2017. október 31., IX. évfolyam 7. szám

 

Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában - Hitre, tudásra - A piaristák és a magyar művelődés

Kiállítás Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában (Budavári Palota, E épület)
2017. november 15.–2018. február 25.

A kiállításról

Egy csapat férfi, akik arra szánták az életüket, hogy tanárok és papok legyenek, tanítsanak és neveljenek, és mindezt a lehető legmagasabb szinten és a legjobb módszerrel tegyék. Közösségük Itáliában 400 éve, Magyarországon több mint 350 éve, Budapesten pedig 300 éve végzi munkáját, a tanítást és a diákok szolgálatát
Ez a kiállítás azt mutatja be, hogy a piaristák a négy évszázad során mivel gazdagították a magyar művelődést a tudomány, a művészetek és a vallás különböző területein.
„Ha ugyanis a gyerekeket kiskoruktól fogva szorgalmasan nevelik vallásos életre és műveltségre, kétségkívül remélhető, hogy egész életük alakulása boldog lesz” – írta a rendalapító, Kalazanci Szent József 1621-ben. Ennek megfelelően utódai is azt tették, amit tanítványaik és a környezetük boldogulása érdekében szükségesnek láttak. Ha kellett, szentségeket vittek az emberekhez, imádkoztak, könyveket írtak, fizikai kísérleteket mutattak be, közösségi tereket hoztak létre, hegyet másztak, táborozni mentek, vitorlást építettek, és mindeközben természetesen szerették és művelték is az irodalmat, a zenét, a művészeteket és a humort.

Magyarországon 1666-ban jött létre első iskolájuk. Szolgálatuk azóta is a kor és az élet kihívásaihoz igazodik. Úttörői voltak például a magyar nyelvű középiskolai tanításnak, a matematika, a fizika és az informatika oktatásának és a cserkészetnek is.
Mindebben kiemelkedik a rend pesti iskolája, amelyet a városi tanács alapított 1717-ben. A régi piarista ház a város egyik legrégibb szellemi központja volt. A kopott falú, majd 1917-re új palotába költöző gimnázium padjaiból kiváló költők, tudósok és államférfiak kerültek ki, Vörösmarty Mihálytól Pilinszky Jánosig, Eötvös Lorándtól Oláh Györgyig, és Teleki Páltól Antall Józsefig.

A piaristák színes világát fölidéző, általuk készített, megrendelt vagy összegyűjtött tárgyak is sokszínűek, választékuk a középkori kódexektől a modern bábokig terjed. A kiállításon a magyar piaristák műveltségét szépséges liturgikus tárgyak, eddig kevesek által látott festmények és rajzok, különleges könyvek, kéziratok, órák és modellek mutatják be.

Témák
1. Templom (Kalazanci Szent József, a rendalapító) | 2. Iskola | 3. Fizika szertár (Fizika és matematika) | 4. Természetrajzi szertár (Utazások, földrajz, biológia) | 5. Történelmi tár (Régészet és történetírás) | 6. Sekrestye (Szentségek és csodák) | 7. Oratórium (Hittudomány és hitoktatás) | 8. Rajzterem (Műgyűjtés, festészet, rajz) | 9. Kórus (Ének és zene) | 10. Íróasztal (Költészet és irodalom) | 11. Rendházon kívül (Közéleti szerepvállalás | 12. Rendház (Szerzetesi élet) | 13. Színház | 14. Csónakház (Cserkészet és víziélet) | 15. Társalgó (Humor) | 16. Tervtár (Építészet | 17. Piarista utca (A pesti piarista házak)


Megismételt felhívás a piar asztalitenisz-versenyre

A Piarista Hírlevél legutóbbi számában jelent meg írásunk, melyben felvetettem ötletemet az országos (vagy csak  fővárosi?) piarista öregdiák asztalitenisz versenyre.

Kissé csalódottan tapasztaltam, hogy eddig csak két (!!!!) jelentkezés érkezett be hozzám e-mailen, ezért a versenyre felhívásomat rövidített formában - MT főszerkesztő barátunk jóvoltából  rövidített formában – megismételjük.

A versenyt volt – kecskeméti - piarista diáktársunk, Dr.K.Cs. főosztályvezető jóvoltából a Nemzetgazdasági Minisztérium sporttermében lehet lebonyolítani. Arra minden feltétel ott megvan - a legmagasabb szinten. Említett öregdiáktársunk azt is elintézte, hogy erre az alkalomra díjmentesen kapjuk meg a termet. A mai pénzéhes világban pedig ez nagy szó….És persze benevezési díj sem lesz…. (Jelzem ez utóbbi minisztérium Asztalitenisz Szakosztályának  aktív tagja vagyok – 75 éves, vén fejjel – így a terembiztosítást, asztalokról, hálókról, labdákról gondoskodást vállalni tudom/tudjuk.)

A versenyen öregdiákok részvételére számítunk, de természetesen nincsenek abból „kizárva” a fiatalok, a tanulók, meg persze a dolgozó személyzet érdeklődő tagjai. Nyitottak vagyunk.
A beszerzett – és hozzám eljuttatott -  nevezési lista alapján Szakosztályunk vezetőjével (Földi Zoltánnal) együtt vállaljuk a csoportbeosztást, a helyszínen magát  a tényleges lebonyolítást, eredmények értékelésével a helyezések meghatározását, a díjazottaknak a szerény kivitelű díszoklevelek átadását,  végül a résztvevők számára ugyancsak szerény italos vendéglátást.
A legfontosabb persze az lenne, hogy minél hamarabb (!!!!)  sor kerülne a jelentkezések e-mailen begyűjtése után a résztvevők listájának összeállítására.  Mivel az idő sürget, nyomatékosan kérjük, hogy az érdeklődök minél hamarabb  jelentkezzenek nálam (az önkéntes szervezőnél) az alábbi e-mail címen: kolcseit@gmail.com.

Javasolt időpont:  november 25. (szombat) de. 10, megjelenés a besoroláshoz, beosztáshoz:  ½ 10.
Helyszín: Nemzetgazdasági Minisztérium, Budapest, József nádor tér.

Egyéb fontos részleteket majd a jelentkezőknek külön e-mailen megküldöm. Várom a jelentkezéseket, az e-maileket. Remélem minél többen lesztek/leszünk a versenyen, nemcsak ketten, ahogy az eddigi jelentkezések jelezték…. 

Piarista öregdiák-  és sporttársi barátsággal

Kölcsei Tamás
e-mail: kolcseit@gmail.com


Faustino Míguez S.P.: Hűség a szereteben

2017. október 15-én, Ferenc pápa másik harmincnégy személlyel együtt a Szent Péter téren szentté avatja Boldog Faustino Míguez piarista szerzetespapot. A spanyol Faustino Míguez González piarista atya, tanár és gyógynövényszakértő egy olyan piarista intézményt hozott létre, amely kimondottan a lányok,elsősorban pedig a szegények és az elhagyottak oktatására és nevelésére törekedett. Az általa életre hívott piarista női szerzetesrendet, az Isteni Pásztornő (vagyis Szűz Mária) Leányai Kalazanciusi Intézményét X. Piusz pápa hagyta jóvá 1910-ben, szabályzatát pedig XI. Piusz ismerte el 1922-ben.

