A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉS ÖSSZEHÍVÁSA

Kedves Barátaim! Öregdiáktársaim!

Amint az várható volt, a Magyar Piarista Diákszövetség 2012. április 14-ére összehívott évi rendes és egyben tisztújító közgyűlését határozatképtelenség miatt nem tudtuk megtartani. Tizenegyen gyűltünk össze, s így helyette, Tibor-nap lévén, Szövetségünk leghűségesebb szerzetestagját, Borián Tibor atyát köszöntöttük fel, szerény agapé és baráti beszélgetés keretében.
A 2012-ben megváltozott törvényi előírásoknak megfelelően, az első időpontban megállapított határozatképtelenség miatt a közgyűlést új időpontban, változatlan napirenddel 2012. május 19-én, szombaton 9 órára ismételten összehívom. Helyszíne a Duna-parti Piarista Kápolna (Budapest, V. Pesti Barnabás u. 1. Bejárat a Gimnázium főkapuján. A lift használatát a rászorulók részére megoldjuk.). Ez a megismételt közgyűlés már a megjelentek számától függetlenül határozatképesnek minősül. A közgyűlést a 9 órakor kezdődő szentmise vezeti be.

A közgyűlés napirendje:
1.      Megnyitó, üdvözlés, a levezető elnök megválasztása
2.      A napirend elfogadása
3.      Kitüntetések átadása
4.      Az írásbeli beszámolók szóbeli kiegészítése, vita és szavazás az elfogadásukról
   a)     elnöki beszámoló
   b)     főtitkári beszámoló
   c)     választmányi elnöki beszámoló
5.      A pénzügyi beszámoló, a közhasznúsági jelentés és a Felügyelő Bizottság jelentésének ismertetése, vita és határozathozatal
6.      A jelenlegi Elnök, az Elnökség és a Választmány lemondása
7.    A Jelölőbizottság javaslatának ismertetése az elnökjelöltek, a Felügyelő Bizottság elnökének személyére és a választmányba jelöltekre; helyszíni javaslatok megtétele, határozathozatal a jelölőlista véglegesítéséről
8.      Az elnökjelöltek rövid bemutatkozása
9.      A szavazatszedő bizottság megválasztása
10.   Titkos szavazás az Elnök, az FB elnök és a választmány tagjainak személyére
11.   Szavazatszámlálás
12.   A szavazás eredményének ismertetése
13.   Az új Elnök köszöntője és zárszava

Budapest, 2012. április 24.
Várgedő Tamás
A Választmány elnöke

Kedves Diáktársunk!

„Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák aranybetűs kék címere alatt.” – 1989-es alapító nyilatkozata értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség. Az egyesület célja, hogy minél szélesebb körben fogja össze a piarista iskolák egykori diákjait. Az alapítók meggyőződéséhez csatlakozva reméljük, Te is osztozol abban a tapasztalatunkban, hogy valóban fontos és élő az a kötelék, amely a piarista diákokat összeköti.
 
Ez az összetartozástudat indított bennünket arra, hogy a Diákszövetség Budapesti Tagozatának megalakítását célul tűzve szervezettebb kereteket és új lendületet adjunk a Diákszövetség fővárosi életének. Terveink szerint az új tagozat sokszínű programjai olyan találkozási alkalmakká válhatnak, amelyek mindannyiunkban tovább erősítik a piarista közösséghez tartozást.
 
Szeretettel hívunk, hogy Te is vegyél részt a Budapesti Tagozat megalakításában.
 
Első találkozónkat 2012. június 8-án (pénteken) 18 órakor tartjuk a megújult Piarista Központban (1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.).

Program:
18.00: Szentmise a megújult kápolnában
Várjuk azon öregdiákokat koncelebrálásra, akik a papi hivatást választották.
19.00: A Budapesti Tagozat céljainak és terveinek ismertetése
Közreműködik: Dr. Oberfrank Ferenc, a Diákszövetség elnöke és Strommer Pál, a Diákszövetség főtitkára
19.30: Kóstoló a piarista borokból az új tetőudvaron
Közreműködik: Dr. Rohály Gábor
 
A borkóstoló ára 2000 forint, amely magában foglalja hatféle bor megkóstolását és a borfalatokat. Kérjük, részvételi szándékodat jelezd június 4-ig a Diákszövetségben Csepely Péternél vagy Mikecz Tamásnál a mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu email címen.
 
Annak érdekében, hogy a Diákszövetség új tagozatának életébe minél többen már az alakulástól bekapcsolódhassanak, kérünk, hogy a találkozó hírét Te is terjeszd az öregdiákok körében.
 
A találkozás reményében szeretettel üdvözölnek:
 
Budapest, 2012. május 1.
a szervezők (a teljesség igénye nélkül: Strommer Pál, Ambrus Zsolt, Barsai János, Huba Eörs, Hargittay Attila, Hernády Zsolt, Mikecz Tamás, Nacsa Lőrinc, Prószéky Gábor, Surján László, Svastits Géza, Török Bernát)

Április 21-én nagyszabású egyháztörténeti tudományos konferenciát szervezett A keresztény nevelés és oktatás múltja, jelene és jövője Veszprémben címmel a KÉSZ helyi csoportja és a veszprémi művelődési központ a Padányi Katolikus Gyakorlóiskolában. A szervezők a jövőre gondolva szervezték meg a múltba tekintő szimpóziumot, hiszen nincs keresztény jövő a keresztény múlt ismerete nélkül.

A rendezvény iskolatörténeti kiállítás megnyitásával kezdődött, a tárlatot Borián Tibor piarista szerzetes, a Padányi iskola volt igazgatója mutatta be. A konferencia bevezetéseként Udvarhelyi Olivér, a KÉSZ veszprémi elnöke elmondta: a szervezők a jövőre gondolva szervezték meg a múltba tekintő szimpóziumot, hiszen nincs keresztény jövő a keresztény múlt ismerete nélkül. Porga Gyula polgármester kiemelte, hogy Veszprém fejlesztési tervében egyik fő célkitűzésnek tekintik az iskolavárosi hagyományok ápolását, újjáélesztését. Nagy tisztelettel tekint Volkra Ottó János püspökre, aki 300 évvel ezelőtt a piaristákat Veszprémbe hívta a középfokú oktatás beindítására, fellendítésére.

