2013. március 07. - V. évfolyam 3. szám

 

„Isten a szeretet” címmel Triduumra hívunk minden kedves öregdiákot

A Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata ezúton is szeretettel meghívja öregdiákjait, és a jelenlegi piarista diákok szüleit a nagyhéten tartandó Triduumára.

Időpontja: nagyhéten hétfő, kedd és szerda (március  25-26-27.).

Az elmélkedések a 18 órakor kezdődő szentmise keretében hangzanak el.

Helyszíne: a Piarista Kápolna.

A Triduumot Lukács László piarista atya tartja. Az elmélkedések mottója: "Isten a szeretet".
A téma hétfőn: Isten az Atya
               kedden: Isten a Fiú
               szerdán: Isten a Lélek.

(Lukács László 1936-ban született Budapesten. 1954-ben lépett a  Piarista Rendbe. Magyar, angol és teológia szakokon végzett, illetve  doktorált. 1963-tól a rend kecskeméti iskolájában tanított, majd 9 évig igazgatója is volt. 1984 óta Budapesten él. Tanított a rend pesti  gimnáziumában és Hittudományi Főiskoláján. A Sapientia  Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapító rektora, jelenleg professzor emeritusa, a Vigilia című katolikus havilap főszerkesztője. Másfél évtizeden át volt a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának konzultora, hat éven át a Katolikus Újságírók Világszövetségének európai elnöke.)

A Budapesti Tagozat fiatal öregdiákjaiként ebben az évben őt kértük fel a nagyböjti Triduum megtartására, aki ezt nagy örömmel el is fogadta.

Szeretettel hívunk mindenkit!

Hernády Zsolt, Mikecz Tamás és Strommer Pál szervezők


Erdő Péter: XVI. Benedek imádkozik a magyarokért

Hétfőn délelőtt elkezdődött Rómában az első általános bíborosi kongregáció. Ennek előestéjén Erdő Péter bíboros a Magyar Katolikus Rádiónak nyilatkozott a közeljövő eseményeiről. XVI. Benedek pápa a magyarokról is megemlékezett, amikor február 28-án elbúcsúzott a bíborosoktól – mondta a főpásztor, és a hívek imáját kérte az Egyházért és a bíborosokért.

A vasárnapi interjúban Erdő Péter elmondta: az általános kongregáción a konklávéra készül a testület, minden egyéb feladat ezzel függ majd össze. Hétfő délelőttől, a munka megkezdését követően a bíborosi testület tagjai a szabályok szerint nem nyilatkozhatnak az általános kongregáció ülésein elhangzottakról. Először imádsággal összpontosítanak a feladatra, kérve a Szentlélek segítségét. Feltehetően elhangzik majd friss tájékoztatás a pápaválasztásra jelenleg érvényes szabályokról.

