A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Piarista Öregdiáktársak!

Igazi örömteli hír, hogy az elmúlt öt évben sok fiatal volt piarista diák csatlakozott a Magyar Piarista Diákszövetséghez. Számos rendezvényen, lelkinapon, elnökségi és tagozati üléseken, diákszövetségbeli találkozón vagyunk túl. Folyamatosan dolgozunk azért, hogy a Diákszövetségbe mind több és több volt piarista diák lépjen be, és közös összejöveteleink mind jobban segítsék a "piarista maffia" működését. Tavaly megalakult a Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata, amely elnöksége felkarolta régi álmunkat, egy jól működő, informatív, a modern kor kihívásainak megfelelő weboldal/közösségi oldal elkészítésének támogatását.
Kovács Lóránt, váci piarista öregdiák felajánlotta, hogy elkészíti az új internetes oldalunkat, amely mostanra készült el. Megvásárlásra került a "www.mpdsz.hu" domain, tartalmilag is feltöltésre került a weblap, lefutottak a tesztelések. A Budapesti Tagozat felállított egy öt fős szerkesztőbizottságot ennek működtetésére. Várjuk további piarista diákok jelentkezését a munkálatokhoz.
Múlt hétvégén a Választmány előtt is bemutatásra került a weboldal. Kovács Lóci cégének munkája igen nagy elismerést váltott ki.
Bármi kérdésetek van az oldallal kapcsolatban, esetleg ötleteitek az alakításához, az alábbi email címre írhattok: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu 
Ezennel átadjuk Nektek szíves használatra!

Barátsággal
Mikecz Tamás
MPDSZ Hírlevél főszerkesztő
Budapesti Tagozat alelnök

Kedves Piarista Öregdiákok!

Október végén (2,5 éves előkészület után) elindult a Magyar Piarista Diákszövetség weboldala. A rendszer egy gyűjtő weboldalként az információ áramlást és a kapcsolattartást szeretné segíteni számos közösségi funkcióval. Regisztrálni a www.mpdsz.hu címen lehet.
A weboldal aktualitását most az nyújtotta, hogy idén is meghírdette a Magyar Marketing Szövetség az Év Honlapja versenyt. Erre a megmérettetésre az elmúlt évben készült weboldalakat lehetett benevezni. 2013-ban 25 kategóriában összesen 333 nevezés érkezett. A Magyar Piarista Diákszövetség közösségi oldalát ( www.mpdsz.hu) is benevezte az oldalt készítő Piarsoft Kft (vezetője: Kovács Lóránt, Vác 2001A). A december 4-én megrendezett díjátadó gálavacsorán az MPDSZ weboldala a közösségi oldalak kategóriában különdíjat kapott.

Barátsággal
Kovács Lóránt
ügyvezető
Piarsoft Kft.

Kedves Piarista Öregdiákok!

A Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata Adventi lelkinapot szervez 2013. december 7., szombat, 15 órai kezdettel.

Helyszíne: Piarista Kápolna (bejárat: Piarista Gimnázium, Piarista utca 1.).

Az elmélkedéseket dr. Jelenits István piarista atya tartja. Fél 6 órai kezdettel szentmisét celebrál, majd a lelkinapot agapéval zárjuk.
Szeretettel várunk minden kedves piarista öregdiákot, családtagjait és érdeklődőt!

Magyar Piarista Diákszövetség
Budapesti Tagozatának elnöksége

Antall József néhai miniszterelnök halálának 20. évfordulójára emlékezve sírját december 13-án, pénteken 14 órakor koszorúzzuk a Fiumei úti temetőben.

Elhunyt diáktársainkért és Antall József a Magyar Piarista Diáskzövetség megalapítójáért szentmisét mutatunk be a Duna-parti Piarista Kápolnában december 15-én, vasárnap délután 18 órakor.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk az emlékezésekre!

Csepely Péter felhívása:

Kedves Diáktársak!

A december 15-ei szentmisén megemlékezünk elhunyt tanárainkról és diáktársainkról. Kérem, hogy december 9-én hétfőig jelezzétek, ha tudtok ez évben elhunyt diáktársról, és akkor még kiegészítem az eddigi adatokat.
Ezután már nem lesz módom, hogy bárkit is felvegyek a listára.

Köszönettel
Csepely Péter
 

A Magyar Piarista Diákszövetség 2013. december 16-án, hétfőn 15 órai kezdettel tartja szokásos Karácsonyi ünnepségét.
Imát mond Borián Tibor piarista atya.

Minden kedves öregdiákunkat sok szeretettel várjuk!

