A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Krisztus feltámadott! Alleluja! Valóban feltámadott!

Kedves Piarista Öregdiákok!

Húsvéti Különszámunkban Kerényi Lajos és Borián Tibor atyák húsvéti köszöntőivel kívánjuk még szebbé, meghittebbé tenni számotokra a húsvéti ünnepeket. Megemlékezünk két híres, volt piarista diákunkról is. Antall József miniszterelnök ma, április 8-án lenne 80 éves, Örkény István író pedig április 5-én lett volna 100 éves.
Ne feledjétek, hogy a Piarista Bál időpontja megváltozott: 2012. április 21., szombat 18:00-24:00. 
Ne feledjétek azt sem, hogy a Magyar Piarista Diákszövetség Választmányának döntése alapján, Várgedő Tamás választmányi elnök Szövetségünk ez évi rendes – egyben tisztújító – közgyűlését 2012. április 14. szombat délelőtt 9 órára hívta össze, amelynek helyszíne a Duna-parti piarista kápolna lesz (Budapest, V. Pesti Barnabás u. 1.). Gyertek minél többen!
Tájékoztatunk Titeket arról is, hogy Labancz Zsolt piarista tartományfőnök lett a Férfi Szerzetesrendek Konferenciájának (FSzK) új elnöke. A kinevezéshez ezúton is szívből gratulálunk!

Minden Kevdes Olvasónknak áldott, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepet kívánunk a Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevél Sajtóbizottságának tagjai nevében!
Mikecz Tamás felelős szerkesztő 

Döbrentey Ildikó: Fogd a kezünk

Uram,
találkoztam egy idős pappal,
aki kórházmisszóban szolgál:
kórházi betegágyakhoz viszi el
a Te Örömhíredet.
Akad, aki örömmel fogadja,
akad, aki elutasítóan, akad olyan is, aki gúnyosan,
aki szitkozódva vagy durván,
és akad, aki kezet emel rá.
"Sok száz, mindenféle emberrel találkozom"
mondta ez az idős pap,
"de egy biztos. az örök élet küszöbén
mindenki megtér."
Uram, köszönjük,
hogy nekünk nem kell a halálunk percéig várnunk
a Te bizonyosságodra.
Köszönjük, hogy jelen vagy,
biztonságossá és rendezetté teszed
a mi botladozó, kételkedő,
bűnöktől terhes életünket.
Köszönjük, hogy adsz nekünk
hívő testvéreket is,
akik nem néznek bennünket bolondnak,
hanem értik a hit rendjét, amelyben élünk.
Fogd a kezünk, Uram,
s vezess bennünket a mindennapokon át,
hogy a hitünk el ne fogyjon!
Ámen.

forrás: Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral - 21. századi imák, 130. oldal.

Pilinszky János: Ismerem

Ismerem Jézus éjszakáit,
és a bal lator istentelen magányát.
A jótett szelíd mezejét, s a merénylő
elhagyatott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,
úgy is, mint aki veszkődve topog
halálos esése előtt,
és úgy is, mint aki hitével
a meleg belsőt keresi.

Ne keressétek az élőt a holtak között! 

Érdekes, feloldhatatlannak látszó lüktetés tárul az egyházi év legdrámaibb ellentétében. Nagypénteken teljesen elgyengül az a Jézus, aki önmagát egylényegűnek mondta az Atyával, aki könynyedén feltámasztotta a naimi ifjút, Jairus leányát és Lázárt. Mélyen megalázzák, leköpik, arcul ütik, csalónak nevezik, rútul megverik, rángatják, káromolják. Amikor Jézus elfogatása előtt erre utal, Péter hevesen tiltakozik: "Veled ez nem történhet meg". Jézus sátánnak nevezi őt, mert nem az Isten gondolatával ítéli meg és értelmezi a megváltás nagy eseményeit. Jézus mindig érezteti, hogy mégiscsak ő, az Istenfiú fogja "koreografálni" az eseményeket. Irigyei előtt kijelenti: "Nem ti fogtok el, hanem én adom majd oda magam, amikor eljön az óra."

 
Pál apostol - már jóval a feltámadás után, a Szentlélektől vezetve - így bogozgatja a világ legnagyobb titkát: "A kereszt hirdetése oktalanság a világ bölcsei és okosai előtt. A zsidóknak botrány, a pogányoknak ostobaság, de úgy tetszett az Atyának, hogy a keresztről szóló, oktalanságnak látszó igehirdetéssel és magával a kereszttel üdvözítse a világot." /1Kor.1,18-28/ Isten más utat választott az emberiség üdvözítésére, mint amit az akkor élők vártak. A művelt hellenista pogányok a tudomány és a bölcselet területén keresték a boldogságot, a válaszokat létük rettenetes kérdéseire. A zsidók pedig nem szenvedő Messiásról álmodoztak, hanem királyi megváltóról, aki hatalmas erejével megszabadítja őket minden ellenségüktől.
Végül is mi igazolta Jézust? Választ kell találnunk erre a kérdésre, hiszen ebben a liberális, pénzimádó és -hajszoló világban nagyon tanácstalanok az emberek. Az élet nagy kataklizmái idején csődbe jutnak, depresszióba esnek, öngyilkosságba "menekülnek".
Mi igazolta Jézust? Az a fenséges uralkodás, amelyet a kereszten függve megjelenített. Összetörve, vérezve egy ősi jövendölést teljesített, amikor felsóhajtott, hogy szomjazik. Majd méltóságteljesen kijelentette: "íme, beteljesedett az ősi prófétai szó..." Majd a Messiást ecettel itatták. A mellette vergődő rablógyilkosnak megígérte - megverten, halálra szántan - a mennyei boldogságot: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben." /Lk. 23,43/ E roppant jelenségeket a farizeusok és a gyűlölködő főpapok kézlegyintéssel intézték el, gyalázatos megjegyzéseket kiabálva: csaló, ámítja az embereket.
Végül is a világtörténelem legnagyobb eseménye igazolta Jézus isteni küldetését, hiszen harmadnapra feltámadt. Az őrök szeme láttára, akik azonnal jelentették a szenzációs hírt. Hatalmas történelem lett e váratlan eseményből. Feltámadásával Jézus Isten Fiának bizonyult. A leggyengébből lett a legerősebb. "Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?" (1Kor 1,20)
Keresztekkel terhelt földi életünknek egyetlen megoldása a kereszten vergődő, méltóságteljesen meghaló és a harmadnapon feltámadó Jézus.

fotó: Benedek pápa Urbi et Orbi áldása Rómában, 2012 Húsvét vasárnapján

"...Jézus belép a zárt ajtón át
bezárt szívünkbe.
S ahogyan egykor a hullámoknak
csendet parancsolt,
kinyújtja kezét a panaszok és önvád
vigasztalan háborgása fölé:
Békesség néktek!

Feltámadott!
Rejts el békességedbe
minket, barátainkat, ellenségeinket - 
embereket és állatokat -
korokat és tereket - 
most és mindörökre!"

