A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Tisztelt Olvasóink, Kedves Piarista Barátaink!

Egy éves lett a Hírlevél, amellyel a diákszövetségi vezetők fontos célja, sok öregdiák tagunk, köztük piarista rendi és világi tanárok régi elvárása valósult meg. Az elektronikusan és bárki által kinyomtatva is elérhető kiadvány feladata, hogy havi rendszerességgel, könnyen és költségkímélő módon tudósítson arról, hogy mi történt és mi fog történni a magyar piarista világban. Mi, szerkesztők, erre vállalkoztunk egy évvel ezelőtt. Célul tűztük ki, hogy a Hírlevél hídként kösse össze a piarista öregdiákságot és a jelenlegi diákokat, a magyarországi piarista gimnáziumok rendi és világi tanárait, illetve a Magyar Piarista Rendtartomány vezető tisztségviselőit, tagjait.
A program-lehetőségek tárháza pedig kimeríthetetlen, a közös rendezvények szervezése nagyobb intenzitással valósulhat meg a Hírlevél által, mint eddig bármikor. Véleményünk szerint érezhető, részben a Hírlevélnek, részben pedig a fiatalabb generáció színre lépésének és aktivitásának köszönhetően, hogy az elmúlt egy évben megsokszorozódott az aktív tagok és az általuk szervezett rendezvények száma egyaránt. Célunknak, hogy Titeket, kedves olvasókat havi rendszerességgel tájékoztassunk a közös, tudományos és szabadidős programokról, amilyen például a Pilinszky Kör vagy a Piarista Filmklub, azt hiszem hónapról hónapra igyekeztünk eleget tenni.
Kezdetektől fontosnak tartjuk, hogy a Hírlevél mindenki számára az informativitás alapkövetelménye mellett szórakoztató is legyen, ezért szeretnénk cikkeket, interjúkat, a Filmklubban vetített filmekről készült kritikákat és írásokat egyaránt közölni, illetve a Diákszövetség és a Piarista Rend elöljáróinak üzenetét átadni nektek. A jövőben is igyekszünk a figyelmetekbe ajánlani keresztény kultúrájú könyveket, cikkeket. Továbbra is tájékoztatást kívánunk adni a díjátadásokról, a halálozásokról és a megrendezésre kerülő osztálytalálkozókról. Ezekkel kapcsolatosan küldött e-mailjeiteket ezúton is szeretném megköszönni.
Sokat segítenek kritikáitok, buzdító, dicsérő szavaitok, a tanácsok, amelyekkel hónapról hónapra ellátjátok szerkesztőségünk.
Kerényi Lajos piarista atyát idézve, mindannyiunk célja az kell hogy legyen: minél több „Intelligentia Catholica építse újjá ezt a megsebzett Magyarországot”. A Piarista Diákszövetség továbbra is segítséget kíván nyújtani minden volt és jelenlegi piarista diáknak, hogy a gimnázium kapuján kívül is felelős keresztényként élhessék életüket, hasonló gondolkodásúakkal találkozhassanak, új barátokat szerezhessenek, és minél többet tehessenek a piarista iskolákért, szellemiekben és anyagiakban egyaránt.

Külön köszönöm Borián Tibor atya társ-szerkesztő, felelős-kiadó áldozatos munkáját, a Hírlevél olykor csak "apróbetűben" kinyomtatásra került példányának rendszeres és többszöri átolvasását, a helyesírási hibák kijavítását, a stilisztikai korrekciókat!
Köszönöm Kölcsei Tamás tudósítónk értékes cikkeit, Strommer Domonkos és Dávid anyagait a Filklubról, Ruppert József Sch.P.-nek pedig a kitűnő útleírásokat, külhoni tudósításait.
Köszönöm kivétel nélkül MINDENKINEK, aki az elmúlt egy évben bármilyen cikket, tudósítást, útleírást, véleményt, kritikát küldött, aki vette a fáradtságot és billenytűzetet ragadva írt nekem. Köszönöm tájékoztatásotok az osztálytalálkozókról, díjátadásokról, utazásokról, kirándulásokról, piarista eseményekről és halálozásokról... Kérem, ne hagyjátok abba jó szokásotok! Folytassátok a levelezést Velünk, s a jövőben is igyekszünk kivétel nélkül minden kapott e-mailre válaszolni.
Nem utolsósorban köszönöm Nektek, kedves olvasóinknak is, hogy a Hírlevelet havonta olvassátok, értékelitek munkánkat, s ezek hatására minél több piarista rendezvényen vesztek részt!
Barátsággal
Mikecz Tamás, felelős szerkesztő
(1994-1998 BP PIAR, ofö: Balogh Tamás)

A Magyar Piarista Diákszövetség első tudósítótalálkozóját 2010. október 14-én, csütörtökön 17 órára az V. kerületben található Borlabor Étterembe hívta össze Harrach Gábor, a Magyar Piarista Rendtartomány tartományfőnökségi összekötője, amelyen szép számban jelentek meg a Piarista Diákszövetség fiatal generációjának tagjai.
Sokan és sokfelől érkeztünk Nagykanizsától Mosonmagyaróváron és Budapesten át Vácig. A jelenlévők, a teljesség igénye nélkül: Géher Bálint, Kovács Lóránt, Strommer Domonkos és Dávid, Kosinsky József, Mikecz Tamás, Tóth Veronika, Izing László, etc.

Jelenlétével megtisztelte a tudósítók találkozóját Borián Tibor Sch.P., a budapesti és veszprémi gimnáziumok egykori igazgatója, aki kiemelte az öregdiák generációk közötti rendszeres kommunikáció fontosságát.
Harrach Gábor a Tartományfőnökség részéről rámutatott arra, hogy a különböző helyszíneken szervezett események nemcsak az ott lévők körében számítanak érdeklődésre. Ezért aztán szükség van azokra, akik vállalják a körükben szervezett piarista események bemutatását, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a kívánt kommunikáció kialakuljon és általánossá váljék az öregdiákok között.
Szó esett arról is, hogy a Diákszövetség és a Piarista Tartományfőnökség vezetői a tavalyi évben elhatározták a két szervezet kommunikációjának összehangolását. A döntés mellett több érv is felsorakoztatható:
- bár két külön jogi szervezetről van szó, egyetlen piarista közösségről beszélhetünk, aminek fontos szegmensét alkotják az öregdiákok;
- a kommunikáció vonatkozásában a humán, illetve részben az anyagi erőforrások összevonása mindkét szervezet számára előnyökkel jár;
- mindkét szervezet esetében léteznek a másik számára nehezen elérhető célcsoportok, a közös kommunikáció azonban segít eljuttatni ezekhez is a másik üzeneteit.
A Diákszövetség tudósítói hálózata ennek az együttműködésnek a szolgálatába állítandó. A tudósítók által küldött anyagok nemcsak a Diákszövetség médiumaiban – Piarista Diák, Hírlevél, weblap –, hanem a Tartományfőnökség által működtetett hasonló sajtótermékekben is helyet kaphatnak. Ez azt jelenti, hogy írásaik még több emberhez eljutnak, egyúttal pedig a Diákszövetség tevékenységét azok is megismerhetik, akik eddig csak magát a rendet tüntették ki figyelmükkel.
A tudósítóknak a kommunikációs vezetéssel (sajtóbizottság, szerkesztők, etc.) való operatív együttműködése kölcsönös tanulási folyamat lesz a jövőben, amelyhez fölösleges alapelveket vagy szakmai szempontokat rendelni. Ugyanakkor már az együttműködés kezdetén gyakorlati segítséget nyújthat, ha a tudósítók minden hónap utolsó napjaiban írásban eljuttatják a szükséges e-mail címekre a következő hónap helyi eseményeinek listáját, utólag pedig beszámolójukat az adott rendezvényről.
Ezúton kérünk minden diákszövetségi tagot, hogy a jövőben aktívabban segítse munkánkat, minél többen vegyetek részt a Diákszövetség fiatal, új generációjának tevékenységeiben! Adjatok hírt a piarista eseményekről, baráti találkozókról, akár pár mondatban is, e-mail vagy kézzel írott anyagoknak a Diákszövetségben történő leadásával!
Kérjük, akinek ötelete van honlapunk vagy az újság arculatának megújításához és minden tagunk számára érdekesebbé tételéhez, az jöjjön és segítsen (e-mail: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu vagy harrach.gabor@piarista.hu)!
A jól működő, fiatalabbtól az idősebb generációig bezárólag minél több tagot megszólítani képes, értékes és érdekes rendezvényeket szervezni tudó, idővel barátokká váló tagok az alapkövei egy jól működő diákszövetségnek.

