A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Ballagók!
Megilletődéssel köszöntelek Titeket, megilletődéssel, mert éppen 35 éve érettségiztem, és most ballagott ugyanabban a pesti iskolában a legfiatalabb fiam. Elbúcsúztam az épülettől.
A ballagási beszédek szokásos fordulata, hogy a „felnőtt korhoz” értetek. Van ennek egy különös eleme: viszonyotok a szüleitekhez, viszonyotok a „felnőttekhez”. Gyerekként függtünk a szüleinktől. Hosszú ideig függtünk tőlük alapvető fizikai szükségleteinkben, és sokkal tovább függtünk, függünk szellemi értelemben. Kamaszként már kóstolgatva az önállóságunkat ez a függés gyengül, és kamaszként megpróbáltuk mi magunk is gyengíteni. Remek osztályfőnököm volt, Varga László, aki ebben az időszakban „öntudatos csecsemőnek” hívott minket, és szelíden "lemarházott". Igaza volt!
Azután már társként kapcsolódtok a „felnőttekhez”, néha segítséget kérve és egyre többször segítséget adva. Ennek az állapotnak vagytok a kezdetén.
Gyertek, legyünk társak a „piarista öregdiákságban”, és gyertek, legyünk társak a „piaristaságban”. Hogy mit is jelent ez? Rajtunk, rajtatok is múlik. Kaptunk muníciót a szüleinktől és a tanárainktól, de meg kell töltenünk élettel! Ehhez hívlak Titeket társnak.

Barátsággal
Strommer Pál, főtitkár

Elballagtak a végzősök
 
Hét piarista iskolában összesen 348 diák fejezte be tanulmányait, és kezdte meg érettségi vizsgáit.
Budapest - 60 ballagó diák
Göd - 60 ballagó diák
Nagykanizsa 47 ballagó diák
Mosonmagyaróvár 22 ballagó diák
Szeged 25 ballagó diák
Kecskemét 51 ballagó diák
Vác 83 ballagó diák
 
Itt ajánljuk olvasóink figyelmébe a budapesti gimnázium ballagásán készített kézikamerás rövidfilmet: http://www.youtube.com/watch?v=zSmjHHIFYek
 
A Sajtóbizottság Bódás János versével köszönti a ballagókat:
Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed...

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

Számlálóbizottsági Jegyzőkönyv (Magyar Piarista Diákszövetség Közgyűlésén, 2010. április 17. - 1088 Budapest, Mikszáth tér 1.)
 
Közgyűlésen megjelentek száma: 78
Beérkezett szavazatok száma: 69
Érvényes szavazatok száma: 68
Érvénytelen szavazatok száma: 1
Érvényes szavazáshoz szükséges választók száma: az újra összehívott közgyűlés létszámától független
A választmányi tagok szavazása érvényes volt, és eredményes.
A választmányi jelöltek szavazati sorrendben:
Csapody Géza
Balázs Sándor
Várgedő Tamás
Vereb Zsolt SchP
Farkas István SchP
Kenessey István
Barsai János
Kis Zoltán
Borza György
Fehér János
 
Szívből gartulálunk!

Dr. Varga Miklós veszprémi iskolánk öregdiákját, piarista confratert a 2010. évi Gizella-Napok alkalmával Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata GIZELLA DÍJ-jal tüntette ki a piarista és utódgimnázium öregdiákjainak összefogása és a piarista rendezvények színvonalas lebonyolítása érdekében kifejtett negyedszázados kimagasló tevékenységéért.
Szívből gratulálunk!

Kedves Piarista Öregdiákok!
Az idei esztendőben is rendelkezzünk adónk egy részéről! 1%-át valamelyik egyháznak, másik 1%-át pedig egy szervezetnek vagy alapítványnak ajánlhatjuk fel.
 
Kedvezményezett:
      Magyar Katolikus Egyház
      Technikai száma: 0011
 
      Piarista Alapítvány,
      Adószáma: 19013598-1-42
 
      Magyar Piarista Diákszövetség
      Adószáma: 19013581-1-41

Köszönettel
Pataki Ervin

Rádóczki Sándor kollégánk a példa rá, hogy ballagni nem csak tizennyolc évesen lehet. A Tartományfőnökség főkönyvelője, egyben legrégebbi civil munkatársa – közel két évtized itt töltött idő után – májustól nyugdíjba vonult. Utódja Varga Mária lett.
A kollégák alkalmi kórusa gitárral és zongorával kísért énekkel, a Tartományfőnökség pedig egy konfráteri diploma átnyújtásával tette emlékezetessé Sándor utolsó munkanapját. A jelenlegi és régebbi munkatársak részvételével zajló „utolsó ebédre” a belvárosi BorLaBor étterem pincéjében került sor.

