A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

A Magyar Piarista Diákszövetség Választmányának ülése
Időpont: 2012. június 23. 10 óra 10 perc
Helyszín: a Budapesti Piarista Gimnázium Kápolnájának előtere
 
Jelen vannak: a mellékelt jelenléti ív szerint. 20 fő szavazati és 2 fő tanácskozási joggal rendelkező tag jelent meg.

Strommer Pál köszönti a résztvevőket.
Megnyitja ennek a Választmánynak az első ülését. Megállapítja a határozatképességet.
Egy fohásszal kezdődik a választmányi ülés, Borián Tibor atya vezetésével.

A Választmány egy tartózkodással elfogadta a jegyzőkönyvvezető (Bognár László) és a hitelesítő személyét (Várgedő Tamás).

A napirend a következő:

1. 10:05 A választmányi ülés megnyitója
2. 10:10 Dr. Oberfrank Ferenc köszöntője
3. 10:20 A választmány közgyűlés által megválasztott tagjainak bemutatkozása
4. 10:30 A választmány tagozatok által delegált tagjainak bemutatkozása
5. 11:10 Választmányi elnök megválasztása
6. 11:50 A Választmány 2012. évi programjának meghatározása
7. 12:35 Hírek
8. 12:40 Agapé

A Választmány a napirendet egyhangúlag elfogadta.
Dr. Oberfrank Ferenc újraválasztott elnök köszöntője
Köszöni a bizalmat és tudja, hogy ez nem csak neki szól. Örül annak, hogy a fiatal generáció elnökjelöltje sok szavazatot kapott.
Fő célja az elnökségnek, hogy a fiatalokat még jobban bekapcsolják a szövetség életébe. A Budapesti Tagozat újraalapítását nagyon jónak tartja. Az idősekre is szükség van, de a generációs különbségeket tudomásul kell venni.
A Váci Tagozat elnöke Balázs Sándor lett, örül a régi elnök bölcs döntésének, hogy átadta a stafétát.
Az elnökség is újjáalakult, ugyan még nem hivatalosan, de formálisan már meghívta Balázs Sándort mint ifjúságért felelős alelnököt, Bognár Lászlót mint a nem budapesti tagozatok felügyeletével megbízott alelnököt, Borián Tibort mint rendi összekötőt és kommunikációs felelőst. Továbbra is Pataki Ervin a gazdasági vezető, az ő munkáját is segíteni kell.
A hagyományainkat is meg akarjuk őrizni. Weber Tibort meg szeretné hívni a hagyományőrző bizottságba. Meg kell őrizni minden hagyományunkat. Vannak új kezdeményezések is, mint a piarista bor, ezt is szeretnénk hagyománnyá tenni.
A fiatal piarista atyákat is szeretnék megszólítani, hogy vendégként vagy meghívott előadóként jelenjenek meg a Diákszövetség életében.
Strommer Pál főtitkár is tagja az elnökségnek, az ő munkája is nagyon fontos, az ő egész családja belekapcsolódik a Diákszövetség munkájába.
A Barátok útja mozgalom is nagyon fontos és élő entitása a Diákszövetségnek.

Strommer Pál felkéri a Választmány választott tagjait, hogy mutatkozzanak be:
Borza György budapesti, nyugdíjas mérnök. Jelenleg Csepely Péter munkáját segíti.
Csapody Géza budapesti, nyugdíjas, a Piartours utazások szervezője.
Farkas Zsolt 3. generációs piarista, budapesti, nyugdíjas tervező. Médiával is foglalkozott.
Juhász Réka nagykanizsai fiatal. Családi okokból nincs jelen, de bemutatkozó levelet küldött.
Kiss Zoltánné, Judit ’91 óta nyugdíjas. A fia járt ide. A Sík Sándor Kórusban énekel. az agapék felelőse.
Leveli Aliz a PPKE-re jár, médiaismeretet tanul. Idén végez. Nagykanizsai.
Pataki Ervin ’51-ben érettségizett.
Szabó István piarista Kecskemétről. Apja civil piarista volt. A tiszaugi csónakház gondnoka.
Várgedő Tamás: 115 éves a folyamatos piarista kapcsolat a családban. Volt választmányi elnök. Két vesszőparipája volt: a tagozaton kívüliek bevonása a tagozatok kötelékébe és a tagozatok pénzügyek korrekt vitele sé elszámolása!
dr. Weinzierl Tamás: Már az alakulás óta egyengeti a Diákszövetség jogi ügyeit.

Strommer Pál felkéri a Választmány delegált tagjait, hogy mutatkozzanak be
Ambrus Zsolt, bp-i tagozat, ’89-ben érettségi. Közgazdász és informatikus.
Hernády Zsolt, bp-i tagozat, nagyapja piarista kispap volt a háború előtt, ’92-ben érettségizett, történész, jelenleg a Duna Tv-nél dolgozik. Nős, két gyermek apja.
Laczkó János, kecskeméti tagozat, nyugdíjas múzeumigazgató és restaurátor.
Huszár Gábor és Huszárné Kinga Mosonmagyaróvárról levelet küldtek. Gábor ’98-tól piarista diák. Kinga 10 évvel fiatalabb férjénél, most végez a Georgikonon.
Bognár László, nagykanizsai tagozat. Találkozott Fehér Jánossal Érden.
Madarász Szilveszter, nagykanizsai tagozat, 2006-ban érettségizett. Pécsre jár, 4. éves orvostanhallgató. A Szent Magyarországért Mozgalom tagja. Fő célja, hogy a diákok többet imádkozzanak.
dr. Bánsági Tamás szegedi tagozat, nyugdíjas, 1936-ban született.
Kiss Péter József szegedi tagozat, nem tud itt lenni. 1933-ban született.
Kovásznay Gergely váci tagozat, ’96-ban érettségizett, angol szakos. Szeret csocsózni.
Kenesei István, budapesti, de a veszprémi tagozathoz tartozik. Alapító tagja a Diákszövetségnek.
Izing László és dr. prof. Nemes Lajos Tatáról, jelenleg nincsenek itt.

A Választmány Elnökének megválasztása:
Dr. Oberfrank Ferenc az elnökség nevében jelöli a Választmány Elnökének Várgedő Tamást, mert szeretnek vele dolgozni, másrészt nagyon tisztelik a hozzáállását a piarista ügyekhez. Felvállalja azoknak a kérdéseknek a tárgyalását is, amik nem népszerűek

A Választmány egy tartózkodással elfogadta Várgedő Tamás jelölését a Választmány elnökjelöltjének.
A Választmány egy tartózkodással választotta meg Várgedő Tamást a Választmány Elnökének.

Várgedő Tamás:
Köszöni a bizalmat. Szeretné folytatni a megkezdett munkát. A jogszabályi változásoknak is meg kell felelni, így sok változtatást kell megvalósítani a működésünkben, főleg az Alapítvány ügyében lesz dolga a Választmánynak. Örül a Budapesti Tagozat megalakulásának.
A vesszőparipáit továbbra is megtartja:
A tagozatokhoz nem tartozó tagok tagozatokhoz rendelése. A tagozati vezetésnek megvan a lehetősége, hogy az adatbázisból keressenek maguknak tagokat.
A tagozatok pénzgazdálkodása:
Sok tagozat nem teljesíti elszámolási kötelességeit. Az a javaslata, hogy a tagozati pénztárnokok és elnökök előre egyeztetett menetrend szerint személyesen jelenjenek meg és egyeztessenek az elnökséggel az elszámolás módjáról.
Emlékeztet a Közgyűlés határozatára, hogy a közhasznúsági jogállás megmaradjon. Ennek megvalósításra törekedni kell. A folyamatos monitoring eszközével.
A következő választmányi ülés szeptember vége felé lesz esedékes.

