A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Szeretettel hívunk minden barátunkat és érdeklődőt a Piarista Szalon következő (4.) összejövetelére, amelyet 2016. november 2-án ½ 7 órai kezdettel tartunk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 2. emeleti Dísztermében.

Témája:  Magyarság(tudat)unk látleletei a 21. század elején
Hűség, elkötelezettség, megmaradás – esélyek, fenyegetések és remények

Meghívott vendégeink:
• Havas István SP, a belgiumi magyar közösség lelkipásztora, a Gimnázium volt tanára és
• Dr. Hatos Pál, a Gimnázium volt tanára, a Balassi Intézet volt főigazgatója, jelenleg a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja

Felkért hozzászóló:
• Dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának volt elnöke
Moderátor:
• Dr. Szécsényi-Nagy Kristóf, közjegyző, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogi ügyvezetője

Tervezett témáink:
I. A nagyvilág tükre által homályosan: külhoni kivetülésünk érvényessége és kihívásai
II. A magyar kulturális és szellemi „kirakat” hordozta diplomáciai és köznapi üzeneteink
III. A tények körképében magyarságunk énképéről: erősségeink és gyengeségeink – esélyek és veszélyek
IV. Hogyan leljük honunkat a hazában? – „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort”.

Tekintettel az aznapi Halottak napjára, előtte ½ 6-kor a Gimnázium Kápolnájában szentmisén veszünk részt.

A Szalont a szokásoknak megfelelően agapé zárja a Sapientia Aulájában.

A részvétel regisztrációhoz kötött, kérjük tehát a részvételi szándékot a piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címen jelezni.

Szeretettel

Várgedő Tamás és az MPDSZ Budapesti Tagozata

Kedves Diáktársak!

A budapesti Piarista Gimnázium ez év novemberében kezdi meg alapítása 300. évfordulója alkalmából az egy éven át (2017. novemberig) tartó ünnepségsorozatát. Ennek keretében számtalan programmal emlékeznek-emlékezünk a nagy hagyományú iskola múltjára, s mutatják be a jelenét. A különféle rendezvények, amelyeket részletesen előre hirdetni fogunk, sok esetben a régmúlt diákságára való emlékezés mellett a mai öregdiákságot is meg kívánják szólítani.
Ez utóbbi szándéknak egyik számunkra kiemelt eleme a Gimnázium vezetésének az a terve és készsége, hogy a régi osztálytablók közül minél többet méltó állapotban el lehessen helyezni a gimnáziumi folyosók falán. Ez a folyamat már korábban megindult, de most ezt fel kívánják-kívánjuk gyorsítani, amelyet lehetőség szerint a május 27-re tervezett jubileumi öregdiák-találkozóra szeretnének befejezni.
Ennek érdekében a diákok segítségével az iskola tablóleltárt készíttetett, felmérve azok állapotát is. Ezt a leltárt én átnéztem, esetenként felülbíráltam és átvezettem rajta a változásokat. Az eredményt a bemutatott táblázat tartalmazza. Minden erőfeszítésem ellenére lehetnek természetesen tévedések a leltárban. Az iskola honlapján a következő címen található meg a tablók majdnem teljes ismert készlete: http://www.gimn.piar.hu/gimnazium/tablok.html (link is external), amelyeket kisképekről szkenneltek be, így a valódi állapotot nem tükrözik pontosan.

Jelenleg a következő helyszíneken tekinthetők meg szabad bejárással a tablók:
- a 4. emeleten a főlépcsőtől balra lévő folyosón („Rendház bejárat), Kápolna feletti folyosón („Fizika előtti foly.”) és a hátsó keresztfolyosón („Kémia előtti foly.”);
- a 3. emeleten a főlépcsőből bevezető folyosón („Főlépcső foly.”) a Kápolna feletti folyosón („Kápolna foly.”), a vele átellenben lévő folyosón („Tanári foly.”) és a hátsó keresztfolyosón („Nyelvterem foly.”).
A 2. emeleten jelenleg nincsenek tablók.

A további helyszínek („I. emelet raktárszoba”, „Kápolnai lépcsőház”) csak engedéllyel, illetve az Igazgató úrral való egyeztetés alapján látogathatók. Itt a legtöbb tablónak már nincs sem kerete, sem fedő üvege.

Érdekességei a leltárnak a felsorolt hiányok és duplikátumok.

Ezennel tisztelettel felhívjuk az egyes osztályok képviselőit, hogy tekintsék meg a tablójukat és döntsenek azok rendbehozataláról (esetenként csupán újraüvegezéséről), felújításáról, akár teljes újracsináltatásáról. A hiányzó vagy sérült fényképek pótlására be lehet kérni az osztálytársaknál még biztosan meglévő érettségi fényképeket is. A felújítás költségét az osztályoknak maguknak kellene vállalniuk. A Diákszövetség saját költségén kész azon régi tablók felújítására, ahol már nem élnek vagy koruknál fogva akadályoztatva vannak az érintett öregdiákok. A tablót le lehet kérni a falról vagy ki lehet kérni a zárt helyszínekről. A tablók levételét és visszahelyezését a gondnokság végzi el. Amennyiben a tablót elviszik az iskola épületéből, erről egyszerű átvételi elismervényt kell aláírni az iskola titkárságán, a III. emeleti irodában.

A felújításhoz segítségül kivitelezőt is ajánlunk:
- kisebb mértékű felújításhoz: Balizs József 70 251 9616, 1027 Budapest, Frankel Leó  u. 3., utcai üzlet;
- teljes újracsináltatáshoz: Perlensis Kft., Velican-Patrus Dóra ügyv. perlensiskft@gmail.com (link sends e-mail).

Az iskola elérhetősége az egyeztetéshez: gimn@piar.hu (link sends e-mail).
Legyünk azon, hogy az idei jubileumi évben minél nagyobb számban megújult, megszépült tabló díszítse az iskola falait, emlékeztetve a mindenkori diákságot a Piarista Gimnáziumban felnőtt diák-, illetve itt szolgáló tanárgenerációk hosszú sorára!

Budapest, 2016. október 7.