A 300 éve született Pirrotti Szent Pompiliusz piarista atyára emlékezik idén a rend. Az egész éves programsorozathoz a nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvoda, valamint a Szent Pompiliusz Templom is csatlakozott.
Pirrotti Szent Pompiliusz (aki eredetileg a Domenico Michele Giovan Battista nevet kapta a keresztségben) 1710-ben született az olaszországi Montecalvo Irpinoban. 1728-ban öltötte magára a piarista reverendát Nápolyban. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a hívek körében, rendszeresen keresztutakat tartott, míg váratlanul fel nem függesztették a prédikálás és a gyóntatás alól - ettől kezdve élete hányattatásban telik. Befolyásos személyek is latba vetették érte tekintélyüket, ám hiába: kitiltották a Nápolyi Királyság területéről. A szankció okát mind a mai napig homály fedi, életrajzírói is csak találgatnak. Lehet, hogy üldöztetés, lehet, hogy számkivetés volt, ugyanis Pompiliusz kitartott a szerencsétlenek és a megtévelyedettek szeretetében, szót emelt a szociális igazságtalanságokkal szemben, s nem békélt meg a politikával. 1766-ban tért örök nyugalomra Campi Salentinában. XIII. Leó pápa 1890-ben boldoggá, XI. Pius pedig 1934-ben szentté avatta.
Egy évvel később Nagykanizsán felszentelték az első, Szent Pompiliusz tiszteletére emelt templomot. A piarista rend az idei évet a jubileum jegyében üli meg. Campi Salentinában nyitották meg az emlékév rendezvénysorozatát, melyhez a nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvoda is csatlakozott.
- Mivel rendünk alapítójával, Kalazanci Szent Józseffel szemben Pompiliusz viszonylag kevesebb időt töltött iskolában, közülünk is sokan úgy tekintettek rá, mint akinek kicsit félresiklott a hivatása, merthogy nem igazi piarista oktatómunkája miatt vált szentté - mondta Vereb Zsolt, az intézmény igazgatója. - Ma már azonban egyik legfontosabb szentünkként ismerjük el. Isten iránti személyes elköteleződése miatt is példaképünk lehet, személyes barátjának tekintette a Teremtőt. Fennmaradt lelki naplója, amelyben rendkívüli kedvességgel szólítja meg az Urat és a Szentháromság személyeit: előbbit édes jó apjának, Krisztust kedves testvérének, a Szentlelket pedig galambocskájának hívta. Példamutató módon tartotta meg szerzetesi elköteleződéseit is. Ténylegesen megélte a szegénységet, s áldozatos szeretettel fordult a legelesettebbek felé. Bátorsága példaértékű volt, nem hátrált meg semmilyen hatalomtól, de soha nem a maga igazát, hanem a legszegényebbek ügyét védelmezte. 

Vereb Zsolttól azt is megtudtuk: Pirrotti szülővárosa és nyughelye, Montecalvo Irpino és Campi Salentina már régi barátságot ápol szülötte kapcsán - az együttműködésbe most szeretnék bevonni a szent tiszteletére úttörőként templomot emelő Nagykanizsát is. Ennek első lépcsőfoka lehet, hogy a piarista rendtartományon belül a dél-zalai város lett az emlékév rendezvényeinek magyarországi házigazdája.
- Egy márciusi zarándoklattal kapcsolódtunk a programsorozatba - árulta el Vereb atya. - Pompiliusz 1728. március 25-én tett ünnepélyes fogadalmat Nápolyban, mi pedig e napon a diáksággal Homokkomáromban ünnepi szentmisével nyitottuk meg az emlékévet. Július 19-én kerül sor az iskola szomszédságában álló Szent Pompiliusz Templom búcsújára, melynek keretében szentmise, ünnepi hangverseny, illetve kerti vendégség lesz. A magyar piarista rendtartomány is elzarándokol Campi Salentinába, immár harmadik éve részt veszünk az ottani hagyományos rendezvényeken. 
A városka lakói mélységesen tisztelik Pompiliuszt, július 10. és 19. között hatalmas, 5-6 kilométeres körmenetet rendeznek, oltárokat emelnek, s változó útvonalon körbehordozzák a szent életnagyságú szobrát. Van, ahol díszőrséget adnak, s a házak ablakait szélesre tárják, hogy ha másként nem, így áldja meg a szobor az otthonokat. Szeptember 25. és 29. között pedig itt, Kanizsán rendezünk megemlékezés-sorozatot. Elsőként 25-én szentmisére kerül sor a Jézus Szíve Templomban, ahova több püspököt is elvárunk. E napon tartjuk az összes magyarországi piarista iskola diákkórusainak találkozóját, ünnepi hangversenyt szervezünk, s a város többi katolikus templomába is elvisszük a Szent Pompiliusz Templom szobrát, továbbá ünnepélyes körmenet is lesz. Még mindig 25-énél maradva, a nap folyamán avatjuk fel Kligl Sándor Mamma Bella című szobrát az iskola udvarán. Pompiliusz ugyanis Szűz Máriát csak így, Mamma Bellának szólította. A programok sorában 26-án és 27-én előbb a gimnazistákat, majd a felső tagozatosokat várjuk a Csónakázó-tó partjára játékos sportvetélkedőre, amely a "Pompiliáda" nevet kapta. Huszonnyolcadikán a város és környéke ifjúsági hittanos csoportjait hívjuk vetélkedőre, 29-én, Pompiliusz születésnapján pedig szűk családi körben emlékezünk meg szentünkről.

