2016. április 18. VIII. évfolyam 5. szám

 

Tisztújító Közgyűlés 2016. április 23-án szombaton

Kedves Piarista Öregdiák Barátaim!

Elérkezett az idő, hogy megtartsuk a Magyar Piarista Diákszövetség 2016. évi Tisztújító Közgyűlését (időpontja:  2016. április 23. szombat délelőtt 9 óra; helyszíne a Duna-parti Piarista kápolna (Budapest, V. Piarista utca 1.).

Hírlevelünk hasábjain ezúton szeretnék tájékoztatást adni a Közgyűlés időpontjáról, helyszínéről, a fontosabb tudnivalókról.
Szerkesztőtársammal Borián tanár úrral úgy gondoltuk, illdomos lenne most is lehetőséget biztosítanunk az MPDSZ elnöki és a Felügyelő Bizottság elnöki posztjaira jelöltek bemutatására/bemutatkozására, ezzel is segítve a piarista öregdiákok tájékozódását, ahogy segítettük négy éve is.
Az elnökségi pozícióra idén egy jelölés érkezett, Strommer Pál személyében. Leköszön pozíciójáról Oberfrank Ferenc elnökünk, aki a második ciklus betöltése után döntött úgy, nem indul újra. Strommer Pál bemutatkozóját, a vele készült 2014-es interjúmat (akkor még a Diákszövetség főtitkára volt), illetve Oberfrank Ferenc leköszönő elnök "nyolc évét átölelő elnöki beszámolóját" is olvashatjátok jelen Hírlevelünkben.
2012-ben még Strommer Pállal döntöttünk úgy, hogy a Diákszövetség folytonosságát jelképező főtitkár (akit ilyenkor nem választunk) beszámolójában iránymutatást ad a Diákszövetség Tisztújító Közgyűlésére vonatkozóan, illetve a Hírlevél lehetőséget nyújt a jelöltek bemutatkozására, a különféle beszámolókra, és felhívást tesz közzé a Tisztújító Közgyűlésen való megjelenésre, illetve a piarista öregdiákok elé tárja az új választmányi jelöltek névsorát. Most sem történik másként, a jelenlegi főtitkár, Török Bernát beszámolóját alább olvashatjátok.
Leköszön négyévente a Felügyelő Bizottság és a Választmány is. Külön öröm számomra, hogy a Felügyelő Bizottság elnöki pozícójára ismét kedves barátom, volt gimnáziumi osztálytársam Palotai Dániel kerül jelölésre, aki jelenleg a Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.

Ezúton tájékoztatlak Titeket, hogy a Magyar Piarista Diákszövetség választmányának ülése 2016. április 9-én a Budapesti Piarista Gimnázium 2. emeleti tanácstermében elfogadta a jelölő bizottság beszámolóját és előterjesztését a jelölő listákra:
Elnökjelölt: Strommer Pál
FB elnökjelölt: Palotai Dániel
Választmányi tagjelöltek: Borza György, Csapody Géza, Farkas Zsolt, Novotnik Ádám, Oberfrank Ferenc, Pataki Ervin, Prószéky Gábor, Várgedő Tamás, Somodi László, Turcsik István, Vesmás Bence, Wildner Ágost, Kollár Árpád. Kis Zoltánné felvetésére tisztázódik, hogy a „élelmezési önkéntescsapatból” Tasnádi Attila lesz rajta a listán.

A Választmányba a felsorolt piarista öregdiákok közül 10 főt kell választanunk a közgyűlésen.

A most leköszönő Választmánynak ezúton köszönetünket fejezzük ki eddigi munkájáért a Piarista Diákszövetség tagjai nevében, és bízunk benne, hogy az új Választmány munkáját a jövőben is segíteni fogják tapasztalataikkal, hasznos tanácsaikkal.
Miután a Közgyűlés igen fontos a Diákszövetség életében, ezúton is kérünk titeket, jelenjünk meg minél többen! Diákszövetségünk elkövetkező négy éve rajtunk múlik, nemcsak a programokon való részvétel, a hírek, a hírlevél, az újság olvasása fontos, hanem a tagdíj évről-évre történő pontos befizetése mellett a közgyűlésen való megjelenés és szavazás is. Szavazatunkkal befolyásolhatjuk a vezetőség összetételét, ezáltal meghatározva az elkövetkező négy év irányvonalát. Bízunk benne, hogy az új vezetőség Szűcs Ervin és az őt követő elnökök elveit, gondolatait alapul véve, a modern kor, az információs társadalom igényeinek megfelelve építik tovább Diákszövetségünket - ehhez kell nekünk is segítséget nyújtanunk.
Ezúton köszönetet mondok mindannyiunk nevében az elnöki tisztségét betöltő Oberfrank Ferencnek, a leköszönő elnökség és választmány minden tagjának, Pataki Ervin és Svastits Géza kincstárnokainknak, illetve Csepely Péter és utódja, Császár Dániel irodai munkatársainknak, és mindenkinek, aki az elmúlt négy esztendőben munkájával segítette a Diákszövetséget.
Áldozatos munkájukra kérjük a Jó Isten áldását!
Találkozzunk 2016. április 23-án 9 órakor a Duna-parti Piarista Kápolnában!

Piarista öregdiák barátsággal

Mikecz Tamás
MPDSZ Hírlevél főszerkesztő


Az MPDSZ 2016. évi Tisztújító Közgyűlésének összehívása

Kedves Barátaim! Öregdiáktársaim!

A Magyar Piarista Diákszövetség Választmányának döntése alapján Szövetségünk ez évi rendes – egyben tisztújító – közgyűlését 2016. április 23. szombat délelőtt 9 órára összehívom. Helyszíne a Duna-parti Piarista kápolna (Budapest, V. Piarista utca 1.).
A fenti időpontban megállapított esetleges határozatképtelenség esetén a közgyűlést  ugyanezen a napon, azonos napirendi pontokkal 10 órára hívom össze. Ez a megismételt közgyűlés már a megjelentek számától függetlenül határozatképesnek minősül.

A közgyűlés napirendje:
1. Szentmise
2. Megnyitó, üdvözlés, a közgyűlés tisztségviselőinek megválasztása.
3. A napirend elfogadása.
4. Kitüntetések átadása.
5. Az írásbeli beszámolók szóbeli kiegészítése, vita és határozathozatal.
a) elnöki beszámoló
b) főtitkári beszámoló
c) választmányi elnöki beszámoló.
6. Az MPDSz 2015. évi pénzügyi beszámolójának, közhasznúsági jelentésének és a Felügyelő Bizottság jelentésének ismertetése, vita és határozathozatal.
7. A Piarista Alapítvány 2015-ös ösztöndíjainak átadása.
8. A Piarista Alapítvány 2015-ös pénzügyi beszámolójának és közhasznúsági jelentésének ismertetése, vita és tudomásulvétel.
9. A jelenlegi Elnök, az Elnökség, az FB és a Választmány lemondása.
10. A Jelölőbizottság javaslatának ismertetése az elnökjelölteknek, a Felügyelő Bizottság elnökének és a Választmányba jelölteknek személyére; helyszíni javaslatok megtétele, határozathozatal a jelölőlista véglegesítéséről.
11. Az elnökjelöltek rövid bemutatkozása.
12. A szavazatszedő bizottság megválasztása.
13. Titkos szavazás az Elnök, az FB elnök és a Választmány tagjainak személyére.
14. Szavazatszámlálás.
15. A szavazás eredményének ismertetése.
16. Az MPDSZ új Elnökének köszöntője és zárszava.

Budapest, 2016. február 20.

Várgedő Tamás s.k,.
A Választmány elnöke


Főtitkári beszámoló a Diákszövetség 2016. évi közgyűlése számára

Tisztelt Közgyűlés! Kedves Barátaim!

2016. évi összejövetelünk általános tisztújító közgyűlés, amelynek fő feladata a Diákszövetség tisztségviselőinek megválasztása a következő négy évre. Az alapszabályunk értelmében új elnök, választmány és felügyelő bizottsági elnök megválasztására kerül sor. A leköszönő tisztségviselők ilyenkor értelemszerűen átfogóbban, az elmúlt négyéves ciklus egészére visszatekintve terjesztik elő beszámolóikat. A főtitkár mandátuma – kétéves csúsztatással – időben elválik a többi tisztségviselő mandátumától, így a főtitkári beszámolót is a megszokott rendben, vagyis a tavalyi közgyűléstől eltelt egyéves időszakra fókuszálva terjesztem elő. A főtitkári feladatkörhöz igazodva a működésünkben meghatározó operatív kérdések számbavételét tekintem beszámolóm elsődleges céljának, de egy-két megjegyzés erejéig a számomra legjelentősebb általános folyamatok említésére is szeretnék sort keríteni.

