A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Piarista Öregdiáktársunk!

„Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló  érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák  aranybetűs kék címere alatt.” - 1989-es alapító nyilatkozata értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség, majd három esztendeje június 8-án a Tagtoborzó Borkóstolón a Budapesti Tagozata. Célunk, hogy minél szélesebb körben fogjuk össze a piarista iskolák egykori diákjait. Az alapítók meggyőződéséhez csatlakozva reméljük, Te is osztozol abban a tapasztalatunkban, hogy valóban fontos és élő az a kötelék, amely a piarista diákokat összeköti.

Szeretettel hívunk hagyományos, immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Tagozati Borkóstolónkkal egybekötött grill-partynkra, amelyet 2015. szeptember 25-én (pénteken) 17 órakor tartuk a Piarista Központban (1052 Budapest, Piarista utca 1.). A Piarista Kápolnában tartandó szentmisét követően grill party és borkóstoló a Rendház tetőteraszán (eső esetén a diákebédlőben vagy a gimnázium tetőteraszi aulájában).

Részletes program és regisztrálási lehetőség a következő Hírlevélben.

A borkóstolóra nagy szeretettel várjuk a Piarista Rend tagjait is.

A Borkóstoló mellé sült húsokat készítünk, hozzá friss salátát, mártogatós szószokat, kenyeret, mustárt és ketchupot kínálunk.
A Borskostoló ára idén is 2.500,- Ft/fő (amely önköltségi ár, és tartalmazza a kóstolandó borokat). Előre is köszönjük, aki támogatói céllal ennél magasabb összeggel is hozzájárul a borkóstoló és grill-party költségéhez.
A rendezvény létszáma - tervezetten, maximum - 100-120 fő, ezért regisztrációhoz kötött. A pontos étel- és italfogyasztáshoz kérjük, hogy részvételi szándékotokat jelezzétek a szeptember 17-én megjelenő Hírlevelünkben megtalálható webcímen, nevetek és email címetek megadásával egyidejűleg, vagy hétfőtől személyesen a diákszövetségi irodánkban Császár Dánielnél.
Kérjük a jelentkezők valós részvételét a borkóstolón a helyszínen fizetendő 2.500 Ft/fő önköltségi ár, és az előre vásárolt étel mennyisége miatt is.

Kérünk, hogy a találkozó hírét Te is terjeszd az öregdiákok körében!

Budapest, 2015. szeptember 05.

A találkozás reményében szeretettel üdvözölnek a szervezők:

Hernády Zsolt és Mikecz Tamás, a Budapesti Tagozat alelnökei

A keresztény közéletiségről, Zlinszky Jánosra emlékezve

Október 15-én (csütörtökön) 19 órakor a Cafe Pióban tartja második összejövetelét a Piarista Szalon. A téma, amellyel a Diákszövetség közelmúltban elhunyt első elnöke, Zlinszky János emléke előtt is tisztelegni szeretnénk: "Keresztény közéletiség - hitünk és értékeink képviselete a mai Európában".
A tervezett kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek felkérése folyamatban van.

További információk a következő hirlevélben.

Mindenkit szeretettel várunk!

A szervezők nevében Török Bernát és Várgedő Tamás

Idén szeptemberben 223-an kezdik meg tanulmányaikat a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán. A szerda délelőtt tartott hivatalos tanévnyitó egyben a Műszaki Informatikai Kar (MIK) tanévnyitó ünnepsége is volt, ahol a hagyományokhoz megfelelően idén is átadták a 2012-ben alapított Volkra Ottó-díjat, amelyet minden évben a város és a Pannon Egyetem közti kapcsolat erősítéséért adnak át. A díjat idén Borián Tibor piarista szerzetes kapta. Szívből gratulálunk Borián Tanár Úrnak a díjhoz.

Borián Tibor a veszprémi állami gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Az iskola elvégzése után belépett a piarista rendbe. Az ötvenes évek végén rendi teológiai, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Először Kecskeméten, ezt követően 1998-ig a budapesti Piarista Gimnáziumban tanított. Utóbbi intézményt igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként szolgálta. A tanítás, intézményvezetés mellett két kamarakórust is vezetett: 1977-től a Kalazancius Kórust, 1983-tól a Sík Sándor Kamarakórust. A Padányi Iskola igazgatói posztját 1998-tól nyugdíjazásáig töltötte be, ahol a mai napig az öregdiák baráti kör elnöke. Brusznyai-díjas.

2007-ben jelent meg társszerzőként "Szerzetesrendek a Kárpát-medencében" című könyve a Mikes Kiadó gondozásában, de ezen kívül számos könyv és tanulmány szerzője. Ugyanebben az évben vehetett át Brusznyai emlékérmet, melyet a mártír tanár nevét viselő alapítvány ítélt Borián Tibornak. Aranymiséjét a következő esztendő őszén mutatta be.
Borián atya több mint fél évszázada piarista szerzetes, ezreket tanított, generációk nőttek fel a keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, éneket, s főként emberséget.
Nyugdíjasan is tevékeny életet él: vezetője a piarista rend kulturális örökségének, felügyeli Budapesten a rendi könyvtárat, levéltárat és múzeumot, s elnökségi tagja a Piarista Diákszövetségnek is.
2012-ben Veszprém város munkásságát Pro Urbe díjjal ismerte el.

„Pro Urbe Mosonmagyaróvár” kitüntető érem és díj - Mosonmagyaróvár város lakossága nagyrabecsülése és tisztelete jeléül - annak a hazai és külföldi jogi és nem jogi személynek adományozható, aki hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságával Magyarország szolgálatában, a nemzet tudományos, kulturális, művészeti, pedagógiai, környezetvédelmi, egészségügyi, szociális és sport értékeinek gyarapításában, épített környezetének alakításában, védelmében maradandót alkotott, s mint ilyen, Mosonmagyaróvárral kapcsolatba került vagy Mosonmagyaróvár város életében kiemelkedő szerepet töltött be, s hozzájárult a város jó hírnevének gyarapításához.”

Az idei év "Pro Urbe Mosonmagyaróvár" díj kitüntetettje Farkas István piarista atya lett.

Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író mutatta be Lupus atya életútját.
„Azt gondolom, hogy Farkas Istvánt, Lupus atyát a Jóisten jókedvében teremtette!”– fogalmazott Jelenits István.

A díjat Dr. Árvay István polgármester adta át, majd a díjazott bejegyezte nevét a Városi Krónikába.
„Hálásan köszönöm a megtisztelő kitüntetést és remélem, hogy azt a szép munkát, amit eddig is közösen végeztünk, Isten kegyelméből tudom mindhalálig folytatni!” – fogalmazott Farkas István piarista.
Labancz Zsolt, a Piarista Rend Magyar Tartományának provinciálisa levélben köszöntötte az ünnepeltet, majd háláját fejezte ki Mosonmagyaróvár városának, hogy "befogadja a piaristákat és igényli közösségépítő, otthonteremtő szolgálatukat".
Szintén levelet küldött Hoffmann Rózsa, köznevelésért felelős államtitkár Farkas István köszöntésére.

A levelek felolvasását követően a Piarista Rend Mosonmagyaróvári Iskolájának kollektívája nevében Vereb Zsolt igazgató gratulált és fejezte ki köszönetét Lupus atyának, majd zárásképp a diákok és a tanárok rövid verses-zenés műsora következett.

Forrás: Mosonmagyaróvári Önkormányzat, Erdősné Benke Éva, tanár (Mosonmagyaróvári Piarista Iskola)

Farkas István Tanár Úrnak szívből gratulálunk a kitüntetéséhez!

Az Arcvonások című műsor vendége volt Jelenits István, aki piarista szerzetesként élt a kommunista-szocialista rendszerben is. Előbb a rend kecskeméti, majd budapesti gimnáziumaiban tanított magyar nyelvet és irodalmat, illetve hittant. 1985 és 1995 között a rend tartományfőnöke volt, így életének legaktívabb időszaka egybeesett a rendszerváltoztatás éveivel.

A Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár Nagyváradon kezdte gimnáziumi tanulmányait, de a világháború végén családjával együtt kitelepítették. Budapesten, a Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait és ott érettségizett 1951-ben. Már akkor is piarista szerzetes akart lenni, de a rendbe fölvehető növendékek számának korlátozása miatt csak a bölcsészkar elvégzése után, 1955-ben lépett be.
Élete fiatalok sokaságára volt hatással, munkásságának hatósugara túlterjedt szűkebb közösségén. Egyetemi és középiskolai tanári munkája valamint lelkipásztori tevékenysége mellett jelentős irodalomtörténészi életművel is rendelkezik - hangzott el a Kossuth Rádió Arcvonások című műsorában.
"Nevelni suttyomban nevel az ember, direkt módon tanít, indirekt módon nevel."

