A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

A Magyar Piarista Diákszövetség 2016. április 23-án megtartotta 2016. évi Tisztújító közgyűlését a Piarista Gimnázium Kápolnájaban.

A 33 fő által aláírt jelenléti ív alapján Várgedő Tamás választmányi elnök megállapította a közgyűlés határozatképtelenségét és egyben a meghívó szerint 10 órára ismételten összehívta azt. A bevezető szentmisét Lukács László SchP tartotta, azt követően Borián Tibor atya vezetésével elénekeltük a „Szentje és atyja…” piarista himnuszt.
Miután a Közgyűlés tagjai elfogadták a napirendet, átadásra kerültek a kitüntetések. Oberfrank Ferenc elnök beszélt arról, hogy utolsó alkalommal van lehetősége arra, hogy a kitüntetéseket átadja, aminek nagy örömmel tesz eleget.

A Diákszövetség 2016. évi
- Teleki Pál-díját dr. Freund Tamás, világhírű agykutató, iskolaalapító tudós, hitvalló, a "pietas et litterae" szellemiségében fogant kutatói és oktatói munkássága elismeréseként;
- Antall József-emlékérmét Weeber Tibor, alapítótag öregdiák, zászlóőr, a közösség állhatatos és megbízható szolgálatáért, megemlékezéssel a sorsközösségről, amit bátor áldozatossággal vállalt az egyházzal és a piarista iskolával az üldöztetés idején, valamint dr. Bánsági Tamás, a Diákszövetség szegedi tagozatának vezetéséért, képviseletéért és a diákkortól tartó hűségért a piarista iskolához és diáktársaihoz;
- Szűcs Ervin-emlékérmét Csapody Béla, a Diákszövetségben végzett áldozatos munkájáért, különös tekintettel a sokéves képviseleti munkára a Pax Hungarica szervezetében kapták.
Várgedő Tamás azt emelte ki, hogy éveken át nem osztott a Diákszövetség aranykoszorús kitüntető jelvényeket. Reméli, hogy sikerül most a hagyományt ismét feléleszteni. 

A Diákszövetség aranykoszorús kitüntető jelvényét kapják:
- dr. Dömötör Lajos, a Kecskeméti Tagozat hűséges tagja és jogtanácsosa,
- valamint Huszár Gábor János és Huszárné Stipkovits Kinga a Mosonmagyaróvári Tagozat irányításáért, új vezetőként végzett eredményes munkájuk, a Választmány működésébe való aktív, előrevivő és új színt hozó tevékenységük elismeréseként.

A kitüntetések átadását követően Oberfrank Ferenc összefoglalójában visszatekintett a 8 éves elnöki működésére, és annak emberi  kapcsolatrendszerét vázolja fel. Valamennyi diákszövetségi testületnek és vezetőnek köszönetet mond az együttműködésért, amelyben nem voltak kibeszéletlen és kibékíthetetlen konfliktusok, intrikát pedig egyáltalán nem tapasztalt sohasem. Az új nemzedék nem az előzővel való szembenállásban definiálta és definiálja önmagát. A jogos kritikai észrevételek pedig csak előreviszik a közös ügyünket. Külön kiemeli Strommer Pál alelnökkel való kapcsolatát, akivel mindig félmondatokból is megértették egymást. Tájékozatta a Közgyűlést, hogy 8 év után nem jelölteti magát újra elnöknek, a Diákszövetséget olyan stabilnak, jó állapotban lévőnek tartja, hogy nincsen aggálya jövőjét illetően. Nem köszön el, mert megtalálja azt a területet, ahol szolgálni tudja a jövőben is az MPDSZ küldetését.
Várgedő Tamás hozzászólásában kiemelte, hogy eddig két olyan elnöke volt a szervezetnek: Feri és Szűcs Ervin, akik 8 éven át töltötték be ezt a tisztséget. Mindketten karizmatikus egyéniségek lévén kiválóan feleltek meg annak a feladatnak, hogy kifelé képviseljék a Szövetséget mint annak „arca”.

Balázs Sándor Török Bernát főtitkár nevében tartotta az összefoglalót, amely megjelent mind a Piarista Diákban, mind a Hírlevélben. A fiatalabb generáció képviseletében kiemelte a karizmatikus és már sajnos elhunyt öregek (Zlinszky János, Osváth József, Fehér János) iránt érzett tiszteletet. Hangsúlyosan említette, hogy a tagozatok mennyire fontosak a mai igazgatók számára, több esetben a megkeresés őtőlük indul ki. Szeged fontos példája az újtípusú iskola–tagozat relációnak. A pénzügyek stabilitása nagyon pozitív, hála Svastits Géza és Csepely Péter munkájának, a pályázatokon való sikeres szerepléseink nagyrészt Strommer Szonja (Barátok Útja) érdeme. A irodai adminisztrációban kiemeli korábban Csepely Péter, most Császár Dániel és a háttérben dolgozó segítők munkáját. A kommunikációs témát Bernát is prioritásként kezeli, név szerint említve Farkas Zsolt, Mikecz Tamás, Kovács Lóránt áldozatos munkáját.
Várgedő Tamás választmányi elnök, akinek beszámolója a Piarista Diákban jelent meg, először a Diákszövetség mindennapjainak pirosbetűs ünnepeit említette: a Piarista Borkóstoló, Piarista Bál, Piarista Vacsora, Piarista Szalon, Piarista Akadémia mellett ott vannak a kevésbé pirosbetűs, de azért ünnepi alkalmak: a tagozatlátogatások emberi találkozást, egymás jobb megismerését, tiszteletét és baráti kapcsolatok kialakulását segítő alkalmai (Kecskemét, Vác, Óvár, Nagykanizsa, Szeged). Vác helyzete azért is különleges, mert továbbfejlődött az a kezdeményezés, amiről már decemberben is volt beszámoló: a szülői bálon a Diákszövetség támogatóként is jelen volt, s azóta az iskolai eseménynaptár mentén megfogalmaztunk közös feladatokat és célokat. A Piartour nagyon fontos színfolt az MPDSZ életében, s felhívja a figyelmet arra, hogy sajnálatos az öregdiákok szerény részvételi aránya a szervezett túrákon. Beszélt a tagdíjfizetés helyzetéről, ami 2015-ben ismét csúcson van, s az idei befizetések a mostani közbenső időpontban is megnyugtatóan alakulnak.
Ezt követően az MPDSz 2015. évi pénzügyi beszámolójának, közhasznúsági jelentésének és a Felügyelő Bizottság jelentésének ismertetése történt meg, majd a közgyűlés a Magyar Piarista Diákszövetség 2015. évi pénzügyi beszámolóját és közhasznúsági jelentését 15,462 ezer Ft mérlegfőösszeggel, 264 ezer Ft induló tőkével, 3,856 ezer Ft tárgyévi eredménnyel és 10,525 ezer Ft saját tőkével 54 igenlő és 1 tartózkodó szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadta.
6. napirendi pontként került sor az MPDSz 2016. évi költségvetésének ismertetésére, majd határozathozatalra. Svastits Géza Kincstárnok bemutatta a honlapon is megismerhető és a közgyűlés idején kifüggesztett és nyomtatott változatban is hozzáférhető 2016-os költségvetést, majd ismertetésre került a Felügyelő Bizottság írásos véleménye, amelyben megállapították, hogy „a Felügyelő Bizottság a Diákszövetség céljaival összhangban látja a 2016-ra tervezett, megemelt szervezeti alapműködési költségek alakulását is, mert azok a közhasznú tevékenység, és így az e célra történő forráslehívások érdemi felfutását eredményezhetik, különösen szakértő munkaerő bevonása, és így az Elnökség adminisztrációs feladatainak csökkentése által. Összességében a Felügyelő Bizottság a 2016-os pénzügyi terv elfogadását javasolta. Az előterjesztett költségvetéshez hozzászólás nem érkezett, így a Közgyűlés a Magyar Piarista Diákszövetség 2016. évi költségvetését 11,533 ezer Ft bevételi, 11,523 ezer Ft kiadási összeggel és 10 ezer Ft tervezett nyereséggel 55 igenlő szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.

