A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kérjük regisztrációját - ha eddig nem tette, mihamarabb - jelezze az alábbi email címen: piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu.

A Piarista Szalon első összejövetele

A Szalon első találkozójának időpontja: 2015. április 30. 19 óra.
Helyszíne: Café Pio különterme (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.).
A Szalon első vendége: Labancz Zsolt piarista tartományfőnök.

Témák:
1) Egy 420 éves tanítórend tradíciói és a 21. század spirituális és pedagógiai kihívásai. A fiatalok megszólítása és közösségépítés napjainkban.
2) A piarista iskolák identitása napjaink Magyarországán.
3) A fiatal rendi vezetés jövőképe a következő 20-25 évre.
4) A Rend belső megtartó ereje ma.
5) A megszentelt élet éve a Piarista Rendben.
6) A Piarista Testvériség mint a Rend civil legújabb kori lelkiségi mozgalma, az első magyarországi tapasztalatok.

Mindenkit szeretettel várunk!

A szervezők nevében:

Várgedő Tamás és Török Bernát

A Diákszövetség 2015. április 11-én megtartotta évi rendes közgyűlését.

A Közgyűlés a következő napirend alapján végezte munkáját:

Szentmise.
Megnyitó, üdvözlés, a levezető elnök megválasztása.
A napirend elfogadása.
Az írásbeli beszámolók szóbeli kiegészítése – különös tekintettel a belső működés megújítására – és elfogadása.
a) elnöki beszámoló
b) főtitkári beszámoló
c) választmányi elnöki beszámoló.
Vita és határozathozatal.
Az MPDSz 2014. évi beszámolójának és a közhasznúsági mellékletnek, valamint a Felügyelő Bizottság jelentésének ismertetése és elfogadása – Vita és határozathozatal. 
Az MPDSz 2015. évi költségvetésének ismertetése és elfogadása – Vita és határozathozatal.
Kitüntetések átadása.
Agapé.

A Közgyűlés munkájáról a Diákszövetség honlapjára feltöltött dokumentumokból (jegyzőkönyv, 2014-es pénzügyi beszámoló, 2015-ös költségvetés) tájékozódhattok:
http://mpdsz.hu/hirreszletes.aspx?type=1&item=2368

A Közgyűlésen Oberfrank Ferenc ismertetette a Magyar Piarista Diákszövetség 2015. évben adományozott kitüntetéseit, és a jelenlévőknek laudáció után átada az erről szóló dokumentumot és érmet.

- Antall József díjat kapott Csepely Péter
- Antall József díjat kapott Jusztin Ferenc,
- Szűcs Ervin díjat kapott a Kiss-házaspár: Kiss Judit és Kiss Zoltán.

A kitüntetésekhez szívből gratulálunk az egész Magyar Piarista Diákszövetség minden tagja nevében!
Borián Tibor Sch. P. rendi összekötő és Mikecz Tamás Hírlevél főszerkesztő

Kedves Öregdiáktársaim!

Tájékoztatlak titeket, hogy 2015. május 1-jétől változások lesznek a Diákszövetség irodai munkájában. A tagnyilvántartásunkért éveken át felelős, kiváló munkájáért az idei közgyűlésen Antall József emlékéremmel kitüntetett Csepely Pétert egy ifjú pesti öregdiáktársunk, Császár Dániel váltja az irodai munkában.
Új munkatársunk elérhetősége: csaszar.daniel@mpdsz.piarista.hu. Császár Dániel az Iroda hivatalos ügyintézési idejét hétfőnként 14 órától 17 óráig tartja majd.

Ezúton is szeretném megköszönni Csepely Péternek azt az elkötelezett, áldozatos munkát, amellyel elévülhetetlen érdemeket szerzett rendezett működésünk biztosításában. Egyúttal jelzem, hogy Péter a jövőben is konkrét feladatok ellátásával vesz majd részt Diákszövetségünk életében.