Erdő Péter bíboros összefoglalta, hogy XVI. Benedek pápa lemondása után, de még hivatali ideje lejárta előtt kiadott motu proprióban változtatott a konklávé szabályain, melynek jelentős újdonsága, hogy a bíborosi testület dönthet arról, hogy a korábban előírt 15 napos határidőt nem várják ki, hanem hamarabb elkezdődhet a konklávé, amennyiben jelen van minden pápaválasztási joggal rendelkező és magát ki nem mentő bíboros.
A kongregáción rövid beszámolók lesznek a kontinensek lelkipásztori helyzetéről, szükségleteiről.
Majd megkezdődnek az egyéni felszólalások, amelyek az Egyház javát, szükségleteit hivatottak vizsgálni – foglalta össze a várható munkamenetet a bíboros. Az általános kongregációk időtartamára vonatkozóan elmondta: legkésőbb március közepéig van idő, mert utána össze kell ülnie a konklávénak. A mostani szabályok szerint hamarabb is elkezdődhet a konklávé, de ezt még ma nem lehet tudni.
A nagyböjt idején Rómában is számos liturgikus eseményre kerül sor, amelyeken a bíborosok is részt vesznek. Sokan zarándokolnak Genazzanóba, a Jó Tanács Anyjának kegyképéhez. Ez a kegyhely 1400-as évek második felétől fontos zarándokhelyként él Róma életében, ebben az időszakban sokan megteszik ezt az utat.
Erdő Péter, aki végigkísérhette Benedek pápa működését az elmúlt nyolc évben, és részt vett az előző konklávén is, megemlékezett legutolsó találkozásáról Benedek pápával: február 28-án délelőtt, amikor a Szentatya elbúcsúzott a bíborosoktól, mindenkihez intézett egy-egy személyes, kedves szót. A magyarokról is megemlékezett, üzenve, hogy nagy szeretettel imádkozik értük. Ez a figyelmesség végigkísérte őt pápasága során – fogalmazott a főpásztor.
Végül Erdő Péter bíboros üzenettel fordult a magyar hívekhez imáikat kérve az Egyházért és a bíborosokért, hogy a „Szentlélek megvilágosítson minket és hallgassunk az útmutatására”.

Az interjút Zimányi Ágnes készítette.

forrás: Magyar Kurír
fotó: Bókay László


Dr. Kerényi Lajos Sch.P.: Nagyböjt!

Nagyböjt! Az Egyház minden évben megrendezi, és felkészülésre szánja e szent időszakot. Mi a tét? A bontakozás, a fejlődés, a mindig több érték befogadása. A boldogság titka is ez: tud-e valaki kiemelkedni a vegetáció világából, a tudás, a művészetek, a szeretet és a transzcendencia magaslataiba. A kincs, a hír és a gyönyör evilági kínálatai előbb-utóbb kevésnek bizonyulnak, bár nélkülözhetetlenek a teljes emberség megválaszolásához. Éppen ezért az Úristen mintegy hordozórakétanak a testet adta, hogy annak segítségével  újra meg újra legyzhesse a végtelen értékek felé vágyó személy a visszahúzó gravitációs erőket.

Mi szükséges ehhez? Hogy az értelmes ember, a  Homo Sapiens tisztában legyen fennkölt céljával. Az élet nem játék, hanem feladat. Út. De nem a semmi felé. Pál apostol a 2. Korinthusi levelében így ír: "Krisztus levele vagytok, amelyre mi írtunk. Nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, az élő szív lapjaira" (2Kor, 3, 3). Istenem! Hogy kell vigyáznunk szívünk és értelmünk lapjaira, hogy kik és miket írnak azokra. Sok-sok látogatott beteg testvérem között megrendítő írások kerülnek elém lelkük lapjairól. Lajos atya! - mondták a minap egy 87 éves, már napok óta delíriumban szenvedő betegről- , éjszakánként ez a nő káromló és parázna szavakat ismételget, Istent vádol és valami szánalomra méltó érzéki életről vall. Nyugtalan és kétségbeesettnek látjuk. Kérdezem: Vajon ki, kik írtak lelke lapjaira? Ő volt gyenge, nem tudta megválogatni a firkálókat? Miért volt gyenge? A főszerzők, a szülők, akik elsősorban feleltek érte, nem vigyáztak rá? Talán ők maguk is már oly mélyre süllyedtek, hogy csak ennyi telt tőlük? Micsoda felelősséget hordoz minden főszerző és útközben belépő író az emberi életek iránt!

A Prédikátor könyve szavaival fejezem be mai jegyzetemet: "A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek. A nyájak javára használja őket a pásztor... Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent és tartsd meg parancsait, mert ez minden embernek kötelessége, mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz" (Préd, 12, 12-14)


Megújul a Piarista Ajándékbolt webshop

Kedves Öregdiákunk!

