A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Részeleteket közlünk a Keresztény Élet 2010. szeptember 19-ei számából, amelyben Kozma László beszélgetett Borián Tibor piarista atyával a piarista lelkiségről.

"Mit jelent a piarista lelkiség, a fiatalság nevelésének feladata, karizmája?
1978. február-márciusban két hónapig Rómában voltam piarista lelkiségi továbbképzésen. Albert István tartományfőnök küldött ki, mint növendék-elöljárót. A következő évben ismét meghívtak Rómába, hogy tartsak egyhetes előadás-sorozatot a magyar piaristaság hagyományairól, a magyar piaristák történetéről. Az 1970-es években annyit hallottak rólunk, hogy ez egy elnyomás alatt élő provincia, amelynek van két iskolája, de nagyon meg van kötve a keze. Én ebben az előadás-sorozatban rávilágítottam, hogy az 1600-as évek második felétől Közép-Európában egyedülálló tevékenység áll mögöttünk. Amikor a piaristák a Magyar Királyság területére jöttek, lengyelek meg szlovák anyanyelvűek voltak, és megdöbbentő, hogy néhány évtized alatt ez a tót rend mennyire magyarrá változott.
Csodálatra méltó, hogy a magyar szellem, gondolkodás és műveltség egyszerre otthont talált a piaristák iskoláiban. A 18. századtól kezdve már 37 iskolájuk volt. A 19. században a magyar tudat és a magyar nyelvnek az ápolása elsődleges volt a piarista iskoláknak; a '48-as szabadságharcban nem volt olyan piarista iskola, ahol a tanárok legalább egy része ne vett volna részt a szabadságharcban. Meg is büntették ezért a rendet, Magyarországon évekre korlátozták a működését. Balanyi György történész piarista szerkesztésével a 300 éves alapítási évfordulóra összeállították, hogy kik a 19-20. században azok a jeles piaristák, akik valamilyen vallási területen újat hoztak, újat alkottak. Révai Miklóstól, Dugonics Andrástól kezdve egészen a 20. századig sorakoznak az életművek. A filozófia kutatásában is a legkorszerűbben és leghamarabb vették át a német és francia filozófiai irányzatokat; jelentős Kőrösi Albinnak a magyarországi hispanológia (spanyol kultúra, nyelvészet) megalapításában játszott szerepe; a Spanyol Királyi Akadémia levelező tagja volt! Létrehozták a természettudományos oktatás rendszerét. A budapesti piarista gimnáziumban próbálták ki először az oktatásban azokat az eszközöket, amelyek ma szerte a világon a számítógépes digitális rendszernek az alapját alkotják. Kovács Mihály piarista szerzetes vezetésével kibernetikai játékgépeket készítettek, például kártyázógépet. Más tárgyakban, a történelemtudományokban, irodalomban is jelentős volt a piaristák működése: 2007-ben, Kalazanci Szent József születésének négyszázadik évfordulója alkalmával a Magyar Piarista Rendtartomány megkapta a Magyar Kulturális Örökség Díjat. 

Van-e valamilyen sajátossága a piarista vallásos nevelésnek?
A piarista vallásosság mélyen ható, mondhatnám szemérmetes és egyáltalán nem a külsőségekben igyekszik megnyilvánulni. A piarista diák lelkileg gazdag, hiszen saját tanárai hittankönyveiből tanul, a Sík-Schütz-féle diákimakönyv máig példaadó. A piarista vallásossága a pietáson alapszik. Ez a szó szentírási kifejezés, nem egyszerűen csak jámborságot, vallásos gyakorlatot vagy érzésvilágot jelent, hanem a Teremtőnek, a teremtett világ minden elemének a tiszteletét. Kalazanci Szent József rendalapítónk az iskoláról szóló, Tonti bíboroshoz írt levelében megmagyarázza, hogy a fiatalokat rá kell venni arra, hogy felismerjék: ez a világ attól lesz igazán az emberé, ha minél inkább tudja, hogy az Istené. A kultúra minden területén a teremtő Istennek a nyomát és ajándékát kell felfedezni. (...) A piaristáknál mindig megvolt a szándék, hogy egyszerre neveljenek hívő, és a világot látó, ismerő, a világot megfogalmazó embert. A karizmáról idéznék néhány gondolatot: nevelő, szerető, fölkaroló figyelem a fiatalok iránt; feladatunk a hittől megvilágított nevelés, mint lelkipásztori szolgálat, ezért vagyunk papok; élő keresztény közösségek teremtése az iskolai pasztoráció által; a kultúra integrálása a vallásba, a hitbe; illetve a hit integrálása a kultúrába. Ez kölcsönös folyamat, amely bizonyos egyensúlyt kíván. Jelenits atya egyszer kifejtette szülőknek szóló lelkipásztori előadásában, hogy annyit adunk a kamasz gyerekeknek, amennyit ők be tudnak fogadni, hogy ebből az alapból érlelődjenek majd az életük folyamán. Nem hagyjuk el őket: a Piarista Diákszövetségnek 2500 tagja és tíz tagozata van az országban.
(...)

