A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Öregdiákok!

A Piarista Diák legutóbb megjelent számából értesültetek arról, hogy elhunyt diáktársainkért, Antall Józsefért és a háborús hősökért 2016. december 11-én - hagyományunkhoz híven – szentmisét mondatunk a budapesti piarista kápolnában. A szentmise kezdetét 17 órára terveztük.

Egy közelmúltban kiküldött körlevelünk szerint advent első vasárnapjától kezdődően a tanév minden vasárnapján 18 órai kezdettel egy piarista mutat be szentmisét, amire szeretettel várják a piarista öregdiákokat és hozzátartozóikat.

2016. december 11-én csak egy szentmise lesz, mégpedig 18 órai kezdettel! Ezt a szentmisét mondatjuk az eredeti szándékra.

Kérlek Titeket, hogy adjátok tovább ezt a hírt, hogy elérjen mindenkihez, akit érint!

Öregdiák barátsággal:

Strommer Pál
MPDSZ elnök

Advent első vasárnapjától, 2016. november 27-től kezdve a tanév minden vasárnapján este 18 órakor szentmise lesz a Piarista Kápolnában (Bp. V. Piarista u. 1., II. emelet, - bejárat a gimnázium portáján át.)

A szentmiséket a szerzetesközösség tagjai celebrálják, a homiliában pedig az Evangélium üzenetének mai aktualitásairól szólnak, - piarista szerzetestanári megközelítésből. Szeretettel várják nemcsak az iskola öregdiákjait és hozzátartozóikat, hanem mindazokat, akik az Ige és az Eukarisztia asztalánál életük és gondolkodásuk reflexiójához a piarista lelkiségből is szeretnének szempontokat kapni.

MPDSZ Elnökség

„Aki imádkozik, jól teszi, de aki tesz valamit a másik javára, az még jobban
teszi.” /Kalazanci Szent József/

Kedves Öregdiáktársak! Kedves Támogatóink!

Kalazanci Szent József Atyánk emléknapján (patrocínium) megemlékezünk arról, hogy a
piarista rend alapítója egész életét az ifjúság nevelésének és tanításának szentelve
létrehozta Európa első ingyenes, elsősorban adományokból fönntartott népiskoláját az
utcán élő szegény gyermekek számára, hogy a tanulás elérhetővé tételével és a keresztény
életre nevelés révén felelős felnőtt emberként majdan boldogulni tudjanak, és ezáltal
előmozdítsák a keresztény társadalom megújulását.
Továbbra is nagy szükségét látjuk, hogy mind a piaristák által fenntartott, eltérő típusú
(óvodától a szakmunkásképzőn át a gimnáziumig) és különböző korcsoportokkal foglalkozó
nevelés-oktatási intézményeket, mind pedig a rászoruló tanulóikat és családjaikat
támogassuk. Ugyanakkor nem szeretnénk elengedni a diákok kezét az érettségi után sem,
ezért az új esztendőben kiemelt célunk az önálló életük kezdetén álló piarista öregdiák
egyetemisták tanulmányainak – lehetőségeink szerinti – támogatása ösztöndíj formájában.
Az elmúlt, immár több mint 300 évben hazánk piarista iskolái számos kiművelt emberfőt
adtak a magyarságnak, nemzetünk nagyjait, köztük olyanokat, akik a kalazanciusi
szellemben hálás szívvel gyakran támogatták a kegyes atyák oktató és nevelő munkáját. Az
ő példájukat követve most rajtunk a sor, hogy ezt lehetőségeinkhez képest megtegyük. A
Magyar Piarista Diákszövetség e nemes célból hozta létre a piarista öregdiákok közötti
szolidaritás erősödésének reményében a rendszerváltozás idején a Piarista Alapítványt.

A 2015-2016-ös tanévben az iskolák és diákok részére
az alábbi támogatásokat adtuk:
Szegény diákok karácsonyi támogatása 2.000.000 Ft
Nyári túrák és táborozások támogatása 1. 500.000 Ft
Egyetemisták támogatása 900.000 Ft
Összesen: 4.400.000 Ft
Nagykanizsai diákok a Balatonnál 2016.

Cím: 1052 Budapest, Piarista köz 1. Telefon/üzenetrögzítő: +36 1 486-4432

Internet: http://www.mpdsz.hu E-mail cím: alapitvany@mpdsz.piarista.hu

Ezeket a támogatásokat a Piarista Alapítvány csak az áldozatkész Öregdiákok és
Támogatók segítségével tudja biztosítani. Köszönjük mindazoknak a nagylelkűségét,
akik ezt az áldozatot meghozták, és a jövőben is készek támogatást nyújtani fiatal
diáktársaiknak.
Ellenben azt is el kell ismernünk, hogy az alapítvány tőkéje folyamatosan csökken, évről
évre kevesebb adomány érkezik akár céltámogatások, akár adó 1 % formájában. Így céljaink
megvalósítása egyre nehezebbé válik. Ennek ellenére nem adjuk fel munkánkat és továbbra
is a piarista nevelés erősítéséért dolgozunk. Ehhez kérjük a segítséget!

Támogatásukat az alábbi számlaszámra tudják küldeni:
(A postai levéllel együtt csekket is küldünk azok számára, akiknek így egyszerűbb.)
Piarista Alapítvány
Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154
Külföldről: SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHB IBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000

Kérjük, hogy cégek esetében az adószámot tüntessék fel, hogy megfelelő adóigazolást
küldhessünk.

A Magyarországon adózók részére az adományozás másik lehetősége, hogy az adó
második 1 %-át a Piarista Alapítvány részére ajánlják fel, mely az idei évben 482.656Ft-ot
jelentett. Hálásan köszönjük!

Az alapítvány adatai:
Piarista Alapítvány
1052 Budapest, Piarista köz 1.
Adószám: 19013598-1-41

Nagylelkűségüket, áldozatkészségüket eddig is és továbbra is köszönöm a Kuratórium
nevében:

Bognár László (2004 A. Vereb Zsolt, Nagykanizsa)
kuratóriumi elnök

Budapest, 2016. november 21.

Kedves MPDSZ Tagok!

Az év vége hagyományosan a tagdíjfizetés ideje is. Kérjük, hogy aki nem még rendezte ezévi tagdíját, segítse a szövetség munkáját azzal, hogy ezt december 15-ig megteszi. A napokban postázott Piarista Diák címkéjén láthatók az utolsó 3 év befizetései. Akik elektronikusan kapják az újságot, az irodában érdeklődhetnek egyenlegükről Császár Dánielnél ( csaszar.daniel@mpdsz.piarista.hu).

A tagdíjfizetést átutalással, illetve személyesen bármelyik OTP bankfiókban a Magyar Piarista Diákszövetség 11708001-20504685 sz. számlájára lehet teljesíteni. Emlékeztetőül: a normál tagdíj 4000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak és pártoló tagoknak 2000 Ft. A közlemény rovatba kérjük beírni az MPDSZ azonosítót (megtalálható a tagkártyán).

Köszönettel:
MPDSZ Elnökség

Kalazanci Szent Józsefnek mint a világ összes keresztény népiskolája égi pártfogójának ünnepét november 27-én tartjuk. Ezen a napon nyitják meg a kalazanciusi szentévet Rómában, 2017-ben ugyanis két jelentős eseményt is ünnepelnek a piaristák: a rend alapításának 400. és a rendalapító szentté avatásának 250. évfordulóját.

Ferenc pápa külön kalazanciusi jubileumi évet és hozzá kapcsolódó teljes búcsú elnyerésének lehetőségét engedélyezte az ünnepségeken résztvevők számára. (A búcsúról szóló határozat lentebb olvasható.) A megnyitó teljes programja élőben követhető a Youtube NewScolopi csatornáján. A megnyitón Magyarországról négyen vesznek részt: Labancz Zsolt tartományfőnök, Urbán József generálisi asszisztens, Acél Zsolt kecskeméti tanár és Márkus Roland, aki jelenleg Granadában (Spanyolországban) végzi teológiai tanulmányait, és az ünnepségen is felszólal.