Mindig megdöbbentő az olyan ember, aki valami módon más, mint az átlag. Különösen, ha igazat mond. Ha pedig leleplez, bűneinkre mutat rá, érzelmeket vált ki belőlünk. Ilyen ember Keresztelő János. Nem úgy mondom, hogy ilyen volt, mert most is hatalmas erőtérrel rendelkezik. Most is megszólítja ezt a kínlódó, vergődő emberiséget.
Íme, az üzenete az adventben: Térjetek meg! Alakítsatok ki egyenes utat szívetekbe, a családokba és közösségeitekbe, hogy betérhessen ezekbe a béke és a szeretet Istene, a Megváltó Jézus. Első feladatunk: el kell hárítani az akadályokat. Egy régi, magyar, népies műdal így szól: Mennyország ajtaja, nyílj ki csak egy cseppet, nyílásodon által, lopva, hogy belessek. A lélek ajtajának kinyitását is meg kell tanulni, hogy sor kerülhessen az igazi, az isteni értékek felismerésére, átölelésére, befogadására. Mindennek előfeltétele, hogy képesek legyünk ezeket az értékeket észrevenni. Az erre való képességet kezdi ki elsőként az elanyagiasodás. Idézem Jókai Annát: "Mára megrokkantak a világ spirituális alapjai. Az emberek csak a matériában gondolkodnak, és bajaikra is csak ezen a szinten keresik a megoldást." Ide figyeljen - mondta a minap egy beteg férfi -, nekem egészség kell, nem a maga szent maszlagja, amit itt nyomat. És mert egészsége már nem tért vissza, egyre értelmetlenebb lett az élete. Én felkínáltam neki azt, "akim" van. Képtelen volt befogadni.
Az Úr útjának előkészítéséhez Keresztelő János szerint jó gyümölcsöt kell teremni.
Mik ezek a jó gyümölcsök? Megismertem egy iszonyatosan szenvedő, ötven év körüli asszonyt. Soha nem zúgolódott. Mindig igényelte a szentáldozást. Egy alkalommal szakadt külsejű fiatal leányt láttam mellette. A leánya volt. Halála előtt három nappal ezt mondta nekem a szenvedéstől akadozó hangon: "Atyám, jól teszem-e, ha szenvedésemet elzüllött leányomért ajánlom fel? Hogy megtérjen." Jobbat nem is tehetne... - válaszoltam. Ő aztán meghalt. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb kislánya lesz az Úr egyik legédesebb gyümölcse.
Ezt az asszonykát, és egyre több ilyen lelkületű embertestvérét a béketűrés és vigasztalás Istene bizonyosan nem fogja kitakarítani szérűjéből a szórólapátjával.
Íme, a csodálatos adventi látomás! Mentsük meg a szegény, bűnbe, közömbösségbe és kétségbeesésbe hajszolt lelkünket, és igen sok magyar testvérünket! Küldetés ez. Az Úr útjának egyengetése, előkészítése. Mert előbb-utóbb a szent "Hajtás" (Jézus), akin az Úr lelke nyugszik, megöli a gonoszt. Győzedelmi zászlóként áll a népek előtt dicsőségesen, ellenállhatatlanul. Még a távoli szigetek felől is keresni fogják őt a pogány népek is, és a föld "tele lesz az Úr ismeretével". (Iz 11,9)

Kerényi Lajos atya

December 6. péntek 18.00 -   Nevelési vészhelyzet? – jelenlegi kihívások az iskola és a család számára
Kerekasztal-beszélgetés

Résztvevők: Labancz Zsolt SP tartományfőnök, Urbán József SP, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója, Koltai András a Piarista Rend központi levéltárának vezetője, Dekiszkyné Fejér Rita, a gödi Piarista Szakképző Iskola tanára

Moderátor: Horváth Bálint

Könyvbemutató - Szende Ákos „Piarista eszmék és sorsok a 20. századból” c. könyvét Koltai András levéltárvezető mutatja be.

Helyszín: Párbeszéd Háza, Kápolna terem (1085 Budapest, Horánszky u. 20.)

A programra a belépés ingyenes. Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Élete maga a történelem – beszélgetés vitéz Szentiványi Jánossal

Szentiványi János élettörténete nyugodtan mondhatjuk, hogy rendkívüli, s nemcsak igen izgalmas, hanem gazdag eseményei a magyar történetelem szinte minden mozzanatához szorosan kapcsolódnak.  A TV-ben is gyakran lehetett visszaemlékezéseiről hallani, s az interneten érdekes anyagokat találni. Ezek rövid összefoglalása után az egykori piarista diákkal beszélgetünk, ezúttal nem a hadi cselekményeit, hanem a gimnáziumi emlékeket felidézve. Mert olyan diákkal találkozhattunk, akinek már az érettségi időpontja is imponáló – 1938.
 
Étútja – röviden
 
1938-ban érettségizett a budapesti piarista gimnáziumban. Ezután jelentkezett a légierő kötelékébe repülőgép vezetőnek. Az augusztus 22-én Bledben aláírt fegyverkezési egyenjogúságot elismerő egyezmény lehetővé tette Magyarország számára egy korszerű légierő létrehozását. A leendő személyi állomány feltöltésére, a Horthy Miklós kormányzó felhívására jelentkező mintegy 4500 fiatal közül kiválasztott 200 főt az olaszországi Grottaglie repülőterére vezényelték repülőgépvezetői kiképzésre. Ennek a tanfolyamnak tagjaként vadász kiképzésben részesült, majd az "aranysas" megszerzése után 1939 októberében tért haza Magyarországra, ahol a 2/3 vadászrepülő századnál nyert repülőgép vezető beosztást zászlós rendfokozattal.

