A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Piarista Öregdiákok!

A Hagyományörző Bizottság tagjai minden évben csoportosan látogatnak el halottak napja alkalmából a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe és az Új Köztemetőbe gyertyát gyújtani egykori tanáraink, az elhunyt piarista atyák sírjánál. Kincs Lajos, Kemenes László, Mészáros Gábor, Takács Ervin, Tuba Iván, Pázmándy György..., hogy csak az ott örök nyugalomra helyezett azon atyákat említsem, akik már a fiatalabb generáció tagjait is tanították.
Ezúton tájékoztatunk minden kedves érdeklődőt arról, hogy halottak napja alkalmából ebben az évben is lesz temetőlátogatás. Kérjük ugyanakkor a fiatalabb piarista öregdiákokat is, hogy csatlakozzanak! Gyertek! Legyünk jelen minél többen ezen a szép hagyományörző megemlékezésen!

Az idei temetőlátogatás időpontjai és helyszínei:
2015. október 29., csütörtök találkozó 15:00-kor a Fiumei úti Nemzeti Sírkert bejáratánál.
Imát mond: Ruppert József Sch. P.

És -idéntől másik napon (!)-, 2015. október 30-án, pénteken találkozunk a Rákoskeresztúri Sírkert - Új Köztemető bejáratánál 15:00 órakor.
Imát mond: Borián Tibor Sch. P.

Mindkét napon a bejárattól csoportosan sétálunk ki a sírokhoz.

A jövőben várjuk azon fiatal piarista öregdiákok jelentkezését, akik a temetőkben a piarista sírok rendbetételénél szívesen és rendszeresen közreműködnének.

Barátsággal

A Hagyományörző Bizottság nevében Mikecz Tamás, illetve Bognár László, a piarista sírok rendbentartásának diákszövetségi felelőse.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2015. október 13-án elhunyt Fehér János piarista öregdiák, piarista confrater, Diákszövetségünk korábbi alelnöke, választmányi elnöke és 2006-2010 között főtitkára.
Lelki üdvéért a szentmiseáldozatot 2015. november 4-én, szerdán 17 órakor mutatunk be a Piarista Kápolnában (Budapest, V. Kerület, Piarista utca 1.).

Temetése Előszálláson lesz.

Nyugodjék békében!
 

Szegheő József temetése, 2015. október 1.

Kedves gyászoló Családtagok, kedves Rendtársaim, gyászoló közösség, kedves Barátaink!

Jézus Krisztus János evangéliuma szerint Isten egzegétája volt: feltárta, életszerűen megmutatta nekünk Isten igazi mivoltát. S megtanított minket arra, hogy Isten valójában olyan, mint egy édesapa. Ő a mi Atyánk. S a most hallott evangéliumi részletben arról beszélt Jézus, hogy Isten, a mi Atyánk otthont készít nekünk. Úgy, mint ahogyan egy édesapa vagy egy édesanya teszi: otthont készít gyermekeinek, akiket szeret. A szülők egyik legfontosabb feladata, hogy otthonossá tegyék gyermekeiknek ezt a világot, azáltal, hogy kialakítják közös otthonukat.
S valójában mindannyian erre a mennyei, az Atya által készített otthonra vágyunk. Nem csak odaát, hanem már itt, a földön is. Szent Ágoston szavai: „inquietum est cor nostrum, donec requiscat in te”, amelyeket a Vallomások elején ír, mutatják, hogy egész életét össze tudja rendezni ennek a nyugtalan keresésnek az ívében. S így vagyunk ezzel mi is, mindnyájan. Életünk Isten keresésében, s az atyai házhoz való oda vagy sokszor inkább vissza-vissza-találásban zajlik. S életünk valamiképp tükörképét is adja annak, hogyan s mennyire kerültünk közel – néha tudva, néha észre sem véve – az atyai hajlékokhoz.
Szegheő József rendtársunk, vagyis Totya, ahogyan mindnyájan hívtuk őt, sokak számára lett atya, barát és társ az isteni otthon felé vezető ösvényeken.