Xamirásban született, Orense egy aprócska, Acebedo del Río-i falujában 1831. március 24-én. Egyszerű származású, földműveléssel foglalkozó családja az a hely, ahol személyiségének legfontosabb vonásai – az istenhit, az ima, a Mária-tisztelet, a leginkább rászorulókkal való szolidaritás és a munka – kirajzolódtak.
Miután faluja iskolájában befejezte általános iskolai tanulmányait, Celanovába – a Csodatévő Miasszonyunk Kegyhelyre – költözött, hogy bölcsészetet és latint tanuljon. Kalazanci Szent Józsefhez hasonlóan, ott fedezte fel papi és nevelői hivatását. Feltett szándéka volt, hogy megvalósítja, amit Isten az életéről megálmodott: 1850 decemberében jelentkezett a madridi Kegyes Iskolák noviciátusába. A hároméves kezdeti képzés után, 1853. január 16-án letette ünnepélyes fogadalmait, mint piarista szerzetes, és 1856. március 8-án a madridi Szent Márk plébánián pappá szentelték.
1857-ben Guanabacoába (Cuba) küldték, ahol megmutatkoztak nevelői adottságai, valamint a botanika és a növények gyógyító tulajdonságainak tanulmányozása iránti vonzódása. 1860-ban ismét az Ibériai-félszigetre helyezik, ahol San Fernando, Getafe, Celanova és Sanlúcar de Barrameda az állomáshelyei. Az El Escorial királyi kolostorba küldték, mint könyvtárost 1873-ban, ahol tovább foglalkozott a növények gyógyító tulajdonságainak kutatásával. Később Monforte de Lemos-ban tevékenykedett rektorként, és 1879-ben, másodszor is Sanlúcar de Barramedába ment. Ebben a Cadiz környéki falucskában fedezte fel, mekkora szükség van a helyi kislányok tanítására, ugyanúgy, ahogy évekkel korábban Kalazanciussal történt a római utcagyerekkekel kapcsolatban. A lélek által ihletve új művet kezdett el, az Isteni Pásztornő Leányai (vagyis Szűz Mária) Kalazanciusi Intézményét, amelyik kis- és serdülő lányok átfogó nevelésével, és a nők helyzetének javításával foglalkozott. (A nővérek ma Spanyolországon kívül Dél-Amerikában, Afrikában és Indiában vannak jelen.)
Faustino atya úgy tekintett az iskolára, mint találkozóhelyre Istennel. Pályája során számos tárgyat tanított: latint, franciát, retorikát, történelmet, algebrát, geometriát, földrajzot, mezőgazdasági ismereteket, fizikát, kémiát, higiéniai tudnivalókat. 1888-ban Getafebe helyezték, ahol 1925. március 8-án bekövetkezet haláláig tartózkodott.

II. János Pál pápa avatta boldoggá 1998-ban.

 


Megáldották és felszentelték a piarista rendházat Tatán

A Szent kereszt plébániatemplomban szentmisével kezdődött, majd a piarista rendházban átfogó kiállítás megnyitójával és új könyv bemutatójával folytatódott az az ünnepség, amelyen felszentelték a Tatai Felsőoktatási Képzési Központ új épületszárnyát.

Az ünnepi eseményen, amelyen közreműködött a Szent Kereszt Plébániatemplom Vegyes Kórusa is Gombos Jánosné Henzer Erzsébet karnagy vezetésével, a hajdani piarista rendház már kész szárnyát megáldotta és felszentelte Labancz Zsolt SchP (kegyes iskolai) tartományfőnök és Havassy László Bálint plébános.

Bencsik János, a Tatai-medence országgyűlési képviselője köszöntőjében arról is beszélt, hogy a ma már Magyary Zoltán nevét viselő népfőiskola visszatért abba az épületbe, ahonnét annak idején elindult.

Végül megnyitották a kiállítást és bemutatták a tatai piaristákról szóló új könyvet.

Bencsik János, a Tatai-medence országgyűlési képviselője facebook oldaláról átvett rövidhír és mellékelt fotó:
"Állandó kiállítás nyílt az egykori piarista rendházban
2017 szeptemberében Tata egyik legnagyobb szellemi örökséget hordozó épülete, a Piarista Rendház újra megnyitotta kapuit, hogy ismét a tudást, az emberré nevelést szolgálja. Tata Város Önkormányzata október 8-án vasárnap rendezte a Tatai Közösségi Felsőoktatási Képzési Központ ünnepélyes megáldását, szentelését a Rendház épületében, melyet Labancz Zsolt a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke, valamint Havassy Bálint László plébános végzett. Az északi szárny folyosóján állandó kiállítás nyílt a tatai piaristák történetéről, továbbá egy, a háborús esztendők történéseit feldolgozó könyv bemutatójára is sor került."


Hármas diakónus szentelés Vácott

2017. szeptember 30-án szombaton 11 órakor, Molnár Lehel, Vass Bálint és Szabó Gábor piaristákat Beer Miklós váci megyéspüspök diakónussá szentelte a váci Szent Anna Piarista Templomban.

Molnár Lehel 1984-ben született Segesváron. 2005-ben lépett a piarista rendbe.
Felsőfokú tanulmányait a  Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fősikola teológus és hittanár szakán (2005-2010), az ELTE BTK történelem szakán (2009-2012) és a Sapientia és ELTE PPK hittanár-nevelő- történelemtanár szakán (2012-2014) végezte.
2011-2014 között Budapesten gimnáziumi tanárként, 2014-2016-ig Vácott gimnáziumi és kollégiumi tanárként tevékenykedett.  A 2016/17 -es tanévtől  a hivatásgondozás tartományi felelőse, gimnáziumi tanár a budapesti gimnáziumban.

Így vall hivatásáról:
"Elfogadtam az ajándékot, amelyet kaptam – tanítói, nevelői karizma. Elfogadtam ennek az ajándéknak a kibontását olyan módon, ahogyan erre bátorítást, hívást kaptam – szerzetesként. És elfogadtam, hogy küldetésem van ennek az ajándéknak ilyen módon való megélése által – közösségben."
Teljes írás: https://piarista.hu/cikk/moln%C3%A1r_lehel_tan%C3%A1r_pap_szerzetes_piarista

Szabó Gábor 
(az Ige Megtestesüléséről nevezett) 1991. április 13-án született Kecskeméten, ahol a Piarista Gimnáziumban érettségizett.  2010. augusztus 24-én öltötte magára a rendi ruhát.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológia szakán 2015-ben végzett, majd az ELTE TTK biológia-kémia tanár szakos hallgatója lett a 2014/15-es tanévtől.