Mozgósított alakulatával részt vett Erdély, majd a Délvidék visszacsatolására indított eseményekben. 1941-től áthelyezést nyert a Börgönd repülőtéren létrehozott Harckiképző Repülő Osztály állományába, oktatóként. Az alakulat már kiképzett pilótákat részesített magasabb fokú vadász-, bombázó-, felderítő-repülő szakmai kiképzésben. Beosztása lehetővé tette az évenkénti 500 óra feletti repülési idő teljesítését, valamint azt, hogy repülő pályafutása során 34 géptípusra nyert jogosítást. 1941 januárjában hadnagyi, majd 1944 júliusában főhadnagyi rendfokozatot kapott.
1944 januárjában elvégzett egy Me-110 géppel tartott romboló tanfolyamot, majd márciusban a ferihegyi Repülő Kísérleti Intézethez vezényelték Me-210 repülőgépre történő átképzés céljából. Eközben megkezdődött Magyarország bombázása a szövetséges hatalmak által. Kísérletképpen a tanfolyam résztvevőiből létrehoztak egy századot az amerikai bombázó kötelékek elleni harcra. Április 13-án a támadó kötelékek nagyszabású bombatámadást hajtottak végre Győr és Budapest ellen, ez alkalommal elsősorban már vadász repülőgépek biztosításával. Mivel az egyébként sem vadász feladatok végrehajtására tervezett repülőgép minőségileg is alulmarad a vadászgép teljesítményével szemben, a tízszeres számbeli túlerővel vívott légi harcban a század nagy veszteségeket szenvedett. Ő is súlyosan megsebesült. Felépülése után 6 hónapnyi egészségügyi szabadságot kapott, majd ennek leteltével - a sikeres repülőorvosi felülvizsgálat után - bevonult a 101. Vadász Repülő Ezredhez Veszprém repülőterére, repülőgép vezető beosztásban.
A háború hátralévő idejében harci bevetésre már nem osztották be, hanem a sérült gépek berepülése, gép-átrepülések, futárrepülések ellátása lett a feladata.
Harcoló alakulatként 1945 májusában Bajorországban kerültek amerikai hadifogságba, ahonnan 1946 októberében tért haza Magyarországra. 1948 áprilisában egyhónapos, Kossuth Akadémián hallgatott világnézeti tanfolyam elvégzése után az I. Önálló Repülőosztályhoz került Mátyásföld repülőtérre repülőgép-vezetői beosztásban. 1948 őszétől a Haditechnikai Intézet Repülőkísérleti Állomásának parancsnoka. 1949-ben a 41. Vegyes Repülő Ezrednél vadász századparancsnok, majd a szolnoki Kilián György Hajózótiszti Iskola vadász kiképző ezredének parancsnoka, századosi rendfokozatban. 1951 áprilisában a légierőnél tartott nagyszabású politikai tisztogatási folyamat következtében - rendfokozatának megtartása mellett - nem tényleges állományba helyezték.
A polgári életben ezután gépkocsivezetőként, majd geodétaként dolgozott. 1971 és 1984 között a KPM Légügyi Főosztály főelőadójaként a polgári repülőterek felügyeletét látta el. 1984-ben történt nyugállományba vonulásáig, amikor Munka Érdemrend kitüntetésben részesült. 1992-ben rehabilitálták. Előbb őrnagyi, majd alezredesi rendfokozatot kapott.
 
Emlékezés a gimnáziumi évekre
 
Nemcsak tiszteletet parancsoló kora, hanem a volt piarista diákok körében nem éppen szokásos repülős múltja miatt is bizonyára a Piarista Hírlevél olvasói számára érdekes lehet „repülős társunkat” a piarista gimnáziumi évekről, emlékeiről kérdezni. Erre vállalkozva a repülői múlt ismertetését befejezve a gimnáziumi emlékekről kérdezzük neves öregdiák társunkat. 
 
A gimnáziumi évekre hogyan emlékszel? Miért jártál pont a piaristákhoz, mely iskola nem éppen arról volt nevezetes, hogy jövendő katonatiszteknek ad eligazítást, lelki útravalót.
Merő véletlen volt, hogy 10 éves koromban a szüleim oda adtak be tanulni. Örökké hálás is vagyok nekik ezért. Hát valóban iskolánk nem arról volt nevezetes, hogy jövendő „katonákat” készítenek fel – tudásbeli, erkölcsi, hittani ismeretekkel.
 
Mindig repülős akartál lenni, már a gimnáziumban is ezt tervezted?
Mindig repülős szerettem volna lenne, ebben bizonyára nagy szerepe lehetett annak, hogy Mátyásföldön a reptérhez közel laktunk, így „testközelben” voltam a repülők varázslatos világához. 16 éves koromban szüleim megdöbbenésére bejelentettem, hogy repülős szeretnék lenne, mire ők igyekeztek lebeszélni. Tisztviselő édesapám azzal érvelt, hogy repülősöknek a Ludovikára kell majd járni, s az oda való bejutást szinte reménytelennek tartotta. Ha repülős nem lehetek, akkor majd orvos leszek – született meg az elhatározás. 1938-ban érettségiztem, utána júliusban a szüleim behívtak, hogy elmeséljék, miszerint a rádióban Horthy Miklós felhívását hallották. A kormányzó arról beszélt, hogy a leépített légierőt újra kell szervezni, s ehhez persze elhivatott, lelkes emberekre van szükség. Persze ezzel nem akartak a repülős pályára rábeszélni, de tudták, mennyire érdekel ez, s azért is mondták el nekem Horthy Miklós felhívását. A legfőbb ellenérvük a repülés veszélyének tudata volt. Ők elmondták ezt, én meg biciklire pattantam és lóhalálban a Reptérre rohantam, ott jelentkeztem. Az őrparancsnok felvilágosított, hogy nem náluk, hanem a Hunyadi utca 13-ban kell majd jelentkezni a Légierő-parancsnokságnál. Mindez tehát szinte rögtön az érettségi után történt.
 
Egyáltalán tudsz még olyanokról, akik a gimziumunkból katonai pályára mentek? Nekem elsőként a valóban hős Tarsay Vilmos neve jut eszembe, és Bárczy János, ez utóbbi – ha jól tudom – szintén repülős volt. Szóval tudsz még másokról is?
Bevallom, a gimnáziumi iskolatársak között soha nem hallottam valakiről is, hogy katonatiszti pályára szándékszik menni. 
 