A Választmány programja és feladatai:
Strommer Pál összegzi az elvégezendő feladatokat és a programokat:

A következő Választmányi ülésen a Választmány tekintse át a Diákszövetség elmúlt fél évi pénzügyi működését.
A Tagozatok jelöljenek ki június végéig 2-3 olyan embert, akik hozzáférést kapnak az Adatbázishoz.
A Tagozatok szedjék össze az érettségizett diákok névsorát, elérhetőségekkel együtt.
Az iskolák jelöljék ki a kapcsolattartót, aki az iskola és Tagozat között közvetít.

20120623/1. számú Határozat: A Választmány megbízza az Elnökséget, hogy a szükséges jogi módosításokat kezdje el előkészíteni az Alapszabállyal és az SZMSZ-szel kapcsolatban, és számoljon be a következő Választmányi ülésen ennek alakulásáról.
Egyhangúlag elfogadta a Választmány a határozatot.

Budainé Márta hagyatékában megvannak a naplók a Diákszövetség alakulásának időszakából, ezeket meg kell őrizni. Sőt, az Elnökségnek van elképzelése, hogy ezeket az emlékeket hogyan őrizzék meg, de ehhez még várnak további ötleteket is.
Osváth József: 2014-ben lesz a Diákszövetség 25 éves, erre kellene elkészíteni egy kiadvány formájában Budainé Márta naplóit.
Ki fogja tovább vinni ezt a hagyományt? Legyen egy új naplóvezető.

Szabó István piarista kérdése: Hogy védik az adatokat az adatbázisban?
Strommer Pál: Az adatbázis már 1,5 éve működik és pozitívak a visszajelzések biztonsági kérdésekben is.

Borza György: Az összes többi emléket is össze kell gyűjteni, erre volt már kezdeményezés korábban, de nem vállalta fel senki.
Strommer Pál: Az Elnökség ezt is programjába veszi és fognak egyeztetni Borza Györggyel, hogy milyen feladatot vállalna ez ügyben.

Hirdetések:
Strommer Pál köszöni a Választmány munkáját. Imádsággal fejeződik be az ülés, majd szerény agapé következik.

Kmf.

Strommer Pál                                                                                    Bognár László
alelnök                                                                                              jegyzőkönyv-vezető
levezető elnök

Várgedő Tamás
jegyzőkönyv-hitelesítő 

Labancz Zsolt tartományfőnök 2012. június 15-én pénteken délelőtt, kis ünnepség keretében megáldotta és megnyitotta a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtárának és Levéltárának újonnan berendezett helyiségeit.

A két intézmény egy éve, 2011 júliusában költözött vissza a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházból a rend saját, felújított épületébe, a Piarista közbe. Akkor még csak a pinceszinten elhelyezett raktári berendezés volt használható állapotban, a könyvtárosokat és olvasókat kiszolgáló első emeleti létesítmények még nem. Az elmúlt egy év alatt elkészültek a könyvtárosok és levéltáros dolgozószobái, a könyvtár és a levéltár közös olvasó/kutatóterme, a kézikönyvtári raktár, valamint a legrégebbi és legértékesebb nyomtatványok tárolására és bemutatására szolgáló hangulatos könyvtárterem.

A megnyitó ünnepség színhelye is a könyvtár kicsiny díszterme volt. A könyvtárosokon és a levéltároson kívül többen jelen voltak a rend tagjai, a tartományfőnökség munkatársai és a budapesti piarista gimnázium tanárai közül is. Köszöntőjében Labancz Zsolt megköszönte a könyvtár és a levéltár költözésében résztvevők munkáját, és elmondta, hogy a felújított épület több eleme, például a tornaterem tetejének átlátszó üvegpadlója arra emlékezteti, hogy térben és időben is a múlt nemzedékeinek sora után járunk. Ennek az örökségnek egyik fő letéteményese a könyvtár és a levéltár is, ahol a múlt mélységei nyílnak meg az olvasók előtt.
A könyvtár megáldása után Koltai András levéltáros beszélt a két intézmény múltjáról, amelyek a főváros legrégebbi és legjelentősebb egyházi kulturális inétzményei közé tartoznak. A könyvtár állományát 1717-től, a budapesti piarista rendház létrejöttétől fogva gyarapítják, a levéltár pedig 1692-től létezik, amikor megalakult a piarista rend önálló magyarországi egysége. Homor Ferenc könyvtáros a jövőbeli tervekről is beszélt, arról, hogy szeretnék a könyvtárat a tanárok és mások számára is otthonos kutatóhellyé tenni, és minél teljesebbé tenni az állomány digitális katalógusát. A résztvevők megszemlélhettek néhány különleges könyvet (piarista szerzők műveit, régi természetrajzkönyveket, kódextöredékeket) és oklevelet is, majd szerény agapé és beszélgetés zárta az ünnepséget.

A fővárosi pedagógusnap alkalmából adtak át elismeréseket fővárosi intézmények pedagógusainak a Főpolgármesteri Hivatalban rendezett mai ünnepségen. Huszonöten kaptak Bárczy István Díjat, köztük Wettstein József piarista is.

„Bár a pedagógusok oktatói tevékenysége mindenki számára megszokott, fejet kell hajtani az intézményi oktatók napi munkája előtt" - mondta köszöntő beszédében Pölöskei Gáborné, a Főpolgármesteri Hivatal Oktatási, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztályának vezetője. Úgy vélte, az oktatási intézmények pedagógusainak, vezetőinek kétszeresen nehéz a helyzetük; minden nap pedagógiával foglalkoznak - az intézmény érdekeit figyelembe véve -, másrészt pedig többet akarnak nyújtani az iskolának. Kiemelte, hogy a pedagógusnap az egyetlen nap, amely alkalmat ad arra, hogy írásos formában is nyoma legyen a pedagógusok megbecsülésnek.
Csomós Miklós oktatási és kulturális főpolgármester-helyettes arra emlékeztetett, hogy a napokban ünnepelték a Nemzeti Összetartozás Napját határainkon innen és túl. „Mi is összetartozunk, mint intézmények és fenntartók, az intézményen belül tanár és diák, diák és szülő, valamint tanár és szülő. Ez az összetartozás azt jelenti, hogy oda kell figyelnünk egymásra, észre kell venni egymás baját" - hangsúlyozta a főpolgármester-helyettes.

Budapest Főváros Közgyűlése az Oktatási Bizottság javaslatára 2012-ben Bárczy István Díjat adományozott a fővárosban működő közoktatási és gyermekvédelmi intézmények azon munkatársainak, akik hosszú éveken át kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárultak a jövő generációjának neveléséhez, oktatásához, képzéséhez, és ezzel a főváros fejlődéséhez. A Bárczy István Díjakat Csomós Miklós főpolgármester-helyettes adta át.
A huszonöt díjazott között kapott díjat Wettstein József atya is a budapesti Piarista Gimnázium tanára, piarista szerzetes is.
A díj indoklása: "Az ifjúság nevelése érdekében szerzetesi elhivatottsággal végzett, példaértékű hittanári és matematikatanári munkája elismeréseként."

A Diákszövetség és a Sajtóbizottság tagjai nevében ezúton szívből gratulálunk Wettstein atyának!

Nemrég ünnepeltük a pünkösdöt: Jézus megígérte, hogy megkapjuk az igazság Lelkét (Jn 15,26), egy másik helyen pedig arról beszél, hogy az igazság szabaddá tesz majd minket (Jn 8,32).

