A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Idén már ötödik alkalommal nyitja meg a - 300 éves jubileumát idén ünneplő - váci Piarista Gimnázium dísztermét a Patrocíniumi esték kulturális rendezvényei előtt. A rendalapító Kalazanci Szent Józsefre emlékező ünnepségsorozat keretében a zenés esten a gimnazisták és a kisgimnazisták mutatkoznak be.

A programban komolyzenei, hangszeres, énekes, táncos és irodalmi produkciók is helyet kaptak. Várjuk a szülőket, diákokat, barátokat.
A rendezvényre várjuk a negyedikes és nyolcadikos továbbtanulás előtt álló diákokat valamint szüleiket is, akik érdeklődnek a nyolcosztályos képzés mellett nyelvi előkészítő osztályt is indító Piarista Gimnázium iránt.
A műsor után rövid beiskolázási tájékoztatót is tart Futó Béla Sch. P. igazgató úr.

Mindenkit szeretettel várunk!

A Váci Piarista Gimnázium és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára 2014. november 7-én tudományos konferenciét rendez a váci piarista gimnázium alapításának 300. évfordulóján "Vác és a piaristák 300 éve" címmel.

A konferenciét dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és dr. Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott nyitja meg.

Szeretettel hívunk minden érdeklődő diákot, szülőt, öregdiákot, barátot és minden váci polgárt!

Mi, a Budapesti Piarista Gimnázium 1971/b osztályának öregdiákjai elhatároztuk, hogy szeretett és az évek múlásával egyre jobban becsült osztályfőnöküknek, Varga Lászlónak, a 2002-ben elhunyt  tanár úrnak, exprovinciálisnak egy kiadvány formájában kívánunk emléket állítani.

Célunk egy igazi „kegyes” atyát bemutatni, aki szerénységével, alázatosságával példát mutatott egy életre a diákjainak. Példakép lett nekünk, anélkül, hogy diákéveink alatt annak gondoltuk volna. Szeretnénk kiemelni, hogy amíg tanáraink között – a Gondviselésnek köszönhetően – több kiemelkedő és később közismertségre, köztiszteletre is szert tevő szerzetestanári egyéniség volt, Ő mindig a háttérben meghúzódva, csöndesen, de nagyon lelkiismeretesen tanította, nevelte diákjait. És ez ugyanolyan igazi és nagyhatású pedagógiának bizonyult.
A gyűjtőmunkát már megkezdtük, s programtervet is készítettünk a könyv anyagának összeállítására. Felhívjuk a Tanár úr minden előttünk és utánunk volt osztályának diákjait, de azokat is, akiket csak egy-egy tantárgyra tanított, vagy akár csak valamilyen szakkörön, akár egy téli vagy nyári túrán találkoztak vele, hogy járuljanak hozzá munkánk sikeréhez. Írásos megemlékezéseket, az emlékezet megőrizte egy-egy rá jellemző mondást, mozdulatot, továbbá anekdotákat, fotókat várunk, lehetőség szerint működése minden területéről. Minden kis adalékot örömmel és köszönettel fogadunk.

Öregdiáktársi üdvözlettel a Szerkesztő Bizottság
Felsővályi Ákos főszerkesztő  afelsovalyi@gmail.com
Soha István    si@euronova.hu
Lukács András    lukiandras@gmail.com
Márialigeti Károly   mariak@elte.hu
Pallos András    pallosa@t-online.hu
Szent-Léleky György   gyorgy.szent-leleky@ngm.gov.hu
Várgedő Tamás    tvargedo@t-online.hu

A PIARISTA ALAPÍTVÁNY céljainak megfelelően a piarista iskolákba járt, egyetemen vagy főiskolán továbbtanuló diákok támogatására pályázat útján elnyerhető ösztöndíjalapot létesít évi 960 000 Ft összeggel.  Az ösztöndíj szemeszterenkénti összege átlagosan 60 000 Ft, az eredményes pályázatok számától, a pályázók tanulmányi eredményétől és szociális helyzetétől függően.

Az ösztöndíj elnyerésére pályázatot nyújthat be az a volt piarista diák, aki:
1. valamelyik magyar egyetem vagy főiskola hallgatója;
2. a Magyar Piarista Diákszövetség tagja, valamelyik Tagozat munkájában aktívan részt vesz (Tagozatvezetői ajánlással kell igazolni);
3. átlagos tanulmányi eredménye legalább 4,0 (érettségi bizonyítvány másolatával, illetve előző félévi leckekönyv másolatával kell igazolni);
4. a családban az egy főre eső havi átlagjövedelem nem haladja meg a mindenkori minimálbér összegét (a hallgató nyilatkozata szükséges a család jövedelemmel rendelkező tagjainak bruttó keresetösszegéről és az eltartottak számáról).