Ez után került sor A Piarista Alapítvány 2015-ös ösztöndíjainak átadásárfa. Bognár László, a Kuratórium elnöke röviden beszélt az Alapítvány támogatási politikájáról, s arról, hogy az Alapítvány kizárólag az MPDSz tagok nagylelkű adományait kezelve tudja tevékenységét ellátni. 9 fő kapott tanulmányi ösztöndíjat, ebből most a megjelent 4 fő tudta átvenni az ösztöndíj odaítéléséről szóló emléklapot. Perjési Petra testvére nevében is átvette.

A 9. napirendi pont keretében a jelenlegi Elnök, az Elnökség, az FB és a Választmány lemondott, Várgedő Tamás bejelentette, hogy ezennel a főtitkár kivételével megszűnt az Elnök, az Elnökség és a Választmány mandátuma.
Balász Sándor, a Jelölőbizottság elnöke beszámolt a jelölés alapelveiről.
Elnökjelölt: Strommer Pál
FB elnökjelölt: Palotai Dániel
Választmányi tagjelöltek: Borza György, Csapody Géza, Farkas Zsolt, Novotnik Ádám, Oberfrank Ferenc, Pataki Ervin, Prószéky Gábor, Várgedő Tamás, Somodi László, Turcsik István, Vesmás Bence, Wildner Ágost, Kollár Árpád, Tasnádi Attila.
Az elnökjelöltek bemutatkozása
Strommer Pál: Az MPDSz már jó hagyományokkal rendelkező szervezet, a Piarista Renddel való kapcsolata kiváló. A Rendtartomány a közelmúltban újrafogalmazott pedagógiai programjában külön fejezetet szentel az alumni (öregdiák) kapcsolatoknak. Tehát van mire építeni és számítani.
Kiemelten fontosnak tartja a Diákszövetség spirituális vonalának erősítését, annak elősegítésére, hogy a jövőben is „legyen papunk és Egyházunk”. Ő is fehívja a figyelmet a világiak szerepéről szóló generálisi levélre, hívó szóra, amelyhez való tevékeny csatlakozást elsődleges céljának tekinti. A belső közösség erősítése a másik sarkalatos pontja a progjamjának.
Balázs Sándor a Hírlevélben megjelentek alapján bemutatja Palotai Dánielt. 
A közgyűlés ezt követően az előterjesztett jelölőlistát 55 igenlő szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.
A szavazást követően Szavazatszámlálás történt, Kovács Lóránt, a Szavazatszámláló Bizottság elnöke ismertette a szavazás eredményét (ld. a 6. Sz. Mellékletet):
Leadott szavazatok száma: 53 az 55 szavazati joggal rendelkező jelenlevőből.
Az MPDSz elnöke: Strommer Pál 50 szavazattal    (3 üres szavazólap)
A Felügyelő Bizottság elnöke: Palotai Dániel 51 szavazattal  (2 üres szavazólap)
A Választmányba választott 10 tag, 4 érvénytelen szavazólap mellett:
Várgedő Tamás  45 szavazattal
Oberfrank Ferenc  44 szavazattal
Csapody Géza  44 szavazattal
Somodi László  42 szavazattal
Novotnik Ádám  38 szavazattal
Farkas Zsolt   38 szavazattal
Borza György   37 szavazattal
Kollár Árpád   33 szavazattal
Pataki Ervin   33 szavazattal
Vesmás Bence  33 szavazattal.
A közgyűlés az MPDSZ új Elnökének köszöntőjével és zárszavval zárult. 
Strommer Pál új elnök megköszönt a tagság és az őt évekkel korábban a diákszövetségi munkára meghívó Borián Tibor bizalmát, kiemeli Oberfrank Ferenccel való valóban kiemelkedő kapcsolatát.
Egyben megnevezte alelnökeit. Oberfrank Ferenc első alelnök, Svastits Géza gazdasági alelnök (Kincstárnok) és Balázs Sándor. Bognár László kuratóriumi elnök hivatalból tagja az Elnökségnek.
Majd 12.45-kor bezárja a közgyűlést, amely az „O Pater…” himnusszal és agapéval fejeződött be.

A megválasztott új tisztségviselőknek, és a kitüntetteknek a Hírlevél Sajtóbizottsága nevében szívből gratulálunk, jó munkát kívánunk, kísérje Őket a Jó Isten áldása!

Mikecz Tamás Hírlevél főszerkesztő és Borián Tibor Sch.P. rendi összekötő

Április 29-én országszerte elballagtak a piarista iskolák diákjai. Ezen alkalomból közzétesszük Labancz Zsolt tartományfőnök ballagási üzenetét.

Kedves Ballagó Diákjaink, kedves Fiúk és Lányok!

Szeretettel köszöntelek Mindnyájatokat a magyar piarista közösség nevében, lélekben együtt vagyok Veletek az iskolától való búcsúzásotok e megkapó pillanataiban.
Amint biztosan hallottatok róla, a Piarista Rend a legutóbbi nyáron Magyarországon tartotta az úgynevezett egyetemes káptalant, amely a rend életében a legfőbb tanácskozó és döntéshozó alkalom. Először történt meg a rend életének négy évszázados történetében, hogy hazánkban gyűltek össze a szélrózsa minden irányából érkező rendtársak, hogy együtt gondolkodjanak a piarista világ életének meghatározó kérdéseiről. Megtapasztaltuk, mennyire sokszínű a rendünk: voltak itt piaristák Európán túl az amerikai földrész különböző országaiból, Afrika több vidékéről, Ázsia területeiről – Indiából, Fülöp-szigetekről, Japánból, sőt Vietnámból is. Rendünk vezetője, Pedro Aguado generális atya azért döntött Magyarország mellett, mert ki akarta fejezni ezzel a gesztussal az egész piarista rend elismerését magyar tartományunk három évszázados múltjának a gazdagságáért, amelynek oly sok piarista szerzetes és világi munkatárs volt az építője a múltban.

