A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Örömmel tudatjuk a piarista öregdiákokkal, hogy az idén 85 éves Kerényi Lajos piarista atya 2012-ben ünnepli pappá szentelésének 60. évfordulóját. Ez alkalomból gyémántmisét mutatott be 2012. június 24-én 9 órakor az Üllői út - Ecseri út sarkán található Szent Kereszt Templomban.

Vasárnap reggel 9 órai kezdettel mutatta be gyémántmiséjét Lajos atya, amelyen barátai, szerető hívei szép számmal jelentek meg, és amelyet a Mária Rádió élőben is közvetített. Nagy öröm, hogy megtöltöttük az egész templomot, még a bejárat előtt és az oldalkapu előtti kertben is szép számmal álltak, a gyémántmisét követő agapéra pedig megtelt a templomkert is. Hiába, akit ennyien szeretnek...
A gyémántmisést először rendtársa és kollégája, a Szent Margit Gimnázium igazgatója, Görbe László piarista atya köszöntötte a Margit Gimnázium diákjai és tanárai nevében is, kérve Lajos atyát, hogy hirdesse továbbra is az Evangéliumot. Sík Sándor Te Deum című verséből idézett:
"Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen. 
Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet..."

Görbe atyát követően rendtársuk, Labancz Zsolt piarista atya, a Magyar Piarista Rendtartomány tartományfőnöke kösznötötte Lajos atyát:

"Kedves Lajos atya, kedves gyémántmisés Rendtársam!

A Piarista Rend Magyar Tartománya, szeretett rendtársaid nevében nagy szeretettel, örömmel és büszkeséggel köszöntelek! Nagy örömmel, hogy együtt tudjuk ünnepelni ezt a szép évfordulós napot, és büszkeséggel, hogy a rendtársad lehetek. 
Kalazanci Szent Józsefnek, rendünk alapítójának az alakja, az ő lelkisége - amint egyszer meséltél erről - „már egészen fiatalon megragadott" Téged. Elvarázsolt az ő személye, aki „mindig nagy szeretettel fordult a csellengő utcagyermekek felé", hogy segítőtársaival együtt „összeszedjék a rongyos kis kajlákat." 
Mély párhuzam fedezhető fel kettőtök életútja között: mindkettőtöket legalapvetőbben a papi hivatás titka szólított meg. Kalazancius Peralta kis falucskájában kapta a papi életre szólító meghívást, Te pedig Almásfüzitőn egy különös, szép látomásban. Attól kezdve életed központja volt, hogy „Jézusnak ministrálj", hogy Őt szolgáld. Ez a meghívás azután megjellegezte egész további életedet, cselekedeteidet, kapcsolataidat. Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatod adott erőt a világháború kegyetlen nehézségei közepette, s a Vele való kapcsolat vezetett Téged a Piarista Rendbe is. S bár az elkötelezett készület évei után 1950-ben el kellett hagynod a Rendet, ősszel titokban még örökfogadalmat tettél. Majd pedig hatvan évvel ezelőtt elkövetkezett életed várva várt pillanata, amikor pap lettél mindörökre. 
Kedves Lajos atya!
Te a piaristák azon nagy generációjához tartozol, akik a történelem viszontagságai miatt a rendi kereten kívül kerültetek, s így szolgáltátok az Egyházat, az embereket. Sóként ízt vittetek a körülöttetek alakuló közösségekbe, világító mécsesként fényt adtatok a rátok bízottaknak, s elkötelezetten kerestétek és építettétek Isten Országát. 
Papi életed két nagy csoport szolgálatában állt és áll ma is: a betegek és - nagyon piaristás módon - a fiatalok szolgálatában. Azok között mozogsz, akik még készülnek az életre, s azok között, akik lassan már búcsúznak tőle. Az élet titkáról nagyon sokat tudsz Te. Papi jelmondatodnak ezt választottad: „Adj nekem lelkeket, Uram!" 
Visszatekintve az elmúlt hatvan esztendőre, és ma itt a templomban körbenézve is egyértelműen mondhatjuk: az Úr meghallgatta kérésedet, bőségesen meghallgatta, sok-sok embert küldött hozzád, sok-sok emberhez küldött Téged. 
Ma szívből hálát adunk gazdag életutadért, az elmúlt hatvan és nyolcvanöt esztendőért, megköszönünk Téged az Úristennek, hálát adunk érted. 
Én először tizennyolc évvel ezelőtt találkoztam Veled, a Kalazantínumban, kispapként; elmélkedéseket tartottál nekünk. Emlékszem, nagyon megfogott az arcod, jellegzetes mély vonásai, barázdái arcodnak. Ezek az egyértelmű vonalak számomra a Te életed egyértelműségéről, a Te hűségedről szólnak. 
Ma, amikor hálát adunk az Úristennek érted, Neked is megköszönjük, hogy az Úristen alkalmas eszközévé tetted magad, hogy ilyen szép, tiszta hűségben élted mindnyájunk javára az életed! Köszönjük szépen, Lajos atya. 
S engedd meg, hogy most átadjam Szentatyánknak, XVI. Benedek pápának apostoli, pápai áldását, amelyet gyémántmiséd alkalmából küldött és ad Neked.
Köszönjük, Lajos atya, köszönünk Téged, kedves Rendtársam, Isten éltessen!"

Labancz Zsolt piarista atya tartományfőnök köszöntője után Ferencváros polgármestere üdvözölte a gyémántmisést, mint a IX. Kerület emblematikus alakját.
A szentmise könyörgésében a nagymarosi és egerszalóki fiatalok ugyanúgy, mint ahogy Lajos atya hittanosai, Biblia-óráinak hallgatói és a keresztény-pszichológia hittan-csoportjának tanítványai egyaránt kérték Urunkat, tartsa meg sokáig körünkben, mert ahogy Lajos atya szokta mondani "Új Magyarországot építünk!" - és ehhez nagy szükség van személyére.
A szentmisét követő gyémántmisés-áldások osztása közben Lajos atya számtalan sok kedves hívéhez szólt a tőle megszokott szeretettel, hatalmas mosolya keretében, vidáman, optimistán, Krisztusba vetett hittel. Hangoztatta szokásos jó tanácsait: "tessék boldogan élni", "örülni mindennek, ami szép, ami jó", "tessék nem elválni, hanem megoldani a felmerülő problémákat, szeretetben, családban élni!",  "férfiak tessék szeretni feleségeteket, asszonyok pedig férjeteket!", "stramm kereszténynek lenni!". A sok-sok áldás és szép szavak hosszúra nyújtották a gyémántmisés áldás-osztást, a templomból kijövők a templomkertben gyülekeztek, várva Kerényi atyát. Külön öröm, hogy sok rég nem látott ismerőssel, általános iskolai osztály- és hittantársaimmal nyílt lehetőség találkozni. Jó, hogy voltunk páran, piarista öregdiákok is. Hiába, Lajos atya személye összehozza a jó embereket.
"Dinnye vagyok, de szeretlek Jézusom!" - felütéssel kezdte rövid templomkerti beszédét, másodpercre nem lankadó mosollyal, miközben szeretett hívei hatalmas tapssal köszöntötték. 
Ahogy Lóránt barátom mondta, szép dolog részt venni egy gyémántmisén, pláne, ha az egy piarista atyáé.
Lajos atya elvegyült hívei között, akik ajándékokkal és szívből jövő jókívánságaikkal halmozták el.

Kedves Lajos Atya! 
Ha azt a sok tortát, amit kaptál, mind meg fogod enni, lesz mit "lefocizni"!
Kívánom, sokáig légy körünkben, "piaristás módon" sportolj még sokat szeretett fiataljaiddal, adj vígaszt szenvedő betegeidnek, taníts minket a "szép életre, jóra"! 
Kérjük Rád az Úr áldását!
Isten éltessen sokáig!

