2016. október 31., VIII. évfolyam 15. szám

 

Meghívó a Piarista Szalon következő összejövetelére

Szeretettel hívunk minden barátunkat és érdeklődőt a Piarista Szalon következő (4.) összejövetelére, amelyet 2016. november 2-án ½ 7 órai kezdettel tartunk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 2. emeleti Dísztermében.

Témája:  Magyarság(tudat)unk látleletei a 21. század elején
Hűség, elkötelezettség, megmaradás – esélyek, fenyegetések és remények

Meghívott vendégeink:
• Havas István SP, a belgiumi magyar közösség lelkipásztora, a Gimnázium volt tanára és
• Dr. Hatos Pál, a Gimnázium volt tanára, a Balassi Intézet volt főigazgatója, jelenleg a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja

Felkért hozzászóló:
• Dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának volt elnöke

Moderátor:
• Dr. Szécsényi-Nagy Kristóf, közjegyző, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogi ügyvezetője

Tekintettel az aznapi Halottak napjára, előtte ½ 6-kor a Gimnázium Kápolnájában szentmisén veszünk részt.
A Szalont a szokásoknak megfelelően agapé zárja a Sapientia Aulájában.

A részvétel regisztrációhoz kötött, kérjük tehát a részvételi szándékot a piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címen jelezni.

Szeretettel

Várgedő Tamás és az MPDSZ Budapesti Tagozata


Szívből fakadó szavakkal – Jelenits István az 1956-os forradalom és a költészet kapcsolatáról

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján a számtalan visszaemlékezés, értékelés mellett természetesen az a kérdés is felvetődik, miként jelent meg ez a világtörténelmi esemény a magyar költészetben. Jelenits István piarista szerzetest, költőt kérdeztük.

– Ha 1956 költészetéről beszélünk, két hatalmas, megrázó vers jut rögtön az eszünkbe: Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, valamint Márai Sándor Mennyből az angyal című költeménye.
– Illyés Gyula verse 1950–51-ben íródott, bizonyos fokig mégis hozzákapcsolható 1956-hoz, mert egy olyan zsarnoki rendszert mutat be döbbenetes erővel, mely törvényszerűen vezetett a forradalom kirobbanásához. Ahol ennyire semmibe veszik a minden embert megillető méltóságot, ott előbb-utóbb fellázadnak az alattvalókként kezelt állampolgárok, hiszen a zsarnokság átszövi az élet minden területét.

– Ahogy a versben olvasható:  „hol zsarnokság van, / mindenki szem a láncban; / belőled bűzlik, árad, / magad is zsarnokság vagy”.
– Igen, de egy ilyen rendszer nem tartható fenn sokáig, még akkor sem, ha szuronyok vigyázzák.

– Illyés Gyula verse öt évvel a forradalom kitörése előtt íródott tehát, Márai Sándoré néhány héttel annak véres leverése után, karácsonykor. Krisztus szenvedésével hozza párhuzamba a magyarság tragédiáját:  „Mert más lóg a fán, nem cukorkák: / Népek Krisztusa, Magyarország.”
– Márai versében benne van, hogy az olyan tiszta ügyek, mint a megváltó Krisztusé vagy a magyarságé 1956-ban, szinte törvényszerűen elbuknak, mégis, alapvetően nem a pusztulásról szól, hanem a minden tragédián túllépő hősiességről, odaadásról, amire az egész világ felfigyel, ezért kéri az angyalt:  „Mondd el, mert ez világ csodája: / Egy szegény nép karácsonyfája”. A forradalom elbukott, de büszkék lehetünk arra, hogy volt bátorságunk fellázadni egy zsarnoki rendszer ellen, és ez olyan hatalmas tett volt, hogy világszerte rengetegen fordították felénk a tekintetüket, éreztek velünk együtt lélekben. A remény pedig örökké ott van az újrakezdésre:  „Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből. / Találkoztak ők már néhányszor / – a gyermek, a szamár, a pásztor – / Az alomban, a jászol mellett, / Ha az Élet elevent ellett, / A Csodát most is ők vigyázzák, / Leheletükkel állnak strázsát, / Mert Csillag ég, hasad a hajnal, / Mondd meg nekik – / Mennyből az angyal.”

– Vannak-e olyan, 1956-ról szóló jelentős versek, melyek nincsenek benne az irodalmi köztudatban?
– Dutka Ákosnak jelent meg egy költeménye a Magyar Ifjúság című folyóiratban 1956. november 3-án, egy nappal a szovjet csapatok újbóli bevonulása előtt.

– Dutka Ady kortársa volt…
– Igen, és a barátja is. Talán valamivel még előbb is publikált, mint Ady. Tudta, hogy Ady nálánál sokkal jelentősebb poéta, de büszke volt arra, hogy a költő- és fegyvertársává fogadta. Dutka ’56-ban már hetvenöt éves volt, és úgy érezte, harminchét éve halott barátja nevében és helyette is meg kell írnia azt, amit Ady érezne, ha még élne. A vers címe: Ember és magyar. A cím alatt pedig a következő szöveg volt olvasható: „Dutka Ákos, a 75 éves és örökifjú költő, Ady Endre egykori barátja és harcostársa küldte a Magyar Ifjúságnak ezt a verset. Amelyet mi most nagy szeretettel és örömmel közlünk.”
A vers így hangzik:  „Ady kérdezte sorsa éjjelén: / Lehet-e az ember, ember és magyar? / Feleltek ti, bátor, szent fiúk. / Lássuk: a Világ most vélünk mit akar? / Vagyunk egy szálig elszánt emberek, / Kiket tiporni tovább nem lehet / Ha kell, még én is veletek halok, / Ha engedtek ti, szent fiatalok. / Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka, / A csillagokba írta szentelt nevetek. / Köszönöm nektek, drága szent fiúk, / hogy visszaadtátok a csüggedő hitet, / S a barikádok hunyó szent sugarainál / Adynak kiáltsuk, szabadon ma már / Mit az ég falára vérrel írtatok: / Emberek vagyunk, újra magyarok.”
Ez régimódi stílusban megírt, de jó vers. Az érződik belőle, hogy a forradalom kitörése előtt nem voltunk méltók az ember névre. Egy régi bajnok köszönti a fiatalokat, és közéjük kívánkozik.