Kedves Ballagó Fiúk és Lányok, az elmúlt években Ti is ennek a tágas múlttal, szép hagyományokkal rendelkező magyar piarista világnak lettetek a tagjai. Egyrészt részesültetek mindabból a jóból, amit ez a hagyomány hordoz, másrészt Ti magatok is alakítottátok és gazdagítottátok azt. Közösséghez tartozni azt jelenti: nem vagyunk egyedül a világban;kapcsolódunk másokhoz, akik számára fontosak vagyunk. A piarista világhoz való tartozásotok sokféle szálból szövődik: élmények, emlékek, találkozások, örömök és kudarcok keverednek ezekben, szavakkal talán teljesen nem is kibogozható módon. Ezek az élmények – minden bizonnyal – ott kavarognak most Bennetek, hogy azután az évek múlásával lassan letisztuljanak, rendeződjenek.
A közösséghez tartozás azonban nem csak érzelmek és emlékek dolga; értékek és választások teszik nyilvánvalóvá, ki is tagja igazán a közösségnek. A mi piarista világunk olyan értékekre épül, amelyeket Kalazanci Szent Józseftől kaptunk örökségül: hiszünk abban, hogy minden ember Isten képmása, s ezért feltétlen tiszteletet érdemel; meggyőződésünk, mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy egész életünkben fejlődjünk, növekedjünk, s így kibontakoztassuk szép emberségünket; felismertük, hogy küldetésünk különösen is szól azokhoz, akik szegényebbek nálunk, s bízunk abban, hogy őket segítve és velük együtt olyan társadalmat építhetünk, amely igazságosabb s emberhez méltóbb.
Bízom benne, hogy az elmúlt években megtapasztaltátok ezeket az alapvető értékeket iskolánk életében. Kimondva vagy kimondatlanul ezek adtak biztos alapot a mindennapok építő mozdulataihoz. Mindannyian úgy növekszünk, mint a zsenge facsemeték: először külső segítségre van szükségünk, de idővel a tartószálak belülre kerülnek, s már hordozzák a bontakozó önálló életet.
Kedves Diákjaink, szívből kívánom, hogy ballagásotok ne a piarista közösséggel való kapcsolat gyengülését hozza, épp ellenkezőleg, adjon lehetőséget ennek a mélyebb közösségnek a felfedezéséhez és megerősödéséhez. Amikor új környezetetekben továbbadjátok majd mindazt az értéket, amelyek szerint az elmúlt időben közösen működtünk és éltünk, akkor fogjátok megtapasztalni, hogy mennyire részesei lettetek a piarista világnak. S bízom benne, hogy Ti is megtapasztaljátok: ez a teljesebb élet, a boldogság útja, amely mások számára is áldást hoz.
Kedves búcsúzó Diákjaink, szeretettel köszöntöm Szüleiteket, őszintén köszönöm, hogy az elmúlt években ránk bíztak Benneteket, s Veletek együtt mondok most köszönetet tanáraitoknak, osztályfőnökeiteknek is!

Isten áldjon Benneteket, szeretettel és áldással búcsúzom:

Labancz Zsolt Sch. P.
tartományfőnök

Budapest, 2016. április 29.

Fotók: Turcsik István, Márkus Roland SP

Megjelent a Piaristák MA tavaszi lapszáma, amelynek fókuszában az aktuális iskolai és rendi hírek, az országos jubileumok és a piarista múlt kulturális kincsei állnak.

Ízelítő a tartalomból:
- Magyar piaristák a Nyugat-Afrikai Provinciában
- Németországi laborlátogatás
- HIVATÁS: Szabó Dániel SP
- 100 éve született: Kovács Mihály SP, a fizikus és kibernetikus
- Piarista jubileumok: Léva 200, Nagykanizsa 250 éves
- Interjú Futó Béla SP váci igazgatóval és Rados Lászlóné gödi tanárnővel

A lap elérhető a piarista iskolákban és templomokban, városi plébániákon.
Lapozható, internetes verzió:https://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_16_tavasz_
Jó olvasást és böngészést, áldott Pünkösdöt kíván a Piarista Rend Magyar Tartományának nevében is:

Szathmáry Melinda
szerkesztő

2016. április 15 - 17-ig Vácon rendezték meg a többéves hagyománnyal bíró Piarista Ifjúsági Találkozót. A „Boldogok az irgalmasok” mottót viselő rendezvényre mintegy 80-an érkeztek a Piarista Rend Magyar Tartományának összes iskolájából, emellett Nyitráról is fogadtak diákcsoportot a szervezők.

A péntek késő délután kezdődő, közel három napos programban közös imádság, városismereti vetélkedő, önismereti lelki program, sportverseny (foci, röplabda, ping-pong, tollaslabda), tárasjátékparti, teaház, zenélés is szerepelt. A fiatalok számára bizonyára emlékezetes marad a  Gável testvérek által vezetett zenés szentségimádás, vagy a szombati csoportos táncalkalom is.

Április 17-én vasárnap délelőtt, a 10 órakor kezdődő záró szentmisét Labancz Zsolt piarista tartományfőnök celebrálta, a szentbeszédet pedig a Magyar Tartományba ellátogató  Pedro Aguado generális atya tartotta, akit útjára elkísért Miguel Giraldez, az Európáért felelős generálisi asszisztens.
Ezúton is köszönjük a szervezőtanároknak, rendtársaknak és a közreműködő diákoknak a remek találkozót. Köszönet a váci piarista iskolának is, hogy helyet adott a rendezvénynek. Nyáron újra folytatódik a piarista ifjúsági találkozó, a tervek szerint Krakkóban. A részletekről később számolunk be.

Fotógaléria:  https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10154795361512738.1073741885.110914267737&type=3

Szöveg: Szathmáry Melinda
Fotók: Márkus Roland SP

A Magyar Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozata március 2., szerdai választmányi ülésén Laczkó János elnököt újabb négy évre megerősítette tisztségében.

Laczkó János 1966-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban. Később restaurátor lett, hosszú éveken keresztül volt megyei múzeumigazgató. A diákszövetség kecskeméti tagozatának elnöki posztja mellett, melyet 2000 óta tölt be, részt vesz az iskolánkat támogató Koháry István Alapítvány munkájában is. Közéleti tevékenységéért 2015 őszén kapott Bács-Kiskun Megyéért díjat.

Gratulálunk Laczkó János öregdiákunknak, hálásan köszönjük az iskolánkért végzett áldozatos munkáját, hűségét, támogatását, szeretetét.

Nagy Attila SchP ig.
 

A Vigilia ez évi ötödik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A májusi számban Lukács László főszerkesztő Ökomegtérésünk című vezércikke bevezető A teremtett világ védelméről című tematikus összeállításhoz. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű ökológiai enciklikáját méltatva hangsúlyozza: „Az emberiség válaszúthoz ért: lakóhelyét, a Földet, és önmagát pusztíthatja el, ha nem definiálja újra a fejlődést, nem állítja helyre felelős kapcsolatát a természeti és társadalmi környezettel. Az élet valódi minőségét nem az anyagiak habzsolása biztosítja, hanem a szeretet és a gondoskodás kultúrája, az egyetemes szolidaritás a természettel és a Földön élő minden emberrel, beleértve az utánunk jövő nemzedéket is.”

A tematikus összeállításban Bakonyi Gábor A Néma tavasztól az átfogó ökológiáig című írása az utóbbi évtizedek környezetvédelmi erőfeszítéseinek eredményeit és tanulságait tekinti át, Zlinszky János Környezet- és teremtésvédelem című terjedelmes tanulmánya a környezetvédelem legfontosabb állomásainak és az egyház e témához kapcsolódó tanításának párhuzamait ismerteti, Nobilis Márió pedig az egyház és a környezetvédelem viszonyát, az ökológiának ez egyház látókörébe kerülését elemzi Isten hozott, ökológia? címmel. A Vigilia beszélgetése rovatban Takács-Sánta András ökológussal olvashatunk interjút.

A folyóirat szépirodalmi részében Báthori Csaba, Juhász Anikó és Tomaji Attila versei, a Magyarországon élő francia író, Thierry Loisel Gábriel kérése című novellája és Donauer Emese Gabriel Marcel: Isten embere című drámájáról írt elemzése szerepel. A Napjaink rovat Demeter Márton: Keresztény értelmiségi – értelmiségi keresztény? című írását közli, amely a Vigilia tavalyi pályázatára készült.
A Kritika rovatban Pomogáts Béla elemzi Kalász Márton legutóbbi, Gyermek-Bábel című könyvét, Lázár Kovács Ákos az Oscar-díjas Saul fia című film lehetséges értelmezéseiről ír, a Szemle rovatban Rónay László a közelmúltban elhunyt Nicolaus Harnoncurt életművét méltatja, Lukács László pedig három nemrég megjelent lelkiségi könyvet ismertet: Ahol a csend magasztal. Egy karthauzi szerzetes a hit útjáról II.; Martin Laird OSA: Napsütötte hiány; Boldog Charles de Foucauld: Levelek és jegyzetek.