Zalai Hírlap, szerző: Horváth-Balogh Attila

Miként korábban már beszámoltunk arról, az Osztrák Piarista Diákszövetség ősszel látogatást tervez Magyarországon. A téma ismét felvetődött, de most már konkrét formában.
A vázlatos terv elkészítéséhez a szövetség ifjú (és rendkívül agilis) titkára, Mathias Rieger felkereste Bécsből a Sopronban üdülő tagtársunkat, Kölcsei Tamást. A „határközeli” megbeszélésén tisztázták, hogy osztrák barátaink október 1-3-a között jönnek. Két éjszakát töltenének Budapesten. A szállásra vonatkozóan még nincs "jó ötletünk", szóba került a Benzur Hotel, melyből a kis földalattival a Budapesti Piarista Gimnáziumot – kellemes séta kíséretében – könnyen el tudnák érni, ismerve a busszal utazás és parkolás nehézségeit a zsúfolt városban. Ha nem drága, de jó szállásra van ötlet, azt szívesen vesszük (a  kolcseit@freemail címen).
Bécsből busszal útjukat a határ átlépése után megszakítva – péntek délután - megtekintenék a mosonmagyaróvári gimnáziumot. Másik nap – szombaton – egész napos budapesti városnézés lenne, melyre választmányunk elnökének, Várgedő Tamásnak a felesége – szakképzett idegenvezetőként – szívesen vállalkozott, különleges programokat és több helyre ingyenes bejutást is igérve. Előre köszönjük neki!
Vasárnap délelőtt szentmisén való részvétel következik, azt követően találkozás Szövetségünk vezetőségének néhány tagjával, majd a gimnáziumunk megtekintése zárja a fővárosi programot. Szövetségünk elnöksége még dolgozik azon, hogyan lehetne osztrák barátaink itteni programját még emlékezetesebbé tenni, ezért várhatóan a tervezett vasárnap délelőtti program még gazdagabb, színesebb lesz a tervezettnél. Dél körül indulnának vissza, de nem Hegyeshalmon, hanem Sopronon keresztül. Sopronban 2 órás városnézési program várja őket, ezzel fejezve be a gazdagnak ígérkező magyarországi programot.
Testvérszövetségünk titkárát az előzetes soproni „egyeztető megbeszélést” követően Kölcsei Tamás tagtársunk ebédre meghívta, előtte pedig a „hűség városában” rövid „előzetes” városnézésre invitálta. Mathias barátunk az ebéd oldódott hangulatában elárulta, hogy a következő héten lesz az esküvője Kremsben, a piarista templomban. Esküvőjére Szövetségünk nevében Várgedő Tamás választmányi elnökünk fejezte ki jókívánságait e-mail formájában. E sorok megjelenésekor már nős Mathias ígéretet tett arra, hogy Szövetségük életének fontosabb eseményeiről e-mailen és levélben tájékoztatást fog küldeni a kapcsolatot fenntartó tagtársunkkal, Kölcsei Tamással, aki vállalkozott arra, hogy ezek alapján a Szövetségünket érdeklő témákról rövid beszámolókat fog küldeni a Hírlevélnek. Így osztrák barátainkkal a közeli földrajzi távolság lelki és baráti síkon tovább csökken, melyet bizonyára az őszi itteni látogatásuk és találkozásuk a vezetőség és a tagság tagjaival tovább fog erősíteni. Várjuk őket nagy szeretettel!
 
Kölcsei Tamás, tagozati kapcsolattartó 

„A becsületesség tudás nélkül: gyenge és haszontalan.
A tudás becsületesség nélkül: veszélyes és elborzasztó.”
 
A jubileumi évben egyszerre ünnepelik a piaristák Magyaróvári letelepedésének 270-dik és az újraindulás 20-dik évfordulóját.
Ismeretes, VI. Károly király 1739. április 20-án írta alá az óvári iskola Alapító Oklevelét. A Piarista Gimnázium volt Moson vármegye első középiskolája. Az újraalapítás Óváron az országban az első volt azon iskolák között, melyeket 1948-ban bezártak.
2010. április 18-án (vasárnap) 15 órakor az Óvári Szent Gotthárd templomban Mozart G-dúr miséjének (K 140) hangjai emelték ég felé a szíveket és a lelkeket. A hálaadó szentmisén zenekar, szólisták és négy diákkórus is szolgálta az ünnepi áhítatot.
A jubileumi év kiemelt – alábbi -  rendezvényeire szeretettel hívnak  mindenkit, így:
2010. május 29. (szombat) Öregdiák-találkozó (akik 1948 előtt jártak Óvárra) 20-25 öregdiákuknak (akik 60 éve érettségiztek) adhatnak át Vas-matúrát
2010. június 13. (vasárnap) 16.30 óra Te Deum
2010. augusztus 31. (kedd) 16.30 óra Veni Sancte
2010. szeptember 8. (szerda) Zarándoklat Máriakálnokra
2010. október 16. (szombat)  15 óra Öregdiák-találkozó (akik 1990-2010 között voltak diákjaik)
2010. november 27. (szombat) 10 óra Patrocínium
 
