2018. március 25., X. évfolyam 3. szám

 

Meghívó a 7. Piarista Szalon rendezvényére 2018. április 5-én, 17.30 órakor

Helyszín: a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Díszterme
(Piarista köz 1. 2. emelet)
ANTALL JÓZSEF POLITIKAI ÖRÖKSÉGE A 21. SZÁZADBAN
TISZTELGÉS A NÉHAI MINISZTERELNÖK EMLÉKE ELŐTT
John Lukacs szerint az évszázadokat nem a kalendáriumi évek határozzák meg, hanem a szellemtörténet kimagasló mérföldkövei, illetve az emberi történelem jól behatárolható fordulópontjai. Így lett a 20. század az emberiség legrövidebb évszázada, amely 1914-től 1989-ig tartott. Számunkra, magyaroknak mindenképpen helytálló ez a megállapítás. 1989-ben feltűnt a magyar politika színpadán egy addig jobbára csak szűkebb történészi körökben ismert férfi azzal az eltökéltséggel, hogy lélekben ő lesz a 15 milliós magyar nemzeti közösség politikai képviselője és vezetője az elkövetkezendő sorsfordító időkben. Honnan ez az elhivatottság, honnan ez az életet is feláldozó hűség és kitartás a hittel vállalt feladathoz, ami a század másik két kiemelkedő óriása, gróf Tisza István és gróf Teleki Pál a magaslatára emeli őt? Közös mindhármukban az is, hogy nagy a feltétlen tisztelői táboruk, de mind a mai napig nem elhanyagolható az őket támadók hangja sem. Az ősi magyar fátum megtestesítői ők tehát?
Sokat tudunk róla, és mégis keveset. Nemhiába jelent meg könyv is, s készült riportfilm „Az ismeretlen Antall József” címmel.
Ezeket a kérdéseket állítottuk a mostani Szalon középpontjába. Tudatosan kerülni akarjuk a direkt aktuálpolitikai áthallásokat, noha összejövetelünk sajátos dátum elé esik: három nappal Antall József miniszterelnök úr születésnapja, az 1990-es választások győztes második fordulójának 28. évfordulója és az idei választások napja előtt leszünk. Szeretnénk felidézni az ő emlékét és megfogalmazni az ő erkölcsi és politikai örökségének a mára szóló üzenetét, amely segíthet mindnyájunknak, hogy eligazodjunk egyre ellentmondásosabb és konfúzusabb korunkban. Azzal a kérdéssel is szembe kell néznünk, hogy miként bánjunk ezzel az örökséggel?
A programon Dér András öregdiák vezeti föl „Az ismeretlen Antall József” c. filmje első részének vetítését, majd utána moderált beszélgetésnek leszünk tanúi a néhai miniszterelnök két miniszter munkatársával, Jeszenszky Géza volt külügyminiszterrel és Surján László volt népjóléti miniszterrel. A miniszter urak beszélgetőtársai Oberfrank Ferenc és Török Bernát lesznek.
Az estet agapé zárja az Aulában.
Regisztrációt kérünk és várunk a szokásos piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címen, illetve Várgedő Tamásnál a 70 391 4359 telefonszámon.
Szeretettel
a Piarista Szalon szervező Kollégiuma


Meghalt Szöllősi Zoltán költő

73 éves korában meghalt Szöllősi Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító, írja az MTI. Szöllősi Zoltán 1945-ben Jánoshalmán született. A kecskeméti piaristáknál kezdett verset írni, ott figyelt fel költeményeire Jelenits István piarista szerzetes, irodalomtudós. Húszévesen került Budapestre, 1969-ben már megjelentek a versei, 1971-ben mégis úgy döntött, hogy feleségével Abapusztára költöztek, az ottani iskolában kezdtek tanítani.

Kormos István szerkesztésében jelent meg 1974-ben első verseskötete, a Csontkorall. 1975-ben aztán visszatért Budapestre, a pesti belvárosba, ahol haláláig élt. Bár a jelentős irodalmi folyóiratokban mindvégig publikáló költő volt, sokszor került az irodalom hivatalos struktúráin kívülre, tartotta el a családját fizikai munkából. Harmadik kötete, az Égitető megjelenése után, 1983-ban a Vigília katolikus folyóirat főszerkesztő-helyettesének kérték fel.
Puskás Ferenc halálára írt versét a világhírű magyar labdarúgó ravatalánál, a Puskás Stadionban szavalta el 2006. december 9-én Csurka László színművész. Összesen kilenc kötete jelent meg: a Csontkorall (1974), a Vacsora jégen (1978), az Égitető (1983), a Ballada Boldogasszonyhoz (1988), a Nyolcvan gyertya (kazáni tatár népköltészet, 1994), a Megyek haza (1998), a Nem látlak benneteket (2000) az Angyal lépked föld fele (2004) és Fölöttem a tenger (2014) című, az összegyűjtött verseket, a teljes költői életművet tartalmazó kötet.

Forrás: index.hu


Ünnepeltek a piarista nővérek

Celestina Donati anya lelkisége és szerzetesi hivatásuk állt a piarista nővérek nagyböjti előkészületének középpontjában. Az elmúlt esztendőben a világon valamennyi piarista nővér imádságos elmélyülése során szerzetesi meghívására figyelt és arra, hogy ezt a meghívást milyen kegyelemteljes úton követte. Számot vetettek azzal, hogy mindennek áldásaival hogyan éltek, rácsodálkoztak Isten kegyelmének erejére és teljes szívvel hálát adtak Isten jóságáért és gondviselő szeretetéért. A hivatások évében – ez volt tematikus évük címe –, a piarista nővérek valamennyi közössége új hivatásokért is imádkozott, bízva az őket meghívó, emberszerető jó Isten üdvösséghozó kegyelmében.

