2015. október 6., VII. évfolyam 11. szám

 

Meghívó és regisztrálási lehetőség a Piarista Szalonra (október 15. 19:00; Café Pió)

Piarista Szalon: A keresztény közéletiségről, Zlinszky Jánosra emlékezve

Október 15-én (csütörtökön) 19 órakor a Cafe Pióban (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.) tartja második összejövetelét a Piarista Szalon. A téma, amellyel a diákszövetség közelmúltban elhunyt első elnöke, Zlinszky János emléke előtt is tisztelegni szeretnénk: "Keresztény közéletiség - hitünk és értékeink képviselete a mai Európában".

A témát ezúttal kerekasztal-beszélgetés formájában járjuk körül, amelynek résztvevői:
Török Csaba atya, teológiai tanár, püspökkari média referens,
Komáromi László jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánhelyettese, valamint
Oberfrank Ferenc kutató orvos, a Diákszövetség elnöke.

Előzetes felvetések a témában:
keresztény-e ma Európa, keresztény-e ma Magyarország?
befogadás és bezárkózás, elfogadás és szembenállás: tapasztalatok, félelmek, előítéletek
mitől keresztény egy hatalom: célok és a hatalomgyakorlás módja
mennyiben speciális a politika erkölcse; szentesítheti-e a cél az eszközt?

A beszélgetést követő agapé és borozgatás szevezése érdekében a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni a piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címre küldött jelentkezéssel, vagy hétfő délutánonként személyesen a Diákszövetség irodájában (Piarista utca 1.) lehet.

Mindenkit szeretettel várunk!

A szervezők nevében:

Török Bernát és Várgedő Tamás


Ösztöndíj-pályázati felhívás a 2015-2016. tanévre a Magyar Piarista Diákszövetségfelsőoktatásban tanuló tagjai részére

A Magyar Piarista Diákszövetség alapítványa céljainak megfelelően a piarista iskolákba járt, egyetemen vagy főiskolán továbbtanuló diákok támogatására pályázat útján elnyerhető ösztöndíjalapot létesít 1.000.000 Ft éves összeggel. Az ösztöndíj szemeszterenkénti összege átlagosan 80 000 Ft, az eredményes pályázatok számától, a pályázók tanulmányi eredményétől és szociális helyzetétől függően. 
Az ösztöndíj elnyerésére pályázatot nyújthat be az a volt piarista diák, aki:
- valamelyik magyar egyetem vagy főiskola hallgatója;
- a Magyar Piarista Diákszövetség tagja, vagy tagfelvételi kérelmét a pályázattal együtt benyújtja
- a piarista nagycsalád segítését vállalja önkéntes munkája által
- átlagos tanulmányi eredménye legalább 4,0 (érettségi bizonyítvány másolatával, illetve előző félévi leckekönyv másolatával kell igazolni);
- a családban az egy főre eső havi átlagjövedelem nem haladja meg a mindenkori minimálbér összegét (a hallgató nyilatkozata szükséges a család jövedelemmel rendelkező tagjainak bruttó keresetösszegéről és az eltartottak számáról).

Az ösztöndíjra a tanév elején kell pályázni, az első félév végén az ösztöndíj-feltételek teljesülését tanúsító igazolásokat kell bemutatni. A feltételek nem teljesülése esetén az ösztöndíj a második félévre megszűnik.

A félévi tanulmányi eredmény miatt megszűnő ösztöndíjak összevont keretösszegéből azon pályázók nyerhetnek az év végéig ösztöndíjra jogosultságot, akik az év elején a pályázati feltételeknek megfeleltek, de hely hiányában nem nyertek ösztöndíj jogosultságot. A maradványkeretre az ösztöndíjbizottság a második félévre szólóan pótpályázatot hirdethet.

A Pályázati űrlap a www.mpdsz.hu honlapról letölthető.
A pályázat beadásának határideje és módja: 2015. november 05., postai úton az alapítvány címére ÉS elektronikusan (aláírva, szkennelve) az alapitvany@mpdsz.piarista.hu címre. További információ a pályázással kapcsolatban ugyanitt kérhető.

Az elbírálás határideje és eredményhirdetés: 2015. november 10.

Az ösztöndíj kifizetése a hallgató folyószámlájára utalással történik.

Budapest, 2015. szeptember 28.

Bognár László kuratóriumi elnök


Zlinszky János Emlékkonferencia a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Kara emlékülést tart alapító dékánjának tiszteletére.
A rendezvény teljes programja itt megtekinthető: https://jak.ppke.hu/aktualis/esemenyek/2015-10-12-zlinszky-janos-emlekules

 

Meghívó a Zlinszky János prfesszorról nevezett Emlékülésre

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2015. október 12-én
emlékülést szervez Prof. Dr. Zlinszky János emlékére, amely ülést Prof. Dr. Szuromi
Szabolcs Rektor Úr nyit meg. A rendezvény keretében Prof. Dr. Sólyom László (az
Alkotmánybíróság első elnöke, egykori köztársasági elnök), Prof. Dr. Vékás Lajos (az Új
Polgári Törvénykönyv kodifikációjáért felelős Főbizottság elnöke) és Prof. Dr. J. Michael
Rainer (Paris-Lodron Universität, Salzburg) fognak előadással megemlékezni a június 18-án
elhunyt Professzorról, aki a Jog- és Államtudományi Kar első, alapító dékánja volt.
A délutáni program keretében több szekció indítását tervezzük; a római jogász kollégákat
tisztelettel hívjuk hozzávetőleg 20 perces német nyelvű előadás tartására.
Tekintettel Zlinszky professzor úr tudományos munkásságának sokrétűségére és
sokszínűségére, szeretnénk mindenki számára lehetőséget biztosítani arra, hogy a délutáni
szekciókban rövid (mintegy 10-15 perces), angol, német vagy magyar nyelvű előadással
emlékezzen meg Zlinszky professzorról. Egyúttal kérünk mindenkit, hogy aki ezen
alkalomból előadást kíván tartani, szíveskedjék az általa érinteni kívánt téma címét részünkre
szeptember 25-éig megküldeni.
Az Emlékülés 10 órakor veszi kezdetét, helye a II. János Pál terem. További információkért
kérjük, hogy keressék bizalommal Nadja El Beheiri-t (beheiri.nadja@jak.ppke.hu) vagy
Erdődy Jánost (erdody.janos@jak.ppke.hu).

Üdvözlettel:
Dr. El Beheiri Nadja tanszékvezető, egyetemi tanár 
Dr. Erdődy János egyetemi docens


Temetőlátogatás halottak napja alkalmából

Kedves Piarista Öregdiákok!

A Hagyományörző Bizottság tagjai minden évben csoportosan látogatnak el halottak napja alkalmából a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe és az Új Köztemetőbe gyertyát gyújtani egykori tanáraink, az elhunyt piarista atyák sírjánál. Kincs Lajos, Kemenes László, Mészáros Gábor, Takács Ervin, Tuba Iván, Pázmándy György..., hogy csak az ott örök nyugalomra helyezett azon atyákat említsem, akik már a fiatalabb generáció tagjait is tanították.
Ezúton tájékoztatunk minden kedves érdeklődőt arról, hogy halottak napja alkalmából ebben az évben is lesz temetőlátogatás. Kérjük ugyanakkor a fiatalabb piarista öregdiákokat is, hogy csatlakozzanak! Gyertek! Legyünk jelen minél többen ezen a szép hagyományörző megemlékezésen!