Jelenits atya a műsorban elmondta: a piarista iskolának az is feladata, hogy kereszténységre nevelje azokat akik odajönnek.
- Én mindig azt szoktam mondani, hogy nevelni suttyomban nevel az ember. Direkt módon tanít, indirekt módon nevel. A tanári munkámat Kecskeméten kezdtem. Ott 5 évig voltam csak, utána Pestre kerültem, itt voltam hosszú ideig - egészen nyugdíjazásomig a pesti gimnáziumban tanítottam.
Hozzátette: 1985-ben választották meg a rend tartományfőnökének. Háromszor választották újra, az  rend alkotmánya szerint ennyiszer lehet maximum valakit erre a posztra megválasztani.
1965-től a biblikus tárgyak tanára is volt a rend Kalazantinum hittudományi főiskoláján, illetve 2000-től ennek utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika tanára, majd tanszékvezetője volt Budapesten, illetve Piliscsabán. 1992-től évekig tanított a gödi, és 1994-től a váci piarista szakiskolákban.

Pilinszky János költészetéről
A teológus a műsorban elmondta, hogy jól ismerte a költőt, aki szintén piarista diák volt, voltak közös tanáraik. Bár Pilinszky 11 évvel volt idősebb, később személyesen is összeismerkedtek. Kijelentette: vívódó, nagyon megrázó volt Pilinszky kereszténysége, mert ő átélte, hogy drámai dolog a hit.
"A hit nem egy óvott, istápolt környezet, hanem fájdalmakkal és megrendülésekkel terhes. Ennek elfogadása számára nem volt könnyű, ez az Istennel való kapcsolatát is megtépázta. Mégis ő nagyon nagy erővel, gyermeki egyértelműséggel ragaszkodott a hitéhez."

A 2015. évi Tatai Barokk Fesztivál alkalmából a helyi Kuny Domokos Múzeum olyan kiállítást rendezett, amelynek középpontjában egyetlen festmény áll: Felix Ivo Leicher 1767-ben festett műve, amely a Szűz Máriához imádkozó Kalazanci Szent Józsefet ábrázolja magyar ruhás gyerekekkel.

A kivételes szépségű alkotást egy tatai kovácsmester, Schuperger Károly rendelte meg a tatai piaristák számára. A rendházi krónika szerint az akkori legfelső osztály termében helyezték el, a tanári katedra fölött, hogy méltón ékesítsék vele a termet, és a szent rendalapító pártfogását kérjék az ifjúság számára.

A művész maga is piarista diák volt, és ezekben az években több képet is festett a frissen szentté avatott Kalazanci Szent Józsefről. A tatai kép azonban kiemelkedik ezek közül. A szent, a Szűzanya, az őrangyal és a gyerekek finoman megfestett mozdulatai, a belsőséges megvilágítás és színek valóban közös imára hívnak. Nem csoda, hogy évtizedek óta a Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, a Kuny Domokos Múzeum állandó letétjeként.
A „Kép a katedra fölött: Kalazanci Szent József magyar ifjakkal” címet viselő kiállítás megnyitására (amely egyben a Tatai Barokk Fesztivál megnyitója is volt) 2015. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján került sor. Michl József polgármester köszöntője után Koltai András, a Piarista rend Magyar Tartomány Központi Levéltárának vezetője beszélt Kalazanciusról, az általa képviselt karizma és hivatás magyarországi elterjedéséről, és a szent ábrázolásának hagyományáról.
A kiállítás egyben emlékezés is a piaristák tatai megtelepedésének 250. évfordulójára, amely idén ősszel ünneplünk. A néhány hónapra Tatára visszaérkezett kép mellé Kövesdi Mónika művészettörténész készített érdekes magyarázó tablókat, bemutatva a tatai piaristák műveltségét, a művészt, a festmény jelentését és párhuzamait.

Hivatkozások:
http://kunymuzeum.hu/kuny-domokos-muzeum/kep-a-katedra-folott-kalazanci-szent-jozsef-magyar-ifjakkal
http://www.concertotata.hu/program-2015.html
http://archivum.piarista.hu/rendtortenet/keptar/kalazanci-b.htm#B12

Jubileumi tanévnyitót tartották Nagykanizsán, az idén 250 éves fennállását ünneplő piarista iskolában. A rendezvényen többek közt Rétvári Bence államtitkár és Balás Béla megyéspüspök is részt vett, aki megáldotta az újonnan elkészült óvodát.

A követendő értékeket hangsúlyozó énekekkel, versekkel színesített tanévnyitón Labancz Zsolt piarista tartományfőnök idézte fel az első piarista Kanizsára érkezése óta eltelt 250 év főbb állomásait. A tartományfőnök szerint az iskola története nem egy könnyed sikertörténet:
„Hiszen nagyon sok küzdelmet látunk, olykor elfáradást is, aztán újbóli nekiindulást. Rendtársaink rengeteget küzdöttek a szegénységgel, az épületek leromlott állapotával, kaszárnyából kaszárnyába költöztek az évszázadok során. Volt olyan is, hogy partnereket, szövetségeseket kellett keresni, hogy közösen tudjuk együtt vinni az iskolát. És ebben bizony annak idején nagy szerepe volt Nagykanizsa városának is.”

A jubileumi tanévnyitó ünnepségen beszédet mondott Rétvári Bence államtitkár, egykori piarista diák.  Véleménye szerint a "PIÁR" nemcsak kiváló oktatóműhely volt, hanem erős közösség is.
„Ez alatt a 250 év alatt valószínűleg sokszor illették azzal a jelzővel, vagy inkább váddal a piarista iskolát, hogy ódivatú és a múltba nyúlik vissza. Na, de hány iskola van, melyet azóta alapítottak, és meg is szűnt, mert nem tudott megújulni? Csak a piarista iskola volt itt Nagykanizsán és országszerte számos helyütt, amelyik a legmodernebb iskola volt mindig, mert meg tudott újulni.” - hangsúlyozta Rétvári Bence.
Az ünnepségen Balás Béla megyéspüspök is részt vett, aki együtt misézett a piarista atyákkal – a helybeliek mellett Labancz Zsolt tartományfőnökkel, Nagy Attila SP kecskeméti igazgatóval és a kanizsai születésű, iskolaindító Perendy László atyával–,  valamint a városi és városkörnyéki papokkal.
"Értelmünknek az igazságot, szívünknek a békét, akaratunknak a végső szabadságot adja meg ez az iskola" – könyörögte áldó imádságában Balás Béla megyéspüspök, piarista öregdiák, a nagykanizsai iskola tanévkezdő, Veni Sancte miséjét követően. A múltba révedés helyett az örökös megújulás bizonyítékaként, a közeli években korszerűsített fiúkollégium és alsó tagozatos épület után, a most elkészült modern óvoda megáldására is sor került.

Nyeste Pál SP, a piarista iskola és óvoda igazgatója elmondta:
„A korábbi csoportjainak magas, majdnem 30 fős létszámmal működtek. Nagy volt az igény a családok, szülők részéről, hogy a gyerekek ide járhassanak. Ebből fakadóan kellett csoportot bővíteni. Ezt használtuk ki arra, hogy az óvodának korábban ideiglenes helyszíneként meghatározott alsós épületből egy teljesen új épületbe költözzenek a gyerekek.”
Az új épületet a gyerekek már augusztus közepén birtokukba vették. A 2015-2016-os nevelési évre 81-en iratkoztak be.

Forrás: Kanizsa TV, Kanizsa lokálpatrióta lap, Piarista Tartományfőnökség
Képek: Bakonyi Erzsébet, Kanizsa újság

MEGHÍVÓ: Szerzetesek Tere rendezvényre (szept. 18-19.)

Kedves Barátunk! Nagy szeretettel várunk 2015. szeptember 18-19-én (péntek-szombat) a Szerzetesek Terén, amelyet a budapesti Március 15. téren és a Ferenciek terén rendezünk meg.

E terek és a hozzájuk kapcsolódó templomok másfél nap erejéig „nyitott kolostorrá", a szerzetesekkel való találkozás helyszínévé válnak, ahol jelen lesz a magyarországi szerzetesrendek színe-java. A Szerzetesek Tere mintegy 100 szerzetesrend életének, imádságának, tevékenységének, kapcsolatainak több mint 24 órás keresztmetszete, ahol megnyitjuk számodra a szerzetesekkel való találkozás sokszínű lehetőségét. Legyél fiatal, idős, gyerek vagy felnőtt, egyedülálló, családos, barátaiddal, közösségeddel vagy egymagad érkező, katolikus vagy más vallású, útkereső vagy akár magad ateistának valló, ha szívesen élsz annak a lehetőségével, hogy betekints a szerzetesek életébe, ha szívesen beszélgetsz, mesélsz, vagy csak  másokat  hallgatnál, ez egy rendkívüli és emlékezetes alkalom erre.

