2011. május 10., kedd

 

"A piarista iskola alapvetően mégis mindenhol a minőség jelét hordozza, azaz megbízható" - interjú Labancz Zsolttal, az újonnan megválasztott tartományfőnökkel

Meglepetésként érte, hogy tartományfőnöknek választották?
A piarista rendben minden rendtartomány négy évente tart káptalant, amely az adott rendtartomány legfőbb tanácskozó testülete. A káptalanra való felkészülés folyamatában a rendi jog szerint minden örökfogadalmas piarista három nevet jelölhet, hogy  kiket javasol tartományfőnöknek, és ezekből áll össze egy hat fős lista. Ezt jóváhagyja a rend római központja, s azután ebből a listából választhat a tartományi káptalan. Ebben a hat főben tehát én is benne voltam, úgyhogy nem derült égből jövő villámcsapásként ért a megválasztásom. A káptalan előtt, körülbelül három héttel már tudtunk a jelölésről, úgyhogy felkészültem, hogy ha esetleg engem választanak, jó lélekkel tudjam vállalni.

Milyen feladatai voltak megválasztása után?

A tartományfőnök megválasztása után nincs átmeneti idő, az új tartományfőnök közvetlenül a megválasztása után átveszi a káptalan levezetését, és minden munkát megörököl elődjétől. Eddig 12 órában, félállásban tanítottam, mivel a rendi növendékekkel is én foglalkoztam. Most azonban lecsökkent az óraszámom az iskolában, csak négy órát tartok végzős osztályoknak. A tartományfőnökség ugyanis teljes embert kíván. Rögtön az első tartományfőnöki munkanapomon volt egy tárgyalásunk az egyik iskolánkkal kapcsolatban, és a tartományi vezetéssel is összeültünk, hogy felmérjük az előttünk álló feladatokat. A legsürgetőbb a Mikszáth téri rendház átköltözése a Duna-parti épületbe, valamint ebben az időszakban esedékes az úgymevezett dispozíciók, a rendtársak áthelyezésének az átgondolása is. A Duna-parti épület (amelynek egyik részében a Sapientia is működik) még nagyon új, a Budapesti Piarista Gimnázium május 9-én kezd el majd átköltözni ide. A Mikszáth téri épületet a kárpótlás keretében visszakapták a Sacre Cour-nővérek, és most tulajdonképp béreljük azt, nyáron pedig ki kell költöznünk.

Milyen helyzetben van a piarista rend itthon és a világban?

Összesen 1500 örökfogadalmas piarista van világszerte, minden kontinensen, mindenhol nagyon különböző helyzetben. Európán belül is változatos a helyzet, mert például Spanyolországban és Olaszországban csökken a rendtagok száma, Lengyelországban pedig erősödünk. Indiában rengeteg hivatás van, Afrikában is sok a fiatal piarista. A jelöltek és a képzésben lévő rendtagok száma az egész rendben háromszáz fő körül mozog. Itthon 59 örökfogadalmas van és 11-en vannak a rendi képzés különböző fázisaiban. A jelöltség Szegeden van, a noviciátus Vácon, az egyszerű fogadalmasok, azaz studensek pedig Pesten vannak, a Kalazantinumban. A 11 rendi növendék magyar viszonylatban soknak számít, hálásak lehetünk értük.

Ők piarista diákok voltak?

Amikor én beléptem a rendbe, akkor még szinte mindannyian piarista iskolából érkeztünk. Ma a növendékeink fele kerül ki a saját iskoláinkból, a többiek különböző utak révén kerültek kapcsolatba velünk.

Hogy tudnak hatvanan fenntartani egy ekkora oktatási hálózatot?

Van hét közoktatási intézményünk, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolának pedig egyharmad részben vagyunk a fenntartói, Sátoraljaújhelyen van még egy középiskolai kollégiumunk, összesen kb. 3600 fiatal tartozik hozzánk. Az iskolák fenntartói feladatait a tartományfőnökség látja el. Hogy mi, szerzetesek hogyan bírjuk ezt? Van pár nagyobb közösségünk, például a budapesti, ahol 13-an vagyunk, vagy a kecskeméti és a váci. A többi közösségünk 3-4 fős. Komoly kihívás a rendtársak számára a tanítás mellett „animálni”, „lelkesíteni” az iskolát, piarista szellemben működtetni az intézményeinket.

Mi ez a "piarista szellem"?

Nem is olyan egyszerű ezt megfogalmazni, hiszen belenevelődtünk egy piarista iskolába, és ha benne vagyunk, nagyon jól tudjuk, hogy „igen, ez az”. Érdekes kérdés, hogy ezt mennyire lehet megragadni szavakkal. A legfontosabb számunkra az, hogy diákjaink személyisége fokozatosan kibontakozzék. Nem tekinthetjük őket csupán a tudás, az információk befogadóinak, az iskola nem csak tudásátadó intézmény. Teljes emberként kell látnunk a diákjainkat, akiknek Istennel is kapcsolatuk van. Úgyszintén szem előtt tartjuk a közösségi életre való nevelést. Alapítónktól, Kalazanci Szent Józseftől örököltük a "pietas et literae" szellemiségét, a hívő élet és a tudomány egyensúlyának és párosának megélését, a mindkettőre való odafigyelést.

A piaristák alapvetően fiúiskolákat tartanak fenn, viszont az utóbbi években több iskolát is koedukáltak.

Mosonmagyaróvár már régóta koedukált iskolaként működik, váci iskolánkat éppen tíz éve koedukáltuk, Kecskemétet pedig idén. Ez nem jelenti azt, hogy feladnánk a fiúiskolák fontosságát. Pest és Szeged fiúiskola maradt. A fiúiskola ugyanis hordoz egy olyan fajta sajátosságot, ami elvész egy koedukált iskolában. De ez fordítva is igaz, egyszóval mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai, mindkettőnek megvan a létjogosultsága, felesleges kijátszani a kettőt egymás ellen. A koedukáció melletti döntésnél figyelembe vettük például, hogy mennyi a jelentkező; Kecskeméten pedig van általános iskolánk, és szerettük volna, ha az oda járó lányok nálunk is tovább folytathatnák a tanulmányaikat.

Milyen előnyei vannak egy fiúiskolának?

Egészen mostanáig tanítottam hetedikes, nyolcadikos fiúkat is, és azt láttam náluk, hogy nagyon jól érzik magukat együtt, nem érzik, hogy lányok is kellenének közéjük. Ilyen korban a fiúk egymással találják meg a hangot. Később, ahogy érnek, 14-16 éves korban nagy szükségük van lányokra, hogy megnyíljanak a másik nem felé, felfedezzék a velük való kapcsolatot. Ilyenkor neheztelnek is az iskolára, amiért nincsenek lányok. A végzősök viszont arról számolnak be, hogy végülis milyen jó, hogy az osztályuk fiúközösség, ahol olyan erős baráti szálak szövődtek, amilyen erősek valószínű nem szövődtek volna, ha vannak lányok is, mert akkor jobban figyelnek a lányokra, az ő „kegyeiket” keresik.