Vass Bálint (a Szent Keresztről nevezett) 1979. március 14-én született Budapesten. 2010. augusztus 24-én lépett be a piarista rendbe.
Hittudományi doktor, az ELTE BTK francia és német szakán diplomázott, emellett elvégezte az AVKF kántor szakát is 2011 és 2014 között. 2011-2016-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanára volt, majd a 2016/17-es tanévtől Vácott gimnáziumi tanárként és kollégiumi nevelőtanárként gyakorolja hivatását a Piarista Gimnáziumban. 

Az ünnepélyes esemény képei megtekinthetők a magyar rendtartomány Facebook oldalán:https://www.facebook.com/pg/piaristak/photos/?tab=album&album_id=10156647229982738

Szathmáry Melinda
Fotók: Szabó Márton, 11.b (Budapest)


Engesztelni és kiengesztelődni – országos találkozót tartottak Vácon

11. alkalommal hirdette meg a váci központtal működő engesztelési mozgalom az Országos Kiengesztelődési Találkozót. Október 21-én a piaristák váci Szent Anna-templomában gyűltek össze a hívek, hogy együtt tanulják az engesztelés, megbocsátás útját, és imádkozzanak ennek megvalósulásáért.

Engesztelni és kiengesztelődni – október harmadik szombatján megtelt a váci piarista templom. Az ország különböző részeiből és külhonból is érkeztek hívek egyénileg és közösségekben, hogy a találkozó délelőttjén az engesztelés útjáról tanuljanak annak pszichológiai és teológiai vetületét áttekintve, a délutánt pedig az imának szentelve a kiengesztelődést ünnepeljék a szentmisében.
A mozgalommá vált kezdeményezést 2007-ben Bocsa József piarista atya indította el, szervesen kapcsolódva mindahhoz a lelkiségi gyakorlathoz, aminek a piarista templom helyet ad. Ennek alapja a rend által éltetett Mária-tisztelet, melyből a rózsafüzér-társulatok imamozgalma is kinőtt, mára ezer főt is meghaladó tagsággal. E mellett hagyománnyá vált minden hónap harmadik péntekén a „családfa-gyógyító” szentmisék gyakorlata, melyek során a személyes élettörténetükben hordozott sebek miatt keresik a hívek a kiengesztelődés útját.
A kiengesztelődési mozgalom abba az áramba állt bele, melyet Szent II. János Pál pápa indított el az évezred kezdetén, mikor az egyéneket, közösségeket arra szólította fel, hogy „tisztítsák meg emlékezetünket, hogy így kieszközölhessék a megbocsátás kegyelmét azokért a hűtlenségekért, amelyekkel fiai és leányai közül sokan árnyékot vetettek az Egyház arcára”. Ezt a törekvést hangsúlyozta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a szomszédos országok püspökeivel folytatott eszmecsere erősítésével, valamint kölcsönös kiengesztelődési nyilatkozatok megfogalmazásával.

Az elmúlt tíz év alatt országossá és határokon átívelővé terebélyesedett kiengesztelődési imamozgalomnak a különböző településeken működő sejtjei rendszeresen találkoznak, évente két alkalommal országosan is: tavasszal, valamint az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelegve októberben Vácott gyűlnek össze engesztelői identitásukban erősödni és a kiengesztelődésért imádkozni.
Az októberi találkozó délelőttje a résztvevők számára tanulással telt. Ezúttal azzal foglalkoztak, mit jelent az engesztelés és kiengesztelődés pszichológiai és teológiai síkon.
A bevezető, a témára rálátást adó előadást Bajzáth Ferenc, Óbuda-Hegyvidék Szentháromság-plébániájának kormányzója tartotta. Mit jelent engesztelőnek lenni, hogyan válhatok én magam engesztelővé? – ezt mutatta be saját életéből, papi szolgálatából kiindulva. Hangsúlyozta, Isten akar kiengesztelődni velünk, emberekkel, nekünk benne a gyöngédség és irgalom Istenét kell látnunk, és tudnunk kell, mélységesen rászorulunk irgalmára.
Útmutatást találunk mindehhez az Apostolok cselekedeteiben, mely a kiengesztelődés evangéliuma – emelte ki Ferenc atya, aki életére visszatekintve meghatározó hatásként beszélt a gyerekkorában – ez az atya számra az 1940-as éveket jelenti – megélt szegénységről, a kezdő papként osztályrészéül jutott megaláztatásról, a szívét megérlelő gyerekekkel való foglalkozásról és a Józsefvárosban töltött 38 év szolgálatról, melynek során folyamatosan gyóntatott, hajléktalanok, cigányok jöttek hozzá, a prostituáltakat ő maga szólította meg a Rákóczi téren, és nyújtott számukra lehetőséget, hogy kimondják a megbánást.
Bajzáth Ferenc megélte a jézusi tanításból – „Ne vigyetek magatokkal se erszényt…” – ismerős eszköztelenséget, és ennek megtapasztalta hatékonyságát. Ma nyugállományban is fáradhatatlanul szolgál: plébániája mellett hat kápolna, és egy közel száz fős idősotthon tartozik hozzá. „Végtelen alázattal szeret Isten, engesztelőként a kiengesztelődés embere szeretnék lenni” – fogalmazta meg.
Széll Klára pszichológus a kiengesztelődés lélektani vonatkozásairól beszélt. A pszichológia a megbocsátás fogalmát használva beszél a kiengesztelődésről, mely a szakember szerint emberi szinten is rendkívül fontos, sőt ez tekinthető az emberi élet egyik legnagyobb kérdésének.
A szakember átfogó – a megbocsátás fontosságát, mikéntjét is bemutató – előadása hiánypótló volt. „Olyan terület ez, melyet nem tanítanak nekünk, s melyet legfeljebb csak a nagy pofonok iskolájában sajátítunk el.”
A megbocsátás adósságelengedés, a harag, a bosszú elengedése, mellyel a rossz áradását is megállítjuk. Megbocsátás nélkül biztos, hogy tönkre megy a kapcsolat – mutatott rá, és azt is kifejtette, milyen káros a belső békénkre egy-egy feldolgozatlan sérelem, mert felborítja bennünk az erkölcsi egyensúlyt. Erkölcsi mérlegünk mindkét serpenyőjében jogos és fontos igények vannak; sérelem esetén szembe kerül egymással az igazságosság iránti igény és a megbocsátás szükségessége, ami feszültséget okoz.
A pszichológus értelmezte, mit jelent, és mit nem jelent a megbocsátás. Rámutatott: nem teszi semmissé az elkövetett rosszat, nem jelent szőnyeg alá söprést, az erkölcsi normák tagadását, a felelősség elutasítását, a bűn helyeslését, igazságérzetünk elfojtását, az igazságról való lemondást.
Széll Klára egy analógiával érzékeltette, hogyan hat a megbocsátás emberi kapcsolatainkban: Japán szokás, hogy az eltört értékes porcelánt aranyragasztóval állítják helyre. A törésvonal mindig látható lesz, viszont az arany értékesebbé teszi a porcelánt. A kapcsolatainkban bekövetkező törések következményei is egy életre bennünk maradnak sebekként, de az őszintén gyakorolt megbocsátás mélyebbé teheti a kapcsolatot.
Emlékszünk a fájdalmakra, de elengedve azokat a jövőre összpontosítunk. A megbocsátás nem jelenti azonban azt, hogy megtörténtével a bizalom azonnal helyreállt volna a két fél között. Visszanyerése hosszú folyamat, munka eredménye – hívta fel a figyelmet az előadó.
Majd lépésről lépésre tanított, hogyan kell megbocsátani: tudatában kell lennünk saját és a másik felelősségének, felnőttnek kell lennünk, ragaszkodnunk kell az erkölcsi normákhoz, kimondani egymás előtt mi a helyes viselkedés, és tiszteletben tartani a könyörületesség és igazságosság igényét.
A megbocsátás kellékei között említette a pszichológus az őszinteséget, a bátorságot, a nagylelkűséget és az alázatot. Arra buzdított, vállaljuk a szembenézést, mert hiányában sokkal nagyobb árat fizetünk. És tudnunk kell, hogy az igazság szabaddá tesz. Végül Garry Chapman alapján mutatta be a megbocsátás öt nyelvét, és átgondolásra ajánlotta ezek helyes megválasztását kapcsolatainkban.

