Labancz Zsolt: Egy szerzetes nem lehet más, mint irgalmas szívű ember |
|
Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén lezárult a Ferenc pápa által 2014-ben meghirdetett megszentelt élet éve. Ebből az alkalomból beszélgetett a Magyar Kurír munkatársa Labancz Zsolt piarista tartományfőnökkel, a magyarországi Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának elnökével.
Ön 2014. november 30-án, az Erdő Péter bíboros által a Szent István-bazilikában a megszentelt élet
évének megnyitóján bemutatott szentmisén azt mondta, a szerzetesek szeretnék, ha hivatásuk egyre teljesebb
megéléséhez vezetne ez az év, és másokat is hitük megerősítéséhez segítene hozzá.
Mennyire sikerült ezt megvalósítani?
Ön személy szerint mennyire gazdagodott az elmúlt esztendőben lelkileg, hitbélileg?
Milyen eseményeket emelne ki a megszentelt élet évéből?
Mindnyájan szentségi életre vagyunk meghívva, nemcsak az egyházi személyek. Tapasztalatai alapján a világi
hívőkre miként hatott a megszentelt élet éve?
Említette Ferenc pápa felszólítását: „Ébresszétek fel a világot” Miből kellene
felébrednünk, és mennyire segített ebben a megszentelt élet éve?
Az irgalmasság éve hogyan kapcsolódik a megszentelt élet évéhez?
A megszentelt élet éve után, az irgalmasság évében hogyan tekint a jövőre?
A piaristáknál, lévén, hogy tanítórend, gondolom, nem probléma a társadalommal való
párbeszéd, hiszen diákjaik révén naponta vannak kapcsolatban világiakkal.
Megküzdve természetesen a kereszténységgel ellenséges vagy közömbös társadalmi erőkkel…
Szöveg: Bodnár Dániel/Magyar Kurír |
Nagyböjti elmélkedések a Piarista Kápolnában |
|
TANÚIM LESZTEK
Nagyböjti elmélkedések a Piarista Kápolnában (Budapest, V. Piarista u. 1.), péntekenként a 18 órai szentmise
keretében: Minden érdeklődőt, piarista diákot és öregdiákot szeretettel várunk! Wettstein József Sch.P. házfőnök |
A költő, „ki Krisztust kiált” – Jelenits István előadása Sík Sándorról |
|
A Sík Sándor 127. születésnapján és a magyar kultúra napjához kapcsolódva Jelenits István piarista tartott előadást rendtárs elődje, Sík Sándor életútjáról és költészetéről a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban január 20-án.
Jelenits István Radnóti Miklós Köszöntő című versének felolvasásával kezdte a rendhagyó
irodalomórát. A vers Sík Sándor 50. születésnapjára íródott 1939-ben. „Egy hitvány korban”,
„néma s mégis harsogó időben” köszöntötte „társát a gyermek, lélek a lelket, fiú az
apját”, hű tanítvány tanárát akkor, amikor mindketten veszélyben voltak zsidó származásuk miatt.
Először Vácon, majd Pesten tanított. A Zászlónk című katolikus ifjúsági folyóiratban jelentek meg első
írásai, főként színházi ajánlók, kritikák. És már 1910-ben napvilágot látott első
verseskötete Szembe a Nappal címmel.
A Nyugatindulásának évei voltak ezek, a nagy megújulás, a kulturális, irodalmi, szellemi élet
fellendülésének időszaka. Az est végén Sík Sándor Te Deum című verse hangzott el.
Borsodi Henrietta/Magyar Kurír |
Császár Dániel felhívása: Matura lapok az ünneplő diáktársaknak |
|
Kedves Öregdiáktársak! |
Farkas István kapta a Gelsey Vilmos-nagydíjat |
|
A Szeged-csanádi Egyházmegye 2014 nyarán alapította a pedagógiai intézetet Gelsey Vilmos támogatásával. Az intézet munkatársai szaktanácsadást nyújtanak, részt vesznek a tantárgygondozásban, a pedagógiai értékelésben, tájékoztatásban, valamint a tanulmányi, a sport- és tehetséggondozó versenyek szervezésében is.