Az „egynemű” iskoláknak azt szokták felróni, hogy az onnan kikerült diákok sokkal félénkebbek, esetlenebbek lesznek a másik nemmel való kapcsolatukban. Esetleg átcsapnak az ellenkezőjébe, és nő- vagy éppen férfifalásba kezdenek.

Igen, ezek reális veszélyek. A fiúk például lehet, hogy ügyetlenebbek lesznek első egyetemi éveik alatt a lányokkal való kapcsolattartásban, de ezután behozzák a lemaradásukat, ez a hátrány aligha szól egy életre. Egyébként a piarista gimnáziumokban létezik a testvérosztály intézménye, amikor egy-egy osztály testvérosztályt választ magának egy-egy lányiskolából.

A rendszerváltás után minden rend kicsit kereste a helyét. Hogy látja, már egyenesbe állt a hajójuk?

Akkor kiléptünk abból a zárt világból, amit a két iskolánk, Pest és Kecskemét jelentett, és nagy expanzióba kezdtünk. Az új helyeink is megszilárdultak azáltal, hogy új iskolák mellett közösségek alakultak ki, még ha csak néhány fősek is. Eleinte még szinte misszionáriusként ment egy-egy piarista az adott helyre. Ezután úgy láttuk, szerencsésebb, ha kis közösségeket hozunk létre, és azok lesznek a hordozói egy-egy intézménynek.

A piarista iskolákat többnyire valamiféle elitképzőnek szokták tartani. Elégedett az iskoláik elismerésével?

Az a kép, hogy elitképzést nyújtunk, még ’89 előttről származik. Amikor azt halljuk, hogy elitképzés, akkor ezt a megnevezést elsősorban az intellektuális képzésre értelmezik. Azonban a piaristák korábban sem gondolták azt, hogy csupán arra lenne szükség, hogy szellemileg jó alapokat adjunk, például az egyetemi felvételhez. Mindegyik iskolának kicsit más a jellege attól függően, hogy milyen társadalmi környezetbe ágyazódik be. Azt hiszem, hogy a piarista iskola alapvetően mégis mindenhol a minőség jelét hordozza, azaz megbízható. Amikor a szülők a piarista iskolát választják gyermeküknek, sokszor biztonságos helyet keresnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez valamiféle rózsaszín világ lenne, hiszen sok kihívással küzdünk. Van, ahol nagyon sok hátrányos helyzetű diákunk van. Ki kell találnunk, hogyan tudjuk segíteni őket. Vannak, aki tanulmányi hátránnyal küzdenek, diszlexiások, diszgráfiások. Másrészt korábban a diákjaink többsége vallásos háttérrel rendelkezett, most ezt egyre kevésbé mondhatjuk, és így nagy kihívás az evangelizáció. A káptalanon meg is fogalmazódott, hogy ezen kifejezetten gondolkodjunk, keressük a megoldásokat.

A szakmunkásképzőket sokan lenézik, a piaristák azonban bemerészkedtek erre a területre, Gödön fenntartanak egy ilyen intézményt.

Kőművest, ácsot, lakatost, kőfaragót, asztalost, díszműlakatost képzünk Gödön. Korábban ez számunkra ismeretlen terület volt. Gödi iskolánkban a legnagyobb a hátrányos helyzetű fiatalok száma. Erre azonban az ottani tantestületben megszületett a válasz is, kialakították-kiépítették a mentorrendszert, ami mára már egyre inkább elismerést kiváltó modellként működik más iskolák számára is: hogy miként foglalkozunk a diákokkal, kísérünk mindenkit személyesen gyermekvédelmi és mentálhigiénés szakember, valamint az osztályfőnök bevonásával. Ráadásul a társadalom fontos igényére is válasz az iskola, tudniillik hogy megbízható, jó szakembereket neveljünk, amit mi keresztény lelkiségben igyekszünk megtenni.

Milyen feladatok állnak a piarista iskolák előtt?

A tartományi káptalanon, amikor a jövőt terveztük, több területen fogalmaztunk meg elhatározásokat. Szeretnénk például kidolgozni, hogy miként tudjuk jobban megbecsülni kollégáink munkáját, s miként tudjuk ezt jobban kifejezni. Ennek van anyagi oldala is, hiszen köztudott, hogy a magyar társadalomban a pedagógusok nincsenek megbecsülve anyagilag. Nagyon alacsony a fizetésük ahhoz képest, hogy mennyire alapvető és fontos munkát végeznek. A másik probléma az óraszámban való leterheltség. Emögött az az emberkép áll, amely csak tudást akar átadni a diákoknak. Azonban ha a tanár feladatának tartjuk, hogy személyesen is segítse a diákokat, alkosson közösséget, adjon segítséget a szabadidő értékes eltöltésében, akkor ez vállalhatatlan 22-24 heti tanóra és ilyen alacsony fizetés mellett. Az osztályfőnököknek még nagyobb feladata van, gondoljunk csak a családlátogatásokra. Jó lenne, ha az ő feladataikat is tudnánk segíteni, például óraszámcsökkentéssel. Ha ezeken a területeken előre tudunk lépni, az az egész oktatási rendszer számára modellül szolgálhatna.

Az egyházi iskolákban előfordul, hogy a tanári pluszfeladatokat keresztényi szeretetből kell elvállalni.

Ez veszélyes. Világos keretek közt kell mozogni: ha az anyagiak nem tisztázottak, félő, hogy kizsákmányolásról lesz szó, ami méltatlan lenne az egyházhoz. Persze ha egy világi tanár hivatásának érzi a munkáját, akkor biztos, hogy sok mindenre mond szívesen igent, viszont ezt nem szabad kihasználni. A mai szerzetesi gondolkodásban előtérbe került a karizma fogalma. Szerzetesi értelemben ez azt jelenti, hogy egy rendalapító kapott valamilyen sajátos ajándékot Istentől, meghívást, sajátos szolgálati területet. Ez nálunk az ifjúsággal való foglalkozás, de nem csak a tanítás, bár kétségkívül ennek egyik legfontosabb terepe az iskola. Ezt a karizmát viszont rengeteg világi ember is megkapja, ide tartozik valószínűleg a tanárok többsége, de öregdiákok is akár. Szeretnénk a piarista közösségek, iskolák körül tágabb közösségeket kialakítani azokból, akik valamilyen módon kötődnek hozzánk. Emellett pedig mindenképp szeretnénk bekapcsolódni a cigánypasztoráció, a cigányok oktatásának feladatába is. 

Labancz Zsolt SchP
, a piarista rend új tartományfőnöke 1974-ben született Kecskeméten, és itt volt piarista diák 1989-1993 között. A rendben 2000-ben tett örökfogadalmat, majd hittan-latin szakos tanárként kezdett dolgozni. 2005 óta ő a piarista szerzetesnövendékek magisztere is. A tartományfőnöki feladatok ellátásában Urbán Józsefet követi, aki nyolc évig vezette a rendtartományt.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír


Boldogság szélessávon!

