Borián Tibor Sch. P. temetése: 2016. augusztus 5-én, pénteken 14 óra 30 perckor a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben; Lelki üdvösségéért az engesztelő szentmise bemutatása: 18 órakor a Piarista Kápolnában |
|
Fájó szívvel, de Isten akarátabn megnyugodva, a Piarista Rend, a hozzátartozók és Veszprém városa
nevében tudatjuk, hogy Borián Tibor piarista atya 2016. július 18-án, életének 83., szerzetességének 63.,
áldozópapságának 59. évében elhunyt.
Rendtársunk Hajmáskéren született 1933. november 22-én. Tizenegy éves korában került a veszprémi Piarista
Gimnáziumba. Döntő élmény volt számára a piarista iskola szellemisége, igényessége, valamint az, hogy abban az
időben számos fiatal, az ifjúságot magával ragadó, vonzó személyiségű szerzetestanár működött
Veszprémben. Érettségi után jelentkezett a piarista rendbe. A teológiai és bölcsésztanulmányok
elvégzése után 1957-ben tett örökfogadalmat, 1958-ban szentelték pappá és 1959-ben kapta meg
magyar-történelem szakos tanári diplomáját. Nyolc évet tanított ezután a kecskeméti piarista
gimnáziumban, kollégiumi prefektus és két osztálynak osztályfőnöke is volt. 1967-ben Budapestre helyezték a rendi
növendékek nevelőjének. Tizenegy éven keresztül nagy odaadással látta el ezt a feladatát, közben a
gimnáziumban is tanított, és 1972-től a diákénekkar vezetését is vállalta. 1976-tól a gimnázium
öregdiákjaiból és az iskolához kapcsolódó felnőttekből álló Kalazancius Kórus (későbbi Sík
Sándor Kamarakórus) vezetője is lett. 1976-tól 1979-ig tartományfőnöki asszisztens, 1979-től 1985-ig budapesti házfőnök, majd
1985-től 1998-ig a budapesti gimnázium igazgatója volt. Harmincegy évi budapesti szolgálat után – 65 évesen –
diákkorának színhelyén, Veszprémben az egykori piarista gimnázium utódjaként szervezett Padányi
Bíró Márton Katolikus Gyakorlóiskola igazgatását vállalta el. A 900 fős iskolacentrum irányítása
számos újdonságot hozott számára, amelyet nagy lélekkel és alázatos szolgálókészséggel
fogadott.
Piarista Rend Magyar Tartománya |
Megmutatni a Szentháromság szeretetét az embereknek - Lukács László atya 80 éves |
|
Isten éltesse a 80. születésnapját tegnapelőtt ünneplő Lukács László piarista szerzetest! Lukács László piarista szerzetes, pap, teológus, irodalomtörténész, középiskolai és egyetemi tanár, a Vigilia főszerkesztője, a katolikus közélet kimagasló képviselője. Július 31-én ünnepli 80. születésnapját. Életéről, hivatásáról, a Vigiliáról, társadalomról, fejlődésről kérdezte Bodnár Dániel, a Magyar Kurír újságírója.
– Értelmiségi, mélyen hívő katolikus családba született, öten voltak testvérek. Harmadikos
gimnazistaként ébredt fel Önben a papi hivatás gondolata. Nem is voltak kétségei ezen a téren?
A gimnázium vége felé nagyon komoly, sok vívódással teli érési folyamat kezdődött. A harmadik osztály után egy nyári lelkigyakorlaton először vetődött fel bennem a két, egymással összefüggő kérdés: az egyik, hogy van-e Isten? Ez egy 17 éves fiúban természetes kérdésként merül fel. Erre kénytelen voltam azt mondani, hogy van. A másik kérdésem az volt: ha Isten létezik, és ő a szeretet, akkor nekem nem az-e a kötelességem, hogy odaadjam magam ennek a szeretetnek a szolgálatára. Nem valamiféle paposkodó rajongás volt bennem, hanem egyszerűen az, hogy ennek a hívásnak nem állhatok ellen. Kapálóztam a gondolat ellen rendesen. Ebben az időszakban választottam állandó lelkiatyát, és elkezdtem rendszeresen járni szentmisére hétköznaponként is, de még mindig motoszkált bennem, hátha találhatok valami kibúvót. A balkezem mutatóujján a mai napig van egy hosszú vágás, egy gyerekkori baleset következménye. Olvastam, hogy mozgássérülteket, vagy egyéb fogyatékkal élőket nem szentelnek pappá. Megmutattam a lelkiatyámnak, hogy ugye ez akadálya annak, hogy az ember pap legyen. Természetesen jót nevetett ezen, és ezzel az utolsó kifogásom is szétfoszlott. Negyedikes koromban beadtam a kérelmemet a piarista rendhez.