Különös, kicsit különc diák is volt ő a kecskeméti iskolánkban, meglepte tanárait, amikor piaristának jelentkezett. Matematika-fizika szakos tanárnak készült a növendékévei alatt, s felszentelése után visszakerült az alma materbe, s ekkor már ő adta tovább osztályfőnökként, tanárként, prefektusként mindazt a jót a diákoknak, amit annak idején ő maga kapott: figyelmet, oktatást, nevelést, kirándulást, azt a sok mindent, ami hozzátartozik a piarista diákléthez. S érdekes színfolt volt ő: reálszakos tanárként a humánum kútfője. Lelkesedett a művészetért, a kultúráért: zenéért, irodalomért, filmekért. S mindazt, amit gyűjtött, oly szívesen megosztotta mindenkivel: Kecskeméten még elsősorban diákokkal és rendtársaival, később sok-sok kollégájával. Szobája nyitva állt a beszélgetést keresők előtt, s fiatalokból gitáros csoportot alakított, az ún. Totya-showt. A fiatalok számára jele volt ez annak, hogy az Egyház tud fiatalos lenni, hogy a fiataloknak helyük van az Egyházban. Hogy az Egyházban, amely vallja magáról, hogy „semper reformanda”, valóban működnek friss, alakító erők.
Korán, már növendékévei alatt megismerkedett Bulányi György rendtársunkkal, Gyurka bácsival és az általa alapított-összefogott közösséggel, a Bokor közösséggel. Rátalált az ő körükben valami olyasmire, amire – talán kimondatlanul is – vágyott eddig: a közösségi Jézus-követésre, e követés radikalitására, e követés közösségi megosztására. S persze biztosan volt ebben vagányság is, a különös, a tiltott öröme. Szépen megfért benne egymással a piarista rendhez tartozása, piarista identitása, s a Bokor közösséghez tartozása. Talán azért is, hiszen Gyurka bácsi is, akinek személyisége meghatározó volt a bázis közösségek alakulásában, maga is gyökereinél piarista volt: lelkiségét, spiritualitását, Isten keresését is meghatározta az intellektuális jelleg, a megértésre való törekvés. S Totya rendi közösségünkből szintén hozta a szellemi igényességet és tágasságra való nyitottságot. Kalazanci Szent József hű fiaként nem rettent meg a különböző szellemi irányoktól, meg volt győződve arról, hogy az Igazság végső soron egy, s sokféle út vezet Felé. A Totya-tárban épp ezért a legkülönbözőbb írásokat, szövegeket találjuk. Ortodox és unortodox megfér itt egymás mellett, hiszen nem kell versengeniük. Mindaz, ami igényes, szép, elgondolkodtató, helyet kapott szellemi kincstárában. S épp ezért tudott provokatív is lenni, kérdéseket felvetve, olykor csak egyszerűen útjukra bocsátva őket. Hogy ő mit is gondolt ezekről, nem mindig tudtuk. Sokszor bizonytalanságban tartott minket afelől, hogy valójában ő mit gondol. Az értők, akik – ahogy mondani szoktuk – akik a totyizmusban járatosak voltak, tudták őt dekódolni, közvetíteni a többiek felé. Mások talán bosszankodtak rajta. Sokszor tapasztaltuk, hogy inter-textuális létező volt: szövegek – s persze képek, filmek, zenék – hivatkozásai között élt. Ezek együtteséből állt össze vagy sejlett fel a jelentés, amelynek maga is hordozója volt.
Szegeden azután alapító atyává lett. A frissen újraalapított szegedi iskolánk, piarista jelenlétünk meghatározó, karaktert adó személyisége volt ő. Sokak számára ő volt az igazodási pont: hogy mit is jelent a piarista iskola, hogyan is formálódik a piarista pedagógus, mit is takar a piarista védjegy, az ő személyével fonódott össze. Szinte mindig otthon volt, s így elérhető volt: egy jó szóra, szükséges tanácsra, enyhítő bosszankodásra, jóleső poharazásra, közös álmodozásra és közös alkotásra. Atyja és testvére lett sokaknak: esketett és aztán gyermekeket keresztelt, és segített akin és ahogyan tudott – jó szóval, filmekkel, szövegekkel, vagy éppen adományokkal – nagyon érzékeny és figyelmes volt erre.
S felismerte, hogy az új helyzet, a magyar piarista világ alakulása és az új körülmények merre hívják őt és a közösséget. Természetesen nyitotta meg most már nem csak saját életterét, de a rendházat is a kollégák előtt, hogy ott ők is otthonra találjanak. Tudta, hogy a személyes közelség és közösség, a barátság sző olyan szövetet, amely azután hordozni tudja az iskolás mindennapok terheit és küzdelmeit.
Betegsége meglepetés volt, de valamiképp életmódjából is következett. Nem kímélte magát. Inkább elemésztette. Miközben életet adott sokaknak, mintha a maga életét kevésre tartotta volna. Az utolsó években sokat emlegette a halálát is. Mors et vita duello conflixere mirando – mintha az élet és a halál között küzdött volna benne. Kritikái, olykor keserűsége inkább az utóbbiról, kedvessége, humora, szolgálatkészsége pedig az életről szólt és tanúskodott.
Az atyai ház emléke vagy mélyen szívünkbe írt vágya vezet minket életünkben. Kerülőutakon is, zsákutcákba futva, mégis Isten által kisimogatva, egyengetve. Szegheő József rendtársunk, Totya is az atyai-anyai házat kereste életében, ahol otthon lehet, ahol elfogadásra talál, ahol megnyugodhat. S életében sokak számára teremtett otthonosságot, szerethető – mert szeretettel teli – közeget és közösséget. S ő maga is tudott szeretetet elfogadni: szobája tele volt és van személyes emlékekkel, ajándékokkal, amelyek emlékeztették fontos személyekre, találkozásokra, kapcsolatokra. Ezért is volt olyan szerethető, mert éltette a szeretet, a figyelem.
Most, amikor utolsó útjára kísérjük Őt, szívből hálát adunk Istenünknek, Mennyei Atyánknak, azért, hogy nekünk adta őt, hogy kapcsolatban lehettünk vele, hogy része lett életünknek, s része lettünk az ő életének. S hálát adunk, hogy most, rövid intenzív szenvedése után odatalált az atyai hajlékokhoz, a szeretet forrásához és teljességéhez, ahol már számunkra elképzelhetetlen szimfóniába olvad és rendeződik össze minden gondolat, szöveg, zene és film. Alighanem kedvesen mosolyog ő most szemüvege mögül – amelyre valójában már nincs is szüksége –, s barátsággal tekintve ránk, talán ezt üzeni: „Ahol vagyok, mindig erre vágytam, s amit adni tudtam, mind innen fakadt. Örüljünk közösen, együtt otthont adó Istenünknek, Ti ott, én már itt”.

Amen.

Mai napon (2015. október 08. - a szerk.) hivatalosan is elindult az egyházi szektorhoz kötődő állásokat hirdető www.egyhaziallas.hu portál. A hiánypótló kezdeményezés mögött hét, közoktatási intézményeket fenntartó szerzetesrendből álló konzorcium áll, amelynek vezetője a Piarista Rend Magyar Tartománya. A projekt a TÁMOP-3.1.17-15-2015-0005 azonosítószámú, „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” elnevezésű uniós pályázat keretében valósul meg.

Hét, közoktatási intézményeket fenntartó szerzetesrend összefogásából született 2015 tavaszán az a TÁMOP-3.1.17-15 számú felhívásra benyújtott pályázat, melynek keretében a rendek 180,38 millió forint európai uniós támogatást nyertek intézményeik fejlesztésére.
A Piarista Rend Magyar Tartománya által vezetett Szerzetesi Konzorcium tagjai a Boldogasszony Iskolanővérek, a Congregatio Jesu, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány valamint a Szalézi Intézményfenntartó. A konzorciumban részt vevő szerzetesi iskolák és óvodák - összesen 28 intézmény – lefedik az ország teljes területét, s több mint 1.300 pedagógussal végzik 15.000 gyermek keresztény szellemű nevelését, oktatását.
A projekt során, júniusban kialakításra került egy olyan újszerű állásportál beta verziója, amely a történelmi egyházak fenntartása alatt álló intézmények hirdetéseit tartalmazza oktatási, szociális és egészségügyi területen. A portál hiánypótló jellege abban nyilvánul meg, hogy ez idáig álláshirdetési szolgáltatást koncentráltan még senki nem nyújtott a vallásos értékrendet magukénak valló vagy erre nyitott álláskeresőknek, sem a történelmi egyházi fenntartású intézmények számára. Az egyházi állást keresők, főképp a pedagógusok egy helyen megtalálhatják az összes számukra fontos hirdetést, nem kell minden intézménynél külön érdeklődniük az álláslehetőségek iránt. Hasonlóan az állást kínálók is egy helyen hirdethetnek, nem kell különböző, akár költségesebb felületeken megjelenniük.
A beta verzió időszakában, amely nagyságrendileg negyed évet jelent, az intézményi hirdetők száma csaknem 100-ra nőtt, s közel 5300 felhasználója lett az oldalnak.
A holnap üzemeltetését és fenntartását a Servitor Pro Multis Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. látja el, ami egyházi tulajdonú és egyházi ügyfélkörnek szolgáltató cég.

A felületet a létrehozók folyamatosan fejlesztik. Jelenleg olyan funkciókkal is ellátják, mint például az előre beállított szempontok szerinti szűrt állásokról szóló hírlevél szolgáltatás. A kezdeményezést a közeljövőben szeretnék színesíteni azzal is, hogy vallásos értékrendet magukénak érző cégek számára is megnyitják az Egyházi Állásportál kapuit, biztosítva ezáltal is az állásportál önfenntartó működését.

Forrás: Szathmáry Melinda/Piarista Rend Magyar Tartománya

A Piarista Szalon a Magyar Piarista Diákszövetség szervezésében indult 2015-ben; október 15-én került sor második találkozójukra, melynek kitűzött témájáról – „Keresztény közéletiség – hitünk és értékeink képviselete a mai Európában” – Török Csaba, Komáromi László és Oberfrank Ferenc beszélgetett.