/Ernst Lange/

Nagyszombaton, április 7-én a budapesti Szent István-bazilikában 18 órakor kezdődött a húsvét vigíliájának szertartása, amelyet Erdő Péter bíboros vezetett. A szertartáson felnőtt keresztelésre is sor került. A szentmisén mondott homíliát az alábbiakban közöljük.

Feltámadt Krisztus! – Az első Pünkösd napjától kezdve ez az apostolok igehirdetésének középpontja. Ez az Egyház nagy örömhíre. Ez a keresztény Evangélium (ApCsel 2, 22-35). Jézust keresztre feszítették és meghalt, de Isten feltámasztotta őt, és általa utat nyitott az embereknek az üdvösségre . Erről szól Szent Péter tanítása (ApCsel 3, 14-15), ezt vallja meg a főtanács előtt (ApCsel 4, 10), ezt magyarázza el Fülöp apostol az etióp udvari tisztviselőnek, aki ennek hatására rögtön megkeresztelkedik (ApCsel 8, 35). Ezt hirdeti Szent Pál zsidóknak (ApCsel 13, 33; 17, 3) és pogányoknak (ApCsel 17, 31) egyaránt. Ezt vallja meg vádlottként bírái előtt is (ApCsel 23, 6). Ez a húsvéti élmény tartalma, ez a megdöbbenés és ez az öröm indítja útjára a kereszténységet. De a tapasztalat mindig összekapcsolódik egy hivatkozással is. Annak megvallásával, hogy mindez az Írások szerint történt. Beteljesedik a próféták jövendölése: Isten szenvedő szolgája, a Messiás megdicsőül (ApCsel 2, 34; 4, 30; 7, 56; 13, 22-23; Fil 2, 7-11). Ezt jövendöli meg maga Jézus a főtanács előtt (Mt 26, 64).
 

 
Egyszerre hasít bele a tanítványok lelkébe a szeretett Mesterrel való találkozás öröme és a megértés világossága. Ezt kellett a Megváltónak elszenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe (Lk 24, 25-27.32.44-45). A választott nép várakozása adja meg a súlyát, a jelentését annak a csodálatos eseménynek, amely Jézussal történt. De nemcsak a múlt betetőzése a feltámadás, hanem megnyitja számunkra a jövő távlatát is. Jézus elsőszülött a halottak közül (ApCsel 26,23; Kol 1, 18; Jel 1, 5). Elsőként lép be embersége szerint is a megváltott világmindenségbe. Ő az üdvösség szerzője a mi számunkra is (ApCsel 3, 6). Aki benne hisz, aki őt követi, annak örök élete van (vö.: Jn 11, 25). A szentségekben pedig már most Krisztushoz kapcsolódunk, és részesülünk abban az új életben, amely az üdvösségben teljesedik ki. Aki Jézus Krisztust halottaiból feltámasztotta, életre kelti a mi halandó testünket is bennünk lakó Lelke által (vö.: Róm 8, 11). Ezért már most a Lélek szerint kell élnünk. Ő vezet minket, hogy már itt, a földön Isten fiai legyünk (vö.: Róm 8, 14).
Ne keressük hát az élő Krisztust a holtak között, hanem hallgassunk az angyal szavára, aki az üres sírnál azt hirdeti a tanítványoknak: Jézus előttük megy Galileába, ott majd viszontlátják őt (Mk 16, 7). Siessetek – mondja az angyal –, vigyétek hírül tanítványainak! A Húsvét öröméhez hozzátartozik a sietség, a futás, a hírvivés. Ha ilyen győzelmi örömhírünk van, azt nem hallgathatjuk el senki elől. Az egész életünk is kevés hozzá, hogy érthetően, vonzóan, megrendítően adjuk tovább mindenkinek. A hír igazságát pedig rajtunk fogják lemérni. Arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást – mondja Jézus tanítványainak. Ha olyan örömhírünk van, ami nagyobb, mint az életünk, akkor ennek látszania kell a viselkedésünkön. Akkor olyan türelmesek, olyan szelídek, olyan megbocsátók, olyan segítőkészek, olyan önzetlenek, olyan hűségesek leszünk, hogy ez puszta földi haszonnal és józansággal nem magyarázható. Akkor meglátja rajtunk a világ, hogy a történelem legfontosabb üzenetét hirdetjük. Akkor fel fog tűnni a környezetünkben is, hogy van bennünk valami, ami a világmindenségen túlról, a Legnagyobbtól, az Örökkévalótól ered. Az angyal fehér ruhája is üzenetet közöl az emberekkel . A mennyei ragyogás érzése a híradás isteni eredetét sugallja. A megkereszteltek fehér ruhája is Húsvét éjszakáján a kegyelembe öltözött ember Istenhez való közelségét mutatja.
Kedves Testvéreim, akik most, ebben az ünnepi szertartásban veszitek fel a szent keresztséget, újjászülettek Krisztus halálában és feltámadásában. De a bérmálás szentségében megkapjátok a Szentlélek különleges ajándékát is, mely arra segít, hogy hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk. Megadja a fényt és az erőt, hogy ki tudjuk mondani Jézus Krisztus nevét egy sokszor érdektelen vagy akár ellenségesnek tűnő világban. Mert Jézus feltámadt, mert Jézus él. Mert ő az, akire minden embernek igazán szüksége van. És ő az, aki velünk van minden nap az Oltáriszentségben. Eledelünkké válik, és bekapcsol minket a saját életébe. Ilyen örömmel, ilyen energiával és ilyen felelősséggel kell vállalnunk mindannyiunknak az Evangélium hirdetésének művét újra meg újra, a világ végezetéig. És így, minden homály ellenére mégis továbbhalad az igazság , személyről személyre terjedve, mint a húsvéti gyertya fénye a sötét éjszakában.
Adja meg nekünk a feltámadt Krisztus, hogy örömhírének tanúi és hirdetői lehessünk a mai világban. Ámen.
 
forrás: Magyar Kurír

Labancz Zsolt piarista tartományfőnök lett a Férfi Szerzetesrendek Konferenciájának (FSzK) új elnöke – tájékoztatta a Kurírt a piarista tartományfőnökség. Deák Hedvig domonkos nővér személyében új elnöknőt választott a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája is.

A Férfi Szerzetesrendek Konferenciája (FSzK) március 27-28-án tartotta plenáris ülését az érdi ciszterci nővérek Regina Mundi apátságában. 
Az első nap délelőtt Révay Edit RSJC nővér, főiskolai docens tartott gondolatébresztő előadást egy nemrég végzett felmérés eredményeit összegezve, A hazai szerzetesközösség helyzete – A 18-40 év közötti szerzetesek: tények–vágyak–tapasztalatok egy szociológus szemével címmel. Az előadást beszélgetés követte, majd szintén Révay Edit vezetésével a jelenlévő elöljárók a magyar szerzetesség helyzetértékeléséhez gyűjtöttek szempontokat.

