2011. február 14., hétfő

 

Boldog II. János Pál

2011. május 1-jén boldoggá avatják II. János Pált Rómában - közölte a Vatikán január 14-én, pénteken.
2010. január 14-én XVI. Benedek fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté Avatási Kongregáció prefektusát és az audiencia során felhatalmazta a kongregációt Isten szolgája II. János Pál közbenjárására történt csodára vonatkozó dekrétum kihirdetésére. Ezzel a lépéssel lezárul az a folyamat, amely megelőzi a boldoggá avatás szertartását, amelynek időpontját a Szentatya határozza meg. XVI. Benedek pápa formálisan is elismerte az elődjének tulajdonított csodát, ezzel megnyílt az út, hogy boldoggá avassa a katolikus egyház II. János Pált 2011. május elsején – jelentette be pénteken a Vatikán. Az eljárás fontos lépés a szentté avatási eljárás felé.

II. János Pál 2005-ben halt meg csaknem 27 év pápaság után. A Vatikán a Parkinson-kóros francia nővér, Marie Simon-Pierre csodálatos gyógyulását tulajdonítja a korábbi katolikus egyházfőnek. Ugyan a csodálatos gyógyulást, melyet János Pál pápa közbenjárásának tulajdonítanak, nemrég megkérdőjelezte egy orvos, ez azonban korántsem jelentette azt, hogy Marie Simon Pierre nővér gyógyulása ne lenne valós.

Mint ismert, az eljárás pápai felmentéssel előbb kezdődött meg, minthogy eltelt volna öt év Isten szolgája halála után, ahogy ezt az érvényben levő normatíva előírja. Ezt az intézkedést sürgette II. János Pál életszentségének elterjedt híre, amelyet életében, halálában és halála után is jellemezte. Az eljárás többi részét érintően teljesen figyelembe vették az egyházjog által előírt szabályokat, amelyek a boldoggá és szentté avatásokra vonatkoznak. A boldoggá avatási eljárás noha általában hosszabb ideig tart, II. János Pál esetében azonnal a halála után kezdeményezték. 
"2005 júniusától 2007 áprilisáig lezajlott az alapvető egyházmegyei vizsgálat a római és a különböző egyházmegyékben életéről, erényeiről, életszentségének híréről és csodáiról. Az egyházjogi eljárások jogi érvényességét elismerte a Szentté Avatási Kongregáció a 2007. május 4-ei dekrétummal. 2009 júniusában a „Positio”-t megvizsgálva a dikasztérium kilenc konzultora pozitív véleményének adott hangot Isten szolgája hősies erényeinek kérdésében. Novemberben a hagyományos procedúrát követve a „Positio”-t alávetették a Szentté Avatási Kongregáció bíboros és püspök tagjai ítéletének, akik megerősítő döntést hoztak. 
2009. december 19-én XVI. Benedek felhatalmazást adott a hősies erényekre vonatkozó dekrétum kihirdetésére. 
Isten szolgája boldoggá avatására való tekintettel az ügy posztulátor testülete bemutatta vizsgálatra a Szentté Avatási Kongregációnak a Parkinson-kórból meggyógyult Marie Simon Pierre Normand nővér, a Katolikus Szülőotthonok Kis Nővérei Intézet tagjának esetét.
A szokásoknak megfelelően elvégzett kánonjogi vizsgálat számos jegyzőkönyvét és az igazságügyi orvos-szakértők részletes szakvéleményeit a Szentté Avatási Kongregáció orvosi tanácsa tudományos vizsgálatának vetették alá 2010. október 21-én. Miután a megszokott lelkiismeretességgel áttanulmányozták az eljárási tanúságtételeket és a teljes dokumentációt, a gyógyulás tudományos szempontból való megmagyarázhatatlansága mellett foglaltak állást. A teológus konzultorok miután áttekintették az orvosi következtetéseket 2010. december 14-én teológiai szempontból értékelték az ügyet és egyhangúan elismerték a II. János Pálhoz forduló könyörgés egyediségét, elsőbbségét, egyöntetűségét és azt, hogy Isten szolgájának imádság hatékony volt a bámulatos gyógyulás érdekében. 
2011. január 11-én megtartották a Szentté Avatási Kongregáció bíborosainak és püspökeinek rendes ülését, akik egyhangúan pozitív ítéletet hoztak csodásnak nyilvánítva Marie Pierre Simon nővér gyógyulását, amelyet Isten vitt véghez tudományosan megmagyarázhatatlan módon II. János Pál pápa közbenjárását követően, akihez nemcsak a meggyógyult, de számos más hívő is bizalommal imádkozik – zárul a Szentté Avatási Kongregáció tájékoztatója II. János Pál boldoggá avatási eljárásáról." http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=454305 
A boldoggá avatás után következik a szentté avatás, amihez arra van szükség, hogy legalább még egy csodát elismerjen az illetékes kongregáció. Mintegy 270 felgyógyulást tulajdonítanak II. János Pál közbenjárásának, de a csodatételt bizonyítani kell.


dr. Erdő Péter bíboros vatikáni kinevezése

XVI. Benedek pápa 2011. január 29-én a Szentszéki Államtitkárság Államközi Kapcsolatok részlege bíborosi és püspöki tanácsának tagjává nevezte ki Erdő Péter bíborost, esztergom-budapesti érseket.

II. János Pál pápa 1988. június 28-án közzétett Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúciójának negyvenedik cikkelye szerint az államtitkárság közelről segíti a pápát legfőbb küldetésének gyakorlatában. Elnöke a mindenkori szentszéki bíboros államtitkár. Két szekcióra oszlik; az egyik az általános ügyek részlege, amelyet közvetlenül az államtitkársági helyettes irányít, a másik pedig az államközi kapcsolatok részlege. Az apostoli konstitúció értelmében ez utóbbi munkáját meghatározott számú bíboros, valamint néhány püspök segíti.
A bíborosi és püspöki tanács tagjai közé a következő három bíborost nevezte még ki a pápa: Marc Ouelle-t, a Püspöki Kongregáció prefektusát, Fortunato Baldelli főpenitenciáriust, valamint Raymond Leo Burke-öt, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának prefektusát.  
forrás: Új Ember Katolikus Hetilap - 2011. február 06.

A Bíboros Úr kinevezéséhez szívből gratulálunk!
MPDSZ Hírlevél Szerkesztőbizottság


Gazdasági együttműködés szerzetesrendek között

Servitor pro multis - szolgálat sokakért
Az Új Ember 2011. január 30-i számában Hervai Pál beszámol a "Servitor pro multis Kft." tevékenységéről, amely a sikeres gazdasági együttműködést segíti elő a jezsuita, a bencés, a ferences és a piarista rend számára. A tartalmi kérdésekben a szerzetesrendek döntenek, az üzleti ügyekben pedig a professzionális menedzsmentet biztosító cég.

