A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves volt Diáktársak, Barátaim!
Fényt váró, adventi lelkülettel köszöntöm a Hírlevél olvasóit.
Mit is jelent számunkra 2009-ben az advent lelkülete? Az aktív várakozást, a töretlen reményt és a belső elcsöndesülést. Az aktív várakozás pozitív döntéseket, értékes cselekedeteket kíván tőlünk. A töretlen remény a sötét, kilátástalan helyzetekben a bizakodást, az Istentől kapott derűt kéri számon, amely életünk fenntartója, irányítója. - A belső elcsendesülés a betlehemi éjszaka mély csöndjét, a megállni tudás békéjét idézi elénk. Sajnos, sokszor hasonlítunk a "búgócsigához". Addig vagyunk talpon, amíg "pörgünk", azután egyszerűen eldőlünk, "kidőlünk" értelmetlenül. Az adventi időben igyekezzünk szakítani "pörgőcsiga-létformánkkal", noha a kísértés nagy az ellenkezőjére.
Mert csak így tudjuk jó lélekkel körülállni a betlehemi jászolt, csak így nézhetünk biztatóan egymás szemébe, csak így foghatjuk meg egymás kezét 2009 Karácsonyán... Csak így érkezik el hozzánk a jövő, az "Eljövendő", akit szívünk vár, akit az egész világ vár, mert Ő ad értelmet életünknek.
Ez a karácsonyra érkező Hírlevél adjon bátorítást azokra a szép feladatokra, amelyeket Kalazanci Szent József piarista iskolái, nevelői, tanítványai az új esztendőben várnak tőlünk.
 
Borián Tibor Sch. P.
felelős kiadó

Kedves Öregdiáktársam, kedves Olvasó!
 
A Hírlevél első számának megjelenése után, a kapott visszajelzések, bíztatások ismeretében könnyebb megszólalni. Bizakodással tölt el, hogy olyanokhoz is eljutott az első szám, akik eddig nem kaptak információt a Diákszövetség, a Piarista Rendtartomány és az iskolák életéről. 

Bizakodással tölt el, hogy sok értékes visszajelzést, javaslatot kapott a Sajtóbizottság, amelyeket feldolgoz, értékel. Bizonyosnak látszik, hogy híranyaggal, információval bőven rendelkezünk, így mód van a gondos szerkesztésre. Bíztatni szeretném az iskolákat, vidéki tagozatokat, hogy kapcsolódjanak be a munkába. A Sajtóbizottság egyik tagja, Kölcsei Tamás vállalkozott arra, hogy megszervezi, összefogja „tudósítóink hálózatát”.
Eszköznek tartom a Hírlevelet, eszköznek, amely segít a kapcsolatteremtésben egymás között és egykori iskoláinkkal. Akkor válik tartalmas, jó eszközzé, ha a Sajtóbizottság professzionális munkája mellett támogatást, és ha kell, kritikát kap mind a Rendtől, mind Tőletek, öregdiákoktól. Az első szám után joggal bízhatunk benne, hogy így is marad.
 
Öregdiák barátsággal:
Strommer Pál
MPDSZ alelnök

A Diákszövetség Választmányának következő ülését Várgedő Tamás, a Választmány elnöke 2009. december 12-ére, szombaton délelőtt 10 órára hívta össze. A helyszín a budapesti Mikszáth Kálmán téri Piarista Rendház és Gimnázium Lovagterme volt.

A napirendből:
Az MPDSZ elnökének a július-decemberi időszak tevékenységéről szóló tájékoztatójában szó esett a rendkívüli közgyűlésről és az Alapszabály értékeléséről. Az új Alapszabályra való áttérés átalakulási folyamata is megvitatásra került.
Beszámoló hangzott el a Reneszánsz Munkabizottság munkájáról, amelyet az új SZMSZ előterjesztése és megvitatása követett.
Szó esett a megújult pénzgazdálkodási rend szabályozat-tervezetéről.
Beszámolt munkájáról a tagnyilvántartás reformját előkészítő munkabizottság is.
A Választmány végül dr. Oberfrank Ferenc és Borián Tibor előterjesztésében a belső kommunikációs helyzet áttekintéséről is vitát folytatott.

