A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

2020-ban más lesz a karácsonyunk, mint az eddigiek. Kevesebb személyes találkozás, elmaradó látogatások, a közös asztal örömének szűkösebb átélése, szép szertartásaink on-line követése. Idén az adventi estéken bezárkózunk otthonunkba, ki sem dughatjuk az orrunkat. A bezártságunkban azután mintha fokozott vágy, erősödő várakozás növekedne bennünk: szeretnénk szabadon mozogni, megtapasztalni fizikai érintkezéseket, a kézfogástól a rokoni pusziig, esti beszélgetésekre, közös játékok örömére készülünk, várjuk, hogy a járvány elmúljon. Várjuk, de némiképpen tehetetlennek érezzük magunkat, mert úgy hisszük, kevés múlik rajtunk.

A gondjaink sokasága, a tehetetlenségünk érzése eltakarhatja előlünk a lehetőségeink csodáit. A várakozásunk pedig soha nem lehet passzív! A leghatalmasabb Várakozó, aki kifogyhatatlan vágyat érez arra, hogy minden emberrel személyesen találkozzon, azzal a leleménnyel, amire csak ő képes, számunkra felfoghatatlan alázattal emberi alakot öltött, megtestesült, beköltözött az általa teremtett világba.
Talán némi ötletességgel megkereshetjük mi is azokat a helyzeteket, alkalmakat, amikben kiléphetünk a magunk megszokott világából, megnyílhatunk mások felé is. Ha nem tudjuk meglátogatni a rokonainkat, feltelefonálhatjuk vagy akár videokonferenciára hívhatjuk messzi országokban barátainkat, akikkel régen beszéltünk. Ha nem tudjuk terített asztalunk örömét megosztani tágabb családunkkal, vagy csak kevesebb ajándékot tudunk nekik vásárolni, biztosan találhatunk rászorulókat, akiknek juttathatunk tárgyiasult jószándékunkból.
Pilinszky János a mostaninál sokkal nehezebb időszakban megtapasztalt Reményt írta bele ebbe a versébe:

Pilinszky János:
A fényességes angyal is

     Emlékezés egy világháborús karácsonyra
Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

Különleges karácsonyt, áldást hozó ünnepet kívánok Nektek, és azt a kegyelmet, hogy a karácsony örömét közvetíteni is tudjátok a mellettetek élőknek.

2020. adventjének végén

Öregdiák barátsággal:

Strommer Pál
MPDSZ elnök

Mellékelt kép: Vatikáni karácsonyfa a Szent Péter téren 2020. december. 

„A pásztorok odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. […] Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.” (LK 2,17-20)

A karácsonynak megvannak a maga liturgikus, vallásos és családi szokásai. Ezek évről-évre otthonossá teszik számunkra az ünnepet, segítik az ünnep szent titkainak megértését. Idén biztosan nem lesz „normális” a karácsonyunk. Biztasson minket, hogy az első, betlehemi „karácsony” éppen nem a normalitások helyzete volt. Jézus, Isten fia nem a méltóságához illő helyzetben született meg, hanem istállóban, családja lakóhelyétől távol.
Mégis érték szép meglepetések Máriát és Józsefet: egy gyermek születése már önmagában a rácsodálkozás, a személyes találkozás helyzete, de megérkeznek a pásztorok is, akik társadalmi peremhelyzetükhöz képest kedvesen és önmagukon túlmutatóan hódolnak a gyermek előtt.
”Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk."
Az idei karácsonyunk erre a figyelemre hív minket, hogy a legnagyobb ajándékban részesülhessünk: a találkozásban Jézussal, akitől megváltásunkat várjuk és kapjuk.

Szakál Ádám Márton, tartományfőnök

A mellékelt képet a váci piarista diák Király Kitti (5b) készítette.

MPDSZ Karácsony 2020

A Magyar Piarista Diákszövetség irodájában évről-évre kívánunk egymásnak Áldott, Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepeket. Idén a COVID miatt, tekintettel idősebb tagtársainkra nem nyílt erre lehetőségünk. Ezért a Borza György öregdiáktársunk által összeállított videót itt tekinthetitek meg:

https://www.facebook.com/MagyarPiaristaDiakszovetseg/videos/110174357690...

Áldott Karácsonyi Ünnepeket kíván a Magyar Piarista Diákszövetség elnöksége!

Mellékelt fénykép: A 2015. évi Diákszövetségi karácsonyi ünnepségen Borián Tibor Sch.P. rendi összekötő olvas fel karácsonyi történeteket.

Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök online videós ajánlójával jelent meg az Emmausz címet viselő piarista evangéliumos könyv, mely 2020. december 15-től kapható. Az evangéliumokhoz tizenkilenc piarista szerzetes írt elmélkedést és imádságot. A zsebkönyv méretű kötet elsősorban középiskolásoknak és felnőtteknek szól.

