2010. December 13., hétfő

 

Piarista szellemiség a budapesti Szent Margit Gimnáziumban - Beszélgetés Görbe László Sch.P. igazgatóval

Görbe László piarista atyával, a kecskeméti Piarista Gimnázium egykori diákjával, a budapesti Piarista Gimnázium volt igazgatójával gyakran találkozhatunk. Aktív, energikus, sugárzó, kedves lénye sokunk által jól ismert. Akik nem ismerik, azoknak szeretnénk bemutatni Őt, aki 2007 óta a Szent Margit Gimnázium igazgatójaként öregbíti a piarista tanárok hírnevét, a piarista szellemiséget „új” munkahelyén is terjesztve. A Villányi út elején lévő impozáns épületben fogad az igazgató – megszokott kedves mosolyával.
 
Engedd meg, hogy a Piarista Hírlevél olvasóinak beszámolhassak a Szent Margit Gimnáziumban végzett tevékenységeddel kapcsolatban arról, hogy miként tudtad megőrizni – a piarista gimnáziumból elkerülve – az „új” munkahelyed falain belül is a piarista szellemiséget. De előbb pár szót magadról, piarista tanári múltadról.  
A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségiztem 1965-ben, rögtön utána beléptem a noviciátusba, ahol akkor hatan voltunk (közülük sajnos rajtam kívül, csak – Balázs Gergely, Holczer József – maradtak meg piaristának). Az ELTE matematika-fizika szakát végeztem el, utána programozó diplomát szereztem.

Hol kezdtél tanítani?
Négy éven keresztül Kecskeméten – tehát régi iskolámban – kollégiumi nevelőként dolgoztam, és ott óraadóként tanítottam szaktárgyaimat. 1979-ben kerültem Pestre, ahol a gimnáziumban matematikát és fizikát tanítottam. Itt szeretném megjegyezni, hogy örök hálával gondolok vissza Pogány János (matematika) és Kovács Mihály (fizika) tanártársaimra, akiktől roppant nagy segítséget kaptam, hogy a szakma didaktikai és pedagógiai szépségeit megtanuljam. Csodálatos kollegák voltak!

A pesti piaristáknál csak tanítottál? Kezdeményező, örökmozgó alkatodnál fogva biztos más vonalon is tevékenykedtél.
Valóban, ez így van, mert a számítástechnikai oktatásban Kovács Mihály tanár úr folytatójaként léptem fel, az első számítástechnika termet én építettem ki. És ha már örökmozgó alkatomra utaltál, megjegyzem, a Püspöki Karnál főigazgatói tisztséget is betöltöttem 1990-95 között.

Végig Pesten maradtál?
1995-1998 között Veszprémben a Padányi Gimnáziumot átvette az Érsekség (lényegében „alapítottuk”), ott voltam igazgató, majd onnan 1998-ban visszakerültem Pestre, ahol 2003-ig voltam igazgató, majd utána 2007-ig „köztanárként” működtem. 2007-ben kerültem át a Szent Margit Gimnáziumba igazgatónak.

Mondanál pár szót erről a gimnáziumról? Keveset tudunk róla. 
Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek 1920-ban alapították. 1996-ban kapták vissza a nővérek. Jelenleg 4 és 6 osztályos rendszerben működik, közel 70 tanárral tanít és 820 tanulónk van. A tanári karban három nővér tanít, így persze többségben vannak a „civilek”. Az együttműködés zavartalan, szinte kezdettől fogva zökkenésmentes.

Mint „idegen” tanár, hogy tudtad a gimnázium falai közé bevinni a piarista szellemiséget? 
Úgy érzem, könnyű dolgom volt, mert az már jóval belépésem előtt a „falak között” volt. Tudvalevő Zimányi Gyula (a későbbi piarista tartományfőnök) 1933-ban a nővérek rendjének volt a vizitátora és áldásos tevékenysége révén sikerült a nővérek oktatási „irányvonalát” a piarista szellemiség felé terelni. Tevékenysége igen hatásos volt, a nővérek nagy hálával gondolnak a tevékenységére. Ilyen előzmények – és ennyi évtized - után,  amikor megkezdem itteni működésemet, jeleztem a tanári karnak, kollegáimnak, hogy határozott céllal szeretném a keresztény (piarista) szellemiséget ide is bevinni. E nélkül el sem tudtam volna képzelni itteni ténykedésemet.

Tudom rólad, hogy a „száraz” matektanárokról alkotott „közhiedelmek” ellenére humán műveltségű is vagy és jó az íráskészséged. Pár nívós írásodat már olvastam, prédikációdat már hallottam. Elfoglaltságod ellenére sokat írsz, publikálsz?
A gimnázium hagyományainak feldolgozásában valóban sokat dolgoztam. A gimnázium évkönyvében a katolikus nevelésről írtam cikket, ami az Új Emberben is megjelent. De több erőt fordítok a gimnáziumban a missziós tevékenység kiszélesítésére.

Ez miből áll?
Sok olyan „kereső” lép be a gimnáziumba, akik a korábbi vallástalanság ellenére is „várakozó”, nem pedig valami „ellenséges” hozzáállással viszonyulnak „térítő munkámhoz”. Te is tudod, hogy a katolikus iskolákba jelentkező fiatalok a szülői házban legtöbbször nem is találkoztak a keresztény emberképpel és a teremtett világ rendjének helyes megtapasztalásával. Jobbára így az iskolára marad az a feladat, hogy a benső út felfedezéséhez segítse a diákokat, egyúttal a másik világ megtapasztalásához vezesse a felnövekvő nemzedéket. Ilyen feladatra főleg a missziós lelkületű iskolák alkalmasak, amilyen a mi iskolánk, a Szent Margit Gimnázium is. A hithez való viszonyulástól függetlenül – örömmel mondhatom – a szülők, tanulók egyaránt „elfogadtak”. Reggelente mise van rövid elmélkedéssel tarkítva, ezt hetente három alkalommal én tartom. Havonta egyszer közös szentmisén vesznek részt a diákok, a 11-12. évfolyamos diákok szentmiséjén általában én beszélek.

Mennyire van ezeknek hatása?
Mint matektanár nem tudok számadatok nélkül a kérdésről beszélni. Évente átlagosan 4 keresztelésre, 20 első áldozásra, 50 bérmálásra kerül sor. Ezek előkészítése örömteli, szép, de sok munkával járó feladat.