Az MPDSZ Elnöksége és Budapesti Tagozata nevében
Várgedő Tamás, a Választmány elnöke

Tablók listája: http://mpdsz.hu/hir/felh%C3%ADv%C3%A1s-buapesti-oszt%C3%A1lytabl%C3%B3k-fel%C3%BAj%C3%ADt%C3%A1s%C3%A1ra-elhelyez%C3%A9s%C3%A9re

A szeptember 1-jén kezdődő tanév a piarista rend alapításának 400. éve. A rend több magyarországi iskolája kerek évfordulóról emlékezhet meg a jubileumi évben. A budapesti gimnázium 300. tanévét, Szeged és Vác az újraindulás, Göd alapításának 25. jubileumát ünnepli.

A tanév ismét lehetőség, hogy többek és jobbak legyünk – együtt –, hogy közelebb kerüljünk a Jóistenhez, jobban megismerjük magunkat, egymást, a teremtett világot, és közösséget építsünk – köszöntötte Horváth Bálint, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója az iskola közösségét. A tanévnyitóra üzenetet küldött a piarista rend általános elöljárója, Pedro Aguado, szavait Horváth Bálint tolmácsolta. A generális hangsúlyozta a gimnázium 300 éves fennállásának jelentőségét, rámutatva, hogy arról a múltért hálát adva, a jelen vállalásával és a jövőbe tekintve kell megemlékeznünk. Kiemelte, hogy a budapesti gimnázium kerek évfordulója egybeesik a tanítórend 400 éves jubileumával. 1617-ben az egyház hivatalosan is elismerte Kalazanci Szent József művét, és egyházjogilag is jóváhagyta az alapítást. Így a 2017-es év Ferenc pápa jóváhagyásával jubileumi esztendő szerte a piarista világban. A rendalapítás centenáriumát ünnepelték Pesten egy új iskola megnyitásával – tekintett vissza a generális a fővárosi kezdetekre és méltatta az alapítóknak a fiatalok nevelése és az ország jövője iránti rendkívüli elkötelezettségét.

Ma örömmel ünnepelhetünk, hálát adva mindazokért, akik életüket adták ennek az iskolának – fogalmazott Pedro Aguado, majd arra hívta meg a közösséget, hogy forduljon a jövő felé, hogy a rend alapítójához hasonlóan köteleződjön el a jelen mellett, s fogjon munkába a jövőért. „Így a jubileum meghívás a továbbmunkálkodásra: köteleződjünk el a fiatalok nevelése mellett, mert ez a legjobb módja egy jobb, igazságosabb és testvériesebb társadalom építésének” – buzdított a Katolikus Nevelés Kongregációjának frissen kinevezett tanácsadója.
A generális azt kívánta a fiataloknak, fedezzék fel azt a legjobbat, ami a lelkükben van, ismerjék fel Isten szeretetét életükben, és a tanulás és nevelődés tapasztalatán keresztül váljanak hiteles személyekké. A tanárokat, munkatársakat, piarista testvéreket arra emlékeztette: a piarista nevelés csak azáltal lehetséges, ha olyanok végzik, akik azok szerint az értékek szerint élnek, melyek alapján nevelni szeretnének.
A Veni Sancte szentmise szónoka Szakál Ádám SchP igazgatóhelyettes volt. Arra figyelmeztetett, hogy 300 év önmagában nem adhat okot büszkeségre. A megélt évek tartalma az, ami számít, s ha minden évben van tartalom, akkor ez a három évszázad valóban érték.

Felidézte a váci kispapi éveiben megismert szerzetestanára, Molnár Pista bácsi emlékét, aki a novíciusoknak a latin nyelv és a rendtörténet oktatása mellett főzőiskolát is tartott. Egy mondását idézte: „Soha ne akadályozzon meg a lustaság és a butaság, hogy egy jót együnk!”, s a főzés analógiáján mutatta be, mennyire lényeges az alapok ismeretéből való kiindulás akár a tanulásban, akár az emberi kapcsolatokban. Majd egykori tanára mondását kiterjesztve arra buzdította a diákokat, soha ne akadályozza meg őket a lustaság és a butaság abban, hogy egy jót barátkozzanak, tanuljanak, és jó tanévük legyen. Ehhez kérte a Szentlélek segítségét az ünneplő közösség számára.

Trauttwein Éva, Magyar Kurír
Fotó: Szathmáry Melinda

Nyitónappal vette kezdetét tizedik évfolyamos diákjaink számára a TESZI (=Tevékeny Szeretet Iskolája) és a KÖSZI (Közösségi Szolgálat) projektéve. A programok a következők voltak:

intézménylátogatás az Juhar utcai Integrált Közoktatási Intézményben
az intézmény bemutatása (Tóth Marianna, Pappné Tóth Anikó és Homoki Márta intézményvezetők előadásai, prezentációi)
Boronkay Péter élménybeszámolója a paralimpiáról
foglalkozások látogatása az általános iskolás és szakiskolás diákcsoportoknál
balesetvédelmi tájékoztató (Baranyi Ildikó előadása)
a TESZI-program bemutatása és a közösségi szolgálattal kapcsolatos tudnivalók ismertetése (Iványosi-Szabó Andrea TESZI főkoordinátor tájékoztatója)
TESZI csoportok megalakulása.

Közösségi szeretetszolgálatunk fontosabb formái idén:
mozgássérültek otthoni segítése
egyedül élő idős emberek látogatása, segítése
értelmi fogyatékkal élők segítése
nyugdíjas házak látogatása
kisebb diákok korrepetálása.

Jó munkát kívánunk diákjainknak, és lelkes, kitartó, becsületes, odaadó szolgálatra biztatjuk mindnyájukat.

Nagy Attila SchP ig.

Bács-Kiskun megye székhelyén szeptember 23-án neves előadók részvételével emlékkonferenciát tartottak Kalkuttai Szent Teréz anya tiszteletére Kecskemét Megyei Jogú Város Értékmegőrzési Bizottságának Egyházügyi Munkacsoportja és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány szervezésében.

