Ismételt épületbejárás a Duna-parti piarista épületben Golda János építész társaságában |
|
Kedves Piarista Öregdiákok! 2011. október 8-án, 10:00-kor Golda János építész (a Duna-parti épület felújításának vezető tervezője) tart ismételt bemutatót a megújult Duna-parti gimnáziumról. Az előadást követően az építész úrral közösen bejárjuk a megújult épületet.
A találkozó a Pesti Barnabás utca 1-nél található portánál lesz 9:45 és 10:00 között. |
Felhívás! Hírlevél Különszám készítése "Piarista diákok és az 1956-os forradalom- és szabadságharc - emlékezések az 55. évforduló alkalmából" címmel |
|
Az "1956" - egy évszám, és a "forradalom" - egy szó. Ez az évszám és ez a szó így
együtt olvasva nekünk magyaroknak sokkal-sokkal több annál, mint puszta szavak. XX. századunk egyik kiemelkedő eseménye.
Történelem már ugyan, de még napjainkban is van üzenete! Benne van a múltunk, emberi sorsok, tragikus halálok,
súlyos sebesülések, heves indulatok, kicsorduló könnyek, rengeteg szenvedés, olykor kilátástalanság és
persze a szabadság örök reménye.
Miután felnövekvőben van egy generáció, amelynek talán már a szülei sem élték át '56-ot, akiknek
természetes, hogy egy szabad országban élnek, akiknek a szocializmus már történelem, mint másoknak az I.
világháború, ideje lenne bemutatni nekik, milyen is volt '56 és az azt követő diktatúra - nem politikai, hanem emberi
szempontból. Lassan felnőnek, akiknek természetes, hogy Hazánk az Európai Unió tagállama, akik el sem tudják
képzelni, hogy valaha nem volt színes TV, mert már 3D-s mozikba járnak filmeket nézni, akik amióta az eszüket tudják
mobiltelefonon telefonáltak, interneteznek, etc.
Miután az MPDSZ Hírlevelei egyáltalán nem politikai tartalmúak, a beküldendő és megjelenésre kerülő
cikkek nem lehetnek politikai állásfoglalások. A cikkektől az akkori piarista diákok életét, sorsát,
érzéseit, a forradalom, majd a diktatúrai éveinek rájuk gyakorolt hatását várjuk bemutatni, nem pedig az akkori
politikai helyzetet elemezni, sem a felett ítélet mondását, mert az a történelem dolga. Kérjük ezen
kérésünk maximális tiszteletben tartását, a cikkek írásakor erre különösen figyelemmel lenni
szíveskedjetek!
Borián Tibor és Mikecz Tamás
Reményik Sándor: A te akaratod...
Teljesüljön a Te akaratod:
Teljesüljön a Te akaratod:
Minden léleknek csak egy útja van
Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van. |
„Legyenek mindnyájan egy” – beszámoló az őszi nagymarosi találkozóról |
|
Október 1-jén újra sor került a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb, múltra visszatekintő, lassan 40 éve, – 1973 óta létező –, évente kétszer, májusban és októberben megrendezett országos lelkinapja. A nagymarosi találkozó története több évtizedre nyúlik vissza, amikor Sillye Jenő és barátai a Dunakanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, amelyeket később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla (ma kaposvári megyéspüspök) és Kerényi Lajos piarista atya pártfogásukba vettek, és segítettek folyamatossá tenni a találkozók megrendezését. Az országos lelkinap sok határon túli fiatalt is vonz, különösen a közeli Felvidékről.
A Család Évében megrendezett második
találkozó
mottója: „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21)
– A családról a Család Évében. Ez őszi találkozó arra keresi a választ, mire van
szükség ahhoz, hogy jól működjön a család; mire kell figyelnünk, mi a feladatunk ebben a nagyon szép, de sokszor nem
könnyű életállapotban. Az előadást ezúttal Orosz István görögkatolikus pap és felesége, Rita tartotta.
A lelkinap programjai:
Az előadás után a fiatalok különböző fakultációkon vettek részt: a főelőadókat a Művelődési Házban
kérdezhették tovább a témáról az érdeklődők; a templomban a „keresők” számára tartott
előadást Kerényi Lajos piarista atya; a református templomban Thorday Attila tartott biblikus témájú előadást; a
város felett magasodó kálvárián Brückner Ákos Előd és Várnai Péter válaszoltak a fiatalok
kérdéseire; a plébánakertben Nobilis Márió tartott fakultációt
Teremtésvédelem avagy a 'sóvárgó' világ - Mit tehetek én? címmel; a Duna-parton kiscsoportos
beszélgetéseket tartottak; egy-egy helyszínen férfi, illetve női szerzetesekkel lehetett beszélgetni, amelynek lényege, hogy az
érdeklődő fiatalok feltehetik kérdéseiket a szerzeteseknek, és közelebbről megismerhetik a rendek életét (a
férfirendekkel a Művelődési Ház egyik termében találkozhattak a fiatalok, a női rendek tagjaival pedig a napközi udvarán
lehetett beszélgetni).