A fiatalok elhatározták, hogy a jövőben megújítják mind a diákszövetségi weblapot, mind pedig a "Piarista Diák" újságot. Szándékunkat az Elnökség is támogatja. A munkabizottságot megalapítottuk, a tárgyalások, az ötletek megvitatása és a tervezések megkezdődtek, a Hírlevél következő számában a részletes munkáról bővebb tájékoztatást nyújtunk.
 
Szeretettel várunk minden segítséget!
Géher Bálint, Kovács Lóránt, Mikecz Tamás, Strommer Domonkos és Strommer Dávid

A kormányfő javaslatára Schmitt Pál köztársasági elnök az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepének alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend és az Érdemkereszt fokozatait adományozta. A kitüntetéseket Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter adta át a Magyar Tudományos Akadémián.

A köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta Havas István piaristának (képünkön), a budapesti és a kecskeméti piarista gimnáziumok volt tanárának, a brüsszeli Katolikus Misszió lelkészének, aki rövidebb ideig a kecskeméti Szentháromság Piarista plébánián is lelkipásztorkodott.

Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke  a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta ifjabb dr. Zlinszky Jánosnak, Diákszövetségünk tagjának.

A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának stratégia és tudományos főosztályvezetője a intézmény alapításában, koncepcionális felépítésében, és az iroda működtetésében végzett kiemelkedő munkájáért, valamint több évtizedes egyetemi oktatói, kutatói, környezetpolitikai elemző és tanácsadó tevékenységéért kapta a Magyar Állam által adományozható legmagasabb kitüntetések egyikét.

Ezt a kitüntetést olyan személyeknek ítélik oda, akik a független és demokratikus Magyarország érdekeinek elősegítése, valamint támogatása körül kimagasló érdemeket szereztek a kultúra, a tudomány, a művészet vagy saját szakterületük terén, valamint az egyetemes emberi érdekek gyarapításáért példamutató tevékenységet folytattak. Az elismerést Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa adta át.

Ifj. Dr. Zlinszky János - Biológus, ökológus, kutató, környezetvédelmi stratéga  
1982-ben a tihanyi Limnológiai Intézetben kezdett dolgozni, úttörő vízvédelmi elemző módszerek kidolgozásában és tesztelésében vett részt, első tudományos fokozatát az algák foszfor fogyasztása, a tavi baktériumok foszformegkötése, mineralizációja témájából szerezte. Hat év tihanyi munka után az észak-írországi Ulster Egyetem kutatóintézetében dolgozott három évig, ahol mikrobiológusként a kinti kollégákkal a kétharmad balatonnyi Lough Neagh tó tápanyagforgalmát kutatta. Egy interjújában elhangzott kulcsmondata a következőképpen szólt: ”Néha úgy éreztem, hogy csak ablakokat pucolok a Titanicon, pedig a hajót kell sürgősen elfordítani” – ez lehetett a magyarázata, hogy a sikeres biológus pályakezdés után, a kilencvenes évek elején egyre inkább az ökológia és a környezetvédelem átfogó stratégiai kérdései felé fordult. Ekkor kapott felkérést a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgató-helyettesi posztjára. Az Intézet legfontosabb tevékenysége országos kárelhárítási tervek készítése és a felhagyott szovjet katonai területek kármentesítése volt. 1993 óta a Regionális Környezetvédelmi Központ főtanácsadójaként alapvető szerepe volt a ma már az egész közép- és kelet-európai, közép-ázsiai térségben aktív nemzetközi intézet profiljának kialakításában. 
1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán részt vett a környezetvédelmi képzés létrehozásában. Jelenleg is fenntartható fejlődést és környezetpolitikát oktat. 
2005 és 2010 között Sólyom László köztársasági elnökké választása után Elnök úr környezetvédelmi főtanácsadójaként is dolgozott. 2008-ban meghatározó szerepe volt a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának alapításában, koncepcionális felépítésében, azóta pedig stratégiai és tudományos főosztályvezetőként az iroda működtetésében végez kiemelkedő munkát. 
Zlinszky János több évtizedes egyetemi oktatói, kutatói, környezetpolitikai elemző és tanácsadó tevékenységéért kapta a Köztársasági Érdemkereszt Ezüst Fokozatát. A magas kitüntetés rendkívül sokoldalú teljesítményt jutalmaz egy olyan szakterületen, a környezetpolitikában, amely egyszerre követel alapos társadalom- és természettudományos ismereteket. Zlinszky János példája azt is bizonyítja, hogy az elfogulatlan tudományos vizsgálódásnak, lelkiismeretes, megalapozott döntésnek nem akadálya, hanem feltétele az erős meggyőződés, a szenvedélyes elkötelezettség az ügy mellett, melyet szolgálni kíván. S megmutatja, hogy ez az ügy több mint környezetvédelem: ő azok közé tartozik, akiknek nem csupán "környezetük", hanem otthonuk és hazájuk az, amit védelmeznek. Ebben az ökológiai hazaszeretetben egy több, mint emberi világ egészéért viselt felelősség jut kifejezésre – a lokális és globális nézőpont egysége. Munkatársai helyben, a mindennapi együttműködés során tapasztalják e megértésre törekvő, környezete iránt nyitott, annak sokféleségét tisztelő magatartás vonzerejét és sikerét és nagyon büszkék is rá!
forrás: www.jno.hu

A Sajtóbizottság és a Hírlevél olvasói nevében szívből gratulálunk Havas és Zlinszky tanár uraknak a kitüntetésükhöz, különösen, mert mindketten osztály- és évfolyamtársaimmal együtt többünk tanárai is voltak: Havas atya a budapesti Piarista Gimnáziumban, Zlinszky Tanár Úr pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán.
Mikecz Tamás
felelős szerkesztő

Az egykori tanítványai által tisztelt történelem-francia szakos tanár,  Havas István Sch.P. napjainkban tölti be 60. életévét.
A Sajtóbizottság tagjai, a Piarista Filmklub szervezői, tanítványai ezúton kívánnak Havas István Tanár Úrnak nagyon boldog születésnapot, jó egészséget és hosszú életet!