Az emlékkonferencia előtt szentmisét mutattak be a kecskeméti Urunk mennybemenetele-társszékesegyházban Kalkuttai Szent Teréz anyára emlékezve. A főcelebráns Jeney Gábor, a főtemplom plébánosa volt. A szentmisén részt vettek a városban jelen lévő felekezetek képviselői is. A zenei szolgálatot a Barátok Együttes végezte.
A liturgiát követően a hívek együtt imádkoztak Kecskemét város polgáraiért a Mindszenty-szobornál Jeney Gábor plébános, Szabó István piarista szerzetes és Feczák László görögkatolikus parókus vezetésével.
Az emlékkonferencia elején Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének Értékmegőrzési Bizottsága Egyházügyi Munkacsoportjának vezetője köszöntőjében beszámolt arról, hogy ez már a negyedik konferencia, amit az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvánnyal együttműködve szervez a munkacsoport. Az előző három alkalommal Szent II. János Pál, Pio atya és Mindszenty József életpéldájával foglalkoztak.

Mák Kornél alpolgármester „lélekbe íródó" napot kívánt a konferencián megjelenteknek.
Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő Szentek üzenete a XXI. században című előadását kérdésekkel kezdte: Van-e példaereje és súlya ma a szentté avatásnak, ha folyamatosan bővül a szentté avatottak köre? Van-e a katolikus egyházon túlmutató szerepe egy szentté avatásnak?
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek A szegénység boldog mondása Teréz anya életében címmel arra a kérdésre kereste a választ, hogyan valósultak meg a boldogságmondások Teréz anya életében.
Lukács László piarista, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapítója, volt rektora A szentek köztünk járnak címmel Teréz anya nővéreinek magyarországi letelepedését mutatta be. Lukács László személyesen ismerte Teréz anyát, tolmácsaként és kísérőjeként élhette át a Szeretet Misszionáriusai letelepedését Magyarországon.
Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke előadásában a márciusban történt adeni mészárlást idézte fel, amelynek során négy, Teréz anya rendjéhez tartozó nővért megöltek.
Hofher József jezsuita szerzetes személyes érintettsége okán Szemlélődésből születő szolgálat címmel tartott előadást: novíciusként ugyanis egy negyedéven át kísérhette három, a Szeretet Misszionáriusai rendhez tartozó nővér szolgálatát a Tömő utcában.
Thorday Attila piarista öregdiák, az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom és a Kalkuttai Szent Teréz anya-templom plébánosa Teréz anya prófétai egyénisége címmel tartott előadást.
Wittner Mária volt országgyűlési képviselő Teréz anya és a jézusi szeretet címmel világunk ellentmondásaira hívta fel a figyelmet.
Rigóné Kiss Éva, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) Dél-alföldi Régiójának ügyvezetője Egymásra bízott minket az Isten - A cselekvő szeretetről címmel számokban is bemutatta azt a szeretetszolgálati munkát, amely nap mint nap a rászorulók segítségére van.
A konferencia fővédnökei Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő és Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke voltak, védnöke pedig Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét Megyei Jogú Város polgármestere.

Forrás: Magyar Kurír

Lengyelország középkori fővárosában, Krakkóban jártak diákjaink, ahol piarista ifjúsági találkozón vettek részt a lengyel piarista atyák, világi piarista tanárok és diákjaik szervezésében. Magyarországról minden piarista iskola, köztük kecskeméti gimnáziumunk is képviseltette magát a találkozón. Összesen 100 diák és kísérőtanáraik vettek részt a rendezvényen.

Legfontosabb programok voltak:
a diákcsoportok bemutatkozása
rekollekciós előadás fiataloknak, kiscsoportos beszélgetések
városnézés a gyönyörű Krakkóban, Lengyelország középkori fővárosában
imaórák, szentségimádás, bűnbánati liturgia, keresztút és ifjúsági mise
emelkedett hangulatú táncos partik.

Köszönjük minden magyar résztvevő nevében a nagykanizsai Böszörményi Géza SchP tanár úrnak, hogy ez alkalommal is összefogta az őszi ifjúsági találkozó két nagybusznyi magyar piarista résztvevőjét. A kecskeméti résztvevőket Fehérvári Gábor tanár úr kísérte. Köszönjük szépen fáradozásait.

További PYM-es terveink:
április 28-30-án tavaszi ifjúsági találkozó a budapesti piaristáknál a magyarországi iskolák számára
júliusban nyári nemzetközi találkozó (a hírek szerint Csehországban, Straznice városában).

Nagy Attila SchP ig.

Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról való ünnepi megemlékezésnek a kerek évforduló alkalmából egy egész tanítási napot szenteltünk.

Ünneplésünk két fő részből állt: Reggel a templomban a Himnusz eléneklésével kezdődött a program, majd Kozicz János tanár úr érdekfeszítő, szívszorító képekkel illusztrált előadását hallgattuk meg az '56-os eseményekről.
Ezután a nyolcadik évfolyam játékos akadályversenyen vett részt a város különböző helyszínein elhelyezett hét állomáson. A hat csapatnak különféle feladatokkal kellett megbirkóznia: korabeli ruhákban való megjelenés, az utcai harcokat felidéző ügyességi verseny, történelmi totó, képfelismerés, címerfestés, röplap és röpcédula készítése, valamint a forradalomban sokszor felhangzó versek ismerete. Az akadályverseny állomásai közé beiktattuk a nagy Piár dísztermében látható '56-os kiállítás megtekintését is. Az eredményhirdetésre a jövő hét elején, a szokásos keddi közös kezdés alkalmával kerül sor.

A többi évfolyam közösen megnézte a 'Budakeszi srácok' című filmet a Malom Moziban, majd az iskolába visszatérve a gyerekek a látottakkal kapcsolatos kérdésekre válaszolhattak.
Köszönet a tartalmas délelőttért a szervezőknek, mindenekelőtt Kozicz Jánosnak és Mogyorósné Bálind Anikónak, a segítő kollégáknak és minden résztvevőnek!