Kérlek benneteket, a jövőben forduljatok bizalommal Császár Dánielhez, és segítsétek munkáját a Diákszövetség adminisztratív teendőinek minél hatékonyabb ellátásában.

Török Bernát
főtitkár

2015 tavaszán a tartományfőnökök bevonásával szervezett a Servitor Pro Multis szakképzési kerekasztalt. Így a szerzetesi vezetők által is ismert és elfogadott tartalommal és csatornákon, és a kormányzati szándékokkal összehangoltan tudnak részt venni a további egyeztetéseken.

Jelen voltak: Ábrahám Béla SDB tartományfőnök, Dobszay Bence OFM tartományfőnök, Guba András SP pedagógiai igazgató, Juhász Katalin M. Ágnes O.PREM általános elöljáró, Labancz Zsolt SP tartományfőnök és a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke. A beszélgetést a Servitor ügyvezetője, a kerekasztal kezdeményezője és összefogója, Bángi-Magyar Attila vezette.

A jövőben a következő kiemelten fontos témákat fogják képviselni az érintettek a szakmai egyeztetések során:
· A szakmaszerkezeti pénzelosztás és tervezés időtartamának 3, illetve 4-5 évre növelése.
· A HÍD programba való vissza/becsatlakozás, amivel segítséget nyújthatnak a gyerekeknek a középfokú nevelés-oktatásba, szakképzésbe történő becsatlakozáshoz, vagy a munkába álláshoz.
· Inkubátor-munkahelyek biztosítása az iskolákhoz kapcsolódó Kft-ben.
· Nem csupán egy-egy munkafolyamat oktatása, hanem a szakma egészének átadása.
· A személlyel való törődés, a gyerekek melletti kísérő szerepek fontosságának hangsúlyozása. (A mentor-rendszer elősegíti ezt a folytonosságot.)

Remélhetően e kezdeményezés folytán érdemi lépéseket tudunk közösen tenni a magyarországi szakképzés fejlesztése érdekében.

Forrás: piarista.hu

Április 18-án 11 órakor Dr. Beer Miklós, váci püspök pappá szentelte gödi szakiskolánk általános igazgatóhelyettesét, Valaczka János Pál piarista szerzetest. A pesti Piarista Kápolna zsúfolásig megtelt, szerzetestársak, a gödi kollégák és diákok, családtagok is jelen voltak ennél a fontos életeseménynél.

“Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15, 9-17)

Beer_Miklós_homíliája_Valaczka_János_Pál_papszentelésén, részlet:
“Amikor Kalazanci Szent Józsefnek az örökségét őrzitek, viszitek tovább, a nevelésnek a szent szolgálatában, mindig jusson eszedbe János, hogy ma is nagyon sok keresztény, nagyon sok fiatal él közöttünk. És a nevelésnek a szolgálatában legyen mindig nagy szíved, irgalmas szíved, együttérző szíved azok felé a gyerekek felé, fiatalok felé, akik valamilyen módon hátrányt szenvednek. Kalazanci Szent Józsefnek az öröksége, élete példája legyen a Te szerzetes-papi életednek a működtetője."

Fotók: Szakál Ádám Sch. P.
Forrás: piarista.hu

A megszentelt élet évében a Magyar Kurír szerkesztősége meghirdette „Az én szerzetesem” kampányt. Azt kérték olvasóiktól, osszák meg velük, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra?
Szabó András piarista öregdiák Jelenits Istvánról írt.