"Jelenits Istvánt gyakorta kérdezik. Különféle indíttatásból, nagyon különböző emberek, egészen eltérő témákról. S ő rendre válaszol. Megfontoltan, körültekintően, sok szempontot mérlegelve, a humortól sem irtózó komolysággal. Bölcsessége nem elefántcsonttoronyból szól, s ez derűs természetességével együtt arról tanúskodik, hogy istenhite, tudása és ő maga is közel jár az emberekhez és életükhöz - bizonnyal ezért érti őket. Tanárként, teológusként, szerzetesként és papként egyaránt. Most hivatásának ez utóbbi száláról kérdeztük, hiszen idén ünnepli szentelésének ötvenedik évfodulóját." - Jelenits Istvánnal, aranymiséje apropóján Szigeti László beszélgetett az Új Ember 2009. november 29-i számában. Ajánljuk a cikk elolvasását, amelyből alább részleteket közlünk:

"A papság állandó küldetést jelent közösségekhez és egyénekhez is, többek között a volt tanítványainkhoz, tehát nem csak arra való, hogy a személyes spiritualitás életünket mélyebbé tegye. A lelkipásztori munkába való bekapcsolódásunkat sok minden javallja. Például sokaknak örömére válik, hogy mi egy tanárnak a műveltségével szólunk hozzá egy evangéliumi szakaszhoz is; ez nagyon fontos egy olyan korban, amikor a kultúra és a kereszténység kapcsolata kérdéssé vált."
"Nem a szórakozás kedvéért vállalt, hanem Istennek tetsző elkötelezettség a tanítás is. Ezt átszövi az imádság, és ez szövi át az imádságunkat és a papságunkat. Persze vigyázni kell, hogy például ne a dolgozatjavítás vagy a kezdődő nap tanári feladatai járjanak az eszünkben, amikor misézünk, hanem az áldozatra figyeljünk. Ugyanakkor szép is ez a kettősség. Sokszor előfordul, hogy egészen egyedül mutatom be a hétköznapi misét, mert korán el kell indulnom. De egy ilyen misén sem érzem magam egyedül, és nem csak az Isten színe előtt állok ilyenkor. Valamiképpen a tanítványaimat, a régi és mostani tanárokat is összegyűjtöm, amikor az Úristenre figyelek és értük is imádkozom a szentmisén, amely tértől és időtől független esemény, nagyon tág a vonzásköre, és ebbe belefér az életünk összes eleme."

"A kereszténység és a haza szolgálatában - Nyílt nap a pesti piarista gimnáziumban" címmel számolt be Cser István, az Új Ember 2009. december 6-ai számának "Mozaik" című rovatában a Budapesti Piarista Gimnáziumban 2009. november 28-án tartott "nyílt napról". A nyílt napon az iskola iránt érdeklődők alaposan megismerhették "az ország egyik legjobb oktatási-nevelési intézményét".

Részletek a cikkből:
"A pedagógusok itt a szülőkkel együtt nevelnek. Arra törekednek, hogy diákjaik jó alapképzést kapjanak, ne kényszerüljenek túl korán kiválasztani a pályájukat később meghatározó tantárgyakat. A piarista diákok emelt szintű képzést kaphatnak matematikából, magyarból, kémiából, biológiából, de lehetőségük van a különböző nyelvek, művészetek iránti igényük kielégítésére is."
"Az iskola vezetői arra ösztönzik tanulóikat, hogy minél értelmesebben töltsék el szabadidejüket."
"Azon kívül, hogy a tanulóknak lehetőségük van hitük megélésére, gondot fordítanak az idősek, a rászorultak segítésére, szeretetszolgálati feladatok teljesítésére is."
"Az iskolába december 11-éig a hitüket megélő családok jól tanuló, szorgalmas fiúgyermekeinek jelentkezését várják, akik a jövő évtől már a felújított Duna-parti épületben minden lehetőséget megkapnak, hogy jó keresztény, hazájukat szerető, az ország javáért tevékenykedő emberekké váljanak." (Cser Tamás, Új Ember, 2009. december 06.) 
A Diákszövetség nevében kívánunk sok "jól tanuló, szorgalmas fiúgyermeket" a budapesti és a vidéki gimnáziumok és a gödi szakiskola számára egyaránt! Jó lenne, ha a "hitüket megélő családok" minél nagyobb számban, felelősségteljesen döntenének arról, hogy fiúgyermekeiket az Alma Mater falai közé iratják be okításra és a nevelésüket a piaristákkal karöltve szeretnék végezni! A keresztény Magyarország jövője ezen is múlik.