Vigilia Szerkesztőség / Magyar Kurír

A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság időszaki kiállítással tiszteleg a 120 éve született Öveges József és a 100 éve született Kovács Mihály piarista szerzetes-tanárok emléke előtt.

A Jövőbelátó piaristák című kiállítás 2016. május 24-én nyílik 16 órakor a budapesti Piarista Gimnázium épületében és előzetes bejelentkezés után látogatható 2016. szeptember 30-ig. A tárlaton ritkán látható dokumentumok és tárgyak idézik föl a két, iskolateremtő tanáregyéniség pályáját és személyiségét.

A két legendás fizikatanár forradalmian új pedagógiával, az új nemzedékre való mérhetetlen nyitottsággal rendelkezett. Bár viszonylag eltérő pályát futottak be, mégis mindketten a piarista hagyomány igazi ápolói voltak; az egyszerűség, hasznosság, hatékonyság pedagógiai alapelveit mesterien ötvözték a játékosság és szemléletesség pedagógiai eszközeivel. Kreativitásuk – talán cserkészmúltjuk hatására is – a gyakorlati alkotó- és barkácstevékenységben is kibontakozott, hiszen mindketten azt vallották, hogy kísérleti eszközök akár a semmiből, könnyen hozzáférhető, hétköznapi alapanyagokból, saját kezűleg is készíthetők.
Öveges József a kísérleti fizikatanítás feledhetetlen egyénisége, aki a Magyar Televízió ismeretterjesztő műsoraiban nemzedékek számára tette érthetővé és szerethetővé a fizika tudományát. Fiatalabb kollégája – és későbbi monográfusa – Kovács Mihály nemcsak fizikát, de kibernetikát is tanított a Piarista Gimnáziumban, hazánk középiskolai tanárai közül elsőként. Diákjaival épített játékai először vitték el az új tudomány – a mai informatika és robotika elődje – hírét a magyar otthonokba.
A kiállítás számos fényképpel és személyes dokumentummal illusztrálva kívánja bemutatni a két jelentős piarista tanár életútját. Egyben pedig egyfajta technika- és tudománytörténeti bemutatóval is igyekszenek a szervezők megidézni az Öveges-műsorok, illetve a Fizikum szellemét eredeti, Öveges József, illetve Kovács Mihály által használt és/vagy készített kísérleti eszközök, illetve a legendás kibernetikai játékok felvonultatásával. A kiállításon olyan különlegességek is láthatóak, mint a Műegér, a Heuréka kibernetikai játékok, a Didaktomat „feleltetőgép” - és az első magyar, bolti forgalomban kapható számítógépmodell, a Mikromat kibernetikai építőkészlet prototípusa, a Tücsök. A Tücsök tervezője, Woynarovich Ferenc – a hatvanas években piarista diák, jelenleg az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont fizikusa – személyesen is mesél emlékeiről a kiállítás megnyitóján, május 24-én.
A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Öveges József és Kovács Mihály életművét kiemelkedő értékünknek tekinti. Kovács Mihály a magyar informatika legnagyobbjai között szerepel az NJSZT Szegeden létrehozott, világszínvonalú Informatika Történeti Kiállításán (ITK).
A Piarista Rend és az NJSZT együttműködik Kovács Mihály életművének megőrzése és megismertetése érdekében: Budapesten a Jövőbelátó piaristák tárlat rendezésével – Szegeden pedig az év második felében tartanak megemlékezést azon az állandó kiállításon, amely az előre látott informatika történetét, azaz „a jövő múltját” mutatja be.
Piarista Rend Magyar Tartománya – Neumann János Számítógép-tudományi Társaság

piarista.hu; njszt.hu; ajovomultja.hu

Urbán József piarista szerzetes, korábbi tartományfőnök és iskolaigazgató adománygyűjtést kezdeményezett a Fülöp-szigeteken található Kiblawan piarista iskolájához tartozó kosárlabdapálya felújítására.

A Holy Cross of Kiblawan elnevezésű intézmény a rend legfiatalabb iskolája Ázsiában, amelyben kétszáz, 12 és 15 év közti gyermek tanul és 18 tanár oktat, ebből 6 fő piarista szerzetes.  A piaristák most kezdik meg a harmadik tanévet. Az iskolát a tervek szerint bővítik, jövőre már 11. osztály is indul. Kiblawan jelenleg 40.000 lelket számlál, lakossága elsősorban mezőgazdaságból és halászatból él rendkívül szerény körülmények között.
A jelenleg a rend ázsiai cirkumskripciójáért felelős generálisi asszisztenseként tevékenykedő Urbán József elmondta, hogy a harmincöt éve épült beton kosárpálya felújításának költsége közel 4000 Euro, amelyet részben a piarista iskolákban kihelyezett adománygyűjtő dobozok és figyelemfelhívó plakátok által, részben az intézmények „öregdiákjainak" támogatásából kívánnak fedezni. Az új kosárpálya átadását június végére tervezik.

A kezdeményezés facebook oldala: https://www.facebook.com/KiblawanPiaristaIskola/

Az adományokat a rend a 13597539-12302010-00046762 sz. KDB Banknál vezetett számlaszámra várja,a közleménybe kérik beírni: Kiblawan.

Forrás: piarista.hu

Április 8-án 10 órakor ünnepi szentmisével kezdődött a máramarosszigeti piarista templomban a – tíz éve alakult - Piarista Öregdiákok Baráti Körének ünnepe.

A Piarista Rend képviseletében Ruppert József piarista tanár úr érkezett Budapestről, vállalva már az előző nap a hét órás vonatozást Szatmárnémetibe, majd onnan autóval Máramarosszigetre. Vele koncelebrált Reszler Mihály főesperes úr, a Szatmári Püspökségről Melega Péter és helybéli segédlelkészünk, Giurgiu Daniel. A templomhajó Kalazanci Szent József oltára felőli padsort megtöltötték a baráti körünk tagjai, barátaink és az ünnepre érkezett hívek.