Nagyböjt ötödik vasárnapján, március 18-án este hat órától szentmisével zárták le évüket, de továbbra sem szűnnek meg új hivatásokat kérni az Úr szőlőjébe. A nagykárolyi Kalazanci Szent József-templomban a legszentebb áldozatot Schönberger Jenő püspök mutatta be jelen levő egyházmegyés papjaival és a meghívott szónokkal, Böszörményi Géza piaristával. A szentbeszédet megelőzően, mivel a piarista nővérek alapítójának ünnepe is volt, Tóth Borbála piarista nővér letette három évre szóló fogadalmát a püspök atya kezébe, a prédikációt követően pedig minden nővér megújította szerzetesi fogadalmát.

Böszörményi Géza homíliájában mindenkit közös keresztény hivatása vállalására bátorított. „A jó Isten végtelenül szeret minket. Nemcsak úgy, hogy elhalmoz áldásaival, hanem van egy terve az életünkről. Isten nem csak akart minket és megteremtett bennünket, hanem tervezett nekünk egy életutat. Mindenkinek, akik itt vagyunk, és minden embernek. Nagyon sokféle életutat járhatunk be. Legtöbben családosként élnek, mert erre hívja meg őket a Jóisten. Mások egyedül élnek – ez is lehet hivatás, amikor valaki teljesen Istennek adja az életét, a világban élve. Sokan papként élik meg a hivatásukat, mások szerzetesként. Nagyon sokszínű tehát ez a kép. Istennek az útja, amire meghív minket, a mi hivatásunk: ez a legjobb, amit választhatunk, a legszebb, ami velünk történhet. Ezt jó hangsúlyozni, mert talán többször is halljuk Istennek a hívását, de mi félünk azt követni. Akár családosként, akár papként, szerzetesként követjük az Isten hívását, az bizony jár majd nehézségekkel. Ugyanakkor az ettől való félelmünk nem megalapozott, mert nehézségek és örömök minden életúton vannak. Isten útján lehetünk a legboldogabbak, azon az úton, amit ő kiválasztott a számunkra.”

Kép és szöveg: Józsa János

 


Jótékonysági akció a Piarista-iskolában

– Gyűjtünk papírírószert, tisztálkodó- és tisztítószereket, tartósélelmiszert. Akár már egy kis csomagot is szívesen fogadunk, amivel támogatni tudják ezt az ügyet – mondta el Tamásné Deme Boglárka a Piarista-iskola intézményvezető-helyettese.

A Piarista-iskola minden évben hirdet valamilyen jótékonysági akciót a nagyböjti időszakban. Korábban például a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára gyűjtöttek adományokat.
 
– A nagyböjt mindig egy különleges időszak: imádságra, lemondásra, a szeretet cselekedeteinek gyakorlására hív minket az egyház, hogy a húsvéti örömre fel tudjunk készülni – fogalmazott Nyeste Pál a Piarista-iskola igazgatója.
A piarista rend az erdélyi Nagykárolyban több mint száz szegény és nehéz sorsú fiatalnak tart fenn családtípusú gyermekotthont és szociális napközit.


Az idei tanév beiskolázási programsorozatának zárása a Piarista Iskolában

Március 23-án, pénteken zárult a Piarista Iskola egész tanévet felölelő beiskolázási programsorozata, amely a „Léghajóval a Piarista Iskolába!" címet viselte.

Ennek kapcsán az iskola pedagógusai, játékos utazásra invitálták az óvodásokat képzeletbeli léghajójukon. A mesés kerettörténet, az óvoda világából az iskolába kísérte az érdeklődő gyermekeket és szüleiket.

Az utazások alkalmával különböző kikötőkben álltak meg a tanítók, a gyerekekkel együtt. Októberben Játékvárosban, decemberben Csengettyűhegyen, januárban Tudós -szigeten, míg márciusban Kikeletvölgyben várták a gyerekeket.
A különböző megállók évszakhoz kötődve és tematikusan tartalmaztak: izgalmas fejlesztő játékokat, közös éneklést, kézműves foglakozásokat, táncházat, illetve az Öveges Labor egy érdekes kísérletekből álló foglalkozását is. A gyerekeknek szánt programokon kívül, a szülőkre is fókuszálva, két nyílt tanítási nappal és egy iskolaérettségről szóló előadással is készültek az iskola tanítói.
Ezen alkalmakon a leendő elsősök és szüleik betekintést nyerhettek az iskola életébe, megismerkedhettek az alsó tagozat pedagógusaival és az egész intézmény oktatási-nevelési szemléletével is.
A Piarista Iskola 2018. április 12-13-án várja a beiratkozni szándékozó leendő elsős gyermekeket és szüleiket.

 


Kosárlabdapálya a Fülöp-Szigeteken

Most személyesen is láttam, és ki is próbáltam a kosárlabdapályát Kiblawanban. Beálltam röplabdázni. 
Köszönöm a támogatóknak a segítséget!

Urbán József Sch.P.


Huszonöt éves a KIDS - Interjú Magó Kinga szakmai elnökkel

Egy nemzetközi verseny szellemiségétől, hangulatától inspirálva hozták létre katolikus iskolák testnevelői a Katolikus Iskolák Diáksport Szövetségét 1993-ban. A KIDS évente megrendezett versenyei a mozgás, az összetartozás öröméről is szólnak. Magó Kinga szakmai elnökkel beszélgetett a Magyar Kurír munkatársa, Trauttwein Éva.