„Minket, piaristákat az a vágy hajt, hogy Jézus tanítványai, bensőséges barátai és hiteles tanúi legyünk. Azért készítettük a piarista evangéliumos könyvet, hogy megoszthassuk örömünket, és segítséget nyújthassunk a személyes istenkapcsolat megélésében” – olvasható a piarista atyák közleményében.
A magyar piaristák örömmel ismerik el magukénak az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi elbeszélés által kijelölt utat, az egyház mai küldetését: a fiatalok mellé szegődni, mint Jézus; kérdezni, beszéltetni őket, mint Jézus; meghallgatni elgondolásaikat, vágyaikat, megérteni kételyeiket, osztozni fájdalmaikban, mint Jézus; mellettük haladni, mint Jézus; segíteni őket megérteni az élet eseményeit, mint Jézus; együtt lenni és étkezni velük, amikor leszáll rájuk az éj, mint Jézus; a szeretet kenyeret megtörő mozdulatával felnyitni szemüket az igazságra, mint Jézus, hogy azonnal elinduljanak és tanúságot tegyenek különleges tapasztalatukról, a gondolkodásukban és életükben végbement változásról.
A kötet szerkesztői a 2021-es évre videósorozatot indítottak, melynek segítségével az emmauszi tanítványokról szóló elbeszélésben foglalt evangelizáló tervet szeretnék rövid tanúságtételeken keresztül kibontani. Elsőként Beer Miklós, nyugalmazott váci megyéspüspök üzenetét láthatjuk. „Jézus megígérte, hogy velünk marad mindennap, a világ végéig. Talán elsőként az emmauszi tanítványok értették meg, hogy ez mit jelent: amikor az apostolok elmondták nekik, hogy Jézus így búcsúzott az utolsó vacsorán, ők pedig a feltámadás után az emmauszi úton meg is tapasztalták, hogy Jézus útitársuk, aki segít nekik megérteni az Úristen titkát. Csodálatos ajándék a mi számunkra, hogy naponta kezünkbe vehetjük a Szentírást, a napi evangéliumot, és Jézus szólhat hozzánk” – kezdi gondolatait Beer Miklós püspök úr a kötethez készített videóban.
Az Emmausz kiadvány és az Emmausz applikáció hasznos útitárs lehet személyes istenkapcsolatunkban, imádságra szánt perceinkben, hitünk egymással való megosztásában.
Az elmélkedéseket Balla János, Balogh Tamás, Czeglédi Zsolt, Galaczi Tibor, Guba András, Keserű György, Labancz Zsolt, Lobmayer Imre, Márkus Roland, Molnár Lehel, Nagy Csongor, Nyeste Pál, Serényi Tamás, Szabó Dániel, Szabó László, Szakál Ádám Márton, Szilvásy László, Tőzsér Endre és Tőzsér Pál piaristák írták.
A kiadvány megrendelhető a Piarista Ajándékbolt weboldalán (bolt.piarista.hu); megvehető személyesen a budapesti piarista rendház portáján (B porta, 1052 Budapest, Piarista köz 1.), valamint a vidéki piarista iskolákban és templomokban. További információ vagy nagyobb tételben való megrendelés esetén a Piarista Ajándékboltnál lehet érdeklődni az ajandekbolt@piarista.hu e-mail-címen vagy a +36-30-837-4493-as telefonszámon.
Emmausz – Piarista evangéliumos könyv 2021, szerkesztette: Márkus Roland SP, Tőzsér Endre SP, Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2020.

https://piarista.hu/hir/megjelent_a_2021_es_piarista_evangeliumos_konyv?fbclid=IwAR0xwPQVPbm_mkCgRrDWsltV9BFKFNnOkT6Hhb9Y7OfSOsSy9xGCz-YSYMI
 

Ajándékozz figyelmet valakinek, aki fontos lett számodra az iskolai évek alatt! Néhány percre átélhetitek azt, ami még most is örömmel tölt el évekkel később.

https://alapitvany.piarista.hu/karacsony
#legyélteisajándék

Adventi gondolatok Jelenits István atyától
Nem azon kell keseregnünk, amink nincs, hanem annak örülnünk, amink van. Adventi gondolatok Jelenits István piarista atyától.

– Az elmúlt vasárnap gyújtottuk meg az első gyertyát az adventi koszorún. De mondhatnánk azt is, hogy március óta várakozásteli időszakban élünk a kialakult járványhelyzet miatt. Mit tanácsol, mit tegyünk ezekben a nehéz napokban?
– Nehéz a helyzetünk, de nem szabad elkeserednünk, sopánkodnunk. Nem arra kell a figyelmünket fordítanunk, amink épp nincs vagy amit épp elveszítettünk, legyen az munkahely vagy a közösségi együttléteink… Hanem azokat a kincseinket kell megkeresni, amelyeket eddig elfelejtettünk vagy amelyek felett elsiklottunk korábban. Ki kell szakítanunk magunkat az unalomból, a kétségbeesésből, és hinnünk kell abban, hogy a Jóistennek ilyenkor is tervei vannak velünk. A pillanat lehetőségeit kell észrevennünk, egyetlen stratégiánk ilyenkor a hitünk. Most az a feladatunk, hogy megtervezzük a karácsonyunkat. Utána a következő ünnepet. Vagy döntsük el, hogy elolvasunk egy regényt a gyermekeinkkel. Ehhez hasonló hétköznapi csodákat keressünk.

– Volt hasonlóan nehéz időszak az életében, amikor ilyen vagy még nagyobb bizonytalanságban kellett élnie? Azt hogyan élte meg?
– Volt, nem is kevés… Akkoriban is bizakodtunk a Jóistenben, abban, hogy nem megfoszt bennünket attól, amit megszoktunk, hanem új lehetőségeket teremt arra, hogy még felejthetetlenebb legyen az ünnep számunkra. A veszteségeinkben is meg tud maradni így a hitünk. 1944 tavaszán végeztem az első gimnáziumot Nagyváradon. Édesapám megyei tisztviselő volt, túl a negyven éven, katonának nem hívták be, egészen a legutolsókig.  Ősszel menekülnünk kellett Váradról, meg sem igen álltunk Budapestig. Decemberben mégis be kellett vonulnia. Elvitt egy erdei sétára, s azt mondta nekem, mostantól te leszel a férfi a családban, úgy köszönünk el egymástól, hogy nem tudhatjuk, nem utoljára látjuk-e egymást. Édesanyád, nővéred mellett most már te leszel a férfi, talán majd neked kell vigyáznod rájuk. Aztán egy-két levelet még tudott írni nekünk, de később azt sem tudtuk, él-e, hal-e. Amerikai fogságból került haza július 16-án, édesanyám születésnapján.