A legnehezebb időkben, az '50-es évek elején kezdte meg teológiai tanulmányait...
A piarista rendbe 1952-ben jelentkeztem. Az állam ekkor már korlátozta a felvehető növendékek számát. Ezért amikor jelentkeztem, azt mondták, hogy jóllehet, minden szempontból megfelelek, nem tudnak felvenni, de menjek el nyugodtan a bölcsészkarra, az évek során valószínűleg adódik valamilyen lehetőség. Így aztán beadtam jelentkezésemet az egyetem irodalom szakára, ahová fel is vettek. Közben két piarista növendéket civil pályán helyeztek el. Értesítést kaptam, hogy jelentkezhetek, van hely. Közvetlenül a felvételem előtt, 1952. augusztus 29-én éjszaka elsősorban az ifjúsággal való foglalkozás miatt letartóztatták Bulányi Györgyöt, Juhász Miklóst és Török Jenőt. Ők voltak azok, akik Veszprémben velünk is foglalkoztak. Ilyen módon képet kaphattam arról, mire vállalkozom. Két év teológia után bölcsészként történelem szakos is lettem, sok kiváló tanárra emlékszem. Szabad György például teljes magyarságszemléletét előadta nekünk, egyetemes történelmi kultúrát közvetített a számunkra. Irodalomból Sőtér István Madách-előadásaira, Bóka László Ady-előadásaira emlékszem jó lélekkel. Sőtér is Sík Sándor-tanítvány volt. Bókánál szakvizsgáztam, a 20. századi magyar irodalom volt a téma. Juhász Gyulát és Tóth Árpádot kaptam mint Nyugatosokat.
Szakdolgozatom témája a városi okleveles gyakorlat kialakulása volt. Az egyetemen fölajánlották, hogy doktoráljak, azonban 1959-et írtunk, marxizmusból is szigorlatoznom kellett volna. Végzésem után Kecskeméten beálltam az ifjúság nevelésének valamennyi ágába; tanár, konviktusnevelő, igazgatói irodavezető lettem egyszerre.
A későbbiekben 47 évig tanítottam piarista, illetve  egyházmegyei iskolákban, próbáltam a piarista nevelésből valamit átadni. Mélyen meghatott, amikor a veszprémi Padányi Bíró Márton Gimnázium igazgatója lettem 1998-ban 2006-ig, abban az épületben, ahol a háború után egy ideig a piarista középiskola működött. Igyekeztem tisztességesen teljesíteni, ami tehetségemből, alkatomból, lehetőségeimtől, gyöngeségemtől telt. 21 évig voltam igazgató, emelett kórusvezető. Alkati adottságomból fakad, hogy tudtam ellentéteket kiegyenlíteni, konfliktusokat kezelni. Takáts Ervin rendtársam, akivel fiatalkorunktól kezdve együtt voltunk, egyszer azt mondta, hogy amikor a legelkeserítőbb a helyzet, te akkor vagy a legnyugodtabb. Ez valóban így van, akkor másokra is átterjed a nyugalom, hogy tudjuk egymást valamiképpen elviselni. Hát igen, ezek mind isteni ajándékok. Csak hálát tudok adni azért, amit kaptam."

A cikk teljes terjedelmében elolvasható a Keresztény Élet 2010. szeptember 19-i számában, a 10. oldalon, az "Egyházunk életéről" c. rovatban. Az interjút készítette: Kozma László.
A cikk címe: "Piarista lelkiség - Beszélgetés Borián Tibor piarista atyával"

A fénykép Borián atyáról a Budapesti Piarista Gimnázium 1994-1998 közötti B osztályának (Balogh Tamás osztályfőnök, aki látható a fényképen is, Borián atya jobbján) 10 éves érettségi osztálytalálkozóján készült. A fényképet készítette: Mikecz Tamás

Nemrég két olyan véleménycikk is napvilágot látott a Magyar Nemzet hasábjain, amely a hazai oktatás stratégiai kérdéseit tárgyalja - piarista szemszögből. Urbán József tartományfőnök a közoktatásról indított vita résztvevőjeként tette közzé írását ("Az emberréválás tanulásának helye" 2010. július 6.), Szabó László, a gödi piarista szakiskola igazgatója pedig a szakmunkásképzésben szükséges paradigmaváltásról cikkezett a lap szombati mellékletének címoldalán ("Hátsó padban" 2010. szeptember 11.).
Urbán József vitaanyaga, valamint Szabó László írása az alábbi weblapon pdf formátumban letölthető:
http://www.piarista.hu/hirek/piaristák-írásai-az-oktatás-stratégiai-kérdéseiről  

Hosszas előkészületek után – melyekről Hírlevelünkben többször is beszámoltunk - az Osztrák Piarista Diákszövetség küldöttsége meghívásunkra október 1-jén érkezett meg. A 8-tagú küldöttségben a szövetség elnöke, elnökhelyettese és főtitkára is megjelent, az előbbi kettő felesége társaságában.