Fontosnak tartjuk, hogy mi, a magyar piarista közösség tagjai, több szállal is kapcsolódjunk egymáshoz. Ezt segíti többek közt a 4 éve webshop formájában működő Piarista Ajándékbolt is (www.bolt.piarista.hu), amelynek kínálatát hamarosan megújítjuk.
Ahhoz, hogy felmérjük a pontos igényeket, a TI segítségetekre is szükségünk van.


Kérjük, hogy a 
http://goo.gl/oAPxN linken található online kérdőívet töltse ki 2013. március 20-ig, amely tevékenység maximum 2-3 percet vesz igénybe.

A kitöltött kérdőíveket a Piarista Rend Magyar Tartománya dolgozza fel.
A kitöltők között értékes nyereményeket sorsolunk ki az Ajándékbolt kínálatában szereplő termékekből.
A megadott adatokat szigorúan bizalmasan kezeljük, nem adjuk tovább harmadik fél számára.
Ezúton is köszönjük szíves és értékes segítségét!

Magyar Piarista Diákszövetség


Nagyböjti elmélkedéshez: "Pilinszky János: Kölcsönös szeretet - kölcsönös szenvedés"

Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.

A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban.
Ezt az utat a szeretet írta elénk, végigjárni is egyedül a szeretet képes hát. A kölcsönös szeretet és a kölcsönös szenvedés: Isten és ember kölcsönös szeretete és kölcsönös szenvedése. Mivel ahogy Istennek szenvedés volt halálunk és bűneink vállalása, nekünk se lehet eljutnunk Isten tökéletes halhatatlanságába és tökéletes ártatlanságába, egyedül szenvedések árán, s egyedül a szeretet erejével. (S. Weil.)
A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.


Nonprofit, zöld információs központ a nagykanizsai fiúkollégium épületében

Március 1-jén elindult a „Nonprofit információs központ a nagykanizsai Piarista Rendház és Fiúkollégium épületében” címet viselő KEOP pályázat megvalósítása.

A pályázat alapján gyökeresen megújul a nagykanizsai fiúkollégium, amelynek épületében fenntartható és környezetbarát technológiák kerülnek bemutatásra. A kétéves projekt keretében az épületet megfelelően hőszigetelik, a fűtési rendszer és a használati melegvizes hálózat korszerűsödik, a szürkevíz elvezetési rendszer kiépül. Ezen felül az épületben szelektív hulladékgyűjtők kerülnek kihelyezésre, valamint megépül egy 34 férőhelyes kerékpártároló is.
Az építési munkálatok  mellett  a fenntartható, környezetbarát technológiákat népszerűsítő rendezvénysorozatot is szervezünk szakemberek közreműködésével a Sugár úti létesítményben.  
A pályázat összköltsége: 142 766 179 Ft. 

forrás: www.piarista.hu


Fodor György konfráter cikke a romániai piarista jelenlétről


Ruppert József atya elküldte Szerkesztőségünknek Fodor György konfráterünk, a VASÁRNAP hetilapban megjelent írását.
 
Szikla
 
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy 2013-ban immár a VII. évfolyamába „lépett” az évente kétszer megjelenő Szikla, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum folyóirata.
A tavaly decemberben megjelent – már külsejében is vonzó – ünnepi szám gazdag tartalommal került a nagyrészt ifjú olvasók kezébe, s ízelítőt nyújt az alma mater életéből.