Bocsa József atya a megbocsátás, kiengesztelődés teológiai alapjaival folytatta a gondolatmenetet. Hangsúlyozta az előzmények fontosságát, hiszen, mint mondta, a kegyelem a természetesre épül. Ádám és Éva, valamint Jónás története alapján mutatta be az ember és Isten kapcsolatában megjelenő feszültséget, és értelmezte, mit jelent, hogy a kiengesztelődést Isten kezdeményezi, Ő akarja.
Az Istennel szemben haragot tápláló ember életébe bekúszik a feszültség, minden kapcsolatában megjelenik. „Abszurd dolog megbocsátani Istennek, lemondani a haragomról, felszámolni az ellene irányuló lázadást.” Isten azonban munkálkodik azon, hogy kivegye az ember szívéből a haragot – ahogy ezt Jónás esetében is tette, de az embernek is tenni kell érte – mutatott rá Bocsa József.
Isten Jézusban engesztelődik ki a világgal, megmutatva Fiában, milyen Ő valójában. Az emberben ugyanis torz képek éltek és élnek Istenről. A megváltás által azt tárta fel Isten, hogy ő szerető Atyánk. Még ha haragját tapasztaljuk, akkor is értünk haragszik, nem ellenünk. József atya arról beszélt, Isten Fia életével és kereszthalálával irántunk való szeretetét mutatta ki – lerombolta az emberben élő torz istenképeket azáltal, hogy lehetőséget adott találkozni az élő Istennel Jézusban, aki hozzánk, emberekhez lett hasonló.
Isten megtette az első lépéseket, de fontos a mi válaszunk, nekünk is meg kell tennünk a magunk lépéseit. Térdeljünk le alázattal Isten előtt, átengedni neki az ítéletet, elfogadni, hogy Ő az erkölcsi rend ura – buzdított az előadó. – Az embernek be kell látnia saját bűnösségét, és bocsánatot kell kérnie, vállalva, hogy Isten törvényei szerint él. Az embernek el kell fogadnia, hogy ő olyan, mint egy összetört kancsó, melyben a töréseket saját és mások bűnei okozták. Ezeket Isten képes összeragasztani, ha az ember kész mélyebb szeretetkapcsolatra lépni Istennel a kiengesztelődés útját járva.
A délután az elmúlt tíz év történetét összefoglaló, vetítéssel kísért beszámolóval kezdődött. „Szentlélek jöjj, lobogó láng” – hangzott a templomban. Idős asszonyok, férfiak követték a gitáros éneket. Ugyanúgy otthon voltak a gitáros énekekben, mint évszázados imáinkban.
Vad Ilona, aki Szilágynagyfaluról érkezett, arról beszélt, hogyan végzik településükön az engesztelést. Közösségük román anyanyelvű papjuk kíséretében érkezett a találkozóra. Tanúságtételüket a Szentháromság rózsafüzére követte, amely ott keletkezett, Nagyfaluban.
„Jézus érints meg, gyógyíts meg” – énekelték a hívek, miközben Bocsa atya áldást adva körbevitte a monstranciában az Oltáriszentséget.
A találkozó szentmisével zárult, melyet Bocsa József mutatott be a jelen lévő paptestvérek koncelebrálásával.

Első alkalommal 2007-ben tartottak kiengesztelődési imatalálkozót anyaországi és kisebbségben élő magyarok részvételével a kettős állampolgárságról tartott népszavazás kapcsán. A résztvevőket akkor Julius Janus nuncius mellett Erdő Péter bíboros és több püspök is üdvözölte. A mozgalom a nemzetek közti, nemzeten belüli, családon belüli, felekezetek közötti kiengesztelődés fontosságára hívja fel a figyelmet.

Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír


Megjelent a PIARISTÁK MA őszi, jubileumi lapszáma

Megjelent a Piaristák MA őszi, kibővített lapszáma, amelynek fókuszában a rendi jubileumok,az aktuális iskolai és rendi hírek, és a piarista múlt kulturális kincsei állnak.

A tartalomból:
- Faustino Míguez, az új spanyol piarista szent
- Magyarországi piarista jubileumok: 300 éves a budapesti Piarista Gimnázium és a rendház
- A 25 éves Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium története
- Pedagógiai világkonferencia Chilében
- Nagyszabású jubileumi művelődéstörténeti kiállítás nyílik a Budai Várban a rend 400 éves alapítása alkalmából
- Jubileumi kerékpártúrák
- HIVATÁS: Dósai Attila SP
- Piarista gasztro: jubileumi torta
A lap elérhető a piarista oktatási intézményekben, kollégiumokban, plébániákon, könyvtárakban és bizonyos katolikus iskolákban, egyetemeken.
Lapozható, internetes változat: https://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_17_osz_web
Kellemes olvasást és böngészést kíván a Piarista Rend Magyar Tartományának nevében is:
Szathmáry Melinda
főszerkesztő


Kalász Ákos: Építőkövekké válni... a felelős gazda és a jó pásztor vágyával

A közelmúltban a Keresztény Élet interjút készített Kalász Ákossal, a váci PIarista Gimnázum igazgatójával. Lonkay Márta írása.