Ruppert atya szentbeszédében kiemelte a rendalapító Kalazancius emberszeretetét, a gyermekekben Jézus tudta meglátni. A baráti kör tagjai megértették üzenetét: egymást látogatva, betegeiket ápolva és bátorítva nyújtottak segítséget egymásnak, meglátva a másik ember személyében az Üdvözítőt. Kalazancius mindig az egyház hűséges tagja volt, így a baráti kör tagjai is hűségesen ragaszkodnak templomukhoz, részt vesznek a szentmiséken és ájtatossági gyakorlatokon, zarándoklatokon és büszkék templomuk „irgalmasság kapujára“, amelyen ebben a jubileumi szentévben gyakrabban is átlépnek. Kalazancius a gyermekekre áldozta egész életét, a baráti kör tagjai is úgy segítik a gyermekeket, ahogy tudják: kis nyugdíjukból összerakott pénzekből nehéz sorsú, arra érdemes diákokat segítenek, ebédjüket, tanulószobai díjukat fizetik. Adja meg nekik a mi Urunk, hogy az ítéletkor a Bíró jobbjára kerüljenek. Kalazanci Szent József mennyi segítségét kérte: „Híven a széphez, az igazhoz, jóhoz, Állhatatosan az isteni Szóhoz, Menni előre, hogy az Úrhon érjünk, Légy a vezérünk!“
A kis csapat a szentmise után csoportképet készíttetett előbb a főoltár előtt, majd a Kalazanci Szent József oltárnál, a baráti kör zászlaja alatt. A templom melletti folyosón megkoszorúzták az egykori piarista tanárok és a kedves nővérek emléktábláját, majd a sekrestye fölötti terembe vonultak, amelyet ebben az évben hozatott helyre a főesperes úr. Itt találták meg – 13 évvel ezelőtt – Schönberger Jenő plébánossága idején az államosításkor elrejtett piarista könyveket és iratokat. Eljött erre az alkalomra Fodor György piarista konfráter úr is Kolozsvárról, ő volt az egyik szervezője a baráti kör megalakulásának.
A baráti kör tíz éve alakult, akkor áldották meg újonnan készült zászlójukat is, amely aztán a templomba került, a Kalazanci oltárra. A tíz év történetéről László Irén Etel számolt be, aki nagy szeretettel és ügybuzgalommal intézi az öregdiák csoport munkáját. A sok gond mellett sok örömről is beszámolhatott. A legnagyobb gond a tagok számának csökkenése, már csak tízen maradtak. Hiába, az idő repül... Lelkesedésük és összetartozásuk viszont töretlen, segítik, támogatják egymást, próbálnak segíteni, ahol tudnak. Megemlékeztek az őket meglátogató Kállay Emil és Sárközi Sándor piarista atyákról, és hálás köszönetet mondtak a jelenlévő Ruppert József tanár úrnak, aki szinte minden évében eljön hozzájuk és bátorítja, buzdítja őket a piarista szellem és hagyomány megőrzésére, továbbadására.
Akik még tudtak gyalogolni, a gyűlés után kisétáltak a temetőbe és virágot helyeztek az ott nyugvó piarista tanárok és Gindele Tibor konfráter - főesperes sírjára. Jó hangulatú közös ebéddel ért véget a találkozó.
Az öregdiákok nevében hálásan megköszönjük Ruppert József tanár úrnak látogatását és a hozott anyagi segítséget, Reszler Mihály főesperes úrnak pedig baráti körünk munkájának támogatását.         
-sighetu-

Forrás: Ruppert atya "jóhír"

A Váci Polgárban több piarista atyával készült már interjú (Jelenits István, Futó Béla, Nemes György, Bocsa József, Lobmayer Imre). Most Bozók Ferenc atyát szólaltatjuk meg, beszéljen ő is önmagáról, munkásságáról, elképzeléseiről, sikereiről és esetleges keserűségéről!

Kedves Feri atya! Már a második alkalommal működünk együtt Vácott. Itt voltál posztuláns és novícius, majd a tanulmányok és más iskolákban való tanítás után ismét ide kerültél, immár négy éve. Mivel a Váci Polgárban rendszeresen publikálsz, itt szeretnék feltenni néhány kérdést!

-  Mondj valamit gyerekkorodról, papi és piarista indíttatásodról!
-  Gyöngyösön születtem, Domoszlón voltam gyerek. Ez a falu a Mátra lábánál hever. Kamaszként sokat kirándultam a Mátra rengetegében. Ma már kicsit ijesztőnek tűnik felidézve, kamaszként mennyit barangoltam a sűrű erdőben, patakok mentén, hegyre fel és hegyről le, teljesen egyedül. Hagyományos vallásos neveltetést kaptam. Családunkban nagymamám járt templomba. Az elsőáldozáson és a bérmálkozáson csak úgy „átestem”, mint a többi gyerek. Annak ellenére, hogy gyerekkorom a nyolcvanas évekre, a szocializmus utolsó évtizedére esik, a párttagok gyerekein kívül lényegében minden gyerek volt elsőáldozó és bérmálkozó és egyházi házasságot is szinte mindenki kötött. Nem vallásos meggyőződésből, inkább hagyományőrzésből. Mivel ez nálunk így szokás. Édesanyám akkor kezdett vasárnaponként templomba járni, amikor én kamasz fejjel elkezdtem ministrálni. A papi hivatás gondolata az általános iskola után, tizenéves fejjel kezdett intenzívebben foglalkoztatni. Lényegében akkor fordultam Isten felé, amikor a gyerekek épp elfordulni szoktak a vallástól: a viharos kamaszkor idején. Nem voltam piarista diák, nem lebegtek személyes papi példák sem előttem, de szerettem olvasgatni a Bibliát, a Szentek életét, lelkiségi könyveket. Tizenévesen már voltak kedvenc szentjeim (pl.  Assisi Szent Ferenc, Goretti Mária, Vianney Szent János). Plébánosom, Hegedüs Ferenc meglepődött, amikor bejelentettem neki, hogy a piarista rend iránt érdeklődöm. Mint említettem, nem jártam piarista gimnáziumba, de a piarista renddel való kapcsolatom már 16 éves koromtól megvolt. Az akkori tartományfőnök, Jelenits István lehetővé tette, hogy megnézzek néhány tanórát, nyílt napokra menjek, hétvégéket töltsek el a piarista kispapok (kalazantinerek) között, így valamelyest beleláthattam az életükbe. Ettől függetlenül a piarista rendbe viszonylag későn, 30 éves koromban jelentkeztem, immár Kállay Emil, majd  Urbán József tartományfőnöksége időszakában. Piarista hivatásomban a papság és a tanárság együttes jelenléte, Isten és a gyerekek szolgálata volt igazán impulzív hatású.

- Tanulmányaid elég sokrétűek voltak. Beszélj ezekről!
-  Eléggé egyoldalúan humán beállítottságú voltam egész életemben. Az iskoláimban a reál tantárgyakat nem szerettem, nem is voltam belőlük sikeres. Kisdiákként azt hittem, hogy a matematikát a gyerekek kínzására találták ki. A történelmet és irodalmat pedig szinte nem is tekintettem tantárgyaknak, annyira baráti viszonyban voltam velük. Így végül természetes volt, hogy a magyar–történelem szakot választom az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. Az irodalom volt számomra a centrum, a tanulmányaim igazi „szíve”. A nyelvészetet és történelmet, vagy az angolt csupán afféle „irodalom segédtudományaiként” tanultam. Azt figyeltem, ezek a tantárgyak hogyan hasznosíthatók az irodalmi érdeklődésemhez. Az irodalom tanszék oktatóinak és hallgatóinak egy részével még ma is vannak személyes, baráti kapcsolataim. Aztán a Sapientián ehhez utólag jött a teológia. Ez fontos volt az érettebb, komplexebb hitismeret szempontjából, ráadásul lényegében a teológia is humán tudománynak tekinthető. A teológián a lelkiségtörténet, valamint a teodicea (filozófiai istentan) voltak a kedvenceim.

-  Már több helyen megfordultál, tanítottál! Beszélj ezekről a helyekről, ottani élményeidről!
-  A magyar–történelem szak elvégzése után, friss diplomásként Gyöngyöspatán tanítottam évekig. Ez egy rengeteg kihívással teli általános iskola volt nagyszámú roma tanulóval, rengeteg küzdelemmel, de csupa szív és egymást szerető tantestülettel. Osztályfőnökként nagyon jó kis osztályom volt, majdnem teljes létszámban eljöttek az osztályomba járó gyerekek a noviciátusom utáni első fogadalmamra is. A roma gyerekekkel sem volt különösebb gondom, talán csak annyi, hogy amikor kitavaszodott az idő, többségüket már „lepkehálóval” kellett összeszedni, nem akartak bejárni az iskolába. Immár piaristaként Kecskeméten tanítottam négy évig, itt nagy sikerek és nagy kudarcok egyaránt értek. Eléggé túl is voltam terhelve. A kecskeméti évek után kissé alábbhagyott a tanítással kapcsolatos lelkesedésem is, elgondolkodtam, vajon nekem való-e a tanárság. Gödön aztán érdekes volt szakmunkás fiúknak hittant tanítani. Amikor elkezdtem, nagyon szorongtam, de utólag meg kell állapítani, hogy összességében sokkal pozitívabb volt a gödi iskolai életem, mint amire számítottam. Egy-két kivételtől eltekintve jól kijöttem a srácokkal.

