A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Feri! Mit jelent számodra karácsony ünnepe? Hogyan készülsz rá?
Az előkészületek orientálója család, de természetesen megvannak a szokásos helyek, hangok, illatok, ízek és mindent körbefon az ádventi kibontakozás és a karácsonyi liturgia. Mint a legtöbb katolikus család, mi is egyfajta közös hagyományt és koreográfiát követve készülünk és ünnepelünk. Mindennek természetes mintája a Szent Család és a pásztorok Karácsonya saját értelmezésünk szerint, amit azonban erőteljesen meghatároz nagyszüleinkkel és szüleinkkel töltött karácsonyaink élménye. Az érdekes az, hogy a múló időben és változó világban szakadatlanul megújuló, kibővülő nagycsaládunk egymást követő nemzedékei hogyan igyekeznek megőrizni az őseredeti élményeket a sok zavaró, elterelő, elsekélyesítő körülmény ellenére.
Eredetileg az evilági gravitációs centrum Édesanyánk volt. 14 évvel ezelőtti halála óta ezt elsősorban mi - négy fiútestvér – feltétlen összetartással törekszünk biztosítani. Természetesen nem csak karácsonykor, de ekkor ez kihagyhatatlan esélyt kap a felemelő kifejezésre és megerősítésre. Ebben odaadó társaink feleségeink, s a lassan felcseperedő gyermekeink is. Természetesen valamennyien kapcsolódunk feleségeink családjaihoz is, s a nagyobbacska gyerekek előbb-utóbb nem egyedül érkeznek, ahogy mi is tettük ezt annak idején. Szépen végigvezethetők életünk karácsonyain kisgyermekkorunktól kezdve a különféle karácsonyi szerepek, helyszínek és rítusok. Hogy mi honnan ered és hová tart. Ami a Krúdy utcában, a Rákóczi úton vagy a Nagydiófában volt negyven-ötven éve annak ma mi felel meg - mert bizony ma még van, mi megfeleljen! S fontos, hogy ki mire emlékszik, mit elevenít fel a nagyszülők, nagynénik-bácsik, rég eltávozott rokonok gesztusaiból, a karácsonyi anekdotákból, epizódokból.
Minden karácsonyra azzal a tudattal készülök, hogy szaporodó, cseperedő, nyüzsgő, s szerterajzó családtagjaink számára ezt a kohéziós erőteret fenn kell tartani, élménnyé kell tenni. Nem izomból, izzadsággal, kötelességszerűen, hanem tapintattal, melegséggel. Megtartani egymásban a vágyakozást azután, ami a miénk. Mi ezt így éltük meg eszmélkedésünktől fogva és sokáig azt hittük, hogy ez így természetes. Sajnos kiderült, hogy egyáltalán nem az. Hatalmas a felelősségünk, hogy mellettünk megérzi-e ezt, és amikor majd már elsősorban rajta múlik, fontosnak tartja-e ezt az utánunk jövő nemzedék, vagy mindez lassan kiüresedik, elenyészik. Amiért sohasem az első hűtlen nemzedék maga, hanem mindig az őket nevelő nemzedék a felelős!
A tárgyak ajándékozása nem a legfontosabb ilyenkor, de én szeretem. Nekem több hónapos folyamat, fokozatosan gyűlnek itt-ott, feleségemmel egyeztetett rend szerint. Nem vagyok igazán ötletes, fantáziadús ajándékozó, Csilla annál inkább, de nagyon szeretek karácsonykor személyre szabott ajándékokat tenni a fenyőfa alá és lesem, várom, hogy mit szólnak a megajándékozottak annak, amit a csomagolás alatt találnak. Sohasem írjuk rá, hogy kitől kapták, olykor könnyű kitalálni, olykor nem. Végül is a Jézuska hozta.

Melyik volt életed legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Visszagondolva életem karácsonyaira nem tudok egyet kiemelni közülük. Emlékeim szerint végül mindig eljutottam a karácsonyi titokra való rácsodálkozásig és mindig azzal-azokkal együtt, akiket a legjobban szeretek itt a földön. Sohasem voltam magányos, így nem is mondhatom, hogy „karácsonyaim”, mindig „karácsonyaink” voltak. Életem nagy kegyelme, hogy eddig egyetlen olyan karácsonyom sem volt, amikor butaság, harag, rosszindulat felülkerekedése megakadályozta volna, hogy szeretteimmel egymásra találva éljük át az Ige megtestesülését. A nagy élményem éppen az, hogy ugyanoda hányféleképpen lehet eljutni. Volt, hogy fiatal házasokként mindenkinek igyekeztünk megfelelni, ezért három fagyújtás is megelőzte a saját otthonbélit. Többször előfordult, hogy messzi földön, kettesben énekeltük a Mennyből az angyalt és költöttük el az ünnepi vacsorát. Egy ilyen alkalommal esett meg az alábbi történet:
A kilencvenes évek elején Párizsban dolgozva feleségemmel éjféli misére a Magyar Katolikus Misszióba mentünk, ahogy a párizsi magyar emigráció és az ott tanuló, dolgozó katolikusok egy jelentős része is. A szentmise végén kicsit még beszélgettünk, végül búcsúzkodáskor a Misszió akkori vezetője, Ruzsik Atya megkérdezte tőlem, hogy hazafelé autózva nem tennénk-e egy kitérőt és vinnénk el az idős, világtalan kedves nővért (a nevére sajnos nem emlékszem) a Sacré Coeurbe virrasztani. Erre nem lehetett nemet mondani. Párizsi léptékkel nem volt túl nagy kitérő Neuilly-beli lakásunk felé a Place République-től a Montmartre, de addig még sohasem jártam arra autóval, s tudtam másoktól, hogy nappal sem egyszerű feljutni oda, mert a girbe-gurba utcácskákon könnyű elkavarodni. Sokáig azonban nem kellett nyugtalankodnom. A kedves, de határozott, teljesen vak nővér beült az autóba és átvette az irányítást. Mintha GPS működött volna a fejében, úgy mondta, hogy mikor merre forduljak, meddig menjek, végül hol álljak meg. Hipp-hopp, ott voltunk a Sacré Coeur közvetlen közelében, ameddig autó elmehet. Még útba igazított, hogy találok le a Petite Ceinture-re, ami ilyenkor gyorsan elvezet hazáig. Aztán kicihelődött. A leghatározottabban elhárította, hogy a sötétben a templomhoz kísérjem. Itt már nincs szükségem segítségre, mondta, amiben ezután én már egy cseppet sem kételkedtem.
Nincs vége: fél évvel később találkoztunk. Egy francia-magyar katolikus megemlékezés előkészítése kapcsán jártam a Sacré Coeur templomigazgatójánál és betértem egy kicsit a templomba is. Ott találtam, ő is éppen érkezőben volt. Odamentem hozzá, megfogtam a karját, hogy üdvözöljem, azonnal mondta: „Ön volt a taxisom karácsony éjjel.” S folytatta: „A minap elvesztette egy kedves barátját. Imádkozni fogok érte.” Földbe gyökeredzett a lábam. Nem tudhatta, hogy néhány nappal azelőtt hirtelen szívhalált halt öreg barátom, Jacques Constant, a Cousteau Alapítvány igazgatója, az öreg Kapitány számos expedíciójának egyik szervezője. Nem tudhatta? De tudta. Olyan egyértelmű és természetes volt, hogy nem kérdeztem meg tőle, miből észlelte ezt, így csak halkan megköszöntem. Amit éreztem, amit gondoltam, azt jobb, ha nem kísérlem meg leírni.
Így teljes.