Boldogság szélessávon - Nagymarosi levél 2011.

A szeretet szabadságára és a szabadság szeretetére kaptál meghívást. Isten egyszerre teremtett szabadnak és szeretetre képesnek. E kettő egysége az emberi természet lényegéhez tartozik. Ha az életedben a szabadság és a szeretet sohasem kerülnek ellentmondásba egymással, akkor biztos lehetsz benne, hogy jó úton jársz. 
Minden ember elemi erővel vágyik arra, hogy szeressék. Hogy legalább egyvalaki megértse, és elfogadja olyannak, amilyen. De van, hogy úgy érzi, erre semmi esélye. Sőt, hiába bizonygatják neki annyian, néha azt is nehéz elhinnie, hogy Isten tényleg feltétel nélkül szereti őt. Olyan nehéz felfogni, hogy Isten állandóan közeledik felénk, mindent megtesz, hogy megismerjük, mi mégis olyan keveset tudunk róla. Pedig tényleg van esély, és nemcsak misztikus élmények segítségével, de egészen hétköznapi módon is, a „bőrünkön keresztül” megtapasztalni az isteni szeretet mélységét. Isten maga a szeretet, az isteni személyek a legteljesebb szeretetközösségben élnek egymással, és hogy erről már itt a földön tapasztalatot szerezhessen az ember, arra kapta ajándékba a házasság szentségét. Ha nyitott szívvel jössz el a találkozóra, sokat megtudhatsz erről a misztériumról.
A házasság szentségével különleges kincs kerül birtokunkba. Megkapjuk többek között a szexualitás ajándékát. Márpedig a keresztény szex a legjobb a világon! Mert van jövője, lehetőséget ad a kiteljesedésre, az önmagunkra találásra. Mert nem követi csömör, szégyenérzet, kiábrándulás. Éspedig azért nem, mert nem tagad le, nem vesz el semmit sem az emberből, sem a szexualitásból, ami lényegileg hozzá tartozik. Nem redukálja le egyiket sem valamelyik funkciójára, hanem teljes szépségében ünnepli mindkettőt. És ezzel a kereszténység a mai világban egyedülálló üzenetet közvetít. A találkozón sokat hallhatsz erről az üzenetről.
Elmondhatjuk a világnak azt az örömhírt is, hogy szabadság és elköteleződés nem zárják ki egymást. A legnagyobb szabadság a tiszta lelkiismeret szabadsága. A valódi szabadság mindig szeretetet szül és sohasem függőséget. Az a szabadság, amelyik arról szól, hogy valamilyen függőséget választ magának az ember – legyen az alkohol, kábítószer, szex vagy bármi más –, önmagát számolja fel. Bármi, amit helytelenül használ az ember, függőségbe sodorja. A „szív okosságával” mindenki tudja, hogy mi a helyes, és ha ezt a hangot nem nyomja el magában, akkor a tiszta lelkiismeret szabadságával kelhet fel minden reggel, ami akkora öröm forrása, hogy ahhoz semmilyen függőség átmeneti/fellángoló élvezete nem mérhető. A világnak nagy szüksége lenne rá, hogy ezt megismerje.
És a világnak szüksége van rád is. Mert Te vagy az egyetlen, aki el tudja hozzá juttatni azt az egészen sajátos üzenetet, amit Isten személyesen rád bízott. Persze először fel kell ismerned, hogy mi ez az üzenet, meg kell értened, el kell fogadnod. 

Gyere el Te is május 21-én Nagymarosra, hogy ebben a felismerésben és a megértésben előreléphess! Várunk – a barátaiddal együtt!

És hogy miként készülhettek a találkozóra?
Elgondolkodhattok azon, hogy milyen az igazi szabadság. Külsődleges vagy inkább belülről fakadó? Gondoljátok végig, hogy azok az életformák, amelyeket a világ ma kínál, mennyire vannak összhangban az ember valódi természetével. Keressetek példát olyan emberekre, akiknek szabadság és szeretet egységben van az életükben. És a te életedben/a ti életetekben vajon megvalósul-e ez az egység? 
Kerényi Lajos Sch.P.

Főbb programpontjaink:
9.00 közös reggeli ima- Eucharist Zenekar
10.00 főelőadás - Sillye Jenő és felesége, Julcsi. Tanúságtevők lesznek még: Fogarasi Fábián és felesége, Kata (Emmánuel Közösség) és Halupka Attila és felesége, Rebeka (MÉCS Családközösségek)
11.00 fakultációk
Keresők - Kerényi Lajos SchP
Beszélgetés a főelőadókkal
MEKT (Közép-európai Katolikus Ifjúsági Együttműködés) - filmvetítés és beszélgetés - Markus Muth atya (Ausztria)
Biblikus fakultáció - Jelenits István SchP
A szerzetesség iránt érdeklődők fakultációi
- női rendek
- férfirendek
Kérdezz-felelek - Brückner Ákos Előd OCist
Kiscsoportos beszélgetések (Duna-part)
Szentségimádás
13.00 ebédszünet - idő a személyes találkozásokra
14.00 szentségimádás
15.00 szünet
15.30 énekpróba a szentmisére
16.00 szentmise
18.00 közös éneklés a plébániakertben - Sillye Jenő és barátai
Fiatalok! Fiúk, Lányok!
Gyertek minél többen! Legyünk együtt boldogságban, örömben Istennel!

NAGYMAROSI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ MÁJUS 21., SZOMBAT, reggel 9 órától.


Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat 2011. július 13-17.

Mottóink:
„Férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27)
„Senki sem sziget.” (Thomas Merton)

Isten örök gondolata a közösség:
férfi és nő egysége, 
hogy emberek szülessenek, 
hogy a szeretet tudjon virágba borulni,
hogy az egyének személyiséggé érjenek.