Amikor közeledik a vakáció, örömmel gondolok arra, hogy nyáron nemcsak munka, strandolás túrázás vár rám, nemcsak sportizgalmakban lesz részem - hála a foci-Eb-nek és az olimpiának, de remélhetőleg több időm lesz olvasni is, mint a tanév során. Várnak rám a könyvek (s most nem a tankönyvek)!
Mély meggyőződésem: a könyv hivatása az, hogy szabaddá tegyen. Mi, piaristák, akik szeretjük a könyveket, gyakran találkozunk a magyar könyv szó latin megfelelőjével: így pl. a liber szó rajta van a könyvbe ragasztott EX LIBRIS matricákon, és a liber szót találjuk a LIBRI boltok nevében is. Érdekes, hogy latinul a könyv főnevet és a szabad melléknevet ugyanazon szóval jelöljük: LIBER. Etimológiailag nincs köze a két szónak egymáshoz, s a pontosság kedvéért azt is érdemes megjegyezni, hogy a szabad szóban az í hosszú (līber). Ám mégis, milyen jó, hogy ez az egybeesés szüntelenül a könyv rendeltetésére irányítja figyelmünket: a könyv azért van, hogy szabaddá tegyen! A mindennapi gondok közül kikapcsol, a lehangoltságból felráz. Azáltal, hogy a szükséges ismeretekhez hozzájuttat, felszabadít a tudatlanságból, és szabaddá tesz valaminek a megértésére, elkészítésére, elvállalására, megoldására... Lebontja a korlátokat, elhárítja az akadályokat. És Isten embert felszabadító szeretetműve is felhasználja a könyvet, a Szentírás ugyanis könyvek gyűjteménye, és létrejötte óta megszámlálhatatlan olyan írásmű is született, mely az üdvözítő Istent szeretné közelebb vinni az emberekhez: az üdvösség történelme, a valódi felszabadítás történelme tehát véglegesen egybefonódott a könyv történelmével.

Ahogyan Isten az üdvösséget felkínálja, s nem erőlteti ránk a vele való közösséget, úgy a könyvek is nagyon tapintatosak: csak állnak a polcon, csendben, s legfeljebb színes gerincükkel, a rájuk írt nagy betűkkel kínálják magukat: „Vegyél le, ha akarsz!" Ellentétben a mobiltelefonnal, mely valódi rabszolgasorban tart bennünket: „Csörgök, csörgök, azonnal vegyél fel! Fontos vagyok, sürgős vagyok, nem mondhatsz nemet!" Ellentétben a számítógépes játékkal, mely nem engedi, hogy abbahagyjuk.
Vannak rossz könyvek is: unalmasak, megtévesztők, az igazságot elfedők, a valóságot elferdítők, életszemléletünket s életmódunkat rossz útra terelők. Ám a könyv ebben is szabadon hagy minket: ránk bízza, hogy mi döntsünk felőle.

Köszönöm, Uram, a könyveket! S bennem élő Lelked segítsen, hogy az általuk kapott szabadság igazabb életre segítsen!

Tőzsér Endre SP

A május 30-án Corvin-lánccal kitüntetett piarista szerzetes-tanár nem támogatja a sokat vitatott néhai püspök, Prohászka Ottokár köztéri szobrának felállítását 2012 Budapestjén. Jelenits István a lapunknak adott interjúban felhívja a figyelmet: a Nyirő József, Wass Albert és más írók körüli vita többször félreértéseken alapul. 

„Az objektív képek megrajzolása a történészek feladata. Ha egy számunkra fontos történelmi alak pillanatnyilag túl sok indulatot mozgat, akkor nem kell erővel keresztülvinni a nevét mindenen, csupán azért, hogy bizonyítsunk a »mieink« előtt. Száz év múlva talán már Prohászka szobrának felállítása sem kelt ekkora hullámokat” – kommentálja a Heti Válasz kérdésére Jelenits István az elmúlt hetek egyik nagy vihart kavart közéleti vitáját.

Véleménye szerint el kell ismerni a néhai püspök egyházszervező munkáját, szociális gondolkodását is; ha kizárólag antiszemita megnyilvánulásai alapján ítéljük meg, téves következtetésekre jutunk.
A piarista szerzetes lapunknak beszélt a Corvin-láncot és a hozzá kapcsolódó testületet ért kritikákról is,  melyek szerint nem nehéz belelátni a kitüntetésbe az „éledő Horthy-kultusz” egyik új elemét. „Megmondom őszintén, engem ezek a megjegyzések nem érdekelnek. Másfelől nem hiszem, hogy a Corvin-lánc rendszerét kialakító egykori politikai szándék jelenleg ne volna vállalható” – fejtette ki kérdésünkre.
Parti Nagy Lajosnak az ÉS-ben megjelent, Kocsis Zoltánt a Corvin-lánc elfogadása miatt bíráló soraival kapcsolatban Jelenits annyit mond: „Most legalább a Corvin-lánc birtokosaként elmondhatom, hogy nem tartom időszerűnek egy Prohászka-szobor felállítását. Mégiscsak nagyobb nyomatéka van ennek egy pap szájából, mint amikor Parti Nagy Lajos mondja.”

A július 5-én újságos standokra került Heti Válaszból az is kiderül, milyen különvéleményt fogalmazott meg Jelenits István a Nyirő-vitáról, Szabó Dezsőről, Wass Albertől valamint az is, hogyan gondolkodik „keresztény kurzusról”, keresztény politikáról, egyházi kézbe került iskolákról. A lap a Digitalstandon keresztül is megvásárolható.

forrás:  http://hetivalasz.hu/itthon/jelenits-istvan-prohaszka-ottokar-kozteri-szobra-nem-idoszeru-51380/  
a teljes cikk a printben olvasható: Heti Válasz, XII. évfolyam, 27. szám, 2012. július 5. 19-20. oldal

Életművét a közelmúltban Corvin-lánccal ismerte el az állam - a Magyar Kurír portréja Jelenits Istvánról.

Jelenits István piarista szerzetes az utóbbi fél évszázad egyháztörténetének és napjainknak az a személyisége, akit mindenki szeret. Anélkül, hogy az elveiből, a meggyőződéséből bármikor bármit föladott volna, mindenkihez tud empátiával közeledni: diákhoz, költőhöz, művészhez, és ezért mindenkinek tud lelkipásztora is lenni. Egész lénye, egyszerű bölcsessége, szerénysége, derűje inkább egy ferences barátot juttatna eszünkbe, mint egy nagy tekintélyű piarista tanárt, aki számos elismerés birtokosa. Pedig a 20. századi magyar sors nem kényeztette a nyolcvanadik életévében járó szerzetest sem, akivel a kegyes tanító rendi atyák régi-új Duna parti épületében beszélgettem. Életművét a közelmúltban Corvin-lánccal ismerte el az állam.
Jelenits István 1951-ben érettségizett a piaristák pesti gimnáziumában. Az egyházi oktatási intézmények 1948-as államosítása után két évig az ő iskolája sem maradt egyházi fenntartásban, és a piarista rend abban az esztendőben kapta vissza az iskolát és kecskeméti intézményét is, amikor Jelenits István érettségizett. Ám a gimnáziumot és a rendházat 1953-ban kilakoltatták a belvárosi főplébánia-templom tőszomszédságából.