PROGRAM:
11.30 SZENTMISE
João Braz de Aviz bíboros mutatja be a szentmisét a rend központi templomában, a Szent Pantaleonról és Kalazanci Szent Józsefről elnevezett templomban. A mise keretében olvassák fel a jubileumi évről szóló pápai bullát.
12.30 ÜNNEPSÉG
(A San Pantaleo-rendházban.)
Felszólalók:
Pedro Aguado SP, a Piarista Rend általános elöljárója:
Hogyan fogadjuk és ünnepeljük a kalazanciusi jubileumi évet?
Alberto Cantero, a Piarista Testvériség Általános Tanácsának tagja:
Együtt építjük a Kegyes Iskolákat
Márkus Roland SP, a Magyarországi Rendtartomány tagja:
Milyen jövőről álmodok piaristaként?
Christian Ehemba Djinamoto SP, a Kelet-Afrikai Provincia tartományfőnöke:
A szentség megélése és elősegítése a Kegyes Iskolákban
Jesús Lacarra SP, a Japán-Fülöp-szigeteki Viceprovincia tagja:
Szeretni a rendet és rajta keresztül életet adni másoknak
João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa:
Az egyház hivatásotok hiteles és buzgó megélésére hív titeket

A KALAZANCIUSI JUBILEUMI ÉV TOVÁBBI PROGRAMJA:
2017. jan. 31.
Hálanap a piarista hivatásért
A rendi konstitúció jóváhagyásának évfordulója.
2017. febr. 6.
A keresztény nevelés szolgálata melletti elköteleződés megújítása
Szent Dorottya vértanú emléknapja.
2017. márc. 6.
A jubileumi év központi napja
A Páli Kongregáció megalapításának évfordulója.
A piarista szerzetesek ünnepélyes formában, nyilvánosan megújítják szerzetesi fogadalmukat, a piarista testvériségek tagjai pedig megújítják ígéretüket.
2017. márc. 25.
Imanap a rend novíciusaiért
Az első piaristák beöltözésének évfordulója.
2017. ápr. 2.
A piarista missziók napja
Imádságos közös reflexió a piarista missziós szellemiségről.
2017. ápr. 15.
A piarista rend megújításában való tisztánlátás keresésének napja
A II. vatikáni zsinat iránymutatásai szerint megújított konstitúció jóváhagyásának évfordulója.
2017. máj. 8.
Megújítják a piarista rend Máriának szenteltségét
Isten anyjának, a piarista rend anyjának ünnepe.
2017. máj. 31.
Imanap a piarista hivatásokért
Glicerio Landriani tiszteletre méltóvá nyilvánításának évfordulója.
2017. júl. 8.
A szegény gyermekek, a rend kincsei iránti figyelem napja
A befogadó otthonok napja.
A szegény gyermekekkel való törődés és a társadalom átalakítása melletti elköteleződés megújítása.
2017. júl. 16.
Imanap az életszentség ajándékáért a piarista rendben
Kalazanci Szent József szentté avatásának kettőszázötvenedik évfordulója.
2017. aug. 25.
Kalazanci Szent József főünnepe
2017. szept. 26.
Imanap a kezdeti képzésben részt vevő fiatal piaristákért
2017. nov. 27.
A jubileumi év lezárása
Szentmise a római San Pantaleo-templomban.

SZENTSZÉKI ENGEDÉLY TELJES BÚCSÚ ELNYERÉSÉRE:

APOSTOLI PENITENCIÁRIA
Ikt. sz. 215/16/1

SZENTATYA! Pedro Aguado Cuesta, a Piarista Rend (Ordo Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum – Kegyes Iskolák Isten Anyja Szegény Szabályozott Papjainak Rendje) általános elöljárója tisztelettel előterjeszti azt, hogy Kalazanci József a gyermekek és serdülők evangéliumi szeretetben és bölcsességben való nevelésére létrehozta a népiskolákat Róma e városában 1597-ben, 1617-ben pedig megalapította a Kegyes Iskolák Isten Anyja Szegény Szabályozott Papjainak Kongregációját, amelyet V. Pál pápa jóváhagyott, XV. Gergely pápa pedig szerzetesrenddé emelt 1621-ben. Magát a rendalapítót, aki kitűnt feddhetetlen életével és csodáival, XIII. Kelemen pápa beírta a szentek jegyzékébe 1767-ben, 1948-ban pedig Isten szolgája XII. Pius pápa a világ összes keresztény népiskolája Isten előtti égi pártfogójának nyilvánította.
Annak érdekében, hogy Isten nagylelkű kegyelme még jobban kiáradhasson és bőségesebb lelki gyümölcsöt teremjen az egész Kalazanciusi Család és az összes keresztény hívő életében, jómagam, aki tisztelettel Önhöz fordulok, alázatosan kérem egy különleges szentév (jubileum) engedélyezését a kettős évforduló méltó megünneplésére: Kalazanci Szent József ugyanis négyszáz évvel ezelőtt alapította a rendet, a kiváló rendalapítót pedig kétszázötven évvel ezelőtt írták be a szentek névsorába. Hogy Isten… stb.
2016. november 10.
Az APOSTOLI PENITENCIÁRIA a szentatya, Ferenc pápa által neki adott jogképességénél fogva szívesen engedélyezi – 2016. november 22-től 2017. november 27-ig – a kalazanciusi évet és a hozzákapcsolódó teljes búcsút (a következő feltételekkel: szentségi gyónás, szentáldozás és ima a szentatya szándékára), amelyet elnyerhetnek a bűneiket valóban megbánó és szeretettől vezérelt keresztény hívők minden templomban, templomigazgatásban, kegyhelyen vagy plébánián, ahol a Piarista Rend jelen van – a búcsút a tisztulás állapotában lévő hívők lelkéért is fel lehet ajánlani –, ha áhítattal részt vesznek a jubileumi ünnepségeken – megfelelő időtartamban –, alázatos könyörgéseiket Isten elé terjesztik a keresztény hivatáshoz való hűségükért, papi és szerzetesi hivatásokért, valamint az emberi család intézményének védelméért, és könyörgéseiket a miatyánk, a hitvallás és a valamilyen Mária-ima elmondásával zárják.
A Kalazanciusi Család azon tagjai, akik betegség vagy más súlyos ok miatt nem tudnak részt venni a szentévi ünnepségeken, elnyerhetik a teljes búcsút – azon a helyen, ahol akadályoztatva vannak –, ha lélekben elszakadtak minden bűntől, és megvan a szándékuk, hogy, mihelyt tudják, teljesítik a három szokásos feltételt, és lélekben a szertartásokhoz kapcsolódnak, fájdalmaikat – életük nehézségeit – pedig felajánlják az irgalmas Istennek.
Hogy az isteni megbocsátás elnyeréséhez való hozzájutás – az egyháznak adott kulcsok által – könnyebb legyen, a lelkipásztori szeretet érdekében a jelen penitenciária kéri, hogy a jubiláló rend papjai nagylelkűen álljanak rendelkezésre a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatására, valamint a betegek gyakori megáldoztatására.

A jelen engedély a kalazanciusi évre érvényes; szemben bármely ellenkező értelmű rendelkezéssel.

Mauro Piacenza bíboros
főpenitenciárius

Krzysztof Nykiel
régens

Fordította: Tőzsér Endre SP, Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotók: Turcsik István

Kedves Testvérek!

Mindnyájatoknak, akik szeretitek Kalazanciust, és ezt a szeretetet hitetek útjaként és Jézussal való találkozásként élitek meg, mindnyájatoknak, akik életeteket a gyermekeknek és a fiataloknak szentelitek, ahogyan Kalazancius tette, nektek, akik azokkal foglalkoztok, akik leginkább rászorulnak, és ezt a piarista nevelésen-oktatáson keresztül teszitek, nektek, akik úgy érzitek, annak a karizmának a megélésére kaptatok meghívást, amelyet Isten Kalazanciusnak adott, az összes gyermeknek és fiatalnak, a családoknak, a nevelőknek és tanároknak, mindnyájatoknak, akik együtt haladtok a piarista renddel, mindnyájatoknak: szívből kívánunk szép patrocíniumot! 

Boldog és gyümölcsöző piarista jubileumi évet kívánunk!

Szívből gratulálunk mindnyájatoknak, testvéreink és nővéreink, és köszönetet mondunk mindazért, amit megéltek és tesztek Kalazancius álmának folytatása érdekében!

Ma, november 27-én, Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepnapján elkezdődik a Kalazanciusi Jubileumi Év. Megosztjuk mindnyájatokkal a Ferenc pápától kapott ajándékot, a jubileumi év alkalmából küldött üzenetet.
Olvassátok, elmélkedjetek rajta, éljétek!

Mélységes örömmel ünnepeljük szent atyánkat, Kalazanciust!

Generálisi Kongregáció

FERENC PÁPA ÜZENETE A KALAZANCIUSI JUBILEUMI ÉVRE

Főtisztelendő Pedro Aguado Cuesta atyának, a piarista rend általános elöljárójának