-  Beszélj itteni iskolai munkádról!  Milyen lelkipásztori feladatokat látsz el?
-  A váci munkámban azt szeretem, hogy több korosztállyal is van kapcsolatom. Órát például a kis ötödikeseknek és a tizenkettedikeseknek is tartok. A magyar és hittan tanítása egyféle találkozás a diákokkal, a mentori feladatok, ebédfelügyelet, tanulószoba és kollégium, valamint a bűnbánati liturgiák, gyóntatások, lelkigyakorlatok, kirándulások, diákmisék is fontos területek a nevelői munka szempontjából. A diákokkal kapcsolatos feladataim során különösképp a tanári és lelkipásztori énem gyakran furcsán egymásba játszik, esetenként sem a gyerekek, sem én nem tudom világosan, hol vannak a tanárságom és papságom világos határai, ha vannak. A megszokott iskolai és templomi lelkipásztori feladataim mellett esetenként szoktak tőlem lelkipásztori segítséget (mise, gyóntatás, keresztelés, esketés, lelkigyakorlat, triduum, stb.) kérni egyéb plébániák is, főként a váci Barátok temploma és szülőfalum, Domoszló és annak filiái.

-  A pedagógia mellett irodalmi tevékenységet is folytatsz, köteteid jelentek meg, verseid pedig különböző folyóiratokban. Beszélj ezekről, mutass be néhányat műveid közül!
-  Verseket és olyan szépirodalmi tárgyú esszéket írok, amelyek kevésbé szakmunkák, inkább ismeretterjesztésre vagy népszerűsítésre szánt írások. Olyan esszék ezek, amelyekben egy szerzőre, műre vagy irodalmi jelenségre próbálom ráirányítani a figyelmet. Publikációs gondjaim nincsenek. Önbizalmamat próbálom táplálgatni azzal, hogy eddig majdnem minden országos terjesztésű szépirodalmi folyóiratban jelentek már meg műveim. A verseskötetek és esszékötetek mellett szerkesztettem és korrektúráztam már antológiát és írtam interjúkötetet, melyben 26 kortárs költővel beszélgettem. Mindegyik beszélgetés mélyinterjú volt életről és művekről. Önálló köteteim: Szélkutya(esszék és versek), a Z-füzetek sorozatban jelent meg. Ezt a kötetet a Magyar Írók Egyesületének szépirodalmi folyóirata, a Lyukasóra támogatta.  Előszavát  Lisztóczky László irodalomtörténész írta, utószavát Simor András, az Ezredvég folyóirat főszerkesztője. Második könyvem a Tükörkrisztus (esszék), a Littera Nova Könyvkiadó jelentette meg a 2009-es Ünnepi Könyvhétre. Előszavát  Lisztóczky László irodalomtörténész írta, utószavát  Ködöböcz Gáborirodalomtörténész, az Agria főszerkesztője.  Harmadik könyvemnek címe: Azúrtemető (versek és esszék) a Z-könyvek sorozatban jelent meg 2010-ben, a Költészet Napjára. A könyv előszavát és hátsó borítójának fülszövegét Szilágyi Márton irodalomtörténész írta. Negyedik könyvem a  Rubinpirosat visz a nyárba (félszáz vers), melyet a Hét Krajcár Kiadó jelentetett meg a 2010-es Ünnepi Könyvhétre. Ez a könyv egy folyóirat-válogatás; szépirodalmi folyóiratokban megjelent verseimből válogatott ötven verset a Kiadó. A kötet előszavát és fülszövegét   Ködöböcz Gábor írta, a könyvben Tóth Dóra rajzai láthatók.  Ötödik könyvem a Szilveszteri gótika, mely tíz esztendő verseiből és esszéiből válogat, a 2011. évi Ünnepi Könyvhétre jelent meg, a Porta Könyvkiadó gondozásában. Előszavát Czigány György, utószavát Buda Ferenc írta, az illusztrációkat Tóth Dóra készítette. A 2013-as Ünnepi Könyvhétre két könyvem jelent meg. Az egyik a 26 kortárs magyar költővel készített interjúkat tartalmazó Kortársalgó című beszélgetőkönyv a Hét Krajcár Kiadó gondozásában, a másik a Költői Budapest, Budapest költői című versantológia, melyben 57 mai magyar költő Budapestről írott verse olvasható, az Antológia Kiadó gondozásában. A könyv előszavát írtam és a könyvet szerkesztettem, korrektúráztam. 2014-ben megjelent könyvemnek címe:Magán(y)lexikon (szubjektív kislexikon, aforizmák, verstöredékek), Üveghegy Kiadó. A 2015-ös Ünnepi Könyvhétre két verseskötetem látott napvilágot. Egyik a Tükörtenger, a Rézbong Kiadó gondozásában. A kötet tíz év folyóirat - publikációiból válogat, előszavát és fülszövegét  Alföldy Jenő irodalomtörténész írta. Másik a Holt költők társtalansága, mely újabb, eddig kötetbe fel nem vett verseket tartalmaz. Fülszövegét Lezsák Sándor írta. (Antológia Kiadó)

-  Milyen konkrét terveid vannak a jövőre nézve?
-  Pillanatnyilag nincs nagyobb lélegzetű irodalmi tervem. Egyik kiadó hitegetett, hogy kiadnának tőlem egy Verstani kislexikont. Nagy lendülettel el is kezdtem írni, szerkeszteni, de végül azt mondták, mégsem kérik, vagyis, nem tudják, kérik-e.

-  Az interjú készítése előtt ünnepelted névnapodat! Mi az, ami védőszentedben megragadott?
-  Mondhatom, hogy Assisi Szent Ferencnek kulcsszerepe volt a hivatásomban. Franco Zeffirelli  Napfivér, holdnővércímű szentimentális filmje nagyon megragadott kamasz fejjel. Igen szentimentális, „lírai” kamasz voltam. Tetszett a radikális szegénység, a totális Istennek adott élet, és az a nagy szeretet és szabadság, ahogyan azt Ferenc és első társai megélték. Külön kedves számomra Ferenc teremtett világgal, állatokkal, növényekkel kapcsolatos tisztelete, gyengéd szeretete. Ma már jobban érzékelem a film gyengeségeit is, de mégis hálás vagyok, hogy ez a film ráirányította a figyelmem Szent Ferenc alakjára. A film nyitott utat a Szent Ferenc iránti érdeklődésemnek. Kamaszként mindent elolvastam Szent Ferencről ami magyarul hozzáférhető volt. Azóta biztosan jelentek meg olyan művek, amiket még nem olvastam.

-  Mi az, amit még szívesen megosztanál az olvasókkal?
-  Talán egy tanács magamnak és másoknak: Lényegében alig számít, hol élsz, mi a munkád. Inkább az számít, hogy azoknak az embereknek, akikkel itt és most azonos korban és azonos területen élsz, próbálj meg a magad szerény lehetőségeivel inkább örömükre, mint bánatukra létezni.