– Dutka többször is említi versében a szent szót.
– Igen, de ennek itt nincs vallásos vetülete. Abban az értelemben használja, ahogyan a mindennapi értelemben szokás használni, amikor ki akarjuk emelni valaminek a különleges rangját, a hétköznapin messze túlnövő jelentőségét.

– „Adynak kiáltsuk, szabadon már…” Mintha fel sem vetődne a költőben, hogy a forradalom elbukhat, egy nappal annak eltiprása előtt.
– De a remény mellett ott van benne az önfeláldozás vágya is. Ha szükséges, beáll a forradalmárok közé, mert bár öreg, megfáradt ember, dicsőséges, szép halállal halhat meg. Nem csupán csodálja a fiatalok hősiességét, részt is kér ebből a közös vállalkozásból.

– Ha jól tudom, az Új Emberben is több, 1956-ot köszöntő vers jelent meg...
– A lap november 4-én közölte Kunszery Gyula Bálványdöntés című költeményét. Ő nem volt nagy költő, de kiváló formai érzéke volt. Ez ebből a verséből is kiderül. Egy bibliai idézettel kezdődik:  „Ne csinálj magadnak faragott képet! / Mi nem csináltunk, csináltak mások. / Majd jöttek az ifjú óriások, / hiába volt a ferde balság, / jött a robosztus fiatalság, / jött úgy, mint kegyetlen / bosszús, vad fergeteg: – / s az érckolosszus a földbe dőlt... / Mely évekig gránitkockákon állván, / dölyfösködött: ledőlt a nagy sztálini bálvány! // Üdv a bálvány ledöntőjének, / üdv, dicsőség és hálaének / tenéked, magyar Fiatalság, / ki voltál most a bátrak bátra!... / De egy nagy végzés van még hátra: / tűnjenek el a bálvány-romok, / s hogy megbocsáttassék a régi vétek, / ti, kik a bálványt döntöttétek, / építsetek! / S építsétek fel – szívetekben is – a templomot!”

– Ez egyértelműen vallásos költemény.
– Határozottan az. Nem elég ledönteni a bálványt, elsöpörni a rosszat, jövőt is kell építeni helyette. Ez nem követelés, hanem inkább bölcs és lelkes felhívás. A vers kissé míves, bonyolult, finoman kidolgozott rímekből építkezik, az indulat, a lelkesedés repíti az első sortól végig.

– A templom felépítésénél eszünkbe juthat a Szentlélek templomának felépítése.
– Igen, nyugodtan asszociálhatunk erre. Pozitív eszményeket kell adnunk, a tiltakozás, a bálványdöntés mellett a lerombolt templomot is fel kell építenünk, hittel és lélekkel.

– Szabó Lőrincnek van egy, talán kevesek által ismert versciklusa, mely az 1956-os forradalomhoz kapcsolódik...
– A Meglepetés című versciklusról van szó. Az első darabját 1956. október 15-én írta, a címe: Gyanútlan vers. A másodikat a forradalom előestéjén, október 22-én,  Egy hét múlva címmel. A harmadik, befejező vers decemberben íródott, címe: December közepe. Az utóbbi költemény így fejeződik be:  „De csak szájon csókol a perc / s jó remény némítja a jajt: / Nem! Rabok tovább nem leszünk! / És: Isten, áldd meg a magyart!”  Ez különösen érdekes, mert a régi, nemzeti áhítatot sugalló verseket idéz meg, magát a Himnuszt, illetve a Nemzeti dalt. Decemberben már egyértelmű volt, hogy a forradalmat eltiporták a szovjet tankok, és a nyugati világtól nem várhattunk segítséget, Szabó Lőrinc mégsem azon siránkozott, hogy kár volt az áldozatért, mindennek vége, hanem azt sugallja, hogy ami történt, valamilyen módon mégiscsak fölemel és kiszabadít bennünket a nyomorúságunkból, bénultságunkból.

– Mindenképpen meg kell említenünk Nagy Gáspár  Öröknyár: elmúltam 9 éves című, 1983-ban írt versét is, amely a rendszerváltás egyik legfontosabb szellemi-lelki előkészítője volt, és amelyben arra figyelmeztet a költő, hogy a forradalom temetetlen mártírjait – élükön a kivégzett Nagy Imre miniszterelnökkel – el kell temetni:  „egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI!”
– Ez így igaz, de Nagy Gáspárnak van egy nagyobb ciklusa is, amelyet már jóval a rendszerváltozást követően írt, 2004–2005-ben, Október végi lángokcímmel. Ez olyan, mint egy rekviem, a gyászmise zenei tételeihez kapcsolja a ciklus darabjait. A zárótételben olvassuk:  „Élők: mutassátok föl a világnak, / s a hunyorgó égi csillagoknak / a mi hőseinket, szent halottainkat, / akik most már jobban ragyognak / és fényük egyre fényesebb lesz, / ahogy megérti áldozatukat a nemzet, / ha századonként legalább egyszer / fölkel és nem riaszthatja semmi fegyver... // Ekkor nagy lesz és hatalmas, / tántoríthatatlanul forradalmas, / bukásaiban is büszke, méltóságos… // Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass, / mert az október végi tiszta lángok / szívébe égették a szabadságot!”
Ez gyönyörű, átfogó emlékezés a forradalomra, teljesen más jellegű vers, mint az  Öröknyár: elmúltam 9 éves. Ott hangsúlyozottan megjelenik, hogy a Ne ölj! parancsát senki sem lépheti át büntetlenül, a bűneinkért egyszer el kell számolnunk, a halottak eltemetése pedig ugyancsak alapvető erkölcsi követelmény, minden elhunytnak meg kell adni a végtisztességet. Az Antigonéalaphelyzete juthat eszünkbe. Az  Október végi tiszta lángok viszont gyönyörű visszaemlékezés. Ekkor már nem azért kellett küzdeni, hogy őrizzük a forradalom emlékét. Másfél évtizeddel a rendszerváltás után sikerült az áldozatok akaratát érvényre juttatni a történelemben, a magyarság kincsévé vált az ő hősiességük, áldozatkészségük szépsége. Ez a jövőnket pozitívan meghatározó hagyomány. Nagy Gáspárnak ez a versciklusa már-már himnikus költészet.