Minden egyes ember megismételhetetlen csoda: már „koncepcióként” is a Nagy Alkotó, Tervező Intelligencia megvalósítható eszméi között. Amikor Ő létbe hív bennünket, akkor bekódolunk a teremtett anyag világába. Az X, Y isteni álom: én, te ragyogunk fel.
- A kicsiny magzat máris belép egy nagy közösségbe, hiszen kialakuló, örökölt gén-állományában őseinek személyes és közösségi tulajdonságai adódnak tovább. Ez a híres DNS hagyaték.
- Mikor aztán az anyaméhből kikerül, új, úgynevezett „szociális méhek” lakója lesz. Ezek közül a legelső az apa és az anya által fémjelzett család.
- Nagyon nem mindegy, hogy mi történik a családban. A lélektan tud értékadó és értékfosztó fórumokról, melyek legfontosabbja a személyiség kibontakozásának szempontjából szintén a család.
- Hogyan kell egy családot értékadó közösséggé varázsolni? Önmagunkat (elsősorban a szülőknek szól ez az igény), kell értékhordozó és értéksugárzó lényekké alakítani, akik önmagukban is egységesek, nem tudathasadt, függő, bizonytalan egzisztenciák.
- Mikor beszélhetünk egységes családról? Akkor lehet egységes családról beszélni, ha az apa és anya helyén van. Ha ők egységteremtők, „disszonanciaszüntetők” és szerethetők.
„Szüleim külön élnek, de tulajdonképpen se apám, se anyám nincs.” – panaszolta egy 19 éves egyetlen lánygyermek. Ha hiányzik az édesanyák mosolya, ha a nő elközönségesedik, ha az örök nőit nem varázsolja az övéi elé: kihűl a családi fészek melege és ezáltal a világ is elridegül. Erős akaratú, a jég hátán is megélni tudó ember azokból a gyermekekből lesz, akiknek édesapja példaképpé tud lenni. Akiknek apja mumus otthon, rosszul bánik az anyával (feleséggel), ott a gyermekeken a gyenge akarat jelei mutatkoznak előbb utóbb.
- A család legyen értékgyűjtő fórum. Korunkban túlárad az információk sokasága. Személyeknek, közösségeknek, de legfőképpen családoknak a befogadó „apparát” mellett rendkívül szüksége van ún. szűrő „apparátra” is. Igen nagy intelligenciát igényel az információk kiválogatása és az igazi értékek megtalálása. Ebben a nagy feladatban az egész családnak részt kell vállalnia.

Az idei szalóki találkozó időpontja:
2011. július 13. 15.00 órától - július 17-én 12.00 óráig.

Magyar fiatalok! Ternyák Csaba érsek atyával hívunk, és nagyon várunk titeket!
Szeretettel: Lajos atya


Vízhányó Zsolt: „Lelkesítés A Költözéshez”

Kedves Tanárnők, Tanár Urak, és Fiúk!

A minap, osztályfőnöki konferencián elhangzott az az egységes kérés, hogy jó, ha valamit szólok hozzátok. Valami lelkesítőt, valamit, amitől könnyebb a doboz, kevésbé érdes a fogás, amitől minden úgy szinte magától a helyére kerül – kívül és belül.
Megpróbálom.
Néhány napja egyik hetedikes társatokat – tudjátok, az a fajta, akinek nem telik még tornaruhára sem – megkértem, hogy az irodámban amolyan stílszerűn egy évkönnyekkel teli hajtogathatós dobozt vegyen le és rakja már vissza a többi tetejére, hogy lássam, mire is számíthatok.
A doboz súlyát tekintve összemérhető volt az egyébként szoprán hang tulajdonosával; és ez a fiú feszült is, vörösödött is, de csak azért is teljesítette a látszólag értelmetlen feladatot.
És akkor eszembe jutott, hogy fiúk,

           hát mi vagyunk azok, akik hazaviszik ezt az iskolát.

Fájdalommal és keserűséggel volt teli az az ötvenhármas év augusztusa; és ez fájdalom és keserűség belebújt minden dobozba, ráült minden padra. Komor és terhes volt az az önfeledt pihenéstől megfosztott nyár –, és dobozok és ládák nélkül is komor és terhes és súlyos volt minden egyes lépés, ahogy a piarista diákok és piarista tanárok szédelegtek az egyre inkább kongó épületben.
Úgy kellett lehajtott fővel elhagyni a katolikus, és mondhatom, a magyar oktatás egyik zászlóshajóját, hogy azon nem látszódott egyetlen világégés nyoma sem.

           De Fiúk, Mi vagyunk azok, akik hazaviszik az iskolát!

És a dobozokban, és padokban nem fájdalom és keserűség lakik, hanem hit, szellem és élet, amelyet nagyapáitok és apáitok őriztek és adtak tovább a mi kezünkbe, hogy most hazavigyük.
És őket is visszük.
Őket, akik ott szakították félbe tanulmányukat.
Őket is, akik sohasem tanulhattak abban az iskolában, amely nekik épült.
Őket is, akik már nem élhették meg ezeket a napokat.
És így bármit mondanak is matematikusok vagy érdektelen költöztetőmunkások: ezek a dobozok, padok és szekrények könnyebbek lesznek, mert hazafelé mennek.
Haza a helyükre.
Talán egy icipicit maguktól is.

           És tőletek is.

Erre a nagyszerű feladatra hívlak meg bennőtöket; hív bennünket az Iskola, a Rend és nem utolsó sorban ötvennyolc év várakozása, tartozása.

           Vigyük hát haza Iskolánkat!

2011. április 13-án, a Piarista Gimnáziumban, bárhol legyen is az,
Vízhányó Zsolt Sch.P., a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója


Farkas István piarista atya a Családokról Kaposvárott

Farkas István piarista atya volt a vendége 2011. április 5-én, kedden délután a Keresztény Értelmiségi Szövetsége kaposvári csoportjának.

A püspöki székház nagytermében tartott előadás meghívottjának és a témaválasztásának az aktualitását a Család éve adta: a katolikus egyházban 2011-es év eseményeit és gondolatait e köré szervezték. 
Farkas István, Lupus atya a mosonmagyaróvári piarista iskola és gimnázium igazgatójaként harmadszor tett látogatást Kaposváron.

Mostani lőadásának címe: Család a pedagógus szemével. 2011. a Család éve a katolikus egyházban, ennek keretében tervezték a rendezvényt. Eddigi előadásai mindig nagy érdeklődést váltottak ki.
Az oktatásról tartott színes előadásaiban a latin educatio kifejezés jelentését húzta alá: a kivezetést, kiszabadítást. Az értelmi nevelés a szellemi sötétségből, az erkölcsi nevelés az öntörvényűség, az önzés és az ösztönösség rabságából emel ki, a vallási nevelés pedig a babonák és a bálványok világából az örökkévaló Istenhez vezet el, vallotta a piarista atya Kaposváron. 
A nevelést sokan – tévesen – úgy állítják be, hogy az alaptalan bűntudattal, lelkiismereti terhekkel gúzsba köti a gyermeket. A nevelés valójában szabaddá tesz; megnyomorító, megszégyenítő kötelékekből szabadít ki. Világosan írja Pál apostol: akik elutasítják a lelkiismeretük által hozzájuk szóló Istent, azok oktalanokká válnak, ki vannak szolgáltatva ocsmány ösztöneiknek. (vö. Róm. 1,24)”

forrás: Balassa Tamás, Somogyi Hírlap, SONLINE (http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/piarista-atya-a-csaladokrol-369690) és Sári Judit (http://www.keesz.hu/node/2860).


Anyák napjára

Tisztelt Szerkesztőség! 