Tisztelt Havas Tanár Úr! Kedves István Atya! Sokunk "Havaspistája"!
Kérünk, hogy nézd el nekünk ezt a szokatlan megszólítást, hogy "Havaspista", de mi - diákkörökben - bizony így hívunk, mert István atya vagy Havas Tanár Úr nem csak egy létezik, "Havaspista" viszont csak egy van! Mindannyiunk által tisztelt, sokunk kedvenc történelem és/vagy francia tanára - voltál. Múlt időben kell írnunk sajnos, mert egy szomorú esemény okán a mai piarista lurkókat már nem taníthatod, nem nevelheted a budapesti Piarista Gimnázium falai között. Úgy véljük, hogy Mészáros atya korai és váratlan halálával, illetve a Te brüsszeli "kiküldetéseddel" piarista diákok garmadája kap kevesebbet a történelem ismeretéből és szeretetéből. Nem hallhatják történeteid, nekik talán senki sem úgy tanítja a tálió-elvet, hogy nevetve kiveszi egyik "fogát": "Csináld utánam! Szemet szermért, fogat fogért!", velük talán senki sem játsszatja el a marathoni csatát vagy Leonidasz spártai király dicső halálát a Thermopülai-szorosban, vagy az osztrakizmoszt (cserépszavazást), talán nekik senki sem úgy mesél István királyról, majd az Őt követő Orseoló Péterről vagy Könyves Kálmánról, hogy a királyok jelzőire mi még ma is pontosan emlékszünk.

Kiváltság, hogy a 90-es években tanítványaid lehettünk és megismerhettünk. Piarista baráti találkozókon, sörözéseken, vacsorák utáni beszélgetések alkalmával, vagy éppen a közös nyaralásokon, kirándulásokon - amikor emlegetjük Borián, Balogh, Kincs, Gyüre, Fórián, Tuba, Dragon, Mészáros tanár urak történeit, bizony mindig emlegetünk Téged is! Kiváló tanár voltál, s talán több is annál: kiváló nevelő is egyben! Te nemcsak francia nyelvet tanítottál, hanem rögtön meg is szerettetted a francia nyelvet és azon keresztül a francia kultúrát és gasztronómiát egyaránt! A párizsi nyaralások életre szóló élmények, ha Páriszba járunk, mindig eszünke jutsz!
Te nemcsak a fejünkbe verted a történelmet, az évszámokat, a fogalmakat és azt a rengeteg nevet, hanem a történések tényszerű tanítása mellett: idézeteiddel, sztorijaiddal meg is szerettetted magát a tárgyat, közben nevelve minket őseink és a történelem szeretetére, tiszteletére egyaránt! Az Árpád-házi királyok uralkodási évszámait kronologikusan és eltéveszthetetlenül megtanulni, hát... nem volt kellemes éjszakai időtöltés. A türannisz intézményét (Peiszisztratosz athéni türannosz Kr.e. 527-ig) vagy Kleiszthenész reformjait (Kr.e. 508. - bizony még ma is mindannyian tudjuk!) a tankönyvből (3 bekezdés, egy teljes oldal!) szó szerint megtanulni, talán csak azért, hogy másnap dolgozatban bizonyíthassuk, tudunk-e egy teljes oldalt szó szerint megtanulni... majd pár hiba miatt tudunk rossz érdemejegyet kapni..., minden este szépfüzetet másolni... Tut-ankh-amon történetének és a Királyok-völgyi ásatásoknak utánaolvasni - nem tartoztak a szeretett délutáni/esti, olykor éjszakai szórakozásaink körébe. De az alapos tudás mellett megszerettetted velünk magát a tantárgyat is - s utólag erre emlékezünk! 
Te tévedhetetlenül hangoztattad, "miután a fiatal agy 18 éves korig folyamatosan képes tágulni, ha azt megfelelően tágítják, az agy el tudja érni legnagyobb 'térfogatát', maximális befogadó képességét. Onnantól már csak csökkenni fog a tanulás képessége!" Mi ezen jót nevettünk, s utólag belátjuk, ebben is igazad volt, köszönettel tartozunk Neked munkásságodért!

Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, s jelenleg a brüsszeli magyar közösség lelkipásztoraként folytatod hivatásod. Más ez, mint egy piarista iskolában tanítani, hiszen az ottani magyar közösséget egyrészt az '56 után kivándoroltak mára már idősebb generációja, másrészt az EU-s intézményeknél dolgozó, főleg fiatalok alkotják. Te azonban mindenkivel megtaláltad a közös hangot, s jelenléted és lelkipásztori munkásságod erős támasz nekik hitük és magyarságuk megélésében és ápolásában.

Hiányzol viszont itthon, volt piarista diákjaidnak, akik időközben tanítványaidból barátaiddá váltak! Sajnálattal nyugtázzuk, ha látni szeretnénk, bizony a Brüsszeli Magyar Házig kell utaznunk! Akik tehetjük, megyünk és látogatunk, megyünk Veled kirándulni Leuven és Bruegge városaiba, vendégül látnak lakásukon Brüsszelben élő egykori tanítványaid, s vasárnaponként szívesen veszünk részt az általad bemutatott szentmiséken a Brüsszeli Magyar Házban, nyaranta pedig - ha hívsz - szívesen üldögélünk Veled az Eiffel-torony árnyékában a Mars-mezőn, egy pohár borral a kezünkben, hallgatva Téged, ahogy mosolyogva mondod, aznap már 15.-ször(!): "Nézzétek! Ááááá... az Eiffel-torony! De gyönyörű!"
Hálát adunk Istennek, hogy vagy, hogy sokunkat taníthattál! Szívből reméljük, a jövőben sűrűbben látunk, talán egyszer még a Diákszövetségbe is betévedsz..., egykori ígéretedhez híven pedig "Brüsszelből jelentem" címmel rendszeresen tudósítasz külhoni életedről a Hírlevél olvasói számára! S talán egyszer... majd nem kell Brüsszelig utaznunk, hogy találkozhassunk Veled!

Szívből reméljük, csak egy állomás az életedben, hogy most nem tanítasz, s ez idővel változik! Az Úr útjai kifürkészhetetlenek! Mi pedig imádkozunk, hogy egyszer Te taníthasd majd a történelemre gyermekeinket, eljátszathasd velük is a Thermopülai-szorosbeli csatát..., sajátos mosolyod keretében pedig majd hangoztathasd: "Fiam! Emlékszem... Édesapád - annak idején - szebb halált halt Leonidasz spártai királyként!" 

Havas tanár úr színfolt, a szó legnemesebb értelmében. Nagy példája a piarista rend izgalmas sokszínűségének. Csodálatos, hogy ezt a sokszínűséget a Jóisten a mi nevelésünkre, a mi formálásunkra állította össze.
Köszönjük, Tanár Úr, hogy elfogadtad a hívását! 

Barátsággal, jó egészséget kíván: Borián Tibor SchP. és egykori tanítványaid: a Mikecz- és Strommer-testvérek (Andris & Tamás, Dávid & Domi), Nagy Ákos és Török Bernát.
A mellékelt fénykép 2007 májusában a Brüsszeli Magyar Házban Havas István által bemutatott szentmisén készült (a fényképet készítette: Mikecz Tamás).

Alábbiakban Havas atya brüsszeli közösségéhez, 2010 októberében címzett lelkészi levele olvasható:
Tisztelt Honfitársaim! Kedves Testvérek!