– Nagy Gáspárral kapcsolatban eszünkbe juthat a lengyel költő, Zbigniew Herbert, akihez verset írt, melynek kezdősorai így hangzanak:  „A tehetség semmi, elrontható, elpazarolható. / Ami az egész életben számít, az a jellem.” Herbert erősen kötődött a magyar irodalomhoz és történelemhez...
– Igen, és A magyaroknak címmel írt is egy verset a forradalomról, már annak leverése után:  „Kezünket kinyújtva / állunk a határon / s a levegőből roppant zsinórt / fonunk nektek testvérek // az elfúló kiáltás / s a görcsbe rándult öklök / haraggá jajdulnak s a szív / nem verhet riadót / a véres kövek kérnek / haldokló vizek kérnek / s mi állunk a határon / csak állunk a határon / állunk a józan ész / jól-fontolt határán / innen nézzük a tűzvészt / halálba bámulunk”.
Ez megrendítő vers, az az érzésünk, mintha a költő és a hozzá hasonlóan gondolkodó lengyel barátai ide akarnának szaladni, hogy segítsenek nekünk. Legalábbis első felbuzdulásukban, mert aztán a határon mégiscsak megállnak, engedelmeskedve a józan észnek. Nem a térképen megrajzolt határról van szó, hanem belső határról, arról, hol van az a pont, amikor engedelmeskedni kell a józan ész parancsának.

– A józan ész parancsa azt jelentette, hogy Herbert és mindazok, akik segíteni szerettek volna a magyar forradalmárok ügyének, tárgyilagosan felmérték: olyan hatalmas az ellenséges túlerő, hogy semmi esély a győzelemre, fölösleges minden további véráldozat, ezért erőikkel, küzdelmeikkel most már a jövőre kell koncentrálniuk?
– Igen, de azért kicsit lenézően szól a józan észről, amelynek engedelmeskedik. Tudja, hogy ez az ésszerű, de kínlódik is ebben az állapotban, hogy nem a szívére hallgat, hanem az eszére. Mintha a költő szégyenkezne, vagy inkább megdöbbenne saját lelkesedésének a hirtelen megbénulásán.

– Összegezve mit mondhatunk, miként jelenik meg a költészetben 1956? Jelentőségének megfelelően? Vagy túl hosszú volt az a harminckét év, amikor hivatalosan ellenforradalomként bélyegezték meg a forradalmat és szabadságharcot?
– Ha a forradalom leverését követően nemcsak szabad, de előnyös is lett volna irodalmi műveket írni 1956-ról, akkor sok értéktelen vers is született volna, s ezek közül nehezebben emelkedtek volna ki a valóban értékesek. A forradalom leverését követő hosszú, ránk erőszakolt némaság talán nagyobb hangsúlyt adott néhány valóban jelentős költeménynek, például Illyésének, Máraiénak, amelyek idehaza sokáig csak titokban éltek, jártak kézről kézre. Amikor pedig fordult a világ, akkor az emlékezők olyan verseket írtak 1956-ról, melyek nagyon mélyről, szívből fakadó szavakkal, az imádság magasába emelkednek. Itt sem az számít, hogy hány van belőlük, hanem az, hogy milyen a súlyuk. Van néhány valóban méltó emlékező vers, amely bizonyosan fennmarad. Mint ahogy a Himnusz is maradandó kincse a magyarságnak, nem csupán az irodalomnak, hanem a nemzettudatnak is megkerülhetetlen emléke, alkotása.

Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír


Császár Dániel hirdetése

Kedves Öregdiáktársak!

 

Ahogy már legtöbben tudjátok, a Diákszövetség az ünnepélyesebb érettségi találkozók alkalmával szívesen köszönti díszoklevéllel az ünneplő osztályokat.

Egy újdonságot szeretnénk ebben bevezetni: a 25 éves találkozóra is készítenénk "ezüst matura lapot".

Ha szervezitek a 25., 50., 60., 65., ... osztálytalálkozót, és szeretnétek kapni a diákszövetségi oklevélből, kérlek benneteket, jelezzétek nekem minél korábban. 

Telefon: +36 30 4660349

email: csaszar.daniel@mpdsz.piarista.hu
iroda: 1052 Budapest, Piarista utca, a gimnázium portáján adnak útbaigazítást.

Remélem sokatokat tudunk köszönteni a következő találkozók alkalmával is.

Császár Dániel


Idén két fehérbor nyerte el az év Piarista bora címet

A Piarista Rend Magyar Tartománya által meghirdetett borválogatás díjazottjai kedden, október 25-én vehették át a boraikat kitüntető oklevelet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Aulájában. A győztes borok az év Piarista boraként kerülnek forgalomba.   A régi piarista borászati hagyományokat megidéző pályázaton idén a száraz fehérborok versenyeztek. Ezúttal a Szászi Birtok Zeusz 2013 és az Istvándy Jenő Pincészete Farkastető Chardonnay 2015 nyerte el a Piarista bor címet.
 
A piaristák – a kegyesrendiek – évszázadok óta tanítanak, 1642 óta Magyarországon is számos iskolát alapítottak. Manapság is több ezer gyermeket, fiatalt oktatnak általános iskoláikban, gimnáziumaikban és szakiskolájukban. Jelentős szerepük volt azonban a magyarországi borkultúra fejlesztésében is, szőlészeteik mintagazdaságokká fejlődtek az évszázadok alatt.
A rend második magyarországi iskolája is úgy jött létre 1685-ban, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyesrendiekre a Kiskárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Később is sok piarista rendház megélhetéséhez hozzájárultak a kisebb-nagyobb szőlők és pincék. Több nagyobb birtok is volt a rend tulajdonában, melyekből hazai és nemzetközi versenyeken díjnyertes borok kerültek piacra. Ilyenek voltak a Balaton-felvidéken Dörgicsén, valamint Tokaj közelében Mádon és Sátoraljaújhelyen. 
A második világháború után a kommunista diktatúra által elvett birtokok szőlőterméséből származó bor hiánya társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékek elvesztését is jelentette. 
A rendszerváltást követően 2008-ban a rend újjáélesztette a régi hagyományokat. Egy évvel később, az első alkalommal kiírt borválogatásra, nem lévén saját szőlőterülete a rendnek, olyan borászatokat hívtak meg, amelyek a balatoni és a tokaji régiókban, hagyományos piarista szőlőtermő földek közelében fekszenek. A szakértőkből és a rend képviselőiből álló zsűrinek az volt a feladata, hogy a beérkezett pályázatok közül kiválassza azt a bort, mely az év Piarista bora címre érdemes és méltó. Ettől kezdve a kitűnő minőségű győztes borok Piarista borként kerültek palackozásra, címkézésre és forgalomba. 2010-től már országos volt a nemes vetélkedés, rövidesen pedig a Kárpát-medence minden magyar borászata pályázhatott. Az évente megrendezendő borválogatás egyik célja, hogy a feltörekvő, komoly szakmai munkát végző magyar gazdák borait megismertesse a borkedvelő közönséggel. A másik cél pedig, hogy a rend borászati hagyományainak társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékei újjászülessenek, és közösségek épüljenek belőlük, nemcsak a piarista családon belül, hanem minden borszerető ember között. 
 