Nekem könnyebb dolgom van, mint a sorozatban előttem megjelent írások szerzőinek. Ők kisebb-nagyobb közösségek előtt ismert szerzetest mutattak be. Akiről én írok, őt gyakorlatilag a teljes magyar katolikus (sőt a keresztény) közösség ismeri.
Dr. Jelenits István piarista szerzetestanárt a budapesti gimnáziumban ismertem meg. Első (ma kilencedik) osztályban magyar nyelvtant és irodalmat, később hittant tanított osztályomban. Imponáló volt a felkészültsége, a tanítás iránti odaadása és szenvedélye. A legtöbb diákmisén ő prédikált, világosan, a kamaszok számára is érthetőn beszélt, a klasszikus szónoki művészetnek megfelelően (nagy kár, hogy legalább hangfelvétel nem készült beszédeiről). Többször vezetett iskolai lelkigyakorlatot, ekkor, és más gyónási lehetőség esetén is sokan választottuk őt lelki atyának.

Évtizedek óta tart heti rendszerességgel Bibliaórát. Amikor szorító időbeosztásom engedi, ott vagyok, jól esik egy órára újra a „diákjának” lenni, főleg úgy, hogy még röpdolgozatot sem írat az emberrel. Az a módszere, hogy előveszünk egy bibliai könyvet, és elejétől végig elemzi, magyarázza a lelkes hallgatóságnak. Ebben az évben „Sirák fia” könyve a program.
A tanár úr nem „modern ember”. Nem láttam, hogy mobiltelefont használna, a piarista honlapon az ő e-mail címével nem találkoztam. De mindig segítőkész jó szándékával annál többször, magam is kaptam tőle tanári és emberi segítséget.
Mivel pályafutása során mindig többféle feladatot kellett ellásson, a szó mai értelmében nem futott be tudósi pályát. A mai tudós egyfélét ismer, azt nagyon, máshoz azonban alig ért. A tanár úr foglalkozott nyelvészettel, irodalommal, képzőművészettel, filmmel, teológiával, bibliatudománnyal (bár többször mondja: „héberül nem tudok jól”), esztétikával, pedagógiai kérdésekkel – ennyi irányban tevékenykedve nem lehet az ember az Akadémia doktora. Ennek ellenére a középiskolai tanári évek után 3 iskolában volt tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Sapientia, Apor Vilmos), és mindenhol helyt állt.
A rendi közéletben is tevékeny részt vállalt, 10 évig volt tartományfőnök, pont a rendszerváltoztatás idején. Szerencsére már nem csak a diákjai ismerik és értékelik emberi és tanári működését, állami kitüntetések sorát is elnyerte (Széchenyi-díj, Corvin-lánc). Ezek a kitüntetések azonban egy percre sem változtattak rajta, ugyanolyan szerény és udvarias, mint amikor fiatal tanárként megismertem. Persze, ezen nem csodálkozom, már diákkoromban is láttam, a tanár úrnál soha nincs ellentét elmélet és gyakorlat között, amit tanított és prédikált, azt leginkább saját maga számára tartotta kötelezőnek.

Ad multos annos, Tanár Úr!

Dr. Szabó András, piarista öregdiák

Melocco Miklós polgári családban, Rómában, 1935-ben született. Kisgyerekként családjával egy ideig Berlinben élt, majd hazatértek Magyarországra. A második világháború alatt és utána pár évig  Iváncsán laktak. Budapesten Melocco Miklós egyházi iskolába, a Pesti Piarista Gimnáziumba járt. Apját, Melocco Jánost, aki  újságíró, 1947-től 1950-ig a katolikus Új Ember folyóirat segédszerkesztője volt, egy 1950-ben tartott koncepciós per után 1951-ben kivégezték.