Nagy örömmel fordulok Önhöz és az összes piarista testvérhez a Kegyes Iskolák [a Piarista Rend] szerzetesi kongregációként való létrejöttének négyszázadik és Kalazanci Szent József szentté avatásának kétszázötvenedik évfordulója alkalmából. Eme örömteli alkalomból nemcsak azért akartam jelen lenni [köztetek], hogy megünnepeljem a rendkívüli történelmet, amelyet az alapító korától egészen máig írtatok, hanem hogy bátorítsalak: lelkesedéssel, odaadással és reménnyel írjátok azt tovább „Isten dicsőségére és a felebarát javára". Jóllehet a mai körülmények eltérnek azoktól, amelyek között a rend született, az biztos, hogy a szükségletek, amelyekre az válaszol, lényegében ugyanazok: a gyermekeknek és a fiataloknak szükségük van olyanokra, akik ellátják őket a pietas [istenhit] és a litterae [tudás] kenyerével, a szegények továbbra is hívnak és összefogásra hívnak titeket, a társadalom igényli az evangélium értékei szerinti átalakulást, Jézus örömhírét pedig el kell vinni minden népnek és nemzetnek.
Négyszáz évvel ezelőtt V. Pál pápa felismerte, hogy Kalazanci József a Szentlélek indítására szentelte magát azon gyermekek oktatására, akik abban az időben Róma utcáin csellengtek, s ezért az Ad ea per quae bullával hivatalosan létrehozta a Kegyes Iskolák Isten Anyjának Páli Kongregációját mint az első olyan kongregációt az egyházban, amely kizárólagosan a gyermekek és a fiatalok, különösen is a szegények nevelésével és oktatásával foglalkozik. A múlt században XII. Pius pápa elismerte alapítótok jelentőségét, és - halálának háromszázadik, boldoggá avatásának pedig kétszázadik évfordulója alkalmából - az összes keresztény népiskola égi pártfogójának nyilvánította (vö. Providentissimus Deus bréve, AAS 1948, 11, 454-455).
E négy évszázad folyamán a Kegyes Iskolák Rendje megtartotta állandó nyitottságát a valóságra és megőrizte kifelé irányulását: Rómából a kis olasz falvak felé, ahol oktató-nevelő szolgálatotokat erősen szorgalmazták; Olaszországból más európai országok felé, ahol az egyház alapos nevelést kívánt nyújtani a gyermekeknek a katolikus hitben; azután a többi földrész felé, hogy szolgálja az egyházat és a világot a nevelés és oktatás területén. Szolgálatotokat mindig az iskolában végeztétek, de képesek voltatok karizmátokat más területeken is gyümölcsöztetni. Az egyház részéről érkező kéréseknek is eleget tudtatok tenni, lelkipásztori szolgálatot vállaltatok ott, ahol erre szükség volt. Végül - teljesítve a II. vatikáni zsinat kívánságát, amely a világi hívők tevékenyebb részvételét kéri az egyház életében - életre hívtátok a piarista testvériségeket, jó szándékú férfiakat és nőket hívtatok arra, hogy osztozzanak karizmátokban és küldetésetekben, és ezáltal hozzájárultatok a piarista hivatás sokszínű megéléséhez.
Attól kezdve, hogy Kalazancius megkezdte oktató tevékenységét 1597-ben, addig, amíg az egyház hivatalosan létrehozta a kongregációt, húsz év telt el, húszéves tartalmas időszak, melynek során világos arculatot öltött identitásotok. Kívánom, hogy az évforduló megünneplésével és a kalazanciusi jubileumi év megélésével idézzétek emlékezetetekbe azt, amik vagytok és aminek lenni hívattatok. Kérem az Urat: adja meg nektek, hogy megéljétek azokat az erényeket, amelyek szentté tették alapítótokat. Ily módon a Kegyes Iskolák Rendje olyan lesz, amilyennek Kalazanci Szent József akarta és amilyenre a gyermekeknek és a fiataloknak szüksége van.
Arra hívlak titeket, hogy ezt a jubileumi esztendőt a „piaristák új pünkösdjeként" éljétek meg. Engedjétek, hogy a Kegyes Iskolák közös házát betöltse a Szentlélek, hogy létrejöjjön köztetek a kellő közösség annak érdekében, hogy teljesíteni tudjátok - erővel - a piaristák saját küldetését a világban, legyőzve mindenféle félelmet és akadályt. Kívánom, hogy ti magatok sugározni tudjátok, de közösségeitek és intézményeitek is sugározni tudják az evangélium felszabadító és üdvözítő erejét minden nyelven, minden helyen és kultúrában. Segítsen titeket az Úr, hogy mindig megőrizzétek misszionárius lelkületeteket és az iránti készségeteket, hogy útnak induljatok.
Irányítson és vezessen titeket az a mottó, amelyet erre az évre választottatok: nevelni, hirdetni, átalakítani. Legyetek nyitottak és figyelmesek a Szentlélek jelzéseire, főképpen azokat a kívánságokat kövessétek, amelyek a gyermekek és a fiatalok szemébe vannak írva. Nézzetek a szemükbe, és engedjétek, hogy szemük csillogása megigézzen titeket, hogy jövőt és reményt tudjatok adni nekik. Adja meg nektek Isten, hogy prófétai módon jelen tudjatok lenni a világ minden szegletében, ahol a legkisebbek igazságtalanul szenvednek.
Ma jobban, mint valaha szükségünk van egy olyan evangelizáló pedagógiára, amely át tudja alakítani az emberek szívét és a valóságot, összhangban Isten országával, a folyamatok főszereplőjévé és részesévé téve az embereket. A keresztény nevelés - különösen a legszegényebbek között, és ott, ahol a krisztusi örömhírnek kevés tér jut, vagy csak alig érinti az emberek életét - e cél elérésének kiváltságos eszköze. Egy nevelési karizma, mint amilyen a tiétek is, számtalan belső lehetőséget rejt, amelyek közül sok még felfedezésre vár. A nevelés megnyitja annak lehetőségét, hogy megragadjuk és befogadjuk Isten jelenlétét minden ember szívében, a legzsengébb gyermekkortól kezdve, felhasználva az emberi ismereteket (litterae) és az isteni ismereteket (pietas). Csak az erre a szeretetre alapozott, koherens élet tesz termékennyé titeket és tölt be titeket gyermekekkel.
Szeretnélek emlékeztetni titeket azokra az erős kifejezésekre, amelyekkel alapítótok jellemezte a szolgálatot, amelynek életét szentelte: „a legméltóbb, a legnemesebb, a legérdemszerzőbb, a legjótékonyabb, a leghasznosabb, a legszükségesebb, a legtermészetesebb, a legészszerűbb, a legmegbecsültebb, a legtetszetősebb és a legdicsőségesebb" (Emlékirat Tonti bíborosnak). Ezek a szavak ma is igazak! Ma ugyanis sokmillió gyermek nem kap oktatást, kirekesztve él a nagyvárosokban, korlátozva van vágyaiban és jövőre vonatkozó kilátásaiban az emberi önzés és kapzsiság miatt; sokmillió gyermek van, akinek a háború miatt el kellett elhagynia otthonát, iskoláját, és sajátos nevelési igénye van. Az iskolába járó gyermekeknek pedig állandóan szükségük van hiteles nevelőkre, akik segítik felnőni őket, mély gyökerekből táplálkozva, akik megismertetik őket Krisztussal és kísérik őket az élet útján.
Olyasvalamit is szeretnék elmondani nektek, amit különös erővel érzek, amikor a megszentelt életre gondolok. Az, hogy valaki egy szerzetes családhoz tartozik, Kalazanci Szent József számára azt jelentette, hogy az állandó és eltökélt kicsinnyé válás útját járja. A piarista per definitionem olyan személy, aki az alacsonnyá válás állapotában él, kicsiny, aki azonosulni tud a kicsinyekkel, szegény a szegényekkel. Üdvösségünk története a legmagasztosabb kicsinnyé válás története: az isteni emberivé teszi magát, a mennyei földivé teszi magát, az örök időbelivé válik, az abszolút törékennyé válik, Isten bölcsessége őrültséggé és ereje gyengeséggé válik; mert az Élet, az igazi Élet megalázza magát a halálig, a kereszthalálig. Jézust követni azt jelenti, hogy követjük az ő kicsinnyé válását, és eljutunk hozzá hasonlóan az emberiség, az emberi gyengeség legaljáig, és ott szolgának állunk, mint az, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul mindenkiért (vö. Mt 20,28).
Kalazanci Szent József ezt mondta: „A legrövidebb és legkönnyebb út arra, hogy felemelkedjen önmaga megismeréséhez és onnan Isten tulajdonságaihoz, az irgalmassághoz, az okossághoz, a végtelen türelemhez és a jósághoz, az, ha lealacsonyítja magát, hogy világosságot gyújtson a gyermekeknek, különösen azoknak, akiknek senkijük sincs, mert ez egy annyira alantas és lenézett foglalkozás, hogy kevesen akarnak leereszkedni hozzá" (Levélgyűjtemény, 1236). Alapítótok felismerte, hogy az önismerethez és a legnagyobb erények gyakorlásához vezető igazi út a leereszkedés a gyermekekhez, főleg a legelhagyatottabbakhoz, hogy világosságot gyújtsunk nekik. Ahogyan az Úr az igazi örömet és boldogságot a kereszt alacsonyságába akarta helyezni, úgy ti is, mint megszenteltek személyek, életetek teljeségét és az igazi örömet a gyermekekhez és a fiatalokhoz, különösen a legszegényebbekhez és a legelhagyatottabbakhoz való mindennapi leereszkedésben találjátok meg. Ti nem más nagyságra alapíttattatok, mint a kicsinység nagyságára, nem más magaslatra, mint a leereszkedésre, ami Krisztus érzelmeibe öltöztet és az isteni Igazság munkatársaivá tesz titeket, gyermekekké a gyermekekkel és szegényekké a szegényekkel (vö. Konstitúció, 19).
A Boldogságos Szűz Máriára bízom Önt, az egész rendet, a kalazanciusi családot és a piarista testvériségeket, hiszen a Kegyes Iskolák Rendje az ő nevét viseli. Mária, aki Jézus nevelője volt, legyen példaképetek és védelmezőtök, hogy folytatni tudjátok küldetéseteket, a kicsinyek kísérését Isten országa felé.
Ezekkel az érzésekkel szívből adom mindnyájatokra különleges apostoli áldásomat.