– Több mint öt évtizedes papi szolgálata során rendkívül sokrétű tevékenységet folytatott,
teológus, író, irodalomtörténész, tanár, rengeteg lelkigyakorlatot vezetett, 1984 óta főszerkesztője a katolikus
értelmiség folyóiratának, a Vigiliának. Van-e sorrend e szolgálatok között, vagy harmonikus egységet
alkotnak, és mind ugyanazt a célt szolgálja?
Az egyéb tevékenységeim közül megemlíthetem, hogy a Vigiliában sok év óta írom az első oldalt, ami egyfajta reflexió az aktuális társadalmi és egyházi eseményekre, anélkül, hogy bármiféle direkt politizálásba belemennék. Ezek a vezércikkek kifejezik az Úristen szemével való figyelést korunk folyamataira, amit nagyon fontosnak érzek.
– Ifjúként és felnőttként három történelmi korszakot is megélt: a legsötétebb
Rákosi-korszakot, a Kádár-korszakot, annak véres, illetve enyhültebb formáját és az elmúlt
negyedszázad vadkapitalizmusát. Hogyan minősítené ezeket a korszakokat?
– Az ön egész életét végigkísérte a tanítás, 1963-tól gyakorlatilag az
ifjúsággal foglalkozik, előbb a kecskeméti piarista gimnázium tanáraként, majd igazgatójaként, később
pedig az Ön által megálmodott és létrehozott Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola első vezetőjeként, később
professzoraként. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt öt évtizedben alapvetően változott meg a fiatalok felfogása. Miben
látja ennek a változásnak a lényegét?
– Ön 1984 óta főszerkesztője a katolikus értelmiség folyóiratának, a Vigiliának. Hogyan képesek
megvalósítani ebben az ellenségeskedéstől szétszabdalt világban, amelyben egzisztenciák épülnek az
ellentétek fennmaradására és szítására, hogy a párbeszéd lapja legyenek, helyet adva a
legkülönbözőbb világnézetű alkotóknak, akik nem biztos, hogy az életben szóba állnának egymással?
– A Vigiliában hosszú idő óta ír vezércikkeket, reflektálva az időszerű társadalmi kérdésekre, ezek
egy része könyvben is megjelent Az idők jelei nyomában címmel. Huszonkét évvel ezelőtt az egyik cikkében így
fogalmazott: „Utat tévesztettünk. A gazdaság is csak úgy működhet egészségesen, ha nemcsak a profitra, a
hatékonyságra törekszik, hanem tekintetbe veszi az erkölcsi törvényeket és értékeket is.” Számomra
ebben az a legszomorúbb, hogy mindezt 1994-ben írta, de egy az egyben áll napjaink valóságára is. Ennyire nem változott
volna semmi a világban erkölcsileg?
– Vajon nem azért nincs ezen a területen számottevő fejlődés, mert miközben az emberiség technikailag hihetetlenül
magas szintre jutott, lelkileg viszont szinte semmit sem változunk?
– Egy ilyen világrendben viszont mindig benne van a robbanásveszély és a szélsőségesek hatalomra
kerülésének a lehetősége, ahogy ezt a 20. század már bebizonyította… Nem lehet, hogy minden baj gyökere az,
hogy az irgalmas szívű Krisztust elutasítja a világ?
– Ha végigtekint az életén, hogyan vonná meg annak mérlegét, több mint ötvenéves papi, tanári,
írói szolgálata alapján?
Fotó: Merényi Zita |
Befejeződött a piarista sírok felújítása Budapesten |
|
A pesti piaristák a belvárosi templom kriptájába temetkeztek, egészen 1870-ig, amikor az „hatóságilag eltiltatott”. Ettől kezdve a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben létesített sírboltot (az ún. „régi kripta“ - FM/BAL/1/155) használták. Ennek betelte után 1928-ban újabb sírboltot vásárolt a rend ugyancsak a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (az ún. „új kripta“ - az 511/A-512/A számú iker-sírboltok).