Piarista öregdiák barátsággal
Mikecz Tamás
piarista öregdiák - MPDSZ Hírlevél főszerkesztő

* * *

Kállay Emil: Kerényi Lajos atya emlékkönyvébe
1950. június 9-én kezdődött a magyarországi szerzetesek elhurcolása, internálása, létbizonytalanságba taszítása. Az államvédelmi hatóság június 10-11-éről virradó éjszaka a nagykanizsai és szegedi, egy hét múlva pedig váci rendházak lakóit a váci püspöki palotába internálta. Június 18-19-én éjszaka a mosonmagyaróvári és a tatai piaristákat hurcolták el Hatvanba. Mi kalazantinerek  valamennyien a pesti rendházhoz tartozva éltük át ezeket a heteket, s  nem tudtuk, sor kerül-e erre a rendházra is. Sík Sándor volt 1947-től a rendfőnök, s ő is benne volt abban a bizottságban, melyet az akkori püspöki kar elnöke, Czapik Gyula egri érsek vezetett, és tárgyalni kényszerült a Rákosi Mátyás vezette  állami bizottsággal. Ő időnként beszámolt ezekről a tárgyalásokról. Egyik alkalommal elmondotta, hogy Czapik Gyula érsek úr hivatkozott arra, hogy Szent István óta az egyháznak ebben az országban évezredes jogai vannak… Rákosi erre azt válaszolta, hogy proletárdiktatúra van, ilyenre ne hivatkozzon, mert úgyis az történik, amit ők diktálnak! Megtörténhet az is, hogy az összes szerzetest kiszállítják Szibériába, ez csak vagon kérdése. A rendfőnök úr nekünk azt mondotta, hogy ha ez nem válik valóra, az már egészen biztos, hogy teljesen felszámolják a szerzetességet. Ajánlotta nekünk növendékeknek, hogy váltsuk ki a munkakönyvet és menjünk el fizikai munkát végezni. Ezt meg is tettük. Egy piarista öregdiák szerzett többünknek munkahelyet: Csepelen egy „Aszfaltozó és Kövező Nemzeti Vállalat keretében ” útépítésnél dolgoztunk. Reggel negyed 7-re a csepeli templomba szentmisére mentünk, 7-re pedig a munkahelyre melózni. Ez egész nyáron át tartott.Magunk közt elég sokat beszélgettünk a jövőnkről. Lajos egyszer csak azt mondta:  „DEUS PROVIDEBIT” – „ISTEN MAJD GONDOSKODIK!”
Azóta is sokat jutott eszembe ez a mondása, melyet annak idején Ábrahám mondott Izsáknak, a fiának, amikor mentek fel a hegyre áldozatot bemutatni, s egyszer csak Izsák megszólalt: „Apám, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat” Mire Ábrahám „Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!” (Teremtés könyve 22. 7-8)  
Bizony, Lajos akkor 23 éves volt, én 21 – de ezt mindketten megtapasztaltuk hosszú életünk folyamán számtalanszor…

Kállay Emil  a csíkszeredai misszióból
 

A Piarista Rend Magyar Tartományában Labancz Zsolt tartományfőnök - tanácsa meghallgatása után - a következő személyi változásokról döntött:

Ruppert József Budapesten, a Rendalapító Szentatyánk tiszteletére alapított közösségben fog lakni és továbbra is gondját viseli a Piarista Rend Román Tartományának.
Futó Béla a váci iskola igazgatója lesz.
Vereb Zsolt a következő évben külföldön képzésen vesz részt.
Nyeste Pál a nagykanizsai iskola igazgatói feladatait fogja ellátni.
Guba András a Kalazantínum rendházba kerül Budapestre, mint a növendékek magisztere és tartományi pedagógiai igazgató.
Urbán József a budapesti gimnázium igazgatói feladatait veszi át.
Vízhányó Zsolt a következő évben külföldön képzésen vesz részt.
Czeglédi Zsolt a Generális atya kérésére a Fülöp-szigeteken, Manilában működő ázsiai nemzetközi növendékház növendéknevelői szolgálatát fogja ellátni, római felkészülését követően.
Szabó László a szegedi közösségbe kerül. 
 
Kísérjük imáinkkal az új feladatokkal megbízott piarista atyákat!

Kedves Diáktársak!

Július és augusztus folyamán szünetel a hétfőnkénti ügyelet és a hivatalos nyitva-tartás a Pesti Barnabás utcai budapesti Piarista Gimnáziumban. 
Telefonon ( +06 30 318 7199 ) természetesen el lehet érni fontos kérdésekben július 10-ig és augusztus folyamán is.

Üdvözlettel,
Csepely Péter

Június 5-én este tartotta tanévzáró szentmiséjét a Pápai Magyar Intézet közössége, hogy hálát adjon az elmúlt akadémiai évért. Ez alkalommal búcsúztatták el Ruppert Józsefet, aki 21 évet töltött Rómában, és 20 éven át volt tagja, majd elnöke az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottságnak; elöljárói kérésére tér most haza Magyarországra.

A szentmisét a hagyományoknak megfelelően egy római szenthez, szent rendalapítóhoz kötődő helyen mutatták be: ezúttal a piarista rend alapítója, a keresztény népiskolák védőszentje, Kalazanci Szent József sírja közelében, a szent egykori lakószobájából nyíló kápolnában.

Ebben az évben kilenc növendéke volt a háznak, közülük hárman fejezik be tanulmányaikat és térnek haza: Csépányi Gábor (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) dogmatikából írt licenciát a Pápai Gergely Egyetemen; Harbula István (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) teológiát tanult a bencés Szent Anzelm Egyetemen; Serfőző Levente (Szeged-Csanádi Egyházmegye) kateketikából licenciázott a Pápai Szalézi Egyetemen.
Az ünnepi liturgián részt vettek meg az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság tagjai. Az eseménynek külön hangsúlyt adott, hogy ekkor búcsúztatták el a Magyarországra hazatérő Ruppert József piarista atyát, aki 21 évet töltött Rómában. A piarista rend generálisának asszisztenseként teljesített szolgálatot, emellett 19 éven át igazgatója volt a Szent István Háznak és elnöke az azt működtető Szent István Alapítványnak. Több boldoggáavatási ügy posztulátora. Aktív tagja volt az itt élő magyar egyházi közösségnek. 1992-tól tagja, majd 2007-től elnöke volt a Pápai Magyar Intézetet felügyelő Vigilancia Bizottságnak.
Homíliájában Ruppert József a spanyol származású Kalazanci Szent József példájáról beszélt, aki a kényelmes élet helyett mások szolgálatát választotta: hiszen nemcsak felismerte a gyermekek tanításának fontosságát, hanem arra is rájött, hogy ezt a feladatot nem másokkal kell megoldatnia, hanem neki kell felvállalnia. Így alapította meg az első ingyenes népiskolát. Paul Claudel mindnyájunknak is szóló mondásával fogalmazva: „Ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahol vagy, nem rendelt volna oda."
Az intézet volt rektorai, egykori és jelenlegi növendékei, közössége nevében Tóth Tamás rektor, a Vigilancia Bizottság nevében pedig Szentmártoni Mihály jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem intézetvezető professzora búcsúztatta Ruppert Józsefet. Szentmártoni Mihály követi majd a távozó piarista atyát a Vigilancia Bizottság élén.
forrás: Pápai Magyar Intézet/Magyar Kurír

Június 9-én, szombaton avatták fel Mádl Ferenc volt köztársasági elnök síremlékét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A síremlék felavatása katonai tiszteletadás mellett, a Katolikus Egyház szertartása szerint történt, a síremléket Erdő Péter bíboros áldotta meg.

A síremlék felavatásán beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A síremléket Mádl Dalma asszony és Áder János köztársasági elnök leplezte le.
Erdő Péter  bíboros beszédében kiemelte a volt köztársasági elnök "derűs, nyitott, tágas hazaszeretetét, hitének megvallását, mindenki iránti megbecsülését, önmagának, örökségének, meggyőződésének vállalását",  mesteri tudását és jogtiszteletét. "Építő és bátorító volt az a mesteri tudás és az az őszinte tisztelet, amivel a jogot kezelte - mondta. Jog és igazságosság találkozása itt, a földön Isten arcát ragyogtatja az emberi közösségre, a boldogságot mutatja meg a földön járó embernek." Legyen ez a művészi síremlék felkiáltójel nyitott szívvel és emelt fővel vállaljuk értékeinket, ne vesszünk el a hétköznapi hangzavarban - foglamazott a bíboros.
A szertartáson közreműködött az ELTE Bartók Béla Énekkar, a Magyar Honvédség Támogató Dandár Központi Zenekara, valamint Díszzászlóalja. A síremléket Almási Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara adjunktusának tervei alapján a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság készíttette.
A szertartáson közreműködött az ELTE Bartók Béla Énekkar, a Magyar Honvédség Támogató Dandár Központi Zenekara, valamint Díszzászlóalja.

Orbán Viktor miniszterelnök beszéde Mádl Ferenc sírkövének avatásán, Budapesten.

Mélyen tisztelt Dalma Asszony! Tisztelt Mádl Család! Tisztelt Emlékező Egybegyűltek!