Mint azt a névadó az alapítási ünnepségen megfogalmazta, és az idei díjátadón is megerősítette,
Magyarországon egyre fontosabb, hogy az oktatás színvonala emelkedjen, ehhez pedig az iskolákban elengedhetetlen az elkötelezett
szakemberek iránymutatása. A jó pedagógus biztos talajból növekszik, amit az erkölcs, az érték és a
tudás táplál. Gelsey Vilmos azt mondta, évtizedeikig dolgozott egy olyan intézményen, ahol olyan
diákokat nevelhetnek, akik Magyarországon sokat tehetnek a gazdasági és szellemi fellendülésért.
Forrás: Szegedma.hu |
Ötven éve hunyt el az egykori piarista diák, Wallenberg küzdőtársa, a „magyar Schindler” |
|
Egykori piarista diákok között a világháború előtti időkben gyakran találni katonatiszteket, közöttük olyanok is akadtak, akik a nácizmus ellen életüket kockáztatásával felléptek, elég csak Tartsay Vilmosra gondolni. Arról viszont alig hallani, hogy volt egy olyan horthysta százados, akit zsidómentő cselekedeteiért magyar Schindlerként emlegettek és róla utcát is nevezetek el. Ki volt ő, egykori hős diáktársunk?
A nemesi származású, földbirtokos Ocskay László hasonnevű őse Rákóczi seregében vakmerő
brigadérosként harcolt, majd árulása miatt a kurucok elfogták és kivégezték. Az ettől az ősi családtól
eredeztetett volt diáktársunk 1893-ban született Pozsonyban. Birtoka a Felvidéken volt. A piaristáknál (Budapesten) letett
érettségije után katonai pályára lépett. Az I. világháborúban huszárhadnagyként
megsérülve hadirokkant lett, de tartalékos tiszt maradhatott – századosi rangban. 1943-ban vonakodva fogadta el egy kisegítő –
ruhagyűjtéssel, ruhajavítással foglalkozó - munkaszázad parancsnokságát. Előzőleg is a Vacuum Oil nevű jól
prosperáló amerikai olajvállalatnál dolgozott jól fizetett főtisztviselőként. Ragyogó anyagi háttere és főleg
közvetlen, némi bohósággal vegyített kedves modora révén a befolyásos, felsőbb körökben is járatosan
mozgott. Ahol kellett kiváló kapcsolatokat épített ki, még befolyásos SS-tisztekkel is, mely utóbbiakkal való
barátságának köszönhetően sok száz ember életét tudta megmenteni.
A hadiüzemben sok híresség is védelmet talált, elég Kadosa Pál zeneszerző, Ráday Imre, Simon Zsuzsa
színészek, Kellér Dezső humorista, Kabos Endre olimpiai bajnok kardvívó nevét megemlíteni. A hozzá hasonló
bátorságú embermentő Wallenberggel szoros kapcsolatban állt, a svéd diplomata eltűnése előtt Ocskay lakásában
bujkált.
Megkésett elismerés Kölcsei Tamás |
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Fábián István |
Kedves Kollégák!
Mély megrendüléssel, de Isten akaratát elfogadva értesítelek Benneteket, hogy dr. Fábián István
kollégánk, piarista öregdiák, a Magyar Nemzeti Bank hosszú éveken át jogtanácsosa, osztályvezetője, a
Bankfelügyelet jogi főosztályvezetője, a Magyar Katolikus Jogászok Társulásának alapító tagja és
tisztségviselője, a kánonjog és a pénzügyi jog kiváló szaktekintélye, életének 82. évében,
csendben megtért Teremtőjéhez. Emlékét kegyelettel megőrizzük, imádságos megemlékezéssel,
Dr. Korencsi Attila |
Feleltetőgép, Műegér és Tücsök – 100 éve született Kovács Mihály piarista szerzetes, kibernetikatanár |
|
Száz évvel ezelőtt, 1916. január 2-án született az első magyar középiskolai kibernetikatanár, a mai gimnáziumi informatikatanárok előfutára, a hatvanas évek egyik legmodernebb magyar tudományos gondolkodója: Kovács Mihály piarista szerzetes. Itt az alkalom tehát, hogy emlékét megidézzük: abban a jövőben élünk már, amelyre a diákjait felkészítette. 1968-ban megjelent, Kibernetikai játékok és modellek című könyvében, amely egyébként nemcsak Magyarországon jelent meg, de Svájcban és a mindkét akkori német államban is, azt írja azoknak, akik az akkori Magyarországon még éppen csak éledező számítógépiparban vagy a számítógépközpontok valamelyikében kívánnak elhelyezkedni: „A bevezetőben példának fölhozott rádiótechnika és elektronika még ma is az a „szakma”, ahol nem az a döntő, hogy kinek milyen papírjai vannak, hanem hogy mennyit tud. Ez fokozott mértékben áll a számítógépek technikájára. Nem befejezett, megállapodott tudományról, technikáról van itt szó, amit valamilyen iskolatípusban jól meg lehet tanulni, hanem egy nem is olyan régen született, rohamosan fejlődő és beláthatatlan jövő előtt álló, igen komplex technikai tudományról. Itt csak az állja meg a helyét, aki kedvét leli a folytonos tanulásban, az önképzésben, örül a változatosnak, és nem ijed meg a merész fordulatoktól. E könyv szerzője például tízedik éve vezet fiataloknak kibernetikai szakkört, de még egyik évben sem haladt teljesen az előzőleg kitaposott nyomokon. Akárhány évben szinte kézzelfoghatóan érezte, hogy ahogyan előzőleg haladt, az már teljesen elavult, és teljesen új irányba kell indulnia.”