Melocco Miklós gimnáziumi tanulmányai mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal polgári származása miatt elutasították. Végül 1955-ben vették fel, 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. 1981 óta Zsámbékon él. 1962-től rendszeresen kiállító művész. A hazai figurális szobrászat egyik legfontosabb képviselője. Munkáinak jellemző anyaga a gipsz, gyakran használja direkt öntvényként is. Számos köztéri szobor alkotója. Híres költők, ismert történelmi személyek megjelenítésénél a szokásos ábrázolási konvenciókat elhagyja. Az 1992-ben életre hívott Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja Díjai: Munkácsy Mihály-díj (1973), Érdemes Művész (1982), Kossuth-díj (1988), Podmaniczky-díj (1988), Magyar Művészetért-díj (1993), Magyar Örökség díj (1998), Prima Primissima (2004), Szent Márton-díj (2008), Nemzet Művésze (2014).
öztéri művei közül néhány: Bartók Béla (mészkő portré, 1969, Győr, Bartók Béla út), Mátyás király (mészkő dombormű, 1970, Budapest, I. ker., Tárnok utcai Általános Iskola), Páva (kő, bronz, 1971, Budapest, IX. ker., József Attila lakótelep), Ady: A halottak élén (mészkő, vas, 1976, Tatabánya, Népház-park), Ady-oltár (gipsz, 1977, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum), Ülő nő (mészkő, 1977, Pásztó, Strand), Radnóti (gránit, 1980, Győr-Abda [Kerényi Józseffel]), József Attila-oltár (festett gipsz, 1982, Komló, Színház), Szent Sír (gipsz, 1984, Győr, Székesegyház), Szabadságoszlop (mészkő, 1985, Zsámbék), Szokratész (homokkő, 1987, Zsámbék, TF), Amerigo Tot-síremlék (mészkő, 1989, Farkasréti temető), Tavaszünnep, Vénusz diadalmenete (kő dombormű-rekonstrukció, 1989, Budapest, I. ker., Sándor-palota), Derkovits Gyula (bronz, 1989, Kazincbarcika), Latinovits Zoltán (bronz, 1991, Balatonszemes, Rózsakert), II. világháborús emlékmű (süttői mészkő, 1991, Gárdony), Gróf Széchenyi István (bolgár mészkő, 1994, Miskolc), A II. világháború áldozatainak emlékműve (bronz, 1997, Vác, Postapark), '56-os emlékmű (mészkő, 1997, Szeged, Rerrich Béla tér), Antall József-síremlék (kő, 1999, Kerepesi úti Nemzeti Sírkert),

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/15168/A_szobraszat_regimodi_foglalkozas

Interjú-részlet a 80. születésnapját ünneplő Melocco Miklós piarista öregdiákkal a Magyar Hírlap online-on:

A szobrászat régimódi foglalkozás  - Melocco Miklós: Nincs város szobrok nélkül
Dippold Pál – 2015.01.22. 06:40

Pályájára visszanézve Melocco Miklós szobrász, a Nemzet Művésze magától értetődő természetességgel mondja: „a szobrászat azonos volt a megélhetésemmel, de azért én elég szenvedélyesen csináltam. Nem tudok meglenni szobrászat nélkül. Ez a szenvedélyem.” Terveit adósságnak nevezi, mely egyre csak nő, hiszen az idő haladtával többet tud meg a múltból, az értékekről, melyeket szobrokkal is meg kell mutatni. Ilyen Makovecz Imre alakja, akinek emlékművet tervezett.

– Elismert, népszerű, nagy tekintélyű művész. Miért minősíti magát sok interjúban félműveltnek?
– Sokszor elmondtam már magamról ezt. A középiskolás nyolc évemből talán három érvényes, az úgynevezett fordulat évéig, 1948-ig. A 48-49-es tanévben államosítottak minden iskolát, ostobán. Én a budapesti piarista gimnáziumba jártam, abban a tanévben egyáltalán nem volt tanítás, tudniillik alig volt tanár. Az iskolában három volt ott a régiek közül, két civil és egy hittantanár. Különös, hogy éppen a hittantanár maradhatott meg, aki reverendában járt be munkába. A nagy iskolaépületben reggelente nyolckor már ott volt az ezerháromszáz diák, és köztük járkált ez a három tanár, de tanítás nem volt. És az iskolában mégis rend volt, ami szinte hihetetlen. Ez nagyrészt a tornatanár, Szilágyi Géza érdeme. Az ő holléte a zsivajgó tömegben abból volt tudható, hogy hol van csend. Persze Szilágyi Gézának óriási tekintélye volt, többek között azért, mert világhírű tornászként az ő bemutatójával indult az 1936-os berlini olimpia. Ő volt a tornászcsapat untermannja, tehát ő tartotta legalul a többi tíz embert, rendkívül erős volt. Soha nem ütött meg senkit, de tekintélye kétségbevonhatatlan volt. Azóta sem találkoztam ilyen emberrel, elég volt csak megjelennie valahol, és csönd lett.