A kommunista diktatúra éveiben az egyházi temetések számára tiltott Fiumei úti Nemzeti Sírkert helyett a
rendtartomány 1970-ben egymás melletti sírhelyeket foglalt le a rákoskeresztúri Új Köztemető ún. „szerzetesi
parcellájában” (154. parcella, a 3. körönd közelében). 1970 óta ide temetik a Budapesten elhunyt piaristákat.
1971-ben az ebben a temetőben más helyen, ill. a más temetőkben eltemetett piaristákat is exhumálták, és ide, közös
sírba helyezték (2/6.). Az első sírok műkő borítása 1976-ban, a sírok között fölállított
kereszt-síremlék 1977-ben készült. Jelenleg 55 sírban 66 piarista tanár nyugszik ebben a sírkertben.
Így az elmúlt évben megkezdett sírfelújítási munkálatokat az idén tavasszal folytattuk és
júliusra teljesen be is fejeztük. A felújított sírokat július 11-én vette át a Vénusz cégtől Ruppert
József, a piarista sírok gondnoka. A költségek egyharmadát a Tartományfőnökség állta, más harmadát
az öregdiákok között meghirdetett gyűjtésből befolyt összegből fedeztük, harmadik részét pedig egy hálás
lelkű budapesti öregdiákunk fizette. Minden sírt lecsiszoltattunk, új fehérmárvány sírtáblák
kerültek a már-már olvashatatlanná vált feliratok helyére, márvány betétet kapott a központi
kereszt-síremlék, a sírok közét pedig fehér zúzalék kővel töltettük ki. Így a piarista tanárok
sírkertje méltó módon várja a 2016/17-es tanévben a budapesti piarista rendház és gimnázium 300 éves
jubileumát.
1/1. Szemenyei László (1911-1981) 2/1. Péter Mihály (1902-1975) Budapest, 2016. július 25. Ruppert József Sch.P. |
Számíthatunk egymásra - adománygyűjtés a budapesti Piarista Gimnáziumban |
|
A családban bekövetkező tragédia esetén, a családfenntartó halálakor segítséget jelenthet az anyagi támogatás. A piarista közösség egy édesapát elveszített család megsegítésére fogott össze. A budapesti Piarista Gimnáziumban június 22-én utalták át a támogatásul összegyűlt 3,5 millió forintot. Egy család anyagi helyzete alapjaiban megváltozik, a család anyagi támasza, keresője elveszítése esetén. Ez a tragédia annak is törést jelent, aki magasabb színvonalon élt, aki pedig szerényebben tartotta fenn magát, annak teljesen meg tud borulni az élete. Ebben a helyzetben kíván - anyagi támogatást nyújtva - segíteni a budapesti Piarista Gimnáziumhoz tartozó diák, tanár, szülőközösség. Horváth Bálint igazgatót kérdeztük az adománygyűjtésről.
„A mintegy 350 gyereket oktató-nevelő iskola életében sokfajta tragikus esemény tud bekövetkezni, a családfenntartó
halála olyan helyzetet teremt, ami pénzügyi segítséget igényel. Azt láttuk, akkor igazságos ezen esetek
kezelése, ha a segítségnyújtásnak van egy protokollja. Vízhányó Zsolt SchP igazgatósága idején
kezdeményezte ennek kidolgozását. Így ez ma már rendszerszintűen működik, ha valaki belekerül a nehéz helyzetbe,
automatikusan megkapja a segítséget" – mondta el Horváth Bálint. Ennek keretében első ízben 2012-ben nyújtottak
segítséget, majd 2014-ben, legutóbb pedig most fogott össze a közösség.
Fotó: Szathmáry Melinda |
Pro Paedagogia Christiana-díjban részesült Görbe László piarista szerzetes |
|
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia Christiana-díjat adományozott Görbe László piarista szerzetesnek, a
Szent Margit Gimnázium igazgatójának. A díjat Veres András püspök, az MKPK elnöke adta át 2016. május
31-én Budapesten. A kitüntetéssel a Konferencia tiszteletét és köszönetét kívánja kifejezni azért
az elkötelezett munkáért, amelyet Görbe László az oktatás-nevelés területén és szerzetesi
szolgálatában végez.