„Ne nyugtalankodjék szívetek!”  (János 14, 1-14)
Egészen pontosan inkább úgy kellene fordítani, hogy „ne rendüljön meg a szívetek”. Jézus, mielőtt a halálba indulna, a hátramaradt élőknek biztatást és útmutatást ad. Mesterük megváltó halála előtt az apostolok csak egy életveszélyes helyzetet látnak, amit a túlélési ösztönük szerint inkább el akarnak kerülni.
Kevés olyan élethelyzet van, amely ennyire megrostálná a hivőket, meggyőződésük szilárdságát illetően, mint a halál. Előbb szeretteink halála, majd a saját halálunk, amellyel épp elmével vagy megterhelt tudattal, de szembe kell néznünk. A halál küszöbén nagyon fájni tud az élet. A halál küszöbén mindenki átéli a nagy ugrást a semmibe. Azt a fájdalmat is, hogy a földi tapasztalatból semmit sem lehet hasznosítani a halál utáni életre vonatkozóan. Jézus tökéletesen tisztában van ezzel. Azzal is, hogy a halál utáni életről csak akkor beszélhet igazán, ha megjárta a halál borzalmát, és felmutatta a feltámadott életet.
De amikor Jézus távozni készül tanítványaitól, akkor bennük a magárahagyottság élménye erősödik fel. Vajon látják-e még? Miért megy el? Kérdéses, hogy Jézus szavait a jövendő eljövetelről mennyire értették meg az elmenetel pillanatában az apostolok. Voltak, akik úgy gondolták, hogy Jézus még az ő életükben fog eljönni, vagyis elkerülik a halál megrendítő élményét. Úgy tűnik, az ősegyházban volt egy időszak, amikor a közeli világvég várásban élt a hívek többsége. Pál apostolnak nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy a feltámadás nem holnap fog bekövetkezni. Manapság legalább ilyen nehéz meggyőzni a nem hívőket arról, hogy lesz feltámadás. A hitetleneknek, talán könnyebb kötelezettségek nélkül élni, de nehezebb meghalni. A híveknek nehezebb ebben a világba egy eljövendő világ értékei szerint élni, de könnyebb meghalni, mert azután hitük igazolását remélik.
Halottak napján azonban nemcsak saját elmenetelünkre gondolunk, hanem elsősorban azokra a szeretteinkre, akik már eltávoztak. Imádkozunk értük, kérjük a Mindenhatót, hogy fogadja be őket az örök boldogság honába. Az Úr ugyan már eldöntötte örök sorsukat, de előtte nincs idő, most elmondott imáink örök jelenben élnek előtte. Árpád-házi Szent Erzsébet mondta el, hogy álmádban többször látta édesanyját, a merénylet áldozatául esett Gertrúdot, aki arra kérte, imádkozzék érte, mert még nem ért véget tisztulása. És Szent Erzsébet buzgón könyörgött édesanyjáért az Úrhoz példát mutatva ezzel nekünk is.
Ezeken a napokon szépek a temetők: friss virágok, égő gyertyák-mécsesek mindenütt. A sírok között bolyongó ember úgy érzi, a sok temetői kereszt ezt üzeni:  „Ne rendüljön meg a szívetek, higgyetek az Istenben!”
Szeretettel köszöntjük mindazokat a testvéreinket, akik novemberben ünneplik névnapjukat, hiszen november 5-én Szent Imre herceg, 11-én Szent Márton püspök, 19-én Árpád-házi Szent Erzsébet, 25-én Szent Katalin, 30-án Szent András apostol ünnepe lesz. Azokra is gondolunk, akik ebben a hónapban születtek annak idején. Közéjük tartozik a jelenlegi brüsszeli magyar lelkész, azaz én is, mert hatvan évvel ezelőtt, 1950-ben születtem. Szinte hallom, amint egyesek fejcsóválva mondogatják: „milyen fiatal, szinte még gyerek – hozzám képest”. Szóval kérem a kedves testvérek imáit, hogy egészségben szolgálhassak tovább is.
- November 1-jén, Mindenszentek ünnepén délelőtt és délután is lesz szentmise a Magyar Házban. Mindkét alkalommal megemlékezünk halottainkról is. A Mindenható Isten szeretetébe ajánljuk elhunyt lelkipásztorainkat, a brüsszeli magyar katolikus közösség elhunyt tagjait, az örök hazába költözött családtagjainkat, mindazokat az ismerőseinket, akiknek sírját nem tudjuk felkeresni.
- November 14-én vasárnap a délelőtti és délutáni szentmise után szeretettel hívom a kedves testvéreket egy kis ünnepi falatozásra, koccintásra.
- November 21-én Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja.
- November 28-án megkezdődik az adventi időszak. Az előtte levő napokban a gyerekekkel adventi koszorúkat készítünk, amelyeket meg lehet majd venni. Az alapanyagok már meg is érkeztek Magyarországról.
- December 1-jén, 4-én, 8-án és 11-én rorate szentmisék lesznek a Magyar Házban. A szerdai szentmisék reggel hét órakor (!), a szombatiak reggel nyolc órakor kezdődnek.
Ebben az évben is megszervezzük a Szent Család-járást. E szép hagyományt követve a Szent Család – festmény formájában – advent első vasárnapjától kezdve karácsonyig minden este más-más családhoz látogat el. A Szent Család fogadására már lehet jelentkezni a vasárnapi szentmisék után.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani Dr. Kállay Oszkárnak és feleségének, Zitának a Magyar Házban tartott október 23-i koszorúzás, valamint a Saint-Michel-et-Gudule székesegyházban tartott ünnepi szentmise, valamint az azt követő fáklyás felvonulás és koszorúzás megszervezéséért.

Tisztelettel köszöntök Mindenkit!
Havas István Sch.P.
Brüsszel, 2010. október 28.

Kedves Nyolcadikos Diákok, Kedves Szülők!
A februári hivatalos jelentkezés előtt szeretnénk bemutatkozni az érdeklődő diákoknak és szüleiknek, hogy megismerhessék piarista iskolánk pedagógiai arculatát és értékrendjét. Szeretettel várjuk ezért Önöket 2010. november 20-án, szombaton 10 órára gimnáziumunk nyílt napjára, ahol kölcsönös találkozási és ismerkedési alkalomra nyílik lehetőség.
Nyílt napunk programja az alábbi weblapon olvasható:
http://kecskemet.piar.hu/hirek/241/2096
 

A nap során folyamatosan lehetőség nyílik az iskola épületének megtekintésére, különféle tesztek kitöltésére. A távolabbról érkező diákok számára a kollégium kapui is megnyílnak. Az iskolában a programok folyamatosan és párhuzamosan folynak, az egyes helyszínek megközelítését a folyosókon és az oszlopokon lévő tájékoztatók fogják segíteni.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt! 
Nagy Attila Sch.P. igazgató