A Diákszövetség dr. Antall József néhai miniszterelnök, egykori piarista diák, a Magyar Piarista Diákszövetség újraalapítója sírjánál, halálának 15. évfordulója alkalmából 2009. december 11-én, a Nemzeti Sírkertben megemlékező koszorúzást tartott. Az imát Borián Tibor, rendi összekötő mondta.

December 13-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel engesztelő szentmisét mutattak be a Mikszáth téri kápolnában Antall Józsefért és az elmúlt esztendőben elhunyt piarista öregdiákokért.

Dr. Vass Péter piarista a végső időkben tanított Tatán. Sok tatai tagtársunk emlékszik vissza rá nagy szeretettel, dr. Túri Róbert, tagozat-vezetőségi társunk, volt KÉSZ-titkár pl. az ő hatására lett magyartanár. Helyi tagozatunk kb. 3 éve fontolgatja, hogy sírkövére a Klimes család felirat mellé elhelyezteti a Tanár úr nevét is.

Elképzelésünkről dr. Vízkeleti András tagozat-vezetőségi társunkat is megkerestük, aki támogatásáról biztosított. Kb. egy év óta azt tapasztaltuk, hogy a sírkő egyre inkább megdől. Ezt a tényt Simon Péter alsógallai plébános (1985-ben érettségizett a piaristáknál) is észrevételezte. Fennállt az a veszély, ha kiborul, akkor el is törik. Ezt kellett elkerülni, ezért egy helyi vállalkozó segítségével helyrehozattuk a 6 db-ra tört koszorú kicserélésével. Egy menetben a feliratot is felvésettük. Sikerült halottak napjára elkészíttetni, így november 1-jén Simon Péter Diákszövetségünk képviselői és az alsógallai hívek jelenlétében áldotta meg.

Köszönjük a Piarista Alapítványnak, hogy támogatta a sírkő rendbehozatalát. Posztoczky Ivánnak is hálásak vagyunk a szervezésben való közreműködéséért. Javaslatára az eseményről a többi tatai rendezvénnyel együtt (pl. Öveges megemlékezésünk) a Piarista Diák számára egy cikkben is beszámolunk.
 
Ízing László
titkár, Tatai Tagozat

A Piarista Alapítvány decemberben levelet küldött a Diákszövetség tagjanaik az elmúlt évi támogatásokról és további támogatást kér az új esztendőben.

"Kalazanci Szent József Atyánk a kallódó gyermekek számára hozta létre iskoláját, hogy a tanulás révén a fiatalok boldogulni tudjanak és a tanulás által lehetőségük nyíljon a keresztény életre. Sokszor a gyermekek oktatásához és tanításához, a legelemibb föltételeket is biztosítania kellett.
Az elmúlt évszázadok során sokan támogatták a piarista atyák munkáját és a piarista iskolákat, hogy ez által segítsék az ott folyó munkát.
A rendszerváltozás után kialakult új társadalmi rendben, ismét szükség van arra, hogy mind az iskolák munkáját, mind a tanulókat támogassuk.
Erre a feladatra a Magyar Piarista Diákszövetség létrehozta a Piarista Alapítványt."
A 2009-es évben az iskolák és diákok részére a Piarista Alapítvány összesen 2.860.000,- Ft támogatást nyújtott. Ebből 1.000.000,- Ft-ot nyári túrákra és táborozásokra, 1.200.000,- Ft-ot szegény diákok karácsonyi támogatására, 660.000,- Ft-ot pedig egyetemisták segítésére fordítottak.
 
Ahhoz, hogy a Piarista Alalpítvány továbbra is tudjon támogatást adni, mind az iskolai munkához, mind a rászoruló tanulóknak, szükséges, hogy támogatást kérjen azoktól, akiknek anyagi helyzetük lehetővé teszi.
 
A Sajtóbizottság az Alapítvány nevében is köszöni mindazoknak a nagylelkűségét, akik ezt az áldozatot meghozzák!