Májusban „Anyák Napja”. Az ünnephez legközelebbi Hírlevélbe szántam rövid írásomat:
"Hat éve, áprilisban vesztettem el Édesanyámat. Gyakran eszembe jut, amit élete vége felé sokszor elmondott. „Vagyont nem tudok Rád hagyni, két testvért kaptál tőlem!”. Úgy tudom, bátyámnak és öcsémnek is elmondta ugyanezt. Kérte, hogy halála után is maradjunk egymásnak jó testvérei!

Ő is mindig számíthatott nővérére. Családalapítás után szerencsésen szomszéd házba költözhettek, a nyaralásokat leszámítva naponta találkoztak. Különösen özvegyi sorba jutva voltak egymásnak támaszai, legjobb barátnői. Mikor egy betegségből lábadozva nagynéném váratlanul meghalt, édesanyám egészsége is megroppant. De azért amíg közlekedni tudott, rendszeresen felkereste szülei és testvére sírját. 
Nekünk, keresztény embereknek a földi édesanyánk mellett égi édesanyánk is van. Nem véletlen, hogy az Egyház a legszebb hónapot, májust szenteli Mária tiszteletére.

2011. április 2., dr. Szabó András (Bp. 1969-73)

Kedves Piarista Öregdiák Barátaim!

Csatlakozom Andráshoz, s kérlek, köszöntsük Mindannyian nagy szeretettel Édesanyánkat!
Aki teheti, ölelje magához és adjon neki egy hatalmas puszit!
Édesanyánkra gondolva, álljanak itt József Attila "Mama" című versének gyönyörű, örök sorai:
 

"Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében."

Barátsággal, Mikecz Tamás MPDSZ Hírlevél felelős szerkesztő


Kecskeméti Városmisszió 2011.

A városmisszió mottója: „Törekedjetek a szeretetre! (1Kor. 14,1)"

A városmisszió tervezett programja:
Június 3. péntek:

  • 15.30-17.30: „Esély az egyenlőségre" - Esélyegyenlőségi szemléletformáló akadálypálya - Főtér (SZÉK, MOFA)
  • 16.00 A városmisszió megnyitója - Főtér (Fórián Szabó Zoltán, Dr. Jeney Gábor, Menyhárt Sándor)
  • 16.15-17.45. Családok keresztútja - Főtér
  • 18.00 Családok szentmiséje (Bíró László püspök) - Főtér, szabadtéri szentmise
  • 19.30 „Püspök a földön": fórum Bíró László püspökkel - Főtér
  • 20.30-22.30 Örömmenet: Fáklyás felvonulás a Főtérről a Szent Ferenc kápolnába. A kápolnánál közös imádság, agapé.

 
Június 4. szombat

  • 7.30 szentmise a Barátok templomában, majd utána 8.00-18.00-ig város körüli rózsafüzér: Barátok temploma (7.30) - Városi Kórház (9.00) - Megyei Kórház (10.30) - Mária kápolna (12.00) - Szentcsalád templom (14.00) - Piarista templom (15.00) - Szent Erzsébet templom (16.00) - Wojtyla-ház (17.00) -  Főtér(18.00)
  • 14.00-17.00 Katolikus Oktatás Kecskemétért - Piaristák tere
  • Szivárvány Bábszínház Alapítvány előadásai
  • Bemutatósátrak:
  • Piarista Általános Iskola és Gimnázium
  • Ward Mária Leánygimnázium
  • Szent Imre Katolikus Általános Iskola
  • 118. sz. Kalazancius Cserkészcsapat
  • Piarista diák-szeretetszolgálat TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája)
  • kézműves sátor
  • eszem-iszom sátor
  • Pietas Együtteskoncertje
  • 15.00-17.00 Operett- és nótaest - Szentcsalád templom (belépődíjas!)
  • 15.00-18.00 Ifjúsági koncertek (Barátok Zenekar, Felekezetközi Dicsőítés, Laus Deo) - Főtér
  • 18.00 Ifjúsági szentmise (Hatházi Róbert ifjúsági referens) - Főtér, szabadtéri szentmise
  • 19.00-20.00 Moldvai táncház - Főtér, Jászok Együttes
  • 20.00-22.00 Ifjúsági szentségimádás - Nagytemplom
  • 22.00-8.00 Éjszakai szentségimádás - Szentcsalád templom

 
Június 5. vasárnap

  • 10.30 Érseki búcsúi szentmise bérmálással, körmenettel - Nagytemplom
  • 12.00-15.00 Kerti ünnep - Plébánia köz, Főplébánia udvara
  • 14.45 Engesztelés a városért - Mária kápolna
  • 15.30 Szentmise - Mária kápolna
  • 18.00 Hálaadó záró szentmise (Közreműködik: Piarista Templom Liturgikus Kórusa) - Szentcsalád templom
  • 19.00 Magda Dávid orgonaművész koncertje - Szentcsalád templom

Állandó programok: péntek 16.00 - szombat 22.00: Missziós kávéház - Főtér


Tatai piaristák - Akiket a rend adott a városnak 3.

Tomeján Sándor (Bradics, 1736. IX. 10. - Tata, 1811. III. 18.): eltérően a zömmel felvidéki, sokszor „tót” családból származó kortársaitól, Tomeján Sándor Demeter a déli végekről sodródott Tatára. Jómódú családból származott, apja a szerbiai Pakáczon postamesterként teljesített tiszteletreméltó szolgálatot. Ő anyakönyvi adatai szerint Bradicson született, de a rulla szerint Temesvár volt a „patria” – ja. Német-román eredete ellenére a felvidéki Privigyén lépett a piarista rendbe -, de örök fogadalmat már Szegeden tett. A korabeli kegyesrendi tanárképzés gyakorlatának megfelelően ugyanis a noviciusok már a két éves képzés idején is tanítottak - a kevés tanár miatt változó színhelyeken. Tomeján Sándor így a filozófiai tudományokat Nyitrán, a teológiát Debrecenben végezte - miközben tanított is az alaposztályokban.
Pappá szentelésére 1760 októberében kerülhetett sor. A sikeres újabb tanulmányi időszak után 1762-ben a frissen alapított váci nemesi konviktusban tanúsított, olyan sikerrel, hogy Migazzi bíboros meghívta őt az 1767 novemberében induló Theresianum első tantestületébe. A grammatikával és filozófiával megbízott tanár érdeklődése hamarosan új irányba fordult: tehetségének is köszönhetően rendje Rómába küldte, hogy ott építészetet tanuljon.