„Bonyolult kérdés ez" - zárja le a témát a tanár úr, aki számítani semmiképpen nem számított arra, hogy a rend visszaköltözhet eredeti tulajdonába, különösen nem azokban az évtizedekben, amelyek a rendnek a kényszerű eltávozása után következtek.
A piarista szerzetes nagy szeretettel emlékszik vissza diákkorára, mint mondja, nem véletlen, hogy piarista lett. „Ha rosszul éreztem volna magamat az iskolában, akkor nem léptem volna be a rendbe, hogy másokat is arra kényszerítsek, hogy ebbe az iskolába járjanak, ahol én rosszul éreztem magam." A háború utáni légkör sajátos, szoros kapcsolatot teremtett az iskolában tanító tanárok és a diákok között, mert nemcsak a tantárgyak miatt találkoztak, hanem az élet egyéb területein is egymásra voltak utalva. A diákoknak nem nagyon volt más szórakozása, mint amit az iskola nyújtott a tanítás utáni kirándulásokkal, nyári táborokkal, szellemi örömökkel. „Sem a tanároknak, sem a diákoknak nem volt más dolguk, mint hogy egymással foglalkozzanak, és ez roppant gazdaggá tette az életet."
Az államosítás idején a diákok „gazdagításának" más módját is kieszelték a piarista atyák, akik 1950-ig maradhattak a rend kötelékében, csak elszakították őket az iskolától. A szerzetesrendek fölszámolásakor a piaristák közül is sokakat szétzavartak, mert az általuk fenntartott tíz iskola tantestületéből csak kettő maradhatott meg a szigorúan meghatározott keretben. A kegyesrendi atyák a bizonytalan helyzetben egy újabb támadásra készültek, ezért a könyvtárukban található értékesebb könyveket módszeresen „szétszórták" diákjaik között, hogy ha véletlenül támadás éri és elhurcolják őket, akkor a könyveik jó helyen legyenek. „Hazavittünk egy csomó könyvet. Én például nagyon szerettem a latint, elég jól tudtam, és olvastam latin szerzőket. Mignes patrológiájának a köteteit vittem haza, sorakoztak a pocokon, és rengeteg Szent Ágostont olvastam diákkoromban. Nem volt televízió, nem voltak érdekes olvasmányok, eléggé pártvezérelt szellemi élet volt akkoriban az országban, és ezeknek az antik egyházatyáknak a szövegei hallatlanul színesek és izgalmasak voltak számomra" - eleveníti fel diákkorának éveit a szerzetes, aki miután idővel visszaszolgáltatta a rend tulajdonát, később, már rendtagként újra találkozott a gondosan megőrzött kötetekkel.
Gimnáziumi tanárai közül elsőként osztályfőnökére, Simon Sándorra emlékezik vissza, aki görög-latin szakos tanár volt, „nagyon kiváló ember, kormányzógyűrűs doktor. Ez azt jelenti, hogy az első elemitől az egyetemi záró vizsgáig csupa jelese volt csak. Remekül tudott tanítani, azért is szerettem meg ennyire a latint, mert az ő tanítványa lehettem. Nemcsak a nyelvet tanította, hanem a latin költészetet is megszerettette velünk. Az irodalommal való kapcsolathoz is az idegen nyelvű irodalom nyitotta meg a kaput" - vallja, aki maga is évtizedek óta foglalkozik literatúrával.
Franciára Rónay György tanította, akit Sík Sándor tartományfőnök kért fel, mivel a rendnek az új felállásban nem volt e nyelvből szaktanára. „Ha az irodalommal való találkozást Simon tanár úrnak, a modern irodalommal való beható és életre szóló találkozást Rónay Györgynek köszönhetem - idézi fel első civil tanára alakját Jelenits István. - Kicsit tétován állított be hozzánk, mert még nem tanított soha életében, de aztán észrevette, hogy nemcsak tanítható emberek vagyunk, hanem a tudásvágy is eleven bennünk." A költő, író, műfordító Rónay annyira jól érezte magát a nyiladozó értelmű fiatalok között, hogy minden második héten elment hozzájuk külön a kortárs irodalomról beszélgetni. Olyan irodalmi nagyságokról beszélt, akikkel jó barátságban volt, például a néhány évvel korábban elhunyt Radnótiról, aki az iskolai irodalomoktatásban még nem foglalta el az őt megillető helyet, életműve még föltáratlan volt. Illyés Gyuláról, más élő költőkről is tőle hallottak először. „Elkezdtük őket forgatni, olvasni, és sokkal többet tudtunk róluk, mint amit az irodalomórán tanulhattunk volna."
Bár az 1951-es érettségi után a fiatal Jelenits István számára egyértelmű volt a hivatása, de mert pesti családból származik, a rend elöljárói arra kérték, az egyetemet otthonról végezze el, így csak rövidebb ideig veszi igénybe a numerus clausust, a kispapok államilag előírt létszámkeretét. Ezzel a tudattal iratkozott be a bölcsészettudományi karra. Sokat jelentett számára, hogy laikus státusban végezte az egyetemet, mert másfajta civil kapcsolatai támadtak az emberekkel az egyetemen is, mintha reverendában járt volna oda.
A magyar szakkal párhuzamosan beiratkozott a Hittudományi Akadémiára is rendkívüli hallgatónak, és ott bizonyos tárgyakból kollokviumokat tett. Amikor a rendbe belépett, már a teológiai tanulmányokban is előre haladt. Elöljárói pedig azt tartották helyesnek, hogy akkor már ne a rend saját teológiáján folytassa a tanulmányait, hanem a Hittudományi Akadémián, ahol hittanári végzettséget és teológiai doktorátust szerzett.
Pedig az egyetem elvégzése küzdelmes volt: a rostálásokon az embernek meg kellett kapaszkodnia. A szerzetesi életre készülő fiatalember azért, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát az egyetemen, fölvette a Bevezetés a mongol filológiába című tárgyat, melyet Ligeti Lajos tartott. „Aztán ott ragadtam, mongolt is hallgattam meg keleti nyelvészetet". Járt Keresztury Dezső szemináriumára is, ahol az akkoriban éppen csak megtűrt magántanár eleinte a rendszer emberének nézete Jelenitset, de később a helyzet tisztázódott. Kemény Zsigmondról szóló óráját mindössze ketten látogatták, a zugszerzetesen kívül az előadó unokaöccse, aki talán a rokoni szálak miatt érezte kötelezőnek a részvételt. „Keresztury először azt gondolta, hogy én beépített emberként megyek, hogy meghallgassam, és jelentést tegyek róla. Aztán lassan kiderült, hogy ez nem így van, és akkor nagyon mély kapcsolat szövődött közöttünk." Olyannyira, hogy a temetésén is az egykori diák búcsúztatta.
Természetesen akkoriban az ideológiai oktatás alól nem volt kibúvó, az elsőévesek közösen hallgatták a Gólyavárban a marxizmust, amiből vizsgázni is kellett. „Az egy komoly, kemény dolog volt, mert nemcsak tudást vártak, hanem valamiféle hűséget is próbáltak számon kérni. De nem kerültem velük olyan konfrontációba, ami miatt kitették volna a szűrömet".
A kor gondolkodását gúzsba kötő rendszerével lépten-nyomon szembesültek a hallgatók. Horváth János neves irodalomtörténésszel, aki nemzedékeket nevelt fel, már nem találkozhatott Jelenits István, őt akkoriban nyugdíjazták. A régi magyar irodalomnak Klaniczay Tibor lett a tanára, Szauder József pedig, akiről egykori tanítványa nagyon pozitív emlékeket őriz, a felvilágosodás korának irodalmát oktatta. „Ezek az emberek akkoriban eléggé az ideológia rabságában vergődtek, pedig többre is futotta volna a tehetségükből" - teszi még hozzá a paptanár, aki szívesebben foglalkozott nyelvészettel, kiemelve tanárai közül Pais Dezsőt és Bárczi Gézát, akitől nagyon sokat tanult.
A Hittudományi Akadémián folytatott magántanulmányaival persze nem dicsekedett az ifjú Jelenits, ahogy azzal sem, hogy Tótfalusy István írói álnéven már egyetemista korában publikálni kezdett a Vigília hasábjain.
Harmadéves korában a „lélekhalász" Pándi Pálnál vizsgázott, aki meggyőződéses marxista volt, és különösen a tehetséges fiatalokat igyekezett a hivatalos ideológiának megnyerni. A fiatal hallgató, aki a piaristák gimnáziumában görögül is tanult, Kölcseyről beszélve görögül idézett valamit, ami rögtön föltűnést okozott. „Pándi megdöbbent, hogy görögül idézek, és megnézte az indexemet. Bele volt írva, hogy a piaristáknál végeztem. Mondta, hogy jelest ad, de a vizsga után szeretne velem beszélni. Gondoltam, hogy adott volna inkább egy négyest, és engedett volna el, de mégis ott maradtam. Megkérdezte tőlem, hogy a piarista gimnáziumi érettségi óta változott-e a világnézetem? Mondtam, hogy szorgalmasan hallgatom a marxizmust, de eddig még nem volt okom, hogy a világnézetemet megváltoztassam." Mire Pándi: "Nem nagyon fog boldogulni a kereszténységgel, mert egy olyan világban él, ahol magának mint magyartanárnak tisztelettel kell szólnia azokról az írókról, akik ateisták lettek, maga meg ezekre biztosan haragszik, és akkor szembe kell fordulnia az egész hivatalos irodalomszemlélettel."
Jelenits válasza: "Tanár úr biztosan tudja, hogy a keresztényeknek az ellenségeiket is szeretniük kell, és őszintén szólva én nem biztos, hogy haragszom egy íróra, ha ateista lett. Ha valaki abban a korban, amikor kötelező volt kereszténynek lenni, úgy érezte, hogy nagyobb igazságra talált, és emiatt vállalat mindenféle nehézséget, az tiszteletet ébreszt bennem. Inkább azokat nem szeretem, akik érdekből lesznek ateistává." A válasz tetszett Pándinak, és felhatalmazta a diákot, hogy ha a kereszténysége miatt az egyetemen valami baj érné, forduljon hozzá, és a segítségére lesz. Erre nem került sor, de az eset gyakran az eszébe jut Jelenits tanár úrnak.
Nemigen találkoztam még olyan emberrel az elmúlt harminc évben, aki neheztelt volna rá. Mindenkihez, diákhoz, alkotóhoz, időshöz, fiatalhoz egyaránt empátiával közeledik, és ezért mindenkinek lelkipásztora tud lenni. Törekedett erre vagy ez magától jön?
"Magától jött, de biztos, hogy korán világossá lett számomra, olyan korban élünk, amely arra törekszik, hogy egymás ellen fordítsa az embereket, és tényleg jó volna egy olyan alapállást felvenni, ahol ezekből a csapdákból kiemelkedhet az ember" - fogalmazza meg a mindannyiunk számára megszívlelendő életbölcsességet a nyolcvanadik életévében is fiatal szerzetes, akit május végén Corvin-lánccal tüntettek ki. Schütz Antal után és sok-sok évtizeddel később, másodikként a piarista rend történetében.