A rendezvényen többek között fellép majd a  Kaláka együttes és az Octovoice jazz-acapella formáció. Világraszóló és egészen egyedi előadással érkezik Hegedűs Endre és felesége Katica, akik művésztársaikkal együtt nyolckezes zongoradarabot adnak elő a Nagyszínpadon. A Piarista Kápolnában Sík Sándor piarista költő és egykori tartományfőnök, cserkészvezető életét bemutató összművészeti előadásnak lehetünk szem- és fültanúi Dóczy Péter rendezésében. Ezen kívül, több mint tíz sátorban várunk Téged gasztronómiai, egészségügyi, tudományos, kulturális, sport és gyermekprogramokkal. Nekünk fontos, hogy „Veled együtt vagyunk rendben!" Fontos, mert a teremtett világ rendjében egymásra vagyunk utalva, egymást kiegészítve együtt vagyunk elegek ahhoz, hogy - Szentgyörgyi Albert szavaival élve - „szebbé tegyük a teremtés ránk eső zugát".

Szeretettel, figyelemmel és a közösség élményével várunk téged és családodat, barátaidat minden programunkra, melyek ingyenesek!
Ulrik M. Monika SSND nővér,
a Szerzetesek Tere lelkes szervezője

„Ferenc pápa a 2015-ös évre meghirdette a Szerzetesek Évét. Ez az év nem csak arra lehetőség, hogy mi, szerzetesek, ránézzünk arra, hogy kik vagyunk és mi a hivatásunk, miért jó és szép egy egész életet Istennek adni, hanem alkalom arra is, hogy megmutassuk minden jószándékú embernek, kik is ma a szerzetesek, mivel foglalkoznak, milyen változatos módon szolgálják Istennek adott életükön keresztül a magyar társadalmat. A magyarországi szerzetesség, a szerzetesek szolgálatai ma nagyon sokszínűek: ennek a gazdagságát szeretnénk felvillantani a Szerzetesek Terének programjain keresztül, Budapesten, szeptember 18-19-én. Mi, magyar szerzetesek és szerzetesnők, szeretnénk ezen a Téren minél többekkel találkozni, és legalább valami kicsit adni az Evangéliumnak az öröméből, amit mi is Valaki mástól kapunk."
Dr. Deák Hedvig OP domonkos nővér
a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." A Végtelen, Mindenható, Örökkévaló világon túli és mindenütt jelen lévő Isten léte tőlünk a szeretet teljességét kívánja. Ennek a teljességnek minden feltűnő és látható vállalása különösen is jel és tanúságtétel a belé vetett hitről és iránta érzett szeretetről. Mi, földi emberek, a saját eszközeinkkel tudjuk csak kifejezni ezt a teljes odaadást: az imádsággal, a másoknak szolgáló önzetlen áldozatkészséggel, és - igen - az önmegtagadással és a lemondással is. Lemondással akár olyan szép és jó dolgokról, amelyek emberségünkhöz tartoznak, de amelyek felett nagyobb érték is létezik, magának Istennek a valósága. Ezért hát a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség három evangéliumi tanácsának a vállalása a mai világ előtt is beszédes tanúságtétel lehet a teljességről, az Istennel való szoros kapcsolat pedig már itt a földön a legnagyobb öröm és boldogság forrása. A Szerzetesek Tere minden résztvevője számára a hit örömét és Isten áldását kérem!
Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek

A 20. században a Budapesten elhunyt piarista tanárokat általában a Fiumei úti sírkertben lévő piarista kriptákba temették 1952-ig. A kommunista diktatúra éveiben egyházi temetések számára ez a sírkert tiltott lett, ezért Agárdi Lászlót (1965) és Szomolányi Józsefet (1968) az Új Köztemetőben vásárolt kettős sírba temették. A rendtartomány azonban el szerette volna kerülni, hogy az elhunyt tanárok a temető különböző helyein, szétszórtan legyenek eltemetve, ezért 1970-ben lefoglalt 15 egymás melletti sírhelyet a Rákoskeresztúri temető ún. „szerzetesi parcellájában” (154. parcella, a 3. körönd közelében). Amellett, hogy azóta általában ide temetik a Budapesten elhunyt piaristákat, 1971-ben az ebben a temetőben más helyen eltemetett, illetve a más temetőkben nyugvó piaristákat is exhumálták, és ide, közös sírba helyezték (2/6.). Az első sírok műkő borítása 1976-ban, a sírok között fölállított síremlék Léh István szorgalmazására 1977-ben készült. 1979-ben további sírhelyeket szerzett a rendtartomány. Jelenleg 53 sírban 65 piarista nyugszik ebben a piarista sírkertben.

2014-ben kezdődött meg a sírkert felújítása. Első lépésben meg kellett váltani 28 lejárt sírhelyet. A Tartományfőnökségnek több milliós összeget kellett erre befizetnie. Hálásan megköszönjük mindazon öregdiákoknak a segítségét, akik ehhez a nagy kiadáshoz hozzájárultak. Ugyancsak ebben az évben kutattuk fel Agárdi László és Szomolányi József közös sírját, kivágattuk a sír mellől kinőtt nagy fát, rendeztettük a terepet és felújíttattuk a síremléket.
A sírkertben lévő műkő fedőlapok sajnos az évtizedek során elfeketedtek, főleg az 1-3. sorban, a nevek sok síron olvashatatlanná váltak. A 2015-ös évben újracsiszoltatjuk azt a sírkövet, amely alatt 11 exhumált piarista tanár földi maradványai vannak (2/6.), valamint az e melletti Babos Dezső sírkövét (2/5.). Az újracsiszolt sírkövekre fehér márványlap kerül, ezen lesznek bevésve az ott nyugvók nevei. Örkényi János sírján (3/4.) a műkő keret szétomlott, teljesen felújítjuk ezt a sírt is. Ebben az esztendőben ezekre a munkákra tudtunk pénzt biztosítani.
Nemrég egy érettségi találkozós osztály tagjai felajánlották, hogy szívesen adnának anyagi segítséget a sírkövek restaurálására. Javasolták, hogy hívjuk fel erre a kegyeletes és szép ügyre más öregdiákok figyelmét is. Egy sír felújítása (újracsiszolás + márványtábla + betűvésés) ötvenezer forintba kerül. Hálásan köszönünk erre a célra minden adományt. A felújítást a legrégebbi, első sorban lévő sírokkal kezdenénk. Az adományokat a következő számlaszámra lehet befizetni:

„piarista adományszámla“
OTP 11707024-20474856
számlatulajdonos: Piarista Tartományfőnökség.
 

Új Köztemető: piarista sírkert
1/1. Szemenyei László (1911-1981)
1/2. Papp Elemér (1900-1978)
1/3. Szemes Ferenc (1908-1978)
1/4. Dragos Károly (1889-1977)
1/5. Maklári Lajos (1912-1977)
1/6. Simon Sándor (1911-1976)
2/1. Péter Mihály (1902-1975)
2/2. Biró Imre (1883-1972)
2/3. Weiner Ferenc (1903-1971)
2/4. Szentgyörgyi András (1920-1971)
2/5. Babos Dezső (1884-1970)
2/6.
Abelsberg József (1870-1945)
Bátky Miklós (1901-1945)
Green László (1903-1954)
Jászay Rezső (1871-1952)
Kövesi Lajos (1876-1955)
Mihalkó Béla (1897-1945)
Nyers Lajos (1906-1953)
Rokka Pál (1898-1961)
Szűcs Imre (1897-1971)
Tót Lajos (1886-1955)
Vincze László (1880-1945)
3/1. Fülöp Gyula (1914-1976)
3/2. Vékey Károly (1892-1975)
3/3. Darvasy Mihály (1917-1973)
3/4. Örkényi János (1923-1973)
3/5. Ohmacht Nándor (1892-1973)
3/6. Kerkai József (1895-1972)
4/1. Papp László (1909-1994)
4/2. Somogyi Zoltán (1912-1989)
4/3. Galambos László (1915-1989)
4/4. Szoboszlay András (1918-1982)
5/1. Balogh Ferenc (1908-1994)
5/2. Előd István (1912-1990)
5/3. László Mihály (1911-1989)
5/4. Fekete Antal (1911-1994)
5/5. Pogány János (1907-1983)
5/6. Léh István (1890-1983)
5/7. Egyed András (1913-1984)
6/1. Nagy Ernő (1912-1985)
6/2. Balogh Lajos (1914-1988)
6/3. Személyi József (1929-1989)
6/4. Nádor Ferenc (1921-1991)
6/5. Koszorú János (1927-1992)
6/6. Holl Béla (1922-1997)
6/7. Szőnyi László (1914-1998)
6/8. Gál István (1913-2001)
6/9. Medvigy Mihály (1914-2001)
7/1. Virányi Ottó (1927-2001)
7/2. Kincs Lajos (1913-2003)
7/3. Vízvári László (1919-2003)
7/4. Meggyes János (1916-2004)
7/5. Havas József (1931-2006)
7/6. Kovács Mihály (1916-2006)
7/7. Kemenes László (1928-2007)
7/8. Varga László (1927-2002)
7/9. Pávó Nándor (1923-2007)
7/10. Bulányi György (1919-2010)
8/1. Takáts Ervin (1936-2007)
8/2. Mustos István (1931-2008)
8/3. Mészáros Gábor (1952-2008)
8/4. Tuba Iván (1944-2009)
8/5. Benkő Andor (1915-2009)
8/6. Pázmándi György (1936-2011)

A sírkert felújításával kapcsolatban

Ruppert József piarista tanár úrtól lehet tájékoztatást kérni
Elérhetőségei: 30/624 8485; ruppert.jozsef@piarista.hu

A nyár során a Piarista Rend Magyar Tartományához tartozó több intézmény élére új igazgatót nevezett ki a tartomány vezetése, emellett az asszisztensek és a rendházak terén is történt változás.