A Benczúr Szállóba mikrobusszal érkező küldöttséget szövetségünk nevében e sorok írója fogadta. Másnap reggel 9-kor indult a csoport városnézésre, melyre választmányunk elnökének, Várgedő Tamásnak a felesége, Annamária vállalkozott. Az egész napos városnézés rendkívül jól sikerült, Annamária ragyogó szervezésének köszönhetően a Parlament megtekintésére is lehetőségük volt. Az élményekben meggazdagodva  este fáradtan érkezett vissza a csoport a szállóba. Mindenki elragadtatással számolt be Annamária ragyogó városvezetéséről. Vasárnap 9-kor indult a csoport a Szent Margit Gimnáziumba, ahol Görbe László igazgató fogadta a küldöttséget. Csoportunkhoz ott Csapody Géza öregdiák-társunk is csatlakozott. A rövid szívélyes üdvözlés után a kápolnában tartott diákmisén vettünk részt, majd utána az igazgató úr az iskola és az iskolát „üzemeltető” apácarend történetéről tartott igen érdekes beszámolót – sajátos humorával átszőtt energikus, lendületes előadásmódjában. Ezt követően körbevitte  a társaságot a gimnázium épületében, bemutatva a korszerű berendezéseket, pár tantermet. Labirintusokon keresztül vezetett fel utunk az épület tetejére, ahol valódi körpanorámában volt részünk. Onnan a Duna-parti Piarista Rendházba mentünk, ahol Urbán József rendfőnök méretes szobájában fogadta a társaságot. A rendfőnök úr nemcsak a rendház és a felújítás alatt álló gimnáziumról, a nagy horderejű munkákkal járó szervezési kérdésekről, nehézségekről tartott beszámolót, hanem a korszerű piarista oktatás céljaira, egyáltalán a piarista szellemiség sajátos megnyilvánulásaira és egyéb elméleti kérdésekre is kitért. Gyakran elvont témákra elkalandozó beszámolóját szinte bravúros ügyességgel fordította le Várgedő Tamás. Vendégeink részéről elhangzó kérdésekre kapott válaszok után az épületben zajló nagy átalakítások, felújítások világával helyszíni bejárással ismerkedtünk meg a rendfőnök úr vezetésében. Az épület szinte minden zugába bejutva az épületbejárás után a szerzett sok ismeret birtokában a port ruhánkról leverve sokan szellemesen jegyezték meg: most már építészmérnöknek is felcsaphatunk. Ezután szövetségünk „irodájába” ment a csoport, ahol szövetségünk elnöke, Oberfrank Ferenc egyszemélyes szervezésében az előtérben ízlésesen megterített asztalon finom falatok látványa fogadta az érkezőket. Elnökünk a kiválasztott finom piarista borokból  töltött a poharakba, majd köszöntő szavai után a vidám koccintások után a finom falatokkal megrakott asztalhoz invitált. Aztán a társaság „szétszéledt”, nagy részük a diákszövetségi irodában telepedett le, ahol – részben a finom piarista borokra is visszavezethetően - vidám, közvetlen hangulatban folyt a társalgás. Elnök úrnak így lehetősége volt a két szövetség közötti kapcsolatok kiszélesítésére vonatkozó gondolatainak közlésére is, az elnökkel és a  főtitkárral folytatott „hatszemközti” megbeszélés során. Többek között arra is utalt, amikor az átépítési munkák teljesen befejeződnek, és sor kerül majd az épület átadására, akkor erre az ünnepélyes alkalomra osztrák barátainkat is meghívjuk. Közben sor került a vendégek között a piarista borok szétosztására, mindegyikük két üveg bort kapott ajándékba. Az elhúzódott beszélgetésnek az agilis, fiatal – 30 év körüli -  „időfelelős”, Mathias Rieger főfitkár vetett véget, minthogy időben el kellett indulniuk. E sorok írója csatlakozott a csoporthoz, hogy Sopronban egy rövid városnézésben segíthessen. Kapuvár után egy kis kitérőt tettünk Fertőd irányában haladva, ahol a kastély előtt pár percre megállva ismertettem a kastély történetét, említést téve az ott lakó Esterházy Antal hercegről is, aki fél évig volt piarista diák, tehát „elvileg” szövetségünk tagja. Fertőd után kitértünk Fertőszéplakon az ottani  kastélyhoz,  ahol Széchenyi István atyja, Sz. Ferenc született. Itt sem hagytam ki annak megemlítését, hogy Széchenyi István – magántanulóként - a pesti piaristáknál is több tantárgyból vizsgázott. Utunk onnan a Fertő tavi falvakon keresztül vezetett, majd Fertőboz után az útról Balf irányában letekintve említést téve Szerb Antal volt piarista diák ottani munkatáborban bekövetkezett halálára. Sopronban sétát tettünk a Kecske-templom  körüli központi  részen, természetesen magába a templomba, a Széchenyi család temetkezési helyére is betérve, majd a Széchenyi tér felé vezetett utunk. Ott beültünk egy hangulatos cukrászdába, kávékortyolgatás közben utoljára kibeszélgetni magunkat. Onnan a buszhoz vezetett az utunk, a végleges elbúcsúzásra. Nagyon hálásan és kedvesen köszöntek meg nekem mindent, pedig szinte érdemtelenül, hiszen  a 3 napos program ragyogó megszervezése főleg Oberfrank Ferenc és Várgedő Tamás barátunknak volt köszönhető, de hát a búcsú perceiben én képviseltem a szövetségünket, így érdemtelenül felém irányultak a végső köszönet szavai. Az őszinte köszönet, a meleg tekintetek azt sejtették, hogy valóban jól érezték magukat velünk, közöttünk, és abban is biztosak lehetünk, hogy lesz ennek folytatása. Remélem a folytatásról hamarosan beszámolhatunk a Hírlevelünkben.
Kölcsei Tamás

A Budapesti Kegyesrendi Diákszövetség 1929-ben alapította meg a 2/ö sz. B. K. D. öregcserkész-csapatot. Mivel a piarista cserkészek már 1923 óta tevékenyen részt vettek a vízisportokban és a nemzetközi vízicserkész-versenyeken (1927-ben Helsingörben, 1930-ban Tihanyban, 1932-ben a lengyelországi Garczynban legyőzték a nagy tengeri nemzetek vízicserkészeit), ezért 1932-ben elhatározták önálló vitorlázó klub alapítását, Tihanyi Yacht Club néven. A klub első elnöke gr. Teleki Pál tiszteletbeli főcserkész lett.

Dr. Karafiáth Jenő m. kir. kultuszminiszter még ebben az évben a klubnak ajándékozta az állam tulajdonában lévő 2676/1. helyrajzi számú, a Tihanyi-félsziget déli fokánál elterülő 3114 négyszögöl területű telket (a hrsz. idővel 1875-re változott, de a tulajdonjogot soha sem jegyezték be a klub nevére, lehetséges, hogy a telket csak használatra kapták). Az adományozást noha elfelejtették bejegyezni a telekkönyvbe, de a klubház építése Virágh Pál építész tervei szerint már 1933 tavaszán elkezdődött, 1934. július 1-jén dr. Sík Sándor avatta fel, és dr. Karafiáth Jenő adta át rendeltetésének.
A klub 1939. július 9-én rendezte meg a Balaton első dingi-csapatversenyét a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség kilenc tagegyesülete számára, és ezután ezt évente megrendezték. (...)
A klub 1949-ig állt fenn, a május 13-án tartott közgyűlés mondta ki feloszlatását, amelyet a belügyminiszter az 1949. június 7-én kelt 554.998/1949.-IV/3. szám alatt jóváhagyott. Vagyonát a Magyar Vitorlázó Szövetségnek adta át, amely a Ganz Hajógyár Sport Egyesületének juttatta. Később a Beruházási Bank, majd az Állami Fejlesztési Intézet tulajdonába került. A klubház ma is áll, bejárata előtt a régi mozaik a TYC betűkkel.

