A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

A Magyar Piarista Diákszövetség nagyböjti lelkigyakorlatát Borián Tibor tartja a piarista diákkápolnában (1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.) 2012. március 29-30-31-én, csütörtökön, pénteken és szombaton, du. 18 órakor - szentmise keretében.
Erre hívjuk szeretettel a piarista diákokat, szüleiket, a piarista örgediákokat és hozzátartozóikat.

NAGYBÖJT - Nem helyzetekben élsz, hanem útközben

Böjt - friss, tisztító szél. Kisöpör ködöt, szmogot, homályt, reménytelenséget.
Böjt - kristálytiszta hűvösség. Éles, tavaszi levegő. Micsoda különbség fogcsikorgató hideg és tiszta hűvösség között! Milyen kemény az egyik, mennyire a győzelem ígéretét hordozza a másik! A fényét és az életét.
Böjt - átlátható, tiszta világosság. Hideg kékek, éles kontúrok, egyértelmű körvonalak. Tisztaság. Kitárnánk ajtót-ablakot.
Böjt. Tisztaság, egyszerűség, egyértelműség. Eszköztelenség. Nincs gyertyalobogás, meghitt hagyományok, bensőséges, szép szertartások. Böjt hűvös, tiszta, egyértelmű és eszköztelen. Megvan az esélye, hogy megszabadítson felgyülemlett kacatoktól. Porosodó, összezsúfolt tárgyaktól - láthatóktól és láthatatlanoktól. Tespedtségtől. Jólesően beburkoló, langyos, ám mégis homálytól. Kristálytiszta. Friss. Egyértelmű. Megvan az esélye, hogy kimozdítson a téli tunyaságból. A nem-bírok-nem-akarok-változtatni téli tespedéséből. A minimumra csökkentett aktivitásból. A lelassult életfolyamatokból. A beletörődésből. Kristálytisztán ragyog a nap. Világos van. Messzire látunk. Föltámad a hűvös, éles szél. Tisztaság van. Mozdulni kell, tenni, változtatni. Akarni.
Forrás: Evangélikus Élet 1999. Böjt 

 
"Jézus negyven napot tölt el a pusztában, minden földi táplálék és társaság nélkül. Emberi szempontból egészen kiüresedik, teljesen egyedül marad, hogy egészen betölthesse őt a Lélek, és aztán hatékonyan hirdethesse majd az Isten országának közelségét. A böjtölő Krisztus vadállatok között él, és angyalok szolgálnak neki: testi veszedelmek fenyegetik, de természetfölötti oltalom veszi körül. Megfosztódik a szokásos emberi világtól, s megnyílik előtte a kozmosz tágassága, amelyet meg kell mentenie, s visszaadnia a Teremtő Istennek."
Lukács László SchP: Az Ige asztalánál

A mellékelt fotón Angyal Júlia festőművész "Utolsó vacsora" című festménye látható.

Örömmel tudatjuk a piarista öregdiákokkal, hogy Kerényi Lajos piarista atya az idén, 2012-ben ünnepli pappá szentelésének 60. évfordulóját.  
Szeretnénk ugyanúgy, mint az aranymiséjét egy szép szentmisével megünnepelni, amelyet 2012. június 24-én 9 órakor tartunk templomunkban (Üllői úti - Ecseri úti Szent Kereszt Plébánia). A meglepetés ismét az lenne, hogy megtöltsük a templomot, és a gyémántmise után a templomkertet is, ahol köszönthetjük, és együtt örülhetünk vele. Ezért szeretettel várunk mindenkit erre a csodálatos évfordulóra.

Szeretnénk kiadni egy könyvet, amelyben olyan írások jelennének meg, amelyeket emlékként őrzünk Lajos atyáról, az elmúlt 60 évről. Ehhez szeretnénk segítséget kérni. Akinek olyan története, emléke van róla, amelyet szeretne megosztani másokkal is és Lajos atyának visszahozni a régmúlt emlékeit, az írja meg és küldje el 2012. március 12-ig.

Küldési lehetőségek: 
Emailben: gyemantmise@gmail.com
Postán: Csákóy Ildikó 1091 Budapest, Üllői út 145.

Szeretnénk segíteni a szervezők munkáját abban, hogy az MPDSZ Hírlevél Sajtóbizottsága is szívesen áll mindenben rendelkezésre a szervezést illetően.
Lajos atyával kapcsolatos cikkek, emlékezések, történetek elküldhetőek a Hírlevelek végén található bármelyik email címre is, azokat mi továbbítjuk Csákóy Ildikónak.

Erdősi Imre, eredeti nevén Poleszni Imre (Nyitra, 1814. november 4. - Nyitra, 1890. február 9.) piarista szerzetes, pedagógus, az 1848-49-es szabadságharcban tábori lelkész.
Polgári családba született. Tanulmányait a nyitrai és a lévai piarista kollégiumban végezte, majd 1832-ben belépett a piarista rendbe. 1840-ben pappá szentelték, és a selmecbányai piarista iskolában kezdett tanítani. 1849 elején, mikor Görgei Artúr feldunai hadteste a bányavárosok közelében harcolt, megismerkedett Guyon Richárd ezredessel. A hadtest elvonulásakor önként jelentkezett szolgálatra, és ettől kezdve a szabadságharc végéig tábori lelkészként szolgált a honvédségben. A szabadságharc magyar hadseregében a tábori lelkészek nem kaptak katonai rangot, de az ütközetekben részt kellett venniük. Feladatuk a harcolók buzdítása, a sebesültek vigasztalása és ápolása volt, de sok esetben jelentős szerepük volt egy-egy ütközet sikeres megvívásában is.

A február 5-ei branyiszkói ütközet nemcsak Guyon Richárd, hanem Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap", vagy a „magyar Kapisztrán" néven is emlegették. A győztes ütközet még jobban elmélyítette a barátságot Erdősi és Guyon között, így mikor Guyon a komáromi várban, majd a Délvidéken kapott új beosztást, Erdősi mindvégig követte.
A világosi fegyverletétel után házi őrizetbe helyezték, és rövid időre eltiltották a tanítástól. Magyarosított családneve helyett 1867-ig eredeti nevét kellett használnia. 1850-ben Nagykárolyban kezdett ismét tanítani. A következő évben Temesváron, majd Kolozsváron, 1854 és 1857 között ismét szülővárosa piarista gimnáziumában tanított. 1861 és 1878 között a kecskeméti piarista rendház főnöke, ezután 1888-ig a Budapesten a piarista rend kormánytanácsosa volt. 1888-ban, röviddel halála előtt visszaköltözött szülővárosába.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Katolikus Pedagógiai, Szervezési és Továbbképzési Intézet valamint a Budapesti Piarista Gimnázium a katolikus, református és evangélikus általános- és középiskolák diákjai számára országos filmszemlét hirdet.

A tavalyi, katolikus iskolák számára szervezett országos diákfilmszemle idén  ÖKUMENIKUS DIÁKFILMSZEMLÉVÉ bővül, amelyre szeretettel várjuk a református és evangélikus iskolák diákjainak alkotásait is.

Nevezési útmutató:

1. Minden egyes filmhez külön nevezési lapot kérünk.
2. A nevezési lap letölthető a www.reformatus.hu, www.kre.hu,  www.evangelikus.hu, www.kpszti.hu vagy  www.gimn.piar.hu címről.
3. A letöltött doc fájl minden egyes pontját (kivéve a 13. és 14. pontot) kérjük számítógépen kitölteni.
4. Az így kitöltött nevezési lapot e-mailben csatolt fájlként május 2-ig kérjük beküldeni a wettstein@piar.hu címre. Ennek megérkezésekor regisztráljuk a filmet a szemle versenyfilmjei közé.
5. A kitöltött nevezési lapnak e tájékoztató utáni része ki is nyomtatandó. A kinyomtatott lapon a 13. pontban kérjük az alkotó (vagy alkotócsoport esetén a csoport diákvezetőjének) aláírását, amellyel hozzájárul ahhoz, hogy a filmet oktatási célra felhasználhassuk egyházi intézményekben tartott, non-profit (ingyenes) vetítéseken.
6. Szintén a kinyomtatott példányon a 14. pontban az iskolaigazgató aláírását és bélyegzőjét is kérjük, amely hivatalos igazolása annak, hogy a szemlére nevező diák(ok) az iskola diákja(i).
7. Ezt a példányt kell végül a filmmel együtt május 2-ig a Budapesti Piarista Gimnázium címére postára adni (1052 Budapest, Pesti Barnabás u. 1.), ráírva: DIÁKFILMSZEMLE. Postai küldés helyett a küldemény (film + nevezési lap) ugyanezen határidőig személyesen is leadható a gimnázium portáján. A film megérkezését e-mailben visszajelezzük.
8. A filmben felhasznált zeneszámok címét, szerzőit és előadóit a film végén (a stáblista után) fel kell tüntetni. Saját filmzene (saját szerzemény és/vagy saját előadás) alkalmazása előnyt jelent.
9. A filmek beküldési formátumának technikai jellemzői: PAL rendszerű video-DVD, 720 x 576-os képfelbontás, 25 fps képfrekvencia, mpeg2-es tömörítés (célszerűen CBR 8000 kbit/sec),  kétcsatornás (sztereó) hang.

Nemzetközi hírnevünket öregbítendő ezúttal a RE Real Estate neves olasz ingatlan magazinban kapott helyet a budapesti piarista felújítás. A havonta megjelenő lap 4 oldalt szentelt a Piarista Központ megújulásának.

A cikk alább letölthető:
http://piarista.hu/hirek/piarista-k%C3%B6zpont-egy-olasz-%C3%BAjs%C3%A1gban

Farkas István, a mosonmagyaróvári piarista gimnázium igazgatója, piarista szerzetes volt a vendége a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége veszprémi szervezetének, aki Szabadság vagy szabadosság (élet vagy halál) címmel tartott előadást az új köznevelési törvény alapelveiről a Padányi Bíró Márton katolikus gimnáziumban.

A neve alapján keresztény körökben csak Lupus-ként emlegetett piarista szerzetes előadásának bevezetéseként s mintegy mottójaként Udvarhelyi Olivér, a KÉSZ veszprémi elnöke az egykori piarista rendtárs, Öveges József fizikusprofesszor ma kiemelten is aktuális imádságát idézte: „Segíts, Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat, fölöslegessé tehessük a hóhérokat, és jószándékukat valóra válthassák a Pilátusok!”

Az előadás első részében a keresztény és a görög-római alapokon nyugvó európai etikai örökségről és annak a pedagógiában megújuló továbbéléséről beszélt az előadó, majd az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos kérdésekre igyekezett válaszokat adni.
Az ember egyik legjobb meghatározása, hogy etikus lény, mondta alapvetésként. A négy etikai alapértéket – igaz, jó, szép, szent – Európa a történelmi kronológia szerint a görögöktől-rómaiaktól örökölte. A szabadság nem szerepelt ezek között, vajon miért? – vetette fel. Majd Ravasz László református püspök egyik rendkívül kifejező meghatározását idézte magyarázatában: „A szabadság bíborpalást, az erkölcsi érték a fejedelem”. A bíborpalástot bárki felveheti, a rablógyilkos is, de ha az illető az alapértékeknek nem birtokosa, csak külső, megtévesztő máz az rajta, s nem jelent értéket. Mert alapértékek abszolút értékek, de a szabadság nem. A szabadsággal ugyanis nagyon vissza lehet élni, mutatott rá. Péter apostol első levelét idézte: „Szabadságotok nem arra való, hogy a gonoszság takarójának használjátok”. Vagyis, Ravasz püspök értelmezésében: A szabadság ékesít, ha az igazat, a jót, a szépet és a szentet választom, és eltakarja a gonoszságot, ha alávalóan élek vele. S itt emlékeztetett a szabadság jegyében a történelemben véghezvitt pusztításokra. Ha abszolút érték lenne a szabadság, akkor nem lenne börtön. Tágabb kitekintésben a jogállamiság alapja: mindenki annyi szabadságot érdemel, amennyivel bánni tud. Ennek kellene uralkodnia a családban, az iskolában és az élet minden területén.
A szentatyát is idézte, aki azt írja egyik művében napjainkra is utalva: A jog ereje érvényesüljön és ne az erő joga. Mert Európa kialakulása előtt is az erőszak érvényesült (bosszúállás hetediziglen), most pedig a mammon hatalma próbál érvényesülni (lásd bankok) az erővel, és nem a jog és főleg nem az igazság. Vagyis, fordította le ismét Ravasz püspökre utalva: folyamatban van egy összeesküvés a „fejedelem” ellen, amely az alapértékek kiirtására tör. A magyar oktatásügy terén 1993-ban a NAT megalapozásával elindult az erkölcsi alap-értékrend visszaállításának a törekvése. Az iskola értékőrző szerepének helyreállítása az elmúlt 8 esztendő katasztrofális erkölcsi pusztítása után az új köznevelési törvénnyel megvalósulni látszik, mondta Farkas István. A KDNP 2002. óta dolgozik a köznevelési programon, amely a megfelelő humánforrások biztosításával, a tanári tekintély, a tanári pálya értékének visszaállításával, a kötelező hitoktatás vagy erkölcstan bevezetésével az általános iskola 1-8. osztályában új korszakot nyit a magyar oktatás történetében.
Az előadás után a szép számú hallgatóság – főként pedagógusok – kérdéseire válaszolt az előadó, aki maga is részt vett a törvény kidolgozásában. Többek között felvetődött, hogy a nem egyházi iskolákban tanuló növendékek számára lehetséges-e egyszerre hittanra és erkölcstanra is járni, illetve van-e átjárás egyik tantárgyból a másikba. Mivel a törvény végrehajtási utasítása még nem készült el, nem tudható, hogy párhuzamos időben tartják-e majd a kétféle órát az iskolákban, mondta Farkas István. Az viszont valószínű, hogy évente kell majd a szülőknek nyilatkozniuk, melyik órára szeretnék járatni gyermekeiket. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a hittudományi főiskolák is indítsanak erkölcstan képzéseket és továbbképzéseket, s célszerű, hogy azokat a hitoktatók is látogassák, mert csak az együttműködés révén érhet révbe az ifjúság etikai felkészítése az életre – fogalmazódott meg.

forrás: Toldi Éva/Magyar Kurír

Magyar Piarista Diákszövetség
 
Budapest, 2012. február 21.
 
Tisztelt Választmányi Tagok!
Tisztelt Meghívottak!
 
Az MPDSz Választmányának következő ülését 2012. március 10-én, szombaton de. 10 órára összehívom, amelyre tisztelettel meghívlak/meghívom. A helyszín a budapesti Piarista Gimnázium új Duna-parti épülete, annak 2. emeleti tanácsterme.

 
A napirend a következő:

1. 10:05 A választmányi ülés megnyitója
2. 10:10 Elnöki és főtitkári értékelés a 2011-es munkaévről

     (előterjesztő: dr. Oberfrank Ferenc és Strommer Pál – tudomásulvétel)

3. 10:40 Választmányi elnöki értékelés a 2011-es munkaévről
   
   1. tagnyilvántartás
   2. tagdíjfizetés 2011-ben

(előterjesztő: Várgedő Tamás – tudomásulvétel)

4. 10:50 Az Elnökség javaslata a 2011/12/03/1. sz. választmányi határozat („A Választmány kéri az Elnökséget, dolgozza ki a nem fizetők fizetésre való felszólításának módszereit és a retorzió lehetőségeit. A következő választmányi ülésre dolgozza ki ezen ügyben a határozati javaslatát.”) végrehajtására

(előterjesztő: dr. Oberfrank Ferenc – vita és határozathozatal)

5. 11:20 Az MPDSz 2011. évi pénzügyi beszámolója

 (előterjesztő: Pataki Ervin – vita és határozathozatal)

6. 11:35 A 2012-es Közgyűlés és tisztújítás előkészítése
   
   1. A Közgyűlés napirendje
   2. A Jelölő Bizottság beszámolója és előterjesztése a jelölőlistákra
   3. Az MPDSz 2012. évi kitüntetései

(előterjesztő: dr. Oberfrank Ferenc, Strommer Pál, Borián Tibor – vita és határozathozatal)

7. 12:35 Hírek
8. 12:40 Agapé

 
 
Baráti köszöntéssel:
 
 
Várgedő Tamás
a Választmány elnöke

Kérem, hogy a Tagozatok tegyék meg javaslataikat az Antall József-díj, az arany- és ezüstkoszorús emlékérem odaítélésre és juttassák el március 9-ig Balázs Sándornak ( donsandro@invitel.hu ), nekem (tvargedo@t-online.hu) vagy a Diákszövetség postacímére (1052 Budapest Piarista köz 1.)!

2012. február 20-án Budapesten a Congregatio Jesu (Angolkisasszonyok) és a Piarista Rend tartományfőnökei az előzetes megállapodásnak megfelelően aláírták azt a szerződést, amelynek nyomán a két fenntartó kecskeméti iskolái egyesülnek.

A megállapodás alapján:

• A Congregatio Jesu szerzetesrend a tanév vége után átadja kecskeméti iskolájának fenntartói jogait a Piarista Rendnek.
• A Piarista Tartományfőnökség a nyár folyamán átszervezést hajt végre, amelynek során az átvett kecskeméti nyolc- és négy évfolyamos leánygimnáziumot beolvasztja a kecskeméti Piarista Iskola felső tagozatába és gimnáziumába. Az átvett osztályok együtt maradva folytathatják tanulmányaikat.
• Ennek kapcsán adásvételi szerződést is aláírtak a fenntartók az iskolaingatlan tulajdonjogának átadásáról. A Piarista Tartományfőnökség garanciákat adott, hogy az ingatlant hosszú távon oktatási célra hasznosítja.

A nyári átszervezés előkészületei ősz óta folyamatban vannak:

• Ennek során a két tantestületből egységes tantestület fog kialakulni.
• A Piarista Iskola továbbviszi a Ward Mária Gimnázium számos hagyományát, fejlesztését.
• Az egyesült iskola felső tagozata kerül a Czollner téri telephelyre, és a leánykollégium is ott marad.
• A gimnáziumi és az alsó tagozatos osztályok a következő években a Piaristák terén lesznek.
• Új tanulmányi terület bevezetésével a Piarista Gimnázium a következő évre már három osztályt hirdetett meg. Az eddigi adatok alapján az látható, hogy a jelentkezések száma is ennek megfelelően nőtt.
• A Piarista Iskola már évek óta három osztályt iskoláz be az első évfolyamba, az egyesülés kapcsán annak a feltételei is biztosítottak, hogy a felső tagozatba is három osztály tudjon továbbmenni.

Az egyesített iskola különösen a felső tagozat számára jobb feltételeket tud biztosítani a szeptembertől bevezetendő mindennapos testnevelés, majd az egy év múlva az új köznevelési törvény által előírt délutáni foglalkozások számára.
Nagy Attila SchP igazgató

Mexikóváros külvárosában lévő Mária-képet rejtő bazilika az Amerikai Kontinens legnagyobb zarándokhelye.
1521-ben foglalta el Cortez Mexikót. 1531. december 9-én Juan Diego keresztény hitre tért indián Mexikóváros környéki falujából a városba igyekezett misére és útközben, a Tepeyac domb aljában haladt, amikor egy hang a dombtetőről nevén szólította. Felment és egy ragyogó szépségű és fenségű hölggyel találta magát szemben. A hölgy azt mondta, hogy Ő  Szűz Mária, és  kéri, járuljon a püspök elé, és adja át üzenetét: kéri, hogy itt építsenek templomot. A püspök azt válaszolta, hogy másnap is jöjjön el. Hazafelé a Tepeyac dombon megint beszélt Máriával, aki kérte, hogy másnap újra mondja el üzenetét a püspöknek. Ez meg is történt, és a püspök kérésére leírta a hölgy külsejét. Zumarraga püspök azt mondta, hogy hozzon egy jelet a hölgytől mindegy, hogy milyet.
Mária erre azt mondta, hogy következő reggel ugyanitt, annak ellenére, hogy december van, sok virágot fog találni. Szedje ezeket össze, tilmájába — pálmarostokból készült kötényébe — takarva vigye el a püspöknek, ez lesz a kért jel. Ez meg is történt, és a püspök megdöbbent. Ugyanebben a pillanatban, amikor kiöntötte a virágokat tilmájából, a tilmán  megjelent Mária képe, ahogy az indián látta a Tepeyac dombon. A püspök térdre esett, Juan Diegótól bocsánatot kért a bizalmatlanságért, és először egy kis kápolnát építtetett a dombra.

A jelenés híre elterjedt hamar, és siettette az indiánok megtérését. Érdekes a Guadelupe név eredete: ezt maga Mária mondta, hogy Ő a guadelupei Szent Szűz. Spanyolországban, Estremadura  tartományban van egy ilyen nevű kegyhely, de az azték nyelvben ezt egyáltalán nem lehet leírni, vagy kimondani. Lehet, hogy Mária mást mondott, és az indián a szót félreértette. Az a kifejezés, hogy "Aki eltapossa a kígyót" azték nyelven hasonló hangzású.
A tilmák általában 20 év alatt teljesen porrá válnak, ez a tilma a képpel több,mint  480 éve megvan, és  ép. A kép csodálatosan szép, Mária ábrázata szívbemarkolóan gyengéd. Más képeken általában közelről élesebben látjuk, mint távolról. Itt ez másképpen van. A ruhán lévő csillagokat pl. közelről egyáltalán nem  látjuk, távolról viszont sugárzó csillagoknak látszanak. A színek is  mások közelről és távolból.
Juan Diego nagy missziós munkát végzett az aztékok között, és szentség hírében halt meg 1548-ban. 1660-ban boldoggá, 2000-ben pedig szentté avatta a pápa. A képet a Tepeyac dombon épített kis kápolnában őrizték, ahol Zumarraga püspök 1544-es látogatása alkalmából forrás is fakadt a kápolna közelében. A forrás vize több csodás gyógyulást okozott. A kápolna hamarosan sok, és egyre több zarándokot vonzott.
1709-ben a dombon bazilikát építettek, és ebben helyezték el a képet. 1754-ben XIV. Benedek pápa Mexikó pátrónájának nyilvánította a Guadelupei Szent Szüzet.
1663 és 66 közt festőkból  álló bizottság vizsgálta a képet, és megállapította, hogy nem emberkéz festette, természetfeletti remekmű. A tilma vizsgálatára a királyi egyetem három professzorát is tartalmazó bizottság megállapításai: "a kegykép formájában és szineiben megmutatkozó tartós és sok éven át megmaradt frissességének nem lehet természetes oka”.
1754-ben XIV. Benedek pápa a Guadelupei Székesegyházat a Lateráni Bazilika rangjára emelte. Ezzel csak a római Szent Péter Bazilika előzi meg rangban az egész kereszténységben. 1910-ben X. Szent Pius pápa a Guadelupei Szent Szüzet Latin-Amerika pátrónájává nyilvánította. Évente ma 20 millió zarándok járul a kegykép elé.
Az 1980-as években, hasonlóan a Mexikóváros katedrálisához, a hajdani tó helyére épült számos nagyobb épület közt a Guadelupei Székesegyház is süllyedni kezdett, ezért bezárták, és a tér nyugati oldalára egy modern, betonból épült új katedrálist építettek, amely 1976-ban készült el, és amelybe átvitték a tilmát a kegyképpel, és az a főoltár mögött, és fölött van a falon. Előtte két irányban mozgó járdák vannak a zarándokok számára, hogy azok ne tömörüljenek sokáig a kegykép előtt, és mások számára is biztosítsák az odajutást. A bazilika mintegy tízezer embernek ad ülőhelyet. 1979-ben II. János Pál pápa is meglátogatta a bazilikát.
A tilma általában 20 év alatt elporlad, a kép tilmája pedig már 480 év óta sértetlenül megvan. Mindeddig senkinek sem sikerült a csodás képről akár ecsettel, akár kamerával pontos reprodukciót készíteni. A legmodernebb fototechnikai eszközökkel sem sikerült a kép pontos mását elkészíteni. A legjobb példányok is szinte torzképnek bizonyulnak az erőtől duzzadó eredeti példátlan szépségével összehasonlítva. Hasonlóképen csodás dolog, hogy 480 éven át a gyertyák füstje, és a képek érintése ellenére a színek eredeti szépségükben tündökölnek.
A szentkép természetfeletti eredetére utaló további tényező, hogy megmagyarázhatatlan módon mindig épségben maradt a viszontagságok és a templomban kitört tüzek során. 1791-ben egy munkás véletlenül ráöntött a képre egy palack salétromsavat, és a kép sértetlen maradt. 1921-ben a nagy egyházüldözés korában a kormány igen nagy robbanóerejű időzített bombát rejtett el egy váza virágai közé, és azt közvetlenül a kép alá helyezték. A bomba a nagymise alatt robbant, óriási pusztítást okozott, a szentély falából nagy darabokat szakított le, a feldúlt oltáron álló nehéz vasfeszület teljesen összegörbült, a bazilika üvegablakai porrá törtek, de a kegykép teljesen sértetlen maradt, még a képet fedő üvegtábla sem repedt meg.
A modern időkben folytatott vizsgálatok megállapították, hogy sem a képen, sem a kép anyagában nincs semmi festék. 1951-ben a kegykép arcának 1921-ben készült fényképét Carlos Salinas erős nagyítóval vizsgálta, és megdöbbenve vette észre, hogy a jobb szemben egy szakállas férfi arca és mellképe jelent meg, akiben a korabeli rajzok alapján Juan Diegóra ismertek. Mintha csak a tilma felvételhez előkészített színes film lett volna, amely a Szent Szüzet, aki emberi szem számára nem is volt látható, éppen abban a pillanatban fényképezte volna  le, amikor szemei Juan Diego alakját tükrözték vissza.
1963-ban Ch. Wahlig szemorvos, és felesége, aki optikus, a csodás kép 25-szörös nagyított fényképét vizsgálta, és két további személy képét fedezték fel a jobb szemben. Megállapították, hogy a két további személy Zumarraga püspök, és a tolmács, aki szintén jelen volt a virágok kiterítésénél. Az azonosítást egy régen kallódó, 1533-ban készült festmény tette lehetővé, amelyet 1960-ban találtak az 1622-ben épült régi  templom restaurálása közben, az oltár mögött.
A kegykép keletkezése tudományos módon nem magyarázható. 1979-ben Callahan professzor vezetésével egy bizottság infravörös fénnyel fényképezve vizsgálta meg, amely eljárás a régi festmények és dokumentumok vizsgálatának legújabb és legátfogóbb módszere. A vizsgálat után Callahan professzor így nyilatkozott: "A kegykép vizsgálata volt életem legmegdöbbentőbb  élménye. Amikor közvetlen közelségben volt előttem, ugyanaz a sajátságos érzés fogott el, mint azokat, akik beszámoltak a torinói halotti leplen végzett vizsgálataikról. Az ember az élő anyagot is képes atomjaira bontani, de mi jön azután? Maga Einstein mondta: az Isten!"
Én 1997-ben álltam a kegykép előtt, Hamvazószerda volt. A körtemplomban 12 pap hamvazta a híveket. Mindegyik előtt legalább 200-an álltak sorban. A hívek, akiknek többsége indián volt, nagy része térden csúszva jött át a körtemplom előtti óriási téren. Amikor 3 hét múlva újra ott jártam, egy közönséges nagyböjti napon, szintén nagyon sokan voltak a templomban. 
2011 december elején a Vatikáni Rádió a NASA legújabb vizsgálatának eredményét ismertette. A  NASA szerint nincs tudományos magyarázat arra, hogy a kegykép felületi hőmérséklete miért egyezik meg állandóan egy élő ember testhőmérsékletével, és arra sem, hogy  a képen Mária szíve alatt miért hallható stetoszkóppal  egy  magzat szívverése.
A NASA szakemberei szemorvosi műszerekkel is megvizsgálták a képet, és megállapították, hogy fény hatására  a képen a Szűzanya szemideghártyája összehúzódik, mint egy élő emberé.
Azt is megállapították, hogy a Mária köpenyén lévő csillagok állása pontosan megfelel a valóságnak. Megállapították azt is, hogy a tilmán látható színek semmilyen, ma rendelkezésre álló eszközzel nem állíthatók elő.

 
Sajnos már lassan abban az életkorban vagyok, amikor az embernek több van a háta mögött, mint előtte, és ekkor egyre fontosabbak lesznek az emlékei. Mostanában pl. sokat gondolok arra, hogy lett a gimnáziumi évek alatt az olvasással egyenértékű számomra a zene hallgatása.

A tanórák során a különböző zeneművek hallgatására csak pár perc jut. Ezért is, és mert a komolyzenének szinte „megszállottja” volt Maklári tanár úr, zenehallgatási szakkört szervezett. Röviden bemutatta a szerzőket, a műveket, említve, ha énekelte, esetleg vezényelte a miséket, kantátákat. Leginkább időrendi sorrendben haladtunk, kezdtük a gregoriánnal, és eljutottunk Kodályig.
 

 
Palestrina, Lassus, Telemann, Bach, Schütz, Händel, Mozart, Liszt, Kodály, csupa remekmű. Az sem volt baj, hogy sokszor csak a tanár úr szalagos magnóján volt meg a felvétel, nem pedig valamilyen sztereó csodán.
Ugyanebben az időben egy másik tanárunk, Medvigy tanár úr, a divatos rockzene néhány egyházi érdeklődésre is számot tartó művét ismertette meg velünk. A „Jézus Krisztus, szupersztár” musicalt, és pl. a „kreol misét”. Valahogy megszerezte a lemezeket, fordítást csinált (vagy szerzett) a musical szövegéből, és az érdeklődő diákoknak lejátszotta.
Nem a tanár urak egyéni tulajdonságai vagy karizmája az oka (hiszen Medvigy tanár úrnál jóságosabb tanár nem is lehetséges, míg Maklári tanár úr meglehetősen szigorú volt), hogy manapság már csak komolyzenét hallgatok. Ezek a művek mélyen, a lélek legbenső rétegéig megérintenek, a rock számok legfeljebb a felszínt karcolják.
Remélem, a mai diákoknak is vannak hasonló, maradandó élményeik.
 
Dr. Szabó András (Bp PIAR, 1969-73)
 

 
A Szent István Társulat kiadványa Perendy László összeállításában az év minden napjára közöl egy-egy részletet az egyházatyák műveiből, melyeknek központi gondolata természetesen a Megváltó Jézus Krisztus és tanítása.

Az első századok keresztény írói, az egyházatyák (latinul patres), műveikkel megalapozták a keresztény lelkiség, a bölcselet és a teológia alapjait. Írásaik szerves részét képezik az Egyház napi imájának, a zsolozsmának, de az egyházi személyek mellett egyre több világi hívő is érdeklődik irántuk. XVI. Benedek pápa is erre buzdított mindenkit, amikor nyilvános katekézisei során hónapokig az egyházatyák életéről és irodalmi munkásságukról tanított.

A Szent István Társulat kiadványa Perendy László összeállításában az év minden napjára közöl egy-egy részletet az egyházatyák műveiből, melyeknek központi gondolata természetesen a Megváltó Jézus Krisztus és tanítása.

A Magyar Kegyestanítórend Budapesti Gimnáziumában 1947-ben érettségizett "A" és "B" osztályok 2012. június 2-án 11 órakor tartják 65 éves érettségi találkozójukat szentmisével kezdődően a Duna-parti budapesti Piarista Gimnázium felújított kápolnájában.

Szentmisét mond osztálytársuk, dr.Miklós Dezső nyugalmazott plébános, koncelebrálnak Urbán József Sch.P. tartományfőnök helyettes és Borián Tibor Sch.P. nyugalmazott gimnáziumi igazgató.
Az "A" osztály megbízottja dr. Bendefy István, a "B" osztály megbízottja dr. Barsai János.
Az együttes szervezést Barsai János végzi.
(Remélhetőleg megéljük és megkapjuk a Vas Matura lapokat.)

Tisztelettel és piarista öregdiák barátsággal
Barsai János piarista öregdiák

A társadalmi fejlődés csak magas szinten képzett alkotó emberek közreműködésével biztosítható, ezért társadalmi érdek a kutató, fejlesztő, feltaláló, oktató szakemberek kiemelkedő teljesítményének elismerése és sikereik példaként állítása. Ezt célozzák a különböző szakmai elismerések, melyek sorában fontosak a civil kezdeményezéssel létrejött díjak. Ilyen a  Gábor Dénes-díj is, melyet 1989-ben alapított a NOVOFER Alapítvány, s napjainkig 149-en részesültek ezen elismerésben.
A Gábor Dénestől származó „Találjuk fel a jövőt” jelmondat üzenete napjainkban különösen aktuálissá vált az élet minden területén (fenntartható fejlődés, nyersanyag-, energia- és hulladék gazdálkodás, foglalkoztatottság, gazdaság, stb.), azaz csak a tudatosan alakított jövő hozhat megoldást gondjainkra.

A NOVOFER Alapítvány a műszaki-szellemi alkotások, a mérnöki munka, a technológiai fejlesztés terén nyújtott kiemelkedő teljesítmények elismerését célozza. A Gábor Dénes-díj megalapítóinak szándéka egyben a technológiai innováció, a műszaki/mérnöki kutatómunka, az ember által teremtett gépek és létrehozott anyagi konstrukciók iránti társadalmi figyelem és elismerés felkeltése és megerősítése volt. A tudományos és szellemi teljesítményekre épülő világunkban vissza kell állítani, meg kell erősíteni az anyaggal történő bánás, a technológiai képességek, a műszaki alkotások és alkotók iránti méltó társadalmi elismerést is. A Gábor Dénes-díj és annak ma már több mint 20 éves története alapvetően erről szól. Az évente kiosztott hét díj jól lefedi az egyes ipari ágazatokat: IT- távközlés; gépipar; energetika; vegyészet-gyógyszeripar; mezőgazdaság-biotechnológia; „egyéb” (üzleti menedzsment, kiemelkedő oktatási teljesítmény).
 
A 2011 évi Gábor Dénes-díjazottak és a díjazás indoka
A Kuratórium döntése alapján Gábor Dénes díjban részesült többek mellett Dr. Imre Sándor egykori piarista diák, villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora, a BME Híradástechnikai Tanszék habilitált tanszékvezető egyetemi tanára, a mobil és vezeték nélküli infokommunikáció, valamint a kvantummechanikai elvekre épülő távközlés és informatika terén folytatott, hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert felsőoktatási és iskolateremtő munkásságáért, az e tárgykörbe tartozó kutatási és műszaki fejlesztési projektek sikeres irányításában és a létrejött eredmények bevezetésében vállalt meghatározó szerepéért, színvonalas innováció-szervező valamint szakmai-tudományos publikációs tevékenységéért.

Életrajza:
1969-ben született Budapesten, középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, 1993-ban szerzett Villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1996-ben egyetemi doktori (valószínűség számítás és matematikai statisztika), 1999-ben PhD, 2007-ben pedig MTA Doktora fokozatot szerzett. 2000-2003 között tudományos munkatárs az MTA SZTAKI-ban. 2008-ban habilitált és 2009-től a BME Híradástechnikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Fő kutatási-fejlesztési területe a vezeték nélküli és mobil rendszerek rádiós és hálózati kérdései, valamint a kvantum informatikai és kommunikációs rendszerek.
2005-től a BME Mobil Innovációs Központjának kutatási igazgatója, számos elméleti eredmény ipari környezetben történő gyakorlati átültetését irányította.
Tudományos és innovációs munkássága mellett kiemelt figyelmet fordít hallgatói bevonására az általa vezetett projektekbe, amit több mint 250 diplomaterv és közel 100, hallgatói által elnyert díj is fémjelez.
Több mint 300 tudományos közlemény társzerzője, ezek között 2 könyv, 30 könyvfejezet, 92 folyóirat cikk és számos konferencia előadás található.
Elismerései között szerepel a BME Rektori díj a tudományos diákkör irányításában végzett kiváló munkáért (2001), Puskás Tivadar díj (2004), Mestertanár Aranyérem Kitüntetés (2005), HTE Pollák-Virág díj (2009 és 2011) és 5 Best Paper Award.

Erdősi Imrének négy helyen volt emléktáblája: a nyitrai (szülővárosa) eltűnt, a nagykárolyi és a kecskeméti ma is megvan.
Selmecbányán, rendházunk homlokzatán is volt egy, amelyről sokáig azt hittük, hogy az államostítás után egyszerűen csak befalazták. De aztán mikor a kilencvenes évek végén tatarozták a házat, meggyőződhettünk róla, hogy sajnos nincs már ott. Azt hittük, hogy összetörték vagy elveszett.Egészen véletlenül akadtam rá az interneten egy pár éves hírre: egy szlovákiai magyar iskola kirándulási beszámolójára. Ebben olvastam: „a selmecbányai városi múzeumban a falnak támaszva van egy emléktábla...“.
Szóval megvan, a múzeumban van.
Mellékelem a fényképét.

Üdvözlettel
Ruppert József SchP

Emlékezünk a 2001-ben elhunyt Virányi Ottó piarista atyára.

"2001. február 8-án nagy számú hívősereg gyülekezett a budapesti Új Köztemetőben - számos pap, szerzetesnővérek s főleg idős nők és férfiak -, hogy földi utolsó útjára kísérjék azt, akinek koporsójára a ravatalozóban ez volt felírva: Virányi Ottó piarista atya - élt 73 évet. A temetési szertartást Kállay Emil piarista tartományfőnök vezette, Takáts Nándor székesfehérvári püspök, a szeretetszolgálat püspökkari felügyelője, Spányi Antal és Beer Miklós esztergomi segédpüspökök részvételével.
Virányi Ottó kívánsága volt, hogy a piaristák parcellájában helyezzék testét nyugalomra rendtársai közé - akikhez szerzetesi fogadalmai révén tartozott, de akik közt lelkipásztori tevékenységét a kegyetlen történelmi események miatt nem gyakorolhatta.
A budafoki premontrei gimnáziumban tett érettségi vizsga után 1945-ben kérte felvételét a piarista rendbe. A noviciátus után elkezdte teológiai tanulmányait, és magyar-latin szakos tanár szeretett volna lenni. Ezt azonban 1948 után nem tehette meg az egyházi iskolák államosítása, majd a szerzetesrendek működésének állami korlátozása miatt. Hűséges maradt azonban Jézus apostoli munkára hívó szavához, és kérte átvételét az Esztergomi Főegyházmegyébe. De ezt megelőzően még 1949. december 26-án ünnepélyes szerzetesi örök fogadalmat tett Sík Sándor akkori piarista tartományfőnök jelenlétében. Így végleg a rend tagja maradt, de nevelői munkáját a plébániai hívek között végezte: Drégelypalánkon, Budapesten az óbudai és az újlaki plébánián. Közben 1956-57-ben teológiai tanár is volt Esztergomban. Sokak lelki épülését és erősítését szolgálta azokban a lelket gyötrő években.
1980-ban Lékai László bíboros prímás a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat igazgatójává nevezte ki. Az ötvenéves intézmény történetét híven ismerteti az a könyv, amelyet Virányi Ottó néhány hónappal halála előtt fejezett be és adott ki.
A szerzetesrendek feloszlatásakor a hivatásukban akadályozott szerzetesek nagy tömege maradt fedél, foglalkozás, ellátás és a betegek és öregek ápolás nélkül. 1950 nyarán a püspöki karnak az állammal folytatott tárgyalások során sikerült elérnie, hogy az elvett több mint hatszáz épületből először öt rendházat jelöltek ki az öreg és beteg szerzetesek gondozására. Ezek vezetésére a püspöki konferencia 1951. június 5-én létrehozta a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálatot Szörényi Gábor jezsuita és Szabó Erna szatmári irgalmas nővér vezetésével. A szeretetszolgálat vezetésében nagy számú szerzetes közreműködésével 1980 után Virányi Ottó érdeme is volt, hogy a szeretetszolgálat lehetőségei megnőttek, tevékenysége gazdagodott. A kezdeti öt szerzetesi otthon kilencre gyarapodott, és új feladattal bővült: az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Gyermekotthont szellemileg fogyatékosok számára számára hozták létre. A 80-as, 90-es években a szeretetszolgálat közreműködésével számos új tevékenység alakult ki a hallássérültek, a vak gyermekek, a szenvedélybetegek, családok gondozására. Virányi Ottó tevékenységét 2000. március 13-án a szociális és családügyi miniszter a "Pro Caritate"-díj átadásával jutalmazta.
Szerzetességének 55., áldozópapságának 50. évében, türelmesen viselt betegsége után a betegek szentségével megerősítve halt meg.

Kemenes László
piarista főigazgató