Korom Imre, az intézmény lelki igazgatója, egyben a folyóirat felelős szerkesztője arról ír, milyen napjaink boldog papja, létezik-e ilyen, és hogyan lehet vonzóvá tenni a papi hivatást azon fiatalok számára, akiket manapság rengeteg olyan hatás ér, amelyek nem igazán segítik a hivatás kibontakozását. Hangsúlyozta többek között: „Számomra a gyulafehérvári Kisszeminárium, szolgálati helyem az otthont jelenti, mert szeretem a várost, történelmével, légkörével, embereivel együtt. Igyekszem mindenkiben meglátni a jót, az Isten képmására teremtett embert. Mindig alázatra indít, ha munkálkodni látom Isten erejét, amint hétköznapi embereket rendkívüli módon használ fel.”
Figyelemre méltó, hogy a szerkesztők és szerzők zömében a líceum diákjai, illetve papnövendékek, kispapok. A gazdag tartalomban olvashatjuk: Karácsony, az újrakezdés ünnepe; A szent család – a történelem legismertebb családja; Mária Istenanyasága és Gyertyaszentelő Boldogasszony; A gyimesbükki templom és Dani Gergely. A szerzetesrendek sorozatban a kegyes tanítórendet (piaristákat) mutatja be „Valami elmúlt, és valami elindult…” címmel Sárközi Sándor piarista tanár, a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház vezetője.
A líceum tanulói mutatják be Farkas Lászlót, az új zenetanárt, és az új „prefi atyát” (prefektust), László Rezső személyében. Ugyanakkor megismerhetjük a 24 legfrissebb majláthos diákot is.
Ötven éve zajlott a II. vatikáni zsinat címmel tartalmas beszélgetést közöl a lap dr. Jitianu Liviu egyetemei tanárral, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának dékán helyettesével, aki nyomatékosítja: „A II. vatikáni zsinatnak az volt a szándéka, hogy a kereszténység történelemalakító erejét újra felébressze. A mi kötelességünk, hogy serény elhatározással és félelem nélkül annak a feladatnak szenteljük magunkat, amelyet saját korunk kíván.”
A magyar irodalom nagyjait bemutató rovatban ez alkalommal Karinthy Frigyesről közölt a lap összeállítást Bartalis-Kádár Apor XI. osztályos diák tollából.
A folyóiratot hírek, könyvajánló, körkérdés a zeneszeretetről, Udvarhelyszék bemutatása, ünnepi ételreceptek teszik gazdagabbá, változatossá. Szerkesztőknek és szerzőknek egyaránt gratulálunk, és további sikeres munkásságot kívánunk 2013-ban is!

Fodor György


Sajátos nevelési igényű diákok oktatásának segítése indul Kecskeméten

Február elején indította el a Kiskőrös-kecskeméti EGYMI-vel és a Petőfi Sándor Általános Iskolával, valamint a Bocskai utcai óvodával közös uniós projektjét a Kecskeméti Piarista Gimnázium.

A projekt célja a sajátos nevelési igényű diákok oktatásának és nevelésének segítése. Ezáltal az óvodától a munka világáig megkönnyítjük a diákok inklúzióját.
Február 14-én a konzorciumban is szerepet vállaló Juhar utcai iskolában szakmai napon vettünk részt ezzel kapcsolatban, amely programról a Kecskeméti Televízió is beszámolt.
http://kecskemetitv.hu/hun/s_!news/i__2/i__95352 

forrás: www.piarista.hu


Titkos belügyi lakás a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban

Titkos belügyi lakást, érdekes jelentésrészleteket is bemutató kiállítás nyílt február 22-én a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából. Az Emlékpont két munkatársa, Mészáros Tamás és Vincze Gábor rendhagyó történelemórát tartott a diákoknak.
 
