2017. április 18., IX. évfolyam 3. szám

 

Meghívó a Piarista Szalon 5. összejövetelére

Volt(ak) egyszer azok a hatvanas/hetvenes évek… a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban…
Ismét rendhagyó órák a Piarista Szalon 5. összejövetelén

A tavalyi rendhagyó irodalmi órák sikerén felbátorodva hirdetjük meg második alkalommal „nosztalgia-rendezvényünket”, amelyen ez alkalommal lélekben a hajdanvolt Kecskeméti Piarista Gimnáziumba látogatunk el. Most is két rendkívüli piarista tanáregyéniség lesz a vezetőnk, akik ugyan már több évtizede elkerültek a hírös városból, az azóta végzett munkásságuk meghatározó volt az újabb generációk számára is.
Lukács László atya a keresztény magyar szellemi élet kimagasló alakja mint a Vigilia folyóirat több mint 30 éve működő főszerkesztője, neves egyházi előadó, továbbá a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megalapítója és első igazgatója, jelenleg professzor emeritusa. Ruppert József atya pedig 1991 és 2009 között Rómában generálisi asszisztensként működött, feladata volt a rendszerváltás után a közép-európai piarista rendtartományok újraszervezése, majd visszatérve Magyarországra, az erdélyi rendtartomány patronálásnak feladatát folytatta mint delegátus. Számos boldoggá avatási ügyön is dolgozott, senki nem ismeri nála jobban az elmúlt időszak magyar vonatkozású boldoggá avatási pereinek műhelytitkait.

Őket kértük fel tehát egy-egy rendhagyó tanóra megtartására, hogy gazdag piarista életpályájuk során összegyűlt kincseiből ők is osszák meg velünk a mának szóló, általuk fontosnak érzett tapasztalatokat és a jövőnek szóló üzenetükkel varázsolják vissza egy röpke másfél órára ifjúságunk elmúlt éveit.
Szeretettel várjuk a tanár urak minden tisztelőjét és az érdeklődőket
2017. május 18-én, csütörtökön délután 6 órára
a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára, ahol a következő órákat hallgathatjuk meg:
1. Dr. Lukács László SP: A Biblia és az irodalom
2. Ruppert József SP: Szemelvények 100 év magyarországi rendtörténetéből – egy közép-európai piarista „birodalom felbomlása”, majd a kárpát-medencei újrakezdés/fellendülés
A részvétel regisztrációhoz kötött. A közeli időpont miatt kérem gyors jelentkezésüket a piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címen. A regisztrált létszámtól függően béreljük ki vagy a Dísztermet, vagy az Auditorium Maximumot.
Kérjük, hogy azok, akik Kecskemétről indulnak az eseményre, 2017. április 30-ig regisztráljanak, mert kellő létszámú jelentkező esetén egy autóbuszt biztosítunk számukra az oda-visszaútra.
A összejövetelt kötetlen agapé és együttlét zárja az Aulában, amelyen mindnyájan a Piarista Diákszövetség vendégei vagyunk. Az órákról az iskolai Audió-vizuális Kör felvételt készít, amelyet DVD formában az érdeklődőknek később a Diákszövetségen keresztül hozzáférhetővé teszünk.

Szeretettel
Várgedő Tamás


Az MPDSZ 2017. évi rendes Közgyűlésének összehívása

Kedves Barátaim! Öregdiáktársaim!

A Magyar Piarista Diákszövetség Választmányának döntése alapján Szövetségünk ez évi rendes közgyűlését 2017. május 20. szombat délelőtt – a szokásoktól eltérően! – 10 órára hívom össze. Helyszíne a Duna-parti Piarista kápolna (Budapest, V. Piarista utca 1.).

A fenti időpontban megállapított határozatképtelenség esetén a közgyűlést ugyanezen a napon, azonos napirendi pontokkal 11 órára hívom össze. Ez a megismételt közgyűlés már a megjelentek számától függetlenül határozatképesnek minősül.

A közgyűlés napirendje:
1. Szentmise
2. Megnyitó, üdvözlés, a közgyűlés tisztségviselőinek megválasztása.
3. A napirend elfogadása.
4. Kitüntetések átadása.
5. Az Szövetség tisztségviselőinek beszámolója, különös tekintettel az idei piarista iskolai jubileumokra – Vita és határozathozatal.
a) elnöki beszámoló
b) főtitkári beszámoló
c) választmányi elnöki beszámoló.
6. Az MPDSz 2016. évi pénzügyi beszámolójának, közhasznúsági jelentésének és a Felügyelő Bizottság jelentésének ismertetése – Vita és határozathozatal.
7. Az MPDSz 2017. évi költségvetésének ismertetése és elfogadása – Vita és határozathozatal.
8. Beszámoló a Választmány által módosított Szervezeti és Működési Szabályzatról – Vita és tudomásulvétel.
9. A Piarista Alapítvány 2016. évi pénzügyi beszámolójának és közhasznúsági jelentésének ismertetése, beszámoló az Alapítvánnyal kapcsolatos tervekről – Vita és tudomásulvétel.
10. Agapé.

Az 5., 6., 7., 8. és 9. napirendi pontokhoz tartozó írásbeli anyagok az új honlapunkon ( www.mpdsz.hu) és a Szövetség irodahelyiségében (az első emeleten jobbra) május 1-től kezdve lesznek megtekinthetők.

Budapest, 2017. március 16.

Várgedő Tamás s.k.
A Választmány elnöke


Gyűjtés a Mikszáth téri PIAR Emléktáblájára

Kedves Öregdiáktársaink!

Bizonyára tudjátok, az Egyetemes Piarista Rend és magyar rendtartomány ebben az évben hármas jubileumot ünnepel: a Rend alapításának 400., a rendalapító Kalazanci Szent József szenttéavatásának 250., és a budapesti Piarista Gimnázium fennállásának 300. évfordulóját. Ezen alkalmakból mi, Magyar Piarista Diákszövetség vezetése tervbe vettük, hogy egykori iskolánk, a Mikszáth Kálmán téri Sophianum épületén emléktáblával örökítjük meg, hogy itt működött 1953 és 2011 között a Piarista Gimnázium. Ez az időszak ma (még) hosszabb, mint amit a piaristák 1917 és 1950 között, illetve 2011 óta a Duna-parti épületükben töltöttek. A jelenleg élő budapesti öregdiákjaink túlnyomó többsége is ebben az épületben végezte a középiskolai tanulmányait. A Gimnázium hirdetményéből hamarosan értesültök valamennyi, az évfordulókhoz kapcsolódó ünnepség és rendezvény időpontjáról és tartalmáról. A Mikszáth téri emléktábla avatása május 27- ére, szombatra van kitűzve. Az avatást követi a régi rendházi épület (ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik kara) bejárása, majd közösen átvonulunk a Duna-parti épületbe, ahol programok sorozatát készíti elő az iskola a számunkra. Ez a gesztus fejezze ki azt a szándékot, hogy a régi épületben felnőtt öregdiákok is elfogadják és szívükbe zárják az újat is. Az emlékek persze elsősorban a régi épülethez kötnek. Így ez az emléktábla a mi főhajtásunk lesz a saját múltunk és a minket nevelő szerzetestanáraink előtt.

Érezzük tehát magunkénak a táblaállítás ügyét és járuljunk hozzá lehetőségeinkhez mérten a tetemes, mintegy 2.5 milliós költségekhez. Önkéntes felajánlásaitokat a Magyar Piarista Diákszövetség OTP-nél vezetett 11708001-20504685 számú számlaszámára kérjük, a Közlemény rovatban „Mikszáth téri tábla” megjelöléssel.
Budapest, 2017. március 28.
Köszönettel

Strommer Pál MPDSZ elnök
és Várgedő Tamás MPDSZ Választmányi elnök


„Tanár úr volnék magam is…“ - 80 éve tért meg Teremtőjéhez Juhász Gyula

Élete folyamán helyettes tanárként jár városról-városra, mígnem 1907 őszén megérkezik Lévára, ahol a piarista gimnáziumban tanít. Nyolcvan évvel ezelőtt, ezen a napon, április 6-án halt meg Juhász Gyula, Babits és Kosztolányi egyetemi tanulótársa, jó barátja, a magyar irodalom egyik legelismertebb költője.

Ugyanabban az évben, amikor Lévára érkezik, megjelenik első verseskötete. Ma a lévai alapiskola az ő nevét viseli. Léváról Nagyváradra megy tanítani, utána Szakolcára, ebbe a morva-magyar határ mellett fekvő, valamikor nagyon híres, de ekkorra már csak múltjából élő poros városkába helyezik. Szakolcának szellemi élete nincs, néhány tanár, néhány pap és egy kincset érő könyvtár adhat alkalmat csupán a szabad idő eltöltésére. Ha a költő-tanár színházba akar menni, órákat kell vonatoznia Pozsonyig.
Szalatnai Rezső okos és szép könyvéből bontakozik ki előttünk Juhász tanár úr hivatástudattól áthatott, tanítványaiért rajongó, sőt harcoló, önzetlen pedagógusi alakja.

Tízéves korában íratják be szülei a szegedi piarista gimnáziumba. A család tele van reménnyel. Fiuk jól tanul, a legjobb diákok közé tartozik. Mégis nyomasztó évek ezek. Nem találja helyét az iskolában. Az intézmény lelketlen, a tanárok figyelme minden apróságra kiterjed ugyan, de a legfontosabbat, az érző, az ideát kereső ifjút nem veszik észre.
Így emlékszik vissza ezekre az esztendőkre: „Merev és makacs intellektualizmus volt az úr, mely a zsendülő (és zendülő), a fogékony (és robbanékony) fiatal intellektust a szellemi paragrafusok nádpálcájával fegyelmezte átlaggá egyéniség helyett. Az élet és a természet örök törvényei legtöbbször és legtöbb helyen a szabályok kaptafáit mutogatták”.
Az ilyen iskolának sosem volt érdeke embert nevelni, ebben az iskolában „rabszolgákat termelnek egy rabszolgarendszer számára”. Éppen azt nem kapta meg az iskolától, amit kezdettől fogva szeretett volna: a szabad szellemi életet.
Jókaihoz menekül. Együtt szárnyal csodálatos hőseivel. A regényekben nincs csalódás, aki igaz ügyet szolgál, az végül is győz. Aztán becsukja a könyvet és rádöbben, hogy a valóság más.
A szülők kényszerből papot akarnak fiukból. Mindössze egyetlen évig képes kitartani a váci papneveldében, nem bírja tovább. „Én élni akarok” – vallja be saját magának, aztán egy szép májusi napon otthagyja a papokat. Szülővárosában, Szegeden fejezi be gimnáziumi tanulmányait.
Éppen abban az évben, amikor érettségizik, meghal az édesapja. Özvegy anyja nem tudja tovább segíteni. Újra kéri a fiát: legyen belőle pap. A fiú az anyai szóra nemet mond, magyar-latin szakos tanárnak készül. Életének legszebb évei következnek. Kiváló eredménnyel teszi le tanári vizsgáit. Utána helyettes tanárként jár városról-városra.
Juhász Gyula ez idő tájt igen meggazdagodott zsurnalisztikájában egyre nagyobb teret szentelt pedagógiai nézeteinek. A poéta-tanári egyéniséget célszerű ezekből a cikkekből kibontakoztatni.
A költő-tanár máramarosszigeti és lévai tapasztalatainak következtetéseit sorolja, mikor kifakad a tanárképzés gyakorlatiatlansága, módszertani felszínessége, akadémikus tudálékossága ellen. Az ifjú tanár ugyanis a saját kárán tanulja meg, próbálja ki az összes volt és leendő pedagógiai módszereket.
A kezdő tanári problémákkal és keserűségekkel telten is a lényegre összpontosít: a gyerekekre. „A mai tanárok érzékeny lelkiismeretét csak egy tudat teheti nyugodttá: hogy a jelen formák közötti mennél több egyéni lelket önt kis barátaiba, mennél nagyobb szeretettel és megértéssel szemléli és segíti a jövendő virágok rügybontását és jövendő gyümölcsök megérését”. (Diák-tragédiák)
Juhász tanár úr pedagógiai felfogása gyermekközpontú, úgy hajol le diákjaihoz, hogy szeretetével magához emeli őket.
A művészeti nevelésről fejtegeti: „Szükséges volna ide a fogékonyság, lelkesedés a dolgok iránt, egy kis szabad, őszinte, érdektelen művészi lendület, amelynek szinte következetesen szigorú ellentétét látjuk érvényesülni a mai oktatás majdnem minden vonalán”. (Utazás egy arckép körül)
Másutt pedig azt jegyzi meg epésen, hogy: „Még ma is, a gazdasági megismerések aranykorában, Ricardo után, Marx után … még ma is meg kell nézni például a magyar történelem tanítását a középiskolában és egyetemen egyaránt, a gazdasági erők milyen szuverén tudni nem akarásával történik az”. (A magyar Rousseau)
A nevelési eszmények mellett, saját sorsán keresztül is, nagyon bántotta a költőt a pedagógusok helyzete. Mintegy önnön kiszolgáltatottságát éli át, mikor egy állás nélküli fiatal tanár öngyilkosságáról ír tárcát. (A tanár)
Az egész társadalomhoz fordul figyelmeztetésével: „Ha láttok öreg tanárt elnyűtt idegekkel szegényen és magányosan, aki egész nemzedékek boldogságát akarta, és maga mindenből kifosztva, csak a munka és vergődés tudatát viszi a sírba: gondoljatok a tanár tragikumára, amely néma, mint az igazi tragédiák”. (Tanárok)
Hogyan tanított? Szalatnai Rezső tollából: „Nagyon jó ember volt, soha nem büntetett. Nehezen tudott rendet tartani az alsóbb osztályokban. Ha folyosófelügyelete volt, ott mindig óriási zűrzavar és rendetlenség uralkodott. Érdekes azonban, hogy nálunk az osztályban ilyesmit sohasem tapasztaltam. Még a vásottabb fiúk is, a nagy csínytevők is, csöndes figyelemmel hallgatták, s önkéntelenül is engedelmeskedtek egyetlen szavának… Feleltetni Juhász Gyula nem szeretett, csak előadni… Mindössze negyedévenként egyszer hívott fel mindenkit, legalábbis a felső osztályokban, mindig az egész átvett anyagot kívánta. Tiszteletből iránta még a hanyag diákok is becsületesen igyekeztek megtanulni a leckét”.

Tanártársai valósággal áradoztak róla.

1911 elején felmondtak Juhász Gyulának. A létbizonytalanságra nem adott gyógyírt, hogy nyomtatott értesítőben köszönték meg derekas tanári munkáját.

Forrás: http://felvidek.ma/2017/04/tanar-ur-volnek-magam-is/


"A lélek útjai az Istenhez sokfélék" - A Költészet Napja alkalmából a Posticum kétnapos programsorozatot szervezett Jelenits István piarista szerzetes, irodalomtudós részvételével

A Költészet Napja alkalmából a Posticum kétnapos programsorozatot szervezett Jelenits István piarista szerzetes, irodalomtudós részvételével. A virágvasárnapi szentmisét előadóest követte.

A programok a költészet és a szellemi, fizikai önmeghaladás jegyében folytak. Szombaton biciklitúrát szerveztek Nagyvárad-Berettyóújfalu között, ez egyrészt a fizikai önmeghaladást képviseli, mivel a táv 43 kilométer, a határátkelés pedig azt szeretné érzékeltetni, hogy valójában nincs határ amely elválasztaná a szellemet. Berettyóújfaluban az ottani kulturális menedzser szervezett programot a csapat számára. A berettyóújfalui Bihari Népművészeti Alkotóházban szálltak meg, ahol Jelenits István előadást tartott Pilinszky Jánosról. A piarista szerzetes személye is összekapcsolja Berettyóújfalut és Nagyváradot, hangsúlyozta ki Nemes István, a Posticum programigazgatója, hiszen Berettyóújfalun született, az Alkotóház maga a szülői háza és Nagyváradon végezte a gimnáziumot. Az előadás után egy sétát tettek, ahol a piarista szerzetes az életéről, életútjáról beszélt.

A lélek útjai
Vasárnap este szentmisét tartottak a Posticumban, melyen Dsida Jenő, Hamvas Béla és Babits Mihály költemények is elhangzottak. Nemes István vezette fel a szentmisét. Mint elmondta, míg a teológia és a filozófia kötött nyelvek, szabályokkal, melyek szigorúan kijelölik az istenihez vezető utakat, a költészet és az istentisztelet oldott nyelvek – megoldja őket a szabadság, melyet a zsoltáros élvezhetett, amikor a hiátusban, amely a szemlélődés csendjét követi, kitört belőle az ujjongás az isteni teremtésben tükröződő valósága fölött. „Költészet és istentisztelet: ikernyelvek. Olyannyira, hogy olykor egymásba fordulnak és már nem tudni, hogy végződik a rítus és kezdődik a művészet, hol fordul át a dicsőítés, bűnbánat, szent előtti megrendülés versbe vagy drámába, az isteni értő látásába.”
A lélek útjai az Istenhez sokfélék, s az egyház minden regiszteren megszólítja az emberi lelket, hogy Isten segítségével felemelkedjen, mondta el Jelenits István a mise elején. Az ember a sebezhető élet hordozója, folytatta, ezért nem szabad elfelednünk, hogy ne az álmok világa felé tartsunk, hanem a lét mélységéből a magasság felé – valahogy úgy, ahogy az egyház a hit alázatos fegyverét a költészet szabadságával egyesíti. Virágvasárnap van – s ne feledjük, hogy a szépségre törő virágok gazdag játékossága mellett ez a nap Jézus passiótörténetét is magában hordozza. Jézus szenvedése ilyenkor közel kerül hozzánk, de ez nem arra való, hogy dogmává legyen, hanem arra, hogy indíttatást adjon emberi létünk fejlődéséhez.

Sebezhetőek vagyunk
Isten az emberrel közösséget vállalt, úgy teremtette, hogy sebezhető is legyen. Jézus a húsvét előtti estén megalapította a szentmisét, majd végigjárta a keresztutat, meghalt és feltámadt. Amint a későbbiek során elhangzott, fontos tudnunk, hogy sebezhetőségünkben is képesek vagyunk gazdag kapcsolatra Istennel, a gondviselő Isten felettünk gyakorolt atyai hatalmáról ne feledkezzünk meg! Ő nem csak szigorú tekintettel figyeli hibáinkat, hanem kész a megbocsátásra is, akkor, amikor az ember eliszonyodik saját magától és Isten elé menekül önmaga elől is. „Ebben a veszélyeztetettségben öleli át az Isten az embert, s szívet megrázó, ahogy létünk kockázatát magára veszi” – mondta a szerzetes.

Előadóest
A misét követően Bogdán Zsolt kolozsvári színművész és ifj. Csíky Boldizsár zongoraművész A lélek anyanyelvén című előadóestje következett, ennek során versek, versrészletek és zeneművek hangzottak el. Többek között Dante Alighieri, Arszenyij Tarkovszkij, Kányádi Sándor, József Attila, Ady Endre, Pilinszky János, Radnóti Miklós költeményeket hallgathatott meg a Posticum dísztermében összegyűlt közönség, melyeket szervesen egészítettek ki az elhangzó Chopin, Szkrjabin, Brahms, Rachmaninoff és Bartók művek.

Forrás: http://www.erdon.ro/a-lelek-utjai-az-istenhez-sokfelek/3441329


Henri Boulad atya a váci piaristáknál

A váci piarista gimnáziumban tartott előadást Henri Boulad. A szíriai keresztény családból származó jezsuita szerzetes a keresztény Európa és az iszlám vallási terjeszkedés viszonyáról beszélt, amelynek apropóját az utóbbi években kialakult migráns helyzet adta. Henri Boluad szerint a muszlim vallás terjeszkedése komoly veszélyt jelent a keresztény Európára, ezért a migrációval kapcsolatban az óvatosságra hívja fel a figyelmet.

Megteltek a Váci Piarista Gimnázium dísztermének széksorai péntek este, sőt a helyi média mellett az országos televíziók kamerái is megjelentek Henri Boulad előadásán. A meghirdetett 18 órai kezdéshez képest néhány perces csúszással a damaszkuszi keresztény családból származó, azóta a magyar állampolgárságot is felvett a jezsuita szerzetes is megérkezett akit létható lelkesedéssel fogadott a közönség.

A muszlim környezetben nevelkedett Henri Boulad előadásában arról beszélt, hogy szerinte a Közel-Keletről érkező migráció vallási értelemben jelentős veszélyt jelent a keresztény Európára. A jezsuita szerzetes vitatkozva Ferenc Pápa megközelítésével úgy látja, a muszlim vallás nemcsak a térítésével terjeszkedő, hanem demográfiai szempontból is, hiszen míg a keresztény családokban átlagosan csak másfél gyermek születik, addig a mohamedán házaspárok négy-öt gyermeket is vállalnak. Henri Boulad kiemelte, az áttérések is nőnek az európai fiatalok körében, aki viszont egyszer felveszi a mohamedán vallást, az később csak az élete árán tud szabadulni az új hittől. A jezsuita szerzetes szerint további problémát jelent, hogy az Unióban a már állampolgárságot kapott muszlimok is segítik a bevándorlást, közben pedig a média is egyoldalúan mutatja be a migráció jelenségét és nem beszél a valódi veszélyekről. Henri Boulad végül arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nem akarjuk, hogy Európa harminc éven belül muszlim legyen, akkor az állampolgárok szintjén kell ébernek és józannak lennünk.
A magát bizánci katolikusnak tartó Henri Boulad családja az 1860-as vallási üldözés során menekült Szíriából Egyiptomba. Henri Boulad ott született és 16 évesen lépett be a rendbe, majd később keresztény és muszlim egyetemisták közreműködésével megalakította a Kairói Caritast, amely menekülttáborok felállításával segítette a szudáni népírtás áldozatait. A jezsuita szerzetes édesapja szír, édesanyja olasz származású, franciául beszél, tanulmányait Franciaországban is végezte, később pedig munkásságáért megkapta a francia érdemrend tiszti keresztet, állampolgársági kérelmét ennek ellenére elutasították. Henri Boulad rendszeresen tart a világ számos pontján előadásokat, több könyv szerzője, 2017 március 16-án pedig az országházban magyar állampolgárságot kapott.

Forrás: http://estv.hu/news.php?extend.30722


Német diáklaborok találkozóján jártak a Kecskeméti Piarista Iskola tanárai

Az Erasmus plus pályázat támogatásával a Lernort Labor – Németországi Diáklaborok Szövetsége éves találkozóján jártak a kecskeméti Piarista Iskola – Öveges Diáklabor munkatársai. A labortalálkozó utáni napokban ezen felül még meglátogattak több hasonló intézményt Heidelbergben és környékén.

A Német Diáklaborok Szövetsége 2010-ben alakult 23 taggal, azóta közel 300 tagja van, közte mintegy 160 labor. Ezek az intézmények nagyrészt az egyetemekhez, a tanárképzéshez kötődnek, de sok működik alapítványok, kutatóhelyek, egyesületek, önkormányzatok, közoktatási intézmények fenntartásában vagy támogatásával is. A szövetség évente tart találkozót, idén a központi téma a laborok szerepe a pedagógusképzésben volt. Előadás hangzott el többek közt a laborokban folyó pedagógiai módszertani kutatásokról. A szekciókban is izgalmas témák kerültek elő: például a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos oktatási projektek, vagy a Lab2Venture program, amelyben vállalkozások adnak megbízásokat középiskolás diákoknak egy-egy projekt véghezvitelére. A rendezvény része volt a „Labor-túra” is, ahol a Würzburgban működő laborok munkájába kaphattak a résztvevők betekintést. Az egyetem M!ND diáklaborja például hallgatói szeminárium keretében minden szemeszterben fogad diákcsoportokat, ahol előre összeállított kísérletező dobozok segítségével csoportokban, nagy önállósággal kísérleteznek a diákok a földtudományok, biológia, kémia, fizika, informatika, matematika különböző területein.

A program bőséges lehetőséget adott szakmai kapcsolatok építésére is, a poszter szekcióban pedig számos labor kínálatát lehetett megismerni. A megnyitón a szövetség elnöke üdvözölte a Diáklabor Szövetég – Magyarországi Diáklaborok Egyesülete létrejöttét is, amely létrehozásában fontos inspirációt adott a német laborok együttműködése is.
A labortalálkozón a heidelbergi Explo Heidelberg diáklaborral közösen vettünk részt, és náluk folytattuk a programot az azt követő napon: molekuláris biológiai projektbe kapcsolódtunk be egy helyi Waldorf iskola diákcsoportjával. A projekt során DNS mintákat kellett összehasonlítani többek közt a tetthelyen talált mintával.
Emellett több más intézményt megtekintettünk, illetve kapcsolatokat építettünk a munkatársakkal:
Az EXPLO Heidelberghez tartozik még egy interaktív kiállítás elsősorban a fizika területéről, de épp egy az állatok érzékelésével kapcsolatos kiállítás is helyet kapott most ott. Hangtani, fénytani, de mechanikai kísérleteket is végezhetnek a látogatók az egyes állomásoknál.
A Pedagógiai Főiskolához tartozó Geco-Lab a földrajzi tanszékhez tartozik, és jól felszerelt labor, ahol a földrajzhoz tartozó kísérleteket végezhetnek a diákok és főiskolások: végezgetnek például talajtani vizsgálatokat, vagy modellezhetik a klímaváltozás következményeit, például a csapadék hatását különböző talajfajták és talajtakarás esetén.
Szintén a Pedagógiai Főiskolához tartozik a GIS-Station, ahol térinformatikai, a digitális geomédiai gyakorlatokat végezhetnek a diákcsoportok. Dolgoznak különböző évek műhold felvételeivel, láthatják az évek során bekövetkezett változásokat, vagy egy adott időpont műholdképeit is elemezhetik. Emellett geocaching projekteket is kínálnak az érdeklődőknek.
A mannheimi Technoseum egy nagy természettudományos múzeum, kiállítás, ami otthont ad egy diáklabornak is. Elsősorban a fizika, technika és robotika területén kínálnak projekteket. Lehet például a repülést modellezni. De kiegészítő programok is helyet kapnak: lehet például gyerekszületésnapot tartani, de akár céges csapatépítő programoknak is szívesen adnak helyet. A labor munkáját segítik fiatal és nyugdíjas önkéntesek is.
Az EMBL (Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium) egy olyan európai kutatóintézet, amelyhez újabban Magyarország is csatlakozott. A központja szintén Heidelbergben található. E laboratórium számára fontos a nyilvánossággal való kapcsolat, a tudomány népszerűsítése. Fogad ezért diák csoportokat is projektekre, és pedagógus képzéseknek is helyet ad. Emellett kihelyezett képzéseket is szervez, szívesen küldi munkatársait előadásokra, vagy internetes szemináriumokat is szervez. Találkozásunk során a Diáklabor Szövetség és az EMBL lehetséges együttműködéséről is egyeztettünk.
Az egyhetes gazdag program kapcsolatok kiépítését is szolgálta, de olyan tapasztalatok, minták megismerését is, amelyek alkalmazhatóak a magyarországi diáklaborok munkájában is. Az együttműködések reményeink és terveink szerint nem csak a tapasztalatok, tudások cseréjében, hanem közös diák projektekben is megnyilvánulnak majd.

szöveg és kép: Mikulásné Ferencz Zsuzsanna – Mikulás Domonkos

Öveges Diáklabor, Piarista Iskola, Kecskemét


A kommunizmus rémtetteit bemutató tabló-kiállítás

Január végétől egy hónapig volt látható a Keskenyúton Alapítvány Délvidéki Magyar Golgota című vándorkiállítása a könyvtárban. A tárlathoz kapcsolódó versenyen a nagykanizsai piarista iskola több csapata is dobogós helyen végzett. A tablókat a napokban az iskola főépületében is kiállították, így még több tanuló szerezhet tudomást a kommunizmus rémtetteiről.
 
Az idézetekkel ellátott, informatív tablók nemcsak a történelmi érdeklődésű gyerekek figyelmét keltették fel. Ez azért is fontos, mert a tapasztalatok szerint a legtöbb diák alig, vagy egyáltalán nem is hallott a kommunizmus rémtetteiről. „Otthon nem esett szó ezekről a dolgokról, úgyhogy sok újat tudhattam meg ezen a kiállításon. A keskenyut.hu oldalon további ismeretekkel gazdagodhatom a kommunista partizánok által elkövetett bűntettekről” - mondta el Dömötör Anna, a helyi piarista iskola diákja.

A korábbi kanizsai tárlathoz kapcsolódóan a város és a Nagykanizsai Polgári Egyesület tanulmányi versenyt hirdetett, amelyen a Piarista Iskola csapatai sikeresen szerepeltek. A tanárok ezért is örültek annak, hogy a vándorkiállítás az iskolájukba érkezik. „Kevesebbet tudunk a kommunizmus által elkövetett bűnökről. Látunk egyfajta kettős mércét, sokkal több szó esik a náci borzalmakról, míg a kommunizmus bűnei esetében elmaradt a nürnbergi perhez hasonló számonkérés. Épp ezért a mai családok 25 évvel a rendszerváltás után kevesebbet tudnak és beszélnek erről” - hangsúlyozta Göde Edit, a nagykanizsai Piarista Iskola igazgatóhelyettese.
A szervezők szerint erkölcsi kötelezettség és társadalmi felelősség, hogy az áldozatok emléke és a kommunizmus bűnei ne merüljenek a feledés homályába. „Eredményes az érzékenyítés: a ma felnövekvő fiatalok bele tudják élni magukat mások szenvedésébe. Erre van szükség az idősebb, s a "középnemzedék" számára is, azért, hogy esélye se legyen egy kereskedelmi terméknek – vagy táncversenynek, mint legutóbb városunkban – önkényuralmi jelvényt használni logóként” - vélekedett Papp János, a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnökhelyettese.
A Délvidéki Magyar Golgota című vándorkiállítást a nagykanizsai állomások mellett eddig Letenyén és Zalaegerszegen láthatták az érdeklődők, a közeljövőben pedig Hévízen és Szombathelyen mutatják be.

Mozgóképes interjú és az eredeti cikk: http://www.kanizsatv.hu/hirek/20468/erzekenyites/

Forrás: Kanizsa TV


Meghívó Piarista Nemzetközi Ifjúsági Találkozóra (aktív diákok számára)

Nemzetközi találkozóra hívunk, amelyen magyar és külföldi (lengyel, romániai) piarista fiatalokkal találkozhatsz.

Színhely: Budapesti Piarista Gimnázium

Időpont: április 21. este – április 23. ebéd

Program: sok-sok beszélgetés, ima, városnézés, koncert, esti közös bulik!

Költség: 3000 Ft részvételi díj + útiköltség Ha az összeg kifizetése gondot okozna, lehet kérni támogatást! Előleg: 3000 Ft. A jelentkezés és az előleg befizetésének határideje: április 3.

Jelentkezés és további információk az iskolai szervező tanárnál: Keserű György tanár úrnál vagy Nagy Mariann tanárnőnél.
Figyelem! Aktív, jelenleg is piarista iskolába járó diákokat várnak!

Várunk a Facebookon a Piarista Ifjúsági Találkozók csoportjába!


Fiatal piaristák jártak a Magyar Piarista Rendtartományban

A múlt hét során római teológiai tanulmányaikat befejezni készülő fiatal piaristák jártak a magyar rendtartományban, akik Kamerunból, Szenegálból és a Fülöp-szigetekről érkeztek. Látogatásuk ideje alatt betekintést nyerhettek a budapesti, kecskeméti, gödi és kanizsai intézmények és rendházak életébe Labancz Zsolt tartományfőnök atya kalauzolásával.

www.piarista.hu


Megjelent a Piaristák Ma tavaszi, húsvéti lapszáma

Megjelent a Piaristák MA tavaszi, húsvéti lapszáma, amelynek fókuszában a rendi jubileumok,az aktuális iskolai és rendi hírek, és a piarista múlt kulturális kincsei állnak.

A tartalomból: 
- Rendi jubileumok:hírek Rómából
- Magyarországi piarista jubileumok: 300 éves a budapetsi Piarista Gimnázium és a rendház, 25 éves a gödi szakiskola
- HIVATÁS: Szabó István SP
- Digitális mintaiskola projekt Budapesten és Kecskeméten
- Fabatka a Tanodában
- A vízicserkész: Bátori József SP

A lap elérhető a piarista oktatási intézményekben, kollégiumokban, plébániákon, könyvtárakban és bizonyos katolikus iskolákban, egyetemeken.

Lapozható, internetes verzió:  https://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_17_tavasz_lapozos

Áldott és kegyelmekben gazdag,a feltámadás fényét lelkekbe elhozó Húsvétot, kellemes olvasást és böngészést kíván a Piarista Rend Magyar Tartományának nevében is:

Szathmáry Melinda
főszerkesztő


Krisztus feltámadása átragyog a történelmi katasztrófákon – Beszélgetés Jelenits Istvánnal

A magyar költészetben számtalan vers jelent meg a húsvétról, költőinket mindig foglalkoztatta Jézus Krisztus kereszthalála, majd dicsőséges feltámadása. Jelenits István piarista szerzetest, teológust, tanárt kérdeztük.
 

– Akárcsak a karácsonynak, a húsvétnak is rendkívül gazdag az irodalmi hagyománya.
– A keresztény egyházi év legnagyobb ünnepe a húsvét. Karácsonykor Jézus születéséről emlékezünk meg, de annak időpontját nem ismerjük pontosan. Az Egyház azért választotta a decembert, mert akkor kezdenek hosszabbodni a nappalok. A húsvét időpontját azonban pontosan ismerjük az evangéliumokból. Egy ősi zsidó ünnep esett erre a napra. Még a szétszóratásban élő zsidók is összegyűltek ilyenkor Jeruzsálemben, hogy egyetlen templomukban megemlékezzenek az esztendő legnagyobb ünnepéről, az egyiptomi fogságból való szabadulásról. A szertartásban kiemelt szerepe volt a bárányáldozatnak: a kivonulás éjszakáján bárányt áldoztak, a bárány vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az öldöklő angyal, amelyik megölte az egyiptomiak első szülötteit, kerülje el őket. A zsidó húsvét ünnepe az Ószövetségben a holdtöltével kapcsolatos, nagyon bonyolult a kiszámítása. Pontosan meghatározott helye van az időben.

Mi abban hiszünk, hogy Jézus halála és feltámadása igazi szabadulást hozott, nemcsak Izrael népének, hanem az egész emberiségnek. Szabadulást nemcsak az egyiptomi szolgaságból, hanem a bűn és a kárhozat fogságából. Ezért is ennyire gazdag a húsvét háttere, gyökérzete. A bárány áldozata Krisztusban ismétlődik meg, ő az Újszövetség báránya: a keresztény húsvétkor nem bárányokat áldoztak, hanem Jézus önmagát áldozta fel bűneinkért, vállalta a kereszthalált, majd harmadnapra feltámadt. Ezért Isten bárányaként ünnepeljük. Az Eucharisztiát is a halálra készülő Jézus alapította, hogy együtt maradjon az Egyházzal. Ez egy húsvéti lakoma az ostyával, amely Krisztus testévé változik, és a borral, amely a vérévé. Az Egyházban rendkívül gazdag a húsvét liturgikus ünneplése, melynek során különböző szokások elevenednek meg. A húsvét mozgósítja az embereket, hiszen az egész világ előtt hirdetjük Jézus feltámadásának örömét. Mindez természetesen az irodalomban is megjelenik.
 

– Nyugodtan állíthatjuk: se szeri, se száma azoknak a költőknek, íróknak, akiket megihletett ez az ünnep...
– Mégpedig megannyi különféle módon. Előfordul, hogy költők gyerekkori emlékeiket idézik fel a verseikben, esetleg egy kis nosztalgiával, vagy villanásszerűen emlékeznek, máskor pedig teljes odaadással, vagy éppen a gyermekkori világ fölelevenítésével. A magyar költészetben is gazdag hagyománya van ennek. A kereszthalálhoz fűződő szenvedéstörténetet témájául választó költészetet szinte lehetetlen áttekinteni, okosabb, ha elsősorban a feltámadásra figyelünk. Ady Endrének van egy gyönyörű verse, a címe: A szép húsvét.
Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.
Miért tudjon Ő az embervérről,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?
Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.
Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?

 
– Itt a tavasz, az újjászületés tulajdonképpen természeti háttér Jézus feltámadásához.
– A vers a tavasz megújulását idézi fel bennünk, de valójában azt sugallja: mindannak a sejtelemnek vagy örömnek a megtapasztalása, amit felébreszt a lelkünkben, foglalata, igazi beteljesedése a feltámadás, amelynek híre a keresztény ember életében betölti a tavasz világát, értelmezi, kibontja azt. Így kapcsolódik össze ez: az emberek ősi biztatója a tavasz, ezenfelül pedig ott van a ráadás remény: „Állandó a tavaszi óra / S ilyen marad.” Az élet sodra magával hoz mindenféle szomorúságot, mégsem tudja legyőzni a tavasz hatalmát. Krisztus feltámadása pedig átragyog a történelmi katasztrófákon, újra és újra eloszlatja csüggedtségünket, kedvetlenségünket, kiragad, kiemel bennünket ezekből.

– A keresztény hit, a húsvét öröme még hitetlen költőinket is megszólította. Említene erre néhány példát?
– Szabó Lőrincnek van egy nagyon szép verse: Az Árny keze. Ez egy olyan ember költeménye, aki maga mögött hagyta a kereszténységet, gyerekkorának vallásosságát, és még is, megragadja őt egyetlen húsvéti mondat az evangéliumból: „Maradj velem, mert beesteledett.” Ebből a mondatból fakad a vers, amely így hangzik:
„Maradj velem, mert beesteledett!”
Bibliát hallgat a gyülekezet.
Alkony izzik a templom ablakán.
Hitetlen vagyok, vergődő magány.
„Maradj velem, mert beesteledett!”
– Ha így idegen, vedd emberinek,
súgja egy hang, s ahogy látó szemem
elmereng a régi jeleneten,
az emmausin és felejtem magam,
a sugár-hídon némán besuhan
egy örök Árny: lehetne Buddha is,
de itt másképpen hívják, és tövis
koronázza: én teremtem csupán,
mégis mint testvérére néz reám,
mint gyermekére, látja, tudja, hogy
szívem szakad, oly egyedűl vagyok,
s kell a hit, a közösség, szeretet.
S kezét nyujtja. Mert beesteledett.

– A versben, ha kimondatlanul is, ott van az irgalmas szívű Jézus, akihez a hitetlen vagy a hittől eltávolodott lélek is bármikor fordulhat szomorú magányában. A kereszténység lényegét kifejező ösztönös remény jelenik meg itt.
– A verset így is lehet értelmezni, de máshonnan is megközelíthetjük. Az emmauszi tanítványok csüggedten, reményvesztetten ballagnak az úton, és nem hisznek, pedig a többi tanítvány már találkozott a feltámadt Jézussal, és örömmel hirdette ezt. A két emmauszi szerint azonban bolondokat beszélnek, ezért ők szomorúan mennek hazafelé. Ebben a lelkiállapotban találkoznak a feltámadott Jézussal, aki melléjük szegődik, ám ők nem ismerik fel. Egészen Emmauszig halad velük, közben beesteledik. A tanítványok itt maradnak éjszakára, Jézus viszont úgy tesz, mintha tovább akarna menni. Akkor azt kérik tőle: „Maradj velünk, mert beesteledett.” Jézus teljesíti a kérésüket. A két tanítvány csak akkor ismeri fel, amikor megtöri és szétosztja közöttük a kenyeret: Hiszen ez maga a Feltámadott! Szabó Lőrinc nem sokkal halála előtt írta ezt a verset. Az öregkor küszöbére érve úgy érzi, az élet lüktető irama már nem tölti be úgy a szívét, mint korábban. Elfáradt, ereje megfogyatkozott, és ebben az állapotában szólítja meg az emmauszi mondat emléke. Krisztus pedig velük marad: itt vagyok, ne féljetek! A két tanítványhoz hasonlóan a magányos költő is odafordul Krisztushoz, abban a reményben, hogy a Feltámadott tőle sem tagadja meg a segítséget.
Ha már a hitetlen költőknél tartunk, nagyon érdekes Kassák Lajos Harangszó című verse is.

 
– A szocialista Kassák talán még Szabó Lőrincnél is távolabb állt a hittől.
– Ez valóban így volt, de Jézust nagyon szerette. Kassák szegény környezetből származott, munkások között élt. Az Egyház teológiai tanítása hidegen hagyta, de a keresztény ünnepek ősi szimbólumai megragadták, azokra tisztelettel tekintett. A kereszténységre úgy nézett, mint valami titokzatos reményre, amely nem hagyja, hogy az ember végleg elvesszen a vereségek, szomorúságok tengerében. Nézzük hát a verset:
Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik
a nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.
Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra
s ti is útszéli csavargók és mesteremberek
akik hű követői vagytok valamennyien
a nincstelenségben, az útban és az igazságban.
Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi
s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük
hogy vérünkből való s meghalt értünk a kereszten.

– Kassák a mindenkori kitaszítottak, a szegények védelmezőjét látja Jézusban, aki együtt érez velük?
– Igen. Az egyszerű ember nem járja be a teológia mélységeit, de szívével odafordul ahhoz a Krisztushoz, aki részt vállalt a nyomorúságunkból, a feltámadásával pedig azt hirdeti, hogy mégis érdemes élni, egymásra tekinteni, mert ebben a gyötrelmes földi világban is sok szépséget megtapasztalhat az ember. Örök életről nincs szó Kassáknál, de a földi élet viszonyai közt megmutatja Krisztus szegénységéből fakadó nagyságát.

 
– A keresztény hit központi eseményéről, Jézus Krisztus dicsőséges feltámadásáról, illetve ennek öröméről Tanár úr szerint Pilinszky János írt a legmegrendítőbben, Harmadnapon című versében, amely egyik kötetének címadó költeménye is.
– Ezt a verset csak akkor érthetjük meg igazán, ha elolvassuk a kötetben közvetlenül előtte elhelyezett  Ravensbrücki passió című költeményt, mert ez a két vers összetartozik. Pilinszkyt a II. világháború vége felé katonaként elvitték Nyugatra, akkor, amikor Magyarországra már bevonultak az oroszok. Németországban élte meg a háborús összeomlást és a béke beköszöntét, 1945 húsvétja tájékán. Ez a húsvéti csoda, hogy az elpusztult világ fölött megszólalnak a harangok, hirdetve a feltámadás örömét, nagyon mélyen megérintette, értelmet adva egyúttal annak a rengeteg gyötrelemnek, amit olyan megrendülten élt át. Pilinszky katonaként a ravensbrücki haláltábor közelében állomásozott. A lágerekből kiszabadultak az életben maradt, csontsoványra lefogyott rabok, és beszéltek az átélt szenvedéseikről. Mindez a dolgok végiggondolására késztette a költőt: az emberiségnek el kell merülnie nagypéntek szenvedésében ahhoz, hogy megértse a húsvét rendkívüliségét. A feltámadásból visszatekintve értelmet nyer a szenvedés és a nagypéntek is. Mind ezeket Pilinszky nem magyarázta, hanem a verseiben lenyűgöző, titokzatos erővel fejezte ki.

 
– A Ravensbrücki passióban nincs szó Krisztusról, mégis úgy érezzük, hogy jelen van a versben.
– Két rejtélyes utalás révén valóban Jézusra gondolunk. Már a címbeli passió szó is őt idézi. Olvassuk tehát a verset:
Kilép a többiek közűl,
megáll a kockacsendben,
mint vetitett kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.
Félelmetesen maga van,
a pórusait látni,
mindene olyan óriás,
mindene oly parányi.
És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt.
„Rabruha és fegyencfej”, a végén pedig alighanem meghal az a rab, aki a földre roskad. A német haláltáborokban esténként összehívták az egész tábort, és kiosztották a büntetéseket. Előfordult, hogy lelőtték azt, aki nem teljesítette a parancsot. Valami ilyesminek a tanúi vagyunk: valakit kiszólítanak, a többiek tudják, hogy a rabtársuk most meghal, de semmit nem tehetnek érte, döbbenten nézik végig a kivégzését. A Krisztusra utalás itt alig észrevehető, de a vers végén határozottá lesz: „elfelejtett kiáltani / mielőtt földre roskadt”. Krisztus a halála előtt kiáltott a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem... Bevégeztetett... Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ez a ravensbrücki rab „elfelejtett kiáltani”, talán maga sem tudta, de joga lett volna hozzá. Krisztushoz hasonló áldozatként kell meghalnia. A címen túl ez utal Krisztus szenvedéstörténetére, és ez állítja oda ennek az embernek a halála mögé Jézus halálát.
Tudatos szerkesztésre vall, hogy e vers tőszomszédságában kapott helyet a Harmadnapon című költemény. Ez a vers egyértelműen Jézus haláláról és feltámadásáról szól, de a ravensbrücki fák zúgnak fel benne. Így válik nyilvánvalóvá a két költemény szoros kapcsolata.
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
 

- Az utolsó mondat latinul van, azt jelenti: és harmadnapon feltámadott...
– Akkoriban, 1945-ben még latinul mondták a misét. A latin nyelvű szentmisében énekeljük a Hiszekegyet, s mintha hallanánk a feltámadás fölött örvendező, ujjongó dallamot. Harmadnapra legyőzte a halált! A kivégzett rab és a megfeszített Krisztus halála, sorsa összemosódik. Krisztus feltámad, a rabok nem támadnak fel. Ahogy azonban a ravensbrücki rab halála Krisztus halálát idézte, a vers azt sugallja, hogy Krisztussal együtt a rab is föltámad. Mindazok, akik Krisztussal együtt halnak meg, halálukban is Krisztus dicsőségét hordozzák már valamiképpen. Erről szól ez a két vers. És arról is, hogy a világtörténelemnek ezek az időről időre ránk szakadó, iszonyatos katasztrófái akkor nyernek, ha nem is magyarázatot, de valamifajta értelmet, csodálatos reményt, s akkor kapnak egyfajta sajátos megvilágítást, ha Krisztus halálának és feltámadásának történetében látjuk őket, ha annak erőterében keressük az értelmüket.

Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír


A Szűzanya húsvéti hite - Bocsa József SP elmélkedése

A sírba tételtől kezdve egy ember volt csak a földön, aki őrizte magában a feltámadás hitét, és ő a Szűzanya volt. Bocsa Jószef piarista atya elmélkedése.

Ennek a húsvéti hitnek az igazi ápolója és első képviselője a földön a Szűzanya volt.

A hagyomány úgy tartja, hogy a Szűzanyára való tekintettel rövidítette meg a Mennyei Atya azokat a napokat, hogy nem három nap lett belőle, hanem csak "harmadnap", ahogyan azt a Hiszekegyben is valljuk:  „Harmadnapon feltámadott a halottak közül.” Ha úgy lett volna, mint Jónással, hogy három nap és három éjjel tartózkodott a hal gyomrában, akkor Jézusnak csak Húsvét hétfőn délután három óra után kellett volna feltámadnia. De Ő már a 3. sírban töltött nap hajnalán feltámadt.
A Szentírásban ugyan nem szerepel, de a hagyomány úgy tudja – ezt Szent II. János Pál pápa is kijelentette – hogy Jézus feltámadása után elsőként Édesanyjának jelent meg, hogy megvigasztalja Őt, és megajándékozza a feltámadás örömével. Ő, a Feltámadott boldog anyja tud megajándékozni minket is a húsvéti hittel. Vagyis azzal a hittel, hogy most, amikor, Európára, a világra és az egyházra is oly nagy sötétség borul – minden emberi kilátástalanság ellenére is – közel a húsvét hajnala. Bár az egyház is a keresztre feszítésének az óráit éli, de éppen ezért közel van a feltámadás is.
(...)
Két személy, az új Ádám és az új Éva igenje kellett a megváltáshoz. A Szűzanya igenje Gyümölcsoltó Boldogasszony napján: Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint. És Jézus igenje Nagypénteken:  „Ha lehetséges, múljék el tőlem e kehely, de mindazonáltal ne az én akaratom legyen, Atyám, hanem a tiéd. ” Ha bármelyikük nemet mond, nincs megváltás és nem várhatnánk új ég és új Föld elérkezésére sem.

A Föld már Jézus halálának a pillanatában vajúdni kezdett. Hatalmas égzengés, villámlás volt, nagy földrengés támadt, minden elsötétedett, a templom függönye ketté hasadt. A régi befejeződött és valami egészen új kezdődött.
Ennek az újnak a kiteljesedéséhez, az új földnek az elérkezéséhez Jézus és Mária igenje mellett a mi igenünkre is szükség van. Jézus mint a misztikus test feje megtette, ami tőle telt az emberiség megváltása érdekében, és a Szűzanya is, de nekünk, mint az ő misztikus teste tagjainak is meg kell tennünk a magunkét. Cselekednünk kell ennek érdekében a Szentlélektől megvilágosított hittel és abból következő világos látással. És egyesítve minden cselekedetünket és szenvedésünket Jézus cselekedeteivel és szenvedéseivel, hogy e pusztuló világ romjai alól minél több lélek megmeneküljön és üdvözüljön, és hogy sokan megérhessük az új ég és új föld mielőbbi elérkezését, a feltámadt Üdvözítő második eljövetelét.

Bocsa Jószef SP

 


Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!


Reviczky Gyula: Húsvét

Reviczky Gyula: Húsvét

Fakadnak már a virágok, 
Kiderül az ég, 
És a föld most készül ülni 
Drága ünnepét. 
Szíveinkben, mint a földön, 
Ma öröm legyen, 
Feltámadt az isten-ember 
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel 
Sírját a dicső; 
Aki látja, hogy a földön 
Minden újra nő: 
Gondoljon feltámadásra, 
Mely örök leszen… 
Feltámadt az isten-ember 
Győzedelmesen.