kell tehát választanunk emberi valóságunk és Isten között; a fájdalmas jelen és az örömteli jövő között. Jézus világában örömre nyíló a fájdalom, Isten befogadására az ember.

Áldott karácsonyt kívánok Neked és szeretteidnek!
Urbán József Sch.P., tartományfőnök

A várakozás akkor élmény és öröm, ha reményteljes. Akkor, ha nagy lelki és szellemi értékkel gazdagít. Az igazi boldogság lényege az állandó fejlődés, a "többélevés".
Két lépcsőfoka van.

1. Olyan fórumok megkeresése, amelyek valódi értékadók. Vannak értékfosztó fórumok, amelyeknek csábító és szélesskálájú kínálata könnyen megtéveszt. Óvakodj tőlük boldogságkereső! Ilyenek a kábítószerezésre csábító diszkók, az értékektől mentes társaságok és internetes fórumok, tv műsorok, a szétesett, skizofrén családok, a bűnöző bandák... Keress és alakíts értékadó fórumokat! Te is legyél az!

2. A szép, a reményt nyújtó adventet áldozatok árán lehet megszerezni. Fetétele valaminek a feladása a többért. Magasabb értékrendbe való beépülés. Boulad atya kis tanító meséje kell, hogy felbátorítson a kalandos Advent vállalására.
"A kis molekula irigyelni kezdi a fűszálat, mert az olyan szépen hajladozik a tavaszi szélben. Kéri: végy fel engem, hogy mozogni, a szélben én is táncolni tudjak! A fűszál magába organizálja a molekulát. Ő pedig feladva előző, tökéletlen voltát: boldog.
A fűszál meglátja a kis fehér bárányt, aki több nála. Ő is szeretne elindulni, szaladni. Bárányka - kéri - vegyél magadba engem. Ő pedig boldogan feladja előző, szép, de túlhaladott állapotát és szalad fut. Több lett. Boldog.
A bárányka szemléli az embert, aki gondolkodik, épít, imádkozik. A kertben sétáló édesapa közli kisifával, aki nagyon szereti, ölelgeti a kis állatkát, hogy holnap vendégek jönnek, és a bárányka lesz az ebéd. A kisfiú ennek hallatán nagyon sírva fakad. A bárányka pedig vigasztalja: engedd, hogy emberek eledele legyek, akkor én is több leszek, gondolkodhatok, építhetek, imádkozhatok.

Advent Jézusa! Szeretnénk belolvadni isteni énedbe, jöjj el a szívünkbe, és alakítsd a mi szívünket a Te szent szíved szerint!
Ó, szívesen feladjuk kis "mái magunkat", kényelmünket. Hadd lehessünk többek, isteni vonásokat tükröző boldog, örök Karácsonyra várók!

Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepeket kíván a Hírlevél olvasóinak:
Kerényi Lajos piarista atya, a Budapest Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Plébánia plébánosa

Gyermekkorunkban valahányszor odaálltunk édesanyánk elé és megkérdeztük: "Anyu, mit szeretnél karácsonyra?", Ő mindig azt válaszolta: "Jógyereket". Nagyon élesen emlékszem erre, mert igencsak teljesíthetetlennek tűnt: finom kis iróniával helyretett bennünket.

Valahányszor ajándékot készítek, vagy kapok, intő emlékként mindig előttem van ez a tanáros-szülős, frappánsan is igaz, bölcs kívánság: "Jógyereket"!

A Piarista Gimnázium tanárai, diákjai nevében Áldott Karácsonyt és Jógyereket kívánok minden kedves látogatónknak!

Vízhányó Zsolt Sch.P., a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója 

Kedves volt Diáktársak, Barátaink!
Fényt váró, adventi lelkülettel köszöntjük a Hírlevél olvasóit.

Régi tapasztalat: olyan lesz a karácsonyod, amilyen volt az advented. Sikerült-e belelátnod a felszínes készülődés mögé? A fagyos, hideg napok ellenére fölmelegítetted-e a szívedet? A várakozás igazi vágyakozás volt-e benned a megtisztult élet után?
Jézus ma is megszületik ebben a megosztott világban, ma is igazi boldogságot kínál, mint 2000 évvel ezelőtt azon a betlehemi éjszakán.
Szívből kívánom, hogy minden piarista öregdiák megélje és adja tovább karácsony örömét és békéjét! 

Áldott, Békés Karácsonyi ünnepeket kíván
Borián Tibor Sch.P., az MPDSZ Hírlevelének felelős kiadója

Kedves Barátaink!