Dr. Bakos Miklós (érettségizett: 1944-ben Veszprémben) - a cikk megjelent: ÉREM LXVI. évf. 2010/1. szám.

Szokásainknak megfelelően sikeresen megtartottuk kiváló előadókkal a havi összejöveteleinket. Az előadásokról Bánhidi tanár úr összegzésében a Váci Polgár hasábjain megjelentettük az elhangzottakat, ezúton tájékoztatjuk a Hírlevél olvasóit is.

Januárban Dr. Sibalszky Zoltán egyetemi tanár tartott előadást: "Japán élet - japán emberek" címmel.
Márciusban M. Kiss Sándor professzor: "Az 50-es évek magyar társadalmá"-ról tartott előadást.
Áprilisban Váczy Károly tartott vetítéssel összekapcsolt előadáat az: "Erdélyi templomerődök"-ről.
Májusban Bona Gábor: "Magyarok az amerikai polgárháborúban" címmel tartott előadást. 

Külön meg kell említenünk, hogy Borsányiné Tarnay Zsófia diáktársunk áldozatos munkájával sikerült ismét a Csángó-földi "keresztgyerekünk" számára a tanuláshoz szükséges anyagiakat összegyüjteni. Szeretnénk ezt a hagyományt tovább folytatni.
 
Részt vettünk az iskolánk záró Te Deum ünnpségén, ahol néhány tanulót könyvjutalomban részesítettünk.
 
A nyár folyamán megjelent e sork írójának: "Váci utcák, váci emberek," című könyve, melyben külön fejezet szól a váci piarista tanárokról.

Tisztelettel a váci Tagozat krónikása: Pinke József
Levelezési címem és telefonszámom: 2600 Vác Harkály utca 2. (06-27-303-652)

Az 1909-ben felavatott piarista épületegyüttes ma is Temesvár legszebb műemlék jellegű épületei közé tartozik. Székely László (1877-1934), a város első főépítésze által tervezett kvadrum alakú tömb harmonikusan foglalja magában az iskolát, a rendházat és a templomot. A két világháborút és sok más viszontagságot átélt épületet 1948-ban államosították. A bejárat fölötti keresztet levették, későbbiekben a szentek szobrait ledöntötték és összezúzták. Az iskolát a műszaki egyetem, a rendházat pedig könyvtár foglalta el. Javítás nem történt, az épület állaga az évtizedek alatt egyre romlott. Több alkalommal az elkorhadt tetőgerendák miatt beszakadt tetőn át víz öntötte el a helyiségeket.

Templomunk egyházi kezelésben maradt, előbb Erdély István 1981-ig, majd Való Ferenc piarista látta el a lelkipásztori munkát szinte haláláig, 2005-ig. Ezután a püspökség nevezett ki templomigazgatót Szabó Péter személyében, aki Szilvágyi Zsolt spirituálissal együtt felújította a templomot és a hozzá kapcsolódó helyiségeket. Jelenleg Kocsik Zsolt egyházmegyés pap végzi nagy odaadással és szeretettel ezt a munkát a gondosan felújított templomban. A templom neve továbbra is piarista maradt, a liturgia magyar vagy latin nyelven folyik, az olvasmányokat néha románul is felolvassák. A magyar nyelvű katolikus egyetemisták is itt tartják összejöveteleiket.
A politikai változások után a temesvári püspökség a piarista rend római vezetőségével karöltve mindent megtett azért, hogy az iskola és a rendház egyházi tulajdonba kerüljön vissza. Ennek a kemény küzdelemnek oroszlánrészét Böcskei László általános helynök (jelenleg nagyváradi megyéspüspök) végezte: beadványokkal, kérvényekkel, iratokkal bombázva fáradhatatlanul az állami hatóságokat. Több döntés is született az épület visszaadásáról, amelyeket azonban vagy visszavontak vagy megfellebbeztek. 2006-ban született meg a végső döntés: az épületegyüttest visszakaptuk.
Ekkor a piarista rend római központja a közép-európai generálisi asszisztens közvetítésével tárgyalásokat kezdett a temesvári püspökséggel az épületegyüttes jövőjéről, hiszen a magyar piarista provincia nem tudta vállalni az iskola újranyitását, a püspökség pedig már 1992 óta katolikus egyházi jellegű iskolát indított el Gerhardinum néven, amely ebben az időben már visszakapott épületünk egy kis részében működött. A tárgyalások eredményeként az épületegyüttest 2007-ben ötven évre a piarista rend bérbe adta a püspökségnek, amely vállalta, hogy ott katolikus szellemű iskolát működtet, az épületet egyházi célra használja és restaurálja.
A temesvári püspökség kezdeményezésére az egyházmegye első főpásztorának és védőszentjének, Szent Gellértnek a nevét viselő katolikus líceum működését a román állami szervek 1992-től engedélyezték. A Gerhardinum első igazgatója, Ft. Szabó Péter 1992. szeptember 8-án kapta meg kinevezését a temesvári Főtanfelügyelőségtől. Az iskola székhelye kezdetben az Abrud utcai óvoda épületében volt. A román és magyar tannyelvű osztályokkal induló líceumba akkor 20 fiú nyert felvételt. 1995-től a líceum átköltözhetett épületünk egyik szárnyának I. emeletére. A vidéki tanulók elszállásolását és étkeztetését azonban más iskoláknál kellett megoldani, noha a tanügyminiszteri rendelet előírta, hogy a tantermeken kívül az épület akkori főbérlői bentlakást és menzát is kötelesek a növendékek rendelkezésére bocsátani. 2000-ben a líceum birtokba vehette az épület egyik szárnyának II. emeletét is. A bentlakás hiánya és a növendékek étkeztetése azonban az épületegyüttes végleges átadásáig gondot jelentett. 2006 őszén a temesvári Püspökség anyagi támogatásával és felügyeletével végre elkezdődhetett az épület belső felújítása, továbbá egy 80 férőhelyes bentlakás kialakítása. Ma már diákotthon is működik a líceum mellett.
Az épület külső felújítása ez évben kezdődött meg a gerendázat javításával és a tető teljes cseréjével. A munka rendkívül igényes és lassan halad, a mellékelt képeken látható a templom melletti szárny már majdnem befejezett tetőrészlete és a főbejárat fölötti toronyrész „gerendázat csontváza". A püspökség, az iskola vezetősége és magunk is nagyon reménykedünk, hogy az őszi esők beállta előtt a cserepek fölkerülnek a tetőre. Már csak azért is, mert a tetőn kecskeméti ácsok dolgoznak... A felvételek idén augusztus 16-án készültek. Párhuzamosan folyik a templom három tornyának restaurálása is, „alpinista" módszerrel.
 