A nyolcadikos osztályfőnökök
Forrás: kecskemeti piarista portál

Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező gimnáziumi műsort a 10.c osztály diákjai adták, akiket Bimbó Andrea osztályfőnök és Turjánszkiné Tapodi Katalin tanárnők készítettek fel. Köszönjük szépen munkájukat és diákjaink ünnephez méltó, szép előadását.

Nemzeti ünnepünk 60. évfordulójának tiszteletére iskolai dísztermünkben Nádas László Budapesten élő iparművész képeiből nyílott kiállítás "Palackposta... Levél Rozikának a múltról és 1956-ról" címmel. A gimnáziumi diákműsor után következő kiállítás-megnyitón a képek alkotója személyesen beszélt '56-os élményeiről és a díszteremben látható képek, metszetek megalkotásának történetéről.

Nagy Attila SchP ig.

Rendházi közösségben köszöntöttük Szabó István SchP házfőnök urat 75. születésnapja alkalmából. Rendtársunk szeptember 3-án született, de az elmúlt hetekben kórházban tartózkodott (számos látogatója ott köszöntötte meg), így csak most tudtuk ünnepélyesen, rendtársi körben is köszönteni.

Kovács András Sch. P. vicerektor a méltatta Szabó atya piarista munkásságát, a szolgálatban való hűségét, a továbbiakra is jó egészséget és a Jóisten áldását kérte számára.

Nagy Attila Sch. P.

A Magyar Piarista Diákszövetség nevében ezúton köszöntjük Szabó István piarista atyát!
Isten éltesse sokáig!

A Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Könyvtára és Levéltára ismét megrendezte a szerzetesi gyűjteményi napot szeptember 16-án a budapesti országúti ferences rendházban.

A rendtörténeti témák népszerűsítését szolgáló rendezvényen ezúttal Szellemek, démonok, szerzetesek – Előadások szerzetesek és a túlvilág harmadik típusú találkozásairól címmel 17-19. századi eseteket mutattak be a gyűjtemények kutatói, munkatársai.
A „kiskonferencia” kezdetén Varga Kapisztrán OFM, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár vezetője köszöntötte a résztvevőket. Felvetette, hogy ezek a nehezen értelmezhető jelenségek az újkorban a „szenzáció”, majd később a „horror”, a „thriller” kategóriájába kerültek. A korai magyar újság, mely közölte Handel halálhírét, a gyászhír mellett közvetlenül azt is olvasói tudomására hozta, hogy valahol kétfejű borjú született – és máig megmaradtunk ezen a szinten, bár az életünkre semmiféle hatást nem gyakorolnak ezek a hírek. A gyűjteményi napon azonban azt próbáljuk körbejárni, mit kezdett ezekkel a különös esetekkel a 17-18. század embere, milyen vallási értelmezést adott a kor; hogyan tudták mindezt belesimítani a vallási keretekbe.

