Jubileumi hangverseny a Duna-parti Piarista Kápolnában |
|
A budapesti Piarista Gimnázium 300 éves fennállásának alkalmából a Vashegyi György vezette PURCELL KÓRUS és az ORFEO ZENEKAR ad koncertet Bach, Conti és Telemann műveiből korabeli, barokk hangszereken neves szólisták közreműködésével január 15-én vasárnap 19.30-tól, a Piarista Kápolnában.
Műsoron:
Francesco Bartolomeo CONTI (1681-1732):
Johann Sebastian BACH (1685-1750):
Közreműködik: A belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött, amelyet a koncert.januar.15@gmail.com e-mail címen lehet megtenni. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik. Várunk minden érdeklődőt szeretettel! Piarista Gimnázium, Piarista Rend Magyar Tartománya |
Piarista rend 2017: 400! |
|
A Piarista Rend világszerte az e naptárban látható események alkalmával kiemelten is ünnepli a rend alapításának 400. jubileumi évét. Erre a közös ünneplésre hívunk minden piarista családhoz tartozó barátunkat a "nevelni - hirdetni - átalakítani" mottó jegyében! #Calasanz400 |
AZ IGE SZOLGÁLATÁBAN |
|
Korábban már kétszer is hirdettük, s most örömmel adok tájékoztatást arról, hogy Advent első vasárnapjától beindult az a kezdeményezés, hogy a tanév minden vasárnapján este 18 órakor szentmisét tartanak piarista szerzetesatyák az öregdiákok részére a Piarista Kápolnában (Bp. V. Piarista u. 1., 2. emelet – bejárat a Gimnázium portáján át).
Úgy véljük, hogy a valaha létezett rendszeres öregdiákmisék megszűnése rendkívül sajnálatos volt; a
spirituális-szellemi találkozás hiányát valamennyien éreztük, akik kötődünk a piarista karizmához. Az
elmúlt években csak az egyházi év két nagy ünnepkörének konferenciabeszédei és szertartásai, a
Szövetség éves közgyűlése és az alkalmi osztálytalálkozók hozhattak össze minket, öregdiákokat a
Piarista Kápolnában. Ezzel nemcsak a csak itt, a piarista környezetben átélhető sajátos hitélmények lehetősége
szűkült be, hanem ezeknek a megritkult összejöveteleknek a közösségteremtő ereje is sokat vesztett ahhoz képest, amit a rendszeres
szentmisék közvetíthettek volna számunkra. Lelkesen hívom tehát én is az öregdiákokat, hogy havonta legalább egy-két alkalommal éljenek a felkínált lehetőséggel és jöjjenek el Piarista Kápolnába az öregdiákmisére! Töltsük meg a Kápolnát!
Várgedő Tamás A mostani vasárnap különlegessége, hogy a szentmise után ½ 8-kor az iskola fennállásának 300 éves évfordulójához kapcsolódó ünnepségsorozat keretében az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus ad hangversenyt Vashegyi György vezényletével Telemann, Conti és Bach műveiből. Előzetes regisztrációt kérnek a koncert.januar.15@gmail.com címen. |
Piarista Bál Vácott |
|
Kedves Szülők, Öregdiákok! Ismételten szeretném felhívni a figyelmüket a 2017. január 28-án, 18 órakor kezdődő VII. Piarista Bálra. Idén újra jubileumot ülünk, az iskola újranyitásának 25. évfordulóját! Helyszín: az iskola Díszterme.
A jó hangulatról idén is a Made In zenekar gondoskodik.
Megköszönve tavalyi nagylelkű segítségüket, kérjük, idén is támogassák célkitűzéseink
megvalósulását a szülői bálon való részvételükkel vagy támogató jegyek
vásárlásával, felajánlásaikkal! Jegyek és támogató jegyek január 25-ig a szervezőknél és az iskola portáján kaphatók. A januári szülői értekezletek időpontjában, 2017. jan. 23-24-25-én 16.30-tól 19.00 óráig az iskola aulájában biztosítunk lehetőséget a vásárlásra. A továbbiakban nincs lehetőség jegyvásárlásra!
