2010. június 18., péntek

 

A budapesti iskola hírei

Budapesti piaristák Csíksomlyón
A pünkösdi csíksomlyói zarándoklaton 2 autóbusznyi diákunk vett részt - tanári kísérettel.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
Fájdalmas veszteség érte iskolánkat: Tóth Kristóf 8/a osztályos tanuló május 23-án súlyos kerékpár-balesetet szenvedett, majd május 29-én a kórházban meghalt.
Temetését mély részvét kíséretében a görögkatolikus püspök, Kocsis Fülöp végezte a budaörsi temetőben. Kristóf édesapja görögkatolikus parochus. 4 gyermeke közül Kristóf volt a legidősebb.
Nyugodjon Krisztus békéjében! Családtagjai, Hozzátartozói fogadják a Hírlevél Sajtóbizottságának mély együttérzését, részvétét.

TE DEUM
Június 10-én, csütörtök délelőtt volt a budapesti gimnázium Te Deuma és tanévzáró ünnepsége a Józsefvárosi plébániatemplomban.
A szentmise után Vízhányó Zsolt igazgató értékelte a tanév eredményeit, és osztotta ki a kiváló eredményeket elért tanulóknak a jutalmakat. Ebben a tanévben különösen jól szerepeltek az Országos Középsikolai Versenyeken tanulóink: 2 országos tantárgyi I. helyezés, 1 országos II. helyezés, 1 országos III. helyezés, 1 országos IV. helyezés...

Csúszik az építkezés és az átköltözés

A Budapesti Piarista Gimnázium tanulói és tanárai a következő tanévet még a Mikszáth téri épületben kezdik meg - a lelassult Váci utcai építkezés következtében.


Híradás a Kolozsvári Piarista Diákok Baráti Köréről - Beszámoló a baráti kör 2009. évi tevékenységéről

Az elmúlt évi beszámolónkat, az előző évekhez hasonlóan azzal kezdjük, hogy a kilenctagú vezetőségnek 2009-ben is főbb feladatként szerepelt a baráti kapcsolatok ápolása és erősítése a volt kolozsvári Piarista Gimnázium egykori tanulói között. A kapcsolattartás érdekében az elmúlt év minden keddi napján, illetve vasárnaponként a piarista templomban bemutatott mise után székhelyünk nyitva állt tagjaink számára. Örömmel állapítható meg, hogy tagjaink az elmúlt év során is az említett lehetőséggel élve mindkét nyitvatartási napon igen szép számmal jelentek meg a baráti kör székhelyén. Minden hónap vasárnapján a találkozót a piarista himnusz eléneklésével és imával kezdtük, ezt követően felköszöntöttük az abban a hónapban született barátainkat, megemlítve, hogy a más helységekben, illetve külföldön élő tagtársainkat levélben üdvözöltük születésnapjuk alkalmából. A hónap végi találkozók alkalmával megjelent tagok, az immár tíz éve beindított „Emlékkönyv”-ben aláírásukkal bizonyították jelenlétüket. Örömmel említjük meg azt is, hogy az elmúlt évben több, az ország más városaiban, illetve külföldön élő egykori iskolatársunk kereste fel székhelyünket, bizonyítva kötődésüket az Alma Materhez és egykori iskolatársaikhoz. Az előzőek során megemlített keddi, illetve vasárnapi találkozások alkalmával a beszélgetések tárgyát nemcsak a személyes vagy a mindennapok kérdései képezték, hanem a baráti kör elmúlt havi megvalósításait is értékelték, vagy az újabb feladatokat pontosították, lehetőséget nyújtva ezáltal a vezetőségi gyűlések számának csökkentésére.
A közel két évtizedre visszanyúló baráti kapcsolatok megőrzése végett, valamint a két baráti társaságot érintő kérdésekben a nyári „szünet”, illetve két téli hónap kivételével vezetőségi szinten találkoztunk az Apáczai Csere János református öregdiák társaság képviselőivel. Az említett találkozón kívül, eleget téve református barátaink megtisztelő meghívásának részt vettünk az „Apáczai Társaság” új székházának ünnepi felavatásán is, örömünket kifejezve, hogy a mostani öregdiákok szép, új otthont biztosítottak az őket követő nemzedékeknek.