forrás: Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír

Pedro Aguado, a piarista rend legfőbb elöljárója 2012-t a piarista hivatás évének jelölte meg. Úgy gondoltam, hogy ildomos bekapcsolódnia a Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelének is ebbe a szép kezdeményezésbe. Korábbi Hírlevél számunktól (2012. május 01., IV. évfolyam. 06. szám, benne Balogh Tamás Sch.P.) kezdve egy-egy élő piarista atya vallomását, szerzetesi életének bemutatását, hivatástudatának kialakulását mutatjuk be "tíz sorban", az év hátralévő részében kiadásra kerülő Hírlevelekben. 
Sárközi Sándor piarista atya kezdte el a "Tízsorosok - piarista arcélek" sorozat készítését. Ő kereste meg rendtársait azon ötletével, hogy egy piarista meséljen magáról tíz sorban. Célunk ezek közlésével is hozzájárulni a magyar piaristák, életük, hivatásukat jobb megismeréséhez.

Örömmel teszem be jelen Hírlevelünkbe Jelenits István atya  Tízsorosát.
Olvassátok Ti is örömmel!

Tízsorosok -  Jelenits István

Jelenits István Berettyóújfalun született 1932-ben. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Már akkor is piarista akart lenni, de a rendbe fölvehető növendékek számának korlátozása miatt csak a bölcsészkar elvégzése után, 1955-ben lépett be a piarista rendbe. A rend kecskeméti, majd budapesti gimnáziumaiban tanított hittant, illetve a magyar nyelvet és irodalmat. Emellett 1965-től a biblikus tárgyak tanára is volt a rend Kalazantinum Hittudományi Főiskoláján, illetve 2000-tol ennek utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985 és 1995 között a rend magyarországi tartományfőnöke volt. 1995-tol a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika tanára, majd tanszékvezetője volt Budapesten, illetve Piliscsabán. 1992-től évekig tanított a gödi, illetve 1994-től a váci piarista iskolákban, majd később a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is.

Kamaszkorom a háborúra esett. Nagyváradon éltünk, édesapám tisztviselő volt, és amikor néhány kézipoggyásszal el kellett menekülnünk, a hátam mögött ottmaradt a gyerekkorom. Budapesten rátaláltam a piarista iskolára, és abban egy új otthonra, olyan környezetre, ahol jól éreztem magam. Az akkori háborús időben, abban az élethelyzetben a gyerekek számára többet jelentett maga az iskola, mint bármikor máskor. Mi minden megpróbáltatást közösen viseltünk, az iskola mint egy tágabb család szerepelt az életünkben. Nem voltak gazdag szórakozási lehetőségeink, nem volt élménykínálata a világnak, minden, ami eljutott hozzánk, az az iskola által jött el, és mi az osztálytársainkkal együtt fedeztük fel a világot.
Mivel jó tanuló voltam, az osztályfőnököm egy színész gyerekhez beajánlott korrepetitornak. Valamiért az iskola nem tudta érdekeltté tenni ezt a fiút a tanulásban, és ez nekem sikerült. Közösen végeztük a feladatokat sikerrel, és ebben nagyon sok örömömet leltem. Aztán később a cserkészetben is feladatok nyíltak számomra, akkor alakult ki bennem az, hogy úgy látszik, tudok tanítani, szót értek a fiatalokkal. A piarista lét nem egyszerűen vizsgákra készíti fel a gyerekeket, hanem igyekszik a világban is eligazítani őket. Suttyomban válunk emberré, és ez nem frontálisan történik, hanem együtt dolgozunk. Van egy közös kaland, a világ megismerése, és közben élményeket szerzünk, vállon veregetjük vagy megtréfáljuk egymást, de dolgozunk.

(Részlet Pálfay Erzsébet interjújából, Igen, 2011. 12. 28.)

A budapesti Piarista Gimnázium és a Vigilia folyóirat Örkény István születésének 100. évfordulója tiszteletére novellapályázatot hirdet középiskolás diákok számára.

A fődíj 100 000 forint, a legjobb novellákat a Vigiliában közöljük.
A novellákat az előzsűri munkáját követően négytagú bizottság (Bodor Ádám; Esterházy Péter; Kollár Árpád; Vasadi Péter) értékeli.

A pályázaton való részvétel feltétele
        középiskolai tanulói jogviszony,
        betöltött 14. életév.

Beküldési határidő: 2012. augusztus 15.
Eredményhirdetés: 2012. október

Nevezési díj 1000 Ft, amit az iskola alapítványának kérünk átutalni (Kalazancius Alapítvány 11707024-20274388).
Formai követelmények:
    Egy szerző egy magyar nyelvű novellával nevezhet.
    Az írás nem lehet hosszabb 8000 leütésnél (szóközzel).
    A novellákat egy példányban, kinyomtatva és elektronikusan ( orkeny.novellapalyazat@gmail.com) is be kell küldeni.
    Új, korábban még nem közölt tárcanovellákkal nevezzenek – az internet, saját blog, Facebook-profil is publikációnak 
    számít!
    Leveleiket a Piarista Gimnázium címére küldjék: 1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1. A borítékra írják rá:  
    „Novellapályázat”.
    A pályázat jeligés. (Kérjük, se a borítékra, se a szövegre ne írja rá nevét, csak a jeligéjét! A jelige feloldását a 
    szöveggel együtt küldje el, lezárt borítékban, melyre szintén csak a jeligét írja rá. A lezárt borítékban lévő feloldás 
    tartalmazza a pályázó nevét, címét, e-mail címét, telefonszámát, középiskolájának nevét és címét, osztályát!)
    Amelyik pályázat nem felel meg a formai követelményeknek, azt ki kell zárnunk.

További információ:
Piarista Gimnázium (Zsódi Viktor)
1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.

Az 1. Ökumenikus Diákfilmszemle (Budapest, 2012. május 19.) végeredménye , díjazott filmjei, alkotói

I. Kiemelt kategória: "ÁLARCOK" téma
            Általános iskolások korcsoportja:

            1. díj: Farsang 2013 - Hajdúnánási Református Általános Iskola ReFilm Stúdiójának diákjai, vezető tanár: Lukács László

            2. díj: A lepel - Fóti Ökumenikus Általános Iskola Animáció szakkörének diákjai, vezető tanár : Sándor János
            Oklevél:
Álarc - Szilágyi Anna (Savio Szt. Domonkos Kat. Ált. Iskola, Békéscsaba),
Ál-Arcok - Balázs Győző Református Líceum, Miskolc, Ál-arcok alkotócsoport, 5-6.o.

