2018. május 20., X. évfolyam 4. szám

 

Meghívó a Budapesti Tagozat borkóstolóval egybekötött sütögetős öregdiák találkozójára: 2018. május 25, péntek 17:00

Regisztráció a május 25-i sütögetős öregdiák találkozóra a pesti gimnázium tetőteraszán

Kedves Öregdiátársunk!

A gimnázium és a diákszövetség közös szervezésében idén is találkozóra hívjuk az öregdiákokat, hogy jókedvűen, étel-ital társaságában töltsünk el együtt egy kora nyári estét a pesti iskola tetőteraszán.
17 órától szentmise a kápolnában Jelenits István tanár úrral.
18 órától sütögetés és borozgatás a tetőteraszon. Finom grillezett húsok és piarista borok.
Helyszínen fizetendő hozzájárulás: 2500 Ft/fő.

Részvételi szándékodat, kérjük, az alábbi linkre kattintva jelezd. Nyugodtan hozz magaddal (legalább) még egy embert!

https://www.surveymonkey.com/r/CKM8CNX

Szeretettel várnak a szervezők, a Budapesti Tagozat vezetői


Meghívó a 8. Piarista Szalon rendezvényére (2018. június 14-én, 17.30 óra)

Meghívó a 8. Piarista Szalon rendezvénylére: 2018. június 14-én, 17.30 órakor
Helyszín: a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Díszterme
(Piarista köz 1. 2. emelet)

ANTALL JÓZSEF POLITIKAI ÖRÖKSÉGE A 21. SZÁZADBAN
TISZTELGÉS A NÉHAI MINISZTERELNÖK EMLÉKE ELŐTT – 2. rész

A nagysikerű áprilisi találkozásunk után a második rész (Alámerülés és kibekkelés) vetítésével folytatjuk Dér András „Az ismeretlen Antall József” c. filmsorozatára épülő összejövetelünket a néhai miniszterelnök emberi és politikusi alakjának felidézésére, a mai kor emberének, különösen fiatalságának szóló erkölcsi és politikai örökségének számbavételére vállalkozva.

Ezen az estén életének azt a szakaszát ismerhetjük meg, amit a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban töltött 1964 és 1989 között. A dokumentumfilm két része által lefedett történelmi korszakot összevetve óhatatlanul is Passuth László hosszabb önéletrajzi könyvciklusának két címe juthat eszünkbe: Gyilokjáró és Tíz esztendő, tető alatt. A párhuzam természetesen inkább csak jelképes.
A vetítés után meghívott vendégeink Tóth Eszter Zsófia, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa, valamint az alkotó Dér András lesznek, akikkel Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának volt elnöke, és Novotnik Ádám régész-történelemtanár beszélgetnek.
Az estet agapé zárja az Aulában.
Regisztrációt kérünk és várunk a szokásos piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címen, illetve Várgedő Tamásnál a 70 391 4359 telefonszámon.
Szeretettel
a Piarista Szalon szervező Kollégiuma


Jó hír Tatáról a Tatai Tagozat elnökétől

Kedves Tamás!

Úgy megörültem a Piarista Rendház kiírásnak, hogy csináltam is néhány képet. Gondoltam, - Rajtad keresztül - elküldeném a diákszövetségi internetes hírlevélnek, hátha eljuttatják az öregdiákoknak, atyáknak, akikkel azután együtt örülünk. 
A rendházi folyosón a szentelés napján a tatai piaristákról egyébként a kiállítást Labancz Zsolt nyitotta meg és ezt követően került sor Hrabár Ferenc, Sorsdöntő esztendők – Tata és a piaristák című új könyvének bemutatójára a plébános úr, az országgyűlési képviselőnk és a polgármester jelenlétében.

Szöveges magyarázatként:
2017-ben, a Piarista rend alapítójának, Kalazanczi Szent József születésének 460. évfordulója, és a Piarista rend alapításának 400. évfordulója, Kalazanczi Szent József szentté avatásának 250. évfordulója évében a Tatai Rendház egy kisebb része alkalmassá vált arra, hogy újra a tanítást és a nevelést szolgálja, újra szakmai munka költözzön falai közé, így egyetemi képzések, továbbképzések, műhelyfoglalkozások kezdődhettek a Fellner Jakab által tervezett épületben.
Tata Város Önkormányzata kiemelt céljának tekintette, hogy elősegítse a térség fiataljai számára felsőfokú oklevelek megszerzését. Ezért kötött az elmúlt években 5 felsőfokú intézménnyel együttműködési megállapodásokat, és egy Közösségi Felsőoktatási Képzési Központ kezdte meg felsőoktatási tevékenységét az épületben. Az első egyetemi tanévnyitót a Soproni Egyetem tartotta 2017. szeptember 8-án, Csecsemő és kisgyermeknevelő alapszakot indítva a városban.
A Rendház földszinti, keleti folyosójáról előadóterem, könyvtár, informatikai helyiség nyílik, valamint tantermek, tanári szobák és irodák találhatók, oktatási célokra, továbbképzésekre, rendezvényekre, tréningekre, kiválóan alkalmas.
A megújult épületszárny szentelésére, áldására 2017. október 8-án, Patrona Hungariae ünnepén került sor.

Nagyon köszönnénk, ha a kis tájékoztató megjelenne.