Elöször is köszönjük, hogy egész évben megtiszteltetek figyelmetekkel! Köszönjük, hogy elláttatok értékes tanácsokkal, kritikákkal, javaslatokkal a Hírlevél tekintetében, köszönjük a szerkesztőségbe küldött cikkeiteket, útleírásaitokat. Bízunk benne, hogy a 2011-es évben is mind többen és többen kapcsolódtok be munkánkba, tiszteltek meg leveleitekkel, kritikáitokkal.
Dolgos-szorgos év van mögöttünk, de a számvetéskor már rajzolódnak is az eljövő 2011 feladatai. Szívünkben és fejünkben új gondolatokkal, konkrét tervekkel, nagy távlatokat mutató ötletekekkel vágunk neki az új esztendőnek.
2010 utolsó heteiben létrehoztunk egy média-csapatot, amely elkezdte a webplap szerkesztését, egy új piarista öregdiák közösségi portál létrehozását és az újság megújítását. A bizottság tagjai jelenleg: Tóth Veronika, Géher Bálint, Strommer Domonkos és Dávid, Mikecz Tamás és Kovács Lóci.
Többszöri találkozásaink alkalmával elkezdtük az új diákszövetségi weblap és közösségi portál tervezését, kialakítását. Aki szakmájánál vagy akár ötleteinél fogva szívesen bekapcsolódna munkánkba, esetleg webdesign ötletekkel járulna hozzá annak sikerességéhez, szívesen látjuk januári találkozónkon. E-mail címemen lehet jelentkezni.

Az újonnan létrehozandó közösségi portál funkciója többoldalú. Facebook, twitter, iwiw - nyilvános közösségi portálok adták az alapötletet. Szeretnénk ezekhez hasonló, de kimondottan csak a végzett piarista öregdiákok számára elérhető közösségi portált létrehozni. A cél a portál révén új barátságok, tartalmas elfoglaltságokat ígérő kisközösségek létrehozása, ezek hatékony működésének elősegítése. Célunk könnyebbé tenni az osztályok, az évfolyamok, de akár a tagozatok vagy éppen az egész magyar piarista közösség számára az információáramlást megkönnyíteni. Szeretnénk segíteni a frissen végzett diákok számára szakmájukban a mielőbbi elhelyezkedést - ehhez tervezünk egy álláskereső alportált. Szeretnénk megkönnyíteni a piarista diákok által tulajdonolt, működtetett cégek bemutatását a piarista öregdiákok felé, segíteni az egymással való kapcsolatfelvételt cégkereső, szakmakereső alportálon keresztül. Új weblapunk könnyebbé kívánja tenni a már működő webshop elérését, piarista borok beszerzését is.
Sokszor probléma megfelelő orvos, ügyvéd, magántanár etc. találása? Az alportál ebben is segítséget kíván adni az öregdiákok és szüleik, hozzátartozóik számára.
Szeretnénk a közösségi portálon keresztül segítséget nyújtani egyedül élő, mindenféle támogatásra szoruló öregdiákok számára is. Többen vannak, akiknek nehézséget okozhat a bevásárlás, szeretne sűrűbben találkozni öregdiákokkal, szeretné felkutatni régi évfolyam és osztálytársait, esetleg több hírt kapni a piarista közösség mindennapi eseményeiről, sokan szeretnénk többet tudni a vidéki tagozatok aktivitásáról... a közösségi portál ehhez is segítséget kíván nyújtani. Olyan lesz, amilyenné alakítjuk, s ehhez kérjük most olvasóink segítségét! A közösségi portál már sokkal aktívabb részvételt kíván Tőletek, kedves Olvasóktól is, ezért fordulunk hozzátok. Írjatok e-mailt, gyertek el a média-bizottság megbeszéléseire. Együtt többre megyünk, szükség van minél több emberre!
Ugyanakkor az év vége a köszönetnyilvánítás ideje is: ezúton fejezzük ki hálánkat, hogy a Diákszövetség vezetői és a Magyar Piarista Rend mindvégig mellettünk áll. 

Szenteste azonban már a belső elcsendesülés, a betlehemi éjszaka mély csöndje, a megállni tudás békéje jött el. Az évközi hajtás, pörgés véget ér. Mindannyiunk számára Családunk kerül előtérbe. Karácsony idején igyekezzünk szakítani eddigi pörgős életvitelünkkel, noha a kísértés mindig nagy az ellenkezőjére. Legyünk szeretteink körében, beszélgessünk, imádkozzunk, csendesedjünk el!
Várjuk együtt a Reményt, a Beteljesülést, a Békét, a szerető Jézus megszületését, mert csak így tudjuk jó lélekkel körülállni a betlehemi jászolt, csak így nézhetünk biztatóan egymás szemébe, csak így foghatjuk meg egymás kezét Karácsonykor... Csak így érkezik el hozzánk a jövő, az "Eljövendő", akit szívünk vár, akit az egész világ vár, mert Ő ad értelmet életünknek.
Ez a karácsonyra érkező Hírlevél adjon bátorítást azokra a szép feladatokra, amelyeket Kalazanci Szent József piarista iskolái, nevelői, tanítványai az új esztendőben várnak tőlünk.