1. Halottaink
Az elmúlt évre gondolva mindenekelőtt tisztelettel szeretnék adózni halottaink emléke előtt. Különös oka van annak, hogy idén ezzel kezdem a beszámolómat. A piarista öregdiákok közössége minden évben oszlopos és szívünknek nagyon kedves tagoktól kénytelen végső búcsút venni, ám a tavalyi év sajátos év volt: többen is távoztak azok közül, akiknek a Diákszövetségben vezető tisztségviselőként végzett munkája nélkül nem lennénk az a közösség, amely vagyunk. Zlinszky János és Osváth József elnökeink, valamint Fehér János főtitkárunk áldozatos munkájára a Diákszövetség egy újabb generációjának képviselőjeként is hálatelt szívvel gondolok.

2. Kapcsolatunk a Piarista Renddel, a piarista intézményekkel
Nemcsak hosszútávon fontos, hanem a mindennapi szervező munkában is nagy megerősítést jelent az a gazdag együttműködés, amellyel a Piarista Rendhez kapcsolódhatunk. 2015-ben programjainkat több ízben megtisztelte jelenlétével Tartományfőnök Úr, és a piarista tanár urak egységesen nagy fogadókészséggel tekintenek a Diákszövetség megkereséseire, felkéréseire. És hasonlóképpen: az iskolai programok, jubileumi rendezvények szervezésekor az iskolák vezetői sosem feledkeztek meg a Diákszövetség értesítéséről, meghívásáról, ami jelentős mértékben segítette az öregdiákoknak oly fontos egyik célunkat, az egykori iskoláinkkal való kapcsolattartást.

3. Tagozataink
Az elnökség többi tagjának vonatkozó feladatai mellett fontos főtitkári feladatnak tekintettem, hogy országos tisztségviselőként részt vállaljak a tagozatokkal meglévő kapcsolatok ápolásában és erősítésében. Azon voltunk, hogy valamennyi jelentősebb tagozati rendezvényen (jubileumi összejövetelek, vacsorák stb.) a közgyűlés által választott két országos tisztségviselő (elnök, főtitkár) valamelyike jelen tudjon lenni. Nagy örömmel vettem részt a kecskeméti és a váci piarista vacsorákon.

Az elnökségen belüli tagozati felelősi rendszer kereteiben igyekeztem koordináló szerepet vinni abban a folyamatban, amelynek célja, hogy szegedi tagozatunk életében megjelenjék a rendszerváltozás után újrainduló iskola öregdiák közössége is. Alapvető célnak tekintem, hogy egy olyan gazdag intézményi élet mellett, mint amilyen a szegedi piarista jelenlét, megfelelő szervezeti keretei teremtődjenek az öregdiák közösség bekapcsolódásának. Mint a közösségépítés minden hasonló esetében, itt is hosszabb folyamat részesei vagyunk. Reményeink szerint az érintettekkel (iskola- és intézményvezetők, tanárok, öregdiákok) személyes szegedi találkozókon megindult intenzív együttgondolkodás és -működés idővel megtermi gyümölcsét.
A tagozati felelősi rendszer más tagozataink esetében is (pl. Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Vác) sikeresen fűzte szorosabbra a szálakat. Természetesen maradt előttünk munka, rendezésre vár például a budapesti tagozat vezetésének kérdése.

4. Pénzügyeink, pályázataink
Minden évben örömmel kell nyugtáznunk, hogy Diákszövetségünk működése biztos anyagi alapokon nyugszik. Ez mindenekelőtt a tagdíjfizetések rendezettségének köszönhető, amelyért ezúttal is szeretnék köszönetet mondani minden tagdíjat fizető tagunknak, illetve a kérdés rendezését az elmúlt években különösen is szívén viselő Csepely Péternek.
Az elmúlt évben emellett jelentős anyagi forrásokat sikerült teremtenünk azzal, hogy sikeresen vettünk részt civil szervezeteknek kiírt állami pályázatokon. Működési költségeinkre és közösségi programjainkra egyaránt másfél-másfél millió forintot nyertünk 2015-ben, ami igen jelentős összeg éves költségvetésünk arányában. Nagyon köszönöm Strommer Szonja segítségét a pályázatok sikeres benyújtásában.

5. Irodai működés
A tavalyi év változást hozott a Diákszövetség irodájának működésében. A munka fő felelőse Császár Dániel lett, akinek a sikeres beilleszkedése kulcskérdés volt szervezetünk mindennapi élete szempontjából. Nagy köszönettel tartozom Csepely Péternek az új munkatárs betanításáért, illetve oly sokaknak a “hétfő délutáni csapat” tagjai közül, akik nélkülözheteten segítséget nyújtottak és nyújtanak új munkatársunknak. Mindez a támogatás – és persze Dani tanulásra és a tanácsok megfogadására nyitott hozzáállása – az elmúlt időszakban különösen is fontos volt ahhoz, hogy az irodai munkában ne legyen fennakadás.

6. Kommunikáció
Diákszövetségünk kommunikációs csatornái közül a nélkülözhetetlen szerepet betöltő Hírlevél szerkesztői 2015-ben is nagyon jelentős idő és energia ráfordításával igyekeztek megfelelni annak a rendkívül összetett követelényrendszernek, amelyet a piarista közösség (rend, iskolák, diákszövetség) gazdag élete támaszt. Nagyon köszönöm Mikecz Tamás fáradságos munkáját, és ezúton is kérem, segítsétek tevékenységét azzal, hogy eljuttatjátok hozzá a Diákszövetség tagjai számára fontos híreket.
Köszönöm Farkas Zsoltnak újságunk, a Piarista Diák lelkiismeretes szerkesztését.
Bár az elmúlt évben is sok energiát igyekeztünk ráfordítani, nem tudok maradéktalan sikerekről beszámolni honlapunk működtetése terén. Egyfelől fontos részeredményeket értünk el honlapunk tartalmának megújításában, frissítésében, másfelől a mindennapi működés által igényelt rendszeres gondozásra továbbra sem maradt elég figyelem. Bevallom, főtitkárként e téren érzem leginkább, hogy Diákszövetségünk életének még figyelmesebb, sikeresebb menedzselése további emberek bevonását igényli közös munkánkba.

Összességében főtitkárként sikeresnek, gyümölcsözőnek láttam a Diákszövetség 2015-ös működését, amelyben szervezeti és költségvetési kereteink biztos alapot nyújtottak gazdag közösségi életünk alakításához.

Török Bernát
MPDSZ főtitkár


Oberfrank Ferenc leköszönő elnök beszámolója

Kedves Öregdiáktársaim, Szeretett Barátaim!

Nyolc évvel ezelőtt vettem át a közgyűlés bizalmából Diákszövetségünk vezetését. Most át készülök adni ezt a feladatot annak a személynek, akit erre a legmegfelelőbbnek tartotok. Így aztán elnöki minőségemben elköszönök Tőletek, de természetesen továbbra is tagja maradok szervezetünknek és  kész vagyok feladatokat is vállalni. 
Nyolc évvel ezelőtt a Diákszövetség vezetésében, vezető szerveiben még a Nagy Generáció volt többségben, de látszott, hogy nem halasztható tovább az új erők bevonása. Mennyei pártfogóink és földi segítőink segítségével azonban az első pillanattól kezdve látszott, hogy nem vagyunk esélytelenek. Strommer Pál bekapcsolódása az MPDSZ életébe meghozta azt, ami addig hiányzott. Rengeteg segítséget kaptunk Urbán József akkori tartományfőnöktől is. Gondoljunk csak a Reneszánsz Munkabizottság tevékenységére. Borián Tibor rendi összekötő és főkommunikátor nélkülözhetetlen volt végig a nyolc év alatt. Telitalálat volt Várgedő Tamás megnyerése a Választmány élére. Ő ezen túlmenően, megerősítve a precíz és galamblelkű Pataki Ervint rendbe tette a gazdálkodásunkat. Ma már ez a terület Svastits Géza biztos kezeiben van. Weinzierl Tamás jogtanácsosunk az állandóság és a folyamatosság jelképe, mindíg számíthattunk rá, ahogy elődeink is. Strommer Pali és Várgedő Tamás, valamint a Pali által mozgósított segédcsapatok megújították az adminisztrációnkat, nyilvántartásainkat. Halhatatlan érdemei vannak Csepely Péternek, nem is lehet itt felsorolni őket, de mégis kiemelem a tagdíjbevétel jelentős megnövelését, annyira, hogy már Ő sem akarta elhinni. Fokozatosan jöttek a többiek, s kerültek be az elnökségbe, lettek tisztségviselők a fiatalok, legalábbis fiatalabbak. Balázs Sándor, Bognár László, Török Bernát, Palotai Dániel. A felső vezetés szintjén mindenképpen meghatározóvá váltak a fiatalok, anélkül, hogy komolyabb konfliktus, generációs feszültség kialakult volna. Ez történt a Piarista Alapítványnál is, ahol nagyon jól vette át a stafétabotot Görbe Lászlóéktól Bognár Laci. Mindkettőjüknek köszönettel tartozom, tartozunk.
Mindeközben az én szerepem elsősorban a meglévő, továbbvinni érdemes és a jelentkező újabb kezdeményezések közötti harmónia megteremtése, ritkábban részvétel a külső kihívások (pl. a jogszabályi változások) kezelésében, s a régi és új kulcsemberek közötti együttműködés elősegítése volt. Természetesen az is feladatom volt, hogy az elnöki megszólalások, gesztusok bíztatóak és a közösségtudatot építők, s akiben ez meggyengülne abban azt megerősítők legyenek.
Illő szerénységgel ki kell jelentenem: elnökségem alatt nemigen történt olyan, ami nélkülözhetetlenségemet és pótolhatatlanságomat jelezné. Talán inkább az utal elnöki erényeimre, ami nem történt: nem volt széthúzás, intrika, áskálódás, bomlasztás, pletykálkodás, súlyos konfliktus, személyeskedő vita. A teljesítményeket igyekeztem elismerni, megköszönni, mindenkit megbecsülni, aki a piarista nagycsaládért és a Diákszövetségért tett és tenni akart és csak akkor beavatkozni, amikor alapos megfontolás, többek megkérdezése után is az maradt a meggyőződésem, hogy a közösség érdeke és a közös értékek védelme megköveteli azt.