Mik voltak a kedvenc tantárgyaid? Gondolom a reáltárgyak. Vagy tévedek?
Hát nem a reáltárgyak, hanem a magyar és történelem. Matekből kifejezetten gyönge voltam, ami talán nemcsak az én hibám. Az első három évben ugyanis egy olyan jóságos, elnéző matek tanárt kaptunk Hatvany Ede személyében, aki nem támasztott nagy követelményeket. Emlékszem, ha valaki nem tudott jól felelni, csak ennyit mondott: „Eridjen a pocsolába lakni”. Ez a pocsola szó (a pocsolya helyett) nagyon tetszett nekünk, áldott lelkű tanárunkat el is neveztük Pocsolának. Aztán a három „lanyha” matekos év után megjelent Agárdi Gyula tanár (egyben osztályfőnök), aki nagyon szigorú volt, a követelmények meg nála igen magasak voltak. Az elfecsérelt három gyönge év hiányosságait nem tudtam pótolni, meg talán nem is volt jó érzékem a matekhoz, így igen nehezen boldogultam ebből a tárgyból. 
 
Kik voltak kedvenc tanáraid ? Tudta valaki közülük, hogy katonai pályára készülsz? Hogyan reagáltak erre?
Kedvenc tanárom Bartha György volt, sajnos csak az első két évben tanított minket magyarra, egyben osztályfőnökünk is volt, utána Agárdi Gyula lett az osztályfőnökünk – nagy sajnálatomra. Persze akkor nem hogy a tanáraim, de még én sem voltam biztos, hogy repülői pályára megyek. Ráadásul mi – jövendő repülősök – nem tartottuk magunkat „katonának”, mi egy külön kasztot képviseltünk, büszkék voltunk repülős voltunkra, s mi is persze egyenruhában jártunk.
 
Mennyire hatottok rád, későbbi pályádra az iskolában tanítottak, s főleg a piarista szellemiség?
Mint említettem neked, a véletlennek köszönhető, hogy a piaristákhoz kerültem – hála Istennek! Ott olyan lelki, erkölcsi, világnézeti és tudásbeli útravalót kaptam, mely egész életemre meghatározó volt. Csodálatos isteni adománynak tekintem azt – utólag is.
 
Tartottad-e a kapcsolatot volt tanáraiddal? Milyen mértékű volt benned a hála volt iskolád, tanáraid iránt? Elkísért az életeden végig?
Szívesen tartottam volna velük a kapcsolatot, de rögtön az érettségi után – pontosan: szeptember 20-án – már bevonultam, s Olaszországba kerültem egy évre repülőgép-vezetői kiképzésre. Utána visszajőve a hittan tanáromat: Omach Nándort néha felkerestem, lényegében volt tanáraim közül vele volt a legintenzívebb kapcsolatom. Azért is ragaszkdotam annyira hozzá, mert nagy hatással volt tanítása, szellemisége vallásos lelkületem kialakítására. Ha itthon lett volna az esküvőm, őt kértem volna fel az esketésre, de akkor Ausztriában éltem, s ott (Linzben) is került sor a polgári és egyházi esküvőre. Linzből aztán Bajorországba kerültem, onnan amerikai fogsága, ahonnan aztán sikerült megszöknöm. Életem tehát úgy alakult, hogy külföldre kerülve elveszítettem a szálat volt tanáraimmal, osztálytársaimmal. 
 
És volt gimis osztálytársaiddal tartottad a barátságot? Mikor volt a legutolsó érettségi találkozózott? A régiek közül hányan maradtatok?
Amennyire tudtam, pár barátommal igyekeztem a kapcsolatot ápolni. Már az iskolában is szoros barátság fűzött Horváth Tivadarhoz, a későbbi híres színészhez, akivel egész haláláig tartottam a barátságot. Mindegyik érettségi találkozóra eddig elmentem. A találkozókat mindig úgy szerveztük, hogy a két párhuzamos osztály öregdiákjaival együtt voltunk. Most lenne a 75-ik érettségi találkozónk, de a két osztályból már csak hárman maradtunk, így nincs értelmes egy osztálytalálkozót tartani. Az utolsó érettségi találkozónk a 70-ik volt.
 
Voltál-e már a Piarista Diákszövetség hétfői összejövetelén? Ha nem, biztos nagyon örülnénk ott neked, hogy nemcsak a sajtóból, hanem személyes beszélgetés formájában is jobban megismerjünk. Elvégre a votl piarista diákok között nem hemzsegtek a vitézek… 
Bevallom, tudok a Piarista Diákszövetségről, tagja vagyok, bár a Diákszövetségben eddig nem jártam bent. Rád és a többi öregdiákra bízom, hogy ha van időtök, szervezzetek egy beszélgetést részvételemmel, így remélhetőleg egyszer sikerül felkeresni ott benneteket. Örülnék neki.

Köszönöm a beszélgetést:

Kölcsei Tamás

ANDRÁS A BODOLÓI...

Van annak jó tíz éve, mikor hazajött látogatóba a "disszidens" Verbovszky Péter Amerikából, az ifjúságát keresni. Aztán arra kért, vinnénk el Sátoraljaújhelybe. Az ötvenes években ott végzett valami mezőgazdasági iskolát. Megnézné a várost, megkeresné a régi kollégiumot, az "alma mater"-t. Persze! - mondtuk, annak ellenére, hogy mi nem ismertük ifjúságában Verbovszky Pétert, meg az öregségében is csak mostanában találkoztunk. De ki tudna megtagadni - a magunk korabeliek közül - ilyen kérést? Hiszen mi is, egyre többet foglalkozunk a múlttal, még akkor is, ha az nem volna probléma mentes, mert az ifjúság varázslatos, tele ábránddal, vágyakozással, szeretettel és szerelemmel. No meg hogy az én uram is illetékes a dologban, valaha ő is volt sátoraljaújhelyi diák, a piaristáknál, tíz évesen.
Nem maradhatok ki semmiből, a sofőr én vagyok, megyek tehát én is, viszem a két öregdiákot - keresse meg ki-ki a maga iskoláját - Sátoraljaújhelybe.