– Milyen indíttatásból jött létre a KIDS?
– A piarista oktatási intézményeket 1992-ben meghívta egy olaszországi versenyére a katolikus iskolákat tömörítő nemzetközi sportszövetség, a FISEC. Hatalmas dzsembori volt, és a testnevelőket annyira megfogta a hangulata, hogy elhatározták, Magyarországon is szövetségi összefogással igyekeznek majd erősíteni a katolikus iskolák sportéletét. 1989-től sorra alakultak az újabb és újabb intézmények, és a testnevelők azzal szembesültek, hogy kicsi a tornaterem, szedett-vedett a felszerelés... A Magyar Diáksport Szövetség versenyrendszerébe a katolikus iskolák nem tudtak bekapcsolódni, a lehetőségeik nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy esélyük legyen a feljutásos rendszerű versenyeken. De sportélet természetesen ezekben az intézményekben is létezett, hiszen a katolikus iskolákban mindig is fontos volt a mozgás. Így született meg az ötlet, hogy jöjjünk össze évente egyszer, ismerjük meg egymást, mutassuk meg, hogy ezek vagyunk mi, és ilyen a katolikus szellemiség. Huszonnyolc iskola alapítóként csatlakozott a kezdeményezéshez.

– A KIDS célja is a versenyeztetés. Miben más mégis, mint a Magyar Diáksport Szövetség?
– Valóban felmerülhet a kérdés, minek a KIDS, ha ott van az állami versenyrendszer. A kerületi versenyre elmehet a diák, és ha jó, tovább is juthat. De az csak egy verseny, ahol egyedül a győzelem számít. Ha megnyerte, megy tovább, ha nem, akkor számára véget ért a történet. Mi úgy szerettünk volna együtt sportolni, hogy ne a mindenáron való győzelem legyen a cél, hanem az együttlét. Az, hogy új kapcsolatokat alakítsunk ki, szurkoljunk egymásnak, közösen részt vegyünk egy szentmisén, és megmutathassa magát a fogadó iskola. A KIDS-ben egyszerre van jelen a katolikus egységünk és a sportban való összetartozásunk.

– A kezdeti háromszázas versenyzői létszám mára háromezerre nőtt. Minek köszönhető ez?
– Évről évre nőtt a katolikus iskolák száma, és ezzel párhuzamosan a mi tagságunk is. A 2000-es évekig folyamatos volt a növekedés, egyre nagyobb létszámban vettek részt a diákok a versenyeken. Ezért ma már az évi egy alkalommal megrendezett nagy KIDS Kupa mellett, ahol a labdajátékoké a főszerep, több kisebb versenyünk is van. Sportágaink az atlétika, asztalitenisz, szertorna, úszás, sakk, mezei futás, kötélmászás, minitrampolin. Az évzáró kupa, a nagy rendezvény, több napon át tart, sok a gyerek és a részt vevő iskola is. A program dzsembori jellegű.

– A kis iskolák együtt versenyeznek a nagyokkal. Miért érdemes elmenni egy ilyen rendezvényre?
– Valóban, örök kérdés, hogy miért menjek el a kupára egy kezdő csapattal, amelyik várhatóan mindenkitől ki fog kapni. Nagyon jó, hogy az országos versenyre azok az iskolák is eljöhetnek, amelyekben csak tömegsport jelleggel van sportélet. Egy egész tanéven át motivációt jelenthet a gyerekeknek, hogy biztosan eljuthatnak az országos megmérettetésre, ahol ott lesznek a legjobbak is. Tavaly például eljött egy éppen akkor alakuló iskola. A teljesen kezdő játékosokból összeállítottak egy röplabda csapatot. Tudásban nagyon távol álltak az elsőktől, de fegyelmezetten, nagy küzdeni akarással játszottak. Mindenkitől kikaptak, de még soha nem láttam csapatot, amelyik ilyen emelt fővel veszített volna. Látszott, hogy nagyon küzdöttek, és hogy egész évben erre az alkalomra készültek. Kikaptak, de mindent beletettek a mérkőzésekbe, és ez a lényeg. Az nem gond, ha az ellenfél a jobb. Azt tudomásul lehet venni. Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk a győzelemért, akkor a vereség is értékes lehet. Ez az egésznek az értelme. Ott van például az úszás. Együtt versenyeznek azok a gyerekek, akik tanóra keretében úsznak, és azok, akik versenyszerűen, hetente hatszor. Aki nem versenyző, annak is nagy élményt jelenthet, hogy kipróbálhatja magát. És abban is van valami jó, hogy valaki megmutathatja, hol tart. Az iskolájában esetleg ő a legjobb, de kiderülhet, hogy egy széles mezőnyben már nem elég, amit tud. Ennek is van nevelő ereje, megmutatja, hogy van még mit fejlődni. És fontos felismerés lehet például valaki számára az is, hogy ha csak heti egyszer tud edzeni, az erre az eredményre elég, de milyen fantasztikus, hogy mások mennyi energiát tesznek bele a sportba!