Budapesten, a Café Pióban rendezett est kezdetén Török Bernát szervező, a diákszövetség főtitkára felvezette a témát: a közéletiség és a keresztény erkölcs viszonyát, melynek választásával egyben tisztelegnek is a Piarista Diákszövetség első elnöke, az idén nyáron elhunyt Zlinszky János professzor előtt, akinek keresztény hitelessége kiemelkedő példa a hit útját közéleti hivatásban keresők számára. Török Bernát felidézte Zlinszky János szavait, mely szerint a Diákszövetség alapításakor az egyik legfőbb szándékuk az volt, hogy „önállóan gondolkodó emberek közösségét” hozzák létre. A piarista öregdiákok közössége ezt a célkitűzést ma is aktuálisnak és sürgetőnek tartja, és hozzá kíván járulni ahhoz, hogy legyen tere a fontos kérdéseinkre értelmes, autonóm válaszokat kereső párbeszédnek. A Piarista Szalon ilyen „igazságkereső fórum” szeretne lenni.
A Szalonba jellemzően piarista öregdiákokat vagy szerzeteseket hívnak meg beszélgetni, de ettől szívesen el is térnek, mint például most Török Csaba esetében. Török Csaba teológiai tanár, az MKPK TV-referense beszélgetőpartnere Komáromi László jogász, jogtörténész, a PPKE jogi karának dékánhelyettese és Oberfrank Ferenc kutatóorvos, bioetikus, a Piarista Diákszövetség jelenlegi elnöke volt.
A kerekasztal három fordulója során a vendégek először helyzetképet adtak, diagnózist állítottak fel a címben megadott témában, majd a jövőképet vázolták, végül pedig azt fejtették ki, mit kell tenni ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetből kimozdulhassunk, elmozdulhassunk.