A konferencia vendégei, történészek, egyháztörténészek, levéltárosok, egyetemi tanárok, iskolaigazgatók vetített képes előadásaikkal Veszprém mint püspöki székhely keresztény pedagógiai múltját, katolikus iskolahálózata kialakulásának, valamint a papképzésének történetét elemezték a kezdetektől napjainkig. 
Solymosi László akadémikus, egyetemi tanár a középkori Veszprém iskolatörténetét ismertette. Az államalapítással párhuzamosan a külföldről érkező térítő papok és szerzetesek tanultságot, tapasztalatot, tudást hoztak magukkal a latin kereszténységhez csatlakozott Magyarországon is - mutatott rá. Szent István törvénykönyvének jól ismert első cikkelye a püspököknek feladatává tette, hogy az egyházmegyéjükben épült templomok számára papot és szertartáskönyveket biztosítsanak. Ezért Veszprémben is hamarosan létesült székesegyházi iskola (ez volt a papi szeminárium őse) és íróműhely.
Takács István főiskokai adjunktus a Tridenti Zsinat szellemében megvalósult papnevelésről szóló tudományos értekezését távollétében egy kispap-hallgató, Aradi László olvasta föl. A professzor dolgozatában elemezte, hogy a történelem során az egyház sokszor érkezett válaszúthoz, amikor újra kellett gondolnia saját szerepét és küldetését. Ezek a válságidőszakok azonban mindig a megújulás, a megtisztulás korszakait vezették be. Így történt ez a reformáció korszakában is. A tridenti zsinat érdeme hogy elkezdődhetett e megújulás. Ugyanakkor hangsúlyozta: történetileg elfogadott tény, hogy a XVI. századi egyházszakadásért, s az abból fakadó válságért a papnevelés válsága volt a felelős. A tridenti (régen németesen: trienti) zsinat a papi életforma reformjában a hangsúlyt a pasztorális feladatra, az igehirdetés, az eucharisztia szolgálatára, az életszentség megélésére helyezte, s komoly lépéseket tett a papképzés reformjára is - ekkor alakultak meg az egyházmegyei szemináriumok. Koltai András levéltáros a piarista rendnek a papnevelésben betöltött szerepéről szólott a XVIII. századi Magyarországon, valamint a hírnevet szerzett piarista gimnáziumokról.
Hudi József történész a Veszprémi Piarista Főgimnáziumnak a régió oktatásügyében betöltött szerepét mutatta be a kiegyezés korában, és azt a színes iskolahálózati egyházmegyei palettát, amely XIX-XX. század fordulójára kialakult elemi népiskolai, középiskolai és főiskolai szinten, valamint a leánynevelés terén az Angolkisasszonyok, az irgalmas nővérek közreműködésével. Gárdonyi Máté főiskolai tanár a veszprémi XX. századi papnevelésről tartott előadást, a három kulcsintézmény, a Szent Anna nagyszeminárium, a püspöki líceumi teológiai intézet, és a papnak készülő gimnazisták Szent Józsefről elnevezett kisszemináriumának tevékenységét bemutatva.
Befejezésül a jelenlegi katolikus nevelés veszprémi intézményei, a Padányi Katolikus Gyakorlóiskola, az Angolkisasszonyok volt iskolaépületében működő Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola mutatkozott be, valamint a Lovassy László Gimnázium, mint az egykori Veszprémi Piarista Gimnázium jogutódja ismertette a tavalyi iskolai tricentenáriumi rendezvénysorozatuk állomásait. Végszóként Farkas István mosonmagyaróvári piarista gimnáziumi igazgató vázolta a jövő katolikus nevelését Veszprémben és az országban (a szerzetes maga is részt vett a Nemzeti Köznevelési Törvény kidolgozásában). Az iskola értékőrző szerepének helyreállítása az elmúlt 8 esztendő katasztrofális erkölcsi pusztítása után az új köznevelési törvénnyel megvalósítható - mutatott rá. Az erkölcstan kerettanterv is értékközpontú lett, alapoz a görög-római kategóriákra, a keresztény és a görög-római alapokon nyugvó európai etikai örökségre a négy etikai alapérték - igaz, jó, szép, szent - jegyében. Veszprémben közös összefogással a piarista szellemiség erősödni fog, remények szerint piarista szerzetestanárokkal és e szellemiség alapján álló világi pedagógusokkal - mondta.

Toldi Éva/Magyar Kurír

Kedves Piarista Barátaim!

Pedro Aguado, a piarista rend legfőbb elöljárója 2012-t a piarista hivatás évének jelölte meg. Úgy érzem, ildomos bekapcsolódnia a Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelének is ebbe a szép kezdeményezésbe. Az év hátralévő részében ezért minden Hírlevél számunkban (mellékelt fotóval a cikkben szereplő rendtagról) egy-egy élő piarista atya vallomását, szerzetesi életének bemutatását, hivatástudatának kialakulását mutajuk be - "tíz sorban".
Sárközi Sándor piarista atya kezdte el a "Tízsorosok - piarista arcélek" sorozat készítését. Ő kereste meg rendtársait azon ötletével, hogy egy piarista meséljen magáról tíz sorban.
2012-ben, a Hivatás Éve aktualitásával kikerülnek a központi honlapra, és mostantól bekerülnek a Hírlevélbe is a tízsorosok, szépen sorban. Célunk ezzel is hozzájárulni, hogy jobban megismerjük a magyar piaristákat, életüket, hivatásukat.

Örömmel teszem be a Hírlevélbe először, szeretett osztályfőnököm, Balogh Tamás piarista atya Tízsorosát. Olvassátok Ti is nagy örömmel!

Piarista öregdiák barátsággal
Mikecz Tamás
főszerkesztő

Magyar Kurír: A piarista hivatás éve 2012.