Izing László
Tatai Tagozat


2018. május 26-án szombaton rendezik a 4. Keresztény Szigetet

Kedves Barátunk!

Szeretettel várunk Téged is 2018. május 26-án, szombaton a 4. Keresztény Szigeten!
Hívd családtagjaidat, ismerőseidet is!
A rendezvényt ezúttal is – akárcsak az elmúlt években – kellemes szabadtéri családi-közösségi együttlétnek szánjuk, ahol ugyanakkor komoly, gondolatébresztő beszélgetéseket is meghallgathatunk.

Fő témánk idén az oktatás és a nevelés perspektívái, az ismeretszerzés jövője és kihívásai az internet világában, a generációk közötti kapcsolatok.
Úgy gondoljuk, a fiatalabbakat és az idősebbeket, a szülőket és a diákokat egyaránt érdekelni fogják az erről folyó pódiumbeszélgetéseink.
Reményeink szerint a Keresztény Sziget ebben az esztendőben is hozzájárul, hogy új szempontokkal és ismeretekkel gazdagodva, lélekben megerősödve élhessünk tovább keresztényként a mindennapokban.

A rendezvény ingyenes, de a résztvevőktől előzetes regisztrációt kérünk! (Kérjük, ide kattintva, töltsd ki az alábbi űrlapot!)

Üdvözlettel:
A szervezők nevében, Tóth József (ÉrMe Hálózat, elnök)


Nagy Attila piarista atya Kunszt József-díjban részesült

2018. május 16-án Dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek Kunszt József-díjjal tüntette ki Nagy Attila házfőnököt, a kecskeméti Piarista Iskolát 10 évig vezető korábbi igazgatót kiváló pedagógiai munkássága elismeréseként. A díjat az alapító főpásztor Kalocsán, az Astriceum Érseki Múzeumban adta át.

A díjat Dr. Bábel Balázs érsek atya 2001-ben alapította az oktatás, kultúra, közművelődés terén jelentős tevékenységet kifejtő elődje emlékére. A Kunszt József-díjat a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye fenntartásában lévő oktatási és nevelési intézmények, a főegyházmegye területén működő szerzetesi fenntartású iskolák, valamint a Kalocsa Város Önkormányzata által fenntartott iskolák egy-egy pedagógusa kapja. A tapasztalt, kiváló szakmai felkészültségű, eredményes, a gyermekekkel és a kollégákkal jó kapcsolatot ápoló, példás életű díjazottak a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye részéről bronz emlékplakettet, intézményük fenntartója részéről egyhavi bérnek megfelelő pénzjutalmat jelent az elismerés.
Idén a szerzetesi intézmények közül Nagy Attila házfőnök úr kapta a kitüntetést. Az egyházmegyei iskolákból Papp Zsolt, a kecskeméti Szent Imre Katolikus Általános Iskola igazgatója, a kalocsai nem egyházi iskolák pedagógusai közül pedig Benke Mónika Veronika, a Kalocsa Város Óvodája és Bölcsődéje Kunszt utcai Tagóvodájának vezetője.

A megjelenteket Dr. Bábel Balázs érsek úr, majd Soltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntötte. Az ünnepi műsort a kecskeméti Szent Imre Katolikus Általános Iskoladiákjai adták.
Házfőnök úrnak, kollégánknak, korábbi igazgatónknak sok szeretettel gratulálunk az elismeréshez!
Az ünnepségen elhangzott laudáció a csatolt fájlban olvasható.
A Magyar Kurír részletes beszámolója: https://www.magyarkurir.hu/hirek/atadtak-pedagogiai-munkat-elismero-kunszt-dijat-kalocsan

Kép: Kecskeméti Piarista Iskola
Szöveg: Kecskeméti Piarista Iskola, Piarista Rend Magyar Tartománya


Megjelent a Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés: Kiállítási katalógus, I. kötet,

Hitre, tudásra (katalógus) I.Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés: Kiállítási katalógus, I. kötet, szerk. Koltai András; társszerkesztők Borbás Péter, Szekér Barnabás, Rákossy Anna, Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2017. – 26 cm; 544 pp. – ISBN: 978-615-80517-5-0

Kapható:
a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának ajándékboltjában
a Piarista Központi Könyvtárban (1052 Budapest, Piarista köz 2.)
ProsperoD könyváruházban (https://www.prosperod.hu/katalogus/konyvek/?id=70313)
Ára 4935 Ft

A kiállítás katalógusának első, gazdagon illusztrált kötete 16 tanulmányt tartalmaz a piarista rend és Magyarország első kapcsolatairól, a magyar piaristák iskolarendszeréről, természettudományos oktatásról, történetírásról, lelkipásztorkodásról és a hittudományok műveléséről. Mindehhez 217 illusztrált leírás kapcsolódik kiállításon bemutatott tárgyak részletes leírásával, többek között Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló festményekről, metszetekről, fizikai és természettudományi szertárak érdekes darabjairól, különleges kéziratokról, gazdagon díszített egyházi ötvösművekről, miseruhákról.
„Az eddigi legteljesebb módon nyílik lehetőségünk megismerni e több évszázados múlt, a Piarista Rend magyarországi történetének tárgyi emlékeit. Idegenvezetést kapunk a rend életének sokszínű, izgalmas világába: megjelennek előttünk a diákok közt sürgő-forgó, oktató tanárok, a hitéletben való elmélyedést segítő atyák, közösségben Istennek szentelt szerzetesek, a természet világát feltáró tudósok, a szépséget sokféleképpen közénk idéző művészek, kíváncsi világjárók – s mindezek közben az emberek, akik egyek voltak közülünk, személyes és közösségi kereséseikkel, nagyságukkal és gyengeségeikkel együtt.” (Labancz Zsolt tartományfőnök bevezetőjéből)