Kölcsei Tamás, tagozati kapcsolattartó

Búzaszentelés a kecskeméti piarista templomban
Áprilisban búzaszentelő szentmise keretében fohászkodtak az Úrhoz a kecskeméti Piarista Általános Iskola diákjai és pedagógusai, hogy elegendő termés legyen ebben az évben is hazánkban, és bőségesen jusson kenyér minden család asztalára.
A szentmisét Nagy Attila, a gimnázium igazgatója celebrálta. Mint megtudtuk, rendszeresen tartanak diákmiséket, amelyek mindig kapcsolódnak az egyházi év aktualitásaihoz. Igazgató úr elmondta, "intézményük még nem szervezett búzaszentelő szentmisét, de egyéb egyházi ünnepekhez kötődő szertartások alakalmával megtapasztalták, hogy a diákokban él az igény az ilyen programok iránt. Az elmúlt hetekben, hónapokban például a Balázs-áldás, vagy a Hamvazószerda szertartása volt ilyen. A gyerekek számára fontos, hogy aktív részesei legyenek a szentmisének, ne csak hallgatói. Ma természetesen nemcsak a templomukban lévő búzára kérték Isten áldását, hanem a Föld bármely pontján elvetett magvakból szárba szökő növényekre és nem utolsó sorban a fiatalok tanulására, a felnőttek munkájára, hogy az is termékeny és gyümölcsöző legyen".
Kölcsei Tamás, tagozati kapcsolattartó

Tréning középiskolásoknak: magyar-cigány kommunikáció

 
Debreceni helyszínnel kezdetét vette az a három alkalomból álló kommunikációs tréning, amely a kecskeméti Piarista Gimnázium, a szegedi Karolina Gimnázium és a kifejezetten hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó Dr. Ámbédkár Gimnázium tanulói vesznek részt.
A program fő célja, hogy a jelen lévő magyar és cigány diákok között a tréning során intenzív személyközi kapcsolatok alakuljanak ki, aminek révén a résztvevők lebonthatják egymás iránti kölcsönös előítéleteiket. A tréning június második felében zárul le, a szervezők akkor tudják majd értékelni a program eredményeit. A program a TÁMOP 3.1.4. pályázat keretein belül valósul meg.

Pedro Aguado generális atya megválasztása után úgy döntött, hogy hatéves megbizatásának első évét arra szánja, hogy személyesen megismerje a négy világrészen dolgozó piaristákat és intézményeiket. Az a meggyőződése, hogy sokkal könnyebb és hatékonyabb lesz irányító munkája, ha őt is személyesen megismerik a piaristák, és neki is személyes tapasztalata lesz működésükről.
Már 2009 szeptemberében megkaptam Mateusz Pindelski generális asszisztenstől a romániai látogatás pontos időtartamát és kezdésének időpontját. Nem volt könnyű úgy beosztani a rendelkezésünkre álló rövid időt, hogy a generális atya megismerhesse a Romániai Piarista Rendtartomány jelenlegi helyzetét, és találkozhasson is mindazokkal, akik a múltban segítettek és jelenleg is segítenek nekünk, ill. akik ma Erdélyben piarista munkát végeznek.
A látogatáson hárman vettünk részt: a generális atya, Mateusz Pinndelski generálisi asszisztens és jómagam. Sajnos Urbán provinciális úr elfoglaltsága miatt nem tudott elkísérni bennünket. Április 9-én reggelre adtunk találkozót Mosonmagyaróváron reggel 8 órára. Ők Bécsből érkeztek, jómagam Budapestről. Autóval indultunk neki az útnak Nagykároly felé, amely tervünkben az első állomás volt.

Az üldöztetés évtizedei
 
A generális atya már előzőleg áttanulmányozta azt a jelentést, amelyet a káptalanra írtam a Romániai Piarista Provincia történetéről és helyzetéről, de a Nagykárolyig vezető 450 kilométeres úton is bőven volt időnk és lehetőségünk arra, hogy erről beszélgessünk. Talán érdemes összefoglalásképpen e témáról ideiktatnom pár adatot.
A mai Romániai Piarista Rendtartomány 1921-ig a magyar rendtartományhoz tartozott. 1921-ben politikai okokból (Trianon) viceprovincia, majd 1925-ben önálló provincia lett. 1948-ban a román állam iskoláinkat államosította, a szerzeteseket szétkergette. Márton Áron gyulafehérvári püspök kiközösítés terhe alatt megtiltotta, hogy a szerzetes tanárok állami iskolákban tanítást vállaljanak. 1948-ban négy rendházunk és iskolánk volt: Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Kolozsvárott és Temesváron. Ez utóbbi román nyelvű iskola volt. Mind a négyből állami intézet lett (középiskola ill. egyetem.) A rendtársak szétszéledtek, egyesek egyházi szolgálatba kerültek, mások visszavonultak családjukhoz, aztán lassanként meghaltak. Volt, akinek sikerült áttelepülnie Magyarországra (Szemes Ferenc). Noviciusok felvétele vagy kispapképzés még titokban is elképzelhetetlen volt. Egykori templomaink egy ideig piarista kézben maradtak. A rendtársak számának alakulása a rendi katalógusok szerint: 1948: 28; * 1965:16; * 1976: 13; * 1984: 13; * 1995: 4; * 2009: 0
A magyar rendtartomány vezetősége arra törekedett a diktatúra éveiben, hogy emberi és anyagi segítséget nyújtson a Romániában lévő rendtársaknak. Az első óvatos „expedíció" 1974-ben indult a rendtársak felkeresésére (Halász József, Szemenyei László, Szemes Ferenc, Ruppert József), ezt aztán más látogatások követték.