Ha mégis ki akarnánk emelni néhány dolgot, akkor az élre kívánkozik ebben az időszakban a megőrzendő hagyományok védelme, megbecsülése és annak tudatosítása az újonnan érkezett tagjaikban, hogy ezek továbbra is fontosak kell legyenek. Először említendő a spirituális hagyományőrzés, azaz a közös megemlékező szentmisék, lelkigyakorlatok, a temetőlátogatások. Hála ezekért elsősorban Osváth Józsefet, Borián Tibort, Borza Györgyöt, Csapody Gézát, Farkas Zsoltot, Kiss Zoltánt és feleségét, Mikecz Tamást, Pataky Ervint, Strommer Pált és Weeber Tibort illeti meg.
Büszke vagyok arra, hogy Antall József miniszterelnök emlékét méltóképpen őriztük végig a nyolc év alatt és a decemberi megemlékezésünk ismét kiemelkedő közéleti esemény lett. A diákszövetség vezetője mind a szocialista-liberális, mind a polgári kormány évfordulós megemlékezésein vezérszónoki szerepet kapott. Nagy öröm számomra, hogy a közülünk való miniszterelnök és államelnök özvegyei szívből ragaszkodnak hozzánk.
Sajnos a mi szervezetünk újraalapító generációja nagyon megfogyatkozott a nyolc év alatt, de annál nagyobb szeretet és elismerés illeti meg őket, mert szinte utolsó napjaikig velünk igyekeztek lenni. Nagyon sok nevet mondhatnék itt, de a neveket nem az elnöki végbeszámolómba, hanem majd a  közgyűlési elnöki búcsúmba fogom beleszőni. Nagyszerű, hogy működik a Piartours, hogy postázódott a Piarista Diák és a sok csekk, mindig volt segítség a rendezvényeken. Ez mind elsősorban az őstagok érdeme volt a nyolc év alatt. Remélem csak a Teremtő változtathat ezen és még sokára. Ugyanakkor meg kell találni a melléjük, majd helyükre lépőket is.
A sokféle új program, amivel a nyolc év alatt próbálkoztunk, s több közülük a jövőben is biztosan folytatódik, elsősorban Strommer Pali, Várgedő Tamás, Török Bernát, Mikecz Tamás és Hernády Zsolt nevéhez fűződik. Ők egyébként is rengeteget vállaltak, amiben erősítenünk kell, hogy további segéderőket is be tudjunk vonni, mert a kemény mag tagjaira túl sok hárul.
Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy szinte végig megjelent a Piarista Diák és hogy 2009. november 19-én megszületett és azóta is „él” a Piarista Hírlevél. Alkotóik Borián Tibor, Posztoczky Iván, Farkas Zsolt és Mikecz Tamás. Mikecz Tamás óriási energiákkal csatlakozott a csapathoz és hihetetlen, hogy mi mindent tett hozzá a meglévő értékeinkhez, s elérte, hogy az öregdiákok az egész világon és a legkisebb településen is rendszeresen híreket kapnak rólunk, tőlünk. Különösen hálás vagyok neki a belőlem kipréselt írásokért.
Az MPDSZ vezető szervei nagy súlyt fektettek a nyolc év alatt a tagozati kapcsolatokba. Nem minden sikerült itt úgy, ahogy szerettük volna. Nehéz megélni, hogy a nyolc év alatt nagyon meggyengültek az összekötő szálak az újra nem indított iskolák fogyatkozó öregdiákjaival, tagozataikkal. Cserébe ígéretesen alakulnak a kapcsolatok az újraindulás után érettségizettekkel és lassan ők is felfedezik a diákszövetségi és tagozati élet előnyeit, lehetőségeit. Sajátos, de optimizmust tápláló a Budapesti Tagozat újraindulása is ebben az időszakban. Mindebben nagy szerepe volt és van a már név szerint is többször említett fiatalabb diákszövetségi vezetőknek, de különösen Strommer Palinak, Várgedő Tamásnak, Török Bernátnak, de nem marad el tőlük Balázs Sanyi, Bognár Laci és Mikecz Tomi sem.
Erőforrásainkhoz képest kivettük a részünket a piarista iskolák jubileumaiból is. Szerény pénzjuttatásokkal, de főleg jelenlétünkkel igyekeztünk ezt kifejezni.
Elnöki időszakom nagy ajándéka, hogy erre esett Diákszövetségünk húszéves és negyedszázados évfordulója. Mindkettőt méltóképpen sikerült megünnepelni. A 25 éves ünnepség előkészületei a sokgenerációs piarista együttműködés nagy sikere volt, ami egy nagyszerű ünnepségben, egy mindenkit meglepő csodálatos emlékkönyvben és a diákszövetség negyedszázadát áttekintő kiállításban öltött testet. Ehhez mindenki, aki résztvett benne, nélkülözhetetlen volt, de ki kell emelni Mikecz Tamás és Borián Tibor szerepét. Csodálatos érzés volt Várgedő Tamással és Strommer Palival együtt átvenni a piarista confrateri diplomát, amit az fokozott tovább, hogy megtudtam: Fehér János álma is teljesült.
A jubileumi ünnepség azt is megmutatta a Rend mindenkori vezetése is fontos partnernek tekinti az MPDSZ-t és szerepet szán nekünk a piarista életben, jövőben. Meggyőződésem volt és maradt, hogy a rendi vezetők szándékainak megértésével és támogatásával, az iskolák közvetlen, alapítványi és más, továbbá tagozataink útján való segítésével, idős, a rendi és az iskolai élet fősodrából kikerülő tanáraink felkeresésével, elszigetelődésük oldásával, szeretet igényük tapintatos kielégítésével ki kell vegyük a részünket a piarista közösségépítésből és karbantartásból. Ha erőnk futja és igény van rá ennél többre is vállalkozhatunk, de ez már a jövendő vezetők irányításával jöhet el.
A piarista diákszövetségnek hagyományosan van üzenete a társadalom, a közélet számára. Amit én erről gondolok, azt – elsősorban a jövőnak szólóan - megírtam a 25 éves emlékkönyvben. Az én nyolc évem azonban még nem erről szólt, nem is szólhatott, sokkal inkább egyfajta átmenetről, úgy hiszem.
Végezetül fel kell tenni akérdést: van-e probléma a diákszövetség fő törekvéseivel, stratégiával? Meggyőződésem, hogy nincs, annál is inkább, mert azt mindíg együtt alakítottuk ki, sohasem diktálta egy ember vagy egy szűk klikk. Véleményem szerint az MPDSZ-ben stratégiai változtatás, „reform” nem szükséges. A személyi, szervezeti és működési kérdések, feladatok, kapcsolataink ennek megfelelően vihetők tovább az új időszakban.
A választás most az elnököt is érinti. Mint jelenlegi elnök azt gondolom, hogy először nem az elnök személyéről kell beszélni, hanem arról, hogy milyen elnök lenne az optimális és ehhez képest mi a reális.  Személyes véleményem szerint olyan MPDSZ elnök optimális:
- Akit elsősorban a tagság, s a Rend is ismer és elismer.
- Aki eleget tud és képes tenni az ismert elnöki feladatoknak és meg tud felelni az ehhez szükséges  külső-és belső elvárásoknak (fellépés, kommunikációs készség, közéletbeli tájékozódó képesség, helyzetfelismerés, kiegyensúlyozottság, mértéktartás, függetlenség, elegendő  ráérő idő, diplomáciai és pszichológiai érzék, együttműködő vezetői képességek, jó attitűd, stb).
- Aki – bár hozhat újdonságokat, frissítést – de alapjában véve elfogadja azt a stratégiát, amivel jelenleg rendelkezünk és lehetőség szerint már ismeri a szervezetünk működését (tudja, hogy az mire képes és mire nem, mire való és mire nem).
- Az újraválasztásban nem érintett választott tisztségviselőkkel és az alaptevékenységeink gazdáival jól tud együttműködni. Érzékeli a potenciális problémákat, konfliktusokat és mértékarányosan beavatkozik, de hagyja önállóan dolgozni azt, aki szeret.
A tagság jelölhet és megválaszthat olyan személyt is, aki a fentieknek nem felel meg. Ez joga. Közöttünk vannak, akik szintén biztosan megfelelnek ennek, akár többen is, de az én véleményem szerint leginkább Strommer Pál.
Én nem indultam a jelöltségért. Nem azért, mert elvesztettem a kedvemet és az erőmet, vagy mert nincs rá időm. Nagyon szeretnék továbbra is aktívan dolgozni a diákszövetségben és nem vágyok a panoptikumba. Ha azt látnám a legjobbnak az MPDSZ számára, akkor újra kérném jelölésemet. Szerintem azonban most van ennél jobb és főleg helyesebb alternatíva.