– Mégis, mit csináltak a diákok, mit kezdtek magukkal?
– Aztán amikor úgy három osztálynyival távolabbra ért Szilágyi Géza, újra elkezdődött a beszélgetés, szovjet- és kommunistaellenes tréfálkozásokra, csúfolódásokra, pletykákra emlékszem. Ha valaki például rosszul számolt, arra azt mondtuk, hogy a demokratikus egyszeregyet használja. A demokratikus szó egyébként nálunk azt jelentette: tahó. Különös, hogy emlékeim szerint nem hallottam  kommunizmust dicsérő mondatokat gyerekektől. Egyetlen egyet sem. Igaz, hogy az én iskolámba, a pesti piaristákhoz nehéz volt diáknak bekerülni. Apám az Új Ember szerkesztőségében dolgozott, tehát nekem és a bátyámnak volt protekcióm. Kicsit válogatott volt a társaság, az ott tanulók szüleinek köre pesti értelmiségi, rendszerellenes, viszonylag művelt – néha nagyon művelt – szülőkből állt. Az ő műveletlen gyerekeik jártak oda. Lehet, hogy ezért nem volt ott semmiféle kommunistákat pártoló megnyilvánulás. Aztán, ami Magyarországon az igazi tahóság korának kezdetét jelentette, a fordulat évét, a kékcédulás választások utáni korszakot, amikor is, nyilván, sztálini parancsra, a kommunisták választási csalással átvették a hatalmat, és kiépítették a terror államát, akkor már nem lehetett komolyan vett műveltségre szert tenni. Még a piarista gimnáziumban sem. Többek között ezért mondom magam félműveltnek...

Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/15168/A_szobraszat_regimodi_foglalkozas#sthash.YBVO2xVP.dpuf

Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész 80. születésnapja alkalmából a művész otthonából származó munkákat mutat be az a kiállítás, amely április 2-án este nyílt a budapesti Várnegyed Galériában és május 2-áig tart nyitva. A kiállításon a művész otthonából válogattak alkotásokat.

„Ezeket a műveket együtt még soha nem láthatta a közönség” – hangsúlyozta Incze Ildikó galériavezető az MTI-nek, hozzátéve, hogy a kiállításon a művész köztéri szobrainak gipszmásolatait, bronzplasztikákat és hat darab grafikát mutatnak be. A tárlatot Kányádi Sándor költő és Kernács Gabriella művészettörténész nyitja meg.
Látható lesz Melocco Szent István-díja is, amelyet Esztergom városnak készített. A Széchenyit és Koós Károlyt ábrázoló gipszmásolatok mellett Adyt megjelenítő grafika, Latinovits Zoltán bronzszobra, kedvenc költőjéről, Radnóti Miklósról készült gipszplasztikája, valamint a zsámbéki ivókútjának gipszmásolata is megtekinthető a tárlaton.
Incze Ildikó felhívta a figyelmet arra, hogy az I. kerületben a szobrászművész három köztéri munkát alkotott: Mansfeld Péter szobrát, az 1977-es Repülő apácát, valamint a Kilus-kutat.
A Budavári Önkormányzat tavaly tüntette ki emlékéremmel az idén 80 éves alkotót; az átadásról készült fotómontázs is látható lesz a születésnapi kiállításon.