Délután került sor az FSZK öt fős állandó bizottságának a megválasztására, majd a konferencia statútuma szerint az állandó bizottság megválasztotta a szervezet elnökét és tisztségviselőit. Az új elnök a következő három évre Labancz Zsolt piarista tartományfőnök lett, az állandó bizottság tagjai pedig: Bátor Botond pálos, Bakos Rafael kármelita, Forrai Tamás jezsuita és Juhos Ferenc verbita tartományfőnökök. Az új elnök megköszönte elődjének, Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát-püspöknek és az állandó bizottság tagjainak, különösen Magyar Gergely ferences tartományfőnöknek, a bizottság titkárának munkáját.
A szerzetes elöljárók összejövetelét megtisztelte részvételével Alberto Bottari de Castello érsek, apostoli nuncius is. Ő volt az esti szentmise főcelebránsa.
Szerdán délelőtt az előző év lezárásán, a zárszámadás és a költségvetés elfogadásán túl Orosz Lóránt és Várnai Jakab ferences atyák tartottak beszámolót a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola helyzetéről, képzési kínálatáról.
A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) pedig március 29-én Budapesten tartotta tavaszi plenáris ülését, melyen szintén jelen volt és szentmisét mutatott be Alberto Bottari de Castello, aki tolmácsolta a Szentatya buzdító szavait is. Az ülésen a leköszönő elnökség tagjai számoltak be az elmúlt három év legfontosabb tevékenységeiről, továbbá az UCESM, az Európai Szerzeteselöljárói Konferenciák Tanácsának lourdes-i üléséről, melyen az MRK részéről Juhász Ágnes. O.Praem és Kovács Piroska FDC vettek részt. Az elnökségnek, és különösen is Sztrilich Ágnes SSS-nek, aki hat éven keresztül töltötte be az elnöki tisztséget, a jelenlévők megköszönték szolgálatukat, az MRK-ért végzett munkájukat.
Délután, a 2011-es évi zárszámadás és 2012-ik évi költségvetés elfogadása után került sor az új vezetőség megválasztására. Az MRK új elnöke Deák Hedvig, a domonkos nővérek általános főnöknője lett. Az elnökség tagjai: Knáb Judit, a Congregatio Jesu tartományfőnöknője, Kovács Piroska, az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció tartományfőnöknője, Laczkó Zsuzsa, a Jézus Szíve Társaság általános elöljárója és Ulrik Mónika, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője.

forrás: Magyar Kurír

2012. február 28-án ünnepelte a szegedi Dugonics Társaság 120 éves születésnapját. Ez alkalomból a városban több esemény zajlott. Délután koszorúzták meg a város első köztéri szobrát, mely Dugonics András piarista szerzetest, egyetemi tanárt ábrázolja. Ez alkalomból a szobornál Labancz Zsolt piarista tartományfőnök is beszédet mondott.

Tisztelt Egybegyűltek, Tisztelt Ünneplő Közösség!
Amikor egy közösség szobrot emel egy általa megbecsült személynek, akkor e cselekedet nemcsak arról mesél, akinek tiszteletére a szobor készül, hanem sok mindent feltár magukról a készíttetőkről is. A szobor a közösség értékeinek megjelenítőjévé válik, miközben a kiválasztott személynek csupán néhány vonása él tovább szoborrá formálódott önmagában.
A szobor koszorúzása viszonyulást fejez ki: a megfelelő kapcsolat keresését a szobor mögött felsejlő eredeti személlyel, majd pedig azzal a későbbi értelmezéssel is, amelyet azután már a szobor hordoz. Sajátos viszonyrendszer formálódik így az eredeti személy, az őt későbbi korban szoborral megtisztelő közösség, a gyarapodó hagyomány és a ma koszorúzó személy között.

Amikor Szeged polgársága 1876-ban úgy dönt, hogy a város első köztéri szobrát Dugonics Andrásról mintázza, aki piarista paptanárként tudományos karriert futott be, s mind a matematika egyetemi tanáraként, mind szépíróként országos elismertségre tett szert, alighanem azért is esett választásuk Dugonicsra, mert ő a magyar nemzeti reformmozgalom tagjaként alkalmas kifejezője volt Szeged városa nemzeti identitásának, s ezzel együtt Habsburg-ellenességének. Izsó Miklós szobra érdekesen formázza ezt: Dugonics a piarista reverendája felett magyaros szabású, zsinóros díszkabátot visel, kezében természetesen kiemelkedő művével, az első magyar nyelven írott regénnyel.
Reverenda és magyaros díszkabát. Tágasabban értve: szerzetesi életút és tudományos karrier. Vagy utalva a piarista rend alapítójának megfogalmazására: „Pietas et litterae". Itt, a szobor ábrázolásában harmonikusan illeszkedik e kettő: a díszruha bár borítja a reverendát, de el nem fedi.
A felvilágosodás korának magyar piaristái lelkesen, bátran fordultak az akkoriban kibontakozó természettudományok felé. Szívesen pályáztak a jezsuita rend feloszlatása miatt is megüresedő egyetemi katedrákra, hogy azután munkájukkal, hozzáértésükkel gyarapítsák a magyar tudomány kincsestárát. Talán épp a barokk kori katolicizmusnak s ennek részeként a piarista rend barokk spiritualitásának elevensége volt az, ami bátorságot adott e tanító szerzeteseknek, hogy a kalazanciusi programadó mottó szerint a pietastól kinyúljanak a modern litterae felé. Ebben az irányban fedezték fel a kor igazi kihívását: megismerni, elmerülni a tudomány új felfedezéseiben, megvizsgálni, hol lelhető fel a felszínes ellentéteknél mélyebb harmónia tudomány és hit világa között. Járatlan utakon haladtak előre: sokszor a magyarítás küzdelmes kalandját kellett vállalniuk, sokszor évszázados beidegződésekkel kellett harcolniuk. S amint az lenni szokott, olykor mellékutakra tévedtek.
Ma, amikor a Dugonics Társaság megalakulásának 120 éves évfordulóján koszorúzzuk Dugonics András szobrát, adózunk szellemi teljesítménye, műveltsége előtt. Tiszteljük őt úgy is, mint akinek személye egybe tudta fogni Szeged városának értelmiségi köreit. Egyszersmind azonban el is gondolkodtat alakja, munkássága.
A mai világban mindent áthat a tudomány fejlődésébe és autonómiájába vetett egyfajta laikus hit. Miközben megkérdőjelezhetetlennek tűnik a meggyőződés, hogy a tudomány önállósága egyben garanciája is a tudomány feltartóztathatatlan fejlődésének, eközben egyre veszélyeztetettebbé válik az ember, az egyes ember és - egyre inkább úgy tűnik - az egész emberiség jelene és jövője. Az erkölcsi tudattól elszakított tudomány irányvesztetté, cél nélkülivé , s így könnyen rombolóvá válik. A „pietas et litterae" mottójában újra a kötőszó, az „et" válik fontossá, csak most mintha a tudományt kellene bátorítani, hogy ne féljen a hittől, a világ hívő látásmódjától. Nem veszít a tudomány a hittel való kapcsolat, a vele való párbeszéd által, nem veszít, hanem mértéket és irányt kap általa.
A mai világban, hogy egyáltalán fennmaradjon, s hogy emberséges világként maradhasson fenn, „most az a nagy feladat áll előttünk - amint Benedek pápa fogalmaz -, hogy első helyen újra rávilágítsunk Isten elsőségére. Ma az a fontos, hogy újra lássuk, van Isten, közünk van Istenhez, és Ő válaszol nekünk. És fordítva: ha elhagyjuk Őt, akkor minden más lehet ugyan értelmes - ám az ember elveszíti méltóságát és tulajdonképpeni emberségét, s ez által összeomlik az, ami lényeges. Úgy hiszem, ennek okán az istenkérdés elsőségére kell új hangsúlyt fektetnünk."
A piarista nevelés, amely 20 évvel ezelőtt újraindulhatott Szeged városában, ma is erre helyezi a hangsúlyt: a rend egyetemes megfogalmazása ma így hangzik: „evangelizare educando", „a nevelés által evangelizálni." Az iskola, annak tágas világa az evangelizáció helye lehet. Ha kellő kultúrával, az emberről alkotott hívő képpel él - s nemcsak tanít, hanem valóban azzal él - az iskola, akkor valóban alkalmas helyszíne lehet annak, hogy a diákok és fiatalok lelke - megnyílva a szép emberi értékek felé - kedvet kapjon a transzcendens világ felé is. Újra kell tanulnunk a másik személy iránti tiszteletet, a másik meghallgatását, az együttműködést, a közösségalkotást. Csak így válhat hitelessé és vonzóvá a keresztény üzenet, amelynek célja nem az ember megbéklyózása, hanem épp a felszabadítása a szépre, igazra és jóra.
Kalazanci Szent József mai fiaiként és örököseiként, szerzetesi megszenteltségünkkel és tanári-nevelői elkötelezettségünkkel ma is bekapcsolódunk hit és tudomány, magyarság és egyetemes kereszténység megtermékenyítő párbeszédébe. Hisszük és tapasztaljuk is, hogy rendalapítónk, Kalazanci Szent József eredeti intuíciója ma is érvényes: egészében látni az emberi személyt, s így egész-séges nevelést nyújtani számára, ez a legnagyobb szolgálat, amelyet nyújthatunk az egyes embernek és a közösség, a társadalom jövője számára is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