Idén, immár nyolcadik alkalommal is kitűnő minőségű borok érkeztek a válogatásra. A régi piarista szőlőtermő vidékekről és az ország legkülönbözőbb borvidékeiről származó fehérborok mindegyike méltón képviselte a rend hírnevéhez illő hagyományt és minőséget.
A szakértőkből és a piarista rend képviselőiből álló öttagú szakértői zsűri tagjai  Nyeste Pál SP, a nagykanizsai piarista iskola és óvoda igazgatója, dr. Freund Tamás agykutató, dr. Rohály Gábor, a zsűri elnöke, Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke, és dr. Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség alelnöke voltak.

A zsűrizésen 100 pontos rendszerben íz, zamat, szín és illat alapján pontozták és rangsorolták a borokat. A kóstolás vakon történt, a zsűri tagjai csak a döntésük után ismerhették meg a borokat készítő borászatok neveit. A szakmai zsűri által kiválasztott bor az év Piarista boraként kerül forgalomba, a termelő nevének és címének feltüntetésével. Két győztest hirdettek ki:  Farkastető Chardonnay 2015 – Istvándy Jenő Pincészete; Zeusz 2013 – Szászi Birtok
 
Az okleveleket Labancz Zsolt SP tartományfőnök adta át a nyerteseknek, aki megelőzően beszédében hangsúlyozta, hogy ez az évről évre visszatérő esemény  összeköti azokat, akik kapcsolatban vannak a piarista világgal. Labancz Zsolt egyúttal beszámolt a közösség életének fontosabb eseményeiről is. Szólt a jubileumokról: a  rendalapítás 400. évfordulójáról , a budapesti Piarista Gimnázium fennállásának közelgő 300. évfordulójáról, valamint a szegedi és váci iskolák 25 évvel ezelőtti újraindulásához kapcsolódó ünnepekről. A tartományfőnök kiemelte a  25 éves fennállását ünneplő gödi szakképző iskolát  is, mely a most nyílt  sátoraljaújhelyi tanodával  együtt olyan küldetést teljesít be, mely a piarista rendet arra indítja, hogy adjon választ kora társadalmi kihívásaira.  „A jubileumok során a múltra emlékezünk, és örülünk annak, hogy élet van körülöttünk”  – fogalmazott Labancz Zsolt.
A piarista borokról, a borversenyről és a rendről további információkat találhat a  www.piaristabor.hu és a  www.piarista.huhonlapon.
A borbemutatóval kapcsolatban  a 06-20-331-8027 telefonszámon és a  piaristaborgmail.com  címen érdeklődhet.
 
HERNÁDY ZSOLT GÉZA; PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA
Fotók: Szathmáry Melinda
Fotóalbum:  https://www.facebook.com/piaristak/photos/?tab=album&album_id=10155383679757738

A GYŐZTES PINCÉSZETEK ÉS BOROK ADATAI:
 
FARKASTETŐ CHARDONNAY 2015, száraz fehérbor, 750 ml
 
ISTVÁNDY JENŐ PINCÉSZETE
 
„Családunk és borászatunk otthona az 1825-ben épített Istvándy ház, mely jellegzetes és gazdag oromfaldíszítésével a Balaton-felvidék egyik híres műemléke Szentbékkállán. Építője Istvándi József jómódú gazdaember volt és jelentős méretű területeken gazdálkodott. A ház apáról fiúra szállva egyenes ágon öröklődött tovább családunkban és felnövekvő generációk sorát szolgálta.” Az udvarban álló egykori gazdasági épületek az évek során új funkciókat nyertek. A régi kőfalak közt modern palackozóüzem kapott helyet, öreg pajtájában pedig a pincészet borbemutató és kóstolóhelyisége működik.
Mintegy 5 hektárnyi ültetvényeiken chardonnay-t, olaszrizlinget, rizlingszilvánit és királyleánykát művelnek.
A Farkastető dűlő a szentbékkállai Kőtenger szőlőskertje. Festői szépségű, tökéletes, déli  lejtőjén gazdag termőtalajon követik egymást a déli tájolású szőlősorok több mint 30 éves szőlőtőkéi. Meszes-vulkanikus talajadatottságnak köszönhetően jellegzetes, visszafogott illatú, elegáns és zamat-gazdag borok születnek itt. Az innen származó chardonnay szőlő tökéletes egészségi állapotban, aranyló fürtjeivel már szüretelése közben óriási reményeket ébresztett. A lassú, kiegyensúlyozott erjedés során megvillantotta nagyságát és gazdagságát. A spontán lezajló almasav-bomlást követően pedig megszületett az a bor, melyre 2010 óta vártak: a pincészet csúcsbora.
A dűlő legmagasabban fekvő részéről enyhe túlérettségben szüretelt szőlőből készült must lassú erjedése és a spontán almasav-bomlás után egy tüzes, lehengerlő bor született. Kitárulkozó illata a fajtára jellemző trópusias, érett, lédús gyümölcsösségben játszik. Íze és zamatai szinte felrobbannak a szájban, hosszú utóíze még percekig gyönyörködteti az embert. Magas cukortartalma kiugró alkoholtartalmat eredményezett, a széles test mellett mégsem perzsel. Enyhe maradékcukor tartalma diszkréten kísér, elegáns savai szép szerkezetet adnak. Igazi mély bor, mely hosszasan mutatja meg magát és nagy gondolatokkal tölti fel az elmét.
 