Mészáros Tamás felidézte: világszerte 100 millió halálos áldozatról beszélnek, de nem csak azokat tekintjük a kommunizmus áldozatainak, akik életüket vesztették. Magyarország máig tartó sebeket szenvedett el a kommunizmusban a történész szerint. A kiállítás tablóin érdekes jelentésrészletek jelzik, hogy mi mindenre terjedt ki a titkosszolgálatok figyelme. A szakember rámutatott: a titkosszolgálatok léte az emberi civilizációval egyidős, már az egyiptomi piramisok építése idején is működtek ilyenek. Mészáros, miután az 1950-es, 1960-as évek fontosabb eseményeit felvázolta, emlékeztette a diákokat, hogy akkor még nem volt Facebook, így az állampolgárok nem önként osztottak meg magukról információkat.
– Azt tanultuk, hogy a kommunisták csellel szerezték meg a hatalmat Magyarországon, ahol 1949-től 1956-ig volt a rendszer legkeményebb időszaka. Meghatározó politikus volt akkoriban többek között Nagy Imre, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő. A kommunisták szerint a vallás a nép ópiuma – idézte fel a tanultakat Dogan Ferenc 12. A osztályos tanuló. Osztálytársa, Buczkó Dániel számára megdöbbentő volt, amit a recski munkatáborról hallott. Most az érettségire készülnek, s időnként megnéznek egy-egy dokumentumfilmet az adott korszakról. Borovszky Bence még a nagyszüleitől sem hallott a kommunizmusról.

– A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja február 25. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, és hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
A gyerekek nem is nagyon értik az egész szituációt, legfeljebb amerikai kémfilmekből merítenek. A T-lakásokat általában nyugdíjas katonatisztek, megbízható munkásőrök ajánlották fel néhány órára az állambiztonság számára, és pénzt kaptak ezért – magyarázta Vincze Gábor, az Emlékpont munkatársa.
A Vásárhelyről hozott T-lakásban főleg az 1960-as évekből származó tárgyakat, bútorokat láthatnak az érdeklődők március 16-ig bezárólag.

Forrás, képek: Délmagyar.hu


Felhívás - Logótervezési pályázat! - Piarista Ifjúsági Találkozó 2013

Idén nyáron első alkalommal Magyarország, Kecskemét ad helyet a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozónak (Piarist Youth Meeting - PYM), ahová lengyel, szlovák, cseh, olasz, spanyol, fehér-orosz, osztrák és magyar piarista közösségekből érkeznek a 16 évnél idősebb diákok.

Szeretnénk a résztvevők számára emlékezetessé tenni ezt az összejövetelt, amelyhez diákjaink segítségére is szükségünk van.
Arra kérjük a piarista intézményekben tanuló diákokat, hogy tervezzék meg a találkozó emblémáját, logóját, az alábbi szempontokat figyelembe véve:

- Tükrözze a találkozó mottóját: „Maradj mellettem!”
- Utaljon az esemény nemzetközi és piarista jellegére.
- Utaljon a helyszínre, Magyarországra.
- Egyszerű formákból építkezzen, könnyen beazonosítható legyen, mivel a logót füzetborítókon, pólókon és egyéb információs anyagokon használjuk majd.
- Önálló, saját, máshol még nem publikált alkotásokat várunk.

Egy diák több tervvel is pályázhat!

Az elkészült műveket e-mailben, csatolt fájlként, jpeg, vagy jpg formátumban kell beküldeni 2013. március 31-ig az infopiarista.hu címre.

Az e-mail tartalmazza a pályázó nevét, osztályát, iskolája nevét, póló méretét.
A tárgy mezőben kérjük feltüntetni, hogy „PYM-logó”!

Díjazás: Ajándékcsomag, póló a találkozó logójával.
A logópályázatban a díjazott művek fognak alapötletül szolgálni a PYM hivatalos logójához.
Kedvcsinálóként néhány internetes oldal az eddigi találozókról:
2012. júliusi PYM: Csehország, Sraznice
http://vacipiar.blog.hu/2012/10/30/piarista_diakok_nemzetkozi_talalkozoja

2012. októberi PYM: Lengyelország, Krakkó
http://vacipiar.blog.hu/2012/11/07/smp_azaz_spotkaniu_m_odzie_y_pijarskiej

Egy korábbi, hasonló pályázatunkra beérkezett néhány díjazott alkotás (TESZI logó):
http://www.piarista.hu/node/1336

Várjuk az ötletes, kreatív terveket!