Jegyek rendelhetők telefonon is a következő telefonszámokon és e-mailen: A belépők ára 5.000 Ft, támogató jegyek 1.000 Ft-ért vásárolhatók. A tombola ára 300 Ft. Fontos változás, hogy idén az ülőhelyeket elektronikus úton foglalhatják le kedves vendégeink. A foglalás a jegyvásárlás sorrendjében történik. Bővebb információért látogassák meg az iskola honlapját, ott kattintsanak a báli plakátra, majd egy rövid regisztráció után foglalják le ülőhelyeiket a kívánt asztalnál. Utólagos átfoglalásokra csak a SZABAD helyek függvényében van lehetőség! Az ültetéssel kapcsolatban semmilyen reklamációt nem fogadunk el utólag, tehát siessenek mielőbb megvásárolni jegyüket és foglalják le ülőhelyeiket! A műsor részleteiről, a vacsoráról, a tomboláról a fenti weblap nyújt bővebb tájékoztatást Önöknek. Szeretettel várjuk Önöket! |
Megjelent a Piaristák MA téli és egyben ünnepi lapszáma! |
|
Megjelent a Piaristák MA téli és egyben ünnepi lapszáma!
A tartalomból: Lapozható, internetes verzió: https://issuu.com/szathmar…/docs/piaristak_ma_16_tel_digital |
Átkacsintani a lövészárkok fölött |
|
Beszélgetés Bozók Ferenc piarista pap tanárral, költővel – Gyöngyösön született, a Gyöngyöshöz közeli Domoszló volt gyermekkora színtere. Nagymamájától hagyományos vallásos nevelést kapott, mint mondja, „családunkban egyedül ő járt templomba”. Az elsőáldozáson és a bérmálkozáson „csak úgy átestem”. Édesanyja akkor került a templom közelébe, amikor kamasz fia ministrálni kezdett. A magyar–történelem szak elvégzése után, friss diplomásként Gyöngyöspatán tanított évekig. Az általános iskolába nagy számban jártak cigány gyerekek, „rengeteg küzdelemmel kellett szembenéznünk, de csupa szív és egymást szerető tantestület dolgozott ott. A roma gyerekekkel nem volt különösebb gondunk, talán csak annyi, hogy amikor kitavaszodott az idő, voltak, akiket már úgy kellett összehalászni, nemigen akartak iskolába járni”. Bozók Ferenc (1973) ma piarista szerzetes tanárként a rend váci gimnáziumában tanít magyart, történelmet és hittant. Költeményei irodalmi folyóiratokban jelennek meg, hat önálló verskötete látott napvilágot, emellett esszéket és irodalmi interjúkat tartalmazó könyveket adott közre.
Kedves atya, térjünk vissza kissé az időben. Hogyan formálódott papi-szerzetesi hivatása?
Viszonylag későn, harmincéves korában jelentkezett a piarista rendbe, Kállay Emil, majd Urbán József
tartományfőnöksége idején.
A szerzetes, a pap és a tanár – ez az a hármas, amelyre a hosszú készülődés után rátalált?
A tanár gyóntatója a diáknak, aki azután ott ül vele szemben a tanórán.
Költő és esszéista. Pap költő, katolikus költészet – zavarban vagyok ezekkel a fogalmakkal. Mennyiben érvényes
megállapítások?
Az úgynevezett pap költőknél érezni, hogy van egy pont, ahonnan nem mer – nem tud? – továbbmenni, s következik a
lezárás. Az igazi művészet – témájától függetlenül – szakrális művészet, a
mindenségre irányul, de mindazon kínlódáson, fájdalmon, szépségen – imént említett
fogalmával, a gyónás mélységén – keresztül, amely az emberélet sajátja.
A költészethez sajátos lelkiállapot, hangulati atmoszféra szükséges. A pap, a szerzetes, akinek megvan a maga
szigorú napirendje, s mellette ott a tanári elfoglaltság, hogyan tudja beleélni magát a költészeti miliőbe?
A nyár valóban nem tekinthető alkotói, termékeny időnek…
Az irodalomban tragikus szakadék tátong az úgynevezett szekértáborok között. Lehet-e hidat verni e szörnyű
szakadék fölött?
FÉNYSZONETT
Kezed ha gyújt köröm-picinyke mécsest,
Az utcalámpa fényzuhany: csorog rád,
A szurkos éj kísértetek barátja,
Egy kontinensnyi éjsötét szakadt rám, Forrás: http://ujember.hu/atkacsintani-a-loveszarkok-folott/ |
Ünnepi interjú Nagy Attila igazgató úrral |
|
A váci Piarista Gimnázium újraindulásának 25. évében olyan emberekkel készítettünk ünnepi interjúkat , akik az elmúlt 25 évben fontos szerepet játszottak iskolánkban.
