2013. augusztus 17. - V. évfolyam 7. szám

 

Meghívó ünnepi szentmisére

Kalazanci Szent József rendalapítónk ünnepe alkalmából szentmisét mutatunk be 2013. augusztus 25-én 17 órakor a Duna-parti Piarista Kápolnában.

Minden diákunkat, öregdiákunkat és barátunkat szeretettel várjuk a közös ünneplésre!


Meghívó Szentmisére és Szent Jobb körmenetre - 2013. augusztus 20. 17 óra

Szent István király ünnepe - 2013. augusztus 20., 17 óra

Az ünnepi Szentmisén és körmeneten résztvevők 16:30 előtt találkoznak a Bajcsy Zsilinszky út és Szent István tér sarkán, a Posta előtt, ahol átvehetik egyéni belépőjüket.

Várunk minden kedves piarista öregdiákot és családtagjaikat, legyünk együtt minél többen!


Tíz éve hunyt el Kincs Lajos piarista atya, október 8-án pedig 100 éves lenne

Kedves Piarista Öregdiákok, Kedves Piarista Atyák!

Ezúton kérünk Titeket, hogy akik ismertétek, szerettétek, tanítványai, rendtársai, barátai voltatok az augusztus 28-án 10 éve elhunyt Kincs Lajos piarista atyának, ha van kedvetek írjatok megemlékezést róla, vessétek papírra egy vele kapcsolatos kedves történeteteket, emléketeket, hogy az a Diákszövetség következő, augusztusi Hírlevelében megjelenhessen. Aki rendelkezik fotóval róla, azt is elküldheti emailben. Beküldési határidő: 2013. augusztus 21.
Email cím: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu

Augusztus végi Hírlevél számunkban szeretnénk Kincs atyáról megemlékezni, aki 10 éve, 2003. augusztus 28-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Két jubileum is van ugyanakkor 2013-ban Kincs atyát illetően, ugyanis 2013. október 8-án lenne 100 éves.
100. születésnapja és halála 10 éves évfordulója alkalmából sírjánál az Új Köztemetőben megemlékezést is szeretnénk tartani. Várjuk, szívesen vesszük mindazok jelentkezését, akik a megemlékezés szervezésében részt vennének, illetve az időpont egyeztetése érdekében várjuk azok jelentkezését is, akik szívesen jelen lennének.


Több mint 200 fiatal vett részt a PYM-en Kecskeméten

Több mint kétszáz fiatal vett részt a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozón, melynek középpontjában a piarista lelkiség és a különböző nemzetek közötti kapcsolatok erősítése állt.

2013. július 15-21. között ezúttal Kecskemét adott otthont a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozónak (Piarist Youth Meeting, PYM), melyen öt ország fiataljai vettek részt. A 16-21 év közötti fiatalokat megszólító találkozón a résztvevőknek lehetőségük nyílt az Istennel való kapcsolatuk elmélyítésére, barátságok kialakítására és ápolására. Ezen felül megismerhették egymás kultúráját, az egyes nemzetekben rejlő különbségeket, ugyanakkor megerősödhettek közös hitükben.

A lelkiségi programok és kiscsoportos foglalkozások mellett városismereti vetélkedő, sportversenyek, közös éneklések és koncertek, esti mulatságok, valamint kirándulások színesítették a palettát. A fiatalok ellátogattak a fővárosba, ahol megtekintették a Parlamentet és a Szent Koronát, ill. olasz nyelvű szentmisén is részt vettek a Mátyás templomban. Utolsó előtti nap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban jártak, ahol a Feszty-körképet is megcsodálták. A Szeged MA riporterei ott beszélgettek a  szervezőkkel, résztvevőkkel, kiknek összefoglalóját az alábbiakban közöljük.
A „Maradj mellettem!” mottóval fémjelzett találkozóról Németh Gábor SP elmondta, egy olasz eredetű fokoláré ének refrénjében található ez a sor, amit jelmondatul választottak. „Ez egy vidám, gitárral kísérhető ének, az eredeti olasz mellett megtaláltuk a magyar és lengyel verziót is, így mindannyian tudjuk közösen énekelni. A ‘maradj mellettem’ gondolat szövi át a találkozót, erről beszélgetünk, erről elmélkedünk a találkozó során” – fogalmazott a piarista szerzetes tanár.
Hozzátette, minden nap szentmisén vesznek részt a fiatalokkal együtt, fontosnak tartják, hogy együtt, közösen éljék meg a hitüket. Megtudtuk, a szentmiséket minden nap más nyelven tartják, a pénteki nap például a lengyeleké volt, de az imádságokat is tolmácsolják a többi nyelvre.  A találkozóra Olaszországból, Lengyelországból, Szlovákiából és Erdélyből érkeztek fiatalok, a legtöbben a magyarok és az lengyelek vannak, e két nemzetet 90-90 fő képviselte.

Közelebb kerülni Istenhez
Béres Péter animátor elmondta, idegen nyelvi beszélgetéseken is voltak, neki lengyelekkel, olaszokkal és magyarokkal vegyesen kellett játszania. Kecskeméten és Budapesten egyaránt városnézést tartottak vetélkedővel egybekötve, s Péternek ez utóbbi program tetszett a legjobban, az hogy ő kalauzolhatta végig a találkozó résztvevőit Pest belvárosában. Soós Ritahozzátette, kirándultak a csalánosi parkerdőben, neki az ott rendezett tizennégy állomásos vetélkedő nyerte el legjobban a tetszését. Mindkét magyar fiatal részt vett már piarista találkozón Krakkóban. „Egy ilyen találkozó abból a szempontból is jó, hogy gyakorolhatom a nyelvtudásomat, másrészt számtalan új ismerőst szerezhetek” – fogalmazott Béres Péter. Rita számára a szentmisék kiemelten fontosak, érdekes számára, hogy milyen különbségek vannak. Megtudtuk, az olaszok felállnak és tapsolva énekelnek, ami a kecskeméti fiatal számára felejthetetlen élményt jelentett.
„Nagy élmény megosztani a keresztény életet és hitet más fiatalokkal is. Egyedülálló volt számomra a Csörömpölők együttesműsora is az iskola udvarán, így jobban megismerhettem a magyar kultúrát” – fogalmazott Omar Vincentin. Az olasz fiatalember Ferenc pápa azon gondolatait tartja nagyon fontosnak, mely szerint a hitet meg kell osztani másokkal, és ezen a találkozón erre is mód nyílott.
Nicola Negronak a vegyes nemzetiségű kiscsoportos foglalkozások tetszettek, amelyek kiváló alkalmat biztosítottak arra, hogy jobban megismerjék egymást. „Lelkileg sokat gazdagodtam azáltal is, hogy a különböző országokban élők hitét megismerhettem, úgy érzem, még közelebb kerültünk Istenhez” – erről már Chiara Fornasa nyilatkozott a szegedi portálnak.
Poznańból érkezett Piotr Pawlak, aki jelentős rendezvénynek tartja a PYM-et, s nagyon örül annak, hogy Magyarországra jöhetett a találkozóra. „Nagyon fontos számomra, hogy közelebb kerülhettem Istenhez, és különösen jó érzés megismerkedni más emberekkel, illetve jó tudni, hogy velünk együtt van az Isten” – fogalmazott a lengyel fiatal.