Keresünk, megtanulunk keresni. Kérdezünk, mert szeretnénk megérteni a világot és elhelyezni magunkat benne, megtalálni a céljainkat, és irányba állni. Ez a keresés, kérdezés hozzá tartozik a polgári, az értelmiségi létformánkhoz, már az iskolánkban is ezt tanultuk. És ehhez keresünk támpontokat, olyan embereket, akik – sokszor megküzdve, megszenvedve ezért, de – jó válaszokat adtak. A jó válasz megalapozott, racionális, de a jó válasz másik ismérve, hogy etikai tartalma is van. Talán nem is lehet megtalálni a jó választ etikai tartás nélkül. Csak együtt: a tudás és a spiritualitás, a "pietas et litterae" képes a magunkat is formáló válaszokra.

A Pilinszky Kör a témáink kiválasztásában és az előadóink, beszélgetőtársaink felkérésében törekszik arra, hogy mostani életünk problémáira, a XX., XXI. század problémáira, a magyarságunk problémáira kérdező és jó válaszokat adó példákat idézzünk fel. Ezért választottuk a "Pilinszky Kör" nevet, ezért gyűlünk itt össze a Piarista Rendház földszintjén, a Pilinszky kávéházban. És ezért hívunk irodalmárt, tudóst, művészettörténészt, zenészt…, egyszóval több diszciplina jeles képviselőjét.
 
Eljött közénk Jelenits István piarista atya, s beszélt nekünk Pilinszky Jánosról, közben Dóczy Péter előadásában Pilinszky verseket hallgattunk. Vizi E. Szilveszter Oberfrank Ferenccel beszélgetett a tudomány és etika kapcsolatáról zenei és irodalmi idézetekkel. Marosi Ernő és Takács Imre művészettörténészek a középkor művészetéről tartottak előadást, közben Kunz László lanton játszott és énekelt. Pomogáts Béla a 100 éve született Radnóti Miklósról emlékezett meg, Oberfrank Pál verseket mondott. Pilling János pszichiáter az emberi múlandóságról, a halálról, a haldoklásról és annak egyéni és társadalmi feldolgozásáról szólt hozzánk, Dóczy Péter versmondásával. Czakó Gábor saját könyve nyomán beavatott bennünket a magyar észjárásba. Legutóbb Győriványi-Ráth Györgyöt hallgattuk meg a zene transzcendenciájáról, gazdag film és zenei illusztrációkkal.
 
Folytatni kívánjuk a sorozatot, már tárgyalunk új, neves előadókkal. A Hírlevelet is felhasználjuk arra, hogy értesítést küldjünk következő összejövetelünkről. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, és örülünk, ha az előadások után jó beszélgetések indulnak egymással és vendégeinkkel.
 
Stommer Pál
MPDSZ alelnök

Erdő Péter bíboros, prímás, a budapesti Piarista Gimnázium egykori, Kalazancius érmes diákja "Confrateri diplomát" kapott Pedro Aguido generális atyától, aki személyesen adta át 2009 novemberében Esztergomban, az Európai Piarista Tartományfőnökök értekezlete alkalmával.
 
Szívből gratulálunk!

Jelenits atya 2009. november 29-én vasánap, este 6 órai kezdettel tartotta aranymiséjét. A tabáni plébániatemplomban adott hálaadásán több százan vettek részt, ott voltak rendtársai, barátai, egykori tanítványai, ismerősei és tisztelői.
Elismerés egy "katedrális építésére vállalkozó" katolikus szerzetesnek, ha 50 évnyi fáradhatatlan papi szolgálataiért, hálából és tiszteletből, megszámlálhatatlan tisztelője és szerető hívője vesz részt aranymiséjén. Ennél nagyobb elismerés talán csak az lehet, ha maga a Szentatya is gratulál neki.
XVI. Benedek pápa gratuláló levelében az Úristen áldását kérte Jelenits atya áldozatos munkájára.
 

Kedves Tanár Úr!
A Sajtóbizottság nevében szívből kívánok jó egészséget és hogy a Tanár Úr lelje még sokáig örömét a keresztény és egyéb tudományok kutatásában, Szívéből jövő bölcs tanításaival pedig okítsa a jövő nemzedékét!
Sajtóbizottságunk Isten áldását kéri, hogy két kezével még sokáig építhesse a megkezdett katedrálist, mindannyiunk és a keresztény magyarság örömére.  
 
