A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

„Elég neked az én kegyelmem.Mert az erő a gyöngeségben
  nyilvánul meg a maga teljességében." (2.Kor 12,9)

A Piarista Rend tagjai és a családtagok nevében fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy szeretett testvérünk, Fórián-Szabó Zoltán piarista tanár és plébános 
2015. november 23-án, életének 75., szerzetességének 57., papságának 48. évében
a szentségekkel megerősítve kecskeméti rendházunkban elhunyt.

Mindazok, akik ismerték és szerették, 2015. december 5-én, szombaton 9:30 órától róhatják le kegyeletüket a kecskeméti Piarista templomban kedves halottunk ravatalánál.

Az ugyanitt 10:30-kor kezdődő koncelebrált szentmise után a kecskeméti Köztemető piarista sírboltjában helyezzük örök nyugalomra. A kegyelet virágait a sírnál helyezzük el.

(A temetőbe a mise után külön busz indul az iskola elől a Piaristák teréről.)

Forrás: http://kecskemet.piar.hu/hirek/241/6685

Édesapám családja ős-kecskeméti. Én Budapesten születtem 1941-ben, de a háború után hazajöttünk Kecskemétre, s a piarista rendbe való belépésemig, 18 éves koromig itt éltem. Elsős elemista koromtól ministráltam a Nagytemplomban, ahol akkor viruló ministráns élet folyt. A főministráns, Peti szigorúan rendben tartott bennünket, rendszeres ministráns vizsgák is voltak, komoly beosztással. A toronyba is feljártunk harangozni, akkor még a nagyharangot ketten húztuk egyszerre, majd megsüketültünk a hangjától, és egyikünket mindig felrántotta a levegőbe... Felejthetetlen emlékeim közé tartozik a Mindszenthy hercegprímás úr által vezetett körmenet, ami a Rákóczi út végén fordult vissza, és végig tele volt a tér emberekkel. Megbámultuk a kék cingulusos kispapokat, akik nyári szünetre hazajöttek, valahonnan innen indulhatott az én papi hivatásom is.
A piarista általános iskolában kezdtem, amiből később a Jókai-utcai általános iskola lett, a piaristákkal egy épületben. Természetes volt, hogy a nyolcadik osztály után az épület másik felében folytattam. Nemcsak az iskolai élet, hanem a kirándulások, kerékpártúrák, a tiszai evezőstúrák is megfogtak. A piaristáknál már éreztem, hogy megpróbálom azt, amit ők élnek.
1959-ben, amikor a Rendbe jelentkeztem, szigorú numerus clausus volt, egyáltalán nem volt biztos, hogy felvesznek. Sík Sándor rendfőnök vett fel, s azóta kémia-fizika szakos tanárként több mint 30 évet tanítottam a rend budapesti gimnáziumában. Hat osztályt vittem érettségiig, közben házfőnök is lettem, majd hat évig a Piarista Iskolaépítő és Fenntartó Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója voltam. Ekkor építettük az új szegedi gimnáziumot, diákotthont és templomot, a váci tornatermet. Felújításokat és új építkezéseket végeztünk Mosonmagyaróvárt, Alsóörsön, Vácott, Nagykanizsán, Gödön, Sátoraljaújhelyt.
Nyugdíjba kerülve kerültem vissza piarista plébánosnak Kecskemétre. Most lelkipásztorkodom, és hittant tanítok minden korosztálynak, első elemitől a felnőttekig.

Kedves Piarista Öregdiákok, Kedves Piarista Atyák!

Ezúton kérünk Titeket, hogy akik ismertétek, szerettétek, akiknek egykor fizika és/vagy kémia tanára volt, akik rendtársai, barátai voltatok a november 23-án elhunyt Fórián-Szabó Zoltán piarista atyának, amennyiben időtök engedi, írjatok megemlékezést róla, vessétek papírra vele kapcsolatos kedves történeteteket, emléketeket, nyugodtan írjátok meg idézett szentenciáit, hogy az a Diákszövetség következő, decemberi Hírlevél Különszámában megjelenhessen. Aki gondolja, a Tanár Úr által adott becenevével is aláírhatja emlékező sorait.