Mit tanácsolsz a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Karácsonykor soha ne hagyjanak senkit magára elérhető környezetükben. Nem lehet mindenkit odahívni a család karácsonyi asztala köré, de legyen minden környezetükben egyedül élő számára valamilyen gesztusunk, aminek a révén az érintett érezheti, hogy végül ő sem karácsonyozott teljesen elhagyatva. Hogy mi legyen ez a gesztus, abban figyelmesnek és leleményesnek kell lennünk. A kritikus időszak a december 24 délutántól késő estig. Ezt követően rohamosan zuhan a hatása és értéke a dolognak. Ugyanakkor egy apró gesztus, jelzés is elegendő, egy telefonhívás, egy becsöngetés, néhány sor, képecske, pár kis dolog – szaloncukor, szelet bejgli –, mégis olykor lelket, életet ment, vagy legalábbis szenvedést enyhít, visszatart kicsit a reményvesztettségtől, embergyűlölettől, önpusztítástól.
Ne csak azokra gondoljunk ilyenkor, akikről messzire lerí, hogy szenvednek a magánytól. Vannak önérzetes emberek, akik nem mutatják, de valójában szenvednek az egyedülléttől és előre rettegnek az ünnepnapoktól. Hálát, köszönetet se várjunk el, bár biztosan nem lesz viszonzatlan, bármily kicsiny lesz is az, amit nyújtunk.
VIII. kerületi négyemeletes lakóházunkban, Édesanyám kezdeményezésére hosszú-hosszú évekig volt a közös udvaron fenyőfa állítva és a lakóknak közös karácsonya, énekkel, imával, kis megemlékezéssel egymásról, tapintatosan, de éppen a magányosakra figyelemmel.
Piarista öregdiáktársról nem feltételezem, hogy saját családtagja, hozzátartozója ilyen helyzetbe kerülhet, de lehet, hogy éppen egy öregdiák maga kerül ilyen helyzetbe! Sokan vannak, akik nem törődnek sajátjaikkal. A helyükbe kell lépnünk. Ha nem is tudjuk pótolni őket, de enyhíteni tudjuk hiányukat, mulasztásukat. Egyre növekvő a magányosok száma a várható élettartam önmagában örvendetes kitolódásával, a férfiak nőket általában megelőző elhalálozásával, és a gyermektelen vagy csak egyetlen gyermeket vállaló, gyakran felbomló családok korában. Ne feledjük: egyetlen apró szeretet-jel elegendő.

Mit jelent Tanár Úr számára a karácsony? Hogyan készül rá?
Karácsony titka gyermekkoromtól kezdve mélyen érint. Sokat foglalkoztat a gyermekként hozzánk érkező isteni terv. Írtam is elmélkedést erről "Miért a gyermek?" címmel, amelyben vizsgálom a karácsony és a piarista hivatás kapcsolatát. Egyébként az adventi lelkigyakorlatos beszédek, a vasárnapi prédikációk, valamint az évtizedekig betanított betlehemes játékok, nem is szólva a kórusokkal készülésről a szent liturgiára, rendszeresen segítettek az ünnepre készülésben.

Melyik volt a Tanár Úr legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Talán az első, piarista rendben novíciusként megélt karácsony 1952-ben. A rendházi ebédlőben Sík Sándor akkori tartományfőnök elmélkedett a Titusz-hoz írt levél alapján. Mi akkor a legnagyobb bizonytalanságban éltünk: több rendtársunk börtönbe került, és veszélyben volt az iskola is. "Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon!" Szükségünk is volt a megerősítésre, hiszen a következő évben el kellett hagynunk anyaházunkat, és máshol folytatni a piarista munkát.  

Mit tanácsol a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki részüket az ünnepi sürgés-forgásaból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?  
- Igyekezzenek naponta néhány percet Izaiás és a próféták írásaiból olvasni.
- Jó előkészület hetente egyszer hajnali misére eljutni.
- Fordítsanak nagyobb figyelmet embertársaikra: rokonra, ismerősre, munkatársakra.
- Éreztessék meg, hogy a keresztények adventje más, mint a bevásárló központoké.
- Az ajándék legyen szerény, lényegre utaló, hogy felfedezzék benne Isten ajándékozó szeretetét. 

Melyik a kedvenc karácsonyi regénye, novellája?
Kedvelem Fekete István karácsonyi novelláit... 

Hogyan ünnepel a Tanár Úr Kalazanci Szent József Családjával?
A rendi közösség vesperással, fogadalomújítással, közös éjféli misével ünnepel (a terített asztalon kívül).

Kivel ünnepelne szívesen idén, és miért?
Bárkivel, akiben él a szeretet, a hit és a remény (a cinikus, gőgös emberekkel kevésbé). A legszívesebben volt tanítványaimmal.

Fotó: Ferenc pápa megcsókol egy gyermek Jézus szobrot a Szent Péter-bazilikában (forrás: Magyar Kurir).

Mit jelent Tanár Úrnak a karácsony? Hogyan készül rá?
Többnyire és első reakcióként nem felszabadító számomra ez az ünnep. Amióta tudok erről a belső válaszomról, igyekszem keresni, honnan jön, mit üzen. Szeretnék tanulni belőle magamról. Lehet, hogy olyasmit utasítok el, ami nem tarozik sem a „teológiai” mondanivalóhoz, sem az ünnepléshez. 
Van valamiféle fájdalom számomra a karácsonyban. Meghitt fájdalom és fájdalmas meghittség.
Vajon van-e köze ennek a karácsonyi történetben megjelenő kitaszítottsághoz és visszautasítottsághoz? Vagy prózaibb, gyakorlatiasabb eredetű ez bennem?
Mintha azt a kérdést tartaná elevenen, hogy a megélhetésért folytatott fáradozás földszagú küzdelme során meg tudjuk-e őrizni emberi méltóságunkat, és hogy Istennek van-e köze ehhez.

Melyik volt a Tanár úr legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
A legemlékezetesebb karácsonyom az első olyan karácsony, amelyet nem otthon töltöttem. A katonaságnál volt ez, vagyis akkor, amikor szocialista eszmékre és a hazafiságra hivatkozva megpróbáltak katonává tenni, de ellenálltam, és szerencsére csak fogollyá tenni tudtak, rabbá és katonává nem. 
A kaszárnyában is karácsony volt.

Mit tanácsol a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki részüket az ünnepi sürgés-forgásaból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Azt gondolom, hogy jó, ha merünk önmaguk lenni az ünnephez kapcsolódó, az ünnepre rakódó elvárásokkal találkozva is. 
Karácsony annak az ünnepe, hogy Isten emberré lett, hogy mi tudjunk igazi, „isteni” emberek, Isten eredeti álma szerinti emberek lenni.
A hitelesség útjára hív ez az ünnep, és bátorságot akar belénk önteni, hogy vállalkozzunk erre a kalandra.

Mit jelent számodra a karácsony? Hogyan készülsz rá?
Szeretem az ünnepeket, különösen szeretem a karácsonyt. Olyan életszakaszban élek, amikor sokféle dolgom van, és ha komolyan veszem a feladataimat - márpedig másként nem érdemes -, akkor ez azt is jelenti, hogy "pörgős" életet élek. A munkám, a cégem, ami magyar mértékben bizony nem is kicsi, teljes embert kíván, mellette a Diákszövetség, sport szakosztály elnökség, kulturális alapítvány, aktív szolgálat a plébániánkon..., és persze a családom, barátaim, barátságaim gondozása - bizony kitöltik a napjaimat.
A karácsony mindig megállít. Néha sajnos amúgy hirtelen, 3 g-s lassulással, "satu-fékkel", de mindig megállít. Már az advent kezd felkészíteni. Adventben a barátaimmal szoktunk gyertyát gyújtani, adventi énekeket énekelni, felolvasni egy-egy szöveget, ami készít minket az ünnepre. Szeretem ezeket a megállásokat, csöndes beszélgetéseket a családommal, a hangos jókedvű játékokat.
Ilyen „előünnep” nálunk a december 23-a is, az előkészület. Szertartása van ennek a napnak is: Hazajönnek a gyerekeink, azok is, akik már önálló életet élnek. Együtt készítjük el az ünnepek ételeit, süteményeit. Mindenkinek megvan a specialitása, van, aki a marokkói rudat süti, van aki majonézt kever, van aki a sülteket készíti, megint más a töltött káposztát. Nagy a család, sokan, sokat sütünk, főzünk, kerülgetni kell egymást a konyhában, és sorrendje van annak is, hogy ki, mikor jut a sütőhöz, tűzhelyhez. De jó kerülgetni egymást, és tudjuk azt is, hogy szenteste pedig már nincs rohanás, addigra minden készen, minden a tálakon. Idén is várom!