Az ösztöndíjra a tanév elején kell pályázni, az első félév végén az ösztöndíj-feltételek teljesülését tanúsító igazolásokat kell bemutatni. A feltételek nem teljesülése esetén az ösztöndíj a második félévre megszűnik.
A félévi tanulmányi eredmény miatt megszűnő ösztöndíjak összevont keretösszegéből azon pályázók nyerhetnek az év végéig ösztöndíjra jogosultságot, akik az év elején a pályázati feltételeknek megfeleltek, de hely hiányában nem nyertek ösztöndíj jogosultságot. A maradványkeretre az ösztöndíjbizottság a második félévre szólóan pótpályázatot hirdethet.
A pályázatban fel kell tüntetni a pályázó nevét, lakcímét, ha nem a szülői házban lakik, akkor ideiglenes címét, kollégiumi címét, hogy melyik piarista iskola tanulója volt, adóazonosító jelét, bankszámlaszámát, az Egyetem karát, szakát és évfolyamát.
A Pályázati űrlap a www.mpdsz.hu honlapról letölthető.
A pályázat beadásának határideje és módja: 2014. november 5., postai úton az alapítvány címére ÉS elektronikusan (aláírva, szkennelve) az alapitvany@mpdsz.piarista.hu címre. További információ a pályázással kapcsolatban ugyanitt kérhető.

Az elbírálás határideje és eredményhirdetés: 2014. november 10.
Az ösztöndíj kifizetése a hallgató folyószámlájára utalással történik.

Budapest, 2014. október 20.

Görbe László Sch.P. a Piarista Alapítvány  kuratóriumának elnöke

Fotó: Nagy Maryanna (Mary-Anna Fotó)

Kedves Piarista Öregdiákok!

A Hagyományörző Bizottság tagjai minden évben csoportosan látogatnak el halottak napja alkalmából a Fiumei úti és az Új Köztemetőbe gyertyát gyújtsani egykori tanáraink, az elhunyt piarista atyák sírjánál. Kincs Lajos, Kemenes László, Mészáros Gábor, Takács Ervin, Tuba Iván, Pázmándy György..., hogy csak az ott örök nyugalomra helyezett azon atyákat említsem, akik már a fiatalabb generáció tagjait is tanították.

Ezúton tájékoztatunk minden kedves érdeklődőt arról, hogy halottak napja alkalmából ebben az évben is lesz temetőlátogatás. Kérjük ugyanakkor a fiatalabb piarista öregdiákokat is, hogy csatlakozzanak! Gyertek! Legyünk jelen minél többen ezen a szép hagyományörző megemlékezésen!

Az idei temetőlátogatás időpontja és helyszínei:
2014. október 30-án, csütörtökön 14:00-kor találkozó mindkét temető bejáratánál (Fiumei úti Nemzeti Sírkert és Rákoskeresztúri Sírkert - Új Köztemető) egy időben, ahonnan csoportosan sétálunk ki a sírokhoz. A Rákoskeresztúri Sírkertben imát mond Borián Tibor piarista atya.

A sírokat és környezetüket mindkét temetőben 2014. október 26-án vasárnap délután Bognár László, feleségével Eszterrel és Mikecz Tamással közösen kitakarították. Levágásra kerültek a behajló ágak és futó növényzet, illetve összesöpörtük a lehullott leveleket. Igen szép munka volt a temetőben egy csodálatos vasárnapon a friss levegőn. Egy újabb lehetőség, hogy találkozzunk egymással, és a jó munka közben fejethajtsunk szeretett tanáraink emléke előtt.
A jövőben várjuk azon fiatal piarista öregdiákok jelentkezését, akik a temetőkben a piarista sírok rendbetételénél szívesen közreműködnének.

Barátsággal

A Hagyományörző Bizottság tagjai és Bognár László, a piarista sírok rendbentartásának diákszövetségi felelőse

Ady Endre:
Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!
1899 november 1.

Tisztelt Piarista Öregdiákok!