Immáron másodszor vettem részt a nagymarosi találkozón, mert hallani szerettem volna többek között Kerényi Lajos
piarista atya beszédét. "Legyenek mindnyájan egy!" - szólt a találkozó mottója, amely köré
Kerényi atya is, gondolatait rendezte.
Férfiakról és nőkről beszélt, szerelemről, emberi kapcsolatokról, Isten érezhető jelenlétéről mindennapjainkban -
hitelesen, örömtelien, bízva a szebb jövőben, a Családok évében.
Immáron másodszor vettem részt a Nagymarosi Találkozón, mert hallani szerettem volna többek között Kerényi
Lajos piarista atya beszédét.
Az előadása végén a boldogság felé törekvésről beszélt, s kiemelte az állandó fejlődés
szükségességét. Értékhiányos világban élünk, éppen ezért - mint mondta - keresni kell
az eszményeket: házasság, gyerek, hűség, család, papi hivatás, művészet etc. Fontos, hogy
muzsikából, művészetből, szeretetből, szerelemből soha ne fogyjunk ki, ezekből soha nem elég, ezekben mindig fejlődni kell, egy
életen át. A szépnek, a jónak mindig van utánpótlása, soha nem üresedik ki! "Persze,
hogy eszmények nélkül nincs értelme az életnek!"
Mikecz Tamás |
Varsóban díszdoktorrá avatták Erdő Péter bíborost |
|
Díszdoktorrá avatták a varsói Stefan Wyszyński Bíboros Egyetemen Erdő Péter bíboros-prímást a Robert
Schuman nevét viselő auditorium maximumban. Erdő Péter úgy fogalmazott: a nagylelkű gesztusban azt a szimpátiát és
közelséget véli felfedezni, amely századok óta összeköti a lengyeleket és a magyarokat.
Az egyetem szenátusának határozatában felsorolják a főpásztor tudományos érdemeit, nemzetközileg is elismert
munkájának erdeményeit. Emellett kiemelik emberi szelídségét, továbbá bátorságát a
keresztény értékek hirdetésében, amellyel a közös Európa és a keresztény világ
építését szolgálja.
forrás: Magyar Kurír |
Emlékezés Vízvári László atyára, a „bűbájos bábosra” |
A szeptemberi hónap meghatározó Vízvári László piarista atya, sokunk által annyira szeretett tanár
életében, hiszen e hónapra esett születésének és halálának napja. Amikor ebben a hónapban
emlékezünk rá, akkor óhatatlanul nemcsak a jóságos, tiszta mosolyú, mindenkivel szívélyes lelkészre,
kiváló tanárra, hanem a hazai bábművészet kiemelkedő alakjára is gondolunk.
Ki volt ez a drága, jóságos ember, aki oly sokat adott híveinek, tanítványainak és persze a
bábművészetnek?