Nemzetközi kongresszus lesz a kalazanciusi lelkiségről

A kongresszus Kolumbiában, Bogotában lesz, 2014. április 22 és 26 között.
Kegyelmi eseményként, a Lélek ajándékaként szeretnénk megélni ezt a kongresszust. Kiváló lelki felkészülést nyújthat a 2017-es jubileumi évre, amikor ugyanis a piarista rend szerzetesi kongregációként való megszületését, valamint Kalazanci Szent József szentté avatásának kétszázötvenedik évfordulóját ünnepeljük.
A kongresszus témája szorosan kapcsolódik a piarista rend revitalizációjának folyamatához. Kalazancius lelkiségének mélyebb megismerése ugyanis azt jelenti, hogy iszunk a rend és a piarista testvériség karizmatikus forrásából, és tudatosítjuk egyházhoz tartozásunkat, hiszen kalazanciusi családként egyedül az egyházon belül ismerhetünk magunkra.

A Generálisi Kongregáció kinevezett két bizottságot a kongresszus megszervezésére, egy tudományos és egy logisztikai bizottságot. A tudományos bizottság tagjai a következő piaristák: Alejandro Solórzano (az egész kongresszus koordinátora), Fernando Guillén, Miguel Giráldez és Gerardo Leyva. A logisztikáért felelősek: a kongresszus koordinátora és Vicente Climent, a Názáret Provincia kongregációja pedig segíti munkájukat.
A generális atya ezt írja: „A kalazanciusi lelkiség identitásunk középpontja. Azt módot foglalja magában, ahogyan Kalazancius felfogta hivatását és elindította a piarista rendet. Ez a kalazanciusi lelkiség a rend revitalizációjának kulcsa és motorja. Az a feladatunk, hogy sokféleképpen elmélyedjünk benne, s ez a kongresszus az egyik legjobb lehetőség. Már mostantól örömhírként fogadjuk!" 


Megújul a kolozsvári piarista templom 164 éves orgonája

Százhatvannégy esztendő pora a sípsorokon
Novemberig megújul a piarista templom 164 éves orgonája. Júliusban a hangszer több részét elszállították, augusztusban a teljes orgonát lebontják. A restaurálást Barbara Dutli orgonaépítő, tanár és Ferdinant Stemmer orgonaépítő mester vezetésével a szászhermányi COT orgonaépítő műhelyben végzik.
Az Egyetem utcai piarista templom orgonája egykor Kolozsvár legmodernebbje volt, és több mint 160 éve hűségesen szolgálja a szakrális zenét. Az idők folyamán talán kissé vesztett ragyogásából, ám lelke és művészi értéke még mindig teljességében benne rejlik. Kovács Sándor főesperes-plébános gondoskodása által az év végére felújítják. A költségek fedezésében fontos szerepet vállalt a Romániai Orgonákért Svájci Alapítvány (Schweizerische Stiftung für Orgeln in Rumänien).
Az orgonát 1849. június 10-én szentelték fel. Tervezője Ruzitska György. Építője és kivitelezője a brassói Heinrich Anton Maywald, aki 1836-ban érkezett Erdélybe, hogy a brassói Fekete templom orgonájának építésénél munkálkodjon a nagy hírűCarl August Buchholz irányításával. A brassói hangszer teljes restaurálását is ugyanaz a szászhermányi csapat végezte 1997–2001 között.

Július elején lebontották a második manuál sípsorait az állapot pontos felmérése és a következő lépések előkészítése érdekében. Négy regisztert elszállítottak. A hangszer külalakjának megőrzése érdekében a fronton levő sípokat felfüggesztve helyben hagyták. A sípsorok kiemelése után hozzáfértek a tengelydeszkához, amely a traktúra fontos eleme, s egészen a játszóasztalig ezeket is mind felcímkézve elszállították. A hangszer belső állapota és a porréteg azt sejteti, hogy átadása óta az orgonát sohasem tisztították ki alaposan. A szélládák különlegességét a csúszkalécek kónikus dőlésszöge, a rugóval biztosított tömítettség adja – e nagyszerű megoldást magas költségei miatt sajnos kevés orgonaépítő alkalmazta. A lerakódott gyertyafüst és por a szelepek teljes elfeketedését okozta. A faelemeken nincs szuvasodás, a jó minőségű tölgyfának köszönhetően. Minden síp eredeti állapotában megőrződött, 2-3 kivételével, illetve az orgona homlokzati sípjain kívül, melyek valószínűleg valamelyik világháborúnak estek áldozatul. A fémsípok felső szegélye sok helyen károsodott a szakszerűtlen hangolás miatt. A restaurálási munkálatok legnagyobb kihívása a bonyolult mechanikus traktúra struktúrájának javítása, amely a karzat padlózatába van rejtve a szélládától az orgonaszekrényen keresztül a játszóasztalig. A traktúra javítása könnyebbé teszi majd az orgonajátékot, ami jelenleg komoly erőfeszítést igényel.

Augusztusban a teljes orgonát lebontják.