Márialigeti Kristóf 2008-ban Budapesten érettségizett piarista öregdiák vagyok, jelenleg második éve az iskola egyik testnevelő tanára.
Tanulmányaimat ebben az évben fejezem be mesterszakon a Testnevelési Egyetemen, testnevelő- gyógytestnevelő szakon. Diplomadolgozatomat az iskola ikonikus testnevelőjéről, Szilágyi Géza bácsiról írom. A dolgozat címe: „Egy testnevelői életpálya bemutatása: Szilágyi Géza.”
A dolgozat csatolmányaként szeretnék minél több epizódot, gondolatot, élményt összegyűjteni Géza bácsiról. Tisztelettel kérem ezért Önöket, hogy osszák meg velem egy-egy gondolatukat, élményüket, esetleg képeiket, dokumentumaikat Szilágyi tanár úrral kapcsolatosan.
Bízom benne, hogy mindezek a későbbiekben mindannyiunk javára az iskola írott történetét is gazdagíthatják. Dolgozatom leadásához november elejéig szükségem lenne az anyagokra, de azután is örömmel fogadok és a dolgozat mellé teszek minden megkapott dokumentumot.

Fáradozásukat előre is megköszönve, tisztelettel:
       Márialigeti Kristóf
       ligetik@gmail.com
       +36 20 495 1039

Péntek reggel a többi vácival együtt Sződligeten szálltunk fel a buszra, amelyen addigra már mindenki más fent ült, körülbelül negyven ember – a pesti, szegedi, mosonmagyaróvári és kecskeméti tanárok és diákok is. Úgy háromnegyed óra múlva elhagytuk Magyarországot, és jó hangulatban suhantunk Krakkó felé.

A krakkói iskolába – nyolcórányi nevetős-filmnézős-beszélgetős utazás után – hét óra körül érkeztünk meg. Kis várakozást követően megmutatták, hogy hol fogunk aludni, majd következett a vacsora és a nyitóest. A lengyel, szlovák és magyar ételek megkóstolása után a napot gyönyörű lengyel dalok által kísért imával zártuk a tornateremben.

Szombat délelőtt a kissé nehézkes ébredést és a reggelit a konferencia, majd kiscsoportos alkalom követte. A csoportbeszélgetések témája a nyolc boldogság egyike, a lelki szegénység volt. Megvitattuk, hogy mi kiket tartunk szegénynek a környezetünkben, a világban, valamint azt is, magunkat miben tartjuk szegénynek.
A napsütötte udvaron eltöltött ebéd után buszra ültünk, és beutaztunk Krakkó belvárosába. Két és fél óránk volt a szabad városnézésre, időtöltésre.
Láttunk élő szobrokat, utcai táncosokat, hintókat, bementünk egy bazárba is és a drága kacatokkal tömött szuvenírboltokba, megkóstoltuk a lengyel tradicionális ételnek mondott zapiekankát, beszélgettünk, nevettünk, ide-oda mászkáltunk… Végül az időnk leteltével – ami talán kicsit túl gyorsan elkövetkezett – visszatértünk az iskolába.
A következő programpont a líceumban megtartott szentmise volt, amelyet lengyel nyelven celebráltak, de Velkey tanár úrnak és a modern technikának köszönhetően mi magyar nyelven is hallgathattuk.
Az este folyamán a vallásos énekek show-jára és bulira is sor került. Mindkettő fergeteges hangulatban telt, együtt énekléssel, a jól megszokott lengyel „utánzós”- és körtáncokkal, füstgéppel, fényekkel, dübörgő zenével…
Az éjszakába nyúló vigília és szentségimádás volt a nap utolsó tevékenysége; itt szintén zenekari kísérettel előadott lengyel dalokat hallgathattunk (illetve énekelhettünk, amennyiben a kiejtés nem okozott gondot ;)), imádkoztunk vagy éppenséggel a zenét hallgatva szenderegtünk a matracokra dőlve, esetleg vártuk, hogy sorra kerüljünk a zuhanyzóknál.
Vasárnap reggel a negyed órára lévő piarista templomhoz sétáltunk el; itt részt vettünk a szentmisén a lengyel hívekkel együtt. Visszaérve az iskolához már csak egy dolog volt hátra: a nem várt zárás. A szervezők megköszönték a részvételt, és a 2014-es krakkói piarista találkozó ezzel hivatalosan lezárult.
Az ebéd elfogyasztása után nehéz szívvel útra keltünk. A visszaút mintha gyorsabban telt volna, pedig minden percét próbáltuk kiélvezni. Amikor a busz megállt Sződligeten, hogy a váciakat elsőként kitegye, szomorúan búcsúztunk el egymástól, magunkban fogadkozva, hogy még találkozunk.
Mindenesetre ez a szomorúság meg sem közelíti méreteiben annak az örömnek és boldogságnak az összességét, amit együtt éltünk át és szereztünk egymásnak ez alatt a pár nap alatt. Alkalmunk volt más – lengyel, szlovák ÉS magyar – piarista diákokkal új barátságokat szőni, a lengyel kultúrát legalább egy kicsit is megismernünk Krakkón és a lengyel vendégszereteten keresztül, emellett gyönyörű miséken is részt vehettünk.
A találkozó számos új barátsággal, ismerettel és feledhetetlen emlékkel zárult, amiért mindannyian borzasztó hálásak vagyunk és még egy jó darabig emlegetni fogjuk ezeket az élményeket azt remélve, hogy legközelebb még több társunkkal együtt vehetünk részt e programon.