Komáromi László felidézte a Keresztapa című film egyik jelenetét, melyben Albino Luciani bíboros a hozzá ellátogató Don Corleonénak felmutat egy szökőkút vizéből kiemelt nedves kavicsot, majd széttöri és megmutatja a keresztapának száraz belsejét, mondván, ugyanez történt az európaiakkal is: évszázadok óta körülveszi őket a kereszténység, Krisztus mégsem itatta át őket. Valóban, abban, ami általában szemünkbe ötlik Európa és hazánk aktuális ügyeiből, ritkán lehet észrevenni, hogy keresztények lennénk. Azonban személyes szinten sokunknak van tapasztalata a Szentlélek működéséről, ami reményre ad okot – hangsúlyozta Komáromi László. A jelenkori Európát jobban szemügyre véve is felfedezhetünk keresztény értékeket, jóllehet néha észre sem vesszük őket, annyira alapvetőek. Ilyen az emberi méltóság tisztelete, mint alkotmányos követelmény, a felebaráti szeretet, amelyre végső soron visszavezethetők a szolidaritási elven nyugvó társadalombiztosítási rendszereink, valamint az egyenlőség gondolata, amely az Isten előtti egyenlőségen alapul.
Európa nyugati felét korábban és erősebben érintette a modern kori bevándorlás és befogadás kérdésköre, mintha előrébb is tartanának ezen a területen. Magyarországon erősnek tűnik az idegentől való félelem; a félelem, hogy előbb-utóbb a mi kárunkra akar majd érvényesülni, aki nálunk keres boldogulást – fogalmazott Komáromi László.
Török Csaba felidézte XVI. Benedek kritikus gondolatát: létezett-e egyáltalán egy teljességgel keresztény Európa, amelyet átjárt mélységeiben a hit? Az evangélium távlatában azt mondhatjuk, hogy nincsenek keresztény kontinensek, keresztény intézmények – keresztény emberek vannak. Kultúránk a szövet, melyben megéljük a hitünket. Az eredeti kérdést talán úgy lehetne átfogalmazni: egy európai kultúrájú ember hogyan tud ma keresztény lenni?
A kereszténység lényegét éppen a kontrasztban lehet meglátni, az uralkodó szellemiséggel szembemenő döntéseinkben, például az életvitel terén.
A kirekesztés problematikájához hozzátartozik az is, hogy a keresztény ember maga is idegennek érzi, érezte magát; ahogy az Egyiptomban idegenként élő ószövetségi nép, úgy a korai keresztények is idegennek érezték magukat: „nincs ezen a földön maradandó lakásunk”; vagy ahogy a nap szentje, Avilai Szent Teréz fogalmazott: „az egész élet nem egyéb, mint egy rossz fogadóban töltött éjjel” (ld. A tökéletesség útja). A keresztény olyan ember, aki „nem volt nép, de most néppé lett” (ld. 1Pt 2,10), mivel az Isten elfogadta őt, vagyis idegen volt, aki a hitben befogadást nyert – ezt a gondolatsort érdemes továbbgondolni a kirekesztés-befogadás problematikája kapcsán.
Török Csaba kiemelte, hogy Ferenc pápa a szinódus megnyitásakor, II. János Pált idézve, biztatott a bűnösök szeretetére és korunk szeretetére – az üres moralizálás elszakít minket, nem összeköt.
Max Webert idézte, aki azt írta: a hatalom korrupt és korrumpál – tehát ez a hatalom természete. Jézus tudatosan a feje tetejére állítja az ezzel kapcsolatos társadalmi normákat: arra hív, hogy a legnagyobb legyen mindenki szolgája. A hatalom világa a saját logikája szerint működik, ebben keresztényként helyt állni rendkívül nehéz.
Oberfrank Ferenc feltette a kérdést, vajon csak Magyarországra jellemző-e a napjainkban érzékelhető csalódottság. A válság jóval általánosabb – mondta –, nem csak erre az országra, erre a régióra, erre a kontinensre jellemző; nem érdemes úgy közelíteni a kérdéshez, hogy már megint mi rontottuk el, már megint mi választottunk rossz utat.
A politikusoktól vártunk sok mindent; azt vártuk, hogy ezentúl kompetens emberek, tisztességesen fogják intézni az ügyeket – ez a reményünk nem igazolódott be. Meg kell vizsgálni, mi a mi felelősségünk. Problematikus maga a modell; az európai ember diadalútját véltük felfedezni korábbi korok történéseiben. Európa bizonyos történeti szakaszaiban önkényesen értelmezte a kereszténységet, és amikor a világ most felelősöket keres, okkal találja meg az európai kultúrát, fejlődési modellt.
A politika problémájához hozzátartozik, hogy olyanokra vállalkozik, amiket nem tud teljesíteni. Emiatt túlságosan átpolitizálódtak olyan területek, ahol valójában a politikának nem lenne meghatározó, csak kisegítő szerepe. Emögött részben hiányok állnak, amit a politika érzékel, és szívesen magára vállalja a kitöltését, ez viszont visszaélésszerű helyzeteket eredményez. Jó hír viszont az, hogy ebbe nem kell belenyugodni: az értéktudatos emberek tudnak változtatni mindezen.
A második kör a jövőképről szólt. Török Csaba XVI. Benedek képét használta: az egyház mint kicsiny nyáj – ennek van jövője valószínűleg: a kicsi, összezárt, szolidáris közösségekben létező egyháznak. Vagy lehet szigetként is gondolni az egyházra: amikor minden változásban van, az adott közösség felvállalhatja, hogy ő ott van, jelen van, várja és szívesen látja az arra járókat, akik kiköthetnek náluk. Hasonlóan hasznos oázisként gondolni az egyház közösségeire, akikhez oda lehet menni a sivatagban, amikor a lelkünk maga is sivatagossá vált.
Bergoglio érsek annak idején Buenos Airesben szociológiai mérések segítségével vizsgálta a városi vallásosságot. Ennek eredményeképp vált láthatóvá, hogy a templomoktól 2,5 kilométerre megszűnik a templom minden vonzó és megtartó ereje; ezért is olyan fontos, hogy a közösségek bontsák le magukat még kisebb közösségekre, és mindenhol legyen valaki, aki fogadja a betérőket, akár csak egy apró kis helyiségben.
Komáromi László a jövőt illetően bízik abban, hogy korlátozott emberi képességeink mellett azért működésben van a Szentlélek is. Ha csak az emberi tényezőt látjuk, kicsit borúsnak tűnhet a helyzet az európai kultúra és a keresztény értékek érvényesülése tekintetében is. Ha a Szentlelket is számításba vesszük, és bízunk megújító erejében, akkor sok mindenre képesek lehetünk: tudatosíthatjuk és megélhetjük értékeinket, tanúságot tehetünk róluk és vonzó példává válhatunk, feltéve, hogy mindezt hitelesen tesszük.
A befogadás kérdésköre kapcsán Maróth Miklós professzor és Henri Boulad atya közelmúltbeli megszólalásaira hivatkozott. Maróth Miklós szerint Nyugat-Európában ötven, Kelet-Európában száz éven belül az iszlám lehet többségben. Komáromi László szerint azonban ha a Lélek belső indíttatásait is komolyan vesszük, akkor akár missziós küldetésünket is megélhetjük ebben a helyzetben, hiszen „házhoz jönnek” azok, akiket az Úr, legyenek akár afrikaiak vagy ázsiaiak, ugyancsak meghívott az Örömhírre.
Komáromi László hangsúlyozta: a politikusoktól annyit azért elvárhatunk, hogy szolgálják a közjót, a közjó pedig értékrendet feltételez. A modern demokráciák egyik alapgondolata, hogy erről a szolgálatról a vezetők számot kell hogy adjanak a kormányzottaknak, a mi feladatunk tehát az, hogy számon kérjük rajtuk az értékelvű politikai cselekvést.
Oberfrank Ferenc bízik egy élet- és teremtőképes társadalom létrejöttében, amely mozgósítani tudja az erőforrásait: a hitet is magában foglaló hagyományt, a kritikusan értelmezett tudományt és a közösségi párbeszédet. E párbeszéd rendeltetése az igazságkeresés, a teljes közösség előre vitele: így például a közös problémák megbeszélése, az összetartozás és a közös értékek tudatosítása, az erkölcsi normák karbantartása. A politikai tevékenység erre épül, de nem pótolhatja ezt.
Az ilyen párbeszéd nem akármilyen párbeszéd. Tilalmas a megfélemlítés, az arrogancia, a türelmetlenség, de a tekintély öncélú latba vetése sem megengedett. Tiltott a manipulálás is, így a hízelgés, a játék mások érzékenységével, vagy a technikai ügyeskedések. E párbeszéd alapvető jellemzője a megtévesztés, hazugság kizárása. Szükséges minden „másik” meghallgatása, amivel párosulnia kell a megnyilvánulás, az önkifejezés kötelezettségének, vagyis a saját vélemény, gond, elvárás megfelelő helyen, időben történő kifejtésének, el nem hallgatásának. A párbeszélők közös törekvése kell legyen minden tényező figyelembe vétele, nem csak ami hasznos, rokonszenves egyiküknek, másikuknak, vagy akár az egész társaságnak. Fontos elvárás a valamilyen okból – legyen az előítélet, testi-lelki-szellemi állapot, társadalmi helyzet, elfoglaltság, bármi egyéb – kirekesztődtek, önkifejezésükben gátoltak bevonása. A párbeszéd során meg kell valósuljon az eltérések, különféle álláspontok feltárása, mibenlétének, okoknak és következményeknek a megértése.
E párbeszéd célja mindig a teljes közösség – és nem egy-egy érdekcsoport, irányzat, kiemelkedő személyiség – előrehaladásának, érvényesülésének támogatása. Csak az ilyen párbeszéd remélhet bizalmat, ami nélkül nincs párbeszéd.
Így talán eljuthatunk az új fejlődési modellhez, ami talán éppen abban áll, hogy új munkamegosztást kell kialakítani az állam, a piac, a helyi közösségek és a családok között, s ennek megfelelően kell a jogot újraalkotni és a források telepítését is elvégezni. Ez könnyen lehet, hogy a keresztényektől sem idegen értékeken, elveken – karitász, szolidaritás, szubszidiaritás – alapul majd, akármi is lesz a jelzője.
És ilyen párbeszédre kell törekedni a társközösségekkel – muzulmánokkal, zsidókkal, buddhistákkal, konfuciánusokkal, ateistákkal – is, akik szintén szenvednek a közösségi életük torzulásaitól.
A harmadik kör témájából, a tennivalókból sok minden elhangzott már a jövőkép kapcsán is. Komáromi László hozzáfűzte ezekhez, hogy bár ambícióink lehetnek nagyok (például missziós küldetésünk kapcsán), cselekedni, előrelépni egyszerre csak szűk körben tudunk. Idézte napjaink egyik gyakran emlegetett jelmondatát: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” A cselekvést saját magunknál, a saját értékeink tudatosításánál és megélésénél kell elkezdeni, innen léphetünk tovább kisebb, majd egyre táguló körök felé. A Piarista Diákszövetség, a Piarista Szalon, a Magyar Katolikus Jogászok Társulása, és más hasonló szakmai körök példát mutatnak arra, hogy összefoghatnak az azonos területért, témáért felelősséget érzők. Miért ne alakíthatnának közösen gondolkodó csoportokat azok, akiknek az oktatás, a szociális ellátás, a környezetvédelem, a bioetika vagy például a hírközlés ügyéért való felelősségérzetük keresztény elkötelezettséggel párosul? Ezek a szervezetek egy-egy kérdésben kiérlelt álláspontot, jövőképet, sőt stratégiát is megfogalmazhatnak, s ha idáig eljutottak, azt el is kell mondaniuk. Az internet által nyújtott lehetőségek segíthetnek ebben, ugyanakkor számot kell vetni azzal is, hogy korunk embere túl van terhelve információkkal. Célzott, átgondolt kommunikációra van ezért szükség; tudni kell, kit is akarunk megszólítani. Nem moralizálni és ítélkezni kell, hanem élhető, szerethető alternatívát kell kínálni.
Ferenc pápa az Evangelii Gaudiumban arról beszél, hogy részesítsük előnyben az időt a térrel szemben – hívta fel rá a figyelmet Török Csaba. A problémák, gócpontok kapcsán uralmunk alá akarjuk vonni a valóságot, a „teret”, noha a valóságban az adott folyamat kibomlik az időben. Gyakran előre elhatározunk mindent, s úgy lépünk; elvárásokat támasztunk még az Istennel, a Szentlélekkel szemben is. Lelkipásztorként is jó nézni, a bárányok milyen indításokat éreznek; mint az Evangelii Gaudiumban olvashatjuk: van, amikor a pásztornak a nép között, sőt, a nép mögött kell haladnia.
Az itthoni helyzet kapcsán legfontosabbnak a „ne féljetek!” biztatását tartja Török Csaba. Ahol félelem van, ott nincs szeretet, pedig a szeretet maga Isten – tehát vagy félelem van, vagy Isten… A menekültválsággal kapcsolatban talán a legfontosabb, hogy az egyház vegye el az emberek szívéből a félelmet, mert aki fél, az bezárul, az nem veszi számításba Istent.
Oberfrank Ferenc úgy fogalmazott: állandó cselekvéskényszerben élünk, folytonosan döntéseket kell hoznunk. Sok esetben utólag döbbenünk rá, mibe is sodródtunk bele, gyakran mások figyelmeztetnek rá. A közösségbe ágyazottság ezért is annyira fontos: hogy legyen, aki figyelmeztet, felkészít.
Túljutva a történelmi igazságtétel időszakán keressük meg a magunk helyét a társadalomban. A fiatalabbakat is be kell vezetnünk a közösség életébe, irányításába, hagyományaiba – a piarista diákszövetség szintjén és az élet valamennyi színterén is.

