2014. április 27., VI. évfolyam 08. szám - Különszám XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatása alkalmából

 

A Magyar Piarista Diákszövetség főhajtása a szentek sorába emelt XXIII. János és II. János Pál pápák előtt

Kedves Piarista Öregdiákok!

Mostani Hírlevél Különszámunk kivételesen nem elsősorban piaristaságunkhoz, hanem a Katolikus Egyház mai, különleges eseményéhez kapcsolódik. Ferenc pápa 2014. április 27-én, XVI. Benedek emeritus pápa jelenlétében szentté avatta XXIII. János és II. János Pál pápákat. Történelmi pillanat ez - kedves barátaim -, mert a történelem során egyedüli, és talán ezután sem ismétlődő, hogy egy regnáló pápa, a korábbi szentatya jelenlétében emelje egyszerre két elődjüket is a szentek sorába.
Gyönyörű, a két néhai szentatya személyiségéhez és egész életművéhez méltóak voltak Ferenc pápa homíliájában elmondott szavai, talán nem rójátok fel bűnömül, ha azt írom, hogy picit irigykedem azokra, akik ezt a csodálatos kanonizációt a Szent Péter téren élték meg. Kérlek, és szeretettel bíztatlak Titeket, akik Rómában követtétek az eseményeket, amennyiben van kedvetek, írjátok meg élményeiteket, hogy azt a következő Hírlevél hasábjain közzé tehessük. (email: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu)
Azért gondoltam, hogy Hírlevél Különszámmal kedveskedem Nektek, kicsit összeszedve az események leírásait, a két pápa bemutatását, legendássá vált mondataikat, gyönyörű verseiket és imáikat, hogy a mai nap emlékéül esetleg eltehessétek ezt a Hírlevelet, és akár a későbbiekben is olvasgathassátok szavaikat. Ezúton is ajánlom szíves figyelmetekbe a két pápa életéről szóló filmeket, "A jó pápa" XXIII. Jánosról, illetve a "Karol" II. János Pálról különösen csodálatosak.

Mindkét pápa szeretetteljes, nagyon jó ember volt, ma is igazi példaképek lehetnek. A maguk módján, külön-külön is rendkívüliek, így - együtt a szentek sorába emelve - pedig még erősebben hirdetik a keresztény egységet, ugyanakkor ők azok, akik egyben a vallások közötti párbeszédek előmozdítói is voltak. Ferenc pápa homíliájában azt mondta róluk: „az új szentek a XX. század papjai, püspökei és pápái voltak. Ismerték a század tragédiáit, de nem hagyták, hogy azok maguk alá gyűrjék őket, erősebb volt bennük Isten, a hit az ember megváltójában és a történelem urában, Jézus Krisztusban; erősebb volt bennük Isten irgalmassága.” Majd „bátor ember”-nek nevezte őket, igen, valóban azok voltak, különösen egy olyan korban, amely egyáltalán nem hordta tenyerén a keresztényeket. Egyszerűségüknél fogva mindenki számára érthetőek voltak, és követhetőek, követendőek ma is. Megfigyeltétek, hogy a felvételeken is mindig derűsek, és mindenki felé mindig szeretettel fordultak? Igazi szentek.
Múlt heti Hírlevél Húsvéti számunkban idéztük Kerényi Lajos piarista atyát, aki így nyilatkozott róluk: „Mindketten a legnagyobb értékek hordozói voltak, ez megjelent a gondolkodásukban és az életükben is. Szeretet, jóság, távlatlátás – mindig nagy távlatban tudtak gondolkozni, mindig felül tudtak emelkedni önmagukon. Olyan értékrendet képviseltek, amely nagyon-nagyon fontos mindannyiunk számára. Ez tette őket különlegessé. Az én leginkább szeretett pápám egyébként XXIII. János. Amikor megjelent, nagy erő sugárzott belőle felém. Jött, kinyitotta az ablakot, majd ugyanezt folytatta II. János Pál is. Amikor megválasztották XXIII. Jánost, igazi örömujjongás fogott el engem. Nagyon aranyos ember volt, kedves anekdoták maradtak meg róla. Sokan félretették gondolatban, pedig nagyon komolyan látta a jövőt, reformálni akart. Az egyházban mindig van mit reformálni, mindig előre kell lépnünk, a végtelen felé haladnunk.”

Szeretettel, várva a római zarándokok beszámolóját

Mikecz Tamás
Hírlevél főszerkesztő


Rómában megkezdődött a kettős szentté avatás előtti visszaszámlálás

Többnapos egyházi eseménysorozat készíti elő XXIII. János és II. János Pál pápák április 27-i szentté avatását a Vatikánban és Rómában a hívők és a sajtó számára – tájékoztat az MTI.

A vatikáni sajtóközpont keddtől szombatig minden nap előzetes sajtótájékoztatóval készíti fel a média képviselőit a vasárnapi szertartásra. Az első tájékoztatót kedden Sławomir Oder és Giovangiuseppe Califano atyák tartják a kanonizáció, vagyis a boldoggá, majd a szentté avatás egyházi eljárásáról.
A lengyel Sławomir Oder a katolikus egyházat 1978-tól 2005-ig vezető II. János Pál kanonizációs ügyének posztulátora volt. A teológiában, az egyházjogban és a történelemben egyaránt jártas Oder atya „ügyvédként” vitte előre a lengyel pápa boldoggá és szentté avatását a Vatikánban működő Szentté Avatási Ügyek Kongregációja előtt zajlott kanonizációs eljárásban. Ugyanezt tette az olasz Califano atya az egyház élén 1958 és 1963 között álló XXIII. János hasonló eljárásában. A sajtótájékoztatón arra a kérdésre adnak választ, hogy miért lett szent a két egykori pápából.

A napi sajtóeseményeken az újságírók találkozhatnak a két egyházfő egykori ismerőseivel és munkatársaival. Jelen lesz mások mellett Marco Roncalli, XXIII. János unokaöccse és életrajzírója, a 98 éves Loris Capovilla, az olasz pápa személyi titkára, valamint Stanisław Dziwisz krakkói érsek, II. János Pál személyi titkára és Joaquín Navarro-Valls volt vatikáni szóvivő, aki felidézi a lengyel pápa oldalán töltött éveket.

A szentté avatásra az egész világból várt több ezer újságírónak a VI. Pál vatikáni audienciateremben nyitottak sajtóközpontot. Az események követésében segít a www.2papisanti.org többnyelvű információs honlap, amelyet kiegészít a #popesaints Twitter-fiók, a Facebook és a Google+. Az okostelefonokra külön alkalmazás tölthető le.
A hívők készülődése kedd este a római Lateráni Szent János-bazilikában kezdődik, ahol olasz és külföldi fiatalok Sławomir Oderrel és Giovangiuseppe Califanóval találkoznak. A szentek öröksége című találkozót a római egyházmegye szervezte annak a generációnak, amely XXIII. Jánosra nem emlékezhet, és II. János Pált is csak idősen és betegen látta.
Szombaton a római városközpontban levő templomok egész éjszaka nyitva tartanak az imádkozni és gyónni kívánó zarándokok fogadására. A nagyobb számban érkező lengyel, spanyol, francia, angol nyelvű hívőknek külön templomokat tartanak fenn, de az arab nyelvűeket is várja egy nekik kijelölt templom. (...)

Forrás: Magyar Kurír


Ferenc pápa a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat

2014. április 27-ére, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára a „négy pápa” napjaként fog az utókor emlékezni – a Vatikáni Rádió tájékoztatása.