Vatikán, 2016. november 27.

Ferenc

Hogyan kezdődött…
„Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
2000-ben a Szociális Missziótársulat általános főnöknőjénél Simon Anna Gabriellánál önkéntes karitatív munkára jelentkeztem. Megérintett a fenti jelmondatuk, cselekedetekkel életre váltani Jézus tanítását. 2002-ben két év próbaidő után a Társulat kültagja lettem, egyik nővér közvetítésével jutottam el a Vakok Batthyány László Gyermekotthonba az állami gondozott, fogyatékkal élő gyerekekhez.
Hetente egyszer segítettem a gyerekek gondozásában, szabadidejük eltöltésében,később a tanulókörben . A gyermekgondozóktól megtanultam, mindegyik gyerek más-más fogyatékkal él, mire kell vigyázni mozgatásuk közben. Személyes kapcsolatba kerültem a gyerekekkel, bizalmukba fogadtak, megszerettek.

Az állami gondozott gyerekeknek mások is segítettek, a Szent László plébánia karitász csoportja szervezett külső helyszíni programokat számukra, de ezt ők a jövőben már nem tudták folytatni. A Gyermekvasúton történő utazási program volt az utolsó szervezésük, erre elmentem kísérőnek. Tapasztalatot szereztem.  Egy felnőtt egy gyereket kísért, az agapét hátizsákban vitték, hogy mindkét kezük szabad legyen a gyerekek biztonságos kísérésére,  A mozgáskorlátozott gyerekeket a kerekesszékből kivéve a vasúti kocsi hátsó ülésére fektették, mert a kerekesszék nem fért el a kocsi bejáratán.
Belső indíttatást kaptam. Elhatároztam, megpróbálom folytatni. Nem lehet abbahagyni a közös együttléteket, hiszen alig várják, hogy együtt legyenek olyanokkal, akik számára ők fontosak, akik örömet szereznek nekik, akik csak velük foglalkoznak, hiszen családjuk nincs, kitaszítottak. 
2003-ban kezdeményeztem Fehér Anna nővérnél, hogy vállalom a szeretetszolgálatot. Jóváhagyta, mert volt már személyes kapcsolatom és gyakorlati tapasztalatom a gyerekekkel. Férjem, fiam mellém álltak, segítettek, támogattak. Rajtuk kívül először a Szociális Missziótársulat néhány kültagját, önkéntesét, és a Piarista kórustársakat sikerült meggyőzni a szolgálat vállalására. Később barátaik, az Országúti Ferences Plébánia Karitász Csoport egyik tagja csatlakozott a kísérőkhöz. Az anyagi hátteret néhány évig a Missziótársulat Alapítványa biztosította.
Az állami gondozott gyerekek száma nőtt, több kísérőre volt szükség. Szűcs Ervinné által vezetett Hit-és Haza Polgári kör tagjai közé hívott Kis Zoltánné. Látva, sokan vannak a tagok, belső indíttatásra beszéltem a Polgári Körben a szeretetszolgálatunkról. Többen jelentkeztek közülük és éveken át kísérték a gyerekeket a programokon, hozták a süteményt, üdítőt.
Férjemen, fiamon és rajtam kívül, a Polgári Kör tagjainak volt kapcsolata a Piarista Diákszövetséggel. Személyesen ismerték Fehér Anna igazgatónőt: Görbe László, Urbanek Rudolf, Borián Tibor atyák. A piarista atyák többször részt vettek  a gimnázium régi épületében megtartott rendezvényeken.
2004-ben Wettstein József tanár úr megkeresett bennünket, a piarista  diákoknak  a bérmálás szentségének felvételéhez karitatív szolgálat teljesítése szükséges,  szeretné, ha vállalnánk a szolgálatra jelentkező diákok csatlakozását szolgálatunkhoz. A Piarista Gimnázium a kötelező törvényi előírás előtt vezette be a szeretetszolgálatot.   Labancz Zsolt, Zsódi Viktor tanár urak voltak a Piarista Gimnáziumban a diákok TESZI szervezői, vezetői. Munkájukat dr. Semsey Gábor. segítette.
A közösségi szolgálat 2011. évtől kötelező, a 2011. évi CXC. törvény az érettségi bizonyítvány feltételeként előírta ötven óra közösségi szolgálat igazolt elvégzését.

Mit adunk a fogyatékkal élő gyerekeknek …..
- szeretetet, több generációs közösséggel rövid időre pótoljuk a család szeretetét,
- személyesen figyelünk rájuk, problémáikat, ami számukra fontos, ami érdekli őket meghallgatjuk,
- élményekkel, szép emlékekkel gazdagítjuk gyerekkorukat,
- egészséges diákokkal együtt szerepelve zenélve, énekelve úgy érzik ők is olyanok, mint a „látók”, segítjük önismeretük fejlesztését, sikerélményben lehet részük.

Mit kapunk, mit tanulunk, mi felnőtt kísérők….
- a vakság miatt beszűkült világot próbáljuk megismertetni az utcai közlekedéssel, a mozgáskorlátozottakat kerekesszékkel toljuk,
- megtanuljuk, hogy a látásfogyatékosok „belső látással” látnak, elinduláshoz, megérkezéshez fontos számukra a viszonyítási pont, ami lehet illat, jellegzetes zaj,
- nem látják a testhelyzetet, arcjátékot, ezért fontos a hangszín, a hanghordozás a válaszadásban, nem lehet „mellébeszélni”,
- tapasztaljuk belső békéjüket és egyben bezártságukat, ahogy egy látássérült szerző írja: „Az én lelkem gazdag, Tele színes dallal, Amiket a boldog, Látó ember nem hall.”
- megtapasztaljuk Isten közelségét a közösségben, vállaljuk az áldozatot, szeretet van a szívünkben, elfogadjuk a másságot,  jobb emberré válunk.

Mit kapnak a gimnazista diákok…
- emberségre nevelést, „teljes emberré” válnak, ahogy Vízhányó Zsolt igazgató úr a 2010/2011-es piarista gimnáziumi évkönyvben írta,
- az empatikus készség fejlesztését,
- a szeretet nyújtásának örömét, békéjét,
- értékelni és hálát adni egészségükért, a szerető családi háttérért,
- hálát adni Istentől kapott talentumaik kiteljesítésének nagyobb lehetőségéért.

Hogyan tovább…
A piarista tanárok, a Piarista Gimnázium diákjai, a Piarista Diákszövetség több rendes tagja, a pártoló tagok, a családtagjain (piaristáknál végzett férj, fiú) keresztülkapcsolódnak a Diákszövetséghez.  Így a kísérők több mint egy évtizede megvalósítják a közös együttműködést, ezzel hagyományt teremtettünk. A tapasztalataink a folytatás igényét támasztják alá, de az együttműködés folytatásához fiatal felnőtt kísérőkre van szükség. Az állami gondozott, mozgáskorlátozott gyerekek száma nő, a látásfogyatékkal élő „régi” gyerekek is idősebbek lettek, kísérésük fiatal felnőtt segítségét igényli.

Kérjük, a Piarista Diákszövetség tagjait csatlakozzanak kísérőnek a szeretetszolgálathoz. Jelentkezni lehet Strommer Pál elnök úrnál személyesen.

Ferenc pápa „Az irgalmasság arca kezdetű bullájában” hívja fel a figyelmünket arra, hogy „Jézus igehirdetése elénk állítja az irgalmasság cselekedeteit, hogy fölmérhessük, vajon az ő tanítványaiként élünk-e, vagy sem.  A „legkisebbek” mindegyikében maga Krisztus van jelen.”

Dr. Forgó Éva a Piarista Diákszövetség tagja

Ezzel az imával zárta Havas István Sch.P. a Halottak napi szentmisét a Piarista Szalon rendezvényünk előtt.
Befutott szerkesztőségünkbe az egyik résztvevőtől a kérés, hogy szerezzük meg és tegyük közkinccsé.

Fogd két kezem kezedbe
Fogd két kezem kezedbe, s vezess, Uram,
a sírig, s majd a mennybe minduntalan.

Egy lépést sem tehetnék Tenélküled,
de hol Te jársz, szeretnék menni Veled.

S habár erődet éppen nem érzem is,
Veled s célhoz érek sötétben is.

Fogd hát kezem kezedbe s vezess, Uram,
a sírig, s majd a mennybe minduntalan.

A piarista rend 1992 óta van jelen Sátoraljaújhelyen, ahol kollégiumot működtet.  2014 augusztusában a piarista misszió egyik fő céljaként fogalmazta meg, hogy a rendalapító Kalazanci Szent József szándékát beteljesítve  a legszegényebbeknek is elvigyék Jézus hírét, s felkarolva őket, közösen keressék a teljes élet felé vezető utat.

2016. október 20-án ünnepélyes keretek közt megnyitotta kapuit az  „Új Hely Piarista Tanoda”, ahol hátrányos helyzetű, főként cigány származású általános iskolás gyerekek (negyediktől nyolcadik osztályig) tanulnak délutánonként,hétfőtől péntekig. Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott Labancz Zsolt piarista tartományfőnök,  Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere, Szabó László piarista szerzetes, a Tanoda projekt vezetője, Fábrikné Király Klára, a Tanoda szakmai vezetője. Az ünnepség végén az új tanodát megáldotta a tartományfőnök atya majd Pál László, a sátoraljaújhelyi református misszió lelkésze is. Az eseményt a Tanoda diákjainak rövid kulturális műsora színesítette.