Érveim a következők:
- Egy kiegyensúlyozottan működő, ép közélettel és szellemiséggel rendelkező ország ugyanilyen jellemzőkkel leírható civil szervezetében csak kivételesen indokolt többedszer ugyanazt az első vezetőt megválasztani.
- A tapasztalat és a jóérzés azt diktálja, hogy amennyiben rendelkezésre állnak a vezetésre vállalkozó és arra alkalmas emberek, akkor csak kivételes indokkal jelöltesse magát újra a már két ciklust kitöltött első számú vezető egy civil szervezetben.
- Jelenleg nem látok olyan okot – alkalmas jelöltek hiánya, felelőtlen szervezkedés, a változással járó kockázatok, vagy a jelenlegi elnök személye nyújtotta másképp nem elérhető előnyök – ami miatt a jelenlegi vezetés számára a legjobb választható alternatívának az én újabb jelölésemet kellene ajánlanom.

Akármi történjék, énrám számíthattok és én is számítok Rátok, amíg az eszem ép és élek.
A legfőbb Patrónusaink segítségét kérve munkánkhoz, barátsággal:

Dr. Oberfrank Ferenc
MPDSZ Elnöke (2008 áprilisa és 2016 áprilisa között)


Strommer Pál MPDSZ elnökjelölt bemutatkozása

Bemutatkozás
Büszke vagyok arra, hogy a Magyar Piarista Diákszövetségben sok öregdiáktársammal, sok rendtaggal, tanárral dolgozhattam már eddig is együtt. Amikor elfogadtam a megtisztelő jelölést az elnöki tisztségre, mégis fontosnak éreztem, hogy – bár talán sokan ismernek – bemutassam magamat.

Személyes adataim
Budapesten születtem, 1956. december 28-án. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem Varga László osztályában 1975-ben. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szereztem matematikusi oklevelet. Feleségemmel öt gyermeket neveltünk, a harmadik unokám születését júliusra várjuk. Rákosligeten lakunk, az utóbbi 10 évben gazdagodó életű plébániaközösségünk aktív tagjaként. Jegyeseket oktatunk, programokat szervezünk, felnőtt beszélgetéseket vezetünk. Közel negyven éve tagjai vagyunk egy helyi kisközösségnek.

A munkám
Magyar és nemzetközi tanácsadó és informatikai vállalatokban dolgoztam, voltam beosztott, közép- és felsővezető. Tíz éve a RacioNet ZRt. résztulajdonosaként és vezérigazgatójaként vezetem ezt az informatikai rendszerek szállításával és tanácsadással foglalkozó társaságot.

Kapcsolatom a Piaristákkal
Édesapám és bátyám, apósom, egyik vejem és a fiaim is a piarista iskolában tanultak. Varga László tanár úr kiemelkedő közösségteremtő készsége segített abban, hogy barátokat kaptam, és - figyelve egymás sorsát - rendszeresen találkozunk osztálytársaimmal. A nagyobb ünnepek mellett családi életem kiemelkedő eseményei - esküvőnk, ezüstlakodalmunk, kerek születésnapjaink, keresztelők és sajnos temetések is - vissza-visszahívnak a Piarista kápolnába. De visszajárok, hogy tanuljak, hogy beszélgessek, hogy akár vitatkozzak. Az igazgató urak felkérésére, illetve megerősítésében a pesti gimnázium Kalazancius Alapítványának a kuratóriumát vezetem.
Különleges megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Piarista Diákszövetség fennállásának 25. éves évfordulóján néhány öregdiáktársammal együtt nekem is konfráteri diplomát küldött a generális úr.

Kapcsolatom a Magyar Piarista Diákszövetséggel
1999-ben léptem be a Diákszövetségbe, de csak 2007-től kapcsolódtam be tevékenyen a munkájába. 2008-ban az akkor frissen megválasztott elnök, Oberfrank Ferenc meghívott az elnökségbe. A vezetőséggel, és tartományfőnök úrral sokat dolgoztunk a Reneszánsz Munkabizottságban, hogy egy megújulásra képes Diákszövetség működési feltételeit megteremtsük, és közben a meglévő, gazdag hagyományait tovább ápoljuk, 2010-ben főtitkári tisztséggel tisztelt meg a Közgyűlés, ezt a feladatomat 2014-ig láttam el, azóta elnökünk ismét alelnöki posztra hívott meg. Köszönettel és hálával tartozom ezért a nyolc évért Oberfrank Ferenc elnök úrnak, a vezetőségnek, sok-sok tagunknak, mert egymást inspirálva, önállóan dolgozva, de egymással jó kapcsolatban együttműködve sok tervünket váltottuk valóra. Maradt bőven elvégzendő feladatunk is, de beismerve elmaradásainkat sem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene.

A Magyar Piarista Diákszövetség jövőjéről
Rendkívüli megtiszteltetést és nagy felelősséget jelent számomra már az elnöki jelöltség elfogadása is, mert ismerem a piarista rend, az iskolák gazdag múltját és a híres piarista diákok hosszú sorát, akik gazdagították a világot és a nemzetet, és tudom, hogy kik dolgoztak a Magyar Piarista Diákszövetségben a háború előtt, az 1989-es újjáalakuláson és azóta. Éppen ezt a felelősséget vállalva tartom fontosnak, hogy akár választott tisztségviselőként - együtt azokkal, akik részt vesznek munkánkban -, akár segítve a választott tisztségviselőket szolgálhassam a Diákszövetséget, hogy hagyományai alapjain teljesíthesse a célkitűzéseit.
A Magyar Piarista Diákszövetség a katolikus hitnek, a piarista szellemiségnek az értékekeire, hagyományaira támaszkodva fogalmazhatja meg a céljait, és működésében is ezek a normák szabályozzák.
A Magyar Piarista Diákszövetség legelőször is a piarista iskolák egykori diákjainak a befogadó közössége. A közös múlt jelenti számunkra azt a bizalmi kapcsolatot, amiért keressük a találkozás, az együttlét, az eszmecsere alkalmait. A tudás és a hit értékrendjéből azonban nem csak a múltban, de most is részesülünk ezekben a találkozásokban a tanárainktól, a rendtagoktól, a diáktársainktól. Hagyományaink ápolása mellett meg kell értenünk a jelenünket és ebből következően a feladatainkat, a feladatok közül pedig ki kell választanunk azokat, amiket professzionális eszközökkel megvalósítunk. Fontos tehát számomra ez a szövetség, ez a közösség. A közös munka - főként, ha az hivatás-szerű vagy önkéntes – feltételezi az együtt dolgozók közösségbe forrását. Ezért törekszem arra, hogy azok, akik együtt vállalnak és látnak el egy feladatot – így például az Elnökség is - formálódjanak, fejlődjenek közösségi létükben is. Ebből tudunk azután szűkebb, vagy tágabb közösségeink szolgálatára továbbindulni.
A találkozási fórum lehet sokféle: lelki és társasági esemény, tudományos vagy kulturális előadás, újság vagy akár a mai technológia által nyújtott információcsere (internetes honlap, hírlevél, levelezőlisták…). A találkozásainkban kapott értékek a tetteinkben tudnak hasznosulni, ezért célom, hogy a Diákszövetség az eddigieknél is több aktív programot valósítson meg.
A Magyar Piarista Diákszövetség ezen kívül a Piarista Rend és a Piarista iskolák mellett áll. Az egykori és a ma tanító piarista tanárok egyaránt számíthatnak a Diákszövetségnek és tagjainak a segítségére, az öregdiákok kötelessége, hogy a Rend számára elérhető támogatást nyújtsanak.
Kitüntető, különleges figyelemmel fordul felénk a Rend. Tapasztaljuk ezt személyes találkozóinkon a tartományfőnök úrral, a Rend vezetőivel, a Rend tagjaival. A magyar rendtartomány most véglegessé formálódó pedagógiai stratégiájában fontos rész az „alumni”, az öregdiákság, és ennek megvalósításában partnerének tekinti a Diákszövetséget. Törekszem tehát arra, hogy – megértve, befogadva a Rend szándékait – felkészülhessünk erre az együttműködésre, erre a szolgálatra is.
Szeretném hívni idősebb diáktársaimat, hogy jöjjenek a Diákszövetségbe, segítsenek tapasztalataikkal. Hívom a középkorúakat, hogy vegyenek részt munkánkban, már az is hasznunkra válik, ha figyelnek és véleményt mondanak. Hívom a fiatalokat, hogy lendületükkel segítsenek. Hívom közös gondolkodásra, munkára a Rend tagjait és minden öregdiáktársamat, akik idejüket, energiájukat tudják adni egy olyan szolgálatra, ami hitünket és tudásunkat gyarapító célokat szolgál.