Ruppert József Sch.P.

Reggel hét óra előtt indul a vonat a Keleti pályaudvarról, majd mozdonycserék és útlevél-ellenőrzések után Nagyváradon és Kolozsváron át a Maros és az Olt völgyén felfelé döcögve, csodálatosan szép tájakon át este kilencre, már sötétben érkezik meg Csíkszeredára. Az egész napos utazás alatt bőven van időm végiggondolni a Romániai Piarista Rendtartomány helyzetét, jövőjét, felélesztésére eddig tett erőfeszítéseinket. Kállay Emil és Sárközi Sándor rendtársaim, a csíkszeredai piarista misszió tagjai várnak az állomáson, hamarosan beérünk a Piarista Tanulmányi Házba.
 
Új tanév kezdődik, számukra immár a negyedik, tele kihívással, lehetőségekkel és nehézségekkel is. Mert a helyzet nem olyan, mint valamelyik otthoni gimnáziumunkban, ahol a piarista megkapja év elején a munkakörét és órarendjét, aztán nekiáll dolgozni. Itt mindenkinek magának kell felkutatni a lehetőségeket a lelkipásztori, pedagógiai, nevelői munkára. Ott vannak a Márton Áron Gimnázium tanulói, diákotthonának lakói, a Segítő Mária Iskola növendékei, Böjte Csaba testvér intézetének bentlakói, a csángó kollégium tagjai... Mind-mind segítséget várnak: lelki beszélgetést, szentmisét, korrepetálást, segítséget, emberi szót. A mieinknek maguknak kell megkeresni a munkát és néha alázatosnak is kell lenniök, középiskolai tanári diplomával a zsebükben éppenséggel nem ilyen szintű munkát végezni, vagy tudomásul venni esetleg a hálátlanságot vagy közömbösséget is. Tele tervekkel térünk nyugovóra.
Másnap hivatalosak vagyunk a Márton Áron Gimnázium tanévnyitójára. A sportpályán gyülekeznek a diákok, osztályok szerint osztályfőnökükkel. Az igazgató maga mellé invitál minket, az az érzésem, hogy az iskola már befogadta az itt dolgozó két piaristát, részesei az iskola életének. A pálya melletti dombon vagy húsz öregdiák integet, hagyomány, hogy közülük is sokan eljönnek a tanévnyitóra. A tanárok barátságosan üdvözölnek bennünket, sok diák is ránkmosolyog és köszönti a piaristákat. Az igazgató röviden beszél az új tanév jellegzetességeiről: az iskolaépület megújulásáról, a diákotthon átköltözéséről és a tanári kart sújtó kemény fizetéscsökkentésről. A köszöntések után rövid beszélgetések az ismerősökkel, majd az egész társaság felkerekedik és gyalog nekiindul Csíksomlyónak, a Veni Sanctés szentmisére. Arról beszélek nekik, hogy mennyire fontos az életben tudatosan mindig az értékek mellett dönteni: res severa - verum gaudium. Életükben érvényt szerezni a régi erényeknek: szavahihetőség, becsület, tisztesség, megbízhatóság... Ragaszkodni mindig a kereszténységhez, őseik hitéhez,Deo habenti nihil deest.
Délután Kállay Emillel rövid kirándulást teszünk az ezeréves országhatárhoz, Gyimesbük mellett megmásszuk a Rákóczi várat, megnézzük a valamikor az országhatárt jelző korona-követ. Visszafelé megálltunk Gyimesfelsőlokon, az Árpádházi Szent Erzsébet Líceumnál, ahová Berszán Lajos iskolaalapító kérésére az új tanévben rendszeresen kijár majd Emil atya. Annak még jobban örülne, ha a Piarista Rend átvenné az egész iskolát...
Másnap a csíkszeredai főplébánián a Szent Kereszt búcsú. Délelőtt még interjút adok a Mária Rádiónak: Kalazanciusról, a piarista rendről, a Romániai Piarista Provincia történetéről, visszatérésünkről és terveinkről, valamint az örök kérdésre próbálok magyarázatot adni: mikor avatják már boldoggá Márton Áront? A déli szentmisén negyven pap koncelebrál, és annak ellenére, hogy hétköznap van, a kis templom tele, kívül kétszer annyian szoronganak. Az esti szentmisén ugyanígy, ráadásul a Makovecz-féle nagy templom tele segítőmáriás diákokkal: ők nem látnak semmit a liturgiából, csak hallanak... A kereszthordozás titkáról próbálok szólni, Cirenei Simonról és a mai szenvedőkről. A szerntmise végén felhangzik a pápai, a magyar és a székely himnusz. Amikor kifelé indulunk, valaki rákezdi az „igazi", régi székelyt himnuszt, amelyet aztán az egész közösség énekel:
 
Óh én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.
 
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándor legény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Isten áldd meg Erdély népét.
 
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll.
Hazajöttünk, megsegít a
Csíksomlyói Szűz Mária.
 