Más öregdiák társaságokkal való kapcsolatainkat illetően bővítésekről nem számolhatunk be, csupán a már létező kapcsolatok megtartásáról. Ilyen vonatkozásban megemlítjük, hogy a Magyar Piarista Diákszövetségnek egy Kolozsvárra látogató csoportját székhelyünkön fogadtuk és egy szerény Agape után elkísértük vendégeinket a belvárosban található értékes műemlékekhez. A veszprémi piarista öregdiák-társasággal az évi beszámoló kölcsönös megküldése révén tartottuk a kapcsolatot, hasonlóképpen a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületével, illetve a 2005-ben megalakult Máramarosszigeti volt Piarista Diákok Baráti Körével.
Az elmúlt év legnagyobb eseményeként említjük meg, hogy részt vettünk Isten szolgája Márton Áron püspök szobrának leleplezésén és megáldásán, ezt megelőzően az ünnepi szentmisén, és koszorúnk elhelyezésével tisztelegtünk Erdély nagy püspöke emlékének.
A piarista vonatkozású események közül megemlítjük, hogy augusztus 25-én ünnepi mise keretében emlékeztünk meg Kalazanci Szent Józsefről, a piarista rend, illetve a kegyes iskolák alapítójáról. Az ünnepi szentmisét a baráti körünket több alkalommal felkereső ft. Sárközi Sándor kecskeméti piarista atya celebrálta, aki a homíliában újabb értékes ismereteket közölt a rendalapítóval kapcsolatban. A szentmisét követően meglátogattuk piarista paptanáraink felújított sírkertjét. A temetőben tett látogatásokra jogos büszkeséggel emlékezhetünk, mert a nagy szárazság ellenére a sírkertben beültetett másfél száz élő virág teljes szépségében pompázott a folyamatos öntözéseknek köszönhetően és így a Házsongárdi temető egyik dísze volt.
Ugyancsak augusztusban részt vettünk az 1949-ben végzett öregdiákok 60-ik érettségi találkozójának megszervezésében, többek között azzal, hogy szép kivitelezésű GYÉMÁNT MATURA emléklapmintát szereztünk be számukra.
Októberben megemlékeztünk baráti körünk alapító elnöke, dr. Haas Ede elhunytának 15-ik évfordulójáról. A lelki üdvéért felajánlott szentmisét követően visszaemlékező beszélgetésekre került sor egy szívélyes szeretetvendégség keretében, amelyet a néhai elnök özvegyének köszönhetünk.
Mindenszentek napján paptanáraink sírkertjét feldíszítettük virágokkal és sok mécsessel világítottunk. November 4-én elhunyt paptanáraink és egykori diáktársaink lelki üdvéért megemlékező szentmisén vettünk részt, melyet ft. Kállai Emil piarista atya celebrált. Utána a temetőbe mentünk, ahol kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk paptanáraink sírkövére.
Mindkét templomi szertartást Fodor György piarista konfráter, baráti körünk tagja és pártfogója szervezte.
Az utódiskolánk igazgatójával való kapcsolatunk révén részt vettünk a „Báthory-Napok” keretében a IX-XII. osztályos tanulók számára megrendezett „Kós Károly, az ország építő” irodalmi és képzőművészeti vetélkedőben. Képviselve voltunk a bíráló bizottságban, és díjaztuk a vetélkedő nyerteseit, 500 lej értékben. Hasonlóképpen, összesen 1000 lej pénzjutalomban részesítettük az évzáró alkalmával a kiváló tanulmányi eredményeket felmutató tanulókat. A líceum igazgatóságával együttműködve 2009-ben is igyekeztünk segítséget nyújtani az utódiskolánk nehezebb anyagi körülmények között élő tanulóinak. Ennek megfelelően az iskolai év kezdetén támogatást adományoztunk élelmiszer vásárlásokra. A támogatásra szoruló tanulók névjegyzékét az iskola igazgatósága állította össze. A tanévkezdés és a Karácsony közötti időszakban, a járványveszély miatt nem sikerült megszerveznünk az iskolában a hagyományos énekversenyt.
Baráti körünk minden tagja nagy szomorúsággal vette tudomásul a hírt, hogy váratlanul elhunyt Tőkés Elek, az utódiskolánk mélyen tisztelt igazgatója. Részvétünket fejeztük ki a helyi sajtóban és a temetésen való jelenlétünkkel tisztelegtünk emlékének. A szomorú eseményt követően az utódiskolával való további jó kapcsolat kialakítása és a további együttműködés érdekében a vezetőség több tagja bemutatkozó látogatást tett az iskola új vezetőségénél.
A baráti körben a keddi és vasárnapi találkozókon kívül külön kulturális rendezvényekre nem került sor, ellenben a Kolozs-Dobokai Főesperesi Kerület, a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség és Fodor György konfráter, közíró által közösen szervezett igen értékes előadásokon, melyekre minden alkalommal meghívást kaptunk, szép számban vettek részt öregdiák társaink. Az előadásokat magas képesítésű erdélyi, illetve magyarországi egyház-, és művelődéstörténészek tartották olyan egyházi és kultúrtörténeti témákban, mint: „A Szent István alapította Gyulafehérvári Főegyházmegye fennállásának ezer éve s története”, illetve: „Kós Károly, a hűség embere” című előadások, hogy csupán kettőt említsünk a sok-sok igen értékes rendezvényből, amelyeket a meghívott ének-, zene és más előadóművészek fellépése egészítette ki és emelte magas szintre.
Mint piarista öregdiákok meghívást kaptunk a Gyulafehérvári Főegyházmegye jubileumi záró ünnepélyére a kolozsvári Szent Mihály templomba, mely alkalommal a szentmisét ft. Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök és ft. Cserháti Ferenc, a külföldi magyar katolikusok püspöke celebrálták nagyszámú papi segédlettel.
Az összetartozás érzésének erősítése érdekében az elmúlt évben is a külföldön vagy az ország más városaiban élő barátainkat születésnapjuk alkalmából levélben köszöntöttük fel. Hasonlóképpen karácsonyra, újévre szép kivitelezésű üdvözletet küldtünk a fentebb említetteknek, melyekhez a 2010. évre szóló zsebnaptárakat mellékeltünk ifj. Rátz Béla mérnök nemes adományának köszönhetően.
Az elmúlt évben baráti körünk amúgy is kis létszáma újabb négy tagunk elhunytával csökkent. Nagyon szomorúan, de Isten akaratában megnyugodva vettünk örökre búcsút 2009-ben Kostyák Imre, Vákár István, Kozma Gyula és Szőcs Tibor barátainktól, akiknek elhunytáról megemlékeztünk a helyi sajtóban, részvétünket fejeztük ki és elkísértük őket utolsó földi útjukon.
A baráti kör kiadásait kizárólag a tagdíjakból, illetve egyes tagtársainknak az évi tagdíját messze meghaladó befizetésekből fedeztük. Köszönet illesse ilyen vonatkozásban több kolozsvári barátunkat, az ország más helységeiben élők valamennyiét, és nem utolsó sorban a külföldön élőket, akik személyesen vagy megbízottjaik által, illetve bankátutalással juttatták el évi tagdíjuk többszörösét.
A beszámoló végén megemlítjük, hogy az összetartozás és együttlét örömének érdekében 2009-ben is megrendeztük az immár hagyományossá vált „húshagyó keddet”, majd az „Óév búcsúztatót”, mely találkozók költségeit a résztvevők részben vagy teljes egészében fedezték.