Melocco Miklós már kisgyerekkorában elhatározta, hogy szobrászművész lesz. „Hogy honnan jött ez az indíttatás, azt nem tudom megmondani, talán onnan, hogy sokat hallottam Michelangelóról” – hangsúlyozta a művész az MTI-nek.
Mint elmondta, életének meghatározó eseménye az 1956-os forradalom, amelynek több alkotásával is emléket állított.
Felidézte, hogy a forradalom idején 21 éves egyetemista volt. „A legjobb helyen voltam, forradalomra alkalmas életkorban, de én csak néző voltam, nem volt fegyver a kezemben” – hangsúlyozta, majd méltatta a magyar nép bátorságát, amellyel szembeszállt a többszörös szovjet túlerővel.
Mansfeld Péternek, akit 18. születésnapjának betöltésekor, a forradalmat követő megtorlás legfiatalabb áldozataként végeztek ki, 2007-ben állított emléket az I. kerületben Hullócsillag címmel. Veszprém ad helyet süttői mészkőből készült hatalmas szobrának, amellyel az 1958-ban kivégzett Brusznyai Árpád klasszikafilológia-tanár, a veszprémi forradalmi tanács vezetőjének emlékére alkotott.

Jelenleg egy Makovecz Imre-emlékművön dolgozik, amely a tervek szerint a Budavári Sikló alsó állomásához közel kap helyet Budapesten.

Forrás: http://mno.hu/grund/kiallitas-tiszteleg-a-80-eves-melocco-miklos-elott-1280151
Mellékelt fotó: Antall József néhai miniszterelnök, piarista öregdiák síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (Melocco Miklós alkotása)

Kiss Norbert, sportért és ifjúságért felelős helyettes államtitkár úr tett látogatást iskolánkban kecskeméti útja során. A baráti látogatás kapcsán nevelési témákról esett szó, különös tekintettel egyházi iskola mivoltunkra. A sport kiemelkedő fontosságáról és iskolánkban betöltött szerepéről, továbbá a sportolást lehetővé tevő infrastrukturális adottságainkról, annak fejlesztési lehetőségeiről is szó esett.

Kecskeméti vizitje ideje alatt helyettes államtitkár úr megtekintette a Cifrapalotában  a "Piaristák Kecskeméten - 300 év a nevelés szolgálatában" című kiállítást is, továbbá bekapcsolódott az alsós diákok origami kiállításának megnyitójába, majd látogatása végén szemrevételezte iskolánk tornatermét.

Nagy Attila Sch. P., kecskeméti igazgató

A vászontáskákat, borokat és baseball sapkákat követően új, a kisebbeknek készült, színes Kalazancius-pólók érkeztek a Piarista Ajándékboltba. Rendelési lehetőség, további információ: http://bolt.piarista.hu/

A webshop Facebook oldalára is érdemes ellátogatni rendszeresen, ahol aktuális hírek várják a vásárolni kívánókat:
https://www.facebook.com/pages/Piarista-Ajándékbolt

„A megszentelt élet pedagógiája” címmel öt szerzetesrend mutatkozik be a sárospataki Szent Erzsébet Házban. Az elsősorban pedagógusoknak szánt előadás-sorozat első alkalmán, március 9-én, hétfőn a piarista renddel ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Ferenc pápa 2014-ben hirdette meg a megszentelt élet évét, amely tavaly advent első vasárnapján kezdődött, és 2016. február 2-án ér véget. A szerzeteseket és a megszentelt életet más formában megélőket fókuszba állító esztendőhöz kapcsolódóan szervez előadás-sorozatot a sárospataki Szent Erzsébet Ház 2015/2016-ban A megszentelt élet pedagógiája címmel.
Az előadások alkalmával öt szerzetesrend képviselői ismertetik meg az érdeklődőkkel rendjük múltját, küldetését és mindennapi munkáját. Az előadások a Szent Erzsébet Ház konferenciatermében lesznek (Sárospatak, Szent Erzsébet utca 13.), és minden alkalommal 16 órakor kezdődnek.