- Hogyan lesz valaki fiatalon egy ilyen nagy tradíciókkal bíró intézmény igazgatója, mint amilyen a váci Piarista Gimnázium?
- Ehhez úgy hiszem, a gyerekkoromig kell visszamennem. Angyalföldön nevelkedtem, innen vezetett az út Vácra. Gyermekkorom meghatározó s legerősebb hatással bíró közössége a Babér utcai Szent Mihály Plébánia. Innen fakad a mai Egyház közösségéről alkotott képem is. Ha visszagondolok, még ma is úgy érzem, csak egyszerűen jó volt ott lenni. Mi, fiatalok valóban egymás barátai voltunk ott, akik nemcsak a közösségi programokat, hanem a szabadidőnket is együtt töltöttük. Az egyházi közösségben otthon voltam. De a családomban is keresztény értékrend szerint nevelkedtünk a testvéremmel. Unokatestvérem, a váci piaristákhoz járt. Az öcsémmel igazi példaképként néztünk fel rá. Láttuk hogyan gyarapodik testben, lélekben és szellemben, s ez követendő példaként szolgált számunkra. Ezért nem is volt kérdés, hogy hol szeretnénk továbbtanulni. Különleges élet a piarista diákélet. Egy 250 fős fiúgimnázium életébe belecsöppenni több volt, mint amire előzetesen számítottam. Nem beszélve arról, hogy olyan nagyszerű pedagógusok tanítottak, mint Jelenits István, Endreffy Lóránd, Simonyi Alfréd vagy Vereb Zsolt, Nyeste Pál, akiknek piarista karizmájából fakadóan sokat épülhettem. Gimnazistaként még az orvosi pályára készültem. Az operatív irányzatok, a baleseti sebészet és a traumatológia vonzottak különösen. A gimnáziumi évek múlásával és nagyhatású tanáraimnak köszönhetően azonban a nevelés, a pedagógia is egyre jobban érdekelni kezdett.

- A továbbtanulásnál válaszút elé kerültél?
- Igen, a Jóisten egyértelműen döntés elé állított. Ugyanarra a napra írták ki az orvosi egyetemre való felvételit és a bölcsészkarra valót is. A vonatállomáson kellett eldöntenem, hogy melyik úton induljak el. A tanári pályát választottam, s negyedévesként már latin csoportokat tanítottam egykori alma materemben, a Váci Piárban. Most már több mint 21 esztendeje, hogy a váci Piarista Gimnázium családjához tartozom.

- 2017 szeptemberétől pedig – mondhatjuk – családfő lettél, hiszen te vezeted az intézményt.
- Így van, és érzem is a súlyát, felelősségét. Felelős vagyok az iskolámért. Először ezt akkor éreztem, mikor tanítani kezdtem itt, majd osztályfőnök lettem. A felnőtté válásomnak is egy igen fontos mérföldköveként szolgált ez a tapasztalat. A felelősség most azt is jelenti számomra, hogy válaszokat kell adjak. Felelős vagyok a diákjaimért, a pedagógus kollégáimért, s minden itt dolgozó munkatársamért. Sok-sok család is kötődik az iskolához, s ami nagy öröm, számtalan diákunk jár rendszeresen vissza hozzánk. Tanúságot tesznek, pályaorientációs tanácsokat adnak, előadásokat tartanak, vagy csak beugranak pár szóra. Gimnáziumunk élő és eleven család, s ez nagy áldás számunkra. Négygyermekes apaként igyekszem méltó családfője lenni ennek a közösségnek.

- Említetted a különleges, piaristákra jellemző légkört, amit az iskola ad. Igazgatóként és pedagógusként mit szeretnél átadni az idejáró fiatalok számára?
- A közösségszervezést érzem legfőbb karizmámnak – a pedagógián és tantárgyaimon keresztül is. A kalazanciusi pedagógiának pedig ez az egyik fókusza. A fiatalokat közösségi életre neveljük, hogy értékes és a társadalom számára is meghatározó építőkövekké válhassanak. Azzal a gondolattal találkoznak itt diákjaink, hogy az életük nem öncélú. És azzal a küldetéssel indulnak el tőlünk, hogy hassanak a világra, ne elszenvedjék, hanem formálják, alakítsák azt, s legyenek életükkel az élő evangélium hirdetői. A személyiség értelmi magjának növelése a piarista emberkép második fókusza. Értelmet gyarapítani, gondolkodtatni, kreatív, kommunikatív embereket nevelni szintén feladatunk, amihez hozzátartozik a diákszemélyiség szellemi dimenziójának növelése, igényes és modern oktatása, tanítása.

- Mi tartozik még a piarista pedagógiához?
- A központja a spiritualitás. Hiszen mi nem a semmiben lebegünk, hanem kötődünk egy teremtő erőhöz, transzcendens létezőhöz, Istenhez. Ezen az úton is fontos feladatunk van. Lépésről lépésre azaz életkornak megfelelő módon kínáljuk diákjainknak a találkozást Istennel, de ez a találkozás egyéni feladat, személyes döntés is. Mi példát, lehetőséget, segítséget adunk. Lelkigyakorlaton, csendes imában, a szentmise ünnepén vagy bármely órán, amelyen a világról tanítunk. Aztán van egy fizikai aspektusa is a piarista nevelésnek. Gyerekeink gazdag szabadidős programok közül választhatnak. A szervezéstől egészen a kivitelezésig ez igen nagy energiákat mozgósít bennünk, pedagógusokban is. De olyan jó látni diákjainkon egy-egy ilyen programon a piarista pedagógia érő gyümölcseit! Tehát ez nemcsak őket, hanem minket, tanárokat is gazdagít.

- A közösségi élet valóban híres a váci Piarista Gimnáziumban. Erre ékes bizonyíték, hogy idén nyáron pedagógustársaiddal Rómába szerveztetek kerékpáros zarándoklatot. Ez neked már a harmadik volt.
- Nagykanizsáról indultunk huszonnyolc lelkes fiatal (tanárok, diákok, egy szülő és öregdiákok), s a 13. napra érkeztünk meg a Róma táblához. Élményekkel teli hetek vannak a lábainkban és a szívünkben. Hasonlít ez az út, az evangéliumi úton levéshez, s mindvégig éreztük a Gondviselő jelenlétét. A fiatalok pedig életre szóló tapasztalatokat szereztek a világról s az embertársaikról egyaránt. Sok bizalommal és szeretettel találkoztunk útközben. S újra rácsodálkozhattunk arra, hogy Isten milyen szép világot teremtett nekünk.

- Az elmúlt időszakban a piarista család sok kerek jubileumot is ünnepelt.
- Igen. Többek között alapításunk 400 éves évfordulóját, s bizony ez is mutatja, hogy Kalazanci Szent József hosszútávon gondolkodott. Fenntarthatóvá akarta tenni az általa alapított iskolát, ezért is hozott létre egy rendi közösséget. Ez modern gondolat. Aztán 2014-ben volt a váci iskolánk 300 éves, a tavalyi évben pedig a feloszlatásokat követő újraindulás 25. évét ünnepeltük. Ezek a jubileumok arra is figyelmeztetnek, hogy van mire visszanézni, van mit megünnepelni és van mit megköszönni.