A Servitor Pro Multis Kft. négy katolikus férfi szerzetesrend (bencések, ferencesek, jezsuiták, piaristák) és a Portus Buda group Zrt. közös vállalkozásaként született, azzal a céllal, hogy szerzetesrendeknek, egyházi intézményeknek, karitatív szervezeteknek olyan szolgáltatásokat nyújtson, melyek segítségével az adott szervezetek, működése, fenntartása hatékonyabbá  válik és ezzel több erőforrás jusson a szervezet főtevékenységére. 
A Servitor piaci szereplőként is a tulajdonosi kör által képviselt értékrendet tudja magáénak. A Servitor tevékenységének sikerét mutatja, hogy partnereink között már 10 szerzetesrend és több katolikus, református és evangélikus  intézmény, illetve egyesület is található. 
A kialakított beszerzési társulások, valamint gazdálkodást támogató tevékenységünk révén partnereink számára korábbi működésükhöz képest több tíz millió forintos nagyságrendben tudtunk megtakarítást elérni. Tevékenységünk jelenleg az energia (áram és gáz), üzemanyag, papír-irodaszer és vegyiáru beszerzési területekre terjed ki, de tagjaink igényeihez igazodva szolgáltatásaink körét igyekszünk folyamatosan bővíteni.

Hogyan működik?
A Servitor adatokat kér a csatlakozni kívánóktól egy adott beszerzési területre vonatkozóan, a belépő intézmény fogyasztási szokásait illetően (pl. mennyi, milyen irodaszert szerez be milyen rendszereséggel, milyen növekedési/csökkenési tendenciát mutat ez). Az igények alapján a Servitor beszerzési társulást szervez. A társulás összigényei alapján a Servitor tendert bonyolít le, egy (vagy több) iparági szakmai tanácsadó részvételével. A résztvevő számára ez nem jelent mást, mint, hogy a beszerzési társuláshoz való csatlakozástól kezdve az adott termékekre és szolgáltatásokra a korábbiaknál kevesebbet költ, mert így közösen - a beszerzési társulásban együttműködő felek - mennyiségi kedvezményt érhetnek el az adott beszállítónál. Bizonyos szolgáltatásainknál a kimutatható megtakarítás egy előre megállapított és szerződésben rögzített részét kapja meg a Servitor saját működése fenntartására és fejlesztésére. Ezen szolgáltatási díj mértékét folyamatosan csökkentjük, ahogy a beszerzési társulásokban résztvevők száma nő, hiszen a Servitor a tulajdonosok döntése alapján a bevételeiből kizárólag saját működését finanszírozza, nyereségre a tulajdonosok nem tartanak igényt.
www.servitor.hu


A piarista hivatásgondozás éve lesz 2012

A Generálisi Kongregáció – alább olvasható levelében – meghirdette a piarista hivatásgondozás évét 2012-re. E területen nemcsak a rendtagok, hanem mások is sokat tehetnek. A gyerekek és fiatalok, különösen pedig a legszegényebbek azok, akiknek szüksége van új piarista szerzetesekre, akik teljes odaadással és nyílt szívvel nekik szentelik életüket. – Isten az, aki hív, és nem mi. Ugyanakkor Isten az, akinek szüksége van ránk, hogy egy nevelési és pasztorális folyamat eredményeként az Ő hívása személyes, örömmel vállalható élettervvé váljék reménnyel teli, nagylelkű fiatalok számára.

Istenünk, Atyánk kegyelme és békéje
a rend minden tagjának és mindazoknak, akik piarista jelenlétünk részesei
 
Mi mindnyájan, egyenként is, összességünkben is, bízva az Úrban, aki sohasem szűnik meg hívni, egyre fokozódó buzgósággal adjuk át magunkat annak a lelkipásztori munkának, hogy hivatások ébresszünk és szilárdítsunk meg, emlékezve az Úr szavára: „Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés." (Konst. 103)
 
Kedves Testvéreim!
Néhány hónappal ezelőtt az egyik demarkációban tett látogatásom alkalmával találkoztam egy csapat fiatallal, egyik iskolánk tanulóival és öregdiákjaival. Olyan fiatalok voltak, akiket kísérnek hivatáskeresésükben, és azt fontolgatják, hogy piarista szerzetesek, papok legyenek. Rendkívül intenzív és vidám találkozó volt, rengeteg hozzászólással. Már a vége felé jártunk, amikor az egyik fiú tágra nyílt szemmel így szólt hozzám: „Atyám, azt mondja, hogy két éven belül visszatér. Kérem, hívjon össze újra bennünket, mert erőre és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy döntéseket tudjunk hozni. És hát néhányunk nagy örömmel töltjük majd el önt, hiszen addigra már önökkel élünk." Arra kértem, hogy vesse ezt a mondatot papírra, és írja alá. És ezt - ünnepélyesen - meg is tette. A bolíviai fennsíkról való fiúk voltak, az anzaldói iskolánk diákjai és öregdiákjai.
Azóta sem felejtettem el a mondatot, amely sok-sok gondolkodásra késztetett: „Kérem, hívjon össze újra bennünket, mert erőre és bátorságra van szükségünk." Úgy gondolom, hogy jól kifejezi sok-sok fiatal tapasztalatát, akik az Úr szólítására közelednek hozzánk, hogy imádságosan és őszintén mérlegeljék, Isten vajon arra hívja-e őket, hogy a piarista szerzetesi hivatást válasszák, azt a hivatást, amelyet Kalazanci Szent József felvállalt és megszilárdított. A fiataloknak szüksége van arra, hogy összehívják őket.
Arról a felelősségről írom nektek ezt a levelet, amely a piarista szerzetesi hivatás magjának elhintésével, javaslatával, kísérésével és elfogadásával mindnyájunké. Arról a képességünkről van szó, hogy segíteni tudjuk a fiatalt, hogy felfedezze életének a piarista ügy melletti teljes elköteleződésére vonatkozó meghívást, amelyet Isten ültet el szívében. Arról az elkötelezettségünkről van szó, hogy hivatásunkat merészen javasoljuk. Mindennek „hivatalos" nevet is szoktunk adni: a piarista papi és szerzetesi életre szóló sajátos hivatás gondozása. Erről írom nektek ezt a levelet. És nem csak a szerzeteseknek írom, hanem mindnyájatoknak is, akik különböző piarista jelenlétünkhöz tartoztok, és akik a piarista rend építésében kölcsönös felelősségtudattal vesztek részt.
A jelen levéllel a Generálisi Kongregáció meghirdeti a „piarista hivatásgondozás évét". Ez az év 2012 lesz, amelynek során különös figyelmet kell szentelnünk a hivatásgondozásnak. Célja, hogy a piarista rendben jelentős lépést tegyünk a változásokért ebben a mindnyájunk számára oly fontos témában. Olyan év lesz ez, melynek során összegyűlünk, tervezünk, felhívunk és elmélyülünk azzal kapcsolatosan, hogyan vihetjük előbbre, hogyan tehetjük erősebbé és jobbá azon küldetésünket, hogy közvetítők legyünk Isten hívásai és javaslatai, valamint a fiatalok szabad és készséges szíve között. Ebben az évben ugyancsak külön figyelmet fordítunk egyéni és közösségi imádságainkra a fiatalokért és azért, hogy készek és elég bátrak legyenek ahhoz, hogy az Úr hívására válaszoljanak.
2012-ben egy kisebb esemény négyszázadik évfordulóját ünnepeljük a piarista rend történetében: Glicerio Landriani, egy reménnyel teli és Istent kereső fiatal Kalazancius születő piarista rendjébe való belépését. Ezen családi emlékezés, valamint azon általános meggyőződésünk, hogy hivatásgondozásunkról új módon és kell gondolkodnunk, bátorított bennünket arra, hogy az egész rendben meghirdessük a piarista hivatásgondozás évét.
Ezen év lényegi célja világos számunkra: a piarista rend életének forrásánál elhelyezni a hi­vatáspasztorációt, mégpedig megújulási folyamatunk központi elemeként és az olyan kulcsfontosságú tényezők egyikeként, amelyek a különböző eltervezett céljaink megvalósítását lehetővé teszik. A jobb, intenzívebb és szisztematikusabb hivatásgondozás azon jövő egyik záloga, amelyet álmodunk, és amelyre vágyunk. Tudjuk, hogy minden hivatás Isten adománya, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden lehetségest meg kell tennünk ezen a területen - épp úgy, mint az evangélium minden fontos eleme esetében, amelyek mindig adományt és ugyanakkor feladatot is jelentenek.
Nem kívánjuk ezt a körlevelet hosszú értekezéssé tenni a hivatásgondozásról. Erre lesz időnk az elkövetkezendő néhány hónapban. Engedjétek meg tehát, hogy csupán néhány gyakorlati aspektusra mutassunk rá, amelyekre szükség van ahhoz, hogy ez a hivatásgondozó év jól sikerüljön.