A PIÁR-MÉDIA stábja karácsony előtt Kecskeméten járt, és Nagy Attila tanár úrral találkozott. Ő 1998
és 2003 között tanított a Váci Piárban. Pályája is itt kezdődött. Tanított, osztályfőnök volt,
majd igazgatóhelyettes. Fontos szerepet játszott az iskola közösségi életének fejlődésében. Azóta is
szeretettel gondolunk rá.
Ezt az "anyagot" a csoport alábbi tagjai készítették: Büszke vagyok a csapatra! Jó szórkakozást kívánunk a kedves nézőknek!
Kalász Ákos, igh., Forrás: http://blog.vac.piarista.hu/unnepi-interju-nagy-attila-igazgato-urral |
93 éves korában elhunyt Stéhli Ferenc piarista konfráter, gimnáziumi tanár. |
|
2016. december 10-én, 93 éves korában elhunyt Stéhli Ferenc piarista konfráter, gimnáziumi tanár. Szeretettel és
hálával gondolunk Feri bácsira, aki hosszú éveken át segítette a rend munkáját önzetlenül,
tiszteletből. Sokan ismertük alacsony és az évek során egyre jobban meggörnyedt, de mindig ruganyos alakját, ahogy elmaradhatatlanul megjelent a budapesti piarista könyvtárban, hogy dolgozzon, segítsen, és közben elbeszélgessen barátaival. Egész életét ez a szüntelen munka, a folytonos szellemi érdeklődés, a töretlen haza- és istenszeretet és a piarista rend iránti nagy tisztelet jellemezte.
Kispesten született 1923. március 8-án, de szülei Pestszentlőrincen éltek; itt töltötte fiatalkorát, és ott
élt haláláig. Édesapja kovácsként dolgozott a kispesti traktorgyárban. A kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban
érettségizett 1941-ben, jeles eredménnyel, majd latin-francia szakos tanárnak készült a Pázmány Péter
Tudományegyetemen. A háború alatt a behívót elkerülte, és a legnehezebb hónapokat rokonainál, Zamárdiban
töltötte, majd az orosz csapatok bevonulása után biciklivel ment haza szüleihez Pestszentlőrincre.
Egész életében rajongott a komolyzenéért, és az évek során nagy lemezgyűjteményre tett szert. Ennek
köszönhetően 1949/1950-ben a veszprémi gimnáziumban, ahol éppen nem volt énektanár, ő tartotta a zenetörténet
órákat. Második szaktárgyát, a franciát viszont a diktatúra viszonyai között soha nem taníthatta. Sőt, ha
tanár akart maradni, meg kellett szereznie az orosztanári diplomát. A hároméves tanfolyamot 1952-re fejezte be. Szeretettel és hálával gondolunk Feri bácsira, imádkozzunk lelki üdvéért! Koltai Andrés, Piarista Rend Magyar Tartománya |
Öveges József emlékfal létesült a Csodák Palotájában,a Camponában |
|
A Csodák Palotája december közepétől emlékfallal idézi meg az intézmény megálmodójának életpályáját a róla elnevezett előadóterem mellett. Szakmai partnerekkel együttműködve követjük végig a hazai tudománynépszerűsítés meghatárózó alakjának oktató-nevelő munkásságát. Bemutatjuk azt is, hogy a róla elnevezett intézmények és szervezetek miként őrzik emlékét. A fal kialakításánál Paszternák András projektfelelős Décsi Andreával ( Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Öveges József Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája ), Koltai Andrással ( Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára), Cselenkó Verával ( Öveges emlékház - Páka), Leibinger Jánosnéval (Öveges József Tanáregylet) és Nikodém Gabriellával (Bélyegmúzeum) működött együtt. Köszönet mindannyiuknak, munkatársaiknak és intézményeiknek, hogy partnereink az Öveges Józsefre történő emlékezésben, melynek időszerűségével a Csopamedia egy korábbi posztjában foglalkoztunk. Az információs tablók grafikai munkáit Budavári Eszter végezte, a szövegek gondozásában Serfőző Andrea működött közre, a tárlat kialakításában Üzemeltetési Központunk munkatársai, Mihályi Mátyás és Komlósi Gábor vállaltak feladatot. Az emlékfal a Csopa Campona kiállítóterében tekinthető meg. Forrás: csopamedia.blogspot.hu |
Jelenits István: szükségünk van a karácsonyi csendre |
|
- Tudunk még ünnepelni?