Mintaoldalak: https://drive.google.com/file/d/13ldzu0f9o3_vZxtE57qdxTtMvED3TSP_

Tartalom (fejezetek):
1. Templom (Kalazanci Szent József, a rendalapító)
2. Iskola (Tanítás és nevelés) 
3. Fizika szertár (Fizika és matematika)
4. Természetrajzi szertár (Utazások, földrajz, biológia)
5. Történelmi tár (Régészet és történetírás)
6. Sekrestye (Szentségek és csodák)
7. Oratórium (Hittudomány és hitoktatás)


15. alkalommal rendezték meg a katolikus iskolák Takáts Sándor országos történelmi versenyét

Idén a Kecskeméti Piár szervezte meg Kozicz János tanár úr vezetésével a Katolikus Iskolák Takáts Sándor Országos Történelmi Versenyét. A 15. alkalommal megrendezett versenyt a Katolikus Pedagógiai Intézet koordinálta.

2018. május 12-én Mosonmagyaróvártól Gödöllőig, Esztergomtól Miskolcig terjedően az egész országból érkeztek versengő csapatok Kecskemétre.
A vetélkedő a 10-14 éves korosztály számára nyújtott lehetőséget a játékos tanulásra, kínált jó alkalmat a megmérettetésre. Három írásbeli levelezős fordulóban közel negyven, 4 fős csapat mérte össze erejét. Közülük a 12 legeredményesebb csapat került a kecskeméti országos szóbeli döntőbe.

A feldolgozott történelmi korszak (Magyarország a virágzó és késő középkorban) aktualitását az idei Mátyás-emlékév adta. A verseny jelmondatául V. Miklós pápa hazánk szerepéről 1455-ben megfogalmazott állítását választották a szervezők: „A kereszténység pajzsa”. A döntőben játékos feladatokon keresztül dolgozták fel a vegyesházi királyok korát az Anjouktól a Habsburgokig, kiemelten kezelve az oszmán hódítók elleni önvédelmi harcot a Hunyadiak és a Jagellók idején. Természetesen nem maradhattak el a korszak magyar szentjeinek (Szent Hedvig, Kapisztrán Szent János, stb.) kultuszára vonatkozó feladatok sem. A verseny szakmai ellenőrzését történészekből, levéltárosokból és pedagógusokból álló zsűri biztosította, melynek elnöke Prof. Dr. Pandula Attila egyetemi tanár (ELTE), a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság elnöke volt.

A mintegy háromórás, játékos küzdelem dobogós helyezettjei:
1. hely: Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Mosonmagyaróvár
2. hely: Chiovini Ferenc Kolping Katolikus Általános Iskola, Tiszasüly
3. hely: Piarista Általános Iskola, Kecskemét

Természetesen minden résztvevő nyertesként térhetett haza, nemcsak a nagy értékű könyvajándékoknak, hanem az átélt élményeknek és a megszerzett tapasztalatoknak köszönhetően is.
A rendezvényt a Nemzeti Tehetség Program támogatta. Emellett jelentős könyvadományokkal segítette a megrendezést többek közt a Budapesti Történeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Terror Háza Múzeum, a Katolikus Pedagógiai Intézet, a Lakiteleki Népfőiskola, a Szent István Társulat, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár, a kecskeméti Katona József Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Néprajzi Múzeum.
Köszönet Kozicz János tanár úrnak a teljes verseny lebonyolításáért és a közreműködő kollégáknak a segítségért. Dobogós csapatunknak szívből gratulálunk!

Forrás és kép: Kecskeméti Piarista Iskola


Megjelent a Piaristák Ma tavaszi lapszáma

Megjelent a Piaristák MA tavaszi, egyben pünkösdi lapszáma, melynek fókuszában ezúttal a piarista szolgálathoz kapcsolódó kalazanciusi identitáselemek és a piarista múlt szellemi és tárgyi öröksége állnak.

A tartalomból:
- Piarista kommunikációs vezetők I.világtalálkozója Madridban
- HIVATÁS: Urbán József SP
- Piarista Ifjúsági Szinódus
- Kilátó - Hiánypótló intézmény alakult
- Töprengés a társadalom megújításáról, a szegények melleti elköteleződésről
- 2.0 - verzióváltás Gödön
- Lackfi János Szegeden
- Élménypedagógia Nagykanizsán
- A Piarista Múzeum bélyegkiállítása
- Szepesi Imre SP, a zenélő filológus
- Hivatások Éve a Piarista Nővérek Kongregációjában
- Húsvéti receptjeink
- Megalakult az MPDSZ gödi tagozata

A lap elérhető a piarista oktatási intézményekben, kollégiumokban, plébániákon, könyvtárakban és bizonyos katolikus iskolákban, egyetemeken.