Témaválasztása nem volt véletlen: az építészeti oktatás terén a korabeli iskoláknak nagy szerep jutott. A rajzolás és az architektúra civilis Kalazanzi Szent József elveinek megfelelően a polgári nevelést szolgálta. A világi építészet oktatása olyan célt szolgált a piarista iskolákban, amivel a polgárokat „jóizlésű építkezésre” lehetett felkészíteni, s amellyel egyben a rendi építkezéseket is jó irányba lehetett terelni. Tomeján a római két év alatt „megszerezte annak lehetőségét, hogy tanulmányairól tanúságot tehessen”. Erre akkoriban Tatán nyílott lehetősége. Az itteni piarista iskola 1765-ben egy erre a célra átépített csűrben kapott helyett, de a nyolc rendtag és az első tanévben 415-re emelkedett tanulólétszám mielőbb szükségessé tett egy nagyobb épületet. Az építkezéshez is, a tanításhoz is szükség volt tehát hozzáértő tanárokra, így került ide a geodéta Vimmer Ágoston, a gazdasági ismeretekkel rendelkező Modrovszky Farkas, majd 1767-ben az építészeti műveltségű rektor, Valero Jakab. Amikor Tomeján Sándor 1769-ben Tatára került, először a retorika és a poézis tanítását bízták rá, de már 1770-től átvette a matematika, a fizika és az etika (!) oktatását is.
Ekkor még élt, és az iskolaépítésnél szerepet is vállalt az Esterházy-család építésze, Fellner Jakab is. Találkozásuk bizonyára alkalmat kínált építészeti témájú eszmecserére is.
Fellner 1770-ben meghalt, s bár Valero még 1776-ig Tatán volt igazgató, Tomejánra egyre több feladat hárult, így az egyre bővülő és szépülő épületegyüttest 39 évig „alakítgathatta”. Közben felügyelője volt a Szencről ideköltözött konviktus ifjainak, az alapító Esterházy-családdal való jó kapcsolatának köszönhetően igénybe vehette azok támogatását, kezelte a rendház könyvtárát s még arra is szakított időt, hogy bejárata fölé bölcs latin gondolatokat pingáltasson. Tevékenységének köszönhette, hogy egy rövid nagykárolyi kitérővel rektora legyen szeretett iskolájának.
Tomeján rektor úr „miután 1811. március 18-án a legnagyobb áhítattal felvette a Szentségeket, a világból csendesen eltávozott”.
Illő, hogy az iskola és a város méltó módon őrizze emlékét!

Haraszti Mihály


Az emberi élet: tálentum

Szoktátok-e néha olvasni a statisztikai jelentéseket? Azt gondolom, hogy nem erre összpontosítjátok a figyelmeteket, legfeljebb érintőlegesen vesztek tudomást egy-két adatról. Mégis szeretnék megbeszélni Veletek néhány mutatót és esetleg együtt gondolkodni arról, ami mögötte van. 
Kezdjük mindjárt az egyik legfontosabbnál. A 2003-as adatok alapján (azóta csak romlott) évente 120-130 ezer ember hal meg Magyarországon. A halálozást tekintve Oroszország és Románia után a harmadikak vagyunk Európában (kb. 13 ezrelék). Hazánkban a várható élettartam férfiaknál 68 (!) év, nőknél 76 év. Franciaországban ugyanez 75 és 83 év. Ez önmagában sem biztató, de különösen nem az, ha összevetjük a születésszámmal. Hazánkban a születések gyakorisága kb. 9 ezrelék. 1949-ben a születések száma majdnem 200 ezer volt, míg 2003-ban csak 90 ezer. A születések számának alacsony volta és a magas halálozás együttesen évi 30–40 ezer főnyi népességvesztést jelent, mintha egy kisvárost kitörölnének a térképről minden évben. 
A jövőnkért aggódó emberek nem mehetnek el ezek mellett az adatok mellett. Úgy néz ki, hogy mind a kettőn változtatnunk kellene.

A halálozási mutatók romlását  összességében az egészségtelen életmód okozza. Fokozza ezt, hogy az utóbbi években romlott az egészségügy, nőtt a túlhajszolt, stresszes életvitelű emberek száma, valamint a környezeti káros ártalmak is erősödtek. Hiszen túlesszük, túlisszuk magunkat egészségtelen ételekkel, italokkal (túlsúlyos a férfiak 42 és a nők 30 százaléka). Régen a nehéz fizikai munkát végzőknek természetesen kellett a kalória, de a számítógép mellett ennyire már nincs szükség. A férfiak közel fele és a nők több mint egynegyede dohányzik, s hazánkban az alkoholisták száma az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott. Keveset mozgunk. Ennek eredményeként hazánkban szív- és keringési betegségekben 100 000 lakosra számolva 2003-ban 508 ember halt meg, míg Franciaországban (az előző évben) 174-en. Vagyis a szív- és keringési halálozás kb. két-háromszorosa a Nyugat-Európai számoknak. Nagy a különbség.
A születések száma több okból csökken. A család évében (a katolikus egyház 2011-et a család évének nyilvánította) a család szerepének kihangsúlyozása nem maradhat el. A jó családban nemcsak több gyerek születik, de a szülők is tovább élnek, ezt vizsgálatok bizonyítják.
Probléma Nyugaton és Keleten egyaránt, hogy lényegesen meggyengült a társadalom legfontosabb építőköve, a család. A válások száma megnőtt, jelenleg minden második házasság válással végződik. 1980-ban az újszülöttek 7,1%-nak „nem volt apukája”, 2000-ben a kisbabák már 29%-a házasságon kívül jött a világra, ha világra jött.
Őseink a magyar nemzeti öntudat kihalásától, etnikai értelemben vett „feloldódásától” féltek, nyilván nem alaptalanul. Azonban a „nemzethalál” bekövetkezhet a szó szoros értelmében is. Nem természeti katasztrófától, nem háborúban, hanem általunk. Általam, általad. Mi ne járuljunk hozzá ehhez a folyamathoz!
Az Úristen úgy bízta ránk az életünket, mint azokat a bizonyos tálentumokat a Bibliában. Nem szabad elkótyavetyélni. Jó lenne az egészségre vonatkozó ismereteket jobban megismerni, meismertetni. Ezek legalább olyan fontosak, mint az elvont matematikai és egyéb agyunk pallérozását szolgáló ismeretek. Kár, hogy nincs már egészségtanóra az iskolákban és úgy kerülnek ki fiatalok az iskolapadokból, hogy nem tudják, mit kell tenni a hasmenéses, lázas, hányó beteggel. Mikor kell diétázni és mennyit kell pihenni?
Egy népesség egészségi állapotát elsősorban a társadalmi környezet, az életszinvonal az egészségtudatos magatartás befolyásolja. Hatással van rá a genetika, a környezet, a higiénes viszonyok, és csak 10 %-ban az egészségügyi ellátás szinvonala. Az orvosi ellátás csak a végső megoldás. Mondhatjuk azt, hogy egy nép egészsége nagyrészben attól függ, hogy milyen a betegségmegelőzés színvonala, milyen a még egészséges fiatalok és középkorúak életmódja (korszerű kifejezéssel „egészségtudatos magatartása”).