Melyik volt életed legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Nem tudok feleleveníteni egyetlen karácsonyt, ami kiválna a többi közül, de sok karácsonyból nem felejtek el egy-egy emlékezetes mozzanatot. Hármat idéznék ide.
Novemberben született meg az első gyermekünk. Egy rozoga házban laktunk, szerény körülmények között (még javában egyetemista voltam). A körülményeink egyszerűsége, az apró kislányunk ragyogó tekintete, a minket körülvevők szeretete segített közelebb a karácsony misztériumához.
Amikor kicsik voltak a gyermekeink, hozzánk hasonló, több gyerekes családok közösségét építettük. Adventben a gyerekek pásztorjátékot tanultak meg. Valóban élmény egy ilyen pásztorjáték, ahol a kis Jézust is élő, féléves, éves szereplő „alakítja” rendszerint egy idősebb nővér, mint Mária karján.
Belém égett az az élmény is, amikor idős, már fizikailag és szellemileg is legyengült anyósomat vették körbe, segítették azok a kamasz gyerekeim, akikkel bizony nekem néha sok küzdelmem volt. Egy ilyen kamasz gyengédségét látni egy elesett emberhez, nos, bizony, ez megerősítő élmény.

Mit tanácsolsz a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Tanácsot nem mernék adni, viszont szívesen tanulnék magam is. Így azután egy tapasztalatomat idézném ide.
Jóban vagyunk a plébánosunkkal, fiatal, lendületes ember, aki sokat tett az egyházközség életének gazdagodásáért. Megérdemli, hogy jeles ünnepekre meghívják őt családok is magukhoz.  Nem tudjuk ezt szenteste megtenni. Ő ugyanis magánál rendez vacsorát azoknak, akik egyedül töltenék az ünnepet.
Borián tanár úr az idei, (a 44.!) osztálykarácsonyunkon idézte a figyelmünkbe, mint az egyik leglényegesebb és Kalazancius szelleméhez közeli tanítást, hogy merjünk gyermeki lélekkel a világra nézni. Szoktatok játszani? Úgy értem komolyan, célratörően, vidáman, örömmel játszani. Merjetek gyermeki lélekkel játszani, mert ez is olyan együttlét, amiben közénk ül az Isten, József Atila is tudta ezt:
„Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.”

Áldott, boldog karácsonyt, nevetős játékos együttléteket kívánok Nektek!

Mellékelt fotó: "Martin Schongauer: A szent család" c. festménye.

Mit jelent Tanár Úr számára a karácsony? Hogyan készül rá?
Piarista paptanárként, ráadásul a megszentelt élet évének kezdetén sokat gondolkodtam azon, mennyiben tér el, különbözik-e egyáltalán az én adventi készülődésem az átlagemberétől, akinek az adventi időszak kezdetét a vásárlásra felhívó utcai fények és a csillogóan berendezett hívogató kirakatok jelzik. Más vagyok-e, mint a munkában agyonhajszolt hétköznapi ember, akit az otthoni munka vár, ha hazatér munkahelyéről. 26 órában dolgozó pedagógusként az órákon, a kollégiumban, a tanulószobán és az iskolai ebédlőben közelebb tudom-e vinni Krisztust tanítványaimhoz, akik inkább egymással csetelnek és alig várják, hogy kiszabaduljanak az iskola falai közül.
Mégis úgy gondolom, hogy időnként, ha villanásnyi időre is, de megpróbáltam az idei adventben kitörni a hétköznapok őrlőmalmából, kicsit jobban odafigyelni, beszélgetni tanítványaimmal, másként beszélni a hívekhez a szentmisén, és több időt szánni rászoruló embertársaimra. Miből is áll karácsonyi készülődésem? Rendszeresen misézem vasárnaponként a váci plébániákon, de a legtöbb lelki élményt az jelenti számomra, amikor egy-egy kis faluba eljutva segítem a híveket az adventi lelki készülődésben, szentgyónás elvégzésében vagy betegeket keresek fel otthonukban. Örömmel kapcsolódom bele a közös éneklésbe, amikor kollégista tanítványainkat meghívjuk rendházi közösségünkbe. A piarista élete sajátosan megosztott a hétköznapi tanári munka és a vasárnapi ünneplés között, néha úgy tűnik, mintha szétcsúszó jégtáblákon egyensúlyoznék, de azért igyekszem együtt tartani a rianás mentén a jeget. Papságom jelentős erőforrást jelent a tanári munkához, igyekszem az órákon néha felvillantani a szent időszakok és ünnepek jelentőségét diákjainknak. Az utolsó adventi héten a szokásos reggeli ima helyett énekléssel kezdtük a tanítási órákat. Iskolánknak, a váci piárnak 300 éves alapítási évfordulója színesítette az idei adventet: operaházi előadás, tudományos konferencia kapcsolódott a patrocíniumhoz, rendalapítónk pártfogásának ünnepléséhez.

Melyik is volt életem legszebb, legemlékezetesebb karácsonya?
Minden karácsonynak egy kissé más „íze” van. Természetesen számomra is legkedvesebbek a gyermekkori emlékek, amikor a karácsonyfa színes fényei sajátos mintákat rajzoltak a szoba mennyezetére és megcsodálhattam az édesapám által barkácsolt betlehem Szent Családját és hódoló pásztorait. Amikor együtt mentünk az éjféli misére és kellemesen álmodoztam a hosszú prédikáció alatt és alig vártam, hogy megláthassam az ajándékokat. Legtöbbször könyveket kaptam és az egész karácsonyi szünetet olvasással töltöttem.Andersen meséitől a Verne regényekig. Szívesen emlékszem arra a karácsonyra is, amikor Varga tanár úrral meneteltünk téli túrán sűrű hóesésben és méteres hóban Rudabányán. Minden karácsony előtt elvitt minket szeretett osztályfőnökünk háromnapos kirándulásra és szinte az összes hegységünket bejártuk. Azután emlékszem arra az örömteli kirándulásra, amikor először mentem osztályommal a Vértesbe és majdnem lekéstük 24-én az utolsó vonatot, amellyel hazautazhattunk. „De jó!” – mondta nemrég egy kedves tanítványom, amikor említettem neki, hogy rendházunk tagjai szenteste családhoz hasonlóan összegyűlnek, együtt énekelnek és közösen díszítjük a karácsonyfát. Rendtársaim, diákjaim és a kis falvak ünneplő közösségének „háromszögében” töltöm a karácsonyt, de természetesen meglátogatom idős édesapámat és bátyámat is. Ilyenkor felidézzük édesanyám drága alakját, aki az utolsó együtt töltött karácsonyunkon erejét meghaladó módon gondoskodott az ünnepi ebédről. A pap különleges lehetősége, hogy elvigye Krisztust a magányosakhoz, betegekhez. Bár gyakran ügyetlennek érzem magamat ezekhez a feladatokhoz, sosem mondok nemet, ha beteghez hívnak vagy házszentelőre.