2012-ben, konkrétan május 31-én lesz 400 éve annak, hogy Glicerio Landriani, egy lelkes, maradéktalan és reményteljes önátadásra készülő fiatal, belépett a piarista rendbe, Kalazancius születőfélben lévő vállalkozásába. Zörgetett az ingyenes iskolát fenntartó közösség kapuján, mert lenyűgözte őt a piaristák projektje, s így ő lett az első fiatal, aki szerzetesi fogadalmát Kalazancius atyánk kezébe tette le – írja az évet megnyitó levelében a rend generálisa.  
„A piarista rend nem más, mint a Glicerióhoz hasonló több ezernyi fiatal nagylelkű és elkötelezett döntéseinek gyümölcse. Az elmúlt négyszáz évben ez az életáramlás a világ számos helyén megismétlődött, és így kialakult egy életláncolat, a küldetésnek, nevelési kezdeményezéseknek, pasztorális programoknak, az evangélium hirdetésének, a társadalom átalakításának láncolata, amely végeredményben Isten országának továbbítása a gyerekeknek, a fiataloknak és a szegényeknek. Ez Kalazancius álma, amelynek mindnyájan részesei vagyunk. Ez az oka ennek a január elsejével, Szűz Máriának, Isten anyjának oltalma alatt kezdődő hivatásévnek.”
S hogy miért hirdették meg a piarista hivatás évét? „A piarista rendben mindenhol, minden területi egységben szükség van arra, hogy újfent végiggondoljuk a fiatalokat megszólító képességünket, szükség van arra, hogy újult erővel hívjuk a fiatalokat arra az élethivatásra, amelyet az Úr Jézus mutatott Kalazanciusnak. Nagyobb odafigyeléssel és erőbedobással kell dolgoznunk azon, hogy egy fiatal, aki Jézust akarja követni, képes legyen úgy tervezni teljes kibontakozásra vágyó énjét, hogy egész életét (az egészet!), minden idejét (mindet!) és minden erejét (mindet!) arra szánja, hogy másoknak is lehetővé tegye az életet, piarista papként a gyerekek, a fiatalok és a szegények körében” – olvasható a piarista rend honlapján.
Az évet Magyarországon január 21-én ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a pesti Piarista Központ nagykápolnájában Labancz Zsolt piarista tartományfőnök.
Nacsa Lőrinc, a rend kommunikációs vezetője a Kurírnak elmondta: természetesen nem csak a szerzetesekre gondolnak, amikor ezt az évet meghirdetik, hanem a piarista iskolák minden tanárára, valaminta a diákokra is. Az év során szeretnének hangsúlyt helyezni a hivatásgondozásra, és még jobban nyitni szeretnének a fiatalok felé. A cél, hogy az egész évet áthassa a hivatás témája, a tanórákat és az egyéb rendezvényeket is beleértve. Várhatóan a piarista hivatás évének alkalmából konferenciákat is fognak szervezni, valamint több kiadványt is szentelnek a témának.

forrás: Magyar Kurír

Balogh Tamás 1960-ban született Budapesten. 1981-ben lépett a piarista rendbe. 1990-től a rend budapesti, kecskeméti és váci iskoláiban tanít(ott) biológiát és földrajzot.

Amikor első szentáldozásomra készültem és éppen megtanultam olvasni, szüleim adták kezembe Gaston Courtois atyának "A legszebb történet" címmel magyarra fordított képes evangéliumát. Később jöttem rá, hogy ez volt az első találkozásom a piaristákkal, mivel a Bécsben élő Török Jenő piarista atya adta ki ezt a könyvecskét, hogy a magyarországi gyermekek már életük kezdetén, könnyen olvasható formában megismerkedhessenek Jézus szeretetével, irgalmával, szenvedéstörténetével és feltámadásával. Amikor nagyobbacska lettem, édesapám kedves fiatalkori barátjára, Kállay Emil atyára, "Emil bá"-ra bízott, így az ő hittanóráin ismerkedtem Assisi Szent Ferencnek és Árpád-házi szentjeinknek a példájával is.

A heti hittanórákon mindig fel kellett idéznünk az előző vasárnapi evangéliumot és a prédikációt. Korán megtanultam figyelni a szentmiséken, hogy pontosan emlékezzem a másnapi hittanórákon. Emil atyától kaptam életem első Újszövetségi Szentírását, ezt az agyonolvasott könyvecskét máig szeretettel emelem le a könyvespolcról.Kitűnő bizonyítványom ellenére hatalmas izgalommal mentem a felvételire a pesti Piarista Gimnáziumba. Akkoriban Magyarországon mindössze hat egyházi fiúgimnázium működhetett, még a vallásos és jól tanuló fiatalok közül sem kerülhetett be mindenki. Nagyon örültem, hogy a piaristáknál minden tantárgyat szerzetesek tanítottak, mivel én nagyon régóta vonzódtam a biológia és a földtudományok iránt. A természettudományokat kiváló piaristák tanították, sokat kirándultunk, kőzeteket és növényeket gyűjtöttünk, szakkörökre jártunk. Hamar megerősödött bennem az elhatározás, hogy Kalazanci Szent József rendjében természettudomány iránt érdeklődő tanárként és papként egyaránt megtalálhatom a hivatásomat. Sokat köszönhetek kedves tanáraimnak és kispaptársaimnak, hogy túl a katonai szolgálaton, a tanulmányi és emberi nehézségeket egyaránt leküzdve, 1991-ben ünnepélyes fogadalmat tehettem a Kegyes Tanítórendben, amely sok-sok feladatot adott számomra, hiszen tanítottam a budapesti, kecskeméti és váci gimnáziumokban, tanítványaimat versenyekre készítettem, de mindig igyekeztem segíteni az egyházmegyei papság munkáját is. Számomra máig az okozza a legnagyobb örömet, ha a természetjáráson keresztül Isten szeretetére vezethetem tanítványaimat. A madarak trillája, a tavasszal elsőnek kinyíló virágok szépsége, az ásványok szabályossága és színei mind a Teremtő szépségéről beszélnek.

M   E   G   H   Í   V   Ó

A Piarista Tartományfőnökség hivatástisztázó lelkigyakorlatot hirdet meg középiskolás piarista diákoknak (fiúknak, lányoknak egyaránt).

• A lelkigyakorlatos tábor időpontja: 2012. augusztus 9-12.
• Helye: később konkretizálódik.
• A lelkigyakorlatot vezető piarista atyák: Lobmayer Imre (Vác) és Böszörményi Géza (Szeged).
• Jelentkezési határidő: május 15., kedd.
• Jelentkezés és egyéb információ: info@piarista.hu

Pedro Aguado, a piarista rend legfőbb elöljárója 2012-őt a piarista hivatás évének jelölte meg. Fontos ebben az esztendőben elgondolkodnunk azon, hogy mit is jelent mai világunkban a piarista küldetés, s hogy miképp tudjuk piarista szerzetesként és világi tanárként a legeredményesebben rátenni életünket a gyermekek evangéliumi szellemben való oktatására és nevelésére. Szeretnénk biztatni fiataljainkat, hogy ismerjék meg jobban a piarista hivatás mibenlétét, s alkalmasint merjenek bátran rálépni egy olyan útra, melyen járva a világot hatékony módon képesek jobbá formálni. 
A piarista hivatás éve alkalmat teremt arra is, hogy tágabb értelemben felhívjuk diákjaink figyelmét az életcélkeresés kiemelkedő jelentőségére. Szeretnénk, hogy fiataljaink felelősségteljesen és tudatosan készüljenek személyes hivatásuk megtalálására.
Nagy Attila SchP ig.

a fotón: Lobmayer Imre Sch.P.