Lapozható, internetes verzió: https://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_18_07_netes

Áldott és fényt hozó Pünkösdöt, kellemes olvasást és böngészést kíván a Piarista Rend Magyar Tartományának nevében is:
Szathmáry Melinda
főszerkesztő


37 évvel ezelőtt, 1981. május 27-én halt meg Pilinszky János. Emlékezzünk rá!

Pilinszky János: Kegyelem

Bogarak szántják a sötétet
és csillagok az éjszakát.
Van időnk hosszan üldögélni
az asztalon pihenő lámpafényben.
Megadatott a kegyelem:
miközben minden áll és hallgat,
egyedül az öröklét működik.


Pappá szentelték Szabó Gábor és Vass Bálint piaristákat

Április 28-án, délelőtt 11 órakor a kecskeméti piarista templomban, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek pappá szentelte Szabó Gábor és Vass Bálint piarista szerzeteseket rendtársaik, családtagjaik, barátaik körében.

"Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek."
LK 4,18

Szabó Gábor (az Ige Megtestesüléséről nevezett) 1991.április 13-án született Kecskeméten, ahol a Piarista Gimnáziumban érettségizett.  2010. augusztus 24-én öltötte magára a rendi ruhát, örökfogadalmat 2017 szeptemberében tett. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológia szakán 2015-ben végzett, majd az ELTE TTK biológia-kémia tanár szakos hallgatója lett a 2014/15-es tanévtől.

Vass Bálint (a Szent Keresztről nevezett) 1979. március 14-én született Budapesten. 2010. augusztus 24-én lépett be a piarista rendbe, örökfogadalma 2017. szeptember 16-án volt, Szabó Gábor rendtársáéval együtt. Hittudományi doktor, az ELTE BTK francia és német szakán diplomázott, emellett elvégezte az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kántor szakát is 2011 és 2014 között. 2011-2016-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanára volt, majd a 2016/17-es tanévtől Vácott gimnáziumi tanárként és kollégiumi nevelőtanárként gyakorolja hivatását a Piarista Gimnáziumban.
Vass Bálint első szentmiséje 2018. április 29-én 15 órakor lesz a budapesti (Duna-parti) Piarista Kápolnában, míg Szabó Gábor május 6-án de. 10 órakor tartja primíciáját az orgoványi római katolikus templomban.

Kép és szöveg: Szathmáry Melinda


Kalazancius Mozgalom - Ifjúsági vezetőképzőt tartottak a piaristák

A Kalazancius Mozgalom vezetőképzőjének harmadik alkalmát tartották április 26-28. között Budapesten. A képzés fókuszában ezúttal a csoportok életének fejlődése és az ima, imádság vezetése állt. Kalmár Petra beszámolója.

A már egymást ismerő és jól összeszokott csapat képzőik segítségével kereste a választ arra, hogy egy csoport formálódása milyen szakaszokon megy keresztül, és hogy ezekben a fázisokban milyen dinamikák mentén szerveződik a csoport tagjainak és vezetőjének kapcsolata. Megnéztük mi motivál egy fiút és egy lányt arra, hogy bekerüljön kortársai csoportjába, milyen mintákat látunk megvalósulni egy fiú és egy lány csoport esetében. Az egyes műhelyeket kis- és nagycsoportos reflexióval zártuk, kihangosítva a számunkra legfontosabbakat, amit a témáról és önmagunkról is tanultunk.

A képzés második felében az imádság került középpontba. Istent megszólítani, Vele imádságban találkozni sokféle nyelven, stílusban tehetjük. Változatos műhelymunkák során ezeket az imanyelveket és hozzájuk kapcsolódva önmagunk imaéletét is megvizsgáltuk, valamint azt is, hogy mit és hogyan tudunk ebből a gazdagságból a Kalazancius Mozgalom csoportjainak életébe beépíteni, a ránk bízottak imaéletét is formálni. A különböző imanyelvek mentén kiscsoportos bontásokban készítettünk elő a pénteki imaestet. Ebben helyet kapott a jelenlét imája, a zene, kötött imádságok, mozdulatainkkal való hódolatunk, saját szavainkkal kifejezett hálaadásunk, a csend és a tánc is, majd közös imádságunk végén képzőink egyenként megáldottak minket.
Képzésünk zárónapján Generális atya videóüzenetében elhangzott útmutatásai alapján fogalmaztuk meg jövőbeli terveinket a Mozgalommal, önmagunkkal és a ránk bízott fiatalokkal kapcsolatban.
Hálásak vagyunk képzőinkért és mindenkiért, akik gondoskodtak szállásunkról, étkezésünkről, a képzési helyszínekről, ottlétünk otthonossá tételéről. Képzésünk záró alkalmára egy nyári tábor formájában kerítünk sort. Találkozzunk Szegeden!

Szöveg:Kalmár Petra
Fotó: Márkus Roland SP


Boldoggá avatták Brenner János vértanút

Több mint tizenötezren gyűltek össze május 1-én a szombathelyi Emlékmű-dombon azért, hogy személyesen részt vegyenek Brenner János katolikus pap, az 1956-os forradalom utáni kommunista megtorlások egyik első vértanújának boldoggá avatásán. Az MKPK sajtóosztályának beszámolóját közöljük.