Mit tehet egy piarista diák,  milyen módon vegye ki részét az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Kalazanci Szt. József különleges figyelemmel fordult a szegény gyermekek, rászorulók felé. Aggódott az utcán csavargók miatt. A rábízottaknak reményt, biztos hitet és megélhetést ajándékozott. Mindaz Kalazancius nyomában jár, aki segíti a gyermekek adventi készülődését, erősíti a családok imaéletét, az adventi és karácsonyi időszakban kicsit több időt tölt együtt szeretteivel. Volt egy könyv lapjai közé szorított szétnyitható Betlehemem. Nagyon bevált az osztálykarácsonyokon, hiszen könnyű volt hónom alá csapva átvinni az iskolába, kinyitni a könyvet az osztálykarácsonyfa alatt, majd a néhány órás együttes ünneplés után ismét összecsukni és hazavinni a szobámba. Egy kissé hasonlít ehhez a mai ember ünneplése. Gyorsan kinyitom rövid időre a lelkemet a villanásnyi másoknak szánt időre, majd ismét összecsukom egy esztendőre. Bizonyára akkor ünneplünk jól a rohanó élet és vásárlásra ingerlő cicomák között, ha a teljes adventi időszakot felhasználjuk ennek a könyvnek – lelkünknek, közösségünknek, istenkapcsolatunknak – a kinyitására, és fokozatosan állunk vissza a hétköznapokra, megőrizve valamit a könyv lapjai között feltárult betlehemi titokból.

Kedvenc novellám Fekete István: Mackó című írása, hogy hogyan ad egy gyermek szívet a játéknak és milyen vékony a fal a játékok és az élő valóság között.

Áldott Karácsonyt!
Tamás atya

Mit jelent Lajos atya számára a karácsony? Hogyan készülsz rá?
a) A karácsony állandó eljövetelt és állandó jelenlétet sejtet. Jézus már az Ószövetségben is jelen volt, hiszen egyre többet tudtak meg róla a próféták által, akik csodálatos közléseket kaptak az eljövendőről. Többek között, hogy Betlehemben születik, és a fájdalmak férfia lesz és hogy feltámad. Mert Emmanuel lesz. Isten, aki köztünk fog élni. Sőt az ősember is hallott róla, hiszen szájról-szájra járt az első embereknek adott ígéret, miszerint majd jön egy asszony, akinek fia legyőzi a gonosz-lelket. Íme az emberiség ősélménye a karácsony.
b) Állandóan élem és csodálom Jézust. Örök karácsonyt ünnepelek.

Melyik volt élete legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
A legszebbek a kisgyermek-kori karácsonyok, amikor tiszta szívvel vártuk Őt, együtt a családban. Teljesen igaz volt a hitem Jézusban.
A legemlékezetesebb karácsonyom 1944-ben volt, épp akkor jöttek hozzánk az oroszok. Amikor kicsit csend lett, az óvóhelyen könnyezve elénekeltük a Mennyből az angyalt - és nagyon közel volt ott Jézus.

Mit tanácsol a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Imigyen: Pár éve nagykarácsony délutánján egy kórházban vigasztaltam a betegeket. Hozzám jött egy nő-látogató, nagy kosárral a karján. Kérte, hogy mutassam meg neki a nagyon szegény betegeket. Megtettem. Ennyit mondott: 8 gyermekem van otthon. Ebéd után boldogan alszanak, én meg eljöttem karácsonyi csomagokkal, hogy örömet szerezzek a magukra hagyott szegényeknek. Nagyon meghatódtam. 
Bölcseknek ez elég!

Mellékelt kép: Gerard David: Jézus születése című festménye.

Mit jelent számodra a karácsony? Hogyan készülsz rá?
Jézus születésének az ünnepe számomra azt igazolja, hogy Isten nem mondott le az emberről. Így én sem mondhatok le embertársamról!
Egyrészről segít a készületben, hogy a templomi kórussal már szeptember óta készülünk a karácsonyi áhítatra, illetve a gyerekekkel a pásztorjátékra. Másrészről az esti gyertyagyújtás, az adventi koszorú körüli imádság a lelki felkészülést segíti.

Melyik volt életed legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Nem tudok egyet kiemelni. Gyerekkoromból két apró emlék, jut eszembe. A egyik az a különlegesen boldog érzés, amikor a szűz hóban sétál a család az éjféli misére, az utcai neon fényében a hó kékes színű. Taposom a havat, csikorog a talpam alatt, hideg van, mégis olyan kimondhatatlan öröm van bennem. A másik az éjféli mise hangulata, a tömött templom, a tömjén átható illata, a szikrázó fények. Ministránsként úgy látom, hogy minden ember arca olyan tiszta és fényes, szinte már a mennyországban érzem magam.

Mit tanácsolsz a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Talán a legfontosabb, hogy ne szóljunk le senkit a családból, nehogy veszekedve, vagy megbántva üljünk le az asztalhoz Szenteste. Megpróbálok feleségem segítségére lenni és a keze alá dolgozni. Ezen a december 24-én teszek valami olyat, ami nem megszokott tevékenység tőlem: elmosogatok a feleségem helyett...

Melyik a kedvenc karácsonyi novellád, regényed?
Szeretettel ajánlom Ifj. Fekete István: Karácsonyok fényessége című novellás kötetét.

Áldott Karácsonyt kívánok:
Bognár László

Mit jelent számodra a karácsony? Hogyan készülsz rá?
Felkészülést, várakozást jelent számomora. Karácsony szent ünnepére ajándékok kiválasztásával és elkészítésével készülök. Igyekszem Adventben egy-egy lelki elmélyülést nyújtó szép szentmisén is résztvenni.
Melyik volt élete legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Gyermekkori, közös családi karácsony jut eszembe a nagyszülőkkel, amelyre igen meleg szeretettel gondolok. 

Mit tanácsolsz a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Lelki felkészüléssel, elmélkedésekkel tegyék szebbé, mélyebbé az Adventet. Bármekkora is a hajtás, mindenki engedélyezzen magának egy-egy fél órát (de legalább 10 percet), amit a gondolatainak szentel. A család mellett jusson idő a baráti kötelékek ápolására is.

Te hogyan ünnepelsz? 
Szűk családi körben.

Ezúton is kívánok a Magyar Piarista Diákszövetség minden tagjának Áldott Karácsonyi Ünnepeket.

Barátsággal

Balázs Sándor
MPDSZ alelnök

Mit jelent számodra a karácsony? Hogyan készülsz rá?
Az utóbbi években teológiai tárgyú olvasmányaim irányultsága megváltozott. Egyre többet fordulok az ókeresztény egyházatyák műveihez. Lenyűgözve és megrendülten olvasom írásaikat, szenvedélyes okfejtésüket. Számomra felülmúlhatatlan képi gazdagsággal tárgyalják témáikat, s a régies nyelvezet, szóhasználat külön öröm forrása. Álljanak itt Nazianzoszi Szent Gergely gondolatai a karácsony misztériumáról a 380. december 25-én tartott szentbeszédéből: „Ez pedig maga Isten igéje, az idők előtti, a láthatatlan, a felfoghatatlan, a testetlen, a kezdettől fogva kezdet, a világosság a világosságtól, az élet forrása, a halhatatlanság forrása, a szép ősminta lenyomata, az eltörölhetetlen pecsét, a változatlan képmás, az Atya meghatározása és szava!
Saját képmásában foglalt helyet, és hordozta a testet a test miatt, és a szellemi lelket az én lelkem miatt, a hasonlót a hasonlóval tisztítva meg újra. Mindenné lett ő, a bűnt kivéve (Zsid 4,15), emberré!
A világra jött az Isten azzal, amit felvett magára, a két ellentétesből egy lett, a testből és a Lélekből, közülük az egyik az átistenítő, a másik az átistenített.
Ó, mennyire új egység, ó, mily meglepő keverék!
A „Létező” valamivé válik, a Teremtetlen megteremtődik, a Felfoghatatlan teret foglal, és a szellemi lélek közvetítésével közvetít az istenség és a test vaskossága között.
A Gazdag szegénnyé válik, vállalja a szegénységet, ezt az én testemet, hogy engem gazdagítson istenségével.
A Teljes kiüresedik, mert rövid időre kiüresedik dicsőségétől, hogy én meríthessek az ő teljességéből.
Másodszorra létesített közösséget velünk, az elsőnél sokkalta rendkívülibbet, az elsővel a jobbat adta át nekünk, most ő veszi át a silányabbat. Ez az elsőnél sokkalta istenibb, ez sokkal fenségesebb mindazoknak, akik meg tudják érteni.”
Én ilyen olvasmányokkal készülök Karácsony szent ünnepére.