VÁCI PAD

forrás: piarista.hu

Kedves Öregdiák Társam!
Mint a Piar Hírlevél főszerkesztőjéhez fordulok hozzád.
Régóta egyik kedvenc témám, hogy Szent László király jobban a köztudatba kerüljön, foglalja el ismét a vezető helyet a magyar nép szívében és emlékezetében. Évszázadokig ő volt az ország első számú szentje, nagyváradi sírja nemzeti zarándokhely. A nemzetközi vándormotívumok nálunk az ő nevéhez kapcsolódtak, róla készültek a templomi freskók. Ekkoriban országunk, hazánk még nagy és virágzó volt. Majd a szent király lassan kiszorult az átlagemberek emlékezetéből, és talán nem véletlenül, azóta sorra szenvedjük a vereségeket, katasztrófákat, süllyedünk. Legutóbb egy közvélemény-kutatásban a neve már fel sem merült a legismertebb magyar nevek közt. 
Jövőre lesz egy szomorú, kerek évforduló. 1565. június 22-én történt Nagyváradon, hogy János Zsigmond, amúgy meglehetősen jelentéktelen fejedelem, protestáns zsoldosai feltörték a szent király sírját, csontjait meggyalázták, megsemmisítették.

Arra gondoltam, hogy minden hónap 22-én imakilencedet tartok június 22-ig, majd június 27-én, Szent László király ünnepén vagy Nagyváradon, vagy más, neki szentelt templomban az ünnepi misén való részvétellel zárom a kilencedet. Jó lenne, ha sokan hasonlóan cselekednének.  
Hátha a szent király újra pártfogásába venné a róla megfeledkezni látszó nemzetét. De mindenképpen nekünk, magyaroknak, jó lenne egy ilyen megemlékezés, biztos vagyok benne, hogy csak nyerhetnénk általa.

2014. szeptember 18.

Üdvözöl
dr. Szabó András (Bp. 1969-73.)

Nagy Gáspár: Előkészület az imához
 

Mondj egy imát értük
mert nagyon is tudták
hogy mit cselekszenek
    kit figyelnek
    kit jelentenek
    és mennyiért
bár nagyon nehéz
az öklendezést visszatartanod
hiszen a hihetetlen tartományban
fantáziátlan fedőnevekkel
másutt meg befeketített
letakart óvott-védett nevekkel
ők vannak ott
akikről azért nem hitted volna el
s akikről persze mégis tudtad
hogy többnyire gyönge rongyok
(ez most így túlzás
ergo: nem nem így igaz
csak sejtetted inkább)
amikor már lehetett
minden kockázat nélkül
akkor a szabadság bajnokaiként
oly harsányan kiabáltak
már ezért is gyanút foghattál volna
s mi mindenre jogot formáltak
még arra is talán
hogy te kérj tőlük bocsánatot
.............most mégis
mondj értük egy imát
(megérdemlik)
rájuk fér nagyon!

Fotó: Az ELTE diákjai a Bem-szobornál 1956. október 23. (MTI fotó)

56-os megemlékezések Vácott
Az 1956-os forradalmi eseményekre október 22-én emlékezett meg a váci gimnázium diáksága. Az 5-6. évfolyam Pétery József püspök emléktáblájánál rótták le kegyeletüket. A megemlékezés szónoka Pálos Frigyes kanonok úr volt. A 7-8. évfolyam Lénárd Ödön piarista tanárra emlékezett a templomban. Tímár Ágnes ciszter nővér emlékező szavaiban egyszerre idézte fel a pap tanár alakját, és szólította fel a diákokat gondolkodó cselekvésre és cselekvő gondolkodásra. A gimnáziumi évfolyamok Juhász Gábor tanár úr szavaival Mindszenty Józsefről emlékeztek meg. A beszéd után a hercegprímásról szóló film részleteit láthatták az ünneplők.
Október 23-án reggel útnak indult Kecskemétre a Történelmi Emléktúra Bizottság szervezésében 6 fős kerékpáros csapatunk.