– Vannak sikertörténetek?
– Szívesen említem a saját csapatomat. Harmadikosként kezdtek kosarazni egy másik kollégával. Már akkor az volt az álmuk, hogy eljuthassanak egy KIDS-versenyre. Hetedikben már én edzettem őket, és el is mentünk. A mezőny vége felé végeztünk. Akkor eldöntötték, hogy egyszer szeretnék megnyerni. Kérték, hogy eddzünk többet. Nem volt megfelelő a tornatermünk, ezért a kérésükre béreltünk egyet, és esténként kosaraztunk. Amikor tizedikesek lettek, megnyerték a kupát. És ami még fontosabb, már leérettségiztek, de ma is együtt játszanak, heti egy este jöhetnek, és jönnek is. Életre szóló élményt jelentett nekik az iskolai kosarazás.

– Milyen a KIDS nemzetközi elfogadottsága?
– Amikor a ’90-es években tagok lettünk, a FISEC épp leszállóágban volt. Négy nemzetközi versenyt is mi szerveztünk, kettőt Kecskeméten, kettőt Nyíregyházán. Hamar bekerültünk a nemzetközi elnökségébe, Vazul Zsolt személyében mi is delegáltunk elnökségi tagot. Perendy László atya pedig közel tíz éven át a pasztorális bizottság vezetője volt, ahol a versenyek lelki programjait állítják össze.  Sokat jelentett a FISEC-ben a mi friss lendületünk, és az, hogy élő katolikus szellemiséget vittünk magunkkal. A jövő azonban nemzetközi szinten is bizonytalan. Haldoklik a szövetség, az ok leginkább a szekularizációban keresendő.

– Részt tudnak venni nemzetközi versenyeken?
– Sajnos nagyon költséges a részvétel, de időről időre azért kiutaznak egy-egy versenyre a diákjaink. A kijutók mindig szépen szerepeltek. Úszóink rendszeresen nyernek, de az atlétáink is éremszerzők. A csapatjátékban is megerősödtek az iskoláink, a Fráter kosarasai például eljutottak Franciaországba. Keressük a forrást, az Erasmus+ nemzetközi kapcsolatok programja segíthet. Motiváló tényező lenne, ha a kupagyőztes támogatással kimehetne a nemzetközi versenyre.

– Mennyire erős nálunk a lelkiségi szál?
– Aki részt vesz a szentmiséken, az láthatóan szívvel-lélekkel teszi. Tudja, miért fontos ez. Örülök, hogy az elnökünk, Török Csaba meg tudja szólítani a gyerekeket. Úgy kapcsolja össze a rendezvényeket a hitünk tartalmaival, hogy az megérinti őket.

– Miből tartja fenn magát a szövetség?
– Kezdetben a sportcélú állami támogatásból évente és gyerekenként ezer forintot kapott a KIDS. Aztán ez a forrás is megszűnt. Volt tíz nagyon ínséges évünk, amikor az iskolák teljesen önzetlenül vállalták a verseny megrendezését. Így tudott fennmaradni az egyesület. Az utóbbi időben pályázati forrásból működünk, az elmúlt két évben több lehetőségünk is nyílt, ezért színvonalas versenyeket tudtunk szervezni, a gyerekeknek ajándékot adtunk, és idén először a testnevelőket is meg tudtuk jutalmazni. Ma a kétszázötven körüli katolikus iskolából mintegy hatvan tagja a szövetségnek.

– Melyek a jelen legfontosabb feladatai?
– Főként az, hogy megismertessük magunkat, és erősítsük a katolikus iskolákban a sport megbecsültségét. Az elmúlt húsz évben alig voltunk jelen a médiában, amióta Csaba atya az elnök, ez a helyzet is sokat javult. Együttműködés alakult ki a Katolikus Pedagógiai Intézettel is. Versenyeink megjelennek a honlapjukon, és lehetőségünk nyílt arra, hogy az iskolaigazgatóknak bemutathassuk a KIDS-et. Hírlevelünk is van már, az iskolákat így tájékoztatjuk a programokról. A honlapunkon elérhető a versenynaptár és egy nevezési felület. A Facebook-oldalunkon meghirdetünk minden versenyt, és jelen vagyunk a Twitteren, az Instagramon is. Ami a megbecsültséget illeti, azért küzdünk, hogy egy KIDS Kupa-győzelem ugyanolyan értékesnek számítson, mint egy matematikaversenyen elért első helyezés.

– Bízik abban, hogy jobb évek jönnek?
– Húsz éven át az édesapám volt a KIDS-iroda egy személyben. Ma többen is dolgozunk a szövetségben: az elnökség tagjai és az irodai munkatársak is. Olyan fiatalokkal bővült a csapat, akik maguk is versenyeztek a KIDS-ben, szívügyük a jövőnk, és beleteszik a munkába azt a pluszt, amit csak az tud, akinek fontos ez az ügy. Úgy gondolom, ez az életben maradás legfőbb feltétele.

– Mit terveznek a jubileum alkalmából?
– Idén egy éppen jubileumát ünneplő iskola rendezi a kupát, Kisvárdán. Ez az iskola is az alapítók közé tartozik, nagy a versenyszervezési tapasztalatuk, így nagyon színvonalas verseny várható. Mivel az ország keleti csücskébe nehéz az eljutás, örülnénk, ha a fenntartók támogatni tudnák az iskolákat az utazásban. És szeretnénk minden gyereket megajándékozni, hogy legyen emlékük a versenyről. Kiadunk egy jubileumi évkönyvet is, és ünnepi közgyűlést tartunk, amelyre meghívjuk az elmúlt huszonöt év versenyszervezőit és kiemelkedő versenyzőit.

Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva, ÚJ EMBER/MAGYAR KURÍR


Új felület indult a piarista intézmények támogatására

2018. március 26-tól elérhető a Piarista Alapítvány új honlapja. Felület, mely a piarista intézmények támogatását hivatott elősegíteni.