A rend 47. Egyetemes Káptalana, amelyet Esztergomban tartottak 2015. június 30–július 21. között, Urbán Józsefet, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatóját, korábbi tartományfőnököt választotta meg az ázsiai területi egységért, ún. cirkumskripcióért (Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Japán és Vietnám) felelős generálisi asszisztensnek, aki szeptemberben Rómába költözik a következő hat évre.  Utódjaként Horváth Bálintot, a piarista gimnázium magyar szakos tanárát és munkaközösség-vezetőjét bízta meg a tartomány vezetése a gimnázium igazgatói feladatainak ellátásával, aki az augusztus 31-i Veni Sancte keretében hivatalosan is bemutatkozott az iskola közösségének.
A szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban is új igazgató kinevezésére került sor: Papp Attila igazgatói megbízatásának lejárta után Jusztinné Nedelkovics Aliz, kémia és biológia szakos tanár és korábbi igazgatóhelyettes folytatja igazgatóként az intézmény vezetését.

A rendtartományban áthelyezésekre és új asszisztensi kinevezésre is sor került: Böszörményi Géza piarista a szegedi rendházból Nagykanizsára költözött, míg Zsódi Viktor piarista a budapesti gimnáziumot követően a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban folytatja oktatói tevékenységét. 
Urbán József generálisi asszisztensi kinevezése miatt a tartományi tanácsban, az ún. konzisztóriumban is változások történtek. Az új konzisztóriumban a következőképpen alakulnak a felelősségi területek: Wettstein József a közösségi életért, Guba András a küldetésért, Czeglédi Zsolt a megosztott küldetésért és karizmatikus integrációért, Szakál Ádám pedig az ifjúságpasztorációért és hivatásgondozásért felelős asszisztens lett. További személyi változás még, hogy Nyeste Pál SP nagykanizsai igazgató egyben a nagykanizsai közösség házfőnöke is lett.
A budapesti rendházak életében strukturális változás történt: a Piarista utcai Központban élő szerzetesek a korábbi három rendház helyett immár két közösséghez tartoznak: a Pater Noster rendházi közösség vezetője, házfőnöke Wettstein József piarista, míg a Kalazantínum rendházat, amely a fiatal rendtársak képzési közössége, Szilvásy László piarista házfőnök vezeti. Első szerzetesi fogadalomtétele után Szabó Dániel és Márkus Roland a váci noviciátusi házból a Kalazantínum közösségébe költözött augusztus végén.

Piarista Tartományfőnökség

Mátraszentimrén folyamatosan él annak emléke, hogy Sík Sándor piarista tartományfőnök és költő 1949 és 1959 között nyaranta hosszú heteket töltött a faluban. Számos verse is ott keletkezett vagy ottani élményeit örökíti meg. 1983 óta nevét emléktábla örökíti meg a templom bejáratánál, most pedig az önkormányzat (a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával) fölállítatta a piarista költő mellszobrát, amely az őt ábrázoló első köztéri emlékmű. Sütő Ferenc szobrászművész alkotása a templom szentélye mögött található.

A szoboravató ünnepség 2015. július 25-én, szombaton délután a templomban kezdődött, ahol Jelenits István piarista és Kacsik Árpád plébános mutattak be szentmisét, majd ugyanott Jelenits tanár úr afféle nyilvános irodalomóra keretében mutatott be néhányat Sík Sándor mátraszentimrei verseiből. Ezután Stuller András polgármester a templom előtti utcára invitálta jelenlévőket, ahol irodalmi műsorral emlékeztek a költőre.

Ennek keretében Józsa-Kalocsai Mária népdalénekes és Kotány Dániel színművész előadásai, valamint Tóth Sándor költő, újságíró emlékező gondolatai hangzottak el. Eközben került sor a szobor megszentelésére, melyet szintén Jelenits István végzett. Végül a mátraszentimrei önkormányzat és a Klotildliget-piliscsabai Községszépítő Egyesület is elhelyezte koszorúit az új szobor talapzatánál.

Szöveg és képek: Koltai András

Mire tanít Szent István öröksége a mai migrációs világjelenség közepette? Erről is beszélt Erdő Péter bíboros augusztus 20-án, államalapító Szent István királyunk ünnepén a Szent István-bazilika előtti téren bemutatott hagyományos ünnepi szentmisén.

Erdő Péter bíboros, aki az ünnepi szertartás főcelebránsa és szónoka is volt egyben, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival és Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal együtt mutatta be a szentmisét. Szent István király ünnepén arra emlékezünk, hogy hogyan lehet a keresztény hit erejében és örömében országot építeni – fogalmazott a szentmise elején mondott köszöntőjében a főpásztor. Első szent királyunk tanácsát kérjük a megmaradáshoz – intett a bíboros –, mert az az alap, amelyre ő országunkat építette, ezer éven át tartósnak bizonyult. Vallatjuk örökségét, kérjük közbenjáró támogatását, hogy az ő szellemében kapjunk eligazítást történelmünk változó körülményei és drámai kihívásai között – tette hozzá. Ezt követően a bíboros megáldotta az új kenyeret.
Erdő Péter bíboros szentmisén elhangzott prédikációját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Szent István napján mindig ugyanazt a személyt ünnepeljük: államalapító első szent királyunkat. Ugyanazok a szentmise olvasmányai is. De ugyanaz az életszentség, ugyanazok a szentírási sorok évről évre új igazságokat villantanak fel. Mert minden évnek van sajátos hangulata, minden évben sajátos a helyzet, az örök igazságok üzenetein belül minden évnek megvan a maga témája.