Program:
2015. március 9.: Bemutatkozott a piarista szerzetesrend (Szabó László Sch. P., piarista házfőnök, Göd)
2015. április 20.: Bemutatkozott a szalézi szerzetesrend (Andrásfalvy János SDB, a Kazincbarcikai Don Bosco Iskola tanára)
2015. október 19.: Bemutatkozik a jezsuita szerzetesrend (Holzinger Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium igazgatója)
2015. november 16.: Bemutatkozik a ferences szerzetesrend (Tokár János OFM, a budapesti belvárosi ferences templom igazgatója)
2016. január: Bemutatkozik a bencés szerzetesrend.

Forrás: Magyar Kurír

Mindennapi függőségeink témáját feldolgozó egészségnapunk előrehozott programjaként 2015. március 23-án dr. Zacher Gábor toxikológus tartott előadást a gimnázium diákjai és tanárai számára.

Forrás: kecskemet.piar.hu

Terebesi Tibor atya 90 éve született 1925. február 27-én Vácott. Budapesten adta vissza lelkét Teremtőjének 2011. szepteber 26-án. Utolsó éveiben a Magyar Szentek Templomában teljesített papi szolgálatot. Halálakor Edit nővér írt szép megemlékezést róla a "Mi újság? - A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztató lapja"-ban. Ezzel a laudációval idézzük fel kedves emlékét.

ISTEN VELED TIBOR ATYA!
Amint már arról értesültünk, DR TEREBESI TIBOR ny. plébános életének 87., áldozópapságának 63. évében, 2011. szeptember 26-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Október 14-én pénteken 14 órakor Budapesti-Kelenföldi Szent Gellért Plébániatemplomban vettünk tőle végső búcsút, ahol Dr. Székely János püspök atya, a piarista rendtársak és az esperesi kerület papjainak körében, hívek sokasága előtt mutatta be lelki üdvéért a szentmise áldozatot. 
Néhány gondolatot idézünk a búcsúzóktól:
2004. augusztus 2-án költözött hozzánk a Farkas Edit szociális otthonba. Súlyos gyomorműtét utáni lábadozást követően már kezdődő Parkinson kórral. Beköltözése első pillanatától fogva helytállt otthonunkban. Csendes, szerény, méltóságteljes és mégis közvetlen lényéből sugárzott az emberek iránti megértő és mindig tiszteletteljes szeretet. Ugyanakkor sohasem volt köznapi, mindenkor disztingvált volt. Az eltelt időszak alatt az utolsó másfél évvel ezelőtti kórházi tartózkodásig minden szentmiséjében homíliát mondott, amely, ha néhány mondatból állt, akkor is volt tartalma, amire mindenki fölfigyelt. Igényességére, felelősségteljességére és alázatára jellemző, hogy nem akarta magát mindenáron mutogatni, erejét meghaladóan produkálni. Amikor úgy érezte, hogy már nem tud spontán fogalmazni, azt a néhány gondolatot, amelyet a szentmisében elmondott, a legjobb forrásokból merítette és onnan olvasta föl. Szentmiséit mindig egyszerű, eszköztelen, de valódi áhítat és mély imádság jellemezte.