„Nyolc-tíz évvel ezelőtt fogalmaztuk meg először, hogy szeretnénk egy olyan intézményt létrehozni, amely választ keres a mai magyar társadalom valamely égető kérdésére. Úgy gondoltuk, ilyen égető kérdés, hogy hogyan tudjuk elősegíteni a valóban szegény gyermekek oktatását, és hogyan tudjuk elősegíteni a társadalmi integrációt: van-e válaszunk arra a helyzetre, amely sok feszültség forrásává tud lenni, hogy különböző kulturális hagyományból érkezően élünk együtt; hogy együtt élünk Magyarországon cigány és nem cigány származású magyar emberekként. Tudjuk-e segíteni egy testvéribb, egymást jobban elfogadó és befogadóbb Magyarország születését? Ma azt ünnepeljük, hogy tevékenységünk által teljesedik Kalazanci Szent Józsefnek az álma itt,Sátoraljaújhelyen. 2017-ben ünnepeljünk 400 éves évfordulóját annak, hogy Kalazanci Szent JózsefRómában megalapította a piarista szerzetesrendet, s ezzel fenntarthatóvá tette a piarista oktatást. A Piarista Rend legfőbb elöljárója,  Pedro Aguado generális atya e szép jubileum kapcsán arra hív minket, hogy ajánljunk fel valamiféle  „ajándékot Kalazanciusnak”, ahogy fogalmaz. Úgy hiszem, a sátoraljaújhelyi Piarista Tanoda ilyen igazi  „ajándék Kalazanciusnak” – olyan kezdeményezés, amely valóban az ő intuíciójából, eredeti meglátásából születik.” – mondta  Labancz Zsolttartományfőnök beszédjében.
A rend az előkészítő munkálatokat egy éve kezdte meg, 2015 decemberében pedig beadta az EFOP-3.3.1-15 jelű tanoda pályázatot, amelynek kedvező eredménye idén szeptemberben született meg. A munkát ebben a tanévben egy önkormányzattól használatba kapott épületben végzik még, jövőre azonban saját házban szeretnének otthont adni a Tanodának. „A tanítás október 17-én elkezdődött 30 gyermek részvételével. A tanoda-forma számunkra, piaristák számára itt Sátoraljaújhelyen különösen is egy fontos lehetőség arra, hogy közvetlen kapcsolatban legyünk rászoruló gyerekekkel, általuk családjaikkal, és hogy karizmánkból adódó elköteleződéssel fáradozzunk jelenük gyógyításán és jövőjük építésén. Fontos feladatunk azon is dolgozni, hogy a tantestületből egy olyan küldetéses nevelői közösség formálódjon, amelynek fokozatosan kialakul piarista identitása, tevékenységét nem pusztán a pedagógusi elköteleződés, hanem a piarista karizma hatja át.” – vallja Szabó László SP, a piarista tanoda projektvezetője, spirituális „motorja”. 
A piarista tanoda célja, hogy csökkentse a tanulók szociális hátrányokból fakadó nehézségeit, segítse iskolai előmenetelüket, növelje sikerességüket, segítő környezetben gazdag módszertani tárházával pozitív tanulási élményben részesítse a gyerekeket. A munka három tízfős csoportban történik órarendi beosztással, délutánonként négy órában. Minden délután van matematika és magyar nyelv, valamint „egyéb tantárgy” nevezetű foglalkozás. Ez utóbbin az aktuális lemaradásokat lehet pótolni és a másnapra való felkészülést segíteni. Továbbá minden csoportnak van heti két hittanos foglalkozása és két fejlesztő alkalma, amit fejlesztőpedagógusok tartanak. Péntek délután sport, cigány kultúra, ének és tánc szerepel a foglalkozások között. A tanoda tantestületét a város általános iskoláiban tanító kollégák adják, akik délelőtt is találkoznak a gyerekekkel, így megoldott iskolai előmenetelük közvetlen kísérése is.
„Bátran kijelenthetjük, hogy tanodánkkal új taggal bővült a magyarországi piarista család – akarjuk, hogy ez a bővülés valódi gazdagodást is jelentsen. Keressük az intézményeinkkel és közösségeinkkel való kapcsolódás sokszínű lehetőségeit is.” – teszi hozzá Szabó László atya.
 
A pályázati időszak 2018. december 31-el zárul, de a rend határozott szándéka a Tanoda ezt követő fenntartása, működtetése is.
 
Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotók: Szathmáry Melinda
Képgaléria:  https://www.facebook.com/piaristak/photos/?tab=album&album_id=10155377217367738

2016. november 10-én, Szegeden, a Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság az NJSZT Informatika Történeti Kiállításának helyet adó Szent-Györgyi Albert Agorában minikonferenciával és tárlatvezetéssel emlékezett a 100 éve született Kovács Mihály tudós piarista szerzetes-tanárra.

A Piarista Rend Magyar Tartománya és a  Neumann János Számítógép-tudományi Társaság 2016-ban, Kovács Mihály centenáriumi évében együttműködött az első magyar középiskolai informatikatanár emlékének ápolásában. A „Jövőbelátó piaristák” címet viselő, október 20-ig látható közös kiállítást követően, záróakkordként Kovács Mihály emlékkonferenciát tartottak a felek Kovács Mihály tanár úr szülővárosában, Szegeden.

-Értéket mentünk, értéket őrzünk és értéknek örülünk – ezekkel a szavakkal köszöntötte Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója a „minikonferencia” mintegy hetven résztvevőjét, köztük a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákjait. Beszédében hangsúlyozta, hogy Kovács Mihály a Társaság életében mindig is hangsúlyos szerepet kapott, amelyet többek között az is bizonyít, hogy a díj alapításának évében, 1987-ben ő kapta meg elsőként az oktatók számára adományozott Tarján-emlékérmet. Kovács Mihály már életében elérte azt a megbecsülést, amit pedagógus csak elérhet: a kibernetikusok, informatikusok világában: ő volt „a Kovács Tanár Úr” – idézte Alföldi István a magyar informatika egyik úttörőjét, az NJSZT volt főtitkárát, Kovács Győzőt.

Kovács Mihály életműve és az NJSZT mai tevékenysége között világos ív látszik: Kovács Mihály volt az első magyar középiskolai informatikatanár, aki más tanórákon, például a fizika oktatásában is használta a kibernetika módszereit, a tantermet is gépesítette – az NJSZT pedig most vezeti be  IKT Pedagógusoknak képzési modulját, amely nem informatika szakos tanároknak segít, hogy az infokommunikációs technológiákat használják az óráikon.
A Piarista Rend Magyar Tartományának részéről Görbe László piarista szerzetes-tanár, Kovács Mihály monográfusa üdvözölte a jelenlévőket.  „1617-ben, közel 400 éve alapították a Piarista Rendet. Már húsz évvel korábban, 1597-ben egy spanyol pap, Kalazanci Szent József írni,olvasni, számolni tanította az utcagyerekeket – így született meg az az oktatórend, amelynek Jámborság és tudomány a jelszava. A rend munkájában arra törekszik, hogy mindig a korszerű pedagógiai módszereket találja meg és alkalmazza azokat. Kovács Mihály ebben is kiemelkedő egyéniség volt, s a rend megadta a lehetőséget számára, hogy kibontakoztathassa ezt a tevékenységét.”

A konferencia első előadója, Károlyi Attila történész, a szegedi  Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese Kovács Mihály szegedi ifjúkorából mutatott be érdekes, a kor oktatási és vallási életét is felvillantó adalékokat. Előadásából megismerhettük a '20-as és '30-as évek diákéletét.  Kovács Mihály 1919-ben elvesztette asztalosmesterként dolgozó édesapját, aki a spanyolnátha járvány áldozata lett. Tőle örökölhette fizikai munkák és mesterségek iránti vonzalmát, amely pályáját is végigkísérte. Jó tanuló volt, amely mást jelentett, mint napjainkban: évfolyama 149 diákjából harmincketten érettségiztek, saját osztályából mindössze hárman, ő jelesre. A lendületesen fejlődő Szegeden 1930-ban megalakult az Aero Klub - a repülés számára is életre szóló szerelem lett. 1941-ben pappá szentelték, majd tábori lelkészképzésen is részt vett, ezt követően osztályfőnök is volt Szegeden. Ezeket az éveket már a háború árnyékolta be. Ugyanakkor vízicserkész vezetőként és repülési előadóként már elkezdte szervezni diákjai szabadidős tevékenységeit.