Hívek tízezrei gyűltek össze a magyar Egyház örömteli ünnepére, Brenner János vértanú pap boldoggá avatására május elsején Szombathelyen, az Emlékmű-dombon. A szentmise főcelebránsa Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa, szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. A szertartáson számos egyházi és világi tisztviselő mellett a kormány képviseletében részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár.
A szombathelyi Emlékmű-dombon közel 20 ezer ember énekkel, imával várta a szentmisét. Az öthektárnyi füves tér fölé magasodik a szocializmus 1970-ben felavatott alkotása; Heckenast János műve ma a város legmegosztóbb pontja. Egykor a „felszabadulás” emlékeként állította az az államhatalom, amelynek uszító ereje a gyilkolásig juttatott el embereket; ma a szeretet fegyverével aratott győzelem ünnepének helyszíne. A lankán felállított széksorokban ültek a papok, szerzetesek, mellettük a ministránsok, fehér ruhába öltözött kétezer ünneplő, mögöttük a dombot a hívek sokasága töltötte meg. Megmozdult az egész magyar Egyház. Plébániai közösségek indultak útnak az egész országból és határon túlról, zarándokcsoportok gyalogosan és kerékpárral, hogy együtt ünnepeljék a hitéért vértanúságot szenvedő papot.
A tömeg a reggeli óráktól készült a szentmisére. A domonkos nővérek rózsafüzért vezettek, a Brenner János Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákjai a vértanú pap lelki naplójából és tanúk vallomásaiból olvastak fel.

Székely János megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelten a Brenner család tagjait, köztük, öccsét, Brenner József nagyprépost atyát és az állami élet képviselőt. Németül, horvátul, szlovákul és lovári nyelven is elhangzottak üdvözlő szavai. „A helyen, ahol egykor egy istentagadó diktatúra ünnepei zajlottak, ma felragyog az evangélium fénye. Az emlékhelyet birtokba veszi Krisztus, üzenve, hogy ő a történelem ura, a bárány, akit megöltek, mégis él. Ő az, akiért Brenner János is életét áldozta, nagyobb minden földi hatalomnál.”
Hosszan kígyózott a középen felállított színpadhoz a püspökök menete, köztük a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, akikhez számos vendég főpásztor csatlakozott a határon túlról. A latinul elhangzott szentmise főcelebránsa Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa, szónoka Erdő Péter, bíboros, prímás volt.
Ruppert József SchP, a boldoggáavatási eljárás posztulátora ismertette Brenner János életútját. A jól ismert eseményeket az óriáskivetítőn képekkel illusztrálták.  Székely János szombathelyi megyéspüspök Angelo Amato bíboroshoz fordulva kérte Isten szolgája, Brenner János boldoggá avatását. Angelo Amato ezután felolvasta Ferenc pápa apostoli levelét.
"Elfogadva Székely János püspök, valamint sok más püspök és számos hívő kérését, és miután megkaptuk a Szentek Ügyeinek Kongregációja véleményét, apostoli tekintélyünknél fogva megengedjük, hogy Isten szolgája, tiszteletre méltó Brenner János vértanú áldozópap szolgálva saját híveit, és megvédve az Oltáriszentséget, akit egy beteghez vitt, mostantól kezdve a boldog nevet viselje. Ünnepét a jogban előírt módon és helyen megtarthatják minden év december 15-én, mennyei születésének napján. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Kelt Rómában, Szent Péter székénél 2018. április 23-án."

Pem László Exsultatio – Boldog Brenner János című kórusművének elhangzása közben leplezték le Brenner János képét. Brenner József nagyprépost, a vértanú öccse vitte testvére ereklyéit az oltárra. „Brenner János mostantól közbenjárónk, példaképünk, vezetőnk” – fejezte ki köszönetét Székely János.
Az Apostolok Cselekedeteiből választott olvasmány István vértanú története volt, a Rómaiakhoz írt levélből vett szentlecke Brenner János papi jelmondatával kezdődött, az evangélium a boldogságmondásokat tartalmazta. „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” – énekelték a hívek.