Az 1991-ben alapított Alapítvány fő célja, hogy segítse és támogassa a piarista intézményeket küldetésük megvalósításában, a nevelés általi evangelizálásban, a diákok teljes életre nevelésében. Ennek érdekében forrásszervezési tevékenységgel segíti az intézményi és tartományi szintű projektek megvalósulását. Emellett szemléletformáló kampányokat indít és hosszú távú kapcsolatokat épít a piarista öregdiákokkal, valamint a piarista küldetés iránt érdeklődőkkel.

Az alapítvány új honlapja elérhető itt: https://alapitvany.piarista.hu

Idén is lehetőség adódik, hogy adója 1%-át a Piarista Alapítványnak ajánlja fel. A felajánlás módjáról a következő linken tájékozódhat, s letöltheti a rendelkező nyilatkozatot is: https://alapitvany.piarista.hu/1

Köszönjük ezúton is támogatását!’


"Szert tenni a tudásra a jövőbe való befektetést jelenti" - mentorprogramot indítottak Sátoraljaújhelyen a piaristák

A sátoraljaújhelyi piarista rendház sikeresen pályázott a Bari Shej – Fata Mare – Nagy Lány elnevezésű uniós pályázaton Csillogó szemek c. pályamunkájával. A pályázatban vállalták, hogy húsz, többségében roma származású középiskolás lányt 2019. december 31-ig személyesen kísérnek, mentorálnak annak érdekében, hogy a programba bevont lányok ne morzsolódjanak le az iskolából, azt sikeresen végezzék el, így szakmához vagy érettségihez jussanak.

Február 28-án, a projekt nyitórendezvényén Szabó László, a sátoraljaújhelyi piarista jelenlét és a projekt vezetője elmondta, hogy a diákokat a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település három középiskolájából – a Szerencsi Szakképzési Centrum Sátoraljaújhelyi Trefort Ágoston Szakgimnáziumából és Szakközépiskolájából, az V. István Katolikus Szakközépiskolából és Gimnáziumból, valamint a Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégiumból – választják ki.
„Hiszünk a melléállás, a személyes figyelem és jelenlét erejében. Hisszük, hogy a kincset, amely teremtésünk pillanatában mindannyiunknak megadatott, egymásra figyelve, egymás mellett elköteleződve megtalálhatjuk. Hisszük, hogy ezekben a személyes találkozásokban van a kulcs az Élet gazdagságához.”- fogalmazott köszöntőjében Szabó László.
A munkát a fent nevezett iskolákban tanító nyolc mentorral végzik.  A mentorálás heti rendszerességű személyes találkozást jelent, valamint kétheti rendszerességgel csoportos foglalkozásokat életvitel, egészség, mentálhigiéné, háztartás, kultúra és hagyományok, pályaorientáció, családnevelés témakörben. Része a programnak a rendszeres családlátogatás, kapcsolattartás a szülői házzal, illetve egy nyári tábor is. A program során a lányok havi rendszerességgel természetbeni támogatásban is részesülnek, mint például buszbérlet, hangszer, szakkönyv vagy színházjegy, épp, amire szükségük van. A mentorok a program során szakmai támogatást, képzést is kapnak annak érdekében, hogy munkájuk a lehető leghatékonyabb legyen.
A nyitórendezvényen ünnepi beszédet mondott Schanda Tamás János európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár, Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár és Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő.
Schanda Tamás kiemelte: A rend kezdetektől fogva a szegények és rászorulók felkarolását, segítését, képességeiknek kibontakoztatását tűzte ki feladatául. A rend elsődleges küldetése, hogy a fiatalokhoz elmenjen, megkeresse, megtalálja, „összegyűjtse” őket, hogy taníthassa őket „hitre, tudásra, szép életre, jóra”…Az államtitkár örömét fejezte ki az iránt, hogy egy olyan program indulásánál lehet jelen, amely szorosan kötődik a piarista lelkiséghez, s melynek középpontjában a fiatalok és családjaik állnak.
Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár szerint kifejezetten érdemes energiát, emberi erőforrást és pénzt a programra fordítani. A kézzelfogható eredmény eléréséhez mind az Egyház, a Kormány és a romák együttműködése nyújt biztos alapot. A helyettes államtitkár elmondta, hogy az utóbbi néhány évben megkétszereződött a roma fiatalok száma az egyetemen. A mentor kulcsszereplővé vált a nevelési folyamatban, aki szintén egy értékes „befektetés”: a programban szereplő segítettekből idővel segítő válik - aki erre fogékony -, s ez a társadalom számára egyfajta „körforgást” biztosít. Langerné Victor Katalin hangot adott azon reményének, hogy a mélyszegénységben élők mentorálási példáját Európa egyre több országa fogja követni.
Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő beszédjében Victor Katalinhoz csatlakozva hangsúlyozta, hogy a tanulásban és összefogásban látja az erőt, a valódi lehetőséget. A közösségépítés, a lemorzsolódás veszélyében lévők tanítása és segítésük látványos és kézzelfogható tevékenység: a fiatal képes befejezni az iskolát, így perspektíva nyílik számára az életben.
Ezt követően ismét Szabó László piarista emelkedett szólásra, aki bemutatta a programot kiemelve annak lényeges céljait.
„E tevékenység szervesen illeszkedik piarista küldetésünkhöz: olyan fiatalokat szólítunk meg, akikre a rendalapító is felfigyelt volna. Szociális hátterük, szűkös lehetőségeik miatt segítségre szorulnak ahhoz, hogy iskolájukat sikeresen elvégezzék, és ezzel megalapozzák szép emberi életüket. Munkánk a személyes kísérésen alapul, mert hiszünk a személyes melléállásban és figyelemben, abban, hogy ezáltal ki tud bontakozni a minden emberben az eredendően benne levő jó. Kísérő tevékenységünk ösztönző jellegű: a kísértek belső erőforrásait kívánjuk mozgósítani azáltal, hogy segítünk nekik meglátni saját értékességüket. Nem utolsó sorban pedig hisszük, hogy ezzel a munkával is a társadalmat szolgáljuk. Legfontosabb motivációnk, hogy mentoráltjaink sikeresen elvégezzék iskolájukat, értelmes legyen életük, és társadalmunknak is építő tagjai tudjanak lenni.”
A rendezvény zárásaként a Csillogó szemek programban résztvevő intézmények munkatársai mutatták be saját szervezetük tevékenységeit.