– Ma szinte összehasonlíthatatlanul békésebb az életünk, mégis sokan rohannak. Nehezebb megélni a
karácsonyt?
– Mégis, hogyan lehetséges ez a találkozás? Mit kell érte tenni?
– Szomorú jelenség, hogy az ünnep környékén megnő az öngyilkosságok száma. Mi ennek az oka?
– A hívő ember szerint azonban nincs értelmetlen élet. Keresztény még Magyarország?
– Most már van közvilágítás, jobbak az utak - a templom azonban szinte üres.
– Hogyan válaszolhat erre a helyzetre az egyház? A közösségeket kellene megerősíteni?
– Ferenc pápa épp Krakkóban buzdította a fiatalokat, félig-meddig képletesen, hogy keljenek fel a
díványról. Miért vannak ott egyáltalán?
– Erdő Péter bíboros mondta többször, szinte heroikus küzdelem nem családban felnőni. A család
válságban van. Mi ennek az oka, és mit kellene tenni?
– Többször említette a gyermekkorát. Milyen családból származik?
– Közben a médiából sem az hallatszik, hogy törődjünk többet és jobban egymással, hanem hogy
valósítsuk meg önmagunkat.
– Emlékévek sorát szervezik, szinte mindig felmerül a szabadság ügyének fontossága, amiért oly
sokan ontották vérüket az évszázadok során. Az előbbiek tükrében ma szabadabbak vagyunk, mint nehezebb
sorsú elődeink? Mi a valódi szabadság?
– Mit kíván karácsony alkalmából a magyar társadalomnak? Kacsoh Dániel Forrás és kép: Magyar Hírlap |
Feloldozás - Interjú Kerényi Lajos atyával |
|
Aki a létező szocializmus éveiben elfogadta a szerzetes papi életre kapott meghívást, nem sok jóra számíthatott. Kerényi Lajos piarista szerzetes pontosan tudta ezt. De az sem volt kétséges, hogy a perspektíva nélküli rendszer össze fog omlani, ahogyan a diktatúra kiszolgálóinak élete is zsákutcába kerül. Néhányuknak azonban sikerül megbánást mutatniuk a haláluk előtt. Olti Vilmos vérbíró is neki gyónt meg bűneiért a kórházban. A tavalyi volt a negyvenedik adventje a Külső-ferencvárosi Szent Kereszt Plébánián. Az Ecseri út és az Üllői út kereszteződésénél épített XX. századi neoromán templom melletti épületben található a plébániahivatal, a felső szinten a lelkészlakások. A hivatal társalgóját, ahol életének tanulságairól beszélgetünk, nemcsak az ide tartozó hívek láthatták már ügyintézéskor, összejövetelek alkalmával, hiszen Kerényi Lajos atya rendkívül népszerű lelkipásztor, messzi földről zarándokolnak hozzá tanácsért, segítségért, feloldozásért a hívek, különösen a fiatalok. És számtalan televíziós felvétel is készült már a nagy ónémet tálalószekrény előtt. – Korábban évente-kétévente „dobáltak” különböző plébániákra, büntetésből – mondja. – Majdnem a fél országot megismerhettem így. Ásványrárótól Angyalföldig több mint tízszer helyeztek át.
MEGTÉRÍTENI A SZOVJETUNIÓT Kerényi Lajost a hatvanas években a III/3-ba is be akarták építeni. Nem jártak sikerrel. Most, hogy hozzáférhetővé váltak a titkosszolgálati akták, kikérte a róla összeállított jelentéseket. Túlságosan nagy meglepetést nem okoztak számára az iratok, hiszen, mint mondja, a kémkedéssel megbízott emberek olyanok voltak, mint a piócák: nehéz lett volna nem észrevenni a szándékukat. A félelem komoly tényezővé tud válni az ember életében, de nem hagyta magát megfélemlíteni. – Amikor a piaristáknál jelentkeztem, már nagyon edzett voltam – emlékezett vissza fiatalkorára. – Érettségi előtt, tizennyolc éves koromban besoroztak, és frontharcosnak vittek a dunántúli hadműveletekhez. Az oroszok elfogtak, és kivittek a Donyec-medencébe, szénbányába. Először ott találkoztam közelebbről a szocializmus világával.