Úgy tudom, hogy matematika tanár létedre Te oktatod a hittant is. 
Igen, de el kell választani a két tevékenységemet. Van maga a hitoktatás és a másik – talán még szebb kihívás – a hitre való nevelés. A hitoktatásban a katolikus diákokon kívül más vallásúak is részt vesznek, természetesen a reformátusoknak van külön hitoktatójuk.

A hitre nevelés bizonyára sokoldalú tevékenységet igényel Tőled. Mik ezek? 
Sokszor szembesül az ember diákjai között a liberalizmus velejárójaként a „tanulói szabadságra” való hivatkozással. Tudatosítani kell, hogy az embernek a szabadsága nem abszolút, mert a természeti és erkölcsi törvények fölött nem állhat. A hitre nevelés elősegítésére iskolánkban vallásos ünnepélyeket, lelki napokat, a kápolnában keresztutat tartunk. Ha megnézed a bejárat közelében lévő tarka faliújságot, láthatod, milyen széles a „programválaszték”. A diákok jelentkezhetnek szociális otthonok, „elfekvők”, kórházak látogatására. December 11-ére Bécsbe Betlehemi Békeláng elhozatalára kirándulást szervezünk, ahol a bécsi programok keretében ökumenikus istentiszteleten vesznek részt diákjaink. De folytathatnám tovább azzal, hogy…

Köszönöm, de ne tedd, mert tudom, kezdődik a tanórád, és nem akarlak tovább feltartani. Köszönöm, hogy időt szakítottál a velem való beszélgetésre. Biztos vagyok benne, hogy a Diákszövetségünk Hírlevelének olvasói érdeklődéssel fogják olvasni beszámolódat, velem megosztott gondolataidat. Munkádban további sikereket kívánok, a piarista szellemiség további ápolásában bízva! Remélem, hamarosan találkozunk a Diákszövetség egyik hétfői összejövetelén vagy más rendezvényén.
Kölcsei Tamás


Zarándoklat a Szentföldre

Bárhová megyek, mindig Jeruzsálembe igyekszem. Aki Jézus nyomában akar járni, nem is tehet másképpen. Mennyire sikerül ez? Nehéz tartósan ünneplőben tartani a szívünket a sok lótás-futás közepette, de az imádság, a szentmise, a Biblia, a szent öregek nagy segítséget jelentenek. Hát még mekkora a segítség, ha nem ellensúlyként használjuk, hanem csak abban élünk?! Az már nem is segítség, hanem áldás. Ezt adja a zarándoklat.
Jeruzsálembe kerékpárral önerőből nem lehet eljutni, de akihez igyekszünk, elénk siet, nem hagy magunkra. Minél tovább tart az út, annál több időt tölthetünk Vele. A kerékpár erre a garancia. A zarándoklat, mint minden vallásos cselekmény, közösségi jellegű. Nemcsak a résztvevők száma miatt, hanem mert a szívükben viszik azokat, akik nem tudnak eljönni, de akiknek hazatérve jó hírt hoznak, és Mindenki, aki találkozik a zarándokkal, kap ebből a jó hírből, mert a zarándok élő evangélium.
Utunk egyben szüntelen imádság Magyarországért és Európáért, hogy újra rátaláljanak éltető forrásukra. Ezzel a lelkülettel hívjuk azokat a piarista öregdiákokat, akik 2011 nyarán csatlakoznának a Vácról induló csoporthoz. Azokat is hívjuk – ők biztos többen lesznek –, akik nem tudnak ugyan eljönni, de lélekben magukénak érzik a vállalkozást, imádkoznak értünk, hiszen a magunk ereje kevés. Köszönettel fogadunk szíves adományokat is a zarándokút megvalósulására.

Juhász Gábor, váci öregdiák, a zarándoklat szervezője
(Aki bármilyen formában részese kíván lenni a zarándoklatnak írjon levelet az 
it@vpg.sulinet.hu címre!)


A Diákszövetség karácsonyi évzáró ünnepsége

December 20-án, hétfőn du. 3 órai kezdettel a Piarista köz 1. szám alatt található diákszövetségi helyiségben karácsonyt váró elmélkedésre és közös éneklésre, köszöntésre hívjuk a Szövetség tagjait.

December 28-án, kedden du. 2 órai kezdettel pedig a Mikszáth téri Gimnázium Lovagtermében Ó-ÉV és ÉPÜLET-búcsúztató összejövetelt tartunk a megjelenő diáktársakkal.

Mindkét rendezvényre szívesen fogadjuk ital, illetve pogácsa-félék felajánlását!

Az MPDSZ vezetősége


Az Osztrák Piarista Diákszövetség karácsonyi évzáró ünnepsége

Az Osztrák Piarista Diákszövetség 60 évet megélt lapja nívós kivitelben, B/6 formátumban jelenik meg. A legutóbbi számba belelapozva sok érdekeset tudtunk meg osztrák barátaink egyesületi életéről. A sokunk által már ismert elnökük, a halk szavú, rendkívül szimpatikus Kubelka professzor beszámolójából megtudtunk, hogy tagnyilvántartásukban 800 tagjuk e-mail címe szerepel. Az elnök "új lendület"' szükségét hangsúlyozva komoly reményeket fűz az új (fiatal), nemrég érettségizett tagok jelentette friss erőhöz. Az elnöki beszámolóban sajnálattal állapította meg, hogy gyér volt az érdeklődés az október 1-3. közötti magyarországi kirándulás iránt, pedig - mint írja - "gazdag élményektől fosztották meg magukat a távollevők", miként templomunkban, a Maria Treu templomban június 9-én rendezett vezetésen is csak kevesen jelentek meg. A magyarországi úttal kapcsolatos programról és élményeikről a főtitkár, Mathias Rieger számolt be két csoportkép kíséretében. (Erről bővebben internetes lapjukban közölt beszámolót, melyről a Piarista Hírlevél előző számában már mi is beszámoltunk).
Eddig az egyesületi tagdíj 10 euró volt, melynek 20 euróra való emelésére tettek javaslatot a Közgyűlésnek. Az egyesületi élet gazdag megnyilvánulásait jelzi a számos színes programra való meghívás (idén november 20-ra 4 csapat részvételével foci vetélkedőt hirdettek meg, jövő március 11-én pedig az Auersperg Palotában lesz a piarista bál).
December 1-jén adventi vacsorára szóló meghívást tettek közé, melyet a gimnázium tanulói irodalmi és zenei programokkal fognak színesíteni. A rendezvény fénypontját jelenti a szövetségünktől október 3-án Budapesten ajándékba kapott magyar piarista borok megkóstolása. Jóleső érzés, hogy szerény ajándékunkat ilyen nagy becsben tartják, de úgy tűnik soraikból, ennél is nagyobbra értékelik a szövetségünkkel kialakult barátságot. Azt hiszem - ez kölcsönös!
Kölcsei Tamás