A kereszténység kétezer éves történetében egyedülálló esemény volt a mai: Ferenc pápa két elődjét iktatta a szentek sorába, XVI. Benedek emeritus pápa jelenlétében.
A szertartás délelőtt 10 órakor körmenettel kezdődött a Szent Péter-bazilika bejárata előtti emelvényen. A szentmise megkezdése előtt Ferenc pápa öleléssel köszöntötte XVI. Benedeket: a hívek nagy meghatottsággal fogadták gesztusát. A hivatalos delegációk a Szent Péter téren foglaltak helyet, a zarándokcsoportok pedig színültig megtöltötték a környező utcákat, ahol óriáskivetítőkön keresztül követték a szertartást, tapssal fejezve ki érzelmeiket a hosszú szertartás fontos mozzanatainál.

Ferenc pápával együtt misézett 150 bíboros, 1000 püspök és pap, közöttük Erdő Péter bíboros, továbbá számos magyar főpásztor, pap és szerzetespap. A hívek áldoztatását 870 pap és diakónus végezte a Szent Péter téren és a környező utcákban. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint Rómában 800 ezer zarándok van jelen, közülük félmillió hívő követte a szertartást a Szent Péter téren és környékén.
Hatalmas ováció követte azt a pillanatot, amikor Ferenc pápa latinul elmondta a szentté avatási formulát és a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat. Ezzel tiszteletüket kiterjesztette az egyetemes egyházra. A szentté avatási rítusra a szertartás elején került sor. A Mindenszentek litániájának eléneklése után Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János és II. János Pál szentté avatását.
A második kérés után a pápa felszólította a hívőket: hívjuk a Szentlelket, hogy világosítsa meg értelmünket. Krisztus Urunk ne engedje meg egyházának, hogy tévedjen egy ilyen fontos dologban. Ekkor felhangzott a kórus Veni, Creator Spiritus éneke, majd a Szentatya a harmadszori kérelem után mondta el a szentté avatás ünnepélyes formuláját. Ezt követően a két új szent ereklyéivel járultak Ferenc pápa elé, amelyeket két teljesen egyforma ereklyetartó foglalt magába.
Az egyik XXIII. János egy bőrdarabkáját, amelyet 2000-ben, a boldoggá avatás alkalmából vettek le holttestéről, a másik pedig II. János Pál vérampulláját tartalmazta. Mindkettőt az oltárra helyezték. II. János Pál ereklyéjét a szent közbenjárásának tulajdonított csodás gyógyulás kegyelmében részesült Floribeth Mora Diaz, Costa Rica-i családanya, XXIII. János ereklyéjét pedig a szent rokonai vitték az oltárhoz.
A szentté avatási szertartáson részt vett egy 20 fős zsidó küldöttség, amelynek tagjai az Egyesült Államokból, Izraelből, Argentínából, Lengyelországból érkeztek, illetve a római zsidó közösséget képviselték. Közöttük volt Ferenc pápa két személyes barátja: Abraham Skorka, Buenos Airesből, valamint Claudio Epelman, a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus főigazgatója. A szentszéki sajtóterem tájékoztatása szerint nagyszámú ortodox, anglikán, továbbá muzulmán vendég is jelen volt a szertartáson.
A Via della Conciliazione már éjszaka tele volt zarándokokkal, akik hálózsákban aludva várták a hajnalt, amikor megnyitották a térhez vezető utakat. Az éjszakát a hívek nagy része a nyitott templomokban töltötte imával, az Oltáriszentség imádásával, gyónással, rózsafüzér-imával. Természetesen a sok-sok nemzetiség közül számban a legtöbben Lengyelországból és Bergamo környékéről, a két új szent, II. János Pál és XXIII. János földjéről érkeztek, de a világ minden részének zászlója lengedezik az Örök Város szívében, a Szent Péter-bazilika környékén.
26 ezer önkéntes és 10 ezer rendfenntartó vigyázott a zarándokok biztonságára, 77 mentőautó állt készen, hogy segítséget nyújtson az arra rászorulóknak. A világ minden táját 2000 újságíró tájékoztatta a történelmi eseményről.

Forrás: Magyar Kurír


Tudósítás II. János Pál és XXIII. János szentté avatásáról

A kanonizációs formula felolvasásával Ferenc pápa vasárnap Rómában szentté nyilvánította XXIII. János és II. János Pál pápát. Ez az első eset, hogy egyszerre két pápát kanonizáltak.

A szentté avatási rítusra a szertartás elején került sor: Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János és II. János Pál szentté avatását. Az egyházfő minden egyes kérelemre válaszolt, a harmadszori kérelem után pedig elmondta a szentté avatás ünnepélyes formuláját, amellyel kiterjesztette az új szentek tiszteletét az egész világegyházra.
A mintegy másfélszáz bíboros és 1000 püspök részvételével bemutatott eseményre több százezer hívő gyűlt össze. A tömeg óriási üdvrivalgással fogadta a szertartásra a Szent Péter-bazilikából kivonuló Ferenc pápát, majd a néhai egyházfőknek, különösképpen II. János Pál pápának a kivetítőkön feltűnő képmását.

Hosszan tartó taps
Korábban tapssal és Benedek, Benedek! felkiáltásokkal ünnepelte a szentté avatásra összegyűlt tömeg XVI. Benedek nyugalmazott pápát, aki fél órával a ceremónia kezdete előtt, fehérbe öltözve, püspöki süveggel a fején, botra támaszkodva érkezett meg a Szent Péter térre. A volt egyházfő a szertartást Ferenc pápával együtt bemutató bíborosoknak és püspököknek fenntartott részen foglalt helyet.
Rómában közben eleredt az eső, de a hívek jól felkészültek esernyőkkel, esőkabátokkal és kalapokkal, mert a meteorológiai szolgálat azt jósolta, hogy rossz idő várható vasárnap az olasz fővárosban.

A pápa bátor embereknek nevezte az új szenteket
Ferenc pápa szerint "bátor ember" volt a szentté avatott két pápa, mert nem féltek szembenézni az ember szenvedésével és sebeivel, ezáltal tanúbizonyságát adva az egyháznak és a világnak Isten jóságáról és könyörületességéről.
"Az új szentek a XX. század papjai, püspökei és pápái voltak. Ismerték a század tragédiáit, de nem hagyták, hogy azok maguk alá gyűrjék őket, erősebb volt bennük Isten, a hit az ember megváltójában és a történelem urában, Jézus Krisztusban; erősebb volt bennük Isten irgalmassága" - mondta a szentté avatási rítust követő homíliájában a katolikus egyházfő vasárnap a római Szent Péter téren.
Ferenc pápa szerint a vasárnap szentté avatott két pápa segített helyreállítani és a kor valóságához igazítani az egyház eredeti küldetését. "II. János Pál a család pápája volt. Egyszer ő maga mondta, hogy azt szeretné, hogy úgy emlékezzenek rá, mint a család pápájára" - mondta a katolikus egyházfő a szentté avatási rítus utáni szentmisén a vatikáni Szent Péter téren.
"A II. vatikáni zsinat összehívásával XXIII. János kiegyensúlyozott engedelmességet mutatott a Szentléleknek, hagyta magát vezetni, és lelkipásztora, vezérelt vezetője volt az egyháznak. Ezzel tett nagy szolgálatot az egyháznak, ezért szívesen gondolok rá úgy, mint a Szentléleknek való engedelmesség pápájára" - mondta Ferenc pápa a homíliában.
Az egyházfő azt kívánta, hogy a két új szent járjon közbe annak érdekében, hogy a jelenlegi két szinódusi évben az egyház engedelmesen kövesse a Szentléleket a család lelkipásztori szolgálatában".
Közvetlenül a szentté avatás után a Szent Péter-bazilika előtt felállított szabadtéri oltárhoz vitték XXIII. János és II. János Pál pápa relikviatartóit. II. János Pál relikviatartója ugyanaz volt, mint a 2011-es boldoggá avatásán, és XXIII. Jánosnak ugyanilyen ereklyetartót készítettek. XXIII. János testéből egy apró darab került az ereklyetartóba, II. János Pálnak pedig néhány csepp vére.
II. János Pál pápa relikviatartóját Floribeth Mora Díaz, az a Costa Rica-i asszony adta át Ferenc pápának, akivel a lengyel pápa csodát tett: az asszony a pápához intézett imának köszönhetően gyógyult meg. XXIII. János ereklyetartóját rokonai vitték az oltárhoz.
A Szentté avatási kongregáció prefektus bíborosa hálát adott Ferenc pápának a szentté avatásért, felcsendült az örömének, és innentől folytatódott az ünnepi szentmisék rendes menete. Az Evangélium részleteit görög és latin nyelven olvasták fel.
A szentekhez intézett imákban már XXIII. Jánost és II. János Pált is megemlítik.