FIGYELEM! MEGVÁLTOZOTT A PIARISTA BÁL IDŐPONTJA

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját a budapesti Piarista Gimnázium Báljára!
A PIARISTA BÁL IDŐPONTJA: 2012. április 21., szombat, 18:00-24:00.
Helyszíne: Piarista Gimnázium (Budapest, V. ker., Pesti Barnabás utca 1.)
A bál egyben jótékonycélú gyűjtés is az iskola szabadidősport programjainak támogatására!
Belépőjegy (mely tartalmazza a vacsora árát): 4000 Ft - egyetemista öregdiákoknak: 3000 Ft - ("Ültetett állófogadás svédasztallal") Támogatói jegyek (részvételhez belépőjegy is kell!) vásárolhatók 5 000 - 10 000 - 15 000 Ft-os áron.

Menü:
- vörösboros vaddisznópörkölt sós burgonyával (chef: Vízhányó Zsolt)
- harcsapaprikás túrós csuszával (chef: Zsódi Viktor)

Kedves Szülők, Öregdiákok, Támogatók!
Minden jelenlegi és volt tanítványunk szüleit és hozzátartozóit is nagy szeretettel várjuk rendezvényünkre! Bálunk egyben jótékony célú gyűjtés is az iskola szabadidősport programjainak támogatására! A jótékonysági célt támogatói jegyek vásárlásával, tombolatárgyak fölajánlásával valamint tombolajegyek vásárlásával, illetve a bálon történő gyűjtésen támogathatja. A tombolatárgyakat a Titkárságon gyűjtjük.
Zsódi Viktor Sch. P. és Vízhányó Zsolt Sch. P.
www.gimn.piar.hu

***

MATURALAPOK
A Magyar Piarista Diákszövetség, a Piarista Tartományfőnökséggel és a Piarista Iskolákkal közösen, a 2011-2012. tanévben is szeretnénk a nevezetes (50, 60, 65, 70 és 75 éves,) érettségi találkozókon résztvevőket, arany-, gyémánt-, vas-, rubin- és platina- Matura-emléklappal köszönteni. Ezért kérjük az érettségi találkozók szervezőit, hogy a következő adatokkal adjanak hírt a találkozóról és emléklap igényükről:
- az érettségi találkozó helye; - az érettségi találkozó időpontja; - az érettségiztető iskola megnevezése; - az érettségi éve; - az érettségizők névsora (az érettségi bizonyítványban szereplő névvel), továbbá a találkozó szervezőjének adatai (név, lakcím, telefon, Internet cím).
A Maturalap megrendeléshez Adatlap letölthető a www.diakszov.piar.hu Honlapunkon a Diákszövetség legördülő fülben, a Maturalap megrendelés úton, illetve igényelhető a 06/1 486 44 32-es telefonszámon és személyesen a Diákszövetség irodájában. Az adatszolgáltatási határidő: 2012. április 16. (hétfő). A Maturalapok előállítási költsége 300 Ft.
Pataky Ervin
***

A DIÁKSZÖVETSÉG KÖZLEMÉNYEI  
Hétfőnkénti Csepely Péter ügyelete minden korábbi téves időponttal szemben 10-17 óráig.

A Diákszövetség hivatalos fogadóórája hétfőnként 15-17-ig.

Bármilyen adatváltozás van a tagok életében, kérem, hogy közvetlenül nekem jelezzétek:  csepely38@gmail.com vagy 06303187199

Ha eltérést láttok az újság címzésénél közölt tagdíj adatoktól, kérem közöljétek velem.

Az elmúlt időszakban azért nem közöltünk ilyen adatokat - és most már bővebben, mert elkészült az Adatbázisunk ilyen irányú lekérdezése.

Az évszámok alatt az arra az évre befizetett összeget látjátok, és nem a befizetés dátumát. Azt, hogy mely évre vonatkozik a befizetés, azt mindig ti adjátok meg, hacsak nincs már ráírva a csekkre a Közleménynél.

Csepely Péter

Örömmel hirdetjük, hogy megjelent a Piaristák MA című tartományi újság soron következő száma, elérhető a piarista iskolákban, templomokban.
Reméljük mindenkinek elnyeri tetszését a 2012/1. szám, várjuk a hozzászólásokat, ötleteket: 
ujsagpiarista.hu .

A www.piarista.hu weboldalon olvasható online formában is.