2. Az idén a téma az utcán hever! A szó szoros értelmében. Pályaudvaraink környékén vagy országunk déli határa közelében. A határunkat átlépő emberek ezrei új és új kérdések elé állítanak mindannyiunkat. Hallunk menekültekről, üldözöttekről, szörnyű háborúk és polgárháborúk áldozatairól, hallunk tömegekről, akik a jobb élet reményében indulnak meg a világ szerencsésebb része felé.
Először csak hírek érkeztek, csak társadalmi viták hangzottak fel. Egy ideig a külföldi tudósítások uralták a képzeletünket. Azok a tömegek jelentek meg a szemünk előtt, akik túlterhelt lélekvesztőkön igyekeztek Líbiából Olaszországba jutni, és akik közül újra és újra százak fulladtak a Földközi-tengerbe. Hallottuk Szentatyánk, Ferenc pápa bátor megszólalásait is, amelyek szenvedélyesen fejezték ki a bajbajutott emberek iránti együttérző, keresztény szeretetet.
Aztán hallottunk nagy, nemzetközi vitákról, útkeresésekről és európai folyamatokról, gazdasági és jogi problémákról. Nem sokkal később hazánkban is immár mindenki számára látható módon megjelentek azok az emberek, akiket sokan menekülteknek, mások migránsoknak neveznek. És el kellett gondolkodnunk arról, hogy mit látunk a mai világban. Az idősebb generációknak eszükbe jutottak a régi tapasztalatok. A háború utáni kitelepítések vagy menekülések – mondjuk a németeké Magyarországról, vagy a magyaroké a szomszédos országokból. Tömeges szenvedések emlékei. Olyan eseménysorok, amelyek Isten szolgája Mindszenty József bíborost sokszor arra kényszerítették, hogy bátran felemelje a szavát az emberi személy és az emberi méltóság védelmében. Sokakban megjelentek Európa-szerte, és nem csak hazánkban, az aggodalmak is. Sok egyoldalú nyilatkozat hangzott el. Felmerült a kérdés, hogyan lehet az, hogy ugyanabban a világban élünk, de az egyik ember csak az egyik elemét, a másik pedig csak a másik vonatkozását tudja látni ugyanannak a dolognak.
Aztán jöttek a számok, a statisztikák, az előrejelzések, és ma ott tartunk, hogy mindenki elismeri: itt hatalmas, nemzetközi méretű folyamatról van szó. Olyan történésről, amely messze meghaladja akár az egyéni lehetőségeinket, akár országunk képességeit és méreteit. Olyan jelenséggel állunk szemben, amelynek teljes mélységét, okait, hatásait nem ismerjük, talán nem is tudjuk megismerni.
3. Akkor hát mi a teendő? Mit mondhat a hívő ember, mit mondhat az Egyház? Vagy jobban teszi, ha bölcsen hallgat, mert hogyan minősítse erkölcsileg azt, aminek a tényleges valóságát nem is egészen ismeri? Ez azonban helytelen válasz lenne. A csüggedés kísértése. Mert mióta világ a világ és ember az ember, újra és újra szembe kellett néznie olyan jelenségekkel, amelyeket nem ismert és nem értett teljesen. De cselekedni mégis kellett, és az élet sokszor nem ad gondolkodási időt.
Milyen útmutatást ad nekünk a hitünk? Mire tanít Szent István öröksége? Tanít a segítő szeretetre, tanít a felelősségre önmagunk és életünk alapvető intézményei iránt és tanít a Gondviselésbe vetett bizalomra. Mindenekelőtt maga Krisztus a szeretet parancsát főparancsnak nevezte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből (…) Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Minden emberben meglátjuk Isten képét, mindenkinek, aki valódi szükséget szenved, segíteni akarunk. De az sem újdonság a történelemben, hogy a javak, az erőforrások, a lehetőségek nem elegendők mindenki számára. Mindenekelőtt tehát az igazságtalanságokkal kell szakítanunk. A nagy, a nemzetközi, a globális igazságtalanságokkal, például azzal, hogy önző gazdasági érdekek miatt tönkretesszük a környezetünket, hogy nagy térségek maradnak ivóvíz nélkül, hogy országnyi területeken válik lehetetlenné a klímaváltozás miatt a mezőgazdasági termelés és az egyszerű emberek élete. De idetartozik az is, ha ugyanaz a munka az egyik országban úgy tűnik, tízszer vagy százszor több fizetésre jogosít, mint a másikban. Hazánkból is fiatal, életerős emberek sokasága vándorol ma nyugatra, mert úgy látja, csak így tudja megtervezni az életét, így tud lakáshoz jutni, családot alapítani. Ráadásul az az ember érzése, hogy ez nem is főként a magyarországi munkáltatók bűne, hanem rendszerszintű probléma, amit az egyén aligha tud megváltoztatni.
De segíthetünk, és hála Istennek, szerény lehetőségeinkhez mérten tudunk is segíteni karitatív és emberi problémákban, és ebben egyházi közösségeink ki is veszik a részüket. Tisztelet illeti a Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, számos szerzetesrend, a Szent Egyed Közösség és sok-sok más katolikus és egyéb szervezet és közösség munkáját, akik emberséggel és szeretettel segítik azokat, akik a legjobban rászorulnak.
4. Szent István király Intelmeiben csodálatos, harmonikus rend képét rajzolja fel. A katolikus hit megtartásáról, az Egyházról, a főemberek és a katonák megbecsüléséről, az igazságosság és a béketűrés tiszteletben tartásáról beszél. Vagyis az igaz meggyőződésen alapuló igazságos rend képét rajzolja fel, a béketűrésről és az igaz ítéletről szól (Intelmek V, 2). Ezután tér ki a vendégekre és jövevényekre, az irántuk való jóindulatra, és figyelmezteti fiát, nehogy lerombolja azt, amit István király maga épített; szétszórja azt, amit ő maga „fogott össze” (Intelmek VI, 3). Egyszerre tartja szem előtt a rendezett és igazságosan működő országot és a felelős, befogadó nyitottságot. Megvan tehát mindenkinek a hivatása és a felelőssége.
És megvannak azok az értékek is, amelyek a segítő szeretetet hosszú távon lehetővé teszik. Ilyen érték mindenekelőtt a család. Mert ott tanulunk meg egymásra figyelni, ott tanuljuk meg, hogy rá vagyunk utalva egymásra. Mai korunk sokszor arra csábít, hogy szétszórtak, önzők legyünk és elszigetelődjünk egymástól. De az igazi közösségre és a meghittségre mégis mindenki vágyik. Kell tehát a jó család már azért is, hogy szeretettel tudjuk fogadni azt, akitől esetleg az élet megtagadta, hogy családhoz tartozzék.
És kell a nemzet. Kell az a közösség, amely átadja a nyelvet, a kultúrát, a történelmi tapasztalatokat, amely a saját zsenialitásával a maga módján tud szembe nézni az új és új kihívásokkal. Aki a saját értékeit ismeri és megbecsüli, az tudja tiszteletben tartani a másokét is. Tehát felelősek vagyunk családjaink és népünk iránt, de ez nem önzést jelent, hanem adni kész, bölcs felelősséget.
És érték, örök érték az Egyház, a Krisztusban hívők közössége, ahová az egész emberiség meghívást kapott. Felelősek vagyunk azért, hogy Egyházunk örömteli, meghívó közösség legyen. Hogy arról ismerje meg Krisztus tanítványait a világ, hogy mennyire szeretik egymást.
5. Szent István király élete végén országát a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta. Mert minden nagylelkű igyekezet és minden emberi bölcsesség kevésnek bizonyulhat egy drámai történelmi helyzetben. István király azonban még élete végén is tanít minket. Arra tanít, hogy minden igyekezetünkön túl szükségünk van a bizalomra. Mert Isten nem hagy magunkra minket, gondja van ránk. Mindannyiunkat egyénileg is az örök boldogságra hív, de a Teremtő szeretetével nézi a népeket is. Szűz Mária mindannyiunk édesanyja. De nekünk, magyaroknak, különösen is Nagyasszonyunk és Patrónánk. Bízzunk hát szabadító segítségében. Majdnem háromszázharminc éve, hogy Buda felszabadult, hogy a Mátyás-templomból újra keresztény templom lett, hogy itt, a Kárpát-medence közepén megújult a kereszténység és a magyarság. Ezzel a bizalommal kérjük most is: Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária, könyörögj értünk! Szent István király, könyörögj értünk! Ámen.
Az ünnepi szentmise végén hagyományos módon megtartották a Szent Jobb-körmenetet.
A szertartáson részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság és Darák Péter, a Kúria elnöke, valamint az állami, társadalmi és kulturális élet számos képviselője.

Fotó: Lambert Attila
Agonás Szonja/Magyar Kurír

A héten adták át ünnepélyes keretek között a nagykárolyi Piarista Nővérek új gyermekotthonát, amely egy többéves,küzdelmeket nem nélkülöző, ámde felettébb sikeres európai uniós projekt eredménye. A közel 900.000 eurós beruházásnak köszönhetően lehetségessé vált a befogadott gyermekek körének életkor és nem szerinti bővítése, kisgyermekes családok és fiúgyermekes családok elhelyezése is. Mindez egy reprezentatív, műemlék-jellegű, a „Zárda” nevet viselő épületegyüttesben valósulhat meg, amelyet a nővérek a Szatmári Egyházmegyétől kaptak használatba.

A támogatási szerződés 2013-ban született meg, amely magában foglalta két épület teljes felújítását: statikai megerősítést, külső és belső tatarozást,lakóterek, közösségi terek, közös konyha és ebédlő, tanulótermek, adminisztrációs helyiségek kialakítását, tereprendezést, valamint a közműhálózat korszerűsítését. A járulékos, pályázaton kívüli kiadásokat, valamint az el nem számolható költségeket a kedvezményezettek saját forrásokból fedezték, amelyben jelentős szerepet kaptak belföldi, olaszországi és magyarországi támogatók is.