274 éve született Dugonics András (horvátul Andrija Dugonić) (Szeged, 1740. október 17. - Szeged, 1818. július 25.) piarista szerzetes, író, egyetemi tanár.

Dugonics András ősei dalmát kereskedők voltak, a török kiűzése után telepedtek Szegedre. Nagyapjáról szinte semmit sem tudunk. Az édesapa, Dugonics András (1715-1780) későbbi városi kapitány, 1722-ben már a szegedi piarista gimnáziumban tanult.
Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Felsővároson kezdte az elemi iskolát, majd egy évig nyelvtanulás céljából a belvárosi német iskolába is járt. 1750-ben a latin iskolában, a kegyesrendiek szegedi gimnáziumában tanult. Tanárai közül Tarnóczi Simont különösen dicsérte. A házfőnök, Tapolcsányi Gergely nagy hatással volt Dugonicsra, tőle tanult magyar irodalmat. Iskoláit 1756-ban elvégezve - szülei ellenkezése dacára - maga is a rendbe lépett. A szerzetesi próbaévek után Nagykárolyban bölcseletet, Nyitrán hittudományt tanult.

Pappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen. Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi fejlődésére; a nemzeti mondavilágban sajátos romantikus színezetben feltűnő Erdély római, dák, hun és magyar történeti hagyományaival a fiatal tanárban komoly érdeklődést ébresztett a történelem iránt. 1770-ben Nyitrára helyezték át, ahol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg, emellett azonban a költészettel is foglalkozott. Gyöngyösi István volt a példaképe, akit e korszakban az egyetlen klasszikus magyar költőnek tartottak. 1773-ban Magyarországon megszüntették a jezsuita rendet, és Dugonicsot a nagyszombati egyetemre helyezték át matematikatanárnak. Működését 1774-ben kezdte meg, és akkor is folytatta, amikor 1777-ben az egyetemet Budára áthelyezték. 1788-ban egyetemi rektor lett. 1808-ban öreg kora és testi gyengesége miatt nyugalomba vonult rokonaihoz Szegedre, ahol tíz évre rá meghalt. 

Karácsony Chrytostom Incze rendtársa eképp jellemzi Dugonicsot: ,,Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyű mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak... Hízelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett."
Tanárként harmincnégy esztendőn át formálta a bölcsészeti kar ifjúságának matematikai gondolkodását. Tankönyvíróként áttekinthető, jól strukturált könyveket készített, melyek korának színvonalán álltak. A matematikai műnyelv kimunkálásában maradandót alkotott, ma használatos matematikai alapszókincsünk jelentős részben nyelvújító munkájának eredménye.
Munkásságának egészét értékelve a Tudományos Gyűjtemény a következő nekrológot közölte halálakor: ,,Szegeden meghalt Dugonics András, a kegyes iskolák szerzetéből való pap. Az erkölcsnek és tudományoknak áldozott élete, a tanításban fáradhatatlan fáradozásai, számos és becses munkái, melyekkel a magyar literatúrát oly dicsőségesen gyarapította, neki a magyaroknál mindenkor fennmaradandó nevet szereztek.”

Részletes életrajz, művei bemutatása: http://www.szepi.hu/piarista/dugonics/elete.html