- Fejezzük be ezt a beszélgetést egy rövid, frappáns verseddel, amit amolyan „ars poetica”-két ide írnál!
- Alábbi, Bizánc című versem fő mondanivalója az, hogy töredezettnek, tökéletlennek és sérülékenynek, kuszának érzékelt létezésünk talán majd a halálunk után ragyog fel, mint a bizánci mozaikok, amelyeket csak kellő távolságból tudunk szépnek és egésznek látni.

BIZÁNC

Fentről nézve egész ez a kép.
Szívünk, s mind, ami lent zavaros,
egységes mozaikberakás.
Gyötrelmünk ragyogása.

 
Kedves Feri atya! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. Remélem, még sokáig oktatod az ifjúságot középiskolában, és az irodalomban „nem középiskolás fokon”. Ehhez jó erőt, egészséget kívánok a régi barátsággal, szeretettel!

Nemes György Sch. P.

A múlt félévben, az előző uniós költségvetési ciklushoz tartozó utolsó pályázatok közt sikerrel zárult a kecskeméti Öveges Diáklabor létrehozását magában foglaló TÁMOP 3.1.3 pályázat. E pályázat keretében egy modern, a kor minden igényét kielégítő természettudományos labort tudtunk kialakítani.

A szakmai együttműködések kialakítása, a partner iskolák bevonása, a saját tananyagok fejlesztése elősegítette annak a célnak az elérését, hogy a kecskeméti iskola részt vállaljon mind a régió, mind országosan a piarista iskolák természettudományos képzésének megújításában. Az Öveges Diáklabor munkatársai azon dolgoznak, hogy fenntartható legyen a regionális diáklabor modell; a labor a térség iskoláinak természettudományos oktatásához hosszabb távon is segítséget szeretne nyújtani a pályázat fenntartási kötelezettségein túl is.
A megvalósítási időszak alatt 443 óra laborfoglalkozást tartottunk (400 órát partneriskoláknak és 43 órát saját iskolánknak), közel 900 fő részvételével. Számos rendezvényt szerveztünk, mint pl. nyári tábor két turnusban, Kutatók Éjszakája, Természettudományos Oktatási Szakkiállítás, 6 db disszeminációs konferencia stb.

Az országban a pályázat keretében 66 diáklabor jött létre rengeteg szakmai tapasztalattal, tudással. Alapvető kérdés, hogy miből lehet finanszírozni ezen laborok fenntartását a jövőben, mi biztosíthatja szakmai fejlesztésüket, milyen hálózatos együttműködések tudnak kialakulni közöttük és velük. A kecskeméti Öveges Diáklabor ebben az irányban már több lépést is tett: pl. a hazai együttműködés terén célunk egy országos diáklaborszövetség megalakítása, főképp az Öveges Diáklaborok részvételével, de más laborokkal is együttműködésben. Ezen felül jelen szeretnénk lenni a pályaorientációs tevékenységekben, a tanárképzésben, a térség tehetséggondozásában és a környezettudatosságra való nevelésben. Céljaink eléréséhez együttműködéseket építünk ki a környék vállalkozásaival, iparával, közműszolgáltatóival, a települési önkormányzatokkal, köznevelési intézményekkel, a tanárképző és műszaki felsőoktatással.
Emellett nemzetközi együttműködéseket is keresünk: a közelmúltban német diáklaborokat látogattunk tapasztalatcsere céljából, és részt vettünk a német laborszövetség éves találkozóján, ahol poszteren mutattuk be a magyar diáklaborokat.
A diáklaborok jövőjével kapcsolatos elképzelésünket összefoglalja az általunk kiadott Öveges Laborkönyv néhány írása is, amely elektronikusan itt elérhető: https://issuu.com/ovegeslaborkonyv/docs/beliv-16_001-192 .
A projekt névadója az az Öveges József piarista szerzetes, aki a XX. század egyik legnépszerűbb természettudósa és egyben előadója volt, televíziós és rádiós műsorai hatására generációk szerették és értették meg a fizikát. Ezért is érint minket érzékenyen, hogy az egykori rendtársunk nevét viselő országos program kapcsán a mi projektünket is olyan pontokon érték támadások néhány sajtóorgánumban (pl.: Népszabadság, Magyar Narancs, 168óra), amelyek nem a valóságnak megfelelőek.
Az elhangzott állításokkal ellentétben a tények a következők:
1. A pályázatunkban szerepelt egy tananyagfejlesztési elem. Erről egyes források tévesen közölték a nyertes cég nevét, valamint kétségbe vonták, hogy az egyik pályázó (ajánlatot beadó) cég adhatott-e valós, tevékenységi körébe illő ajánlatot.
A valóság: A hivatkozott tananyagkészítési pályázatot nem a nevezett fémszerkezetgyártó (nevű) cég nyerte meg, csupán érvényes ajánlatot adott. Az említett vállalkozás rendelkezett a közbeszerzésen való induláshoz szükséges tananyagfejlesztési referenciákkal.A pályázatot egy másik cég nyerte.
2. A beszerzés tárgyának meghatározásában is tévedés történt: nem szerepelt a kiírásban német tananyag lefordítása.
A valóság: az 504 tananyag-egység között volt olyan, ami 10, már lefordított, valóban német tananyag adaptálását jelentette. A közbeszerzés tárgya döntő többségben a kötelezően(!) lefejlesztendő, a Nemzeti Alaptantervhez és a kétszintű érettségihez kapcsolódó tananyag elkészítése volt. Az Öveges Diáklabor kétszer tette fel a közreműködő hatóságnak a kérdést, hogy elkerülhetnék-e a párhuzamos fejlesztést, és nem vásárolhatnak-e meg olcsóbban már kész tananyagot. A hatóság sem válaszolhatott mást, mint amit a pályázati kiírás lehetővé tett: NEM.
3. A rendezvények ár-érték arányának feszegetése, az alvállalkozók kompetenciáinak megkérdőjelezése
A valóság: a megjelölteknél jóval több, komoly rendezvény jött létre, bármelyik ajánlatot „kamu ajánlatnak” nevezni szintén helytelen, mivel a cégek tevékenységi körük és referenciáik tekintetében is teljes mértékben megfeleltek a felhívásnak.
4. Az egyik érintett sajtóorgánum munkatársa cikkében kitér arra, hogy a kecskeméti Piarista Iskola igazgatójával többször is próbált kapcsolatba lépni, de semelyik megkeresésre nem reagált.
A valóság: nem tudunk ilyen megkeresésről sem telefonon, sem írásban.
A médiában jelenleg kevésbé esik szó egy szerintünk a témához tartozó nagyon fontoskérdésről, arról, hogy a két pályázatba fektetett mintegy 60 millió Euró támogatás hosszabb távon miként hasznosul. Erre a kérdésre a válaszokat mostantól kell igazán és közösen keresni. A pozitív jövőbeli eredményekhez a szolgáltatások folyamatos fejlesztésére és együttműködések kialakítására, majd megfelelő szinten tartására lesz szükség.

Budapest, 2016. április 17.
Piarista Rend Magyar Tartománya

A kecskeméti Piarista Gimnázium 1995 óta ápol testvériskolai kapcsolatot a Rheinbach-i Gimnáziummal.

Április 7-én Nagy Attila SP igazgató fogadta reggel a Piarista Gimnázium dísztermében a szerdán Kecskemétre érkezett német testvériskola tizenötfős delegációját, tizenhárom diákot és két tanárt. Az igazgató vendégeit tájékoztatta az iskola történetéről, és röviden beszámolt a jelenlegi oktatási munkáról.