Melyik volt életed legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Ebben a szerintem túlságosan személyesre szabott kérdésben nem a "volt"-ról, hanem a várhatóan "lesz"-ről szeretnék írni. Eddigi életem legnehezebb karácsonyának nézek elébe. Egy-egy nagyszülő elvesztésekor voltak már fájdalmas ünnepeink, de most még inkább az lesz. Édesanyám testileg, szellemileg megrokkanva éppen most került egy öregotthonba, külföldön tanuló lányom pedig minden szándékunk és reményünk ellenére most először tőlünk távol marad. Már hetek óta ezen búsulunk.
Egyszerre váratlanul a lányomtól levelet hozott a postás, tulajdonképpen nem is nekünk, hanem Másvalakinek címezve. Nekünk csak azt volt a dolgunk, hogy kitegyük az ablakba, hogy az "angyalkák elvihessék". Ne a különben minket újra és újra jóleső érzéssel eltöltő érettséggel és felelősséggel gondolkodó, saját lábán élő 24 éves fiatal mosolyognivalóan gyerekesnek tűnő megfogalmazásait lássuk benne, hanem azt a szándékot, hogy a gyerekkori, Jézuskához szóló – és gondosan őrzött – leveleinek felidézésével nekünk, szüleinek akarta enyhíteni a fájdalmunkat. Hogy az immár majdnem 30 éves hagyományt követő, a karácsonyfát körülálló családomnak tartott rövid szentesti elmélkedésem elmondásakor ne könnyesen a hiányzó szempárokat keressem, hanem a gyertyák lángjában felfedezzem az ő szeretett és ránk mosolygó, biztató arcukat.
Ezért idézek most egy részleteket az ő leveléből.
"Drága Jézuska és Angyalkák!
Idén egy picit másmilyen ez a levél. Talán, mert 24 éves vagyok, és tényleg postára kell adnom, hogy utána kerüljön a 'varázsablakomba', ahol tényleg mindig eltűnt? …
Talán azért, mert ebben az évben lesz a legnagyobb kívánságom. Most jönne hivatalosan a ‘jó kislány voltam-e’ rész, de azt tudod úgyis. Ebben az évben volt minden… Kétely, félelem, csalódás, aggodalom…, de mellette sikerélmény, rengeteg élmény, nevetés, öröm… Fogalmam sincs, hogyan köszönjem meg.
Szóval… , az idei kérésem más… Kérlek…, kérlek…, kérlek, adj nekik egy szép Szentestét, még ha nem is lehetek ott, azért Veled a szívükben tudjanak ünnepelni! S hogy tudják, mennyire ott lennék Velük!”

Mit tanácsolsz a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a  részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a  tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Nehéz a kérdést úgy megválaszolni, hogy a válaszadó elkerülje a sablonokat és a közhelyeket. Az öreg öregdiákoknak hogyan lehetne tanácsot adni? Meg sem kísérlem a válaszadást, annál is inkább, hiszen magam is egyre inkább ehhez a korosztályhoz érzem magamat tartozónak. A fiatalabbnak pedig azt tanácsolom, hogy a Karácsony saját magunknak szóló tartalmáról való elmélkedéssel, a kiemelkedő egyháztanítók írásainak olvasásával töltsenek el minden nap 20-25 percet, térjenek be egy templomba egy rövid imára, s így készüljenek az ünnepre.
Azt pedig "zokszó" nélkül tudomásul kell vennünk, hogy a sürgés-forgás is hozzátartozik ehhez az időszakhoz, de egy jól kitalált és felkutatott ajándék, egy ínycsiklandozóan finomra sikerült és gonddal feldíszített sütemény is a belső béke, az igazi derű és a közösen megélt öröm forrása. A "light"-os megoldásokat propagáló és a talmi örömök hamis kultúrájában elmerülő korunkban is szeretnék arra inteni mindenkit - akár öregdiákot, akár családtagot -, hogy…, a csomagolás igenis számít. Az ajándék anyagi értékétől függetlenül nem mindegy, hogy miként adjuk azt át. Egy különlegesen megválasztott csomagolópapír, a színben hozzáillő és gondosan felkötött szalag és díszmasni nemcsak kötelező kellékek, hanem szeretetünk kifejezői is a megajándékozott iránt.
Legyünk tehát Márták a karácsonyi sürgés-forgásban, de az ő méltatlankodásuk nélkül, s legyünk Máriák a másik értünk végzett áldozatos munkájáért érzett hálánkban és alázatos elfogadásában, hogy egykor mindnyájunkról elmondhassa az Úr, hogy "a jobbik részt választottuk".

Mellékelt kép: Rogier van der Weyden "A napkeleti bölcsek" c. festménye.

Mit jelent Tanár Úrnak a karácsony? Hogyan készül rá?
Az Advent és a Karácsony élménye mindig az életállapottól függ. Kisgyermek koromban az izgatott várakozás, a Rorate misék és az ünnepi együttlét jelentették az élményt. Kispap koromban az új, szerzetesi életforma ízlelgetése, közös éneklések, programok jelentettek az ünnepi készülődést, egyetemista koromban a pedig vizsgákra való készülésből az ünneplésre kiszakított igen rövid idő hangulata. Tanárként, Kecskeméten az osztálykarácsonyok, karácsonyi ünnepélyek előkészítése és az iskolai szünetben pedig az apró kis zempléni falvakban végzett lelkipásztori munka okozott sok örömet. Római két évtizedem alatt egy más nép ünneplési szokásaihoz kellett alkalmazkodni. Nagy sétákon én is, mint a rómaiak, végiglátogattam az olasz „betlehemeket“, de magyar misét is végeztem a Szent István Házban az ottani közösségnek és a magyar zarándokoknak. Firenzében, az ottani piarista nővérek templomában - nagy ámulatukra - a toszkán magyar közösséggel a szentmise végén fél órán át énekeltük a magyar karácsonyi énekeket, alig akarták abbahagyni. Most, hogy ismét itthon vagyok és minden nap vagy egy-egy szerzetesi közösségnek vagy egy plébániatemplomban misézek, a homíliára való napi felkészülés adja meg a készületet: szentírásolvasás, kommentárok, lelki könyvek bújása – mit prédikálok másnap? Az Advent és a Karácsony most is élmény, kegyelem.