A piarista templom orgonájának javítási költségeit nagy részben a Szent Mihály-plébánia, és a svájci orgonajavítási alap fedezi, viszont ez még mindig csak egy szerény hányada az összértéknek.
A munkálatok befejezésére szeretettel kérjük adakozásra mindazokat, akik tehetik. Adományokat a plébánia irodájában (Főtér 16. szám) fogadnak el vagy a következő számlaszámokon: IBAN: RO86 RZBR 0000 0600 1178 1241 – euróban, RZBR ROBU IBAN: RO38 RZBR 0000 0600 1147 0250 – lejben, „Orgonajavitas Piarista templom” megjegyzéssel.

forrás: Szabadság, Potyó István


A Katolikus Karitász felhívása

Van szabadidőd, de nem tudod hogy töltsd el hasznosan? Tennél másokért, csak nem tudod hol kezd el?

Gyere el augusztus 18-án a Magyar Szentek Templomába és ismerd meg a "2880 óra" projektet, amely számos lehetőséget kínál önkéntes munka végzésére!

Csatlakozz hozzánk és segíts másokon!

Várunk 13 órától a templom kertjében!


Magyarország első állami árvaházára emlékeztek Tallóson

Emléktáblát avattak 2013. június 14-én délelőtt a Pozsony megyei Tallóson (szlovákul Tomášikovo) az egykori Esterházy-kastély előkertjében, abból az alkalomból, hogy 250 évvel ezelőtt ebben az épületben nyílt meg Magyarország első állami árvaháza, amelyet tizenhat éven át, 1766-tól 1782-ig piarista szerzetesek vezettek. A tábla készíttetője és az ünnepség szervezője Puss Sándor szlovákiai magyar jezsuita volt, aki évek óta rendez nyári gyerektáborokat Tallóson, a Kis-Duna mellett.

A családias hangulatú ünnepségen a polgármester köszöntője után Ruppert József piarista mondott beszédet, majd Gyágyor József helytörténész mutatta be az épület múltját. Az árvaházat Mária Terézia királynő és Esterházy Ferenc magyar udvari kancellár alapították 1763-ban, és erre a célra Esterházy saját kastélyát ajánlotta föl. Az intézetet 1766-tól piarista szerzetesek vezetésére bízták. 1773-ig piarista volt az igazgató, a lelki vezető (egyben az elemi iskola vezetője) és a geometria tanára. Később a rendtagok száma csökkent, míg 1782-ben az utolsó piarista is elhagyta az intézményt, amelyet időközben Szencre, majd Pozsonyba, végül Győrbe helyeztek, ahol 1809-ben megszűnt. A kastélyban jelenleg szlovák állami kisegítő iskola működik. Az épület sajnos elég rossz állapotban van, felújításra szorulna, de a kastélypark hatalmas és különleges fái máig biztosítják a festői környezetet. Az elkészült kétnyelvű emléktábla sajnos még nem kapott hivatalos engedélyt, így fölhelyezése az épület falára csak később fog megtörténni.

A megemlékezés délután Galánta mellett, a Kaskady konferenciaközpontban folytatódott, ahol pedagógiai tudományos konferenciát tartottak „Gondoskodás az elhagyott gyerekekről – múlt és jelen” címmel. Ennek megfelelően az előadások részben a gyermekvédelem helyi múltját, részben annak mai helyzetét járták körül. Jelenits István a piarista iskolák pedagógiájáról beszélt, Koltai András levéltáros a piaristák által működtetett 18. századi árvaházakról, Horváth Veronika pedig Magyarország második, Nagyszombatban alapított kisdedóvó intézetéről. Jana Levická a szlovák gyermekvédelem helyzetét, Eva Martinkovičová és Bíró Árpádné pedig az általuk vezetett intézményeket mutatták be.


Beszélgetés dr Forbáth Péterrel, a Kanadába szakadt orvosprofesszorral, a debreceni volt piarista diákkal

A Debreceni Diákszövetség tagozatának életéről alig tudunk valamit, annál is inkább, mivel a Debrecenben érettségizettek többsége már nem él, ill. beteg. Csak páran képviselik a tagozatukat. Ezért is érdekes a Kanadában élő neves orvossal, Dr. Forbáth Péterrel készült „interjú” tartalmas életéről, meg persze gimnáziumi emlékeiről.

Bemutatkozás
Kezdeném azzal, hogy aktívan részt veszek az Amerikai Magyar Orvosszövetségben (HMAA Hungarian Med.Association of America). Enek immár 44 éve. 2000-2002 közt elnöke is voltam a Szövetségnek, azóta igazgatósági tagja vagyok. A Szövetségnek van egy magyarországi tagozata („chapter”), amelyik most már 5. éve Magyarországon tart ülést. Idén Balatonfüreden. Az ottani elnök Dr. Cathy László, aktív tagjai pedig: Dr. Tárnoki  Ádám és Dávid ikertestvérek.  Az 2013. évi füredi ülésen előadás tartására is megkértek, amit bevezetőnek szánnak a kardiológiai szekcióra. A címet én választottam. Az előadásom arról fog szólni, hogy milyen volt az én koromban a kardiológia. Egyébként utolsó túlélő tagja vagyok annak a csoportnak, amelyik a kardiológiát elsőként elkezdte a vasfüggöny mögött 1949-ben a II sz. Gyermekklinikán.

Sikeres pályádon mit jelentett a „piarista múlt”?  Miért jártál a piaristákhoz?
Legjobb tudomásom szerint szüleim is azt akarták, meg én is. Hogy miért? A gimnázium talán a legjobb középiskola volt akkor Debrecenben. A híres református gimnázium és a piarista gimnázium között vetélkedés volt, de ennek jó értelmében. Az iskolát szerettem, jó tanuló voltam (kitűnően érettségiztem).

Kik voltak a tanáraid?
Tanárim voltak Pogány János, Meggyes J. Igazgatóink: Karl J. és Bátori J. voltak. Osztályfőnököm a felső négy osztályban Vass Péter volt, aki nekünk latint-magyart tanított. Bár hosszú ideig azt hittem, hogy a magyar nyelv- és irodalom tanítása volt a legkiemelkedőbb, de a latin tanításban is ragyogó volt. Most, 88 éves koromban, önkéntesen az itteni, kanadai egyetem egy középkori kutatatásában a latin angol egyház-dokumentumokon dolgozom. Ez is mutatja, hogy milyen magas szintű volt iskolánkban a latin tanítás.