Generációk tanárpéldaképe Tököl város díszpolgára lett

Tököl város vezetése díszpolgárrá választotta Jelenits István piarista szerzetest, akinek már közel negyven éve van szoros kapcsolata a várossal.
Pályakezdő tanárként tököli fiatalok osztályfőnöke volt, velük való kapcsolata évtizedes barátsággá erősödött. Rendszeres látogató a városban, sőt, az egyházi ünnepeken szentmise-szolgálattal örvendezteti meg a helyieket. Az eltelt évtizedek alatt generációk tanárpéldaképe lett, ezért Tököl képviselő-testülete a díszpolgári cím odaítélésével fejezte ki iránta való tiszteletét.
Új Ember - Hazai Egyház rovat (2010. november 28.)

Szívből gratulálunk a kitüntetéshez!


Címerkiállítás a kolozsvári piarista templomban

November 6-án a kolozsvári piarista templomban címerkiállítást és könyvbemutatót szervezett a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal. Fábián Mária, a római katolikus nőszövetség elnöke köszöntőjében kifejtette, hogy a piarista templomban található halotti címerek kiállítása, illetve Sas Péter budapesti művelődéstörténész legújabb, a címerekhez kapcsolódó könyvének bemutatója jelentős esemény, amely örömmel tölti el a megjelenteket. Geréd István orgonajátéka után Kovács Sándor római katolikus főesperes köszöntötte Ruppert József piarista atyát. „Az esemény rendkívülisége abban áll, hogy az utóbbi hatvan esztendő folyamán nem kerülhetett sor sem címerkiállításra, sem ilyen könyvbemutatóra. Ellentétben a kommunizmus idején hirdetett tanokkal, a címerek birtokosaira a hit- és a nemzethűség volt a jellemző” – mondta a főesperes, majd gratulált Sas Péter budapesti művelődéstörténésznek  nemrég megszerzett doktori címéért. A továbbiakban gondolatait Ruppert atya fejtette ki a következő szavakkal: „ A piarista templomban őrzött címerek birtokosainak szép példáját hallgatva a mi életünk is szebb és jobb lehet. Lássuk meg ezeknek a régen élt nemeseknek a jó tetteit, amelyeket a népért cselekedtek, kereszténységből, becsületből, hazafiságból”. A kiállított címer-könyv szerzője, Sas Péter elmondta, hogy az erdélyi nemesek még életükben ügyeltek arra, hogy a családi kriptában vagy az egyház által kijelölt templomban nyugodjanak, koporsójukat is előre megvették. „Az erdélyi címerek kicsit különböznek a magyarországi címerekről” – mesélte a szerző, egyben  felhívta a hallgatóság figyelmét a kiállított címerek sajátosságaira. A kiállításon az is elhangzott, hogy a kolozsvári piarista templomban 140 halott eltemetésére nyílt lehetőség. Az ott nyugvó személyek jezsuita vagy piarista szerzetesek, illetve a rend jótevői. „Az erdélyi végtisztesség emlékei önálló világot alkotnak. Legnagyobb becsük abban rejlik, hogy megértetik az akkor élt személyeknek az életről és a halálról alkotott gondolkodásmódját” – magyarázta Sas Péter. Végezetül Fodor György piarista konfráter köszönetet mondott Kovács Sándor főesperesnek, Ruppert József atyának, Sas Péter művelődéstörténésznek beszédeikért, valamint Nagy Péternek, a Glória nyomda igazgatójának az igényesen kivitelezett könyvért.  Az ünnepi összejövetel hangulatát nagyban emelte Geréd István szép orgonajátéka.


Befejeződött a váci gimnázium rekonstrukciója

November 2-án záró rendezvényen emlékeztek meg arról, hogy sikeresen befejeződött a Váci Piarista Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium komplex rekonstrukciója és eszközfejlesztése. A jelentős eseményről a Dunakanyar Kistérségi Televízió is tudosítást adott. Az intézmény 282 millió forintból újulhatott meg, melyből közel 250 millió Ft volt az EU-s (EU regionális fejlesztési alap társfinanszírozása) és hazai (állami) támogatás. A nagyméretű munkáknak köszönhetően 2 új lifttel gazdagodott az intézmény, egyben az akadálymentesítést is sikerült megoldani. A siketek és gyengén látók megsegítésére pedig speciális berendezésekkel bővült az intézmény. A záró rendezvényen megjelent Dr. Beer Miklós váci püspök is, aki gyermekkori élményeit idézte fel, diákéveit meghatározó cserkészélményeire utalva, egyben kitért a piarista szellemiségre. A püspök úr Isten áldását kérte a gimnáziumra. Harrach Péter országgyűlési képviselő az oktatás várható változásaitól számolt be, kifejtve, hogy régen volt a magyar történelemben olyan centrális politikai erő, amely – mint a mostani – alkalmas új irányváltásra, nagy történelmi lehetőség előtt állva. Urbán József tartományfőnök úr latin idézettel kezdte beszédét, idézve Kalazanci Szent József bölcs mondatát, miszerint „aki nem halad előre, az visszafejlődik”. A tanár és az iskola csak akkor hűséges önmagához, ha állandó megújulásra képes - fejtette ki gondolatait. Mert az iskola egyik feladta a meglévő értékek megőrzése, a másik pedig, hogy legyen érzékeny az újra, keresni tudja mindig a jobbat, az alkalmasat.