Melyik volt élete legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
1969-ben kerültem kezdő tanárként Kecskemétre. Karácsony előtt Dobos Jenő rendtársam megkért, hogy menjek ki helyette Matkópusztára Karácsonykor. 24-én ebéd után ültem fel a kisvasútra, amely Matkó állomásig vitt. Kétlovas szánkóval vártak rám. A nagy hóban késő délután érkeztünk Szeverényi Matyi bácsiék házához. Beszélgetés, rokonlátogatás, vacsora. Aludtunk egy órát, majd tíz óra felé megindultunk az iskolaépület felé. A szélrózsa minden irányából lámpásokkal vagy elemlámpákkal jöttek az tanyasiak.
Az iskolában mindössze egy tanterem volt, ennek egyik végén egy nagy Lenin kép függött a falon, előtte a katedra. A másik oldalon egy nagy Jézus Szíve kép, előtte az oltár. Hétköznap Lenin felé fordulva folyt a tanítás, vasár- és ünnepnapokon pedig egyszerűen megfordították az iskolapadokat az oltár felé. Éjjel fél tizenegy felé leültem Lenin képe alá és két órán át folyamatosan fél egyig gyóntattam. Jöttek sorban a tanyasiak, komótosan, méltósággal, de igaz bűnbánattal. A többiek ez alatt halkan beszélgettek, rendezték az oltárt a szentmiséhez, recitálták a penitenciaként kapott imádságokat, az asszonyok azután rózsafüzérbe kezdtek. Fél egy felé éjféli szentmise. Méltóságteljesen, sok énekkel. Mise után leültünk az oltár elé, pálinka, ennivaló, bor került elő, falatoztuk, beszélgettünk, ünnepeltünk. Az asszonyok kalácsot, süteményt kínáltak. Három óra után keveredtünk haza. Rövid alvás után reggel hatkor újra indulás az iskolába: fél héttől kb. fél kilencig gyóntatás, utána pásztorok miséje, újra gyóntatás megszakítás nélkül, majd tíz óra után ünnepi mise, litánia… Még egy pár tanyába is el kellett mennünk, meglátogatni a betegeket, nekik is legyen karácsonyuk. Már újra sötét volt, amikor a matkói kisvasút állomásra érkeztünk a szánkóval. Ketten velem jöttek Kecskemétre, városi rokonaikhoz igyekeztek. Mikor beszálltunk a tömött vasúti kocsiba nagy természetességgel harsogták: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mire az utazóközönség kórusban válaszolt: Mindörökké ámen. Mindez 45 évvel ezelőtt történt, azóta már saját kápolnájuk van a matkóiaknak és a pap is autóval jár ki. De ha visszagondolok ezekre a karácsonyokra – mert vagy öt éven át végeztem ezt a szolgálatot – úgy érzem, hogy bizony „hősies“ idők voltak…

Mit tanácsol a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki részüket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Az ajándék és a tökéletes csomagolás maradjon fontos. De vegyék elő régi hittankönyvüket vagy egy jó lelki könyvet és lelküket is fényesítsék ki az ünnepre. Itt van hozzá két tanács:
„Ezt mondja az Úr: Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” Jer 6,16
„Legyetek kifogástalanok és tiszták, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék között, akik között úgy ragyogtok, mint a csillagok a világmindenségben.“ Fil 2,15

Hogyan ünnepel Kalazanci Szent József Családjának tagja, egy piarista szerzetes?
Erre a kérdésre minden piarista csak maga tudná megadni a választ. Nem vagyunk egyformák. Jómagam Karácsony mindkét napján reggel a Lehel téri Szent Margit templomban misézek, aztán a Szent Kereszt templom következik. A misék közben öregeket, betegeket látogatok meg, akik már nem tudnak eljönni a templomba. Délután rövid látogatás idős nővéremnél, aztán este lesz még egy szentmisém. Karácsony hetében még belefér minden napra az ünneplésbe Bach Karácsonyi oratóriuma egy-egy kantátájának meghallgatása.

Ruppert József

Mit jelent Tanár Úr számára a karácsony? Hogyan készül rá?
Nagy horderejű keresztény ünnep, második legnagyobb a húsvét után. A tél elvileg nyomasztóbb mint a húsvéthoz kapcsolódó szép tavasz, de a karácsony tartalma viszont vidámabb, játékosabb. A húsvét megértéséhez, ünnepléséhez nagyobb szellemi/lelki érettség szükséges, mélyebb Isten-kapcsolat. A nyári vakációt kivéve kevés olyan időszaka van az évnek, mely ne lenne számomra nagyon hajtós, strapás. A karácsonyi készületem legjava az iskolai készületekhez kötődik: adventi áhítatok, roráte misék, bűnbánati liturgiák, betlehemes játékok, iskolánk sok-sok közösségének karácsonyi ünnepségei…

Melyik volt élete legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Egyszer régen mesébe illő történet zajlott Bogácson, a szülőfalumban éjféli misén. Nagy hideg volt, s a mise végén jött egy magát hajléktalannak mondó fiatalember, hogy szállást szeretne kérni a plébánián. Mivel én „csak” kisegítettem, s nem voltam gazdája a plébániának, ott nem adhattam neki szállást és a plébános sem volt otthon. A szüleim házába adhattam volna, de „az ő nyakukra” meg féltem beengedni egy teljesen ismeretlen embert, nehogy kirabolja vagy bántalmazza őket. Esetleg azt tehettem volna biztonsági megfontolásból, hogy bezárom egy szobába, ne legyen lehetősége véletlenül sem rabolni, rosszalkodni… De ezt meg nem mertem megtenni, hogy nézett volna ki egy ilyen eleve bizalmatlan hozzáállás a részemről... Maradt a kényelmes megoldás: nem teljesítettem a kérését a szállásadás tekintetében. (Pedig a betlehemes játékok egyik gyakori története, hogy szállást keres a Szentcsalád, de nincs ki befogadja…) Máig bánt a dolog, hogy nem mertem vállalni a szeretet kockázatát akkor… L Ennek ellenére mégsem szomorú számomra ez a történet, inkább tanulságos a tapasztalat: élesben nem is olyan könnyű a szeretetet gyakorolni. Ellenérv mindig adódik tucat számra…

Mit tanácsol a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a  részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a  tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
A karácsony előtti időszak (advent) tudatos tervezése, hogy
- legyen idő a sok-sok ünneppel kapcsolatos családi előkészületre, teendőre
- de a lelki programokra is, úgymint:adventi koszorúkészítés családban, kisközösségben
  · adventi áhítatok, gyertyagyújtások, éneklések
  · adventi koncerteken való részvétel
  · roráte miséken való részvétel
  · karácsony előtti szentgyónás
  · több / rendszeresebb imádság (pl. a rózsafüzér örvendetes titkaival)
  · valami konkrét karitatív szolgálat, mellyel a rászorulókat közvetlenül tudják segíteni, nem csak befizetni egy számlára pénzt…
  · karácsonyi műsorszervezés (különös tekintettel a betlehemezésre)
  · a fiatalabb öregdiákok ne feledkezzenek meg arról, hogy idős rokonaikat köszöntsék, sőt személyesen látogassák meg, keressék fel… NAGYON FONTOS!!!
  · egyszerű, de mégis ötletes, SZEMÉLYES ajándékok beszerzése szeretteinknek (én idén legjobban egy tollnak és egy kis rajznak örültem).

Hogyan ünnepel Kalazanci Szent József Családjának tagja, egy piarista szerzetes??
Régóta az a karácsonyi programom, hogy a szülőfalumban, Bogácson és környékén kisegítek az ünnepek alatt: 3 éjféli mise, 3 karácsony első napi mise, 3 karácsony másodnapi mise. Összesen tehát 9 szentmisét mondok 48 órán belül. Semmiképp nem hivalkodni szeretnék e számokkal. Néha felmerül bennem, hogy lehet-e ezt „jó lélekkel” cselekedni. Összességében arra szoktam jutni, hogy IGEN. A falvacskák templomi hívőközösségeinek nagyon fontosak a karácsonyi ünnepi szentmisék. Papi szolgálatom, illetve nyilván elsősorban a szentmise minden bizonnyal sokat jelent számukra. Sajnálom viszont, hogy nem túl sokat tudok így jelen lenni a kecskeméti rendházi közösségemben és Bogácson a szüleimmel.