A Magyar Piarista Diákszövetség története – a jelen formában – 1989 áprilisában kezdődött, amikor a Városmajori Templom kápolnájában sok száz résztvevő megalakította (újraalakította) a magyarországi (illetve a kárpát-medencei) piarista iskolák végzett diákjait tömörítő szervezetét. Az indulást olyan nevek fémjelezték, mint Antall József, későbbi miniszterelnök, Blazsek Andor, vagy Zlinszky János alkotmánybíró. A piarista rend részéről Jelenits István tartományfőnök adott segítséget. A szervezet kibontakozását Szűcs Ervin irányította.
A Diákszövetség jelenleg kilenc tagozatában mintegy háromezer tagot számlál. Elnöksége fogadóórát tart minden hétfőn a Duna-parti Piarista Gimnázium I. emeletén. Újságja, a Piarista Diák félévenként jelenik meg. Programjait honlapunkon is lehet olvasni.

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/parbeszed-piarista-szalonban-hitunk-es-ertekeink-kepviselete-mai-europaban

Fotó: Mikecz Tamás

Megjelent a Piaristák MA őszi lapszáma, amelynek fókuszában a rend 47. Egyetemes Káptalana, az országos jubileumok és a piarista múlt kulturális kincsei állnak.

Ízelítő a tartalomból:
- 47. Egyetemes Káptalan (Esztergom)
- In memoriam Szegheő József SP
- Pivár Ignác, a gyógypedagógus
- Piarista jubileumok: Mosonmagyaróvár 275 és Nagykanizsa 250 éves
- Interjú az ezüstmisés Lobmayer Imre atyával
- Megnyílt a Piarista Nővérek új oázisa Nagykárolyban

A lap elérhető a piarista iskolákban és templomokban, városi plébániákon.

Lapozható, internetes verzió: http://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_2015_02

Jó olvasást és böngészést kíván a Piarista Rend Magyar Tartományának nevében:

Szathmáry Melinda
szerkesztő

Az elmúlt esztendőben 275 éves fennállását ünneplő mosonmagyaróvári gimnázium tiszteletére tartott konferenciát 2015. szeptember 24-én a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, a Piarista Általános Iskolával és Gimnáziummal közösen „Szemelvények a mosonmagyaróvári piarista iskola történetéből” címmel, Mosonmagyaróváron, a régi városháza dísztermében (amelyet most a piarista iskola használ).

Az összejövetelt Pausits István önkormányzati képviselő nyitotta meg, aki beszédében elismerően szólt a piaristák mosonmagyaróvári tevékenységéről. Áldozó István, a megyei levéltár igazgató-helyettese, aki a konferencia levezető elnöke volt, szintén fölhívta a figyelmet a keresztény nevelés fontosságára, többek között Antall Józsefet, az egykori piarista diákot idézve.

Magyaróváron az 1739-ben Zsidanics István által életre hívott iskola alapításával kapcsolatban a legújabb kutatási eredményeket Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője ismertette. Elmondta, hogy –  a későbbi történetírókkal véleményével szemben – Zsidanics István, a gazdag helyi harmincados kifejezetten egy piarista iskola létrehozására adott 1736-ban végrendeletileg házat és pénzt a rendnek, sőt rokonsága és a helyiek amiatt aggódtak, hogy a "Poharisták szemlátomást orrán fogvást circa ingressum Ovariensem hurczolnak közönségesen bennünnket". Félelmük alaptalan volt, mert a rend tagjai, amint csak tehették, tanítottak a városban, egészen máig.
Ezután a győri megyei levéltár munkatársainak előadásai következtek. Hegedűs Zoltán az egykori iskola mindennapjairól vázolt fel életképeket, a fegyelmi problémáktól a kötelező csalánszedésig. Nagy Róbert az iskola egyik neves diákjának, Vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek az élettörténetét mutatta be, amely a magyaróvári kisgimnáziumtól vezetett a vezérkari főnökségig és a mártírhalálig. Dancsecz Mónika igazgató az iskola 1948. évi államosításához vezető utat, és annak politikai körülményeit ismertette. A konferencia végén Pályi Gábor egykori igazgató árult el érdekes és megható részleteket az iskola 1990 utáni újjáalakulásáról, majd pedig Vereb Zsolt jelenlegi piarista igazgató a jelen kihívásairól, és a jövő terveiről beszélt a népes hallgatóság előtt.
A győri levéltár azt tervezi, hogy a konferencián elhangzott előadásokat kötet formájában is megjelenteti, továbbá a Beregszászi Balázs levéltáros által összegyűjtött, az iskola régmúltjához kapcsolódó dokumentumokat egy online kiállításon kívánják közzétenni.

Koltai András levéltárvezető (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára)
Kapcsolódó anyagok:
Beszámoló: http://mnl.gov.hu/mnl/gymsmgyl/hirek/piaristak_regen_es_ma
Fényképek:  http://mnl.gov.hu/mnl/gymsmgyl/galeria/szemelvenyek_a_mosonmagyarovari_p...

A városi televízió tudósítása: http://startmovar.hu/piaristak-regen-es-ma/

2015. október 3-án sikeresen lezajlott a 2. Természettudományos Oktatási Szakkiállítás a kecskeméti Piarista Gimnáziumban. A rendezvényt a gimnázium Öveges Laboratóriuma szervezte a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium Termosz Laboratóriumának szakmai támogatásával. A program a Piarista Rend Magyar Tartományának „Természettudományos centrum létrehozása Öveges József egykori kecskeméti piarista iskolájában" című TÁMOP-3.1.3-11/2-2012-0062 jelű pályázatának keretében valósult meg.