  • 1. A Generálisi Kongregáció arra kér minden rendtagot és minden olyan személyt, akik karizmánkban és küldetésünkben osztoznak, hogy küldjék el elképzeléseiket és javaslataikat annak érdekében, hogy ez a hivatásgondozó év a piarista rend számára valóban gyümölcsöző legyen. Mindenkit kérünk erre, de különösen azokat fiatal piaristákat kérjük, akik korban közel állnak a lehetséges új piaristákhoz, hogy kínáljanak ötleteket és lehetőségeket, amelyeket alkalmazhatunk. Szívesen várunk ötletes jelmondatot is, amelyet ennek a hivatásgondozó évnek adhatunk. Ennek a hivatásgondozó évnek logója és posztere is lesz. Erről majd időben tájékoztatunk benneteket.
  • 2. A Generálisi Kongregáció felállít egy „központi csapatot", amely különös figyelmet fordít mindenre, ami csak ezzel a hivatásgondozó évvel kapcsolatos. Ez a csapat a hivatásgondozás generálisi titkárságával szorosan együttműködik majd.
  • 3. A hivatásgondozás generálisi titkársága - ezen „központi csapattal" együttműködve - 2011 júniusában bemutatja a 2012-es hivatásgondozó év teljes programtervét azzal a céllal, hogy minden területi egység figyelembe tudja venni és gazdagítani tudja azt.
  • 4. A Generálisi Kongregáció és különösképpen a generális atya kinyilvánítja, hogy mindenben rendelkezésre áll és szívesen segít, ami e hivatásgondozó év során a területi egységekben és cirkumskripciókban végzendő tevékenységeket, találkozókat és programokat illeti.

A cél, hogy növekedjék azon fiatalok száma, emberi és evangéliumi érettsége, akik a piarista szerzetesi hivatást kívánják élni; ez közös kihívása mindnyájunknak, akik a piarista rend mellett elköteleződtünk. Ez nem csak a piarista szerzetesek vágya, illetve célja, hanem mindnyájunké. Arra kérjük hát az összes szerzetesközösséget, minden piarista testvériséget, a piarista keresztény közösségeket, minden olyan személyt, akik osztoznak piarista küldetésünkben, a családokat és az összes velünk együttműködő személyt, hogy ezt a hatalmas piarista kihívást reménnyel és bizalommal telt szívvel vállalják fel: tegyük lehetővé, hogy néhány fiatalunk vállalhassa a piarista szerzetesi hivatást. Ez világosan megmutatja majd piarista elkötelezettségünk milyenségét.
Soha ne feledjétek, hogy Isten az, aki hív, és nem mi. Ugyanakkor Isten az, akinek szüksége van ránk, igen, szüksége van ránk, hogy egy nevelési és pasztorális folyamat eredményeként az Ő hívása személyes élettervvé váljék, amelyet egy reménnyel teli fiatal vállal.
Itt befejezem levelemet. Nemcsak a rendre gondolva hirdetjük meg ezt a hivatásgondozó évet. A gyerekek és fiatalok, különösen pedig a legszegényebbek azok, akiknek szüksége van új piarista szerzetesekre, akik teljes odaadással és nyílt szívvel nekik szentelik életüket. Ezt a hivatásgondozó évet az ő nevükben hirdetjük meg, minden olyan gyermek és fiatal nevében, akik vágynak, várják és szükségük van Kalazanci Szent József fiainak közeli és nevelő jelenlétére.
Arra hívunk benneteket, hogy imádkozzatok az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az aratásba. Az imádság átalakítja szívünket, és közel visz bennünket Isten szívéhez. Kérjük az Atyát, hogy küldjön nagylelkű fiatalokat, akik piarista szerzetesként kívánják életüket átadni Istennek, és hogy mindnyájunkat az igazság alkalmas munkatársává tegyen, hogy a piarista hivatásokért való munkánkban együtt dolgozhassunk vele a gyerekek és fiatalok iránti szeretetében.
Róma, 2010. december 25., a mi Urunk, Jézus Krisztus születése napján.
 
Testvéri öleléssel: 
Pedro Aguado Sch. P., generális atya és Ricardo Querol Sch. P., generálisi titkár


1 %

Kedves Barátunk!

Ismét elérkezett a személyi jövedelemadó bevallásának az ideje, ami egyúttal az SZJA 1%-ának a felajánlására is lehetőséget ad. A magyar piaristák országszerte nyolc közoktatási intézményben csaknem 3500 diák oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodnak. Számítunk mindazok jóakaratú támogatására, akinek fontos a szeretetteli és értékközpontú nevelés, függetlenül attól, hogy támogatónk piarista öregdiák, gyermekét nálunk taníttató szülő, vagy „csak" a tevékenységünkkel szimpatizáló adófizető polgár. Amennyiben a piaristák mellett dönt, köszönjük támogatását!


Katolikus Iskolák Országos Diákfilmszemléje

A Budapesti Piarista Gimnázium és a Katolikus Videobarátok Egyesülete (VITEO) a katolikus iskolák diákjai számára országos diákfilmszemlét hirdet. A szemle célja az, hogy a katolikus iskolák impulzust kapjanak a kreatív videós műhelymunkához.

Kiírás:
Résztvevők: I. általános iskolás korúak (legfeljebb 14 évesek), II. középiskolás korúak (legfeljebb 19 évesek). Egy alkotó vagy alkotócsoport legfeljebb három filmmel pályázhat, egy iskolából több csoport is indulhat.
A filmek témája: I. "Kiemelt téma" kategória: a Püspöki Kar által meghirdetett Család-évhez kapcsolódóan "Család diákszemmel": a családi élet értékei, örömteli pillanatai vagy nehézségei, problémái a benne élő gyermekek és fiatalok szemszögéből, II. "Szabadon választott" kategória: bármilyen témában ábrázolhatják az alkotók azt, ami a világból őket megragadta, foglalkoztatja, amit filmre valónak ítélnek.
A filmek műfaja tetszőleges lehet: dokumentum, kisjátékfilm, etűd, animáció, burleszk, klip, reklám, ... stb. Az alkotók tetszőleges technikával dolgozhatnak, de igényes, színvonalas módon bánjanak a lehetőségekkel. 