Piarista Rend Magyar Tartománya


Lukács László: Megvan a készség a nyitott, elfogadó, kritikus párbeszédre

 
A közelmúltban kihirdették a Vigilia folyóirat a Hit Éve kapcsán tavaly októberben kiírt pályázatának eredményét. A Sapientia dísztermében rendezett értékelő és díjátadó ünnepségen Görföl Tibor vehette át az első díjat "Az identitás és a végérvényesség ajánlata. A kereszténység a modernitás európai kultúrájában" című munkájáért. Második helyezett lett Török Csaba"Európa identitása és a kereszténység" című értekezése, míg Bodó Márta "A keresztény hit szerepe Európa mai és holnapi kultúrájában" című esszéje találtatott a harmadik legjobbnak.

Az esemény nyitóakkordjaként Várnai Jakab rektor köszöntötte az egybegyűlteket, majd Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, a bírálóbizottság elnöke és a pályázat fővédnöke megnyitotta az értékelő konferenciát. Hangsúlyozta, mennyire időszerű volt a pályázat célkitűzése, miszerint mit tud adni a kereszténység a mai kultúrához, hol talál meghallgatásra, mit tanulhat a mából. „Olyan dolgozatokat kaptunk, melyek a megélt hitből és tudásból fogalmazhatták meg, mit jelent a hit, a kultúra Európa számára, milyen lenyomata van világunkban az isteni erénynek, mely kísér bennünket életünk folyamán, és melynek beteljesedésére várunk.” – foglalta össze a főpásztor azt a hitbeli gazdagodást, amit a dolgozatok olvasása jelentett számára.
A pályázatra 67 komoly és nívós írás érkezett. "A dolgozatok összességében a katolikus-keresztény önreflexió jelentős átalakulását mutatják. Szemléletmódjukat a doktrinális hitvédelmi gondolkodásmódtól való eltávolodás, a kortárs világ tényeit, tapasztalatait, hiteit komolyan vevő, nyitott, elfogadó, kritikus gondolkodáshoz való közeledés jellemzi.” – fogalmazott összefoglaló értékelőjében Lukács László, a Vigilia főszerkesztője.
A főszerkesztő a pályázat témájáról elmondta: ösztönzést adott a kiírásban a Kultúra Pápai Tanácsának kezdeményezése, amely beszélgetésre hív különböző gondolkodású embereket. Pogányok udvara címmel elindított egy párbeszédet, és az elmúlt két évben a hit képviselői megszólították a tudomány, művészet és a természettudomány jeles gondolkodóit. Ma a keresztény hitről szólónak valódi párbeszédet kell kezdeményeznie, keresve a hit helyét a mai kultúrában, felemelve a kultúrában rejlő értékeket, kapcsolódási pontokat, rámutatva a mai kultúra hiányosságaira, a párbeszéd nehézségeire – foglalta össze Lukács László a folyóirat által kiírt pályázat célkitűzését. Továbbá kiemelte: az új nyitottság, párbeszédre való készség nem jelenti saját hitünk, gondolkodásunk feladását, hanem annak biztos alapállásából mer nyitottan, a II. Vatikáni Zsinat szellemében párbeszédet indítani a kultúrával, korunkkal.

A beérkezett pályaművekből a Hankiss Elemér, Jókai Anna, Jelenits István, Lukács László, Mezei Balázs, Puskás Attila tagokból álló bírálóbizottság a következő pályamunkákat díjazta: Első díjat kapott Görföl Tibor "Az identitás és a végérvényesség ajánlata. A kereszténység a modernitás európai kultúrájában" című munkája, második helyezett lett Török Csaba "Európa identitása és a kereszténység" címmel és harmadik Bodó Márta  "A keresztény hit szerepe Európa mai és holnapi kultúrájában" című esszéje.
A díjakat Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek adta át.
A bírálóbizottság három tagja mutatta be a nyertes írásokat: Jelenits István Görföl Tibor, Puskás Attila Török Csaba, Mezei Balázs Bodó Márta munkájáról beszélt. A díjazottak lehetőséget kaptak, hogy megismertessék főbb téziseiket, majd Bábel Balázs érsek szavaival ért véget az esemény.
 