Ezt követte Erdő Péter bíboros úr szentbeszéde, amelyet teljes terjedelemben közlünk.
„Add, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek!” – ezt írta Brenner János lelki naplójába 19 éves korában. Ekkor jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. Ha feltétel nélkül szeretünk, ha személyiségünk teljes erejével Istenhez fordulunk (vö. MTörv 6,5), ha Istenhez kiáltunk (Kiv 22,26; Zsolt 91,15), mindig meghallgatásra találunk: „Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok” (Zsolt 4,4). A zsoltárnak ez az ígérete teljesedett be Brenner János életében.
1931-ben született itt, Szombathelyen, gondos, szerető, katolikus családban. Nyugat-Magyarország szenteket termő vidék. Már 303-ban a Diocletianus-féle keresztényüldözés során itt halt vértanúhalált Szent Quirinus. Itt született 316-ban Szent Márton, az európai szent, aki később az egész Frank Birodalom egyházának védőszentje lett. De a kereszténység kitartott még a Római Birodalom bukása után is. 515 körül Pannóniában látta meg a napvilágot Bragai Szent Márton, aki a mai Portugália megtérítője volt. Az ő idejében fogadták el az országalapító germánok a katolikus hitet. Itt élt Boldog Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa. És ennek a földnek a szülötte Isten Szolgája, Mindszenty József is.
Brenner János szülei nem csak hagyományból voltak katolikusok. Szívükben a főhelyet Isten foglalta el. Naponta vettek részt a szentmisén, naponta járultak szentáldozáshoz. János édesanyja a nagylelkű, ajándékozó szeretet példaképe volt. „Ha valakit megajándékoztam, másnap háromszor annyit kaptam” – vallotta. A hit, az imádság és a bizalom légköre vette körül a felnövekvő gyermekeket is. A nagymama sokat imádkozott azért, hogy fia pap legyen. Ez a könyörgés akkor nem talált meghallgatásra, de az unokái, László, János és József mindhárman megkapták a papi hivatás kegyelmét. János kiválasztottsága már kisiskolás korában megmutatkozott. A Püspöki Elemi Iskolában 1938-ban, az Eucharisztikus Kongresszus évében színi előadást szerveztek Szent Tarzíciusznak, az Oltáriszentség vértanújának életéről. Megkérdezték, ki vállalkozna Tarzíciusz szerepére. Brenner János két kézzel jelentkezett, hogy ő alakíthassa a vértanú szentet. Megérzés? Üzenet? A Gondviselés előjele? Isten titokzatos válasza a tiszta gyermeki szív szeretetére?
János 1942-től Pécsett, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában tanult. Még diák volt, amikor államosították az iskolákat, amikor megváltozott körülötte a világ. Őt azonban a hit és a szeretet egyenes úton vitte előre a papi hivatás felé: jelentkezett a ciszterci rendbe. Ezzel is követte bátyja példáját, aki két évvel korábban ugyanezt a hivatást választotta. Látta, hogy nem társadalmi elismerés, nem földi karrier lesz a papok sorsa a kialakuló új világban. Azonnal a legalapvetőbb kérdéseket tette fel magának. Nem azt kérdezte, hogy hol érezné magát a legjobban, hogy hol a legkellemesebb az élet. Tudta, hogy csak és kizárólag az Egyházban akar szolgálatot teljesíteni, Istennek akar szolgálni. Ez a személyes odaadottság ihlette azt a felejthetetlen mondatot, amit ebben az időben írt naplójába: „Szívem legnagyobb hálájával és szeretetével köszönöm Neked (Istenem) azt az igen-igen nagy kegyelmet, hogy szolgálatodra rendeltél”. 1950 augusztusában, lelkigyakorlat után költözött be a zirci rendházba. A nyugodt készület azonban csak néhány hétig tartott. 1950. szeptember 7-én ugyanis az Elnöki Tanács akkori szóval „megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét”. Magyarán mondva: betiltották a szerzetesrendeket. Ezután budapesti családoknál laktak a novíciusok, a teológiát pedig a Hittudományi Akadémián tanulták, mint világi hallgatók. Közben ugyanis az egyetemet is elérte a kommunista átszervezés: a Hittudományi Kart kizárták az egyetemről és átadták a Püspöki Konferenciának. A kar székházát persze elfelejtették átadni, így az oktatás a Központi Szeminárium épületébe szorult vissza és „ideiglenesen” ott is maradt 1998 tavaszáig.
Hányatott maradt Brenner János sorsa kispap korában is. Az első tanévben még titokban végezte a noviciátust tanulmányai mellett. Azután már nem tehetett szerzetesi fogadalmat. Elöljárói egyházmegyei szemináriumba küldték, így lett a Szombathelyi Egyházmegye növendéke. Ezért tanulmányait az itteni szemináriumban folytatta. De 1952 nyarán már ezt a szemináriumot is feloszlatták, úgyhogy a következő tanévet már Győrben kellett kezdenie. Baljóslatú és viharos időkben készült a papságra, de közben mindig derűs maradt. Társai mindig a mosolyára, figyelmére, odaadására emlékeztek. Mintha derűjével, reménységével az egész közösséget fölfelé emelte volna, Isten felé. Így érkezett el a papszentelés 1955 nyarán. Szentelési jelmondatának Szent Pál szavait választotta: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). Újmiséjét Szombathelyen a Szent Norbert Lelkészség templomában mutatta be, ahol két testvére, László és József segédkezett, a szentbeszédet pedig az akkori teológiai tanár, Winkler József mondta. Az a Winkler József, akit később, 1959-ben a pápa püspökké nevezett ki, de a hatóságok megakadályozták, hogy hivatalosan is elfogadja beosztását. Szentelésére is csak öt évvel a kinevezése után került sor. Ebben az összefüggésben az újmisés Brenner János jelmondata ismét csak titokzatos jelentést hordoz.