Őszinte tisztelettel
Mikecz Tamás felelős szerkesztő és a Sajtóbizottság
 
 
Szerkesztőségünk az aranymisét követően kapott egy kedves hangú e-mailt dr. Szabó András egykori piarista tanítványától. Úgy érezzük, Jelenits atya előtti tisztelgés, ha teljes terjedelmében közöljük azt:
 
Tisztelt Szerkesztőség!
November 29-én este tartotta aranymiséjét dr. Jelenits István piarista szerzetes a zsúfolt tabáni plébániatemplomban. 
40 éve ismerem a Tanár urat, ekkor kezdtem tanulmányaimat a piaristák budapesti gimnáziumában. 
Mint minden diák, ha új iskolába kerül, az ismerősöktől, az idősebbektől érdeklődik a körülményekről, és főleg a tanárokról. Sokakat talán meg fog bántani, amit most írok. A következőket tudtuk meg: a tanárok nagyon jó átlagot képviselnek, minden eddigi általános iskolát, ahonnan érkeztünk, magasan felülmúlnak. Szóval vannak a tanárok és van a Jelenits, aki egy külön kategória.
A kamaszok nem túl szentimentális népek, minden felnőttet, a tanárokat kivált nagyítóval vizsgálnak, hol találhatnak rajtuk valami negatív, ellenszenves dolgot. De Jelenits tanár úron „nem találtunk fogást”. Még a szinte kötelező, egymás közti „beceneve” is csak a nevének rövidítése lehetett: „Jelkó.”
A tanár urat soha nem láttuk ülni. Állva írta be az óravázlatot a naplóba, állva feleltetett, állva írta be értékelését a feleletünkről. Ha nem volt mind a két kezében könyv, akkor takarékos, de kifejező mozdulatokkal gesztikulált, néhány szóból és a kapcsolatukból álló szemléltető rajzot skiccelt a táblára. A dolgozatokra nem csak érdemjegyet, hanem rövid értékelést is írt, remélve, hogy elolvassuk és tanulunk belőle. Nem csak a szűken vett tananyagról beszélt, sokszor kerültek szóba más, sokkal fontosabb dolgok is, soha nem szájbarágós, felületes módon. De egy sima tanóra felépítése is nemegyszer műalkotás számba ment, az ember sajnálja, hogy nem lett filmre véve, megörökíteni az utókornak. A legtöbb diákmisén ő tartotta a prédikációt. A miséken nem szabadna nézni a prédikáló papok különböző tehetségét, azonban az ő beszédei még retorikai példának is kiválóak voltak. De ami a legfontosabb: soha nem láttunk különbséget az elmélet és a gyakorlat között, vagyis amit a tanár úr tanított, azt leginkább saját maga számára érezte és tartotta kötelezőnek.
Ami nekem külön imponált, előfordult, hogy valamelyik diák kérdésére ez a nagytudományú tanár azt mondta, „nem tudom, de utánanézek”. És a következő órán, vagy ritkán később, megérkezett az érthető, eligazító válasz (ekkor még nem volt internet, csak könyvtárban lehetett kutatni).
Egyszer jártam a szerzetesi szobájában. Kamaszos lázongás kezdődött az osztályban, a tanár úr hivatott 7-8 diákot, köztük engem is, hogy az ügyet békésen megoldja. A szobájában mindenütt könyv, plafonig érő könyvespolcok, az íróasztalon is legalább 3 réteg könyv, a tetején egy rajztábla, azon egy kis írógép és jegyzetfüzet. De biztos voltam benne, hogy a tanár úr átlátja a helyzetet, és tudja, melyik kötetet hol keresse.
Senki tanítványát nem hallottam, hogy rossz emléket őrizne róla, még a legmagasabb vezető posztra jutott tanítványok is tisztelettel említik a nevét.
Egyik tanárunkat sem kérték fel annyian, mint őt, hogy legyen az eskető papjuk, temesse ő a szülőket, és sajnos már nem egy osztálytársat is, vagy legyen a gyerekünk, unokánk keresztelője. De nem csak a diákjai tiszteletét nyerte el, élvonalbeli művészek bizalmasa, gyóntatója is volt, az idősebb generációból Pilinszky János, a kortársai közül Latinovits Zoltán jut az eszembe.