            Középiskolások:

            1. díj: Micsoda madár ez? - Balázs Győző Református Líceum (Miskolc) mozgóképi animáció készítő szakos diákjai, vezető tanár: Nagy István, Ruszkai Nóra, Kiss Gabriella

            2. díj: Arcok - Budapesti Piarista Gimnázium LAX alkotócsoportja: Bukor János, Hajba András, Szodfridt Marcell, szakkörvezető tanár: Wettstein József

            3. díj: Underground - Water-studio: Béres Bence (Orosházi Székács József Evangélikus Gimnázium) és Tóth Balázs (Budapest Fasori Evangélikus Gimnázium)
             Különdíj: (H)Arcok - Kondás Kristóf (Hajdúdorogi Szent Bazil Görög Katolikus Gimnázium)
             Különdíj: Hal-ál - Katona Ádám (Balázs Győző Református Líceum, Miskolc, mozgóképi animáció készítő szak, vezető tanár: Nagy István)
            Oklevél:
Big running - Petrovics Bence (Balázs Győző Református Líceum, Miskolc), 
Personapatia - Hanusz Norbert és a Falco csop. (Szegedi Kis István Ref. Gimn., Békés),
Álarcok - Varga Vajk Vilmos és az Apostol csop. (Pápai Ref. Kollégium Gimnáziuma)         

II. Kategória: szabadon választott téma
            1. díj: Öt perc tyúk - Kaposi Brúnó, Hakkel Tamás, Kovács Adorján, Kovács Dávid, Topa Márton (Pannonhalmi Bencés Gimnázium)

             2. díj: Running - Urbán Jonatán, Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium KÉK Műhely, szakkörvezető: Hollai Gábor

             3. díj: Nulladik óra - a MajosRefi Pictures diákjai, Majosházi Református Általános Iskola, felkészítő tanár: Gonda Sándor
            Különdíj: Cigánynak lenni Bakson - Peller Patrik és Sárközi Dániel; Baksi Szent Miklós                                          Katolikus Általános Iskola, felkészítő tanár: Somogyi András
           Oklevél:
A szövetség - Hunyady Anna (Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont, Győr),
Sakk-Matt - Békefi Diána és a DNV Média (Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma),
Távolság – Hajba András és a Lax alkotócsoport (Budapesti Piarista Gimnázium),
Csönd - Farkas Pál Balázs és Komornik Gábor (Budapesti Piarista Gimnázium)

A filmszemle filmjei és képei az alábbi linkeken találhatóak:
https://picasaweb.google.com/wettstein.jozsef/1OkumenikusDiakfilmszemle2012Majus19?authkey=Gv1sRgCITY5-v5y_fe9gE

A döntőbe jutott filmek:   http://vimeo.com/album/1928290
Az információs vetítés filmjei:   http://vimeo.com/album/1936054
Döntőbe nem jutottak:   http://vimeo.com/album/1936056 

A Magyar Kegyes Tanítórend budapesti gimnáziumának  1947-ben VIII.A és VIII.B osztályaiban érettségizett még élő öregdiákjai jöttünk össze a régi, de azóta megújított épületben a hagyomány szerint június első szobatján 2012. június 2-án, hogy Istennek hálát adjunk a 80 év feletti életünkért és köszönetet mondjunk a piarista atyáknak.
Ez a kerek találkozó azért volt nevezetes, mert abban az épületben jöttünk össze, amelybe 1939-ben léptünk be és amelyben 1947-ben érettségiztünk. 1953-tól mostanáig ugyanis találkozóinkat a Mikszáth Kálmán téren, az oda kilakoltatott piarista atyák gimnáziumában kellett megtartanunk.

Az előző találkozóinkon a Mikszáth téri kápolnában megszokott 10 órás szentmise helyett a megújított kápolnában 11 órára tudtunk időpontot kapni a kápolna igazgatójától Szakál Ádám O.Sch.P. úrtól, mert - örömünkre - a 70 éve végzettek részére osztálytársuk, Etele György O.Sch.P. úr Sátoraljaújhelyről tartotta a szentmisét. Ezért mi 10 órakor a kápolna folyosóján lévő tanácsteremben jöttünk össze az iskola jelenlegi igazgatója Vízhányó Zsolt O.Sch.P úrral történt egyeztetésünk alapján. Itt felkérésünkre Borián Tibor O.Sch.P. úr, a budapesti gimnázium nyugalmazott igazgatója tartott nagyszerű előadást a piarista rendről, a magyar tartományfőnökségről, a magyar piarista iskolákról, a megújított budapesti gimnáziumról és kápolnáról.
A VIII. A. osztályban 37-en érettségiztek, és jelenleg ebből tudomásunk szerint 8-an élnek. A betegségek és a külföldiek távolléte miatt sajnos csak 2 fő vett részt a találkozón, feleségükkel együtt, valamint 3 özvegy. A VIII. B. osztályban 38-an érettségiztek, és ebből tudomásunk szerint 12-en élnek. A betegségek és a külföldiek távolléte miatt 7 fő vett részt, ebből 3 a feleségükkel együtt, valamint 1 feleség a férje betegsége miatt egyedül, így 18-an voltunk összesen. A találkozót az "A" osztály részéről dr. Bendefy István, a "B" osztályból dr. Barsai János szerveztük.
11 órakor átvonultunk a kápolnába, ahol volt "B" osztályos osztálytársunk, dr. Miklós Dezső nyugalmazott érdi plébános tartotta a szentmisét Urbán József tartományfőnök-helyettes úr koncelebrálásával. A szentmisén részt vett Borián atya is. Dezső barátunk szentbeszédében meghatottan említette, hogy a Kalazanci Szent József szentmisét abban az épületben mondhatja részünkre, ahol 65 évvel ezelőtt érettségiztünk. A szentmise után Urbán József úr adta át a tartomáyfőnök úr, a gimnázium igazgatója és a Diákszövetség elnöke által aláírt Vas-Matura lapokat. A szentmise után az osztálytársak nevében, a velük egyeztetett alábbi köszöntő beszédet Barsai János mondta el.
Ezután a már bevált "Bécsi Szelet" (Üllői út 16/A) étteremben jöttünk össze, ahol kiváló hangulatban, régi emlékeinket felelevenítve költöttük el az ünnepi ebédet. Délután 5 óra körül mondtunk egymásnak búcsút, azzal, hogy egy év múlva találkozunk, ha Isten megengedi.
Barsai János

A köszöntő szövege:
Kedves Tartományfőnök-helyettes Úr, kedves Borián Tibor atya, a budapesti gimnázium nyugdíjas igazgatója!
 