Az idei temetőlátogatás időpontjai és helyszínei:
2015. október 29., csütörtök találkozó 15:00-kor a Fiumei úti Nemzeti Sírkert bejáratánál. Imát mond: Ruppert József Sch. P.

És -idéntől másik napon-, 2015. október 30-án, pénteken találkozunk a Rákoskeresztúri Sírkert - Új Köztemető bejáratánál 15:00 órakor. Mindkét napon a bejárattól csoportosan sétálunk ki a sírokhoz.
Imát mond: Borián Tibor Sch. P.

A sírokat és környezetüket mindkét temetőben 2015. októberének egyik délutánján Bognár László, felesége Eszter, és Mikecz Tamás, Ruppert József piarista atyával közösen kitakarítják. Várunk piarista öregdiák segítőtársakat! Jelentkezés: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu
Levágásra kerülnek a behajló fa ágak és a futó növényzet, illetve összesöpörjük a lehullott leveleket. Igen szép temetői munka egy délután a friss levegőn. Egy újabb lehetőség, hogy találkozzunk egymással, és a jó munka közben fejet hajthassunk szeretett tanáraink emléke előtt. Várjuk jelentkezésetek!

A jövőben várjuk azon fiatal piarista öregdiákok jelentkezését, akik a temetőkben a piarista sírok rendbetételénél szívesen és rendszeresen közreműködnének.

Barátsággal

A Hagyományörző Bizottság nevében Mikecz Tamás, illetve Bognár László, a piarista sírok rendbentartásának diákszövetségi felelőse.

Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!
1899. november 1.


Várgedő Tamás: Szent László-freskók nyomában Erdélyországban - A Piartour 2015. szeptemberi körútja

„’Támadjon napjainkban igazság és bőséges béke’ (Zsolt 71, 7) . – Szent László ’derűs király volt a kegyességben, s a kegyelem ajándékaival teljes’, amint ez Legendájában áll. Ezzel összhangban az idézett szent tekintély megmutatja, hogy
rendkívül igazságosan kormányozta övéit,
rendkívül hatalmasan győzte le ellenségeit,
rendkívül kitartóan hajtotta végre jótetteit.”
olvashatjuk az egyik Heiligenkreuzban őrzött 13. századi kódex Szent Lászlóról szóló prédikációjában.

A felmagasztaló sorok kifejezik, hogy a magyar nép milyen tisztelettel és szeretettel emlékezett második szent királyára az évszázadok során. Különösen a székelység, amely szinte második Csaba királyfit látott a lovagkirályban, akihez a nagy veszedelmek idején a Szűzanyán kívül oltalomért és közbenjárásért  fordulni tudtak. 
Nem csoda, ha középkori templomainkban sorra születtek a Szent László-ábrázolások, amelyeket a történelem vihara alaposan megtizedelt: mai tudásunk szerint a mostani Magyarország területén 9, Burgenlandban 1, Kárpátalján 1, Szlovéniában 1, a Felvidéken 19, Erdélyben és a Partiumban 20 templom maradt fel, hol ép freskókkal, hol megrongálódott és restaurálást vagy konzerválást igénylő töredékekkel.

A Piartours idei honismereti túrájának sokévi várakozás után végre az volt a célja, hogy az erdélyi maradványok közül hatot megismertessen velünk: Gelence, Bibarcfalva, Homoródkarácsonyfalva, Székelyderzs, Bögöz és Magyarremete templomaiban szembesültünk a középkori magyar kultúra kiemelkedő alkotásaival, felülmúlhatatlan csodáival. A festmények általában a 1068-s cserhalmi ütközet legendáját ábrázolják, amikor a még csak herceg, bár már királyi koronával ábrázolt László a kún vitézt legyőzve megszabadítja az elrabolt magyar lányt.

Az ikonográfia kötött, bár egyes helyeken hiányos: Kivonulás Váradról, a Csata, az Üldözés, a Párviadal vagy Birkózás, A Lefejezés és a Megpihenés jelenetei alkotják a történetet. A művészi eszközök pedig a spirituális mondanivalót szolgálják: László világos és a kún sötét  színekben megfestett alakjai  a Jó és a Gonosz feloldhatatlan ellentétét jelképezik,  amelynek hátterében még a hasonló színekkel ábrázolt lovaik is megvívják a maguk külön küzdelmét. László alakja pedig mindig külön hangsúlyt kap, különösen Székelyderzs vakítóan gyönyörű László-alakja a példa arra, hogy „… az erények bősége ajánlja őt. ( …) Először testi szépségben, illetve erőben, mert nagyon erős volt és tetszetős a külseje, miként az oroszlánnak, hatalmasak a végtagjai. Óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott, s úgy elárasztotta őt az adományok teljessége, hogy már maga a testi megjelenése is méltónak nyilvánította az uralkodásra” (a Gyulafehérvári kódex prédikációjából – a 14. század 2. fele).
Mit tehet ilyen fizikai és lelki szépségeket közvetítő kincsek láttán a zarándok látogató? Elhallgat a megrendüléstől, majd izgalomba jön a piciny elrejtett részletek felfedezésétől, utóbb térdet hajt és hálát ad a Gondviselésnek, hogy legalább ennyi megmaradt a mai kor magyarságának, hogy belőle honszeretetet és elődeink iránti megbecsülést tanuljon. 
De hálával tartozunk a szervező Csapody Gézának, a már évek óta Erdélyben honismeretei vezetőként minden túrában tudása és égő hazaszeretete legjavát nekünk ajándékozó dr. Farkas Györgynek, a kolozsvári Sapientia Egyetem tanárának, s mindazon sok-sok erdélyi magyar és székely vendéglátónknak-barátunknak, akik szívüket, lelküket kitették, hogy minél szeretetteljesebben tudjanak fogadni minket. Meg kell említeni Tasnádi Attila reggeli zsolozsmáit és Kis Zoltán színvonalas történelmi és irodalmi kiegészítéseit is.
Felejthetetlen marad a Csaba testvér házában tett látogatásunk Kászonimperben, a váratlan „fejedelmi” ebéden látás Énlakán és Biharrósán, a szívet szorongató 48-as emlékmű és kopjafaerdő a Nyerges-tetőn.   
Mi részvevők azzal az élménnyel térhettünk haza, hogy most már szívünkben és elménkben sokkal többet érzünk, tudunk erről a sokat szenvedett magyar vidékről és magáról Szent László királyról is, s elődeinkkel együtt énekelhetjük az 1500 körül élt krónikás dicsőítő sorait:
„Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.” 
Egyetlen dolog késztet engem elgondolkodásra: a Diákszövetség tagjai és hozzátartozói már évek óta nem tudják megtölteni a buszunkat. Így külső törzstagjai is lettek ezeknek a túráknak. Távol legyen a kirekesztés szándéka tőlem, de mégiscsak ezek a kirándulások elsősorban a piarista öregdiákoknak és családtagjaiknak szerveződnek, s mint minden más programjainkról, itt is nagyon hiányoznak a 40-es, 50-es éveiket taposó diáktársaink, nem is beszélve a fiatalokról (akik különben olyan könnyen bízzák gyermekeiket távollétük idejére a nagyszülők gondoskodására). Tehát biztatok minden diáktársunkat: hallják meg a hívó szót és jöjjenek velünk! Megéri!
Várgedő Tamás


Veni Sancte - Elkezdődött a 299. tanév a Budapesti Piarista Gimnáziumban

Az ünnepélyes szentmise után Labancz Zsolt tartományfőnök és az iskola közössége elbúcsúzott Urbán József igazgató úrtól, akit nemrégiben a rend Ázsiáért felelős generálisi asszisztensévé választottak és üdvözölték Horváth Bálint tanár urat, mint új igazgatót.
Isten áldása kísérje mindkettőjük munkáját!