A filmek szellemisége: a beküldött műveknek az általános emberi értékeken túl a keresztény értékeket is tiszteletben kell tartaniuk. Lehetnek humorosak, probléma-felvetők, ironikus hangvételűek, akár finoman provokatívak is, de fontos, hogy a világ, az élet és a család evangéliumi szemléletével összhangban álljanak.
A filmek időtartama nem haladhatja meg a 10 percet.
A beküldendő filmek formátuma: Video-DVD, vagyis asztali lejátszóval kompatibilis DVD-film.
Beküldési határidő (a DVD-k postára adásának határideje): 2011. május 9. hétfő.
Beküldési cím: Budapesti Piarista Gimnázium, 1444 Budapest, 8. Pf. 266., vagy személyesen is beadható a Piarista Gimnázium portájára. Mindkét esetben a borítékra jól láthatóan kérjük ráírni: DIÁKFILMSZEMLE.
A nevezési lap a KPSZTI (www.kpszti.hu) vagy a Piarista Gimnázium honlapjáról tölthető le. A nevezés részletes tudnivalói a nevezési lap elején olvashatóak. Nevezési díj nincs.
Az előzsűri szakmai és tartalmi szempontok figyelembe vételével választja ki a döntő be kerülő , a szemlén vetítendő alkotásokat. A beküldött filmek alkotóit május 20-ig emailben értesítjük az előzsűri döntéséről.
A szemle ünnepélyes, nyilvános bemutatója 2011. május 28-án, szombaton, délelőtt 10 órakor lesz a Sapientia Főiskola Auditorium Maximum termében (Budapest, V. Piarista köz 1.). A vetítést követően a zsűri kiválasztja a legjobb alkotásokat, értékelés keretében kihirdeti a kategóriák győzteseit, és átadja a díjakat.
A szemle díjai: A család témával foglalkozó filmeket kiemelten, korcsoportokra bontva értékeljük, a szabadon választott témájú filmeket egy kategóriában. A díjak az iskolai filmkészítő műhelymunkát segítő videofelszerelésekből és professzionális videoszerkesztő szoftverekből állnak a következő értékben: általános iskolás korúak "Család  diákszemmel" téma: 1. hely 80.000 Ft, 2. hely 50.000 Ft, 3.hely 30.000 Ft; középiskolás korúak, "Család  diákszemmel" téma: 1. hely 100.000 Ft, 2. hely 60.000 Ft, 3. hely 30.000 Ft; mindkét korcsoport, szabadon választott téma: 1. hely 80.000 Ft, 2. hely 50.000 Ft, 3. hely: 30.000 Ft.
További információk: A filmszemlével kapcsolatos technikai vagy bármilyen más jellegű kérdéssel a szemle szervezőjéhez, Wettstein József piarista tanárhoz lehet fordulni a wettstein@piar.hu címen.
Wettstein József Sch.P.
http://www.gimn.piar.hu/informaciok_piar/diakfilmszemle.php 


A generális atya 2010. decemberi levele – Rendünk Isten ajándéka és Kalazancius műve

„Istennek és Kalazanci Szent József szerencsés kezdeményezésének, kitartó türelmének műve” (Konst. 1.)
Isten adományának ingyenes voltáról és alapító atyánknak a piarista rend életében betöltött szerepéről

Kedves Testvérek!
Abból a meggyőződésből írom ezt a levelet, hogy beszélnünk kell a piarista rend „életforrásairól”, gondolkodunk kell róluk, és el kell mélyedünk bennük. Az elmúlt néhány hónap során – és különösen a rend nagyobb elöljáróinak legutóbbi tanácskozásán – beszéltünk azokról az alapvető elköteleződésekről, amelyek a piarista rendbe új életet lehelhetnek. Elköteleztük magunkat amellett, és benső vágyunk, hogy rendünk megújulási folyamaton menjen keresztül. Gondolkodtunk a hivatásgondozásról, szolgálatunk identitásáról, illetve karizmánkról, amelyen a világiakkal együtt osztozunk. Kétség nem fér hozzá, hogy mindez – ahogy sok minden más is – életünket érintő elköteleződést jelent. Mindazonáltal nem téveszthetjük szem elől, hogy hol van az Élet, hol van a megújulásunk középpontja, tengelye. Erről szeretnék írni nektek.
Konstitúcióinkban ezt megvalljuk, az egymás között megosztott számos írásban és eszmefutatásban pedig újra meg újra visszatérünk hozzá. Biztosak vagyunk abban, hogy a piarista rend Istennek és Kalazanci Szent József szerencsés kezdeményezésének, kitartó türelmének a műve. Mindenekelőtt, mindennek értelmet adva, ez jelenti számunkra az Életet, ebben gyökerezik alapításunk értelme, így képességünk is, hogy tovább éljünk és alapozzunk, és valódi lehetőségünk is, hogy piaristaként létezzünk.
Kétségtelen, hogy terveket kell összeállítanunk, amelyek életet adnak számunkra, és lehetővé teszik megtartani ezt az életet; és én vagyok az első, aki alkalmas és alkalmatlan időben is ragaszkodik ehhez. Azonban mindennek semmi értelme, és életet sem szít, ha tengelyétől, eredetétől elválik.
 Isten műve vagyunk. Kalazanci Szent Józsefnek a piarista rendben testet öltő karizmája Isten adománya. Ezt és nem mást jelent a karizma szó. Adomány, amelyet egy az életét és munkáját teljes mértékben Isten akarata szerint alakító ember befogad és megtestesít. És képes abszolút, teljes, átfogó és tovább vihető választ adni egy adományra, amelyet Isten általa az egyháznak és a világnak, különösképpen pedig a gyermekeknek és a fiataloknak kívánt adni.
 Egy valós ember, Kalazanci Szent József szerencsés kezdeményezésének és kitartó türelmének a gyümölcsei vagyunk. A két, róla tett kijelentés biztos ösvényt kínál számunkra, hogyan is kell az életben elhelyezkednünk ahhoz, hogy Isten adományát befogadjuk: bátorsággal és türelemmel. Isten akaratára nyitottan és biztosan abban, hogy ezt az akaratot óvnunk kell és mindennapi munkákkal megtermékenyíteni. Figyelnünk kell arra, amit Ő nekünk a valóságon – mindenekelőtt a gyermekeken és a szegényeken – keresztül mond, hogy bátor munkásokként méltó válaszokat adjunk a kapott hívásra is és a meghívónak is. Merésznek is kell lennünk, hogy hivatásunk prioritásait az adott történelmi pillanatban mindig felismerhessük; arra vagyunk hívva, hogy apostoli buzgalommal (milyen szép, a küldetés iránti szenvedéllyel teli ez a kifejezés!) éljünk, és hogy az általunk szolgáltakat, valamint Isten országának ügyét részesítsük előnyben, amelynek magunkat átadtuk. EPHEMERIDES CALASANCTIANAE
Salutatio Patris Generalis, 2010. december 2.

Mindezek miatt őszintén hiszem, hogy a rend és valamennyien, akik piaristák vagyunk, és akik piaristának érezzük magukat, a reflexióra is hivatottak vagyunk, és arra, hogy alapítónknak a piarista rend életében betöltött szerepéről is folyamatosan elmélkedjünk. Ez hát ennek a rövid levélnek a célja, amelyet szívem minden szeretetével merészkedem hozzátok intézni.