Mi, az 1947-ben ezen épületben érettségizett VIII. A és VIII. B osztályos, még élő tanulók köszönetet mondunk Önöknek. Részvételükkel fényesebbé tették ezt az ünnepi alkalmat, azaz a 65-ik érettségi találkozónkat, a Vas-Maturát. Köszönjük, hogy dr. Miklós Dezső volt osztálytársunk, nyugalmazott plébános által bemutatott szentmisén koncelebráltak. Mi legtöbben 1939-ben iratkoztunk be a Magyar Kegyes Tanítórend budapesti gimnáziumába. dr. Balanyi György, kiváló tudós igazgatósága alatt. Abban az évben annyi jelentkező volt a budapesti Gimnáziumba, hogy Balanyi úr az igazgatói iroda mellett kialakított egy kisebb tantermet 30 fő részére és létrehozták a C osztályt. Addig ugyanis a gimnáziumban csak A és B osztályok voltak. Ma is többen vagyunk itt, akik a C osztályban kezdtek.
A mi nyolc évünk az iskolában 1939-47 között úgyszólván a második világháború alatt teljesedett be. A háború szelét már 1940-ben megéreztük, amikor a lengyel menekültek gyermekeit osztályainkba betették ideiglenesen, hogy közösségben legyenek. 1944-ben a bombázások miatt már áprilisban befejeződött a tanítás. Az 1944-45-ös tanítási év novemberben megszakadt, és csak Budapest ostroma után, április-májusban indult meg ismét nehéz körülmények között. A gimnázium épületét több találat érte és a Duna-parti oldalt lapos tetőre alakították át. Leomlott a Váci utca-Piarista utca (most Pesti Barnabás utca) oldal,ahová helyreállítás címen testnevelés óra alatt a homokot cipeltük fel. 1945-ben július közepén fejeztük be a tanévet. Az 1945-46 és 1946-47 tanévekben szénszünetek voltak télen, de minden évben sikerült a tanéveket június végéig befejezni, sőt ballagásunk az érettségi előtt május közepén volt.
Budapest ostroma előtt sokan vidékre vagy külföldre távoztak, így az április-májusban folytatott tanévben kevesen voltunk a VI. A és VI. B osztályokban. A két osztályt összevonták egy évre és dr. Gál István, kiváló történelemtudós lett az osztályfőnökünk. Rajta kívül olyan kiváló tanáraink voltak többek között, mint dr. Balanyi György, Öveges József,  dr. Magyar László, Szemenyei László, dr. Simon Sándor, dr. Tomek Vince (aki később a piarista rend generálisa lett Rómában), dr. Kerkai József. A VII. és a VIII. osztályokban visszaállt a régi A és B rend.
Az érettségi vizsgálatok rendben lezajlottak 1947-ben és sokan egyetemekre jelentkeztünk 1948 nyarán - hiszen sokan jártunk oda a kápolnába - fájdalmasan kellett tudomásul vennünk,hogy téglafalat húztak a kápolna folyosóján az iskola leválasztására. Ekkor lett a gimnázium állami iskola. Ez 1950-ben megszűnt, de a rendet a gimnáziummal együtt a Mikszáth Kálmán térre költöztették. Az érettségi találkozóinkat ezután itt 
bonyolítottuk le. Istennek hála, a 65-ik találkozónkat újra itt tarthatjuk meg a régi épületben, amely teljesen megújult az új követelmények szerint.

Kedves Tartományfőnök-helyettes Úr, kedves Borián atya, a Magyar Kegyes Tanítórend a nyolc év alatt olyan nevelést és tudást adott nekünk, amely életünket meghatározta és azt Isten és a haza szolgálatába állította. Mindezt köszönjük a Piarista Rendnek. Isten éltesse és segítse ezt a kiváló tanító-rendet!
 
Duc in Altum és Ad Multos Annos!
Megújult az új követelmények szerint.

Kirándulás Vácra és Zebegénybe 
Időpont: 2012. október 13., szombat
Indulási hely: Budapest, Batthyány tér, Duna part felső rakpart

Útiprogram:
Indulás a Batthyány térről 8 órakor
09:00  Érkezés Vácra - Konstantin tér 4-6. 
09:15 Piarista Gimnázium és templom bemutatása
11:00 A fehérek templomában feltárt múmiák leletének megtekintése
12:30 Ebéd a Halászkert étteremben
14:00 Indulás Zebegénybe - Plébánia templom és Szőnyi Múzeum megtekintése

Érkezés vissza Budapestre az indulási helyre kb. 19 órakor

Részvételi díj: 5.000,- Ft, amely összeg tartalmazza a busz-, ebéd- és belépő árát.

Horváth Péter tanár úr szervezésének köszönhetően állt össze piarista öregdiákokból álló csapatunk 2011 őszén.
Mindenki számára voltak ismerősök, de mivel különböző korosztályt képviselünk sok ismeretlen is volt, akit esetleg csak hírből ismertünk. Ez szerfelett meg is látszott az első meccseinken, hisz ott szembesültünk igazán azzal, hogy nem ismertük egymás játékát, tudását, hozzáállásást.
Így a kezdeti mérkőzéseken, ha győztünk is, kisebb különbséggel nyertünk.
De ahogy az idő haladt, egyre jobban sikerült egymást megismerni, illetve egymás játékára ráhangolódni. Ez nem csak az edzéseken mutatkozott meg, hanem a meccseken nyújtott egyre jobb eredményeinken is.
Az idény során tulajdonképpen egy csapatot mondhatunk jobbnak a ligából (Ultimate Warriors), akitől idegenben is, hazain is kikaptunk (megjegyzem: e csapat NB2-ben is megállná a helyét, s egy nagyon szoros első félidőt játszottunk ellenük is). Az összes többi csapatot vagy hazai pályán, vagy idegenben  legyőztük, így elég sikeresen zárta a csapat az évet. Ötödikek lettünk a Budapest Bajnokságban, ami kezdésként nagyon jónak számít.

Igazán kiemelt játékosunk nem volt: mindenki nagyon fontos volt, hogy megjelenjen az edzésen, illetve a mérkőzéseken. A csapat minden tagjának egyesével legalább egy meccs győzelmét köszönhetjük, úgyhogy mint mondtam, kiemelkedő szerepet kapott mindenki.
Az utolsó edzésen egyöntetűen hangzott mindenkitől a válasz: folytatni szeretnénk. Sikeresen összerázódva mint egy csapat, s szembesülve idei teljesítményünkkel bátorkodjuk kijelenteni: az első helyre pályázunk jövőre.
Ehhez viszont az kell, hogy lankadatlan járjunk rendszeresen az edzésekre, a nagy kihagyások után főleg szükség van a gyakorlásra (bizonyítja ezt az év eleji csapnivaló, ámde rendkívül javuló tendenciát mutató büntetőszázalékunk).
Külön köszönet viszont Horváth Péter tanár úrnak, ki ott volt  minden meccsünkön, edzésünkön, s edzői tanácsaival irányított bennünket.
Köszönet a Diászövetségnek, aki erkölcsi és anyagi támogatásával segítette csapatunkat.
Szeretettel várjuk az újabb jelentkezőket a játékra, a szurkolókat és a támogatókat.

Réti Dániel
piarista öregdiák

Tisztelt Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelének Szerkesztősége!

Hét év kimaradás után, ismét lesz Tiszaugi Hétvége a nyáron. Időpont: 2012.augusztus 18-20. (Levelemhez a programot mellékeltem.)
A soron következő Hírlevélben a hétvége hírének is szeretnénk helyet kérni. (Amennyiben lehetséges az augusztusi 18-ig megjelenő többi Hírlevélben is kérnénk emlékeztetőt.)
Honlap: http://www.kecskemet.piar.hu/hirek/241/3511/
Tisztelettel és köszönettel a szervezők nevében:
dr. Zengő Elemér

A hivatalos meghívó:

Meghívó Tiszaugi Hétvégére®
 
 
Sok szeretettel várunk minden piarista diákot és öregdiákot családjukkal együtt a 27. Tiszaugi Hétvégére.   
Időpont: 2012. augusztus 18-20.
Helyszín: Tiszaug, az ártérben lévő piarista csónakháznál
(N46° 51.899', E20° 2.940' - további információ  IDE kattintva található)
Sokunknak szívmelengető emlék a Tiszaugon töltött evezések, beszélgetések, előadások, találkozások, szentmisék. Az évekkel ezelőtti hagyományt szeretnénk ismét feleleveníteni a három napos kötetlen találkozási lehetőséggel.
Előreláthatólag a hétvégén találkozni lehet többek között Lukács László, Jelenits István, Szegheő József, Szabó István és Sárközi Sándor piarista atyákkal is.
Naponta egyszer főzünk. Zsíros és lekváros kenyér korlátlanul fogyasztható.
Hozz magaddal sátrat (ha nincs, előzetes megbeszélés alapján adunk). A tábori szálláson kívül a faluban egyénileg lefoglalt privát szállás is megoldás lehet.