A magyarországi szerzetesrendek közleménye a menekültkérdésről

Kedves Barátaink, Mindnyájan, akik eljöttetek erre a találkozóra, a Szerzetesek terére!
Mivel rendezvényünk témája a magyarországi szerzetesek társadalmi szolgálata, úgy gondoljuk, nem telhet el ez a rendezvény anélkül, hogy ne szólnánk arról az össztársadalmi problémáról, amely mindannyiunkat érint, s mindannyiunkat közelről érint, még ha fizikailag nem kerülünk is vele kapcsolatba. Közelről érint mindannyiunkat, hiszen a menekültekről, elvándorlókról vagy épp a jobb életet keresőkről készült képek, a velük kapcsolatos vélemények, a különféle intézkedések bensőnkben érintenek minket. S nem azért szólunk, mintha birtokában lennénk a megoldásnak - látnivaló, hogy ma nem birtokolja ezt senki, - s nem azért szólunk, mintha ma, most szavakra lenne szükség. De olykor a szó is tett, cselekvés, amely hat és alakít.
Szerzetesekként, Jézus Krisztus mai követőiként keressük, mit tenne ma Jézus, keressük, mire hív minket a Lélek: a krisztusi hit szempontjából szeretnénk e helyzetre tekinteni. Ferenc pápa szavai, amelyeket épp e rendezvény résztvevőihez intézett, útmutatást jelentenek számunkra: „örüljetek együtt azzal, aki örül, és sírjatok együtt azzal, aki sír, és kérjetek az Úrtól együttérzésre képes szívet, hogy le tudjatok hajolni az emberek testi-lelki sebeihez, és sokakhoz el tudjátok vinni Isten vigasztalását". Majd így folytatja: „egy ország és egy város legszebb arca az Úr tanítványainak arca: püspököké, papoké, szerzeteseké, világi hívőké, akik a hétköznapok során egyszerűségben élik az irgalmas szamaritánus stílusát, és felebarátként közel mennek testvéreik testéhez és sebeihez, amelyekben Jézus testét és sebeit ismerik fel".
„Együttérzésre képes szív" - úgy hisszük, erre van ma a legnagyobb szükség. Hogy együttérzők tudjunk lenni, hogy meg tudjuk nyitni szívünket a másik felé; a másik felé, aki idegen; a másik felé, aki különbözik tőlem, tőlünk. S természetesen szeretnénk együttérzők lenni magyar honfitársaink felé is: szeretnénk megérteni a félelmeket, a bizonytalanságot, s tapasztalatból tudjuk mi is, mit jelent az ösztönösen ébredő elutasítás az idegennel, az ismeretlennel szemben. S hisszük, hogy Jézus Szentlelke mindig, ma is arra hív minket, hogy bátorsággal és bizalmat szavazva megnyissuk szívünket a másik felé.
Hazánkban, ahol oly nagyon hiányzik a társadalmi bizalom, az egymás iránti bizalom, nem szeretnénk belenyugodni abba, hogy közösen azt éljük át, elzárjuk szívünket mások szenvedése elől. Akármi is legyen a helyes politikai megoldás - s egyértelmű, hogy itt okosságra és távlatos bölcsességre van szükség -, egy biztos: csak annak az embernek és annak az országnak van jövője, aki és amely képes az együttérzésre, képes átlépni a bizalom küszöbét, aki meg tudja osztani a sajátját, s képes odalépni irgalmas szamaritánusként testvére testéhez és sebéhez, hogy ott titokzatos módon találkozzék Jézus testével és sebével.
Mi, szerzetesek, ki szeretnénk fejezni mélységes hálánkat és köszönetünket mindazok iránt, akik együttérző szívvel fordultak az utóbbi időkben a hazánkba érkező menekültek felé: önkéntes segítők, adományozók és adományosztók, orvosok és mentális, pszichológiai segítséget nyújtók. Lelkünk jobbik feléről tettek ők tanúságot, s mindannyiunkat kihívnak zárkózottságunkból, félelmeinkből. Köszönet és hála nekik.
S mi, szerzetesek, saját egyszerű, sokszor gyarló életünkkel és szolgálatunkkal, s ugyanakkor mindig, újra és újra Krisztushoz megtérő igyekezetünkkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy idehaza, magyar egyházunkban és hazánkban ne a gyűlöletnek, félelemnek, hanem a szeretetnek, ne az elzárkózásnak, hanem az együttérzésnek, ne a másiktól való elfordulásnak, hanem a másik arca szemlélésének és az ő elfogadásának tudjunk elsőbbséget adni.
Végül szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat különösen azokkal a testvéreinkkel, akiket a Közel-Keleten vagy a világ más tájain keresztény hitük miatt üldöznek, és azokkal is, akik a hazájukból elvándorolni kénytelenek embertelen háborúk miatt. E szolidaritás konkrét jeleként a magyarországi szerzeteseket összefogó szerzetesi konferenciák nagyobb összeg felajánlásával támogatják a Katolikus Karitász erőfeszítéseit.


Kölcsei Tamás: Mária Terézia iskolareformer tanácsadója, Gratian piarista atya

A régi piarista diákok fülének nem éppen jól hangzik a kommunista eszmerendszer neves szószólójának, Marxnak a megemlítése, méltán rossz emlékeket idéz. Ezúttal viszont egy másik Marx nevével találkozhatunk, nevezetesen Mária Terézia iskolareformer tanácsadójának, Gratian Marx piarista atyának a nevével. Ki is volt e neves osztrák piarista, akinek emlékét Bécsben utcanév is őrzi?

Kollár Ádám, a „szlovák Szókratész”
Ahhoz, hogy a neves piarista tudós érdemeit megismerjük, előbb a történelmi ismereteinkből jól ismert Kollár Ádám szerepét kell felelevenítenünk. A rendkívül tehetséges, páratlan nyelvtudású, de mindenekelőtt vasszorgalmú Kollár Ádám Mária Terézia könyvtárigazgatója volt. A „tót Szókratész”-nak titulált szlovák tudós eredetileg jezsuitának készült, de felszentelése előtt kilépett a rendből, s hamarosan „felvilágosult tudósként” ellene fordult. A jezsuiták ezért méltán nevezték őt „ingratus cuculus”-nak (hálátlan senkiházinak).
Az egyszerű szlovák családból származó Kollár szédületes pályát futott be Mária Terézia udvarában, a császári-királyi könyvtár igazgatójaként udvari tanácsosi címet is kapott. A birodalmi tanügy megreformálására létrejött tanulmányi bizottságban egy tudományos akadémia létrehozásának és a latin nyelvű gimnáziumok megreformálásának feladatát kapta. Ez utóbbi végrehajtásán óriási energiával dolgozott, az oktatást teljesen új alapokra kívánta helyezni, s abban a jezsuiták vezető szerepének drasztikus visszaszorítását szorgalmazta. Ellenlábasaként Ignaz Hessl egy másik tervezetet nyújtott be, melyben a latin nyelv tanításának rovására a hazai történelem tanítását helyezte előtérbe.