2016. márciusában

Strommer Pál
MPDSZ elnökjelölt


„Az elmúlt 25 év példát mutat gazdag programokban, közösségi életben” – Interjú Strommer Pállal, a Diákszövetség korábbi főtitkárával

Strommer Pál 1975-ben érettségizett Varga László Sch. P. osztályában. Édesapja, apósa, bátyja és mindhárom fia is a piaristáknál tanult. 
A diákszövetség megalakulása után nem sokkal lett tag, az idősebb generáció megfogyatkozásakor Borián Tibor Sch. P. hívó szavára elvállalta az alelnökséget, amely pozíciót két évig töltötte be. 
Ezt követően, 2010-ben szövetségünk főtitkárává választottuk négy évre. 2014 tavaszán nem jelöltette magát újra a főtitkári pozícióra, azóta az általános alelnöki tisztséget tölti be. Az elmúlt hat évben hihetetlen aktivitással dolgozott szövetségünkért, Oberfrank Ferenc elnökkel sikeresen vették át a stafétabotot az idősebb generációtól úgy, hogy az alapításkori alapgondolatokat viszik tovább, modern köntösben.
Sok minden dicséri kezei munkáját, talán legnagyobb teljesítménye mégis a budapesti tagozat újbóli megalakítása. 
Jól ismerem, hiszen igen intenzív munkakapcsolatban vagyunk a Hírlevél és az új tagozat kapcsán is. Az elmúlt igen tevékeny hat évéről és a diákszövetség jövőjéről kérdeztem.

Mikecz Tamás: Miért léptél be a diákszövetségbe, mi hozott ebbe a közösségbe?
Strommer Pál:
Varga László tanár úr osztályában érettségiztem Budapesten, 1975-ben. Édesapám, bátyám, apósom és a fiaim is ebbe az iskolába jártak. Sokat adott nekem a gimnázium, a tanáraim. Ha valamit mégis ki kellene emelnem – nehéz a választás –, az értékelvű, életteret adó, értékteremtő közösség élményét emelném ki. Több máig élő barátságot, köztük a legmélyebbet itt kaptam. Sokan vitatkoznak velem, de tapasztalaton alapuló meggyőződésem, hogy több közösséghez is tartozhatunk, és kell is tartoznunk.
Számomra ezek a szűk és tágabb családom, a barátaim – ebből is több kör van –, a plébániám, a munkahelyem – talán inkább szakmai közösségeket kellene mondanom, és itt is többet –, nem utolsósorban a piarista öregdiákok, és velük együtt, rajtuk keresztül
a régi iskolám, a piarista rend. Egy társasághoz vagy ennek fejlettebb formájához: egy közösséghez fűződő kapcsolatunk lehet érdeklődő, amikor követni szeretnénk az eseményeket, vagy befogadó, amikor részt is veszünk eseményeken, vagy aktív, amikor a 
közösség életének formálásában részt vállalunk. Időről időre, életállapotunknak megfelelően változhat viszonyunk egy közösséghez, bár azt hiszem, az az egészséges út, ha felfelé lépdelünk ezen a grádicson, sőt némely közösségek – például a család – esetében nincs is mód a visszalépésre. A diákszövetséghez mind a három formában kötődtem az utóbbi hat-nyolc évben. Akkoriban szólt Borián tanár úr, hogy kellene még munkáskéz a szövetségbe. Az alapító nemzedék tagjai abba a korba értek, amikor szellemi erejük lendületét a testi erejük már nem mindig tudta követni.

M. T.: Nagy korkülönbség tapasztalható a korábbi elnökök és a ti vezető generációtok között. Fontos volt a fiatalítás?
Milyen nehézségei vannak, és hogyan sikerült áthidalni a korkülönbségeket?

S. P.: Fontos, hogy találjunk olyan embereket, akik szívesen dolgoznak ezért a közösségért, van ehhez tehetségük,
erejük és idejük. Ha a kérdésed úgy szólt volna, hogy fontos-e, hogy a fiatal nemzedék vegye át a szövetségben
a feladatokat, azt kellett volna válaszolnom: nem lehet célunk, hogy egy vagy néhány korosztály érdeklődési köre szerint formálódjunk. A piarista rend abban a kiváltságos helyzetben van, hogy rövid időt leszámítva folytonosan jelen van Magyarországon. Öregdiáktársaink között is sokan vannak, akik szép kort éltek meg, és hűséggel őrzik a piaristáktól kapott értékeket.
Vannak, akik mostanában fejezik be aktív pályájukat, vannak, akik az életút közepén tartanak, és vannak fiatalok.
Azt, hogy valamennyi 18 év feletti korosztály jelen van köztünk, érdemes kihasználnunk. Kellenek olyan programok, amelyek egy-egy réteg, hivatás, korcsoport vagy érdeklődési kör figyelmére tarthatnak számot, de hiba lenne, ha nem kezdeményeznénk párbeszédet sokszínű tagságunk egyes csoportjai között. Tapasztalatom szerint nagyon könnyű szót érteni a nálam lényegesen idősebb és a lényegesen fiatalabb piarista öregdiákokkal is. Persze az is igaz, hogy tagságunk összetételében a középkorúak és az idősebbek aránya magasabb, ezért vonzóvá kell tennünk a szövetséget a fiatalabbak számára is.

M. T.: Két év alelnöki és négy év főtitkári munka után hogyan értékeled a szövetség működését?
S. P.:
A Magyar Piarista Diákszövetség először is a piarista iskolák egykori diákjainak és a mostani diákoknak
a befogadó közössége. Olyan szervezet, melynek feladata, hogy rendszeres találkozási fórumot biztosítson tagjainak, erősítse kapcsolataikat hétköznapjaikban és a közös ünnepeken. Olyan közösségként működjön, amelynek tagjai élvezni tudják azt a támogatást, amit a közösség tagjainak gazdag tudása, tapasztalata, tehetsége, akár anyagi lehetősége képes nyújtani a többieknek. Az elmúlt 25 év példát mutat gazdag programokban, közösségi életben: a diákmiséket követő
előadások, Piartour-zarándoklatok, lelki napok, kirándulások, Sík Sándor Kórus, klub, vacsorák. Az elmúlt hat évben igyekeztünk megtartani a legtöbbet, és talán még hozzá is tudtunk tenni valamennyit – lásd Barátok Útja, Pilinszky-kör, lelkigyakorlatok, borkóstolás, filmklub, foci. Külön megtiszteltetés és öröm volt megtapasztalni, hogy a rend és az egyes piaristák milyen szívesen és mennyi energiával segítettek minket. Elég csak az akkori tartományfőnök úr részvételét említenem a Reneszánsz Munkabizottság munkájában, vagy éppen a közös információs öregdiák-adatbázis kialakítását.
Megtartottuk, sőt talán gazdagítottuk kapcsolatunkat a társszervezetekkel – Pax Hungarica, Bencés Diákszövetség,
Jezsuita Diákszövetség, KÉSZ, közreműködés a Kézfogás szervezésében –, új kommunikációs csatornákat, elektronikus hírlevelet, megújított honlapot nyitottunk. A diákszövetség erős civilszervezet. Erős, hiszen jelentős potenciális tagsága van, erős, mert biztos elvek működtetik. Ennek felelősségét átérezve és vállalva alapításunk óta szerepet vállaltunk a közéletben, de igyekeztünk kellő óvatossággal távol tartani magunkat a pártpolitikától. Ha kellett, elmondtuk a véleményünket akár plakátokon is, kerekasztal-beszélgetést szerveztünk az erkölcstan közoktatásba való visszavezetésének érdekében, a Keresztény Civilszervezetek Fórumának szervezői között vagyunk.

M. T.: Milyen feladatokat hagysz az utódodra?
S. P.:
Remélem, Magyarországon a polgárok önálló kezdeményezései ismét erőre kapnak; a Magyar Piarista Diákszövetség küldetése, hogy példát mutasson ebben. Nagyon sok teendőnk maradt, s biztos vagyok abban, hogy mindig is sok teendőnk marad. Persze civilszervezetként azt is tudhatjuk, hogy pontosan annyira lesz élő ez a közösség, amennyire ezt fontosnak tartjuk, amennyi erőforrást ehhez mozgósítunk. Örülök, hogy Török Bernát részt vállalt a diákszövetség irányításában,
tudom, hogy tiszteli hagyományainkat, és határozott koncepciója van a jövőnkről. Már eddig is bizonyította, hogy integráló személyisége segít abban, hogy egységes csapatban dolgozhassunk. Fontosnak hiszem ezt, sőt úgy gondolom, csak akkor tudunk jó keretet adni terveinknek, ha közösségben vállaljuk ennek megszervezését. Ezért nem is „hagynék feladatokat” Bernátra, de szívesen dolgozom vele a céljainkért.

Forrás: A Magyar Piarista Diákszövetség negyedszázada 1989-2014, IV. fejezet - Interjúk /135-137. oldal/  (Emlékkönyv, felelős kiadó: Oberfrank Ferenc elnök, szerkesztő: Mikecz Tamás; társszerkesztő: Borián Tibor Sch. P.; közreműködött: Heti Válasz Kiadó; megjelent: 2014. október.).