A rendszerváltás után a magyar rendtartomány intenzívebb látogatásokkal, segélyszállítmányokkal és pénzbeli támogatással segítette továbbra is a romániai rendtársakat. Sok egyéni kezdeményezés is történt. A római rendi központ és személy szerint Josep María Balcells generális nagyon fontosnak tartotta a román provincia újraélesztését. Többször is meglátogatta a rendtársakat, tervet készíttetett a legszükségesebb tennivalókról. Gindele Tibor máramarosszigeti főesperest kinevezte delegátusává (majd halála után Schönberger Jenőt, a későbbi szatmári püspököt), és amikor az lehetővé vált, felkérte államosított javaink visszaigénylésére. A romániai püspöki kar döntése értelmében mindent visszaigényeltünk.
Az akkori közép-európai generálisi asszisztens rendszeresen, évenként többször is végiglátogatta a még élő rendtársakat és az illetékes püspököket. Visszaszereztük jogi személyiségünket, Fodor György konfráter pedig képviselte a provinciát a romániai szerzetes elöljárók konferenciáin. A piarista nővérek nagykárolyi megjelenése visszavitte és fölélesztette a piarista szellemet. Erősödött a piarista múlt ápolása (könyvkiadás, öregdiák egyesületek, ünnepi misék, stb.). 2006-ban a magyar rendtartományi tanács megbízta Sárközi Sándort a továbblépés lehetőségeinek felkutatásával. Sárközi tájékozódott, tárgyalt a gen. asszisztenssel, több utat tett Romániában, Erdélyben, tárgyalt papokkal, püspökökkel, iskolákkal, stb. Megszületett a csíkszeredai misszió terve, majd megvalósult, és hál' Istennek gyümölcsözően működik. Végül a generálisi kongregáció 2009. április 15-én átadta a Romániai Piarista Provincia szellemi és anyagi javainak gondozását és tulajdonát a Magyar Piarista Rendtartománynak. A magyar tartományfőnök pedig kinevezte ügyintézővé, delegátussá az egykori generálisi asszisztenst.
 
Nagykároly: újrakezdés és terjeszkedés
 
Közben már Nagykárolyba érkeztünk, ahol Kürti-Bokor Judit és Vörös Tünde nővérek vártak ránk egy csapat kislánnyal, védenceikkel. Az egykori piarista rendház egyik felét most a plébánia használja, a másik felét használatra átadtuk a nővéreknek, akik ott elhagyott kislányoknak otthont nyitottak. A nővérek hivatalos titulusa Suore Calasanziane, tehát kalazanciusi nővéreknek kellene őkelt hívni, de amikor pár éve megtelepedtek Nagykárolyban, úgy döntöttünk, hogy az ottaniak emlékezetében még elevenen élő piarista nevet veszik fel magyar nyelvterületen. Megható látni, hogy védenceik az utcáról összeszedett rongyos, tetves, piszkos, vagy tragikus családi körülmények között élt kisgyermekekből hogyan válnak hónapok alatt jólöltözött, tisztelettudó és mosolygós kislányokká. A nővérek működésüket ebben az évben kiterjesztették, a közelben a püspökségtől kaptak egy másik épületet, ahol napközit nyitottak utcagyerekeknek, akiknek nincs lehetőségük ebédelni és délutánjukat normális körülmények között eltölteni, ill tanulni. Meglátogattuk ezt az intézményüket is. Régi iskolaépületünkben jelenleg a Kalazanci Szent József katolikus iskola működik. Romániában minden iskola állami fenntartású, de vannak egyházi vezetésű/állami iskolák is. Ez is ilyen. Az igazgatót a püspök nevezi ki, és ő felügyel az iskola működésére. Évről évre javul a beiskolázás és az iskola színvonala, számolt be erről Poszet Anikó igazgatónő, aki rendkívül hálás a nővérek állandó jelenlétének és segítségének.
Természetesen a Magyar Piarista Rendtartomány nincs abban a helyzetben, hogy piaristákat küldjön ki Nagykárolyba, vagy hogy átvegyük az iskola vezetését. De örömmel nyugtázzák és kérik az ottaniak a már meglévő és működö kezdeményezések folytatását: kapcsolattartást magyarországi piarista iskolákkal (pl. Kecskemét, Szeged), piarista atyák vagy kispapok egy-két napos segítségét lelkigyakorlatokon, lelki napokon, ünnepeken...
Látogatást tettünk természetesen a plébánián is, és imádkoztunk templomunkban, amely az egyetlen Kalazanci Szent Józsefnek szentelt templom ezen a vidéken. A sekrestye fölötti tágas helyiségben megcsodálhattuk a máramarosszigeti és nagykárolyi egykori iskoláink elrejtett, majd pár éve megtalált könyvtárainak könyveit, amelyeket itt helyeztek el. Schönberger Jenő püspök úr nagylelkűen szép, fából készült polcokat vásárolt számukra. Katalogizálásuk folyamatban van.
Már estére járt az idő, amikor elbúcsúztunk, és átutaztunk Szatmárnémetibe, a püspökségére, ahol Schönberger Jenő püspök úr várt bennünket. Vacsora közben még egyszer végigbeszélgettük a Nagykárolyban látottakat, és egyetértettünk abban, hogy a Magyar Piarista provincia vezetőségének mindent meg kell tennie azért, hogy ott a piarista szellem megmaradjon, és az ott folyó igazi kalazanciusi munka támogatást kapjon.
Április 10-én, szombaton reggel együtt miséztünk a püspöki kápolnában, majd a püspök úrral beszélgettünk a piarista ügyért végzett munkájáról. Az egyházmegye jogtanácsosa intézi visszaigénylési ügyeinket. A nagykárolyi ingatlanaink ügyében már készülnek a szerződések, ezeket ugyanis - mivel a Romániai Piarista provincia a visszakapáskor még nem volt jogi személy - ezeket az egyházmegye kapta vissza. Az egyházmegyei hivatalos iratban ismeri el, hogy ezek tudajdonosa a Piarista Rend. A szatmári egyházmegyéhez tartozó Máramarosszigeten viszont más a helyzet. Itt is visszakaptuk iskolaépületünket, rendházunkat, de a polgármesteri hivatal ez ellen fellebbezett. Rövid időn belül meg fog születni a számunkra kedvező döntés, és ezeket az ingatlanokat már a Piarista provincia fogja visszakapni.
Érdekes módon Nagykárolyban vannak ugyan még öregdiákjaink, de nem hoztak létre diákszövetséget. Máramarosszigeten viszont újraszerveződött az öregdiák szövetség, zászlót készíttettek, gyűléseket tartanak, piarista atyát hívnak időnkét közös szentmisére, emléktáblát készíttettek régi tanáraik emlékére, rendben tartják sírjaikat... Megható. A főesperes úr is mindenben segítségükre van.
Miután megköszöntük a püspök úrnak nemcsak a vendéglátást, hanem nagy jóindulatát és az értünk végzett fáradságot nem ismerő munkáját, nekiindultunk az Erdély közepe felé vezető 450 kilométeres bonyolult és néha ugyancsak harmadosztályú útnak. Estére érkeztünk meg Csíkszeredára.
 