A programból:

• augusztus 18., szombat

• 18 órakor szentmise, majd

• Lukács László előadás: „A világ és az egyház viszonya - egyház kritikák és válaszok"

• augusztus 19., vasárnap

• 9 órakor szentmise Szabó István celebrálásával

•  augusztus 20., hétfő

• 15 órakor szentmise, utána

• Jelenits István előadása: „A család szerepe a mai világban keresztény szemmel"

• Valamint beszélgetések, szentmisék, strandolás, kenuzás, tábortűz, stb.

Várunk! Kérjük, a hírt add tovább!
Megközelítés: Kecskemétről a 44-es úton kb. 30 km autóval, Tisza híd után az első leágazás jobbra, majd kb. 700 m után a gáton vezető aszfaltos útról az első leágazás ismét jobbra a szinte 180 fokban visszakanyarodó földútra fordulva - a cél kb. ide 200 m a földúton.
Kérjük, az élelem biztosításához jelezz vissza a tiszaug@zengoe.hu címre jöveteledről!

Hetvennégy éves korában, keddre virradóra elhunyt Gruber Hugó Jászai Mari-díjas bábművész, szinkronszínész - közölte a Budapest Bábszínház igazgatósága.

Gruber Hugó 1954-től az Astra együttesben volt amatőr bábos, 1961-ben szerződött az Állami Bábszínházhoz, és az elsők között végezte el a bábszínészképző tanfolyamot. 1992-től a Budapest Bábszínház vezető művésze volt.
Széles skálájú karakterszínészként tartották számon az elmúlt 50 évben az Andrássy úti társulat tagjaként. A színház zenei műsoraival rengeteg külföldi turnén szerepelt, a Bábszínészképző Tanfolyam gyakorlati tanára volt.
Rengeteget szinkronizált, hangját a legtöbb hazai tévéző ismerte. Listáján szerepelt az  Onedin család, az Esküdt ellenségek, a Vad angyal, a Twin Peaks, a  Született feleségek. Több tucat filmben is kölcsönözte hangját külföldi sztároknak (olyan híres filmekről van szó, mint a Kelly hősei, a Harry Potter-sorozat, a Kutyám, Jerry Lee, a  Csillagok háborúja vagy a Men in Black), ugyanakkor rajzfilmsorozatokba is szívesen beszállt, dolgozott a Hupikék törpikék-en, a South Park-on és a Klónok háború-ján.
Az [origo.hu] megkeresésére Orosz Ildikó rendező elmondta, hogy Gruber egy kedves, udvarias férfi volt, egy "barátságos medve", akit jellegzetes, mély, mackós hangja és profi hozzáállása miatt sokan szerettek. Németh Tamás gyártásvezető szerint a régi iskola tagja volt, precízen dolgozott, nem volt sértődős: ő mesélt egy sztorit, ahol Grubernek fütyülnie kellett volna, de nem tudott jól - a gyártásvezető ugrott be helyette egy füttyre, nem is volt ebből gond.
Seszták Szabolcs más generáció, de sokat dolgoztak együtt. Mint az [origo]-nak elmesélte, az  Onedin család vége főcímében számtalanszor hallotta Gruber nevét, ezért is volt nagy dolog számára, amikor - évekkel később - először összekerültek. "Nagyon segítőkész volt a fiatalokkal, mindig megtiszteltetés volt nekem, ha vele dolgozhattam, akár századjára is" - tette hozzá.
forrás: origo.hu

Búcsúzik a volt piarista osztálytárs, kedves barát Csepely Péter:

Elhunyt Gruber Hugó, piarista diák

Osztálytársak voltunk.
1956-ban érettségiztünk Helyes László osztályában. Hugó az iskolai évek alatt tevékenyen részt vett az iskolai kosárlabdacsapat munkájában, és még később is visszajárt játszani. Amikor Vízvári tanár úr, Laci bácsink harmadmagával megalakította a bábszakkört, amiből később az Auróra, majd az Astra együttes lett, Hugó csatlakozott a csapathoz.

Kórustársak voltunk.
Fehér Laci, volt piarista diák kórust szervezett a pesti Jézus Szíve templomba. Mind a ketten odamentünk. E kórusból alakult azután mindkettőnk további sorsa: két tenor két szopránt választott élete párjának.

Kollégák voltunk.
Nem elégedtünk meg az amatőr színjátszással, felvételiztünk az akkori Állami Bábszínház színészképző stúdiójába. Hugó csakhamar jelentős szerepeket kapott, és ilyenformán Bartók A fából faragott királyfijával és Sztravinszkij Petruskájával bejárta jóformán az egész világot.
Csakhamar felfedezték szinkron tehetségét, és jelentős szerepeket kapott ezen a téren is.
Művészeti munkájának elismeréseképpen Jászai díjat, majd Érdemes művész kitüntetést kapott.

Isten Veled, Barátom, nyugodj békében!
Csepely Péter

Borián Tibor: Megemlékezés

2012. június 9-én nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a veszprémi Vámosi úti temetőben dr. Borián Árpád ny. járványügyi főorvost, az ÁNTSZ Veszprém megyei igazgatóhelyettesét. A város önkormányzata saját halottjának tekintette, és díszsírhelyet adományozott megbecsüléseként neki. A temetési szertartást dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi püspök-főapát végezte, Labancz Zsolt piarista tartományfőnök és Korzenszky Richárd tihanyi perjel közreműködésével. A Regina Mundi plébániatemplomban az engesztelő szentmisén és a temetésen énekelt a Pannonhalmi Főapátság szerzeteseinek scholája.

Dr. Borián Árpád szüleinek 3. gyermekeként középiskoláit a Veszprémi Piarista Gimnáziumban végezte Kincs Lajos tanár úr osztályában, de már az államosított iskolában érettségizett 1949-ben.
Hivatásaként édesapja orvosi pályáját választotta, és a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatójaként 1955-ben "Summa Cum Laude" orvosi diplomát szerzett. Először Veszprémben körzeti /családorvosi/ munkakört töltött be. Betegei hamarosan megismerhették nagyfokú hivatásszeretetét, főként diagnosztikai képességét. 
1958-ban kötött házasságot Radovics Máriával, a veszprémi gimnázium egykori diákjával. Házasságukból négy gyermek származott: György (mérnök), Betarix (könyvtáros), Gellért (bencés szerzetestanár), Gergő (jogász). Érdeklődése fokozatosan a társadalom-orvostani szakág felé fordult. Az Orvostovábbképző Egyetemen 1979-ben egészségügyi szakorvos diplomát szerzett. A Veszprém megyei KÖJÁL Járványügyi szakorvosaként, majd igazgatóhelyetteseként tevékenykedett, az Országos Tisztiorvosi Hivatal főtanácsosa lett. Több évtizedes szolgálata idején számos országos kitüntetést, elismerést kapott. 1990-től két cikluson át a Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata képviselőjeként az Egészségügyi Bizottság tagja, majd a Szociális Bizottság elnöke volt. A kutatási területéhez tartozó témakörökben rendszeresen publikált az Orvosi Hetilapban, a Budapesti Közegészségügyben és az Egészségtudományban. Gyakran tartott előadásokat országos kongresszusokon, szakrendezvényeken. 
A családjától örökölt és a piarista diákévek alatt magáévá tett katolikus világképet, eszmeiséget és életformát egész életében megőrizte. Szívből támogatta öccsének piarista hivatását, őt kérte fel eskető papjának, gyermekei keresztelőjének. Három fiát a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járatta - minden külső nyomás ellenére.
A veszprémi Regina Mundi egyházközség világi képviselőtestületének tagja 1965-től, később 2001-ig elnöke. Támogatta a Veszprémi Lovassy és volt Piarista Gimnázium Baráti Körének megalakulását 1986-ban (a Piarista Gimnázium alapításának 275. évfordulóján), és hosszú időn át titkári szerepet vállalt.
Életének utolsó 10 évében súlyos betegsége ellenére teljes lélekkel kiállt egyháza, a piarista ügy, egykori betegei, főként családja mellett (6 unokája közül 2 volt pannonhalmi diák).
Kívánjuk, hogy az Úr fogadja be országába hűséges szolgáját, adja meg neki hűségének jutalmát.