Feladataink-terveink a 2010. évre

1. Az alapszabálynak megfelelően az utódiskoláink tanulóinak szellemi és anyagi támogatása.
2. Az utódiskola igazgatóságával egyeztetve bekapcsolódni a „Báthory-Napok” keretében a különböző rendezvényekbe (népdaléneklési és versmondó versenyek, irodalmi és más témájú vetélkedők), és azoknak anyagi támogatása.
3. Minél nagyobb részvételt biztosítani Kalazanci Szent József ünnepére, és novemberben az elhunyt paptanáraink valamint a volt diáktársaink lelki üdvéért bemutatandó szentmisén.
4. Paptanáraink sírkertjének gondozása és Halottak Napja előestéjén gyertyafényes világítás, imádságos megemlékezés.
5. Idős és beteges barátaink meglátogatása és támogatása.
6. A kapcsolattartás fenntartása a máshol élő barátainkkal és az öregdiák szervezetekkel.
7. Megszervezni a baráti kör megalakulásának 20. évfordulójának megünneplését.

Kolozsvár, 2010. március 6.
Böszörményi Árpád elnök és Balázs Kornél titkár


Veszprémi híreink

Június 7-én, hétfőn a Veszprémi Tagozat vendége volt Strommer Pál, Szövetségünk főtitkára. A szokásos elsőhétfői összejövetel előtt a főtitkár a Tagozat vezetőivel tárgyalt. Scholtz Zoltánnal, a Lovassy László utódgimnázium igazgatójával a jövő évi 300 éves jubileum (a mai Magyarországon 1711-ben Veszprémben nyitottak először iskolát a piaristák!) rendezvényeiről, ill. a 2011 októberében sorra kerülő jubileumi ünnepség és kiállítás előkészületeiről beszélgetett.

A főtitkár találkozott a veszprémi öregdiákok népes csoportjával, és ismertette a Tagozat sajátos jogi helyzetét a Magyar Piarista Diákszövetségen belül.


Hírek Nagykanizsáról

A Diákszövetség 2010. április 10-én ült össze utoljára Nagykanizsán.
Szentmisével kezdtük az összejövetelt, amelyet Németh Gábor atya tartott.
Ezután az iskola rendezvénytermében gyűltünk össze megbeszélni az aktuális teendőket, köszönteni a díjazott öregdiákokat. A megbeszélést egy ebéddel és kötetlen beszélgetéssel zártuk, nagyon jó hangulatban. Sajnos a következő összejövetelünk a rossz idő miatt nem valósult meg, amit május 8-ra terveztünk a Csónakázó tóhoz, de igyekszünk pótolni, ha időnk engedi.

Április 30-án elballagtak a végzős osztályok, a tavalyihoz hasonlóan kettő osztály búcsúzott. A hálaadó szentmisét Dósai Attila atya mutatta be. A ballagáson részt vett a város polgármestere is. A diákokat Mércz András búcsúztatta a Diákszövetség nevében.

Május utolsó heteiben sor került az osztálykirándulásokra is. Már hagyományosan minden évben a 11. évfolyamra járó diákok elzarándokolnak Csíksomlyóra, hogy részt vegyenek az ünnepi búcsún Pünkösdkor. Ebben az éveben is így történt, nagyon sok élménnyel gazdagon tértek haza. Szinte az ország minden részébe elszórtan indultak osztályok, hogy felfedezzenek  egy-egy híres települést.

Az írásbeli érettségik nagy izgalommal és várakozással zajlottak. A diákok még utoljára átlapozták a tételeket és nekivágtak a szóbeli megmérettetésnek, amelyek sikeresen zajlottak.
Az évzáró Te Deum június 13-án 9 órai kezdettel volt, amellyel a 2009/2010-es tanév lezárult és a diákok számára megkezdődött a várva várt pihenés.
A nyáron sok teendő vár megvalósításra, közülük talán az egyik fontos esemény Pirotti Szent Pompilius ünnepe, amelyen a Diákszövetség is részt vesz és támogatja az előkészületeket.