1. P. Camilo Maccise karmelita szerzetes, aki rendjének generálisa és a rendfőnökök tanácsának elnöke volt, egyszer azt mondta, hogy a megszentelt élet különlegessége annak forrásából származik. Olyan kijelentés ez, amelyet mindig fontosnak ítéltem, és amellyel kapcsolatban fontosnak tartom az alapos reflexiót. Biztosak vagyunk abban, hogy képesnek kell lennünk a másokkal való együttműködésre és a megszentelt élet többi formájával, a különböző közösségekkel és intézményekkel való megosztásra. A piarista rendben egyértelműnek kell lennie számunkra annak is, hogy rendelkezünk a szent alapítónk által meghatározott, megélt és általa nekünk kínált „genetikai kóddal”. Piaristaságunk identitása Kalazanciustól származik, és abból, hogy ő miként tudott elhelyezkedni a világban, válaszokat adni és döntéseket hozni, miközben végig hű maradt Isten akaratához.
Nem arra hívom a rendet, hogy a „mi mások vagyunk” magatartásával éljen, hiszen ez veszélyes és romboló lenne az egyházban. Az egyház célja pedig a közösség, amelyet építenünk kell. Arra viszont kérlek benneteket, hogy azon meggyőződésből kiindulva éljünk, hogy van valami sajátunk, amit kiteljesíteni a mi feladatunk; valami, ami identitást kölcsönöz nekünk – ami nem jelenti azt, hogy elkülönít bennünket. Ebből kiindulva elültetni és ápolni ezt, mint az Isten országát termő magot: ez a mi saját karizmánk. Testvéreim, ez jelenti életünk és megújulásunk elsődleges forrását. 

2. Tudjuk, hogy Kalazanci Szent József virraszt műve fölött és védelmezi azt. Kétségünk sincs efelől: világosan érezzük és tapasztaljuk. Az is biztos azonban, hogy valamit – a mi részünket – nekünk is hozzá kell adni ehhez a munkához. Azt gondolom, hogy rendünk egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy mi, piaristák képesek legyünk elköteleződéssel és reménynyel elhelyezkedni a világban, az alapítónk által felvállalt elköteleződésekből kiindulva. Példának okáért javasolnék néhány kalazanciusi magatartásformát, amelyek ma is segíthetnek nekünk a renden belül, és amelyek megélésére és erősítésére törekednünk kell.
a) Felfedezni, hogy mit kér tőlünk Isten azon valóságon keresztül, amelyben vagyunk. Mérlegelni a saját valóságunkból és azoknak a gyermekeknek, fiataloknak a valóságából kiindulva, akikhez Isten küld bennünket. Ennek kell lennie egyik állandó magatartásformánknak. Felül kell emelkednünk a kísértésen, hogy „már tudjuk, mit kell cselekednünk”, illetve annak kockázatán, hogy „nem értjük, mi történik velünk,” vagy nem látjuk, hogy a fiataloknak mire van szükségük. Kalazancius arra tanít bennünket, hogy a piarista rend életének forrását és alapját az a képesség jelenti, hogy a valóságot értelmezni tudjuk, és vele kapcsolatban képesek vagyunk döntéseket hozni. 
Ebben az évben sok erőt szenteltünk a piarista rend valóságának értelmezésére. Az is igaz, hogy ez nem elég; megkülönböztetésre, imádságos mérlegelésre szükséges váltanunk azt. A valóság hívásaira pedig nekünk bizony mozgásba kell lendülnünk. Néhány példát említek – csak magunkra, saját rendünkre koncentrálva. Egyszerű példák ezek, amelyekre a nagyobb elöljárók legutóbbi tanácskozásán reflektáltunk. 
 A fiatal piaristák azt tervezik, hogy új horizontokból kiindulva kívánnak élni, és félnek attól, hogy mindazt, amiről fiatalként álmodtak, és azokat az értékeket, amelyekben később nevelődtek, nem tudják abban a teljességben megélni, ahogyan azt várták. Ezt világosan kifejezésre juttatják. Részt szeretnének vállalni a rend új horizontjainak kiépítésében. 
 Mi, szerzetesek kifejezzük, hogy szükségünk van arra, hogy közösségeink valóban az Istennel való találkozás, a testvéri támogatás és a küldetésre indítás helyszínei legyenek. A „teljesebb közösségi élet vágya” tölt el bennünket. EPHEMERIDES CALASANCTIANAE 
Salutatio Patris Generalis, 2010. december 3. 

 A renddel a karizma szempontjából integráltan élő világiak száma és az integráció minősége folyamatosan növekszik, ami – Istennek hála – új kérdéseket és lehetőségeket vet fel számunkra. 
 Az az érték, amelyben piaristaként a leginkább növekednünk kell (legalábbis kérdőíveink és írásaink egyaránt erről tanúskodnak): „az egész rend szintjén történő gondolkodásban való növekedés”. Valóságunknak ezt és sok más aspektusát hivatásunkat érintő kérdésekként kell értelmeznünk, amelyek választ várnak tőlünk. Bennünket, piaristákat erre találtak ki: olyanoknak, akik figyelembe veszik a valóságot, és döntéseket hoznak. Ugyanezt elmondhatjuk a „renden kívüli” tényezőkről is: azokról a kérdésekről, amelyeket a mai társadalom és a mai fiatalok intéznek hozzánk. Ennek a levélnek a szándékain túlmutatna, hogy ezt a megjegyzést kifejtsem; csak az alapítónk iránti hűségünk kulcsfontosságát szeretném hangsúlyozni: figyelnünk kell a bennünket körülvevő valóságra, és mernünk kell válaszokat adni, méghozzá állhatatos türelemmel.

b) Isten akaratához hű ember gyermekei vagyunk, aki lemondott elsődleges elköteleződéseiről, és aki számára Isten tartogatott új és más lehetőségeket. Ha nem így történt volna, akkor ma nem létezne a piarista rend. Nos, abban is biztosak lehetünk, hogy a jövőben nem is fog létezni, legalábbis nem úgy, ahogyan azt Kalazancius szeretné, ha csupán saját magára és körülményeire gondol (endogámia); ha csak a biztosnak ad lehetőséget (konzervativizmus); ha csak olyan válaszokat ad, amelyeket mindig is adott (immobilizmus), ha csupán saját érzéseinket és meggyőződésünket abszolutizáljuk (egocentrizmus); vagy ha úgy működünk, mintha nem lenne egyértelmű és határozott identitásunk (határozatlanság). Ezek közül egyik sem tesz jót a rendnek, és egyik sem szül életet. 
Kalazancius új utat járt be, mégsem veszítette el közben önmagát. Identitásából kiindulva élte meg az újdonságot. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy bármit is feltaláljunk, hanem arra, hogy a teremtő hűségből kiindulva éljünk. Ez Kalazancius útjának iránymutatója. Ennek kell lennie a mi vezérfonalunknak is. Isten az, aki újra meg újra megváltoztatja Kalazancius életét, miközben ő keres és elköteleződik, kudarcot vall, vagy éppen felfedez valamit. 

c) Kétségtelenül bővíthetnénk Kalazancius „alapvető magatartásformáinak” körét, amelyek életet adnak művének. Azonban nem ez a megfelelő idő erre. Beszélhetnénk a műve megszilárdítása érdekében használt eszközökről (olyan ember volt, aki meglelte a szükséges támogatást), vagy azon képességéről, hogy ráérzett a jövő történéseire (olyan emberként, aki képes döntéseket hozni, amelyek lehetségesek a jelenben és életképessé teszik a jövőt – ez a kormányzás művészete); hogy miként élte meg az egyszerűséget és a szegénységet (megváltoztatta az őt megismerő emberek életét, hiszen valóban Isten embere volt). 
Annyi mindent elmondhatnánk róla! Amit azonban most kiemelnék, az az, hogy a piarista rendnek továbbra is Kalazancius bátorsága és türelme művének kell maradnia. És csak akkor lesz az, ha ez a „chip” működik munkánkban, életünkben, mindennapos tevékenységünkben, kifejeződik megannyi intuícióban, amelyek oly sok kincset adnak nekünk, és amelyek valóra váltásához nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Ilyen intuíció például az, hogy „Kalazancius összeköt bennünket”, vagy hogy „Kalazanciusban gyökerezünk”. 