A rendezvényen tanárok és diákok mutathatták be különféle kategóriákban természettudományos oktatásban használt módszereiket az alábbi kategóriákban:
- 5-10 perces rövidfilmek, rövid előadások
- fényképkiállítás
- poszter kiállítás
- kísérleti bemutatók

Összesen több mint kétszáz résztvevő érkezett Kecskemétre a kiállításra az egész országból, Kisvárdától Szombathelyig. A rendezvény díszvendége Dr. Ulrike Martin, a dortmundi Kitz.Do diáklabor vezetője, a Német Laborszövetség képviselője volt,aki előadást tartott „A német nyelvterület diáklaborjainak szövetsége" címmel. A szakember az általa képviselt szervezet kapcsán beszámolt a társaság működéséről, lehetőségeiről.
A programok három különböző szekcióban zajlottak: fizika, kémia és biológia. A diákok és tanárok által tartott természettudományi tárgyú előadások száma több mint 40 volt a különböző szekciókban. A résztvevőknek lehetőségük nyílt az Öveges Diáklabor projektkísérleteit is kipróbálni, és megtekinteni a folyosón rendezett fényképkiállítást, amelynek egyik fele a résztvevők természetfotóit, másik fele az Öveges Laborokban zajló munkát mutatta be.
A programmal párhuzamosan a magyarországi Öveges Laborok találkozója is zajlott. Az elmúlt pár évben uniós forrásból 66 diáklabor jött létre iskolákban. A megjelentek lépéseket tettek, hogy a laborok szövetséget hozzanak létre, ami segíti munkájukat különösen a szakmai együttműködés, fejlesztés területén. Céljuk, hogy közösen építsenek ki kapcsolatrendszert az iskolafenntartókkal, felsőoktatással, vállalkozásokkal, szakmai műhelyekkel és az ipari szektorral, hogy a magyarországi természettudományos oktatás fejlesztésében minél hatékonyabban tudjanak jelen lenni. (Kecskeméten és környékén a Bányai Júlia Gimnáziumban, Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Gimnáziumban, Dabason a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban, Kalocsán a Szent István Gimnáziumban és a rendezvényt szervező Piarista Iskolában működik Öveges labor.)
A résztvevők megállapíthatták, hogy a természettudományok hatalmas lehetőséget rejtenek nemcsak a diákok, hanem a tanárok számára is, és kellő motivációval, kreativitással, az ismeretek elmélyítésével igazán izgalmas eredmények születnek.

Forrás: kecskemet.piar.hu

A kecskeméti piaristákat is letelepítő Koháry Istvánról szóló nemzetközi konferencián vett részt iskolánk (Kecskeméti Piarista Gimnázium - a szerk.) képviseletében Laczkó János, a Magyar Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozatának elnöke, korábbi megyei múzeumigazgató, Kozicz János tanár úr, iskolánk 300. jubileumi évének egyik főszervezője, valamint Nagy Attila Sch. P. igazgató a szlovákiai Szent Antal község vármúzeumában. A kecskeméti delegáció tagja volt még Péterné Fehér Mária is, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa.

A két napos rendezvény programja volt:
- színvolalas történelmi, kultúrtörténeti, irodalmi előadások (szlovák, magyar és angol nyelven) Koháry II. István személyéről és koráról
- tanulmányi kirándulás Selmecbányán, Korponán
- szlovák kulturális est a konferencia részvevői számára
-a Koháry család nemrégiben felújított Szent antali várkastélyának részletes bemutatása, bejárása.

A nemzetközi konferenciát, melynek címe "Istenért, királyért, hazáért! A Koháry család a történelmi Magyarország viszonylatában", a szlovákiai Szentantali Múzeum és a Füleki Vármúzeum közösen szervezték. További társszervezők voltak még: a selmecbányai Szlovák Bányamúzeum, a Besztercebányai Állami Levéltár, Szlovákiai Múzeumszövetség, Korpona Város - Korponai Andrej Sládkovič Múzeum, PEFC Szlovákia.

A konferencia főbb előadásai:
Lengyel Tünde (Tünde Lengyelová) (Szlovákia) - Koháry István családi háttere (Balassa Judit levelezése)
Vincze Dániel (Magyarország) - Koháry István alakja a korabeli angol sajtóban
Komjáti Zoltán Igor (Magyarország) - A füleki helyőrség harcainak jellegzetességei Koháry II. István főkapitányságának idején (1667-1682)
Martí Tibor (Magyarország) - Koháry (II.) István és a füleki ferencesek kapcsolata
Mercs István (Magyarország) - „Tévelygő s enyelgő, tétova dőlöngő": Koháry István és a szerencse
Mária Ďurianová (Szlovákia) - A Koháryak hősi és jelentős tettei
Harald Skala (Németország) - Koháry András József (1694 - 1759) lovassági tábornok katonai pályája
Pandula Attila (Magyarország) - A Koháry család egyes tagjai, illetve női ági leszármazottai, mint kitüntetések tulajdonosai

Nagy Attila Sch. P. ig.
Forrás: http://kecskemet.piar.hu/

A Váci Piarista Gimnázium 192. számú Erdõsi Imre Cserkészcsapata október 3-án rendhagyó évnyitót tartott Zebegényben, a János-forrásnál. Az alkalomra hivatalosak voltak a cserkészek szülei, családjai is.

A gyönyörû õszi napsütésben Moys Gábor atya a szabad ég alatt tartott szentmise keretében kérte Isten áldását a csapatra és önkéntes vezetõire, közel 120 résztvevõ elõtt. Ezt követõen a szülõk egy kötetlen „cserkész-ismereti” sétán vettek részt, majd együtt fogyasztottuk el a tábori körülmények között készült finom ebédet. A János-forrást övezõ rétet a zebegényi önkormányzat felajánlása által rendszeresen használják a váci piarista cserkészek. 2013-ban itt tartották a csapat nagytáborát, melynek során egy fából faragott kettõskeresztet állítottak, valamint a forrást is rendbe hozták. A 192-es csapat jelenleg közel 140 fõvel mûködik a váci piarista iskola csapataként. A csapatról többet a www.192ei.hu honlapon tudhatnak meg.

forrás: vac.hu

írta: vpg_pad

Szeptember 16-18.: ez a dátum régóta lebegett a szemünk előtt, mint a cserediák-program keretében tervezett bécsi utunk időpontja. A jelenlegi körülmények miatt az út is izgalmassá vált: vajon hol tudunk átmenni a határon, megérkezünk-e biztonságban. Hála Istennek minden baj nélkül kijutottunk Bécsbe. A kirándulás a 10. a, 10. c és 11.c a németet első nyelvként tanuló diákjait érintette.