Üdvözlettel: Paucsáné Titz Eszter


„Piarista szemmel” a bencés diákok éves találkozója

Május 29-én került sor Pannonhalmán a bencés diákok nagy hagyományú éves találkozójára. E sorok írója szinte véletlenül került oda, mivel Sopronban, a volt bencés kolostor egyik dolgozója, Szita Erzsébet oblata jelezte, hogy két busszal mennek Sopronból a volt bencés diákok és hozzátartozóik és lehetne csatlakozni. Ezt a ragyogó lehetőséget megragadva jelentkeztem „idegenként” az utazásra. A rangos (és népes) országos eseményre tekintettel Pannonhalmán de. 9-10 között ideiglenes forgalomkorlátozást rendelt el a város. Kb. 10-kor érkeztünk meg, a buszról lekecmeregve rögtön arra lettem figyelmes, hogy szinte már a kapunál egy idős bencés diák magyarázta az apátság nevezettességeit lelkes unokáinak. Csatlakoztunk hozzá. Bemutatta fiát nekünk, aki velem együtt szintén nem bencés volt, hanem egykori kecskeméti piarista diák. Nagy öröm volt a felismerés, a közös ismerősök emlegetése és főleg az, hogy a nagy bencés „tömegben” már ketten vagyunk „kakukktojások”. Az ünnepi mise a Bazilikában 11-kor kezdődött, melyet Várszegi Asztrik főapát celebrált, a rá jellemző tartalmas, magával ragadó prédikációval. Utána gazdag kulturális (és egyszerű kulináris) program várta a volt diákokat, többek között múzeumlátogatás egy lelkes, még kissé tapasztalatlan fiatal bencés diák vezetésében, majd a gazdag könyvtár és az időszaki kiállítás megtekintése és a híres arborétum bebarangolása. A könyvtárban bolyongva több bencés diák segített az eligazodásban. Beszédbe elegyedve velük a piarista múltamat felemlítve rögtön bemutattak a Bencés Diákszövetség épp akkor a Könyvtárban nézelődő vezetőjének és invitáltak a 14 órakor kezdődő diákszövetségi gyűlésükre. Délben önkiszolgáló módon sörivás, virsli evés tarkította a programot, melynek során számtalan lehetőség kínálkozott a volt bencés diákok között elvegyülni. Az arcokat szemügyre véve egyre azt kérdezték tőlem is, meg persze egymástól: te mikor végeztél. Amikor piarista „múltammal” válaszoltam, mindig kedves, baráti reagálást tapasztaltam, többen viccesen jegyezték meg: „attól még lehetsz rendes ember”. Több mellém telepedő volt diák újságolta, hogy általam is jól ismert piarista tanár volt az érettségi elnöke és igen kellemesen emlékeztek rá. Nagyon jóleső érzés volt, amint a vidám hangulatú beszélgetés közepette a nagy tömegben megtaláltak, hogy behívjanak a diákszövetségi összejövetelükre, mely kedvességet, megtiszteltetést meghatódva köszöntem meg, mint arra „érdemtelen” szürke diákszövetségi tag. Meg aztán a velem érkező vendégeimet nem akartam egyedül hagyni az általuk talán kicsit „idegennek” ható nagy tömegben. Így maradtam. Pár begyűjtött e-mail cím birtokában remélhetőleg sikerül majd utólag kinyomoznom a diákszövetségi gyűlésüknek az eseményeit. Összességben tehát nagyon jól éreztem magamat, s nemhogy kakukktojásként feszengtem volna köztük, hanem a volt piarista diáknak szóló kedves megnyilatkozásoknak köszönhetően – meg az ebéd utáni közös sörivás emelkedett hangulatában - szinte otthon éreztem magamat velük, köztük. Érthető is, hiszen lényegében egy igen hasonló, mondhatni rokon közösség tagjai vagyunk, ahol egy nyelvet beszélünk, ezért volt olyan jó velük lenni. Valószínűleg a volt bencés diákok e sorokat nem olvassák, ettől függetlenül köszönöm nekik ezt a felejthetetlen napot és a MPDSZ tagjainak – nektek – csak azt ajánlhatom, ha tehetitek, jövőre ti is menjetek el a pannonhalmi diákok országos találkozójára. Biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan ti is nagyon jól fogjátok érezni ott magatokat.
Kölcsei Tamás


A francia nagykövet a kecskeméti iskolában

Május 20-án René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete személyében rangos vendég érkezett a kecskeméti Piarista Iskolába. A program célja a tanárokkal és diákokkal való közvetlen találkozás és eszmecsere volt.

A látogatás előzménye januárra nyúlik vissza, amikor a kecskeméti iskola, valamint a francia testvérintézmény, a Pontoise-i Saint Martin Ecole tanárai és diákjai közösen keresték fel a budapesti Francia Intézetet. A csoportot a nagykövet fogadta, így a jelenlegi kecskeméti látogatás egy korábbi viszonzásának is tekinthető. A diplomatát Maros Anna követségi első titkár, valamint Annie Auroux attasé, a Francia Intézet együttműködési ügyekért felelős munkatársa kísérte el.
A vendégek köszöntése után a diákok kérdéseket tettek fel a nagykövetnek, magyar, illetve francia nyelven. A kötetlen eszmecsere során a tanulók sok újdonságot megtudhattak a francia kultúráról, a nagykövet munkájáról, mindennapos életéről.
A Piarista Rendház elköltött ebéd után a delegáció a Városházára látogatott, majd megtekintette a Kodály Intézetet.


Öregdiák piknik Kecskeméten

A Piarista Diákszövetség Kecskeméti tagozata havonta tartja tanácskozásait a kecskeméti piarista iskola épületében.
A tanév végén kötetlen baráti együttlétre is összejönnek Úrihegyen, ahová az iskola vezetőségi tagjait is meghívják. Eszem-iszom, anekdotázás, éneklés: ez a menü.
Az idei öregdiák pikniket is rendkívül jó hangulat jellemezte. Köszönjük a szervezőknek a meghívást.


Újabb tájékoztatás az osztrák Diákszövetség tervezett látogatásáról

Miként az előző számban már jeleztük, az Osztrák Piarista Diákszövetség kb. 30 tagú küldöttsége október 1-3 közöttre tervezi magyarországi útját. Ennek keretében elsőként – útban Bécsből Budapestre - a mosonmagyaróvári gimnáziumot szeretnék megtekinteni, majd a következő napon budapesti városnézés, vasárnap pedig misén részvétel, a gimnázium megtekintése és szövetségünk vezetőivel, tagjaival való találkozás lesz.