Fáy Zoltán, a Magyar Ferences Könyvtár vezető könyvtárosa, az esemény házigazdája egy történetet mesélt el, melyben a reimsi teológiai fakultás professzora hunyt el, s háromnapos felravatalozása alatt minden nap egyszer hirtelen felült, s tájékoztatta a gyászolóit, hogy halad megítéltetése; a harmadik napon sajnálatos módon azt közölvén: „Örök kárhozatra ítéltettem!” A történet sok szempontból megkérdőjelezhető, de a lényeg: mit tanít ez? A különböző jelentéssíkok különböző dolgokra indítanak. Szent Brúnót például a legenda szerint annyira megrázta a fenti eset, hogy ennek hatására alapította meg rendjét, a karthauziakat.
Dénesi Tamás, a Pannonhalmi Főapátság levéltárának igazgatója az 1640-es években Pozsonyban zajló szellemjárást dolgozta fel. Egy Regina nevű leány  szolgálólányként érkezett Pozsonyba, ahol hetente mintegy kétszer jelent meg neki egy ismeretlen szellem. Először egy ferences szerzetes, később egy jezsuita tanácsát kérte, mitévő legyen. A ferences tanácsára bibliai idézettel tette próbára a szellemet, hogy kiderüljön, jó vagy rossz szellem-e – a helyes zsoltáros válasz megmutatta, jó szellemről van szó, aki egy tisztítótűzben szenvedő lélek. Idővel a Pálffy-család tagjai is belekeveredtek az ügybe, majd vizsgálóbizottságot állítottak fel, és jeleket kértek a szellemtől, hogy kiderüljön, igazat mond-e a lány. A jeleket megkapták, melyek egy része ma is látható, például égetett kéznyomok formájában. Elkészíttették a szobrot, melyet a szellem kért, kifizették a tartozását, és az esztergomi érsek engedélyével könyvben is összefoglalták a történteket, mely több nyelven megjelent, és a protestáns polgárok tiltakozását váltotta ki – akik között megosztást szított, mert az evangélikus vallásúak valamennyire hitelt adtak a leírtaknak.
Mint Dénesi Tamás elmondta, a háttérben a leány második tanácsadója, egy jezsuita állt, akit a tisztítótűzből szabadulni igyekvő lelkek szakértőjének tartottak. A prágai érsek feszült viszonyban volt a jezsuitákkal, oda is küldött valakit Pozsonyba vizsgálódni; a bécsi érsek viszont a saját szüleiért is mondatott misét a jezsuita atyával, csakúgy, mint III. Ferdinánd a húgáért. Habár Bécs és Róma aggályosnak tartotta a szerzetes tevékenységét, nem merték szélhámosnak nyilvánítani – azonban 1653-ban lebukott: kiderült, hogy ő rendezte meg egy szellem megjelenését; kitették a rendből, később bebörtönözték.
Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője a privigyei piarista rendházban tapasztalt szellemjárásról beszélt. A nyitrai kisvárosban telepedtek meg először piaristák Magyarországon 1666-ban. A szerzetesek életét 1696-ban éjszakai dörömbölés zavarta meg, melynek többen is tanúi voltak; idővel kiderült, a szellem a korábbi erdélyi püspök, Kada István. Amikor jelet kértek tőle, rácsapott az ott heverő cseh nyelvű evangéliumos könyvre, melyben mély égetett kéznyomot hagyott – az illető könyvet kiállították a gyűjteményi nap alatt látható kamarakiállításon.
A tisztítótűzben szenvedő lélek Máriazellbe küldte őket, hogy imádkozzanak és misét mutassanak be lelki üdvéért. A kegykép előtt csodás fényjelenséget láttak a mise közben, valamint Szűz Mária is megjelent nekik, ami jelezte: a lélek megszabadult. Az esetről hosszú jegyzőkönyv született, valamint a rendház krónikájában is megörökítették, tanúk aláírásával együtt.
Koltai András kiemelte, egy toposszal állunk szemben; a korban a tisztítótűz kérdése a katolikus-protestáns polemika fontos eleme volt; tárgyalta a kérdést Pázmány Péter, valamint a Rómában oktató Nádasi János jezsuita is. A privigyei mellett több hasonló eset volt a korban, melyeknél gyakran előfordult az égetett kéznyom motívuma, mint az például a római Museo delle Anime del Purgatorio gyűjteményében is tükröződik.
Tengely Adrienn egy francia apácaszellem pécsi megjelenését vizsgálta; a szórakozott imáért tízévnyi tisztítótűzre ítélt nővér a Miasszonyunk Női Kanonokrend iskolájába járó 13 éves Csillagh Kornéliának jelent meg, őt kérte, imádkozzanak lelki üdvéért. Az előző előadásoktól több szempontból is eltér a pécsi eset – hangsúlyozta az előadó –, hiányzik az ellenreformációs töltet, és megjelenik egy új motívum: a jóslás.
A Baranya Megyei Levéltárban őrzött historia domus 1919. szeptember 19-i bejegyzése meséli el az 1873-as esetet – mert az 1919-es események hatására jutott a nővérek eszébe, hogy nekik ezt egy lélek ötven évvel azelőtt megjósolta. Mivel a leány története, látomása a katolikus dogmákkal összhangban állt, hitelt adtak neki, és együttműködtek vele. A Dositea nevű francia apáca büntetése végül lerövidült tíz napra, és Kornélia látta, amint mennybe ment Szűz Mária és az őrangyala kíséretében.
Bárth Dániel néprajzkutató Egy horvát ferences a megszálló démonok hálójában (Zombor, 1766-1769) címmel tartott előadást a szünet után. Tizenöt éve folyó kutatásának alapja a kalocsai érseki levéltárban talált iratcsomó, mely tartalmazza a szerzetes konyhalatin nyelvű levelezését is, mellyel saját tevékenysége helyessége mellett érvelt, valamint a rajongói leveleket Zombor városának lakóitól és a város vezetésétől.
Szmendrovich Rókus világi papként kezdte pályáját, majd, bár a jezsuitákkal rokonszenvezett az ördöngös betegeket gyógyító tevékenységük miatt, végül mégis ferences lett 1763-ban, 36 évesen. Nem találta elég lelkesnek állomáshelyén a híveket, ezért elindult délre, mert megtetszettek neki a bácskai térítési lehetőségek. 1766-ban ért Zomborba; a környéken központi szerepet játszó város lakosságának fele görögkeleti, fele katolikus volt; több nemzetiség élt együtt. Az emberek elkezdték Rókus atyához vinni a megszállottnak tartott személyeket, akiket először kikérdezett, majd hosszan, napokig, vagy akár hetekig viaskodott a bennük lakó démonnal. Egy leírt esetben a hozzá vitt asszonyba bűne kapcsán ment bele a démon: káromkodva ivott a Duna vizéből – miután elhagyta a férjét. A szerzetesnek híre ment; hamarosan megostromolták a környék görögkeleti hívei. Miután egy alkalommal több beteget egyszerre próbált megszabadítani egy alternatív liturgiát alkalmazva, színpadias körülményeket teremtve, illír nyelvű imákkal, valaki feljelentette őt. Fő bűne az volt, hogy nem a hivatalos szertartáskönyvet használta. Ennek ellenére, miután az esperes végignézte egy szertartását, továbbra is engedélyezte tevékenységét, egészen 1769 nyaráig.
Missziós hév hajtotta Rókus atyát; azonnal, itt és most segíteni akart, de egyrészt túlzásokba esett, másrészt ekkor már a katolikus felvilágosodás hatni kezdett az egyházban, elérte a ferenceseket is, és szégyellni kezdték az ilyen hóbortos rendtársakat – ugyanakkor azt pozitívnak tartották, hogy Rókus atya a nép igényeire figyelő gyakorlatot folytatott. Olyan régi démonológiai kézikönyveket olvasott, melyek addigra rég a Vatikán indexére kerültek, viszont Zombor városa problémamegoldóként tekintett rá: olyan embereket vittek hozzá, akik problémagócot jelentettek a közösség számára; a leírásokból kiderül, hogy tönkrement, tragikus életekről van szó.
Az utolsó előadó, Medgyesy S. Norbert a 17-18. századi csíksomlyói színjátékok ördögfiguráiról beszélt a hallgatóságnak. A nagypénteken előadott passiójátékokat, iskoladrámákat a tizenéves diákok játszották el, szerzőik jobbára a ferences szerzetesek voltak. A legalsó színpadról felugráló ördögök az égi jelenetek ellenpontjaiként szolgáltak, sok esetben hozzájuk kötődtek a komikus szövegrészek, a „profánum”. A három csoportra osztható színjátékok egyike a Júdás-történetet állítja középpontba: megkísértik őt az ördögök, majd később a pokolban is kínozzák, azzal magyarázva, hogy végső soron Júdás cselekedeteinek köszönhető, hogy őket legyőzték. A „biblia pauperum”-ként is tekinthető drámákban a kegyetlenségeket az isteni irgalom ábrázolásával, sok esetben allegorikus megjelenítésével oldják fel a ferences szerzők; maga az Irgalom lép színre és könyörög az ifjú bűnösért – aki végül megtér Krisztus szavaira.

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Kép: Piarista Rend Központi Könyvtára

Október 14-én a budapesti Piarista Központban a piarista intézmények diákönkormányzatainak (DÖK) találkozóját rendezték meg a diákönkormányzatok képviselői és kísérő tanárai részvételével.