Most, hogy az aranymise alkalmából felelevenítem magamban a tanár úrról szóló emlékeimet, olyan ember képe bontakozik ki előttem, aki leginkább a katedrális építőkre emlékeztet. Ugyanolyan szeretettel, alázattal és hozzáértéssel munkálja a követ, ha csak a falba illeszti, vagy ha Krisztus arcát faragja. Tudja, hogy bármilyen hosszú élete lesz, a katedrálist készen nem fogja látni, de mindennap teszi a dolgát. Igaz, egy katedrális soha nem lesz kész. Ha az utolsó tornyát felhúzták, az elsőnek épített már javításra, talán teljes újjáépítésre szorul.
Amikor a szerzetesrendek kiszabadultak a „csak két iskola” fogságából, a piarista rend egy szakmunkásképzőt alapított Gödön. Manapság, amikor már minden diák egyetemi végzettséget szeretne, nem a legjobb tanulók kerülnek ilyen iskolába. A hittant a tanár úr tanította nekik. De nem azért, mert a főnöke erre utasította, ekkor ő volt a „főnök”, a piaristák hazai tartományfőnöke.
A tanár úr nem „modern ember”. Nincs e-mail címe, csak mindig segítőkész embersége. Nincs 
tudományos fokozata, csak rengeteg tudománya. Ha a középiskolában már nem is tanít, még ma is három főiskolán számítanak rá, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Sapientia Főiskolán és az Apor Vilmos Főiskolán. Volt életművek gondozója, könyvek szerkesztője. Saját, legfontosabb cikkeit öt kötetben adták ki, számtalan előadást, kiállítás megnyitót, lelkigyakorlatot, triduumot tartott. Nem „modern ember”, de nem ismerek mást, aki ennyire a jövőnek él, mint ő, legyen az diákjainak haladása, életpályája, a piarista iskolák helyzete, lehetőségei, a tanítás alakítása, jobbítása. 
Nyilatkozta, hogy a tanárt a mindig új diákok segítik abban, hogy figyelmét a jövőre irányítsa.
Nyilatkozataiból ismert, hogy fiatal kora óta készült szerzetes tanárnak. Ettől nem térítette el az sem, hogy kiderült, képességei alapján lehetne Európa-szerte ismert nyelvész, irodalmár, vagy teológus. De nem indult el ezen az úton, pedig akkor lehetett volna professzor, akadémikus, vagy ha egyházi pályán folytatja a tudományos működést, akár püspök is. A tudományban kiemelkedőt az tud elérni, aki beássa magát egy szűk területre, és ott mindent tud. A tanár úr 
tudománya sokirányú, ért az irodalomhoz, a nyelvészethez, az esztétikához, a képzőművészethez, a fotóhoz, a filmhez, a bibliai tudományokhoz, a teológiához. Sokfélét tud, és így persze nem tud mindent, tudósi karriert nem futott be. Ez azonban nem volt akadálya, hogy mindenhol, ahová a rendi vezetői állították, alapember ne lett volna. Mindig felkészülten állt a dobogóra, kezdett bele az előadásba. Szerencsénkre már az állami vezetők is értékelték pályáját, Széchenyi díjat kapott a polgári kormány idején, és volt „Príma” is.
Nem vagyok bizalmas ismerőse a tanár úrnak. Nem tudom, mi a kedvenc étele (van-e egyáltalán), ünnepi ebédhez milyen pohárka bort tölt magának, milyen zenét hallgat. Ma már bánom, de diákként nem voltam vele bicikli vagy vitorlás túrán (már akkor is a kényelmem volt a visszatartó erő), mert a tanár úr évtizedekig vezetett túrákat is a nyári szünetben. De hosszú idő óta a nyári szünetet kivéve biztos pont az életemben a hétfő este, amikor a tanár úr Biblia órát tart. Itt is látszik, hogy nem „modern ember”, számára ez az óra 60 perc, nem pedig 45, mert itt már nem diákokról van szó. 
A külsőségek alig változtak, a tanár úr mindig áll, kezében a Könyv, kifejezően gesztikulál, a szemüvege egyszerű fémkeretes, csak a haja lett fehér, és a hangja már néha fáradtságról árulkodik. Ha észreveszi, hogy a figyelmünk kicsit lankad, egy tréfás félmondattal vagy egy anekdotával segíti a hallgatóságot a további erőfeszítésre.
Jó pap, jó tanár, igaz ember, ennél több nem férhet egy földi életútba.
 