Áldott, Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Barátsággal
MPDSZ Hírlevél Sajtóbizottság
Mikecz Tamás felelős szerkesztő

Ismét megrendezzük a Piarista Bált: a vacsorával egybekötött táncmulatságra nemcsak szülőket, öregdiákokat várunk, de mindenkit, aki valamilyen módon kötődik a rendhez vagy szimpatizál az általa képviselt értékekkel.  

A Piarista Rend 1642-ben telepedett meg hazánkban, és az elmúlt évszázadokban nemcsak az oktatás és a nevelés terén, de társadalmi és kulturális téren is maradandót alkotott. A rend által képviselt értékrend mentén olyan közösségek, szervezetek alakultak, melyek a keresztény egyházaknak és a magyarságnak is alapsejtjei lettek. Ennek a közösségteremtésnek volt része a piarista bál, melynek hagyományai a harmincas évekbe nyúlnak vissza. A diktatúra kényszerítette szünet után a vidéki piarista iskolák újjáélesztették a találkozókat. Mi is megpróbáljuk feléleszteni a báli hangulatot.  A vacsorával egybekötött táncmulatságra nemcsak szülőket, öregdiákokat várunk, de mindenkit, aki valamilyen módon kötődik a rendhez vagy szimpatizál az általa képviselt értékekkel. Hiszen a múlt fölidézésén túl a jövő tervezése és megélése is közös igényünk.

A bál egyben jótékony célú gyűjtés is az iskola szabadidősport programjainak támogatására.  
A bál időpontja: 2011. január 15. 18 óra 
Helyszíne: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola díszterme (Budapest, V. ker., Piarista köz 1.)

A Bál fővédnöke: Pálinkás József, az MTA elnöke.

Belépőjegy (mely tartalmazza a vacsora árát): 5000 Ft. („Ültetett állófogadás svédasztallal”) Támogatói jegyek (részvételhez belépőjegy is kell!) vásárolhatók 5 000 – 10 000 – 15 000 Ft-os áron. 
A jegyek 2010. november 18-tól foglalhatók le és vásárolhatók meg munkaidőben a Piarista Gimnázium titkárságán (1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.; Telefon: 486-3690; Fax: 486-3691; e-mail: gimn@piar.hu).

Kedves Szülők, Öregdiákok, Támogatók!  
Minden jelenlegi és volt tanítványunk szüleit és hozzátartozóit is nagy szeretettel várjuk rendezvényünkre!
A jótékonysági célt támogatói jegyek vásárlásával, tombolatárgyak fölajánlásával valamint tombolajegyek vásárlásával, illetve a bálon történő gyűjtésen támogathatja.
A tombolatárgyakat a Titkárságon gyűjtjük.

Budapest, 2010. november 16.
Zsódi Viktor Sch.P. és Vízhányó Zsolt Sch.P.

Bár a közvélemény nemigen tud róla, a piarista iskolákban számos nehéz sorsú gyermek és fiatal koptatja a padokat, akik közül nem keveseknek még a betevő előteremtése is szó szerint napi gondot jelent.

Az osztályfőnökök számos árván vagy félárván nevelkedett gyermekről, súlyos adósságokba keveredett szülőkről, betegségekben szenvedő vagy fogyatékkal élő családtagokról tudnak. Az ilyen körülmények között élő diákoknak és családtagjaiknak rendkívül sokat jelent, hogy vannak olyanok, akik figyelnek rájuk, és legalább az ünnepek idejére megpróbálnak enyhíteni szomorú helyzetükön.

Az egykori piarista diák, ma sikeres vállalkozó Szkladányi Sándor - barátaival összefogva - minden év karácsonya előtt pénzadománnyal támogatja az ország piarista iskoláiban tanuló legszegényebb diákokat. Mint mondja, nem látná értelmét a rendelkezésre álló pénzösszeg elaprózásának, ezért intézményenként öt diákot támogat; az adomány személyenként ötvenezer forint. Ennek értéke azonban még nem végleges, mivel a felajánlások száma jelenleg is folyamatosan nő. A támogatandó személyek listáját az igazgatók állították össze az osztályfőnökök javaslatai alapján.
(Képünk illusztráció, és nem az adományozásban érintett gyermekeket ábrázolja.)

Kedves Olvasóink!

Kérlek Titeket, aki tud segítsen! A Hírlevél végén található e-mail címemre ( mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu) írhattok, megadhatjátok felajánlási szándékaitokat. Amennyiben nem éritek el közeletekben található gimnázium(ok) igazgatóit ez ügyben, úgy szívesen állok rendelkezésetekre, segítek ebben bárkinek! E-mailjeitek minden esetben továbbítom a Diákszövetség vezetőinek, akik döntenek a segítségnyújtás/felajánlás további menetéről, s e-mailben válaszolunk, hová adhatjátok le személyesen vagy banki átutalás útján adományaitok.