Nyolcszázezren vettek részt a szertartáson
Nyolcszázezer hívő vett részt vasárnap Rómában XXIII. János és II. János Pál pápa szentté avatásán - közölte a Vatikán rendőrségi becslésekre hivatkozva.
A vatikáni Szent Péter téren és az odavezető utakon, köztük a széles via della Conciliazionén félmillióan voltak jelen, további háromszázezren a Róma-szerte kihelyezett 17 óriáskivetítőn követték figyelemmel az eseményeket.
A két pápa érdemeit méltató szentbeszédet Ferenc pápa olaszul mondta el, de a különösen nagy számban jelen lévő lengyel zarándokok okostelefonjukon szinkrontolmácsolásban hallgathatták az egyházfő szavait.

Forrás: hirado.hu - MTI


Santo subito! – II. János Pál gyors szentté avatása

Több mint ötven év kellett XXIII. János szentté avatásához, amelyhez az előírt második csodatevés sem volt szükséges. A hívők által már a temetésén szentnek kikiáltott II. János Pált kevesebb mint tíz év alatt kanonizálták. Az MTI híranyaga.

Ferenc pápa 2013. júliusában írta alá a kettős szentté avatás dekrétumát, és pápai hatáskörénél fogva úgy határozott, hogy XXIII. János szentté avatásához nem szükséges még egy csoda.
II. János Pál 2005. április 8-ai temetésén a hívők Santo subito! (Azonnal avassák szentté!) feliratú táblákat tartották a magasba. Utóda, XVI. Benedek pápa már április végén engedélyezte II. János Pál kanonizációs eljárásának elindítását, amelyhez az egyházi előírások szerint a haláltól számított öt évet kellett volna várni.
A kanonizáció első lépcsőjének számító boldoggá avatás is gyorsan lezárult: a lengyel pápát 2011. május elsején XVI. Benedek pápa avatta boldoggá a római Szent Péter téren bemutatott misével. A szertartáson mintegy másfél millióan vettek részt, közöttük 90 állami és egyházi delegáció. A boldoggá avatáson II. János Pál nyitott koporsóját a Szent Péter-bazilika főoltáránál helyezték el, amelyhez a hívők két napig zarándokoltak. Ezt követően II. János Pál földi maradványait visszahelyezték a Szent Péter-bazilika altemplomába.

A boldoggá és szentté avatásnak szokás szerint több szakasza volt Lengyelországban és Rómában is, amelyeket az úgynevezett posztulátor felügyelt, vagyis az a teológiában, egyházjogban és történelemben jártas személy, aki mintegy ügyvédként az ügy előremeneteléért felelős. II. János Pál posztulátora a lengyel Slawomir Oder atya volt. A vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációja előtt zajlott eljárásban 130 tanút hallgattak meg, akik pro és kontra nyilatkoztak az egyházat 1978 és 2005 között vezető pápa kanonizációjáról. A titkosított jegyzőkönyv ellenére a tanúk között szereplő Andrea Riccardi történész, a Szent Egyed közösség vezetőjének most kiadott könyve arról számol be, hogy Carlo Maria Martini milánói érsek túl gyorsnak tartotta II. János Pál kanonizációját. Az eljárás során két csodát tulajdonítottak II. János Pálnak: a hozzá intézett ima meggyógyította a Parkinson-kórban szenvedő Marie Simon-Pierre Normand francia szerzetesnőt, és hasonlóképpen gyógyult meg Floribeth Mora Díaz Costa Rica-i asszony is. Mindketten jelen lesznek II. János Pál vasárnapi szentté avatásán.
XXIII. János öt évig – 1958 és 1963 között – vezette az egyházat. Halálától számítva kanonizációja több mint ötven évig tartott. Az Olaszországban „jó pápaként” ismert XXIII. Jánost a jubileumi szent évben, 2000. szeptember 3-án II. János Pál avatta boldoggá. Az ügy posztulátora az olasz Giovangiuseppe Califano atya volt, aki szintén jelen lesz a szentté avatáson. XXIII. János csodájának Caterina Capitani nápolyi nővér 1966-os meggyógyulása számít. A szerzetesnő azóta már elhunyt; szerzetesrendjének tagjai vesznek részt a szentté avatáson.
A két pápa koporsóját most nem állítják ki, a hívők a szentté avatás után a Szent Péter-bazilika altemplomában levő sírjaikhoz járulhatnak.

Forrás: Magyar Kurír


XXIII. János pápa – Egy ember, aki engedte, hogy az Úr vezesse

Április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján Ferenc pápa szentté avatja elődeit, XXIII. Jánost és II. János Pált. Török Csaba teológus írásával emlékezünk XXIII. János pápára.

2013. július 28-án, hazatérőben a riói ifjúsági világtalálkozóról, Ferenc pápa – újságírói kérdésre válaszolva – elmondta, miért tekinti példaképnek a nemsokára szentté avatandó Angelo Roncallit: „XXIII. János kicsit olyan, mint a »falusi pap«, egy pap, aki minden hívőt szeret, aki képes gondot viselni a hívőkre, ezt tette püspökként és nunciusként is. (…) Bátor ember, jó falusi pap, hatalmas, hatalmas humorérzékkel, s nagy életszentséggel. (…) Nagy, nagy ember! És aztán a zsinat: az Isten hangjára figyelmes ember, mert ez a gondolat a Szentlélektől jött neki, jött neki, s ő figyelmes volt. XII. Piusz már gondolt arra, hogy megszervezi a zsinatot, de a körülmények nem voltak megfelelők erre. Úgy hiszem, XXIII. János nem gondolt a körülményekre: megérezte, s megtette. Egy ember, aki engedte, hogy az Úr vezesse”.
Ez a személyes hangvételű vallomás megmutatja nekünk azt a XXIII. Jánost, aki minden mosolygós, „nagypapás” kép mögött rejtezik, azt a pápát, akit Isten történelemformáló emberré tett egyházában – s ennek a nagyságnak a kicsinység, ennek a nagyszerűségnek az alázat és az egyszerűség volt az útja. A gyengéd, szeretetet közvetítő gesztusok, a derűs mosolyok pápája Isten mélységéből merítette élete minden fényét, ragyogását, erejét. „A világ már nem vonz. Teljesen és kizárólagosan Istené akarok lenni, hogy átjárjon a fénye, s ragyogjon fel bennem az egyház és a lelkek iránti szeretet” – írta egyszer.