Tanár Úr „ad multos annos!”

Budapest, 2009. november

dr. Szabó András

Útvonal: Budapest * Kőszeg * Léka * Borostyánkő * Horitschon * Városszalonak * Németújvár * Horitschon * Máriazell * Horitschon * Lánzsér * Kabold * Fraknó * Budapest. 
Időtartam: 2010. május 12-15., szerdától szombatig.

Utazás: autóbusszal.
Ellátás: kétágyas, fürdőszobás szálloda, félpanzió (reggeli és vacsora).
Szükséges felszerelés: túraruha, zárt cipő.
Részletes útiprogram:
1. nap: Indulás reggel 6 órakor, Batthyányi tér felső rakpartról.
Határátkelő: Kőszeg
Léka és Borostyánkő vára, késő délután szállás elfoglalása Horitschon-ban.  
2. nap: Városszalonak vára, Németújvár. Szállás és vacsora mint előző napon.
3. nap: Egésznapos út Mariazell-be. Szállás és vacsora Horitschon-ban. 
4. nap: Lánzsér (Ausztria legnagyobb várának romjai), Kabold (lakott vízivár), Fraknó vára.
Hazatérés Budapestre, kb. 21 órakor.
Utazásra jelentkezés: Csapody Gézánál a hétfői klubnapokon 15-17 óra között.

A Filmklub következő vetítésére 2010. január 15-én kerül sor a Budapesti Piarista Gimnázium Zenetermében, 18 órai kezdettel.

Január 15-én Frederico Fellininek, 1969-ben készült, "Satyricon" című filmje kerül vetítésre, bevezetőként pedig Filmhíradót vetítünk a hetvenes évekből.

Az elegáns stílusú antik szerző, Petronius műve alapján készített film Fellini víziója a hajdan hatalmas Róma mindennapjairól. Arról a császári Rómáról, amely egyszerre volt minden bűn melegágya és az új erkölcs bölcsője. Két, Néró császár korabeli siheder, Encolpius és Ascyltus kalandjait követhetjük nyomon. A szerelemféltésből induló történet földrészeken és mítoszokon vezet keresztül, újjáteremtve a ránk maradt freskók csodálatos világát.
"A Satyricon elsősorban azért olyan titokzatos szöveg, mert töredékes. Töredékessége bizonyos értelemben jelképes. Az antik világ általános töredékessége a mi világunk szétesettségét is jelképezi. A szövegnek s a szövegben feltáruló világnak ez az igazi varázsa. Sűrű ködbe burkolt ismeretlen táj, s csak akkor látni valamit, ha itt-ott fölszakadozik a köd." (Federico Fellini)
A vetítésre és az azt követő kötetlen beszélgetésre Mindenkit sok szeretettel várunk!
Strommer Domonkos 
 
A Filklub szervezői az alábbi beszámolóval tájékoztatják Hírlevelünket a 2009. december 4-ei vetítésről:

"A legutóbbi alkalommal két irodalmi mű filmadaptációját néztük meg.
Az első Robert Enrico rövidfilmje volt, amit Ambrose Bierce "Bagolyfolyó" című novellája alapján készített. A játékfilm pedig Akira Kurosawa "A vihar kapujában" című filmje volt. Ez a film Akutagawa Ryūnosuke "A cserjésben" című novellája alapján készült.
A filmek előtti bevezetőben elhangzott, hogy a két film azért érdekes, mert ritka az olyan eset, hogy jó irodalmi műből jó film készüljön, ám ezekben az esetekben sikerült ezt elérni. A másik érdekesség, hogy mindkét film filozófiai oktatófilmként is bemutatható, a Bagolyfolyó a szubjektív idő és objektív idő közötti különbségre mutat rá, míg "A vihar kapujában" azt a filozófiai feltevést mutatja be, hogy nem létezik objektív igazság.
A vetítés után kötetlen beszélgetés indult a filmekről."
 