Gratian atya szerepe a tervezetek bírálásában
Az iménti két eléggé ellentétes szemléletű gimnáziumi reformtervezet elbírálását egy tapasztalt piaristára, Gratian Marxra bízta a királynő. Az igen nagy megtiszteltetésnek számító feladat teljesítésére az uralkodónő csak néhány hetet adott, a sebtében elkészült tanulmányban javasoltakat nyomban be is vezették. Ezzel a latin iskolák ügye Gratian atya kezébe került, megfosztva Kollárt a gimnáziumok főigazgatójának tisztségétől.
Az egyébként is nagy tekintélynek örvendő piaristát az udvari tanulmányi bizottság elnökévé nevezték ki, s ezzel a Savoyai Akadémia igazgatójának címe további megtiszteltetéssel gyarapodott. Mária Terézia az oktatási rendszer, a Ratio Educationis megalkotásában is figyelembe vette a neves piarista javaslatait. Gratian atya a jezsuiták rendjének feloszlatása után megalkotta a görög nyelvoktatást mellőző reálgimnázium mintáját.

A mellőzött Kollár kiengesztelése
A kudarcért Kollár másokat, de soha nem Gratian atyát okolta, amikor „mosolyogjatok könnyeim” szavakkal fejezte ki bánatát oktatási tervezetének elutasításáért. Életének alakulásáról jóval többet tudunk, mint Gratian atyáéról, hiszen tevékenységének számos magyar vonatkozása volt, minthogy a nemesi kiváltságok megnyirbálásának szorgalmazásával a magyar nemesség heves ellenállását és ellenszenvét váltotta ki. De a derék szlovák tudós soha nem volt magyarellenes, amit jelez, hogy számos magyar barátja volt, s sokat fáradozott azon, hogy Bessenyei György a császári könyvtárban kapjon állást – sajnos hiába.  Mária Terézia hűséges emberét élete alkonyán kicsit félreállította, s „kiengesztelésül„ nemességet és Sopron megyében kúriát adományozott neki.

Utcát neveztek el róla
A majdnem 90 évet megélt Grazian atyáról mi magyarok nem sokat tudunk. A neves piarista 1721-ben született Bécsben, a józsefvárosi (Josefstadt) piarista templom (Maria Treu) plébánosa lett, 1786-tól a leobeni székesegyház prépostja, Bécsben a Piarista Gimnázium prefektusa volt. 1810-ben a stájerországi Gössben hunyt el. Bécsben sétálva véletlenül akadhat meg szemünk a nevét viselő utcanévtáblán, a nekünk sokat mondó, de egy átlag turistának ismeretlenül hangzó néven. Az igen rövid, 150 métert sem elérő utcácskát 1905-ben nevezték el róla. Így ha Bécsben járunk, tisztelettel gondolhatunk rá, a neves osztrák piarista tudósra, Mária Terézia bizalmasára, tanácsadójára. Szegényes ismereteinknél osztrák diákszövetségi barátaink bizonyára sokkal többet tudnak róla, s büszkén tartják őt nyilván a leghíresebb hazai piaristák között.

Kölcsei Tamás


"Rendben vagyunk" - szerzetesek (köztük Labancz Zsolt piarista tartományfőnök) a Duna TV Ridikül című műsorában

Oly keveset tudunk arról, hogy milyen a szerzetesi élet, milyenek a szerzetesek hétköznapjai? Rengeteg sztereotípia övezi a rendeket. A Mai műsor (2015. szeptember 02. - a szerk.) célja, ezen előítéletek megdöntése. Hazánkban körülbelül 1600 szerzetes él. Szerepük a történelmünk során mindig nagyon fontos volt. Az Istennek szentelt élet több formája is megtalálható Magyarországon.

Hajós Ágnes, Ferences Szegénygondozó Nővér középiskolásként elkezdte kutatni, hogy mit is jelent számára az Isten. Ágnes hívő családban nevelkedett, választásán szülei nem lepődtek meg. Amikor megkapta a ruháját a környezete viszonyulása is megváltozott hozzá. A ruha, - amelynek a neve habitus - egyfajta szimbólum: közösséghez és a Krisztushoz való tartozást szimbolizálja. Három fogadalomtételük van: a tisztaság, az engedelmesség és a szegénység. Saját gyermekük nem lehet, de a feladatuk az, hogy kicsit anyjuk legyenek azoknak, akik rájuk vannak bízva.
Knáb Judit, Congregatio Jesu szerzetesrend tartományfőnöknője. A rend megnevezése más néven „Jézus közössége”, de legtöbben Angolkisasszonyokként ismerik őket. Családja egy pozitív példa volt az életében, először ő is úgy gondolta ilyen életet fog élni, de volt egy pont, amikor úgy érezte, hogy más lesz az ő útja. Két év alatt kristályozódott ki teljesen, milyen életet is szeretne élni. Mozaik darabokból állt össze, hogy mi is valójában az ő küldetése.
Lothringer Éva, Szociális Testvér emlékszik arra, amikor egyszer egy habitusban járó szerzetesnővérrel sétált, és minden szembejövő embernek volt mondanivalója számára.  Éva elmondása szerint a fogadalmak nem célok, hanem eszközök. Nem kötnek házasságot, ahogy ő fogalmaz azért, mert egy irányba vannak. Kedvenc sorozata a Született Feleségek – mondja mosolyogva.
Labancz Zsolt, a Piarista Rend Magyar tartományfőnöke. A tartomány egy területi egységet jelent, amely ebben az esetben egybeesik Magyarország határaival. Hatvanketten vannak Piarista szerzetesek. Intézményfenntartók is egyben, kilenc köznevelési intézmény van Magyarországon. Ezeknek Zsolt a jogi képviselője. Ugyan nem lehet gyermeke, mégis teljesnek érzi az életét.

Szerzetessé válni
A szerzetessé válásnak több szakasza van, amelyen minden jelöltnek végig kell mennie. Első lépés az érdeklődés, amikor a jövendőbeli szerzetesjelölt bekopogtat a monostor ajtaján. Ez a kölcsönös megismerkedés szakasza. Utána következik a jelöltség, itt felmérik az egyén kitartását, azt, hogy valóban ezt az utat szeretné-e választani. A novicíátus, a szerzetesi képzés második, egy éves szakasza. Ilyenkor a fiatal szerzetes megkapja az egyenruháját. Ezután következik az egyszerű fogadalomtétel. Ilyenkor bekapcsolódhat a munkába, megkezdheti egyetemi tanulmányait, szakmai és gyakorlati tapasztalatokat szerezhet. Az ünnepélyes örökfogadalom már az egész életre való elköteleződést szimbolizálja.

Női szerzetesrendek
Negyvenhat női szerzetesrendet ismerünk. Az 1950-es határozatban megvonták a rendek működési engedélyét. A rendszerváltás után kezdtek újra működni, ezért hazánkban jóval kevesebb az apácák száma. Az előbb említett utolsó, örökfogadalom szakaszáig nagyon sokan megtorpannak. Hosszú út vezet idáig, amelynek célja kideríteni, hogy valóban ezt az utat akarja-e választani, elhivatott-e, alkalmas-e a jelölt a szerzetességre?! Ebből kifolyólag az utánpótlás komoly gondot okoz.