Piarista Jótékonysági Bál - 2011. január 15., 18 órától

A Piarista Rend 1642-ben telepedett meg hazánkban, és az elmúlt évszázadokban nemcsak az oktatás és a nevelés terén, de társadalmi és kulturális téren is maradandót alkotott. A rend által képviselt értékrend mentén olyan közösségek, szervezetek alakultak, melyek a keresztény egyházaknak és a magyarságnak is alapsejtjei lettek.
Ennek a közösségteremtésnek volt része a Piarista Bál, melynek hagyományai a harmincas évekbe nyúlnak vissza. A diktatúra kényszerítette szünet után a vidéki piarista iskolák újjáélesztették a találkozókat. Mi is megpróbáljuk feléleszteni a báli hangulatot. A vacsorával egybekötött táncmulatságra nemcsak szülőket, öregdiákokat várunk, de mindenkit, aki valamilyen módon kötődik a rendhez vagy szimpatizál az általa képviselt értékekkel. Hiszen a múlt fölidézésén túl a jövő tervezése és megélése is közös igényünk.

A bál egyben jótékony célú gyűjtés is az iskola szabadidősport programjainak támogatására.
A bál időpontja: 2011. január 15., 18 óra
A bál helyszíne: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola díszterme (Budapest, V. ker., Piarista köz 1.)
Belépőjegy (mely tartalmazza a vacsora árát): 5000 Ft. („Ültetett állófogadás svédasztallal")
Támogatói jegyek (részvételhez belépőjegy is kell!) vásárolhatók 5.000 - 10.000 - 15.000 Ft-os áron.
A jegyek 2010. november 18-tól foglalhatók le és vásárolhatók meg munkaidőben a Piarista Gimnázium titkárságán (1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.; Telefon: 486-3690; Fax: 486-3691; e-mail: gimn@piar.hu).
 
Kedves Szülők, Öregdiákok, Támogatók!
Minden jelenlegi és volt tanítványunk szüleit és hozzátartozóit is nagy szeretettel várjuk rendezvényünkre!
A jótékonysági célt támogatói jegyek vásárlásával, tombolatárgyak fölajánlásával valamint tombolajegyek vásárlásával, illetve a bálon történő gyűjtésen támogathatja.
A tombolatárgyakat a Titkárságon gyűjtjük.

Budapest, 2010. november 16.
Zsódi Viktor Sch.P. Vízhányó Zsolt Sch.P.


A Műegyetem gratulációja a piaristák matematika oktatásának

A Műegyetemre felvett diákjaink gimnáziumban tanult, egyetemen felmért matematika eredményéhez gratulál a Műegyetem vezetése. A májusban érettségizettek matematika eredményét a nagy létszámban felvett iskolák közül csak a Fazekas Gimnázium előzi meg.

1 Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola Nagyatád 4fő 83,3
2 Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégium Nyíregyháza 3fő 81,1
3 KTKT Általános Isk. és Középi., Wattay Középi. és Szaki. Kiskőrös 5fő 71,3
4 Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Budapest 37fő 71,2
5 Bányai Júlia Gimnázium Kecskemét 6fő 68,1
6 Babits Mihály Gimnázium Budapest 10fő 67,3
7 Piarista Gimnázium Budapest 17fő 65,8
8 Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola Pécs 15fő 63,4
9 Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Hajdúnánás 3 62,8
10 Somogyi TISZK Baross Gábor Közép- és Szakiskola Siófok 3 61,1
 
A nagy létszámban fölvettek közül egyedül a Fazekas Gimnázium előzi meg az iskolánkat!

A gratuláció -pdf formátumban - itt olvasható:
http://www.gimn.piar.hu/design/hirdetes_piar_v1_1?id=258&hird_id=2010_11_22_mugyetem_gratulacio


Egykori piarista diák akadémiai székfoglalója

2010. november 16-án egykori diákunk, Perczel András - az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, az ELTE TTK Szerves kémiai tanszékének professzora - megtartotta akadémiai székfoglalóját. 
Az előadó a beszéd elején köszönetet mondott piarista tanárainak: osztályfőnökének, Kovács Mihálynak, valamint Fórián-Szabó Zoltánnak, aki kémiára, Pázmándi Györgynek, aki biológiára, Sóczó Ferencnek, aki magyarra, és Jelenits Istvánnak, aki hittanra tanította.

Életrajza itt olvasható:
Születési év: 1959.
1985: Okleveles vegyész (ELTE),
1992: a kémiai tudomány kandidátusa (MTA TMB 14337)
1998: az MTA doktora (D.Sc.) (MTA Doktori Tanács 3660)
1999: tudományegyetemi habilitáció (ELTE 210/1999)
2010: az MTA levelező tagja

Munkahely és jelenlegi beosztás: Szerves Kémiai Tanszék (ELTE), 2001-től egyetemi tanár, 2007-től tanszékvezető egyetemi tanár

Oktatás: 
1985-94 Szerves kémiai gyakorlatok a tanárképző főiskolai kar hallgatói számára.
1994- Peptidek és fehérjék konformációanalízise (speciális kollégium)
1996-2001 Szerves kémiai laboratóriumi gyakorlatok III. éves vegyészhallgatók számára
1997- NMR pulzusszekvenciák a szerkezetkutatásban (speciális kollégium)
2001- Szerves kémia biológus hallgatóknak (tantermi előadás)
2003- Elméleti szerves kémia vegyész hallgatóknak (tantermi előadás)
2008- Biológiai kémia vegyész (kémia BSc.) hallgatóknak (tantermi előadás)

Kutatási terület:
Peptidek és fehérjék szintézise szilárd fázisú és biotechnológiai módszerekkel
Bioaktív peptidek és fehérjék és peptidek spektroszkópiai vizsgálata (CD, NMR)
α és β_peptidek szerkezet- és stabilitásvizsgálata, valamint ezek nanoszálképzésének és aggregációs potenciáljának vizsgálata
Fehérjék bioNMR-spektroszkópiája: a szerkezet, dinamika és biológiai hatás molekuláris hátterének feltérképezése globuláris és funkcionálisan rendezetlen (IUP) rendszerekben.
Fehérje-ligandum kölcsönhatás feltérképezése, biológiailag fontos rendszerek szerkezetvizsgálata

Publikációk száma:
Több mint 170 közlemény angol nyelvű folyóiratokban (több mint 2100 független hivatkozás), valamint három könyvfejezet, két összefoglaló tanulmány és egy magyar nyelvű könyv

Kitüntetések:
Pro Scientia 1993, Pro Scientia 1995, Zemplén Géza díj 1996, ELTE Kari Tudományos Díj 1997, Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998-2001), Magyar Kutatási Díj (2004 Sanofi-Synthélabo)


"In memoriam… Hála öregeinkért" - a generális atya 2010. novemberi levele

Kedves testvéreim, engedjetek meg nekem egy kissé másféle levelet, mint amilyet az utóbbi hónapokban küldtem nektek. Ezt a salutatiót néhány nappal az után írom, hogy megkaptam P. Jesús Etxarri halálhírét az Emmausz Provinciából, a pamplonai iskolánkból.