Fprrás: piarista.hu

Részlet az interjúkötetből:
"- Nyolcvanéves korában egész nap dolgozik, tanít, járja a kórházakat, nem tart szünetet.
- Másfél éve egy staphylococcus bakteriális fertőzést kaptam. Én nem vagyok beteges típus, csak töréseim voltak, sportsérülések, a motor, a korcsolya meg a foci, de azok meggyógyultak. De ez nagyon csúnya betegség volt, az iskolában minden erőm elment, aztán bevittek a sürgősségi intenzívre, ott egy hétig eszméletlenül feküdtem. Nem tudták, milyen baktérium, nem találták el a megfelelő antibiotikumot, de én nem tudtam ezekről. A lelkem nagyon boldog volt, végtelen nyugalom volt rajtam, nem fájt semmim. Egy fél hónap múlva nyolcvan gyereket kellett volna érettségiztetnem. Nem volt, amit féltenem kellett volna, hogy elveszítem: nincs semmi vagyonom, szolgálati autóm van, amellyel járok a betegekhez meg a kórházakba, temetőkbe. Se bútorom, se házam, semmim. Valami emléket őrzök arról, hogy alig kaptam levegőt, maszk volt az arcomon, és fújtatták az oxigént. Akkor én azt kértem, hogy „Uram, te azt mondtad, hogy elmegyek, helyet készítek, aztán visszajövök, magamhoz veszlek titeket. Uram, most itt az alkalom, légy szíves, most." A maszk mögül kis légbuborékok szöktek ki, pattogó hangokat hallottam, hogy „még nem, tarts ki, még kellesz, az élet gyönyörű". És akkor elkezdtem gyógyulni.
Nagyon jóban vagyok a Jóistennel, ő nekem mindig üzen, eseményeken keresztül, embereken keresztül, szenvedéseken keresztül, és ezek, mind, a hit felemelői. Mindenkit biztatnék, hogy a hitért cselekedni kell. Ha az ember elfogadja ezt a krisztusi koncepciót, akkor az egész lélek meg tudja válaszolni a létezés nagy kérdéseit. Honnan, hová, miért, van-e folytatás, hogyan lett ez a világ, miért a bűn, miért a szenvedés, van-e Isten, mi a megváltás. De az egész embert is meg tudom válaszolni Jézus által, és pont ez a küldetésem, hogy az embereknek, akik nem tanulták, esetleg közömbösek voltak, elmondjam. Ma is sokaknak közvetítem, rövid, nagyszerűen bevált formulákban.

Érzem, ahogy az emberek szívében megteremtődik a nyugalom, a béke. A súlyos betegeknek odaadom a szent kenet szentségét is, mondván hogy kérje az Úrtól: bocsáss meg. Vannak, akik nem tudnak már beszélni sem, de könnyeznek. Feloldozom őket bűneik alól az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, és bekapcsolom az Úr Jézus erőterébe, szeretetkörébe. Igyekszem válaszolni a fiatalok kérdő tekintetére is.
Pályám során sokféle emberrel találkoztam, hívőkkel és nemhívőkkel, egyaránt. Amit tanúsítani tudok: senki nem hal meg Isten nélkül! Találkoztam olyanokkal, akiknek valamikor hatalmuk volt, üldözték és pusztították a hitet, az értékeket. Sokaknak láttam a megtérését. Az Istenhez vezető utak különbözőek, egyénre szabottak, az Úr még tévelygéseinket is számításba veszi, a legérdekesebb módokon közeledik, nem szokta mindig az orromra kötni, hogy hogyan. Olty Vilmos és mások megtérésével mintha nekem is üzent volna: - Nyugodj már meg, ne kotnyeleskedj, szeretlek titeket. És tényleg megad minden kegyelmet, még a lelkünkben pusztító poklot is képes megváltani.
Kell kérni a kegyelmet, tenni kell a hit megőrzéséért. Mi olyan idétlenek vagyunk, hogy muszáj minket összetörni, hogy a végén alkalmasak legyünk Isten szeretetére."

Kerényi Lajos: Hited meggyógyít. Kozma László interjúkötete, Miért hiszek? című sorozat 40., Kairosz Kiadó, Budapest, 2007, 122-125.
Borítóterv: Kissík
Oldalszám: 120 p.
Borító: 160*100 mm
ISBN: 978 963 662 088 2
Fogy. ár: 1.500,- Ft

"Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna - szólt az Úr Augustinushoz, a későbbi Szent Ágostonhoz. És szól máig is minden kor kereső emberéhez. Századunk keresztény hívőjét nem a diadalmasan birtokolt, a zavartalan belső biztonságú hit jellemzi. Inkább nevezhetnénk megkísértett, elbizonytalanodott, sokféle kereső, de nyugalmat kevéssé találó hitű embernek. Hiszen látnia, tapasztalnia kell, hogy a mai ember egyre inkább nem "Istennek teremtett lénynek" tartja magát. Láthatóan nem az Isten hiányától nyugtalan a mai ember, hanem az anyagiak, a hatalom, az érvényesülés hiányától. "Lemarad, ha kimarad!" - harsogja a bárgyú reklámszöveg naponként a fülébe, és az ettől a lemaradástól való félelem, miközben a másiknak sikerül valami, ez aggasztja, ez nyugtalanítja. A Krisztus-i példa azonban arra tanít, hogy nem okvetlenül a látványos siker hoz eredményt, a gyöngeség megtartó erő lehet."