– Sok mindent megtapasztalt már az életében, sok mindenen ment keresztül. Lehet egy válsághelyzetet utólag áldásként megélni?
– Nem könnyű beletörődni abba, ami történik, de akkor sem kell katasztrófahelyzetnek felfogni. Csupán változásnak. Megvan az embernek az a gyarlósága, hogy amikor a lehetőségek gazdag tárháza áll rendelkezésére, akkor az elvonja a figyelmét a lényegesebbről. Most itt a kiváló alkalom, hogy kiássuk, előszedjük azokat a történeteket, azokat az eszközöket, amelyek nagyon mélyen vannak bennünk, amikről eddig megfeledkeztünk, s amelyek sokkal hatalmasabbak, mint a hétköznapok megszokott, gyarló hiábavalósága. Kinek-kinek a saját sorsából kell a tartalékait előkutatnia, és azokat új köntösbe öltöztetni. Meg kell keresnünk a saját orvosságunkat.

– Sok-sok éven át tanított, középiskolásokat, egyetemistákat. Hogyan értékeli a már nyolc hónapja jelen lévő online oktatást? Miben látja a hátrányait, előnyeit?
– Sok technikai lehetőség van, ami eddig még nem állt a rendelkezésünkre. Magam nem kedvelem ezeket a gépeket, és biztosan nem tudnék távoktatást végezni. Ebben a témában is azt gondolom, hogy nem azon kell keseregnünk, amink nincs, hanem annak örülnünk, amink van. A diákoknak is azt kell kommunikálni, hogy nem kényszerpályákon járunk, hanem kedvesen, találékonysággal és játékosan átadni a tudást, a világ megismerését, ugyanakkor fegyelmet is a jelenlegi eszközök által.
A XX. század közepéig az volt az élet rendje, hogy a férfiak végezték a kereső munkát, az asszonyok az otthon biztonságát teremtették meg. Körülöttük nőttek fel, váltak mind önállóbbá a gyermekek. Aztán hirtelen átalakult a világ. A modern technika az otthoni élet feltételeinek biztosítását könnyebbé tette (központi fűtés, mosógép, villanyvasaló…), egyszerre kiderült, hogy az asszonyok is vállalhatnak kereső munkát. A gyerekek egyre több időt töltenek iskolában. Ha hazatérnek, egyedül is elboldogulnak, van rádió, internet, megnyílik körülöttük a világ, még hamarabb eligazodnak benne, mint a szüleik, akiknek mindent nehezebb megtanulniuk, mint a fiataloknak. Azért ez sok veszteséggel is jár. A felnőtt szülők fáradtan térnek haza, nehezen tudnak igazán szót érteni a gyerekeikkel. Többnyire annak örülnek, ha tudakozó kérdéseikre megnyugtató választ kapnak: „Nincsen semmi baj, az iskolában nem történt semmi aggasztó dolog, megy az élet a maga útján.”
Most egyszer csak az iskola megszokott biztonsága megrendül a vírusveszély miatt. A gyerekek otthon nagyobb biztonságban vannak. De most aztán nagy szükség van a szülők ügyes figyelmére. Nemcsak nagy felelősség szakad rájuk, hanem valami váratlan, szép kihívás is. Nem kikérdezni, őrizni, irányítani kell a gyerekeket, hanem figyelmesen törődni velük. A szülők számára is érdekes lesz megtudni, mit, hogyan tanul ma egy iskolás gyerek, aki történetesen az ő gyerekük. A szülő nemcsak segít és ellenőriz, hanem maga is érzékenyen tájékozódik abban a műveltséganyagban, amelyben a gyerekei nevelkednek. Szabadidő is több van, egymásra odahallgatni. Ne maradjon elmondatlanul, aminek életformáló hatása van. Talán a váratlan nehézségek közt ráeszmélhetünk arra, hogy mik az igazi gazdagságaink.

– Ön szerint a jelenlegi időszak valóban történelmi jelentőségű?
– Régen sokkal súlyosabb járványok voltak… Lehet, hogy területileg, földrajzilag kisebbek voltak, de az elhalálozást tekintve sokkal súlyosabbak voltak, mint ez a jelenlegi. Akkor a két kezünkön meg tudtuk számolni az életben maradtakat. Most azért távolról sincs erről szó. Igaz, hogy ez a járvány az egész világot érinti, de el sem tudjuk képzelni azt a helyzetet, amikor egy városban vagy egy faluban senki sem maradt életben. Hát ennek is lehet örülni. És természetesen továbbra is felelősségteljesen kell viselkednünk.

– A korlátozások miatt idén másképp telik az  advent, másképp a karácsony és az új év. Nem találkozhatnak a barátok, nem találkozhatnak a családtagok. Mit tegyünk, hogy még ebben a nehéz helyzetben is örülni tudjunk az ünnepnek? Főként a gyerekekkel való kommunikációra gondolok.
– El kell beszélgetnünk velük kortól függően arról, hogy épp nincs iskola, hogy kiszakadunk a megszokott életünkből. Ilyenkor nagyobb hangsúlyt fektethetünk például az otthonunk „tisztaságára”, amibe természetesen őket is teljes mértékben bevonhatjuk. Sokkal fontosabb hangsúlyt kap a dolgok mélyére ásás. Nem annyira kifelé élünk, mint inkább befelé: önmagunkba, a családunkba, szűkebb közösségeinkbe. Fontos, hogy elmeséljük a saját gyermekkorunk karácsonyát, akár a nagyszülők egy háború emlékét, amikor lőttek rájuk. Ez mindjárt egy másféle inerciarendszerbe helyezi ezt a jelenlegi krízishelyzetet. Nem kell az aggodalmainkat közölni a gyerekekkel vagy átragasztanunk rájuk, hanem mondjuk el, hogy a Jóisten így is, általunk is megtalálja annak a módját, hogy a karácsonyunk teljes lehessen. A gyermeket nem az érdekli, hogy éppen esetleg kevesebbet teszek az asztalra, hanem az, hogy most többet tudok neki magamból adni, mint bármikor máskor – egy-egy beszélgetéssel, meséléssel vagy játékkal. Erre most több időt és lehetőséget kaphatnak a szülők.