Tanárként a pesti piaristáknál
Szenvedélye a bábművészet
A kiváló tanár
Barátként tisztelve Dr. Kölcsei Tamás |
"Vízvári László 1919-2003" |
|
Nehéz időben szólt bele a magyar szellemi életbe. Amikor az egyetlen hivatásos bábszínház Obrazcov utánzásával próbált megfelelni fel nem ismert küldetésének, amikor a zsdanovi tanítások jegyében születtek földhözragadt színházi előadások, ő Bartók A fából faragott királyfiját és Haydn Philemon és Baucisát mutatta be, felidézve az egykori főúri kastélyszínházak szellemét, és összebékítve a nemes hagyományt a legmodernebb szellemű és sokáig némaságra ítélt remekművel. Az 1956 szeptemberében lezajlott bemutató igazi szenzáció. A Philemon világpremier, nem sokkal korábban került elő Párizsban a kottája. A Nemzeti Szalonban lezajlott előadás ismét ráirányítja a figyelmet a bábjátékra, annak is a legkifinomultabb és legkényesebb fajtájára, a marionettre. Nem sokkal korábban, Balogh Beatrix és Koós Iván társaságában alakítja meg Vízvári László az Auróra Marionettegyüttest. A Múzeum utca 19. szám alatti iskola hátsó traktusában, a Lenin Intézet üres zenetermébe visszaköltöző piarista rend fogadja be a lelkes fiatalokat a 37 éves “doyennel”, Vízvárival az élen. Ha soha többé nem tett volna semmit a bábjátszás ügyében, neve akkor is megkülönböztetett helyen szerepelne a hazai bábtörténetben. De nagyon sok mindent tett előtte is, azóta is, egészen 2003. szeptember 20-ig. Teológiai és egyetemi tanulmányait követően már kezdő tanárként megakad a figyelme a Magyar Cserkész című újság egyik cikkén: "Épitsünk bábszínházat!" – ez volt a cikk címe. Ő szót fogad, és ötödikes cserkészeivel eljátssza Arany János verses meséjét, a Rózsa és Ibolyát, majd hamarosan a János vitéz is sorra kerül. Ez utóbbival 1947-ben kijutnak a franciaországi Cserkész Világtalálkozóra. Aztán egy időre vége szakad a szépséges kalandnak. A piaristákat államosítják. Vízvári egy tiszántúli faluba, Endrődre kerül segédlelkésznek. De persze hamarosan itt is bábszínházat szervez.
A marionettre Josef Skupa bábszínházának vendégjátéka hívja fel a figyelmét. Innen már egyenes
út vezet az első kirobbanó sikerig, a Nemzeti Szalon kettős bemutatójáig. Aztán nehéz idők következnek, 1959-ben el kell
hagyniuk a Múzeum utcát, különböző kerületekben keresik a helyüket. Végül Pesterzsébet ad végleges otthont
az együttesnek. Az Aurórát átkeresztelik Astrának, és rendíthetetlenül folytatják útjukat.
Nekem Hans Sachs jut róla eszembe. Nem az irodalomtörténetből, hanem úgy, ahogy Wagner megálmodta. Aki a
cipőkészítésnek épp úgy mestere volt, mint a mesterdalnak. “A mestercéhet megbecsüld!” – éneklik
Wagner operájának harmadik felvonásában. Vízvári László nagyra becsülte a mesterségeket. Legfőbb
hangszere az az esztergapad volt, amit Debrecenben kapott Békési professzortól, és amely elárvultan áll most a Csalogány
utcai bábműhelyben. “A bábjáték az emberekben élő jelképekre és szimbólumokra épít” – vallotta. – Ez indíthatja el a nézők fantáziáját, s így juthatnak el az igazságig és a szeretetig.” Ezt a tanítást hagyta ránk gazdag életművével. Próbáljuk meg a lehetetlent: kíséreljük meg követni a példáját. Hátha mi is eljuthatunk általa az igazságig és a szeretetig.
(Balogh Géza emlékezett Laci bácsira a temetés napján, 2003. október 14-én) |
Jelenits István gondolatai hitről, szakralitásról, művészetről |
|
A piarista szerzetes a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásában mondta el gondolatait a művészetben megnyilvánuló
szakralitásról, a hitről tanúságot tevő műalkotásokról.
Jelenits István hangsúlyozta, hogy a szakrális művészet körébe nemcsak a képzőművészet tartozik, hanem a zene, az
irodalom, és a művészet modern ágai is, a fotográfia, a film és minden, ami a művészt a hit vonatkozásából
megérinti. Van, aki szolgálni akar ezzel, de szolgálni is teljes szabadságával tud, tehát nemcsak a tehetségét adja
el egy feladat vállalására, hanem egész lelkével szegődik oda egy élmény bemutatására, művészi
megvalósítására. Beletartozik a szakrális művészetbe a népművészet is, a népi játék, ami
esetleg nem üti meg a felső művészet megszokott fogalmát, de valamiképpen mégis ehhez a játékossághoz, egy
spontán megragadottság fogalmához kapcsolható. Megjelennek itt játékok, mondókák és egy spontán
beszélgetés lehetősége nyílik meg, amit nem feltétlenül az oktatás határoz meg, hanem valamiképpen az
együttgondolkodás öröme. |
"Psychosomatica - ép testben ép lélek. Ne egy, hanem két dimenzió legyen!" - Kerényi atya előadása a Dr. Batthyányi-Strattmann László Orvos-kör Egyesület összejövetelén |
|
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából, 2011. október 21-én, a Szent Margit Gimnázium Kápolnájában dr. Kerényi Lajos piarista atya, a Budapest Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Plébánia plébánosa tart előadást, amelynek címe
"PSYCHOSOMATICA - ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK" - "Ne egy, hanem két dimenzió legyen!" Szeretettel várunk minden kedves érdekődőt! |
Jelentkezés korábbi két számunkban tett felhívásunkra! |
|
"T. Magyar Piarista Diákszövetség!