A fiataloknak szóló tanácsa pedig: a szükséges iskolai végzettség eléréséig is
önképzés, tanulás, idegen nyelvek elsajátítása – és az, hogy
„építsenek, tervezzenek saját maguk által elgondolt kibernetikai és automata berendezéseket”. Mert elve
az volt:
„Ha a nagy tömegek számára lehetővé válik a kibernetika elemeivel való megismerkedés, akkor remélhető, hogy
kellő időben megfelelő szakembergárda is rendelkezésre fog állni.”
(Kellő időben – azaz mire a számítógépek elterjednek.)
Forrás: Mandarchiv.hu |
Szerzetesek asztalánál - kiállítás a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban |
|
„Szerzetesek asztalánál” címmel nyílt kiállítás decemberben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, Óbudán, amelyet Saly Noémi muzeológus rendezett. Asztalt ugyan nem találunk a kiállításon, de annál többet megtudhatunk a szerzetesi asztalokra szánt ételekről. A kiállított képek, edények, ételcímkék, konyhai eszközök, könyvek, némi kóstoló és persze az alapos magyarázó szövegek izgalmas gasztronómia- és művelődéstörténeti kirándulásra hívnak az európai és magyarországi kolostorok világába.
A kamarakiállítás tematikáját öt nagyobb étel, illetve ételcsoportot bemutatása adja: a kenyér, a bor, a
sör, gyümölcsök, a méz, a sajt, a hal és az olaj, valamint a gyógynövények (beleértve a likőr
formájúak is). Utóbbit egy külön „kiskertbe” betérve szemlélhet a látogató. Megjelenik a
kiállításon a böjt, a kertészkedés, a gyógyítás, az egyes ételek (mint a kenyér, a bor, a hal)
hittani jelentősége, a pezsgő eredete (egy francia bencés, Dom Pérignon találta föl) és a Paulaner sör története.
Láthatók kolostori termékek, elsősorban borok, sörök és sajtok, az ostyatésztát pedig bárki
megkóstolhatja. A kiállítás 2015. május 1-ig látogatható (1036 Budapest, Korona tér 1.) az óbudai plébániatemplom mögött. Koltai András
Hivatkozások:
Képek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1012121075510914.1073741899.236874639702232
|
A Magyar kultúra napja a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban |
|
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy - a kézirat tanúsága szerint - Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Gimnáziumunk Dr. Szilágyi Márton tanár urat, az ELTE Bölcsészettudományi Kar XVIII-XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezetőjét látta vendégül, aki lebilincselően érdekes előadást tartott nemzeti himnuszunk szerzőjéről, a keletkezési körülményekről, valamint arról, hogy más országok himnuszaival összevetve milyen kiemelt szerepe, jelentősége van a miénknek. Nagy Attila SchP ig. |
Kitüntették Szabó Erzsébetet, a Dugonics András Piarista Gimnázium testnevelőtanárát |
|
A Magyar Diáksport Szövetség kitüntetését vehette át múlt héten a Dugonics András Piarista Gimnázium testnevelője, Szabó Erzsébet. Mint arról korábban beszámoltunk (2016. január 13.:Tornatermük sincs, mégis sikeresek a diákolimpián), tizenöt iskola és húsz testnevelő tanár vehetett át díjat a fővárosban, olyanok, akik a legjobban teljesítettek az elmúlt tanév diákolimpiai versenysorozatán. Az iskolák közül a pusztamérgesit tüntették ki, a pedagógusok közül pedig Csongrád megyéből egyedüliként a városszerte ismert atlétikaedzőt ismerték el. – Immár huszonnégy éve tanítok. Korábban a Széchenyi-gimnáziumban és most a piaristáknál is mindig volt országos döntős diákom – mesélte Szabó Erzsébet. Nem csak diákolimpikonokat nevelt azonban: 2014-ben a középiskolások mezeifutó-világbajnokságán csapata képviselhette hazánkat Izraelben, mivel előző évben ők nyerték meg a diákolimpiát. A világ legjobbjai között pedig a fiúk a 10. helyen végeztek. A pedagógus azt mondja, minden diákjában azt keresi, az atlétika mely ágában lehet tehetséges, függetlenül attól, hogy