Köszönettel a nehéz sorsú, rászorulú piarista diákok nevében is
Mikecz Tamás

November 25-én e sorok írójának alkalma volt az eddig csak e-mail formájában kapcsolatban álló szegedi tagozatvezetővel, dr. Bánsági Tamással Szegeden, az ottani Piarista Rendházban egy rövid beszélgetés erejéig találkozni, hogy bepillantást nyerjen a tagozat életébe és erről Hírlevelünk olvasóit tájékoztassa.

Minden hó első hétfőjén a  piaristák tanácstermében találkoznak. Ezeken rendszeresen 6-8 fő vesz  részt. Páran csak alkalmanként tudnak megjelenni. A törzstagság a következő öregdiákokból áll: dr. Rakonczai János, dr. Rixer Gusztáv, Nógrádi Béla, Merley Tibor, Busa Ferenc, dr. Kispéter József és Velcsov dr. Az igen sokoldalú érdeklődést mutató társuk, Rakonczai János vállalkozik leggyakrabban előadások tartására. Témaválasztéka igen gazdag (pl. piaristák története, Trianon, az egykori piarista diák: Juhász Gyula költészete, stb.). Általában megbeszélik egymás között, hogy a következő összejövetelen ki vállalkozik egy kiválasztott  témára. Gyakran előadóként "külsősök" is megjelennek, így pl. a bölcsészkarról az egyik neves tanár, dr. Kovács Miklós külső tagként, vendég előadóként rendszeresen részt vesz a gyűléseken Juhász Gyula költészetével foglalkozva az ország különböző helyeiről összegyűjtette a költő eddig meg nem jelent írásait, kéziratait, és erről számolt be. Dr. Bánki Mihály főorvos verseiből, tárcáiból olvas fel. Merley Tibor tiszteletbeli elnök a magyar Gulágról, Ebesről, az algyői olajmezőről tartott érdekes előadást. Rendszeresen részt veszünk az iskola rendezvényein /évnyitó, évzáró, patrocinium stb./ Alkalmanként  egy-egy piarista tanár is megjelenik gyűléseinken. A "fiatalabb" öregdiákokkal a kapcsolatfelvétel megtörtént. Rixer Gusztáv lelkes tagtársuk lényegében nem "igazán" tartozik a szegedi társaságba, mert a váci piaristákhoz járt, mégis aktivitásával szinte túltesz a "szegedieken". Előadásainak témaválasztéka igen gazdag -  főleg irodalmi, történelmi témákban barangolva- , de váci piarista iskolai élményeinek felelevenítése is gazdagítja a színes palettát.
A tagozat elnöke, mint delegált elnökük - jobbára a Budapesten lezajló -diákszövetségi eseményekről szokott részletes beszámolót adni a hétfői összejöveteleken. A fiatalos, sportos alkatú elnök elmondta, hogy az öregdiák tagok között mély barátságok alakultak ki. Ezek nemcsak a közös diákévekre vezethetők vissza, annál is inkább, mert máshonnan  (Vác, Kecskemét) is vannak közöttük tagok - a piarista iskolák közösségének baráti szellemének kisugárzásában. Ahogy az évek mennek, úgy gyöngül az erejük. A 90-es években még két római kiránduláson, sőt egyszer szentföldi úton vettek részt. A tagság légfiatalabb tagja - egyben vezetője - 73 évével beszélgető társam, Bánsági Tamás, aki a pénztárosi feladatokat is ellátja. Jelenleg 22-23 ezer Ft van a pénztárban. A szűkös pénzkeretből is futja a piarista atyák sírjainak megkoszorúzására. Mindenszentek, halottak napján kimennek a  Belvárosi temetőbe a piarista atyák sírjához, ill. Dugonics András temetőben a Dugonics-obeliszkhez. Szerény nyugdíjaikból a hétfői összejöveteleken pénzt gyűjtenek, ebből adakoznak az iskolának, hogy a tanév végén a "Piarista Öregdiákok Díjaként" a rászoruló, jó tanulókat  megjutalmazza. Figyelmük arra is kiterjed, hogy adományukból piarista tanári hivatást választó gimnazistákat támogassanak.
Kölcsei Tamás

 
November 26-án, pénteken délelőtt tartotta az iskola beiratkozási nyílt napját, ahol tájékoztatást kaptak az érdeklődők az iskolában folyó oktató – nevelő munkáról, képzési lehetőségekről. „Idegenvezetés” is történt az iskola falai között. Az iskola, diákság életéről készült képekből összeállított kiállítást is megtekinthették az érdeklődők.
 