A bécsiek rendkívül változatos programot állította össze nekünk. Megnézhettük a gimnáziumot, részt vehettünk tanítási órákon, és volt lehetőségünk városnézésre is: Schönbrunn, Hundertwasserhaus, Stephansdom, Mariahilfestraße, Naturhistorisches Museum. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mivel egyesével voltunk családoknál elszállásolva, mindannyian rá voltunk kényszerítve, hogy használjuk a nyelvet.
Köszönjük Ribényi Mónika és Csongor-Kiss Rita tanárnőknek, hogy megvalósulhatott a kirándulás, és általa sok szép élménnyel gazdagodhattunk.

Fűke Gréta, 10.a

Forrás: http://vacipiar.blog.hu/2015/09/23/becsi_diakprogram

A Szent István Társulatnál jelent meg szeptember 28-án Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának magyar nyelvű fordítása, melyet Farkas Olivér, a kiadó igazgatója ismertet.

A Ferenc pápa első önálló enciklikájának is tekinthető Laudato si’ (Áldott légy) több szempontból is jelentős dokumentum. A korábbi, Lumen fidei (A hit világossága) kezdetű enciklika szövegét ugyanis XVI. Benedek voltaképpen már előkészítette; ezért is nevezte azt Ferenc pápa – a legőszintébb nyíltsággal – „négykezes enciklikának”.
Jelen körlevél egyik legfontosabb újdonsága a témaválasztás: a környezetvédelem kérdésében ugyanis eddig nem született a Laudato si’-hez hasonló fajsúlyú pápai megnyilatkozás. Különlegességeként említhető, hogy a Szentatya a földön élő valamennyi embert megszólítja – az enciklika tehát nem kifejezetten a keresztényeknek, még csak nem is az istenhívőknek, hanem minden embernek szól. A címzés így nagyobb hangsúlyt kölcsönöz mondanivalójának, hiszen a római pápa – a katolikus egyház látható fejeként – általában az egyház tagjainak (a püspököknek, papoknak, diakónusoknak, szerzeteseknek, világi hívőknek) címezi megnyilatkozásait, és csak ritkán tágítja a megszólítottak körét, vagyis sorol a címzettek közé minden jóakaratú embert.

A dokumentumra – júniusi vatikáni bemutatása óta – a nemzetközi sajtóorgánumok természet- vagy környezetvédelmi enciklikaként hivatkoznak, ez azonban nem tükrözi teljes mértékben a körlevél tartalmát és a Szentatya szándékát. Alcíme szerint ugyanis nem kizárólag a környezetvédelemről, hanem közös otthonunk gondozásáról szól. A pápa mindezzel arra kíván rávilágítani, hogy földünkön nem pusztán a természeti környezet vesz körül bennünket, hanem az emberi környezet is. Mivel minden élőlény ehhez a közös otthonhoz tartozik, egyszerre kell gondját viselnünk mindennek és mindenkinek! Ferenc pápa enciklikája abban is különleges, hogy átfogó, integrális ökológiára tesz javaslatot. A természetet ugyanis csak úgy tudjuk megóvni, ha földi környezetünkhöz való viszonyainkon túlmenően az embertársainkhoz és Istenhez fűződő kapcsolatunkon is változtatunk. Az átfogó ökológia egészben gondolkodik, a földi élet összes dimenzióját figyelembe veszi. Nem véletlen, hogy a pápa enciklikájában tíz alkalommal is nyomatékosítja: „Minden összefügg mindennel.” És mivel minden mindennel összekapcsolódik, csak úgy lehetünk úrrá a környezeti válságon, ha az egész emberiség változtat az életfelfogásán és az életvitelén; vagyis az ökológiai megtérés erkölcsi-társadalmi megtérést feltételez.
A 6 fejezetből, ezen belül 246 pontból álló pápai dokumentum nem könnyű olvasmány – az egyházi témájú szövegekhez szokott olvasók minden bizonnyal meglepődhetnek azon, milyen sok tudományos kifejezés, eszmefuttatás található benne. Az enciklika első fejezete helyzetleírást ad, a második felvázolja azt a látásmódot, amelyet a keresztény örömüzenet nyújt. A harmadik fejezet rávilágít a környezeti válság emberi gyökereire, a negyedikben a Szentatya átfogó ökológiára tett javaslatát találjuk. Az ötödik fejezet párbeszédet szorgalmaz a társadalmi élet szereplői között, az utolsó – vagyis a hatodik rész – a környezettudatos nevelésről és lelkiségről szól. Az egyes részeken és pontokon belül számos gondolati egység kapcsolódik egymáshoz. Ferenc pápa – felhasználva az úgynevezett Riói nyilatkozat (1992) szakkifejezését – közös és megkülönböztetett felelősségről beszél. Ez azt jelenti, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk bolygónk, az egész emberiség jövőjéért, ám ez a felelősség mégis differenciált, egymástól különböző. Személy szerint mindenkinek, minden egyes szervezetnek, állami szervnek, vezetőnek, politikusnak, cégnek, vállalatnak, iskolának, oktatónak, szülőnek stb. keresnie kell, hogy mi a teendője, min kell változtatnia.
A Szentatya bizalommal fordul az emberek felé: bár tudja, hogy az emberiség letért a helyes útról, mégis hiszi, hogy képes ismét rátalálni. Ezért összefogásra és őszinte, nagylelkű párbeszédre hív bennünket. Miként Ferenc pápa személyisége, úgy ez az enciklika sem beletörődő, szomorú, kesergő, lemondó hangvételű. Épp ellenkezőleg: reményt, örömet és bátorítást nyújt a bolygón élő minden embernek.

Néhány szó a magyar kiadásról: Ferenc pápa stílusa mind gesztusaiban, mind írásában némileg eltér elődeiétől, ezért üzeneteit nem könnyű közvetíteni, lefordítani. Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának magyar fordítását a hivatalos vatikáni bemutató után három hónappal tettük közzé; s most ennek a megközelítőleg hasonló terjedelmű, 164 oldalas dokumentumnak a közérthető és szakszerű fordítására is ennyi időre volt szükség. A spanyol szövegkiadás fordítása Tőzsér Endre piarista szerzetes kiváló, rendkívül alapos munkája. A fordítást – Veres András püspök felkérésére – ökológiában, éghajlatkutatásban jártas szakemberek is ellenőrizték: Nemes Csabának és Nobilis Máriónak szintén hálásak vagyunk áldozatos munkájukért. A fordítónak köszönhetően a kötetben való eligazodást mutatók segítik: a magyar kiadás a szentírási helyek, valamint az idézett szövegek regisztere mellett névmutatóval is gazdagodott. Az enciklika több alkalommal idézi Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát. Ferenc pápa szándékának és Szent Ferenc eredeti stílusának megőrzése érdekében Tőzsér Endre olaszból újrafordította a himnuszt (legtöbben a szintén piarista Sík Sándor fordítását ismerik), mi pedig úgy döntöttünk, hogy a kötet végén – mintegy függelékként – a teljes költeményt közzétesszük.
A Laudato si’ magyar nyelvű fordítása nyolcezer példányban jelenik meg. A kötet elsőként a Szent István Társulat Stephanus Könyvesházában (Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos utca 1.) és webáruházában ( www.szitkonyvek.hu) lesz megvásárolható, a hét második felétől pedig a többi könyvesbolt is forgalmazza, 1600 forintos áron.
A Laudato si’ kezdetű enciklikáról bővebben tematikus szócikkünkre klikkelve olvashatnak, ahol többek között megtalálható Török Csaba teológus tizennégy részes ismertetője a pápai dokumentumról.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal együttműködésben Közös otthonunk a teremtett világ címmel konferenciát szervez szeptember 29-én, az Országház felsőházi üléstermében.