Fogyasztása 13 oC-on javasolt.
Alkoholtartalom: 14,5 %vol
www.istvandyjeno.hu

 

ZEUSZ 2013, száraz fehérbor, 750 ml

SZÁSZI  BIRTOK

 
 
„Gyerekkorunkban kezdődött és a génjeinkben. Mindkettőnk ősei a föld és a természet szeretetét adták tovább, a feleségem szülei, nagyszülei, dédszülei is itt művelték a szőlőt a Szent György-hegyen. Édesapám az akkori rendszer pincegyöngyszemében, az Eszterházy-pincében volt pincemester, nagyapám pedig haláláig szeretett barackosából élt meg” – emlékezik Szászi Endre. Feleségével a Szent György-hegyen, majd Szigligeten vásároltak szőlőket, és lassan, kitartó munkával elérték a tervezett 15-20 hektár közötti méretet.
A művelés a kezdetektől ökológiai volt, rengeteg volt a kézimunka, a kapálás, hiszen csak mechanikai gyomirtásról lehetett szó. „Minden nehézségért kárpótolt bennünket az a fantasztikus élmény, hogy ide tartozunk, mint a fák, amelyek ebből a földből nőttek ki, hogy nap mint nap átélhetjük a nagy megújulás csodáit. Már kora tavasztól illata van a szélnek, a rügyekkel kezdődik, a szőlővirágok parfümös illatával tetőzik és még november végén is ott az örökzöld lonc és rózsa, ha nem jön a korai fagy.” 2003-ban szüreteltek először bio minősítésű szőlőt.
Ma már zárt technológiával dolgozzák fel a kézi szürettel, kis ládákba, törésmentesen szedett fürtöket, melyek a lehető leggyorsabban, zúzó-bogyózón keresztül kerülnek a pneumatikus présbe, majd a hűtött erjesztő tartályokba. 2013-ban megépült az új feldolgozó üzem, ahol már bio szőlőlevet is elállítanak. Az üzem felső részén kapott helyet a Viridarium nevű étterem, illetve kóstolóterasz. 
Művelnek rózsakövet, zeuszt, zenitet, ottonel muskotályt, kéknyelűt, olaszrizlinget, szürkebarátot, valamint cabernet sauvignont és pinot noirt. Ezeken kívül 0,3 hektár nagyságú furmint ültetvényük is van, valamint nyolcszáz tőke csókaszőlővel áldoznak a múltnak és saját kíváncsiságuknak.
A zeusz igazi hungarikum, az ezerjó és a buvier keresztezéséből származik. Aranysárga színű, illatában ásványos dominanciával, melyet túlérett gyümölcsök édessége kísér. Kóstolva száraz, savai és krémes teste harmóniában van, sós ásványossága ellenpontozza az aszalt gyümölcsök ízét. Utóíze hosszú, gyümölcsös lecsengéssel. 
Fogyasztása 13 oC-on javasolt.
Alkoholtartalom: 14 %vol
 
www.szaszipince.hu


Megjelent a PIARISTÁK MA őszi lapszáma

Megjelent a Piaristák MA őszi lapszáma, amelynek fókuszában az aktuális iskolai és rendi hírek, az országos jubileumok és a piarista múlt kulturális kincsei állnak.

A tartalomból: 
- Rendi jubileumok: jövőre 400 éves a piarista rend - A Generalicia levele;350 éves a privigyei piarista iskola és kollégium
- Magyarországi piarista jubileumok: 25 éve indult el újra a tanítás Szegeden és Vácott; 25 éve alapították a gödi piarista szakképző iskolát
- HIVATÁS: Dr. Perendy László
- Bemutatkozik a Piarista Oktatási Igazgatóság (POI)
- Szerzetesek körében
- Hédervár: új településnév a piarista földrajzban
- Főrendű filozófusok: a Cörver testvérek
- In memoriam Borián Tibor SP

A lap elérhető a piarista oktatási intézményekben, kollégiumokban, plébániákon, könyvtárakban és bizonyos katolikus iskolákban, egyetemeken.

Lapozható, internetes verzió:  http://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_16_osz_full_02_digital?workerAddress=ec2-54-161-249-18.compute-1.amazonaws.com

Jó olvasást és böngészést kíván a Piarista Rend Magyar Tartományának nevében is:

Szathmáry Melinda
szerkesztő


Szakmai napot tartottak Gödön a szakképzésről

A 25 éves fennállását ünneplő Gödi Piarista Szakképző Iskola jubileumi rendezvénysorozatának következő állomásaként október 21-én párbeszédet kezdeményezve szakmai napra hívta a szakképzésben szerepet vállaló egyházi intézményeket, a szakképzés állami felelőseit és a gazdasági élet képviselőit.

Az egyház szakképzésben betöltött szerepének megismertetése, találkozás, tapasztalatcsere, kapcsolatépítés a sorstársakkal, párbeszéd – ezek a hívó szavak jellemezték a piarista rend gödi szakképző iskolájának szakmai napját. Megszólították a szakképzésben érdekelt szereplőket: a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős államtitkárságát, az ipartestület, az iparkamara, a Szakképzési Centrum képviselőit, a egyházi szakképző intézményeket és a gazdasági partnereket. A szakmai napon részt vett Kuslits Kata, a  Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) szakképzésért felelős munkatársa is.