A Piarista Nővérek új otthonának megáldására Kalazanci Szent József ünnepén, augusztus 25-én került sor. A több mint kétórás és meghitt pillanatokkal teli rendezvényen részt vett Schönberger Jenő megyéspüspök, Labancz Zsolt, a Piarista Rend Magyar Tartományának provinciálisa, Ruppert József, a romániai piarista rendtartomány megbízott képviselője, Anna Lucia D’Ospina generális anya és aszisztensei, Eugilde anya és Giuliana nővér is.
A helyi poltikusok közül Pataki Csaba szenátor, Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, Kovács Jenő polgármester és Altfatter  Tamás alprefektus tette tiszteletét az eseményen.
Elsőként Kürti-Bokor Judit, a Piarista Nővérek nagykárolyi vezetője emelkedett szólásra, aki név szerint megköszönte a számos jótevőnek és adakozónak az áldozatos segítséget, s kifejezte örömét, hogy egy régi álom megvalósulhatott.
“Mi, Piarista Nővérek, küldetésünknek érezzük a gyermekek sorsát szívén viselő Jézusról tanúságot tenni. Elsősorban a szegény gyermekek és fiatalok iránt kötelezzük el magunkat. Minden helyen és minden időben azt keressük, milyen módon szolgálhatjuk Istennek azt a tervét, amelyben elgondolta a velünk és köztünk élő nehézsorsú gyermekek és fiatalok életének kibontakozását. Korábbi otthonunkban 21 leányt neveltünk, a most felújított épületben azonban négy családba szervezve, összesen 44 gyermeknek biztosítunk otthont, lányoknak és fiúknak egyaránt.(...)Kedves Barátaink! Az álmunk megvalósult, köszönet a sok jószándékú embernek, akik szíveiket megnyitották előttünk. Házainkat a világ minden részén oázisoknak hívjuk. Minden vágyunk, hogy ez a gyermekotthon is igazi oázissá váljon, a békesség, a barátság, a szeretet oázisává.”
Judit nővér beszédét követően Anna Lucia D’Ospina generális anya és aszisztense, a korábban 18 éven át a rend legfőbb elöljárójaként ismert Eugilde anya osztotta meg gondolatait, s örömét a ház megújulását illetően. Bevallásuk szerint sokáig “tépelődtek” azon, hogy belevágjanak egy ekkora volumenű projektbe, ám a nagykárolyi nővérek kitartó hite és lelkesedése, az általuk nevelt gyermekekre irányuló terveik és a számos támogató meggyőzte őket arról, hogy ez a leghelyesebb döntés.
Schönberger Jenő megyéspüspök beszédében felidézte a múltat: több mint száz esztendeje a nagykárolyi nehéz sorsúak és árvák szolgálatára létrehozott épületet megszentelte az akkori megyéspüspök. Schönberger Jenő továbbá méltatta a piarista nővérek áldozatvállalási készségét, ám felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyermekotthon rendeltetésszerű működéséhez elengedhetetlen a hívek segítsége is, amelyre végezetül áldást kért.
A megyéspüspök beszédét megelőzően, a Kossuth Rádió által élőben közvetített nagykárolyi harangszó töltötte be az udvart, amely Kalazanci Szent József tiszteletére, a róla elnevezett templomból csendült fel aznap. A rádió a város történelméről, a piarista nővérek tevékenységéről és a Zárda felszenteléséről is szólt rövid ismertető keretében.
Az esemény civil felszólalói között volt Kovács Jenő polgármester és Dr. Hágó Attila Nándor régész, a városi múzeum vezetője, aki bemutatta a Tóth Borbála piarista nővér által írt és összeállított kötetet a Zárda történetéről. A rendezvényt a Kalazanci Szent József templom kórusának éneke és a piarista nővérek által nevelt lányok bájos és rövid műsorai színesítették. Az ünnepélyes szalagátvágást követően a püspök atya megáldotta az épületet és a nővérek körbevezették az egybegyűlteket az ismét a város oázisaként működő Zárdában.
A nap ezzel még közel sem ért véget: 18 órakor a Kalazanci Szent József templom búcsújához kapcsolódó ünnepi szentmisét Schönberger Jenő megyéspüspök tartotta, amelyen Labancz Zsolt provinciális és az aranymisés Kühn Pál, a templom korábbi plébánosa koncelebrált. Kühn atya részletgazdag prédikációjában Kalazancius szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal teli életútját mutatta be, egyben példaként állította a hívek elé az iskola - és rendalapító szentet.
Másnap, a délelőtt 11 órakor tartott szentmise keretében Scönberger Jenő megyéspüspök a Zárdában található Boldog Celestina Donatiról nevezett kápolnát megáldotta. A misén bemutatkozott a jelöltségét most kezdő Horváth Orsolya is, aki Győrből érkezett Nagykárolyba, hogy részt vegyen a nővérek napi életében, s osztozzon hivatásukban.

Szöveg és kép: Szathmáry Melinda
Fotóalbum: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10154196075062738.1073741869.110914267737&type=3

A piarista nővérekről:
Boldog Celestina Donati 1889-ben a Piarista Nővérek Kongregációja megalapításával kezdte meg a hátrányos helyzetű gyermekeket felkaroló és nevelő tevékenységét. A Piarista Nővérek Kongregációja fő feladatának elsősorban a szegény gyermekek és fiatalok érzelmi, kulturális, szociális és vallási értékekben való harmonikus növekedésének előmozdítását tekinti. Küldetésük a nehézségekkel küzdő, családot nélkülöző vagy családban veszélyeztetett gyerekek és fiatalok nevelése, életkörülményeik javítása, ezek megkülönböztetés nélküli felkarolása,integrációja vagy reintegrációja a családba. Az általuk befogadott gyermekeket arra nevelik, hogy Isten és embertársaik iránti kötelességüket teljesítsék, szabad és felelősséget vállaló személyekké váljanak, másokkal szolidárisak, igazságosak, nyitottak legyenek.

Amíg minden a helyére kerül, az épületek felújítása befejeződik, s új lakói elfoglalhatják otthonaikat, még sok minden hátra van. Ezekbe az előkészületekbe nyerhetünk bepillantást a következő beszámolóból.
Az Óperenciás tengeren és a Szamoson innen, a fényi erdőn túl, ott, ahol a Kigyósi-ér és az Ecsedi láp szörnyein győzedelmeskedő hősi vitézek leszármazottai ma is élnek, Nagykároly népe éli mindennapjait szorgos munkával és hősökhöz méltó bátorsággal. De ezt a tájat nemcsak Szatmár népe szerette, hanem gyakori tündér-látogatások helye volt. Az idejáró tündérek a felnőttek életébe megújult erőt, pillanatnyi pihenőt, virágsziromnyi vagy épp hópehelynyi örömet hintettek, míg a gyerekeknek mesét hoztak, nap mint nap csodát álmodtak. Ennek a csodának kis tükörcserepe tündérszárnyon a December 1. utca 30. szám alá is eljutott...

A sokak által zárda-iskolaként ismert épületegyüttes felújítási munkálatai ezen a nyáron véget érnek. A főépületben és a jobbján húzódó épületrészben zajló munka nyomán új formát kaptak a falak, a tetőzet, egyre-másra lakájossá váltak a lakóhelyiségek, helyükre kerültek az ablakok, ajtók, immár a főépület világszép bejárati ajtaja is régi pompájában ékeskedik. Az átalakítások az udvar rendjét is érintik, helyükre kerülnek a térkövek, a világítótestek. S újjászületik a főépület mögötti udvarrész is, melynek ígéretes jövőjét egyelőre földkupacok és termetes cölöpök jelzik.