A sors, az élet néha olyan különös! Mert Verbovszky Péter iskolája hol máshol is van, mint az egykori piarista kollégium helyén, és hol máshol lakott hajdanán, mint a piarista gimnázium épületében! Míg Péter keresi a folyosókon az egykori dik tablóját, az uram elábrándozik a múlton. Látja magát a kollégium nagy fűtetlen hálójában, az ebédlőben, az örökös rántott leveses reggelinél, majd vonulni kettesével reggelente a prepák felügyelete mellett az iskoláig.

Majd felbukkan egy hatvanöt éves emlék - hogy mik maradnak meg az emberben! - , egy bökvers, egy csúfolódós nóta:

" András a Bodolói,
Ruzsinszkit ő elveszi.
Ha ez megtörténik,
Lesz abból nagy buli!
András a Bodolói!"

Bodolói András "prepa", nyolcadikos nagy diák, Ruzsinszki Évának csapja a szelet. A kollégista kisdiákoknak a hatodikos, hetedikes fiúk tanítják a csúfolódóst, amire azonnal rá kell zendítenuük, ha felbukkan Bodolói.
Annyira mulatságosnak tartjuk a történetet, hogy percek alatt az urammal énekeljük a csúfolódost: András, a Bodolói...
Hogy ez az egész miért jutott most eszembe? Mert nemrég kérelmet nyújtott be az uram, hogy a Diákszövetség tagja kíván lenni. Aztán felmerült, hogy az uramra nem emlékszik a sátoraljaújhelyi piarista diákok közül senki. Hát persze! KI emlékszik egy tízéves kisfiúra majd hetven év után? De aki ismeri ezt a klasszikus nótát, az mind az én uram iskolatársa volt valaha, és az lenne maga a csoda, ha még élne Ruzsinszki meg a Bodolói!

2013.11.28.                                             Márton Béláné Hajnalka

Magas szintű tudományos – biológia, kémia, fizika és történelem – ismeretek tudását, jó kommunikációs készséget igényelt a verseny.

A csapat tagjai: Fülöp Imre, Kovács Dániel, Selmeci Bence 12. A, Kisalbert Ákos 10. A.
Felkészítő tanár: Károlyi Attila.

A kreatív feladat – "Cambridge-től Szegedig, avagy az aszkorbinsav története" című kisfilm – készítésével is első helyezést értek el.
Forgatókönyvet írta és rendezte Kovács Dániel, operatőr, vágó Mészáros Dániel 12. a osztályos tanuló.
Szereplők: Kovács Dániel, Fülöp Imre, Selmeci Bence, Kisalbert Ákos, László Imre, Szabó László és Károlyi Attila tanár úr, Fazekas Gézáné.

http://www.youtube.com/watch?v=xje3HtOl3hE&feature=youtu.be .

A versenyhez kapcsolódott a Szegedi Tudományegyetem professzorainak megismerése, laboratóriumok meglátogatása, tudósok és diákok előadásainak meghallgatása, részvétel a Szent-Györgyi ifjak, diákok, tanárok és mentorok találkozóján.

A Magyar Piarista Diákszövetség nevében is szívből gratulálunk a győzelemhez!

Evangelizáló iskola: a meghívás és befogadás helye címmel tartott a Piarista Rend Magyar Tartománya pedagógiai konferenciát és szaknapot a budapesti Piarista Gimnáziumban 2013. november 15-én.

A rendezvényre több mint 400 résztvevő – szerzetes és civil pedagógus – érkezett a piarista iskolákból és képző intézményekből; nem csupán Magyarországról, hanem Spanyolországból, a baszk és katalán rendtartományból is. A Piarista Pedagógiai Nap immár 15 éves múltra tekint vissza a rend történetében: Kállay Emil atya tartományfőnöksége alatt szervezték a legelső konferenciát, amely eredetileg 3 napos rendezvénynek indult.
Az idei szaknapon az evangelizáció új  útjait keresték a résztvevők. A délelőtt folyamán a spanyolországi piaristák tartottak előadást az evangelizáció különféle modelljeiről. A spanyolországi Emmausz provinciából – amely magában foglalja a korábbi andalúz, baszk és aragon tartományi területeket – ketten érkeztek: Javier Aguirregabiria atya, tartományi asszisztens, aki tartományi és rendi szinten is egyrészt a pasztorális folyamatokkal foglalkozik, másrészt a szerzetesek és világiak együttműködését segíti, továbbá az Itaka-Escolapios nevű alapítvány egyik vezetője, rajta kívül pedig Jon Ander Zarate világi piarista, a bilbaói piarista iskola pasztorális felelőse. A katalán tartományból Jaume Pallarolas provinicális atya, Pere Vilaseca világi munkatárs, a katalán provincia pasztorális részlegének a vezetője és Aniol Noguera, piarista kispap – kalazantíner – aki a diákokkal való iskolai órák utáni pasztorális tevékenységeknek, az ún. Mou-Te foglalkozásoknak a felelőse osztotta meg a helyi tapasztalatokat.

„Vendégeinket arra kértük, hogy felvillantva azt a sajátos egyházi-társadalmi közeget, amelyben az ottani piarista iskolák végzik munkájukat, mutassák be, hogyan kínálják fel az evangélium üzenetét a gyerekeknek és fiataloknak, s hogyan próbálnak olyan közeget és közösséget alakítani, amely segíti a hozzánk tartozók keresztény elkötelezettségét” – mondta el köszöntő beszédében Labancz Zsolt tartományfőnök.
A délutáni program kiscsoportos műhelymunkák formájában folytatódott közel 20 külön teremben. A piarista szerzetesek és pedagógusok mellett ferences, szalézi, bencés rendi előadók és iskolanővérek is részt vettek a csoportmunkában vezetőként (Dejcsics Konrád OSB, P. Frész Timóteus OFM, Hári Ildikó SSSND a teljesség igénye nélkül), személyes tapasztalataikkal színesítve a gyakorlati foglalkozást.