János atya püspökétől csak egyetlen beosztást kapott. Rábakethelyre szólt a küldetése. Alázattal és szeretettel közeledett mindenkihez, a legegyszerűbb emberekhez is. Egy hívő így emlékezik rá: „Volt egy bizonyos kisugárzása, amit nem is lehet szóban elmondani. Szerették az emberek és igyekeztek oda menni, ahol ő volt… Valami volt benne, ami vonzotta az embereket. Ez volt a fő bűne: szerették a fiatalok, szerették az öregek. Nagyon sok embert szerzett meg a hitnek, az Egyháznak.” Két és fél évig szolgált a hívek körében. Mindenki érezte, hogy hatalmas szeretet van benne. Ebben az időben persze papnak lenni súlyos feladat volt. A politikai nyomás egyre fokozódott. Először a szerzetesrendek, az iskolák, aztán a szemináriumok ellen folyt a támadás, mostanra pedig már a plébániai papság került sorra. De János atya Istennel folytatta a személyes párbeszédet. Így imádkozott: „Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.” Talán már ekkor érezte, hogy vértanúság lesz a sorsa. Ekkor tört ki az 1956-os forradalom. Rövid ideig tartott. Sokan mentek át Ausztriába a megnyíló határon. De néhány hét után a megtorlás következett. Sok volt a per, sok a halálos ítélet. Sortüzek gyilkolták a tiltakozó tömegeket országszerte. 1957-ben napirendre került az egyházak megfélemlítése is. Az állami megbízott szemében szálka volt a népszerű fiatal káplán. Fel is szólította püspökét, hogy helyezze máshová. János atya azonban vállalta a veszélyt: „Nem félek, szívesen maradok” – mondta püspökének. Pedig emberileg volt mitől félnie és ezt tudta ő is. Nemcsak zaklatással, hanem életveszéllyel kellett szembenéznie. Késő ősszel már megpróbálták országúti balesetnek álcázva megölni őt. Ekkor még megmenekült. De megértette a hatóságok szándékát. És mégis kitartott. Vidáman végezte lelkipásztori munkáját.
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” Ez a jelmondat teljesedett be 1957. december 14-én. Mert nem akármilyen gyilkosság, nem valami látszólagos baleset vetett véget az életének. Hanem megadatott neki, hogy az Oltáriszentség vértanúja legyen. Méltán nevezzük őt a magyar Tarzíciusznak. Éjfél körül egy fiatalember zörgetett a plébánián, egy korábbi ministráns. Elmondta, hogy nagybátyja súlyos beteg, sürgősen papot kért. A káplán atya felöltözött, felment a templomba, magához vette a betegek olaját és az Oltáriszentséget. És elindult a közeli falu felé, ahová hívták. De már alig száz méterrel a templomtól megtámadták. Ekkor még elmenekült. Nem visszafordult a plébániára, hanem vitte az Oltáriszentséget a betegnek, pedig a gyilkosok csoportja épp az állítólagos beteg házánál várta. Harminckét késszúrással, brutálisan oltották ki az életét. Magát nem tudta megvédeni, de az Oltáriszentséget megóvta a meggyalázástól. Úgy találtak rá, hogy kihűlt balkeze még szorította az Oltáriszentséget tartalmazó táskát a szíve fölött. A későbbi vizsgálat megmutatta a rendkívüli brutalitást. Ráléptek a nyakára, megtaposták. Nemcsak az útból akarták eltenni, de meg akarták gyalázni benne a papot, a hitet és Azt, Akit egész életében képviselt.
Bár a gyilkos személyét az akkori nyomozás nem derítette fel, az egész hívő közösség megértette, hogy mi történt. A temetés után maga a megyéspüspök, Kovács Sándor körlevélben is le merte írni a szinte prófétai mondatot: „Élete példakép volt. Halála pedig ábeli áldozat, amelyet a Jóisten híveink üdvösségéért fogadjon el.” Hosszú évtizedek óta imádkoznak János atya sírjánál a hívek. Kápolnát emeltek vértanúsága helyén. Boldoggá avatásáért sokan imádkoztunk. Az ő példája egyetlen hatalmas tanúságtétel az Oltáriszentség és a krisztusi papság mellett. Keresztény hitünk és életünk középpontja maga Jézus Krisztus. Ha őt teljes szívünkből viszontszeretjük, végtelenbe tágul, és vele együtt öleli át az egész világot (vö. Kol 1,17) a mi életünk is. Az ő jelenlétét élhetjük át különlegesen is a szentmisében és az Oltáriszentség tiszteletében. Ő maga akarta az utolsó vacsorán, hogy táplálékunk és erőforrásunk legyen. Ő maga bízta meg az apostolokat, hogy ugyanezt cselekedjék az ő emlékezetére. Ez az a közös emlékezés, ami minket, keresztényeket fenntart és egyesít. Ennek szolgálattevői, Krisztus szeretetének személyükben is hivatott képviselői a felszentelt papok, ha nagylelkűen teljesítik hivatásukat.
Kérjük hát Brenner Jánosnak, a jó pásztornak, az Oltáriszentség vértanújának közbenjárását. Különösen a ministránsokhoz fordulok most: Készüljetek gondosan és szeretettel minden szertartásra, minden szentmisére. Alakítsatok Brenner János köröket, ahol tanulással, gyakorlással is pontosan megismeritek a szentmise és az Oltáriszentség titokzatos méltóságát és ellenállhatatlan, felszabadító erejét. Készüljünk mindannyian a 2020-ban sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra! Kérjük vértanú papunk, Brenner János közbenjárását az előkészület idejének minden imájához és munkájához.
60 évvel ezelőtt egy sötét téli éjszakán úgy tűnt, hogy meghalt egy eszmény. És most, évtizedek múltán Ferenc pápa döntése nyomán itt áll előttünk az új, nagy, fényes pártfogó, Boldog Brenner János. Sokszor azt hisszük, hogy keresztény hitünk és Egyházunk elfáradt. Vagy támadások és üldözések áldozta lett. De aztán egyszerre csak fölragyog a fény és átsugárzik rajtunk, beborít minket világosságával Isten ereje és bölcsessége (vö. 1Kor 1,24). Köszönjük a Szentatyának a boldoggá avatást és kérjük Istent a költő szavaival:

„Ahány csepp véred hull a hóra,
megannyi ifjú szív legyen
szent hivatásod folytatója –
a mártír-vér bőven terem…
Urunk, töröld le könnyeinket,
bár sírunk, boldogok vagyunk,
a mártír-vérnek fénye minket
szent hitre gyújt: Feltámadunk!
* * *

A zárókönyörgések után Angelo Amato bíboros gondolatait Ruppert József olvasta fel magyar fordításban. A bíboros megidézte a kort, melyben a keresztény hit elleni gyűlölet újabb és újabb áldozatokat követelt: támadták és megalázták az Egyházat mind pásztoraiban, mind híveiben, elítélték Mindszenty József hercegprímást, szerzetesek százait hurcolták el, megszüntették a budapesti hittudományi kart, békapapi mozgalmat indítottak a papság megosztásának szándékával, vérbe fojtották a nép szabadságvágya kiváltotta forradalmat, tízezreket – ezerötszáz papot, ötszáz szerzetest – ért megtorlás. Hogyan történhetett meg mindez egy dicső múlttal rendelkező nemzetben, mint a magyar? Hogyan követhettek el brutális gyilkosságot egy ártatlan, jóságos fiatal pap ellen? – tette fel a kérdést. Aki – mint Brenner János a tanúvallomások szerint – a segítőszolgálatnak szentelte életét, aki evangéliumi életre nevelte a rászorultakat, aki maga körül bizalmat keltett és örömet ébresztett? Aki – ahogy fényképei mutatják – tiszta tekintettel, derűvel élt? Akit mindenki szeretett, és aki kitartott a küldetésben az érzékelhető veszély ellenére is.
„A gonoszság misztériuma mutatkozik meg itt. Ami beszennyezi a történelmet, megrontja az emberi szívet, ami megfeszíti Jézust.  A konkoly elburjánzik a jó mag ültetvényén, de tűzben pusztul el” – mutatott rá a bíboros, hogy a rossz misztériuma már ezen a földön vereséget szenved a jó misztériumától. „A rosszak gőgjét legyőzi a jók alázata.” De hullahegyek, megvetés és szégyen marad a nyomában – fogalmazta meg Angelo Amato, hogy mennyire nagy szükség van a szeretet civilizációjára, a hiteles emberség, az Isten belénk ültette képességek és érzelmek – a szabadság, az igazságosság, béke, testvériesség és tisztelet – felmutatására. Ezt adja számunkra Brenner János öröksége, ebben erősít meg minket.
A rossz misztériumát látva azzal a kérdéssel is szembe kell néznünk, mi a hiteles keresztény magatartás. A keresztény embernek imádkoznia kell az üldözőkért, súlyos eltévelyedéseik bocsánatáért. A keresztény válasz a feltétlen szeretet. „Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért!”
A boldoggáavatási szentmisét Rátkai Ferenc Lámpával kezében – Ének Brenner Jánoshoz című zeneműve, a magyar és pápai himnusz zárta.
A szertartásonn közreműködött a szombathelyi Vox Savariae Vegyeskar és a Savaria Rézfúvós Zenekar. Orgonán kísért Lakner-Bognár András orgonaművész, vezényelt Pem László egyházzenész, karnagy.

Szöveg: MKPK
Fotó: MTI


Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, piarista öregdiák

Életének 88. évében elhunyt Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze – írja az MTI.

Szervátiusz Tibor 1930-ban Kolozsváron született, 1977 óta Budapesten élt és alkotott. Műveit egyebek mellett a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kolozsvári Művészeti Múzeum őrzi, illetve magángyűjtemények szerte a világon Európán kívül az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is.

Jelentősebb köztéri szobrai között van a Tiszta forrásból című műalkotás is, ami Kecskeméten, a Kodály Intézet előtt található, és elég hányattatott volt a sorsa az elmúlt időszakban.

Forrás: index.hu
Fotó: Koszticsák Szilárd


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Kenessey István piarista öregdiák

„Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog! „
(János.11.25)

Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy nagybátyánk Kenessey István arany, gyémánt és vasdiplomás közgazdász, a Magyar Piarista Diákszövetség alapító tagja, volt veszprémi piarista és budapesti Szent István gimnáziumi diák,
életének 87. évében 2018.04.11 napján elhunyt.

Hamvait kívánságának megfelelően szülőfalujában Mezőszilason, a római katolikus egyház szertartása szerint 2018. 05. 11. napján 13:30 órakor a felső temető (Cím: Mezőszilas, 7017, Rákóczi Ferenc út 49.) ravatalozójából helyezzük örök nyugalomra, nagyon szeretett szüleinek sírjába.

Lelki üdvéért az engesztelő szentmisét Mezőszilason a temetés után a plébánia templomban 14:00 órakor, majd Budapesten a Piarista kápolnában 2018.05.14 napján 18:00 órakor mutatjuk be. 

Gyászolják:
Unokahúgai: Kenessey (Nobbe) Andrea, Bruckerné Kenessey Edit,
Unokaöccsei: Kenessey Attila és Kenessey László,
családtagok és barátai.
Táviratcím: Kenessey László Veresegyház, 2112, Erkel Ferenc utca 19/J.
Telefonszám: 06-30/428-6913
Emailcím: laszlo@kenessey.com


Reviczky Gyula: Pünkösd

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!