A „DÖK-nap” során a csapatok különböző szempontok szerinti bemutatkozását és prezentációját követően a diákok és tanárok csoportokban dolgozva mélyedtek el az önkormányzatiság működésében, a piarista iskola és „az ideális diákönkormányzat” jellemzőinek és kapcsolatainak keresésében. A találkozó és a műhelymunkák célja  - a Piarista Pedagógia Stratégiának megfelelően - a diákok bevonása az iskolai folyamatokba,  akik a diákönkormányzatok révén aktív alakítóivá is válnak az iskolai életnek.

Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotók: Márkus Roland, Szathmáry Melinda

2016. október 8-án, szombaton, 11 órakor Beer Miklós, váci egyházmegyés püspök pappá szentelte Serényi Tamás piarista szerzetest, a gödi szakképző iskola tanárát a Duna-parti Piarista Kápolnában családja, rendtársai és munkatársai körében.

Az ünnepi eseményen Labancz Zsolt SP tartományfőnök köszöntötte Beer Miklóst, mint piarista konfrátert és öregdiákot is, aki a piarista „nagycsalád” közeli barátja egyben. Kiemelte annak fontosságát és kifejezte egyben az iránt örömét, hogy a piarista rend és a püspök atya mindig is együtt tudott gondolkodni ifjúságnevelési és szociális kérdésekben. 
Beer Miklós régi kedves ismerősként köszöntötte Serényi Tamás piaristát, akit ő szentelt diakónussá 2015. november 5-én. Személyes hangvételű beszédet mondott, majd megkezdődött a szentelési szertartás.
A püspöki felszentelő ima és kézrátételt követően a jelen lévő paptársak, rendtársak kézrátétellel fogadták be a papi közösségbe Serényi Tamást. Gödi rendtársai pedig újmisés ruhába öltöztették a frissen felszentelt papot.
A mise végén Serényi Tamás primíciás áldásban részesítette az ünneplő közösséget.
A szentmise ünneplése után a jelenlévők asztalközösséget alkotva ünnepeltek tovább.

SERÉNYI TAMÁS (XXIII. János pápáról nevezett) 1975.10.27-én született Szabadszálláson. Kecskeméten nőtt föl, majd egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen folytatta, tagja volt az Eötvös Loránd Szakkollégiumnak. Aktív tagja volt a Magyar Fizikushallgatók Egyesületének, amely később tiszteletbeli tagjává is választotta. Több éves katekumenátus után 2004-ben volt a keresztelője a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészségen. Azon az őszön kezdte tanári pályáját a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban, amelyet a jelöltség alatt is folytathatott. 2008-ban lépett be a Piarista Rendbe, örökfogadalmat 2015. október 3-án tett. 2015. november 5-én szentelte Beer Miklós váci megyéspüspök diakónussá. 2009-2013 között Budapesten gimnáziumi tanárként működött, majd ezt követően a gödi szakképző iskola tanára lett.
Tanulmányok, végzettségek:
SZTE TTK matematika-fizika szakos középiskolai tanár (1994/95-2000/01)
SZTE TTK fizikus (1997/98-2000/01)
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola - teológia (2009/10-2013/14)

Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotók: Hajba András

Az 1956-os emlékévhez csatlakozva Drucza Attila volt a nagykanizsai Piarista Iskola Októberi esték programsorozatának vendége.

Az Októberi esték második állomásán a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnökének, Dudás Józsefnek az életútját, a szabadságharcban betöltött szerepét mutatta be az előadó. „Hatvan éve történt a forradalom és szabadságharc, amiről a mi fiatal korunkban titokzatos módon lehetett csak beszélni, talán ezért is olyan fontos számunkra, mert sokáig csak úgy lappangott ez a mi tudatunkban. A mai fiatalok nincsenek már ilyen kényszerhelyzetben, hogy ne beszélhessenek róla" - mondta Nyeste Pál a Piarista Iskola igazgatója bevezetőjében.

Dudás Józsefet és Szabó Jánost, a Széna téri felkelők parancsnokát az elsők között állították bíróság elé a forradalom leverése után. Az 1956-os események hiteles rekonstruálása még mindig tart, így történetük a mai napig tartogat újdonságot a történészek számára. Drucza Attila több mint tizenöt éve foglalkozik a Dudás-üggyel. A végleges verziót tartalmazó könyv megjelenése a közeljövőben várható. Drucza Attila történész, publicista kiemelte: „Dudás egy elég átfogó személyiség. Végigkíséri az életútja az egész huszadik századot, nemcsak a magyar, hanem a Trianon utáni magyar történelmet is. Ezért mindenképpen egy nagyon fontos jelzője századunknak és történelmünknek.” Drucza Attila szerint Dudás József részletes életútjának ismeretéből kiderül, mi motiválja és mozgatja azokat, akik egy világot rengető eseménysorozat középpontjába kerülnek. Így a mai generáció számára is megelevenedik a történelem.

Forrás: Kanizsa TV, Kanizs Újság
Fotó: Kanizsa Újság

Október 23. – Isten malmai gyorsan őrölnek.

November 7. – Nyolc óra repülés után, az óceán és a felhők felett, hirtelen robban fel a fény. A gép Nyugatról átbillent Kelet térfogatába. Nem „hajnalodik”, – hanem egyszerre vakítóan fénylik a világ. Vastag, gyapjas felhőzet felett repülünk. Az égbolt olyan kék, mint ahogyan még soha nem láttam. Még két órát repülünk így. A gép hirtelen leereszkedik a felhők sűrű, vattás anyagába: minden elsötétedik, negyedórán át felhőben repülünk. Aztán a mélyben derengeni kezd valamilyen barna, ismerős anyag. Szárazföld, Európa.
Skóciában szállunk le, Glasgow közelében. Félóra séta a repülőtéren, a rács mögött, ahová egyenruhás nők terelik az utast. Ez a rács már ismerős, európai. Szitál a köd.
Félóra múltán tovább. A Csatornát néhány perc alatt szeli át a gép. Aztán leszállás nélkül át Belgiumon, Hollandián. Tizenhat óra repülés után sima leszállás Münchenben. Az utcákon félárbocra eresztett zászlók, gyászünnepély Magyarországért, tüntetők.