A Felügyelő Bizottság elnökjelöltjének bemutatása

Palotai Dániel – Ügyvezető igazgató, a Magyar Nemzeti Bank vezető közgazdásza

Palotai Dániel a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1998-ban, Balogh Tamás osztályfőnöksége alatt, magyar irodalom és nyelvtan tanára Borián Tibor volt. A Mikszáth téri gimnáziumban érettségizett öccse, Palotai Márton is.

Okleveles közgazdász, diplomáját 2004-ben szerezte a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Karán pénzügy szakon, aktuárius mellékszakon.
Szakmai pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdte, 2004-2007 között elemzőként dolgozott a Bank Közgazdasági főosztálya Monetáris Stratégia osztályán. Az MNB korai nyugdíjmodelljének egyik megalkotója és elismert nyugdíjrendszer-szakértő.
2007-től az Európai Központi Bankban folytatta munkáját, ahol egyes euroövezeten kívüli EU-tagállamokért felelős elemzőként ízelítőt kapott a pénzügyi válság kezeléséből.
2010 novemberétől a Nemzetgazdasági Minisztérium Makrogazdasági főosztályát vezette és aktívan részt vett Magyarország strukturális reformprogramjának kidolgozásában, valamint az Európai Unió Gazdaságpolitikai Bizottságának (EPC) tagjaként is segítette a magyar gazdasági és pénzügyi stabilizációt.

2013 márciusától a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért felelős ügyvezető igazgatója, a Bank vezető közgazdásza. Meghatározó szerepe volt a monetáris politika alakításában, és az MNB előrejelzései hitelességének erősítésében.
2015-ben Popovics Sándor díjban részesült, amely 40 év alatti közgazdászok kimagasló szakmai teljesítményét ismeri el.
2015 szeptemberétől, mint a Bank vezető közgazdásza, ő felel számos gazdaságtudományi, költségvetési és kiemelt nemzetközi ügyekért.
Tagja az Európai Központi Bank Monetáris Politikai Bizottságának (MPC) és az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsának (EFC).

Palotai Dániel 2012 óta tagja a Magyar Piarista Diákszövetség Felügyelő Bizottságának, 2014 óta pedig (amikor is Török Bernátot, a korábbi elnököt főtitkárrá választotta a Közgyűlés) Ő tölti be az elnöki tisztséget.
2014 óta az MPDSZ Felügyelő Bizottságának tagjai (elnök + 2 fő): Palotai Dániel elnök, dr. Hernády Zsolt és dr. Mikecz András.


Nyílt napok a Kalazantinum piarista növendékházban

2016. április 8-10. között megnyitotta kapuit a Piarista Rend Magyar Tartományának növendékháza, a Kalazantinum Rendház. A Kalazantinumi Napokra elsősorban olyan 11. és 12. osztályos tanulót és már érettségizett diákot vártak a szervezők, akik hivatásukat keresve, szívesen belepillantottak egy hétvégére a piarista növendékház életébe.

A nyílt napok során a résztvevő fiatalok kötetlen együttlét keretében (közös városnézés, ima-alkalmak és főzés), és játékos formában is betekintést nyerhettek a piarista szerzetesek nem szokványos mindennapjaiba.  Egy érdekes prezentáció révén a rendalapító Kalazanci Szent Józsefet, a rend küldetését, a magyar rendtartomány működését is megismerhették. Részesei voltak a közös étkezéseknek, az esti zsolozsmáknak, valamint a növendékekkel és az örökfogadalmas piaristákkal számukra szervezett beszélgetéseken és foglalkozásokon elmélyedhettek önmaguk megismerésében, hivatáskeresésükben.

Márkus Roland és Szabó Dániel, a Kalazantínum rendház két ifjú lakója, a rendezvény szervezői így összegezték a mozgalmas hétvége eseményeit: „Azt szerettük volna elérni, hogy a hozzánk érkező fiatalok, diákok megtapasztaljanak valamit abból, amit a piarista szerzetesi élet igazán jelent. Igyekeztünk segítséget adni a hivatáskeresésükhöz saját személyes élményeinken keresztül, bevonva őket közösségi életünkbe. Rendalapító atyánk, Kalazancius, hosszú utat járt be maga is életében, míg ezt a mondatot megfogalmazta önmagáról, a hivatásáról: Rómában megtaláltam Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját a szegény gyerekek szolgálatában, és ezt el nem hagynám semmiért a világon.”

Fotóalbum: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10154780260762738.1073741884.1...

Fotók: Márkus Roland SP
Szöveg: Szathmáry Melinda


Dr. Svébis Mihály piarista öregdiák kitüntetése

Kedves Tamás!

A kitüntetettek listáját kiegészítem.
A haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át Dr. Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Oktató Kórházának főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke.

http://keol.hu/kecskemet/a-magyar-erdemrend-tisztikeresztje-kituntetest-...
http://www.bacstudastar.hu/svebis-mihaly

A Hírlevél következő számába küldöm.

Somodi László
Kecskeméti Tagozat


Piarista Szalon: Volt(ak) egyszer azok a hatvanas évek… a budapesti Piarista Gimnáziumban… Rendhagyó irodalmi óra a Piarista Szalon legközelebbi összejövetelén

Valóban rendhagyó, az elmúlt két összejövetel megteremtette hagyományhoz képest formabontó összejövetelre hívom a Piarista Szalon régi és remélhetőleg új barátait. Nem akarunk szakítani az eredeti Beharangozóban meghirdetett és kétszer is már alkalmazott keretekkel: egy-egy reményeink szerint izgalmas, interaktívnak elképzelt szellemi utazást és együttlétet képzeltünk, ahol meghívott vendégek moderátor közreműködésével beszélgetnek kérdezőikkel életutakról vagy egy kiemelten aktuális témáról a szellemi vagy társadalmi szféra területéről. Emellett az a szándék is vezetett, hogy az összegyűltek közül is minél többen bekapcsolódjanak kérdéseikkel, hozzászólásukkal.

Most mégis kivételesen egy szigorúan formális előadásra szól a meghívó. Az alkalmat erre egy 45 éves érettségi találkozó adta. Az 1971-ben érettségizetteknek – akik közé magam is tartozom – már csak két tanára él, mindkettőt legenda övezi: Jelenits és Borián tanár urak. Ezért gondoltam arra, hogy a találkozónkra egy nagy ajándékot kérjek tőlük, mégpedig ugyanazt mindkettőjüktől: egy-egy”iskolai”, azaz 45 perces irodalmi óra megtartását. Biztos vagyok abban, hogy nem a régen elmúlt idők nosztalgikus felidézését kapjuk, hanem két hihetetlenül gazdag és hosszú pedagógusi-papi életpálya minden tapasztalatának a mának üzenő kibontását és elénk tárását.

Hogy a tisztelettel övezett tanáraink kincsesládájában őrzött értékekből rajtunk kívül mások is részesülhessenek, a Piarista Szalon rendezvényével kötöttük össze ezeket az irodalmi órákat. Várjuk tehát a tanár urak minden tisztelőjét és az érdeklődőket 2016. május 19-én, csütörtökön délután ½ 7-re a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára, ahol a következő irodalmi órákat hallgathatjuk meg:
1.       Borián Tibor SP: Zrínyi Miklós mai szemmel
2.       dr. Jelenits István SP: József Attila keresztény szemmel

A részvétel regisztrációhoz kötött, kérem tehát jelentkezésüket a piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címen jelezzék. A regisztrált létszámtól függően béreljük ki vagy a Dísztermet, vagy az Auditorium Maximumot.
A összejövetelt kötetlen agapé és együttlét zárja az Aulában, amelyen mindnyájan a Piarista Diákszövetség vendégei vagyunk. Az órákról az iskolai Audió-vizuális Kör felvételt készít, amelyet DVD formában az érdeklődőknek később a Diákszövetségen keresztül hozzáférhetővé teszünk.

Szeretettel

Várgedő Tamás


Nagymaros - 2016. tavaszi találkozó: május 21.

Vannak kettős jelentésű vallásos szavaink, melyek egészen mást jelentenek a hitünk szerint, s mást egy köznyelvi olvasatban. Itt az idő, hogy felfedezzük az irgalmasság valódi jelentését. Azt a jelentést, amelyet Jézus tanít meg nekünk a tékozló fiúról szóló példabeszédben!
Szeretettel várunk a tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra!

A program
9.00 közös reggeli ima – Sillye Jenő és barátai vezetésével
10.00 főelőadás – Béri László Renátó kármelita szerzetes, majd szentségimádás Renátó atya vezetésével, Sillye Jenő zenekarának közreműködésével
12.00 fakultációk (köztük Kerényi Lajos piarista szerzetes)
13.30 ebédszünet, idő a személyes találkozásokra
15.30 énekpróba a szentmisére
16.00 szentmise – főcelebráns: Snell György püspök atya
18.00 közös éneklés a Majorchestra gitáros kórussal, utána táncház

A találkozóra készülve sorra vehetitek, megbeszélhetitek közösségeitekben ezeket a kérdéseket:
Mi jut elsőre eszedbe az „irgalom” szó hallatán? Milyen önkéntelen érzés fog el ilyenkor?
Milyen módon (mikor, hogyan) tapasztaltad már meg az életedben Isten irántad való ingyenes szeretetét?
Mit jelent számodra irgalmasnak lenni másokhoz?