Testvérével együtt lett hadifogoly. Szenet fejtettek, lapátoltak. A hadifogság, minden nehézség ellenére, meg is
erősítheti az embert. A fiatalkori lelkesedés különleges akciókra indította az összeszokott magyar gimnazistákat.
– Páran, tizennyolc év körüli fiúk, nagyon összetartottunk – mondta. –
Lelkileg jól föl voltunk készítve. Elhatároztuk, hogy megtérítjük a Szovjetuniót. Bíztunk a
kereszt erejében, és igazunk is volt. Az oroszok szinte mindenünket elvették, a bőrből készült katonai bakancsaink helyett
például fatalpú, vászonfelsőből álló hitvány lábbeliket kaptunk. Sík–Schütz
Imádságoskönyvemet és Kempis Krisztus követése kötetemet viszont megtarthattam, haza is hoztam és
„ereklyeként” őrzöm ma is. Elvették kereszt-nyakláncainkat is. Ám hamarosan visszaloptuk, és mindig jól
láthatóan viseltük, hadd sugározzon, hadd vegyék észre minél többen. Az ezüstlánc nem kellett, csak a
kereszt. Amikor meglátták, jöttek is hozzánk a felszíni munka során vékony lábú, felpuffadt hasú,
skorbutos helyi kisgyerekek, akik csókolgatták a Szovjetunióban ritka kincsnek számító keresztet. Éreztük: jelen
van az Isten.
Sík Sándor volt a rendfőnök, neki megmondták, hogy ebből börtön lesz. Nem rögtön visznek el, de majd jönnek értünk. Felkészültünk a legrosszabbra, éjszakákon keresztül vártuk, mikor jönnek újból a Pobedával. Végül csak idézést hozott a posta, a Markó utcába. Amikor bementünk, Lénárd Ödön rendtársunkkal találkoztunk, ő már bilincsben volt. A kihallgatónk volt Olti Vilmos. Hosszasan faggatott minket, nem a legbarátságosabb modorban. Végül nem ítéltek el, de nagyon ránk ijesztettek. „MEGHALT A JÓSKA”
Vácott Pétery József megyés püspök szentelte pappá, és a szerzetesrendeket ért 1950-es
korlátozások miatt rögtön egyházmegyei megbízatást kapott: az alsó-krisztinavárosi templomban lett
káplán. Napi teendői közé illesztette a kórházak látogatását, kórteremről kórteremre járt.
Kerényi Lajos úgy látja, hatvannégy év alatt sokat változtak az emberek. 2016-ban a betegek is másmilyenek, mint 1952-ben
voltak. Régebben lényegesen nyitottabban, megközelíthetőbben éltek. Ott van a jó bennük most is, de nem tud szóhoz jutni
a félelmek meg a függések, az ital, drog vagy akár csak a hétköznapi megszokások miatt. De függést okozhat a
félelem vagy a kényszerképzet is. Manapság rengeteg a kényszerképzetes ember! A GYILKOS ÖLELÉSE Az 1948-ban Kerényi Lajos piarista kispapot kihallgató Olti Vilmos egy évvel később már főszerepet kapott a szörnyű színjátékban: az ő elnökletével tárgyalta a Budapesti Népbíróság Különtanácsa a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel, hűtlenséggel, valutaüzérkedéssel vádolt Mindszenty József perét. A tragikus történet ötven évvel később ért véget. Nemcsak a sok ember haláláért felelős Kádár János gyónta meg bűneit a halálos ágyán, ez történt a Mindszenty-perben kulcsszerepet játszó Olti Vilmos vérbíróval is. Nagy szerencséjére Kerényi Lajos mind a mai napig látogatja a kórházakat, egy hét alatt kilencet keres föl. – Szobáról szobára kopogtatok – mondja –, és ha jelzik, hogy szükség van rám, beszélgetek a betegekkel. Legtöbbet haldoklókkal és öregekkel vagyok. Ott már letisztul minden. Nyitottabbak, de sok a félelem is. Meg kell értetni velük, hogy az emberi élet nem ér véget a földi halállal.
Az egyik szobában odaléptem egy idős emberhez, megfogtam a kezét, és mondtam neki, hogy nem akarom zavarni, de én vagyok itt a
lelkipásztor, Lajos atya, csak köszönteni szeretném. Senkire se erőltetem rá az utolsó szembenézés
lehetőségét. Először összefüggéstelenül, zavartan beszélt, levegő után kapkodott, fel akart ülni.
Segítettem neki. Láttam, hogy nagyon vívódik önmagával. Aztán már fel akart állni. Ebben is
segítettem. Kitámogattam a folyosóra, és még mindig nem értettem, mit is akar. Egyszer csak összeszedte magát
és megkérdezte:
Az Úr mindent megad, hogy kiemelkedjünk a kisszerűségből, túllépjünk a félelmeinken, visszakapjuk személyiségünket, de nekünk is kell tennünk valamit. Több mint hatvanéves kórházlelkészi tapasztalat után azt mondhatom, hogy még nem láttam senkit Isten nélkül meghalni. Az ember Istenhez hanyatló árnyék. Forrás: Fáy Zoltán, Magyar Idők Kép: Éberling András |
175 éve született Magyar Gábor piarista szerzetes, iskolaigazgató |
|
1842. január 10-én, Kiskunfélegyházán született Magyar Gábor tanár, piarista szerzetes, iskolaigazgató és közéleti személyiség. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Szegeden végezte. 1859 szeptemberében, Vácott lépett be a piarista rendbe. A pesti főgimnáziumban érettségizett, míg tanári oklevelét a pesti egyetemen szerezte 1869-ben, földrajz-történelem szakon. Tanított a piarista rend gimnáziumaiban, előbb Tatán és Nagykanizsán, majd az 1866-1867-es tanévben Kecskeméten. Ezt követően Szegedre ment, és élete végéig a Tisza-parti városban oktatott. Az iskola falain kívül a város kulturális ügyeiben és mozgalmaiban és az irodalom terén is széles körű tevékenységet fejtett ki. Minden fontosabb közdologban részt vett. Mint szoborbizottsági elnök buzgólkodott a Dugonics-szobor létrehozásán, rendezte a Szegednek ajándékozott Somogyi-könyvtárat, a Dugonics Andrásról elnevezett irodalmi társaságban a tudományos osztály elnöke volt, az iskolai értesítőkben pedig tanulságos cikkeket tett közzé. Megírta a gimnázium történetét is. Nagy hűséggel és lelkesedéssel szolgálta rendjének minden ügyét.
A Magyar életrajzi lexikon szerint
„Dugonics Andrásnak jutott az a szerencse, ami az ő rendtársai közül csak nagyon kevésnek, hogy ugyanazon házban
tölthette élte végnapjait, melyben gyermekkori boldog óráit; ugyanazon helyen halhatott meg, a melyen született. Ez a ház,
pedig áll Szegednek fölső városában, a minoriták templomának a terén. Akkor fényképezték ezt le,
midőn 1876-ki évben Dugonicsnak szobrot emeltek a reál-tanoda előtt. A ház előtt áll akkori gazdája, Körösi József
feleségével együtt. Fejök fölött látható egy márványtábla a falba illesztve, melyre Magyar
Gábor akkori szegedi főgymnasiumi igazgató e szavakat vésette: E házban született, élt és halt meg Dugonics
András. 1740–1818.”
Forrás: hirösnaptár.hu, Félegyházi Közlöny |
PIARISTA HIVATÁSOK - Dr. Perendy László SP: „Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy ott lehettem nagy döntések megszületésénél…” |
|
Dr. Perendy László piarista szerzetes a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Ókeresztény Történeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, a Magyar Patrisztikai Társaság alapító és elnökségi tagja. 2016. augusztus 18-án, nemzeti ünnepünk alkalmából, a Pesti Vigadó dísztermében tartott ünnepségen Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományoztaPerendy Lászlónak példamutató tanszékvezetői és kutatói munkája, valamint értékorientált egyetemi oktatói tevékenysége és a fiatalokat egészséges életmódra, illetve sportra nevelő, évtizedes önkéntes feladatellátása elismeréseként. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele életútjáról, jelenlegi tevékenységéről.