További fényképek megtekinthetők:  http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10152397328432738.1073741835.110914267737&type=1

Jelenits István piarista szerzetes több, mint 50 éve foglalkozik fiatalokkal. Fél évszázados pedagógusi pályafutása alatt tanított gimnáziumban, szakmunkásképzőben, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán oktat. A közelmúltban a visegrádi országokból érkezett 16-25 év közötti keresztény, zsidó ifjaknak beszélt összetartozásuk alapjairól.

- Milyen szándékkal rendezték meg a  visegrádi országok fiataljai találkozóját?
- Évente megrendezik majd ezt az Ifjúsági kongresszust, a következő alkalmak Prágában, Varsóban, Krakkóban lesznek. Itt Budapesten most 60-70 -  különböző felekezethez tartozó - fiatal találkozott. A cél, hogy a jövő generációja egymásra találjon. A kereszténység sokszínű, de a hívő emberek ugyanabba az Istenbe vetik bizalmukat, aki a világot teremtette. Azt reméljük, a rendszeres találkozásokon a fiatalok megtermékenyítik egymás gondolatait, kialakul bennük az összetartozás érzése, vallási és politikai értelemben is.

- Mivel magyarázta a négy ország összetartozását?
- Arra próbáltam felhívni ezeknek az ifjaknak a figyelmét, hogy azok az országok, ahol élnek, mind az I. és a II. világháború áldozatai. Ez közös sorsunk. Ennek tudata szükséges ahhoz, hogy az egymás iránti sértődéseket, fájdalmakat gyógyítsuk. Ne ellenséges képet fessen a szomszédos országok egyike a másikról, hanem mindnyájan a megértést keressük. Ezek feldolgozásában pedig a kereszténység is segít. Segít abban, hogy képesek legyünk meghaladni önmagunkat, és ne sérelmi politikát folytassunk egymással szemben, hanem együtt keressük a megoldást a problémákra. A múltunk elemzése fontos a közös jövőhöz. Ennek reményét fogalmaztuk meg, így mentek haza, és bízom benne, hogy legközelebb, mikor jönnek, már megtöltik a Parlamentet.

- Hogyan lehet a jövő nemzedékének átadni a múlt tapasztalatait?
- A mai fiatalok nem élték át a II. világháborút, de mi öregek igen. Ők úgy nőttek fel az Európai Unióban, hogy nem láttak háborút, legfeljebb hallottak róla távoli országokból, ami azért szintén aggasztó. A fenyegetés tehát számukra is érzékelhető. Ma olyan háborútól tarthatunk, ami már meghaladhatatlan. Ha ez bekövetkezik, már nem lehet újra építeni a hidakat, házakat, a romok között újrakezdeni az életet, mert elpusztul a világ. Ez tehát a fiatalok öröksége is, amit ha nem is tapasztalták meg, nekünk emlékeztetnünk kell rá őket. Ez a 4 ország egyaránt a Szovjetunió elnyomása alatt állt, ennek emléke rajtuk is rajtuk maradt, hiszen ez a múlt ma is átitatja ember és ember viszonyát. A szovjet csapatok kivonultak, de a nyomaikat itt hagyták, és mi itt maradtunk a sejtjeinkbe ivódott félelemmel, önzéssel, az árulókkal és a maguk irháját mentőkkel. A szocializmus, kommunizmus önzésre nevelt. Erről is le kéne szoknunk. Az elnyomók kivonulására nem készültünk fel, készületlenül ért bennünket a felelősség a lelki-szellemi szabadságra, a sorsunkról való döntésre, a szavazásra is. Ezért van az, hogy még ma is a megtévesztő kampányokkal manipulálhatnak, mert demokráciából nincs magas iskolázottságunk. A visegrádi országoknak az EU-hoz való viszonyukat és egymással való kapcsolatukat is tisztázni kell. Összetartozásunkat gazdasági, politikai és vallási szinten egyaránt összefogva megerősíteni. Nem hagyhatjuk, hogy egy önző csoport érdekei határozzák meg a közös jövőnket.

- A nemzedékek közötti kapcsolat nagyon meggyengült a mai világban.
- Felgyorsult a világ, és a vak fejlődés sok veszélyt hozott. A nagyszülők maflának érzik magukat a fiatalok között. A családon belül minimális az együtt töltött idő. Egy ilyen világban még fontosabb, hogy tudjunk gondolkodni, és ne csak a reklámok, a propaganda döntsék el szavazatunkat, állásfoglalásunkat. Ahogyan egy családban sem felejthetjük el egymást, így van ez a múlt tapasztalataival is. Van, amit csak a nagyapjától tanulhat meg az ember. A hitünk értékes ebből a szempontból is. Képessé tesz bennünket arra, hogy egymás megértéséből jó fakadjon. Valahogy úgy, ahogy a kovász elvegyül a lisztben. Nem támad ellene, csak csöndesen mozgósítja. A közös hit nem csak öröklött, féltett kincs, de arra való, hogy éljünk szerinte, belőle.

- Több, mint fél évszázad gyakorlattal a katedrán mit gondol a távképzés lehetőségéről?
- Nem helyeslem. Az oktatás személyes kapcsolaton alapul. Ez az utolsó menedékünk, hogy találkozunk azokkal, akik a nyomunkba lépnek. Nem árt, ha valaki utazik az egyetemre, mert az alatt is gondolkodik. Ha az embert meg akarják takarítani, hülyeséget csinálnak. Az információk befogadására, feldolgozására időre van szükség. El kell menni az iskolába, aztán hazasétálni, ebédelni, vacsorázni, és másnap újra találkozunk. Különben elvész az emberi mélység.