Ezt követően Görbe László SP előadása következett, aki a fizikatanár és piarista szerzetes pályaképét vázolta fel, amelynek egyik kezdeti eseménye a háborúban betöltött vöröskeresztes szolgálat volt, majd az a hősies cselekedet, hogy utánament a nyugatra hurcolt leventéknek, hogy lelki gondozásukat, tanításukat megszervezze, a hadifogságból hazahozza őket. Innen eredtek a nyugati segélyszervezetekkel kialakult kapcsolatai, amelyeket később új állomáshelye, a budapesti Piarista Gimnázium érdekében is kamatoztatott. Az ’50-es és ’60-as évek Magyarországán kihasználta azt a rendeletet, amely oktatási célra vámmentesen tette lehetővé eszközök beszerzését. Az egyházi iskola tanulóit sok tekintetben diszkriminálták, viszont az iskola szertára, a Fizikum színvonalában sok egyetemi laboratóriumot is meghaladott. Ez ideális környezetet biztosított  Kovács Mihály szakköreihez, az atomfizikától a kibernetikáig. Az iskola 1974-ben már egy 16000 dollár értékű Hewlett-Packard programozható számológépet is beszerzett, de a kibernetika szakköri oktatását Kovács tanár úr már jóval korábban, a modern magyar informatika születési évében, 1958-59-ben elkezdte. Görbe László előadásából az analóg számológépeket, relés logikai gépeket is megismerhettük, amelyeket a Kovács-tanítványok építettek. 
A konferencia záró előadását Kovács Mihály tanítványa, Woynarovich Ferenc fizikus tartotta. ( A személyes hangvételű előadás szövegét a mellékletben olvashatjuk.) Soraiból megismerhetjük a kibernetika szakkör mindennapjait, a Mikromat kibernetikai építőkészlet születését – és azt, hogy egy tanár kisugárzása, egyénisége miként határozza meg diákjai pályáját. Ezt erősítette meg Görbe László zárszava is, aki a Woynarovich Ferenc által tervezett, majd egy háziipari szövetkezet által gyártott Mikromat kibernetikai építőkészlet Kovács Mihály által írt vezérkönyvéből idézett. A jövőbelátó piarista 1968-ban leírta: „ eljöhet az idő, hogy telefonhívásra számológépközpontok állnak szinte mindenki rendelkezésére ”, ezért is fontos, hogy a „korunk legcsodálatosabb alkotásai közé tartozó” számítógépet minél többen megismerjék. 
A konferenciát tárlatvezetés zárta, amelyen a budapesti Piarista Gimnáziumnak köszönhetően immár az NJSZT állandó kiállításának részeként tekinthettük meg a Mikromat idén 50 éves, Tücsök nevű prototípusát és Kovács Mihály egyik kibernetikai játékának, a Műegérnek egy kései változatát. A tárlat megtekintése során Woynarovich Ferenc rögtönzött bemutatót is tartott a Mikromat működéséről.
Végezetül a világ legnagyobb informatikai gyűjteményei közé tartozó, átfogó tárlat egészét megtekintették a látogatók; azon tárgyakat a szervezők külön kiemelték, amelyek valamilyen módon Kovács Mihály pályájához is kapcsolódtak, az M-3-tól a HT-1080/Z-ig.

Fényképalbum:  https://www.facebook.com/piaristak/photos/?tab=album&album_id=10155441148092738

Szöveg: Képes Gábor (NJSZT), Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotók: Szathmáry Melinda

Bár az irgalmasság éve hivatalosan lezárult, november 23-án, szerdán a Szentatya folytatta katekézisét az irgalmasság cselekedeteiről. Most a tanácsadásról és a tanításról elmélkedett. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
 
Kedves Testvéreim, jó napot kívánok!
A szentév befejeződött, ma visszatérünk életünk megszokott rendjéhez, ugyanakkor mivel hátravan még néhány elmélkedés az irgalmasság cselekedeteiről, ezért ezzel folytatjuk.
Az irgalmasság lelki cselekedeteinek sorában ma két olyan cselekedetről lesz szó, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással: tanácsot adni a kételkedőknek és tanítani a tudatlanokat, vagyis azokat, akik ismeretek híján vannak. A „tudatlan” szó túl erős, igazából azokat akarja jelenteni, akik nincsenek a szükséges tudás birtokában s ezért tanításra szorulnak.
Ezek olyan cselekedetek, amelyeket mindenki megélhet, egyszerűen, családi körben, de főleg a második, a tanítás intézményesebb, szervezett formában is megélhető. Gondoljunk csak arra, hány gyermek szenved még írástudatlanságban! Lehetetlen megérteni: világunkban, melyben a tudományos-technikai fejlődés oly magas szintet ért el, írástudatlan gyermekek élnek! Ez igazságtalanság! Hány gyermek szenved attól, hogy nem kap oktatást! Nagy igazságtalanságról árulkodik ez a helyzet, mely a személy méltóságát érinti. Ráadásul oktatás nélkül az emberek könnyebben válnak kizsákmányolás áldozatává, és könnyebben érik őket különféle társadalmi bajok.

Az egyház – a századok folyamán – érezte annak követelményét, hogy elköteleződjön az oktatás területén, mert evangelizáló küldetése azt a feladatot is magában foglalja, hogy visszaadja méltóságukat a legszegényebb embereknek. Az első „iskolát” épp itt, Rómában alapította Szent Jusztinosz a második században, hogy a keresztények mélyebben megismerjék a Szentírást. Jusztinosztól kezdve egészen Kalazanci Szent Józsefig, aki megnyitotta Európa első ingyenes népiskoláit, hosszú azoknak a szent férfiaknak és nőknek a sora, akik különböző korszakokban oktatást nyújtottak a legsanyarúbb helyzetűeknek, mivel tudták, hogy ily módon legyőzhetik a nyomorúságot és a hátrányos megkülönböztetést. Milyen sok keresztény van: világiak, megszentelt férfiak és nők, papok, akik életüket a gyermekek és fiatalok oktatására, nevelésére szentelték! Ez nagy dolog! Kérlek titeket, fejezzük ki tiszteletünket irántuk nagy tapssal! [A téren lévő hívők tapsolnak.] Az oktatásnak ezek az úttörői teljesen megértették az irgalmasságnak ezt a cselekedetét, és életformát csináltak belőle a társadalom átalakítására. Egyszerű munkával és kevés eszközzel vissza tudták adni a méltóságát mérhetetlen sok személynek! Oktatásuk gyakran arra is irányult, hogy szakmát adjanak a fiatalok kezébe. Gondoljunk csak Bosco Szent Jánosra, aki munkára készítette fel az utcagyerekeket, az oratóriummal, aztán iskolákkal, műhelyekkel. Sok és sokféle szakiskola jött létre, melyek felkészítettek a munkára, de emberi és keresztény értékekre is neveltek. Következésképpen az oktatás valóban az evangelizálás egyik különleges formája.
Nagyon fontos, hogy fejlődjön az oktatás, hogy egyre többen elsajátítsák a biztos ismereteket, és szert tegyenek arra a tudatosságra, amelyre mindenkinek szüksége van az életben. A jó oktatás megtanítja nekünk a kritikai módszert, amely a kételkedés bizonyos formáját is magában foglalja, hasznos arra, hogy kérdéseket tegyünk fel és felülvizsgáljuk a már elért eredményeket az alaposabb tudás érdekében.
Az irgalmasságnak a „tanácsot adni a kételkedőknek” cselekedete azonban nem erre a fajta kételkedésre vonatkozik. Irgalmat gyakorolni a kételkedőkön – ehelyett – azt jelenti, hogy enyhítjük a fájdalmat és szenvedést, amelyet a kételkedésből fakadó félelem és szorongás okoz. Ezért a szeretet valódi megnyilvánulása ez, amellyel támogatni szándékozunk a bizonytalanságtól legyengült embereket.
Azt gondolom, van, aki feltenné nekem a kérdést: „Atyám, nekem sok kételyem van a hittel kapcsolatban, mitévő legyek? Önnek sosincsenek kételyei?” Sok van… Nyilvánvaló, hogy bizonyos időszakokban mindannyiunkban felmerülnek kételyek. Azok a kételyek, amelyek a hitre vonatkoznak, pozitív értelemben, azt jelzik, hogy jobban és mélyebben meg akarjuk ismerni Istent, Jézust, az ő irántunk tanúsított szeretetének titkát. „De nekem ez a kételyem…, keresek, tanulmányozom, gondolkodom, vagy tanácsot kérek, miként jussak vele dűlőre.” Ezek olyan kétségek, amelyek növekedni segítenek! Hasznos tehát, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak a hitről, mert ekképpen arra vagyunk ösztönözve, hogy elmélyítsük. A kételyeket ugyanakkor le is kell győzni. Ezért szükség van arra, hogy hallgassuk Isten szavát, és meg is értsük, amit tanít nekünk. Ebben nagy segítségünkre van a katekézis, melynek révén a hit üzenete egyéni és közösségi életünk konkrétságában ér el minket. Emellett van egy hasonlóan fontos út, mégpedig az, hogy a lehető legjobban igyekezzünk megélni hitünket. A hitből ne gyártsunk elvont elméletet, amelyben a kételyek csak szaporodnak! Váltsuk inkább életre a hitet! Ültessük gyakorlatba testvéreink, kivált a legelesettebbek szolgálatában! És akkor majd rengeteg kételyünk eltűnik, mert megérezzük Isten jelenlétét és az evangélium igazságát abban a szeretetben, amely – érdemünk nélkül – bennünk lakik, és amelyet megosztunk másokkal.
Kedves Testvéreim, miként láthatjátok, az irgalmasság e két cselekedete nincs távol életünktől. Mindannyian elkötelezhetjük magunkat, hogy megéljük őket, s így megvalósítsuk az Úrnak azt a kijelentését, hogy szeretetének titkát Isten nem a bölcseknek és az okosaknak, hanem a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki (vö. Lk 10,21; Mt 11,25–26). Ezért a legmélyebb tanítás, amelyet át kell adnunk, és a legszilárdabb bizonyosság, amely segít kilábalni a kételyből: Istennek a szeretete, amelyet irántunk tanúsított (vö. Jn 4,10). Ez egy hatalmas, ingyenes és örökre adott szeretet. Isten sosem visszakozik! Mindig megy előre, és vár; örökre adja szeretetét! Nekünk pedig éreznünk kell nagy felelősségünket azért, hogy tanúságot tegyünk róla azáltal, hogy irgalmat gyakorlunk testvéreinken.
Köszönöm!
 