Forrás: https://hajonaplo.ma/eletmod/adventi-gondolatok-jelenits-istvan-atyatol.html?fbclid=IwAR3wC9_YcMK2zvPSNm8_xKcx4HDoaXI-jER_1QP8ki9zQAub9EZaxW5HxL8

2020. november 21.

Minden vasárnap 10 órától szentmisét közvetítünk online. A budapesti Piarista Kápolnából közvetített szentmisén lehetőség van személyesen is részt venni.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia koronavírus-járvány miatt hozott hatályos rendelkezései értelmében „szentmisék is tarthatóak, de azok csak úgy végezhetőek, hogy a hatósági kijárási korlátozásokkal összhangban maradjanak. Felelősen és körültekintően kell eljárni”.
„A szentmise-látogatás minden diákunk, valamint a budapesti piarista közösséghez tartozó minden közösségünk számára lehetőség, de senki ne érezze morális kötelezettségének.” - olvasható a szentmisék közvetítését szervező piarista atyák híradásában.

A szentmiséket a Piarista Rend Magyar Tartománya Youtube-csatornáján közvetítjük minden vasárnap 10 órától:

https://bit.ly/piaristamise.

Advent 3. vasárnapja
Dr. Kővári Réka, egyházzenész-népzenekutató
Megtiszteltetésnek éreztem a felkérést Balla János szerzetes atyától, hogy a váci piarista templomban immár három évtizedes kántori szolgálat után egy, a gimnázium tanári karának lelkes magján alapuló szkóla vezetését vállaljam el. A szkóla tagjait előzetesen nem, vagy csak részben ismerve az első alkalmakat elsősorban az alapvetés és puhatolózás névvel címkézhetnénk fel. A különböző zenei, egyházzenei ismerettel és múlttal rendelkező emberek ezen csoportjával azonban az első szolgálaton, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztus Király ünnepén már egy ritmizált, két szólamú tételt is el tudtunk énekelni. Második alkalommal, advent 3., örvendező vasárnapján pedig a két- és négyszólamú zsoltártónusokkal díszített, egyszerű, magyar gregorián introitus és kommunió mellett nagy latin Alleluját, továbbá egy komoly éneklési technikát igénylő, három szólamú DuFay himnusz-feldolgozást énekeltünk, a hívekkel váltakozva. Célunk a liturgia szolgálata, a liturgia szövegeinek művészi megjelenítése. Ezért elsődlegesen a gregorián (egyszerűbb vagy ünnepélyesebb, eredeti "nagy") énekeket és dallamokat, tónusokat énekeljük, amit kiegészítünk versenként vagy versszakonként díszítő jelleggel többszólamú feldolgozásokkal, illetve önálló tétellel. Így már szkólánk szép hangú férfiai énekelték a szentmise olvasmányait és az egyetemes könyörgéseket is.
A népénekek közül prioritást élveznek a régi, 16-17. századi vagy akkorra visszavezethető énekek, illetve olyan értékes dallamok, amelyeknek létjogosultságát a népzenei gyűjtések igazolják.
Reméljük, szolgálatunk által a szentmisén részt vevő hívek hallásának aktivizálásával a tevékeny részvétel emelkedettebben tud megvalósulni. 
Daróczy Kata 9. b osztályos szkólatag
Az első szkóla alkalmamon nagyon jól éreztem magam. Előtte izgultam és féltem, mert el sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz egy ilyen próba, de nem volt semmi extra. Alapvetően szeretek énekelni, de csak nagyon különleges alkalmakkor. A mise, az pont ilyen, mert konkrétan egy szolgálatot teljesítünk, ami nagyon felemelő érzés. Először egy ilyen szkólát egy pesti templomban hallottam és érdekesnek tartottam, majd anyukám bíztatására eljöttem a piarosra. Remélem még sokáig szkólás lehetek.
Király Bálint latin-olasz szakos gimnáziumi tanár, szkólatag
1. Egyházzenénk lelkünk tükre. Énekel az anya újszülöttjének, énekel a születésnapot köszöntő, énekel a B-közép. Mind kiszakadnak egy kicsit az időből, sőt a térből is. A sámán is. A zsidók, hinduk, ortodoxok, muzulmánok is.
2. „Mióta a világ varázstalanítva lett…”, elveszítvén a fogékonyságunkat a transzcendensre, kellemetlen a hiány, s igyekeznek eltussolni. Az orgona kapóra jön, egészen fenséges a hangja, de kellőképpen hangos is, remekül el lehet bújni benne. Vagy, mivel értetlenek (hogy is ne lennénk azok, ha évszázadok óta rációval próbálnak fogást találni az irracionálison), átrendezik egy kicsit, lecsippentenek belőle, kitalálnak valamit, amit képesek megmagyarázni. Vagy legalább érezzük jól magunkat (magunkat???). Mintha magammal vinném a vendésgégbe a vacsorámat. (Én mondjuk Cseh Tamást vinnék.) Mi akarjuk kitalálni? (Te akarsz nekem házat építeni???) 
3. Nemde a nép lelke is a népzenében, népdalban szólal meg? „Honnan járják, honnan hozták, / honnan e mozdulat-ország? // Szétlőtt várak piacáról, / csűrföldjéről, még a sátor / vagy a jurta / tüze mellől, röptette föl / a csípők, a csuklók, térdek / katapultja? // Vagy régebbről, húszezerből? / Még a nyelv előtti ködből / teremti újra - az ösztön?” Költői.
4. Egyházzenéjük lelkük tükre. Akik elejétől a végéig énekelnek. Papjaik is, híveik is. Nem bújnak orgonaszó mögé, nem rendezik át, nem érzik jól magukat. Valójában azonban nagyonis jól érzik magukat. Mert kiszakadnak az időből. De a térből is. Hisz a mennyországba kapcsol az időtlen áldozati lakoma.
5. A Mennyei Atya árassza áldását a Szent Anna szkóla életre hívóira, s adja kegyelmét, hogy szolgálata egész hívő közösségünk, városunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon.
Váradi Klára 11. a osztályos szkólatag
Először meglepőnek tűnt, hogy valaki ilyen viharos időkben kórust szervez ahelyett, hogy a lakásban gubbasztva búslakodna. Merész vállalkozás alig-próbákkal kiállni és énekelni, talán bennem is vegyes érzések lapultak múlt hét vasárnap a templom felé sétálva: Hogy mi fog ebből kisülni? Félszegségem hamar elillant, amikor először megszólalt a szkóla, mert jól esett énekelni, közösen tenni valamit, valami szebbet mint a hétköznapok, megmerítkezni az ünnepben.