- Hogyan lehetne mégis hatékonyabban nevelni?
Az oktatásnak sokszínűnek kell lenni, a gyerekek sem egyformák. Az esélyegyenlőség sem azt jelenti, hogy a futóversenyen mindenki ugyanolyan méretű cipőben fut, hanem azt, hogy a végén ugyanoda jut. Az egyik a szerpentinen megy, a másik meg hadd kapaszkodjon a meredeken, ha zseniális. Erre jobban oda kell figyelni! A pedagógusnak utat kell mutatni a diákoknak. Van, aki 15 évesen nem akar tovább tanulni, szívesebben gyalul, kalapál. Az ilyen fiatalt rá kell vezetni, hogy végezzen el egy mesterséget adó iskolát, és közben talán megnyílik az érdeklődése, és belátja, hogy neki is szüksége van a helyesírásra, a matematikára, ha másért nem, hát azért, hogy kitöltse a számlát vagy tudja, mennyi deszka kell egy bútorhoz. Az oktatásnak, a tanárnak a feladata az embereket elsegíteni, hogy végül ugyanoda érjenek. Ehhez azonban a sokféleség felismerése és tisztelete kell.

Forrás: Helyi Téma (Fodor Erika)

Akárcsak a korábbi években, idén is megnyílnak a nagykárolyi piarista nővérek által működtetett gyermekotthon kapui, hogy a segítő szándékkal érkező, nyitott és érdeklődő vendégek bepillantást nyerhessenek az ott élők mindennapjaiba.
A hagyományoknak megfelelően, kapcsolódva az adventi időszakhoz, illetve a közelgő karácsonyi ünnepekhez, a gyermekek és segítőik által készített ajándéktárgyakat is vásárolhatnak a látogatók. A nővérek munkáját évente nagy érdeklődés övezi, mint mondják, a segítő szándék szerencsére nem csak ünnepek idején, hanem az év többi részében is érzékelhető. Az idei nyílt napokra december 1-2. között kerül sor.

Kezdetét vette a Celestina-év - a piarista nővérek beszámolója

Boldog Celestina Donati születésének 165. évfordulóján, október utolsó szombatján az alapítóanya szobájában gyűltünk össze mi, Piarista Nővérek, hogy ott kezdjük meg a jubileumi évet, ahol egy szent hivatása és vele együtt a mi hivatásunk is kibontakozásnak indult.
A Generális anya köszöntötte a Kongregáció szerzetesházaiból érkezett és az alapítóanya ágya körül megilletődve álló nővéreket. Ebben a szobában, ahol Celestina anya élt, őrzik az általa használt tárgyakat, levelezését és lelki írásait, szentek ereklyéit, amelyeket ő gyűjtött nagy szeretettel. Ezek a dolgok jelzik, hogy itt egy Istennek szentelt életű ember élt; és az az élő valóság, mely ezeket a tárgyakat ma is körbe veszi, mutatja ennek az életnek a mélységét, valódi gazdagságát.
A jubileumi év alkalmából született közös imádságban, amellyel az ünnepi események első fejezete lezárult, találkoztak és voltak jelen egyszerre az alapítóanya és az indulás nehézségeit vele végigjáró nővértársai, az időben ő utánuk következő szerzetesnők, valamint mindazok, akik most is, három földrészen élik meg a nehézsorsú gyermekekről való gondoskodásban piarista szerzetesnői hivatásukat.
Ezután kezdődött a San Giuliano-templomban a jubileumi évet megnyitó szentmise, ahol az ünneplő közösség tovább gazdagodott gyermekeinkkel, az iskoláinkat, gyermekotthonainkat támogató jó barátokkal, baráti családokkal, akikből ünnepi kórus kovácsolódott. A Piarista atyák testvéri jelenléte tette teljessé az ünnepet; Mateusz Pindelski SP főcelebránsként vezette a szentmisét és mondta a prédikációt, aki a Piarista Rend közép-európai ügyekért felelős generális-asszisztense.
A szentmisében Istentől kapott hivatásunkért való hálánkat, az Ő mindenkori segítségébe vetett reményünket tettük az oltárra. A Generális anya meggyújtotta a Clestina-év lángját, mely azóta is fényével kíséri a mindennapi szentségimádást ebben a templomban. A hit és az Istenbe vetett bizalom valósága erősítette meg az ünnepi gyertya fényében jelenlévő közösséget azáltal, hogy az oltár elé lépve három fiatal nővér újította meg első fogadalmát. Végül minden rendház képviselője egy-egy olajlámpást kapott, hogy a jubileumi évben ott világítson templomainkban, és ezáltal erősítse, bátorítsa bennünk a tudatot, hogy egy közösséghez tartozunk: szent közösségben vagyunk Istennel és egymással.
A napot agapéval zártuk, és a várakozás izgalmával, mert másnap kanyargós hegyi utakon Marradiba igyekeztünk, abba a toszkán kisvárosba, amely Celestina anya szülőhelye. Még párás, ködös volt az idő, amikor a meredek hegyoldalba épült falvak mellett vonult el zarándokló kocsisorunk. A szentmisét már Marradiban ünnepeltük, ahova először vittük el a jubileumi év olajlámpását. Szentmise után csak egy keveset kellett sétálnunk a már őszi napfényben fürdő városka girbe-gurba utcáin, hogy a Celestina Donati utcában megtaláljuk a boldog alapító szülőházát.

forrás: piarista.hu

1. 2014. június 10-14 között szervezzük meg a szeptemberről elhalasztott tanulmányutat az Alsó-Ausztriai várak, kolostorok és városok megtekintésére a Waldviertelbe.
Útvonal: Lilienfeld-Melk-Weitra-Zwettl-Rapottenstein-Pöggstall-Geras-Riegersburg-Raabs-Heidrichenstein-Gmünd-Altenburg-Eggenberg-Rosenburg-Grafenegg.
A tanulmányút költsége 200 EURO + 12.000 Ft (Busz, szállás félpanzióval)
Jelentkezés: Csapody Gézánál a hétfői klubnapokon 100 EURRO előleg egyidejű befizetésével.