Bővebben az alábbi webcímen lehet életútjáról olvasni, illetve írásaiban szemezgetni:
Üdvözlettel:
A Jó Isten éltesse Szentiványi István piarista öregdiák barátunkat! Lányának pedig köszönjük
az értesítést, bízunk abban, hogy ezen email hatására, mások is jelentkeznek szerkesztőségünkben, vagy
Csepely Péternél. |
Tudósítás az 1961-es 50 éves érettségi találkozó |
|
1957 szeptemberében, az alig egy éve kitört és fájdalmasan elbukott forradalmat követően egy alacsony, szemüveges,
vidéki (székesfehérvár) kisdiák ült be a Piaristák Mikszáth téri gimnáziumának első
ostályos padjába, mely az ország első gimnáziumának számított akkoriban. És a kosárlabda
fellegvárának! Aztán menet közben kiderült, hogy más, egy életre meghatározó szellemiség, tudás, osztályszellem, csak a cserkészeknél (mi nem voltunk azok!) tapasztalható bajtársiasság, látásmód, élhető vallásosság, liberális felfogással párosítva, és még hosszan sorolhatnám azokat az értékeket, amit, mint a szivacs szívtunk magunkba, a tanítói és nevelői mesterségükben egyaránt kimagasló tanárainktól. Nem nevezem meg ŐKET, a Tablón láthatóak, de KOVÁCS MIHÁLY osztálfőnökünk egészen rendkívüli ember volt, soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem tartottam Vele a kapcsolatot haláláig! Egyszer kerestem csupán, de éppen nem volt bent.
Mint ahogy szeretett osztálytársaimtól is elszakadtam vagy ötven évre, mivel a harmadik gimnáziumi osztályba már
a Fehérvári Józsefbe (most ismét Ciszter gimnázium!) kerültem. Na, nem saját akaratomból! Életemben
törésként tartom számon ezt a változtatást. Anyám, aki gimnáziumi testnevelő tanár volt, ötvenhatos
jelentéktelen szerepvállalásáért büntetésként kirúgást kapott, jó szakember
lévén azonban a közgazdasági technikumban újra alkalmazták. Négy iskolás gyerekkel, egy volt
intéző férjjel (Alcsút, József főherceg uradalma), akit minden félévben egy-egy újabb TSZ-ből kirúgtak,
lehetetlen és zsarolható pozícióba került: "a fia nem járhat tovább egyházi iskolába!" -
szólt a verdikt. Mellékesen a Piaroknál "felszedett" tudás birtokában a továbbiakban kitűnő
bizonyítványokat és kitűnő érettségit mondhattam magaménak, de inkább lettem volna az erős négyes a
Piaroknál...
Pár éve egy temetésen összefutottam egy volt piar osztálytársammal, aki hasonlóan két év után
távozni kényszerült. Tőle hallottam, hogy Ő néhány érettségi találkozón már részt vett,
annak ellenére, hogy Ő sem ott érettségizett. Ez aztán megadta a szükséges lökést, hogy kapcsolatot keressek
régi társaimmal, mert az 50 ÉVES JUBILEUMI TALÁLKOZÓT semmilyen körülmények között nem akartam
kihagyni! A piarista honlap segítségével rátaláltam Svastits Tóni volt osztálytársamra, aki nagy szeretettel
navigált vissza az "akolba ". És milyen a sors, ez volt az utolsó jószolgálata, mielőtt a Többiekkel és Vele
találkozhattam volna, Vele már csak a temetésén tudtam találkozni! Aztán tudomást szereztem arról, hogy
osztálytársaim egy csoportja minden hónap első csütörtökén a Zeneakadémiával szembeni vendéglőben
egy SAB-nak nevezett találkozón vesz részt. Hogy mi az a SAB, máig sem tudom, de nem akarom megfejteni, mert így őriz valami
titokzatosságot és exkluzivitást számomra (2011. október 6. a legközelebbi!).
Most, hogy mindezt leírtam, egy kis ürességet érzek. Mert így leírva ez az 50 év egy szempillantásnak
tűnik. Sajnálatos, hogy a fotóillusztrációk, vélhetően technikai okok miatt nem tudnak megjelenni. Pedig ez több, mint egy
emberöltő. És szerencsésnek érezhetjük magunkat, immár csak 29-en, hogy piarista diákként
érhettük meg az élet fontos állomásait. Mivel ez a "bélyeg" ,mint egy eltávolíthatatlan
tetoválás halálunkig rajtunk marad.