A csoda tükörcserepecske lehullása után óriási ijedt szárnysuhogás támadt, hogy félő volt, a hatalmas smaragdzöld udvar végében álló romos épületben komoly károk keletkeznek. Régóta állt ott, senki nem emlékezett már rá, miért is építették, s csak az ide védelemért behúzó tégladarabok, otthont adó lyukak nélküli szögek és éppen állományon kívül helyezett kiszolgált falécek élvezték védelmét. S ekkor a tündérek úgy döntöttek, ez így nem mehet tovább: helyre van szükség egy kicsi zöldséges kert számára. Egy helyre, ahol minden gyerkőcnek lehetne egy saját sora a zöldséges ágyásban, hol ki-ki gondozhatná a rábízott a rubin retket, zizzenő zöldborsót. Alig fedte be a szivárványszínű csillogó varázspor a fűszálak hegyén ringatózó harmatcseppeket, valaki már nyitotta a nagykapu lakatját...
A lakóépületek szakszerű felújítása mellett szükségünk volt arra is, hogy az épületegyütteshez tartozó udvaron is rendet tegyünk. Ennek az első állomása volt, hogy az udvar végében álló romos épületet egy lelkes házbontó csapattal „támadtuk meg". A reggeli lelkes nekibuzdulás szinte elsöpörte a tetőzet halvány ellenállását. A magasság szédítő vonzásának fittyet hányva bátor tetőbontók mentek a magasba, s az általuk levett tetőcserepeket kézről kézre adtuk, így meztelenedett a tetőszerkezet, s növekedett az épen maradt cserepek sora. A tetőszerkezet sem tartotta magát túl erősen, s hamar darabokban hevert a földön. Mire ebédre harangoztak, már egy jó falrészt is lebontottunk. Szótlanul kanalaztuk a kondérban főtt ízletes gulyáslevest, azzal a határozott érzés kísérte étvággyal, hogy ilyen jót már régen ettünk. De nem sokat mérlegeltük emlékeinket, mert legfürgébbek már újra a falakon vagy azok mellett álltak; döntötték a falat, hullott a tégla, ami már csak arra várt, hogy megtisztítsuk s halomba rakjuk. Mire elérkezett az uzsonna ideje, kiszedtük az alapként szolgáló téglasorokat is, s azok megtisztítva, rendezett sorokban kerültek új helyükre.
A tervezettnél hamarabb végeztünk a házbontással, s csapatunk közben tovább gyarapodott erejük teljében lévő társakkal, ezért még e nap folyamán megtisztítottuk egy kiszáradt fa lombjait az ágaitól, és az udvar egyik csücskét némi bozóttól. Voltak, akik szemrebbenés nélkül pár lépéssel a fa legmagasabb ágai közt termettek, s ott motoros fűrésszel vágták le a felesleges gallyakat. Nekünk, inkább földi halandóknak, már csak az ágak összegyűjtése maradt, s termetes kupacot raktunk belőlük.
A tündércsoda apró tükörcserepe kicsiket pattanva követte a szálló varázspor apró fénylő pontocskáit a megürült kazánházig. Egyszer csak meredeken csúszott le a tető mentén, majd végig gurulva az ereszcsatornán csengő-bongó zenével töltötte meg a levegőt. A játékos dallam színekkel öltöztette fel a régi házat, s a tündérek sürgölődése nyomán pázsit terült a fehér falak alsó szegélyére, virágok bontották szirmukat, pillangók és katicák rebbentek fel a levelek árnyékából, a kihajtó ágak csúcsúról dalos madarak küldték éneküket az ég felé életre keltve a fal fehérjét. Még ezen a napon egy váratlan látogató érkezett az udvarra. Egy fiatal kalapos nő lépdelt a járdán a ház felé, egyik szemében vidám mosoly csillogott, a másikban egy kis csendes szomorúság fátyla libbent. Ahogy a ház elé ért, megállt, s csak nézte a kopott falat. A tündérek azonnal tudták, hogy ő látja a pázsitot, virágokat, katicákat és a pillangókat, madarakat és, talán, még a dallamot is. A tündérek ámulatára szempillantás alatt hosszú fehér szárú ecsetet fogott a kezébe és rajzolni kezdett...
A következő tervünk egy igazi kis babaház volt. Egy üresen álló melléképület hasznosítása jó alkalmat kínált tervünk megvalósítására. Első lépésben kitakarítottuk a hajdan kazánháznak használt kis épületet, majd hozzáértő kezek vakolták kívül-belül, s fehérre festették a külső falakat. Ezután állhattunk neki az épület csinosításának. A bátrak ismét a magasba másztak, hogy a bádogtetőt rozsdátlanítsák. Addig a többiek a kis épület két ajtaját és az ajtókereteket festették zöldre. A festés jól haladt, ezért az ereszalja lécei is csakhamar zöld színben pompáztak. A bádogtető pedig nem sokkal később meggypiros színt kapott, miközben volt, aki a meszelés fortélyait sajátította el az épület belső falain.
A legizgalmasabb részre a következő hétvégén került sor: mesevilágot festettünk a külső homlokzati falra. Tömzsi füvek között hajladozó kisvirágok bontották szirmaikat, ahogy az első vázlatrajzok felkerültek a falra. Majd ahogy színesedni kezdett a fal, hajladozó ágakra ülő madarak torkából dalvirágok szaladtak szét pirosan, és tulipánok szirmai szemérmesen takargatták huncut mosolyukat. A ragyogó napsütésben fénylő fehér falon végül kibontakozott a teljes kép, de a viráginda és a szárnyaló madarak nem maradtak meg a házfal szabta keretek között. A meggypiros tető jobb sarkáig, és a zöld ajtókra is színes minták kerültek. A lenyugvó nap fényében még a körvonalakat és a katicabogarak szárnyait igazítottuk. Másnap délutánra már alig maradt valami feladatunk: a mesés babaház ott állt a szemünk előtt!
Kicsi tündérlegénykék már jó ideje két zörgő rozzant biciklit és néhány kiszolgált autógumit jártak körbe igen nagy szakértelemmel. Két közös van bennük - mondta végül az egyikük hosszas megfontolás után. Hogy gurultak már eleget - állapította meg a balján álló. És a másik - nézett körbe csillogó szemmel megint az, amelyik először szólalt meg, ahol sokat játszanak a gyerekek, mindennek szépnek kell lenni. Mire van szükség ehhez? Virágokra! - kiáltották szinte egyszerre.
Kalandos kísérletbe fogtunk, hogy két rozsdás kerékpárból és néhány régi autógumiból virágtartót készítsünk. A bicikliken egyszerre négyen-öten, néha hatan is dolgoztunk, hogy lecsiszoljuk a megkopott eredeti festéket. S ezután lemázoltuk mind a két, valaha volt járművet tetőtől talpig, kerekestől (gombostól). Majd az elkészült alapra apró virágokat és pettyeket pingáltunk, a biciklik kosara és csomagtartója helyére pedig virágtartó kosarak kerültek. Később, majd az elkészült udvaron árnyas helyre támasztva, cserepes virágokkal fogjuk feldíszíteni őket.
Az autógumikhoz gumiragasztóval és néhány gombolyag madzaggal közeledtünk. Fentről kezdve, szépen körbe haladva tekertük be a gumikat. Aljat és lábakat szerkesztve neki, azokat is beültetjük majd virágokkal.
Gömbölyödő gombolyag, gombolyodó göndörök és száz más csodát találtak a tündérek ebben a kertben, szívük és mosolyuk fénye pedig megezerszerezte a számukat. Mi lenne, ha...- kezdett bele az egyikük. Mi lenne, ha...- vágott a szavába folytatásként a másik. Mi lenne, ha itt maradnánk, lakást vennénk, s itt lakoznánk - fejezte be a harmadik. Egyetértőleg bólintottak. Egy alkalmas helyre volna szükségünk, ami nem túl nagy, de nem is túl kicsi, ami ennyiünknek elég tágas, de azért télen befűthető, ha jönnek a zord idők. Aminek van ablaka-ajtaja, ahol meglátogathatnak bennünket a barátaink: a manócskák, a békák, katicák, gyíkok és pillangók, és persze, a halacskák is! Fontos lenne egy tó is, legalább is egy kis tavacska, aminek a partján ott ülhetnénk és lóbálhatnánk a lábunkat, miközben nagy közös mesemondásokat tarthatnánk. Márpedig akkor szükség lesz egy mesemondó padra is! Így teltek a napok ezen a nyáron a Nagykárolyban megtelepedett tündérek körében. Sok terv, még több tennivaló állt még előttük, amelyeket meg akartak valósítani az ősz beállta előtt. S hogy még új otthonra is leltek, maguk is alig hitték, csak az örömet érezték, amely erre a gondolatra felerősödött a szívük tájékán.
A kertrendezés részeként egy kicsi, de sokat ígérő részletre találtunk az udvaron. A kaputól befelé vezető forgalmas bejáró mellett húzódik meg, egyelőre tele pakolva az építkezéshez felhasználandó eszközökkel. De később talán otthont adhatnánk itt, egy kis tavacska melletti hűvösben, manócskáknak, békáknak, katicáknak, gyíkoknak és pillangóknak, és persze, halacskáknak is! Mindenekelőtt pedig a varázslatos tündéreknek, akik meséjükkel álmot szőnek majd nehezen elálmosodó gyermekeink szempillájára. Az előkészületek ugyan még nem látszanak, de már gyarapodik a kupac, amely azokból a kövekből épül, amivel majd a tavacska partját és fenekét rakjuk ki. Mindig kutató tekintettel keressük az ide ültethető növényeket, és készül már az a padon ücsörgő tündérke, aki arra lesz hivatva, hogy odacsalogassa maga mellé a többieket is.
Itt tartunk most, de reméljük, mire ezeket a sorokat olvassák, egy tündérhajszállal előrébb is.

Forrás: http://szatmariegyhazmegye.ro/url/Koltozesre-keszulve

Életének 89. évében, augusztus 17-én reggel elhunyt Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek, aki szegedi piarista öregdiák és a rend konfrátere is volt.

Legutóbb 2015. június 30-án, az Esztergomban tartott 47. egyetemes káptalan nyitó szentmiséjén ünnepeltünk vele együtt, így is kifejezve azt a lelki közelséget, amelynek a konfráteri diploma is megerősítője.

Isten nyugosztalja hosszú lelkipásztori szolgálata után, imádsággal emlékezünk rá.

Szegeden született 1927. május 8-án. Apja Paskai Ádám, anyja Ördög Mária. Egy fiútestvére van. 1945-ben a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, és ezután augusztus 29-én Szécsényben belépett a ferences rend Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartományába. A szerzetesrendben a Pacifik nevet kapta. A ferences rendben 1949. október 4-én tett örökfogadalmat. Teológiai tanulmányait Gyöngyösön kezdte.
A rend szétszóratása után a nagyváradi egyházmegyéhez került, és tanulmányait Budapesten a Hittudományi Akadémia hallgatójaként fejezte be, ahol 1952-ben teológiai doktori címet szerzett.