Mit jelent számomra karácsony ünnepe? Hogyan készülök rá?
Karácsony szent ünnep, ahol az a legfontosabb, hogy családunk minden tagja együtt ünnepel, több és hosszabb időt töltünk együtt, mint az év többi napján. Kerényi atya írja egyik könyvében, hogy "meg kell tanulnunk ünnepelni". Ez nagyon fontos szerintem is. Az ünnepeket pedig készülődés és ráhangolódás kell hogy megelőzze. Az Adventet, mint készülődést nagyon szeretem: annak minden szépségével, olykor idegeskedéssel, rohangálással és a majdani megnyugvással, hogy minden rendben van, elkészült, mert az ünnepnek szépnek és jónak kell lennie. Adventi készülődés nekem ugyanúgy a részvétel egy gyönyörű szentmisén Kerényi atyáéknál, kifinomult és személyre szabott ajándékok vásárlása családtagjaimnak, torták és különféle csokoládé desszertek készítése barátaimnak, vagy csak egy gyors kávézás a belváros eldugott kis kávézójában jó barátommal, barátnőmmel, mint ahogy már készülődés számomra maga a karácsonyt megelőző ünneplések sora is, mert rá is hangolnak a szépségre, magára az ünnepre: pl. nagyobb társasággal szeretek forraltborozni-beszélgetni a Bazilika előtti karácsonyi vásárban. Hosszú évek óta adventem elhagyhatatlan része, hogy hol családtagjaimmal, hol kedves barátaimmal Bécsbe utazom a Városháza előtti Christkindlmarktra.

Csodálatos élmény a karácsonyi forgatagot nézni a hóesésben. Idén, hála a Jó Istennek, háromszor is kijuthattam, mind közül pedig talán a legcsodálatosabb Keresztmamámmal, Mimivel volt a Bécsben töltött hétvége. A bécsi utakról hazatérve mindig "karácsonyi hangulatban" vagyok. Ugyanakkor itthon is van elég program, teendő. Advent szép pillanata az immáron hagyománnyá vált Adventi Lelki Napunk a Piarista Kápolnában. Idén Sóczó Tanár Úrnak köszönhetjük a szép elmélkedést.
A karácsony előtti pár nap pedig intenzív készülődéssel telik, közös karácsonyfa-vásárlás, bejglisütés, halvásárlás, főzés, barátaink ajándékozása, céges karácsonyi bulik. Jó pár éve már, hogy kirepültem a családi fészekből, de a hagyományok őrzése ma is fontos számomra. Így én is állítok évről-évre karácsonyfát az otthonomban. A karácsony legszebb pillanata számomra talán mégis az, amikor szeretett Édesanyám évről-évre egy régi családi vagy általa éppen akkor megvásárolt karácsonyfa díszt ad át nekem.
A karácsony nálunk azt követően is tart, hogy elmúlt 26-a. Amíg a karácsonyfám feldíszítve áll a nappalimban, addig nekem még karácsony van. Már csak azért is, mert kevés dolog csodálatosabb, mint az éjféli miséről hazaérkezve, vagy a későbbi napokban munkából hazaérve az az "intenzív" és mindent betöltő karácsonyi fenyőfa-illat, amely otthon fogad. 
Karácsony szent napjai eljönnek, készüljetek méltó módon, és legyen szép a karácsonyotok!

Melyik volt életem legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Mindegyik csodálatos és szép volt, kivétel nélkül. Talán a gyermekkoriak a legemlékezetesebbek, mert amíg a "Mennyből az angyalt" hallgatva és/vagy énekelve az étkező-nappalinkban álltunk, öcsémmel figyelve-kutatva a szoba zárt üvegajtaján át kiszóródó karácsonyfa fényeit, annak színvilágát, közben izgultunk kicsit, várva a karácsonyfa első megpillantását, amelyet szüleink gondosan díszítettek fel. Ugyanakkor csodálatosan szép volt az a sok-sok vendégeskedés, családi program, amelyeket régen, az akkor még élő nagyszülőkkel, rokonokkal töltöttünk. Sajnos már többen nem élnek, de az emlékek örökké a mieink. 

Mit tanácsolok a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
A lelkiség mellett szerintem igenis fontos az ajándékozás és maga a csomagolás is. Családunkban az év többi napján nem szokás értékük szerint drágább ajándékokat venni egymásnak, ezért a nagyobb ajándékozásokat karácsony idejére időzítjük. Csodálatos olyan dolgokat adni és kapni, amelyekre tényleg szükségünk van, amelyek emlékezetesebbé varázsolják a karácsonyt. Tárgyak, amelyekről később is eszünkbe jut karácsony élménye. Szeretek ugyanakkor a használati tárgyak, ajándékok mellett jó könyveket adni és kapni. Minden kapott könyv esetén ragaszkodom, hogy aki adja, írjon bele pár ünnepi sort is. Ezeknek évtizedek múltán is nagy értékük van. Fontos ugyanakkor a több jócselekedet, és a barátok, egyedül élők felkarolása, átölelése is. Idén különösen öröm számomra, hogy Bognár Laci barátom bekapcsolt a Máltai Szeretetszolgálat karácsonyi gyűjtésébe. Az ilyen dolgok állítanak meg a sürgés-forgásban, ráébresztve, - bár nagyon fontos az ajándék és a csomagolás is -, de nem szabad kiüresedve, monoton módon készülni és ünnepelni. Ahogy Kerényi atya szokta mondani: "Legyen benne szépség, elegancia, Lélek!"

Melyik a kedvenc karácsonyi regényem, novellám?
Évközben igen sok politikai (olykor történelmi témájú) és jogi könyvet, napi- és szaklapot olvasok. Ha időm engedi, pszichológiai és vallási témájú könyvek olvasásával kapcsolódom ki, novellákra és regényekre így sajnos már nem igen jut időm. Nagyon szeretek viszont versesköteteket lapozgatni, egyre többször olvasok a mindennapokban verseket. Négy nagy kedvenc költőm Pilinszky János, József Attila, Ady Endre és Juhász Gyula. Milyen szép, hogy ebből a kiváló négyes fogatból hárman is piarista diákok voltak, nem? Az első helyért nálam Pilinszky és József Attila "versenyez", nem tudnék dönteni. Utánuk sorrendben Ady és Juhász következnek, de Radnóti Miklós is épp csak egy picivel marad le, és lesz az ötödik...
A piarista közösségnek így én most egy csodálatos karácsonyi Pilinszky verset írok ide olvasgatásra, ízlelgetésre:

Pilinszky János: A fényességes angyal is
Emlékezés egy világháborús karácsonyra
 
Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.
Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.
Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.
Áldott, szép karácsonyi ünnepeket kívánok!

Mikecz Tamás

Mellékelt fotó: az "idei ajándék díszem", egy angyalka, amelyet Édesanyámtól kaptam a karácsonyfámra.

Mit jelent számodra a karácsony? Hogyan készülsz rá?
A gyermekkorból kinőve a Karácsony számomra mindig csakis a valódi értelmét jelentette: megszületett a Kis Jézus, hogy majd önkéntes kerszthalálával megváltsa a világot.

Melyik volt életed legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Nem a legszebb, de a legemlékezetesebb karácsonyom az 1944. évi volt. Valamikor novemberben azt álmodtam, hogy az ellenséges tankok Győri úti lakóhelyünkhöz nyugati irányból érkeznek a Vörös-kereszt kórház nagy kertjén át. Ezen a Szentesten - 11 és fél évesen - lettem "nagyfiú". Ugyanis a korábbi évek karácsonyfáitól eltérően, már nem ért a plafonig, hanem talán egy, másfél méteres lehetett, és már ezt sem a "Jézuska hozta". Ezen az éjszakán ráadásul a kórház legközelebbi pavilonja találatot kapott. Pár nap múlva leköltöztünk az óvóhelyre, ahová az oroszok hat hétre rá meg is érkeztek a Svábhegy felől, valóban nyugati irányból. Családunk számára a szomorú évtizedek ekkor kezdődtek...: sebesüléssel, illetve hadifogsággal, internáló-táborral, rendőri felügyelettel, népbírósággal és korai halálesetekkel.