München, november 10. – A menekültek beszélnek. Egyik – mérnök – néhány nap előtt még látta Budapesten öcsémet. Egy másik azt mondja: „Kérem, most már késő. De volt itt néhány nap... október huszonháromtól talán november másodikáig... amikor az országnak olyan kormánya volt, amelyet az egész magyar társadalom elismert és támogatott... a Nagy Imre kormány... miért nem küldött akkor az Egyesült Nemzetek Szervezete egy megfigyelő bizottságot Budapestre?” Többen beszélnek egyszerre. Ez az ocsúdás pillanata. Van köztük olyan, aki huszonnégy óra előtt még magyar földön volt. Van, aki visszamegy. „Az oroszok éjjel nem mernek kijönni a tankokból, akkor át lehet menni a határon.” Aztán megint, átmenet nélkül: „Volt tíz nap, amikor Nyugat felé nem volt határ, vasfüggöny... Mindenki jött és ment, ahogy akart... November háromig ez így volt, még aztán is két-három napon át... Most már nehezebb... De még most is lehet...”
Megint, következetesen: „Nagy Imre látta, hogy baj lesz, az oroszok készülnek valamire, bejelentette, hogy az ország semleges, kilép a varsói szerződésből, kérte, helyezzék Magyarországot az Egyesült Nemzetek felügyelete alá. Erre néhány napon át mód volt ... Az oroszok maguk sem tudták, mit akarnak? A szabadságharc október huszonharmadikán kezdődött, az orosz tankokat szétvertük, visszavonultak, nagy zavarban voltak. Gerő és a kommunista kormány elmenekült.” Megint többen beszélnek egyszerre. Ugyanazt mondják: „Nagy Imre kérte, hogy küldjön az Egyesült Nemzetek megfigyelőket Budapestre. És volt mód reá, hogy ilyen bizottság megérkezzék... A repülőterek Nyugat-Magyarországon és Pest körül mind a szabadságharcosok és a magyar honvédek kezén voltak... Az Egyesült Nemzetek főtitkárának és egy bizottságnak módja lett volna azonnal Budapestre utazni, ahogy Nagy Imre kérte... Mind ezt reméltük.” Más hang: „Az első izgalomban mást is reméltünk, fegyveres segítséget, úgynevezett UN rendőri csapatokat.” De a józanabbak tudták, hogy ez lehetetlen. Az Egyesült Nemzetek nem kezdhet háborút Magyarország miatt... És mi lett volna a vége? Az ország elpusztul, hadszíntér lesz, ahol az oroszok kipróbálják az atomfegyvereket is.” Egy hórihorgas, aki három nap előtt jött el. Nyugodtan beszél. Mint olyan tárgyilagos, fegyelmezett; egészen másfajta ember, mint ahogy a „szabadságharcost” elképzelik. Ezekből az emberekből az elmúlt évek kilúgoztak minden romantikát. Csak tényekről beszélnek. Ezt mondja: „Ha október huszonhárom és november kettő között az Egyesült Nemzetek főtitkára egy bizottsággal Budapestre jön, az oroszok nem merték volna november negyedikén végrehajtani Budapest ellen a mészárlást... Amikor a világszervezet megfigyelői ott vannak...” Ezt többen is mondják. „Most már késő, ha akarnak is jönni” – mondja egy öreg ember. – „Most már nem engedik be őket Kádár és az oroszok.”
A valóságról beszélnek, nyugodtan. „Kérem” – mondja egy idősebb ember, ügyvéd – „nagyon gyorsan történt minden. Azt hittük, hogy az oroszok beleegyeztek a tényekbe, olyasféle státuszunk lesz, mint Ausztriának. Vagy valami hasonló. Október harmincadikán Moszkva elismerte, hogy ha szabadságharc jogos volt, bejelentette, hogy kivonják a csapatokat és az ország szabad lesz. Tudtuk mi, hogy a határon ott marad az orosz. Talán a szabad választásokba sem egyezik bele... De reméltük, hogy legalább szabadon kijelölhetjük a személyeket, akiket aztán nem éppen szabad választási módszerrel, de megválasztunk. Ha abban a tíz napban bejön az Egyesült Nemzetek küldöttsége Magyarországra, ahogy Nagy Imre és a prímás kérték, az oroszok kénytelenek lettek volna tárgyalni. És akkor minden másképp alakulhatott volna, a szovjetvilágban is. Most késő” – mondja egyszerűen.

Nápoly, november 15. – A gép magasan az Alpesek felett repült az ideúton, telihold fényében. A mélyben az Alpesek kékesen, havasan fénylettek. Nápolyban sirocco. Az utcákon hangszórós gépkocsik, tömegek. Mindenki ezt kiáltja: „Ungheria, Ungheria!” Ez a kiáltás visszhangzik a Vesuv alatt, a kikötőben. A Via Brigida templomában nagy tömeg. A pap, széttárt karral, ezt kiáltja: „Ungheria!” És: „... mortificazione...” Mindenki lehajtja fejét, sokan tenyérrel elfödik arcukat.

Róma, november 16. – Z., – diplomata, olasz, – ezt mondja: „Ne higgyen ezeknek a manifesztumoknak; a kommunista értelmiségiek meaculpázó krokodilkönnyes nyilatkozatainak. A kommunisták örülnek annak, ami most Magyarországon történik.” Idegesen beszél. Sokat tud, sokat látott. „A veszélyek nagyok, mert egyik sem engedhet... az oroszok sem, a magyarok sem ... Kétségbeesett helyzetekből kétségbeesett következmények származhatnak.” Aztán: „Magyarországnak most olyan államférfire lenne szüksége, aki tud alkudni. Nem Garibaldira, hanem Cavourra.”