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
Magyar Kurír

November 27-én nyitották meg a kalazanciusi szentévet Rómában a rend alapításának 400. és a rendalapító szentté avatásának 250. évfordulójának megünneplésének alkalmából. 

 
Ferenc pápa külön kalazanciusi jubileumi évet és hozzá kapcsolódó  teljes búcsú elnyerésének lehetőségét engedélyezte az ünnepségeken résztvevők számára. A Rómában tartott megnyitón Magyarországról négyen vettek részt:  Labancz Zsolt tartományfőnök, Urbán József generálisi asszisztens,  Acél Zsolt kecskeméti tanár és Márkus Roland, aki jelenleg Granadában (Spanyolországban) végzi teológiai tanulmányait, és az ünnepségen is felszólalt. Az alábbiakban közzétesszük  Márkus Roland teljes beszédét.
 
"Három egyszerű gondolatot szeretnék megosztani arról, hogy mint fiatal piarista, mit ünneplek ma a négyszázéves piarista rendben.
1. Új dolgok
Három hónapja Granadában, Spanyolországban élek. A felfedezések intenzív időszaka ez az életemben. Bekapcsolódva a helyi piarista életbe – különös tekintettel a granadai „Trastevere-projekt” és a városrészünk életébe –, új dolgokat ismerek meg a világról és saját magamról. Olyan dolgok ezek, amelyek alakítanak, formálnak engem, hatnak rám, a saját világomra.
Talán itt, Rómában Kalazanciussal és az ő álmával is valami új dolog történt. Amit ő álmodott, az nem egyszerű újítás volt. Valami újat hozott létre, ami az ő korában ismeretlen, nehezen elfogadható dolog volt. Változtatott, és ezzel átalakította korát, társadalmát: az ingyenes oktatás lehetővé tételével, különösen a legrászorultabbakkal való törődése révén.
Azt hiszem, az új és ismeretlen dolgok, amelyeket felfedezünk magunkról és felfedezünk a világról, amelyeket meg merünk álmodni, és amelyekbe bele merünk kezdeni – ahogyan azt Kalazancius tette –, új világot építenek, mert átformálnak bennünket, és így átformálják a világot körülöttünk. Mi az ő álmának örökösei vagyunk, azt örököltük Kalazanciustól, hogy újat hozunk létre, meglátjuk a világban rejlő szükséget és az arra választ adó újat:  hogy a piarista karizma állandóságából élve innovatív és új válaszokat adunk a jövő elénk táruló kérdéseire. Ezt akarjuk tenni, az evangéliumból táplálkozva, a tanítás és nevelés által, hogy építhessük Isten országát a világban .
Hálát adok az új és az ismeretlen dolgokért: a növekedésnek és az érésnek a lehetőségeiért. Hálát adok azért, hogy Kalazancius tanít ezekkel és ezekből élni.
2. A közösség
Számomra ez a mai ünnepünk különösképp ünnepe a közösségünknek, a piarista rendnek. Annak a piarista egyházi közösségnek, amelyben Kalazancius módján akarjuk megmutatni a világ piarista arcát: a személyes nevelés és a szabadon megélt hit révén növekedő világot. 
Abban, hogy piarista lettem, a piarista közösség meghatározó tapasztalat volt számomra. Az iskolámnak, a diáktársaimnak, a barátaimnak a közössége, s az engem körülvevő tanárok és szerzetesek, valamint a rendhez tartozó munkatársaink közössége. Hálát adok azért, hogy együtt veszünk részt a rend életében és küldetésében. Köszönöm ezt nektek, mindannyiatoknak! Köszönöm ezt innen, Kalazancius volt otthonából. Külön köszönöm az én magyar piarista rendtársaimnak is, akik egyediségük és egyéniségük mellett mindig meg akarták mutatni egységességüket is. Azt az egységet, amelyre az Úristen Kalazanciuson keresztül hívott meg bennünket a gyerekek és fiatalok oktatása és nevelése által.
Hálát adok a piarista közösségért és mindazokért, akik szeretnek hozzánk kapcsolódni. Hálát adok a piarista rendért. 
3. Valóra váló álmok
Készültem egy kérdéssel is: feltenné a kezét, aki szeret valami jót álmodni? [Szinte mindenki jelentkezik.] Utolsó gondolatomat a jó álmokról, pontosabban az életünk által valóra váló álmokról szeretném megosztani.
Azt hiszem, mi, akik a piarista rendhez tartozóan éljük hivatásunkat, azt éljük meg, hogy ez nem más, mint az életünk által valóra váló álom. Benne vannak az értékeink, az örömeink, a kérdéseink. Benne éljük meg rajongásunkat, saját őrültségeinket, de önátadásunkat is. Benne van minden aggodalmunk, lelkesedésünk és radikalitásunk a karizma megélésére. Olyan dolog ez, amellyel életet akarunk adni, életet akarunk adni a világnak.
A ma ünnepelt piarista rend tizennyolcszor idősebb, mint én. (Ezzel csak szemléltetni akartam, hogy azért még fiatal vagyok.) Sokszor megkérdezik, miért lettem már fiatalon piarista szerzetes. Azt hiszem, a válasz valahol ott van, hogy amikor beléptem a piarista rendbe, akkor kezdtem el piarista szerzetesnek lenni. A rendbe lépésem, ez az elköteleződés az, ami felszabadít arra, hogy próbáljak egyre inkább, mindenestül piarista lenni a gyerekek és fiatalok, különösen a legrászorultabbakkal való törődés révén. 
A piarista rendről való álmom, hogy olyan közösséget jelentünk és tudunk adni a ránk bízottaknak, a hozzánk közel állóknak, amelyben mernek valami jót álmodni, amelyben felfedezik az életük által valóra váló álmot, amelyben kibontakoztathatják saját személyüket, amelyben szabaddá válnak a világ szépségének megélésére és megmutatására.
Hálát adok Istennek értetek. Hálát adok, és imádkozom azért, hogy az életünk által valóra váló álom elvezessen bennünket őhozzá. Szeretném, hogy olyan világot jelentsünk, amelyben Kalazancius lelkületével, erejével és kitartásával egyre inkább azt tudjuk és akarjuk mondani, hogy Rómában, azaz Bogotában, New Yorkban, Granadában, Budapesten, Yogyakartában – bárhol a világon – „megtaláltam Isten szolgálatának számomra legjobb módját, s ezt, az életem által valóra váló álmot el nem hagynám semmiért a világon”.
Isten áldjon benneteket!"
 
 
Márkus Roland SP

Könnyűnek tűnhet az élsportolók élete, hiszen „csak” edzenek és versenyekre járnak. A sikerek elérésehez viszont rengeteget kell dolgozni, az edzések, a felkészülés és a feszes menetrend pedig sok áldozatot követel meg a versenyzőktől. Hogy megéri-e? Erre is választ kaptak a Dugonics András Piarista Gimnázium diákjai, akiknél négy olimpikon vendégeskedett november 24-én, csütörtökön.

A Dugonics András Piarista Gimnázium a rendalapító Kalazanci Szent Józsefet ünnepelte a napokban. Az ünnep keretein belül hívtak meg négy olimpikont és edzőiket kerekasztal-beszélgetésre az iskolába. A beszélgetésen részt vettek: Márton Anita olimpiai bronzérmes súlylökő, Nagy Péter súlyemelő, illetve a paralimpikon futóBiacsi ikrek is. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a sportolókban azon túl, hogy olimpiai résztvevők, az is közös, hogy valamilyen úton-módon kötődnek Szegedhez.
Egy olimpiai szereplés kivívása már önmagában sem könnyű feladat; a versenyzők rengeteg energiát és időt ölnek a felkészülésbe, sokszor néhány percért áldoznak fel értékes pillanatokat, hagynak ki családi eseményeket vagy kénytelenek háttérbe szorítani a baráti kapcsolatokat.  Márton Anita például napi kétszer, heti tizenkétszer edz, ami napi öt-hat órát vesz el az idejéből. Ahogy mondja, az edzések között a pihenésé a főszerep, de szerencsésnek vallhatja magát, hiszen hivatásos sportolóként nincs civil foglalkozása, nem dolgozik a hétköznapokban. Persze gondol a sport utáni karrierre, legutóbb épp egy középfokú edzői képzést végzett el.
A súlyemelő Nagy Péter is a hivatásos sportolók táborát gyarapítja, s bár elmondása szerint ő nem edz időben annyit mint Anita, a sportág jellege miatt ez fizikailag nem is lenne lehetséges. A sportolók álma vált valóra azzal, hogy részt vehettek a riói olimpián, azonban mindenkinek kisebb-nagyobb áldozatokat kellett hoznia ezért. A  Biacsi ikrek például a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nél dolgoznak hatórás műszakban az élsport mellett, így kell időt találniuk a versenyekre való felkészülésre. A paralimpikonok nagy részének egyébként van civil munkája, hiszen ők nagyon ritkán foglalkoznak a sporttal hivatásként. A Biacsi lányok azt is elmondták, hogy ők rendkívül jó helyzetben vannak, hiszen ismernek olyan paralimpikont, aki három műszakban dolgozik, és így kell felkészülnie a versenyekre.
A kemény munka persze megéri, ahogy abban mind egyet is értenek. A sport szeretet, kitartást és számos élményt nyújt nekik a mindennapokban, s bár sok lemondással jár a sikerek elérése, az élet mindig visszaadja a befektetett munkát.
 