- Hogyan tekintesz a jövőbe?
- A tenni akarás mindig is erősen munkált bennem. Folytatni szeretném eddigi munkám – ugyanezzel a gondolkodásmóddal, ahogy eddig dolgoztam. Az iskola felelős gazdája és a rám bízott közösség jó pásztora szeretnék lenni.

Lonkay Márta


Meghívó - Váci Piarista Vacsora

A Magyar Piarista Diákszövetség Váci Tagozata meghívja Önt és kedves Családját a 2017. november 18-án, szombaton 17.00 órától tartandó PIARISTA VACSORÁRA

A vacsora programja:

17.00 Szentmise a Piarista Kápolnában, utána közös átvonulás az ebédlőbe
18.00 A megjelentek köszöntése, igazgatói és tagozati elnöki beszámoló
18.30 Vacsora

A vacsorára jegyek a Piarista Gimnázium portáján kaphatók október 24. és november 13. között.
A jegyek ára: 3000.-Ft

Ezúttal is kapható lesz támogató jegy (500 Ft.-/db), melynek megvásárlásával a váci tagozatot és annak rendezvényeit (többek közt a Piarista Vacsorát) támogathatják. A támogató jegy a vacsorán való részvételre nem jogosít.

Mindenkit szeretettel várunk a Piarista Diákszövetség Váci Tagozata nevében!


Meghívó - Kecskeméti Piarista Vacsora

A KECSKEMÉTI P I A R I S T A   G I M N Á Z I U M nevében szeretettel hívjuk a 37. alkalommal megrendezendő P I A R I S T A   V A C S O R Á R A

Időpontja: 2017. november 4., szombat 17 órától
Helyszíne: Piarista Templom és a Piarista Iskola díszterme

Program:
15.30-tól folyamatos regisztráció az iskola aulájában
17.00: érseki szentmise a Piarista Templomban
18.00: koszorúzás a gróf Koháry István szobornál
18.30: köszöntők és előadások a díszteremben; díszvendégünk: Exc. dr. Pintér Gábor belorusz apostoli nuncius
19.00: ünnepi vacsora

Szeretettel várjuk rendezvényünkre a szervező Piarista Gimnázium és a Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozata nevében minden jelenlegi és volt tanárunkat, öregdiákunkat.
A vacsora után adományokat gyűjtünk az iskola javára.
A vacsora költsége 2000 Ft/fő.

A Piarista vacsorán a Piarista bolt (http://bolt.piarista.hu) árusítja termékeit.

Laczkó János PDSZ-KT elnök              Mikulás Domonkos igazgató


Piarista Ifjúsági találkozó Krakkóban

A krakkói őszi piarista ifjúsági találkozókat 17 esztendeje szervezik meg a lengyelek. Mi, magyar piaristák hat éve kapcsolódunk be ezekbe. Idén is minden magyarországi középiskolából voltak résztvevő diákjaink, összesen 120-an. Nagy Attila, kecskeméti házfőnök atya beszámolója.

A háromnapos találkozó elején és végén is hosszú utazásban volt részünk. A csodás tájak viszont kárpótoltak bennünket a fáradalmakért: Duna-kanyar, Börzsöny, a régi piarista helyek Szlovákiában: Korpona, Rózsahegy; a sí-paradicsom: Donovaly (itt egy nagyobb sétát is rendeztünk), Árva vára… az őszi pompába öltözött erdők-hegyek is gyönyörűek voltak.
Péntek déután 5 körül értünk Krakkóba. A regisztráció és a vacsora után - egy kiadós ismerkedős programot követően - szentségimádásra mentünk, majd a magyar szekcióban tartottuk lefekvés előtti imádságunkat. Másnap a reggeli után rekollekciós előadáson vettünk részt, amit kiscsoportos beszélgetések követtek. Ennek témái voltak: hitünk megélése piarista módon, közösségben. Ebéd után a középkori Krakkó magával ragadó látványosságaival ismerkedtünk: Wawel vára, Mária bazilika, Posztócsarnok, Szent Flórián-kapu, barbakán, a Piarista utca és templom, a város csodaszép középkori utcácskái... Este, a közös szentmise és vacsora után könnyűzenei koncerteket hallhattunk diák-együttesek előadásában, majd következett a korábbi találkozókról már jól ismert "Christian party" zenés-táncos rendezvénye. A szombat este is szentségimádással végződött, ahol a végig kitartó diákok személyes szentségi áldásban részesülhettek.

Vasárnap az összepakolás és a reggeli után a város egyik nagy plébániatemplomában gyülekezett a találkozó kb. 600 főnyi résztvevője záró szentmisére. Ezen megemlékeztünk Faustino Míguez spanyol piarista szentté avatásról, mely erre napra esett és Rómában zajlott. A záróáldás előtt meghívtuk a lengyel piarista diákokat a következő egy hetes, nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozóra (Piarist Youth Meeting - PYM), melynek 2018-ban a nagykanizsai Piarista Iskola ad majd otthont július 23-29. között.
A mise után a diákok elbúcsúztak egymástól, Krakkó városától, és dél körül elindultunk vissza, Magyarországra.
 
A találkozó kísérőtanárai voltak:
Böszörményi Géza SchP - Nagykanizsa
Baloghné Horvát Adrienn - Nagykanizsa
Vass Bálint SchP - Vác
Keserű György SchP - Szeged
Jusztinné Nedelkovics Aliz - Szeged
Takács Péter - Szeged
Nagy Attila SchP - Kecskemét
Valaczka János Pál SchP - Göd, Budapest
Tóth Péter - Göd
Bukta Ildikó – Mosonmagyaróvár
Köszönet minden diáknak a részvételért, a kísérőtanároknak az előkészítő munkában való közreműködésükért és a felügyeletért. Különösen is hálásak vagyunk Böszörményi Géza piarista atyának, aki magyar részről a piarista ifjúsági találkozók főkoordinátora.

Kép és szöveg: Nagy Attila SchP


Piarista pedagógiai napok a jubileumi évben

Október 6-7. között Siófokon tartottuk a hagyomány szerint kétévente megrendezett Piarista Pedagógiai Napokat a Piarista Tartományfőnökség szervezésében. Az idei rendezvény témája „Kalazanciusi identitásunk” volt.