A világ, a nem hívők is megértették ezt az üzenetet. A közelség megannyi megnyilvánulási formája megnyitotta az emberek szívét a pápa felé, aki már előbb nyitott szívvel lépett melléjük az élet útján. Ennek a belső viszonyulásnak, érzületnek szép visszatükröződése az a legendássá vált beszéd, amelyet a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának estéjén, 1962. október 11-én mondott el dolgozószobája ablakából. Naplemente után a rómaiak s a zarándokok fáklyás körmenetet rendeztek, amely a Szent Péter térre érve a sok apró fényből végül keresztet formált. A pápa így fordult a téren lévőkhöz: „Azt mondhatjuk, hogy ma este még a hold is sietett… nézzétek csak, ott fent… hogy megnézze ezt a látványosságot. Amikor hazatértek, otthon találjátok majd a gyermekeket. Simogassátok meg őket, s mondjátok nekik: »Ez a pápa simogatása«”.
Honnan eredt ez az olyannyira emberi, mégis isteni életszentség? Többször beszélt arról, hogy szülei, a jó sotto il montei öregek mennyit adtak neki: hitet, imádságot, emberi példát. Hogy később az egész világ plébánosa, pápaként is jó falusi pap lehetett (bár soha nem volt vidéki plébános), ennek az emberi gyökérnek köszönhető. Ugyanakkor ott van a másik, a sokkal lényegesebb tényező: maga az Isten. Angelo Roncalli sem külsejével, sem adottságaival nem tűnt ki a társai közül, később maga is viccelődött alkatán, megjegyezve: a pápaválasztás nem szépségverseny. Aki papnövendékként vagy a bergamói püspök titkáraként ismerte, nem sejtette azt a jövőt, amely előtte áll. Lelkiismeretes és elkötelezett munkát végzett, a szent tudományokban sem volt járatlan – mégis végig megmaradt egyszerűnek, ki nem tűnőnek. Mint később az Egy lélek naplójában írta, az alázat és az egyszerűség szinte lényéből fakadt, ezek adtak neki belső békét és nyugalmat. Ő maga sem gondolta, hogy valami kiemelkedőt vár tőle az Isten. Később leírta, hogyan méricskélte magát a nagy szentekhez, például Gonzága Szent Alajoshoz, hogyan látta be: képtelen az ő nagyságukat felérni.
Ám itt érkezett el az áttörés, az igazán lényeges felismerés: az Isten által személyesen neki kiszabott pálya tudatos elfogadása, a nem mások mintáját követő, hanem teljességgel egyedi, az egyéniség által meghatározott életszentség útjának járása. Élete csodálatosan mutatja a szentírási bölcsesség igazát: azt, hogy Isten az emberi gyöngeségben mutatkozik végül erősnek. Így tudott elképesztő, bátor és megrendítő tetteket végbevinni a földrengéstől sújtott Bulgáriában, segítve az ortodoxokat, Isztambulban, hamis keresztlevelekkel mentve a zsidó menekültek, de még Párizsban is, ahol a világháború zárásakor s az azt követő években aktívan részt vett a nemzetközi (és eszmerendszer-közi) párbeszéd bontakozásában (állítólag ez utóbbi állomáshelyén jegyezte meg: „Olykor jobban érzem magam a nem hívők, mint a fanatikus katolikusok között”). Önismeretét és szerénységét dicséri a mondás, amelyet állítólag pápává választása után fogalmazott meg: „Én nem vagyok nagy szent, nagy politikus vagy nagy tudós, mint az elődeim. De velem jó dolgotok lesz”.
Mivel ezt egy figyelmesen és nyitottan hallgató ember mondta, szavai túlnőttek saját egyháza látható határain. Nem egyszerűen katolikus főpap volt ő, hanem naturaliter sacerdos, természetéből fakadóan, s ezzel együtt a lehető legtermészetesebben sacerdos, pap, olyasvalaki, aki a hétköznapi valóságba foglaltan s a legnagyobb magától érthetődőséggel tárta fel, nyújtotta a szentet az egész emberiségnek. Ez a naturalitás, természetesség lett legnagyobb emberi erénye, amikor a világunkat fenyegető fizikai és lelki veszélyek terén kellett dialógust kezdenie, hidat létesítenie a felek között, vagy emlékeztetnie arra az igazságra, amelyet jelmondatául is választott: Oboedientia et pax – engedelmesség (s ezzel együtt: elfogadás, türelem, alázat, cselekvés…) és béke. Nemcsak egyháztörténeti súlyú lépései, amelyek jól ismertek, de világpolitikai szintű fáradozásai is, mint Hruscsov lányának fogadása a Vatikánban, a kubai rakétaválság idején tett erőfeszítések, vagy éppenséggel a II. Vatikáni Zsinat mint az első, a második és a harmadik világon átívelő esemény mind-mind annak a jele, hogy egy bergamó-i parasztfiú, akinek Isten volt a mindene, aki menekült a nagyság és a hatalom elől, hogyan tudta Jézus evangéliumát életté váltani önmagában, egészen személyes módon, s szentségével hogyan tudott jellé válni az egész világ számára.
Ezt a titkot így összegezte nem sokkal halála előtt: „Alázatos és immár hosszú életem úgy bontakozott ki, mint egy gombolyag, az egyszerűség és tisztaság jegyében. Semmibe sem kerül, hogy beismerjem és elismételjem: semmi vagyok, s egy nagy semmit érek”. Van ennél hatalmasabb élet? Van ennél gazdagabb evangéliumi szentség? Komoly, mély és elgondolkodtató üzenet ez korunknak – Szent XXIII. János pápától.

Török Csaba teológus (Forrás: Magyar Kurír)


A két lábon járó csoda: Caterina nővér gyógyulása XXIII. János közbenjárására

Caterina Capitani nővér gyógyulása volt a XXIII. János boldoggá avatása alapjául szolgáló csoda. Az esemény 1966-ban történt Nápolyban, ahol a fiatal apáca egy gyermekkórházban dolgozott ápolónőként.

Caterina nővér egészségi gondjai beöltözése után néhány hónappal kezdődtek, 1962-ben. Az akkor 18 éves apáca állandó fájdalmat érzett gyomra és szíve tájékán. Idővel egyre ijesztőbb vérzések jöttek, de nem szólt senkinek, mert félt, hogy akkor nem lehetne örökfogadalmas apáca, és el kellene hagynia a rendet.
Azután eljött az a pillanat, amikor már nem tudta tovább titkolni a betegségét: orvosi kivizsgálások sora következett, majd ötórás műtét, melynek során gyomra háromnegyedét eltávolították. Az operáció alatt egy rendtársa az ágyára tette XXIII. János képét, és végig az ő közbenjárásáért imádkozott. A komplikált és veszélyes operáció sikeres volt, magát a beteget azonban nehéz volt meggyőzni arról, hogy a pápa közbenjárását kell kérnie gyógyulásáért. Visszaesések időszaka következett, az állapota rohamosan romlott. 1966 májusában már a végsőkig legyengülve feküdt a kórházban, amikor egy nővértársa egy XXIII. János-ereklyét hozott neki Rómából ajándékba: a pápa halálos ágyán lévő lepedő egy darabkáját. Caterina az addigra a hasán perforálódott sebre helyezte az ereklyét, majd elszundikált.