Kedves Piarista Öregdiák Barátaim!

dr. Antall József, a magyarországi rendszerváltozás utáni első miniszterelnök, volt piarista diáktársunk 2012. április 8-án töltötte volna be 80. életévét. Borián Tibor Sch.P. szerkesztőtársammal mindketten fontosnak tartjuk a néhai államférfi emlékét megőrizni, szellemiségét továbbörökíteni, személyiségét bemutatni a fiatalabb generáció számára egyaránt. 
Születése évfordulóján a Heti Válasz újság online felületén tegnap megjelent, Ablonczy Bálint újságíró "Egy úr emléke" című publicisztikájával emlékezünk Antall Józsefre. Úgy gondolom, ezen cikk Húsvéti Különszámunkban történő közlésével is méltó módon hajtunk fejet az egykori piarista öregdiák, a Magyar Piarista Diákszövetség újjászervezője előtt.

De jó lenne, ha Antall József ma is élne, ha még köztünk lenne! A publicisztika minden szavával egyetértek, igaza van Ablonczy Bálintnak, aki szívemből szólt a néhai miniszterelnökről: "talán másként, jobban alakultak volna közös dolgaink". Egyik mondatához, a "Talán utolsó közéleti képviselője az erős történeti tudattal felvértezett magyar középosztálynak, amelyről ugyan sok rosszat el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy képviselőiből hiányzott volna a köz szolgálatának vágya és képessége." mondathoz csak annyit fűznék, hogy egyik, de semmiképpen sem "talán utolsó" képviselője volt Antall József, mert ne feledkezzünk meg másik volt piarista diákunkról, a tavaly elhunyt Mádl Ferencről se.

Miniszterelnök úr! Nyugodjék Krisztus békéjében!

Mikecz Tamás MPDSZ Hírlevél felelős-szerkesztő

Ablonczy Bálint: Egy úr emléke

Nyolcvan évesen akár még politizálhatna is – ha másért nem, neve tiszteletből talán felbukkanna a köztársaságielnök-jelöltek között. Elvégre Giorgio Napolitano olasz államfőt éppen ennyi idősen választották meg 2006-ban és máig betölti a pozíciót.
Antall József azonban 1993-ban meghalt: holnap, április 8-án lenne nyolcvan éves.
Személyiségét legtöbbször a politika feketére és fehérre egyszerűsítő lencséjén keresztül idézik fel az emlékezők, újra és újra nekiveselkedve az örök magyar sportoknak: a bűnbakképzésnek, a „mi lett volna, ha” taglalásának, a történelmünk minden fontos cselekménye mögött nyilván ott húzódó sötét erők leleplezésének.
S közben elsikkad a személyiség összetettsége és ereje, meg az, hogy Antall József mindenekelőtt egy régivágású úriember volt. Talán utolsó közéleti képviselője az erős történeti tudattal felvértezett magyar középosztálynak, amelyről ugyan sok rosszat el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy képviselőiből hiányzott volna a köz szolgálatának vágya és képessége. Akkoriban sokan érezték stílusát gőgösnek és anakronisztikusnak, de a celebpolitikusok, meg parlamentben tiszaeszlárazó kisnyilasok korában a megfigyelő nosztalgikusan gondol a párbaj- és illemkódexet még ismerő Antall Józsefre. Arra a miniszterelnökre, aki a halál árnyékának völgyébe indulva, németországi gyógykezelése előtt 1993 októberében utolsó parlamenti felszólalásában akkurátusan elmagyarázta a megrendült képviselőknek helyettesítése rendjét, a helyzet alkotmányjogi következményeit.
Az ország negyven évig hallgatta a suksükölő munkáskádereket, meg hazug ideológiájukkal tisztában lévő cinikus apparatcsikokat. Aztán egyszercsak teljes fegyverzetben elé állt egy nemcsak magyar, de nyugat-európai mércével mérve is jelentős politikus. Aki szabatos magyar mondatokban képes volt elmagyarázni az irányt, amely felé szándékai szerint az országnak és Közép-Európának haladnia kell. A legkevésbé rajta múlott, hogy tervei közül számos nem, vagy nem az elképzelt módon valósult meg. És e relatív sikertelenségben nagy szerepe volt azoknak, akik ma hüppögve emlékeznek rá és legszívesebben örököseiként tűnnének fel. Antall Józsefet az első perctől kezdve betegségére, a szinte megoldhatatlan problémahalmazra való tekintet nélkül hisztérikus gyűlölettel támadták, akik úgy gondolták: az ország irányítása az ő jussuk. S ha már a polgárok szabad választáson a „klerikálreakciós, múltbarévedő, horthysta-neobarokk” Antall József mellett döntöttek, minden áron be kellett nekik bizonyítani: rosszul választottak.
A rendszerváltás kormánya nyilván tehette volna jobban a dolgát. Nagyon másként – egy gazdasági összeomlást maga mögött hagyó rendszer romjait takarítva, államcsőd közelében tántorogva, blokádos ellenzékkel súlyosbítva – aligha.
„Semmiféle karriervágy nem vezet. Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyűjtésével felkészített egy-két feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom, hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebből a nehéz helyzetből, ebből a válság küszöbén álló helyzetből, amelyben az ország van, kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni. És mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erővel és akarattal elért, ami érték, azt megőrizzük és ami lehetőség, a jövőben azt elérjük” – mondta első parlamenti beszédében.

Talán másként, talán jobban alakultak volna közös dolgaink, ha az e szavakat kimondó Antall József – a magyar politika Great Old Man-jeként – máig köztünk lenne.

Mint minden évben, a Piarista nővérek ez év március 18-án is a közösség alapítójára, Boldog Celestina Donatira emlékeztek.
 
Boldog Celestina Donati ünnepe idén az öröm vasárnapjára esett: öröm volt az égben, öröm volt a földön. Már néhány nap óta sorakoztatták, igazgatták bimbóikat a ház előtti virágok, és vasárnap reggelén a napsütés újra rájuk ragyogott. Eközben a ház falain belül is felébredt a derű. Izgatott készülődés vette kezdetét: vendéget vártunk, ünnepelni készülődtünk.
Reggeli előtt Gabica imádságával nyitotta meg Jutka nővér a napot: „Kérünk téged Celestina Donati anya, hogy segítsd ezt a házat továbbra is, és mindig boldogság legyen ebben a házban. Kérünk téged, hogy hallgasd meg az imánkat, és köszönjük, hogy mindig megsegítettél. Töltsd meg mindannyiunk szívét örömmel és boldogsággal, akik ebben a házban vagyunk!"