Mely tanárok hatottak rád legjobban?
Három tanáromnak volt legnagyobb hatása rám. Vass P. aki hihetetlenül erős „stimuláláló” hatással votl rám. Emlékszem, 70 évvel ezelőtt (!) Faludi Villon fordításait olvasta nekünk. És milyen csodálatos volt Faludit 40 evvel később itt megismerni és vele erről beszélni. Vass P-el hosszú időn át tartottam a kapcsolatot. Elküldte saját Sík-Schütz imakönyvét, melynek igen örültem, minthogy az enyém eltűnt a zűrzavarban.  Ott voltam a budapesti temetésén.
Pintér M-al is komoly kapcsolatom volt, noha a matematika nem volt kedvenc tárgyam (bár jó voltam benne). Amikor kikerült a tanár úr Buffalo-ba, többször találkoztunk, s ott voltam aranymiséjén is. Jellemző magas szellemi szintjéről, hogy komoly tudományos kérdéseimről is beszélgettünk. Talán legkevésbé ismert Kiss János, aki görög tanárom volt (a felső osztályban önkéntesen görögös voltam). Ő gazdagította bennem a klasszikus kultúra iránti szeretetet. Hogy ez mennyire így volt, görögből nem kellett érettségiznem, de én önként leérettségiztem. Sajnos neki nem adatott meg, hogy lássa Görögországot. Vele sok mindenről beszélgettem, már azután,  hogy az én idekerülésem előtt  többször jártam Görögországban. Párszor meglátogattam a tanár urat kabai plébánossága alatt, ott, és később pedig Kecskeméten. Valahogy ő személyesítette meg nekem a piarista egyszerűséget és keresztény szeretetet.

Jó hallani a tanáraidról való szép megemlékezést
A pár kedvenc tanáromról megemlékezve nem jelenti azt, hogy mások nem formáltak volna engem. A többi tanáraimra is csak szeretettel tudok gondolni. A hatvani száműzetés alatt Sztankay Csaba barátommal felkerestük őt. Egyébként említett barátom osztálytársam volt, ma is legjobb barátom, s Frankfurtban él nyugdíjas sebészként.  Az akkori osztály igen összetartó volt. Ötévenként mindig találkoztunk. Ma az 52-es létszámú osztályból már csak heten élünk. Találkozni szoktam Debrecenben Dr. Balogh Bélával, és természetesen mély barátság áll  fenn Sztankay Csabával. Idén lenne a 70-éves érettségi találkozónk, de úgy néz ki csak egyedul en vagyok „mozgas-kepes”,  megpróbálok mindenkivel (akik még maradtak…) találkozni. Különben  levélben tartjuk a kapcsolatot, és majd eldől, hogy mi lesz augusztusban.

Mit adott neked az iskola?
Mindent,  amit egy iskola csak adni tud, és amellett egy oktató-tanítói, nevelő  lelkületet,  ami mindig végig kísért. Soha nem lehetek elég hálás tanáraimnak  azért,  amit kaptam tőlük tudásban, lelki síkon. Egy ilyen csodálatosan gazdag iskolai múlttal Isten jóvoltából családi életemben is boldogság kísért, ragyogó képességű és lelkületű családom szeretetétől övezve.

Kezdettől fogva orvos akartál lenni?
Annak ellenére, hogy  elsősorban nem  természettudományos volt az érdeklődésem, orvos-édesapám orvosnak szánt, és én az akartam lenni. Az egyetemet az akkori zűrzavarban, hányattatások mellett Debrecenban – Budapesten – Marosvásárhelyen végül ismét Budapesten jártam egyetemre. Egyike vagyok az 1943-as évfolyam első hetes csoportjának, 1949. február 19-én meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen avattak. A kommunisták a Pázmány-szobrot már ponyvával letakarták, de mi a fényképezéskor elhúztuk onnan a ponyvát.

Hol kezdtél dolgozni?
A Gyermekklinikára kerültem, ahol akkor Petényi Géza volt a professzor, benne egy csodálatos embert ismerhettem meg.. Az osztályos főnök Fonó Renée volt, akinek a nevéhez fűződik a modern magyar kardiológia megteremtése. Hihetetlen volt, hogy majdnem kezdőként, „éretlenként” ebbe a környezetbe lehetett kerülni. Elég gyorsan emelkedtem az egyetemi ranglétrán, szakorvosi címem előtt adjunktusnak neveztek ki. A kapcsolatot ezekkel a ragyogó emberekkel halálukig tartottam.

Külföldre kerülve mihez kezdtél?
1956-ban hagytam el az országot. A körülmények úgy alakultak, hogy elég hamar Torontóba kerültem. Ott rögtön az apácák által vezetett St. Michael’s egyetemi kórházban kezdtem.  Hamarosan megszereztem a jogosultságot (licenciát), s akkor megkértek, hogy kezdjem el itt a szívkatéterezést.  Ebben a budapesti múltam segített. Itt is emelkedtem az egyetemi ranglétrán. Nevem ismert lett a kardiológia tanításában. 10 éven át én szerkesztettem az oktatáshoz a kardiológiai jegyzetet. Közben megkértek, hogy emellett vállaljam el egy másik (szintén ugyanezen apácák vezetése alatt álló) kórház (St. Joseph’s Hospital) gyermekosztályát is. Ebben a minőségben újfajta gyermek-ambuláns ellátást dolgoztam ki,  amit  azóta  sok itteni kórház is  átvett.