 
Délután 17:00 órakor került sor a hagyományos diák–öregdiák találkozóra, ahol különböző szekciókra osztva érdeklődhettek a diákok a már végzett, főiskolára, egyetemre járó öregdiákoktól, tanulmányaikról.
November 27-én, délelőtt 9:00 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, amelyet Kosinszky Béla atya celebrált. A szentmise után pedig Bozi Péter kontratenor énekes szívet melengető előadását hallhatta a diákság. Este került sor a Gregorián Schola közreműködésével az adventi gyertyagyújtásra. Előtte Előd István piarista atya életéről, munkásságáról hallhattak a résztvevők előadást, megemlékezést.
November 28-án tartotta az Öregdiákok Diákszövetsége év végi gyűlését. A diákszövetség munkáját Kőfalvi Edgár Manfréd értékelte, egyben beszámolt a budapesti gyűlésen elhangzottakról is. A következő évre tervezett programok is megbeszélték. Nagy örömöt jelentett, hogy Takács János piarista öregdiák a köztársasági elnöktől kitüntetést vehetett át.
December 4-5-én tartotta az iskola szokásos adventi jótékonysági vásárát, amellyel a rászoruló, szegény családokat próbálják segíteni az olcsó áron kapható jó minőségű árukkal.
December 18-19-én az iskola karácsonyi koncertjére került sor, ahol az óvodától a gimnáziumig felléptek a diákok, ezzel téve még szebbé az ünnepet. A diákszövetségi tagok is szép számban vettek részt a koncerten.
Kölcsei Tamás
 

 
2011. káptalani esztendő a Piarista Rendben. Egy négyéves ciklus végére érkeztünk, eljött a számvetés és a tervezés ideje minden rendtartományban. A káptalan nem más, mint kifejezetten és ünnepélyesen ennek a számvetésnek és tervezésnek szentelt néhány nap.
A tartományokon belül szervezett káptalanoknak két szintje van, helyi és tartományi. Megfelel ez annak a két működési szintnek, amely minden rendtartományt jellemez. Hiszen egy-egy hely, helyi közösség vagy iskola nem független sziget, de nem is valamiféle „testrész", amely másutt, magasabb szinteken hozott döntéseket hajt végre önállótlanul. Összetett szervezet egy-egy rendtartomány, tele kapcsolatokkal, ide-oda kommunikációval, vagyis tartalmaknak, tudásoknak, tapasztalatoknak különbözőképpen szervezett csatornákon történő áramlásával. A helyi szintek egy nagyobb egészen belül működő szervezeti egységnek tudják magukat. Odafigyelnek arra, ami ebben a nagyobb egységben összeáll, és igyekszenek e nagyobb felől, az egész felől látni saját magukat. Ez a nagyobb egész pedig folytonosan módosul és újraépül, mert nyitott a helyi szinteken megszülető tapasztalatok befogadására.

Ezért szoktunk káptalani folyamatról beszélni, amelynek főbb állomásait alkotják egyrészt a helyi, a tartományi és az egyetemes káptalanok, másrészt a mindennapi élet, vagyis a döntések megvalósításának és az új tapasztalatok begyűjtésének időszakai. Olyan tehát ez, mint egy tanulási folyamat. Megvan benne a konkrét tapasztalatszerzés, a reflexió, a döntés/tervezés és a végrehajtás időszaka. A káptalan megünneplésének napjai tehát nem állnak meg önmagukban, hanem részét alkotják egy tágasabb tanulási folyamatnak.
A káptalan a reflexió és a tervezés alkalma. Mind a reflexióhoz, mind a tervezéshez szükség van magaslati és külső pontokra. Nélkülük ugyanis nem tudnánk értelmezni azt, ami történik velünk, és nem tudnánk kellő távolságba előretekinteni sem. Ha vannak külső és magaslati pontjaink, akkor tudunk megfelelő távolságból rálátni önmagunkra, hogy lássuk, és távlatban, összefüggésekben lássuk önmagunkat.
Káptalani folyamatunkban mi is igyekeztünk és igyekszünk rátalálni külső és magaslati pontokra. Melyek ezek? Az egyik ilyen magaslati pont a Piarista Rend egyetemes valósága, amely részint kapcsolatrendszerével, részint hivatalos állásfoglalásaival vonatkozási keretként, értelmezési rendszerként vesz körül minket. Rendünk legutóbbi egyetemes káptalana hat úgynevezett fő cselekvési irányt határozott meg, amelyek nagyon konkrét pontokat ajánlanak a reflexió és a tervezés számára. Egy másik külső pontot jelent az, ahogyan a környezetünk lát és érzékel minket. Ha nem is feltétlenül kellemes élmény, mégis fontos szembesülnünk azzal, hogy az, amit tenni szándékozunk, hogyan érkezik meg diákokhoz, szülőkhöz, öregdiákokhoz, mit lát belőlünk a helyi egyház és a helyi társadalom. Az egyik iskolánk például úgy méri ezt föl, hogy minden tanár elbeszélget két-két diákkal, és az így összegyűjtött vélemények adják az iskola önreflexiójának egy fontos részét.
A helyi szintű káptalanoknak két része van. Hagyományosan és az előírások szerint ugyan csak a helyi szerzetesközösségnek dolga, hogy káptalant tartson, rendtartományunk azonban már a legutóbbi káptalani időszakban, 2006-ban úgy döntött, hogy az iskolákban is legyen „káptalan". Az idei alkalommal már tapasztaltabban vágtunk neki az intézményi káptalanoknak. Mostani előkészületünk alaposabb volt, hosszabb időt szántunk neki, és jobban meg tudtuk határozni a valóságelemzés és a tervezés szempontjait. Egyértelmű igazolása ez annak, hogy tanulási folyamat a káptalan.
 