A tavaszi nagymarosi levél (plakát) mellékelve fotón.

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó szervezője
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága és az Országos Lelkipásztori Intézet által felkért csoport. 
ifjusagibizottsag[kukac]katolikus.hu
1071 Budapest, Városligeti fasor 45.

Támogatóink:
Váci Egyházmegye
Nagymarosi Plébánia
Magyar Kurír
Mária Rádió


Interjú Kerényi Lajos piarista atyával május 18-án a DUNA TV műsorán; és gondolatai Nagymaros kapcsán: "Régi idők hűséges tanúi"

2016. május 18án, szerdán 21:35 órai kezdettel Kerényi Lajos piarista atya látható a Duna TV "A Szabadság tér '56" című műsorában. Ajánljuk minden kedves piarista öregdiáktársunknak.

Kerényi lajos Sch. P.: Nagymaros - Régi idők hűséges tanúi
Őskezdet. Kb. 35 évvel ezelőtt Nagymaroson voltam káplán Balás Béla atyával, aki azóta, mint kaposvári megyéspüspök: büszkeségünk. A kismarosi atya megbetegedett. Elöljáróim engem küldtek oda helyettesíteni. Mint egy fél évig jártam oda. Nagyszerű ifjúság jött össze a kis templomban. Ugyan fejvesztés terhe mellett tiltotta a kommunista rendszer az ún. ifjúsági összejöveteleket, ez annál inkább ihletett, hogy bátrak legyünk, és hirdessük Jézus nagyszerű tanait, meg hogy Ő feltámadott. Béla atyával elhatároztuk, hogy évente kétszer találkozót rendezünk a magyar fiatalok számára Kismaroson: tavasszal és ősszel.

A környék azonnal ébredezni kezdett remek papok segítségével. Budapest is megmozdult. Közben a gondviselés odavezérelte Sillye Jenőt lelkes gitáros barátaival és énekeseivel.
Csodálatosak voltak ott Kismaroson ezek az összejövetelek. Az első években még befértünk a templomba. Kívül mindig voltak gyanús, szimatoló idegenek. Ott nem nagyon szóltak, annál inkább püspökeinknek. Kaptuk is a figyelmeztetéseket, hogy hagyjuk abba, ne tegyük ki veszélynek az egyházat és a megengedett lehetőséget. (Mi pont az Egyház életét éltük, és Jézusra hallgattunk.) Ezen “atyai” intéseket tudomásul vettük, és csináltuk tovább a nagyszerű találkozókat, mint az őskeresztények, mert inkább engedelmeskedünk az Istennek, mint a gyáváknak.
Ezen összejövetelek gyümölcsei közé sorolom azokat a nagyszerű, 2-3 napig tartó túrákat, melyeket néhány autóval tettünk különböző Nógrád megyei faluban. Ott az ifjúsággal találkoztunk. Volt ott élményszerű hittanóra, muzsika (Jenőék is jöttek velünk!) és sok kaland, öröm.
Nem sokáig tartott a kismarosi csoda, mert kinőttük a templomot. Külön meg szeretném említeni az időközben odakerült remek papi egyéniséget, Major Sándor plébános atyát. Ő aztán nem félt. Jogász gondolkodásával remekül vívott az “ősellenséggel”. Mi is sokat tanultunk tőle, hogy lehet jogi paragrafusokkal kijátszani “legálisan” Isten és az Egyház hiénáit.
Szóval: kinőttük a templomot, és Nagymarosra tettük át működésünket. Az ifjúság száma nőttön nőtt. A szeretetre, a természetfelettire kiéhezett fiatalok szinte özönlöttek a találkozóra. Igaz, a remekül megválasztott témák meg a kiváló előadók is nagy vonzerőt jelentettek és jelentenek napjainkban is. Itt külön köszönetet kell mondanom Horváth István akkori Nagymarosi plébános úrnak, mert nem kis veszélyt vállalva befogadott minket.
Nagymaros él, egyre életvidámabb és lelkesebb. 35 év emberöltőt tesz ki. Az „ősök" utódai külön kategória, hiszen hat, hétszáz kisdiák jelenik meg a találkozón az ún. „gyerek-” és „kamasz-maroson”.
A Szentléleknek nagyon jókedve van hozzánk. Ezt megköszönöm sok-sok ezer érdekelt nevében, és az Ő áldott lendületébe ajánlom a szebb magyar jövőt építő ifjúságot, és az őket nagyon szerető atyákat és segítőket.

Kerényi Lajos Sch P.


PIARTOUR útiterv - 2016. szeptember 13-17.

Erdély: Szilágyság, Szatmár és Máramaros vidéke

Útvonal: Budapest, Debrecen, Nyírábrány, Érsemlyén, Tasnád, Sződemeter, Nagykároly, Szatmárnémeti, Költő, Nagybánya, Misztófalva, Felsőbánya, Gutin¬hágó, Desze, Máramaros sziget, Berszána, Felsővisó, Vasér-völgye, Szaplonca, Técső, Vámfalu, Csengersima, Máriapócs.

Szállás: 1. és 2. nap Koltón falusi családoknál kétágyas szobák, 3. és 4. nap Felső-visón szálloda, kétágyas, fürdőfulkés. Ellátás: félpanzió (reggeli és ebéd).
4. napon egész napos kirándulás a festői Vasér völgyében, keskeny nyomtávú „mokanica" gőzössel, a végállomáson „miccses" piknik, majd a vonattal vissza szálláshelyre.
Honismereti vezető: Dr. Farkas György.

Részvételi díj: 50.000,- Ft + létszámtól függően kb. 15.000,- Ft buszköltség.
Utazásra jelentkezés: Diákszövetségben, Csapody Gézánál, 30.000,- Ft előleg befizetésével.


Beszámoló egy ígéretes kezdeményezésről Vácott

Egy teljesen új típusú, kialakulófélben lévő kapcsolatról szeretnék tudósítani, amely a Diákszövetség, annak Váci Tagozata és a váci Piarista Gimnázium, valamint Iskolai Szülői Szervezete (ISZSZ) között jött létre.

Vác és Budapest között – Kecskeméthez hasonlóan – szűkebb körben már több éves hagyománya van a baráti szálaknak: az évente megrendezett Piarista Vacsorákon a Diákszövetség vezetése rendszeresen képviselteti magát és élvezi a Tagozat vendégszeretetét és a baráti légkör adta együttlét örömteli óráit. 
Tavaly novemberben váratlan megkeresés érkezett a Diákszövetség vezetőségéhez, az elnöknek, Oberfrank Ferencnek címezve. Az ISZSZ részéről Farkas Ramón írt levelet, amelyben így fogalmazta meg a kapcsolatfelvétel célját: „A Váci Piarista Gimnázium szülői közössége részéről, Futó Béla igazgató úrral e megkeresésről előzetesen egyeztetve keresünk Titeket, Fehértói-Nagy Kázmérral. A megkereséssel a Piarista Diákszövetség, az Iskola/Iskolák és a jelenlegi diákok és szüleik lehetséges együttműködése irányát, tartalmát keressük, … hogy tudjunk egymás örömeiről, nehézségeiről. … Ha lehetőséget láttok arra, hogy személyes találkozó keretében keressük a piarista nagy család tagjaiként is az együttműködés útjait, kérem jelezzetek vissza.”