A programon közel 500 fő vett részt a Piarista Rend Magyar Tartományából: szerzetesek, civil pedagógusok, fejlesztő szakemberek, tartományfőnökségi munkatársak. Külföldi piarista vendégünk Miguel Giraldez, Európáért felelős generálisi asszisztens volt, aki „Identitásunk forrása: Kalazancius” címmel tartott előadást péntek reggel a szentmise, Lázár László oktatási igazgató és Labancz Zsolt tartományfőnök konferencianyitó gondolatait követően.
A délelőtt során személyes hangvételű, rövid előadásokat hallhattunk szerzetes és világi munkatársaink jóvoltából a kalazanciusi identitáselemekről, amelyek:

  1. A gyerekek és a fiatalok központi szerepe
  2. A szegények melletti elköteleződés
  3. Színvonalas nevelői és lelkipásztori munka
  4. Az evangélium hirdetése
  5. A társadalom megújítása
  6. Megosztott küldetés
  7. A család bevonása
  8. Kísérés
  9. A nevelők felkészítése
  10. Az egyházhoz tartozás érzése

Az ebédszünetet követően lehetőségünk nyílt az identitáselemekhez kapcsolódó kiscsoportos műhelyeken részt venni, ahol interaktív formában, közösen gondolkodhattunk e témakörökről, s oszthattuk meg egymással elképzeléseinket,véleményünket és javaslatainkat mindezek vonatkozásában.
Másnap a reggeli imádság és napindító gondolatok után a magyar piarista identitás jellemzőiről és formálódásáról hallhattuk Koltai András levéltárvezető gazdag történeti áttekintését, majd a tavaszi Chilében megrendezett piarista pedagógiai világkonferenciáról számoltak be a résztvevő munkatársak: Labancz Zsolt tartományfőnök, Lázár Lászlóoktatási igazgató,Balla János, Galaczi Tibor, Guba András piaristák, Keszeli Sándor szegedi tanár, Mikulás Domonkos kecskeméti igazgató és Székely Zoltán fejlesztő munkatárs,budapesti tanár. Mikulás Domonkos betegség miatt nem tudott személyesen részt venni a jelenlegi eseményen, ezért videófelvételen keresztül osztotta meg tapasztalatait,amely beszámoló osztatlan sikert aratott a konferencia résztvevői körében.
A délelőtt zárásaként a piarista diák „identitáselemeit”, s az oktatási intézmények jellegzetességeit mutatták be a budapesti és a szegedi iskola diákjai humoros és egyedi tolmácsolásban.
Szombat délután intézményenként, a vezetői csapatok tagjainak összehangolásával a résztvevők strukturált beszélgetést folytattak, majd a PIPA képzés résztvevőinek köszöntése következett.
 
A kétnapos, rendkívül gazdag és színes program szentmisével és áldással zárult.
 
Szöveg és kép: Szathmáry Melinda

 


Tovább erősödtek a segítő háló szálai

A Segítő Háló egy szakmai kapcsolati háló, amely az „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” elnevezésű TÁMOP-program keretében jött létre. Az egyházi oktatási-nevelési intézmények segítő munkakörben dolgozó munkatársai, vagy az ilyen feladatokat is ellátó pedagógusai számára kíván erősítést, konzultációs teret biztosítani. A Segítő Háló őszi szakmai napját 2017. szeptember 28-án tartottuk Budapesten a Piarista Központban.

A  egyházi oktatási-nevelési intézmények segítő munkakörben dolgozó munkatársai, vagy az ilyen feladatokat is ellátó pedagógusai számára kíván erősítést, konzultációs teret biztosítani. Megnyitja az egymástól való tanulás lehetőségét, és egyúttal megalapozza, hogy egymásnak - s ezáltal az intézményeknek - konkrét segítséget tudjanak nyújtani. A premontrei rend csatlakozásával tovább bővülve, már 8 rend hálója szövődött piarista szervezésben, idén negyedik alkalommal.

Guba András piarista szerzetes, mint a Segítő Háló megálmodója és Székelyné Kováts Eszter, mint a szervezők vezetője köszöntötték a jelenlévőket, akik három fő témakörben gazdagodhattak a nap során.
A szexuális nevelés és felvilágosítás legfontosabb kérdéseiről Csáky-Pallavicini Zsófia szakpszichológus, családterapeuta és férje, Semsey Gábor pedagógus, mentálhigiénés szakember, a HÍD Alapítvány kuratóriumának elnöke tartottak előadást.

Tapasztalataikat megosztva megtudtuk,hogy:

  • a szülők segítése a legfőbb feladat ebben a folyamatban.
  • fontos, hogy őszinték, bátrak, folyamatban gondolkodók legyünk.
  • reflektálnunk kell saját megélt útjainkra, működésünkre.
  • sosem elég, és sosincs túl korán az evvel kapcsolatos, életkoruknak megfelelően adott információ.
  • használjuk ki az időt, amíg tőlünk kérdeznek!
  • az a gyerek is kíván eligazítást, aki nem meri feltenni kérdéseit...
  • ha elmarad a felvilágosítás, nem megfelelő helyről,rossz tapasztalatok árán elégítik ki a kíváncsiságukat, ami szexuális- és viselkedészavarokhoz vezethet.

Érdekes volt végiggondolni evvel kapcsolatos feladatainkat, felelősségünket szülői, iskolai segítői és intézményi szinten is.
A zene, mozgás, játék a pedagógiai munkában és a konfliktusok kezelésében témakörben a Zsámbéki Premontrei Szakgimnázium tanárai, Járvás Kata pszichológus, mozgásterapeuta és Fejér Gábor mentálhigiénés vezető, mozgásterapeuta tartottak interaktív foglalkozást. Tánccal, zenével, verssel kapcsolódhattunk egymáshoz a gyakorlatok során, megélhettük a dobok testet, lelket megérintő kommunikációs erejét.
Nagyon felszabadító, inspiráló, közösséget erősítő volt minden általuk vezetett feladat. Megerősödtünk abban, hogy segítőként ezt a megelőzési, megoldási dimenziót képviselnünk kell.
Arról, hogy mit jelent a resztoratív pedagógia a gyakorlatban, Nagy Éva és Kalmár Margit resztoratív facilitátorok, a BKSZC Pogány Frigyes Szakgimnázium tanárai osztották meg velünk tudásukat.
Hallhattunk a:

  • helyreállító, jóvátételi szemlélet lényegéről,
  • konfliktusban érintettek érzéseinek megosztásáról, szükségleteinek megjelenítéséről,
  • a kontroll és az érzelmi támogatás fontosságáról,
  • a konfliktusok során alkalmazható „jó kérdésekről",
  • a megelőző szemléletről, partneri kapcsolatról,  csoportba való visszaintegrálásról,
  • egészséges, támogató, jól reagáló közösségek létrehozásáról, szerepéről,
  • a konfliktuskezelő módszer iskolai alkalmazásáról, gyakorlatáról…

A foglalkozás zárásaként egy fiktív resztoratív konferencia részeseivé válhattunk.
A személyes beszélgetések és a visszajelző lapok is azt mutatják, hogy fontos, elvihető tudással gyarapodtak a résztvevők: nyolc rend, negyvenkilenc ember, akik küldetésükben megerősödve, innovatív gondolatokkal feltöltődve térnek vissza segítő feladataikhoz.