Forrás: http://ridikulmagazin.hu/musor-rendben-vagyunk.htm 


A szerzetesek is „lájkokat” gyűjtenek

Senki ne ijedjen meg, ha bukósisakos szerzetes néz vissza rá utcai plakátokról! Az egyház sokat tesz azért, hogy jelen legyen a legmodernebb fórumokon is, és éljen a modern technika adta lehetőségekkel. A Rendben vagyok elnevezésű kampány kapcsán megvizsgáltuk, mi fán terem és milyen hatásfokkal működhet az „egyházmarketing”. Sőt, van-e egyáltalán létjogosultsága.

Jézus hív, de nem mobilon – áll számos templom bejáratán nagyjából másfél évtizede a kedves figyelmeztetés, hogy ne felejtsük el készülékeinket elnémítani. Ám mára az sem biztos, hogy a felirat teljes mértékben igaz.
Az egyházak minden kommunikációs csatornát igyekeznek kihasználni, hogy a hívőket elérjék, és megszólítsák a nem hívőket. Jelen vannak életünkben mobilalkalmazásokkal, a közösségi oldalakon, kérhetjük e-mailben a napi evangéliumot. A médiafelületek magabiztos használatának – miként bármely más tevékenységnek, legyen az ételosztás, betegápolás, szegények és elesettek gyámolítása vagy missziós munka – egy célja lehet: Isten örömhíre, az evangélium hirdetése szóval és cselekedettel.
Ezt mindenki másképp csinálja: Böjte atya „marketingje” egészen más tőről fakad, mint Pál Ferencé, a pannonhalmi bencéseké vagy éppen a ferenceseké. Hogy melyik hány embert és milyen hatásfokkal ér el, nehezen kimutatható, de a technikák, módszerek összevetése hordozhat magában tanulságokat.

Kilépni a fényre
A legfrissebb, a laikusok körében is jelentős visszhangot keltő egyházi kampányt a Magyarországi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának Irodája indította el. A Rendben vagyok elnevezésű kampány részben a pápa által 2015-re meghirdetett Megszentelt élet évéhez – ezt másképpen „szerzetesek évének” is hívják – kapcsolódik.
A kampányt kiötlő és megvalósító Ester Communications fiatalos formába foglalta az üzenetet, amelyet mostanában számos plakáton láthatunk viszont. Mindehhez kapcsolódóan weboldalt is létrehoztak www.rendbenvagyunk.hu címen, amelyen szerzetesek élettörténeteivel ismerkedhetünk meg 7-8 perces kisfilmek és rövid írások keretében. A honlapon hetente friss blogbejegyzéseket is olvashatunk szerzetesek tollából. Vajon mi a kampány alapvető célja? – kérdezzük Szathmáry Melindát, az Ester Communications PR-tanácsadóját.
– Főként az, hogy árnyaljuk a szerzetesekről alkotott sztereotip képet – amely szerint a szerzetes teljes elvonultságban él, és naphosszat csak imádkozik –, megszólítva a nehezen elérhető csoportokat is. A személyes hangvételű, emberközeli történetek által a szerzeteseket jobban megismerheti az is, aki egyébként nem nagyon tudja, milyen a vallásos élet.
Kampányokat azonban, fogalmazódhat meg az emberben, általában valamilyen terméket eladni óhajtó cégek vagy politikai pártok szerveznek kézzelfogható eredmény reményében. Illik-e mindez a szerzetesekhez?
– A szerzetességnek mindig volt világra nyíló elkötelezettsége, s érdekes kezdeményezés ötletkampányban ismertetni életüket – mondja erről Jelenits István piarista atya, a rend egykori tartományfőnöke. – A szerzetesség nem rejtőző életforma, a világ életével mindig is nagyon intenzív kapcsolatban volt.
– Amikor Magyarországon a kommunista hatalomátvétel idején megszüntették a szerzetesrendeket, azzal is érveltek, hogy nincs szükség humanitárius tevékenységükre, mert a modern állam biztosítja azokat. Az nyilvánvaló, hogy a szerzetesek nem oldhatnak meg mindent, de kétségtelen, hogy például a kórházak megsínylették a betegápoló apácák eltűnését. Aki pénzért vállalja ezt a fajta munkát, nem biztos, hogy minden esetben ugyanakkora odaadással végzi.
Maga a kampány ténye, hogy a szerzetesek „hirdetik magukat”, furcsa érzéseket is kiválthat, éppen szokatlansága miatt. Szathmáry Melinda erre azt válaszolja, hogy a kampány szereplői már korábban, akár évtizedek óta úgy éltek, ahogyan most a reklámokban megjelentek: kerékpároztak, motoroztak, fotóztak.
– Nagyon fontos, hogy nem reklámszakemberek találták ki az emberek mögött húzódó történeteket, azok mind valósak. Úgy akartuk kiválasztani a megjelenítetteket, hogy a saját területén mindannyiuk a leghitelesebb személyiség legyen.
Jelenits István ezt így egészíti ki: – Ma Magyarországon az újjászülető szerzetesség léte, munkálkodása alig észrevehető. Egy átlagos magyar állampolgár nem botlik beléjük. Régen természetes volt neki, hogy jönnek a ferencesek, megrángatják a csengőjét, és elkérik a feleslegét. Szívesen is adta, mert tudta, hogy nem kótyavetyélik el, hanem csakugyan a szegények javára fordítják, s ezáltal mintegy az adakozót is felmentik efféle kötelezettsége alól.
A szerzetesrendek feloszlatása után, a kommunista diktatúra évtizedei során a társadalom nemigen találkozhatott a szerzetesek munkásságával, leszámítva a tovább működő nyolc, rendi fenntartású iskolát. Bár a rendszerváltást követően a szerzetesközösségek újjászülettek, az nem váltott ki különösebb visszhangot, nem vált széleskörűen ismertté, különösen nem a társadalom nem hívő részében.