Hírlevelünk előző számában már beszámoltunk az osztrák Piarista Diákszövetség 2010. október 1-3. közötti,  szövetségünknél és szövetségünk szervezésében tett látogatásáról. Ismételgetés helyett csak a lelkes reagálásokra szeretném felhívni a figyelmet. Osztrák barátaink nagy elismeréssel szóltak a gazdag program megszervezéséről, de főleg vendégszeretetünkről. Internetes kiadványukban (Altpiartisnter-Internetplattform októberi számában négy fénykép kíséretében lelkesen számoltak be a nálunk szerzett élményeikről. El voltak ragadtatva a Duna-parti gimnázium grandiózus átépítési munkáitól, a tartományfőnökkel való találkozástól. Az előző napi városnézési programról is lelkesedéssel számoltak be, melyet – igaz erre ott nem volt említés – Várgedő Tamás öregdiák társunk feleségének, Annamáriának  köszönhettek. Külön öröm volt számunkra a Parlament megtekintésének lehetősége. Nagy élményt jelentett az utolsó napi közös ebéd is, szövetségünk képviselőivel, melyen kellemes eszmecserére nyílt lehetőség.
Azt hiszem, hogy az ilyen őszinte elismerő szavak hallatán (ill. láttán) örül a szívünk, hogy osztrák barátaink ilyen sokra értékelik a szövetségünkkel való szoros, mondhatni baráti kapcsolatot. Ahol pedig ilyen szoros a barátság, ott a folytatásról és a barátság további elmélyülése felől nem lehet semmi kétségünk.
Kölcsei Tamás

Szepesi Bódog piarista tanárra a Sátoraljaújhelyi Kálvária alapítójára emlékezett az Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola, a Városvédő és Szépítő Egyesület és a Piarista Kollégium. Sátoraljaújhely városa 1936-ban kálváriát épített a Szár-hegyre vezető út mentén, így állítva emléket a trianoni békediktátum által elszakított városoknak. Az őrtornyokra emlékeztető stációk falán az elcsatolt megyék és nevezetesebb városok címereit helyezték el, a márványtáblákra pedig versidézet került. A hegytetőn 1934-ben állították fel a messzi vidékekről is látható országzászlót. A kálváriához tartozó Szent István-kápolna tetőzete a Magyar Szent Koronát idézi, 1990 augusztusában állították helyre. A megemlékezésen Komporday Levente történész mondott beszédet. A nevezetes épületet (a Kálváriát) Szepesi Bódog piarista atya vezetésével hozták létre 1936-ban. Erre az eseményre emlékeztek, az atya emlékét felidézve.
Szepesi Bódog 1883-ban született Szepes megyében, 16 évesen lépett a piarista rendbe Elsőként Vácott tanított, majd Trianon után elkerült Vácról. Sátoraljaújhelyen 1933-tól tanított 1939-ig. Már beteg volt, amikor 1940-ben Kecskemétre került, s ott is halt meg. Rá emlékezve a sátoraljaújhelyi gimnázium falán koszorút helyeztek el.
Kölcsei Tamás

Október 29-én este érkeztem meg Temesvárra, a repülőtéren Kocsik Zoltán, a Gerhardinum fiatal spirituálisa várt, ő vitt be szállásomra, a püspökségre. Útközben Bogdánffy Szilárd másnapi   boldoggá avatásáról  beszélgettünk és természetesen a vértanú püspök temesvári kapcsolatairól, hiszen ebben az egyházmegyében született, itt járta iskoláit és itt érettségizett a piarista iskolában. Utódiskolánk, a Gerhardinum diákjai közül sokan jelentkeztek a nagyváradi szertartásra, de csak mintegy húsz diáknak jut majd hely a mikrobuszban. Válogatni kellett a jelenkezők közül - érdemeik szerint. A püspökségre érkezvén az éppen útnak induló Johann Dirschl helynökkel találkozom. Tréfásan megjegyzi, hogy már mindenki elutazott Nagyváradra, tehát őrizzem jól a palotát, mert egyedül maradok éjszakára a püspökségen.

Másnap hajnalok hajnalán egykori iskolánk udvarán húsz fázós és álmos diák gyülekezik, két tanárnő, kedves nővérek és Kocsik spirituális. Elhelyezkedünk a mikrobuszban, és nekiindulunk a három-négy órásnak ígérkező útnak. Még sötét van, csöndes beszélgetés közben hagyjuk el a várost. Aztán előkerülnek a rózsafűzérek, egy diák felolvassa az első titkot románul, egy másik magyarul, aztán kis szünetekkel követik egymást a tizedek. Az egyik románul, a másik magyarul. Románul mindenki tud, de amikor a magyar nyelvű üdvözlégyekre kerül a sor, mondják azt velünk együtt a román diákok is. A spirituális atyától megtudom útközben, hogy az iskola diákjainak nagy százaléka román és magyar, de van köztük - igaz kis számban - cseh, horvát és bolgár nemzetiségű is. A Bánát mindig soknemzetiségű és sok-kultúrájú vidék volt.
Tíz óra felé érünk Nagyváradra, ahol már nagy a készülődés. Zarándokcsoportok jönnek zászlókkal énekelve és imádkozva, megyünk lassan mindnyájan a székesegyház felé. Példaszerűen megszervezett minden, rengetegen érkeznek. A székesegyház már megtelt, az előtte lévő téren sokszáz ember hatalmas kivetítőn követheti majd az eseményeket. Kiváltságos helyzetben vagyok, a püspöki palotában invitálnak. Elválok a diákoktól, akik igyekeznek még bejutni a templomba, hiszen nem mindennapos élmény részt venni egy boldoggá avatáson. Szent László királyunk oltárra emelése óta nem volt ilyen esemény Nagyváradon.
Aztán megszólalnak a harangok és bevonulunk. Sok püspök vesz részt a szertartáson, otthonról, Magyarországról, a szomszédos országokból, görögkatolikusok is, a református testvérek és az evangélikusok is képviseltetik magukat, csak az ortodox egyház püspökei nem jöttek el. Nehezen alakul még az ökumenizmus... A köszöntők után megkezdődik a szentmise, majd a pápa képviselője, Angelo Amato érsek felolvassa a pápai levelet, ezután taps zúgása közben lehull a lepel az egyik mellékoltár fölött függő, nagyméretű Boldog Bogdánffy Szilárd festményről. A szentmise végén sokan könnyes szemmel éneklik a Te Deumot és a Magyar Himnuszt. Ezt is megértük...
A szertartás utáni agapén örömmel találkozom régi ismerősökkel és otthoni rendtársakkal: Budapestről Tőzsér Pál és Urbanek Rudolf, Csíkszeredából Sárközi Sándor képviselte a piaristákat. Nem egy ismeretlen ottani pap, amikor megtudja, hogy piarista vagyok, azonnal sorolni kezdi nagy hálával és szeretettel azokat a piaristákat, akiket ismert, akik tanították: Simon István, Cservény Albin, Gyulai László, Való Ferenc, Erdély István, Gyulai László...- nagyszerű emberek voltak, mondják és természetesen kérdezik, hogy mikor megyünk vissza Romániába, mikor nyitunk újra iskolát. Nehéz válaszolnom...
A diákok a spirituális atyával ebéd után végigjárták a város nevezetességeit, majd visszatértek a püspöki palotába és a székesegyházba. Összetalálkoztak Böcskei László püspökkel, aki nagy örömmel fogadta őket, elbeszélgetett velük, hiszen egyiküket-másikukat ismeri is, temesvári püspöki vikárius korában nagyon sokat tett a diákokért és sokat harcolt azért, hogy a csodálatos és most megújuló épület újból a miénk, piaristáké legyen, és rendeltetésének megfelelően egyházi iskola működhessen benne.
Aztán indulunk hazafelé. A diákok a napi élményekről beszélgetnek, örömmel mutatják a szép bronz Bogdánffy emlékérmeket, amelyet a püspöktől kaptak ajándékba. Aztán fáradhatatlanul énekelni kezdenek, főleg az énekkarban tanult latin énekeket, de felhangzanak taizéi dallamok is, román és magyar egyházi, vallásos, ifjúsági dalok. Kocsik atya mosolyogva mutat hátra, az egyik magyar éneket hangosan előéneklő fiúra: román, nem tud magyarul, de a magyar éneket azt örömmel énekli. Késő este érkezünk vissza Temesvárra, búcsúzkodunk az iskolaudvaron. Valaki megjegyzi: igaz, hogy korán kellett kelni és igaz, hogy későn értünk haza, de látszik, hogy az új boldog szerette a diákokat, mert ezen az éjjelen kell visszatekerni az órákat, és így egy órával többet aludhatunk...
Ruppert József Sch.P.