Mit tehet egy, már szinte megalakulása óta a fiatalabb öregdiák korosztályok, az iskolákból éppen kikerült  diákok megszólításának és megnyerésének problémájával küzdő dIákszövetség vezetése egy ilyen meghívással? Csak egyetlen dolgot: boldogan fogadja el a kinyújtott kezet és minden igyekezettel azon van, hogy ebből a kezdeményezésből tettek, valódi gyümölcsöző együttműködés alakuljon ki.
Azóta már háromszor tartottunk jegyzőkönyvvel is dokumentált összejövetelt a Gimnázium alagsorában működő öregdiák klubban, ahol pogácsa és nemes borok mellett találkoztunk, s gyorsan összebarátkoztunk egymásssal. Futó Béla igazgató úr is megtisztelt jelenlétével, és ő is kifejtette javaslatait, a gimnázium sajátos elvárásait. A talákozókat nem a protokolláris udvariaskodás, hanem minden fél részéről az aktív tenniakarás jellemezte. A céljainkat így fogalmaztuk meg: „Erősíteni a piarista közösség mint család tagjainak együttműködését, megvizsgálni a meglévő jó gyakorlatokat, szorosabbra fűzni az érintettek kapcsolatait, összekapcsolni a tevékenységeket, együttműködni a jövő generációk érdekében, a keresztény haza megmaradását is segítve.” Nemes célok, amelyért érdemes és kell is dolgozni, szülőknek, öregdiákoknak, világi és szerzetes pedagógusoknak egyaránt!
Az első erőpróbánk – bizton állíthatom –, jól sikerült: a februári nagyon sikeres és szép anyagi eredménnyel zárult Szülői Bálon (a szervező ISZSZ elnöke: Utassy Ilona) a Diákszövetség és a Tagozat (vezetője: Balázs Sándor) támogatóként jelent meg, tombolaajándékok felajánlásával és a szervezésben segített – a fődíj éppen az elnökünk révén érkezett. A Diákszövetséget én képviseltem a bálon. Az utólagos értékelés során egyöntetű volt az vélemény: jövőre folytatni kell ezeket a közösségformáló, értékteremtő erőfeszítéseket.
Emellett az iskolai, már a következő tanévre is kitekintő eseménynaptárhoz igazodva számtalan pontját találtuk a megkezdett közös munkának: a VPG újraindulása 25. évfordulójára tervezett ünnepségek előkészítésére az igazgató úr által felállított szervező bizottságba az MPDSZ is két tagot delegálhat, mi pályázati támogatást ajánlottunk fel a tavalyi 300 éves évforduló emlékkönyvének kiadásához, a Migazzi-kupához kapcsolódó sport- és családi napon való megjelenést tervezünk, pl. MPDSZ különdíj adományozásával. A lélek építésére szolgáló iskolai program keretében Lobmayer Imre atya a tavaszi diák-lelkigyakorlatokon csoportvezetésre vállalkozó öregdiákokat, szülőket kért tőlünk. Egyelőre egy jelentkezővel tudtunk segíteni, de talán egy fecske is előbb-utőbb csinálhat nyarat, és akad követője.
Az MPDSZ a jelentkező szülőket bevonja a kommunikációs csatornáin rendszeresen megjelenő híradásaiba.
Nagyon értékesnek és fontosnak tartjuk, hogy ez a kezdeményezés sikeresen folytatódjék, s hogy – ha ez így lesz –, akkor az itt kialakult, iskola-aktív diákság/szülői kör-MPDSZ központ és Tagozat háromszögére épülő minta továbbvihető legyen más piarista iskolák vonatkozásában is. Ilyen irányú és biztató kapcsolatfelvétel egyébként megtörtént már Mosonmagyaróvárral, Szegeddel, Nagykanizsával és biztosan van jövője a Kecskeméten mind a Tagozattal, mind az iskola vezetésével már régebb óta fennálló baráti viszonynak is.

Várgedő Tamás
a tisztújítás előtt álló Választmány elnöke


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Szabó Albert, Munkácsy-díjas divattervező, piarista öregdiák

Piarista öregdiák-szeretettel küldöm tovább a múlt hónapban elhunyt édesapámról, Szabó Albert Munkácsy-díjas divattervezőről, 1947-es vasmaturás veszprémi öregdiákról (Takács Dezső of.) a legfontosabb tudnivalókat, amelyeket eredetileg az őt eltemető révfülöpi és a gyászmisét celebráló terézvárosi plébánosoknak fogalmaztam meg.

Üdvözlettel:
Szabó Kristóf (1980 B, Budapest, Molnár István of.)

Kedves Plébános Atya!
Íme itt küldök ígéretemhez híven néhány hasznos információt édesapámról, bibarczfalvi, bardóczszéki és márkosfalvi Szabó Albertről (1929-2016), aki a Szepezdhez csatolt Viriustelep létrehozójának, a morva származású Virius Vincének (1847-1918) utolsó olyan leszármazottja volt, aki még élt a status quo antéban, az államosítás előtt, aki még saját szemével láthatta az eredeti családi birtokot dédapja és nagyapja villáival.

1929. január 19-én született Budapesten, ikertestvérével, a már 1999-ben elhunyt Sándorral együtt. Édesapjuk Szabó Sándor (1897-1960) okleveles kultúrmérnök, műszaki főtanácsos volt. Édesanyjuk Pallaghy Katalin (1908-1989), Virius Vince egyik unokája, a község és a birtok életében ugyancsak szerepet játszó vitéz bistei Pallaghy Dezső altábornagy (1870-1953) egyik lánya volt. A szülők már 1931-ben elváltak, később újra házasodtak, Albert és Sándor hol apjuknál, hol anyjuknál élt. Mozgalmas élet volt: édesapám ikertestvérével együtt elemi iskolába Zalaegerszegen járt (ekkor Pehm József, a későbbi Mindszenty hercegprímás volt a város plébánosa), a gimnáziumot is itt kezdte, majd (amikor édesapjuk a II. bécsi döntés után Erdélyben kapott állást) Zilahon és Szatmárnémetiben folytatta. Amikor Erdély elveszett, újra az anyai családhoz került, a háborút is Viriustelepen vészelte át, majd a gimnáziumot a veszprémi piarista gimnáziumban fejezte be, itt is érettségizett 1947-ben. Az osztály tablóját is ő tervezte másodmagával, Koppány Tibor osztálytársával! Ez megtekinthető a jogutód Lovassy László Gimnázium mai épületének állandó tárlatán.
Érettségi után 1947 és 1952 között folytatta felsőfokú tanulmányait az Iparművészeti Akadémián (később Képző- és Iparművészeti Főiskola, jelenleg Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Ekkor nagybátyjánál, bibarczfalvi Szabó László várkapitánynál (1889-1956) volt albérlő. Kötelező szakmai gyakorlatra az akkori Minőségi Nőiruha Üzembe került, majd áthelyezéssel került az akkori Ruhaipari Tervező Vállalathoz (később Magyar Divatintézet). Racionalizálás miatt innen távoznia kellett, ekkor (1954) bedolgozója, majd 1957-től tagja lett a Textilfestő Iparművészek Alkotóközösségének. Ennek feloszlatása után, 1958-ban, az Iparművészeti Vállalat Sálüzeméhez került mint bedolgozó.
Egy évig dolgozott fázisrajzolóként a Pannónia Filmstúdió Rajzfilm Osztályán, rövid ideig ösztöndíjasa volt a Hunnia Filmgyárnak, mint leendő jelmeztervező. Csak kilenc év után sikerült ismét ruhatervezői státust kapnia, ezúttal az OKISZ Laborban, 1963-65 között. Ekkor újabb racionalizálás áldozata lett. Ezután a Főnix HTSZ-ben dolgozott, mint bedolgozó (rajzmásolói munkában).
Végül 1967-ben került a Férfi Fehérneműgyárba, ami 1973-től Fékon Ruházati Vállalat, majd 1985-től Contex néven működött. 22 évnyi töretlen munkaviszony után innen ment nyugdíjba 1989 februárjában.
Kitüntetései: kétszer kapott vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést (1973 Fékon, 1988 Contex), kulturális minisztériumi nívódíjas lett 1978-ban. A Munkácsy Mihály-díjat 1985-ben kapta meg. 
Mozgalmas életébe két házasság is belefért, mindkétszer Édesanyámat, Kistétényi Melinda orgonaművészt vette el, először 1960-ban (e házasságból születtem 1962-ben), majd az 1985-ös válást követően 1998-ban másodszor is, amikor Édesanyám egyre jobban elhatalmasodó betegség miatt gyakorlatilag cselekvőképtelenné vált. 
Édesanyám 1999. évi elhunytát követően (két hónap leforgása alatt vesztette el ikertestvérét és feleségét) egyedül élt. 2005-ben szívinfarktust kapott, innentől memóriája fokozatosan romlott, terepérzéke gyakorlatilag megszűnt (az Oktogonról nem talált haza a Liszt Ferenc térre!). Innentől csak kísérettel ment ki néha az utcára, utolsó, éveiben viszont gyakorlatilag ki sem tette a lábát a lakásból. Fizikai státusa 2014 augusztusában, 2015 júliusában, majd ez év februárjában romlott fokról fokra és vált végzetessé február 29-én, aminek következtében kórházba kellett utalni. Így került a budapesti Szent Rókus Kórházba március 2-án, napra pontosan 50 évvel a Liszt Ferenc téri lakásba történő beköltözését követően, ahol életének utolsó 17 napját töltötte, napról napra romló állapotban. Szerencsére meg tudtam szervezni azt, hogy életének utolsó vasárnapján (13-án) megkaphassa a Szent Kenetet, így hát nem ment el ellátatlanul. Ezt követően utolsó 4 napjában szenvedett a legtöbbet és 18-án (édesapja és ikertestvére nevenapján! - ráadásul Szent József, a családok és a kegyes halál patrónusának vigiliáján, sőt nagyböjti pénteken) körülbelül délben kiadta lelkét.
Balatonszepezdi helytörténeti szempontból érdekes dédapja és nagyapja életrajza is, ezeket különlegességképpen mellékelten szintén megküldöm Németh Ferenc kötetéből, a Szepezdi krónikából. Nem akármilyen család sarja távozott tehát az élők sorából, utolsó mohikánként a "régi világ"-ból.

Szeretettel
Szabó Kristóf

A Magyar Piarista Diákszövetség nevében fogadja őszinte részvétünket!
Mikecz Tamás 

Hírlevél főszerkesztő