Brandben vannak
Fentiek az egész katolikus egyházra vonatkoztathatók: a templomok falai közé kényszerített hitélet csak az utóbbi huszonöt évben lép ki ismét az agorára – más és más módokon.
Ha a marketing világa felől közelítjük meg a témát, a szerzetesrendek brandek, azaz kialakult, számos esetben jól csengő márkanevek is. A körülmények Magyarországon leginkább a bencés rendet segítették abban, hogy mára a legjobb arculattal bíró szerzetesközösség legyen. A történelem zökkenői nem hagyták érintetlenül a 996-ban alapított monostort sem, ennek ellenére a Pannonhalmi Főapátság és környezete a múlt értékeinek konzerválása mellett él a korszerű lehetőségekkel is. Három hektáron termesztenek levendulát, ebből olaj, párlat, tea készül, és levendulatöveket is árulnak. A vállalkozáshoz teázó kapcsolódik.
Az apátság borászatát 2003-ban alapították újra, jelenleg több mint 50 hektáron terem a szőlő, amelyből 300 ezer palack bor készül évente. Tárolására kiválóan alkalmas a monostor tövében a 2000-es évek közepén épült, majd kibővített pince és borház, amely szintén folyamatos programokkal várja a látogatókat, s termékei megkóstolhatók a monostor melletti Kosaras-dombon épült apátsági étteremben és borbárban is. Ha ez nem volna elég, az apátság évről évre számos, nemzetközi visszhangot kiváltó könnyű- és komolyzenei koncertnek, fesztiválnak a helyszíne. Az meg már szinte magától értetődik, hogy e vívmányokat a kor ízlésének minden tekintetben megfelelő honlapokon, kisfilmeken tárják a világ elé.
Közben persze a többi hazai szerzetesrend sem tétlenkedik. Ma már alapvető a megfelelő honlapon, közösségi oldalakon való jelenlét. A ferencesek webshopot működtetnek, amelyen a mobildíszektől kezdve a mézen át az olajokig igen sokféle termék kapható.
A rend tartományfőnökétől, Dobszay Benedektől megtudtuk, hogy a ferences rend arculattervezése igen sokrétű, számos helyi megjelenéssel, és a tartományfőnökség központi szervezése is jelentős. Utóbbinak 2009-ben nagy lökést adott a rend születésének 800. évfordulója. Ettől kezdve folytat a tartomány központi „reklámtevékenységet”. A rend arculati kézikönyvét egyedi megbízással készítették el, a központi weblapot önkéntes adományként tervezték és szolgáltatják mind a mai napig. A tartomány központjában főállású sajtós munkatársat foglalkoztatnak, akinek az írott sajtóban megjelenő anyagok készítése, rádióműsorok gyártása a feladata. Ezeket aztán ingyen átvehetik a különböző honlapok és újságok. A rend heti átlag négy órában jelenik meg különböző rádiócsatornákon is. Kiadványaikat a tartomány irodavezetője készíti.
A tartománynak közel húsz lelkipásztori helye mellett öt közoktatási, három felsőoktatási és négy szociális intézménye van, valamint hajléktalankonyhája, három kulturális intézménye és három látogatóközpontja. Könyvkiadással esetlegesen foglalkoznak, akárcsak koncertszervezéssel, tudományos konferenciák rendezésével is.

Szent Ferenc karizmája
Dobszay Benedek szerint a fent vázolt aktivitási kör jól kiegészíti egymást. Ha valamelyik felületen találkozunk a ferencesekkel, utána már egyéb tevékenységeikre is odafigyelünk. Ebben nyilván sokat számít egy-egy konkrét ferences testvér munkájának megismerése éppúgy, mint a rendalapító Szent Ferenc ma is friss karizmája.
A világ jelenlegi legnagyobb szerzetesrendjének számító Jézus Társasága hagyományosan erős a „marketingben”, a társadalmi jelenlétben.
– Minden társadalmi szolgálatunkat azzal az alázatos megközelítéssel végezzük, hogy sokak életében kevéssé van jelen Isten, és ez növekvő bizonytalanságot szül – mondja Kiss Márton, a rend média- és kommunikációs referense. – Szemléletünk alapja, hogy e bizonytalanság inkább lehetőség, mint probléma. A II. vatikáni zsinat nagy nyomatékkal hangsúlyozza a kultúra evangelizálásának fontosságát: a kulturális, szellemi értékek iránti fogékonyság előkészület a vallási valóságok befogadására. Jezsuita sajátosságként párhuzamosan kívánjuk a korszellem kritikáját megfogalmazni, illetve iránymutatást adni a jövőre vonatkozóan. Célunk: az ignáci reflexió és párbeszéd meggyökerezzék a hazai gondolkodásban. Mindez a mai értelemben vett marketingtörekvésnek is nevezhető.
A jezsuiták belső és külső kommunikációján, illetve arculatán, „marketingjén” egy világi munkatárs dolgozik. Az ő munkáját támogatja a szakemberekből álló önkéntes baráti kör. Tevékenységükkel elsősorban azokat szeretnék megszólítani, akik mindennapjaikban hitbeli választ szeretnének találni ahhoz, hogy életük teljesebb legyen. Vajon milyen hatásfokkal érik el korunk „lelki szegényeit”?
– Tapasztalataink a hívők és nem hívők elérésének terén egyaránt az, hogy társadalmunkban nagyon nagy lelki éhség van hiteles, a valóságra nyitott, a hétköznapokban megélhető lelkiségre – fejtegeti Kiss Márton –, ez az éhség azonban nagyon összekavarodott, és ezzel sokakat felületes és könnyű válaszok felé tud sodorni.
Számos olyan tevékenységet folytat a rend, amely konkrét szolgálatával járul hozzá az arculathoz is. A Budapest szívében kialakított Párbeszéd Háza mint találkozási pont ad konkrét teret a hétköznapokban olyannyira hiányzó párbeszéd kultúrájának elmélyítésére. A konferenciákhoz, kerekasztal-beszélgetésekhez az itt működő Loyola Cafe biztosítja a személyességet. A szorosan vett médiaapostolság terén pedig, mondja a referens, az a céljuk, hogy az egyházban és annak peremén élő keresők támpontokat találjanak a hit és a kultúra területén. Médiamegjelenéseiket médiareferens szervezi és hangolja össze. A Jezsuita Kiadó és
A Szív havi folyóirat mellett több mint húsz könyvet adnak ki évente. A rend támogatásával működik a Vatikáni rádió, de az internetet, annak fiatalok által leginkább látogatott oldalait is tudatosan használják.

Szép csomagolásban
A világ felé – egyesek szerint reklámszerű – nyitással kapcsolatban többeknek az az aggálya, hogy az addig elfogadható, amíg nem a reklámtermék csomagolása lesz maga a tartalom. Egy beszélgetőtársunk ezt példával is megvilágítja: Böjte Csaba sokáig végezte emberfeletti munkáját szinte ismeretlenül. Aztán tevékenysége egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, a közfigyelem mára jelentős reklámértékkel bír számára. Ám a munka volt előbb, és azóta is szakadatlanul folyik.
De mennyire profi ma a „Böjte-brand” népszerűsítése?
– Böjte Csaba alapítványa körül nem dolgozik profi stáb, a honlapot egy cég készíti ugyan, de önkéntes alapon – feleli a Dévai Szent Ferenc Alapítvány titkárságán önkéntesként dolgozó Pásztói Györgyi. – A szakértelmet kívánó munkákra – például könyvborító tervezése, kiadványszerkesztés – áldozunk pénzt, de elsősorban önkéntesek dolgoznak, ők is főként a gyerekekkel.
Az ötletek, például egy új könyv megjelentetése többnyire Csaba testvértől származnak, és általában is az ő karizmájából és személyiségéből táplálkozik a szervezet. Szereti az ügyeket kézben tartani, de nem kell minden apró kérdésben egyeztetni vele. Az alapítványnál nincs tudatos arculattervezés, maga a munka a tartalom, ami aztán az arculatot is adja. Mindez tökéletesen illik a kezdetekhez. 1992-ben sem tervezték előre, hogy gyermekotthont hoznak létre. Ott volt szó szerint az út szélén rengeteg gyerek, akikkel kezdeniük kellett valamit. Aztán további gyerekek érkeztek…