Azért jöttünk össze itt, a Fiumei úti temetőben, hogy a nemzet egyik hőse, Mádl Ferenc elnök úr előtt fejet hajtsunk. A történelem időnként káprázatos egybeesésekkel szolgál, amely alátámasztja azok hitét, akik szerint megszületésünk nem a véletlen műve, hanem egy nagyobb, természet feletti terv része. Mádl elnök úr tavaly éppen a hősök napján adta át lelkét a teremtőnek. Amikor hőseinkre emlékezünk, legtöbbször szobrok mellé, emlékművek tábláihoz vagy éppen börtönök falához állunk. Olyan helyekre, ahol szívbe markoló az áldozatnak még csak az emléke is. Mádl Ferenc elnök úr azonban nem mártírhalált halt a szabadságért, hanem valóban az életét adta érte; élt érte, élt benne, élt vele. Igen, mert megküzdeni a szabadságért, felelősséggel dolgozni benne, és Magyarországelső közjogi méltóságaként élni vele éppoly tiszteletre méltó, mint barikádokon, a lovasroham élén vagy a szónoki emelvényen meghalni érte. Ha a hősiesség kerül szóba, általában régi idők forradalmárait, katonákat, gyújtó szavú váteszeket, lángelméjű feltalálókat, zseniális alkotókat vagy bőkezűen adakozó mágnásokat szoktunk előhívni a közös történelmi panteonból. Ezek a hősiesség bár nehéz, de egyszerű esetei. Ugyan áldozatokat is követelhetnek az élre állótól, de a közösség láthatja és megcsodálhatja a heroikus harcot, hódolhat a korszakalkotó vívmány kieszelőjének, csodálhatja a nagyszerű művész halhatatlan alkotásait, és még a sikertelenség, a bukás, az elszegényedés és méltatlan hátratétel is végtére hírnevet hoz, és legalább az utókor szemében némi elégtételben részesít. 

De van a hősiességnek egy másik, bizonyos látószögből nehezebb formája is, amikor a küldetését teljesítő csendben, hírverés és csatazaj nélkül; a mindennapok pontos és fegyelmezett jelenlétével vállalja azt, amit elé hoz a sors. Vannak, akik forradalmat hoznak. Ők azok, akik valaminek hirtelen megálljt parancsolnak, majd napok alatt éveket, évtizedeket lendítenek az idő kerekén. És vannak, akiknek élete maga a biztos folytonosság. „Lehetnek az életnek válságos pillanatai, amikor maga a megmaradás múlik a gyorsaságon, de nem lehet a rohanás a lét állandó velejárója” – tanít bennünket Kós Károly. Majd így folytatja: „Egyenletes ritmusra van szükség az élet minden területén, csak beosztásos, nyugodt mozgással, csak egyforma suhintásokkal lehet hajnaltól napestig vágni a rendet.” Mádl elnök úr ilyen beosztásos, nyugodt mozgású közéleti hőse volt a hazának. Csendben vállalta az esélytelen jelölt szerepét, sőt a személyes bukást, hogy ezzel győzelemre vigye az egységet. Öt évvel később pedig biztos esélyesként ugyan, de személyes vágyakozás és ambíció nélkül államfője lett az országnak. A történelmi idő és lehetőség változott, ő viszont továbbra is mindig megmaradt annak, aki volt. Az ő példája világította meg számomra a magyar politikai életnek azt a vastörvényét, miszerint a nemzet érdeke azt kívánja, hogy miniszterelnök csak az lehessen, aki akarja, de elnök sohasem válhat abból, aki akarja azt. Mádl elnök úr mérlegelés, latolgatás és habozás nélkül vette vállára a terhet, hogy idős, törékeny és halk szavú úrként védje a magyar alkotmányosságot, őrizze a nemzet egységét, a kétezer éves keresztény kultúra és az ezeréves magyar államiság szellemében gondoskodott arról, hogy a vélemények ne valamelyik politikai oldal mellett sorakozzanak föl, hanem mindig a bennünk lakozó jó mögött. Az ő életén keresztül fejtettem meg Márai furcsa mondatának értelmét, mely így hangzik: csak az ilyen hős tudja világgá hallgatni azt, ami benne tiltakozás és igazság.

Tisztelt Emlékezők!
Akik személyesen nem ismerték Mádl elnök urat, talán azt hihetnék ebből a rövid méltatásból, hogy ő is a tragikus magyar hősök sorát gyarapította, de ez egyáltalán nem volt így. A dolog úgy áll, hogy nem is kellett túlságosan odafigyelni ahhoz, hogy az ember felismerje benne a boldogságot. Igen, Mádl Ferenc boldog hős volt. Vannak olyan nagy emberek, akiknek társaságában mindenki kicsinek érzi magát, de az igazán nagy emberek társaságában mindenki nagynak érzi magát. Ő az utóbbiak világához tartozott. Így utólag saját hiúságunk felett eltűnődhetünk azon, vajon nem ezért szerettük és kerestük az ő társaságát. Szellemi függetlenség, határozott és következetes cselekvés, az igazságba vetett meggyőződés, bátorság, derű, a keresztény örömhírt valló ember magabiztos nyugalma. Így emlékezünk rá. A korszellem úgy diktálja, hogy egy temetőben, a fejfák és sírkövek árnyékában a szomorúság szabja meg az emlékező hangnemét, ám én mégis azt gondolom, nincs okunk búslakodásra, hiszen Mádl elnök úr élete nem múlt el, csupán befejeződött. Bár halálával valami kétségtelenül elveszett, mégis több maradt hátra nekünk, hiszen ezer meg ezer képben, gondolatban és mosolyban őrizzük magunkban, mindenséggé vált, és mostantól a szeretet tartja meg őt millió meg millió lélekben. Istennek köszönjük, hogy a miénk volt, és reméljük, az is marad életünk végéig.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Erdő Péter bíboros beszéde Mádl Ferenc síremlékének megáldása alkalmából
Elhangzott Budapesten, 2012. június 9-én, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.

Igen Tisztelt Dalma Asszony!
Hazánk Tisztelt Vezetői!
Kedves Emlékező Közösség!

Síremlék és emlékmű avatására, megáldására jöttünk ma össze. Mádl Ferenc elnök úrra emlékezünk. Imádkozunk érte, szeretteiért és egész népünkért. Juttassa eszünkbe ez a síremlék is személyiségének kisugárzását. Jó volt vele beszélni, hallgatni bölcs megjegyzéseit, átvenni bizakodását nehéz helyzetekben is. Jó volt érezni azt a szimpátiát és segítőkész jóakaratot, ami személyéből áradt.
Öröm volt megtapasztalni derűs, nyitott, tágas hazaszeretetét. Felemelő volt látni hitének megvallását, mindenki iránti megbecsülését, önmagának, örökségének, meggyőződésének vállalását. Építő és bátorító volt az a mesteri tudás és az az őszinte tisztelet, amivel a jogot kezelte. Jog és igazságosság találkozása itt, a földön Isten arcát ragyogtatja az emberi közösségre, a boldogságot mutatja meg a földön járó embernek (vö. Zsolt 4,7). Ez az a cél, amiért mindig érdemes gondosan megalkotni, őrizni és alkalmazni azt a jogot, amely az igazságosság megvalósítására hivatott. Ahogyan a Példabeszédek könyvében olvassuk: „A népet emeli az igazságosság” (Péld 14,34).
Tiszteletet ébresztett bennünk az a méltóság is, ahogyan Mádl Ferenc elnök úr a külső nehézségeket vagy a betegség terhét hordozta.
Adja Isten, hogy példája ma is sokakat megszólítson, hogy ez a művészi síremlék felkiáltójel is legyen: nyitott szívvel és emelt fővel vállaljuk értékeinket, ne vesszünk el a hétköznapi hangzavarban, ne ragadjon el minket a forgószél, mint a száraz levelet, hanem álljunk szelíden, szilárdan, szótlanul is beszélve, mint ez az emlékmű az embernek és magyarnak oly kiváló Mádl Ferenc elnök úr sírja fölött.

forrás: Magyar Kurír
fotó: Orbán Viktor miniszterelnök felesége és lánya társaságában lerója tiszteletét a sírnál
fényképet készítette: dr. Mikecz András piarista öregdiák

Május utolsó napján tartották a nagykárolyi Kalazanci Szent József Iskolaközpont  végzős diákjainak ballagását.
 
A Kalazanci Szent József templomban ballagtak el az ugyanazon védőszenttel rendelkező nagykárolyi iskolaközpont tizenkettedikes diákjai május 31-én. Délelőtt tíz órától Ft. Reszler Mihály főesperes, paptársaival mutatott be szentmisét, melynek elején maga is szólt a diákokhoz, kérve őket, hogy a világban tegyenek majd tanúságot az iskolában megismert értékekről: "Mint a Kalazanci Szent József Iskolaközpont diákjai, utoljára vonultatok be ebbe a gyönyörű barokk templomba. De ez az utolsó bevonulás egyben küldetés felvállalása, hogy a világban tanúságot tegyetek. Nem az iskoláról, hanem Istenről. Nem önmagatokról, hanem az élet értékéről. Ez a mai nap, ballagásotok napja, egyben kezdete annak, hogy amit az iskolában megtapasztaltatok, az életben valósággá tegyétek. Annak a kezdete, hogy a Szentlélekkel eltelve tudatára ébredjetek: amit értetek tettek szüleitek, tanáraitok, nevelőitek, mind-mind azért volt, hogy olyan emberekké váljatok, akik hitet tudnak tenni mindarról, ami érték. Világunkban szükség van értékről tanúságot tevő emberekre."