Egyszer csak egy kéz érintését érezte a sebén és egy hangot hallott, amint nevén szólítja. Megfordult, és XXIII. Jánost látta maga mellett. A pápa mosolygott, és azt mondta neki: „Sokat könyörögtél hozzám. A szívemből adom neked ezt a csodát. Ne félj. Meggyógyultál.” Megnyugtatta a beteget, hogy a belső seb begyógyult, és nyugodtan ehet bármit, amit csak akar. Caterina nővér érezte, hogy a fájdalmai elmúltak, a láza lement, és minden egyéb tünet megszűnt. Boldogan hívta a nővéreket és enni kért.
Már aznap sült krumplit és húst ebédelt, utána fagylaltot. Semmilyen emésztési probléma nem maradt vissza a betegségből, sőt: egyáltalán nem volt beteg attól a naptól fogva. A kórházban számos vizsgálatnak vetették alá, és döbbenten látták, hogy a betegség nyom nélkül eltűnt. A rendes táplálkozásnak hála, hamar visszanyerte erejét, és folytathatta munkáját a kórházban, ahol azóta is hihetetlen energiával dolgozik.

Forrás: Magyar Kurír


Idézetek XXIII. János pápától

Az egyház evangéliumi szegénysége XXIII. János pápaságának egyik vezérlő gondolata volt. János pápa azt akarta, hogy a szegények jól érezzék magukat annak a Jézus Krisztusnak egyházában, aki a szegények legszegényebbje volt. És éppen ezért nem szűnt meg a zsinati atyákat arra buzdítani, hogy tegyenek kezdeményező lépéseket az egyház evangéliumi szegénységének megvalósítása érdekében. 1962. szeptember 11-i beszédében az Apostolok Cselekedeteiből Szent Péternek ezeket a szavait idézte: „Sem aranyom, sem ezüstöm nincsen, de mindenemet, amim van, neked adom.”

„Szegény sorból, Sotto Il Monte jelentéktelen kis falujából jöttem és sohasem kívántam szülőföldemtől elszakadni. Mily nagy kegyelme az Úrnak, hogy boldog és független szegénységgel áldott meg. Abban a tudatban szeretnék meghalni, hogy semmit sem mondhatok magaménak. Mindazonáltal a szegénység súlyos terhet is jelentett számomra, különösen, amikor nem tudtam enyéimet anyagilag támogatni, akik pedig nagy szegénységben éltek, vagy azokat a szükséget szenvedő paptársaimat, akik rászorultak volna segítségemre. Emiatt azonban sosem panaszkodtam, mert boldogok a szegények – mondotta az Úr!”

„Ma délelőtt bíborosokat, hercegeket és a kormány néhány tekintélyes tagját kellett fogadnom, délutánomat azonban egyszerű emberek között akarom eltölteni, akinek rangját emberi méltóságuk és istenfiúságuk adja meg.”

Amikor a konklávé befejeztével Tisserant bíboros közölte Roncalli kardinálissal a bíborosi testület választásának eredményét, az új pápa latin nyelven így válaszolt: „Hangod hallatára mélységes félelem és remegés fogott el. Semmiségem és méltatlanságom tudata egészen megzavar. Azonban testvéreimnek, római szentegyházunk bíborosainak választásában Isten akaratát látva, azt elfogadom és meghajtom fejemet a keserűség kelyhe előtt és derekamat a kereszt súlya alatt. Krisztus király ünnepén mindnyájan egy szívvel zengtük: 'Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi törvényhozónk, az Úr a mi királyunk, mert Ő vált meg bennünket'.”

Majd egészen hirtelen és váratlanul, mintha ezzel gondolatainak sorát akarta volna megszakítani, János pápa így szólt az egyik bíboros tanúsága szerint: „De itt az ideje, hogy együnk; menjünk és üljünk az asztalhoz!” Utána egész éjszaka virrasztott és imádkozott.

„Hogy mit éreztem, mikor pápává választottak? Kétségtelenül mély meghatottságot és nyugtalanságot, azonban olyasvalamit is, amit a pólyásbaba érezhet, mivel a fehér pápai reverenda, amit nem rám szabtak, igen szűk volt és úgy feszült rajtam, mint valami szoros pólya”  – emlékezett vissza később XXIII. János pápa. (Forrás: Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)

Nagyon sokféle kritika érte őt, nevezték kommunistának, szabadkőművesnek, nácinak és zsidóbarátnak egyaránt. Halálos ágyán így beszélt erről: „Nem álltunk meg, hogy felszedegessük azokat a köveket, amelyeket erről vagy arról az oldalról dobtak ránk. Mi senkit sem köveztünk meg." (Forrás: wikipedia)

„A zsinat gondolata nem úgy érett ki bennem, mint hosszú elmélkedés és megfontolások sorozatának gyümölcse, hanem úgy, mint amikor a virág tavasszal hirtelen kinyílik.”

Annak a történelmi jelentőségű napnak estéjén, amikor XXIII. János bejelentette a II. Vatikáni Zsinat összehívását – amint saját maga elmondotta, nehezen jött álom a szemére. Ezekkel a szavakkal ringatta álomba magát: „János, miért nem alszol? Ki kormányozza az egyházat, te, a pápa, vagy pedig a Szentlélek? Ugye, hogy a Szentlélek? No hát, akkor csak aludj nyugodtan, János!”

Hogy mit várt XXIII. János a zsinattól? Talán legszemléletesebben, szinte Szent Ferenc-i egyszerűséggel, e bonyolult kérdésről akkor nyilatkozott, amikor jelképesen az ablakhoz ment és úgy tett, mintha ki akarná tárni, miközben a következőket mondotta: „A zsinattól azt várom, hogy friss levegő áradjon be az egyházba.” (Forrás: Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)


Idézetek II. János Pál pápától

"Nem sokkal megválasztása után Sandro Pertini olasz elnök hivatalos látogatást tett a Vatikánban. II. János Pál a szemébe nézett, és Pertinit innentől fogva mintha kicserélték volna. Ettől a naptól kezdve „barátját”, a pápát hetente felhívta telefonon egy hosszabb beszélgetés erejéig.
Egy napon az elnök rezidenciájában találkoztak. Kettesben sétáltak és beszélgettek. Mikor visszaértek, a kíséretükben lévők látták, hogy Pertini elnök meghatódott, és utolsó szavait is hallották: „Szentatyám, valaki most sír az égben. Az édesanyám az. Ateista fiát a pápa, jó barátjának oldalán látja.” Ezután térdre borult és sírva fakadt. A pápa felsegítette és magához ölelte az elnököt, aki megnyílt a hit felé. (Forrás: Arturo Mari: Találkozunk a paradicsomban, Heti Válasz Kiadó, 2008)

"Ez az ének volt a fülemben, miközben a konklávé döntését hallgattam" - mondta II. János Pál pápa kedvenc lengyel énekéről. Amelynek üzenetétől - saját vallomása szerint - pápasága alatt sem távolodott el soha.
"Az Úr egykor ott állt a parton
Kereste, ki az, ki kész követni Őt,
hogy betöltse szívét isteni szavai igazságával.
Ó, Uram, Te előbb néztél rám,
Ajkad már ma kimondta a nevem.
Bárkámat ott hagyom a parton,
Veled együtt ma új vizekre indulok."
 (Nagy Gáspár fordítása)