2. Egynapos tanulmányutat tervezünk a komáromi erődrendszer megtekintésére. (ősszel)

3. Egynapos tanulmányutat tervezünk Békéscsaba, és Gyula nevezetességeinek megtekintésére 2014. május 10-én, szombaton.
Költség:7.500 Ft (Buszköltség, belépőjegyek), mely összeg jelentkezéskor fizetendő.

4. 2014. szeptember 9-13 között tanulmányutat szervezünk a Partium, Mezőség, Kalotaszeg, Kincses Kolozsvár és környékének megtekintésére.
Költség: 56.000 Ft, amely összeg tartalmazza a szállás, félpanziós ellátás, a belépők, és a busz költségeit.

Jelentkezés Csapody Gézánál a hétfői klubnapolon 30.000,- Ft előleg egyidejű befizetésével.
 

SIBALSZKY ZOLTÁN KÖSZÖNTŐJE:
Kedves Tibor!

Mivel, sajnos nem tudtam ott lenni az ünnepi megemlékezésen, ezúton küldöm jókívánságaimat 80.születésnapodra.
Régebbi találkozásaink után a Diákszövetségben, és annak tanulmányútjain kerültünk közelebbi barátságba. Ezúton szeretném én is megköszönni ottani tevékenységedet, és különösen a tanulmányutakon végzett lelki vezetői szolgálataidat, amelyek mindig bensőségesebbé tették ezeket az utakat.
További sikeres és boldog éveket kívánok, hiszen a 80. szép szám, de még azon túl is sok hasznos és sikeres évre van lehetőség!

Őszinte barátsággal

Dr. Sibalszky Zoltán

MAROSI JÓZSEF ÉS CSALÁDJA KÖSZÖNTŐJE:

Borián Tibor igazgató és karnagy úr, Tibor atya 80. születésnapja alkalmából szeretnék a kimagaslóan eredményes életpálya méltatásához néhány gondolattal hozzájárulni.

Borián Tibor atya, mint valamikori iskolatársam igazgatóként és karnagyként is fontos szerepet töltött be családom életében. Két fiam igazgatósága alatt járt a budapesti Piarista Gimnáziumba, én több mint 15 évet töltöttem el a vezetése alatt működő Sík Sándor Kamarakórusban.
Gyermekeim szívesen gondolnak vissza a gimnáziumi évekre. Igazgató úr következetes vezetői, irányító munkája megteremtette a feltételeket a kiváló oktató-nevelő tevékenységhez. Az iskola eredményesen készítette fel tanulóit a továbbtanulásra. Bizonyítják ezt a magas egyetemi felvételi számok. Fiaim sikeresen szereztek közgazdász, ill. építőmérnöki oklevelet, és végzettségüknek megfelelő munkakörben megbecsült szakemberként dolgoznak. Ehhez gimnáziumi eredményes tanulmányaik nagy mértékben hozzásegítették őket.
Énekesi működésemben nagy örömet és megtiszteltetést jelentett számomra olyan kórusban énekelni, amely karnagy úr kiváló zenei irányító munkájával ismert és elismert együttessé fejlődött. A templomi szolgálatokon és fellépéseken a Musica sacra jeles alkotói: J. S. Bach, W.  A. Mozart, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Halmos László, Farkas Ferenc és további neves szerzők művei szólaltak meg.
Borián Tibor karnagy úr vezetésével a kórus művészeti teljesítménye olyan mértékben fejlődött, hogy egyre inkább nagyobb feladatokra vált képessé. Ez számszerűségekben is megmutatkozott, azzal, hogy a kórus repertoárja mintegy 80 szerző több mint 200 művére terjedt ki.
A karnagy úr jó kapcsolatokat alakított ki zeneszerzőkkel, pl. Farkas Ferenccel, Csemiczky Miklóssal, neves előadóművészekkel, pl. Molnár András operaénekessel, Hegedűs Endre és Katalin zongoraművészekkel. Kiemelkedő szakmai felkészültsége megmutatkozik a liturgia magas szintű ismeretében, a hozzávaló alkalmas művek kiválasztásában, azok betanításába és begyakoroltatásában.
Feltétlen ki kell még emelni Tibor atya közösségépítő, barátságformáló tehetségét. A kórust mint egy nagy családot kezelte, tartotta össze. Mindez megmutatkozott mind a próbákon, mind a fellépéseken, de a baráti összejöveteleken, névnapok, születésnapok megünneplésén egyaránt
Borián Tibor atyának, Isten áldásával hosszú, továbbra is tevékeny, boldog életet kívánunk, jó egészségben!

Marosi József és családja

Tisztelt Kegyes Atyák, kedves Tanár urak!

Talán értesültettek már Édesapám, Perczel Dénes hosszan tartó betegségéről, majd a  hírről, hogy múlt vasárnap délelőtt visszaadta lelkét Urunknak. Köszönöm a Rend részéről a megható sorokat, a részvétnyilvánító levelet. Nagyon jól esett hogy gyászunkban támaszt kaphattunk Alma Materünktől.
Mellékelve küldöm a gyászjelentés elektronikus példányát.
Ha volna rá mód és alkalom, akkor kérem hogy gondoljatok Rá, imádkozzatok érte.

Hálás tisztelettel:
Perczel András, Gábor és Tamás