Készülőben egy piarista asztalitenisz-verseny

Örömmel értesülhettünk, hogy a piarista öregdiákok körében – főleg a budapesti tagozat kezdeményezésére – beindult a sportélet. Azt hiszem fölösleges e helyen azt hangoztatni, hogy a sport mennyire összehozza az embereket, túl a versenyzés örömein. Az emberi kapcsolatok és barátságok kialakításában – kissé elfogultan, mint szenvedélyes asztaliteniszező – kiemelném a pingpong kiemelkedő jelentőségét, hiszen ennél a sportnál „két ember” találkozik az asztalnál, s a személyes kapcsolat így sokkal intenzívebb, közvetlenebb, mint egy csapatjátékban, ahol esetleg az ember az ellenfél csapatának tagjait nem is ismeri. Magam példáján tapasztaltam több évtizedes „pingpong-múltam” során, hogy mennyi tartós barátság származott e sportág műveléséből. Ráadásul ez egy olyan sport, melyet kortól függetlenül is lehet űzni, tehát hosszú évtizedekre szól. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy érdemes lenne összehozni egy országos (vagy csak  fővárosi?) piarista öregdiák asztalitenisz versenyt. A versenyt a Gimnázium tornatermében lehetne lebonyolítani, miként arról személyesen meggyőződtem, arra majdnem minden feltétel megvan.
Minthogy egy ilyen hangulatos vetélkedőn - a sport, a szórakozás, izgalmakkal és kellemes élményekkel teli, a megismerkedés révén baráti kapcsolatok lehetőségének kialakulásával - maga a  verseny a fő cél, nem pedig a minden áron való győzelem kivívása, ezért a tisztességes versenyzés feltétele lenne, hogy a résztvevők között leigazolt játékos ne legyen, mert az a többiek számára az esélytelenség érzésével elvenné a játék igazi varázsát. Minden benevező volt diáktársunktól ezért majd joggal elvárható, hogy „amatőr” legyen, ne pedig „profiként” (igazolt játékosként) taroljon. Sajnos, sok „amatőr” versenyen tapasztalni, hogy „menő” sportolók is megjelennek, háttérbe szorítva a lelkes amatőröket. A verseny tisztasága érdekében elképzelhető, hogy érdemes lesz majd a jelentkezők listájának beszerzését követően interneten utánanézni, hogy esetleg nincsenek-e köztük igazolt játékosok. De talán a piarista szellem és becsületesség nem kényszeríti a majdani „szervező bizottságot” ilyen méltatlan kutakodásra, internetes „leellenőrzésre”.

Egyelőre még a tervezgetés stádiumában fogalmazódott meg ez az írásom. Fogalmam sincs, mennyi lesz a jelentkező, gondolom 20-30 fő.
A versenyen öregdiákok részvételére számítunk, de természetesen nincsenek abból „kizárva” a fiatalok, a tanulók, meg persze a dolgozó személyzet érdeklődő tagjai. Nyitottak vagyunk.
A legfontosabb persze az lenne, ha lenne önként jelentkező(k), aki vállalkozna a verseny lebonyolítására, azaz terembiztosítás, asztalokról, hálókról, labdákról gondoskodás, a jelentkezések e-mailen begyűjtése után a résztvevők létszámának  megállapítása, annak alapján csoportbeosztás, a helyszínyen maga a tényleges lebonyolítás, eredmények értékelésével a helyezések meghatározása, a díjazottaknak a díszoklevelek átadása. Ez utóbbira, mármint az oklevelek igényes megszerkesztésére, kialakítására a számítógépes munkákban csodálatunkat kiváltó öregdiák barátunk, Borza Györgi ny.gépészmérnök örömmel vállalkozott. Segítésére most is  – miként korábban is mindig – lehet számítani. 
Talán lesz hozzá hasonlóan olyan önzetlen, teli aktivitású társunk – öregdiák vagy „ifjú diák” – aki vállalkozik a verseny megszervezésére. Egy ilyen önként jelentkezőnek nagyon örülnénk, akinek e sorok írója is az „előszervezésben” segítségére lenne. Akkor tehát már ketten lennénk… Az önként jelentkező az alábbi e-mail címen ér el: 