És aztán?
27 éven át én voltam Észak-Ontario elektrofiziológiai consiliariusa, amit csak 4 éve hagytam abba. Ebben a minőségeimben elég ismert lettem, s ahogyan előbb a szívkatéterezés, később pedig a kialakult elektrofiziológia szakértője lettem. Előbb ilyen tevékenység itt nem volt, saját magunknak kellett a metodikát kialakítani A Gondviselés úgy hozta, hogy minden continensen tartottam legalább egy előadást is. Soha nem felejtkeztem el arról, hogy az embernek kötelességei vannak hazája iránt is. Mindvégig tartottam hazámmal, s főleg a hazai szakmával a kapcsolatot. 1973-ban  itteni segítséggel team-et vittem Magyarországra, az akkor éppen elkezdődő by-pass műtét diagnosztikájára és sebészi megoldására. Erről akkor több cikk is megjelent, bár az akkori Kádár propaganda tompítani igyekezett annak jelentőségét.  Egyébként a 15-ös team-ből csak ketten voltunk magyarok.  Azóta elég sok elismerésben részesültem, dísztagja vagyok több   hazai (magyar)  társaságnak. Itteni szövetségünk évente 20 szigorló orvost hoz ösztöndíjjal a buffaloi egyetemre 3 hónapra. Ebben és az ezzel kapcsolatos munkákban aktívan veszek részt. Orvosi szakmámon túlmenően úgy adódott, hogy a Munkácsy trilógia hazakerülésében aktív szerepet vállaltam. Én ismertem fel az "elveszettnek hitt " Krisztus Pilátus előtt kép lelőhelyét. Akkoriban elég sokat írtak rólam a magyar sajtóban. Tudják rólam, hogy szeretem a képzőművészetet is. Kanadai értelemben jelentős „Nyolcak gyűjteményem” van. Párszor erről is írtak.

Látom – magyarnak maradtál a távolban
Magyar származásomat sohasem tagadtam, és mindent megtettem, hogy szolgáljam távoli hazámat. Részt veszek az itteni, kanadai magyar életben, különösen a jezsuiták által vezetett St. Elisabeth of Hungary plébánia eletében.  Ismertem a külföldi magyarok első püspökét, aki egyébként piarista volt. Sajnos korán meghalt.  Az a megtiszteltetés is ért, hogy kanadai itt-tartózkodásakor én voltam kijelölve Mindszenty bíboros orvos-kísérőjének, de azon túl is többször találkoztam vele Bécsben.
Az a feladat is jutott nekem, hogy a világ mind az öt földrészén felkértek orvosi előadásokra, ahol tanúbizonyságát adhattam a magyaros akcentusú  angol beszédemnek. Mert amint mondjak, az ember két dolgot soha sem veszít el: az akcentusát, amitől nem tud elszakadni, azaz az anyanyelvétől, és a másik: ízérző nyelvbimbóit, ami jellemzi, hogy gyermekkorában milyen ételekhez szokott. Magyar nyelven is publikáltam: A Kardiológia Története. Ez az első ilyen könyv magyar nyelven). A   könyvben engem kértek fel a 18-19. századi  kardiológiai történelem megírására. Legutóbb a Marosvásárhelyen kiadott „Hány ember Ön Profeszor Úr” címen rólam írtak. Az HMAA-n keresztül reszt veszek a MET (Magyarországi Egészségügyi Tanács) programjaiban. Részt vettem már a határon túli magyar orvoskollégák továbbképző útjain.

Köszönjük a rendkívül érdekes beszámolót, a sikeres szakmai utad bemutatását. Örömmel tapasztalni, hogy ennyi évtized után a messzi távolban is jól megőrizted anyanyelved tisztaságát. Ebben bizonyára kiváló piarista tanáraidnak is nagy része volt. Sikeres munkád folytatást, de főleg jó egészséget kívánunk neked innen, Budapestről – Isten áldását kérve rád.

dr. Kölcsei Tamás


Beszámoló Nagymarosi Ifjúsági Találkozóról - meghallgatható hanganyagok

Nagymaros: a Krisztushoz tartozás örömével evangelizáljunk

Az önfeledt, magáról megfeledkező ember nem méricskéli, mennyit adjon, mit őrizzen féltőn saját kényelméből, nyugalmából, biztonságából. A másik mellé áll, részt vállal annak életéből, terheiből. A bajban Istenhez fordul, megmutatva, hogy mindig lehet valamit tenni. Így indulhatunk evangelizálni – mondta Pál Ferenc az evangelizációt középpontba állító Nagymarosi Találkozó főelőadásában. Ismét több ezren ünnepelték a Krisztushoz tartozás örömét Nagymaroson.
A negyven évvel ezelőtt ifjúsági találkozóként indult Nagymaros mára a fiatalok továbbra is meghatározó részaránya mellett a nagyszülők, szülők, sőt az unokák generációját is magába foglalja. A generációkat nemhogy nem választja el szakadék, de azok kölcsönösen örömmel élik meg a másik jelenlétét. Nincs korhoz kötve az örömhír, mint ahogyan a léleknek sincsen kora. Mindenki az újjászületésre kap meghívást – mondta Hadi Ferenc, a találkozó egyik elindítója a Nikodémussal beszélgető Jézust idézve. Ezt az újjászületést élik meg mindazok, akik eljönnek ide. A találkozó üzenetét mindenki a saját életállapotának és korának megfelelően fordítja le.
Ezúttal a tavaly megkezdett evangelizáció témaívének folytatásaként tovább tágították a kört. Önmagunk evangelizációja után ősszel a közvetlen környezet állt a középpontban, idén még messzebb léptek, a tágabb környezet evangelizálására helyezték a hangsúlyt.