Bizonyára mindnyájatok emlékezete, szíve őrzi két-három olyan embernek a nevét, akitől eltanultátok a piaristaságot. Szerzetesek, akik a legjobbat hozták elő belőletek, és akik példaként, atyaként, mesterként és segítőtársként szolgáltak utatokon. Nekem van néhány ilyen, de mindenekfölött kettő: Fernando Legarreta (Lekun) és Jesús Etxarri. Jesús néhány nappal ezelőtt, szeptember végén hagyott itt minket. Nem lehettem ott a temetésén, mert Montecalvo Irpinóba szólított a kötelesség Szent Pompilius 300. születésnapját ünnepelni. Onnan, miközben hét gyermeket kereszteltem Szent Pompilius megkeresztelésének emléknapján, imádkoztam Istenhez P. Jesús Etxarri örök boldogságáért. Tőle tanultam meg tanítani, felfedezni az eucharisztia központiságát, megünnepelni azt mindig azokra gondolva, akikkel teszem, értékelni a közösségi életet... annyi mindent!
Ezért, tiszteletadásként neki, gondoltam, hogy rövid levelet írok a háláról, amellyel mind tartozunk öregjeinknek, piaristáknak, akik megelőztek minket a rendben, akik a legjobbat adták önmagukból a piarista rendért, a gyerekekért, a fiatalokért, akik miatt bekopogtattunk a rend kapuin, hogy piaristák legyünk, és akik szeretettel, reménnyel és odaadással fogadtak minket. Azért is vagyunk piaristák, mert mások már azok voltak. Soha ne feledjétek! Nélkülük, az idejük, a tanúságtételük nélkül, a türelmük és odaadásuk nélkül nem lennénk itt. A rend hivatások hosszú láncolatának az eredménye, ahol egyik a másik nyomán halad. Hálásnak kell lennünk azokért, akik megelőztek minket, tiszta szívből.