Mit tanácsolsz a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Fiatalabb öregdiáktársaimnak azt tanácsolom, amit gimnazistaként mi is hallottunk Éder-Szászy László hittanárunktól, valamikor az 1948. évi iskolaállamosítás előtt - egyfajta jó tanácsként a bizonytalan eljövendőre - "ne felejtsétek a karácsony lényegét, mert az nem az ajándékozásból áll...!" Ezért a hangsúlyt ma sem az ajándékok lázas keresésére teszem, s a díszes csomagolásra, hanem a Szentírás szerinti valódi tartalmára.  

Te hogyan ünnepeled a karácsonyt?
Karácsonyi ünneplésem lényege a templomba menetel (az éjféli misére), karácsonyfa állítása vallásos tartalmú díszítéssel, beleértve a betlehemet, amit mi már éppen hét évtizede hogy itt elhelyezünk. A jászolt nem a napkeleti bölcsek veszik körül, hanem magyar viseletű pásztorok, hazai honos állataikkal.
Ehhez csak "körítést" jelentenek az ajándékok...

Mit jelent Tanár Úr számára a karácsony? Hogyan készül rá?
Sokat jelent nekem a karácsonyi glória éneklésében az a mondat, hogy „békesség földön az embernek”. Jézus születésekor azt ünneplem, hogy a mi mennyei Atyánk nemcsak a jóknak, nemcsak a vallásosaknak, nemcsak az emberek valamely csoportjának akarta megmutatni a szeretetét, hanem minden embernek, kivétel nélkül. Békesség az embernek! Még mielőtt bármit tennék, mielőtt megváltoznék, mielőtt megjavulnék, Isten elém jön, átölel, és megpróbálja velem elhitetni, hogy ő úgy szeret engem, amilyen vagyok. Teljesen elfogad olyannak, amilyen vagyok. És azt kéri, hogy higgyek az ő szeretetében, hogy tekintsek másokra is így: őket is úgy szereti, amilyenek, vagyis feltétel nélkül, ingyenesen. Megpróbálom tehát úgy ünnepelni a karácsonyt, hogy befogadom Istennek ezt a felém/felénk áradó ingyenes, feltétlen, felszabadító szeretetét.
Nemrég jelent meg Mustó Péter jezsuita atya új könyve Megszereted, ami a tiéd címmel. Magát a könyvet még nem olvastam el, de ízlelgetem a címét, ismerem már egy kissé Péter atya gondolkodásmódját és lelkiségét. Ha Isten Jézusban nagy igent mond az egész világra, akkor én is bátran megszerethetem azt, ami az enyém: a múltamat, önmagamat (minden gyengeségemmel együtt), a közösségemet, az embereket, akikkel közösségben vagyok, mindent.

Melyik volt élete legszebb és/vagy legemlékezetesebb karácsonya?
Sok karácsonyi emlékem van, amelyhez boldogság, öröm, játékosság és mosoly kapcsolódik, ennek ellenére mégis egy olyan karácsonyomat szeretném felidézni, amely valóban a legemlékezetesebb, mert a legszomorúbb. 1996 őszétől kezdtem Rómában tanulni, Szilvásy László rendtársammal az ottani növendékház, a Calasanctianum lakói voltunk. Összesen huszonnégyen voltunk a közösségben, a világ minden tájáról. Úgy beszéltük meg, hogy karácsonyra mi sem utazunk haza Magyarországra, hanem ott ünnepelünk, együtt a többiekkel.
Akkor még nem tudtam, hogy az olaszok nem tudják olyan bensőségesen megünnepelni a karácsonyt, mint mi. Azt éltem meg, hogy míg itthon elmélyülten, sok érzelemmel, énekléssel stb. ünneplünk, ott sokkal felszínesebb, hangosabb volt minden. Hiányzott a meghittség. Eljöttek hozzánk a piarista nővérek és a náluk lakó gyerekek. Az együttlét ünnepélyességét emelendő szerettem volna elénekeli egy magyar éneket. Rosszul választottam. A Bojtorján együttes Téli ünnep című dalát próbáltam előadni, ebben azonban két dolog is rosszul sült el: a gitározást elrontottam, ráadásul a szöveg hallatán elsírtam magam. Íme, a szövege:
1. Havas az út, havas a tér, fehéren csillog a híd. / Havas a zaj, havas a jég, anyám szava haza hív.
2. Havas a sín, havas a füst, fehér az állomás. / Havas az éj, a messziség, gyönyörű látomás.
Refrén: A ház előtt vár anyám, a ház előtt, ott áll apám. / Ölelő karjukba zárnak, öröm a könny, öröm a szó, öröm a bánat.
3. Havas a völgy, havas a hegy, fehér az egész világ. / Havas a föld, havas a táj, havasan néznek a fák.
4. Havas a ló, havas a szán, fehér a falusi csend. / Havas a ház, havas a kert, a hangom vígan cseng.

Így ott álltam gitárral a kezemben, a sírástól nem tudtam énekelni, a többiek pedig nem tudták, mi bajom lehet. Nagyon egyszerű: az volt a bajom, hogy anyám és apám nem zártak a karjukba. Honvágyam volt, hiányoztak nagyon az otthoniak. Érdekes, hogy azóta is szégyenkezve emlékszem vissza erre a karácsonyra, sokszor szeretném kitörölni az emlékezetemből, mégis ez él bennem legelevenebbül. Talán most az a feladatom, hogy megszeressem ezt a hibásan szereplő, sírdogáló, meghittségre vágyó, szeretetre szomjas önmagamat. Ne szégyenkezzek miatta, ne akarjam kitörölni magamból, hanem az Atyához csatlakozva öleljem át szeretettel, mint Mária és József a kis Jézust.

Mit tanácsol a piarista öregdiákoknak, milyen módon vegyék ki a részünket az ünnepi sürgés-forgásból, úgy hogy ne az ajándék és a tökéletes csomagolás legyen a legfontosabb?
Szerintem az egyáltalán nem baj, hogy ilyenkor belevetjük magunkat az ajándékkeresésbe, a vásárlásba, a készülődésbe. Ez hozzátartozik az adventhez, a karácsonyhoz. Amennyiben nekem szabad tanácsot adnom bárkinek is, azt mondanám, hogy tartsunk néha egy kis csendet, és próbáljunk a mi mennyei Atyánk jelenlétébe helyezkedni, és az ő szemével nézni önmagunkra, családunkra, egész életünkre. Fogadjuk be az ő jóságos, feltétlen szeretetét. Ha ő szeret minket, próbáljuk mi is megszeretni azt, ami a miénk. Karácsonykor Jézusban Isten egy nagy igent, áment mond az emberre, a világra, az emberi együttélésre. Talán arra bátorít ezzel, hogy mondjak én is szeretettel igent mindarra, ami körülvesz, mindenkire, aki mellettem él. Ismerjem fel, mennyire gazdag vagyok, mennyi mindennel megajándékozott engem az Úr.

Hogyan tölti majd a szentestét?
Rendi közösségemmel együtt. Estefelé imádkozunk, énekelünk a kápolnában, megvacsorázunk, utána pedig kibontjuk a titkos angyalkától kapott ajándékokat. Most izgulok, hogy időben megérkezzen az ajándék, amelyet az a rendtársam kap, akinek én vagyok angyalkája. Ezután a Bonum tévébe megyek, közvetítjük Ferenc pápa szentmiséjét. Ezt is nagyon várom már, gyönyörűek a vatikáni ünnepi liturgiák.

Mellékelt fotó: Ferenc pápa az idei éjféli misén. (Forrás: szerzetes.hu)

Kedves Piarista Öregdiák Barátaink!

Borián Tibor atyával idén ezzel a Hírlevél Karácsonyi Különszámmal szeretnénk Nektek áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánni!

Piarista örgediák barátsággal

Borián Tibor Sch. P. Hírlevél felelős kiadó és Mikecz Tamás Hírlevél főszerkesztő

Mellékelt fotó: Ferenc pápa idei karácsonyi jókívánsága, amely csodálatos: egy karácsonyfa rajz is egyben! Hát nem valóban csodálatos?