A Pál Ferenc tartotta főelőadás vázolta fel a hitünkről tanúságot tevő magatartás főbb ismérveit. A mentálhigiénésként is népszerű pap szerint mindennek az az alapja, hogy én magam otthon vagyok-e Istennél, bensőséges, meghitt viszonyt élek-e meg teremtőmmel. Ebből az otthonosan kialakított, kényelmes helyzetből azonban ki kell lépni, ott kell hagyni a biztonságát, nyugalmát, ha el akarunk jutni a másikhoz. Nem arra kell készülnünk, hogy mit csináljunk, mit mondjunk majd, hanem azt keressük, hogyan érthetjük meg a másikat. Hangolódjunk rá az ő világára, tegyük kölcsönössé a kapcsolatot! Ha már nekem is kezd fájni, ami őt szorítja, ha már viszek én is valamit abból a teherből, ami az ő vállait nyomja, akkor jó úton járok. De ez nem a világban oly sokat emlegetett siker. Ellenkezőleg, sokszor kudarcként, vereségként élem meg a helyzetet. Beleütközöm saját korlátaimba, és ott leszek én is, ahol a másik van. Ebből a mélyből Istenhez, mint erőforrásomhoz fordulva tudok példát adni a másik embernek. Így tudom láttatni, hogy ha baj van, akkor sincs olyan nagy baj, hiszen van, mit tenni. Megszólíthatom az embert mindenek felett szerető Istent, és már érezni kezdem a sodrás szépségét. Az önfeledt Istenre hagyatkozásban eltölt a béke, és megértem, Krisztushoz tartozni öröm, és nem feladat. Ez az önfeledtség áthatja az életem, és ráhelyez a kereszténnyé válás útjára.
A találkozó ünnepi pillanata volt, amikor Don Bosco Magyarországon zarándoklatot járó ereklyéjét és az őt kísérő szalézi közösséget fogadhatták a templomkertben. Az animátorok, a szalézi rend fiatal önkéntesei mondták el pantomim feldolgozásban, mit jelent nekik Don Bosco. Don Bosco ereklyéjének 10 nap alatt 15 helyszínen megforduló zarándoklata örömtelien nagy érdeklődést váltott ki. Ábrahám Béla tartományfőnök a Magyar Kurírnak elmondta: megéltük, hogy kinyílik a szív felénk, és szeretnénk erre pozitívan válaszolni. Megerősít, lendületet ad a centenáriumi év. Fontos mind a rendnek, mind a körülöttünk élő közösségnek. Jókedvvel, erővel tudjuk vinni, közösen. Sándor István boldoggáavatása további megerősítést jelent majd. Ahol szükség van ránk, arra szeretnénk válaszolni. Fel kell készülnünk erre, és a válaszadásban szükség van a szalézi munkatársakra, az iskoláink vezetőire, az animátorokra – mondta a tartományfőnök. A szalézi rend képviselői, az animátorok egy csoportja az egész napot végigkísérte. A plébániakertben kínáltak beszélgetést Don Bosco velünk él címmel. Az animátorok részt vettek a Gyerekmaroson, és a szentségimádásban kortársaiknak arról beszéltek, mit ismertek meg a közösségben végzett munka során, hogyan segített nekik elbizonytalanodásaikban.
A találkozó hagyományos fakultációi késő délelőttől folytak. Feri atyát kérdezhették az érdeklődők, a templomban a keresők fakultációját tartották Kerényi Lajos atyával. A férfi szerzetesrendek képviselői a Duna-parton beszélgettek a misszióról, a női rendek tagjai élő könyvtárként várták a kérdéseket, és kínáltak alkalmat személyes beszélgetésre. Az altemplomban csendes szentségimádásra volt lehetőség. Voltak, akik kiscsoportos megbeszélést választottak, és sokan éltek a szentgyónás lehetőségével. A nagymarosi kálvárián Brückner Ákos ciszterci szerzetest, Várnai Péter, Somogyi Sándor atyákat faggathatták a résztvevők és kaptak mélyen megélt hitből, belső gazdagságból fakadó személyes válaszokat. Ezúttal főként a mindennapokban élhető kereszténység nehézségei foglalkoztatták a hallgatóságot.
A Magyar Kurír Várnai Pétert kérdezte, hogyan változott az évek során az érdeklődés. A Szent Margit-plébániát vezető atya 15-20 éve vesz részt a kérdezz-feleleken. Korábban bátrabbak voltak a résztvevők, és mikrofonban tették fel az őket foglalkoztató kérdéseket. Most leírva fogalmazzák meg, ami lehetőséget ad arra, hogy mélyebb kérdéseket is feltehessenek – mondta Várnai Péter. Felidézte azt a nyolc-tív évvel ezelőtti időszakot, amikor talán a liberalizmus varázsába bonyolódva a fiatalok kérdései nagyon durva módon szólaltak meg. A keménység, önzés határozottan megjelent. Most komoly változást látok, mintha immunizálódtak volna a fiatalok a világgal szemben, és inkább a tisztaság, a szentség, a tanúságtétel irányába mennek a kérdések – mondta a kérdezz-felelek résztvevője.
Párhuzamosan zajlott a Duna-parton a Gyerekmaros. Három altábor, közel ötszáz gyerek foglalta el a frissen kaszált mezőt. Bíró Judit és Pirositzné Marosi Rita, a Gyerekmaros vezetői beszámoltak szerkesztőségünknek munkájukról. A Gyerekmaros résztvevői 3-16 éves gyerekek, a 16 év felettiek a csoportvezetők, akik önkéntesként előzetesen felkészülnek a feladatokra. Minden alkalommal a fő találkozó központi témájára épül az együttlét, annak üzenetét próbálják a gyerekek számára feldolgozva továbbadni. Legfontosabbnak azt tekintik, hogy a gyerekek megéljék a közösség örömét, és megismerjék az egyház vidám arcát. A hagyományos játék, beszélgetés mellett felkínálják a szentgyónás lehetőségét is, és minden gyerek szentségimádáson vesz részt.
A találkozás ünnepe Nagymarosan összehozza a generációkat. Hadi Ferenc, a találkozó kezdetektől fogva szolgáló szervezője ennek kialakulásáról elmondta, akkor értjük meg ezt igazán, ha visszatekintünk a találkozó megszületésére. Az indulását elősegítő fiatalok a 40 év alatt szülővé, sőt nagyszülővé váltak. A szolgálatot nem hagytuk abba akkor sem, amikor gyerekeink körülöttünk togyorogtak – mondta Hadi Ferenc. Először a helyi óvodában gyűjtöttük össze a gyerekeket, akkor ez a szám csak 20 fő volt. Ma 450-500 fő, de volt már a Gyerekmaroson 800-1000 is gyerekek száma. Vannak családok, akik együtt vesznek részt a találkozón, és a gyerekek belenőnek a „Nagymarosba”. A fiatalokból egyszer édesapa, édesanya lesz. A helyszín és az üzenet lényege nem változik. Itt Isten népe együtt ünnepel. A szentmise zárásaként egy szívvel lélekkel énekel minden résztvevő, a kisgyerektől a nagyszülőig. Itt valóban megéljük Krisztus titokzatos testét, ahol nincs fiatal és nincs öreg rész. A fiataloknak jó látni, hogy szüleiknek, nagyszüleiknek is fontos, ami itt elhangzik, és vonzó példákként élhetik meg a felnőtt generációt. A Nagymarost évek hosszú során át szívén viselő szülői és nagyszülői generáció pedig abban a reményben vehet részt a találkozón, hogy a fiatalok megkapják a folytatáshoz szükséges útravalót.
A találkozót Seregély István nyugalmazott érsek és paptestvérek sokasága bemutatta szentmise követte. Ha vannak emberek, akik felfelé mennek, az előre viszi az egész emberiséget – mondta szentbeszédében Seregély érsek. Mit vigyünk magunkkal, ha az evangéliumot akarjuk hirdetni? – tette fel a kérdést. Botot és erszényt ne, de két papucsot sem. Annak tudatában induljunk, hogy az élet nem lesz könnyebb, de abban biztosak lehetünk, nem rontottuk el. Ez az út a teljesség birtokába, az új ég és új föld birodalmába vezet – búcsúzott az öröm és bizonyosság üzenetét közvetítő érsek. A szentmisét a bevonuló ötszáz gyerek és a több ezer résztvevő közös éneke zárta.

forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír

"A tükröt forgatva világosságot tud oda vinni, ahol sötét van" - Pál Ferenc atya beszéde és
"Légy stramm katolikus!" - Kerényi Lajos atya beszéde

Hallgatható hanganyagok: 
http://nagymaros.katolikus.hu/?page=archivum/hangtar/2013t


Kölcsei Tamás: Pilinszky költészetében a vallásosság, a piarista szellemiség

Pilinszky János piarista szellemiségéről, piarista tanáraihoz való ragaszkodásáról visszaemlékezéseit olvasva sokat megtudunk. Életét, költészetét áthatotta az a szellemiség, mely a piarista gimnázium falai között ivódott belé.

Piarista diákként
Közismert, hogy a költő milyen szoros lelki és baráti kapcsolatban állt Jeleníts Istvánnal, aki nem csak lelki atyja, gyóntatója, de halála után szellemi hagyatékénak gondozója is volt. Korábban a költő gyóntatója a szintén piarista atya, Omach Nándor volt.
Pilinszky János 1931-1939 között járt a budapesti piaristákhoz. Hatodikos korában az önképzőkör  által hirdetett „költői versenyen” - már három másik társával együtt - írásáért jutalomban részesült, Hetedikes korában két kis verse jelent meg, 1939-ban a Vigília közölte az Üzenet az üvegvárból c. versét. A gimnáziumban irodalmi sikerei ellenére nem volt kiemelkedő tanuló, élte az „átlagdiákok” - ártatlan csíntevésektől sem mentes - életét. A gimnáziumi évek alatt öt osztályfőnököt is „cserélt”, ezek: Nagy Vince, Ferenczi Zoltán, Konszky Márton, Szita Imre, Bátori József.  Közülük az utóbbit kedvelte legjobban. Családi neveltetésén kívül a humanisztikus műveltséget adó gimnázium és ott is Schütz Antal tanára volt életszemléletére nagy hatással.

Érettségije után is tartotta a kapcsolatot volt tanáraival és osztálytársaival. Tagja volt a budapesti Piarista Diákszövetség Ifjúsági Csoportjának, melynek vezetőségében tisztséget vállalt. Számos írása jelent meg  a Diákszövetség lapjában, a Piarista Öregdiákban.

Kezdetben újságíróskodott
Azt már kevesen tudják róla, hogy  a kommunizmus éveiben művelődéspolitikai megfontolásból, mondhatni állami parancsra az Új Ember lapnál helyezték el. Úgy gondolták az „illetékesek”, ha katolikus, akkor kerüljön egy katolikus laphoz. Kezdetben a szárnyaló költővel nem tudtak a szerkesztőségben mit csinálni, előbb igencsak alantas munkára fogták: vaskos újságkötegeket postázott... Ezt látva megesett rajta a főszerkesztő szíve, s megkérte az újonnan megjelent könyvekről recenziók készítésére. Azok elkészültével döbbentek rá, hogy milyen ragyogóak ezek az írások, s mennyire jól felhasználhatók. Így kezdődött ennek a tehetséges „szubjektív költőnek” az újságírói  pályája.

Költészetének, lelkének nagy ismerője
A költő élete utolsó éveiben Jeleníts Istvánnal szoros lelki, mondhatni baráti kapcsolatba került, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a roppant nagy műveltségű Jelenits atya közelebből megismerje lelki alkatát,  sajátos vallásosságát. Ez utóbbira az jellemző, hogy az „személyes” volt, s „vallásossága nem gyakorlati úton, hanem személyes sorsának alakulása közben épült fel”. Pilinszky teológiai olvasottsága meglehetősen hézagos volt, „s magától talált rá mindarra, amit az egyházatyáknál olvasni lehetett”.
Költészetét a mély vallásosság hatotta át, s ha azt kérdezték tőle, keresztény költőnek tartja-e magát, azt válaszolta, hogy „nagyon szeretne az lenni”. Költészetét ő nem arra való „eszköznek” tekintette, hogy életét bemutassa, mert nem önmagát akarta benne bemutatni. Költészetét nem az idők diktálták. Félrevezető, ha vallásos vagy metafizikus költőnek mondjuk, mert költészetében az ember végső elkötelezettségéről, érintettségéről, tájékozódásáról van szó. A költőnek a bűntudattal kapcsolatban érdekes eszmefuttatása van, ahogy írta: „a tetten ért bűnös szent, mert a rajtakapás pillanatában van valami, ami csak Istenre tartozik”. Érdemes felidézni a költő egyik bölcs megfigyelését, miszerint „a nagy regények tulajdonképpen unalmasak”. Persze ezzel arra akart utalni, hogy vállalnunk kell az unalmat, ha igazán érdekes mélységekre akarunk rányitni.

xxx

Költészetének, irodalmi munkásságának méltatása, kitüntetéseinek felsorolása nem célja írásomnak, minthogy itt egy kicsit költészetében a piarista szellemiség megnyilvánulásaira szerettem volna rávilágítani. Ebben nagy segítséget nyújtott Jelenits atya „Ha valaki beszél..” c. művében található számos visszaemlékezés, a költővel való barátsága felidézése. Talán sikerül egy volt diáktársunk életét e megvilágításban jobban megismerni.