Török Katalin


Búcsú Göde Edittől

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2017. szeptember 26-án kedden, Göde Edit latin-történelem szakos tanárnő, a nagykanizsai piarista kollégium vezetője 34 éves korában elhunyt. Szeretett munkatársunktól 2017. október 7-én szombaton 14.00 órakor veszünk búcsút a lepsényi római katolikus temetőben,katolikus szertartással. A temetési szertartást Dózsa István esperes atya végzi. Gyászmise közvetlen a temetés után lesz a római katolikus templomban. Cikkünkben két nagykanizsai kolléganő megemlékező sorait közöljük.

Kedves Edit, Barátunk, Kollégánk!
Egész életedben másokat szolgáltál, az utolsó pillanatig számíthattunk rád. Telve voltál élettel és lélekkel.
Te, aki aktívan benne voltál az élet sűrejében, mégis tisztán éltél. Önkéntes voltál cigányközösségekben, de könnyedén szót értettél bármelyik magas rangú politikussal vagy híres tudóssal is. Nem egyszer közénk is meghívtad őket, hogy hallhassuk őket.
Te mindig empátiával fordultál a gyengék, kitaszítottak felé. Szíveden viselted  tanítványaid sorsát, segítettél nekik a pályaválasztásban, a tanulási technikákban, összehoztad őket híres öregdiákjainkkal, hogy tanuljanak tőlük. Elkötelezett voltál a kultúra iránt, átadtad. Szeretted a színházat, a zenét. Latin műveltségre neveltél, tanítottál történelmet, filozófiát és az igazságot. Négy nyelven beszéltél, de megtanultad a gyógypedagógiát is, hogy a gyengék segítségére legyél. Dolgoztál kutatóintézetben és nálunk. Vezető voltál. A kollégák számíthattak rád, mindenki tudta, hogy nem megfelelni akarsz, hanem az igazságért harcolsz. Ezt olykor keményen is kinyilvánítottad. Bárkivel szembeszálltál az igazságért, megalkuvás és félelem nélkül. Gondod volt a múltbeli igazságtalanságok gondozására is, történelmi kiállításokat szerveztél 56-ról, és a kommunizmus áldozatainak és a holokauszt áldozatainak emlékére.
Te, aki előtt nem voltak zárt kapuk, mert stílusoddal, másokért szüntelenül tenni akarásoddal minden kaput meg tudtál nyitni. Életvidámságoddal, elmés megjegyzéseiddel derűt fakasztottál a környezetedben.
Te, aki a túrák egyik állandó kísérő tanára voltál, fiatalosan, sportosan éltél, példát mutatva ebben is.
Te, aki gyönyörűszép voltál. Szemeid mosolyogtak, vagy értelmesen csillogtak, vagy haragosan villantak. Beszédes szemeid voltak.
Te most elmentél közülünk. Gyorsan, váratlanul, sokkolóan. Fényképed körül állandóan égnek a gyertyák és állandóan friss a virág.
Aznap este sms-t akartam neked írni, valami vigasztalót. Fáradt voltam, - majd másnap – gondoltam. Másnap már nem kellett, már láttad a teljes igazságot. Most már tudod azt is, hogy sokan imádkoztunk érted. Fogadkoztunk, hogy jók leszünk, csak maradj még.
„ Az én utaim nem a ti utaitok, az én gondolataim, nem a ti gondolataitok.” – hallottuk valamelyik vasárnap. Abban bízom, amiben Liseux-i Szent Teréz is, akinek az ünnepén mentél el: nem halok meg, hanem átmegyek a teljes Életbe. Semmi sem véletlen, de attól még nem értjük. Fáj. Hiányzol. Hiányozni fognak a nagy beszélgetések, a vidám pillanatok, az okos érveléseid. Isten veled, Edit!
Kanizsainé Rezsek Mária

 „Megtanítottad már a „Vágják a majtényi erdőt”? Az a kedvencem!”- mondtad egyszer. Akkor egy darabig megmaradt bennem ez a kérdésed, aztán a mindennapok rohanásában megfeledkeztem róla. Mostanában hallgattam meg Bognár Szilvia énekével, s megrázott a szépsége.

„Vágják a majtényi erdőt,
kerítik az új temetőt.
Viszik szegény legényeket,
katonának mindegyiket.
Összegyűjtik mindahányat,
Kinek vessünk holnap ágyat?
Hiába ácsorgunk sírva,
Tudom, sose hozzák vissza.
Ne vigadjon senki azon,
babámat ha búcsúztatom.
Ver a zápor, a csapáson,
ha ma rajtam, holnap máson.”
Egy katonasirató, amit te sokszor meghallgattál, dudorásztál. S most keresem a szavakat, törlöm és újraírom, hogy megfogalmazzam, mit is jelentettél nekünk.
S mindjárt zavar a sok múlt idő: jelentettél, dudorásztál, mondtad….
Igen: öleltünk, nevettünk, söröztünk, jókat ettünk, értelmes dolgokról beszélgettünk, örültünk, hogy te mindig egyenes voltál, őszinte és kemény, ha véleményt kellett mondani…..s nagyon szerettünk! Folynak a könnyeim…magunkat sajnálom s kérdem: megtettünk-e mindent, amit lehet, adtunk e mindig mosolyt s puszit a csücsörítő Gödének? Előttem az arcod, a huncut, hunyorító szemed, ahogy mondod: „Rezső!” , meg „Cili! Te egy fantasztikus csaj vagy!”, ahogy mesélsz Szepin este az unokáinknak, s jókat nevetsz velük. Ahogy Marcival ölelitek egymást…. s most már újra együtt vagytok. Találkozunk!
Cili


Emlékezzünk halottainkra!

Túrmezei Erzsébet: Ugye, csak tavaszig?

Először elmentek a madarak.
Fészkek maradtak üresen mögöttük.
S a levegőég megszünt csicseregni.
- Ugye, csak tavaszig?

Azután elmentek a levelek.
És színtelen és sötét lett az erdő.
És kósza szélben kezdett dideregni.
- Ugye, csak tavaszig?

Azután a virágok mentek el.
Most koszorúba kötik az utolsót,
elborítani sírhantot, koporsót.
- Ugye, csak tavaszig?

Akkor majd újra csicsereg az égbolt,
és kizöldül az erdő és meleg lesz,
és virág nyílik. Fázunk, búcsúzunk,
- de ugye, csak tavaszig?

Most még valaki elmegy , aki drága.
Megy a madarak, virágok utján,
megy melegebb, fényesebb hazába.
- Kísérünk valakit...

A szeretettől meleg, tiszta hangot
nem halljuk többé, nem látjuk a
fénylő, szép szent mosolyt. Megyünk
és búcsuzunk, de, ugye, csak tavaszig?

Meddig Uram? És borún és ködön
és könnyön, gyászon áthatol a válasz
vigasztaló, csendes ragyogással:
- Igen, csak tavaszig!