Mind a gyóntatásai, mind lelki beszélgetései vigasztalással teljesek voltak. Sok dolgozó és lakó jegyezte meg ezt. Amit mondott, ahogy ránézett az emberekre, abban az egész lénye benne volt. Nehéz ezt szavakba önteni, hiszen jól tudjuk mindannyian, mit jelent az, hogy nem a puszta szó, hanem a „hogyan” sugározza az igazi közlendőt. Ő, ha jó napozást, vagy szép napot kívánt, vagy megköszönt valamit, az lélekkel telített volt, amit mindenki fölfogott, mindenki számára örömet jelentett. Igazán atyja volt a háznak. Betegségét, kiszolgáltatottságát egyszerű méltósággal és alázattal viselte. Halála előtti napon is a vasárnapi szentmiséhez még a szentély alatt tolókocsiban ülve koncelebrált. Utolsó imádságainak egyike megrázóan szép volt, és gyakran ismételte: „Üdvözlégy Szent Test, ki Szűztől születtél, és a kereszten kínhalált szenvedtél. Kinek átszúrt oldalából víz ömölt és drága vér, a halál küzdelmében táplálj minket Szent Kenyér. Ó édes Jézus, ó kegyes Jézus, irgalmazz nekünk!” Könnyes szemmel, teljes megadással imádkozta. Halála előtti napon a
kertben ülve megszólalt: „Sokszor éreztem úgy, hogy elmegyek, hogy kihűl a lábam… mostanában, de mindig olyan nagy nyugalom fogott el. Olyan békességet éreztem.” Mire én azt feleltem: „Hogy ez nem magától értődő, ez nagyon nagy kegyelem.” A szenvedés kelyhét utolsó cseppig kiitta, és bár nagyon szenvedett, tudata az utolsó 15 percig megmaradt. Istennek hála, hogy az agóniában mellette lehettem! A lakók és a dolgozók szüntelen érdeklődéssel és állandó imával támogatták, segítettek, amiben csak tudtak. 
MINDENKI SZERETTE. Természetes, hogy az egész itteni tevékenysége alatt gyóntatott, szentségeket szolgáltatott ki, és 5 éven át húsvétkor még a plébániai húsvéti gyóntatásból is kivette a részét, nagycsütörtöki misére átment. Együtt élt a lakókkal, és nagyon sok volt hívőjével tartotta a kapcsolatot. Három nappal halála előtt, még ő vígasztalt egy özvegyet telefonon. Munkatársait mindig rendkívüli módon megbecsülte, ezt régi hívei is megerősítették. Magam is segítettem abban, hogy egy kb. 60 évvel ezelőtt Zugligetben volt munkatársát az érdi szociális otthonban fölkeresse, meghallgassa, szentségekkel ellássa.
SOHA SENKIRE ROSSZAT NEM MONDOTT, MINDIG MEGTALÁLTA AZT A FORMÁT, AHOGY A
GYŰLÖLETNEK GÁTAT LEHET SZABNI. MÉGSEM VOLT PACIFISTA, MEGALKUVÓ. Mélyérzésű,
együttérző, és rendkívüli módon szelíd volt. Bár summa cum laude végzett az egyetemeken, 14-szer hívták be kihallgatásra, kitűntetést nem kapott, 39 évig káplán volt. De „élő szívek lapjaira írt…, Isten lelkével.” (2Kor 3,3)
Ezért „hálát is sokan adunk érte az Istennek” (vö. 2Kor 1,11)

Nagy tisztelettel és szeretettel: Edit nővér

Forrás: http://www.magyarszentek.piar.hu/miujsag/mu-%202011-%20nov.pdf

Szekér Kálmán 1934-ben született Budapesten.
Tanulmányait az Építőipari Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Építőművészeti tagozatán kezdte. A Vegyészmérnöki Karra 1954-ben iratkozott. Mérnöki munkásságát az egyetem elvégzése után a Pomázi Posztógyárban kezdte. Ezután a Budakalászi Gyapjúszövőgyárba került. Következő munkahelye a Kárpát utcai Gyapjúmosó és Szövőgyár volt. Innen átszervezés miatt áthelyezték a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárba, ahol termelési igazgató lett. 
Dolgozott a Magyar Divatintézet Művészeti Kollégiumának, valamint a HSZF svájci együttműködése keretében tevékenykedett a Schild AG-ben. 1994-ben ment nyugdíjba. Többször részesült a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben, és az általa tervezett szöveteket többször jutalmazták Nívódíjjal. 
Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes munkáját.
1944-től 1952-ig járt a budapesti Piarista Gimnáziumba. Öregdiáktársunk ez év januárjában hunyt el.