esetleg más sporttal foglalkozik. – A kézilabdások például kiváló kislabdahajítók és sprinterek – mondta. Az így kiválasztott tehetségeket aztán külön is edzi: akár testnevelésórákon, akár délutánonként. – Szerencsés vagyok, hiszen egész nap itt dolgozok, az SZVSE edzőjeként is az iskola pályáit bérlem. Így alkalmazkodni tudok a gyerekek időbeosztásához, amikor ráérnek, edzünk. Ráadásul ebben az iskolában nemcsak a feltételek, hanem minden más is adott. A sporttagozaton mentorálunk is, hiszen élsportolók is járnak hozzánk. Őket egy-egy tanár segíti, hogy a rengeteg edzésük mellett a tanulmányaikkal is tudjanak foglalkozni. Mindenki láthatja tehát, hogy a tanulás és a sport összeegyeztethető, és bár egy diákolimpiai dobogó többéves munka eredménye, nem lasszóval kell összefogdosni a csapattagokat, hanem dicsőségnek tekintik, ha bekerülhetnek a keretbe.
Szöveg: Tímár Kriszta, Délmagyarország |
Varga László emlékéremmel tüntették ki Dr. Szajki Károlyt, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főorvosát |
|
Hatodik alkalommal adták át a Varga László kereszténydemokrata politikus és drámaíró tiszteletére alapított Keresztény Közéletért Emlékérmet a Bozsó-gyűjteményben. A kitüntetést minden évben olyan embereknek ítélik oda, akik a keresztény közéletiséget magas színvonalon, termékenyen, hitelesen jelenítik vagy jelenítették meg. A szervezők tavaly a pedagógusokra, ebben az évben pedig az orvosokra fókuszáltak, így a Keresztény Közéletért Emlékérmet ezúttal Dr. Ábrahám György bajai háziorvos, Dr. Kishonti Roland gyermeksebész, a kameruni Fontem kórházának intézetvezetője, Dr. Szajki Károly, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főorvosa, valamint Dr. Velkey Györgyigazgató-főorvos, a Magyar Kórházszövetség és a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke kapta. Szeretettel gartulálunk minden kitüntetettnek, különösen is Dr. Szajki Károly főorvos úrnak, gimnáziumunk egykori diákjának, a kecskeméti Piarista Iskolát támogató Koháry István Alapítvány kuratóriumi tagjának. Nagy Attila SP igazgató, Kecskemét
Dr. Szajki Károlyról:
Forrás: Bács-Kiskun Megyei Kórház |
A Vigilia pályázatának eredményhirdetése |
|
2015 elején pályázatot hirdetett a Vigilia folyóirat "A keresztény értelmiségiek szerepe korunk társadalmában" címmel. December 4-én tartották a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében a pályamunkákat értékelő ünnepélyes eredményhirdetést. A nyolcvanéves folyóirat pályázati kiírására nyolcvan pályamű érkezett. Idén két irányban is tágították a megszólítottak körét – tudtuk meg Lukács László SP főszerkesztőtől: a 30 év alattiak számára junior kategóriát hirdettek, és ökumenikusan is megnyitották a pályázatot. Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora köszöntőjében azt a kíváncsiságát fogalmazta meg, vajon a Vigilia pályázatára érkezett dolgozatok mennyire tudták elkerülni a korunkban oly divatos jelszavakban való gondolkodást. Képesek-e túllépni ezen, és fel tudnak-e tárni szellemi tartalmakat – vetette fel az intézmény rektora.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a bírálóbizottság elnöke és a
pályázat fővédnöke nyitotta meg az eredményhirdetést. Az érsek a pályázatot kiíró Vigilia 80
éves fennállása feletti örömét kifejezve úgy fogalmazott: a 40-50 év átlagéletkort megélő
folyóiratok között matuzsálemnek számít a katolikus kiadvány. Mellette rendszerek változtak, életerejét
megmaradása mutatja. A pályázat témája kapcsán kifejtette: a hit nemcsak bizalom, hanem igazságok elfogadása is, az
értelem meghódolása Isten előtt. Az értelmiségi lét feladata, hogy az értelem megközelítésében is
megtalálja az Istenhez vezető utat. Úgy vélte, a pályamunkákban világosan tetten érhető az útmutatás
igyekezete.