Szerteágazó piarista tevékenység Csíkszeredán 
 
Kállay Emil és Sárközi Sándor piaristák már harmadik éve dolgoznak itt. Vacsora alatt és után volt miről mesélni. Elsődleges tevékenységük a Márton Áron Líceum diákjainak segítése. A hatalmas iskolaépülettől párszáz méterre álló házukba, a „Piarista Tanulmányi Házba" a diákok átjöhetnek beszélgetni, játszani, olvasni, könyvet kölcsönözni, tanulmányi segítséget kérni, de lelkipásztori munka is akad: szentgyónás, ifjúsági szentmisék. Együttműködnek az iskola hittanárjával, órákat is tartanak. Ugyancsak dolgoznak a „Segítő Mária" katolikus iskolában is. Idén kibővült munkakörük. A Böjte Csaba ferences atya által működtetett, jelenleg negyven személyes otthonban korrepetálással, a csángó kollégiumban pedig beszélgetéssel, lelkipásztori munkával. A generális atya nagy érdeklődéssel hallgatta a beszámolókat, és kifejezte azt a véleményét, hogy okvetlenül támogatást kellene kapnia Magyarországról ennek a kezdeményezésnek. Nagy segítség volna az is, ha egy-egy magyarországi piarista egy-két hónapra vagy akár egy-két évre is átmenne segíteni, bekapcsolódni ebbe a munkába.
Április 11-én, vasárnap a plébániatemplomban miséztünk. Szombaton és vasárnap a két piarista atya itt is kiveszi a részét a munkából: gyóntatással, misézéssel. A 11 órás koncelebrált szentmisén Darvas-Kozma József esperes köszöntötte a vendégeket, a szentmise végén pedig a generális atya mondott köszönetet és adta az áldást. Utána a plébánián beszélgettünk a továbblépés lehetőségeiről. Az esperes úr igen elégedett a piarista atyák jelenlétével és munkájával. A generális atya egy Kalazancius éremmel köszönte meg támogatását. A közösen elköltött ebéden a helyi papságon kívül jelen volt Tamás József gyulafehérvári segédpüspök úr is, aki szintén kérte a generális atyát arra, hogy segítse és támogassa a csíkszeredai piarista jelenlétet. A generális atya neki is átadott egy Kalazancius érmet.
A délután folyamán még meglátogattuk a Csaba-testvér féle kollégiumot, és itt talákoztunk is a húsvéti vakációról már lassan-lassan visszaérkező diákokkal. A csíksomlyói kegyhelyen pedig a piarista rendért imádkoztunk, és különösképpen az itteni munka folytatásának segítéséhez kértük a Szűzanya áldását.
 