München, november 22. – Viharban vissza. A gép hóesésben érkezik Münchenbe, leszálláskor a kerekek csúsznak. Megint a zsidó pensióba. Egy menekült – orvos, zsidó, munkatáborban volt, három nap előtt érkezett –: „Nem volt antiszemitizmus az október huszonharmadikát követő napokban. Nem volt osztály, nem volt vallás. Mindenki együtt volt. Ezért érdemes volt élni. Zsidó vagyok, sok rossz emlékem van. De ezekben a napokban először éreztem, hogy büszkeség magyarnak lenni.”
Egy másik menekült – mérnök – ezt mondja: „Nem igaz, hogy a rádiók uszítottak felkelésre. Ez butaság, vagy gonoszság, az oroszok terjesztik. Az sem igaz, hogy fegyvert, vagy fegyveres segítséget ígértek.” Hallgat, gondosan keresi a szavakat: „De igaz, hogy minden nyugati rádió, újság, aztán az államférfiak, mindenki arról beszélt nekünk, éveken át, hogy van nyugati szolidaritás.” Megint hallgat. Nyugodtan, csendesen mondja: „Kérem, mi magyarok most már lelki semlegességben akarunk élni.”

Shannon. November 28. – Éjjel után az írországi repülőtér várótermében. Az utasok lökdösik egymást; ez itt „szabad kikötő„: mindenki tülekszik, olcsó pálinkát, parfőmöt vásárolnak.
A kontinens felett hóviharban indult a gép. A Csatorna közelében az idő kitisztult, az éjszakában Belgium és Anglia kis városai kék, vörös, sárga fényekkel villogtak. Ezek a fényes kis városok a magasból olyanok, mint régies ékszerek tüzelése egy ráncosbőrű öreg dáma testén. London felett alacsonyan repült a gép.
Ez itt az utolsó félóra Európában.

New York, december 4. – Hőség. A Hudson felett meleg köd. Séta közben, átmenet nélkül, hirtelen a menekült mérnök hangját hallom, amint ezt mondja: „Kérem, mi magyarok most már lelki semlegességben akarunk élni.”

Napló 1945–1957. Washington, 1968. Occidental Press, 274–278.

1956-ban a magyar piaristák csak két gimnáziumot tartottak fönn, Budapesten és Kecskeméten. A kommunista irányítás alá kerül államhatalom ugyanis 1948-ban az összes egyházi iskokát államosította, így piarista rend tíz gimnáziumát is. (Egyébként ugyanekkor és ugyanez történt Románban és Csehszlovákiában is, ami nem véletlen, hanem arra utal, hogy a térséget meghatározó döntések jó része Moszkvában született.) A szerzetesek üldözésének következő lépése az volt, hogy 1950 nyarán az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) számos magyarországi kolostor, köztük öt piarista rendház tagjait deportáltatta. A szegedieket például június 10-én éjjel a váci püspöki palotába szállították. Eközben azonban folytak az egyház és állam közti tárgyalások, és végül az 1950 szeptemberében megkötött egyezmény lehetővé tette, hogy nyolc katolikus gimnázium, köztük kettő piarista mégis megmaradhasson. A két rendházban, Budapesten és Kecskeméten azonban a több mint 230 magyar piaristából csak 90-en taníthattak, a többiek egyházmegyés papként, állami tanárként, gyári munkásként helyezkedtek el. A diktatúra alatti évtizedek örök problémája volt, hogy egy-egy tanári hely megüresedése esetén ki kerülhet be közülük a „rendi keretbe”.

A piaristák tehát végig egyfajta kettőséggel élték át a kommunizmus éveit. Egyrészt természetesen szívből kívánták a diktatúra bukását, másrészt azonban nem akarták kockáztatni az állam által is elismert két iskolájuk fönnmaradását. Ezért 1956 őszén leginkább a kereten kívüli piaristák vetették bele magukat az eseménykbe. A börtönből kiszabadult Bulányi György például különböző tervezetekkel bombázta Sík Sándor tartományfőnököt, amelyekben az egyházi iskolák, az iskolai hitoktatás és a cserkészet visszaállítását tervezte.
A rendházak azonban akaratukon kívül is részesei lettek az eseményeknek. A budapestiek már október 23-án a forradalom színhelyévé váltak, hiszen a forradalmárok a Múzeum utcára nézi gimnáziumi termekből is tűz alá vették a Rádiót, majd pedig ott gyűjtötték össze az ostrom során elfogott ávósokat. Kecskeméten viszont az okozott izgalmat, hogy október 30-án egy szovjet tank tűz alá vette a templom tornyát, mert felkelőket sejtett a rendházban. A piaristák diákjaik biztonságát is féltették, elsősorban Kecskeméten, ahol a gyerekek a harcok alatt is a diákotthonban maradtak. (Budapesten hetekig nem volt tanítás.) Kecskeméten került sor a forradalommal kapcsolatos fegyelmi ügyre is: 1957 márciusában röpcédulaterjesztésért két elsős gimnazista fiút végleg, hármat pedig a tanév végéig el keltett távolítani az iskolából.
A piaristák azonban lelkesebben használták ki azokat a lehetőségeket, amelyeket forradalmi helyzet az oktatás terén teremtett: Kecskeméten szinte erőn felül vettek részt az újból megindult iskolai hitoktatásban, és mindkét iskolában gyorsan megszüntették az orosztanítást is, hogy helyette németül, angolul és franciául tanítsanak. Sajnos azonban ezek az újítások csak az 1956/1957-es tanév végéig tartottak.
Mindezekről számos dokumentum maradt fönn a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárában, amelyeket az idei évforduló alkalmából egy honlapon is összegyűjtöttem. Itt olvashatók például a tartományfőnökségre 1956 utolsó hónapjaiban érkezett beszámolók és jelentések, de azon levelek fogalmazványai is, amelyekben Sík Sándor tartományfőnök értesítette külföldi rendtársait a magyarországi helyzetről. A piaristák közül többen megírták visszaemlékezéseiket is, például a kecskemétiek közül Fazekas József diákotthoni igazgató, a budapestiek közül pedig Kovács Mihály, aki fizikai szertárat védve a harcok közvetlen szemtanúja volt. A levéltár megőrzött néhány egykorú följegyzést is, például azt a soha meg nem jelent verset, amelyet Sík Sándor írt egy elesett fiatal felkelőről.
Koltai András