A sorstársak vagyunk együtt ezen a napon” – szólította meg a szakmai nap résztvevőit  Lázár László, a Piarista Rend Magyar Tartománya oktatási igazgatója. A 25 éves jubileumát ünneplő piarista intézmény történetét, célját bemutató köszöntőjében – a jogszabályi környezet változékonyságára utalva –azt hangsúlyozta, a szakképzés működtetéséhez stabil keretekre van szükség. Rámutatott ezen képzési forma finanszírozási nehézségeire, mely a legtöbbször hátrányos helyzetű fiatalok képzését felvállaló egyházi, szerzetesi intézményeknek fokozott megterhelést jelent. 
Elsőként Odrobina László, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára tartott előadást, melyben az egyházi szakképzés helyét próbálta meghatározni a szakképzés megújuló rendszerében. A helyettes államtitkár országos szintű, pontos adatokkal ismertette az egyházi jelenlétet a szakképzésben és felnőttképzésben. Az állami szándék egy jól működő rendszer kiépítése, amit az alapoktól kell elkezdeni – indokolta a változásokkal működő környezetet. Hangsúlyozta az állam és egyház együttműködésének értékét és szükségességét. Előadását követőn Odrobina László nem tudott részt venni a párbeszédet kezdeményező szakmai napon. 
Tóth Ferenca Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési főelőadója a kamarai szerepvállalás tapasztalatait mutatta be a duális képzésben, kiemelten foglalkozott a körzetbe tartozó egyházi szakképzéssel. A duális rendszer szándéka, hogy megemelje a szakképzésben résztvevők gyakorlatban eltöltött óraszámait, megkönnyítve a munka világába való kilépést. Ez utóbbit célozza a tanulói szerződések bevezetése. Ezzel párhuzamosam olyan rendszert törekszenek kiépíteni, amely a felsőoktatás felé is biztosít átjárást a diákok számára. A kamarai szerepvállalás kapcsán szólt a vizsgakövetelmények és formák szabályozásáról, a szakmai versenyek szervezéséről, az OKJ-s képzés ésszerűsítéséről.  Elismeréssel szólt az egyházi, szerzetesi fenntartású képzőhelyek munkájáról, és az államtitkárhoz csatlakozva hangsúlyozta az együttműködés fontosságát. 
Szakképzési Centrum működésének tapasztalatait Dudás Tibor, a  Váci Szakképzési Centrum igazgatója foglalta össze, bemutatva a körzetben lévő szakképző intézményeket. Országosan 44 ilyen centrum van, amelyek 365 képzési intézményt fognak össze, a váci centrumhoz nyolc tagintézmény tartozik. Az együttműködési lehetőséget jó gyakorlatok megosztásában, egymás intézményében végzett tanítási gyakorlatban, rendezvények szervezésében való összefogásban látja a szakember.
A nap további része az egyházi, szerzetesi szakképző intézmények életéről, az együttműködés lehetőségeiről, feladatáról szólt. A piarista, szalézi és premontrei szakképzők bemutatkozásából kiderült, az egyes rendek karizmája milyen hozzáadott értéket jelent. E szerzetesi intézmények küldetése közös: elvinni az örömhírt a leginkább hátrányos fiatalokhoz, akiket leginkább a szakképzésen keresztül tudnak elérni. Erről a munkáról – eredményekről, nehézségekről, kihívásokról – szóltak a bemutatkozások. 
Gödi modell és gödi jelenlét címmel Dekiszkyné Fejér Rita, a  Gödi Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégiumigazgatója és Meyer Tamás, a Gödi Piarista Kft. ügyvezetője, valamint Valaczka János SP, a gödi piarista rendház házfőnöke mutatták be a jubiláló intézményt.
A duális szakképzési rendszer adta keretek között szerzett szalézi tapasztalatokat Koblencz Attila, a  Don Bosco Szaléziak Szent István Magyar Tartománya pedagógiai igazgatója ismertette.
Zsámbéki Premontrei Szakgimnázium és Szakközépiskola életéről  Bottlik Zoltán intézményvezető számolt be.
Szerzetesi Szakképzési Kerekasztal címmel Bángi-Magyar Attila, a  SZÁMALK Szalézi Szakközépiskola nevelési igazgatóhelyettese – a  Servitor Pro Multis korábbi ügyvezetőjeként – a szerzetesi szakképzők összefogására 2009-ben, bencés, piarista, ferences és jezsuita részvétellel elindult kezdeményezést mutatta be. Szólt az elért eredményekről, a kudarcokról és az előttük álló feladatokról. Arra hívta fel a figyelmet, milyen sokat adhat az összefogás, és annak elmélyítésére buzdított. 
Servitor Pro Multis több területen építi az összefogást. A leginkább kézzelfogható és anyagiakban is hasznot eredményező összefogás közös beszerzésekben – áram és gáz – valósul meg. Az induláskor 12 intézményből álló flotta ma 400-ra bővült, ami elég nagy ahhoz, hogy a szolgáltatók tárgyaljanak velük és előnyösebb árat érjenek el, mint azt külön-külön tennék. A legaktívabb terület az együttműködésben a műszaki kerekasztal, ezt a szakképzési kerekasztal követi, azt pedig a kiadói kerekasztal, kevésbé sikeresnek bizonyult viszont a fundraising, valamint az informatika terén kezdeményezett összefogás.
Bángi-Magyar Attila fontos feladatként jelölte meg az egyházi és szerzetesi szakképzők munkájának szélesebb körű megismertetését, melynek gyakorlata tapasztalata szerint még az oktatás területén tevékenykedő szereplők előtt sem ismert. A szakember szerint mind befelé – tükröt tart a szervezet elé –, mind kifelé eredményeket hoz az összefogás.
A résztvevők végül megtekinthették a gödi piarista intézmény elméleti és gyakorlati képzőhelyeit, majd szakmai kapcsolatépítésre alkalmat adó beszélgetéssel zárták a találkozót.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Fotó: Szathmáry Melinda


Meghívó a Veszprémből Veszprémbe könyvsorozat újabb köteteinek bemutatójára

A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára tisztelettel hívja Önt a Veszprémből Veszprémbe (Veszprémi polgárok emlékiratai) könyvsorozat újabb köteteinek bemutatójára Családtörténet két szólamban 1-2 Lechner László Veszprémi vagyok? Lechner Ágnes Sziklára épített szülővárosom

A köteteket bemutatja: Koltai András levéltáros, Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára 2016. november 7. (hétfő) 17 óra Piarista Gimnázium tanácsterme (1052 Budapest, Piarista utca 1., II. emelet).

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Projektnap a Piarista iskolában

Különleges projektnapot tartottak szombaton a Piarista iskolában, ahol Mátyás király történetein keresztül ismerkedhettek az alsósok a történelemmel. Az eseményre vásári forgataggal, közös munkával, és különleges tánccal is készültek a diákok.

https://www.youtube.com/watch?v=DtkpgvXk7mw


Meghívó Piarista Öregdiák Vacsorára (november 5., szombat)

A Piarista Rend alapításának 400. jubileumi évében
a KECSKEMÉTI PIARISTA GIMNÁZIUM
nevében
szeretettel hívjuk
a 36. alkalommal megrendezendő

P I A R I S T A   V A C S O R Á R A
 
 
Időpontja: 2016. november 5., szombat 17 órától
Helyszíne: Piarista Templom és a Piarista Iskola díszterme
Program:

  • 15.30-tól folyamatos regisztráció
  • 17.00: szentmise a Piarista Templomban
  • 18.00: koszorúzás a gróf Koháry István szobornál
  • 18.30: köszöntők és előadások a díszteremben
  • 19.00: ünnepi vacsora

Szeretettel várunk öregdiák rendezvényünkre a szervező Piarista Gimnázium, a Piarista Diákszövetség Országos Elnöksége valamint a Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozata nevében minden jelenlegi és volt tanárunkat, öregdiákunkat.
A vacsora költsége 2000 Ft/fő. A vacsora után adományokat gyűjtünk az iskola javára.
 