A ballagási szentmise prédikációját az iskolaközpont spirituálisa, Ft. Seffer Dániel mondta. A harangkészítés hasonlatától indult, a diákokat pedig a szeretet hangjának továbbítására kérte: „A harangöntés tudománya sohasem igazodhat ahhoz, hogy sokan lesznek, avagy kevesen, akik hallani fogják a hangját. Egyetlen dolog fontos csupán, hogy a harang hangja tiszta legyen, pontosan szóljon, ha itt az ideje, összegyűjtse az embereket, igazodni lehessen hozzá. Kedves ballagó barátaim, a harangöntés folyamata véget ért. Négy évig tartott és most izgalommal várjuk, hogy megszólaltok-e, hogy ott, ahol lesztek, ahová helyez benneteket az élet, tiszta lesz-e a hangotok? Négy éven keresztül azon dolgoztak a szüleitek, tanáraitok, osztályfőnökeitek, hogy a hang, amelyen megszólaltok, a szeretet hangja legyen. (...) A szeretet nyelve szólhat csak tisztán, érthetően, helyesen. Csak a szeretet mutathatja meg, hogy kik is vagyunk valójában. Ha az iskola biztonságos falait elhagyva, kilépve a nagyvilágba, a szeretet hangján szólaltok majd meg, akkor elmondhatjuk, hogy volt értelme minden munkának."
Krisztus tanítványairól beszélve Seffer Dániel két időszakot különböztetett meg, így a tanulás szakaszát, amikor Jézussal közösségben, az Ő társaságában éltek, és a tanúságtevés időszakát, amikor a népekhez vitték el az örömhírt. Ilyen tanítványoknak nevezte a ballagó diákokat is, amikor azt mondta, életükben most a második nagy szakasz kezdődik meg: „Az iskolai éveknek vége, most küldetést kaptok. A kérdés az, vállaljátok-e ezt a küldetést. Jézus bízott a tanítványaiban és bízik bennetek is. A ti küldetésetek az, hogy hirdessétek az evangéliumot, hogy a szeretet nyelvén szóljatok mindenhol és mindenkihez, hogy harcoljatok a rossz ellen, hogy felelősségteljes életet éljetek, hogy gyógyítsatok, és munkátokkal szebbé tegyétek ezt a világot. Adja az Úr, hogy mindenki, aki veletek találkozik, megérezze, hogy Jézushoz tartoztok, az Ő tanítványai és küldöttei vagytok."
Poszet Anikó igazgató a szentmise után szólította meg a diákokat, Isten törvényére irányítva figyelmüket: „Hatezernyolcszázhatvan órát töltöttetek el iskolánk padjaiban. Ezen órák alatt megismertétek, milyen csodálatosan működik a világunk. (...) A rend, logika, szabályosság teremtett világ törvényei. Isten végtelen intelligenciáját és hatalmát tükrözik. Ezen törvényeket minden iskola megtanítja. Létezik azonban egy másik, teljesen ellentmondásos, és érthetetlennek tűnő törvény, ami magasabb rendű. Csodálatos módon érvényre jut, és megteremti az igazi értékeket. Jézus beszél róla, amikor azt mondja: 'az erő a gyengeségben nyilvánul meg'; 'aki a legnagyobb akar lenni, legyen a legkisebb'; 'aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt'; vagy: 'úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé'. Ahogy gyakran énekeltétek a közösségi szentmiséinken: 'nem erőszakkal, hatalommal, de Jézus lelkével élünk'. Ez a törvény Isten szeretetét tükrözi. Ti pedig, a mi iskolánkban erről a törvényről is tanultatok. Ezt az útravalót kaptátok, a teremtés és a szeretet törvényét, erőt és alázatot, hitet és tudást. Azt kívánom nektek, hogy ismerjétek meg a világ törvényeit, és éljétek meg a szeretet, a lélek törvényeit! Közben pedig haladjatok előre, és emelkedjetek az ég felé!"
Az igazgatónő lelkesítő szavait további beszédek követték - Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Günthner Tibor szenátor, Varga Attila képviselő, Szász Piroska főtanfelügyelő helyettes - majd a végzős osztályok egy-egy diákja búcsúzott, feltűzték az iskola zászlajára szalagjukat, elköszöntek az osztályfőnökök, és átadták az okleveleket, díjakat is. A diákok a visszatérés, és a megismert értékek melletti kitartás ígéretével léptek ki a templomból, tudva azt, hogy már sohasem lesznek az életben egyedül. Elkíséri őket, és támogatást nyújt nekik mindenkor hitük, mely itt növekedett, erősödhetett meg.

Ruppert József Sch.P.
fénykép: www.szatmariegyhazmegye.ro 

A szabadsag.ro oldal "Hitélet" rovatában jelent meg az alábbi interjú Ruppert József atyával, melyet Fodor György készített.

Bár négy földrész több tucatnyi országában tevékenykedik a gyermekek, fiatalok, szegények tanításában és nevelésében, Európában a Piarista Rend - akárcsak az egész egyház - hivatásgondokkal küzd. A fiatalok felé igyekeznek nyitni a piarista hivatásgondozás és hivatáspasztoráció évének meghirdetésével. A következő imanap május végén, majd egy másik szeptemberben lesz. Ruppert József piarista szerzetessel, a Piaristák Romániai Rendtartományának római felelősével beszélgettünk.

Két olasz, 90 indiai fiatal készül piaristának
- A Kegyes Tanítórend (Piaristák) 2011-es káptalanának határozata értelmében a 2012-es esztendő a piarista hivatásgondozás éve, amelynek jelmondata: Piaristák, továbbadni az életet! Ruppert atya szerint mit jelent ez az év a rend számára? Mire hív Pedro Aguado generális atya az ezt megnyitó levelében?
- Akárcsak az egész egyház Európában, a piarista rend is hivatásgondokkal küzd. Kevés az olyan fiatal, aki egész életét a papságra vagy a piarista szerzetesi életre szánná. Rendünkben ugyancsak megcsappant a fiatal piaristák száma. Ez a megállapítás azonban csak Európára vonatkozik. Példaként megemlíteném: ma Olaszországban két fiatal készül a piarista életre, míg Indiában, a piarista misszióban több mint kilencven. Legfőbb általános elöljárónk, a rendi nagygyűlés, az egyetemes káptalan szellemében arra hívja fel körlevelében a piaristák figyelmét, hogy többet imádkozzanak a hivatásokért és erősítsék, nagyobb odaadással végezzék a fiatalok körében azt a munkát, amelyet hivatásgondozásnak nevezünk. Fő célunk a piarista rend életének forrásánál elhelyezni a hivatáspasztorációt, mégpedig megújulási folyamatunk központi elemeként és az olyan kulcsfontosságú tényezők egyikeként, amelyek lehetővé teszik eltervezett céljaink megvalósítását.

- Lényegében tehát miért hirdették meg a piarista hivatás évét?
- A piarista rendben mindenhol, minden területi egységben szükség van arra, hogy újra végiggondoljuk a fiatalokat megszólító képességünket. Szükség van arra is, hogy újult erővel hívjuk a fiatalokat arra az élethivatásra, amelyet az Úr Jézus mutatott Kalazanciusnak, nagyobb odafigyeléssel és erőbedobással kell dolgoznunk azon, hogy egy fiatal, aki Jézust akarja követni, képes legyen úgy tervezni piarista papként teljes kibontakozásra vágyó énjét, hogy egész életét, minden idejét és minden erejét arra szánja, hogy másoknak is lehetővé tegye az életet, a gyerekek, a fiatalok és a szegények körében. A piarista hivatás évében konferenciákat és rendezvényeket szervezünk, valamint több kiadványt is e témának szentelünk.

- Vannak erre kijelölve konkrét dátumok is?
- Igen, a generális atya három különleges alkalmat is kijelölt e célból a piaristák számára. Az első január 31-e volt. Azon a napon hagyta jóvá a Szentszék 380 esztendeje, 1622-ben a szent rendalapítónk, Kalazanci József által megírt rendi szabályzatot, a Konstitúciókat. Azon a napon hálaadó imanapot tartottunk szerte a világon a mindnyájunk által megélt piarista hivatásért és a mi Urunk kegyelméért, amellyel megtartott bennünket ebben. A Konstitúciók is említik ezt: „Hálát adunk hivatásunkért."
A második ilyen imanapra e hónap végén, május 31-én, csütörtökön kerül sor. Ezen a napon, 400 esztendeje, lépett be Kalazancius születőfélben lévő rendjébe a fiatalon elhunyt, szentéletű, tiszteletreméltó Glicerio Landriani, egy lelkes, maradéktalan és reményteljes önátadásra készülő ifjú, akinek szentté avatása folyamatban van. Zörgetett az ingyenes iskolát fenntartó szerzetesi közösség kapuján, mert lenyűgözte őt a piaristák terve, s ő lett az első fiatal, aki szerzetesi fogadalmát szent rendalapítónk, Kalazancius atyánk kezébe tette le - írja az évet megnyitó levelében Pedro Aguado, a piarista rend legfőbb elöljárója, rendünk generálisa. Ez a nap a piarista hivatásokért végzett ima napja lesz. Azt kérjünk, hogy Isten, a mi Atyánk küldjön hivatásokat piarista szerzetesi életünk számára.
A harmadik nap pedig szeptember 26-án lesz. Ez tulajdonképpen egy szomorú emléknap számunkra, mert tíz éve süllyedt el egy Szenegálba tartó hajó, amelyen öt fiatal szenegáli jelöltünk vesztette életét, akik Isten hívására válaszolva Dakarba utaztak, és be akartak lépni rendünkbe, el akarták kezdeni a próbaévet. Rájuk emlékezünk majd szeretettel, és minden közösségünkben imádkozunk a növendékházakban élő fiatalokért, hogy növekedjenek hivatásukban, és hogy megadja nekik a Jóisten a hivatásukhoz való hűség és a kitartás kegyelmét.