A német testvériskola küldöttsége jövő péntekig élvezi a piarista iskola vendégszeretetét, amely időszak alatt többek közt órákon is részt vesznek az Öveges Laborban, valamint német és angol nyelvi tanórákat látogatnak. Emellett betekintést nyernek a magyar családok életébe, megismerhetik a "hírös város" nevezetességeit, majd ellátogatnak Budapestre is. Terv szerint részt vesznek egy hamisítatlan tanyasi programon is Lajosmizse közelében.

A kecskeméti piarista iskolából nyár elején szintén tizenhárom diák és két kísérő viszonozza majd Rheinbachban a német testvériskolai látogatást.

Mozgóképes beszámoló: https://www.youtube.com/watch?v=-ULp_vJsP50
 
Forrás: Keol.hu, Kecskeméti Televízió

Németországi diáklaborokban tesznek látogatást a kecskeméti Piarista Gimnáziumban működő Öveges Diáklabor munkatársai.

A fogadó intézmény a dortmundi Kitz.do diáklabor. Az első nap a labor stábja, Daniela Beisemann laborvezető és Manfred Sauer polgármester úr köszöntötte a laborunk munkatársait. Kint tartózkodásuk során nem csak a fogadó labor munkájával ismerkednek meg a kecskeméti diáklaborban dolgozók, hanem különböző fenntartású laborokat is meglátogatnak, így különböző fenntartási modelleket tanulmányozhatnak.

A Kitz.do egyesületi fenntartású, a város által is finanszírozott labor. Kedden a DASA – német szövetségi munkavédelmi szervezet – által működtetett kiállító tereket tekintették meg, és részt vettek egy ott szervezett diákfoglalkozáson a robotika időszaki kiállításhoz kapcsolódóan. Szerdán a Heisenberg Gimnáziumban működő, molekuláris biológia specializációjú diáklabort és a német repülési és űrkutatási szervezetnek a Dortmundi Egyetem területén működő diáklaborját látogatták meg, a csütörtöki programban pedig a dortmundi energia és vízszolgáltató diáklaborja van terítéken.
A program súlypontja a laborok működésének megismerésén túl az együttműködési modellek tanulmányozása abból a célból, hogy ezek a modellek a magyarországi diáklaborok körében is felhasználhatóak legyenek. A laborok finanszírozása hosszabb távon csak együttműködések által, az ipar és szolgáltatók támogatásával biztosítható. Ehhez a közös érdekeket kell megtalálni, ami például a megfelelő munkaerő utánpótlás segítésében vagy a pályaorientációs tevékenység hatékonyságának növelésében található meg.

Február 14-21. napjain köszöntötte a magyar zenei élet Kurtág Györgyöt 90. születésnapján ünnepi hangversenyekkel, előadásokkal.

A világhírű zeneszerző és pedagógus egykori temesvári piarista gimnáziumunk tanulója volt, ott is érettségizett.

Amikor az új iskolaépület fennállásának 100. évfordulóját ünnepeltük, mint hálás lelkű öregdiák feleségével együtt eljött, és hangversenyt adtak templomunkban. A Piarista Rend Romániai Rendtartományának és egykori iskolájának nevében levélben köszöntöttük és megküldtük Both Ferenc: 50 év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885-1935) c. könyvét.

A Jó Isten éltesse sokáig Kurtág Györgyöt!

Bogdánffy Szilárd 105 éve, 1911. február 21-én született a Torontál vármegyei Feketetón (Crna Bara, ma Szerbia területén). Édesapja, az örmény nemesi származású Bogdánffy Ignác a falu tanítója volt, édesanyja Welebny Aranka. Tanulmányait Torontálkeresztesen (Cruceni, Románia), édesapja új állomáshelyén kezdte meg, majd a temesvári Piarista Főgimnáziumban folytatta, ahol 1929-ben érettségizett.

Még 1929 nyarán sikeresen jelentkezett a nagyváradi Teológiai Akadémiára, és már tanulmányai első két évében kivívta a szeminárium tanári karának osztatlan elismerését. Az „in omnium laudabilis“-ként jellemzett és tanári pályára szánt fiatal növendéket elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, ahol olyan kiváló tanároktól tanulhatott, mint Mihályfi Ákos, a modern lelkipásztorkodástan teoretikusa, Pataky Arnold egyháztörténész, Tóth Tihamér, a kor valláserkölcsi nevelésének megalapozója, vagy Schütz Antal piarista, a 20. század legjelesebbnek tartott teológusa. Budapesti professzorai hamarosan felfigyeltek a nemcsak „buzgalmáról és szerénységéről”, hanem „komoly lelki életéről és elmélyült biblikus érdeklődéséről” is tanúságot tevő fiatal teológusra.
Tanulmányai befejezését és a kisebb rendek felvételét követően 1934 nyarán visszatért Nagyváradra, ahol június 29-én Fiedler István püspök pappá szentelte az újonnan épített váradőssi Lisieux-i Szent Teréz plébániatemplomban. Életének következő másfél évtizedét a katolikus ifjúság oktatásának és lelki nevelésének szentelte. Felszentelésének évében püspöke a szatmári papneveldébe helyezte helyettes tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. Egy évvel később hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, párhuzamosan pedig a helyi püspöki konviktus, a Szent József Intézet tanulmányi felügyelője és lelki vezetője lett. Három évvel később az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanári és lelkészi teendőit is felvállalta. Ezzel gyakorlatilag a nagyváradi katolikus diákság zömének szellemi és lelki gyarapodását irányította, beleértve a város területén szétszórtan tanuló és a Szent József Intézetben elhelyezett nagyváradi kisszeminaristákat is.

A tanuló ifjúság körében hamar népszerűvé vált fiatal papot 1939 novemberében a román hatóságok a Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. Itt kilenc hónapon át a Ranolder Intézet hitoktatója és spirituálisaként működött, majd a magyar hadsereget követve 1940 szeptemberében visszatért Nagyváradra, ahol elöljárói megbízásából a szeminárium lelki vezetője és az erkölcstan tanára lett. Mindeközben 1936 és 1943 között több alkalommal is szigorlatot tett a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis című doktori értekezését.
A Második Világháború vége felé a szemináriumi katedrája mellett Bogdánffy Szilárd a nagyváradi katolikus középiskolai oktatás újraindításán dolgozott. Részt vett a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újjászervezésében. A háborúban elhurcolt tanárok helyett 1945 és 1947 között nem csak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1945 őszén az Orsolya-rend lelki vezető nélkül maradt növendékei számára pápai jóváhagyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet.
1947 tavaszán Scheffler János püspök kérésére tanári működését félbeszakítva Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkári minőségben a püspöki aula sokoldalú és nélkülözhetetlen tagja lett. A papneveldék 1948. évi államosítását követően a papi utánpótlás biztosítására Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett.
János püspök bizalmasaként 1947-től Bogdánffy Szilárd lett a szatmári és nagyváradi egyházmegyék valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője. A kommunista Romániában egyre fokozódó keresztényüldözés közepette Gerald P. O’Hara nunciatúrai régens 1949. február 14-én titkos püspökké szentelte. A román állambiztonsági szervek alig két hónappal később 1949. április 5-én letartóztatták. Négy éven keresztül minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a korszak rettegett börtöneiben (Jilava, Capul Midia, Máramarossziget). Koncepciós perére csak 1953 áprilisában került sor, amelynek során 12 év kényszermunkára ítélték. Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba, 2010. október 30-án avatták boldoggá a nagyváradi székesegyházban.

Boldog Szilárd püspök, könyörögj érettünk!