Dr. Kölcsei Tamás


Ferenc pápa - Beszélgetések Jorge Bergoglioval

Ferenc pápa - Beszélgetések Jorge Bergoglióval

2013. március 13-án Jorge Bergoglio bíborost választották meg Joseph Ratzinger utódjául, hogy Ferenc pápa néven elfoglalja Szent Péter trónusát. A Sergio Rubinnal és Francesca Ambrogettivel folytatott beszélgetések alapján készült könyv különleges képet nyújt az új pápa életének eseményeiről.
Jorge Bergoglio egyszerű, közvetlen nyelven meséli el, ahogy a családja 1929-ben Buenos Airesbe érkezett, beszámol születésének körülményeiről, gyerekkoráról, és arról, hogy egy súlyos tüdőgyulladás nyomán miképp érzett először elhivatottságot a papi pálya iránt. Elkísérjük a szemináriumba, az első ottani óráira, megtudjuk, milyen tapasztalatokat szerzett később mint pszichológia- és irodalomtanár… míg II. János Pál pápa bíborossá szentelte, és ezzel kezdetét vette a „Bergoglio-jelenség”.

Bergoglio bátran és őszintén válaszol az egyenesen feltett kérdésekre, a rá jellemző világossággal fejti ki gondolatait akár kényes témákban is: véleményt mond az ima élményéről, a cölibátusról, az egyház közösségi tevékenységéről, a pedofilbotrányokról és az argentin diktatúráról egyaránt.

Francesca Ambrogetti
Sergio Rubin
Ulpius-ház, 2013
ár: 2.450,- Ft (www.bookline.hu)
forrás: http://bookline.hu/product/home.action?id=120810&type=22&_v=Francesca_Ambrogetti_Sergio_Rubin_Ferenc_papa_Beszelgetesek_Jorge_Bergoglioval 


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt Bágya Ferenc piarista öregdiák

Mély fájdalommal tudatjuk a piarista diák közösséggel, hogy Bágya Ferenc, mindnyájunk „kisbágyája”, volt piarista diák 2013. augusztus 8-án, életének 71. évében, szentségekkel megerősítve hazatért Teremtőjéhez.

A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizet 1960-ban a negyedik A, Helyes László tanár úr osztályában. Érettségi után emberszeretetétől vezérelve indíttatást érezve a szegények és elesettek iránt szociális munkásként dolgozott hosszú éveken át.
Hobbija volt a fényképezés később videó felvételek készítése rengeteg szentképet készített. Ő csinálta pl. a terényi magnó múzeum reklám anyagát, rengeteg eseményről, esküvőkről, érettségi találkozókról stb. készített képes beszámolókat. Ez utóbbi hobbiját nyugdíjasként teljes odaadással, mondhatni főállásként űzte.
Feleségével 34 évig élt boldog házasságban. Három gyermeke és két unokája volt.
Nagyon jó barátot, kitűnő közösségi embert vesztettünk el benne. Emlékét az osztály még élő tanulói szeretettel megőrizzük.

Nyugodjék békében!


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt vitéz Péter Zoltán

Miért sirattok?
Hisz Isten arca volt,
Mely símogatón,
Hívón rámhajolt.

És én mentem,
S most fényözönben élek,
S nem vagyok más,
Csupán tisztult lélek.

Lege, ora et labora!
Szomorú szívvel, de a Gondviselés akaratában megnyugodja közlöm, hogy Diákszövetségetek korábbi képviselője, Péter Zoltán meghalt.
Zoli nagyon sokat és mindig készségesen segített Szövetségünk munkájában. Elnökségem tizenkét éve alatt egykori Mikszáth téri iskolátok biztosította a helyet Szövetségünk munkájához. Ő segített kialakítani azt a kitünő kapcsolatot az akkori igazgatóval P.Görbe Lászlóval. Ez a kapcsolatunk ma is folyamatos, hogy László átvette a Szent Margit Gimnázium igazgatását.
Kérlek, hogy ezt a szomorú hírt tagságotokkal közöljétek. Imádkozzatok Érte!

Lélekben Veletek:
Geszler Ödön, a Pax Hungarica Diákszervezetek Szövetségének korábbi elnöke


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt dr. Szentpéteri Ádám

ifj. Szentpéteri Ádám és családja, közeli hozzátartozói és az SBGK Szabadalmi és Ügyvédi Irodák nevében megrendüléssel tudatjuk mindenkivel, akik ismerték és szerették, hogy 
Dr. Szentpéteri Ádám
alkotó, tevékeny és tartalmas életének 93. évében visszaadta lelkét Teremtőjének.

Drága halottunkat hamvasztás után f. év augusztus 14-én du. 4 órai kezdettel a Mindenszentek Templomban (a Farkasréti temető bejáratával szemben), a római katolikus szertartás szerinti gyászmisén búcsúztatjuk. 
Kérjük a Jóistent, hogy drága halottunkat fogadja be választottai körébe, akit, mint mindnyájunkat annyiszor önfeláldozóan és önzetlenül segítő személyt tartunk meg emlékezetünkben.
Mindannyiunknak hiányozni fog.
Tekintettel az urnás temetésre, kérjük, hogy legfeljebb egy szál virággal róják le kegyeletüket.
Gyászoló családtagjai és barátai kérik Isten áldását szeretett halottunkra.
Szentpéteri Ádám c/o SBGK 1062 Bp. Andrássy út 113. vagy szentpeteri@sbgk.hu

In memoriam
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Irodánk nyugalmazott alapító partnere, Dr. Szentpéteri Ádám 2013. július 14-én elhunyt.
Szentpéteri doktor alapítója és szellemi atyja volt az SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Irodáknak, aki szinte az utolsó pillanatig a védjegyjogi terület vezetőjeként képviselte az irodát magyarországi és külföldi szakmai fórumokon.
Szentpéteri Ádám számos fiatal ügyvédet és szabadalmi ügyvivőt indított el a szakmai karrierjén, kiváló intelligenciája, tapasztalata és karaktere példamutató volt a szellemi alkotásokkal foglalkozók családja számára. Kerékpározott és evezett, amíg fizikai ereje bírta, és szinte minden Wagner előadáson ott volt, mint a zeneirodalom nagy barátja.
A Magyar Védjegy Egyesület volt elnökeként és kiváló szakmai munkásságáért Jedlik Ányos díjban részesült, mely a szakma legnagyobb kitüntetése Magyarországon. Személyisége és a szakma iránti töretlen hűsége haláláig elkísérte. Nagyon hiányozni fog nekünk.
forrás: http://sbgk.hu/?app=staff&sublayout=show