Szeretnék néhány egyszerű javaslatot adni, hogyan lehet ezt a hálát megélni. Kis ötletek, de azt kívánva nyújtom nektek őket, hogy ezzel a töprengéssel járuljunk hozzá a nagy célhoz, amelyre rendeltettünk: a Piarista Iskolák építésére. A rend nem csak eszmék, tervek és építmények révén épül, hanem, mindenekfölött, egy szeretethálózaton, közös hivatáson, áthagyományozott tanúbizonyságon keresztül. Ezért hálát adunk Istennek azokért, akik előttünk jártak a piarista úton, és örök álmukat alusszák.
1. Van Voltaire-nek egy jól ismert mondata a szerzetesekről (persze, ő cseppet sem elfogult életünk értékelésében):„Összegyűlnek anélkül, hogy ismernék egymást, élnek anélkül, hogy szeretnék egymást, meghalnak anélkül, hogy megsiratnák egymást." Mind hallottuk már ezt, és, biztos vagyok benne: mindnyájunkat elgondolkodtatott. Tudjuk, hogy ez az állítás nem igaz. De azt is tudjuk: rászorulunk arra, hogy egymást jobban ismerve, jobban szeretve és mélyebben megsiratva éljünk. Családi életünk részben emberi kapcsolatainkon keresztül szövődik, de sokkal több is azoknál, hiszen tengelye a hit bizonysága. De ez az utóbbi lehetetlen az előbbi nélkül, mi több, életmódunk gyakran létértelmünk hitelességét fejezi ki világosan vagy ellentmondásosan.
2. Szeretnék kiemelni egy második aspektust is, amelyet látni kell öregjeinkkel és emlékükkel kapcsolatban. Sokszor beszélünk életünk kulcselemeiről, és általában igyekszünk fiataljainkat úgy formálni, hogy piarista szerzetesi életük lényegét hitelesen éljék meg. Próbáltátok egyszer is az öregeinkről mesélve elmagyarázni az életünket? Biztosítalak benneteket, hogy rendkívüli élmény. Minden demarkációnkban vannak olyan értékes példáink, akikről beszélhetünk. Hívlak benneteket, hogy gondolkodjatok ezen!
Mondhatom nektek, hogy ezeknek a hosszú hónapoknak a során már sok tanúságtételt kaptam, a különböző demarkációkban, nemrég elhunyt szerzetesekről, akiknek az élete áttetszően emel ki néhány fontos tulajdonságot a piarista létről. Például P. Pío Bravieri mint a tudomány és spiritualitás, a pietas et litterae közötti szintézis példája; P. Jesús Fernández, akinek az élete megértetheti velünk, mit jelent az életszentség a piarista mindennapjaiban; P. José Ramón Ferrís, mestere annak, hogyan közelíthető meg a fiatalok szíve; P. Josef Horvátik a rend iránti szeretet és a minden lehetségest vállaló merészség tanúja; P. Alejandro García Durán (Chincha choma) egész élete a szegény gyerekek központi szerepének rendkívüli megnyilvánulása a piarista életben; P. José Mateo, értékes példa az egész rendhez tartozásra és az egész rend horizontján való gondolkodásnak; és annyian mások. Nem akarok teljes névsort készíteni. Tudom, hogy a lista nagyon hosszú lehetne, de nem ez a célom e levélben. Csak azt szeretném ajánlani, hogy beszéljünk fiataljainknak öregeinkről. Szükségük van arra, hogy tudják, az álmaik megvalósíthatóak, és szükségük van arra, hogy ezt meglássák azokban, akik előttük járnak. Kiváltságos módja ez a piarista rend építésének, ne kételkedjetek benne! Beszéljünk ideáljainkról, de tegyük ezt bemutatva a megvalósulás módját is; létezik az a mód, amelyben megélni szeretnénk azokat.
3. Nemrég, egy összejövetel keretében, egy csoport rendtárssal beszélgettem. Annak szentelték az estét, hogy hálás megemlékezést tartsanak öregeikről. Élvezettel vetítették le a fotóikat, időt szenteltek arra, hogy mindegyikükről elmeséljék az anekdotáikat és az élményeiket, mindegyikük „életéről és csodáiról" készítettek néhány prezentációt, és az értük való hálaadó eucharisztiával meg egy jó baráti vacsorával fejezték be az eseményt. A rákövetkező nap munkaülésük volt velem. Jó példának tűnik ezt követni; ötlet, amely segíthet nekünk több emberi és szerzetesi mélységgel megélni a búcsúzást azoktól, akik előttünk járnak.
4. Közösen, velük együtt vagyunk felelősek a rend építésében. Ez olyan mondat, amelyet világossá szeretnék tenni. E hosszú év során gyakran hallottátok tőlem, hogy „építjük a piarista rendet". Azért mondom, hogy kiemeljem azt a készséget, amellyel el kell helyeznünk magunkat ebben az időszakban rendünk jelenében: közös felelősségvállalással kell piaristának lennünk a velünk támasztott alapvető kihívásokkal szemben. Nos, szeretném ebben az összefüggésben kiemelni valamennyi piarista életének értékét. Valamennyiét és mindenkiét. Azokét, akik a „híres piaristák" kiadványaiban vannak, és azokét, akik egyszerűen csak a katalógusban. Mi, piaristák mind hozzájárulunk a rend hasznosságához, és mindannyiunknak kölcsönösen hálásnak kell lennie. Amikor elhunytjainkra emlékezünk, ebből a távlatból is kell tennünk, hálát adva Istennek mindazért a jóért, amit ők tudtak adni.
5. Kalazanci Szent Józsefnek van egy nagyon kedves mondata az elhunytjainkért való imádságról. Azt mondja: „Nem szabad hagynunk, hogy haláluk után feledésbe merüljenek, akik e világon szerzetesi életünkben testvéreink voltak Krisztusban"(CC 82). Arra kér minket, hogy imádkozzunk értük, és Isten előtt emlékezzünk meg róluk. Imádkozzunk a mieinkért teljes szívvel. Kétségtelenül mindnyájunknak megvan a maga viszonyulása a mieinkért való imádsághoz, de nagyon fontos, hogy megtegyük ezt. Ezzel tanuljuk meg Isten kezébe helyezni magunkat, mi is. Ezen keresztül növekedünk a hálában, ebben az imádságban érezzük magunkat még inkább piaristának, ezen keresztül gondolkodunk tudatosabban a kicsiségünkről, és ezen át közeledünk Isten testvéreink iránti szeretetéhez, kérve tőle az Élet teljességét azoknak, akik az életben szeretetének tanúi voltak. Óvjuk ezt az imádságot, végezzük buzgalommal, figyelemmel, idővel. Ez az imádság hozzájárul a közösségi élet minőségéhez és a rendhez tartozás tudatosításához is.
6. A mieinkről való szeretetteljes és hűséges emlékezés segíthet, kétségtelenül, folytatni az életet, tovább haladni piarista életünkben. Imádkozni értük, Isten kezébe helyezni őket, segíthetnek megtanulni, mit jelent Istenből indulva élni. Kérni számukra az élet teljességét, segít növekvő megértéssel élni, kicsiségünkből kiindulva. Bizonyára sok öregünk időskorának és betegségének az útját segítette és világosította meg a meggyőződés: „aki mindent elhagy Jézusért, százszor annyit kap, és az eljövendő másvilágban pedig az örök életet" (Lk 18,30). Nagyon fontos, hogy mindannyiunk életét a hitnek ez a megtapasztalása irányítsa, legyünk bármilyen idősek: a teljességre vagyunk hívva, ami ajándékként adatik minden Jézus-követőnek.
Ezért a legjobb tiszteletadás az iránt, aki elmegy, ha folytatjuk az életet, és éljük teljességében. Élni azokból a legjobb döntésekből kiindulva, amelyeket azok hagytak ránk, akik előttünk voltak piaristák. Hitünk állandóan emlékeztet, és a búcsúzások alkalmával még nyilvánvalóbban teszi ezt: Isten jelenlétében van az otthonunk. Vár minket, és ezt az otthont nyújtja nekünk. Életünknek teljesen átéltnek kell itt lennie, és Isten által lesz majd beteljesítve. Az első: kihívásunk, a második: ajándékunk. Az első: feladat, a második: adomány. És a kettő elválaszthatatlan.
Sok piaristáról beszélhetnénk, akik ezt az alapigazságot tanították nekünk: teljességgel élni itt, vágyódással várni Isten teljességét. A hit „nem könnyű válasz". El kell mélyülni benne, hogy a hit reményt nyújthasson. Tovább kell élnünk a hitet, mint tiszteletadást az elment előtt, mint választ a saját kérdéseinkre. Az élet megéri, ha legfőbb törekvése, hogy másokat éltessen, ha azt keressük, hogy megosszuk életünket. Ha ajándékként éljük az életet, könnyebb lehet megosztanunk. Ha mint adományt fogjuk fel, megtanulhatjuk átadni azt. Most, a mi átadásunkon keresztül, később Isten szeretete által erősítve. Ez a mi hitünk.
Nehezünkre esik megérteni ezeket a mennyei igazságokat. Tudjátok miért? Mert a kézzel fogható életünket nem tudjuk teljességgel megélni. Nem érthetjük a teljességet, ha az életünk kicsi, látóhatár nélküli. Bárcsak tudnánk piarista életünket a teljesség kicsiny jeleiből felvértezni, a teljességből, amely számunka Isten által lakott kicsiség.
Így továbbra is lelkesítve és megerősítve érezhetjük majd magunkat a hivatásunkban is azok által, akik itt hagytak bennünket. Növekedhetünk például a Kalazancius iránti szeretetben P. Augusto Subíasra emlékezve, vagy a küldetésünkért való munkálkodás iránti életkedvben P. Nicolas Díazra, vagy a testvérek iránti szolgálatban és odaadásban P. José Antonio García Nuñóra gondolva, vagy a hivatásbeli hűségben ajándéknak tartva P. Hartmann Thaler életének tanúságát. Sokkal hosszabb listát is készíthetnénk a tanúságtételekről, amelyek az Istenbe vetett feltétlen bizalmat és a küldetés iránti szenvedélyt jelentik, megköszönve Istennek Kalazanci Szent József mindnyájunknak nyújtott pártfogását.
Ezt a levelet november 1-én fogjátok kézhez kapni, mindenszentek ünnepén, azon a napon, amelyen hálát adunk Istennek a teljes Élet adományáért és elhunytainkért imádkozunk. Magam is csatlakozom az egész hálaadó imádságláncolathoz, és kérem Istent, hogy imádságunk az elődeinkért alakítson át és változtasson meg minket:
Atyám, adj nekünk bölcsességet a magasságból, hogy tudjuk értékelni és elfogadni testvéreinket. Tégy minket egyszerűvé és becsületessé mindenkivel szemben. Tégy minket elérhetővé a gyerekek számára, tégy minket megértővé és szolgálatkésszé. Áldj meg mindnyájunkat, hogy megőrizzük nyitottságunkat országod értékeire. Emlékezz meg a betegekről és a szükséget szenvedőkről, azokról, akik oly nagyon megszenvedik az élet nehézségeit. Emlékezz meg azokról, akik már osztoztak Krisztussal a szegények halálában, különösen piarista rendtársainkról, akiket kezedbe helyezünk.
Szeretettel: Pedro Aguado generális


PIARISTA BOROK KARÁCSONYRA - Pályázat 2010.