Nagyrabecsülését, háláját és bátorítását fejezte ki a váci Piarista Gimnázium közössége az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, ápolók, mentősök és mindenki felé, akik a világjárvány idején közvetlenül vagy közvetve fáradoznak a betegekért.

A váci Piarista Gimnázium és Kollégium közössége (diákok, tanárok, szerzetesek, szülők) üzeneteiből készült egy könyv, amit Kalász Ákos igazgató úr, Wettstein József házfőnök atya, Szászvárosi Balázs tanuló (6.a) és Kőhegyi Bernadett (szülő) adtak át szerdán a Jávorszky Ödön kórház vezetőinek és a váci mentőállomás dolgozóinak. A sok személyes üzenetet tartalmazó könyvbe belelapozhatnak rövid pihenő idejükben a betegágy mellett dolgozók. A kórház minden osztályára és a mentőállomára is jutott egy-egy példány. Találhat benne személyes megerősítő, biztató, hálás szót mindenki, aki kézbe veszi! Erőt meríthetnek belőle azok, akik most erejükön felül dolgoznak a betegek gyógyulásáért. Szimbolikusan az egész társadalom nagyrabecsülését kifejezik az üzenetek, hiszen fiatal gyerekek, diákok, szülők, tanárok, nagyszülők és szerzetesek írták őket. - mondta Kalász Ákos igazgató úr.

Az ajándékokat az intézmény dolgozói nevében, dr. Urbán Edina főigazgató főorvos és dr. Király Edit ápolási igazgató köszönték meg.

Forrás: https://blog.vac.piarista.hu/a-piarista-gimnazium-nagyrabecsulese-es-halaja/?utm_source=fblike&fbclid=IwAR3janB2r1PNvPXGkZX3Kza3fPAriy9fa1U73EoCIYJnyqucz2q1SNcoGjs

A keresztény népiskolák védőszentjének, Kalazanci Szent Józsefnek ünnepét üljük november 27-én. A Piarista Rend Generálisi Kongregációjának a piarista világ tagjai számára küldött levelét közöljük.

Amikor elérkezik november 27-e, mi, akik Kalazancius fiainak és lányainak tartjuk magunkat, mindannyian örömmel üljük meg a keresztény népiskolák védőszentjének ünnepét. Ez olyan nap, amikor – elsősorban a diákokkal – azt a szentet ünnepeljük, akit Isten atyánkul, mesterünkül és alapítónkul adott. Isten éltessen bennünket!
A 2020-as év ünnepének van egy olyan vonatkozása, amelyet különösen is ki szeretnénk emelni, és amelyet jó, ha felidézünk és átgondolunk ezekben az olyannyira kalazanciusi napokban: Ferenc pápa meghívására gondolok, hogy „állítsuk helyre a globális nevelési egyezményt”.
Az egész egyház és az egész társadalom minden emberi és vallásos érzékenységével együtt arra kap meghívást, hogy a nevelésre olyan kulcsterületként gondoljon, amelyből kiindulva átalakíthatjuk a világot, és egy olyan világot hozhatunk létre, ahol egymás testvérei és az egy Isten gyermekei lehetünk, aki mindenkinek az Atyja. Csakis a nevelés változtathatja meg a világot. Ezért nevelési feladatunkon belül igyekszünk „helyrehozni a világunkban fennálló töréseket”, melyeket Ferenc pápa három törésben foglal össze: az emberi személy és Isten közötti törés; minden egyes ember és az emberek sokfélesége közötti törés, miközben közösségre törekszünk azokkal, akik mások, mint mi; és végezetül az emberi személy és a természet közötti törés, miközben a közös otthonunkról való gondoskodás kihívásával nézünk szembe.
Számunkra, piaristák számára könnyű megérteni Ferenc pápa felhívását, ugyanis Kalazancius volt az első, aki rálépett erre az útra azzal, hogy mindenkinek, különösképpen a legszegényebbeknek a tanuláshoz való jogáért küzdött: az evangéliumból kiindulva megalkotott egy átfogó nevelési tervet; létrehozott egy olyan iskolát, amely képes volt választ adni arra a kihívásra, hogy megváltoztassa a világot, és hogy minden egyes gyermek életében konkrét horizontokat nyisson meg; megalapította a Kegyes Iskolák Rendjét, mely ma is rajongó hűséggel viszi előre ezt a rendkívüli projektet; és megihletett megannyi embert, közösséget, kongregációt, testvériséget és intézményt, hogy különféle formákban megéljék azt a karizmát, amelyet ő kapott, az egyház pedig megszilárdított.
Kalazancius adta meg a globális nevelési egyezmény kezdetét. Dolgozzunk azon, hogy az ő példáját követve folytassuk e lenyűgöző feladat megvalósítását!
Szívből gratulálunk és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik hisznek ebben az álomban, és azon dolgoznak, hogy valóra váltsák!