Fotó: Szent István Társulat
Farkas Olivér/Magyar Kurír

A temesvári magyarok minden évben október 6-a előestéjén Klapka György honvédtábornok szülőházánál a helyi RMDSZ szervezésében emlékeznek meg az aradi vértanúkról. A koszorúzással egybekötött hétfő esti megemlékezésen, az utóbbi évek hagyományához híven részt vett a temesvári Gerhardinum Katolikus Teológiai Líceum és a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákjainak és tanárainak népes csoportja.

Az esős megemlékezés résztvevőit Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte. Halász Ferenc történész, a Temes megyei RMDSZ elnöke felidézte Temesvár és a temesvári születésű Klapka György honvédtábornok szerepét a 166 esztendővel ezelőtt levert magyar szabadságharc eseményeiben. Halász Ferenc elmondta, hogy bár 1848 márciusában Temesvár népe üdvözölte a magyar forradalom kitörését, és magáévá tette annak eszméit, 1849-ben 102 napig tartó ostrom után éppen Temesvárnál veszítette el a magyar sereg a szabadságharc sorsát eldöntő végső csatát. A temesvári születésű Klapka György a temesvári, a szegedi és a kecskeméti piarista iskolában végezte tanulmányait, majd katonai pályára lépett, és legyőzhetetlen honvédtábornokként, Komárom hős védője néven vonult be a történelembe. „Ő a jelképe annak, hogy minden átmeneti vereség, kudarc után újra feltámadunk – mondta befejezésül Halász Ferenc –, az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy a történelmet nem a Haynau-félék irányítják, hanem olyanok mint Klapka, Széchenyi vagy Kossuth, akik az emberiség jövőjét a szabadságban látják. Erősítsen meg bennünket is ebben a hitünkben ez a mai megemlékezés”.

A méltóságteljes megemlékezés színvonalát a temesvári és szegedi tanárok és diákok alkalomhoz illő műsora emelte, akik az aradi 13-akra emlékezve a zuhogó esőben elénekelték a Klapka-indulót, Ady-verset és megzenésített Petőfi-verset adtak elő, majd ők szolgáltatták a zenei aláfestést a koszorúzási ünnepséghez. A Klapka-emléktáblánál a kegyelet koszorúit helyezték el Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Molnár András, az RMDSZ szervezési alelnöke, Jakab Ilona, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatója és Károlyi Attila, a Dugonics András Piarista Gimnázium helyettes igazgatója, valamint az RMDSZ Nőszervezete, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Protestáns Egyházak képviselői.
„Rendszeresen járunk Temesvárra a Klapka házhoz koszorúzni október elején – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Károlyi Attila, a szegedi iskola helyettes igazgatója – a temesvári Gerhardinum iskolával ápolt testvériskolai kapcsolat keretében találtunk így egymásra. Klapka György kedves a számunkra, hiszen a szegedi Piarista Gimnáziumnak is diákja volt. Nagyon jó történelmi személyiség, aki a legnagyobb bajban és vesztésben is meg tudja fordítani emberei sorsát, és meg tudja őket védeni. Ő egy olyan jelkép lehet a számunkra, hogy kilátástalan helyzetekben is van megoldás, és lehet nagyon jó dolgokat csinálni.”
A megemlékezés résztvevői, a Himnusz eléneklése után átvonultak a temesvári evangélikus templomba, ahol a történelmi egyházak és a magyar iskolák képviselői a „Templomért és az Iskoláért”, közösségünk megmaradásáért fohászkodtak.

Forrás: www.nyugatijelen.com/jelenido/esoaztatta_megemlekezes_klapka_gyorgy_szulohazanal.php

Csak a gondviselés jóvoltából menekült meg a hosszú szibériai fogságtól, amely annyi társának sorsa lett.

„Saját bevallása szerint 8-10 olyan gondviselésszerű esemény történt vele, amelyek közül ha csak egy is hiányzott volna, menthetetlenül orosz táborba kerül.”(Darvasy Mihály, Historia domus Tatensis, 353). Először ugyanis önként helyet cserélt egy bencés lelkésztársával, hogy az utazzék autóval, ő pedig inkább gyalogolt. A hazug ígéretek helyett azonban az a csoport egyenesen Szibériába került. Amikor azután augusztus elején őket is elindították lezárt vagonokban Románia felé, Tatán kidobott a vonatból egy papírszeletet: „az xxx. számú szerelvényen visznek Szibériába, aki felveszi, értesítse Zimányi Gyula piarista rendfőnököt”. Ezt valaki megtalálta, és eljuttatta öccséhez, Bátori György mérnökhöz, aki éppen akkor javította Grigorjev szovjet tábornok autóját. Hálából bátyja szabadon bocsátását kérte a tábornoktól, aki segített volna, de közben a vonat már továbbindult felé. Szerencsére egy pesti tanító összegyűjtötte a foglyok által kidobott üzeneteket, és fölírta a szerelvények számát. E második üzenettel és a szerelvényszámmal öccse ismét fölkereste a tábornokot, aki útnak indította saját szolgálati autóját, amellyel Ceglédnél sikerült utolérniük a vonatot, és Bátori Józsefet színpadias körülmények között kiemelniük a folyok közül. „Másnap fel kellett mennem az orosz ellenőrző komitéhoz, ahol Grigorjev tanácsos formalitásból néhány kérdést tett fel, és kifejezte, hogy külön a papsággal szemben akart egy gesztust mutatni, mikor engem szabadon bocsát” – írta erről. Később pedig mindezt így értékelte: „a Jó Istennek még terve volt velem”. (Koltai András életrajzi leírásából)

Forrás: www.facebook.com/piaristamuzem

Tollas Tibor: Október 23.

Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.

A Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata nevében 2015. október 23-án délelőtt fejet hajtottunk az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak sírjainál a Kozma utcai Új Köztemető 301-es Parcellájában.
Mécseseket gyújtottunk Nagy Imre kivégzett miniszterelnök és állami vezető- és sorstársai sírjainál, illetve a meggyilkolt forradalmárok lélekharangjának lábánál is.
A Hernády-lányok apró virágszálakat helyeztek el azokon a sírköveken, amelyeken nem voltak virágok, amelyekhez talán kevesebben járnak ki már napjainkban.

Hernády Zsolt és Mikecz Tamás, a Budapesti Tagozat alelnökei

Várjuk azon piarista öregdiákok jelentkezését, akik jövőre szívesen részt vennének ezen a szép kezdeményezésen: őszi temetői séta és a 301-es Parcella elhunytjai sírjának koszorúzása.

Fotó: Nagy Imre sírja a 301-es Parcellában (fotót készítette: Mikecz Tamás)