 
Nagymarosi Levél minden Krisztust kereső közösségnek 2012 tavaszán
„Téged ki vezet?”

„Most akkor Te vezetsz vagy én vezetek?” – Ismerős a mondat?
Azt mondják, mikor táncolsz, egyszerre kell figyelned partneredre, miközben a válla fölött átnézve közös mozgásotok irányát is szemmel tartod. Ugye, fiúk, mikor táncoltok, nem úgy vezetitek párotokat, mintha csak rajtatok, a ti erőtökön és ügyeskedéseteken múlna egy-egy mozdulat sikere? Ugye, lányok, mikor vezetnek benneteket, mozgásotok nem egy rongybabáéhoz válik hasonlóvá?
A táncban megtanulunk ráhagyatkozni párunk mozdulataira, miközben együtt lendülünk a zene ritmusával, figyeljük önmagunk rezdüléseit is, és együtt figyelünk haladásunk irányára.
Éppen ilyen az Istennel való kapcsolatunk is: épp erről szól önmagunk evangelizációja. Ahogy egyre többet és többet táncolunk együtt, megtanulom értelmezni Isten szelíden vezető mozdulatait.

Felismerem Jézus rajtam pihenő gyengéd tekintetét. Megtanulok ráhagyatkozni Isten szavára és szándékára, akinek kezében nem rongybaba módjára ringatózom, mert mozdulataink formái, haladásunk iránya kettőnk között, Isten szelíd vezetése és a saját akaratom egységében teljesedik ki.
A májusi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó témája önmagunk evangelizációja lesz. De azt is mondhatnánk, “tánciskolába várunk”, ahol együtt elkezdhetjük megtanulni, mit jelent Jézusra és az evangéliumra hagyatkozva, Vele együtt folytatni ezt a „táncot”.
Várunk május 19-én, reggel 9 órakor a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra!
Készüljünk együtt május első három hetében a találkozásra!

• Első hét: Emlékezz vissza: mikor találkoztál életedben először Isten szeretetével? Ha visszatekintesz eddigi életedre, az Ő gyengéd vezetését láthatod, amelybe a nehézségek is beleférnek. Életednek ez a fajta szemlélése jobb, mint egy képeskönyv lapozgatása. Ha közösségedben módotok van rá, osszátok meg egymással ezt a tapasztalatot!
• Második hét: Próbáld meg minden napodat Jézus szerető tekintetének keresésével kezdeni és befejezni! Jusson eszedbe napközben is, hogy ebben a pillanatban is ez a szelíd tekintet kísér!
• Harmadik hét: Keress a Szentírásban egy részt, amely megerősít Téged Isten vezetésére való hagyatkozásodban. Osszátok meg a közösségben a választott részekkel kapcsolatos tapasztalataitokat. Beszéljetek arról is, hogy ezek a szentírási részek milyen kihatással lehetnek az életetekre.

 
A TALÁLKOZÓ MÁJUS 19-ÉN, SZOMBATON reggel 9 órakor kezdődik.
Főbb programpontjaink:
 

• 9.00 közös reggeli ima - Szent Ferenc Antióchia
• 10.00 előadás - Bokros Levente
• 11.00 fakultációk
  • Keresők - Kerényi Lajos SchP - (Nagytemplom)
  • Beszélgetés a főelőadókkal - (Művelődési Ház)
  • Önmagunk evangelizációja, avagy Jézus szerető tekintetének megtapasztalása  - Gáspár István - (Plébániakert)
  • Biblikus fakultáció - (Altemplom)
  • A szerzetesség iránt érdeklődők fakultációi
    • női rendek - (Napközi)
    • férfirendek - (a Művelődési Ház oldalsó terme)
  • Kérdezz-felelek - Brückner Ákos Előd OCist - (Kálvária)
  • Kiscsoportos beszélgetések (Duna-part)
  • Szentségimádás - (Kálviária, alsó kápolna)
• 13.00 ebédszünet - idő a személyes találkozásokra
• 14.00 szentségimádás - Chemin Neuf Közösség - (plébániakert)
• 15.00 szünet -
• 15.30 énekpróba a szentmisére
• 16.00 szentmise - főcelebráns: Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke
• 18.00 közös éneklés - Sillye Jenő
• táncház

Az elmúlt napokban Pedro Aguado piarista generális Magyarországon járt, ahol a növendéknevelést vizitálta.

Március 30. és április 3. között tartózkodott rendtartományunkban a generális atya, régiónkért felelős asszisztensével, Mateusz Pindelski atyával. Látogatásuk egy állomás volt abból a nyolc hónapos vizitátori körútból, amely során a világ összes piarista provinciájában folyó növendéknevelést tekintették meg. Ezekben a hetekben került sor arra a régióra, melynek a magyar tartomány is tagja. A generális hazánk előtt Lengyelországot és Szlovákiát vizitálta. Magyarországon is a növendéknevelőkkel valamint a novíciussal, kalazantinerekkel beszélt Aguado atya.

Járt Vácott, Gödön és a budapesti Kalazantínumban. Minden növendékre és növendéknevelőre külön beszélgetési időt szánt, majd látogatása végén az összes növendéknevelővel közösen vonták le a tanulságot, majd Pedro atya a konzisztóriummal (tartományi vezetés) is egyeztetett.

A Magyar Kurír interjút készített a generális atyával:
Miért látogatott hazánkba?
Körbelátogatom az összes provinciát a földön, hogy képet kapjak a piarista novíciusok képzéséről. Ez egy nyolc hónapos körút. Itt, Magyarországon is találkozok a fiatal piarista jelöltekkel és a nevelőikkel. Négy napot vagyok csak itt, de ez a négy nap nagyon sűrű. Korábban is meglátogattam már a magyar rendtartományt, de most csak a piarista szerzetesjelöltek képzésére és a képzőkre koncentrálok. 