Ruppert József piarista atya Rómából hozta a kalazanciusi szellemiség és jóakarat egy-egy csokrát, hogy a nővérek lelkének válogatottan szép csokra mellé tegye. Sárközi Sándor piarista atya véletlen megjelenése is ajándéka lett ennek a különleges napnak.
Ruppert atya mutatta be a szentmisét. Szentbeszédében Nikodémus és Jézus találkozásának három meghatározó pontjára hívta fel a figyelmünket. Az első, Nikodémus főtanács előtti becsületes kiállása volt, amelynek fontos tanulsága, hogy a Jézust követő kereszténynek is becsületesnek kell lennie. Sosem lehet jó keresztény az, aki nem becsületes. A második sokatmondó eleme ennek a találkozásnak, hogy Nikodémus azt kéri Jézustól, hadd kereshesse fel Őt éjjel. S Jézus nem azt mondta, hogy jobb lenne egy másik időpontban találkozniuk. Hiszen a Szentírást 2012-ben olvasónak is tudnia, értenie kell, hogy Isten mindig megszólítható. S végül de ez előbbihez szorosan kapcsolódóan: bizony, lehetséges, hogy Isten nem azt adja, amit kérünk Tőle. Ezt akkor érthetjük meg jobban, ha tudjuk, hogy Ő mindig a javunkat akarja, s kivétel nélkül mindig aszerint is cselekszik. Ez erősebb, mint a mi szándékaink: „Úgy szerette Isten a világot…“
A prédikációt hallgatók tekintetéből ragyogó éber lelket a Kalazancius templom kórusának éneke emelte tovább a magasba, majd a nővérek leányai olvasták fel azokat a könyörgéseket, amelyek összefoglalták és Isten elé terjesztették Celestina anya e közösségének háláját és kéréseit. Ruppert atya elhozott Nagykárolyba egy püspöki mellkeresztet. Ugyanis Celestina anya halálakor Mistrangelo piarista atya, firenzei érsek hosszan imádkozott a ravatalnál. Imádsága után a nyakában hordott keresztet levette és az anya homlokához érintette, majd visszavette a nyakába s haláláig viselte. Ez a kereszt volt Ruppert atya kezében, mikor megáldott bennünket a szertartás végén.
A szentmisét a naphoz méltó ebéd követte, melynek keretében köszöntöttük a névnaposokat, a Szent József nap előtt álló Ruppert atyát, az ezen a napon ünneplő Sándor atyát, valamint a ház lányai közül Krisztát, akinek születésnapját hagyományosan ezen az ünnepen tartjuk.
Az ebéd végeztével a lányok izgatottsága csak növekedni látszott. Hátra volt ugyanis még az eredményhirdetés. Hetekkel ezelőtt a házban pályázatot írtunk ki Celestina anya ünnepére készülve. Versek, imádságok, történetek, elmélkedések születtek, amelyek mind valamilyen módon Celestina anyához kapcsolódtak. A pályamunkák, melyeknek egy része a házban, másik része a nővérek vezette napköziben készült, sokféle értéket mutatott meg alkotóikból. A díjazottak között szerepelt Monci, kinek írása gazdag gondolatvilágú, gyönyörűen megfogalmazott, Gabica imádsága és Enci történetének személyes vonásai szívhez szólóak voltak, Kriszta tartalmas elmélkedést írt Celestina anya gondolatai, élete kapcsán, Lívia pedig több különleges ötlettel építette fel a munkáját. A napköziből Roli alkotása volt kiemelkedő - több oldalas verses történetével vett részt a vetélkedésben - de Melánia színes története és Dávid életrajzi elemeket beépítő pályázata is nagyszerű volt.
A lányok azonban talán még ennél is jobban várták a meglepetést: amikor énekkel, öleléssel köszöntötték a nővéreket.
A derű, az ünnep és a jó szándék mellé végül a béke angyala is megérkezett a házba. Hétköznapi helyére igazította a széket, az asztalt, eltette az ünnepi terítéket, és bíztató mosolyával erőt adott a nagyböjti mindennapok folytatásához.

A Piarista nővérek olasz nyelvű himnuszának sorai jutottak eszünkbe:
„Az éltető leheletünkben,
a testvérként nyújtott tenyérben,
egy imádságban élő anya szívében,
életre kel Isten terve!"
 
A Piarista nővérek írása

Amióta a piarista nővérek jelen vannak Nagykárolyban, de főleg a négy évvel ezelőtti boldoggá avatás óta Boldog Celestina Donati is jelen van ebben a városban. Az idén nem volt semmi különösebb esemény: noviciátus kezdés, fogadalomtétel vagy egyéb, de még a liturgia sem engedte meg a megemlékezést, hiszen Nagyböjt negyedik vasárnapjára esett idén az alapító anya emléknapja. De azért mégis ünnepeltünk. Ünnepeltünk, mert ő az égi édesanyja 18 csillogó szemű kislánynak, a piarista nővérek védenceinek.
A 11 órás szentmisére Sárközi Sándor atya is megérkezett Csíkszeredából, pontosabban most Nagyváradról, ahol továbbképzést tartott keresztény pedagógusoknak. Szépen megtelt a piarista templom, az első sorokban a nővérek és az otthonhoz tartozó kislányok ülnek, de itt vannak sokan a Kalazanci Iskola tanárai és diákjai közül is. Indulás előtt, amíg a ministráns gárda a szentmise előtti imát mondja, kicsit mosolyogva de szeretetteljes emlékezéssel olvasom Szemes Feri bácsinak a ministránsokhoz írt és a templomba vezető ajtó fölött kifüggesztett rigmusait.

A liturgikus szabályok szerint a vasárnapi evangéliumról beszélek a prédikációban, Nikodémusról, aki éjjel kereste fel Jézust. Mit mond nekünk, mai keresztényeknek mindaz, amit róla a Szentírásból tudunk? De hát természetesen nem maradhat ki Celestina anya sem. Elmesélem, hogy 1925. március 18-án, amikor elterjedt az anya halálának híre, nem túlzás azt mondani, hogy egész Firenzét megrendítette ez a haláleset: - Meghalt egy szent! Celestina anya szent volt! – mondták az emberek. Testét felravatalozták, és három napig nyilvánosan látogatható volt; először egy a kapu mellett álló teremben, majd pedig a San Giuliano templomban. Itt tartotta gyászbeszédét Giovanozzi atya. Emberek özöne látogatta a kis kápolnát, minden korosztály és minden társadalmi rétegből jöttek leróni tiszteletüket. Meg akarták mutatni, milyen nagyra becsülték Celestina anyát, köszönetet akartak mondani, és magukkal vinni egy emléket róla, amelyet holttestéhez érintettek. Még Mistrangelo bíboros, firenzei érsek is eljött és hozzáérintette püspöki mellkeresztjét Celestina anya homlokához. Vajon testvéri gesztus volt ez? Vagy utolsó pásztori áldás? Hogy a későbbiekben a kereszt ne csak kereszt, hanem ereklye is legyen?
Nos, Mistrangelo végrendeletében mellkeresztjét a piaristákra hagyta, és én most elhoztam magammal Rómából és megmutattam a híveknek. Ez a kereszt érintette a halott Boldog Celestina Donati homlokát. A szentmise végén ezzel adtam az áldást.
A szentmise után ünnepi ebéd a kislányokkal, majd megnézegetjük a Celestina pályázatra érkezett „műveket“. Rajzok, montázsok, levelek, imák – meghatóan szép munkák – mindet a gyerekek készítették. A legjobbak oklevelet és kis ajándékot is kapnak. Nagy az öröm. Aztán a kislányok ajándéka következik a nővéreknek: vetített képek szép szöveggel.
Celestina anya boldog lenne, ha látná… Milyen érdekesek a mi Urunk útjai. Pár évtizede még úgy tűnt, hogy Nagykárolyból a piarista név végleg eltűnik. Az öregdiákok lassan meghalnak, mi pedig nem tudunk ide visszatérni. És lám: városszerte ismert a piarista nővérek neve, egy katolikus szellemű iskola pedig rendalapító Kalazancius szentatyánk nevét viseli és szellemét próbálja követni.