Az eseményre való felkészülésük jegyében felvitték a honlapjukra a magyarországi utazásra való jelentkezést, melyet – természetesen németül – az alábbiakban mutatunk be. Aki figyelmesen átnézi az alábbi (német) szöveget, láthatja, hogy október 3-án délután két lehetőség kínálkozik számukra: vagy a fertődi Esterházy-kastély megtekintése vagy pedig soproni városnézés. Logikusan felvetődik a kérdés, hogy mitől függ, hogy melyik programot választják. Azt hiszem mindegyikünk számára érdekes az az „újdonság”, miszerint e sorok írójának sikerült Esterházy Antal herceggel beszélni, akiről páran tudjuk, hogy a budapesti piarista gimnázium diákja volt kb. féléven keresztül. Azt is sokan tudjuk, hogy ideje nagy részét ősei kastélyában, Fertődön tölti, ahol egy ötszobás lakosztály áll rendelkezésére. Az osztrák Diákszövetség kérésére megkérdeztem volt piarista diáktársunktól (akit tiszteletből Herceg Úrnak szólítottam), hogy vállalja-e az osztrák testvérszervezet küldöttségének vezetését. A Herceg Úr szívesen vállalkozott a kastélymúzeumban való idegenvezetésre, de mivel nagyon sokat van távol (főleg külföldön), ezért – mint mondta - még bizonytalan számára, hogy a jelzett napon, tehát október 3-án Fertődön lesz-e. Ha igen, akkor az ő idegenvezetésében ismerik majd meg osztrák barátaink a Kastély történetét, ha nem, akkor Fertőd helyett „tartalékként” a soproni városvezetés lesz a záró program.
Kölcsei Tamás
 
Az alábbiakban  mutatjuk be osztrák barátaink internetes tájékoztatóját a tervezett magyarországi programjukról:

Einladung zu unserer Ungarnreise
Programm:
Freitag, 1.10.2010
Abfahrt: 15:00 Wien, Friedrich Schmidt Platz
Pause in Mosonmagyaróvár; Besuch des Piaristenkollegiums
Weiterfahrt nach Budapest
Ankunft in Budapest, Einchecken im Hotel, Zeit zur freien Verfügung
Samstag, 2.10.2010
ganztägig: Stadtbesichtigung in Budapest
Abend zur freien Verfügung
Sonntag, 3.10.2010
Vormittags: Möglichkeit den Gottesdienst zu besuchen
Anschließend: Treffen mit einer Abordnung des Alt-Piaristner-Vereins und Führung durch das Budapester Gymnasium
Mittags: Abfahrt aus Budapest
Nachmittags: Fertöd; Führung durch das Schloss
oder alternativ Nachmittags: Sopron; Führung durch die Altstadt;
Ankunft in Wien gg. 18:00 (Friedrich Schmidt Platz)
Unterkunft:
Hotel Benczur *** im Herzen von Budapest


Az MPDSZ Választmányának ülése

A Magyar Piarista Diákszövetség Választmányának ülése 2010. július 3-án szombaton, délelőtt 10 és 14 óra között lesz a Budapesti Gimnázium Lovagterében.

Ezúton is kérik a Választmány új tagjainak megjelenését!
Üdvözlettel:
Várgedő Tamás, választmányi elnök 


Olvasásra ajánljuk - "Vita Consecrata" – új könyvsorozat a szerzetességről

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolánk keretében működő Szerzetesteológiai Intézet új könyvsorozatot indított Vita Consecrata címmel. A sorozat szerkesztője: Tőzsér Endre piarista. Az első kötet a szerzetesképzés menetéről szól: Amedeo Cencini: A Fiú lelkülete, 300 oldal, 2800 Ft.

A Fiú lelkülete a szerzetesképzés folyamatának korszerű, emberi szabadságra építő, teljes körű teológiai-antropológiai modelljét mutatja be. De nemcsak a szerzetes- és papképzésben résztvevőknek vagy segítőfoglalkozású hívőknek nyújthat segítséget, hanem mindenkinek, aki fontosnak tartja személyes fejlődését, hitben való növekedését. - A képzés célja az, hogy a megszentelt életre készülő fiatal ne csak Jézus életstílusát sajátítsa el, hanem gondolkodásmódját és érzelemvilágát is. Ehhez azonban nem elég a jó szándék, a jámborság, sőt még az őszinteség sem. A cél eléréséhez szükség van: személyes közvetítőkre, a segítség elfogadására, személyes élettörténetünk hívő értelmezésére, önmagunk igazságával való találkozásra, egónk alóli felszabadulásra, a szív mélyén gyökerező szabadság kialakulására, identitásunknak a rendi karizmában történő felfedezésére. Mindenkinek végig kellene mennie ezen a folyamaton, hogy kellő pszichés és spirituális érettséggel élhessen Istennek szentelt életet az egyházban.
A kötet szerzője, Amedeo Cencini kanossziánus (FdCC) szerzetespap, tanár, pszichológus, pszichoterapeuta. A szerzetesképzés területén a katolikus egyház egyik legismertebb szaktekintélye.
Rendjében növendéknevelő. Tanít a szaléziak római egyetemén, a veronai San Zeno Teológiai Oktatási Központban (hivatáskísérés, alkalmazott pszichológia). Foglalkozik növendéknevelők képzésével, dolgozik pszichoterapeutaként, szerzetes- és papnövendékek képzésével kapcsolatos szakértői tevékenységet is folytat. 1995-től a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának konzultora. Keresett előadó Olaszországban és külföldön egyaránt. Alessandro Manentivel közösen a Psicologia e formazione [Pszichológia és képzés] című könyvsorozat szerkesztője. Könyveit számos nyelvre lefordítják, magyarul ez az első megjelent munkája.
A sorozatot a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a L'Harmattan Kiadó közösen jelenteti meg.
 