Hány piarista szerzetest számlál a rend?
Körülbelül 1900-at, összesen 35 országban szerte a világon. A különféle tartományok nagyon különböző helyzetben vannak. A régebbi alapítású tartományok helyzete stabil, és teljesen más állapotban vannak, mint a most születőben lévők, például Indiában. Vannak nehézségek és reménységek. Nem mondanám, hogy az egyik tartomány jobb, mint a másik, és az lenne a követendő példa, egyszerűen különbözőek. Minden piarista meglehetősen intenzíven él. 
 
Melyek a provinciák közti fő különbségek?
Vannak országok közti különbségek, nem ugyanaz a piaristák élete egy afrikai országban, mint egy európaiban. Ugyancsak különbségek adódhatnak a tartományok történelméből, mint említettem. Ugyancsak sokféle munkát végeznek a szerzetesek a különféle tartományokban: a hagyományos oktatástól a tanítás másféle formáiig számos feladatot ellátunk. Különleges gazdagság van a munkánkban. Az interkulturalitás is egy lehetőség. 

Van különbség a nyugati országok tartományai és a posztkommunista országok tartományai közt?
Persze, természetesen különbség van Olaszország és Spanyolország, valamint például Magyarország és Szlovákia közt. De azt hiszem, Európa sokat változott. Az új nemzedékek pedig nem ismerik ezeket a régi, megosztó politikai berendezkedéseket. A mai fiatalság közösségibb, kreatívabb. 

Elég diákja van a piarista iskoláknak?
Nagy örömmel jelenthetem, hogy igen. Persze tudnánk még többeket tanítani. Az egyháznak nagy lehetőség az evangélium terjesztésére az iskola, az egyházi oktatás. Ezt a pápa is hangsúlyozza az új evangelizáció kapcsán. 

A piaristákról az a kép él a köztudatban, hogy iskoláik elitiskolák.
Magyarországon is számos iskolánk van. Nem csak a közismertebb pesti és kecskeméti, hanem ott van a például szegedi, a mosonmagyaróvári, a váci valóban, néhány iskolánk, ahova kiemelkedő képességű diákok járnak, de általában a magyar átlaggal dolgozunk. Gödön pedig szakmunkásképzőt tartunk fenn. 

Említette, hogy sokféle feladatot ellátnak. Mivel foglalkoznak még a tanítás mellett?
Magyarországon a fő tevékenységünk a tanítás, rendes, hagyományos iskolákban. De a rend világszerte számos plébániát is tart fenn. És az oktatás területén is sokféle módon vagyunk jelen, foglalkozunk árvákkal, hátrányos helyzetű gyermekekkel is, és kollégiumokat is működtetünk. A fiatalok problémáira kell válaszolnunk, ami fontosabb, mint a formális oktatás. 

Milyen jövő áll a rend előtt?
Szerencsére ezt csak Isten tudja. Minél több embernek át kell adnunk a karizmánkat, meg kell hallgatnunk a fiatalokat, akiket vallásosan kell nevelnünk. 

Van elég novíciusuk?
Sosincs elég! Nem ismerek egy rendi vezetőt sem, aki azt mondaná valaha is, hogy elég novíciusa van a rendjének. Rengeteg munka van. De Jézus Krisztus mondata ma mélyen aktuális: az aratni való sok, de a munkás nagyon kevés. Sosincs elég novícius és szeminarista. Nagyon elégedett vagyok a novíciusainkkal, de többre lenne szükség. Nem a rendnek van rájuk szüksége, hanem a gyermekeknek és fiataloknak, itt Magyarországon is. 

Több, az egyházi iskolákra nézve hátrányos törvényt hoztak az előző években Spanyolországban, például a szexuális oktatásról és az egynemű iskolák támogatásának csökkentéséről. Most új, konzervatív kormány van Spanyolországban, ami változásokat ígért e téren. Miként tevékenykednek ilyen háttérrel?
Valóban az előző, szocialista kormányzat több ellentmondásos megítélésű törvényt hozott. Spanyolország nagyon megosztott, így arról is különféle vélemények vannak, hogy milyen értékek mentén kellene tanítani a gyermekeket. A baloldal megpróbálta indoktrinálni a saját elképzeléseit a diákokba.  Az oktatás területe hagyományosan a harc egyik fő területe. Mindenesetre a törvényeket tiszteletben tartva kell dolgoznunk, de el kell mondanunk, amit gondolunk.

Most van a piaristáknál a hivatás éve. 
Idén négyszáz éve, hogy az első szeminaristák beléptek a rendbe Olaszországban. Ezért ebben az évben az egész világ piarista iskolái küldetésükön elmélkednek. Ha bárki hívást kap Istentől, meg tudja élni azt – ez a célja az évnek. 

Pedro Aguado Bilbaóban született 1957. június 26-án. A bilbaói piarista iskola diákja volt. 1975-ben tette le az egyszerű fogadalmát. Először tanári szakot végzett, majd Pamplonában teológiát tanult. Ünnepélyes fogadalomtételére 1979-ben került sor, pappá 1982-ben szentelték. Első papi éveit a pamplonai piarista iskolában töltötte, tanárként és a lelkipásztori teendők felelőseként dolgozott. 1985-ben kinevezték a bilbaói növendékház házfőnökévé és a növendékek magiszterévé, e feladatait tíz éven át látta el. Eközben egyetemi diplomát szerzett neveléstudományból, valamint tanárként és lelkipásztorként dolgozott a piarista iskolában. Az 1988-as provinciai káptalanon megválasztották lelkipásztorkodásért felelős provinciai asszisztensnek, az 1991-es káptalan pedig újraválasztotta erre a feladatkörre. 1995-ben kinevezték a baszkföldi rendtartomány provinciálisának, 1999-ben és 2003-ban pedig újraválasztották erre a tisztségre. Az Emmausz Rendtartomány létrehozása után őt választották meg az új rendtartomány provinciálisának 2007-ben. Piaristaként sok éven át ifjúságpasztorációval, lelkipásztori munkatársak képzésével és fiatalok lelkivezetésével foglalkozott. Sokat tett a Piarista Testvériségek felkarolásáért, a világiakkal közösen végzett küldetés előmozdításáért és a hivatásgondozásért. A Kegyes Iskolák Rendjének 46. egyetemes káptalana 2009. július 4-én választotta meg a rend általános elöljárójává Peralta de la Salban. 

forrás:Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Meglátogatta kecskeméti iskolánkat Szászfalvi László a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, akit elkísért intézményi látogatására Dr. Kerényi János, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal elnöke, Dr. Kerékgyártó Judit, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal kormánymegbízotti kabinettvezetője, Kiss András, a KIM Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának kabinettitkára, valamint Varga László KDNP-s országgyűlési képviselő. A piaristák részéről az iskola vezetőségi tagjain kívül Szabó István házfőnök és Fórián-Szabó Zoltán plébános volt jelen a találkozón.