2010. október 30-án 11 órakor a nagyváradi székesegyházban boldoggá avatták Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. A szertartáson Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kérte Bogdánffy boldoggá avatását, majd ismertették a vértanú püspök életútjának főbb mozzanatait. Ezt követően Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvasta a boldoggá avatásról szóló apostoli levelet, amelyet magyarul Fodor József általános helynök ismertetett. Ebben XVI. Benedek pápa kifejti, hogy Bogdánffyt ezentúl boldognak tisztelhetjük, és ünnepe megtartható minden év október 3-án.
Bogdánffy Szilárd 1911. február 11-én született a Torontál megyei Feketetó községben, amely ma Szerbiában található. 1920 és 1929 között tanult a temesvári piarista gimnáziumban.  A nyomtatott iskolai évkönyvek szerint hetedikes korában a Mária Kongregáció könyvtárosa, majd prefektusa volt (utóbbi a diákelnöknek felelt meg), és az évkönyv szerint ugyanebben az időben elsősegély-tanfolyamot is tartott. A gimnáziumot követően Budapesten a Központi Papnevelő Intézet növendékeként hittudományi doktorátust szerzett, majd a nagyváradi egyházmegye papja lett. 
Egyénisége, lelkisége, nevelési módszere, a szegényekről való gondoskodása, a betegek látogatása maradandó hatást gyakorolt tanítványaira és híveire. Védte az üldözötteket, ezért a román csendőrség sokat zaklatta. Szálka volt a nyilas hatalom szemében is, mivel zsidókat rejtett el és mentett meg a deportálástól. A Merici Szent Angéla orsolyita harmadrend alapításával a keresztény családokat kívánta erősíteni. Tevékenyen részt vett a szatmári-nagyváradi egyházmegye vezetésében. Az egyházüldözések várható fejleményeit látva Róma engedélyezte a püspökök titokban való felszentelését, így Bogdánffy Szilárdot a bukaresti nuncius 1949 februárjában szentelhette püspökké.
Elismerten nagy tudású teológiai professzor és különleges pedagógiai képességekkel megáldott hittantanár volt. Amikor a kommunista hatóságok a katolikus egyházat román nemzeti egyházzá akarták alakítani, szembefordult az erre törekvő mozgalommal. Az elsők között tartóztatták le; négy évet töltött az ország legkegyetlenebb börtöneiben és a Capul Midia-i haláltáborban, ahol sokat kínozták. A börtönben rabtársai vigasza volt, fogságban sem hanyagolta küldetését, az elesettek vigasztalását, az Evangélium hirdetését. Ellenállása miatt a hatóságok hazaárulással vádolva tizenkét évi kényszermunkára ítélték. Tüdőgyulladást kapott, de a börtönorvos nem adott neki gyógyszereket, így kezelés hiányában 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben meghalt. Az egyházhoz való hűségéért szenvedett. Halála vértelen vértanúság volt.
Nagyváradon 1192. február 2-án volt hasonló horderejű egyházi esemény, amikor a városalapító László királyt avatták szentté.

A 2010. október 17-ei 7. évfolyamos; az október 24-ei 11-12. évfolyamos; a november 14-ei 9-10. évfolyamos és a november 21-ei 8. évfolyamos diákmiséken az iszapkatasztrófa  áldozatainak, károsultjainak gyűjtünk iskolánk tanáraitól, diákjaitól, szüleitől, a szentmise résztvevőitől (szentmise helyszíne: Mikszáth Kálmán tér 1.).
A befolyt összeget a hittanári munkaközösség vezetője közvetlenül a károsult falvak plébániájára juttatja el. Köszönjük az eddig befolyt adományokat, s kérjük, hogy a soron következő, 2010. november 21-ei szentmisén is minél többen vegyünk részt, adományainkkal pedig támogassuk az áldozatokat!

Mindannyiunk nevében köszönve: 
a Piarista Gimnázium közössége

2010. október 8. és 15. között hazánkban tartózkodott Pedro Aguado piarista generális. Rendünk vezetője megválasztását követően döntött úgy, hogy hat éves megbizatásának első évét a négy világrészen dolgozó piaristák és intézményeik megismerésére szánja.
 

- Generális atya, ön megbízatásának első évét arra szánta, hogy személyesen ismerje meg a négy világrészen dolgozó piaristákat és intézményeiket. Megváltoztatták-e a tapasztalatok önben a rendről és a generálisi feladatokról alkotott eddigi képet?
- Nagyon jó kérdés, mert pont ez a két dolog történt velem. A tapasztalatok hatására magam is változtam, és sokat tanultam arról a szolgálatról, aminek elvégzésére felkértek a rendtársaim. Reálisabb képet nyertem: egyrészt konkrétabbak lettek az ismereteim, másrészt megismertem azokat az alapfolyamatokat, amelyek szerint a rend működik. Ami a generálisi szerepkört illeti, a legfontosabb az a felismerés, hogy közel kell lennem az emberekhez, és saját személyemen keresztül kell impulzusokat adnom a rendnek.
- Egy hetet töltött el a magyarországi piaristáknál. Milyen következtetéseket vont le a látottak alapján?
- Az elmúlt napokban elég jól megismertem a magyar rendtartományt. Alkalmam volt beszélgetni minden egyes piaristával, csakúgy, mint az iskolai vezetői csapatok tagjaival. Láttam, hogy a rend az új körülményekre új megoldásokat keres, és láttam, hogy erős a vágy a mély válaszok megfogalmazására. És ezeket a válaszokat közösen keresik, miközben megosztják a munkájukat a világiakkal. Szóval nagyon nagy reményeket táplálok a magyar piaristákkal kapcsolatban.
- Az elmúlt évtizedekben jelentősen átértékelődött az iskola szerepe. Ma már a média is a személyiség alakítójává vált, számos alternatív életmódot és értékrendet kínálva a fiatalságnak. Módosul-e ebben a helyzetben a kalazanciusi küldetés, és ha igen, akkor hogyan?
- A piarista küldetés nagyon világos: képessé kell tenni a gyermekeket, a fiatalokat a növekedésre, és arra, hogy majd megváltoztassák maguk körül a világot. De egyikünk sem él üvegburában, környezetünk hatásai mindnyájunkat érintenek. Nem fordíthatunk hátat a változásoknak. A piarista iskolának ebben a megváltozott helyzetben is alakítania kell a világot, konstruktívan és kritikával egyaránt. Ugyanakkor fontos, hogy a piaristák más platformokon is elérjenek a fiatalokig, például a családok, az egyetemek, a szabadidős programok révén. A piarista nevelés integrális, amely életszakaszokon átívelve fogja át a fiatalok életének minden területét, személyük minden dimenzióját.
(Piarista Sajtószolgálat)