Előkészületben lévő további kötetek:
Juan Mari Ilarduia OFM: Személyes projekt
Juan Mari Ilarduia OFM: Közösségi projekt
Timothy Radcliffe OP: Új dalt énekeljetek
Varga Kapisztrán OFM- Várnai Jakab OFM (szerk.): Ferences Regula. Korai és mai értelmezések
Notker Wolf OSB - Enrica Rosanna FMA: Az irányítás művészete
Amedeo Cencini FdCC: Szüzesség és cölibátus ma
Hans Urs von Balthasar: A keresztény létállapot
 
Megrendelhető, illetve kedvezménnyel megvásárolható a L'Harmattan Könyvesboltban (1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16.; Tel.: 267-5979;  harmattanharmattan.huwww.harmattan.hu).


Szabó László "jelentése" a gödi Piarista Juniálisról

 
Június 6-án rendezte a gödi szakiskola a gödi Piarista Juniálist.
A program évek óta megrendezésre kerül az iskola területén. Hivatalosak a családok és mindenki a környékről, aki értékes programokkal szeretne tölteni egy vasárnapot.
Gazdag kultúrális kínálat felnőtteknek és gyerekeknek, egyéni és csapatos sport-programok, tombola, árverés, koncertek, kínai kindertojás-dobó verseny, sütés-főzés-sörözés, és sok-sok sátor, hogy pénzt is lehessen költeni.
Az idén a juniális keretében rendeztük a Piarista Diákszövetség Gödi Tagozatának éves rendes találkozóját, ahova a juniális apropóján elhívtuk öregdiákjaink családjait is. Kedvesek, feleségek, gyerekek. Jöttek is mindenestül jónéhányan. Külön standdal készültünk számukra, ahol 200 fő számára főztünk bográcsgulyást és csapoltuk a sört szakadásig. Jól is érezte magát mindenki, volt nagy találkozás, kedves együtt főzőcskézés, amíg azt a rengeteg sárgarépát megpucoltuk, jó sokat beszélgettünk, amikor pedig veszettül ránk sütött Isten áldott napja, jó hideg sörrel hűtöttük magunkat.
Árultunk a juniálison diákjaink termékeiből is mindenfélét, de drágállották a termékeket, így nem kelt el sok minden, úgyhogy ezen még alakítanunk kell, de vígasztalásunkra szolgál, hogy a piarista bort is cefetül drágának tartották az érdeklődők, így abból is csak egy üveggel kelt el.
Az öregdiákszövetségi tagozatról már tehát el tudjuk mondani, hogy van, és ősszel majd azt is megírjuk, hogy mit csinál. Tessenek kivárni...
 


Halálozások

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt dr.Zelenay Károly - Budapesten érettségizett az 1948/A osztályban. Meghalt 2010 áprilisában. A Szent Gellért templomban temették.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Zupán Emil - érettségizett Veszprémben 1947-ben. Szülőfalujában, a Somogy megyei Zics-en temette diáktársa Borián Tibor, 2010. június 4-én.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Inczefi István - 1948-ban érettségizett Vácott.
A Diákszövetség titkári tisztségét is betöltötte; munkásságáért Antall József Emlékérmet kapott. Búcsúztatása június 25-én, pénteken 18 órakor lesz a váci Piarista templomban.

Búcsú a piarista diák, Niederhauser Emiltől, Kelet-Európa magyar atyjától (a cikk melletti fényképen Ő látható)
"Több volt egy professzornál. Utat mutatott, és ezrek itták szavait évtizedeken át. Akik pedig személyes élményeken részt vehettek egy-egy szemináriumán, megtapasztalhatták mindazt, ami kiemelte őt a magyar kutatás, a magyar akadémikusok sorából. Niederhauser Emil, kedves hallgatóinak, barátainak csak Emil bácsi, már akkor Kelet-Európa államainak együttműködéséről, a térségben élő nemzetek egymásra utaltságáról beszélt, amikor szovjet tankok szántották Budapest vagy Prága utcáit. Rendszerellenessége, "gyanús" pozsonyi származása miatt egy ideig száműzték a kutatás tárortüze mellől, ám - miután az MTA Történelemtudományi Intézetének egyetlen olyan munkatársa volt, aki valamennyi szláv nyelven beszélt - a sors iróniájaként magyar kollégái szovjet nyomásra kénytelenek visszavenni a fősodorba.
A jó piarista diákról számtalan debreceni vagy budapesti diák őriz legendás anekdotákat, a Tildy Zoltán irodájában eltöltött perceitől Kodály Zoltán Eötvös Kollégium-béli dicséretéig. Eme pillanatok, az örökké élénk szempárból áradó lelkes, gyermeki hévvel elmesélt történetek azonban végleg messze szálltak. 86 év adatott meg neki, és noha gyakran emésztette az elmúlás gondolata,a hallgatók szeretete tartotta itt ily sokáig. Az a szeretet, az az emberség, amely - mérhetetlenül tekintélyes szakmai pályája ellenére - minden professzortársának becsületére válna. Dicsfény helyett diákjaival ünnepli Széchenyi-díját 2003-ban. Igazi emberi magaslatok ezek, akik ott ültek egy asztalnál vele, büszkék lehetnek. Elmondhatják, olyan embertől tanultak, aki megalapozta Kelet-Európa történelmének kutatási módszertanát. Akinek nevét Moszkvától Tokióig ismerik. Akitől ma 14 óra 15 perctől a Farkasréti temetőben búcsúztak tanítványai, ismerősei."
Magyar Nemzet 2010. április 19. - Balogh Roland

Nyugodjanak Krisztus békéjében!