A felszín és a mély
– Jól kivehető az a szemlélet, hogy egy bárhonnan érkező „lájk”, vagyis a laikusok tetszésének elnyerése sokkal fontosabb, mint azok megtartása, akik esetleg generációk óta élnek az egyházban, és hisznek a tradíció megtartó erejében – mondja az egyre aktívabb fiatal rendi generációhoz tartozó beszélgetőtársunk.
– Több „megújuló” rend is viszonylag könnyen és nagy számban engedi el olyanok kezét, akik a rendszerváltás után rendtársként vagy civilként segítették az újraindulást és újratervezést, és a korábbi rendi vezetések is elismerték munkájukat. PR-apparátust működtetnek, miközben a Böjte Csabáéhoz hasonló tiszta beszéd és világos szó már önmagában is elég lenne.
Szerzetesekkel, papokkal és világiakkal, hívőkkel és nem hívőkkel folytatott háttérbeszélgetésekből kiderül, senkinek sem kerülte el a figyelmét, hogy az egyház arculatot tervez, marketingel, ugyanakkor az egyház iránt nem közömböseknek, adott esetben benne élőknek igencsak kialakult véleményük van a jelenségről. Abban szinte teljes a konszenzus, hogy mindazt, amire az egyház büszke lehet, meg kell mutatni a világnak. A „kisegyházak” (nem sokkal ezelőtt még nemes egyszerűséggel szektáknak neveztük őket) bő két évtizede vannak jelen zenével, prédikációval az aluljárókban, standokkal az utcákon, olykor a médiában is. Ételt osztanak, nemes célokra gyűjtenek, becsöngetnek, párbeszédet kezdeményeznek. Arra a felvetésre, hogy ezt hagyjuk csak meg nekik, úgy is reagálhatunk, hogy a kommunista befolyásolás eszköze volt az az elv, amely szerint a templomokban imádkozzanak, az iskolákban tanítsanak, a kórházakban gyógyítsanak (utóbbi kettőben természetesen állami felügyelettel). Egyik beszélgetőtársunk példaként egyenesen Jézust hozza fel, aki javarészt az utcán hirdette Isten országát, méghozzá népszerű tettek kíséretében.
Más viszont azt a kritikát fogalmazza meg, hogy a hit útjai sokkal misztikusabbak annál, semhogy szépre csomagolva a világ elé lehessen őket tárni. Továbbá az a látszat keletkezhet, hogy aki csendben dolgozik, temet, esket, ápol, tanít, misézik, nem is annyira érdekes vagy hasznos.
A marketinggel kapcsolatban a már idézett Dobszay Benedeknek is vannak fenntartásai.
– Gyakorta meg kell kérdezzük magunktól, nem nagyobb-e a tevékenységünk füstje, mint a lángja, azaz nem mutat-e nagyobb arcot a marketing, mint a valóság. A rendi közösség maga is megfogalmaz néha ezzel kapcsolatos kritikákat, esetenként meg is kérdőjelezi e tevékenységek létjogosultságát.
Több bátorságot?
A Rendben vagyunk kampány kapcsán arról kérdeztük Simonyi Tamás reklámszövegírót, milyen hatása lehet az egyházmarketingnek a tágabb közvéleményre. Simonyi kívülállóként tisztán szakmai szempontból tud tekinteni a kérdésre.
– A legtöbb egyháznak fontos, hogy – akár térítés céljából, akár hogy jobb véleménnyel legyenek róla – olyanokat is megszólítson, akik nem tagjai – magyarázza a szakember, aki többek között a Samsung, a Telekom és a Heineken márkáin dolgozott. – Természetes, hogy a hagyományos csatornákon túl is szeretnének kommunikálni. S ha már ez szakma, miért ne építenének eszköztárára? A dilemma inkább az, mennyire lehet célcsoportra szabni a megjelenéseket anélkül, hogy eltávolodnánk az adott egyház alapvető értékeitől, illetve felháborítanánk a híveket.
Ugyanez a dilemma, tudjuk meg, megjelenik a vállalatoknál, márkáknál is. Például amikor a Coca-Cola 1985-ben megváltoztatta a kóla receptjét, akkora botrány lett, hogy pár hét után kénytelenek voltak visszahozni az eredetit Coca-Cola Classic néven. A Rendben vagyunk kampány ugyanakkor, véli Simonyi, rendben van: letisztultak a plakátok, a szlogen elegánsan játékos, jók a fotók és a videók. Nálunk gazdagabb kommunikációs hagyományokkal rendelkező országokban is megállná a helyét.
– Bár maga a kampány technikai szempontból tényleg rendben van, a „csoda” elmaradt: nem valószínű, hogy az amúgy szép, visszafogott anyagok a téma iránt érdeklődőkön kívül mást is meg tudnak szólítani – elemzi a szerzetesmarketing hatásait a reklámszakember. – A sztereotípiák legyőzése volt a cél, és valóban, Ármella nővér bringával mutatkozik, Botond testvér kezében bukósisak van, Didák testvérnél fényképezőgép, Beáta nővérnél a nordic walking botja. De aki csak egy másodpercet szán rá, annyit lát, hogy a képen egy sztereotip, beállított nővér vagy szerzetes jelenik meg semleges háttér előtt. Nincs semmi, ami megállítana, elgondolkodtatna, megszólítana.
Márpedig extrém eseteket leszámítva egy-két másodpercet kap egy-egy ilyen plakát arra, hogy felkeltse a figyelmünket. Ha valaki mégis észreveszi, hogy hozzájuk „nem illő” tárgy van a szerzeteseknél, valószínűleg akkor sem kelti fel annyira az érdeklődését, hogy továbbmenjen a weboldalig, márpedig ott kezdődik a tulajdonképpeni üzenet. Ráadásul a plakátok nagyon úgy néznek ki, mint az adó 1 százalékát kérő legtöbb alapítványi plakát, azokból meg dömping van.
Az irány tehát érthető, véli Simonyi, a megvalósítás „rendben van”, de bátrabban kellene kommunikálni ahhoz, hogy a kampány tényleg elérhesse a kitűzött célt. A weboldal mélyén Botond testvér yamahás képe már sokkal erősebb. Ugyanakkor minden a megszokott, kockázatmentes kommunikáció irányába hajtja a megrendelőket, főleg ha saját közegük számára idegen a kommunikáció világa. Ezért egy ennél nagyságrenddel „ütősebb” kampány tényleg csodaszámba ment volna.

Forrás: piarista.hu


Megkezdődött az oktatás a piarista Öveges Diáklaborban

A Kecskeméti Piarista Gimnáziumban elkészült labor tizenegy általános iskola diákjait fogadja természettudományos projektekre. Lévai Zita Mariann, a labor vezetője elmondta, hogy a labor elsődleges profilja szerint komplex természettudományos mini-projekteket kínál a felső tagozatos korosztálynak. Ezek során a kémia, biológia, fizika és földrajz területét érintve a mindennapokban jelen levő jelenségekkel kapcsolatban végeznek kísérleteket, méréseket a diákok.

A projektek alapja a németországi diáklaborokból beszerzett tananyag, amelyet a helyi viszonyokra adaptálnak. Emellett saját térség specifikus anyagokat is kifejlesztenek. A tananyagok fejlesztése és az eszközök beszerzése még folyamatban van, de a rendelkezésre álló lehetőségekkel már zajlanak a projektek.

A pályázati időszakban a gimnázium tanárai tartják az órákat, de már most is tevékenyen részt vesznek a küldő iskolák tanárai a foglalkozásokon. Ők külön képzést is kaptak már, hogy novembertől ők tarthassák diákjaiknak a laborgyakorlatokat.
A mai foglalkozásokon a „Mágikus kémia” és a „Tápanyagaink” projekteken vettek részt a diákok.