3. A rendnek minden erejével, egyre inkább el kell mélyülnie Kalazancius életében, személyében, művében és karizmájában. Nem engedhetjük meg magunknak sem azt, hogy felületesek legyünk alapítónk megismerésében, sem azt, hogy ne legyenek olyanok, akik segítenek és kísérnek bennünket ebben; és azt sem, hogy ne hozzuk meg azokat a döntéseket és elköteleződéseket, amelyek „a piarista rend életének kulcsát” őrzik. Arra hívom a fiatalokat, hogy mélyüljenek el alapítónk minden dimenziójának megismerésében, és arra hívom a rendet, hogy vegyük komolyan ezt a kihívást. EPHEMERIDES CALASANCTIANAE 
Salutatio Patris Generalis 2010. december 4. 

A nagyobb elöljárók tanácskozása – a generálisi kongregáció javaslatára – épp most hagyta jóvá a „Kalazanciusi Titkárság” létrehozását. Ezt szerzeteseknek és világiaknak kell alkotniuk. Íme a kezdeti célok, amelyekkel ez a titkárság megszületik: a piarista rend életében és megújulásában alapító atyánk központi szerepének erősítése annak minden dimenziójában /a kalazanciusi képzés ösztönzése a rendben/ a kalazanciusi ügy iránt különös érdeklődést mutató hivatások támasztása és kísérése a piarista rend közösségében / képzések és tevékenységek javaslata karizmánk néhány alapvető vonásával kapcsolatban. Kétségtelenül más célokat is megfogalmazunk majd, de most az a fontos, hogy ez a titkárság valóban létrejöjjön, és hogy új lehetőségeket kínáljon a rendnek arra, hogy életünket az alapítónkból kiindulva folytathassuk.

4. A „kalazanciusi”-ra való buzdítás nem valami elméleti dolog. Nem csupán arról szól, hogy tanfolyamokat szervezzünk, hogy cikkeket jelentessünk meg – noha ezek is fontosak. 
Nemcsak arról van szó, hogy „tudjuk”, hogy „ismerjük”, hanem arról, is hogy „megéljük”. 
Mindazonáltal nagy hibába esnénk, ha ezeket az igéket elkülönítenénk egymástól. Többet kell tudnunk Kalazanciusról, jobban el kell mélyülnünk karizmája identitásának kulcsfontosságú tényezőiben – hiszen ez jelenti a piarista rend motorját; alapvető fontosságú, hogy nagy igénnyel nyissuk meg karizmánkat azok előtt, akik ezt sajátjukként fedezik fel. A „kalazanciusi” buzdítása azonban mindezeknél sokkal több; és a rend valamennyi területén tapasztaljuk, hogy ez így van. 
Amikor arra áhítozunk, hogy iskoláink (intézményeink) hálózatát kialakítsuk, azt mondjuk, hogy közös identitásunkat még inkább erősítenünk kell. Amikor egy piarista intézmény identitásának elemeit meghatározzuk (káptalani szinten épp most hagytuk jóvá szolgálatunk kalazanciusi identitásának tíz alapvető elemét), azt mondjuk, hogy a leghatározottabb iránymutatás azokban található. Amikor azt mondjuk, hogy a képzéseket vezetőket olyan aspektusokban kell tovább formálni, hogy ezáltal elérhessük a közösség magasabb szintjeit, arról beszélünk, hogy olyan rend kívánunk lenni, amely saját természetével és létértelmével jobban azonosul. Amikor kijelentjük, hogy az „egész rend szintjén való gondolkodás” terén kívánunk fejlődni, arra utalunk, hogy csak ebből kiindulva tudunk olyan válaszokat adni, amelyeket adnunk kell. Amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy a világiak karizmatikus integrációját olyan döntésekből kiindulva tegyük lehetővé, amelyek fontos elköteleződéseket és életvitelbeli változásokat feltételeznek, arról beszélünk, hogy a kalazanciusi karizma megélése feltételezi, hogy életük központi tengelyét érintjük meg, és ezáltal ők átalakulási folyamatot élnek meg. A piarista rend tényleges élete, testvéreim, Kalazancius. Ő lüktet valóságunkban, és megújulásra hívja azt. Legyen szemünk, hogy lássunk, és fülünk, hogy halljunk. 
Legyünk hálásak Istennek, hogy Kalazanci Szent Józsefet olyan szeretettel és türelemmel gazdagította, hogy képes legyen életét a gyermekek keresztény nevelésének szentelni. És kérjük az Urat, hogy segítsen életünket átalakítani annak az embernek a szellemében, aki számunkra a bölcsesség mestere. 

Testvéri szeretettel: Pedro Aguado generális atya


Elindult a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház önálló honlapja

Tavaszt idéző színekkel, vidám betűkkel és rögtön gazdag tartalommal indult el Sárközi Sándor Sch.P. rendtársunk szerkesztésében a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház honlapja:
http://csikszereda.piarista.hu/


A piaristák Csíkszeredában, a Piarista Tanulmányi Házban lelki-szellemi-szabadidős lehetőségeket és programokat kínálnak a betérőknek. Emellett eljárnak a város különböző iskoláiba és bentlakásaiba, segítik a fiatalok emberi-hitbeli elmélyülését, a vallásosság, a tudományok és a játékosság jegyében.
A ház ezenkívül lehetőséget ad különféle kurzusok, lelkinapok megtartásához, valamint szálláshelyet is kínál az erre járó családok-rendtársak számára.


A káptalani időszakról

A Káptalani időszak (4 évenként) a Piarista Rend Magyar Tartományában 2011-ben kerül sorra. Már megtartották a helyi káptalanokat az egyes rendházakban az adventi-karácsonyi időben. Ezeken értékelték az elmnúlt 4 év esemnényeit, eredményeit, és javaslatokat tettek a március 14-19-én tartandó tartományi káptalanra.

Ennek témája a következő 4 év programja, valamint a rendi vezetés (tartományfőnök és a 4 asszisztens) személyeinek megválasztása. 

Imádkozzunk a magyar piarista iskolák eredményes működéséért, Kalazanci Szent József közbenjárásáért!


A gödi piaristákról

Hosszú évek alatt kidolgozott és tökéletesített mentori rendszerrel igyekeznek segíteni és megóvni a problémás tanulóikat a gödi piaristák. Sok hátrányos helyzetű diákjuk van, köztük olyanok is, akik arra kényszerülnek, hogy saját létfenntartásukról gondoskodjanak - írja Péterffy Balázs a Magyar Nemzet 2011. január 31-i számában, a "Piaristák a hátrányos helyzetű fiatalokért" című cikkben.