Kelt Rómában, 2020. november 27-én, Kalazanci Szent Józsefnek, a keresztény népiskolák pártfogójának ünnepén.

Isten áldjon és oltalmazzon benneteket!

Piarista Rend Generálisi Kongregációja

Forrás: https://piarista.hu/hir/csakis_a_neveles_valtoztathatja_meg_a_vilagot_a_generalisi_kongregacio_levele

A TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája) történeti előzményei, jelene és a „hogyan tovább”. Összefoglaló a TESZI-koordinátorok novemberi találkozójáról.

2020-ban ismét újra rendszeresen találkozóra hívtuk intézményeink TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája) koordinátorait. A legutóbbi, november 26.-i találkozónkon a helyi szolgálatok működési sajátosságainak megismerésén túl aktuálisan a pandémiás helyzet okozta elakadások, nehézségek megoldásaira kerestünk lehetőségeket.
Az online találkozón Velkey Balázs a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium szeretetszolgálat és missziós koordinátora, valamint Czeglédi Zsolt iskolákért felelős tartományi asszisztens volt a vendégünk. Velkey Balázs 2006-tól már a TESZI megszületésben is intézményeink támogatására volt: segítségével inspirálódhattunk a ma már 18 éve működő Jezsuita Szeretetszolgálat működéséből. Az azóta országosan is ismert önkéntes szolgálati modell történetéből ismerhettünk meg részleteket, majd beszélgetés kezdődött a járványhelyzet okozta szeretetszolgálati tevékenység kihívásairól, és beszélgettünk a kötelező Iskolai Közösségi Szolgálat bevezetésének hatásairól.
Czeglédi Zsolt személyes kapcsolódásait és a tartományi jövőtervünkben megfogalmazott célokat osztotta meg velünk. Elmesélte induláskori érintettségét: osztályfőnökként és kísérő tanárként, valamint „fogadó intézményként” (templomi egyházközösségben végzet szolgálat) Kecskeméten és Szegeden. Felidézte, hogy az iskolai közösségi szolgálat kötelező megjelenése sajnálatos módon meggyengítette pedagógusaink kísérői attitűdjét, hiszen a motiváció felkeltésére kevéssé volt szükség a kötelező jelleg, valamint a jogszabályi elvárás miatt. Mesélt a „piarista önkéntes tevékenységről” szerzett tapasztalatiról, melyet a „sabbat éve” alatt tapasztalt meg Spanyolországban és Sátoraljaújhelyen. Ennek során született meg benne az a belátás, hogy az egész piarista iskola tulajdonképpen egy nagy szeretetszolgálatként indult el: Kalazancius nagy önkéntes mozgalmat indított útnak azzal, hogy iskolát nyitott. Kalazancius álma, hogy egy jobb világot építsen, gyakorlatilag egy önkéntes projekt volt. Ha piarista emberképünkre, céljainkra ránézünk, akkor mélyen, a piarista küldetés közepében meglátjuk azt, hogy szolidárisak akarunk lenni, hogy viszonzást nem várva akarunk adni másoknak. Az evangélium szíve közepének a Hegyi beszédet láthatjuk: hogy adjunk annak, aki nem tudja viszonozni.
Szeretnénk tartományi szinten az intézményekkel, a piarista jelenlétekkel összefogva a tevékenységi körünkbe úgy beágyazni a TESZI-t, hogy az igazi piarista önkéntességgé tudjon válni. Hogy ne csak egy iskolához, egy évfolyamhoz kötődő szolgálat, hanem az egész helyi piarista egyházi közösségekhez kötődő szeretetszolgálatnak a megvalósulása lehessen. Hiszen akkor tudjuk a gyerekeket önkéntességre motiválni, ha azt láthatják maguk előtt, hogy egy felnőtt referencia közösség áll mögöttük, amely maga is önkénteskedik.
Hogyan tudjuk ezt az önkéntes szolgálatot a saját életünkben megmutatni? – tette fel a kérdést Czeglédi Zsolt. Ebből a szempontból a Kalazancius Mozgalommal való együttműködés nagyon szép példa. Hiszen a mozgalomban a vezetők önkéntes tevékenységet végeznek, akik a csoportjaikkal végzett önkénteskedésen keresztül sokszor indirekt módon is kapcsolódnak a TESZI-hez. Egyúttal fontos az is, hogy mi nem 50 óra önkéntes szolgálatot akarunk kipipálni, hanem valós önkéntes tevékenységet akarunk végezni. Nem csak az idősebb középiskolás diákok, öregdiákok által, hanem a templomaink, lelkipásztori helyeink, testvériségcsoportjaink részvételével egyaránt. „Mint egy puzzle darabjai, amit össze lehet illeszteni. Nagyon fontos, hogy ezt összefüggéseiben lássuk és ne önmagában és elszigetelten.” – tette hozzá.
A találkozó során felmerült, hogy kiemelten fontos, hogy a TESZI-ben megjelenjenek a hivatásgondozás szempontjai. Azaz azok a helyzetek, amikor mi abban támogatjuk diákjainkat, hogy segítő helyzetbe kerüljenek. Hiszen ezekben lehet, hogy elindítjuk őket egy segítő élethivatás felé. Sok ilyen példával találkozhattunk az elmúlt évek során. A TESZI-ben ott van a hivatáskultúránknak a fejlesztési lehetősége, de ott van a teremtésvédelem lehetősége is, amelyen keresztül megjelenhetnek a teremtett világ védelmére tett szolgálatvállalások. Azt is figyelembe kell vegyük, hogy a TESZI keretén belül középpontba kerülhetnek a ténylegesen a szegényekért vállalt feladatok, a társadalmi igazságtalanságok enyhítésére, tompítására tett vállalások.
Nagyon sok lehetőségünk van, de sok tapasztalatunk is, amely alapján tartományi szinten és helyi szinten is – a járványhelyzet megszűnésével –, összekapaszkodó gondolkodással lehet majd a piarista önkéntességet frissíteni, elevenebbé tenni.
A helyi, iskolai TESZI-munkát szeretnénk segíteni egy összehangolt, koordinált cselekvési programmal a szegénység különböző formáival való találkoztatásra. Erre inspiráló piarista példa az önkéntesség megjelenése az iskolákban: felnőttek (öregdiákok, szülők, nagyszülők) „pedagógiai asszisztensként” való megjelenése egy-egy tanórán, ahol az óra oktatási módszerei megkívánják az asszisztenciát, mindezt pedagógiai önkéntesek beengedésével az iskolai keretekbe.
Sok erőt és kitartást kívánunk a munkatársaknak és az önkéntes diákoknak ehhez az ízig-vérig kalazanciusi munkához!