Fórián-Szabó Tanár Úr a Piarista Rend különleges, igen színes egyénisége volt, egyedi humorral megáldva, akinek mondatai, a kémia és fizika füzeteink hátlapjaira felírt humoros-szatírikus, az élet legkülönbözőbb területein bármikor idézhető gondolatai az évtizedek során szentenciákká alakultak. Éppen ezért külön kérjük, akiknek Fórián Tanár Úr mondatai "rémlenek", "macskakaparással írt" kockás füzetükből kiolvashatóak, rendelkezésükre állnak valahogy, vagy "netántán véletlenül" emlékeikben élnek: küldjék el azokat Szerkesztőségünk email címére vagy ha "pennával" íródnak: adják át december 5-én a temetésen Nagy Attila igazgató úrnak vagy Mikecz Tamás Hírlevél főszerkesztőnek.

Hisszük, hogy az ilyen kiváló humorral és állandó jókedvvel megáldott emberekre soraikkal, kedves gondolataikkal is illendő emlékeznünk. Hírlevél Különszámunk legvégén ezért szeretnénk - egy csokorba szedve - közzé tenni "hírhedtté" vált gondolatait, amelyek mint gyakran mondta "megszívlelendőek és nem pedig átvészelendőek". 
Ezúton kérjük azt is, hogy jelentkezzenek Szerkesztőségünknél azon volt diákjai, akik az utolsó vele készített interjúban megemlítésre kerültek, miszerint folyamatosan gyűjtögették szentenciáit, gondolatait. Kérem küldjék el eddigi gyűjtésüket, hogy közre adhassuk azokat. 

Aki rendelkezik fotóval a Tanár Úrról (pl. vitorlázásról, kirándÚlásról) kérjük azt is küldje el emailben.

Beküldési határidő: 2015. december 5., 17:00
Email cím: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu

Köszönettel
Mikecz Tamás (a Tanár Úrnak csak: "IVICZ")
1994-98/B

Életrajza:

Fórián-Szabó Zoltán Budapesten született 1941. február 22-én, ősi kecskeméti családban. A háborút a fővárosban élte át, utána a család visszament Kecskemétre a családi házba. Édesapja fogorvos volt. Zoltán fiuk volt az öt testvér közül a legidősebb.