Szöveg és kép: Szegedma.hu

Ferenc pápa Krisztus Király ünnepén kiadott ünnepi homíliájával zárta le az Irgalmasság Szentévét. Ennek az írásnak szerkesztett változatát közöljük most. (forrás: radiovaticana.va)

Krisztus a mindenség Királyának az ünnepe megkoronázza a liturgikus évet és az irgalmasságnak ezt a szentévét. Az evangélium ugyanis Jézus királyságát az üdvösség műve csúcspontjaként mutatja be, méghozzá meglepő módon: „Isten Fölkentje, a Választott, a Király” hatalom és dicsőség nélkül jelenik meg: a kereszten, ahol inkább legyőzöttnek látszik, semmint a győzedelmeskedőnek. Királysága ellentmondásos: trónja a kereszt, koronája tövisből van, jogara nincs, hanem nádszálat adnak a kezébe, nincs pompázatos ruhája, köntösétől megfosztották, ujján nem visel csillogó gyűrűt, de a kezét szögek verték át, nincs kincse, de eladják harminc ezüstért.
Jézus országa valóban nem ebből a világból való, hanem ahogy Pál apostol mondja, abban megváltást és megbocsátást találunk. Országának nagysága nem a világ hatalma, hanem Isten szeretete szerint való, egy olyan szeretet, mely képes elérni és meggyógyítani minden dolgot. Ezért Jézus szeretete leszállott egészen közénk, emberi nyomorúságunk közepette lakott, kipróbálta a legalantasabb állapotunkat is, az igazságtalanságot, az árulást és az elhagyatottságot. Megtapasztalta a halált, az eltemetést, a poklokat. Éppen ez indítja a mi Királyunkat a mindenség határai felé, hogy átöleljen minden élőt. Nem ítél és nem hódít meg bennünket, nem sérti meg a szabadságunkat, hanem utat tör magának az alázatos szeretetével, mely mindent megbocsát, mindent remél és mindent elvisel. Csak ez a szeretet győzte le és győzi le továbbra is az ellenségeinket: a bűnt, a halált és a félelmet.

Ma, kedves testvéreim, meghirdetjük ezt a különleges győzelmet, amivel Jézus az idők királya lett, a történelem Ura: a szeretet mindenhatóságával, mely Isten természete és saját élete, ami soha meg nem szűnik. Örömmel osztozunk annak a szépségében, hogy ilyen Jézus királyunk van: szeretetének uralma kegyelemmé alakítja a bűnt, a halált feltámadássá, a félelmet bizalommá. Csekély dolog lenne azonban Jézust csak a mindenség Királyának és a történelem középpontjának hinni, anélkül, hogy őt az életünk Urává tennénk: mindez üres marad, ha nem fogadjuk be őt és uralkodásának a módját személyesen. Segítenek ebben nekünk azok a személyek, akiket a mai evangélium elénk tár. Jézuson túl három figura tűnik fel: a bámészkodó tömeg, a kereszt tövében álló csoport és az egyik megfeszített.
Az első csoport a körülálló nép, mely az evangélium szavaival ott állt és bámészkodott: egy szót sem szól, senki nem lép közelebb. A nép távol marad, hogy lássa, mi történik. Ugyanaz a nép, mely egykor Jézus körül tolongott, most távolságot tart tőle. Életkörülményeinkkel és be nem teljesült elvárásainkkal szemben, mi is kísértést érezhetünk arra, hogy távolságot vegyünk Jézus királyságától, hogy ne fogadjuk el gyökeréig alázatos szeretetének a botrányát, mely nyugtalanná teszi az énünket, mert kényelmetlen. Inkább az ablak mellett maradunk, félreállunk, ahelyett, hogy a felebarátainkhoz közelítenénk. De a szent nép, melynek Jézus Királya, arra hivatott, hogy az ő konkrét szeretetének az útját, hogy napról-napra kérdőre vonja magát: mit kér tőlem a szeretet, mire indít engem? Milyen választ adok Jézusnak az életemmel?
Van egy második csoport, mely többféle személyiségből áll: a nép vezetői, a katonák és a gonosztevő. Mindnyájan kinevetik Jézust. Ugyanazzal a sértéssel fordulnak hozzá: «Szabadítsd meg magad!» . Ez rosszabb, mint a nép kísértése. Úgy kísértik meg Jézust, ahogy a Gonosz tette az evangélium kezdetén, mert az lemond az Isten módjára való uralkodásról, követve a világ logikáját. Szállj le a keresztről és győzd le az ellenséget! Ha Isten vagy, mutasd meg a hatalmadat és a felsőbbségedet! Ez egy közvetlen támadás a szeretet ellen: «Szabadítsd meg magad!», ne másokat, hanem saját magadat. Az én kerekedik felül erejével, dicsőségével és sikerével. Ez a legszörnyűbb kísértés, az első és az utolsó az evangéliumban. Jézus pedig ezzel szemben, a maga sajátos módján, nem válaszol és nem is cselekszik. Nem védekezik, nem próbál meggyőzni, nem érvel a királysága mellett. Továbbra is szeret, megbocsát, az Atya akarata szerint állja ki a próbát, abban bízva, hogy a szeretet megtermi a gyümölcsét.
Jézus királyságának  befogadására vagyunk hívva, arra hogy mi is harcoljunk e megkísértés ellen, tekintetünket szegezzük a keresztre feszítettre, hogy mind hűségesebbek maradhassunk hozzá. Ezzel szemben közülünk is hányan megelégedünk a világ felkínálta megnyugtató biztonsággal. Hányszor is érezzük a kísértést, hogy leszálljunk a keresztről. A hatalom és a siker vonzásának az ereje könnyű és gyors útnak mutatta az evangélium terjesztését, gyorsan megfeledkezve arról, hogyan is működik az Isten országa. Az irgalmasságnak ez a szentéve arra hívott minket, hogy felfedezzük a középpontot, hogy visszatérjünk a lényegeshez. Az irgalmasságnak ez az ideje arra hív minket, hogy a Királyunk igazi arcát nézzük, amelyik húsvétkor ragyog fel, hogy fedezzük fel az egyház fiatal és szép arcát, mely akkor tündököl, amikor befogadó, szabad és hűséges, szegény az eszközökben és gazdag a szeretetben és missziós. Az irgalmasság, miközben az evangélium szívébe visz, arra buzdít bennünket, hogy mondjunk le azokról a szokásainkról, melyek megakadályozhatják Isten Országának a szolgálatát és hogy a mi irányultságunkat Jézus örök és alázatos királyságában találjuk meg, nem pedig a mindenkori átmeneti királyságban és változékony hatalomban.
De nézzük harmadik személyiség kapcsán a Jézushoz közeli gonosztevőt, aki arra kéri őt, hogy emlékezzen meg róla, amikor eljön az országa. Ez az ember, egyszerűen csak Jézust szemlélve, hitt az ő országának. Nem zárult magába a bajaival és bűneivel, hanem Jézusra tekintett. Kérte, hogy emlékezzék meg róla és megtapasztalta az Isten irgalmát: Még ma velem leszel a paradicsomban. Isten pedig, alighogy megadjuk neki a lehetőséget, megemlékezik rólunk. Kész eltörölni teljesen és mindörökre a bűnt, mert az ő emlékezete nem rögzíti a megtett rosszat és nem tartja számon az elszenvedett sértést, szemben a mi emlékezetünkkel. Isten nem emlékszik bűnre, csak ránk, bárkire közülünk, mint szeretett gyermekeire. És hisz abban, hogy fel tudunk állni.
Kérjük az Istentől ezt az élő és nyitott emlékezetet. Kérjük a kegyelmet, hogy soha ne zárjuk be az irgalmasság és megbocsátás kapuját, hanem mindig tudjunk túllépni a rosszon és a megosztottságon. Bízzunk mi is, ahogy az Isten teszi azt feltétel nélkül felénk. Mert ha be is zárjuk a szent kaput, az irgalmasság igazi kapuja nyitva marad számunkra, ami pedig Krisztus Szíve.

 
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!