Az előrelépés kulcsa az iskolákban végzett elsődleges megelőzésben van, ami az egészségeseknek szól. Mindannyiunknak erkölcsi kötelességünk személyes magatartásunkkal is példát mutatni és nevelni környezetünket Mindenkinek azon a poszton, ahová az élet állította.
A húsvéti sonkához és tojáshoz jó étvágyat kívánok és ne feljtsétek el meglocsolni az ismerős lányokat!

dr. Dénes Ilona iskolaorvos, Szegedi Piarista Gimnázium

email: ilonadenes@hotmail.com


A Generálisi Kongregáció levele Tomek Vince generális atya halálának 25. évfordulóján

2011. április 18-án, halálának 25. évfordulóján Tomek Vince generális atyára emlékezünk, aki 1947 és 1967 között a rend általános elöljárója volt. Érdemes megemlékeznünk róla és röviden feleleveníteni minden olyan piarista számára, akinek nem volt szerencséje ismerni őt, mit is jelent ő a rend számára.
 
1892. november 9-én született Palocsán (Plaveč), a mai Szlovákia, akkoriban pedig Magyarország területén, egy szerény elemi iskolai tanító fiaként. Középiskolai tanulmányait a kisszebeni kegyesrendi iskolában végezte, költségeit a piarista közösségnek végzett munkából fedezte. 1908-ban öltötte magára a piarista habitust, örökfogadalmát pedig 1914-ben tette le. 1916-ban szentelték pappá, és azonnal a rendi növendékek képzésére jelölték ki. 1946-ben tartományfőnökké választották, és az is maradt az 1947-es generálisi káptalanig, ahol őt választották a rend általános elöljárójává.

Sok mindent ki lehetne emelni generálisi szolgálatának időszakából, de talán elég csupán azt megemlíteni, hogy a rend 1947-ben 11 nemzetben volt jelen (hét európai és négy amerikai), 15 rendtartománya, 2 viceprovinciája, 130 háza és 2035 tagja volt. Tomek atya generálisságának végére - azaz 1967-ben - már 25 nemzetben (tíz európai, egy ázsiai, egy afrikai és 13 amerikai) volt jelen a rend, 29 területi egységgel rendelkezett (16 rendtartomány, nyolc viceprovincia, két generálisi delegáció és három tartományi delegáció, amelyek ma provinciai vikariátusok), 175 házzal és 2429 szerzetessel. A jelentős számbeli növekedésen túl a rend a missziók, a plébániai lelkipásztori munka (míg 1947-ben hat, 1967-ben már 36 plébánia működött) és a Kalazanciusi Szerzetek Családja stb. irányába is nyitott.
 
A 2012-es Piarista Hivatás Évére készülődve érdemes kicsit megállnunk, és elgondolkoznunk ezen. Tomek atya számára, aki az új hivatások képzésének szentelte egész életét, ez volt a rend egyik legfontosabb feladata. A hivatásgondozás fellendítése érdekében minden területi egységben létrehozta a hivatásgondozás felelősének és minden iskolában alelkiigazgatónak a posztját. Nagy gondot fordított a rendi képzés színvonalának emelésére, a növendéknevelők és a növendékházak tanárainak felkészítésére, megjelentette a tanulmányi és képzési szabályzatot. Kezdeményezte a növendéknevelők gyakori találkozását, az Ephemerides Calasanctianában külön rovat foglalkozott a hivatásgondozással és a rendi képzéssel stb. Megindító érzés tudni, hogy amikor 1958-ben megoperálták, minden fájdalmát és szenvedését a hivatásokért ajánlotta fel.
 
Ezen képzési szemponton belül ki kell emelni azt a figyelmet, amelyet a piarista identitásnak és ekképpen szent alapítónk megismertetésének szentelt. A generálisi kongregáció minden gyűlésének első pontja „szent atyánk tisztelete" volt; mindig valamilyen újdonságot gyűjtött róla, és minden alkalmat megragadott, hogy Kalazanciust előtérbe helyezze. Többek között azt is neki köszönhetjük, hogy alapítónkat - a Providentissimus Deus kezdetű brévében - a világ minden keresztény népiskolája védőszentjévé nyilvánították; hogy Kalazancius halálának háromszázadik évfordulójára úgy emlékeztek, hogy ereklyéit egész Spanyolországban körbehordozták; továbbá a Kalazanciusra vonatkozó kutatások felvirágozását is neki köszönhetjük.
 
A rend mindenekelőtt a kalazanciusi kutatások előmozdításáért lehet hálás Tomek atyának. Állhatatosságának és tisztánlátásának gyümölcse Kalazancius levelezésének megjelentetése (Picanyol atya szerkesztésében), Bau atya Kalazanciusról írt Kritikai életrajza, a Revista Calasancia [Kalazanciusi Szemle] 1957-es különszáma Kalazancius születésének négyszáz éves évfordulójára, és a Kalazanciussal kapcsolatos tanulmányok megsokszorozódása.
 
1947. szeptember 19-én írta első körlevelét a rendnek, amelyben a következő négy pontot fogalmazta meg programjaként: 1. A legodaadóbb hűség az egyházhoz. 2. A szent rendalapító örökségének fiúi és hívő tisztelete. 3. A rendi növendékek képzésének egészséges előmozdítása. 4. Buzgó és szent vágy arra, hogy a piarista rend virágozzék.
 
Tomek atya nagyszerűen véghezvitte programját. Ma, amikor halálának 25. évfordulójára emlékezünk, arra hívunk mindnyájatokat, hogy lépjünk az ő nyomdokába, tegyük magunkévá a programját, és az egész rendben intenzíven éljük meg a Hivatás Évét.
 
Róma, 2011. április 18.


A váci Migazzi kupa diákszemmel

A Migazzi kupa iskolánk legnagyobb sporteseménye. Ez a kupa 7.osztálytól felfelé érinti a tanulókat.Ettől az évfolyamtól kezdve minden osztálynak ki kell állítani egy 4+1 fős csapatot hogy megküzdjön a trófeáért. A bajnokság első felében a csoportmérkőzések zajlanak, melyben 4 csoport van. Az egyes csoportokban 4, illetve 3 osztály szerepel. Minden osztály megmérkőzik a csoportjában lévő összes osztállyal és az a pontok alapján az első kettő jut tovább az egyenes kieséses szakaszba. A kieséses szakaszban oda-visszavágós mérkőzések vannak a sorsolás után, és így lehet eljutni a végső küzdelemig az áhított döntőig.

A döntő
A döntő általában a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap nagyszünetében kerül megrendezésre. A döntő ideje alatt kivonul az egész iskola az udvarra ahol a fantasztikus műfüves pálya található. A döntő 2-szer 10 perces, ez idő alatt kell megmutatni a döntőbe jutott csapatoknak azt amit tudnak .Az idei döntőt a végzős 12.B illetve a 11.C osztály csapatai vívták. Szoros küzdelemben némi szerencsével a 11.C osztály felülmúlta ellenfelét és elhódította a Migazzi vándorkupát a következő szezonig és az ezzel járó dicsőséget is. A kupasorozat végén 3 különdíj is átadásra kerül, a legjobb kapusnak járó díj, a gólkirálynak járó díj , illetve a legjobb játékosnak járó díj. Idén a legjobb kapusnak járó díjat Osztrogonácz András (10.A) vehette át, a kupa gólkirálya ebben az évben Horváth Csongor (10.A) lett, a legjobb játékos pedig Resch Miklós (11.C) lett. Az idei kupán színvonalas mérkőzéseket láthatott a publikum és egészen biztos vagyok benne hogy a következő tanév is szoros küzdelmet és felhőtlen meccseket ígér majd.