Mikor megkérdezték II. János Pál pápától, hogy melyik volna az evangéliumnak az a mondata, amelyet választana, ha csak egyetlen egyet hagyhatna nekünk örökül, habozás nélkül válaszolt: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” (Jn 8,32) (Forrás: André Frossard: II. János Pál arcképe, Szent István Társulat, 1991)

Elmélkedés a keresztútról: XIV. állomás (részlet)
A bolygónk kontinensein szétszórt sírok között van egy üres sír, ahol Isten Fia, Jézus Krisztus az ember, halálával legyőzte a halált. „O mors, ero mors tua! – Ó halál, a halálod leszek!” Az ember, akit bűne miatt az élet fájától elűztek, Krisztus testében újra megláthatta azt. „Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adok, a testem a világ életéért.”
Bár bolygónkon továbbra is emberi sírok sokasodnak, s egyre több a temető, ahol az ember visszatér származása helyére – „Mert por vagy és a porba térsz vissza” – mégis mindenki, aki Jézus Krisztus sírjára tekint, a feltámadás reményében él. (Forrás: A BENNEM NÖVEKVŐ IGE – Karol Wojtyła (II. János Pál pápa) válogatott írásai, Budapest 1990)

Az anya – Új időkbe merülve (részlet)
Életem nem függ többé vérem ritmusától
és fáradt lépteim alól nem szökik el az út.
Körülölel az új idő, mely ott csillog a kihunyó szemekben, és szívemben él.
És végleg beteljesül minden, s a gondolatokat betölti az öröm. (Forrás: A BENNEM NÖVEKVŐ IGE – Karol Wojtyła (II. János Pál pápa) válogatott írásai, Budapest 1990)

Ne féljetek!
„Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Nyissátok meg az ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejlődés és a civilizáció széles mezőinek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy „mi lakik az emberben”. De egyedülő ő tudja ezt!
Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme. Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!” (II. János Pál pápa 1978. október 22-én, ünnepi beiktatási szentmiséjén mondott homíliájából)

II. János Pál pápa versei:

Szeressétek az öregeket!

Nagyon szépen kérlek titeket, 

szeressétek az öregeket, 
a reszkető kezű ősz apákat, 
a hajlott hátú jó anyákat, 
a ráncos és eres kezeket, 
az elszürkült sápadt szemeket, 
én nagyon kérlek titeket, 
szeressétek az öregeket! 

Simogassátok meg az öreg fejeket, 
csókoljátok meg a ráncos kezeket, 
öleljétek meg az öregeket, 
adjatok nekik szeretetet, 
szenvedtek ők már eleget, 
szeressétek az öregeket! 

Ne tegyétek szűk odúkba, 
ne rakjátok őket otthonokba, 
hallgassátok meg panaszukat, 
enyhítsétek a bánatukat. 

Legyen hozzájuk szép szavatok, 
legyen számukra mosolyotok, 
én nagyon kérlek titeket, 
szeressétek az öregeket, 
fáradtak ők már eleget, 
hogy ti módosabban éljetek. 

Ők is elfogadtak titeket, 
mikor Isten közéjük ültetett, 
azért kérlek titeket, 
szeressétek az öregeket! 

Ha majd az örök szeretet, 
elhívja őket közületek, 
ti foglaljátok el helyüket, 
mert ti lesztek majd az öregek, 
s mindazt, amit nekik tettetek, 
azt adják nektek a gyerekek, 
azért intelek előre titeket, 
szeressétek az öregeket!

Imádság a kereszthez

Áve, Krisztus Keresztje! 
Bárhol található is jeled, 
Krisztus ott tanúságot 
tesz az ő húsvétjáról, 
a halálból életbe való átmenetről. 
Tanúságot tesz a szeretetről, 
amely a halált legyőző élet ereje. 

Áve, néked, Kereszt, bárhol is vagy, 
tereken vagy az út mentén, 
ott, ahol az emberek 
szenvednek és haldokolnak 
ott, ahol dolgoznak, 
tanulnak és alkotnak. 
Mindenhol férfiak, nők, 
fiúk és lányok nyakában, 
és az emberi szívekben. 

Áve, Krisztus Keresztje!

Egy ember személyleírása
Vannak összegabalyodott szálak.
Ha megpróbálod kibogozni,
úgy érzed, a szálakkal együtt
magadat is szét kell tépned.
Tehát csak figyelj, igyekezz megérteni
ne vájkálj bennük makacsul,
nehogy mélybe rántson a szakadék
Ez nem a lét szándéka, csak gondolkodásé.
A lét nem nyel magába,
hanem növekszik és megváltozik,
lassan, csöndben.
Íme, a léttel átszőtt gondolat
te, a világegyetem, Isten.
Ezzel szemben érzed valami lefelé húz,
Egyetlen pont felé vonzza a létet,
s a gondolat elszárad, mint a sztyeppe.
Hát csak munkálkodj, eltelve reménnyel.
Önmagadba csak annyira nézz,
Hogy rádöbbenj, mennyire büszke vagy
s ez már alázatosság.
És fékezd jobban az akaratod.
Az erőszakosan kitörő érzelmek
rendszerint magukra maradnak
és nem érik el Istent.

Karol Wojtyla

 


II. János Pál és XXIII. János szentté avatására készülve – Böjte Csaba testvérrel beszélgetett a Magyar Kurír

II. János Pál pápa élete által a világ jobbá vált. „Ne féljetek, bátorság, veletek vagyok”: ezekkel a jézusi szavakkal fordult mindenkihez, és megmutatta, hogy a megélt jó felemel, távlatokat nyit. Erről beszélt Böjte Csaba a két pápa szentté avatásának küszöbén.

A mai ember számára a boldogság és az életszentség fogalma nem feltétlenül kapcsolódik össze egymással. Böjte Csaba számára mi a kapcsolódási pont?
– Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, a világ azonban nagyon keveset mond közülünk boldognak. Ott vannak a hatalmasok, akik országok, világok urai, akiket életükben senki nem tartott boldognak. Láthatunk küzdelmes, nehéz életeket, akik már a földön megtalálták a boldogságot. Így például Teréz anya vagy II. János Pál pápa, akiket mindannyian boldognak nevezünk, mert valóban már a földi életükben boldogok voltak. Az a nyugalom, derű, béke, ahogyan megélték nem könnyű életüket, számomra irányadó. Ha boldogok szeretnénk lenni, ők az iránytűk. XXIII. János pápa vagy II. János Pál pápa életformája: a szeretet, jóság, az irgalom, a kitartó becsületes munka, olyan iránypontok, amelyek boldoggá tudnak tenni.

Mi tartja vissza az embert az életszentség útjától?
– Elindulunk, de erről az útról maga Jézus mondta, hogy keskeny és meredek is sokszor. Az ember fél és elbizonytalanodik. Kell neki a biztatás, hogy ezen az úton érdemes járni. A szentek életét olvasva megérezzük, milyen irigylésre méltóan szép tud lenni az ő életük, a nehézségekkel együtt. Isten nem kímélte meg őket sem a mindennapok terhétől, porától, kínjától. II. János Pál pápa életére törtek, nehézségek, gondok terhét vállalta fel, és megmutatta: ezeket a feladatokat lehet jól végezni.