A beszélgetésben szó esett a kecskeméti Piarista Iskola közelmúltjáról, jelenéről, jövőterveiről, az eddigi sikeres pályázatokról, illetve az együttműködés további lehetőségeiről. Az államtitkár úr utalt arra, hogy a kormány több olyan intézkedést is hozott, melynek célja az egyházak támogatása és helyzetük javítása.

Nagy Attila Schp/kecskemet.piar.hu

Hírlevelünk 2012. március 7-i számában, a zenehallgatással foglalkozó cikkben említett két piarista tanár zeneoktatási aktivitása közismert volt iskoláink köreiben. Dr. Maklári Lajos 1948-ban hívta életre a Sík Sándor (Kalazanci) Kórust, amelyben testvérem is énekelt piarista diákként 1950/51-ben. Tudtuk, hogy a kórusalapító tanár testvéröccse Maklári József, a későbbi karvezető zeneakadémiai tanár, piarista diákévei után 1942-től kezdve vezette a Váci Vox Humana énekkart, amely hét évtizedes sikeres múltjával ma is az egyik legjobb amatőr vegyeskarunk.   

Dr. Medvigy Mihály tanár úr emlékét személyes hálával is őrzöm, mert 16-19 éves korunkban a Veszprémi Piarista Gimnáziumban Ő vezetett be bennünket a komolyzenék és az operák világába. Fogékonyságunkat fokozta, hogy ezek a zenei oktatások a háború pusztító csapásaiból éppen kilábaló, 1945-48. évek időszakára estek a romos gimnázium falai közt felcsendülő hanglemez bemutatókkal.

Ugyanezen években két másik rendi tanárunk is részesített bennünket műveltséggyarapító képzésben, amatőr hozzáértő lelkesedéssel, holott mindketten matematika-fizika szakosok voltak. 
Balogh Ferenc, az akkori igazgatónk, kiváló iskolai vegyeskart hozott létre a koedukálttá alakított gimnáziumban. A gregoriántól a négyszólamú miseénekeken át, a gazdag pompájú motetták előadásáig mindenre képessé tette az énekkarát.
A maga idejében rendkivülinek számított az a népi-kulturális csoporttevékenység, amelyet Helyes László piarista hívott életre a népdalok, népballadák és néptáncok megismertetésére, illetve művelésük elsajátítására. A legmélyebb maradandó hatást minden bizonnyal ez a kulturfoglalkozás gyakorolta a serdülő diákságra, hisz hivatásos kultúrvezetőknek, híres néprajtudósoknak és előadóművészeknek a pályaválasztását határozta meg, vagy mélyítette művészileg ez az indítás. Közülük többen, így a Kossuth-díjas Pesovár Ernő néptánckutató és a Liszt-díjas Zámbó István karnagy, visszaemlékezéseikben mindgi emgvaloották a piarista iskolába visszavezuető gyökereket.    
Nem véletlen, hogy az ugyancsak kortárs veszprémi öregdiák, Borián Tibor piarista atya 1977-ben átvette Maklári tanár úrtól a Sík Sándor Kórus vezetését. Erős zenei érdeklődésével mindvégig figyelemmel kísérte Zámbó István diáktársa hivatásos művészi pályafutását, ezen belül különösen a Kodály kórusfeldolgozások példátlan átélésű előadásai ragadták meg. Egymásratalálásuk láncszeme volt az is, hogy a világversenyeket nyert nyugdíjas karnagytársára bízta Borián atya az általa igazgatott Veszprémi Padányi Gimnázium énekkarának vezetését, de kérte közreműködését a Sík Sándor Kórus vezénylésében is.  
Tán önkényes belemagyarázásnak tűnik a kapcsolódások eredetét visszavezetni Maklári, Medvigy, Balogh és Helyes tanár urak áldásos műveltségkisugárzó ambicióira, de mint az események tanuja és a továbbvivők munkáinak pártoló odafigyelője, nem tehetek mást. Bizonyára máshol is vltak olyan piarista nevelők, akik a szaktárgyak oktatásán felül többletet adtak olyasmiből, ami javunkra vált. Visszaemlékezéseim talán csak egy szelete, de példázata is tanítórendünk széleskörű ismeretgyarapító nyiltságának.

2012. március 23.

Lechner László
veszprémi öregdiák (1948)

Arany-, Gyémánt-, Vas-, Rubin- és Platinadiplomások 2011 

Villamosmérnöki és Informatikai Kar Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Dr.hc. Barsai János 1929-ben született Budapesten Villamosmérnöki Oklevelének száma: 108 2001-ben aranyoklevelet kapott.
A Kohó- és Gépipari Minisztérium a szovjet tulajdonban lévő Magyar Siemens-Reiniger Művekhez osztotta be szolgálatra. A cég 1952-ben került magyar tulajdonba és ekkor nevezték ki a próbaterem vezetőjévé. A cég a Röntgen és Orvosi Készülékek Gyára nevet kapta. 1956-ban önálló exportjogot kaptak és a gyárat Medicor Röntgen Műveknek nevezték el. 1959-ben kinevezték az elektromos fejlesztési osztály vezetőjévé. 1961-65 között a Medicor kairói irodáját vezette. Egyiptomon kívül a kairói irodához tartozott Szíria és Libanon is. 1965-ben tért vissza családjával Budapestre és ismét átvette a röntgen- fejlesztési osztály vezetését. Ekkor fejlesztették ki az új diagnosztikai röntgengenerátoro- kat, az új vizsgálószerkezeteket, a röntgen-képerősítőket TV lánccal, az angiográfiás rönt- genberendezésekt. Mivel ekkor a CT berendezéseket a világon még nem ismerték, sztereo- angiográfiás röntgenberendezéseket alakítottak ki. Ezt a miskolci Vasgyári Korházban helyezték üzembe, a MOM gyártotta mérőműszerrel együtt és ez a műszer 1-2 mm pon- tossággal mért. Ezt Magyarországon,az USA-ban és Kanadában fogadták el találmányként. 1966-71 között a BME Villamoskari Géptan Tanszékén tanársegéd, dr. Sváb János és dr. Magyar József professzorok vezetése alatt.