Strommer Domonkos, a Piarista Filmklub egyik szervezője örömmel tudatja, hogy a Hírlevél tájékoztatásának köszönhetően újabb nézőkkel bővült a Filmklub!
Szívből reméljük, hogy a nézőszám a jövőben is csak emelkedni fog! Akinek kedve, ideje van, jöjjön január 15-én az újabb vetítésre!

Hírlevelünkben szeretnénk figyelmetekbe ajánlani piarista atyák, tanárok, volt diáktársak - említésre és olvasásra méltó - cikkeit, könyveit, verseit, publikált műveit.

Karácsony közeledtével Kerényi Lajos piarista atya, Külső-Ferencvárosi plébános és gimnáziumi hittanár legutóbb megjelent, "Tanuljunk meg ünnepelni!" című könyvét ajánljuk Olvasóink szíves figyelmébe! 

"Sajnos, a világon és hazánkban is egyre fogynak és elnémulnak Isten szócsövei. Az Úristen a lelkipásztorokat és a sok kegyelemben részesült híveket küldi hírnökként. Ez nem könnyű feladat. Mégis, ez az egyetlen út, hogy az életet adó jézusi igazságok és válaszok megelevenedjenek, ízesen és életszerűen kerüljenek kereső és szívesen ünneplő nemzedékünk elé. Így lesz a plébánia és a templom mozgalmassá, vonzóvá. A gondosan és tartalmasan megrendezett ünnepek a mai embert felemelik, eligazítják, megtisztítják, szebbé és jobbá: krisztusi emberekké alakítják." - írja Kerényi Lajos könyve ajánlásában.
 
"Maga Jézus öltözteti díszbe szíveinket." Sain-Exupéry
 
"Lajos atya könnyen előadható, rövid templomi színdarajait, dramatizált evangéliumi történeteit gyűjtöttük egybe, kiegészítve a fontos ünnepekhez kapcsolódó versekkel, köszöntőkkel. Ebből a kötetből valóban megtanulhatunk ünnepelni!"

Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Megvásárolható: Szent Gellért Könyvesbolt, 1053 Bp., Kossuth Lajos utca 1.  
Ára: 1850,- Ft

Szívből köszönjük gratulációitokat, amelyet első Hírlevelünk megjelenését követően Szerkesztőbizottságunk e-mail címére küldtetek. Példálódzó jelleggel álljon itt néhány kedves sor.

"Kedves Mikecz Tamás, kedves Szerkesztőség!
Nagyon örülök a Hírlevélnek, nagyon tetszik. Szívből gratulálok hozzá! Kívánok a munkához kitartást, sok örömet, segítő munkatársakat, s főleg az Úr áldását! Üdvözlettel: Tőzsér Endre SP"
 
"Nagyon-nagyon-NAGYON örülök az mpdsz-hírlevél elindulásának! Köszönet mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában! Igazán tartalmas, és remélem lesz energia folyamatosan megjelentetni. Köszönöm, gratulálok! Sok áldást és hírlevelet kívánva :-) Krepler István ('87, Pest, Görbe)"
 
"Kedves Szerkesztők! Egy ültőhelyemben végigolvastam a Hírlevelet. Csak gratulálni tudok hozzá, illetve ahhoz, hogy elindulhat egy ilyen információ-áramoltatási folyamat is. Isten áldása mellett sok sikert kívánok a folytatáshoz! Remélhetőleg "vidéki" hírek is helyet fognak kapni benne! Üdvözlettel: Ivancsó István (Kmét, '71, Dobos)"
 
"Tök jó ez a hírlevél, köszi, hogy csináljátok! Kozák Olivér (BP, 1995, 4a)"
 
Köszönjük elismerő, a folytatásra bíztató szavaitok, erőt adnak a folytatáshoz!
 
 
ÁLDOTT, KEGYELEMTELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS SIKEREKBEN GAZDAG,
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁN MINDEN KEDVES PIARISTA ÖREGDIÁKNAK ÉS CSALÁDJÁNAK, BARÁTSÁGGAL
 
Borián Tibor felelős kiadó, Mikecz Tamás felelős szerkesztő és a Sajtóbizottság