Laczkó János PDSZ-KT elnök

Nagy Attila SchP ig.


Kecskeméti piarista öregdiákok soproni emlékei

Kedves Mikecz Tamás!

Volt, kecskeméti osztálytársaimmal, Sopronban, gróf Széchenyi István születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen vettünk részt.
Írtam erről az eseményről néhány sort.
Szeretném, ha megjelentetnéd a A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelében.

Köszönöm szívességedet.
Diáktársi üdvözlettel, Rédei Ferenc

Soproni emlék
Szép és felemelő ünnepségen vettünk részt, mint piarista gimnáziumi osztálytársak, 2016. szeptember, 21-én, Sopronban.

Gróf Széchenyi István soproni szobrának felújításához kerestek támogatókat azok a civilek, akik azzal tisztelegnek az Magyar Tudományos Akadémia alapítójának szellemisége és életműve előtt, hogy egy hazaszeretetről szóló mondatát márványtáblába vésették.
Ez a mondat: „A hazaszeretet azon szent láng, melyért, bármily gyermeki érzelemnek gúnyolják is azt a világ hidegen számító cosmopolitái, nincs mit pirulnunk, mert a legtöbb magasztos cselekedet mégis innen vette, innen veszi, és innen fogja venni a Földön eredetét”
Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából a Széchenyi-szobor eddig üresen álló négy táblájára négy nyelven (magyarul, németül, horvátul és angolul) vésték fel, ezt a mondatot.
Emlékeztetőül arra, hogy gróf Széchenyi István – egyéb nemes cselekedetei mellett – Sopron városának fejlődését is jelentős mértékben támogatta. Ezért, a város első díszpolgára lett.

A szobor felújítók célja az volt, hogy Széchenyi szavai által felhívják a figyelmet a hazaszeretet fontosságára. A kezdeményező, Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezet, melynek elnöke Perkovátz Tamás. A 870 aranyozott betű mindegyikéjének őrzője, a betű védnöke! Lehetőséget biztosítottak a szervezők arra, hogy egy – egy betű „megvásárlásával”, védnökké lehet válni. Dr. Kiss János és Dóra János osztálytársaink kezdeményezésére és aktív szervezése mellett, támogattuk, hogy ehhez a nagyszerű kezdeményezéshez csatlakozzunk, mint a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban, 1966-ban végzett osztály tagjai. Megkeresve a program szervezőit, befizettük a védnökké válás feltételét jelentő összeget, mely egyben a szobor talapzatára vésett egyik betű „megvásárlását” is jelentette. Ez a betű, az angol felírat egyik „S” betűje. Így az osztály közösségünk védnökké vált. Tiszteletem és megbecsülésem jeleként, szeretném megörökíteni az osztálytársaim neveit, akik, egy emberként álltak a nemes cél és ügy mellé. Az osztály tagjai: Bánó István, Bíró Ernő, Dóra János, Fodor András, Gömöri Ferenc, Greksa Ignác, Hefler Gábor, Dr. Kiss János, Laczkó János, Lehel Péter, Mátyás István, Méhész István, Miklovicz János, Molnár János, Nagy Antal, Nagy László, Németi János, Perlaki Flórián, Rédei Ferenc, Sallai Mihály, Szalczinger József, Terenyi József, Varga János.
Elterveztük, hogy részt veszünk az ünnepségen, ha nem teljes számban is, de aki ráér közülünk, az ott lesz Sopronban.
A rendezvény szervezői, minden védnököt meghívtak a rendezvényre. Így szeptember 21-én, „kis csapatunkkal” tiszteletünket tettük a soproni Széchenyi szobor előtti ünnepségen. Egyik osztálytársunk, nem kis fáradságot és anyagi áldozatot vállalva, Svédországból, ahol családjával él, haza utazott Magyarországra. Aki ilyet tesz, az megérdemli, hogy néven nevezzem. Ő, Miklovicz János. Az ünnepség igen felemelő, megható volt. Nem a teljes programot idézve, de szeretném megemlíteni a legjelentősebb előadókat. Ünnepi köszöntőt mondott, Dr. Fodor Tamás, Sopron Megyei Jogú Város Polgármestere. Széchenyire emlékezve, és egyben felidézve a Hídember című film készítésekor, a nagy magyar szellem hatását, Eperjes Károly, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész, felejthetetlen, szívbe markoló, „élménybeszámolót” tartott. A soproni színház művészei, versekkel színesítették a programot. A koszorúzást, a fáklyagyújtást követően, a polgármester úr támogatásával rendezett, állófogadáson vettünk részt. Itt, a gróf Széchenyi István szobrának felújítói, tiszteletük és köszönetük kifejezéseként, minden védnöknek, így az osztály közösségünknek is, védnöki oklevelet adtak át. Ez az oklevél emlékeztet bennünket, hogy sok – sok évvel ezelőtt is voltak magyarok, akik a hazájukért, a hazánkért, nem kis áldozatot vállalva, alapozták meg, hogy mi, békében élhessünk.
Az ünnepségen, majd a fogadáson, egy nagyon kedves élményben volt részünk. Több mint 50 év után összetalálkoztunk egy, a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban, az 1960-as években, velünk, élő iskolatársunkkal, Mészáros Józseffel, aki három évvel utánunk járó osztály tagja volt. Váci egyházmegyés pap, majd amikor már tehette, domonkos szerzetes lett, és jelenleg a soproni Domonkos rendházban él és tevékenykedik.
Jó érzés volt, hogy ennyi év után találkozva, mint piarista diákok, a múltról és a jelenünkről, úgy el tudtunk beszélgetni, mintha a diákéveink, tegnap értek volna véget. Itt, és ekkor éreztük, hogy a „piarista család” tagjának lenni, nem szólamot jelent, hanem egy életre szóló elkötelezettséget, barátságot és összetartozást. 
A Széchenyi ünnepségen való közös részvétel, és az azt követő baráti beszélgetés, megerősített bennünket, hogy nem múlt el nyom nélkül a Kecskeméten átélt négy év, a diákéletünk. 

Rédei Ferenc


Piarista óvódások látogatása az Öveges Diáklaborban

A foglalkozáson 19 lelkes óvódás vett részt a csoportvezetők kíséretében. A gyerekeket a varázslatos kísérletek világába a Pallasz Athéné Egyetem hallgatói vezeték be, és segítettek a munkában.