1970 óta résztvesz az IEC (International Electrotechnical Commission) TC 62-es villamos orvosi műszerek műszaki bizottságának munkájában. Jelenleg a TC62 Magyar Nemzeti Bizottság tiszteletbeli elnöke. 1971-75 között a Medicor torontói (Kanada) irodáját vezette, 1978-82 között a Medicor USA Ltd. igazgatója volt Columbusban (USA, Ohio).Több tanulmánya jelent meg Kanadában és az USA-ban. 1984-ben vállalt munkát a Medicor jóváhagyásával az AMED (Florida) cégnél, mint műszaki igazgató.1988-ban Medicortól ment nyugállományba,de tanácsadóként 2006-ig dolgozott. Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja 1950 óta, tagja a Magyar Mérnök Akadémiának, a Magyar Mérnöki Kamarának, Life Senior Member of IEEE, New York, Member of the National Society of Professional Engineers, Washington D.C., etc. The Yorker International University (USA) mérnöki díszdoktorátust Dr.Eng.h.c. adományo-zott neki elismert munkáiért, mely oklevelet az egyetem európai, milánói részlege adott át neki - a világon több más elismert szakértővel együttesen - ünnepélyesen a firenzei Borghese palotában 2009. június 21-én. Munkássága elismeréseként díszdoktorátusban részesült. Az Egyetem Szenátusa gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

A Piartour (Csapody Géza) irányításában, e sorok írójának szervezésében és „idegenvezetésében” április 20-21. között került sor az újabb osztrák utunkra. Két évvel ezelőtt ebben a „felállásban” Fertőd, Nagycenk, Kismarton, Ruszt nevezetességeivel és Mörbischből induló hajóval a Fertő-tóval ismerkedtünk meg. Az az utunk kicsit az Esterházy és Széchenyi-család történetére összepontosított, mostani utunk szintén e táj felé irányított, ezúttal a Nádasdy-családdal kapcsolatos történeti helyekre (Deutschkreutz, Pottendorf) látogatva. 43 tagú csoportunk vonattal (intercity) érkezett Sopronba (8.40), a megérkezés után – gyalog elindulva az állomásról – az utunkba eső Domonkos templomba mentünk, ahol a tartományfőnök, Máté atya a szép barokk templomról és rendjük életéről, soproni múltjáról adott élvezetes ismertetést. Közben megjelent körünkben rendtársa, Kornél atya, aki 1960-ban érettségizett a pesti piaristáknál.

Egyik társunk (Bandi, azaz Vágó dr.) meghatódva üdvözölte egykori eskető papját és gyermekének megkeresztelőjét. Onnan egyenesen a Várkerületbe indultunk, ahol a középkori várfal tövében – a városi zajtól szinte elszigetelve – várt minket Gombay Gyöngyi, régi soproni lakos, rutinos idegenvezető, aki élvezetes, szinte lenyűgöző ismertetés kíséretében körbevitt minket a központi óvárosi részeken. Ezután a Bányászati Múzeumot tekintettük meg – szintén vezetéssel. Majd a szemközti házban, a volt Bencés Rendházban a Bencés Diákszövetség aktív tagja, Filep Gyula igazgatóhelyettes fogadott minket, az épületben kicsit körülvezetett, végül pedig a bencésekhez tartozó kolostorpincében finom ebéddel és kékfrankos borral vendégeltek meg minket – a két diákszövetség közötti jó kapcsolat alapján – nagyon is baráti áron számolva… Onnan Kópházán át utazva átléptük az osztrák határt, Doborjánban a Liszt Ferenc szülőházában kialakított múzeumot néztük meg, majd Deutschkreutz következett, annak a kastélynak a megtekintése, mely Nádasdy Ferenc gróf tulajdonában volt – bécsi lefejezéséig. Miközben a kastély udvarán bámészkodtunk, megjelent a tulajdonos, Anton Lehmden neves bécsi festőművész professzor, akinek 1966 óta van tulajdonában a kastély. A 4 vártorony egyikében található a kápolna, abba betérve - a Liszt Ferencre emlékeztető, hosszú hajú, sármos professzor - élvezetes beszámolót tartott. Ezután Balfra mentünk, a meredek domboldalon lévő történelmi emlékhelyet felkeresve a – pesti piaristáknál 8 évet tanuló – mártírhalált szenvedett Szerb Antal emléke előtt tisztelegtünk. Akik a meredek domboldalra való felmászásra nem vállalkoztak, azok közben a balfi díszkutat nézték meg, megkóstolva annak erősen kénes gyógyvízét. Balfról elindulva a Fertő menti falvakon átutazva megérkeztünk Fertődre, ahol is az ottani középiskola kollégiumában megvacsoráztunk, majd „fakultatív” séta következett a Kastélyudvar irányába.
Második nap reggel Fertődről buszunk Pottendorfba vitt, de előbb egy kis kerülőt téve még Kismartonba is bementünk, hogy legalább kívülről és az udvar felől megnézhessük a mesés Esterházy-kastélyt. Pottendorfban egy őspark veszi körül a szinte romokban álló Várkastélyt és a hozzá csatlakozó gótikus templomot. Ez volt a Nádasdy-család utolsó rezidenciája (Sárvárról átköltözésük után). Nádasdy Ferencet innen vitték el (törtek rá) osztrák katonák, ahová többé már nem térhetett vissza, mert a császár galád módon lefejeztette. Rövid itteni séta után Laxemburgba utaztunk, itt másfél órás – magyar nyelvű – vezetésben néztük meg a Habsburg császárok, főleg Sisi kedvenc helyét, a Ferencvárt. Innen utunk a közeli Hinterbrühlbe vezetett, ahol az egykori gipszbányába „leereszkedtünk”, közben látványos termeket, a háború végén még működő repülőgép alkatrészeket gyártó sötét termet láthattunk. A bánya mélyének labirintusaiban, amelyekben egy váratlan vízbetörésnek köszönhetően tó alakult ki, halotti csendben rövid csónakázás következett, ami egyben két napos programunk befejeződését is jelentette.
Oda- és visszafelé is a buszon ismertetéseket hallhattunk e sorok írójának, valamint Sibalszky Zoltán és Kiss Zoltán tolmácsolásában. Utunkat Kismartonban egy nagy áruház (Interspar)  előtt megszakítva rövid  vásárlásra is nyílt lehetőség. Sopronba megérkezve egyesek a pályaudvaron megpihentek, mások még egy kis városi sétát tettek. Az Intercity fáradt, de élményekben gazdag, elégedettséget tükröző arcú társakat vitt haza Budapestre. Közben többekben is felötlött, hogy érdemes lenne megint egy ehhez hasonló magyar-osztrák vegyes programban részt venni. Ehhez Csapody Gézának, Sibalszky Zoltánnak és e sorok írójának bizonyára lesz pár jó ötlete. Tehát viszontlátás hamarosan, de nem két év múlva.