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Bulányi György Sch.P. (1919–2010)

2010. június 6-án, életének 92. évében  elhunyt Bulányi György piarista szerzetes, a Bokor Bázisközösség alapítója.

Magyar-német szakos piarista tanárként 1943-ban szentelték pappá. Ezután piarista gimnáziumokban tanított (Sátoraljaújhely, Tata, Debrecen), majd 1945-ben Debrecenben fogott hozzá a bázis-közösségek szervezéséhez. 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban szabadult, és a budapesti belvárosi plébánián lett kisegítő lelkész. 1958 áprilisában fogták el ismét, és a börtönből végleg 1960-ban amnesztiával szabadult. Ezután szállítómunkásként dolgozott. Az elmúlt években a Piarista Rend Duna-parti házában élt. Szentségekkel megerősítve költözött az örök hazába vasárnap délután.

A temetés a rákoskeresztúri Új köztemető piarista parcellájában (154.) lesz június 26-án, szombaton, délelőtt 11 órakor.
Az engesztelő szentmisét ugyanezen napon 15 órakor mutatják be Érte a belvárosi Ferences templomban. 

Kalazantínum Piarista rendház
1052 Budapert, Piarista köz 1.
 
Kállay Emil: Megemlékezés Bulányi György piarista szerzetesről, Gyurka bácsiról

1945 júniusában érkeztem vissza Debrecenbe a háború után. Akkor nyáron egy kéthónapos tanfolyamot szerveztek a piarista gimnáziumban, mert azt akarták, hogy ne veszítsünk évet. Két hónapon keresztül nagyon intenzíven foglalkoztunk a hatodik gimnázium anyagával, amiből augusztus végén magánvizsgát kellett tennünk. Ez alatt a két hónap alatt a magyart Bulányi György tanár úr tanította, és a magánvizsgán írásbeli dolgozatként egy Vörösmarty-, egy Arany-tétel adott, vagy egy szabad fogalmazványt lehetett arról írni, hogy milyennek gondolom én a Jóistent? Én ezt a harmadikat választottam, és lényegében azt írtam le, hogy Isten csupa szeretet és jóság, hogy a Mennyei Atya szeretete az ember iránt föltétlen szeretet. Nem azért szeret bennünket, mert mi jók vagyunk, hanem azért, mert Ő jó. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte”. Jézus szeretete nyomán az emberben is megszületik a viszontszeretet őiránta. Ő mindent megtett értünk, hogy mi is megtanuljunk szeretni. A dolgozatra Bulányi tanár úr jelest adott, felfigyelt rám, és elkezdett törődni velem. Nagyon hálás vagyok neki serdülőkori vallásosságomért, mert lelkiatyám volt. Magyar nyelvből és irodalomból is nagyon sokat kaptunk tőle, meg azt a koncepciót is, hogy a jövő ifjúságát keresztény módon kell nevelni. Ebben a szellemben működtek a többi fiatal piaristák is, akik a háború után kerültek Debrecenbe. (Szentgyörgyi András, Török Jenő, Mándoki Ernő…)
A háború értelmetlenségét és kétségbeejtő mivoltát nagyon is látták az emberek. A piarista atyák úgy gondolták, hogy a jövő csakis úgy tud kibontakozni, ha keresztény alapra épül. A papi hivatás már régen megérintett, de hogy 1947-ben, érettségi után a piarista rendbe léptem be, az nekik volt köszönhető. Az Actio Catholica révén kisközösségbe is szerveztek bennünket, meg 1946 nyarán Tokajba, országos katolikus táborba is elvittek minket, ahol nagyon jeles előadók voltak. 1948-ban minden egyházi iskolát államosítottak, 1950-ben a szerzetes közösségek működését megszüntették. Bulányi tanár úr egyetemi lelkész lett a debreceni egyetemen. 1952-ben letartóztatták, és sokáig azt sem tudtuk, hogy mi történt vele. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1962-ben politikai megbízhatatlanság miatt engem tiltottak el három évre a papi működéstől. 1963-64-től hármasban (az ugyan csak Debrecenből származó Terényi Lajos fiatal piaristával) kezdtük az evangéliumokat olvasni és elemezni. Idők folyamán aztán egyre többen csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz, mely a hetvenes évek folyamán vette fel a „Bokor” nevet. A hetvenes években én már negyven év fölött voltam, és annak idején teológiából doktoráltam is, és a magam módján foglalkoztam a fiatalokkal a Rókus és a Szent Imre plébánián is. Kisközösségeket is létrehoztam, mert igyekeztem a hozzám tartozó fiatalokat megtartani, de – előző tapasztalataim alapján – a kommunizmus alatt nem akartam az enyéimet nagyobb mozgalomhoz csatlakoztatni. Kezdetben csak ebben nem értettünk egyet Gyurka bácsival. Aztán jött egy olyan sajnálatos esemény az egyik Nagymarosi Ifjúsági Találkozó alkalmával, meg egy belső lelkiismereti krízis, ami miatt visszahúzódtam.
A rendszerváltás után, 1991-ben Jelenits István piarista tartományfőnökünk visszahívott a rendbe. 1995-ben engem választottak meg tartományfőnökké. 1996-ban, amikor Balcells piarista generális – magyar asszisztensével, Ruppert József együtt – meglátogatott bennünket, kértem, hogy keressék fel a Hittani Kongregáció bíboros prefektusát, Joseph Ratzingert, és kérjék, hogy Bulányi atyát az egyház is rehabilitálja már, hiszen az állam a koncepciós perben történt elítélését megsemmisítette. Utólag beszámoltak arról, hogy Ratzinger azt mondta, ő nem ítélte el Bulányit, mert látta, hogy politikai ügy, fektette az aktáit. A magyar püspöki kar ítélte el annak idején, nekik kell rehabilitálni. Végül ez 1997-ben meg is történt, és Gyurka bácsi nagy örömmel tartotta rehabilitálása utáni első szentmiséjét a Duna-parti épületünk kápolnájában, ahol papszentelése után a primiciáját is tartotta. Az Úr Jézus azt mondotta az utolsó vacsorán: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn.13.35.) Ezt bizony nagyon nehéz megélni! Főképp a kiengesztelődést. Gyurka bácsi utólag formálisnak érezte az ő rehabilitálását, mert például a könyveit és „Érted vagyok” című folyóiratukat a katolikus könyvesboltokban és plébániákon nem engedték terjeszteni. A másik oldalon levők meg arra hivatkoztak, hogy a Bokor tagjai között olyanok is vannak, akik az Apostoli Hitvallás alapigazságainak egy részét írásaikban is nyíltan tagadják. Szent Ágoston azt írta: „In necessariis unitas, in non necessariis libertas, in omnibus charitas!” – vagyis „A szükséges dolgokban egység, a nem szükségesekben szabadság, de mindenben érvényesüljön a szeretet!” 
Amikor Gyurka bácsi jelezte, hogy most, idős korában szeretne visszatérni a rendi keretbe, mert egyedül már nehezen tudná ellátni magát, a rendi közösség szeretettel befogadta. Ő jól is érezte magát közöttünk, mi is szerettük őt. Az utóbbi időkben bizony már sok nehéz szenvedés szakadt rá, és úgy szerette volna, hogy befejezvén földi küldetését – megírta a K.I.O.-t (Keressétek Isten Országát!) – színről színre találkozhasson az ő Mesterével, Jézus Krisztussal. Bízunk benne, hogy ez a vágya teljesül: az Úr Jézus sokat szenvedett és sokakat hozzá vezető papját magáénak ismerte el, emberi gyarlóságait pedig végtelen irgalmasságával megbocsátotta. Abban is hiszünk, hogy abban a fényben már ő is megbocsátja, ha nem is mindenben tudtunk egyetérteni vele; de mi is törekedtünk, és továbbra is törekszünk az Úr Jézust követni a magunk lelkiismerete szerint. Mi imádkozunk érte, s abban is bízunk, hogy odaát ő is könyörög miérettünk, a mi állhatatosságunkért!
Kállay Emil Sch.P.
exprovinciális