Életrajzában olvassuk, hogy a Zala megyei Gelsén született 62 évvel ezelőtt. Milyen szellemi és lelki örökséget
hozott a családjából? Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára?
- Még nincs húszéves, mikor belép a piarista rendbe, örökfogadalmát 1980 szeptemberében teszi le, majd fél
évre rápappá szentelik.Mi volt az a meghatározó élménye, amely elindította a szerzetesség felé
vezető úton?
Kik voltak Önre igazán hatással?
- Egyszerre ismerjük Önt „reál” és „humán” szakos pedagógusként:
1981-ben az ELTE TTK-n diplomázott biológia-kémia szakon, majd egy évvel később megszerezte az angol szakos tanári
diplomát is.Doktori fokozatot szerzett 1985-ben a természettudományok területén, majd 15 évvel később
teológiából is doktorált a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1992-2000 között a Kalazantínum Piarista Hittudományi
Főiskolán patrológiát tanított; máig is a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola patrológia tanára.
Hogyan kapcsolódnak ezek a területek egymáshoz az Ön életében, milyen szépségeket rejtenek magukban?
-
Hogyan vett részt a kommunizmusban bezárt piarista iskolák újraindulásában egykori nagykanizsai tanárként,
igazgatóként?
- A piarista renden belül volt gimnáziumi tanár, igazgató, tartományfőnöki asszisztens és házfőnök is. Mely
időszakokra emlékszik vissza igazán szívesen és miért?
- Az elmúlt öt évben is rendkívül aktív: az Egyháztörténelem tanszék vezetője, egyetemi tanár
a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Magyar Patrisztikai Társaság alapító tagja, amelynek
2006-tól 2012-ig elnökségi tagja is volt. Mit kell tudnunk az utóbbi szervezet fő küldetéséről, jelenlegi
tevékenységéről?
- Állami kitüntetését többek közt a fiatalok sportos életvitelre való neveléséért is kapta. Mely
sportága(ka)t kedvel és űz szabad idejében?
- Visszatekintve eddigi szerzetesi és tanári pályájára, mit jelent az Ön számára PIARISTÁNAK lenni?
Szathmáry Melinda - Perendy László SP |
PIARISTA HIVATÁSOK - Szabó Dániel SP: „Azt hiszem, hogy Krisztus mindig is vonzó ideál lesz…” |
|
Szabó Dániel a kecskeméti Piarista Gimnáziumból érkezett a rendbe Márkus Rolanddal egy időben, akivel 2015
augusztusától a Kalazantinum (piarista növendékház) lakója. Idén tavasszal nyílt napokat szerveztek
Kalazantinumi Napok címmel, ahová szeretettel várták a szerzetesi hivatás iránt érdeklődő, még útjukat
kereső
11. és 12. osztályos tanulókat és érettségizett diákokat, akik szívesen belepillantottak egy
hétvégére a növendékház életébe. A nyílt napokat követően beszélgettünk Danival
saját hivatásáról, életútjáról.
Mi inspirált a piarista rendbe lépésedben?
Mit jelent számodra szerzetesnek lenni?
Mi volt a gimnáziumban a legmaradandóbb élményed?
Mely irodalmi, zenei vagy szépművészeti művek azok, amik mélységükben megérintenek/megérintettek?
Vannak-e „klasszikus” példaképeid?
Hogyan töltöd legszívesebben a szabadidődet?
Mit gondolsz arról a kijelentésről, hogy „a kereszténység veszélyben van Európában”?
Hogyan képzeled el a szerzetesség jövőjét, s azon belül saját későbbi életedet? SZATHMÁRY MELINDA – SZABÓ DÁNIEL SP Fotók: Farkas Ferenc, Szathmáry Melinda |
A Diákszövetség Elnökségének újévi köszöntője |
|
Kedves Piarista Barátaink! Ezúton kívánunk a Piarista Nagycsalád minden tagjának, szerzetes pap barátainknak, és a piarista öregdiákoknak, illetve családjaiknak egyaránt sikerekben gazdag, boldog új esztendőt! A Hírlevél 2017-ben IX. évfolyamát kezdi, olvassatok minket nagy örömmel idén is, mint eddig. Piarista öregdiák barátsággal
Mikecz Tamás és a Magyar Piarista Diákszövetség Elnöksége Nagy László: ADJON AZ ISTEN
Adjon az Isten |