Kalazanci Szent József leveleit digitalizálják
- Kalazanci Szent József spanyol rendalapító Rómában, a szegényeket támogatva felismerte, hogy sokat segíthetne rajtuk azzal, ha a gyermekeknek ingyenes iskolát nyitna. Milyen újabb kutatási eredmények születtek Kalazanci Szent József életével kapcsolatban?
- A kilencvenes évek elején jelent meg Severino Giner piarista atya könyve Kalazanci Szent József életéről. Munkáját hosszas kutatómunka előzte meg, ma is ez a könyv a legteljesebb és legalaposabb életrajz rendalapítónkról. Sajnos, csak spanyol nyelven olvasható. A kutatás ma inkább más irányban folyik. A rendalapító nem írt elméleti pedagógiai műveket, de számos (több mint háromezer!) levelet és írást hagyott ránk, amelyek egy része még kiadatlan. Ezekben számos olyan rész is található, amely ma is hasznosítható lehetne. Egyrészt ezek feltárása folyik most, másrészt leveleinek olvasása számítógépre átírva (digitalizálva) sokkal könnyebbé válik, és a modern technika eszközeivel (keresőprogramok stb.) jobban kutatható.

Piaristák Temesvártól Kolozsvárig
- A Piarista Rend közismert magyar nyelvterületen, így Erdélyben is, hiszen számos oktatási intézményt működtetett a Kárpát-medencében. Amint tudjuk, Kolozsváron 235 éve indult a piarista oktatás. Mi a piarista intézmények helyzete napjainkban a romániai rendtartomány területén, amelynek Ön a felelőse?
- A mai Románia területén négy iskolánkat zárták be 1948-ban, a jogtipró kommunista államosításkor: Máramarossziget, Nagykároly, Kolozsvár és Temesvár. A három utóbbiban ma is egyházi jellegű tanintézmény működik. Nagykárolyban a Kalazanci Szent József Iskolaközpont, Kolozsvárott a Báthory István Elméleti Líceum, Temesváron pedig a Gerhardinum Teológiai Líceum. Mindhárom iskolával szoros kapcsolatot tartunk, mert ezeknek az iskoláknak a vezetősége tudatában van annak a nagy történelmi örökségnek, amelyet a piarista elődiskolától kaptak. Ugyanakkor meg akarják tartani és fel akarják használni a nevelésben a kalazanciusi pedagógiát és a piarista szellemiséget. Ehhez a múlt megismerése nélkülözhetetlen, ezért fontos megünnepelni az évfordulókat is.
Kolozsváron a Piarista Nap keretében mutattuk be a zágoni Mikes Kelemenről elnevezett piarista főgimnáziumról - ma Báthory István Elméleti Líceum - kiadott albumot és iskolatörténetet, Sas Péter művelődéstörténész gondozásában. Különleges eseményként a minden piarista ügyet szívén viselő Kovács Sándor főesperessel és veled, kolozsvári konfráterünkkel kiutaztunk Kolozsvár egyik most épülő külvárosába, ahol egy sétányt neveztek el Biró Vencel piaristáról, aki kiváló történelemtudós, teológus és tartományfőnök volt. Szerintem jelentős megvalósítás ez a mai romániai világban, hogy egy magyar piaristáról utcát neveznek el! Az idén ünnepeljük a temesvári piarista templom 100 éves jubileumát, ebből az alkalomból rangos monográfia is napvilágot lát, szerzője ugyancsak Sas Péter. Mert ahogy a régi mondás tartja: aki nem ismeri múltját, az nem értheti meg a jelent és nem lesz jövője.

- Hogy áll a piarista rend a számadatok tükrében?
- Ma a piarista rend intézményeivel, iskoláival, munkatársaival, oktatási tevékenységével 4 földrész 33 országában működik. A rendtagok száma 1500, akik 250 rendházban élnek és dolgoznak az egész világon, körülbelül 6000 világi munkatárs segítségével, és több mint százezer diák lelki, kulturális és szakmai képzését biztosítják. Előmozdítják az emberi fejlődést minden területen, és összekötik a Pietas et Litterae - azaz a hívő élet és tudomány - piarista hagyományát a társadalom és a fiatalok új igényeivel.

- Mit üzen Ruppert atya a Szabadság olvasóinak és nemcsak?
- Arra kérek minden helységbeli piarista és marianumista öregdiákot, a kedves híveket és nem utolsósorban a paptestvéreket, hogy csatlakozva a piarista programhoz, ők is kérjék a mi Urunkat, hogy támasszon piarista hivatásokat. Azt a hivatást, amelyet Kalazanci Szent József felvállalt és megszilárdított. Legyünk mindnyájan közvetítők Isten hívásai, valamint a fiatalok szabad és készséges szíve között, a fiatalok pedig legyenek készek és elég bátrak ahhoz, hogy az Úr hívására válaszoljanak. Ezzel szent alapítónk példáját követve egy szebb jövőt, békésebb és emberségesebb világot szolgálnak.

forrás: szabdsag.ro

Nem fenyeget a szerzetesség kihalása, nem naplemente, hanem napfelkelte van – mondta a Magyar Kurírnak Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzetesrendek Konferenciájának új elnöke. Mi az az FSZK és mi a feladata? Erről kérdeztük őt és a konferencia állandó bizottságának tagjait, valamint előző elnökét, Várszegi Asztrikot.

A Férfi Szerzetesrendek Konferenciája (FSZK) március 27-28-án tartotta plenáris ülését az érdi ciszterci nővérek Regina Mundi apátságában. A konferencia Labancz Zsolt piarista tartományfőnököt választotta elnökéül addigi vezetője, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát helyébe. Az öt fős állandó bizottság tagja lett Bátor Botond pálos, Bakos Rafael kármelita, Forrai Tamás jezsuita és Juhos Ferenc verbita tartományfőnök.
Labancz Zsolt a Magyar Kurír kérdéseire válaszolva kifejtette: az FSZK-nak fontos szerepe volt a rendszerváltás után a kárpótlási ügyekben, ez a szervezet fogta össze és koordinálta a szerzetesrendek kárpótlással kapcsolatos ügyeit. Képviseli továbbá a férfi szerzetesrendeket a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával (MKPK) való kapcsolatban is, az MKPK évente négyszer tartott rendes ülései után tájékoztató jellegű találkozásra kerül sor a püspökkar képviselői és a szerzetesrendek képviselői között. AZ FSZK évente kétszer szervez plenáris ülést, ezek egyrészt a szerzetesrendek vezetői közötti kapcsolattartást segítik, másrészt a szerzetesélettel kapcsolatos kitekintés, tájékozódás és képzés alkalmai is.

Magyarországon 31 férfi és 67 női rend van – utóbbiakat fogja össze a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája, amely úgyszintén új elnököt választott tavasszal Deák Hedvig domonkos nővér személyében. A rendeket és az apostoli élet egyéb társaságait európai szinten az UCESM (Unio Conferentarium Europae Superiorum Maiorum) fogja össze, amelynek Brüsszelben van a székhelye. Ez alá 37 nemzeti konferencia tartozik, és összesen négyszázezer tagot reprezentál. (A Magyar Kurír hamarosan az MRK-t is be kívánja mutatni.)
A püspöki kar 1989-ben szólította fel a szerzetesrendeket, hogy szervezzék újjá magukat. 1991-ben a férfi és a női rendek is létrehozták elöljáróik konferenciáját, amelyek rendszeresen üléseznek, és tartják a kapcsolatot a püspöki karral – mondta el a Kurírnak Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának előző elnöke. A két intézmény a Szentszék közreműködésével alapított egyházi jogi személy.
Az FSZK célja, hogy segítse az egyes rendeket azok autonómiájának tiszteletben tartásával, hogy megtárgyalja az összes rend számára közös ügyeket, és hogy segítse az együttműködést mind egymás közt, mind a püspöki konferenciával – tette hozzá Várszegi Asztrik. 

A Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája elnökei:
Jelenits István piarista tartományfőnök (1992-1995)
Várnai Jakab OFM ferences tartományfőnök (1995-2003)
Zakar Polikárp zirci ciszterci főapát (2003 - 2006)
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát (2006 - 2012)
Labancz Zsolt piarista tartományfőnök (2012-)

Az FSZK évente kétszer ülésezik, tavasszal másfél napra hagyományosan a ciszterci nővérek Regina Mundi apátságában Érden, ősszel pedig a budai ferencesek Tamása Alajos közösségi házában egy napra.
Labancz Zsolt rámutatott: a férfirendek közti együttműködés szép példája a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola, amit a bencés, a ferences és a piarista rend hozott létre közösen. Néhány évvel ezelőtt pedig az előbb említett három rend a jezsuita renddel kibővülve létrehozta a Servitor Pro Multis Kft-t, amely a különféle beszerzések és működtetési kiadások közös intézésében nyújt segítséget az alapító rendeknek és – a célként is megfogalmazott összefogás jegyében – más szerzetes és egyházi közösségeknek. További együttműködési terep lehet a felnőtt szerzetesek továbbképzésének közös alakítása és a vezetőképzés is, amely segítséget adhat az elöljáróvá választott vagy kinevezett szerzetesek vezetői szolgálatához.
A rendközi együttműködés más országokban, például Ausztriában kiválóan működik – mondja a piarista tartományfőnök. Az FSZK vezetősége ezért nemrég a szomszédos országba látogatott tanulmányi kirándulásra.
A Kurír megkereste az állandó bizottság tagjait is. Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök kifejtette: az FSZK annak a baráti szerzetesi együttgondolkodásnak egyik formális kerete, ahol teljes körben, rendszeresen találkozva reflektálnak szerzetesi életükre és szolgálatukra.
- Azt várom az FSzK-tól, hogy szánjunk még tudatosabban időt és energiát a reflexióra, keressük a közösen vállalt szolgálatokat, melyek képesek prófétai példát adni megosztott világunkban. Az új elnökségben szeretnénk ezen felül bevonni a közös gondolkodásba a szerzetesnői közösségeket, továbbépíteni a hétköznapi működésünket segítő tapasztalatcserét. Fontosnak látom, hogy közösen mutassuk fel Egyházunkban a szerzetesi élet szépségét és sokszínűségét, élhetőségét a mai világban és a karizmáinkban a folyamatosan működő pünkösdi meghívást. Nekem személyes vágyam, hogy szerzetesi belső kapcsolatainkat jobban ki tudjuk használni egy határainkon átívelő megbékélés sürgető szolgálatában is, melyben valóban kreatív és szabad, új utakat kell keresnünk – mondta Forrai Tamás.
Bátor Botond pálos tartományfőnök kifejtette: még jobban össze szeretnének fogni a többi renddel, mivel sok feladatot csak együtt tudnak megoldani. Példaként említette a már létező gazdasági együtt gondolkodást. Ugyancsak kiemelte a női rendek elöljáróival való szorosabb együttműködés szükségességét, és az aktivitás növelése mellett is letette a garast.
Bakos Rafael kármelita tartományfőnök is az együttműködést helyezi előtérbe, hozzátéve: bizonyos alkalmakkor az FSZK kereteit használva közösen is felléphetnének a  rendek. Ő úgy látja, a szerzetesség a nem hívők és keresők számára szimpatikusabb lehet, mint a hierarchia, hisz a szerzetes nem foglal el pozíciót, csupán csak „Isten embere”. Ezért a szerzetesség, ami ráadásul több világvallásban is létezik, elfogadhatóbb lehet sokak számára.
Juhos Ferenc verbita tartományfőnök is a szorosabb együttműködést szorgalmazná, nem csak a férfi rendekkel, hanem a női rendekkel is. Mint mondta: számos női rend van, aminek szinte már csak idős tagjai vannak, róluk mindenképp gondoskodni kellene.
Labancz Zsolt az FSZK céljai közt említette azt is, hogy segítsék az embereket, hogy jobban megérthessék a szerzetesi életnek az értelmét. Sok emberben valamiféle „ósdi” kép él továbbra is a szerzetesekről, a világtól nemcsak elvonult, de „elrugaszkodott” emberekként is tekintenek rájuk. Sokszor pedig – az egyházon belül is – egyszerűen a szolgálatukkal azonosítják a szerzeteset.  Természetesen fontos az a sokféle szolgálat, amelyet az egyes közösségek végeznek – legyen szó akár betegápolásról, akár tanításról, karitatív tevékenységről vagy lelkivezetésről –, hiszen ezekben a szolgálatokban mutatkozik meg a szerzetesi közösségek Istennek szenteltsége, de ezen a téren is igaz a megfogalmazás: agere sequitur esse – a cselekvés követi a létet, a létforma az elsődleges, amely azután kibomlik a tevékenységben. Maguknak a szerzeteseknek is fontos, hogy újra és újra visszatérjenek hivatásuk kezdeteihez, forrásához, hiszen veszélyes és deformáló lehet a túlzott azonosulás a szolgálat intézményeivel.
A szerzetesség ugyanis alapvetően közösségi létforma; ma pedig szinte küldetés Magyarországon a közösségalkotás – mondja Labancz Zsolt. Azt is határozottan leszögezi: a szerzetesek kihalása nem fenyeget, egyszerűen arról van szó, hogy a kommunista diktatúra miatt egy-két generáció kimaradt a rendekből. Viszont vannak fiatal szerzetesek is. Így Rauscher Dóra Alíz domonkos nővért idézve a piarista tartományfőnök úgy látja: a szerzetesi élet szempontjából nem naplemente, hanem napfelkelte van.

forrás: Szilvay Gergely/Magyar Kurír

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon." (Jn 15,16)

Mi a célod az életben?
Élethivatás-tisztázó lelkigyakorlatra hívunk! Téged!

Ami lesz: találkozás, beszélgetés, imádság-tanulás, személyes kísérés.
Vezetik: Lobmayer Imre és Böszörményi Géza piaristák

Mikor? 2012. augusztus 9. délutántól augusztus 12. délutánig
Kik jöhetnek? 16-22 éves fiúk és lányok
Mennyibe kerül? 4500 Ft+utazás
Helyszín: Vác

Meddig lehet jelentkezni? 2012. június 15.
További infó és jelentkezés:  infopiarista.hu 

Kecskeméten a Ward Mária Leánygimnázium tanévzáró szentmiséjét és a homíliát Hatházi Robi atya, az intézmény iskolalelkésze mondta. A tanévzáró ünnepség után Kaszap Viktória CJ igazgató szimbolikusan átadta a Nagy Attila SchP igazgatónak a kecskeméti angolkisasszonyok intézményének a kulcsait. Lezárult egy időszak, elkezdődik egy újabb.

Búcsúbeszédében mind Viktória nővér, mind Knáb Judit CJ tartományfőnöknő a hála és köszönet szavait fogalmazták meg a tanintézményük újraindulása óta eltelt 20 év szép eredményeiért, a tantestület, a diákság és a szülök gyümölcsöző, közös munkálkodásáért.
Az intézmény kulcsának átadása után Nagy Attila piarista igazgató köszöntötte a jelenlévő CJ nővéreket, a pedagógusokat, a diákokat és a szülőket. A bizakodás és a remény szavait fogalmazta meg a közös jövőt illetően, hogy az eggyé olvadt, megnagyobbodott egyházi iskola eredményesebben tudja majd betölteni keresztényi küldetését, missziós feladatát.

forrás: kecskemet.piar.hu

Örömmel hirdetjük, hogy a képen látható logó lett a TESZI - tevékeny szeretet iskolája hivatalos logója. A nyári logópályázat első helyezettjének, Horváth Kincső mosonmagyaróvári tanulónknak pályaművét felhasználva készítette el a Tartományfőnökség a hivatalos logót.  

A régebb óta működő piarista Facebook oldal mellett a rendtartomány elindította hivatalos Twitter oldalát is, mely ide kattintva érhető el:
https://twitter.com/#!/Piarista  

Szűz Mária utolsó éveiről két hagyomány van. Az egyik szerint Jeruzsálemet sohasem hagyta már el Krisztus mennybemenetele után,az utolsó vacsora házában lakott János apostollal,akire Jézus a kereszten függve rábízta édesanyját,és 12 év  után,tehát a mi időszámításunk szerint Kr.u. 42-ben (mert a legújabb kutatások szerint Krisztus Kr.előtt 5-ben  született,ugyanis Heródes 4-ben halt meg,és 5-ben egy szupernóva felrobbanása lehetett a Betlehemi csillag,és a IV.században, amikor visszamenőleg kiszámították Krisztus születésének időpontját,hibát követtek el) az apostolok jelenlétében meghalt,és egy sziklasírba temették el a Getszemáni kert mellett. Az apostolok csak Mária halála után indultak térítő útjaikra a világba.
A másik hagyomány szerint János apostollal,akire Jézus rábízta, Efezusba ment, és ott halt meg 48-ban,és temették el. Mindkét hagyomány szerint röviddel halála után — két napon belül — testestől felvették a mennybe.