Temesvár: támogatás az öregdiákoktól
 
A Piarista Tanulmányi Ház kápolnájában miséztünk április 12-én, hétfőn reggel a két helybeli atyával, majd sietve útnak indultunk, mert hosszú és nehéz út várt ránk. Már odafelé a sok rázkódástól kiégett az autó jobb oldali lámpája, nem sokkal az indulás után a baloldali is. Szerencsénkre még világosban Temesvárra értünk, ahol Szilvágyi Zsolt általános helynök várt minket a püspökségen. A püspök úr Klagenfurtban tartott előadást aznap, így nem tudtunk vele találkozni.
Rövid pihenő után átsétáltunk egykori iskolaépületünkbe, amelyben ma az egyházi vezetésű Gerhardinum Teológiai Líceum működik. Útközben megálltunk az előtt az öreg ház előtt, ahol az első Temesvárra érkező piaristák tanítottak 1909-ig, az új iskolaépület felépítéséig. Nagy örömmel fogadták látogatásunkat Jakab Ilona igazgatónő és Kocsik Zsolt spirituális. Beszámoltak az iskola működéséről, az elmúlt októberi igen szépen sikerült 100 éves jubileumi ünnepségről, előadták aggodalmaikat az új romániai oktatási törvénnyel kapcsolatban, amely kifejezetten a kis iskolákat sújtja. Most dolgozzák ki stratégiájukat a nehézségek leküzdésére. Az iskolaépületet ötven évre használatra adtuk a püspökségnek, jelenleg a tetőzet teljes cseréje folyik. Végigjártuk az iskolát, megmutatták azt a két tágas helyiséget is, ahol a piarista múzeum kapott helyet sok-sok képpel, irattal és egyéb tárgyi emlékkel, főleg a Németországban élő öregdiákok áldozatkészségének köszönhetően, akik Schwetzingenben most is évről évre összejönnek találkozóra - köszönet Miskovits István öregdiák fáradhatatlan szervezésének. Az igazgatónő és a spirituális atya újra és újra megerősítették szándékukat, hogy a piarista szellemet és lelkiséget kívánják megőrizni és folytatni diákjaik nevelésében. Kérték ehhez a magyarországi piarista atyák segítségét. Bár a nyelv komoly akadályt jelent (az iskola diákjainak ugyanis kétharmada román anyanyelvű: párhuzamosan vannak magyar és román osztályok), szegedi iskolánkkal szerveznek közös programokat. Közös vacsorával ért véget az aznapi program.
Másnap, április 13-án reggel templomunkban mutattunk be szentmisét az iskola diákjainak. A generális atya spanyol nyelvű rövid, igen találó homiliáját („Mit mondana most nektek Kalazancius") előbb magyarra fordítottam, aztán a helynök úr románra, A búcsúzás után Szegedre utaztunk, ahol a generális atya hosszasan tárgyalt Urbán József provinciális úrral. Ebéd után visszautaztunk Mosonmagyaróvárra, ahonnan ők azonnal továbbutaztak a morvaországi Štrážnicébe, mert a romániai látogatás után Lengyelország és Belorusszia következett.

Ruppert József Sch.P.

Kedves (Öreg)Diáktársak!

Május 31. és június 12. között nem tartok ügyeletet az MPDSz irodában. A szokásos hivatalos idő továbbra is minden hétfőn 15-17-ig. Addig is minden adatváltozást, elhalálozást, megjegyzést, kérést a következő e-mailen kérek közölni: csepely38@gmail.com.
Üzenetrögzítős telefon: +36 1 4864432. 
Egy nagyon fontos kérés: a tagdíj befizetésekor a TAG NEVÉN kívül (tehát nem a feladó nevét kérjük) a TAG CÍMÉT is kérjük velünk közölni. Köszönjük!

Üdvözlettel
Csepely Péter

A filmklub következő vetítését május 28-án, pénteken 18 órai kezdettel tartjuk a Mikszáth téren. Ez alkalommal Stanley Kubrick "Tágra zárt szemek" című filmjét nézzük meg együtt, majd beszélgetünk róla. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Szép dolog a szerelem. Ha társul hozzá egy jól menő praxis mindkét fél részéről, maga a mennyország. Vagy mégsem? Egy végletekig tökéletes kapcsolat, amelynek alanyai akár boldogok is lehetnének, ha észrevennék egymást: Bill Harford (Tom Cruise) jól menő orvos, belgyógyász. Egyetlen gondja az életben, hogy megverje teniszben az ambiciózus medikusokat. Gyönyörű felesége, Alice (Nicole Kidman) művészeti kurátor, akinek már nem lehet újat mutatni az életben. Bús danaidaként szívja a hosszú cigarettákat és minden mozdulata olyan, mintha a rajzasztalnál ülne, egy újabb skiccen töprengve. Tudja jól, hogy orvosfeleség és ebbe beletörődni látszik. A szürke (óarany) hétköznapok ideje alatt egyik sem meri a másiknak feltenni a nagy kérdést: szeretsz-e még? Hová lett az a helyes fiú az egyetemről, akinek nem volt pénze kajára és négyen laktak egy albérletben? És hova lett az ambiciózus szöszi lány, aki sose nem adta fel az elveit? Sehol. Valahol. Nem tudni. A két fél között zajló, illetve alattomosan kúszó drámát a szexualitás tereli a nyugtalanító végkifejlet felé. Egy marihuánával letompított este után Alice bevallja Billnek futó kalandját egy jóképű tiszttel. Ez indítja el Bill szürreális kalandját a vágyak útján, sok-sok mellékutcával, amely végén - milyen sajnálatos - le kell vennie az álarcát.
(odeon.hu)
A legutóbbi alkalommal a Lars von Trier Hullámtörés című munkáját néztük meg. A film után a Dogma-mozgalomról és a az ő általuk alkotott szabályrendszerről beszélgettünk. A mozgalmat Trier és Thomas Vinterberg alapították, és egy 10 pontból álló szabályrendszert alkottak meg. Az általuk megfogalmazott szabályokból néhányat kiemelnék:
- A felvételeket a valódi helyszíneken kell készíteni. Kellékek nem használhatóak. (Ha valamilyen kellékre szükség van, olyan helyszínt kell választani, ahol a kellék megtalálható).
- Hang nem rögzíthető a képtől függetlenül, és fordítva.
- Kézikamerát kell használni. Minden ebből adódó mozgás engedélyezett.
- A film nem tartalmazhat felszínes, sekélyes cselekményt. (Gyilkosság, fegyverek stb. nem szerepelhetnek).
- A filmnek színesnek kell lennie. Speciális világítás nem használható.
- A rendező nevét nem lehet feltüntetni.
 