Piarista öregdiák barátsággal |
Wanda Półtawska a Sapientia Főiskolán - előadás a Család évében |
|
Szeptember 27-én 16 órakor előadást tartott a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Wanda Półtawska professzor asszony,
aki II. János Pál pápának volt évtizedeken át közeli munkatársa. Półtawska idén október 7-én lesz 90 éves. 20 évesen a Gestapo fogságába került és a ravensbrücki táborban raboskodott. Az elviselt és látott szenvedések indították el orvosi és pszichiáteri hivatásában, a családok támogatásában. Így lett Karol Wojtyła munkatársa, aki már papként, majd püspökként és pápaként is „elsődleges lelkipásztori célként” tűzte ki a családok segítését. Półtawska később Rómában is tanított, tagja volt a Család Pápai Tanácsának és a Pro Vita Akadémiának.
II. János Pál pápával folytatott levelezését Półtawska nem tervezte nyilvánosságra hozni halála előtt.
De „egy szent élete mindenkire tartozik”, ezért átadta a boldoggáavatási per számára, azóta pedig
könyv alakban is megjelent. forrás: Magyar Kurír |
Piartours élménybeszámoló - 2011. szeptember, Felvidék |
Tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves Öregdiák Társam! Szeptember 6-tól 10-ig tartott a Piartours őszi kirándulása Szlovákiába (magyarul a Felvidékre). Szokás szerint 6 órakor indultunk a Batthyány térről. Sajnos egyik társunkat, az utak főszervezőjét, baleset érte, ami miatt be kellett térjünk egy kórházba. Szerencsére két résztvevőnek (Salacz főorvos úr és a testvérbátyám) voltak ismeretségei, így talán a szokott módnál gyorsabb ellátásában részesült balesetet szenvedett útitársunk.
Komáromban vettük fel idegenvezetőnket, Mihályt (ugyanis a szomszéd országban csak helyi idegenvezető lehet, ha
magyarországi vezetőnk van, őt akár elő is állíthatnák a rendőrök).
Budapest, 2011. szeptember 21.
|
"Szatmári Szieszta" - váci öregdiákok nyári tekergései |
|
Heten a váci piarista öregdiákok klubjából ( www.piarklub.hu ) úgy döntöttünk, hogy a Balaton és horvát tengerpart közötti választás hálás vitatémáját úgy zárjuk le, hogy keletnek megyünk. Apropót pedig szolgáltatott a történelem: kerek 300 évvel ezelőtt szúrták le zászlóikat a Nagymajtény melletti síkon a kuruc seregek, majd írták alá a szatmári békét. Ennek emlékére úgy terveztük el, hogy akkor éppen 300 kilométert tekerünk kerékpárjainkkal a történelmi Szatmár vármegyében és annak környékén is. Így aztán érintettük még Bereget, Szabolcsot és pár kilométer erejéig Ugocsát is, amiken jelenleg három ország is osztozik. Egy hét alatt nem sok a 300 kilométer, ezért nem is annyira kerékpártúra volt ez, hanem túra kerékpárral. De nem akármilyen látnivalókkal és élményekkel.
Benézve Beregbe
Romok, csontvázak, eltünő utak |
Napi evangélium |
|
Kedves Barátom!
Elsőként a Napi evangéliumot olvasókkal szeretném megosztani a hírt, hogy 2011. szeptember 25-én, a Szentírás
vasárnapján indul az új evangelizációs lehetőség.
A mindennapi evangélium olvasásán kívül az alkalmazások lehetővé teszik a naptár szerinti keresést,
amióta létezik (2004. július 9.) az e-vangélium. A kedvenc részeket el lehet menteni és egy Facebook megosztási
lehetőséget is beépítettünk. Életére Isten áldását kérve, szeretettel: István atya
Evangelizációs munkánkat a következő módokon támogathatja adományával.
2. Átutalással a Zalalövői Plébánia számlájára:
3. Postai utalvánnyal: |
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt dr. Nyulászi János piarista öregdiák |
|
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Budapesten, 2011. szeptember 27-én elhunyt dr. NYULÁSZI JÁNOS egykori piarista diák, aki 1926.
november 27-én született. Temetése 2011. október 19-én, szerda délelőtt 9 órakor lesz a Farkasréti Temetőben (Hóvirág utcai ravatalozó). Nyugodjék békében!
Nyulászi András |