Szabó Gabriella (Piarista Rend Magyar Tartománya)

Forrás: https://piarista.hu/hir/teszi_a_piarista_onkentes_szolgalat_elomozditasanak_lehetosegei?fbclid=IwAR3Zkee0Z33J8pGPm3LvA7_INYkzUgRkek1EbTWR3rENFMFvgkC2QII5t4g

Benyák Bernátot, a kiváló piarista tanárt, az írót és filozófust, a nyelvészt és az iskolapolitikust szinte valamennyi régebbi és mai lexikonunk számon tartja. Ennek ellenére talán mégsem ismerjük őt eléggé.

1745. december 6-án született Komáromban, amikor az szabad királyi város lett. A jómódú családban már fiatalon zenét és francia nyelvet tanult. A nyelvek és a zene iránti szeretete egész életén át végigkísérte. Felnőttként több hazafias és harcias verset írt, melyeket maga zenésített meg, s azokat „sok helyen énekelték a magyar katonák a nagy francia forradalom idejében”. (Takáts S., 1891. 5. l.) Foglalkozott továbbá nyelvújítással és nyelvkönyvek írásával, s anyanyelvén kívül beszélt németül, franciául, szlovákul, olaszul, görögül és latinul. A Felvidékhez több szállal is kapcsolódott. A komáromi gyermekévek után fiatalon Privigyére került, ahol 1764-ben már a piaristák rendjének novíciusa volt. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait követően a kegyesrend nyitrai konviktusának nevelője.
Szerzetes tanárként tevékenykedett többek között Trencsénben és Selmecbányán is. Hont megye bányavárosában halt meg 1829. március 1-jén, s ott is temették el. Eme néhány száraz életrajzi adat után hadd villantsunk most fel valamit munkásságából, tiszteletre méltó érdemei közül.
Benyák felvilágosult gondolkodású, a magyarságért lelkesedő pedagógus volt. Filozófiai munkáiban a „gondolkodás során érvényesíthető egyéni véleményalkotás jogát a felvilágosodás szellemében tárgyalta” – olvassuk a Magyar Katolikus Lexikonban. (Budapest, 1993. 735. l.) Ezt a tényt a nemrég kiadott Pedagógiai Lexikon szerzői is aláhúzzák, megjegyezve, hogy már 1792-ben tervezetet dolgozott ki (Theoria Scholarum) a hazai iskolarendszer korszerűsítésére. Fontosnak tartotta a polgári igényeknek megfelelő tananyagot, valamint a magyar oktatási nyelvet. (Báthory Zs. szerk.,1997. 168. l.) Az állam és az egyház jogosultságát egyaránt elismerte az oktatást illetően. Nézetei miatt gyakran került összetűzésbe feletteseivel.
Benyák Bernát a pesti líceumban elsőként tanította magyarul a filozófiát; 1777-ben Kalocsán kiadta az Egész logikából és oktató fisikából válogatott cikkelyek című munkáját.1783-ban pedig megjelentette magyarul ugyanott Bruyes apát francia munkáját, az Okos elmének mulatozásait. Filozófiából magyar nyelvű vetélkedőket szervezett, hogy minél jobban elsajátíttassa a szakterminológiát. A piaristák szívósságával honosította meg a színjátszást, illetve az iskoladrámák írását is.
Pedagógusként bátorságból is példát mutatott. A magyar nyelv lelkes híveként gyakran szembeszegült a németesítő iskolapolitikával.
II. József nyelvrendelete után is készséggel vállalta a székesfehérvári gimnázium igazgatói posztját, mert eleve elhatározta, hogy a logikának ellentmondó rendeleteket nem hajtja végre. Ebbéli működése kapcsán olvashatjuk az alábbiakat: „Itt használhatóan, ügybuzgón, a felvilágosult pedagógia szellemében működött, de az oktatás érdekeire hivatkozva a nyelvrendeletet, ahol lehetett, nem hajtotta végre, a németül nem tudó tanárokat nem küldte el, sőt időnként bíráló hangú jelentéseket terjesztett fel, kifejtve, hogy a német nyelv erőszakolása milyen ellenhatást kelt az ifjúságban.” (Horváth M. főszerk., 1988. 166. l.)
A komáromi nemes gombkötőmester fia a nyitrai konviktusban is hazafias szellemben nevelte a főnemesek fiait. Később a magyar filozófiai nyelv kialakításán fáradozott, hogy a „külső és már nagy tökéletességre lépett” nemzetek között a magyar se maradjon el csúfosan. Benyák összefoglalta a Ratio Educationisszal kapcsolatos tapasztalatait is. Véleménynyilvánításában kifogásolta a tantárgyak túlzott sokféleségét, a túlterhelést, ugyanakkor bírálta a fizika oktatásának elégtelenségét, a történelemkönyvek elavult felfogását. Harcolt egy magyar közoktatási hatóság felállításáért is. (Horváth M. főszerk., 1988. 214. l.)