Döbrentey Ildikó "És képzeld, Uram… - A 21. század zsoltáraiból" című könyvének dedikálása Angyal Júlia festőművész kiállításán az Evangélikus Múzeumban

Kedves Barátaim!

Hírlevelünk alapvető célja havonta informálni Titeket a Piarista Renddel kapcsolatos fontos hírekről, eseményekről. Szerkesztőtársaimmal és a Diákszövetség vezetőivel azonban hisszük, hogy időnként szükséges olyan rangos társadalmi eseményekről is tájékoztatást adni Nektek, amely lehet nem kapcsolódik szervesen "piaristaságunkhoz", mégis említésre méltó a keresztény vallású és gondolkodású volt diáktársaink számára.
Ezek fényében most szeretettel hívlak Titeket egy baráti találkozóra, "imakönyv-dedikálásra", kedves ismerősöm, Angyal Júlia festőművész kiállítására 2011. faberuár 16-án (szerdán) délután 17 órára az Evangélikus Országos Múzeumba (1052 Budapest, Deák tér 4.).

A résztvevők megtekinthetik Angyal Júlia festőművész képeit, illetve megvásárolhatják és dedikáltathatják Angyal Júliával és Döbrentey Ildikó írónővel, az irónő "És képzeld, Uram..." című imádságoskönyvét.
A dedikáláson részt vesz Kratochwill Mimi művészettörténész is, aki megnyitotta Angyal Júlia festőművész kiállítását 2011. január 26-án (szerdán) 17 órakor.
Minden kedves érdeklődőt szerettel várunk!

Döbrentey Ildikó: És képzeld Uram... - A 21. század zsoltáraiból

Döbrentey Ildikó templomban, egyszerű, de annál bölcsebb és nagyobb szívű emberek között elmondott imádságai a szabad imának ezt a Miatyánkból, a zsoltárokból, az első keresztény imákból forrásozó kútját nyitják meg újra. Egyszerű, őszinte, igaz, szívből jövő és testvéri szívhez szóló szavak ezek. Megszólal bennük a születő élet fölötti csodálat és hála, az eltávozott barát iránti szeretet, a nemzetért érzett aggodalom, a falu harangjának hazahívó, köszöntő bongása. Egyszerű és tengermély forrás ez. Kívánom a kedves olvasónak: Meríts bátran ebből a kútból, itasd meg a szomjas szívedet, adj belőle a szeretteidnek is!
Dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke 

Angyal Júlia, mint az angyalok, követ, hírvivő. Szavak nélküli imáival sokunk életét és rácsodálkozását, sokunk kérdéseit és háláját fogalmazza meg. Szavak nélkül viszi üzenetünket, imáinkat az Ég felé. És a karácsonyi angyalkórushoz hasonlóan dicsőséget mond Istennek, békességet kér a földre, és jóakaratot az emberek szívébe és mindnyájunk számára. Helyettünk. És velünk. A lélek mélységét sugalló meleg barnák és a transzcendens felé vágyó aranyok, a sötét kontúrokkal is felfénylő szárnyak és dicsfények, növények és asszonyok: a foltok és vonalak rendkívüli összhangja ember-, sőt asszonylétünk értelmének és – néha fájdalmas – szépségének bizonyítékai.
Zászkaliczky Zsuzsanna, művészettörténész

"Angyal Júlia a maga útját járó művész. Mindig érzékenyen megújuló élményvilágának mondanivalóival, erőteljes kifejezőkészségével maradandó élményt nyújt látogatóinak. Finom eleganciájának sokszínűségével minden képén találkozunk, melyeken a látható és láthatatlan dolgok hangulatának kiemelésére és megfogalmazására képes."
Kratochwill Mimi művészettörténész


dr. Mádl Ferenc 80 éves

Szeretettel köszöntjük dr. Mádl Ferencet, a Magyar Köztársaság egykori elnökét, a veszprémi piarista öregdiákot 80. születésnapja alkalmával (január 29.).
Szívből kívánjuk az Úr bőséges áldását az Elnök Úr és kedves felesége, Dalma Asszony további életére, egyházunk, hazánk, a magyar nép javára!
Borián Tibor Sch.P. felelős kiadó és Mikecz Tamás felelős szerkesztő

Uram, ahová tettél, ott szolgállak, 
ahol megsejtlek, ott kereslek. 
Ahogyan tudlak, úgy követlek, 
ha megbotlom, nem csüggedek. 
Ami van, azért magasztallak, 
ami nincs, azért nem zaklatlak. 
Ami a munkám, megcsinálom, 
a jó szót érte sose várom. 
Ha nem sikerül, nem kesergek, 
és másnap mindent újrakezdek.
Forrás: Jeromos füzetek 82.


Piarista Filmklub

A következő időszak Piarista Filmklubjainak időpontjai: február 18. és március 4.
Jelenleg Woody Allen filmeket nézünk meg, ezek közül február 18-án a Kasszandra álma, míg márius 4-én a Vicky Christina Barcelona című filmek kerülnek vetítésre.

Kasszandra álma:
A mai Londonban játszódó Kasszandra Álma két fivér (Ewan McGregor, Colin Farrell) nagy hatású és izgalmas története, akik kétségbeesetten szeretnének változtatni zűrös életükön.
Az egyikük megrögzött szerencsejátékosként úszik az adósságban, a fiatalabb egy gyönyörű színésznőbe (Hayley Atwell) szerelmes, akit nemrég ismert meg. A szereplők egyre bajosabb helyzetbe bonyolódnak, egyre súlyosabb és szerencsétlenebb eredménnyel.

Vicky Christina Barcelona:
A két amerikai barátnő - Vicky és Christina - Barcelonába érkeznek egy hosszú vakációra. A józan és jegyben járó Vicky a katalán kultúrát tanulmányozná és nem akar kalandokba bonyolódni. A szertelen Christina viszont a boldogságot és az élet értelmét szeretné megtalálni a maga keresetlen módján, miután első rövidfilmje a szerelemről nem hozta el neki a sikert. Mindkettőjük életét felkavarja, mikor megismerkednek Juan Antonio-val, a sármos festővel és annak lökött, szuicid és közveszélyes exnejével, Maria Elena-val.

A vetítések szokott módon a Mikszáth téri épület Zenetermében lesznek, mindkét alkalommal 18 órakor kezdődnek.
A filmek utáni beszélgetésre és borozásra is sok szeretettel várunk mindenkit!
Strommer Dávid és Domonkos


"Átadtam nekik tanításodat" (Jn. 17,14) - emlékezés a két éve elhunyt Tuba Iván piarista atyára, hittantanárunkra

2009. február 2-án, két éve, hogy Dr. Tuba Iván Sch.P., tanszékvezető egyetemi tanár, morál-teológus, sokunk gimnáziumi hittanára - megtért Teremtőjéhez.
Iván atya 1944-ben született Jászberényben, 1962-ben lépett a piarista rendbe, 1969-ben szentelték áldozópappá. 1969-től tanított a rend kecskeméti, majd 1988-tól a budapesti gimnáziumában. 1988-tól kezdett teológiát oktatni a rend hittudományi főiskoláján. Egészen 2009 februárjáig a Budapesti Piarista Gimnázium hittanára, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológiai és Szociológiai Tanszékének vezetője és a Veszprémi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője volt.
Súlyos betegségét hősiesen viselte, csak az utolsó pár hétben vonult vissza a gimnáziumi óráktól és a főiskolai vizsgáztatástól.