A piarista borok családja idén már négy tagra bővült. A különböző természeti adottságokkal megáldott szőlőterületekről származó, változatos karakterű és ízvilágú borok között remélhetőleg mindenki megtalálja kedvencét, akár a fehér, akár a vörös, száraz nedűket kedveli. Piarista borok: TOKAJI FURMINT 2007 Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, minőségi száraz fehérbor SZENT GYÖRGY-HEGYI SZÜRKEBARÁT 2008 Nyári Pince, minőségi száraz fehérbor SZEKSZÁRDI CABERNET CUVÉE 2007 Radó Pince, minőségi száraz vörösbor KOKASHEGYI PORTUGIESER VÁLOGATÁS 2008 Pócz Pincészet, minőségi száraz vörösbor.
További információk a www.piaristabor.hu honlapon találhatóak. A borok Karácsony előtt kaphatóak lesznek kisebb borszaküzletekben, jelenleg folyik a boltokkal való megállapodás. Pontos üzletlistát a honlapon a Partnereink menüpont alatt lehet majd találni.
Addig pedig a borok megrendelhetőek a következő elérhetőségeken: Hernády Zsolt: +36 20 331 80 27 Rosdy Tamás: +36 20 210 14 64 piaristabor@gmail.hu Piarista öregdiákoknak egyébként is érdemes innen rendelni, mert a leendő bolti árnál 25-30 %-kal olcsóbb egy palack bor.
Mindenkinek kedves egészségére!
Az idei évre meghirdetett, második alkalommal kiírt válogatásra negyven bor érkezett. A régi piarista szőlőtermő vidékekről és az ország legkülönbözőbb borvidékeiről származó vörösborok mindegyike méltón képviselte a rend hírnevéhez illő hagyományt és minőséget.
A szakértőkből és a rend képviselőiből álló öttagú szakértői zsűri tagjai Guba András, a piarista rend pedagógiai igazgatója, Freund Tamás agykutató, Kállay Miklós professzor, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének vezetője (a zsűri elnöke), Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke, és Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke voltak.
Az április 29-én megrendezett zsűrizésen 20 pontos rendszerben, íz, zamat, szín és illat alapján pontozták és rangsorolták a borokat. A kóstolás vakon történt, a zsűri tagjai csak a döntésük után ismerhették meg a borokat készítő borászatok neveit. Az így kiválasztott bor az év Piarista boraként kerül forgalomba, a termelő nevének és címének feltüntetésével.
Az eredményhirdetés és a győztes borok bemutatójára augusztus 6-án, 11 órakor került sor a Sapientia Szerzetesi Főiskola dísztermében. A zsűri idén két kategóriában is győztest hirdetett: 

I. kategóriában az első helyezett: a Radó Pince 2007-es Szekszárdi cabernet cuvée-je; 

II. kategóriában az első helyezett: a Pócz Pincészet 2008-as Kokashegyi portoguiser válogatása


Laczkó Dezső emlékezete (1860-1932)

December 9-én, csütörtökön délután a Laczkó Dezső jeles piarista geológus által alapított és a nevét viselő Veszprém Megyei Múzeumban kiállítás nyílt a 150 évvel ezelőtt született piarista természettudós emlékezetére. A Múzeum mellett álló szobrának megkoszorúzása után a kiállítás színhelyén dr. Jelenits István piarista professzor előadása, valamint a budapesti Piarista Gimnázium énekegyüttesének színvonalas közreműködése tette igazi ünneppé a gazdag emlékezést.
A megemlékezés az egykori múzeumalapító és múzeumigazgató szobránál kezdődött, ahol Borián Tibor piarista tanár méltatta az ünnepelt munkásságát.
 