A következő vetítésre is mindenkit szeretettel várunk!
 
Strommer Domonkos

"A Magyar Kegyestanítórend Budapesti Gimnáziumában 1947-ben érettségizett "A" és "B" osztályok 2010. június 5-én tartják érettségi találkozójukat a Mikszáth Kálmán téri iskolában.
Szentmise a kápolnában 10:00 órakor.
Barsai János és Bendefy István szervezők"

"Az idén 9 érettségi találkozóról kaptunk értesítést a szervezőktől. Ezek májustól szeptemberig zajlanak le. Közülük: 3db 50 éve, 4db 60 éve és 2db 70 éve érettségizett diákok találkozója. 
A találkozókon 186 MATURA EMLÉKLAPOT adnak át a résztvevőknek.
Üdvözlettel: Borza György barát"

Beszélgetés Kállay Emil atyával

Kállay Emil atya a főszereplője annak a könyvnek, amelyet „ Az úton becsületesen végig kell menni " címmel a minap jelentetett meg a Kairosz Kiadó. A Piarista Rend korábbi magyar tartományfőnökével Gianone András piarista öregdiák beszélgetett; a párbeszéd szöveganyaga 115 oldalt tesz ki.

„Nagyon bízom a Jóistenben, és a jövő mindig azoktól függ, akik hitelesek, és csinálják a dolgukat, ahogy kell. Jézus Krisztus mondotta, hogy keskeny az út és szűk a kapu, amely az életre vezet, és széles az út, amelyik a pusztulásba visz. Ha mi intézményben gondolkodunk, akkor nem jól gondolkodunk. Jézus nem intézményt hozott létre, hanem azt képviseli, hogy szeretni kell az embereket, szolgálni kell az embereket, még az ellenséget is."

Helyreigazítás:
"Kedves Szerkesztőség!
Csak egy helyesbítés a piaristák fordították c. hírhez. A Kis út sorozatot nem lehet kapni a főiskola titkárságán, hanem csak a L’Harmattan kiadó boltjában, az Alexandra könyvhálózatban, az egyházi könyvesboltokban és a a bookline-on.
Köszönettel: Tőzsér Endre"
Gratulációk:
"Kedves Kommunikátorok!
Nagyszerű, szép. Micsoda minőségi verseny és együttműködés - coopetitio - várható a kiváló hírlevelek még kíválóbb szerkesztői között.
Öröm nézni és olvasni egyiket is, másikat is, miközben mindegyiknek van sajátos profilja, jól alakuló arculata, tartalma, benne van a szerkesztők személyisége is, de igazodik a kiadóhoz. Nagyon bíztató.
Csak így tovább, de semmi elbizakodottság!
Üdvözlettel OFeri (Oberfrank Ferenc MDSPZ elnök - a szerk.)"

"Kedves Tamás!
Gratulálok Neked a hírlevelek szerkesztéséhez! Sajnálom, hogy a Közgyűlés után személyesen nem tudtam ezt elmondani Neked! Az új választmány tagjainak névsora kimaradt az április 20-i Hírlevélből. Javaslom, hogy a május 15-ibe tegyétek be! (...)
Előre is köszönettel Barsai János, a Sík Sándor kórus tagja (e-mail:  janos.barsai@gmail.com)."

"Tomikám, köszönöm ismét a színvonalas és tartalmas hírlevelet!
Örülök, hogy munkád máris szép elismerésben részesült, és gratulálok az Ezüstkoszorús piarista jelvényhez! Kívánom, hogy ebből is erőt merítve, az életed egyéb területein is hasonlóan "építkezz [...], fokozatosan, 'tégláról-téglára'."
Barátsággal, Palotai Dániel (1998, BP.)"

Mély fájdalommal tudatjuk,
hogy dr. Németh Endre 2010. május 2-án, életének 80. esztendejében elhunyt.
A Budapesti Kegyestanítórendi Gimnázium tanulója volt az 1940/41-es tanévtől az 1947/48-as tanévig. Az iskola 8. b osztályában végzett, osztályfőnöke Pogány János volt.
Temetése 2010. május 18-án, fél 2 órakor lesz a Farkasréti temetőben.
Az engesztelő szentmise a temetés után 17 órakor lesz a Rózsadombi Kapisztrán Szent János templomban (1022 Budapest, Tövis utca 1.).