Az első változat nem követhető vissza előbbre az 5.század közepénél. Semmi bizonyíték sincs erre a hagyományra. Viszont van egy bazilika Jeruzsálemben a bencések birtokában, az „Elszenderülés temploma”,amelynek a közepén szoborként van ábrázolva Mária halálos ágyán. Érdekessége a templomnak,hogy jobboldali középső oldalkápolnájának oltára a „magyar oltár”,amelyen a magyar szent királyok szobrai állnak, és  amelynek aljába be van vésve a „Boldogasszony Anyánk” szövege. Ilona császárné 326-ban Jeruzsálembe látogatott,és az összes szent helyeken templomokat épített,de Mária tiszteletére nem emelt templomot, és Szent Hyeronomos egyházatya sem ír semmit Mária sírjáról, pedig az összes szent helyet leírta. Ez arra mutat,hogy már az első századoktól élt a hagyomány, hogy Máriának nincs sírja, mert testestől felvették az égbe.
Viszont nem valószínű, hogy János apostol valaha is magára hagyta volna Máriát, akit a haldokló Krisztus rábízott. Igazolt tény, hogy Jánoa apostol már 66-ban Efezusban élt. Viszont Mária akkor már aligha lehetett életben,mert már 80 éves lett volna, ami az akkori időkben eléggé valószínűtlen kor. Hogy hol tartózkodott János 37 és 48 között, nem tudjuk pontosan. De 431-ben zsinat volt Efezusban, és a résztvevő papok levelet írtak Konstantnápoly klérusának,és népének, amelyben ez a mondat szerepel: "Nestort a püspökök ítélete eretneknek nyilvánította abban a városban, ahol János apostol és Isten anyja, a Szent Szűz…" Az állítmány hiányzik, de csak az lehetett: "élt".
Tehát valószínű, hogy János apostol valamikor 42 és 48 között  is töltött több évet Efezusban!
Az 1800-as évek elején Emmerich Katalin, egy stigmatizált apáca látomásaiban végig látta Mária életét, így efezusi házát és sírját is, és ezt Brentano Kelemen, aki 5 év során a látnok összes látomásait leírta,részletesen feljegyezte. A látnok halála után Brentano Kelemen 1833-ban és 1852-ben kiadta a feljegyzéseket.
1891-ben két lazarista szerzetes Szmirnából — a mai Izmirből — ezen feljegyzések alapján az Ala Dag hegy erdejében egy kis kápolna romjait találta, amelyre az apáca látnok leírása bámulatos módon ráillik. Így pl. az, hogy a ház olyan helyen van, ahonnan egyszerre látható Efezus városa és a tenger. Azonkívül azt is megtudták, hogy a helyi ortodox keresztény parasztok ősidők óta azt tartották, hogy a kápolna Mária házának romjaira épült.
A régészeti vizsgálatok megállapították,hogy a templom a IV. század elején épült, éspedig egy olyan ház maradványaira, amely kétségtelenül az I. század első feléből származik.
1951-ben a "Meryem Ana Dernegi" - "Szűz Mária Alapítvány" tulajdonába került, és a szervezet adományokat gyűjtve helyreállította. A török kormány kiépítette az odavezető utat. A kápolna felfedezése első percétől a keresztények zarándokhelyévé vált. 1967-ben VI. Pál pápa is elzarándokolt ide, és 2000-ben II. János Pál, valamint legújabban XVI. Benedek pápa is.
A törökök is tisztelik Szűz Máriát, Jézus anyját. Ők Jézust nem tartják Isten fiának, hanem a legnagyobb prófétának. A Koránban három szúra foglalkozik Szűz Mária személyével, és a szűztől születést is tartalmazza a Korán. A kápolna oldalhelyiségében ezen szúrák szövegei 6 táblán a falon angolul és törökül olvashatók.
Én négyszer jártam ott, 1987-ben kétszer, 1993-ban és 2005-ben egy-egyszer. Az 1993-as alkalommal egy konferencián vettem részt Izmírben, a Kusadasi üdülőhely egy tengerparti szállodájában, nem messze Efezustól. Egyik délután elvittek bennünket Efezusba, és a Mária házba is. Másnap kétnapos útra mentünk a Földközi Tenger partjára, és ott egy rövid hajóutat tettünk. A hajón mellettem ült az egyetem egyik professzorának felesége, természetesen mohamedán vallású asszony. Azt kérdezte, voltam-e előző nap az efezusi kiránduláson, és voltam-e Mária házánál is. Azt válaszoltam, hogy igen, és már harmadszor voltam ott. Erre ő elmondta, hogy ők nagyon tisztelik a Szent Szüzet. Egy barátnője az előző évben agyvérzést kapott, és utána csak artikulálatlan hangokat tudott kiadni, elvesztette beszélőképességét. Ő elvitte egyszer Mária Házába. Itt a kápolnában imádkozva kérték Mária segítségét, és utána a barátnője a ház közelében lévő forrásban megmosta arcát, ahol a zarándokok inni és esetleg kezet mosni szoktak, és azóta visszanyerte beszélőképességét a Szent Szűz közbenjárására!
Mostanában jelent meg Michael Hesemann könyve "A Názáreti Mária" címmel, amely Mária életét kíséri végig régészeti leletek és a feljegyzések és a hagyományok alapján. Ő úgy gondolja, hogy 42-és 48 között néhány évig János apostol és Szűz Mária valóban Efezusban élt. Viszont, amikor az apostolok szétszéledése utáni hetedik évben, '48-ban újra összejöttek Jeruzsálemben, ide eljött János apostol is Máriával együtt, aki már erősen gyengült, és aztán Jeruzsálemben elszerderült. Ott temették el - ma mutatják a sírjának vélt üres helyet is -, de már a temetés utáni második napon a sírt teljesen üresen találták, és ruháit otthagyva találták.
Így jól összeegyeztethető az efezusi tartózkodás és ház, a jeruzsálemi, az apostolok jelenlétében történt elszenderülés hagyományával.

Kürti Bokor Judit piarista nővér tartott előadást az önkéntes beteglátogatók képzésének nyári szünete előtti utolsó találkozóján.

„Isten a szerelem" - állt Kürti Bokor Judit piarista nővér előadásának középpontjában június 2-án szombaton, az önkéntes beteglátogatók számára szervezett lelki napon. A nyári szünet előtti utolsó találkozáson, a Szent Alajos Konviktusban, a nővér az Énekek éneke fogalomvilágát előadására alkalmazva Istent a szerelem gondolatával azonosította, Őt az érzelem megtestesítőjeként megnevezve.
Arra buzdított mindenkit, hagyja magát elragadni az isteni szeretet sodrásától, vigyen az minket ahová csak akar, akár egy magot a szél: „Nyissuk meg a szívünket, mert a szeretet szívtől szívig áramlik. Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, ez mindennél fontosabb számára. Mindent és mindenét odaadta, elmenve a végső áldozatig, amikor meghalt értünk a kereszten. (...) Mi mindig arra vágyuk, hogy kapcsolatban legyünk valakivel, aki érzi minden rezdülésünket. Isten mindig velünk van, soha nem vagyunk egyedül. 'Szimbiózisban' él velünk, tudja, hogy mikor és mi fáj nekünk, még akkor is, ha nem mondjuk. Bízzuk rá magunkat teljesen erre a szerelmes Istenre."
Az első elmélkedést követően a résztvevők egy-egy mondatban kifejezhették, mit jelent számukra Isten - ezt egy közös szövegbe foglalták -, majd a kápolnába vonultak csendes elmélkedésre. Később megnéztek egy rövid, lelkesítő filmet a teremtett világ szépségéről, mint Isten szeretetének megnyilvánulásáról.

A második elmélkedésben a János evangéliumában megjelenő Beteszda fürdőre figyeltek, különösen pedig a történet központi szereplőjére, a harmincnyolc éve várakozó betegre, aki Jézussal folytatott párbeszédében megfogalmazza legnagyobb fájdalmát: „Uram nincs emberem" (Jn 5,7). Judit nővér ezzel kapcsolatban kihangsúlyozta, Jézus Beteszda-fürdői csodáján keresztül tudhatjuk, Isten tőlünk is azt a lelkületet várja, hogy valakinek az embere, a segítője legyünk. „Másoké vagyunk, nem magunkért és magunknak élünk. Isten arra hív meg, hogy valakinek a segítője legyünk. Jézus irgalmas szívet vár el tőlünk, amely tud, és akar együtt szenvedni a felebarátjával. Legyen a mi szívünk szerető szív, amelyhez el tud jutni az, aki erre vágyik. Az irgalmas szívű ember a kegyelem emberévé válik. Isten pedig erre hív meg minket: hogy az Ő kegyelmévé váljunk. Aki tud vigasztalni, az közelebb hozza a Mennyországot valakinek, aki úgy érzi, hogy ilyen nincs, vagy csak nagyon távol tőle. Életünk értelme, hogy megtanuljunk szeretni másokat, hogy a szeretet csatornái legyünk mások felé."
A második elmélkedés után újabb interaktív rész következett, melyben a résztvevők egy-egy cetlire felírták annak a betegnek a nevét, akit a Beteszda fürdőbe gondolatban magukkal visznek, gyógyulást remélve. Ezeket a cetliket egy közös képre helyezték fel, majd kiscsoportos beszélgetéseken gondolkodtak el az emberszeretet, irgalom és vigasz megvalósításának módozatairól.
A találkozó végén a szív szimbólumának szépségén és teljességén gondolkodtak el egy történet segítségével, indulás előtt pedig öleléssel búcsúztak egymástól.