Laczkó Dezső a felvidéki Trencsén városában született, s kezdő tanári évei után a Dunántúl közepén, a Bakonyban talált otthonra. Hangsúlyozta, hogy egyetlen piarista sem volt a történelem folyamán, aki 44 éven keresztül egy városban működött volna, mint tanár, tudós, múzeumigazgató. Mikor elöljárói magasabb szintű tudományos helyekre hívták a fővárosba, vagy máshová, nem ment el sosem, mert ide kötötte a táj, az a világ, amelyet kutatott és feltárt a tudomány számára. Méltatta tudományos eredményeit is, melyek nevét Európa- és világszerte ismertté tették. A geológia nem kevesebb, mint kilenc leletet jelez az ő nevével. Legfőbb érdeme, hogy feltárta a Balaton-felvidék és a Bakony földrajzi-geológiai jellemzőit. Hozzátette: főhajtás ez az alkalom a jeles pedagógus előtt is, akinek nevelő munkája tovább él az utódokban. A beszéd után a szobor lábánál ezután elhelyezték a megemlékezés koszorúit, többek között piarista öregdiákok is.
A kiállítást a megyei közgyűlés képviselője, Háry Lenke, a város polgármestere, Porga Gyula és a múzeum jelenlegi igazgatója, Limbacher Gábor meleg hangú köszöntője után Jelenits István piarista szerzetestanár, író nyitotta meg. Átfogó előadásában végigkísérte a piarista rend magyarországi történetét, szerepét a nevelésben, majd Laczkó Dezső színes, sokoldalú, szerteágazó tevékenységét, nyitott személyiségét, értékes kutató- és gyűjtőmunkáját, tudományos publikációit állította fókuszba. A fiatal tanár geológus-kalapáccsal, vállán puskával - mert vadászni is szeretett - bejárta a megye területét, felkutatta értékeit, majd felfedezéseit publikálta is. Miközben a múzeumszervezés és a gyűjtés munkálatait végezte, igen lelkesen tanította a kisgyerekeket az egyszerű ismeretekre. Szűcs Imre, későbbi piarista rendtársa, nekrológját idézve mutatott rá: Laczkó emberséges, mély empátiával rendelkező iskolaigazgató volt, aki törődött és gondoskodott növendékeiről, mint „pater parvulorum", azaz a kicsinyeknek atyja. A város tanítóként, múzeumigazgatóként egyaránt megbecsülte.
Laczkó Dezső nemcsak a diáksereget tanította arra, hogy becsüljék meg egymást, a múltat, hanem egyúttal Veszprém városát is - szelíden és nagyon határozottan. A rendtárs végezetül Illyés Gyulát idézte, aki a háború után újjáépített Lánchídról írta: „Dehogy hal meg a gondolat, míg ember él a nap alatt, itt mindig híd lesz." A múzeum jubileumi ünnepe is azt bizonyítja, hogy nem hal meg a gondolat, nem hal meg a szívnek a gazdasága. Ott mindig híd lesz, itt mindig múzeum lesz, s a múzeumban élet - mondta. Emlékeztetett rá, hogy a veszprémiek egy forrást neveztek el a legendás múzeumigazgatóról, s ez szimbólumértékű gesztus. Azt jelenti: Laczkó Dezső olyan forrás, amelyből azóta is nagyon eleven lelki-szellemi impulzusok fakadnak, s kívánta, hogy ezek táplálják a várost ezután is.
A megnyitó után Rainer Pál régész, aki Regenye Judit régésszel együtt a kiállítás kurátora volt, szakmai tárlatvezetést tartott. Az ünnepségen közreműködött a Budapesti Piarista Gimnázium kis kórusa, Melegh Béla karnagy vezetésével.
A jubileumi tárlat 2011. október 22-ig tekinthető meg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban.

Borián Tibor Sch.P.


Könyvajánló: Kerényi Lajos atya "Boldogságra születtünk"

Kerényi Lajos atya: Boldogságra születtünk (Szent Gellért Kiadó, 2010.; szerkesztette: Dr. Edelényi Judit; 980,- Ft)

"Látva Jézus a tömeget, fölment a hegyre. Amikor leült, hozzá járultak tanítványai. Jézus pedig megnyitva száját, így tanította őket:
1. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelidek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tisztaszivűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10)

Kedves Olvasóink!
Engedjétek meg, hogy Karácsony közeledtével figyelmetekbe ajánljam Kerényi atya legújabb könyvét. Korosztálytól függetlenül ajánlom Mindenkinek, akár személyes megvételre, akár karácsonyi ajándék gyanánt családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, a boldogásg keresőinek.
Ebből a könyvéből is, ahogy szentbeszédeiből, nagymarosi és egerszalóki találkozókon tartott előadásaiból, hittanórai elmélkedéseiből egyaránt, sugárzik Lajos atya különleges és barátságos személyisége, Istenhez hű gondolatvilága, kemény intelmei.
Művében sorra veszi végig a 8 Boldogságot, közben beengedve minket mindennapjaiba, áldozatos kórházlátogatásaiba, erőn felüli missziós tevékenységébe, illetve a kétkedőkkel állandóan folytatott harcába, frappánsan és elegánsan kerek történeteibe.
Lajos atya áldozatos Élete, Istenbe vetett végtelen hite - példa mindannyiunk számára. Művei, ahogyan ez is, mankóként szolgálhatnak a küzdelmekkel teli mindennapok kellő alázattal történő elviseléséhez, iránytű a földi boldogság eléréséhez.
A könyv olvasmányos, magával ragadó, akár egy fél délután alatt kiolvasható..., mégis letéve úgy érezzük, ízlelni kell még, később pedig újra meg újra érdemes kézbe venni, ismét beleolvasni... Komoly mű, rendkívüli gondolatokkal... Kívánom, hogy élvezzétek, ízlelgessétek, s merítsetek belőle erőt személyes boldogságotok megtalálásához!
Barátsággal Mikecz Tamás felelős szerkesztő 

"Emberré lenni először is azt jelenti, hogy el kell döntenem, milyenné váljak, azután pedig vállalnom kell a felelősséget azért, amit önmagamból csináltam." - Victor E. Frankl,  korábban híres bécsi pszichiáter, majd a dachaui fogolytábor túlélője.


Sík Sándor: Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója 
És minden, ami mostani, múljon, 
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, 
Csillagos álom pelyhes takarója. 
Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben 
Kicsike Jézus megszületett. 
Szép Szűz Mária, egek ékessége, 
Mi bűnös lelkünk egy édessége 
Csókkal hajol a jászolka tövébe, 
Kicsi Jézuskára rájanevet. 
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, 
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog 
Csilló levegő-égben, boldog fényességben 
Nekünk dalolnak angyali karok.
„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek, 
Békesség, békesség földön az embernek!”
Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus, 
Panaszkodjunk-e teneked? 
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, 
Hiszen te jól tudsz mindeneket! 
S te, fényes szép angyalsereg, 
A békességet is ismered! 
A békesség – te jól tudod, – meleg cipő: 
És édesanyja a bánsági búza. 
A békesség a nagy hegyek nyugalma: 
És homlokukat a Tátra koszorúzza.
A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, 
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: 
De máshol még nem látják szegény magyar szemek, 
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván, 
A békesség a kassai harangszó, 
S a székely falukon a pásztorok miséje 
Kétszerte szent!… 
Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus, 
Tedd, hogy legyen békesség idelent!
Dicsőség, dicsőség a magasságoknak, 
Békesség a földön, békesség, békesség 
Szegény magyaroknak.

Kedves Olvasóink!
Ebben az évben a Hírlevél Sajtóbizottsága külön karácsonyi számmal örvendezteti meg olvasóit, amelynek várható megjelenése: 2010. december 23.
Aki szeretne karácsonyi verset, kedves történetet küldeni, esetleg a Diákszövetség vagy a Sajtóbizottság tagjainak a Hírlevélen keresztül üzenni, volt osztálytársainak, vidéken vagy külföldön élő barátainak karácsonyi áldást kívánni, az ne késlekedjen, kérem juttassa el hozzám mielőbb e-mailben (legkésőbb december 20-áig): m
ikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu
Barátsággal Mikecz Tamás felelős szerkesztő