Kedves Tanár Úr!
Az 1998-ban érettségizett tanítványai nevében utólag is köszönöm a kétéves, áldozatos hitoktatást s mindekelőtt, hogy a Tanár Úr minden hittanórán megküzdött az 1994/98-as "B osztály" megregulázhatatlannak tűnő diákjaival. Köszönöm, hogy igyekezett átadni tudását, gondolkodásmódját, hogy hangoztatta intelmeit és hogy áldozatos szeretettel tanított, de legfőképp, hogy nevelt mindannyiunkat!
 
Nyugodjék Krisztus békéjében!
Mikecz Tamás egykori tanítvány (1994-1998 B osztály)

Tuba Tanár Úr halálának két éves évfordulója alkalmából Lukács atya szentmisét mutatott be 2011. február 3-án. A szentmisén egykori tanítványai szép számmal jelentek meg.


Emlékezés a két éve elhunyt Mészáros Gábor piarista atyára - sokunk történelem és művészettörténet tanárára

Tisztelt Szerkesztőség!
 
Először is szeretnék gratulálni a Hírlevélhez. (...)
Nagyon örültem, hogy Tuba Iván hittanárunkról ilyen szépen megemlékeztek. Szeretném viszont felhívni a figyelmet arra, hogy még Tuba tanár úr előtt távozott sokunk szeretett osztályfőnöke, Mészáros Gábor tanár úr. (...) Tanítványai közül néhányan megemlékező szentmisén vettünk részt 2010. január 7-én, temetésének évfordulóján. (...) Szeretnénk, ha ez a január 7-i szentmise hagyománnyá válhatna. Mészáros tanár úr megdöbbentő hirtelenséggel távozott körünkből. Élete mindannyiunk számára a hűség csodálatos példája, tanítása nemcsak a tínédzserkorban, hanem azután is mindig személyesen, mélyen megérintett bennünket.
Kérem, ha lehet, megemlékezésemet Mészáros tanárúrról közöljék a Hírlevélben. 
Kívánom a továbbiakban is a Hírlevél szerkesztéséhez Isten áldását, ad maius pietatis incrementum!
Lőrincz Ádám (Bp. 1995 A)

"P. Mészáros Gábor piarista tanár életének 57., szerzetességének 37., áldozópapságának 31. évében, 2008. december 28-án költözött az égi hazába és 2009. január 7-én temettük el. Ugyanaznap volt gyászmiséje is a Mikszáth téri kápolnában, ahol Tuba tanár úr, igaz már nagyon gyengén, de koncelebrált.
Mészáros tanár úr megdöbbentő hirtelenséggel távozott körünkből. Megemlékezésként álljon itt néhány mondat egy soha el nem mondott laudatioból. 
42-en ültünk aggódva az osztályban 1991 szeptemberének első tanítási napján, amikor belépett egy termetes, reverendás ember. Igen szigorúnak tűnt lendületes járásával, jellegzetes arcával, melyet két vidám fül keretezett. Első mondata ez volt: Mészáros vagyok. Nomen est omen. És a következő négy év a szigorúság és a jókedv hangulatában telt el. Megkaptuk mindazt, amit egy piarista diák kaphat. Ahogy ő maga fogalmazott 2000-ben megjelent tanulmányában a piarista nevelésről idézve osztályfőnökét, Dr. Fekete Antalt, az általunk csak igen idős korában ismert “Svarc” tanárurat: “A piarista konok következetességgel képviseli a katedrán az igazságot, a gyóntatószékben pedig az irgalmat.” Ő így tett. Kaptunk pietást, litterát, nevelést, oktatást és vidámságot. Számos füzet hátsó lapjait töltötték meg mondásai vagy épp az egypercesek egy-egy kérdése. Kaptunk egy közösséget. A túrákkal, közös programokkal barátokat és igazi közösséget kaptunk. Ahogy egy barátom mondta idén szilveszterkor, amikor a társaság nagy részét osztálytársak adták: nélküle ez sem jöhetett volna létre, ahogy annyi minden más sem.
Sokunknak személyes, családi barátja lett érettségi után is. Néhányunknak lelki atyánk. Ahogy Görbe tanár úr írta valahol: "A piarista nevelés jellegzetes vonása az atyaság. Atyai vonása, hogy tanítványait igyekszik végigkísérni az életen, amennyire erejéből telik. Felelősséget érez irántuk, a szeretetnek mély felelősségét." Több tanár búcsúzik úgy tanítványaitól: "Az ajtó nyitva marad!"
Az ő ajtaja valóban nyitva maradt. Ahogyan Ő maga is nyitott maradt mindig új emberi kapcsolatokra.
Milyennek ismertük meg tehát Mészáros Gábor piaristát, vagy ahogyan Ő mondta sokszor, "kegyes áldozárt"? Pont olyannak amilyennek a kalazanciusi ideált. Ha mégis ki kellene emelnem valamit abból a sok mindenből, amit tőle tanultunk, azt hiszem, a hűséget választanám. Élete a hűség leckéje. Hűség Krisztushoz, hűség a hithez, hűség a rendhez, hűség a kalazanciusi ideálhoz. Nehézségek idején is mindig feltétlen és megkérdőjelezhetetlen maradt hűsége. Számára a hűség a legfontosabb erények közé tartozott és ezt igazolta életével és halálával is. Ragaszkodott az ifjúság tanításához és Isten szolgálatához.
 
Tanítványai közül néhányan megemlékező szentmisén vettünk részt 2010. január 7-én, temetésének első évfordulóján. A szentmisét P. Görbe László mutatta be, több piarista koncelebrálásával, köztük házfőnök úr és Borián Tibor tanár úr részvételével. Szeretnénk, ha ez a január 7-ei szentmise hagyománnyá válhatna."

Mészáros Gábor 1952-ben született Budapesten. Budapesti piarista diákként alakult ki szerzetesi hivatása. 1972-ben belépett a rendbe, 1978-ban pappá szentelték, 1979-ben orosz-történelem szakos diplomát szerzett az ELTÉ-n. 1980-tól 1984-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanára, aztán 1991-ig Kecskeméten tanár és konviktusi prefektus, majd 2008-ig újra a budapesti gimnázium tanára. Részt vett a rendi növendéknevelésben is: 1982-től két évig a novíciusok promagisztereként, 1995-től 1999-ig a Kalazantínum spirituálisaként, 1995-től 2003-ig tanáraként. Közben a növendékház házfőnöke is volt. 1988-tól 1995-ig tartományfőnöki asszisztens. Óraadóként munkát vállalt az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek budapesti Szent Margit Gimnáziumában. Odaadó tanári és osztályfőnöki munkája mellett a karácsonyi és húsvéti ünnepeken szívesen vállalt papi kisegítést olyan vidékeken, ahol különösen nagy a paphiány. Ilyen lelkipásztori munkából lázas betegen hazatérve szólította magához mindenható Istenünk 2008. december 28-án.
Nyugodjék Krisztus békéjében!