Szöveg és  kép: Szathmáry Melinda


Labancz Zsoltot a Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciájának Uniója (UCESM) elnökévé választották

Labancz Zsolt piarista tartományfőnököt választották meg a Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciái Uniójának (UCESM) elnökévé a szervezet Romániában, Snagovban tartott közgyűlésén március 10-én.

Labancz Zsolt, aki 2011 óta tölti be a tartományfőnöki tisztséget, 1974. szeptember 28-án született Kecskeméten. Szülővárosában volt piarista diák 1989-1993 között, majd a piarista rendbe lépve 2000-ben tett örökfogadalmat. Hittan-latin szakos tanári diplomája megszerzése után a rend kecskeméti és budapesti gimnáziumaiban tanított. 2005-től az egyszerű fogadalmas szerzetesek növendéknevelője volt 2011-ig. A budapesti piarista iskola lelkipásztori munkájában tartományfőnöksége alatt is részt vett. 2012 márciusában a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnökévé választották, majd 2015-ben megerősítették e tisztségében.
Az UCESM (Unio Conferentarium Europae Superiorum Maiorum) a rendeket és az apostoli élet egyéb társaságait európai szinten fogja össze, székhelye Brüsszelben van. A szervezethez harminchét nemzeti konferencia tartozik, és összesen négyszázezer tagot reprezentál.

Szöveg: PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA, Scolopi.org
Kép: Szathmáry Melinda


Európai szerzetesek találkozója Romániában

A Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciáinak Uniója (Unio Conferentarium Europae Superiorum Maiorum – UCESM) március 5. és 10. között tartotta 18. általános gyűlését.A Magyar Rendfőnöknők Konferenciájának részletes beszámolóját közöljük.