Kidolgozta egy kereskedelmi főiskola tervét. A számos iskoladrámán kívül selmeci működése idején a nemzetiségi tanulók számára magyar nyelvkönyvet készített latin nyelven (Grammatica Hungarica. Selmecbánya, 1816). A jeles piarista tanár nyelvészeti munkássága is igen kiemelkedő. Amint Takáts Sándor írta róla szóló monográfiájában, nyelvészeti munkásságával nagy szolgálatot tett irodalmunknak. A nyelvújítást illetően pedig „fő törekvése az volt, hogy az új szók és összetételek magyaros hangzásúak legyenek, s hogy lehetőleg az analogia vagy etimológia törvényén alapuljanak”. (Takáts S., 1901. 421. l.)
Új és felújított szavai között olyanokat találunk, mint a lét, kény, hangjegy, polgárosodás, szemlélet, eszmélés, közlés, homály, ítélet, képzet stb. Amikor azonban a nyelvújítási harc személyeskedésbe és durva támadásokba csapott át, Benyák elhallgatott, s nem avatkozott az elkeseredett harcba.
Földink több verseskötetet is publikált. A Benyák Bernard József magyar versei című kötet Bécsben jelent meg 1820-ban. Költeményei elsősorban a császárt, a főnemeseket és a jeles férfiakat dicsőítik. 1766-1767-ben, veszprémi tanárkodása idején készítette el a Veszprém városának nyájas leírását. Ötvennégy strófás versének nincs költői értéke, de „mint egyént, kort, nyelvet és ízlést jellemző írásmű nem fölösleges adalék a megújhodás korának ismeretéhez”. (Irodalomtörténet 1912. 539. l.)
Már említettük, hogy Selmecbánya volt Benyák földi pályájának utolsó állomása. A piaristák itt 1776-ban vették át a jezsuita alapítású gimnáziumot, amely 1777-ben ismét főgimnázium lett. Benyák 1816-tól volt igazgatója az intézménynek. Selmecen több könyvet is megjelentetett, a már említetten kívül itt adták ki az Üdvösséges énekeit (1821) és A magyar nyelvnek egyenes folyását ismertető verseket(1826). Nyolcvannégy éves korában halt meg az észak-honti városban, sok-sok kéziratot és hatalmas szellemi örökséget hagyva az utókorra, ami feltétlenül tiszteletadásra kell hogy sarkalljon bennünket.

Forrás: https://felvidek.ma/2020/12/275-eve-szuletett-a-felvideki-gyokeru-benyak-bernat-piarista-tanar-a-magyar-nyelv-sokoldalu-muveloje/?fbclid=IwAR1TmZKF0ulT31-pr7deqeABB2JygUdEq560U-30ntCuWa0Ty9cRk-JLgW8

Magyar karácsony fekete-fakója
És minden, ami mostani, múljon,
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos álom pelyhes takarója.
Álom, álom karácsonyi álom! –
Álom, álom… Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
Mi bűnös lelkünk egy édessége
Csókkal hajol a jászolka tövébe,
Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.
„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!”
Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e teneked?
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te jól tudsz mindeneket!
S te, fényes szép angyalsereg,
A békességet is ismered!
A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:
És édesanyja a bánsági búza.
A békesség a nagy hegyek nyugalma:
És homlokukat a Tátra koszorúzza.
A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol még nem látják szegény magyar szemek,
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,
A békesség a kassai harangszó,
S a székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte szent!…
Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,
Tedd, hogy legyen békesség idelent!
Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,
Békesség a földön, békesség, békesség
Szegény magyaroknak.

Csöndes az éj és csöndes a világ is,
Caesar Augustus aranyos mosollyal
Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:
Béke a földön.
Hallgat a germán és hallgat a pártus,
Néma az indus és néma a hellén,
Herkules távol oszlopa se rendül,
Thule se mozdul.
Már az aranykor új eljövetének
Hírnökeit, a szomorú szibillát
S a szűzi Virgilt födi földi sír és
Hír koszorúja.
S messzi mezőkön nyájaikat őrző
Pásztori népek nézik a derengő
Új csillagot, mely aranyát elönti
Jászoli almon,
Hol mosolyogva és fázva az éjben,
Szőkehajú és szelíd anya keblén,
Most mutatod meg magad a világnak,
Isteni gyermek!

A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.
Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…
Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.