A káptalani időszak céljait így foglaltuk össze:

• Közösen reflektálni a valóságunkra (életünkre, tetteinkre, hatásunkra), és közös álláspontot kialakítani arról, mit kell tennünk, és hogyan kell változnunk annak érdekében, hogy azok legyünk és azt tegyük, amire híva és küldve vagyunk.

Az előkészület alkalmait augusztus óta tartott rendtartományi és helyi találkozók és megbeszélések alkották.
Az iskolai káptalanok ezekben a napokban zajlanak, a helyi közösségek többsége december végén káptalanozik. Az ezeken az összejöveteleken megszülető írásos anyagok képzik a márciusban esedékes rendtartományi káptalanon elvégzendő, tartományi szintű reflexió és tervezés alapját.
 
Urbán József Sch.P. tartományfőnök

Advent 3. vasárnapján Bozók Ferenc piarista szerzetes letette örökfogadalmát Urbán József tartományfőnök atya kezébe. A szertartáson több mint 20 piarista szerzetespap koncelebrált.
Örökfogadalmával egy piarista szerzetes egész életére elkötelezi magát Jézus Krisztus szorosabb követésére, letéve a minden szerzetes számára előírt szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat. A piaristák még egy negyedik fogadalmat is tesznek, ezzel a gyermekek nevelését, oktatását vállalják fel.
A fogadalomtétel szertartásán sok kisdiák és szülő is részt vett. A szentmisén az asszisztenciát a piarista kispapok adták, az énekekről és a zenéről a Pietas Együttes gondoskodott.

 
Közel másfél éve nyitotta meg kapuit Nagykanizsán a piarista óvoda, akkor még csak két csoporttal, alacsony létszámmal. Tavaly már a két csoport zsúfolásig megtelt, egész évben teljes létszámmal működött.
Az idei évtől már a csoportok száma háromra emelkedett, teljes létszámmal, vegyes életkorú gyermekekkel. Nagy öröm, hogy az óvónők közül három óvónő ( Paucsáné Titz Eszter, Takács Orsolya, Kertész Zsófia) piarista diák volt Nagykanizsán és a főiskola befejezése után itt találtak maguknak munkahelyet, gyakorlatilag „haza járnak” dolgozni. (Közülük is Paucsáné T.Eszter szorgosan küldi értékes beszámolóit nemcsak volt iskolája, de a diákszövetség életéről is a PD Hírlevélnek.). A gyermekeket a családokkal együtt igyekszenek terelgetni a helyes úton, keresztény szellemiséggel, felhívni és saját életpéldákon keresztül megismertetni velük a Mennyei Atya végtelen nagy szeretetét.
 

 
Az óvoda küldetésnyilatkozata:
-        A keresztény értékeken alapuló – a másikra odafigyelő, a másikért áldozatot hozó, toleráns közösségi nevelést:
-        Tudják a másik javát is szolgálni: az odafigyelés, az ajándékozó szeretet, a megbocsátás és a bocsánatkérés gyakorlása által.
-        Tiszteljék szüleiket és embertársaikat, segítsék egymást, és törekedjenek a jóra
-        Az Istennel való személyes találkozás lehetőségét, azaz a hit felkínálását
-        Megtanulják kéréseik, imádságait saját szavakkal való megfogalmazását
-        Az óvónők életpéldája által megkapják a keresztény hit alapvető ismereteit
Egész év folyamán rengeteg programot szerveztek, amelyek általában a szülőkkel együtt valósultak meg (kirándulások, családi délutánok, Szent- Mihály nap, Imaestek a szülőknek). Igyekszenek a városi rendezvényeken is részt venni. A különböző rajzpályázatokon, vers- és mesemondóversenyeken óvodásaik mindig szép eredményekkel szerepelnek. Nagy hangsúlyt fektetnek a környezeti, illetve a környezettudatos nevelésre, hogy a gyermekek már egész kicsi koruktól megtanulják a közvetlen környezetük, illetve a természet védelmét, tudatosuljon bennük, hogy felelősek vagyunk a teremtett világért.
Heti egy alakalommal hitoktató,  illetve az egyik piarista atya látogat el a gyerekekhez,  és Bibliai történeteket dolgoznak  fel közösen velük a gyermekek számára érthető módón, főként a dramatizálás eszközeivel.
Kölcsei Tamás
 

„… és egyszerre ott az egyetlen válasz karunkban: a Gyermek mosolya, amely elképeszt és lefegyverez.” (Paul Claudel)