A tanácskozásnak egy férfi kármelita kolostor adott otthont a Bukarest melletti Snagovban.Az UCESM 28 tagországából 85 szerzetes érkezett ide egész Európából – Írországtól Oroszországig. A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciáját (MRK) Deák Hedvig OP elnök és Lobmayer M. Judit SSND elnökségi tag, a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciáját (FSZK) Labancz Zsolt SchP elnök képviselte.
A találkozó mottójának Izajás próféta könyvének egyik sorát választották: „Tedd tágassá sátradban a helyet...” (Iz 54,2). A szerzetesek ennek kapcsán együtt keresték a választ arra, hogy történelmünknek ebben a kritikus időszakában mi a szerepe az európai szerzeteseknek az emberi méltóság védelmének szolgálatában. Számos olyan tanúságtétel hangzott el, amely olyan missziós tevékenységeket mutatott be, melyeknek során szerzetesek korunk ínségeire válaszolnak.
Adina Balan IBVM romániai nővér ismertette a RENATE (Religious in Europe Networking Againts Trafficking an Exploitation – Szerzetesnők Európai Hálózata az Emberkereskedelem és Kihasználás Ellen) keretében végzett munkáját. E hálózat munkatársai elsősorban az áldozattá vált nők megsegítésében tevékenykednek, ahogyan azt egy megrázó dokumentumfilm bemutatta. A szervezetnek számos nőt sikerült megmenteni, akiket azóta is kísérnek, és megadnak számukra minden segítséget, hogy új életet kezdhessenek.
Carmen Sammut SMNDA és Patricia Murray IBVM nővér, az UISG (Rendfőnöknők Nemzetközi Uniója) elnöke és titkára előadást tartottak a Szicíliában működő menekültszolgálatról, melyben különböző női szerzetesrendek működnek együtt. Felix Mushobozi tanzániai származású szerzetes, az USG (Legfőbb Elöljárók Nemzetközi Uniója) nevében a férfi szerzetesrendek közötti összefogással működő libanoni menekültszolgálatról számolt be. A sikeres és békés integrációra mutatott be európai példákat José Ignacio García SJ, a Jezsuita Menekültszolgálat európai regionális igazgatója. Alois testvér Taizéből megosztotta annak a folyamatnak örömét, ahogyan a testvérek közössége készségessé vált a befogadásra, és ezzel példát adott a környék településein élő családoknak is.
Megrendítette a hallgatókat a két ukrajnai nővér, Anna Zajnkovszka FMA és Valentina Riabusko SMSVP beszámolója a háború sújtotta területeken élő emberek között végzett pasztorációs munkáról. Miközben Európa „megszokta”, hogy Ukrajnában háború van, az ő életük mindennapjait meghatározza a félelem. Egyik nővér nem titkolta el személyes érintettségét sem, mikor megosztotta, hogy saját családján belül is megéli a hazáját jellemző szétszakítottságot.
Egy romániai roma nyomortelep rehabilitációs projektjén dolgozik Lucian Bobarnac minorita atya. Az itt élő gyermekekért és felnőttekért végzett szolgálatot  olyan alapvető ismeretek átadásával kezdték, mint a mosás vagy a szendvicskészítés. A viskók körül eltűnt a szeméttelep, helyette meghonosították a levendulát, melyből olajat készítenek, és értékesítik. Az iskola tantermébe a diákokon kívül beülhetnek a szülők is, és pótolhatják az elmaradt iskolai tanulmányokat.
A mostani, 18. általános gyűlés feladata volt, hogy új elnököt válasszon, miután 2017 szeptemberében Giovanni Peragine SRSP atyát, az UCESM elnökét dél-albániai apostoli adminisztrátorrá nevezték ki. A választás a magyar Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája elnökére, Labancz Zsolt piarista provinciálisra esett. Ezáltal két magyar tagja lett az UCESM vezetőségének, hiszen Deák Hedvig OP általános főnöknő, az MRK elnöke 2016 óta tagja az elnökségnek. Az alelnöki tisztséget továbbra is Daniéle Faltz DCN luxemburgi szerzetesnővér tölti be, aki mellett Nyikolaj Dubinyin oroszországi minorita szerzetes a negyedik elnökségi tag. Munkájukat – mint általános titkárnő – Marjolein Bruinen hollandiai domonkos nővér segíti.
A csaknem egy hétig tartó összejövetel alkalmat adott a szerzeteseknek egymás megismerésére, testvéri kapcsolatok építésére, a helyi történelem megismerésére. Így magának a találkozónak is volt egyfajta „tágas sátor” élménye.
A résztvevők egyik délután Bukarestbe kirándultak, ahol megtekintették a skanzent, valamint a római katolikus és az ortodox főszékesegyházat. A város szívében felkeresték a Stavropoleos ortodox női monostor templomát is, ahol a főnöknő részletesen bemutatta a liturgikus teret és a közösség monasztikus életét; a monostor könyvtárában pedig több száz éves liturgikus könyveket vehettek kezükbe a szerzetesek.
Ceaușescu uralmáról és a román kommunista terror történetéről Ana Blandiana tartott előadást a fővárosban. Az írónőnek nagy szerepe volt abban, hogy a máramarosszigeti börtönből a budapesti Terror Házához hasonló emlékhelyet alakítottak ki. Itt raboskodott egy ideig Márton Áron püspök, Godó Mihály jezsuita és a 2013-ban boldoggá avatott vértanú, Vladimir Ghika, a bukaresti főegyházmegye papja is.
Bátorító volt a szerzetesek számára a romániai és a vatikáni egyházi vezető személyiségek látogatása, jelenléte. A gyűlést megtisztelte José Rodríguez Carballo OFM, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja titkára, Miguel Maury Buendía romániai apostoli nuncius, Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek, valamint Florentin Crihălmeanu, a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus egyházmegye püspöke.
A találkozó zárásaként a szerzetesek közös nyilatkozatot fogalmaztak meg arról, hogy Jézus Krisztus evangéliumát és a Szentlélek indításait követve, imádsággal és testvéri szolgálattal továbbra is összefognak az emberi méltóság védelmében, támogatják a menekülteket, a migránsokat és mindazokat, akik mai korunkban rászorulnak a védelemre, támogatásra.

Forrás és fotó: Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája


Nagyhét a Piarista Kápolnában

Virágvasárnaptól Húsvétvasárnapig szeretettel hívjuk közös ünneplésre a budapesti piarista közösséget.

Március 25., Virágvasárnap
18:00 szentmise

Március 29., Nagycsütörtök
18:00 szentmise

Március 30., Nagypéntek
16:00-tól gyónási lehetőség
17:00 keresztút
18:00 szertatás

Március 31., Nagyszombat
20:00 vigília szertartás, szentmise

Április 1., Húsvétvasárnap
11:00 szentmise

Piarista Rend Magyar Tartománya, Piarista Gimnázium


Dr. Kerényi Lajos: A nagyböjt üzenete

Nem ember-, hanem emberiség-öltőket jelenít meg az évente ismétlődő egyházi év. Küldetése, hogy Krisztus misztériumát, a megváltást időben megelevenítse. Igazában Jézus életének nagy eseményeiből és tanításaiból tevődik össze. Ünnepek ragyognak elénk, hogy a köznapok szürkeségét oszlassák. A Fiút szemlélve a botladozók tisztuljanak, nemesedjenek, és önmagukra találjanak.