„Constantes estote…“

Ruppert József Sch.P.

Kiemelkedően szerepeltek iskolánk diákjai a kecskeméti esperesi kerület hittanversenyén, melynek a Szentcsalád Plébánia adott helyet. Két csapatunk és egy egyéni versenyzőnk is továbbjutott a megyei döntőbe, mely Kecelen lesz április 14-én, szombaton.

A Piarista Plébánia képviseletében a 9-12. évfolyamosok csapatversenyében első helyen végzett a Kalazancius csapat. Tagjai: Balogh Bálint Botond (10.a), Vámos Tibor (10.a), Halmai Tamás (9.a). Felkészítő tanáruk Nagy Attila Sch.P. volt.

Szintén piarista színekben, a 7-8. osztályos korcsoportban szintén az első helyen végzett a "Vízen Járók" csapata. Tagjai: Hajma Ágnes (7.a), Nyírő Marietta (7.a) és Kutas Domonkos (7.a). Felkészítő tanáruk Bozók Ferenc SchP volt.
Egyéni kategóriában az 5-6. osztályos korcsoportban első helyen végzett Mihálykó Kristóf (6.a), második helyen Kégl Csaba (5.a). Felkészítő tanáraik Fehérvári Gábor és Bodza Pál tanár urak voltak.
Az 5-6. osztályos korcsoportban 8. helyezést ért el a "Menydörgés Fiai" csoport. Tagjai: Horváth Máté (6.b) és Dakó Dorka (6.b). Felkészítő tanáruk Bozók Ferenc SchP volt.

Gratulálunk diákjainknak a szép eredményekhez, köszönjük felkészítő tanáraiknak valamint a verseny főszervezőjének, Menyhárt Sándor atyának a munkáját.
Nagy Attila Sch.P. ig. 

Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros rehabilitálási eljárása utóda, Erdő Péter bíboros-prímás kérésére a napokban a Legfőbb Ügyészség határozatával hivatalosan is lezárult. A budapesti Népbíróság IX. 254/1949 sz. alatt folytatott ügyben a Legfőbb Ügyészség már 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. Az 1990. évi XXVI. törvény a törvénysértő elítélések orvoslásáról szólt. A mostani határozat a korábbi perújítási nyomozás hivatalos lezárását jelenti, és egyben kinyilvánítja Mindszenty József bíboros teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását.

Erdő Péter nyilatkozata szerint ez az esemény egy szenvedéssekkel teli, hosszú történet összefoglalása, amely reménye szerint hozzájárul múltunk igazságának megismeréséhez, népünk lelki gyógyulásához és felemelkedéséhez. Egyértelmű jele annak, hogy hazai igazságszolgáltatásunk szakított a koncepciós perek nehéz örökségével, és komolyan törekszik az igazságosság alapvető emberi követelményeinek érvényesítésre.
forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír

* * *
Mindszenty József bíborosnak, akit a pápa 1945, augusztus 16-án nevezett ki esztergomi érsekké, mint a Magyar Katolikus Püspöki Kar vezető személyiségnek kötelessége volt a társadalmi élet erkölcsi vonatkozásainak segítő szándékú figyelése, jóakaratú bírálata. Vezetése alatt a magyar püspöki kar közös körleveleiben szóvá tette, ha a proletárdiktatúra felé haladó államvezetés megsértette a vallás- vagy lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát; következetesen kiállt az alapvető szabadságjogok érvényesítéséért. Megszólalt a felvidéki magyarság deportálása, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, a német kitelepítés embertelensége miatt, az ítélet nélkül bebörtönzöttek és internáltak érdekében.
1945. október 18-án és 1947. augusztus 25-én a nemzetgyűlési képviselőválasztások előtt a püspöki kar közös körlevélben hívta fel a hívek figyelmét, hogy olyan pártokra szavazzanak, melyek programja evangéliumi szellemű. 1948. december 26-án törvény- és jogellenesen letartóztatták Mindszentyt.
Testileg-lelkileg megkínozták, s hazug vádak alapján 1949. február 8-án első fokon, július 6-9-én másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy fölháborodást váltott ki. XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését.
6 év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. augusztus 17-től Püspökszentlászlón, november 2-tól Felsőpetényben tartották fogva. A forradalom kitörése után 1956. október 29-én a kommunista pártközpont utasítására titkos helyre akarták vinni, aminek ellenállt. Október 30-án éjjel magyar katonák szabadították ki fogságából, október 31-én délelőtt érkeztek a budai prímási palotába. Szabadságának 4 napja alatt a magyar katolikus egyház jövőjével kapcsolatos teendőkről tárgyalt a püspöki kar tagjaival és egyházmegyéje vezetőivel, Tildy Zoltán államminiszterrel, s a külföldi segélyszervek küldötteivel a Magyarországnak nyújtandó anyagi segítségről. Fölkeresték a református és evangélikus egyház vezetői is, de politikai pártok képviselőit nem fogadta. Nagy Imre miniszterelnök kérésére november 3-án este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett, s a polgári demokrácia jövőképét vázolta föl.
November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása után az USA nagykövetségén kért és kapott menedéket. Ottani tartózkodását rövidnek vélte, arra számított, hogy az ENSZ a Szovjetuniót hadereje visszavonására készteti, amire az ENSZ-közgyűlés szovjet lerohanást elítélő határozata is reményt nyújtott.
A Kádár-kormányzat a törvénytelenségeket folytonossá tette, s Mindszentyt sem engedte visszatérni érseki székébe. Több alkalommal döntött Mindszenty az USA követségéről való távozásról, de ezt külső tényezők megakadályozták. Végül, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába ment.
1971. október 23-ig a Vatikánban, majd 1975 május 6-án bekövetkezett haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott.
1975–1991 között magyarok sokasága rótta le tiszteletét sírjánál.  Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika altemplomában.
forrás: Magyar Kurír

***
 
Kiállítás nyílt a Budapesten az Árpád-házi Szent Margit templomban (XIII. kerületi Lehel tér).