Jézus a tanítványoktól azt kéri, hogy vessék ki újra a hálót, és azok az egész napos hiábavaló fáradozásuk ellenére mégis megteszik. Ez a mégis kell hogy vezesse a keresztényeket.
– Egyre többen megtapasztalják, hogy a világ a maga bűneiben mi mindent ígér, de milyen keveset ad. A megélt rossz kilúgoz, lehúz, összetör. A válások, a veszekedések, az egymás becsapása nagyon fájdalmas tud lenni. A megélt jó ellenben felemel, hihetetlen távlatokat nyit az ember előtt, boldoggá tesz. Remélem, hogy olyan korszak köszönt ránk a szent életű pápák vezetésével, amely arról szól, hogy megtapasztaljuk a jót is.

Milyen segítséget kapnak az emberek, hogy a keskeny úton tudjanak járni?
– Jézus Krisztusnak nem volt PR-osa, nem osztogatott névjegykártyát. A Szentírásban így mutatkozik be: ha én elmegyek, Mennyei Atyám új vigasztalót küld helyettem. Jézus magát vigasztalónak nevezi. Az Ószövetségben is benne van, Izajás prófétának mondja az Úr: Menj és vigasztald meg az én népemet! A prófétáknak, Jézusnak is az volt a feladata, hogy bátorítson, vigasztaljon és erősítsen. A szentek is ugyanezt teszik: biztatnak bennünket, bátorítanak, hogy ne féljünk. A szent az, akinek a környezete is szentté válik. Akkor vagyok szent, ha a munkatársaim, a gyerekeim megszentelődnek. Ha én csak azt tudom bebizonyítani, hogy milyen ostoba ez a gyerek, akkor igazam lehet, de biztosan nem vagyok szent. Akkor élek jól, ha a mellettem élők szentté válhatnak. II. János Pál pápa mellett a világ jobbá vált. Ő mindig vigasztalt, mindenütt azzal kezdte: Ne féljetek, bátorság, veletek vagyok. Ezekkel a jézusi szavakkal fordult mindenkihez. Ugyanezt látom Ferenc pápa arcán is. Holott ő biztosan belelát a világ mocskos lapjaiba, de ennek ellenére mindig mosolyog, az arcáról, szavaiból a remény, a bizalom és a hit sugárzik felénk. Álmomban sem gondoltam, hogy eljön az a világ, amikor a vatikáni híreket hallgatjuk olyan intenzitással, mint a '70-es-'80-as években a remény hangjaként megélt Szabad Európát. Lám-lám, ma Ferenc pápa jelenti a remény hangját.

II. János Pál pápa útján szeretnék járni – fogalmazott egy 2011-es írásában. Miben jelent példát alakja?
– Csodálom II. János Pál pápát, akit oly sokféle nagyon kemény támadás ért. Erkölcsileg, anyagilag, sőt fizikailag is megpróbálták megsemmisíteni! De ő sosem tért le a szeretet, a remény, a bizalom útjáról. Nem más népek, közösségek hibáit emlegette fel, nem ostorozott senkit, hanem a látogatásai során alázattal leborult egy-egy ország földjére, megcsókolta szeretettel és szerényen, a maga és az évezredes egyháza hibáiért, vétkeiért bocsánatot kért. Olyan döbbenetes az a kép, ahogyan egyedül meglátogatja az őt súlyosan megsebző merénylőt, és mint ember az embertársával, négyszemközt elbeszélget vele. Számomra II. János Pál pápa a szeretet és a remény prófétája. Az egyház a boldoggá avatásával kimondta, hogy a nagy pápa útja, a szeretet, az alázat, a jóság útja járható út. Nagy pápánk példájára nekünk is az igazat, a szépet kell nagy-nagy alázattal megfogalmaznunk. Egyetlen helyes lépés bátran, hangosan újból és újból kimondani azokat az értékeket, amelyekben hiszünk, amelyek mellett jó leélni ezt az életet, amelyeket Isten ajándékba adott. Mindazok, akik alázattal, szerény, becsületes kitartó munkával élnek, megtalálják a boldogulást, és az utat a mennyek országa, az örök boldogság felé.

Mit jelent az Ön számára a mennyek országa, az örök boldogság?
– Jézus Krisztus azt mondta: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem fel sem fogja azt, amit Isten azoknak készít, akik szeretik őt. A „készít” szó itt ugyanazt fejezi ki, mint a teremtés hajnalán, amikor Isten a világot alkotta. Ahogy az apa megosztja gyermekeivel mindazt, ami számára érték, úgy a mennyei Atya is megosztja velünk mindazt, ami számára értékes. Hiszem, hogy a mennyek országa nem egy állapot, nem egy ködös valami, hanem az a világ, ahol a mennyei Atyával egy asztalhoz ülhetünk. Ahogy Kis Szent Teréz mondotta, számára a mennyország pokol lenne, ha kevesebb jót tehetne ott, mint itt a földön. Így hiszem, hogy nagy pápáink számára is pokol lenne a mennyország, ha ők ott fogadásokon üldögélnének. Hiszem, hogy szívükön viselik mindannyiunk sorsát, számíthatunk rájuk, és bátran kérhetjük közbenjárásukat.

A szentmisében imádkozunk a szentek közbenjárásáért, de hiszünk valóban ennek teljesülésében?
– Segesvári házunk alapításakor Teréz anya fényképe mellé odaállítottam két nevelőnket és lefényképeztem. Aztán elmondtam: erre a három lányra bíztam a házamat és az árva gyerekeimet Segesváron. II. János Pál pápáról is szeretnénk elnevezni egy házat. Ahogy egy nevelő fizikai valóságában jelen van, és irányítja a gyerekek életét, úgy a szentek Isten országában elfoglalt helyükkel közben tudnak járni értünk. Kérhetünk tőlük, hozzájuk fordulhatunk reális feladatokért. Biztosan meghallgatnak, mert számunkra ők többet jelentenek, mint puszta példakép. Kérnünk kell a segítségüket. Jézus Krisztus mindent meg tud nekünk mutatni. Egy dolgot nem: hogy hogyan lehet őt egyszerű emberként követni. Ebben a szentek adnak nekünk példát. Ők mutatják meg, hogyan lehet Krisztus által a földre hozott eszmét például a XXI. században megélni. Könnyebb a harcunk is, ha ilyen komoly szövetségeseink vannak, akár úgy is mondhatnánk, hogy  „protekciónk” van a mennyek országában.

Forrás: Magyar Kurír


Könyvajánló 1.: Gunnar Riebs: XXIII. János - Kortársak emlékezenek a zsinat pápájára

1958. október 28-án választották pápává az akkori velencei pátriárkát, Angelo Giuseppe Roncallit, aki a XXIII. János nevet vette fel. A csaknem hetvennyolc éves egyházfőt előrehaladott kora miatt átmeneti pápának nevezték. Semmiféle döntő kezdeményezést nem vártak tőle, kizárólag a status quo megőrzését a következő pápaválasztásig. Tévedtek. XXIII. János tétovázás nélkül, hathatósan látott munkához. Első lépésként egy államtitkárt, 1958 decemberében pedig huszonhárom új bíborost nevezett ki, átlépve ezzel az akkor érvényben lévő, hetven bíborost engedélyező korlátozást. Egyházmegyei zsinatot hirdetett Rómában, melyet késlekedés nélkül össze is hívtak. Továbbá kilátásba helyezte az egyházi törvénykönyv revízióját. 1959. január 29-én tárta fel a meglepett Szentszék, egyház és világ előtt az egyetemes zsinat összehívására vonatkozó tervét. Ablakot tárt kelet, a szovjet hatalom birtoklói felé. A szovjet hadsereg kubai bevonulása kapcsán, 1962. október 15-én közzétett békefelhívásával hozzájárult a világháború veszélyének elhárításához. 1963. június 3-án bekövetkezett halála sokakat mélyen megrendített. XXIII. Jánost 2000. szeptember 3-án avatták boldoggá. E kötetben a jóságos pápát közvetlenül ismerő kortársak emlékeznek a XX. század e kiemelkedő személyiségére. Gunnar Riebs 1960-ban született Belgiumban. Munkásságát tanárként kezdte szülővárosában, Aarschotban. 1984-ben a Joseph Cardijn-központ igazgatója lett. Jelenleg a Szlovák Köztársaság tiszteletbeli konzulja, valamint Antwerpenben jogtanácsos. Költeményei és cikkei mellett több könyv szerzője. Jelen kötete 2000-ben jelent meg először, XXIII. János pápa boldoggá avatása alkalmából.