Ruppert József Sch.P.
fényképek: www.szatmariegyhazmegye.ro 

30 éve kezdődött „Szalók”. 1982-ben Domán Ferenc atya kezdte összegyűjteni Kelet-Magyarországon az egyetemista korú fiatalokat Egerszalókon a Kármelhegyi Szűzanya búcsújáró helyén. Még abban az évben megkért, hogy segítsek. Örömmel tettem, és teszem ezt a lelkigyakorlat vezetőjeként azóta is. Feri atya néhány éve sok szenvedés után elhunyt. De nem maradtam egyedül: érsek atya és az elmúlt években Szalókon szolgáló atyák és munkatársaik, a szervezők és önkéntesek nagy szeretettel segítenek anyagilag is, szervezésben is. Nagyszerű ügy Egerszalók: legfőbb feladata a lelkek Istenhez emelése.

Mélyen sebzett és a nemes eszméktől megfosztott a magyar ifjúság és a magyar nép. Jézus ezt üzeni: Kétségbeesettek, jöjjetek. Reményteljes válaszokat csak nálam találtok. Mi pedig kérjük: Segíts, hogy végre felébredjen, és mozduljon feléd ez a sokkal többre érdemes magyar nép!

Azonban nemcsak nálunk van ez így, hanem világszerte. Látja ezt a Szentatya is. Ezért hirdette meg az „Új evangelizáció évét”, amihez csatlakozott püspöki karunk is: meghirdette a „Hit évét”.
Egerszalók ez évi, jubileumi témája is ez lesz: a Hit éve - Új evangelizáció

1. Az Evangélium, mint hitletétemény mindig ugyanaz marad. A Szentatya is biztat, hogy igehirdetésünk legyen hatékonyabb: érthetőbb, élményszerűbb. Nagy baj, hogy a keresztény világ, nagymértékben mi katolikusok is, elszürkültünk. Ülünk babérjainkon, és sokszor kiábrándítóak vagyunk. Pedig az emberek sóvárogva vágyódnak a természetfeletti eligazítás után, de csalódniuk kell.
2. Ennek megváltoztatásához új nyelv és megújult szív kell. Ugyanazt az Örömhírt kellene elmondanunk ennek a nemzedéknek is, de megemésztve, átélve. Lelkesen, ellenállhatatlan szeretettel és a világot a művészetekkel szépítve. A teológia ezt kérygmatikának nevezi.
3. Ehhez fel kell mérni a kifosztott új kor emberének lélektanát. A szennyáradatot, amely rátelepedik szinte mindenkire; el kell takarítani, mert az istenarc ott van bennünk, hiszen Urunk a maga képére teremtett mindannyiunkat.
4. Ezt hogyan kell tenni? Hiszen a tömegek (sok esetben önhibájukon kívül) értékfosztottak, közömbösek és függők. Ezen az állapoton nekünk kell változtatni. Elsősorban önmagunkban, majd családunkban és végül a társadalomban: édes magyar hazánkban! Erkölcsi és hitbéli nevelésre van szükség. Krisztus másává (alterkrisztus) kell magunkat nevelni, és sugározni az evangéliumot. Csak akkor tudjuk ezen értékeket hitelesen közvetíteni, ha elmondhatjuk magunkról: Krisztus él bennem.
5. Szólunk majd Egerszalókon a dogmafejlődésről is. Ez nem új tanok belépését jelenti, hanem a réginek, az állandónak kibontakozását. Rengeteg a tévtan, jórészt miattunk: „alszunk” és nem éljük a hitünket.

Drága Ifjú Barátaink! Láthatjátok, nem fogunk unatkozni Egerszalókon. Igen sokan jöjjetek. Ez magyar felelősség.
2012. július 18-án, szerdán 3 órától, július 22-én délig leszünk együtt. Várunk, szeretünk titeket bárhonnan érkeztek: határokon innen és túl. Ne feledjétek mit kér tőlünk Krisztus: „Hirdessétek az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan.”

Csaba érsek atya, Lajos atya, Laci atya és a szervezők

Program - tervezet
Július 18. szerda
    
    15.00 - 15.45 Köszöntő, előadás – Kerényi Lajos atya
    15.45 - 16.00 Csendes elmélkedés
    16.00 - 17.30 Kiscsoportos beszélgetés
    17.30 - 18.00 SZÜNET
    18.00 - 19.30 Szentmise - Ternyák Csaba egri érsek 
    19.30 - 21.00 Vacsoraszünet
    21.00 - 22.30 Musical. Damaszkusz (Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium)
    22.30 - 23.00 Szentségimádás a templomban
    23.00 -   7.00 Silencium

Július 19. csütörtök

      6.00 -   7.45 Ébresztő 
      7.45 -   8.00 Reggeli ima - Szent Ferenc Kisnővérei
      8.00 -   8.45 Előadás .Kerényi Lajos atya
      8.45 -   9.00 Csendes elmélkedés
      9.00 - 10.15 Kiscsoportos beszélgetés
    10.30 - 12.00 Műhely
    12.00 - 15.00 Ebédszünet
    15.00 - 15.45 Előadás - Norbert Rouselle Chemin Neuf
    15.45 - 16.00 Csendes elmélkedés
    16.00 - 17.30 Kiscsoportos beszélgetés
    17.30 - 18.00 SZÜNET
    18.00 - 19.30 Szentmise – Kerényi Lajos atya
    19.30 - 20.30 Vacsoraszünet
    20.30 - 22.00 Szentségimádás - Chemin Neuf 
    22.00 - 23.30 Szentségimádás a templomban (fakultatív)  
    23.30 -   7.00 Silencium

Július 20. péntek

      6.00 -   8.00 Ébresztő 
      8.00 -   9.00 Szentmise – Kerényi Lajos atya
      9.30 - 10.15 Előadás . Lóczi Tamás atya
    10.15 - 10.30 Csendes elmélkedés
    10.30 - 11.30 Kiscsoportos beszélgetés
    11.30 - 12.30 Műhely
    12.30 - 15.00 Ebédszünet
    15.00 - 15.45 Előadás - Fábry Kornél atya
   15.45 - 16.00 Csendes elmélkedés
   16.00 - 17.00 Kiscsoportos beszélgetés
   17.00 - 18.00 Menet a tóhoz
   18.00 - 19.30 Bűnbánati liturgia a tónál (Kerényi Lajos, közben gyónási lehetőség)
   19.30 - 20.30 Visszajövet a tótól
   20.30 - 21.30 Vacsoraszünet
   21.30 - 22.30 Keresztút - Sillye Jenő és barátai
   22.30 - 23.00 Szentségimádás a templomban
   22.30 -   7.00 Silencium
        
Július 21. szombat

      6.00 -  7.45 Ébresztő 
      7.45 -  8.00 Reggeli ima - Szent Ferenc Kisnővérei
      8.00 -  8.45 Előadás - Kerényi  Lajos atya
      8.45 -  9.00 Csendes elmélkedés
     9.00 - 10.00 Kiscsoportos beszélgetés
   10.00 - 10.15 Szünet
   10.15 - 11.00 Előadás - Böjte Csaba ofm
   11.00 - 11.15 Csendes elmélkedés 
   11.15 - 12.45 Kiscsoportos beszélgetés
   12.45 - 15.00 Ebédszünet
   15.00 - 19.00 FESZTIVÁL - Shalom, Imperfectum, Egri Vitézlő Oskola
   19.00 - 20 00 Vacsoraszünet
   20.00 - 22.00 Szentmise körmenettel – Palánki Ferenc egri püspök, a MKPK ifjúsági referense
   22.00 - 23.30 Koncert - Crux 
     0.00 -   7.00 Silencium

Július 22. vasárnap

     6.30 -   8.30 Ébresztő
     8.45 -   9.00 Reggeli ima Kisnővérek
     9.00 -   9.45 Előadás - Kerényi Lajos atya 
   10.00 - 11.00 Záró Szentmise – Kerényi Lajos atya, zenei szolgálat: Eucharist