Resch Miklós (11. C)


Helyreigazítás és felhívások

Kedves Olvasóink!

Ezúton tájékoztatunk Titeket, hogy sajnálatos hiba folytán múltkori számunkban tévesen jelent meg Várgedő Tamás emailje, amelyet kizárólag osztálytársainak szánt. A levélben leendő osztálytalálkozójukra invitálja őket, s tájékoztatást ad egy készülő, a piaristák régi épületét, életét bemutató dvd készítésének lehetőségéről, s várja erre emailben az igényeket.
Ez a meghívó/levél Várgedő Tamás magán emailje volt, ezért sértőnek és nagyfokú tévedésnek találta engedélye és szándéka nélküli közlését.
A félreértésért, tévedésért ezúton szíves elnézést kérünk Tőle! 
Borián Tibor felelős kiadó és Mikecz Tamás felelős szerkesztő 

Ezen sajnálatos tévedésből történő közléstől függetlenül kérünk Mindenkit, aki méltónak és megfelelő információs csatornának találja Hírlevelünket, a jövőben is juttassa el Szerkesztőségünkbe azt a végleges szöveget, meghívót, amelyet szeretne közölni leendő osztálytalálkozójuk tartásáról! Fontos, hogy minél többen értesüljetek ilyen osztály- és egyéb találkozók tartásáról, minél több öregdiákban és minél rendszeresebben merüljön fel osztálytalálkozók, rendszeres baráti összejövetelek, vacsorák, sportnapok tartásának igénye. A Hírlevél végén olvasható email címekre a jövőben is szeretettel várjuk leveleiteket!

FELHÍVÁSOK

1. Az MPDSZ felvállalta a budapesti Piarista Gimnázium Audiovizuális Köre (AVK) által "Búcsú a Mikszáth tértől" címmel készített DVD terjesztését az érdeklődők részére. Az összeállítás 2010-ben készült, néhány archív részletet is tartalmaz és még teljes működésében mutatja be a budapesti Piarista Gimnázium épületét, a benne élő szerzetesek, diákok és tanárok életét. Közvetíti a mindannyiunk által ismert és elismert piarista szellemet, felidézheti emlékeinket.
Az érdeklődők a DVD-t beszerezhetik május 9-től kezdve az MPDSZ irodájában, kizárólag a hivatalos félfogadási időben, 1000,- Ft támogatás ellenében. A támogatás teljes egészében az AVK céljait szolgálja. Magasabb támogatási összeget is elfogadunk.
Érdeklődés Csepely Péternél, a 30 318 7199 telefonszámon. Előzetes telefonhívást különösen ajánlunk abban az esetben, ha valaki egyszerre több példányt szeretne beszerezni.
Természetesen azt várjuk, hogy a DVD-t senki se másolja továbbadás céljából!

2. Tájékoztatjuk Öregdiáktársainkat, hogy az MPDSZ irodája új, ideiglenes helyre költözött. Megközelítés a Pesti Barnabás utcai gimnáziumi főkapun keresztül. Az első emeleten jobbra, a folyosó végén található az új irodahelyiség. 
Csepely Péter már május 2-tól kezdve minden hétfőn délután 3 és 5 óra között várja a diáktársakat ügyintézés, baráti együttlét céljából. Mivel egyelőre sem a vezetékes telefon, sem az internetkapcsolat nem működik, Péter csak a 30 318 7199 számú mobiltelefonon érhető el.
Ugyanebben az időben tart fogadóórát Csapody Géza is a Piartour nevében.
 

Szeretettel várjuk diáktársainkat!


Piarista Filmklub

Kedves Filmklubosok!

A Mikszáth térről a budapesti Piarista Gimnázium hamarosan elköltözik, ami a pénteki vetítéseinket sajnos kellemetlenül érinti.
A szükséges technikai felszerelések csak nyáron lesznek átköltöztetve, de sajnos az eddigi épületben viszont már nem lesz lehetőségünk használni azokat.
Ez azt jelenti, hogy szeptemberig nem lesznek újabb vetítések.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Vízhányó Zsolt igazgató úrnak, hogy a Mikszáth téren helyet biztosított a vetítésekhez!

Köszönjük Mindenkinek, aki idén is velünk tartott, ígérjük, hogy 2011. szeptemberétől egy újabb, szebb helyszínen folytatjuk!
Reméljük ott újra találkozunk Veletek!

Addig is kellemes nyarat kívánunk, üdvözlettel:
Domi, András, Dávid


Gyurkovics Tibor: Péntek (részlet)

Következik a végső Golgota. 
A kicsike, a helyi, az egyéni, 
mert kinek-kinek meg kell halnia 
ahhoz, hogy e világon tudjon élni.

Következik az önfeláldozás. 
A látványtalan és őrült alázat, 
míg fölhasítja bőrödet a nyárs, 
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk, 
az üres éjben elhasad karunk. 
Csak az válthat meg, aki meghal értünk, 
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk.


A Hírlevél olvasóinak gratulációi, tanácsai, levelei

Kedves Tamás!
Köszönöm a hírleveleket! Áldott, szép húsvétot kívánok neked és minden szerkesztőnek, interjúfelelősnek! Szeretettel: Tőzsér Endre
Csak akkor látjuk magunk előtt az árnyékunkat, ha háttal vagyunk a fénynek. Fordítsunk hátat minden árnyékunknak, és fordítsuk arcunkat a feltámadt Krisztus ragyogó világosságába!
"Árnyék mögött fény ragyog,
Nagyobb mögött még nagyobb,
S amire nézek, az vagyok."
(Gyökössy Endre)

"Kedves Borián Tibor atya!
Örömteli megtiszteltetés számomra, hogy Borián atya imádságos könyvem egyik imáját használta a Húsvéti Hírlevélben!
Különös öröm, hogy a gondolatot, amely szerint a feltámadás az Atya bizonyságtevő üzenete számunkra méltónak találja a piarista diákság körében imámon keresztül is terjeszteni.
A Feltámadás (nagy F-fel) örömével kívánok Önnek és a Hírlevél minden kedves olvasójának testi-lelki megújulást!
Szeretettel: Döbrentey Ildikó"
 

"Kedves Tamás!
Köszönöm, hogy személyes találkozásunk óta rendszeresen kapom a Hírlevelet! Lelki épülésemre szolgál. Különös örömöt jelentett számomra felfedezni a Húsvéti Különszámban egyik imádságomat. Köszönöm a maga részét ebben!
A Feltámadás örömével kívánok magának testi-lelki megújulást, szeretettel: Döbrentey Ildikó"