Piarista Filmklub

 
A következő (és egyben az évadban az utolsó) filmklub jún. 25-én lesz Mikszáth Kálmán téri Iskola Zenetermében, 18 órai kezdettel.

A vetítésre kerülő film: "Öt akadály", rendező Lars von Trier.

Lars von Trier legújabb munkája kapcsán vissza kell mennünk az időben, egész pontosan 1967-be, amikor Jorgen Leth elkészítette a "Der perfekte menneske" (A tökéletes ember) című filmjét. Az alkotást Lars von Trier - saját bevallása szerint - legalább hússzor látta, majd mikor úgy érezte elég jól ismeri, megkereste Leth-et, és felvetette neki, hogy forgassák le a filmet újra, együtt. Kettejük munkájának eredménye "Az öt akadály", amely az újdonságokat kedvelő mozinézőknek egyedülálló élményt tartogat. 
Leth az eredeti alkotást öt változatban vette fel újra - von Trier minden egyes verzióhoz külön meghatározott elképzeléseit és utasításait követve. A végeredmény igazi filmtörténeti tanulmány: érthetővé válik, hogyan is születik meg egy film.

Szeretettel várunk minden keves érdeklődőt!
Strommer Dávid
 


Szerkesztői levelek (gratulációk, kritikák, helyreigazítások)

"Tisztelt Mikecz Úr!
Nagy-nagybátyám üzenetét tövábbítom Önnek.
Tisztelettel Schulek-Tóth Balázs
"A május 18-i Hírlevél 5. oldalán a 2. sorban VI. Károly király helyesen III. Károly király. 
   Dr Schulek Elemér"

"Kedves, Tisztelt Szerkesztőség!
 
Bizonyára nem vagyok egyedül, akinek számára a nemrég elhúnyt Bulányi György személyisége, tevékenysége, ill. annak fogadtatása állami, de főleg egyházi részről ellentmondásokat mutat. A Magyar Nemzet Magazin szombati számában megjelent cikk előszava jól jellemzi ezt a gondolatot. A cikk jó szándékkal igyekszik pótolni a mulasztásokat. Mégis jónak tartanám, ha a Diákszövetség, vagy akár a Rendtartomány illetékessége révén adna hiteles és tisztázó értékelést, segítve feloldani a bennem, és másokban meglévő bizonytalanságokat.
 
Fáradozásotokat előre is hálásan megköszönöm, és érdeklődéssel várom az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat.
 
Üdvözlettel: Vass Gábor"