Másnap utazás Kolozsvárra. Közös fellépést terveztünk hármasban az egyházközség által szervezett rendezvényen, de Sárközi Sándor hazautazott Kecskemétre, Herédi Vilmos temetésére, valamint a nagykárolyi és szatmárnémeti iskolák tantestületének közös lelkinapjára, így Kállay Emillel ketten maradtunk vacsorára, Fodor György konfráterünk vendégszeretetét élvezve. A következő nap reggelén kilenc órakor szentmisét mutattunk be a piarista templomban, amelyre eljött öregdiákjaink egy csoportja is. Kállay atya homiliájában a mai ember nagy gondjairól és a mindenható Istenre való ráhagyatkozásról elmélkedett. Rövid beszélgetés következett az öregdiákokkal, akik a régi iskola egyik kis termében hetente összegyűlnek. Aztán tárgyalás Kovács Sándor főesperessel és látogatás a Státus levéltárában, ahol Holló László tanszékvezető egyetemi tanár megmutatta az ott gondosan őrzött piarista anyagot. Találomra megnéztük a Historia Domus utolsó kötetét: benne fényképek és újságkivágások mutatják a krónikaíró gondosságát. Talán egyszer valaki feldolgozza majd az utolsó évek szomorú históriáját. A főesperes úr kötelességének érzi, hogy legalább a templom történetét folytassa, hiszen az a főplébániához tartozik.
Délután került sor a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület és a Piaristák Romániai Rendtartománya szervezésében a „Piarista szellemiség vonzásában" c. rendezvényre. A zsúfolásig megtelt teremben Kovács Sándor főesperes mondott bevezetőt és köszöntötte a jelenlévőket, köztük számos lelkipásztort és Szilágyi Mátyás főkonzult. Szent Pirrotti Pompiliusról tartottam rövid ismertetést születésének 300. évfordulója alkalmából, majd a boldoggá avatásokról, különösképpen Márton Áron ügyéről beszéltem. A Kolozsvári Pedagógusok Kamarakórusának műsora után Fodor György ismertette a nemrég megjelent, „Az úton becsületesen végig kell menni" című, Kállay Emillel készített interjúkötetet. Az ismertetés végén Emil atya beszámolt csíkszeredai tevékenységükről.
Másnap reggel már ismét egyedül vonatra ültem és indultam Budapest felé. A nagyváradi vasútállomáson Böcskei László püspök várt tömött borítékkal integetve, vinnem kell különböző iratokat a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjába és más vatikáni hivatalokba. Véget ért delegátusi utam, ismét posztulátorként folytatom az utat Róma felé.
Ruppert József Sch.P.

Szeptember 2-án, Szent Imre halálának évfordulóján megemlékezést tartottak a Szent Imre Egyesület rendezésében a várban, az Árpád-házi herceg szobránál.
Veszprémet általában Gizella és a királynék városaként emlegetik évtizedek óta, pedig legalább ennyire méltó Szent Imre városának nevezni. Hiszen gyakran járt itt az ifjú herceg édesanyjával, majd Saroltot, nagyanyját látogatván is. Ilyenkor mindig betért imádkozni Szent György egyházába, abba a nevezetes kápolnába, amelynek maradványait az 1950-es években sikerült megtalálni és feltárni, s ahol Imre tisztasági, szüzességi fogadalmát tette, ahogy arról a legenda is megemlékezik. A kápolna előtt álló szobránál az idén is ünnepeltek, tisztelegtek a veszprémi polgárok.

A megemlékezők megkoszorúzták a szent szobrát, majd a Légierő Zenekar kíséretében átvonultak a Szent Imre (piarista, helyőrségi) templomba, ahol Borián Tibor piarista atya szentmiseáldozatot mutatott be. Szentbeszédében rámutatott: a halál nem ünnep, hanem gyász, a szentek esetében azonban életük kiteljesedésének üdvösségre mutató jele, tehát örömünnep. Így kell gondolnunk az első Árpád-házi királyfi halálára is, aki megérezte, hogy Isten neki fontosabb küldetést adott, mint az uralkodást. Ez bizonyosodott be akkor, amikor szüzességi fogadalmát házasságában is megtartotta, sőt hitvesét is megnyerte az úgynevezett József-házassághoz. Isten akarata teljesült be Imre halálával, aki hűséges, Krisztust követő, erényes földi életével a mindenkori ifjúságnak állít örök példaképet. S tulajdonképpen halála vezetett oda, hogy – utódja nem lévén – hazánkat a Szűzanya közbenjáró oltalmába helyezte Szent István király. Ez a szent szövetség a Boldogasszonnyal védelmezi azóta is nemzetünket.

A szertartás után a városháza dísztermében Tarr György, a Szent Imre Egyesület elnöke és Debreczenyi János polgármester is megemlékezett Szent Imréről, majd Nagy Károly kanonok, a székesegyház plébánosa tartott előadást a szentnek korunkhoz szóló üzenetéről.

Toldi Éva/Magyar Kurír

A Pasaréti Ferences Alapítvány Szilfa Szabadegyetemének nyitó sorozata 2009 év telén Jelenits István atyának "Pilinszky János költészetét" kutató trilógiája volt. A terem mindhárom alkalommal tömve volt, a hallgatóság szinte lélegzet visszafojtva hallgatta a lenyűgöző előadást.
Ekkor született a gondolat, hogy megkérjük a professzor urat, hogy formáljuk az előadások egy részét rádiós sorozattá.
Ki mást is kérhettünk volna arra, hogy Pilinszky János titkait, mélységeit kutatni, megérteni segítsen? „Ki nyithatja meg a betett könyvet ...", ha nem ő, aki oly közelről és oly mélyen ismeri ezt a végtelenül egyszerű és végtelenül bonyolult, ezt a szinte eszköztelen, szűkszavú, de a fájdalomnak, félelemnek, hitnek, szépségnek, szeretetnek és szeretetlenségnek hatalmas tereit bejáró költőt és költészetet.
Az "Őszi vázlat" címmel induló sorozatot nyolc darabbal indítjuk. Minden darab egy-egy verset állít elénk és segít megérteni. Sorra kerül többek között műsorunk címadó költeménye, valamint a Ravesbrücki passió, a Harmadnapon, A halak a hálóban, az Introitus és A tenger.
A sorozat adásaival október 4-től hétfőnként, 11 óra 15 perkor jelentkezünk.
E. Román Kata (Katolikus Rádió)