Görbe László a kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1965-ben és még ebben az évben belépett a novíciátusba. 1966-ban Budapesten tette le első fogadalmát és 1973. augusztus 25-én szentelték pappá Budapesten. 1971-től az ELTE matematika-fizika szakos hallgatója volt, majd 1979-ben szerzett programozói diplomát. Tanulmányai befejeztével 1975. és 1979. között tanárként és prefektusként tért vissza a kecskeméti Piarista Gimnáziumba, majd 1979-től 1995-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanári testületét erősítette. Az 1995/96-os és az 1997-98-as tanévekben a veszprémi Padányi Bíró Márton Római Katolikus Iskola és ebben az időszakban egy éven keresztül a veszprémi Davidikum Római Katolikus Középiskolai Kollégium igazgatója is volt. 1998. és 2003. között a budapesti Piarista Gimnázium igazgatói feladatait látta el, majd 2007-ig matematika-fizika szakos tanárként okította az iskola tanulóit. 2007-től napjainkig az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Magyar Tartományának kérésére a Szent Margit Gimnázium igazgatójaként végzi hivatását.
Kiváló tanári, nevelői munkáját dicséri a tanulmányi versenyeken elért számtalan előkelő eredmény
és helyezés. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kiadványa a fizika OKTV kiváló felkészítő
tanárai közé sorolja Görbe Lászlót.
1990. és 1995. között főigazgatóként országos szinten segítette az újrainduló katolikus köznevelésben
feladatot vállaló intézményeket, majd a KPSZTI keretein belül tanári testületek szervezője, kiállítások
létrehozója, könyvek, kiadványok szerkesztője, megalkotója. Munkájának elismeréseként 2011. március 15-én a Magyar Köztársasági Arany érdemkereszttel tüntették ki. Kalazanci Szent József örököseként hivatásának tekinti tanári, pedagógiai és papi munkássága során az ifjúság hitre való nevelését, segítését. Ezt a szolgálatot elkötelezetten tette és teszi mindazokban az intézményekben, ahol tanárként, igazgatóként vagy kollégiumi nevelőként tevékenykedik.
Fotó: Lambert Attila |
„Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen, de alakítsuk pozitívan" - interjú Görbe László piaristával |
|
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia Christiana díjat adományozott Görbe László piarista szerzetesnek, a
Szent Margit Gimnázium igazgatójának. Több mint negyven éves oktatatói-nevelői pályája tapasztalatairól
kérdeztük a szerzetes tanárt a Magyar Kurír újságírója, Trauttwein Éva.
|
Tagdíj-fizetési felhívás |
|
Kedves Öregdiáktársaim! A Diákszövetség működésének elsődleges anyagi alapját jelentő tagdíjfizetésekről szólva az első szó mindig a köszöneté. Tagdíjaitoknak köszönhetően a Diákszövetség évről-évre stabil pénzügyi háttérrel végezheti tevékenységét. Ezúttal is szeretnék tehát köszönetet mondani mindazoknak, akik már befizették a 2016. évre szóló összeget. Külön köszönettel tartozom azoknak, akik a kötelező összegnél többet fizettek, és így kiemelten támogatták közösségünket.
Kérem, hogy akik eddig még nem tudták rendezni a 2016-os tagdíj befizetését, tegyék meg. A 2016. évi tagdíj
összege – az elmúlt évekhez hasonlóan – aktív keresők számára 4000 Ft (külföldön élő
tagjainknak 40 €), nyugdíjasoknak, tanulóknak és pártoló tagoknak 2000 Ft. Nagyon köszönjük, ha a befizetendő összeg meghatározásánal arra is figyelemmel vagytok, van-e esetleg tagdíj-fizetési elmaradásotok. (2015-ben és 2014-ben a tagdíj összege megegyezett a fenti 2016-os összegekkel, 2013-ban 3000 Ft és 1500 Ft volt.) Ha kérdésetek lenne az elmúlt évek befizetéseivel vagy bármely más részlettel kapcsolatban, forduljatok bizalommal a Diákszövetség irodai munkatársához, Császár Dánielhez ( csaszar.daniel@mpdsz.piarista.hu). Budapest, 2016. június 9. Öregdiák barátsággal:
Török Bernát |
Cserkész nyári csapattábor (Kecskemét) |
|
A 118. sz. Kalazancius Cserkészcsapat nyári csapattáborát a Tolna megyei Belecskán szervezte. A tábor július 16-24-ig tartott. Összlétszáma 73 fő volt a szervezőkkel együtt. A programokról részletes leírás olvasható a cserkészcsapat facebook oldalán. A tábori beszámoló záró sorai: "ma véget ért a tábor, az indiánok és a maroknyi spanyol telepes gárda útra kelt, hogy közös erővel új várost alapítson, ahol mindenkinek jut hely. Hisz megtanultuk, hogy bár különbözőek vagyunk, békében élhetünk együtt, és sokat tanulhatunk egymástól."