Pedro Aguado első papi éveit a pamplonai „Kalazancius" iskolában töltötte, tanárként és a lelkipásztori teendők felelőseként dolgozott.
1985-ben kinevezték a bilbaói növendékház házfőnökévé és a növendékek magiszterévé, e megbízatásait tíz éven át végezte. Ebben az időszakban egyetemi diplomát szerzett neveléstudományból, valamint tanárként és lelkipásztorként dolgozott a „Kalazancius" iskolában.
Az 1988-as provinciai káptalanon megválasztották lelkipásztorkodásért felelős provinciai asszisztensnek, az 1991-es káptalan pedig újraválasztotta erre a feladatkörre. 1995-ben kinevezték a Baszkföldi Rendtartomány provinciálisának, 1999-ben és 2003-ban pedig újraválasztották erre a tisztségre. Az Emmausz Rendtartomány létrehozása után – P. Antonio Lezaun átmeneti tartományfőnökségét követően – őt választották meg az új rendtartomány provinciálisának a 2007 januárjában tartott káptalanon.
Piaristaként sok éven át ifjúságpasztorációval, lelkipásztori munkatársak képzésével és fiatalok lelkivezetésével foglalkozott. Sokat tett a Piarista Testvériségek felkarolásáért, a világiakkal közösen végzett küldetés előmozdításáért és a hivatásgondozásért.
Az Emmausz Rendtartomány jellegzetességei folytán – ez a rendtartomány ugyanis az amerikai földrészre is jelentősen kiterjed, tagjai közül pedig többen Japánban dolgoznak – és nagyobb elöljáróként végzett hosszú szolgálata miatt Pedro Aguado atya alaposan ismeri rendünk helyzetét, konkrét állapotát.

A Kegyes Iskolák Rendjének 46. egyetemes káptalana július 4-én választotta meg a rend általános elöljárójává Peralta de la Salban.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán október 20-án a 130 éve született nagynevű professzorra, Schütz Antalra emlékeztek. A szakmai napot a Hittudományi Kar Dogmatikai Tanszéke szervezte a hallgatók, érdeklődők és a testvérintézmények professzorai számár a.

Az előadások sorozatát e szavakkal vezette be a konferencia szervezője, Puskás Attila, a Dogmatika Tanszék vezetője: „Ezen a konferencián Schütz Antal nagy egyénisége és teológiai életműve előtt szeretnénk tisztelegni. Konferenciánk mottója egy idézet magától Schütz Antaltól: A Deum in Deo, azaz Istenhez Istenben. 1950-ben állított össze a nagy piarista hittudós felnőtt keresztények számára egy imakönyvet, és ennek az imakönyvnek a fedőlapjára címként szánta ezt az idézetet: 'Ad Deum in Deo, Istenhez Istenben'. De találhattunk volna másik mottót is konferenciánk számára, például azt az ágostoni kijelentést, amit maga Schütz Antal idéz kétkötetes dogmatikájának az elején, amely ágostoni mondat a teológia hivatását fogalmazza meg a következőképpen: Theologia Deum docet, a Deo docetur, ad Deum ducit - azaz: a teológia Istent tanítja, az Istenről tanít, de ezt úgy teszi, hogy maga tanul az Istentől, és ennek a gyümölcse az, hogy elvezet Istenhez. Schütz Antal egész pályafutása ezt a hitvallást tükrözi. A Hittudományi Karon 1916-tól 1946-ig, harminc éven keresztül volt a Dogmatika Tanszék tanszékvezető professzora. Kétkötetes magyar nyelvű dogmatikájával megajándékozta hallgatóit, és generációk nőttek fel ezen a dogmatikán, Istennek a hitigazságait, misztériumait ezen dogmatika közvetítésével ismerték meg. Négy kiadást ért meg, latin nyelvre is lefordították; munkáját nemzetközi elismertség övezte. Schütz Antal teológiai programját, ami az ágostoni mondatban megfogalmazódott, dékánként is célkitűzésének tekintette. Kétszer választották meg a Hittudományi Kar dékánjának, és az is ismeretes előttünk, hogy a Pázmány Péter Királyi Tudományegyetemnek rektora is volt, rector magnificusa. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjaként is és a Szent István Akadémia tagjaként is ezt az életprogramot, ezt krisztusi hivatást követte. Konferenciánk célja tisztelegni őelőtte, a nagy életmű előtt, és ízelítőt adni, felvillantani valamit ebből a mai teológus hallgatók számára."

A következőkben négy előadás hangzott el: a piarista Borián Tibor „Schütz Antal, a piarista szerzetes", Bolberitz Pál pedig „Schütz Antal, a nagy bölcselő, filozófus" címmel tartott előadást. Dogmatikai tanítását Puskás Attila ismertette. Kuminetz Géza Schütz Antalt mint a nevelőt, a pedagógust mutatta be, ismertetve egyben most megjelentetett Pedagógia című művét. Schütz professzor nevelői tevékenysége ugyancsak kiemelkedő volt, és ebben a tárgykörben is jelentek meg kisebb tanulmányai, így a Magyar életerő, Az Ige szolgálatában, az Eszmék és eszmények című gyűjteményes kötetekben, valamint a Pázmány mint nemzetnevelő című dolgazatában. Ám élete utolsó szakaszában írott összefoglaló nevelési kézikönyve, amelyet Pedagógia címmel, 1948-as keltezési idővel, gyorsírással készített (s amit Sima János volt teológiai tanár gépelt le 1965-ban az akkori piarista tartományfőnök kérésére), ismeretlen nemcsak a pedagógus társadalom, de a szakmai akadémikus körökben is. Örömünkre szolgál, hogy ez a mű a Szent István Társulat gondozásásban végre megjelenhetett és mindenki számára elérhetővé vált (Schütz Antal: Pedagógia. Szent István Társulat, 2010; sajtó alá rendezte: Kuminetz Géza).
A nagy teológus életművét és személyiségét méltató megemlékezések sorát végül egy másik rendtárs, Lukács László visszaemlékezése és értékelése; ez utóbbi előadás szövege a csatolt dokumentumban található.

"Hogyan találjuk meg igazi párunkat?" címmel, 2010. október 16-án tartották a Tiszta Szívek Mozgalmának Harmadik Kongresszusát, ezúttal is a budapesti Üllői úti Szent Kereszt-plébánián.

A jelenleg mintegy 250 tagot számláló mozgalom találkozójának alaphangját ezúttal is  Kerényi Lajospiarista atya adta meg bevezetőjével. Kiemelte annak fontosságát, hogy  magas eszményeket kövessünk, vállalva akár azt is, hogy szembemegyünk a korszellemmel. Napjaink ideológiái ugyanis eltárgyiasítják az embert, mi azonban  a Teremtő szándéka szerint a szeretett társat kell hogy lássuk a másik emberben. Lajos atya idézett Dietrich Bonhoeffertől, a XX. század első felében élt vértanú evangélikus lelkésztől, aki így fogalmaz:  "Ha a szemünk a tisztátalanság eszközévé válik, nem láthatja Istent."