A gyakorlat során kinyitották a tavirózsák szirmait anélkül, hogy hozzáértek volna, tintabuborékokkal festették meg az olajos vizet, tej-tűzijátékot készítettek, de talán a legnagyobb öröm a kitörő vulkánt köszöntötte.

Lévai Zita Mariann laborvezető


Nagykanizsán forgatott a Váci Piár médiagyakorlat stábja

Az őszi szünet kezdetekor a média csoport hat tagja Kalász Ákos tanár úr vezetésével ellátogatott Nagykanizsára, hogy interjút készítsen gimnáziumunk egykori igazgatójával.

Nyeste Pál, aki tizenhárom éven keresztül igazgatta iskolánkat, nagy örömmel fogadta a csapatot. Stábunk a kollégiumban töltötte az éjszakát. Persze nem csak munkával telt az időnk. A késő estébe nyúló forgatás mellett volt alkalmunk egy kis beszélgetésre, mekizésre, cukrászdázásra, szórakozásra is. Haza felé lehetőségünk nyílt betérni a badacsonyi Sipos Borházba (Sipos Balázs 1995B). De jó volt!

A forgatásról készült werkfilmhez jó szórakozást kívánunk!

http://blog.vac.piarista.hu/nagykanizsan-forgatott-a-piar-mediagyakorlat-stabja
Laczó Dorina 10. B


Közreműködésünkkel emlékezett Nagykanizsa városa a 60. évfordulóra

Végre egy nem szokványos megemlékezés. Nem a megszokott versek, forgatókönyv - hogy csak néhány véleményt idézzünk a résztvevőktől arról a vasárnapi megemlékező műsorról, melyet iskolánk diákjai adtak elő a forrdalom 60. évfordulója alkalmából a Medgyaszay-házban.

Bali Judit tanárnő a diákszínjátszókkal egy olyan darabot állított színpadra, amely a forradalom idején a központi szemináriumban játszódik.
Várnai Péter atya a darab szerzője személyesen is jelen volt az iskolai bemutatón, és nagy örömmel gratulált, hiszen a Szabadság a Szabadság téren című darabjának ez volt az ősbemutatója.

A megemlékező műsor teljes terjedelmében ITT tekinthető meg, amelyet a Városi Televízió készített és bocsátott a rendelkezésünkre!

Szabadság a Szabadság téren
színdarab
Rendezte: Bali Judit

Szereplők:

Altorjay Marci sorkatona - Kaufmann Máté
Altorjay Béla kispap - Kaufmann András
Altorjayné Mária néni - Németh Virág
Streiner ÁVH-s főtörzsőrmester - Csamári László
Gulyás tizedes - Schaffer Máté
Fekete ÁVH-s százados - Matusek Milán
Spirituális pap - Szántó Barnabás
Vicerektor békepap - Balázs Zoltán
Bánk professzor egyházjogász - Csapó Gergő
Turchányi Egon bíborosi titkár - Szládovics Ákos
Kuklay Antal pap - Izer Gergő
Tabódy István kispap - Bácsai Zoltán
Rédly Elemér kispap - Szőlősi Csaba
Weissmahr Béla világi jezsuita - Kántor Dániel
Narrátor/ rádióbemondó - Kiss Alexandra

Dicséret a színjátszóknak, rendezőknek!


Kosztolányi Dezső: Halottak napján

Halottak napján.
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.

Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.
Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
a lelkem ott járt a sírok között,
s a víziók egymást riogva űzték.

Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.
Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
én megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.
Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam.


Böjte Csaba: Halottak napjára

Kedves Testvéreim!

A halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette, hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: Az élet mulandó, ahogy az Ószövetség mondja, csupán: "egy kurta őrségváltás éjszaka!"
Kimenni a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni, döbbenten megállni a megmásíthatatlan igazság előtt, mindannyiunknak hatalmas lecke, megrázó tanulság. Állsz a sírok között, pislákolnak a kis gyertyák, és te lelked mélyén érzed a nagy igazságot: mindaz miért az ember töri, hajtja magát ezen a földön, mulandó, a sok gürcöléssel, törtetéssel elért legdrágább földi kincseinket is a rozsda szétrágja, a moly megeszi. A hideg zimankós novemberi délután, lelkedben felszakadhat a csalóka, csillogó homály, és megvilágosodhatsz: Csak a jó Isten által felkínált maradandó, örök értékekért érdemes élni és dolgozni! Mert - "mit használ, ha az egész világot megnyered, de a lelkednek kárát vallod?"

Hány végtelennek hitt hatalommal berendezkedett nagy úr bukott meg csúfosan csak ebben az évben? Hadseregekkel, mesés vagyonokkal rendelkező diktátorok, legyőzhetetlennek hitt fejedelmek tűntek el hetek, hónapok alatt mindenestől. Hatalmuk, jól őrzött svájci bankokban lapuló vagyonuk, mérhetetlen arany kincseik, jól képzett, felfegyverzett katonaságuk, mint tavasszal a hó elolvadt, és elmúlik nyomtalanul. És itt nem csak a messzi Arab országokra kell gondolni, hanem közvetlen környezetünkben élő, a televízióban sztárolt politikusokra, a kulturális, gazdasági élet felkapott "nagyjaira" is gondolhatunk. Cserépedényben őrzött kincseink, egészségünk, életünk törékeny!
Állsz a sír mellett és érzed, hogy semmi sem biztos, csak Isten irántunk való végtelen szeretete: "A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha!" - mondja neked is a Szentírás által az élő Isten! Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen. Hidd el, a csillogó, villogó bevásárlóközpontokon, a zajos elegáns partikon túl is van élet. Isten azt akarja, hogy fedezd fel Őt, és szeretteidet, testvéreidet. Szeretné, ha az Ő öröme a mi örömünk lenne: a létezés, a tudás, a jóság, az alkotás, egyszóval a szeretet örömét kínálja fel nekünk. Az emberiség legértékesebb tanítása, az Isteni főparancs neked is szól - "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, és felebarátaidat, mint önmagadat" - és boldog leszel már itt ezen a földön, ráadásul megkapod az örök életet is!
Kedves gyerekek, kedves testvéreim, kedves munkatársaim, ezekkel a gondolatokkal bátorítlak arra, hogy ti is kimenjetek imádkozni, eszmélődni a temetőbe, szó nélkül is tanulni drága halottainktól!

Szeretettel, Csaba testvér