Nagy Attila SchP ig. |
Felsős túratábor (Kecskemét) |
|
A kecskeméti Piarista Általános Iskola túratábora
Időpont: 2016. június 22-24-ig 1. nap: Indulás 8 órakor Kecskemétről, érkezés 11 órakor Noszvajra. Innen túráztunk át Bükkzsércre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. A délutáni játék után vacsora volt, majd esti túrán vettünk részt. A cserépfalui erdei iskola szervezésében a kb. két órás túrán két csoportban oldottak meg feladatokat a gyerekek.
2. nap: Ekkor volt a nagy túránk. Kb. 12 km-t tettünk meg az Ördögtorony tanösvényen. Cserépfaluból indulva
útba ejtettük a barlanglakásokat, a kilátót és a pincesort, majd felmásztunk az Ördögtorony nevet viselő
kaptárkőhöz. A Hór- völgyben megmásztuk a Suba-lyuk barlanghoz vezető meredek utat. A túra végén megtekintettük a
Déli-Bükk Látogatóközpont kiállítását.
Köszönet illeti meg Avramucz Attila, Mogyorósné Bálind Anikó szülőket, és Zöldi-Kovács Jánost,
férjemet, amiért vállalták a mikrobuszok, illetve a 7 személyes autó vezetését.
Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika túravezető |
Tiszaugi kerékpáros, evezős tábor (Kecskemét) |
|
2016. július 10-15. | Tiszaug és környéke - nyári tábor
A nyári táborozás során kerékpáros és evezős programokra került sor: eltekertünk Csongrádra a
Körös-torokhoz, ahol nagyot strandolhattunk. Tiszakécskéről egész napos evezéssel jöttünk vissza Tiszaugra.
Kísérőtanárok: Kiss Ildikó tanárnő és Kovács András osztályfőnök. |
Gyermektábor Marosfőn |
|
A közelmúltban gyermektábor zajlott Marosfőn, a Szociális Testvérek Társaságának nyaralójában, Ibolya testvér és Sárközi Sándor piarista atya szervezésében. Az első napon az irgalmasság testi cselekedetei, míg másnap az irgalmasság lelki cselekedetei adták a fő témaköröket. Ezt követően a természethez való irgalmasságról beszélgettek a résztvevők. A szombati zárónapon kiértékelték a tábort és hálaadó szentmisét tartottak. A fényképek magukért beszélnek. Szép nyarat kívánunk mindenkinek! |
Megjelent a Vigilia júliusi száma |
|
A Vigilia ez évi hetedik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.
„Nemcsak a történelemben – az egyes ember életében is fények és árnyak váltogatják egymást.