Megvalósult a napelemes rendszer telepítése a budapesti Piarista Központ épületére

A kivitelezési munkálatok 2014. április 17-én kezdődtek meg. A beruházás próbaüzemmel egybekötött végleges műszaki átadás-átvételére 2015. május 29-én került sor.

A Közép-Magyarországi Operatív Program keretében 49,5 kW teljesítményű napelemes kiserőmű rendszer telepítése valósult meg, melynek várható éves villamosenergia-felhasználása éves szinten 59400 kWh. A napelemes rendszer várható termelése a projekttel érintett épület villamos energiaigényének közel 25%-át biztosítja. A projekt keretein belül 198 db napelem modul került telepítésre az épület déli és nyugati tetőszerkezetére.

A háztartási méretű kiserőmű telepítésével jelentősen csökken az intézmény energiafüggősége, ezáltal a fenntartó szervezet kiadásai is. A fejlesztés nem csupán költségcsökkentő hatású, hanem kimutathatóan mérsékli a környezeti terhelést is. A SIEL-Inczédy és Társa Kft. kivitelezésében megvalósuló projekt bruttó teljes összköltsége: 35 579 050 Ft, amelynek finanszírozása 85%-ban uniós támogatásból, 15% saját forrásból történt.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósult meg.


KATTÁRS Debrecenben: fókuszban a katolikus nevelés és oktatás

A Magyarországon 2013 óta a minden ősszel megrendezett Katolikus Társadalmi Napok idén Debrecenbe költözik. A szeptember 12-i esemény kiemelt témaköre ezennel a katolikus oktatás és nevelés. A rendezvény védnökei Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere, házigazdái Veres András, az MKPK új elnöke, a Caritas in Veritate Bizottság korábbi elnöke és Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Jelenleg a KATTÁRS a 300 - Katolikus újjászületés Debrecen néven meghirdetett 2015-ös emlékévhez kapcsolódik: fő célja, hogy bemutassa a katolikus tanítást és a Katolikus Egyház szolgálatát a mai társadalomban.

„Az emlékévben rendezett programok, kulturális események, ünnepek, kiállítások, tudományos konferenciák sorába nagyon jól beleillik a KATTÁRS. Rajtuk keresztül bemutatjuk, hogy a katolikusok jelenléte hogyan járult hozzá a város életéhez, szellemi és anyagi gyarapodásához. Az emlékévben nemcsak a múltról kívánunk beszélni és tanúságot tenni, hanem a jelenre kívánunk fókuszálni, amely a katolikus jövőképnek is az alapja”- fogalmazott Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.
„Ezeknek a rendezvényeknek nem titkolt célja az sem, hogy ráébressze az egész magyar társadalmat annak a keresztény örökségnek sorsot formáló értékrendjére, amely Magyarországnak és Európának múltjához és jelenéhez tartozik, s amelyet Európa megtagadni látszik. Ennek az önpusztító folyamatnak is szeretnénk gátat vetni, bármennyire is kevés ez a probléma egészéhez mérten – mondta el Veres András, az MKPK elnöke, a rendezvény létrehívója.
A KATTÁRS keretében a Szent Anna Székesegyházban szeptember 12-én délelőtt szentmisét celebrál Magyarország apostoli nunciusa, Alberto Bottari de Castello, a Kossuth téren felállított sátrakban pedig katolikus oktatási intézmények, tanító szerzetesrendek és a katolikus oktatást segítő civil szervezetek mutatkoznak be. A Piarista Rend Magyar Tartománya részéről Labancz Zsolt tartományfőnök fog beszélni a "Tanítórendek a magyar iskolarendszerben" c. 17 órától kezdődő kerekasztal keretében, míg a Központi Levéltár és Könyvtár rendtörténeti kiállítással és könyvekkel készül az eseményre. Gödi szakképző iskolánk is képviselteti magát a rendezvényen bemutatkozó anyagokkal, s a saját műhelyekben készült különböző tárgyakkal.
Az oktatási témakörökön túl a teremtésvédelem, a sport, a szenvedélybetegségek, a gender-elmélet hatásai, a személyiség kibontakozása a családban, mind fontos tárgya lesz az előadásoknak és beszélgetéseknek.  Az előadók között, többek mellett Dr. Papp Miklós morálteológus, Dr. Csókay András idegsebész és agykutató, Ciráki György nemzetközi jogász, Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke, Dr. Gombocz János Professor Emeritus (Testnevelési Egyetem), Dr. Hetesi Zsolt tudományos főmunkatárs (Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport), tanító szerzetesrendek vezetői és neves újságírók is jelen lesznek. A nap záróakkordja Tóth Vera énekesnő koncertje lesz az esti órákban.

További információ: www.kattars.hu

Szathmáry Melinda


Popiełuszko-ereklyét kap Szentkút

A 2,7 milliárd forintos uniós támogatásból megújult Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhelyen Nagyboldogasszony napján, szombaton a 11 órakor kezdődő szentmisét Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, a vasárnapi, szintén 11 órakor kezdődő szentmisét pedig Kazimierz Nycz varsói bíboros érsek celebrálja.

A lengyel főpásztor a szentmise előtt, 10.15-kor adja át a szentkúti kegyhelynek a vértanú pap, a már boldoggá avatott Jerzy Popiełuszko ereklyéjét, és katekézis keretében beszél a Szolidaritás papjának életszentségéről. A szombati szentmise előtt pedig Szerzetesként az oktatásban címmel Labancz Zsolt piarista tartományfőnök tart katekézist.

Jerzy Popiełuszko 1947. szeptember 14-én született a kelet-lengyelországi Okopyban. 1980-tól szoros kapcsolatban állt a Szolidaritás mozgalommal, a hadiállapot 1981. decemberi kihirdetése után nagy tömegeket vonzó miséket tartott a varsói Kostka Szent Szaniszló-templomban. 1984. október 19-én a Bydgoszczban bemutatott mise után este gépkocsin hazafelé tartott egy sofőrrel, amikor a kommunista titkosszolgálat emberei elrabolták és meggyilkolták. 2010. június 6-án avatták boldoggá.
Popiełuszko atyát rendkívüli tisztelet övezi Lengyelországban, sokan zarándokolnak varsói sírjához, s kultusza világszerte terjed. Amint a lengyel Katolikus Hírügynökség (KAI) közölte, sírját eddig több mint 20 millió zarándok látogatta meg. A Kostka Szent Szaniszló-hitközségben 2011-ben létesített múzeumot 800 ezren tekintették meg.
Magyarországon 2013 óta Kiskunfélegyházán, a Sarlós Boldogasszony-templomban őrzik Jerzy Popiełuszko ereklyéjét.

Forrás: Ferences Sajtóközpont


Október 6. Emlézzünk az Aradi Vértanúkra

Kedves Piarista Öregdiák Barátaim!

Emlékezzünk Aradi vértanúinkra jeles piarista örgdiktársunk, a költő Juhász Gyula szép versével:

Juhász Gyula: Vértanúink
1918. október 6.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

Különösen is emlékezzünk az aradi vértanúk két pesti piarista öregdiákjára: Nagysándor Józsefre és Török Ignácra!
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” (Török Ignác utolsó szavai)