 
A délután folyamán Komáromi János és felesége, Mária válaszolt, akik harmincnyolc éves házasságuk alatt hat gyermeket neveltek fel. Tanúságot tettek arról, hogy még ennyi idő után is szerelmesek lehetnek egymásba a házastársak, s hogy válságos időket, akár kísértéseket is túlélhet egy kapcsolat, és a szerelem újra feléledhet feleség és férj között. A napot szentmise zárta, melyet Roska Péter mutatott be, aki egyik magyarországi apostola a tisztaság ügyének.
Bartucz Katalin (Keresztény Élet)

Könyvajánló: A függőségtől az intimitásig
Mitől válik egy találkozás meghitté, és egy kapcsolat bensőségessé? Miben különbözik egy meghitt kapcsolat a társfüggőségtől? Tényleg igaz, hogy az intimitásból valakinek több kell, másnak kevesebb is elég belőle? Hogyan lehetséges az, hogy egyszerre vágyhatunk utána, és félhetünk is tőle? A meghittség egy varázslat, amivel néha megajándékoz az élet, vagy tehetünk is azért, hogy az intimitás magával ragadó élményeiben gazdag, tartós, bensőséges kapcsolatunk legyen?
Minderre, és még sok más fontos kérdésre kaphatunk válaszokat ebből az izgalmas könyvből. Pál Ferenc első sikereit válogatott atlétaként érte el: húszévesen, még junior korúként felnőtt magyar magasugró bajnok lett. Kalandos spirituális útkeresés után, teológiai tanulmányai befejeztével 1996-ban pappá szentelték Esztergomban. Tíz éve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam és Jogtudományi Karának teltházas nagyelőadójában tart előadásokat hétről hétre lélektani és spirituális témákban, amiket ő maga egyszerűen csak alkalmaknak hív. A SOTE Mentálhigiéné Intézetének tanára, elsődleges szakterülete a segítő és lelki gondozói kapcsolat. Több mint egy évtizede vezet önismereti csoportokat többek között a Magyar Pszichodráma Egyesület keretében. Az utóbbi években sokan fordultak hozzá mint szociális és családsegítő lelki gondozóhoz párkapcsolati problémákkal, ami nem hagyta nyugodni, mert az itt-ott fellelhető válaszok nem bizonyultak elégségesnek kliensei számára. Ezért először egy alapos kutatómunka után, a szakirodalom alapján és saját személyes, szakmai tapasztalataira támaszkodva előadásokat kezdett tartani a témában, majd azokat tovább gondolva és kiegészítve született ez az eredeti írás, megőrizve valamit a hallgatóságot megszólító stílusból.

Kedves Filmrajongó Barátaink!

Ebben az évben még 2 alkalommal rendezünk Piarista Filmklubot. Az egyik november 26-án lesz, ekkor Török Ferenc "Moszkva tér" című filmjét nézzük meg. Ez egyben a "magyar társadalom problémáival foglalkozó" blokk záró filmje is.
1989. Petya most fog érettségizni, de ez éppen úgy nem izgatja, mint az, hogy körülötte éppen összedől a negyven éve fennálló rendszer. Éli az életét, lóg a Moszkva téren, buli, videó, haverok, csajok... És persze kihasználja a rendszerváltás zűrzavarából származó előnyöket is.

A következő blokknak a "road movie" megjelölést adtuk. Ebben olyan filmeket nézünk meg, amelyekben valamilyen módon szerepet kap az utazás. Ennek a blokknak az első filmje a Jim Jarmusch rendezte "Hervadó virágok" (Broken Flowers) lesz. A vetítésre december 10-én kerül sor.
A megrögzött agglegényt, Dont épp lapátra tette legutóbbi szeretője Sherry, így Don ismét magára marad, és magánya arra kényszeríti, hogy végiggondolja múltját. Elmélkedését azonban egy rejtélyes rózsaszín levél szakítja meg. Feladója egy névtelenségbe burkolódzó ex-szerető, aki tudatja, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt. Winston, Don legjobb barátja, a szomszédban lakó családapa, aki szabadidejében magánnyomozó arra buzdítja a férfit, hogy derítsen fényt a titokra. Don sokat rágódva az utazás gondolatán, végül mégis rászánja magát egy országjáró körútra, hogy felvegye a fonalat elhagyott szeretői nyomán. Váratlan látogatásai a rég nem látott, különleges nőknél azonban nemcsak számára tartogat meglepetéseket. Véletlenszerű találkozásai során zűrös múltjával találja magát szemben, de jelen sorsa is különös fordulatot vesz...

Mindkét alkalommal a budapesti Piarista Gimnázium Zenetermében lesz a vetítés, 18 órai kezdettel. A vetítés után borozással egybekötött beszélgetést tartunk.

Mindenkit sok szeretettel várunk!
Strommer Dávid & Domonkos

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Feldmeier Tamás (a képen Ő látható) volt diáktársunk. Szerkesztőségünk az alábbi e-mail értesítést kapta:

Kedves Piaristák!
A közelmúltban meghalt Thomas Detre (Feldmeier Tamás) a kecskeméti Piarista Gimnázium volt diákja. Tamás valóban kitűnő tudós és remek akadémiai vezető volt. Az Ő rektorhelyettesi munkásságának köszönhető, hogy a Pittsburgh Egyetem elsőosztályú orvosbiológiai kutatohellyé vált. Az Amerikai Tudományos Akadémia orvosi intezetének tagja és a Semmelweis Egyetem díszdoktora volt. Én szakmai csatornákon (NIH) keresztül ismertem meg és csak most értesültem róla, hogy Ő is Piarista diák volt.
Üdvözlettel, Andrew Balas, 2300 Shore Sands Ct. #202, Virginia Beach, VA 23451, U.S.A.
Phone: 1-757-639-6576; Email: balasea2@yahoo.com
Nyugodjék békében!

* * * * *

Janny Géza fia és Janny Julianna leánya szomorú szívvel tudatjuk, hogy ÉDESAPÁNK, fehérvári Dr. Janny Géza, m.kir.hadnagy, aranydiplomás szülész-nőgyógyász főorvos szentségekkel megerősítve 2010. november 8-án, csendesen elhunyt.

Édesapánk hamvait a római katolikus egyház szertartása szerint 2010. november 26-án, 15 órakor helyezzük örök nyugalomra a szentgotthárdi temetőben.
Az engesztelő szentmise-áldozatot 2010. november 28-án, 18 órakor mutatjuk be a budapesti Piarista Gimnázium kápolnájában. (Bp.VIII. Mikszáth Kálmán tér 1.)
Nyugodjék békében!
A családtagok elérhetőségei: julianna.janny@gmail.com
Janny Géza 1196 Bp.,Kisfaludy u.98.; Janny Julianna 1151 Bp., Énekes u.27.

* * * * *

A veszprémi Piarista Öregdiákok Baráti Köre fájdalommal tudatja, hogy október elején Veszprémben halálos balesetet szenvedett (gyalogátkelő-helyen figyelmetlen motoros gázolta el) Szabó Lajos diáktársunk.
A kolozsvári piarista gimnáziumban érettségizett 1949-ben; a Bolyai Egyetem kémiai tanszékének volt kutató tudósa. Magyarsága miatt sokat zaklatták, ezért 1944-ben Veszprémben telepedett le. A veszprémi Öregdiákok Baráti Körének és a Kolozsvári Piarista Öregdiákok szervezetének aktív tagja volt; a Magyar Piarista Diákszövetség ezüstkoszorús jelvényét 2007-ben kapta meg.
Október 31-én a veszprémi Szent Anna templomban vettek búcsút tőle erdélyi családtagjai és a veszprémi öregdiákok, ismerősök. A vasárnapi szentmise után a hamvait tartalmazó urnát a piarista Borián Tibor szentelte be, majd a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik végső nyugalomra a Család sírboltjában.
Nyugodjék békében!