Budapesten szentelték pappá 1951. március 3-án. Ezután Szegeden püspöki szertartó volt. 1955-ben Szegeden a szeminárium prefektusa és a teológiai főiskola tanára, 1962-ben a szeminárium spirituálisa; 1965–1969 között Budapesten a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, 1973-tól rektora volt. Közben 1965–67 között a Hittudományi Akadémián a filozófia megbízott tanára, 1967–1978 között nyilvános rendes tanára volt.
VI. Pál pápa 1978. március 2-án címzetes bavagalianai püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá nevezte ki. Püspökké szentelése 1978. április 5-én Veszprémben történt. Szentelője Lékai László bíboros, esztergomi érsek, társszentelői Kádár László érsek és Kisberk Imre püspök voltak. Püspöki jelmondata: In virtute spiritus / A lélek erejében (Lk 4,14). 1979. március 31-én veszprémi megyéspüspökké nevezték ki. II. János Pál pápa 1982. április 5-én utódlási joggal kalocsai koadjutor érsekké nevezte ki.
1986. június 30-án, Lékai László bíboros halála után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé választották meg, e tisztséget 1990. szeptember 17-ig töltötte be. Az esztergomi érseki székre való kinevezése 1987. március 3-án történt, így Magyarország prímása lett. 1988. június 28-án a pápa bíborossá kreálta, és címtemplomául kijelölte a Corso d’Italián levő Avilai Szent Teréz-templomot. Rómában 1988-tól tagja volt a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Justitia et Pax Pápai Tanácsnak és a Kánonjogi Kódex hiteles értelmezésével foglalkozó pápai bizottságnak.
1988. augusztus 20-án II. János Pál pápát a püspöki ponferencia nevében lelkipásztori látogatásra hívta meg, amely 1991. augusztus 16–20. között történt meg. 1989-től volt tagja a Keleti Egyházak Kongregációjának. 1989 májusában Kárpátalján tett látogatást, elindította a helyi római katolikus egyház újjászervezését, majd 2002. március 27-én a Szentszék megyéspüspökséggé szervezte ezt a területet, melynek első püspöke Majnek Antal. Mindszenty József földi maradványait Mariazellből hazahozatta, és 1991. május 4-én újratemette az esztergomi bazilika altemplomában, majd 1994-ben elindította boldoggá avatását.
Az új időknek megfelelően II. János Pál pápa magyarországi látogatása évében, 1991-ben ökumenikus szellemben nemzetközi konferenciák vették kezdetüket, amelyek azóta is tartanak. Ezeket a levéltár szervezte Esztergom várossal, majd Komárom-Esztergom megyével karöltve, és ennek eredményeként publikációk láttak napvilágot. Mindezeket Paskai László bíboros pártfogolta védnökként és előadóként is. Nem véletlen, hogy az 1991-es konferencia és a hozzá kapcsolódó kiállítás kötetei ajándékként kerültek a Szentatyához. Emellett megindulhatott a Strigonium Antiquum periodika is. Létrehozta az esztergom-budapesti zsinat szellemében az Egyháztörténeti Bizottságot, amely évente rendez konferenciát Budapesten a főegyházmegye történetével foglalkozó kutatók részvételével. Ennek eredményeként rendezhette meg a millennium alkalmából készülő vatikáni kiállításhoz kapcsolódva a konferenciát, amelynek előadásaiból összeállt a Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis periodika első kötete. Amikor az Állami Egyházügyi Hivatal 1989-ben megszűnt, és kihirdették az úgynevezett harmadik magyar köztársaságot, akkor nagyobb mozgásteret biztosítottak az egyháznak.
A Szentszékkel folytatott megbeszélések értelmében 1990-ben megújult a vatikáni diplomáciai kapcsolat, és Angelo Acerbi nuncius hazánkba érkezett. II. János Pál pápa lelkipásztori céllal 1991-ben hazánkba látogatott. A Szentatya 1993-ban a Hungarorum gens kezdetű rendeletében a magyar egyházmegyéket átszervezte, így az eddigi esztergomiból Esztergom-Budapesti Főegyházmegye lett. Még ebben az évben az érsekség átköltözött Budapestre.
Paskai László 1994. július 3–9. között, Magyarországon a II. Vatikáni Zsinat után elsőként megszervezte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Zsinatot. Több templomot szentelt föl: 1987-ben a budapest-pünkösdfürdői Boldog Özséb-templomot, 1994-ben Budapest-Kőbányán a Szent György-templomot és Budapest-Kelenföldön a Szent Gellért-templomot, 1995-ben Újpest-Káposztásmegyeren a Szentháromság-templomot, 1996-ban Budapest-Lágymányoson a Magyar Szentek templomát, valamint a Budapest-Zoborhegy téri Regnum Marianum-templomot, 2000-ben Budapest-Pestszentlőrincen a Szent Margit-templomot, valamint Budapest-Rákoskeresztúr-Madárdombon a Szent Pál-templomot, 2001-ben Budapest-Soroksár-Újtelepen a Fatimai Szűzanya-templomot.
Több egyházmegyei és országos egyházi ünnepség szorgalmazója volt. Nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek a határokon átívelően Szent Adalbert tiszteletére, a millenniumot a Szent Korona Esztergomba vitelével ünnepelték meg. A Vatikán és egyes országok szorosabb kapcsolatát kifejező vatikáni kiállítások sorában a magyar egyház az elsők közt vehetett részt 2001-ben. 2002. december 7-én II. János Pál pápa elfogadta a 75. évét betöltött bíboros lemondását, Paskai László ekkor a főegyházmegye apostoli adminisztrátora lett, e szolgálatot 2003. január 11-ig látta el. 2003. március 23-án Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási szentmiséjén II. János Pál pápa mellett koncelebrált.
Nyugdíjba vonulása óta Esztergomban, a Simor János Nyugdíjas Papi Otthonban lakott, és ahol tudott, segített a lelkipásztorkodó papságnak és utódának, Erdő Péter bíborosnak. 2008. október 23-án Esztergom díszpolgárává választották.

A másik piarista öregdiák, Erdő Péter bíboros Paskai Lászlóra emlékezik
Megrendülten értesültünk Paskai László bíboros úr haláláról. Nehéz években vezette az Esztergomi, majd az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, olyan időszakban, amikor megváltozott az ország és az egyház egész élete. Ez az az időszak, amikor a rendszerváltozással új intézményes lehetőségek nyíltak az egyházak előtt is, amikor hazatért Mindszenty bíboros úr, és újratemették Esztergomban. Ez az időszak, amikor kétszer is pápalátogatásra került sor Magyarországon: először 1991-ben, aztán 1996-ban. Ez az időszak, amikor rengeteg új egyházi intézmény kezdhette meg ismét a munkáját. Olyan idők voltak azok, amelyek mindenkitől állóképességet, nyitottságot, új ötleteket kívántak. Olyan személyes tulajdonságokat, amelyek valóban különlegesek. Paskai bíboros úr egyébként tanárként, filozófiatanáromként is emlékezetes és kedves személyisége volt a felnövekvő papi nemzedékek történetének. Szemináriumi elöljárói munkájában éppen úgy, mint tanári tevékenységben, azt hiszem, nagyon sok szép emléket hagyott sokakban.
Paskai László bíboros a hit embere volt, a legfontosabbnak tartotta az egyházmegye életében az Oltáriszentség és a Szűzanya tiszteletét. Minden elsőcsütörtökön és -szombaton közös imádságot tartott a papi és szerzetesi hivatásokért, a magyar ifjúságért és a családokért. Különösen szívén viselte a kárpátaljai misszió ügyét.
Nagyon kedves és közvetlen volt a nyugalomba vonulása után is. A papok nagyon szerették, részt vett az egyházmegye közös eseményeiben, méltósággal és szeretettel viselte az évek terhét, a fokozódó betegségek terheit is. Amikor tudtuk ugyan, hogy már súlyosan megromlott az egészsége, mégis váratlanul ért bennünket halálának a híre.

Szeretettel őrizzük az emlékét, imádkozunk érte mindannyian: egyházmegyénk és a magyar egyház számára a gyásznak, az együtt érző szeretetnek és az emlékezésnek az alkalma lesz augusztus 22-én, szombaton délelőtt fél 11-kor az esztergomi bazilikában bíboros prímásunk temetése.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye és a Veszprémi Főegyházmegye, valamint a Főszékesegyházi Káptalan és a magam nevében is megrendült lélekkel, de Isten akaratában megnyugodva tudatom, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye volt főpásztora Dr. Paskai László Pacifik OFM bíboros, nyugalmazott prímás-érsek életének 89., rendi fogadalmának 66., áldozópapságának 65., püspökségének 38. évében, 2015. augusztus 17-én az örökkévalóságba költözött.
Elhunyt korábbi főpásztorunk lelki üdvéért 2015. augusztus 22-én, szombaton 10.00 órakor – végakaratának megfelelően – koporsója előtt rózsafüzért imádkozunk, majd 10.30 órakor szentmisét mutatunk be az Esztergomi Főszékesegyházban.

Ezt követően helyezzük földi maradványait örök nyugalomra a főpásztorok temetkezési helyén, a Bazilika altemplomában.

„A Lélek erejében” (Lk 4,14)

Dr. Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek