2012. február 15. - IV. évfolyam 02. szám

 

Oberfrank Ferenc elnöki beszámolója a Diákszövetség 2011-es évéről

Elnöki beszámoló a 2011. évi MPDSZ Közgyűlés óta eltelt időszakról

2011. április 9. szombat, a Magyar Piarista Diákszövetség évi rendes közgyűlése óta az elnökség felelősségi körébe tartozóan az alábbi eseményekről és tevékenységekről számolok be a Tisztelt Tagságnak.

Az év eseménye a Diákszövetség számára
Az idei év legfontosabb eseménye az MPDSZ számára a veszprémi piarista iskola megindulásának 300. évfordulója volt. Varga Miklós vezetésével, Borián Tibor Sch.P. és az egész veszprémi öregdiákság támogatásával sikerült olyan nagyszerű záróeseménybe torkolló rendezvénysorozattal, érseki szentmisével, új emléktáblával, kiadványokkal, iskolai ünnepséggel, helyi és országos személyiségek és intézmények mozgósításával megemlékezni erről, ami felemelő és megindító volt a legfiatalabbak és a legidősebbek számára egyaránt. Az MPDSZ részéről a záróünnepségen részt vett, beszédet mondott, közreműködött Borián Tibor, Varga Miklós és Oberfrank Ferenc. Ez sokak munkája volt, de Varga Miklós nélkül mindez nem valósulhatott volna meg ilyen teljesen és sikeresen. Miklóst ezért a Diákszövetség lehető legmagasabb elismerésének és hálájának kifejezése illeti meg.
Közelegnek az újabb jubileumok: legközelebb Vác és Kecskemét ünnepel tricentenáriumot!

A diákszövetségi élet és kapcsolattartás támogatása
A fiatal piarista szerzetestanár nemzedékkel való kapcsolataink erősödésének örvendetes megnyilvánulása, hogy 2011. április 7-8-9-én, csütörtökön, pénteken és szombaton a Magyar Piarista Diákszövetség tagjai és a Budapesti Piarista Gimnázium szülői közössége részére Zsódi Viktor tanár úr tartotta meg a hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatot, utoljára a Mikszáth Kálmán téri Piarista Kápolnában.
Labancz Zsolt tartományfőnök megválasztása után rövidesen személyesen is találkozott a Diákszövetség két választott vezetőjével. Az új rendi vezető megerősítette: a meglévő jó kapcsolat folytatását kéri és ígéri. Ehhez a budapesti új épületben minden szükséges feltételt biztosítani fognak, lehetőleg a jövő év elejéig. A rendi vezetés Urbán József világi kapcsolatokért felelős asszisztens és Borián Tibor útján továbbra is kiemelt kapcsolatot szeretne tartani az MPDSZ-szel.
Hosszú várakozás után a budapesti iskola és a piarista közösség visszakapta régi otthonát, és a nyár elején beköltözött a Duna-partján álló felújított épületbe. A költözésben MPDSZ tagok is segítettek. A gimnázium 2011/2012-es tanéve már a megújult épületegyüttesben kezdődhetett meg.
Labancz Zsolt tartományfőnök a Diákszövetségnek is megküldött levélben hívott meg minden öregdiákot, különösképpen azokat, akik még ebben az épületben tanultak, az ünnepi Veni Sancte szentmisére, szeptember 2-án 10 órára. A szentmise keretében felszentelték a felújított kápolnánkat, majd ünnepélyes keretek között sor került az épület megáldására. A szentmisén megjelent Orbán Viktor miniszterelnök, aki beszéddel is köszöntötte a piaristákat.
Az építkezések miatt felfüggesztett Pilinszky Esték rendezvénysorozatot az új helyen folytatni kívánjuk. Ugyanakkor a „Strommer”-ek szervezésében az új iskolában is aktívan működik a filmklub.
Horváth Péter testnevelő tanár, kosárlabda edző kezdeményezte annak a hagyománynak a felélesztését, hogy a Piarista Öregdiákok kosárlabda sportágban részt vesznek a Budapesti Kosárlabda Bajnokságban. Az öregdiákokból megalakult csapat edzéseit és hazai mérkőzéseit az új iskolai tornateremben tartja.
Strommer Pál főtitkár részt vett a nagy hagyományú és sikerű kecskeméti Piarista Vacsorán.
Oberfrank Ferenc elnök részt vett a Váci Tagozat közgyűlésén, ahol a tagozat jövőjét érintő nagyon fontos kérdésekre keresték és találták meg a választ. A Deák Zoltán vezetésével nagyszerűen működő, elsősorban piarista öregcserkész-társakra épülő közösséget folyamatosan meg kell erősíteni az újraindult iskolában végzett öregdiákokkal, akiknek egyre több feladatot kell átvállalniuk. Balázs Sándor vezetésével számítani lehet a fiatalabbakra és az átmenet a színvonalas működés megtartásával, zökkenőmentesen megvalósítható. Igen szívélyes és támogató a váci piarista iskola igazgatójának hozzáállása is, aki maga is végig részt vett a közgyűlésen.
Csapody Géza (aki ezt rendszeresen megteszi) és Oberfrank Ferenc meglátogatták Fehér János örökös főtitkárunkat, aki nagy érdeklődéssel hallgatta meg a híreinket, és szeretettel üdvözli az MPDSZ minden aktív tagját. Az elnök készül Osváth József máriaremetei meglátogatására is.

A hagyomány szerint megszerveztük az egykori tanárainkért mondott szentmisét.
2011. december 9-én 14 órakor az Antall József Baráti Társasággal együtt tartottuk Antall József sírjának megkoszorúzását, 2011. december 11-én, vasárnap pedig az új kápolnában Urbán József tartományfőnök helyettes mondta a szentmisét elhunyt diáktársainkért és Antall Józsefért. Ezt követően megkoszorúztuk Antall József és a Hősök emléktábláját is. Megtisztelt bennünket jelenlétével Antall Józsefné és Szűcs Ervinné is.
Megtartottuk a budapesti diákszövetségi karácsonyi és évzáró találkozót is.

A Piarista Diákszövetség képviselete és a piarista szellemiség megjelenítése külső fórumokon
Borián Tibor és Strommer Pál személyes részvételével idén is közreműködésünkkel és támogatásunkkal valósult meg a Kézfogás, a szerzetesi-egyházi iskolákban végzett diákok és a keresztény értékrend mellett elkötelezett pedagógusok hagyományos találkozója Tihanyban. Kiderült, hogy a piaristák (öregdiákok, tanárok) vesznek részt a legnagyobb arányban ezen a kicsit kifáradónak mutatkozó, de értékes és megőrzendő, ezért megújítandó rendezvényen.
Strommer Pál révén továbbra is képviseltetjük magunkat és szervezőként is közreműködünk a keresztény társadalmi szervezetek közéleti fórumaként működő, Harrach Péter által kezdeményezett együttműködésben. Novemberben a család társadalmi szerepével foglalkozó sikeres konferenciát bonyolították le, és kiadták az erkölcs témájú korábbi konferencia előadásait, köztük Oberfrank Ferenc előadását is.
Strommer Pál és Oberfrank Ferenc részvételével továbbra is működik a szakértői munkacsoport az erkölcstan oktatás bevezetésének elősegítésére. A szervezőmunkát és a működéshez szükséges feltételek biztosítását is ők végzik.
Idén tavasszal harmadszor is megvalósult a két „Piarista Bor” kiválasztását szolgáló borbírálat. A zsűrinek Oberfrank Ferenc is tagja volt.
2011. október 27-én, csütörtökön a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Fóruma, a Piarista Gimnázium és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum konferenciával és kiállítással emlékezett meg a hazai számítástechnika történetének egy fontos műhelyéről, a Piarista Gimnáziumról és kiemelkedő tanáráról, Kovács Mihályról a Budapesti Piarista Gimnázium (Pesti Barnabás u.) Fizika tantermében. Az egyik megnyitót Oberfrank Ferenc, a Diákszövetség elnöke mondta el.

Szervezési és működési feladatok
A Diákszövetség irodájában (Budapest V. Piarista köz 1. I. emelet) továbbra is várja munkatársunk, Csepely Péter a piarista öregdiákokat hétfőnként 13:00 és 17:00 óra között és szerdánként 10:00 és 17:00 óra között.
A budapesti iskola költözése a Diákszövetséget is költözésre késztette. Ez nagy terhet rótt az irodánkat működtető tagjainkra, akiknek ezt ehelyütt is el kell ismerni és helytállásukat meg kell köszönni.
Az elnökség a közgyűlés óta előírásszerűen működött. A választmány elnöke akadályoztatása miatt, a hagyományostól eltérőn (de szabályaink keretei között maradva) a közgyűlés óta most ül össze először. Az ülést a választmány elnöke az elnökséggel harmonikusan együttműködve készítette elő. A munkában ifjúsági alelnökként vesz részt Balázs Sándor. A hivatali munkát Strommer Pál és Pataki Ervin vezetésével, Csepely Péter közreműködésével végezzük. Sokakat köszönet illet a hétfői diákszövetségi napok biztosításáért és a hivatali feladatok egy részének elvégzéséért.
A Közgyűlés megerősítette, hogy kommunikációnk még jobban kell szolgálja vallott értékeink képviseletét és a törekvéseinket. Borián Tibor Sch.P. elnökségi tag, rendi összekötő felügyelete alatt továbbra is megjelenik a Piarista Diák. A Mikecz Tamás piarista öregdiák által készített Hírlevelünk összességében nagyon pozitív visszhangot kelt. Sikere új helyzetet teremtett, egyre többen szeretnének itt publikálni. Esetenként azonban méltatlankodó észrevételek is érkeznek. Az elnökség feladata a piarista közösség belső összetartása iránti felelősség és a piarista sajtószabadság helyes egyensúlyának biztosítása a diákszövetségi megnyilvánulások során. Az elnökség felfogása az, hogy a közösség tájékoztatása és mozgósítása a részvételre a diákszövetségi életben elsősorban szolgálat és nem pusztán intézményesült lehetőség az önkifejezésre és önmegvalósításra. A szerkesztőségnek ezt a számára biztosított autonómia keretén belül is figyelembe kell vennie.
A jogszabályok, saját szabályaink és a közgyűlés kijelölte keretek között, a választmánnyal együttműködve, céljainknak megfelelően újraszabályoztuk tagozataink pénzügyi működését. Súlyos elmaradás mutatkozik azonban e szabályok gyakorlati alkalmazásában. A szabályszerű tagozati gazdálkodás a szövetségi költségvetés és a folyósított pályázati támogatás felhasználásának is feltétele. Hasonló nehézségek mutatkoznak a tagozati adatok felülvizsgálatával kapcsolatosan is. A Közgyűlés is támogatta törekvésünket ennek megjavítására! Sajnos, amíg ezt nem rendezzük, addig nem tudjuk a pályázati rendszert sem működtetni!
Kérem a tisztelt Tagságot az elnöki és főtitkári beszámoló tudomásul vételére, és a jövőre vonatkozó kezdeményezések támogatására!

Budapest, 2011. január 23.

Dr. Oberfrank Ferenc elnök                                       Dr. Strommer Pál főtitkár


FIGYELEM! MEGVÁLTOZOTT A PIARISTA BÁL IDŐPONTJA!

Meghívó a 2012-es Piarista bálra

A Pesti Piarista Bál ütközések miatt most és ezentúl Húsvét utánra kerül.
(Az előre megváltott jegyek továbbra is érvényesek, vagy a titkárságon visszaválthatók!)

Így hát újra szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját a budapesti Piarista Gimnázium Báljára!
A Bál védnöke Labancz Zsolt, a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke.
A tánczenét a Hoax együttes szolgáltatja (tagjai öregdiákok: Majtényi Kálmán, Péch Balázs, Szabó Zoltán, Kékesy Péter, Nyáry Zsigmond).

A PIARISTA BÁL IDŐPONTJA: 2012. április 21. szombat 18:00-24:00
Helyszíne: Piarista Gimnázium (Budapest, V. ker., Pesti Barnabás utca 1.)

A bál egyben jótékonycélú gyűjtés is az iskola szabadidősport programjainak támogatására!
Belépőjegy (mely tartalmazza a vacsora árát): 4000 Ft - egyetemista öregdiákoknak: 3000 Ft - ("Ültetett állófogadás svédasztallal") Támogatói jegyek (részvételhez belépőjegy is kell!) vásárolhatók 5 000 - 10 000 - 15 000 Ft-os áron. 

A jegyek megvásárolhatók munkaidőben a Piarista Gimnázium titkárságán (1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.; Telefon: 486-3690; Fax: 486-3691; e-mail: gimn@piar.hu) vagy Zsódi Viktor piarista atyától (email: zsodi.viktor@piarista.hu+36 (30) 326 28 16).
Jegyrendelés: http://kal.piar.hu/zsodi/piarista_bal.htm 

Menü:
- vörösboros vaddisznópörkölt sós burgonyával (chef: Vízhányó Zsolt)
- harcsapaprikás túrós csuszával (chef: Zsódi Viktor)

Kedves Szülők, Öregdiákok, Támogatók!

Minden jelenlegi és volt tanítványunk szüleit és hozzátartozóit is nagy szeretettel várjuk rendezvényünkre! Bálunk egyben jótékony célú gyűjtés is az iskola szabadidősport programjainak támogatására! A jótékonysági célt támogatói jegyek vásárlásával, tombolatárgyak fölajánlásával valamint tombolajegyek vásárlásával, illetve a bálon történő gyűjtésen támogathatja. A tombolatárgyakat a Titkárságon gyűjtjük.

A Piarista Rend 1642-ben telepedett meg hazánkban, és az elmúlt évszázadokban nemcsak az oktatás és a nevelés terén, de társadalmi és kulturális téren is maradandót alkotott. A rend által képviselt értékrend mentén olyan közösségek, szervezetek alakultak, melyek a keresztény egyházaknak és a magyarságnak is alapsejtjei lettek. Ennek a közösségteremtésnek volt része a piarista bál, melynek hagyományai a harmincas évekbe nyúlnak vissza. 2010 februárjában a budapesti Piarista Gimnázium újra felélesztette a báli hangulatot a Pilinszky Kávéházban. Idén a harmadik alkalommal rendezzük meg bálunkat.

Ismét várjuk a vacsorával egybekötött táncmulatságra nemcsak a szülőket, öregdiákokat, de mindenkit, aki valamilyen módon kötődik a rendhez vagy szimpatizál az általa képviselt értékekkel!

Budapest, 2012. február 12.

Zsódi Viktor Sch. P. és Vízhányó Zsolt Sch. P.
www.gimn.piar.hu
Képek az előző évi bálról: http://www.gimn.piar.hu/design/esemeny_piar_v1_1?id=496
 

 


235 éves a piarista oktatás Kolozsváron

Kettős ünnepet ült a kolozs-dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület és a Piaristák Romániai Rendtartománya hétfő délután a Római Katolikus Nőszövetség Szentegyház utcai első emeleti székhelyén. Egyrészt Ruppert József piarista tanár, a Piaristák Romániai Rendtartományának római felelőse számolt be a piarista rend alapítójának, Kalazanci Szent József életének újabb kutatási eredményeiről, másrészt pedig annak kapcsán, hogy a piarista atyák 235 évvel ezelőtt kezdték el tevékenységüket Kolozsváron, bemutatták a Sas Péter budapesti művelődéstörténész által szerkesztett két kiadványt – A kolozsvári Róm. Kath. Főgimnázium (1579–1929) emlékalbumot, valamint Biró Vencel A kolozsvári római katolikus gimnázium története. A Báthory-Apor szeminárium története.

Fábián Mária nőszövetségi elnök bevezetőjében hangsúlyozta: a piarista iskola a vallás, a tanulás és a munka megbecsülését tudatosította az oda járó gyermekekben.
 

 
Kovács Sándor főesperes először azt fejtette ki, hogy a kegyesrendi (piarista) iskolák lelkülete kiárad az utódiskolákra is (esetünkben a Báthory István Elméleti Líceumra – szerk. megj.).
– Az 1948-as jogtalan megszűnésig a piaristák megalapozott világszemléletet adtak át tanulóiknak, akiket arra neveltek, hogy az élettől ne várjanak ajándékokat, és csak azt tartsák értékesnek, amit munkával szerez meg az ember – tette hozzá a főesperes, majd folytatta: – Rendezvényeink és Sas Péter munkássága folytán hozzájárulunk a piarista szemlélet átmentéséhez. Ez nem csak az egyház, hanem az utódiskola kötelessége is. Illesse tehát köszönet ezért a Báthory-líceum vezetőségét, tantestületét és szülői szövetségét egyaránt – összegzett a főesperes.
Ruppert József atya beszédében először azt magyarázta: Isten mindenható keze is feltételezhető ama körülményekben, amikor Kalazanci Szent József Spanyolországból Rómába ment. Ezt követően a lebilincselő szónoki tehetséggel megáldott, humorérzékben is bővelkedő paptanár, aki nem először kápráztatta el kolozsvári hallgatóságát, rátért Kalazanci Szent József ama törekvéseire, hogy a XVI. század végén Róma szegény gyerekeinek alapítson ingyenes iskolát, létrehozván a piarista rendet.
Sas Péter művelődéstörténész, a fentebb említett két kiadvány szerkesztője elmondta: a mai erkölcsi válságban a kapaszkodót a kereszténység jelentheti, és ennek a letéteményesei között megtalálhatóak a piarista atyák is. Biró Vencel kiadványait hiteles forrásoknak nevezte, amelyekben csakis az igazat, a valót találhatjuk meg.
Sas Péter kitért a Báthory István által alapított kolozsvári főgimnázium 1579-es létesítésére, beleértve a jezsuiták XVII–XVIII. századi oktatási tevékenységét, majd kifejezte abbéli reményét, hogy a piarista főgimnázium utódiskolája a piarista öregdiákokkal közösen továbbélteti a hagyományt. Nem utolsósorban vázolta Biró Vencel életútját is.
Sas Péter megemlítette, hogy a bemutatott két kötetet a Művelődés Kiadó adta ki, amely leletmentő tevékenysége által Kelemen Lajos várostörténész és Herepei János lelkipásztor, művelődéstörténész több kiadatlan kéziratát is megjelentette a kö­zelmúltban.
Az eseményen közreműködött a Molnár Botond által vezetett Visszhang kórus, amely profi énekesekhez méltó színvonalon teljesített. Fodor György piarista konfráter ennek kapcsán elmondta: az egyetemistákat tömörítő Visszhang kórus 35 évvel ezelőtt alakult meg Kolozsváron. A karnagyok közül megemlítette Tóth István, Magyari Zita, Ercsey-Ravasz Ferenc nevét. Az eseményen szép számban megjelentek egy kis megszentelt érmével (is) távozhattak, amely Ruppert atyának a kolozsváriak iránti figyelmességét bizonyítja, aki Kovács Sándor főesperesnek a spanyol polgárháborúban lemészárolt piarista szerzetes egy ereklyéjét adományozta. Az esemény a piarista himnusz eléneklésével zárult.
 


Ruppert József Sch.P.: Piarista nap Kolozsváron - 2012. január 23.

Hajnalban indulok el Kolozsvár felé a Hargita expresszel, amely nem nagyon szolgál rá az expressz névre, mert főleg a magyar-román határ elhagyása után ugyancsak döcögve halad. Püspökladánytól már nincs elektromos vezeték, dízelmozdony húz minket, Nagyváradtól pedig csak egy sínpár van Bánffyhunyadig. Így azután, ha a járatok nem akarnak a nyílt pályán szembetalálkozni, kis állomásokon hosszú perceket kell várni a szembejövő vonatra. Ahogy lassan begördülünk az első romániai állomásra – Episcopia Bihorului/Biharpüspöki – útitársam, egy öreg székely kimutat az ablakon. „Látja ott azt a hatalmas dombot? Ceausescu építtette, egy óriási víztározó van benne. Ha a magyarok megtámadják Romániát, kinyitják a zsilipeket és itt minden víz alá kerül…“ Kísért a múlt…

Aztán elhagyjuk Nagyváradot és kezdünk felkapaszkodni a hegyek közé. Egyre több a hó, kis falvak fehérsapkás házai mellett haladunk Kolozsvár felé. Már délutánra jár az idő, amikor megérkezem a „kincses városba“. Szállásomon Kállay Emil vár, délelőtt érkezett Csíkszeredából, és Sas Péter művelődéstörténész, akivel évek óta együtt dolgozunk a piarista múlt emlékeinek közzétételén. Számos piarista vonatkozású könyve jelent már meg: Bíró Vencel írásait adta közre, írt a piarista templomról, annak kincstáráról, kriptánk halottas címereiről, ő rendezte sajtó alá a Kolozsvári Kalazantínum c. kötetet is. Együtt indulunk vacsorára Fodor György konfráter barátunkhoz, haditanácsot tartunk a másnapi programokról.
Másnap reggel 9 órakor szentmisét tartunk a Piarista templomban. Kovács Sándor főesperes úr ugyan csak előző éjjel érkezett haza, de jó házigazda lévén átjött koncelebrálni és meleg hangú köszöntőt mondani a szentmise elején. Velünk misézik a bácsi plébános is. A padokat öregdiákok, valamint a Báthory István Elméleti Líceumból átjött tanárok és diákok töltik meg. Homiliámban idézem a régi mondást: „Aki nem ismeri meg a múltját, az nem értheti meg a jelent és nem lesz jövője.” A Piarista Napnak az a célja, hogy megelevenítsük a múltat, tanuljunk belőle és hála ébredjen a szívünkben. A hívek könyörgésének kéréseit öregdiákok és mai diákok olvassák felváltva. Az orgona mellől utódiskolánk kórusa énekel. A szentmise végén lemegyünk a Kalazancius oltár elé, és elénekeljük a piarista himnuszt: O Pater parvulorum…
Aztán rövid tisztelgő látogatás következik utódiskolánkban, a Báthory Líceumban. Úgy érezzük, otthon vagyunk. Nem csak azért, mert ez egykori iskolaépületünk, hanem a barátságos fogadtatás miatt is: Tímár Ágnes igazgató szeretettel fogad mindig mint családtagokat. Beszélünk gondjaikról és jövőjükről. Most egy pillanatra az igazgatói irodában együtt van a múlt és a jövő…
Átsétálunk a plébániára, majd mikrobuszba ülünk, és kiutazunk a külvárosba, ahol fél éve az elöljáróság elfogadta azt a javaslatot, hogy Biró Vencel rendtársunk, egyetemi tanár, a híres történelemtudós, Erdély múltjának kutatója, számos tanulmány szerzője, egykori tartományfőnök emlékét egy utca örökítse meg. A kocsival egyelőre csak egy bizonyos pontig lehet eljutni, onnan gyalog kell leereszkednünk a dombos vidéken, csúszós úton a keresett utcáig. Nem is utca, hanem „sétány”. Biró Vencel sétány. Ki is van már írva az első telek kerítésére: „Str. Biró Vencel Istoric, teolog (1885 – 1962)”. Egy két éven belül szép, új házak épülnek majd ide, a már felépült villák méreteiből és stílusából látszik, hogy nem szegény negyed lesz a városnak ez a része… Fényképezkedünk, majd vissza a plébániára. A főesperes úr érdekes és elgondolkoztató adatokat mond: Kolozsvárnak jelenleg majd félmillió lakosa van, ennek csak kb. 17 százaléka magyar, mindössze kb. húszezer római katolikus él itt. Egyre növekszik a román nyelvű katolikusok száma, a piarista templomban van számukra román nyelvű katolikus mise vasár- és ünnepnap: tele van a templom. Új kihívások…
Délután ötre megtelik a szentegyház utcai díszterem: a Piarista Nap legfontosabb eseménye következik. Papok, öregdiákok, érdeklődők töltik meg a termet. Kovács főesperes úr mond köszöntőt: nemcsak udvarias szavak hangzanak el, hanem az egykori piarista tanárok és munkájuk iránt érzett hálás tisztelet szólal meg szavaiból. A 35. születésnapját ünneplő helyi „Visszhang” vegyes kar énekel a köszöntő után: kristálytisztán, mély átérzéssel modern és klasszikus műveket. Kalazancius atyánk útkereséséről és az életében megnyilvánuló isteni útmutatásokról beszélek előadásomban. Majd Sas Péter ismerteti az erre az alkalomra kiadott két albumot. Az első album facsimile kiadás. Biró Vencel tanulmányát tartalmazza: A kolozsvári Róm. Kath. Főgimnázium története 1579-1929 és Hankó János piarista témájú tollrajzait. A másik albumban ugyancsak Biró Vencel két tanulmánya kapott helyet: A kolozsvári Római Katolikus Gimnázium története 1918-1940 és A Báthory-Apor Szeminárium története 1579-1933. Ezt követi Sas Péter gondozásában és szerkesztésében az iskola tanárainak listája (1920-1944), kolozsvári piarista öregdiákok visszaemlékezései, nagyon gazdag képanyag, dokumentumgyűjtemény és az egész kiadást ismertető és keretbe foglaló utószó. Öröm kézbe venni ezt a szép kiadványt.
A majd’ két órásra nyúló ünnepség végén hálás öregdiákok és ismerősök gyűrűjében dedikálunk és beszélgetünk. A kiadó igazgatója örömmel mondja, hogy sok példány elfogyott.
Másnap reggel együtt misézünk Kovács főesperes úrral a Szent Mihály templom gótikus ívei alatt, majd búcsúzunk és indulok vissza. Talán ezzel az évenként ismétlődő Piarista Nappal sikerült a múltat felidézni és megerősíteni a szívekben a piarista emlékeket.
Hazafelé a vonaton régi fényképeket nézegetek. A könyvbemutató előtt negyed órácskára átszaladtam Erdély István piarista tanár úr Kolozsváron élő húgához, Rozáliához, akitől tavalyi látogatásomkor értékes iratokat és fényképalbumokat kaptam testvére hagyatékából. Bátyja látta el hosszú éveken át temesvári templomunkban a papi szolgálatot és bátorítója, vigasztalója és tanácsadója volt a vissza- visszatérő öregdiákoknak és házigazdája az érettségi találkozóknak. Most megint a kezembe nyomott egy halom fényképet, őrizzük mi. Majdnem minden fénykép öregdiák találkozókon készült, csoportképek, emlékek. Tudom, micsoda kincsei lesznek ezek a fényképek a piarista múzeumba betérő öregdiákoknak.
Már lassan beesteledik, mikorra a vonat begördül a Keleti pályaudvarra. Egy napig megint jelen voltak a piaristák Kolozsváron, egy napra visszaálmodtuk a múltat. Jelenits tanár úr verssora jut eszembe: „Álmokból épül a jövendő“.
Ruppert József Sch.P.,


„A szerzetesség egy nagy bizalom története” – interjú Keserű György piarista atyával

A Vatikáni Rádió interjút készített Keserű György rendtársunkkal a tegnapi, Megszentelt Élet Világnapja alkalmából. Keserű György piarista atya a Szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanára és az intézmény kollégiumának vezetője. Az interjúban a szerzetességre vezető személyes útról, a hivatásról, a kihívásokról, és mint piarista tanár, a fiatalokra irányuló új evangelizációról fejtette ki gondolatait.
Az interjú itt érhető el: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=559984 


Két fiatal öregdiákunk a 2011-es Junior Príma Díj Magyar Tudomány kategóriában

 
Ígéretes jövő előtt álló tíz ifjú tudós vehette át az Akadémián az idén ötödik alkalommal odaítélt Junior Prima Díjat a magyar tudomány kategóriában. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntőjében a tehetségen, az akaraton, a munkán, valamint az elkötelezettségen alapuló, hiteles eredménynek nevezte az elismerésben részesült kutatók teljesítményét.

A fizikus Asbóth János piarista öregdiák, a matematikus Gyarmati Katalin, az orvostudományi kutatásokat folytató Jakus Zoltán, a geológus Kovács István János, az agykutató Mátyás Ferenc, valamint az elméleti kémikus Mátyus Edit mellett az orvostudományokkal foglalkozó Németh Krisztián piarista öregdiák, a bolygókutató Sik András, a jogász Szomora Zsolt és a politikatudományi kutatásokat végző Szűcs Zoltán Gábor kapta meg a magyar tudomány kategóriában kiosztott Junior Prima Díjat.

"A kutatási területek sokszínűsége azt jelzi, hogy egymástól távoli diszciplínák esetében is vannak Magyarországon olyan tudományos műhelyek, amelyekben már fiatalon is jelentős eredményeket lehet elérni" – e szavakkal méltatta köszöntőjében az elismerésben részesült kutatók és professzoraik teljesítményét Pálinkás József. Az Akadémia elnöke reményét fejezte ki, hogy a Junior Prima Díj további erőfeszítésre sarkallja majd a már eddig is példamutató kitartással tevékenykedő fiatalokat, és arra biztatta őket, hogy tehetségüket és szorgalmukat hazájuk felemelkedése érdekében kamatoztassák.
Az elismerésre Domokos Péter, az MTA doktora javasolta Asbóth Jánost, aki „az elméleti kvantumfizika kiemelkedően tehetséges kutatója, aki több különböző téma vizsgálatában mutatott fel elismerésre méltó eredményeket". Asbóth nevéhez fűződik az a szórási modell, amellyel az optomechanikai rendszereket, az elektromágneses mező és a fény nyomásának hatására mozgó tükrök csatolásából származó dinamikát vizsgálta.

forrás: www.mta.hu

Mindkét díjazott laudatio-ja az alábbi linkeken olvasható: 
Dr. Asbóth János
laudatio: http://www.gimn.piar.hu/hirdetesek_sajat_oldal_piar/2011_12_14_junior_prima/asboth_janos_dr_laudatio.jpg

Dr. Németh Krisztián
laudatio: http://www.gimn.piar.hu/hirdetesek_sajat_oldal_piar/2011_12_14_junior_prima/nemeth_krisztian_dr_laudatio.jpg
 


A budapesti piarista öregdiákok 70 éves találkozója

Az 1942-ben Budapesten érettségizett A és B osztály június 2-ára, szombatra tervezi összejövetelét a következő 5 éves jubileumi találkozójára, ezúttal már a 70-ikre.

A program szentmisével kezdődik, amit Etele György Sch. P., a B osztály öregdiákja, fog bemutatni a jelenlévők számára délelőtt 10 órakor a budapesti (Duna-parti) Piarista Ház kápolnájában. A mise után összejövünk egy kis beszélgetésre az utóbbi öt év alatt történt eseményekről, s azután elmegyünk ebédelni egy közeli étterembe, ahol tovább folytatjuk majd a beszélgetést a múlt eseményeiről.

Szívesen látunk minden 1942-érettségizett öregdiákot és az ő családtagjaikat erre a találkozóra.  Néhány külföldön élő öregdiák az USÁ-ból, Ausztáliából, Németországból is már értesítettek bennünket, hogy részt fognak venni a találkozón a feleségükkel.

Kérjük hogy minden érdekelt ember hivja fel Csepely Pétert, tel: +3613124141, +36303187199, vagy küldjön neki egy e-mailt: csepely38@gmail.com.


"Néhány gondolat a szerzetességről" - interjú Tőzsér Endrével

- Kedves Endre, te a Sapientián dolgozol, s a Szerzetesteológiai Intézetet vezeted. Hogyan ismerkedtél meg a szerzetességgel?
- A kecskeméti piárba jártam, ott érettségiztem 1989-ben. Már eleve úgy indultam neki a gimnáziumi éveknek, hogy szerettem volna pap lenni. Az utolsó év tavaszán döntöttem el, hogy nem egyházmegyés papnak jelentkezem, hanem piaristának. (Érdekességképpen mondom, hogy az osztályomból négyen is piaristák vagyunk. S ha már szerzetességről van szó, zárójelben megjegyzem: a bátyám is piarista, ő a szegedi csapatot erősíti, és van két kamilliánus húgom is, akik betegápoló szerzetesek.)

Nem tudtam magamat úgy elképzelni, hogy egyedül élek egy plébánián, mindenképpen közösséghez akartam tartozni. Nagyon vonzott Loyolai Szent Ignác alakja, lelkisége is, de világossá vált előttem, hogy míg a jezsuitákat csak olvasmányaimból ismerem, és életeszményük főleg az alapítójukon keresztül vonz, addig a piaristáknak a konkrét életét látom, ismerem, miként töltik a mindennapjaikat, még ha az alapítójukról, Kalazanci Szent Józsefről szinte semmit sem tudok.
A gimnáziumban minden évben felvetődött bennem a gondolat, hogy piarista legyek, de aztán gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot. Az utolsó évben két dolog nagyon sokat jelentett. Először is: a töri fakultációt Földes Ferenc tanár úr a szobájában tartotta, filozófiai könyveket olvastunk (pl. Jaspers: Bevezetés a filozófiába; Weissmahr Béla: Bevezetés az ismeretelméletbe; Platóntól dialógusokat és egyebeket; Arisztotelésztől a Politikát és a Nikomakhoszi etikát) és ezek kapcsán a valós élettel kapcsolatos témák is előkerültek. Ezek a beszélgetések pedig lehetővé tették, hogy a kegyetlenségig szigorú Földes tanár úr lelkébe, lelkületébe is belelássunk. Kezdtem érezni, hogy olyasmi lakik egy piarista belső világában, amiről egy diáknak szinte fogalma sincs, mert csak a felszínt ismeri.
A másik örömteli tapasztalatom az volt, hogy Mészáros Gábor tanár úr (aki akkor prefektusunk volt), minden héten meghívott, összegyűjtött mindnyájunkat, akik papnak vagy szerzetesnek készültünk a szobájába, és papi, szerzetesi élettel kapcsolatos témákat magyarázott el nekünk, jó tanácsokat adott az előttünk álló katonaságra és az első szerzetesi évekre. Ez egyfajta heti rendszerességű rekollekció volt. És ekkor ugyanaz az örömteli tapasztalatom volt: beláthattam a felszín mögé, láthattam, hogy a tanári és prefektusi kemény munka mögött milyen komoly lelki élete van egy piaristának, beleláthattam egy kicsit abba a forrásba, motívumrendszerbe, amely egy piaristát belülről éltet.
Azóta már világosan látom, hogy diákjaink életünknek azt a részét látják, amelyet manapság a szolgálat vagy a küldetés (misszió) szóval írunk le. Vagyis a piaristát elsődlegesen a tanári munkájában és a papi tevékenységében ismerik meg, amit úgy fejeztem ki, hogy a „felszínt” látják, s valamiképpen ez az életmód és életstílus lesz számukra vonzó, ám azt, ami a lényeg, a szerzetesség, csak távolról sejtik, abból meglehetősen keveset érzékelnek. A noviciátusnak és később a hosszú képzési éveknek viszont az a feladatuk, hogy egy ellenkező utat járasson be a szerzetesnek készülővel. A diákok (tegyük hozzá a tanárkollégák, szülők stb.) számára – úgy tűnhet – a külső, a látható, megfogható, az érzékelhető a fontos, tekintetük kívülről halad befelé. Az első szerzetesévek során ennek az iránynak kell megváltoznia, illetve a súlypontnak kell erőteljesen áthelyeződnie.

- Mit értesz azon, hogy a szerzetesség a lényeg? Benneteket, piaristákat ugyanis általában paptanárnak hívnak.
- Azért tartom a szerzetességet a legfontosabbnak, mert az határozza meg a létállapotunkat, a szerzetesi megszenteltség adja legmélyebb voltunkat. A megszenteltség azt jelenti, hogy Isten különlegesen lefoglalt minket magának, nem házasodunk meg, és keresztény voltunkat szorosan együtt élve, közös életvitelben, egyazon élettérben éljük meg. Igaz, tanári munkát végzünk, a civil tanár kollégáinkhoz hasonlóan, papi funkciókat is ellátunk, ám a papsághoz sem tartozik hozzá lényegénél fogva a nőtlenség és a közösségi élet. A szerzetességet elsődlegesen ez a két dolog határozza meg: mint nőtlen keresztény férfiak együtt élünk, egy fedél alatt, megosztjuk egymással hitünket, hittapasztalatunkat, segítjük egymást, és amit csinálunk, azt közös feladatnak látjuk. A megszenteltségünk tehát az alapja, háttere, tápláló talaja a szolgálatunknak, küldetésünknek. Tehát azért a szerzetesség a lényeg, mert a megszentelt voltunk fejezi ki azt, hogy kik vagyunk, a szerzetesség a létünket jelenti, míg a tanárság és a papság azt fejezik ki, hogy mit csinálunk. Azt pedig könnyű belátni: sokkal fontosabb az, hogy kik vagyunk, mint az, hogy mit csinálunk.

- De ti a tanárságra is fogadalmat tesztek, nem?
- Érdemes egy kicsit pontosabban fogalmazni. Tanárságra nem teszünk fogadalmat. A klasszikus három fogadalom (tisztaság, szegénység, engedelmesség) mellett a negyedikben „különleges törődést fogadunk a gyerekek és fiatalok nevelésével”. Itt minden szó fontos. „Gyerekek és fiatalok”: tevékenységünk nincs korosztályhoz kötve, kisebbekkel (óvodásokkal, akik nem diákok!), nagyobbakkal (egyetemisták, akik már nem diákok!) – mindenkivel foglalkozhatunk. Nem oktatói munkáról van szó elsősorban, hanem nevelőiről: nem tananyagok megtanítása a fő dolgunk, hanem diákjaink emberré nevelése, a hívő gondolkodásmód és életvitel begyakoroltatása. És még csak nem is kell szükségszerűen közvetlen kapcsolatban lenni a gyerekekkel: különlegesen törődünk a nevelésükkel. A mi rendünk olyan, hogy nem uniformizált tanárokat, robotnevelőket vagy szolgalelkű bábszerzeteseket akar képezni, hanem kibontakozott egyéniségeket, gazdag személyiségeket, akiknek megvan a maguk egyéni karizmája. A rendben azt keressük, hogy kinek mihez van karizmája, mihez értene a legjobban, mi a számára legmegfelelőbb hely és feladat. Elsőrendű piarista munkát végez az a papnövendék, aki egyetemre jár, teológiát tanul, és még csak kis mértékben vagy szinte egyáltalán nem kapcsolódik be a nevelői szolgálatba; különlegesen törődik a gyerekek nevelésével az az idősebb piarista, aki már nyugdíjas, tanári munkát órakeretben nem tud már végezni, ám elbeszélget a gyerekekkel a folyosón, korrepetál, gyóntat, misézik, tanulószobázik, és az ajtaja nyitva áll volt diákjai előtt; maguk az igazgatók, vagy a tartományfőnökség vezetésében részt vevők is kisebb óraszámban vagy egyáltalán nem tanítanak, épp azért mert más – szükséges – feladatok ellátásával járulnak hozzá a gyerekek neveléséhez.

- És itt bizonyára magadra is gondolsz, mert ha jól tudom, Te főleg teológus vagy és tudományos munkát végzel. Konkrétan mi mindennel foglalkozol?
- 1998-ban dogmatikából szaklicenciátust szereztem a római Gergely-egyetemen, azóta tanítok teológiát. Három évvel ezelőtt átvettem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Szerzetesteológiai Intézet vezetését, amely most konkrétan két fő feladatot jelent: egy szerzetesi honlapot készítek az összes magyar szerzetesrend és minden érdeklődő számára, továbbá két könyvsorozatot szerkesztek. Az egyik kimondottan szerzetesi témájú köteteket tartalmaz (Vita consecrata), a másik pedig inkább lelkiségi, kisebb terjedelmű írásokat (Kis út).
Emellett a piarista tartományfőnökségnek is dolgozom, a piarista témájú kiadványok koordinátora vagyok. Itt az a munkám, hogy lefordíttatok szövegeket, könyveket, utána pedig ellenőrzöm és nyomdába adásra előkészítem azokat.
Jelenleg nem tartok órákat a Sapientián, mert a doktori dolgozatomat készítem, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán adok be dogmatikából. A címe: Jézus hite – A hívő Jézusra vonatkozó mai krisztológiai reflexió. Mindig örülök, amikor ezzel foglalkozhatom.
Ezen kívül más projektjeim is vannak: hosszú évek óta dolgozom a magyar nyelven 1965 óta megjelent teológiai tanulmányok bibliográfiáján, folyamatosan írok egy teológiai szakszótárt, és néha tudok időt szánni a keresztény neveléssel és a katolikus iskolával kapcsolatos szentszéki megnyilatkozások fordításán és egy kötetben való kiadásán is.

Az interjút készítette: Nacsa Lőrinc.


"Egy 'genetikusan csavargó' piarista - interjú Tőzsér Pál atyával

- Tanár úr kecskeméti piarista diák volt. Miért választotta a kegyes iskolát?
- Nem én választottam, hanem a szüleim. Keresztény iskola volt, jó híre volt, s kicsit a fennálló rendszerrel is szembenálló volt. Szüleim ötlete nekem is tetszett, így kerültem Kecskemétre.

- Felelevenítené néhány meghatározó kecskeméti diákélményét?
- Egész életemre meghatározó volt, hogy nem bejáró, hanem kollégista diák voltam. Így sokkal többet tanultunk egymástól és a velünk együtt lakó és élő piarista atyáktól. Barátaim közel fele osztálytársam volt. Ma is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Itt szerettem meg az olvasást, a kirándulást, a túrázást, a földrajzot.

- Hogyan került közel a piarista szerzetesi hivatáshoz?
- Mint minden egészséges piarista diákban, bennem is menetrendszerűen, évente felmerült a kérdés, hogy nem leszek-e piarista. Mindig határozott nem volt a válaszom. (Igazából azt gondoltam, hogy nem leszek olyan hülye!) Végül az utolsó tanév közepe táján már nem vetettem el egyből ezt a kérdést, egyre többet foglalkoztatott, s végül beadtam a jelentkezést a „céghez”. Döntésemben meghatározó szerepe volt Szegheő József tanár úrnak, aki három évig prefektusom volt, Veszprémi Tibor atyának, aki három évig matek tanárom és lelkivezetőm volt, s Varga Zoltán tanár úrnak, aki magyar tanárom volt, s megtanított a jó dolgok iránti lelkesedésre.

- Földrajz és történelem szakos tanár. A kettő közül inkább a földrajz szerelmese. Hogyan kerültek ilyen közel egymáshoz?
- A gimnáziumban jó földrajz tanáraim voltak. Ők szerettették meg velem a földrajzot. A novíciátusban Szőnyi László tanár úr ezt erősítette bennem, s az egyetemi évek életem legszebb évei közé tartoznak. Kevesen, csak 15-en voltunk egy évfolyamban: szerettük egymást, együtt buliztunk, együtt kirándultunk, csavarogtunk, de együtt végeztünk sok kutató, tudományos munkát is. Tanzániába és Marokkóba is egyetemistaként jutottam el. 

- Köztudott, hogy nem csak a földrajzkönyvekből ismeri a világot: sokat kirándul, utazik. Melyek a legkedveltebb tájai és miért? 
- A gimnáziumi évek alatt kezdtem el-eltűnni otthonról. Nyári túrák, hosszabb kerékpáros kirándulások, később stoppolások. Az igazi utazásokra egyetemista koromban került sor. Azóta, ha tehetem, úton vagyok. Czeglédi Zsolt házfőnök atya szerint „genetikusan csavargó” vagyok. Ez mindent megmagyaráz, s egyben örömmel tölt el. Szeretek újabb helyeket felfedezni Magyarországon. Szeretem látni az elcsatolt területeken élők életét, az ottani tájakat: mivel lettünk szegényebbek Trianon óta. Szeretem a nem európai kultúrákat: az arab országokat vagy fekete-Afrika országait.

- Milyen különbségeket lát a mai és a nyolcvanas évek piarista iskolája között?
- Óriási a különbség. Nekünk csak két civil-tanárunk volt: a technika és a testnevelés tanár. Sokkal szigorúbb volt az az iskola az osztályzás, vagy a büntetések terén. Nem voltak „jogaink”, s mégis nagyon szerettünk oda járni. Büszkék voltunk az iskolánkra. 

- Már egy fél éve tanár úr is „szegedi piarista”. Hogy érzi magát?
- Huszonnégy évet laktam Budapesten, tizenhat évet tanítottam a budapesti gimnáziumban. Kicsit elszakítottak a gyökereimtől. Nehéz azt is megélni, hogy a családomtól és a barátaimtól is távolra kerültem. Viszont nagyon jól érzem magam ebben az iskolában: nagyon „jó csapat” a tanári kar, aranyosak a diákok. (A diákok néha e véleményemet szeretnék megcáfolni, de nem engedem.) A várost még nem ismerem, majd idővel ez is megtörténik.

PIARISTA ISKOLA: Kecskemét
ÉRETTSÉGI ÉVE: 1986
KEDVENC IDÉZET: „Hűséges az Isten!” (1 Kor 1,9)
KEDVENC KÖNYV: Wass Albert: A funtineli boszorkány
KEDVENC FIlM: Notting Hill
KEDVENC ZENE: magyar népzene; 4 Non Blondes: What’s Up; Helen Sjöholm: Gabriella’s Son.

forrás: Piarfutár 2011. decemberi szám - SzepiPress


"Számomra az írás ott kezdődik, amikor gyermekmódra semmit vagy szinte semmit se "értek" abból, ami lenyűgöz." - 90 éve született Pilinszky János költő, az egykori piarista diák

A kilencven évvel ezelőtt született Pilinszky Jánosra a szeretetről szóló prózai írásával emlékezünk.

Pilinszky János: 
A Szentírás margójára (II.)

Az ember társas lény. Bensőséges fogalmazásban: az ember szeretetre született. Mégis, szeretni is nehéz, s a szeretetet elfogadni is nehéz.
A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik "eléggé", másrészt hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik "igazán" szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhíthetjük fájdalmát, az alapvető ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes megvalósítását hiába keressük a földön.
Az igaz szeretet – ahogy azt a középkori himnuszköltők elmondották – gyűjteménye minden földi erénynek: alázatos, türelmes, szelíd, áldozatos, hűséges és igazságos. De az igazi szeretet igazi próbája mégis, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt. Hányszor hallunk terhes, idegesítő, elviselhetetlen szeretetről. S hányszor látjuk, kivált a szerelemben, két egymást "szerető" lény párbaját, üldözött és üldözője harcát, a szeretet valóságos kannibalizmusát.
Ezért, az emberi szeretet tragikuma felől nézve is nagy könyv a "könyvek könyve", az Evangélium. Igéiben az az Isten él, aki engedi szeretni magát! Ez a szeretet legegyszerűbb ismérve. S aki egyszer is eljutott oda, hogy az Evangélium szavait egészen magához eressze, annak a számára örökre a legmélyebb istenérv marad az Evangélium szeretet-érve. Isten az, akit szeretni lehet. Nincs az a szomjúság, ami elriassza. Francois Mauriac jellemzi így egyik hősét, ki papnak megy: "Ha valakit szeretett, mindig ő volt az, aki jobban szeret, s az ilyen szívek könnyű prédái Istennek". Merész fogalmazás, mely lényegében épp a fordítottját jelenti: az ilyen szíveknek egyedül Isten tudja odaadni magát. Sőt, őket hívja csak igazán keblére. Kiknek szeretete elől mindenki megfutott, azokra várakozik legodaadóbban Isten – rejtezkedve, mégis közelien, láthatatlanul, mégis csodálatos intimitással. Ezért oly vigasztaló egy hosszú nap zaja, zűrzavara után az éjszaka csendjében bele-belelapozni az Evangéliumba. S ez a fölülmúlhatatlan is benne: a szeretet, az isteni szeretet zsenialitása (…).
"Ne féljetek, én meggyőztem a világot" - mondja Jézus, s mikor ezt mondja, tudjuk, véghetetlen szeretetére gondol. Szeretete az, amit nem lehet fölülmúlni, amit nem lehet megkerülni és elfelejteni többé. A szeretet a valóságról alkotott legmélyebb fogalmunk. Jézus szava ettől oly halk, győzelme ettől oly szelíd és türelmes. S ahogy szeretet nélkül nincs öröklét, a szeretet is egyedül az örökben és a tökéletesben nyugodhat meg. Az Evangélium egyetlen hatalmas szeretet-érv Isten léte mellett, ahogy a Szentháromság titka is legjobban a szeretet logikájával közelíthető meg. Innét az Evangélium örök modernsége.

(Megjelent: Új Ember, 1962. június 3., és  Pilinszky János : Szög és olaj, Vigilia, 1982.)
forrás: Magyar Kurír

2011. november 25-én, pénteken 12:30-kor a Hajós utca 1. szám alatt gyülekeztek Pilinszky János tisztelői, a költő 90. születésnapja alkalmából. Beszédet mondott, majd a megemlékezők közös koszorúját helyezte el Czigány György - József Attila-díjas költő. 

Dóczy Péter színművész Pilinszky "A többi kegyelem" című versével zárta a megemlékezést:
"A félelem s az álom
volt apám és anyám.
A folyosó meg a
kitáruló vidék.

Így éltem. Hogy halok meg?
Milyen lesz pusztulásom?

A föld elárul. Magához ölel.
A többi kegyelem."


Lezárul az egyházi ingatlanrendezés

Idén lezárul az egyházi ingatlanok tulajdonrendezése, a kormány, az egyházak, és az érintett önkormányzatok harmonikus együttműködésének köszönhetően - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) december elsején az MTI-vel.

Mint írták, a kormány pár hete, egyik ülésén döntött a Magyarországi Evangélikus Egyház által igényelt 38 ingatlan - köztük iskola és szeretetotthon - ügyéről. Ezzel a döntéssel - tették hozzá - lezárult a húsz éve tartó ingatlanrendezés, amely segítette az egyházak hitéleti tevékenységének megújulását, jelentősen hozzájárult az egyházi intézményrendszer újjászervezéséhez, és megteremt ette az egyházak közfeladat-ellátásának alapjait.
Emlékeztettek arra, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről 1991-ben a posztkommunista országok közül először Magyarországon született „szimbolikus fontosságú” jogszabály.
A törvény előírta az 1948. január elseje után kártalanítás nélkül államosított ingatlanok hitéleti és közfeladatot ellátó funkcióhoz kötött visszaadását, másrészt kártalanítást biztosított azokban az esetekben, amikor az egyház nem kérte vissza eredeti ingatlanát - jegyezték meg.
A KIM utalt arra, hogy a törvény végrehajtása „váltakozó intenzitású” volt az elmúlt húsz évben, „a szocialista-szabad demokrata kormányzatok erősen lassították e folyamatot”. 1999-ben, az első Orbán-kormány idején született meg a végleges egyházi ingatlanrendezési jegyzék, amely gyakorlatilag meghatározta az ingatlanrendezés menetét - hangsúlyozták.
Kiemelték, hogy összesen több mint nyolcezer egyházi ingatlan sorsa rendeződött 1991 óta. Több „emblematikus” egyházi épület került vissza az egyházakhoz, egyebek mellett a Mátyás-templom (esetében nem beszélhetünk visszavételről, mivel korábban nem egyházi tulajdon volt – a szerk.), a Szent István-bazilika, a Budai Irgalmasrendi Kórház, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, a budapesti Piarista Gimnázium, a Lónyay Református Főgimnázium, a debreceni Református Tanítóképző Főiskola, az aszódi Evangélikus Gimnázium és a volt Zsidó Főgimnázium épülete.
Idén összesen 2,7 milliárd forint értékben 61 ingatlan rendezéséről hozott döntést a kormány, ebből húsz a Magyarországi Református Egyházat, három a Magyar Katolikus Egyházat, és a mostani kormánydöntés értelmében 38 ingatlan a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintette, egymilliárd 378 millió forint értékben.
Az egyházi ingatlanrendezésnek köszönhetően évente több mint százezer gyermek tanul egyházi iskolákban, megnövekedett az egyházi felsőoktatási intézmények száma, és újra megjelentek az egyházi egészségügyi és szociális intézmények - olvasható a KIM közleményében.

forrás: MTI/Magyar Kurír


A váci Piarista Rendház kiadásában megjelent a Nyelvtanulás a Bibliával DVD angol és német változata is

Megjelent a Nyelvtanulás a Bibliával című sorozat első két kiadványa. Az alábbi linkre kattintva tájékozódhatunk tartalmáról: http://tollelege.bocsajozsef.hu/ 

A váci Piarista Rendház kiadásában megjelent kiadványok alapfokú nyelvtudást feltételeznek. Segítségükkel úgy tanulhatjuk az idegen nyelvet, ahogyan anyanyelvünket tanultuk. 

Előkészület alatt van a francia, a spanyol, a portugál, a szlovák, a lengyel és az ógörög nyelvű DVD kiadvány is.
 
Jelenleg a linken található weboldalon a német nyelv tanulását segítő DVD bemutatója tekinthető meg. A Márk evangélium első fejezete hallgatható meg a magyar-német sorozatból ebben a demo verzióban. 
A többi kiadvány is azonos struktúrával készül. 

A DVD bolti ára nyelvenként: 3000 Ft (10 Euro).
A kiadótól közvetlenül rendelve: 2000 Ft.

„Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás fölkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
 (Jn 20,27–29)


Piarista öregdiák foci a felújított épületben

Kedves Piarita Öregdiákok!

Mint ahogy azt már több fórumon is hirdettem, szeretnék focit szervezni Nektek, Öregdiákoknak a pesti gimnázium új tornatermében, kezdetben havi rendszerességgel. Amennyiben úgy tapasztalom, hogy igény lenne ennél rendszeresebben ilyen alkalmakat szervezni, abban az esetben igyekszem majd az iskolával egyeztetni a lehetőségeket.

Az alkalmak költsége kb. 800 és 1200 Ft között ingadozhat a résztvevők számának függvényében. Itt szeretném megjegyezni, hogy sajnos az alkalmakon nem vehetnek részt olyan személyek, akik nem számítanak Öregdiáknak, hiszen akkor a költségek tovább nőnének minden résztvevő számára.

A következő alkalom 2012. február 10-én, pénteken lesz 18 óra és 20 óra között.
Helyszín: 1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.

Mindenkit szeretettel várok!
Strommer Mátyás
+36309578245
strommermatyi@gmail.com


Mély fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatjuk, hogy Miskolczy Kálmán piarista atya hazatért az Atyai Házba

"Jól van, te hűséges, derék szolga - menj be urad örömébe!" (Mt 25, 23)

A Piarista Rend tagjai - a hozzátartozók nevében is - fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatják, hogy szeretett testvérük,
Dr. Miskolczy Kálmán vasmisés piarista atya 
2012. január 30-án, életének 91., szerzetességének 73., papságának 67. évében a szegedi piarista rendházban elhunyt. 
Kedves halottunkat 2012. február 7-én, kedden 13 órakor a szegedi Belvárosi temető piarista parcellájában helyezzük örök nyugalomra, majd 14:30-kor a szegedi piarista templomban (Bálint S. u. 14.) gyászmisét mondunk lelki üdvösségéért.

Kálmán atya Sárospatakon született 1921. július 10-én. Sátoraljaújhelyi piarista diákévei után 1939. augusztus 27-én belépett a rendbe. Tanulmányi évei végén táborilelkész-hadapródként élte meg a háború befejezését a budai Szent János Kórházban.
Budapesten szentelték pappá 1945. július 1-jén. Teológiai doktorátust szerzett a M. Kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-tól 1949-ig Sátoraljaújhelyen tanított hittant. A Mindszenty bíboros melletti kiállása miatt elöljárói az ország másik végébe „menekítették" a vélhető letartóztatás elől: előbb a Dél-Dunántúlon lelkipásztorkodott (Rigyác, Petrikeresztúr), majd néhány nógrádi év után Péliföldszentkereszten, később Leányváron volt plébános. Az amerikai magyar piaristák rábeszélésének engedve 1965-ben elhagyta az országot, és az egyesült államokbeli rendtartomány tagja lett. 45 évesen is vállalta „pályakezdőként" az iskolai munkát (öt évet Devonban, öt évet Fort Lauderdale-ben tanított), majd a tantermek világából kilépve teljesen a lelkipásztorkodásnak szentelte magát. Négy év kórházlelkészi munka után - az Egyesült Államokba látogató Mindszenty bíboros kérését teljesítve- különböző egyesült államokbeli magyar egyházközségek papjaként működött: Barbertonban, Trentonban, Derbyben, majd nyugdíjba vonulásáig a buffalói Lackawannában. 
2010-ben hazatért a Magyar Piarista Rendtartományba, és a szegedi közösségben talált otthonra - fiatal rendtársak között, lélekben fiatalon. Nyugodt derűjével, humorérzékével, a költészet iránti olthatatlan szeretetével sajátos színt hozott a rendház, a templom és az iskola életébe.
Az öregség megpróbáltatásait, testi-szellemi elgyengülését türelmes lélekkel viselte. Otthonában érte a halál, rendtársai körében, számos rokona, ismerőse, barátja imájától kísérve. Hisszük, hogy beteljesül, amit maga kért 1997-ben írt "Könyörgés" című versében: "Élt, tanított, szolgálta Istent / szelleme él fent, emléke itt lent".

Kálmán bácsi a legidősebb magyar piarista volt. Köszönjük az imákat - az Úristen megadta neki a jó halál kegyelmét.
Az Örök Világosság fényeskedjék neki!
Szegedi Rendház/Piarista Rend Magyar Tartománya


Helyesbítés az MPDSZ Hírlevél 2012. január 12-i /IV. évfolyam 1. szám/ a "Piaristák két gimnáziummal is az első tízben - az új 100-as középiskolai rangsor" című híranyagához

A cím helyesen: "A Budapesti Piarista Gimnázium az első tízben"

A harmadik bekezdés első mondata pedig így hangzik helyesen: "Az első alkalommal megjelent kiadvány listáján a Fazekas Mihály Gimnázium mögött a szintén fővárosi Szent István Gimnázium végzett. A harmadik az egykori piarista gimnázium utóda, a veszprémi Lovassy László Gimnázium lett. A tizedik helyen a Budapesti Piarista Gimnázium áll - mint a legjobb az egyházi fenntartású középiskola az országban." 

A korábbi hírben szereplő szöveg szó szerinti, javítás nélküli közléséért utólag is olvasóink szíves elnézését kérjük!
Borián Tibor Sch.P. és Mikecz Tamás
MPDSZ Hírlevél felelős kiadó és felelős szerkesztő