dr. Kölcsei Tamás

"Emlékirataim úgy mutatják meg az olvasónak - mintegy belülről - az átélt valóságot, ahogyan az végbement. Évtizedeken át némán tartott ajkaim itt szólalnak meg először a börtönökben megjárt életutamról is. Azt kérdezheti az olvasó, elmondottam-e mindent. Válaszom: előadtam mindent, csak azt nem részleteztem, amit a jóízlés, meg a férfiúi és papi önérzet tilt.

Amiről beszámoltam, azt sem azért írtam meg, hogy fájdalmaim és sebeim gyümölcseit bármilyen tekintetben learassam. Azért tanúskodom, hogy a világ újra tudomásul vegye, mit cselekszik a bolsevista rendszer az alája rendelt emberi életekkel és sorsokkal. A magyar Egyház fejének keresztjét emelem fel a világ előtt: emlékeztetni akarom magyar népem roppant szenvedéseire. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a ma még megmaradt szabad társadalmakat elpusztítással fenyegetik."

Mindszenty: Emlékirataim
Apostoli Szentszék Könyvkiadó, 1989

• 497 oldal
• Kötés: papír / puha kötés
• antikvár könyv

  Pl. megvásárolható: www.bookline.hu

Kedves Érdeklődők!

A filmklub következő vetítése május 4-én lesz, 18.30-tól. Ekkor Baltasar Kormákur filmjét, a 101 Reykjavíkot nézzük meg.

"A film egy olyasféle karakterrõl szól, amely Amerikában slackerként, az orosz irodalomban Oblomovként, a cseheknél pedig a Svejktípusként jelent meg, és amelyet – némi szecessziós magyarsággal – kallódó hõsnek szokás nevezni.
Az ilyen hős nem csinál semmit, mégpedig pörgősen vagy patetikusan, heroikusan vagy vicces-ügyetlenül nem csinál. Baltasar Kormákur filmjének főszereplője, Hlynur azonban azt mondja, ő semmiféle semmit nem csinál... de ez nem igaz. Bizony hogy csinál: valamiféle össz-északit." (forrás: www.filmtett.ro)

A vetítés helyszíne: Piarista Gimnázium, 1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Strommer Dávid és Domonkos

2012. április 27. 18 óra – Petőfi Irodalmi Múzeum: „Kortárs klasszikusok – klasszikus kortársak”  Örkény ma. Örkény Istvánról beszélget Egressy Zoltán íróval és Kulcsár Szabó Zoltán irodalomtörténésszel a sorozat házigazdája, Horváth Csaba irodalomkritikus.

2012. április 30. 19. óra –  Pécsi Harmadik Színház: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk”. Színpadi játék In memoriam Ö. I.  Rendezte: Vincze János. Koreográfus: Bognár József

2012. május 2. 15.30-17 óra – Az ELTE BTK Horváth János Termében (A épület III. 329) előadás „Örkény 100” címmel. A beszélgetést vezeti: Szabó B. István;

2012. május 30. – A Petőfi Irodalmi Múzeum programjai: 17 óra – PIM Téka – A PIM Médiatára Örkény-hagyatékának bemutatása;
Közreműködik: Hollós Máté, a Hungaroton vezérigazgatója és Kelevéz Ágnes irodalomtörténész, a Médiatár vezetője, Maróti István a Médiatár nyugalmazott vezetője és Rabec István a Médiatár munkatársa; 18 óra – PIM Esti Extra – tárlatvezetés a Mi mennyi? – Örkény István százéves című kiállításban (belépőjegy: 800 Ft);

2012. június 16. – Múzeumok éjszakája: Örkény-maraton a PIM-ben:
Benne felolvasások, tárlatvezetések a kiállításban, színház;

2012. július 22. – július 31. – Siófok-Sóstó Ifjúsági tábor, Paks – XIX. HATÁRON TÚLI MAGYAR KÖZÉPISKOLÁSOK TÁBORA 14-18 év közötti határon túli magyar középiskolások és pedagógusok számára. Téma: Örkény István és a groteszk;

2012. augusztus – Örkény Kulturális Fesztivál a  Salver Productions produkciós iroda szervezésében a Gödör Klub helyén alakuló új szórakozóhelyen az Akváriumban. A fesztivál célja: az Egyperces novellákalapján készült rövidfilmek, grafikák és fotók bemutatása, kiállítása, továbbá beszélgetések és workshopok szervezése a fesztivál keretén belül;

2012 szeptembere – Helsinkiben megjelenik a Száz egyperces novella, az Egyperces novellák harmadik, bővített kiadása;

2012. szeptember 26. 18 óra – Petőfi Irodalmi Múzeum
PIM Esti Extra – tárlatvezetés a Mi mennyi? – Örkény István százéves című kiállításban (belépőjegy: 800 Ft);

2012. október 31. szerda 18 óra – Petőfi Irodalmi Múzeum
PIM Esti Extra – tárlatvezetés a Mi mennyi? – Örkény István százéves című kiállításban (belépőjegy: 800 Ft);

2012. november folyamán – Az Örkény István prózamondó verseny területi döntői;

2012. november 22. – Tudományos konferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban;

2012. november 26. – Az Örkény István prózamondó verseny döntője az OSZK-ban;

2012. november 28. 18 óra – Petőfi Irodalmi Múzeum
PIM Esti Extra – tárlatvezetés a Mi mennyi? – Örkény István százéves című kiállításban (belépőjegy: 800 Ft);