Értékmérőm: a gyermeki lelkület
Gyermekkorom karácsonyai személyiségem fundamentumához tartoznak. Minél több év suhan el fölöttem, annál fontosabb, hogy adventben visszataláljak karácsony titkához. Ha ez elmarad, beteljesedik rajtam Albert Einstein szava: „Aki a titokra nem tud néma ámulattal rácsodálkozni, az lelkileg halott.” – Karácsony tehát az élet ünnepe: egyrészt Jézus születésének napja, másrészt gyermeki lelkületem újjászületésének lehetősége. Bárcsak egyre komolyabban venném ezt!
George Bernanos megrázó, prófétai képet rajzol a gyermekség elvesztésének tragédiájáról: „Gyermekségünk az égiekkel tart összeköttetést, tehát ez az ember szíve. Amikor valakiben a gyermeki lelkület megfogyatkozik, az illetőt a fösvénység és a ravaszság megmérgezi, elpusztítja. Ha ez általánossá válik: földünk – szegény bolygónk –, kiszáradt, fehér csontvázakkal, koporsóként száguld az űrben.”

1/ Fösvénység helyébe ajándékozás

Gyermekkoromban a megajándékozottság boldogságában éltem. Ha engedem szívem-lelkem megvénülni, ostoba módon a szerzés, a követelőzés, majd szép lassan a fösvénység útjára lépek, és így meghal bennem a szeretet. Ezt a torzulást tárja elénk a következő történet: Egy gyermek komiszkodására anyja így válaszolt: „Fiam, mivel ilyen vagy, nem szeretlek, így ma nem fürdetlek meg.” Mire a gyermek: „Nem érdekel, ha nem szeretsz, csak fürdess meg!” Rémisztő értékbillenés: „Csak az anyagi szolgáltatás, a fürdetés érdekel, a szeretet nem!”
Karácsony az ajándékozás ünnepe. Az ajándék az ajándékozót jelképezi. Üzenete ez: „Neked ajándékozom magam, mert fontos vagy számomra. Látod, ajándékom is tükrözi, hogy ismerem szíved vágyait, ezért kapod épp ezt tőlem. Nem vagy magányos, számíthatsz rám.” Ha az ajándék mögül ez hiányzik, az ünnepek elmúltával – a becsapottság miatt –, szívünk üresebb, szánk keserőbb lesz.
Az ajándékozás értékére, művészetére Isten tanít meg, amikor karácsonykor a Betlehemi Gyermekben nem kevesebbet, mint önmagát ajándékozza nekünk. A betlehem jászla elé térdelve fogadást teszek: nem hamisítom meg szeretetem. Nem spórolom ki magam kapcsolataimból.

2/ Ravaszság helyébe áttetszőség
Gyermekkoromban az áttetszıség boldogságában éltem. Ha engedem szívem-lelkem megvénülni, ostoba módon a hamisság, a manipulálás, majd szép lassan a ravaszság útjára lépek, és így meghal bennem a szeretet. Ha elveszítem a gyermeki őszinteséget, lelkem mélyén tudván tudom, hogy becsapom a másikat.
Többnek mutatom magam, mint amennyit valójában érek, és akik velem kapcsolatba lépnek, nem engem fogadnak el, nem engem szeretnek, hanem egy hamis illúziót. Látszatsikereim mögött a kínzó szeretetéhség egyre elviselhetetlenebb lesz.
Karácsony a gyermeki áttetszőség ünnepe. Az ünnepi készületben, a szentgyónásban leteszem bűneim terhét. Kitisztul értékrendem: Isten szívem és vesém vizsgálója. Kizárólag az Ő véleménye hiteles, hogy valójában mit érek. Milyen komikus, hogy a látszatokat – az általam manipulált, tehát hamis –, emberi véleményeket sokszor oly fontosnak tartottam. Karácsonykor megszabadulok ettől a hamisságtól, ezentúl minden este gyermeki őszinteséggel értékelem az elmúlt napot.
Az áttetszőség értékére, művészetére Isten tanít meg. Igaz, hogy egyetlen szavával megteremtette a világmindenséget, de szívének rejtekében öröktől fogva az a gyöngéd szeretet él, amellyel a Gyermek mosolyog rám a jászol szalmaágyából. Itt megtanulom: a hatalommal megszerzett rang nem töltheti be szívemet. Kapcsolataimban a föltétlen bizalommal, ráhagyatkozással, önmagam kiszolgáltatásával alapozom meg a minden félelemtől mentes, kölcsönös szeretetet.