Szerző: Kozma László.
"Szószéken és katedrán - Borián Tibor piaristával beszélget Kozma László"
Borító: papírkötés
Oldalszám: 78 p.
ISBN: 978-963-662-524-5
Kiadás éve: 2013
Fogy. ár: 1.500 Ft

Erdősi Imre, eredeti nevén Poleszni Imre (Nyitra, 1814. november 4. - Nyitra, 1890. február 9.) piarista szerzetes, pedagógus, az 1848-49-es szabadságharcban tábori lelkész.

Erdősi Imre polgári családba született. Tanulmányait a nyitrai és a lévai piarista kollégiumban végezte, majd 1832-ben belépett a piarista rendbe. 1840-ben szentelték pappá, ezután a selmecbányai piarista iskolában kezdett tanítani. 1849 elején, mikor Görgey Artúr fel-dunai hadteste a bányavárosok közelében harcolt, megismerkedett Guyon Richárd ezredessel.
A hadtest elvonulásakor önként jelentkezett szolgálatra, és ettől kezdve a szabadságharc végéig tábori lelkészként szolgált a honvédségben. A szabadságharc magyar hadseregében a tábori lelkészek nem kaptak katonai rangot, de az ütközetekben részt kellett venniük. Feladatuk a harcolók buzdítása, a sebesültek vigasztalása és ápolása volt, de sok esetben jelentős szerepük volt egy-egy ütközet sikeres megvívásában is.
A február 5-i branyiszkói ütközet nem csak Guyon Richárd, hanem Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap", vagy a „magyar Kapisztrán" néven is emlegették. A győztes ütközet még jobban elmélyítette a barátságot Erdősi és Guyon között, így mikor Guyon a komáromi várban, majd a délvidéken kapott új beosztást, Erdősi mindvégig követte.
A világosi fegyverletétel után házi őrizetbe helyezték és rövid időre eltiltották a tanítástól. Magyarosított családneve helyett 1867-ig eredeti nevét kellett használnia. 1850-ben Nagykárolyban kezdett ismét tanítani. A következő évben Temesváron, majd Kolozsváron, 1854 és 1857 között ismét szülővárosa piarista gimnáziumában tanított. 1861 és 1878 között a kecskeméti piarista rendház főnöke, ezután 1888-ig a Budapesten a piarista rend kormánytanácsosa volt. 1888-ban, röviddel halála előtt visszaköltözött szülővárosába, Nyitrára.

MEGHÍVÓ 

Kedves Barátaink,
sok szeretettel várjuk Önöket, Családtagjaikat és Ismerőseiket, 2014. október 28-án, kedden 17 órakor a Reviczky Házba, ahol a Történelmi előadássorozat keretében „200 éve született Erdősi Imre, a branyiszkói hős“ címmel, Müller Péter tart előadást.
Szervező: Reviczky Társulás és a Lévai Szent László Kör

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk !
A mellékletben küldött plakát szabadon terjeszthető.

Üdvözlettel
Wirth jenő, elnök
Reviczky Társulás
Léva

Elhunyt Ponori Thewrewk Aurél
Életének 94. évében elhunyt Ponori Thewrewk Aurél, a Magyar Csillagászati Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, a TIT Uránia Csillagvizsgáló és a Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatója. A Budavárért Emlékéremmel kitüntetett Ponori Thewrewk Aurélt a Budavári Önkormányzat saját halottjának tekinti.

Ponori Thewrewk Aurél 1921. május 2-án született Budapesten, több mint fél évszázadon keresztül élt a Budai Várban.
Tanúja és tevékeny részese volt a magyarországi csillagászat fellendülésének és a hazai amatőrcsillagász-mozgalom fejlődésének. Tudományos pályafutása szinte párhuzamos a modern csillagászat lendületes fejlődésével.