Szöveg: Trauttwein Éva/Magyar Kurír |
Piarista cserkész Japánban |
|
2007-ben még újonc cserkészként beszéltük meg az akkori őrsömmel, hogy jelentkezünk majd a Japánban tartandó Cserkész Világtalálkozóra. Ez a gondolat a megbeszélés után sok évre elfelejtődött, aztán 7 évvel később a határidő utolsó napján hirtelen felbuzdulásból jelentkeztem a válogatóra, ahol bizonyítanunk kellett rátermettségünket, hogy a legnagyobb cserkész nemzetközi rendezvényen képviselni tudjuk hazánkat. A válogatót követően végtelennek tűnő várakozás után megkaptam az e-mailt, hogy részt vehetek az egy évet felölelő felkészítésben, ami számos buktatót hordozott magában. Legnehezebb feladatunk a támogatók szerzése volt, akiktől legalább 500 ezer forintot kellett összegyűjtenünk. A saját összegyűjtött pénzem mellé a váci Piarista Gimnáziumtól, a Reménység Egyesülettől, közeli és távoli rokonságomtól és kedves barátaiktól, Beer Miklós és Varga Lajos püspökatyáktól és más ismeretlen adományozóktól kaptunk pénzt, amit ezúton is szeretnék hálásan megköszönni. Ebben az egy évben továbbá havi rendszerességgel gyűltünk össze hasznos ismereteket szerezni Japánról, más kultúrákról és nem utolsó sorban egymásról, hogy egy csapatként tudjunk kint élni.
Végül a sok munkának nem maradt el a gyümölcse sem: 2015. június 24-én összegyűlt a teljes magyar kontingens a
nagykovácsi kastélyban, hogy innen kiindulva, több hullámban hagyjuk el Ferihegyről Magyarországot. Nem szeretnék napra lebontottan, felsorolásszerűen írni, ezért ahogyan eszembe jut, úgy mesélek, de megpróbálom tartani az időrendet. Sötétben érkeztünk meg a regisztrációhoz, és amíg vártunk arra, hogy megkapjuk a szállásunkat éjszakára, gondolkodás nélkül játszani, csatakiáltani kezdett a magyar csapat. A punnyadó, táskákon ülő, fáradt, más távoli országokból érkezett cserkészek felélénkülve álltak be a magyar cserkészek lelkes hadába. Tőlünk harsogott a környék, és gondolatainkban ezek a hangok zsongtak: „Végre itt vagyunk! Megérkeztünk! Testvérek között vagyunk!” A félszigeten három résztvevői és egy segítői nagy altábor volt, az elhelyezkedésükről elnevezve, ezen belül több kerületet foglaltak magukba, amik Japán hegyeiről kapták nevüket. Ezeken belül voltak a különböző kontingensek rajainak körletei. A Cholnoky Jenő raj, aminek a tagja voltam, az Északi altábor, Bandai hegyről elnevezett kerületében, a 3-as számú körletet kapta, ami szerencsénkre az altábori sátor mellett volt, közel a felszerelések és az étkezéshez szükséges alapanyagok kiosztásának a helyéhez, de szerencsétlenségünkre az Északi altábor volt a legmesszebb a Magyar Csárdától, ami a Magyar Kontingens központi helyéül szolgált. Így ha a rajunk magyar ételre vágyott vagy találkoznia kellett a teljes kontingensnek megbeszélés, fotózás vagy buli miatt, 45 perces út állt előttünk, amit gyakran a legnagyobb hőségben kellett megtennünk, legtöbbször menetelve, mivel a menetelés egyedi magyar cserkészszokás. Amikor egy raj magyar cserkész (40 fő) feszes menetben, tiszta, betűrt egyenruhában (más országokban nem egyértelmű a rendezett egyenruha) és harsogó hangon énekelve lép egyszerre, nem volt az az ember, aki meg ne bámult volna minket. Akadtak sokan akik tapsoltak, fotóztak, videóztak, sőt még voltak akik mögénk beállva csatlakoztak a menethez. Ilyen formában nap mint nap találkozhattak velünk az utcákon közlekedve, mikor a programjainkra mentünk, de több alkalommal, mikor az egész Magyar Kontingens együtt volt láthatták ugyan ezt kb. kétszáz fővel is. Harmincnégyezren voltunk a szigeten. Ez nagy távolságokat, sorban állást és szervezési nehézségeket okozott. De okozott mást is: mi mind ugyanazért a célért érkeztünk meg Japánba, és egy közösség tagjai voltunk, a cserkész közösségé. Ez a testvériség tudat egy olyan légkört teremtett, ami áthidalt minden előítéletet. Őszinte bizalommal fordulhattunk bárkihez, és mindenki a másik ember tettei alapján alakította a véleményét az adott országról és kultúráról. Emiatt mi magyarok is igyekeztünk mindent megtenni, hogy jó hírét keltsük országunknak. Különleges táborkaput építettünk, amihez a dzsembori legmagasabb zászlórúdját erősítettük saját kezünk munkája által, és felhúztuk rá a magyar trikolort. A felkészülés hatására összeszokott csapatként utaztunk ki (más csapatokkal ellentétben, akik a repülőn látták egymást először), így jól tudtunk teljesíteni, ha csapatmunkára került a sor egy egy programon, mint például a vizes programunkon, a táborépítésnél vagy akár csak mikor a vezetőnk utasításait kellett végrehajtani. De nem voltunk azért mindig együtt. Sok szabadidőt kaptunk az ismerkedésre és a szórakozásra is.
(...)
Programjaink közül még érdemes megemlíteni két táboron kívüli eseményt. Az egyik nap Hirosimába
vittek minket buszokkal. Aznap nagy hőség volt, még az átlag magas hőmérséklethez képest is, ezért a menetelés
és sorban állás után a légkondicionált buszra való felszállás mennyei felüdülés volt. A
japán precizitást bizonyítja, hogy egy holland IST-s (segítő) lány volt beosztva mellénk a rajvezetőnkön kívül,
aki szintén minden pihenő leszállás után a felszállásnál számolt minket, és a
kiállításon is végig velünk kellett lennie. Az odafele úton egy rövid rajzfilmet néztünk meg az
atombomba-katasztrófáról, aminek a végén az újjáépített kiállítóház és
park is megjelent, így a rajzfilmben látott helyszíneken sétálhattunk később. A kiállítóházban
részletesen megismerkedhettünk a robbanás előzményeivel, körülményeivel és a nap lefolyásával reggeltől
estig, hogy a reggeli iskolába/munkába meneteltől, hogyan jutottak el a fekete esőig estére, aminek nyomát egy kiállított
faldarabon nézhettük meg. Állt a park közelében egy keresztény katedrális is, amit a robbanás utáni
formájában hagytak meg. Hátborzongató volt látni a romos épületet, olvasni a történeteket, szembesülni a
túlélők sérüléseivel és kínjaival, találkozni a halottak használati tárgyaival és belegondolni,
hogy például a kiállított háromkerekű biciklin, aznap még egy kislány vagy kisfiú tekert. Tomori Pál, váci piarista diák Teljes beszámoló: http://vacipiar.blog.hu/2016/01/12/piarista_cserkesz_japanban |
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Zsigmond Vilmos piarista öregdiák |
|
Meghalt Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr, volt piarista diák, jelentette honlapján a Variety című amerikai filmes szakfolyóirat.
Zsigmond Vilmost a San Franciscótól délre fekvő Big Sur településen, álmában érte a halál január
elsején, kevéssel éjfél előtt - mondta el az MTI-nek Romwalter Béla, az elhunyt Oscar-díjas operatőrrel közösen
indított Sparks vállalat vezetője. Hozzátette: Zsigmond Vilmos valószínűleg veseelégtelenség következtében halt
meg a Csendes-óceánhoz közel fekvő kaliforniai házában, ahová karácsonykor ment fel.
„Rengeteg szeretetet kapott” Magyarországon
85. születésnapján a Ludwig Múzeumban, kiállítás keretében köszöntötték
Zsigmond Vilmos 1930-2016
"A világítás mestere, a fény művésze"
A zseni
A szülőföld mindig fontos volt
Kitüntetések sora forrás: origo.hu és hirado.hu |