Mint arról már többször is hírt adtunk, piarista rendünk az idén nagyszabású rendezvénysorozattal emlékezett meg a 300 éve született piarista atyáról, Pirrotti Szent Pompiliuszról. A megemlékezéseknek különös jelentőséget ad, hogy 1934-ben a világon elsőként Magyarországon - konkrétan Nagykanizsán - neveztek el templomot az itáliai szentről. A rendezvények közül kiemelkedik a július 19-i nagykanizsai Szent Pompiliusz-búcsú.

 

Vereb Zsolt Sch.P., a nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon intézmény igazgatója  áprilisban  a Zalai Hírlapnak adott interjújában  osztotta meg a nagyközönséggel a jubilumi programsorozattal kapcsolatos tudnivalókat. A piarista atya akkor elmondta, hogy Pirotti Szent Pompliusz ténylegesen megélte a szegénységet, s áldozatos szeretettel fordult a legelesettebbek felé; bátorsága példaértékű volt, nem hátrált meg semmilyen hatalomtól, de soha nem a maga igazát, hanem a legszegényebbek ügyét védelmezte. A cikkből kiderül, hogy a háromszáz éve született szent szülővárosa, illetve nyughelye, Montecalvo Irpino és Campi Salentina együttműködést szeretne kialakítani Nagykanizsával.

A 300 éve született szent emlékére szervezett eseményekről a napokban a Kanizsa című hetilap is  tudósított, egy másik írásban pedig  részletesebben is  beszámolt az aktuális rendezvényekről.

Kedves Filmrajongó Barátaink!

Az elkövetkező egy hónap folyamán két alkalommal is fogunk vetítést tartani. Az idei évben tematikus blokkok köré csoportosítottuk a filmeket. Az első blokkban olyan filmeket nézünk meg, melyek a magyar társadalom problémáit szeretnék bemutatni.

Október 22-én, megemlékezve 1956-ról: "A szabadság vihara" című filmet vetítjük le.
1956. december 6. A melbourne-i olimpiai vízilabdatorna elődöntőjében a magyar és a szovjet csapat méri össze erejét. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlő feltételek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdenek.
A magyarok 4-0-ás vezetésénél Prokop, a szovjet center lekönyökli Zádor Ervint a magyar válogatott fiatal játékosát úgy, hogy a bőr közvetlen a szeme alatt csúnyán felreped. Ömlő vére megfesti a medence vizét. Amikor a vérző játékos végig vonul a tribün előtt, az extázisban lévő szurkolók között is elszabadulnak az indulatok, és a mérkőzést magyar győzelemmel lefújják. Az aranyérem átvétele után azonban Zádor és a fél csapat soha többet nem tér haza Magyarországra.
A dokumentumfilm producerei Lucy Liu, Quentin Tarantino és Andrew G. Vajna. Az alkotók célul tűzték ki, hogy filmjük a fiatal közönség számára is világosan tárja fel az 1956 őszén a szovjet uralom alól fellázadó magyarok történetét, és tették feledhetetlenné a híres-hírhedt, véres vízilabda-mérkőzés párhuzamával.

November 12-én Gothár Péter "Megáll az idő" című filmjét nézzük meg.
Kultfilm a magyar rock 'n'roll korszakról, amikor a véres történelem még kézzelfogható közelségben volt, de a hazugságok már erodálni kezdték az emlékezetet. 
A kamasz Dini egyszerűen csak önmagát keresi. Apja disszidált. Szerelme, Szukics Magda lefekszik a bátyjával. Tanárok jönnek-mennek, ahogy a politika dirigálja. Anyja élettársa az őszinteség kerülésére buzdítja. Példaképét, Pierre-t, a lázadó nagyfiút kirúgják a gimnáziumból. Vele és Magdával indul a családfőt megtalálni Amerikába, de csak a Balatonig jutnak. Árulások és csalások jellemzik azt a (felnőtt)világot, amelybe Dini képtelen beilleszkedni. A díszlet a hatvanas évek elidegenítő neonvilága, ahol évtizedekre megállni készül az idő.
Gothár ebben a filmjében még hagyományos történetvezetést használ, de éppen itt húzza meg a határt - az idő bebetonozódásával a cselekmény értelmét veszti, szokványos módon elmesélhetetlenné válik. 

A vetítések minden alkalommal 18 órakor kezdődnek, a budapesti, Mikszáth téri gimnázium  Zenetermében.

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Strommer Domonkos és Dávid

Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megtekinthettük a régi vár maradványait, majd megnéztük a Kiss Stúdió Színház legújabb előadását, mely a "Mikor leomlanak a falak 1989 - Vallomás-Játék" címmel az 1989-es év eseményeit mutatta be, a szokásos kiváló összeállításban és színvonalon. Ezután a Gernyeszegen lévő szállásunkra mentünk.