Kölcsei Tamás
piarista öregdiák
email: kolcseit@gmail.com


Március 15.

Juhász Gyula: 48 március 15.

Ó régi szép est... tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen - ó büszkeség! -
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,

Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt...
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?


Megjelent Pál Ferenc atya "A szorongástól az önbecsülésig" című könyve

A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.

Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is.
Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk.

Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk - mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is.
Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.

Kulcslyuk Kiadó, 2012.
Oldal: 350,
Kötés: papír / puha
ISBN: 9789638941992


Jakob Streit: A keresztfa

Názáretben együtt volt néhány kisfiú és közöttük volt a gyermek Jézus is. Arról beszélgettek, hogy ha majd felnőnek és hivatást választanak, mik szeretnének lenni. Az egyik így szólt: „Aranyműves szeretnék lenni és pompás koronát meg mindenféle arany holmikat készítenék királyoknak.” Egy másik józanul ezt mondta: „Én pásztor szeretnék lenni, minden nap a szabad ég alatt legeltetném a juhokat és amikor vihar közeledik, biztonságos istállóba vezetném őket.” A harmadik katona akart lenni, vadállatok ellen harcolni és fényes fegyvereket hordozni. A negyedik kertész szeretett volna lenni: „Az egész földet illatos rózsákkal és liliomokkal és színes virágokkal akarom beültetni, hogy mindenütt jó illat legyen.” Az ötödik halász akart lenni és a tengeren hajózni és minden nap hálót vetni. 
Csak egy gyermek hallgatott: Jézus. Mindnyájan ostromolni kezdték: „Mondd el nekünk, mi szeretnél hát te lenni?” – „Nem mondhatom el nektek” mondta Ő. De társai erősködtek, hogy majdani hivatásáról adjon valamilyen jelet nekik. Végül ezt mondta: „Mindnyájatok hivatásából lesz valami az enyémben: aranyműves leszek, és a bölcsesség aranyát fogom kovácsolni. Pásztor leszek, és megkeresem az eltévedt juhokat. Katona leszek, és harcolni fogok a világ minden gonoszsága ellen. Kertészként magokat fogok a földbe vetni. Olyan szeretnék lenni, mint egy széles folyó, hogy megitathassak minden teremtményt.”
Elcsodálkoztak mindezen a fiúk és az egyik ezt kérdezte: „Honnan fogod majd azt a sok vizet venni?” – Ám Ő így válaszolt: „Az a víz az élő IGE lesz, ami megteremtette az eget és a földet.” S amikor Jézus szavaitól minden fiú elkomolyodott és gondolkodóba esett, így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem az erdőbe, ott megmutatom nektek azt a fát, amelyből majd trónusomat fogják készíteni.” A mezőkön és dombokon át az erdőbe vezette őket; ott egy különös fajtájú fa állt, amilyet a fiúk még sohasem láttak. A gyermek Jézus felvett egy hegyes követ és a kéregbe egy kicsiny kereszt jelét karcolta bele. „Ez a fa lesz egykor a trónusom, és róla tekintek majd le Jeruzsálemre.” Amikor tehát így beszélt, leült a fa lábához és jelezte a fiúknak, hogy hagyják most egyedül. Barátai csendesen mentek hazafelé és így beszéltek egymás közt: „Olyan furcsa, amit mondott és mégis, mintha minden szavában igazság lenne."