A 120 éve született bíboros életútját, szolgálatát és az emberi méltóságot védő küzdelmeit bemutató 21 db tabló feltárja a mártíromságban társaként szenvedő főpásztorok alakját is. Részletesen bemutatja Mindszenty József zalaegerszegi plébánosi és rövid veszprémi püspöki szolgálatát. Láthatók a világ nagyvárosaiban felállított legfontosabb szobrok és emlékművek. A megnyitón a plébánia hívei emlékműsort adtak elő, amely a prímás háromszori bebörtönzését idézte fel. Dokumentumokkal támaszt ja alá a "legyőzetve győztes" főpap áldozatos helytállását és hűséges egyházszeretetét.
A kiállítás a Lehel téri templomban május 5-éig látogatható hétköznap 16:30 – 19:00, vasárnap 7:00 – 13:30 valamint 16:30 – 19:00 között. Csoportoknak, iskolai osztályoknak előzetes bejelentés alapján napközben tárlatvezetés is van. (margit.pleb @gmail.com)

forrás: Magyar Kurír

A Piarista Filmklub következő vetítése április 13-án, pénteken 18 óra 30 perctől lesz a gimnázium Duna-parti épületében. Matthieu Kassovitz filmjét, a "Gyűlöletet" nézzük meg.

"Sok ember hagyja el a szülőföldjét, és máshol kezd új életet. A legtöbb országban azonban nincs hely a számukra, gettókban élnek. Az ilyen bevándorlók lakta külvárosokban virágzik a gyűlölet. A kilátástalanság, meg nem értettség és az elszigetelődés táplálja, belopja magát minden házba, az emberek lelkébe. A tizenhat éves Abdul kórházba kerül a rendőrökkel való összecsapás következtében. A fiú haverja, Vincent találta meg azt a pisztolyt, amelyet a zavargások során az egyik rendőr elveszített. Arra az elhatározásra jut, hogyha meghal a barátja, akkor az életéért cserébe megöl egy rendőrt." - forrás: www.port.hu

Áprilisban még egy filmklubot tartunk, április 27-én, ekkor a "101 Reykjavik" című izlandi filmet nézzük meg!

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Strommer Dávid & Domonkos

"- Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?
- Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam... Talán nem jól tettem?
- De jól tetted, édes, jó Lajosom - mondta Mariska. - Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni." - olvassuk Örkény István zseniális művében, a "Tótékban". Ha behunyjuk szemünket talán halljuk Sinkovits Imre karakteres hangját, látjuk magunk előtt Latinovics Zoltán zseniális arcjátékát, Fónay Márta elbűvölően kedves mosolyát.  Örkény István író, az egykori piarista diák 2012. április 5-én lett volna száz éves.

1912. április 5-én Budapesten született Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője, dramaturg, a Tóték és a Macskajáték alkotója, a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője, aki 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karán diplomázott. "Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem" - írta magáról Egyperces önéletrajzában az író. Saját bevallása szerint is világéletében írónak készült.

Első írásai a barátaival alapított Keresztmetszet hasábjain jelentek meg, első jelentős novelláját a Szép Szó című folyóiratban közölték. Tengertánc című antifasiszta írására felfigyelt a hatóság is, ezért az 1938-39-es időszakot Londonban, majd Párizsban töltötte. 1941-ben jelent meg első novelláskötete Tengertánc címmel.
1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra, majd szovjet hadifogságba került, s csak 1946-ban térhetett haza. Ezt követően belépett a Magyar Kommunista Pártba és annak napilapja, a Szabad Nép munkatársa lett. A háborúban és a hadifogság alatt szerzett keserű tapasztalatait az Emlékezők (Amíg ide jutottunk) és a Lágerek népe című írásaiban, valamint a Voronyezs című drámájában örökítette meg.
1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza (a mai Vígszínház) dramaturgja volt, közben folyamatosan publikált. A kritika elismeréssel fogadta őszinte meggyőződésből fakadó, de a sematizmus jegyében fogant Házastársak című regényét, Lila tinta című elbeszélését viszont Révai József, az akkori kultúrpolitika teljhatalmú irányítója "fülledt és rohadt szexualitással" vádolta meg. Örkény 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, közben megjelent Hóviharban című novellakötete. 1955-ben József Attila-díjjal tüntették ki, ezt később, 1967-ben másodszor is megkapta.

A Magyar Írók Szövetségének tagjaként tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban, október 30-án ő fogalmazta meg a Szabad Kossuth Rádió beköszöntőjét: "Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon." 1957-ben önkritikát gyakorolt, de évekig így is publikálási tilalom alatt állt, hogy családját eltartsa, ez idő alatt az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár mérnökeként dolgozott. 1962-től az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Magyar Nemzet lapjain ismét publikálhatta novelláit. 1965-ben megjelent a korhoz nem köthető szerelmi vágy érzelmes-elégikus, ám finom humorral átszőtt ábrázolása, a Macskajáték drámájának kisregény-változata.
1966-ban kiadták a történelemnek, az önkénynek kiszolgáltatott kisember lázadásának szatirikus, szívszorító rajzát, a Tóték kisregény-változatát, és az irodalmi élet szenzációja volt a Jeruzsálem hercegnője című kötete is. 1968-ban jelent meg máig legnépszerűbb gyűjteménye, az Egyperces novellák, amelyek jeligéje: "Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek".
A Macskajáték és a Tóték a színházban és filmen is nagy sikert aratott, a világ számos pontján öregbítve írója hírnevét. 1969-ben a Tótékból Isten hozta őrnagy úr címmel Fábry Zoltán rendezett filmet, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Latinovics Zoltán brilliáns főszereplésével. A Macskajátékot 1972-ben Makk Károly álmodta filmvászonra. Örkény munkásságát 1973-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
Az író élete utolsó éveiben is aktívan dolgozott, egymás után mutatták be a Vérrokonok, majd a Kulcskeresők című drámáját, megjelent a halállal való szembenézés témáját feldolgozó Rózsakiállítás című kisregénye. Még megérte, hogy tíz éven keresztül betiltott drámája, a Pisti a vérzivatarban 1979 elején a Vígszínházban színre kerüljön.
1979 májusában megműtötték a gerincét, de betegségéből már nem tudott felgyógyulni, 1979. június 24-én meghalt. Hagyatékának harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa dramaturg a gondozója. Darabjait azóta is folyamatosan játsszák, emlékét drámaírói ösztöndíj, színház és közterület őrzi, s 2009 óta az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából igényes és informatív honlapja is van.

Örkény István előtt kiállítással, emlékéremmel, egy eddig kiadatlan kisregény megjelentetésével, kisfilmes pályázattal, kávéházakba kihelyezett idegen és magyar nyelvű kötetekkel, prózamondó versennyel és színházi gálaesttel is tisztelegnek. Születése 100. évfordulóján az emlékévet Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nyitotta meg, csütörtökön Budapesten. A tárcavezető felidézte az író életútját, valamint emlékeztetett arra, hogy az örkényi humor mindenki számára mindenkor kapaszkodót nyújthat. Az emlékév programjait ismertető sajtótájékoztatón bemutatták a Magyar Nemzeti Bank 5000 forint névértékű, Örkény István ezüst emlékérmét; az első darabot Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke Radnóti Zsuzsa dramaturgnak, az író özvegyének adta át.

Bízom benne, hogy mi, piaristák is bekapcsolódunk a születési emlékév méltó megünneplésébe!
Mikecz Tamás felelős szerkesztő