Bárkivel megtörténhet, hogy »az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jut«, mint Dante. A
hívő ezért fohászkodik így a Szentlélek világosságáért: »Boldogságos tiszta fény,
szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!«” – írja Hajnali fényben című
vezércikkében Lukács László főszerkesztő, előreutalva a lap tematikus összeállítására, amely Fény
– kultúra címmel a fény gazdag szimbolikája köré szerveződik. Kocsis Imre A fény szimbolikája a Bibliában
című tanulmánya kitér az Ó- és az Újszövetség vonatkozó szöveghelyeire, Nikoletti Lilla A fény
szerepe a kortárs szakrális térben címmel többek között a pannonhalmi Szent Márton-bazilika nemrégiben
átalakított belső terét elemzi, Máthé Andrea Lángok, fények, alkotások című cikkében egy
kortárs képzőművészeti irányzatot, a fényművészetet mutatja be, Halmai Tamás Fényviszonyok, versvilágok
című esszéjében pedig néhány mai magyar vers fénymotívumairól ír. A témához kapcsolódik
Takács Gyula A Világosság a világba jött című elmélkedése is a Mai meditációk rovatban. A Kritika rovatban Török Csaba méltatja Lukács László Az igazság munkatársa. Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa élete és műve című, a Szent István Könyvhétre megjelent hiánypótló munkáját. A Szemle rovatban egyebek mellett Kenyeres Zoltán Szakonyi Károly: Írók lámpafénynél, Papp Máté Bertók László: Firkák a szalmaszálra és Bod Péter a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima című könyvéről írt recenziója olvasható. Vigilia Szerkesztőség / Magyar Kurír |
HÍRES PIARISTÁK: Hanák János, a természetkutató |
|
„Estefelé, míg én a sziklacsúcs alatti völgyben, az örökös hótömeg közelében ritka havasi növényeket szedegeték, egyik kalauzom a csúcson leste a legelőre induló zergéket. Azonban csak másnap sikerült neki egyet célba venni, amelyet szerencsésen el is ejtett. … Húsa, melyből Borsabányán lakomát ütöttünk, igen ízletes volt.” A Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa a Nagy-Pietrosz (2303 méter) alatti 1842. évi kalandot egy fiatal máramarosszigeti piarista, Hanák János jegyezte le, aki hamarosan az ország egyik legismertebb természettudósává vált. Az Abaúj megyei Kiskéren született, ahol apja nem csak csizmadia mesterségéből élt, hanem szőlőt és gyümölcsöt is termesztett. Az olvasni szerető kisfiút nehezen küldték iskolába, de végül a kisszebeni piaristáknál tanult szolgadiákként. Már húsz éves volt, amikor piaristának jelentkezett. A noviciátus után 1834-től két évig Breznóbányán tanított, utána Vácott, Nyitrán és Szentgyörgyön végezte filozófiai és teológiai tanulmányait, majd 1840-ben elöljárói Máramarosszigetre küldték tanítani.
A SZAKÍRÓ
A GYŰJTŐ
A TUDOMÁNYSZERVEZŐ
A FORRADALMÁR Koltai András |
HÍRES PIARISTÁK: Agárdy Gyula, a karikaturista |
|
A Mikszáth Kálmán téri rendházból a Piarista Múzeum raktárába beszállított dobozok egyikéből 2013-ban előkerült egy iratcsomó, amely több mint 400 karikatúrát tartalmaz az 1915 és 1935 közötti évekből. Elsősorban piaristák szerepelnek rajtuk, de előfordulnak más papokról és egyetemi tanárokról készült portrék és jelenetek is. Az ironiával átitatott, de sohasem bántó, és gyakran igen találó rajzok Agárdy Gyula (1895–1944) piarista tanár művei, akinek személyisége és életútja is figyelemre méltó.
Sok más piaristához hasonlóan Agárdy Gyula édesapja is kántortanító volt. A Nyitra melletti Nemespannban laktak,
így természetes volt, hogy a nyitrai piaristáknál végezte a gimnáziumot. Már a 6. (mai számozás szerint 10.)
osztály elvégzése után jelentkezett a piarista rendbe, de „gyöngébb testalkata” miatt kétszer is
elutasították. Csak érettségi után léphetett be a rendbe 1913 nyarán.
A tanár
A karikaturista
A házfőnök Koltai András |
50 éve hunyt el Hevesy György Nobel-díjas vegyész, piarista öregdiák |
|
Hevesy György (született: Bischitz György, Budapest, 1885. augusztus 1. – Freiburg im Breisgau, 1966. július 5.) Nobel-díjas magyar vegyész. Kifejlesztett egy radioaktív jelző módszert, amellyel kémiai folyamatokat lehet tanulmányozni, például állatok metabolizmusát.
Magyar zsidó származású, kikeresztelkedett családban született. Szülei Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia
(Jenny), mindketten gazdag polgári családok sarjai voltak. György nyolc gyermek közül ötödikként jött a
napvilágra. Budapesten nőtt fel, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban. A család neve nemesítés folytán
1904-ben Hevesy-Bischitz-re, majd Hevesy-re változott.
Kitört az első világháború, Hevesy magyar katonaként teljesített szolgálatot a Monarchia hadseregében
Nagytétényben. A háború után kutatásokat végzett a Budapesti Állatorvosi Főiskola kémia
tanszékén, majd később aktívan tanított. Kármán Tódor felkérésére elvállalta a Műegyetem
fiziko-kémiai tanszékének vezetését. 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot. Niels Bohr meghívására
a koppenhágai laboratóriumba utazott.
Érdekesség |