A nagyböjti várakozás és felkészülés után igen magas rangú ünnep bűvkörébe lépünk. Igazában a nagyböjt időszaka is ünnep. Mássá, szebbé, nemesebbé alakítja azokat, akik odafigyelően bekapcsolódnak erőterébe. Szükség van ünnepekre, mert az embereket az eltorzult korszellem belehajszolja a mulandó javak egyoldalú, mohó habzsolásába. A tudatlanság, a félrevezetett értelem vergődése, amely nem talál választ az élet határhelyzeteiben. Az értelem nyugtalan. Szeretné megtalálni a megoldást. Kérdezi: van-e Megváltó? Jeleket, biztos jeleket keres. Igen sokszor csalódik.
A tudomány ugyan gyönyörűen fejlődik, mégis azért okoz csalódást, mert a természetes megismerhetőségi határon túl elbizonytalanodik. A tudósok merőben csak az itteni dimenzió lemérésvel foglalkoznak, ezért nem tapasztalják meg a magasabb rendűt. A metafizikai következtetés még nagyon ritka az ő köreikben. Egzaktnak mondják magukat, és csapdákba, gondolkodási ketrecekbe bonyolódnak.
Ide illik, egy ismeretlen szerzőtől származó párbeszéd: az áldott állapotban lévő anya két magzatot hord a szíve alatt. Az egyik kis hívő, a másik kételkedő. A kételkedő kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen - mondja a kis hívő. - Itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre.
- Ostobaság! Ez nem igaz. Mi az: kinti élet? Te láttad? Ugyan milyen az?
- Pillanatnyilag nem tudom, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent. Lehet, hogy a szánkkal enni is fogunk, a lábunkkal meg járni.
A kételkedő nem nyugszik:
- Ez lehetetlen. Ugyan, hogyan is működne ez? Nincs élet a születés után, hiszen a köldökzsinór már így is túl rövid!
A hívő válasza:
- Pedig működni fog kezünk, lábunk!
- De ezt nehéz elképzelni!
- Mondd! Különben miért lennének tagjaink?
- Soha nem fognak működni - állította a másik. - Még soha senki nem tért vissza ide a születés után. Születés után vége mindennek! Az élet csupán egy értelmetlen, céltalan kaland.
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - válaszolja a kis hívő -, abban biztos vagyok, hogy találkozni fogunk Édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk.
- Ugyan, "Anya"! Te hiszel egy anyában? Hol van, láttad már? - vágott vissza a kételkedő.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk - érvelt a kis hívő.
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen.
A kis hívő egy rövid pillanatig elgondolkodott, majd ezt mondta:
- Néha, amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a mi világunkat. Én hiszem, hisz minden jel arra mutat: az igazi életünk a születés után kezdődik!
Eddig a történet. Aki nem tudja észrevenni az éneket, a szív dobbanásait, a szeretet üzeneteit, a virágok szépségét, és nem tud következtetni az éltető, beprogramozó Alkotóra, nyugtalan és sötétben botorkáló marad.
Mi a nagyböjt tanítása?
Keressük meg Jézust, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk. Legyünk nála naponta néhány percig Őrá figyelve. Ne hanyagoljuk el az imádkozást, a csendes, összeszedett Biblia-olvasást! Keressük őt az elhagyottak, a szenvedők között. Ó, de boldog húsvét köszön ránk! A keresztről is ránk mosolyog majd az igazi Messiás.


Dr. Kerényi Lajos: Nagyböjt!

Nagyböjt! Az Egyház minden évben megrendezi, és felkészülésre szánja e szent időszakot. Mi a tét? A bontakozás, a fejlődés, a mindig több érték befogadása. A boldogság titka is ez: tud-e valaki kiemelkedni a vegetáció világából, a tudás, a művészetek, a szeretet és a transzcendencia magaslataiba. A kincs, a hír és a gyönyör evilági kínálatai előbb-utóbb kevésnek bizonyulnak, bár nélkülözhetetlenek a teljes emberség megválaszolásához. Éppen ezért az Úristen mintegy hordozórakétanak a testet adta, hogy annak segítségével  újra meg újra legyzhesse a végtelen értékek felé vágyó személy a visszahúzó gravitációs erőket.

Mi szükséges ehhez? Hogy az értelmes ember, a  Homo Sapiens tisztában legyen fennkölt céljával. Az élet nem játék, hanem feladat. Út. De nem a semmi felé. Pál apostol a 2. Korinthusi levelében így ír: "Krisztus levele vagytok, amelyre mi írtunk. Nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, az élő szív lapjaira" (2Kor, 3, 3). Istenem! Hogy kell vigyáznunk szívünk és értelmünk lapjaira, hogy kik és miket írnak azokra. Sok-sok látogatott beteg testvérem között megrendítő írások kerülnek elém lelkük lapjairól. Lajos atya! - mondták a minap egy 87 éves, már napok óta delíriumban szenvedő betegről- , éjszakánként ez a nő káromló és parázna szavakat ismételget, Istent vádol és valami szánalomra méltó érzéki életről vall. Nyugtalan és kétségbeesettnek látjuk. Kérdezem: Vajon ki, kik írtak lelke lapjaira? Ő volt gyenge, nem tudta megválogatni a firkálókat? Miért volt gyenge? A főszerzők, a szülők, akik elsősorban feleltek érte, nem vigyáztak rá? Talán ők maguk is már oly mélyre süllyedtek, hogy csak ennyi telt tőlük? Micsoda felelősséget hordoz minden főszerző és útközben belépő író az emberi életek iránt!
A Prédikátor könyve szavaival fejezem be mai jegyzetemet: "A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek. A nyájak javára használja őket a pásztor... Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent és tartsd meg parancsait, mert ez minden embernek kötelessége, mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz" (Préd, 12, 12-14).


Kerényi Lajos atya 2018-as Nagyböjti Lelkigyakorlata

2018. nagyböjtjében élőben közvetítették Kerényi Lajos atya három részből álló lelkigyakorlatát, amelyet március 9. és 11. között az Országúti Ferences Plébánia esti hatos szentmiséinek keretein belül tartott.

https://www.youtube.com/watch?v=pNpMC4_YYcg

https://www.youtube.com/watch?v=G3NaUM-Sr1I

https://www.youtube.com/watch?v=h5bmXZcXLbQ

Hallgassátok tiszta szívvel!

Piarista öregdiák barátsággal, Áldott Húsvéti Ünnepeket kíván

Mikecz Tamás
MPDSZ főszerkesztő