Ponori Thewrewk Aurélt - számos tudománytörténeti munka szerzőjeként - az ókori csillagászat története, és főleg a csillagászati kronológia kutatójaként is számon tartják. Erre a nagyon összetett, klasszikus csillagászati, történelmi, sőt, irodalmi és nyelvi ismereteket kívánó tárgykörre még egyetemi évei alatt figyelt fel. Számtalan cikket és tucatnyi könyvet írt a modern csillagászati világképről, a naptár, a csillagászat történetéről, és a Bibliában valamint Dante műveiben fellelhető csillagászati ismeretekről. Az égi jelenségek alapján több ókori esemény évszámát is meghatározta, illetve helyesbítette.
Első tanulmányait a Csillagászati Lapok közölte (Az Ó-egyiptomiak csillagászatáról, A Kheopsz-piramisról). 
A második világháború, majd az ötvenes évek szellemi terrorjának évei félbeszakították eredményeinek nyilvános közlését. 1963-tól az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese, majd igazgatója (1975-81).
Egy 2000-ben felfedezett kisbolygót (45300 Thewrewk) a Nemzetközi Csillagászati Unió az ő tiszteletére nevezett el.
Forrás:

Ponori Thewrewk Auréllal a Magyar Piarista Diákszövetség hasábjain (2013. július 21-én) „Férfias nevelést kaptam Nagykanizsán” címmel is olvashattatok interjút.
Az interjú elérhetősége: http://hirlevel.mpdsz.piarista.hu/node/125

Nyugodjék békében!

Az elhunyt lelki üdvéért engesztelő szentmisét 2014. október 27-én, 18 órakor mutatnak be a Mátyás-templomban.

Lotz Károly (Bad Homburg vor der Höhe,Hessen tartomány, 1833. december 16. – Budapest, 1904. október 13.) magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar falfestészet jelentős képviselője.

Német apa és magyar anya fiaként nyolcadik gyermekként született, a pesti piaristák iskolájában tanult. A szabadságharc eseményeit (1848) rögzíti helyszín, esemény tekintetében pontos akvarelleken. 1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait. 1857-ben segédkezett a bécsi görögkeleti templom falképeinél. Az 1860-as évek elejétől Magyarországon fest, az évtized közepétől ismertté válik. 1868-ban jelenik meg az "Arany Album", melyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.
1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára. 1896-ban a Szent István-rend kiskeresztjével tüntetik ki Munkácsy Mihállyal és Benczúr Gyulával együtt.

Több utat tesz Németországban, egy ideig Salzburgban tartózkodik. Halálakor Berzeviczy Albert kultuszminiszter a "nemzet halottjának" nyilvánítja. Október 15-én a Műcsarnokban ravatalozzák fel.

Műveiről
A Magyar Nemzeti Múzeum, a Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, az Magyar Állami Operaház, a Szent István Bazilika és a Parlament falfestményeit alkotta meg. Monumentális történelmi és mitológiai tárgyú képek fűződnek nevéhez. "Se szeri, se száma fal-, olaj-, vízfestményeinek, tanulmányrajzainak" – olvassuk Ybl Ervin monográfiájában.
Legjelentékenyebb munkája 1884-ből az Operaház Olympus-freskója. Allegorikus alakokat fest a Pécsi székesegyház számára, majd hasonló stílusban a Magyar Tudományos Akadémia secco-tempera faliképeit alkotja meg. 1894-95-ben a Kúria és az Országház mennyezetképei megalkotásával Hauszmann Alajos javaslatára Lotz Károlyt bízzák meg. Magyarország apoteózisa c. faliképének centrumában az allegorikus Hungária palástos alakja áll. Ennek párja a Törvényhozás apoteózisa.
Faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték aktfestészetét, mely talán időtállóbb, mint "főművei". Mitológiai tárgyú aktképeinek (Bacchánsnők, Psyché, Fürdés után, stb.) állandó modellje rajongott nevelt lánya, Kornélia volt. Falfestészete már saját korában másodlagos, "akadémikus neoreneszánsz" művészetnek bizonyult. "Lotz festői képzelete az Olympus fényétől ittasodott meg. A görög-római istenek, hősök, démonok és allegorikus alakok népesítik be képeit. (…) Pollák neoklasszicizmusa és Ybl Miklós neoreneszánsza volt az igazi háttere Lotz Károly rokonszellemű falfestményeinek" – olvassuk a mai napig egyetlen, életművének szentelt monográfiában.

Értékelése
Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrázolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt megcsillogtatta tehetségét, készségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását. Merített az ókori mitológiából, a bibliából, s ihlette a magyar paraszti táj, melyet plein air stílusban ábrázolt. A barbizoni iskola utódja és a nagybányai iskola elődje volt e téren. Egyik Jeles tanítványa Stein János.