3/ Mogorvaság helyébe önfeledt játék és mosoly
Gyermekkoromban az önfeledt játék és mosoly boldogságában éltem. Ha engedem szívem-lelkem megvénülni, ostoba módon a fontoskodás, az okvetetlenkedés, majd szép lassan a mogorvaság útjára lépek, és így meghal bennem a szeretet. Szívembe kell vésni a Daniel Keyes által megfogalmazott bölcsességet: „Ha kinevetnek, és te erre mogorvasággal válaszolsz, nem lesznek barátaid. Gyarlóságaidon tudj másokkal együtt kacagni!” – Hibáim, bőneim álcázása sokszor tragikomikus, és felemészti azt az energiát, amellyel könnyedén ki tudnám javítani azokat.
Karácsony az önfeledt játék és mosoly ünnepe. Ilyenkor a felőttek arcáról is letörlődik a gond, a fontoskodás. Az édesapa odatérdepel a kisvasúthoz, és annyira belefeledkezik a játékba, hogy csak felesége szavára engedi oda fiait a váltók és a szemaforok kezeléséhez. Karácsonykor megnyomorító görcsösségem feloldódhat, újra átélhetem a játék gyönyörőségét. – Remélhetőleg az ünnepek elmúltával életem Istentől megálmodott játékát is könnyedebben, vidámabban fogom játszani.
Az önfeledt játék és mosoly értékére, művészetére Isten tanít meg, csak legyen szemem meglátni a teremtett világ csodálatosságát! Amikor a zsoltáros felteszi a kérdést, hogy Isten miért teremtett Leviathánt (tengeri szörnyet), a válasza ez: „Azért, hogy játszadozzék vele.” A Biblia tanúsága szerint Jézus, az Örök Bölcsesség mindöröktől fogva ott „játszadozott” az Atya színe előtt (Péld. 8,31). A betlehem jászla előtt megsejtem a mennyország önfeledt boldogságát.

Összegzés: a gyermekeké a Mennyek Országa
Ha a fösvénység, a ravaszság és a mogorvaság végérvényesen megnyomorít, már itt a földön a kárhozat kínjait élem át, és mindörökre ez lesz a sorsom. Kizárom magam abból az Országból, ahonnan „elképesztő és lefegyverző” mosolyával a Gyermek érkezett hozzám, hogy szívem újjáteremtse.
Karácsony éjszakáján a jászol elé térdelve ezt kérem: „Jézusom, újítsd meg bennem a gyermeki lelkületet! Gyógyítsd sebeimet, add vissza szívem-lelkem fiatalságát! Segíts, hogy a továbbiakban jobban őrizzem ezt a kincset! Halálom után pedig ajándékozz meg az angyalok önfeledt, túláradó boldogságával! Amen.”

Farkas István, www.piaristamovar.hu

Te tékozló idő,
mondd, mit tettél velünk,
hogy arcpírunkra száll az éj,
s szégyenre ébredünk?

Hiába tört a csont,
hiába hullt a vér,
hiába halt el májusban
az újszülött levél.

Hogy dőzsöl fenn a dölyf,
s az ármány hogy forog!
Az ország ormán Belzebub
setét lelke lobog.

Segíts el, Istenem,
az áldott vánkosig,
a szablya már végső lovas-
rohamról álmodik.

Vagy mégis csak kigyúl
karácsony csillaga?
Hadd villogtassa fogait
Heródes és hada!

Megváltónk még kicsi,
helyette szíve szól,
fénylő meleggel megtelik
a betlehemi ól.

Cselekvő béke kell –
az ember mind rokon.
Az a csillag átvezethet
minden kordonon!

Vári Fábián László (1951)
kárpátaljai költő, néprajzkutató, a beregszászi Magyar Főiskola tanára

I.
Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.
Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.
A templomba 
Hosszú sorba' 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn 
A nagy Isten 
Szent kegyelme súgna, szállna, 
Az én kedves kis falumban 
Minden szívben 
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város 
Durva zaja, 
De jó volna ünnepelni 
Odahaza. 
De jó volna tiszta szívből 
– Úgy mint régen – 
Fohászkodni, 
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent, 
Elfeledni, 
De jó volna játszadozó 
Gyermek lenni. 
Igaz hittel, gyermek szívvel 
A világgal 
Kibékülni, 
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege 
Igaz hitté válna, 
Óh, de nagy boldogság 
Szállna a világra. 
Ez a gyarló ember 
Ember lenne újra, 
Talizmánja lenne 
A szomorú útra.
Golgota nem volna 
Ez a földi élet, 
Egy erő hatná át 
A nagy mindenséget. 
Nem volna más vallás, 
Nem volna csak ennyi: 
Imádni az Istent 
És egymást szeretni… 
Karácsonyi rege 
Ha valóra válna, 
Igazi boldogság 
Szállna a világra.

"Tisztelt Szerkesztő Bizottság, e versemet a Karácsonyi számba küldeném."
Darvas Ferenc: KARÁCSONY

Karácsony éjjel jön felénk a fény
Tündöklő csillag az ember remél
Kisdedként jön az Úr elénk
Arcokon tükröz egy csodás remény.

Karácsonyéjen az idő megáll
Szeretet szárnyán az angyal leszáll
Ember a földön békére vár
Hozsanna Néked Jézus király.

Karácsony éjjel oly gyönyörű szép
Szemekbe boldogan csillog a fény
A fenyőfa már díszítve áll
Hozsanna Néked Jézus király.