Kiadó: ÚJ EMBER KIADÓ
Oldalak száma: 186
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 460 gr
ISBN: 9789639674783
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2008
Utolsó ismert ára: 2.280,- Ft (www.libri.hu)
Illusztráció: FEKETE-FEHÉR KÉPEKKEL
Fordító: Bókay Dóra - Gátas Judit - Komlóssy Gyöngyi - Nagy Ferenc Sj - Sárai-Szabó Kelemen


Könyvajánló 2.: II. János Pál pápa: Minden napra egy ima

Ez a könyv az év 365 napjára és az ünnepekre kínál mindennapi imádságot, olvasmányt, elmélkedést: maga a Szentatya szól hozzánk mindenről, ami fontos lehet a mai ember válságoktól, háborúktól, viszályoktól gyötört életében.

Ezzel a naponta két-három percet igénylő olvasmánnyal, mely útravalót, szellemi töltést és távlatot ad a köznapokhoz és az ünnepekhez, lélekemelő élményként olyan szívből jövő, egyszerű szavakkal szól hozzánk, mint Jézus. A Mester nem tanítani akar, hanem segíteni. Ez a "pápai kalendárium" naponta néhány perc szellemi együttlétet jelent nagy kortársunkkal, II. János Pál pápával, Krisztus földi helytartójával. E könyv esztendőről esztendőre útitársunk marad.

Kiadó: JLX KIADÓ
ISBN: 9633050499
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 1996
Árukód: 2036191
Adatok: 408 o., fűzött, 125x200 mm
Kötés: papír / puha kötés
Megvásárolható: www.bookline.hu és/vagy www.libri.hu


Könyvajánló 3.: Alfonso Aguilar: Egy pápa arcai

Annak idején II. János Pál pápa május 1-jei boldoggá avatását akarta még emlékezetesebbé tenni új kötetével a Heti Válasz Kiadó, de a kötet napjainkban, II. János Pál pápa szenttéavatásakor is hasznos olvasmány. A spanyol születésű Alfonso Aguilar római és szentszéki munkája során katolikus papként éveken keresztül közelről figyelhette a néhai egyházfő tevékenységét.

A színes képekkel illusztrált kötetben korabeli írásaival, személyes emlékeinek közreadásával vázolja fel Karoly Wojtyla pályafutását.

A Heti Válasz Kiadó kötete meghitt pillanatképeket villant fel a néhai II. János Pál életéből az írás és a fotógráfia eszközével. Alfonso Aguilar - spanyol születésű katolikus pap - az egyházfő környezetében tevékenykedve szerzett tapasztalatokat a pápa munkájáról, hívőket és nem hívőket egyaránt magával ragadó személyiségéről. Az írásokhoz méltó módon társuló felvételek, melyeket Arturo Mari egykori pápai fotós képei közül válogatott a kiadó, afféle családi fotóalbummá teheti ezt a különleges könyvet.

Bolti ár: 2790 Ft
Kiadói akciós ár áprilisban (40% kedvezmény): 1670 Ft
Heti Válasz Hűségprogram ár (40% kedvezmény) : 1670 Ft
Megjelenés: 2011 április

Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu


Könyvajánló 4.: Arturo Mari: Találkozunk a paradicsomban

A Heti Válasz Kiadó Karol Wojtyla pápává választásának harmincadik évfordulóján egy különleges ünnepi kötettel idézte fel a lengyel egyházfő életének azon mozzanatait, amelyek eddig rejtve maradtak a nagyközönség előtt. Arturo Mari "Találkozunk a paradicsomban" című könyvének első, lengyelországi kiadása háromszázezer példányban kelt el.

A pápai fotóssal készült több tucat, eddig itthon még nem publikált fényképpel illusztrált interjúkötetben Arturo Mari felidézi emlékeit II. János Pál pápáról, s beavatja az olvasót a Vatikán kulisszatitkaiba. A könyvet Karol Wojtyła pápává választásának 30. évfordulóján jelentette meg a Heti Válasz Kiadó. "Azzal, hogy Arturo milyen szépen dolgozik, tisztában voltam, de azt nem is feltételeztem, hogy mesélni is ilyen szépséggel tud."

Bolti ár: 2490 Ft
Kiadói akciós ár áprilisban (40% kedvezmény): 1495 Ft
Heti Válasz Hűségprogram ár (40% kedvezmény): 1495 Ft
Megjelenés: 2008 november

"Tudtam, milyen rengeteget képes megmutatni, de azt nem sejtettem, hogy ugyanennyit képes láttatni is. (…) Elgondolkodtunk azon, hogyan is tudnánk megőrizni II. János Pál személyének emberi vonásait azok számára, akik nem ismerhették őt közelebbről. Hogyan mutathatnánk be tűnődéseit, hogy eközben vidámságát se veszítsük szem elől, és miképpen ábrázoljuk egyszerre határozottságát és jámborságát, valamint az imádságban és az emberi valóságban való elmélyülését. Miként kapcsoljuk össze - a legegyszerűbben szólva - azokat a különböző helyzeteket, hangulatokat, döntéseket és szokásokat, amelyek az elhunyt Szentatya sokrétű és emberi ésszel föl nem érhető személyiségét: életszentségét adják." - írja a könyv előszavában Erdő Péter bíboros.

A Heti Válasz előfizetői Hűségprogram kedvezmény igényelhető a Heti Válasz Kiadóban történő vásárlás esetén.

Kiadói kedvezményes árusítás:

Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu


II. János Pál pápa: Mosolyod című verse és XXIII. János pápa: Egy lélek naplója (részlet)

II. János Pál: Mosolyod

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
 

XXIII. János pápa: Egy lélek naplója (részlet)

1961. augusztus 14., kedd

A tökéletesség hat alapelve:
Hogy életcélomat elérjem, a következőket kell tennem:

  1. Egyedül csak arra kell vágyakoznom, hogy igaz és szent legyek, vagyis hogy Istennek tessem.
  2. Minden gondolatomat és cselekedetemet az anyaszentegyház növekedésére, szolgálatára és dicsőségére kell irányítanom.
  3. Mivel a jó Isten hívott ide, éppen ezért mindennel szemben - ami akár engem, akár az egyházat illeti, teljesen nyugodtnak kell lennem -, de mindig készen arra, hogy javán dolgozzam és érte Krisztussal együtt szenvedjek is.
  4. Rá kell hagyatkoznom mindig az isteni Gondviselésre.
  5. Állandóan semmiségem tudatában kell élnem.
  6. Napjaimat könnyen áttekinthetővé és teljesen rendezetté kell tennem.

Angelo Giuseppe Roncalli