Másnap Nyárád mentét érintve Jobbágytelkén megnéztünk egy csodálatos népi táncelőadást, melyet az ottani fiatalok adtak elő. Harinán Erdély egyik jeles műemlékét, a XII. századi alapítású szász templomot néztük meg, majd Beszterce városának főterén sétáltunk, amelyet hangulatos lábas házak szegélyeznek. Innen Naszód városát érintve, a Szalva folyócska mellett jutottunk el Felső Visóra, ahol két éjszakát töltöttünk.
Csütörtökön először Máramarosszigetre mentünk, ahol a közelmúltban megnyitott börtönmúzeumot megnézve emlékeztünk a kommunizmus áldozataira, többek között Márton Áron püspökre. Következő állomásunk Szaplonca volt, itt a község nevezetességét a "Vidám temető"-t jártuk be. Egy ottani mester kékre festett, fából készített "sírkövei" sorakoznak, melyeken a sírokban nyugvó elhunytak foglalkozását megörökítő képeket és szövegeket alakított ki. 
Az Iza folyó hangulatos völgyében mentünk visszafelé. Sok faluban láttunk jellegzetes máramarosi stílusú tornácos házakat, melyek közül jónéhány kémény nélküli ház volt, ahol a füst az egész tetőgerinc mentén jön ki. Láttunk itt és a Visó völgyében is arra a vidékre jellemző, a tetőt négy oszlopon le-fel mozgatható szénaszárítókat is. Berszána község határában van a legújabb, művészi komplexumként megépített ortodox kolosotor-együttes, amelyben fatornyos fatemplomok egész sora látható.
Másnap Borsafüreden és a Borsai Hágón keresztül értünk át Moldvába. Itt a felső ugynevezett Bukovinai kolostor együttesből öt kolostor a világörökség része és megkapta az ezt jelző Aranyalmát. Mi előbb a legrégebbit, a Moldovitai kolostort látogattuk meg. A kolostor-együttes közepén elhelyezkedő templom külső és belső falán is színes festmények sorakoznak, melyek a Biblia, elsősorban az Újszövetség jeleneteit és alakjait ábrázolják. A második meglátogatott Voronec kolostor temploma különösen híres a templomfalat kívül-belül ékesítő szép színes festett jelenetekről.
Keresztül utazva a moldvai csángók egyes falvait is magába foglaló síkságon értük el a Békás duzzasztott tavat, majd a Tölgyesi szorost. Ennek közepén van a borvíz forrásairól híres Borszék üdülőtelep, sajnos nagyon lepusztult, Monarchia korabeli házaival. Itt rövid tartózkodás és borvíz-vétel után Maroshévíznél értük el a Maros folyót, majd ennek festői ún. Maros áttörésén át, Szászrégent érintve jutottunk el Gernyeszegre, ahol vacsora után az ottani híres cigány táncegyüttes fergeteges műsorát élveztük. Innen hajtottunk Marosszentgyörgyön lévő szállásunkra.
Az utolsó nap reggel először Sáromberkén kapaszkodtunk fel a Teleki család ligettel körülvett kriptájához. Mivel zárva volt, csak ablakon keresztül láttuk. Ezután Marosvásárhelyen és Tordán át haladva értünk Kőrösfőre, ahol a kirakodóvásárnál megálltunk. Utolsó állomásunk Nagyvárad volt, itt a Szentháromság templomban orgonamuzsikában gyönyörködtünk. A haza vezető úton kapott nagy eső ellenére élményekben gazdagon érkeztünk haza.
a zarándoklat történéseiről tájékoztatást adott Dr. Sibalszky Zoltán

A PIARTOURS következő uticéljai:
1) 2011. április 30-án (szombaton) egynapos tanulmányút lesz a szentendrei skanzenbe. Találkozás 08:18-kor a Batthyány térről induló HÉV-nél, illetve 09:00-kor a szentendrei végállomáson. Az utazás egyénileg történik, és a belépőjegyet is mindenki maga fizeti.

2) 2011. május 17-21 közt (kedd-szombat) 5 napos autóbuszos tanulmányút a Vajdaságba. A részvételi díj 220 Euro, melynek 50 %-át, 110 Eurot a jelentkezéskor kell befizetni. A részvételi díj tartalmazza a busz költségét, a félpanziós szállásköltséget és a belépőjegyek költségeit.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy volt diáktársunk, Petz Béla (Budapesti Gimnázium, 1951)  2010. október 5-én elhunyt.

Hamvasztás előtti búcsúztatása 2010. október 16-án 10 órakor lesz a Balatonföldvári új temető ravatalozójában. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise 2010. október 16-án 11 órakor a Balatonföldvári római katolikus plébánia templomban lesz.

Távirati cím: 8623 Balatonföldvár, Gárdonyi Géza utca 12.

Az elhunyt piarista tanárok sírjának koszorúzása október 29-én, pénteken a Fiumei úti és a Rákoskeresztúri köztemetőben lesz. Találkozás a temető bejáratánál 14 órakor.

Egykori tanárainkért mondott szentmise a régi hagyományok szerint november 4-én, csütörtökön 17 órakor a Mikszáth téri kápolnában lesz.

Elhunyt diáktársainkért és Antall Józsefért hallgatunk szentmisét hagyományaink szerint, december 12-én, vasárnap 17:30 órakor a Mikszáth téri kápolnában.

Tisztelt (Öreg)Diáktársak!
Azért, hogy elkerüljük az esetleges tévedéseket, már most kérlek Benneteket, hogy időben közöljétek elhunyt diáktársunk nevét, születési idejét, lakáscímét, illetve azt, hogy melyik piarista iskolába jártak, az azonosíthatóság miatt. A legfontosabb az ISKOLA és legalább egy másik adat. A kedves hozzátartozókat is erre kérem, ha diáktársunk hunyt el.
A szentmise előtt közölt személyekről csak a következő évben fogunk tudni megemlékezni.
Kérem mindenkinek a segítségét ebben az ügyben.
Üdvözlettel
Csepely Péter

"Kedves Barátaim!

Részvétemet fejezem ki Posztoczky Iván elhunyta alkalmából. Ivánnal annak idején, amikor magam is részt vettem a diákszövetség létrehozásában, még a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején, igen jó kapcsolatba kerültem, mindig meggyőződhettem ügyszeretetéről és áldozatkészségéről. Vele igazi piarista diák távozott el közülünk.
Kérem, a családnak is adjátok át részvétnyilvánításomat.

Üdvözlettel: Pomogáts Béla"