Zoltán atya tanulmányait a kecskeméti Piarista Általános Iskolában kezdte. Ugyanekkor kezdett ministrálni a Nagytemplomban, ahol abban az időben viruló ministráns élet folyt.
Az államosítás után a Piarista Általános Iskolából, a Jókai utcai iskola lett. Innen az általános iskola befejezése után "átigazolt" az épület másik oldalán lévő Piarista Gimnáziumba. Nemcsak az iskolai élet, a tudományokkal való megismerkedés, hanem a kirándulások, kerékpártúrák, a tiszai evezőstúrák is nagy hatással voltak rá. Az érettségi után 1959-ben belépett a Piarista Rendbe. A Kalazantínum Piarista Hittudományi Főiskola elvégzése mellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának kémia-fizika tanári szakán szerzett diplomát 1968-ban. Az előtte lévő évben pappá szentelték.
Tanári pályáját Kecskeméten kezdte a gimnáziumban és a diákotthonban. A következő tanévre azonban már Budapestre helyezték, ahol harminc évet tanított a gimnáziumban. E tekintélyes idő alatt hat osztálynak volt osztályfőnöke. Messze nem csak a tárgyi tudásukat fejlesztette diákjainak, hanem igyekezett az életre nevelni, a férfias helytállás értékét természetesé tenni. Fontosnak tartotta, hogy diákjaival ne csak tanítási órákon találkozzon. Kovács Mihály piarista tanártól átvette a vitorlástúrák szervezését, gondosan végezte a vitorlások karbantartását. Ebből az időből mesélte egy öregdiák:” Önként jelentkeztem munkára a vitorlások javításához. Mint afféle városi gyerek állandóan a nyakára jártam , - most hol van ez, hol van az, jó ez így? Türelmesen válaszolgatott és egyszer nagy komolyan megkérdezte: Öreg, most tisztázzuk! Te segítesz nekem, vagy én segítek neked. Nagyon elröstelltem magam és egy életre mérce lett számomra, ha segítek tiszta szívből tegyem és hatékonyan."
Tanári, nevelői munkája mellett rendi feladatokat is kapott. Néhány évig a Magyar Rendtartomány vezetőségében, hosszú ideig pedig a budapesti rendház főnökeként is dolgozott. Gondoskodott a rendtársak életfeltételeiről, élelmezéséről, javítatta, felújítatta a rendházban lévő berendezéseket.
A rendszerváltás után a rend visszakapta intézményei nagy részét, felmerült az igény, hogy azokat fel kell újítani, sőt újat is kell építeni. Ekkor a tanítást abbahagyva a megalakult Piarista Iskolaépítő és Fenntartó Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója lett. Szervezte, irányította a szegedi piarista iskola építését, a Duna-parti nagy piarista épület déli részének felújítását, melyben a Sapientia Hittudományi Főiskola kapott helyet. Ebben a munkakörben eltöltött hat év után nyugdíjba ment.
2003-ban Kecskemétre helyezték plébánosnak. Eddigi tevékenységéhez képest új terület nyílt ki előtte. A papság eddig is része volt életének, most azonban ez került az első helyre. Lelki vezetőnek lenni egy igényes nagy hívőseregnél, nyugodtan mondhatjuk, különlegesen szép és nehéz feladat. Hitoktatás, - mindenkit megérintő szentbeszédek tartása -, felkészítés elsőáldozásra, bérmálásra, a szülők bekapcsolása, hogy ne „küldjék”, hanem vezessék gyermekeiket a lelki építkezés útján, - személyes odafigyelés a temetést kérőkre, a házasulandókra, a keresztelendőkre és családjukra, mind nagyon fontos, felemelő feladat, hivatásszeretet nélkül jól elvégezhetetlen. Fórián-Szabó Zoltán mindezt példaadóan végezte fokozatosan romló egészségi állapota ellenére.
2015 januárjában a magyarságot felemelő, testet és lelket építő tanítását,az emberi szabadság tiszteletének és szeretetének példaadását, hitünk és kultúránk megtartásában végzett munkáját Fórián- Szabó Zoltánnak Varga László emlékérem formájában is megköszönte Kecskemét városa.

Piarista rend/Vp hírporta

Az őszi szünetben új helyre, a főlépcsőház sokkal forgalmasabb földszinti fordulójába helyeztük át a világháborús emlékművet (Budapesti Piarista Gimnázium fszt. I. em. közötti forduló).

Az emléktáblát 1997-ben állították fel eddigi helyén, a Kápolna melletti teremben, amint ezt a mögötte fellelt felirat is megörökítette. A világháborús emléktáblán kívül Eötvös Lóránd és Révai Miklós emléktáblái is "befejezték a költözést", elfoglalták méltó helyüket a főlépcsőházban.
 

A megszentelt élet évében meghirdettük „Bemutatkoznak...” kampányunkat. Azt kértük a szerzetesrendek elöljáróitól, mutassák be rendjüket, közösségüket, történetüket, karizmájukat, írjanak tevékenységükről, jövőbeli terveikről, valamint a tematikus évhez kapcsoló programjaikról.

A rend története
Mi, piarista nővérek, Isten iránti elköteleződésünket a gyermekekkel való törődésben éljük meg, és így törekszünk Jézust mind hűségesebben követni. A Piarista Nővérek Kongregációját Boldog Celestina Donati alapította 1889-ben Firenzében, Kalazanci Szent József lelkiségének gyümölcseként. Az alapítást követően Celestina anya és társai olyan szerzetesközösségeket alkottak, melyek éltető szíve az Oltáriszentség tisztelete volt és maradt máig. A szentségimádáson át telik meg elköteleződésünk élettel és örömmel. Kongregációnk házai Olaszországon kívül megtalálhatók Brazíliában, Nicaraguában, Kongóban és a Szatmár megyei Nagykárolyban.

A közösség karizmája és küldetése
Karizmánkat követve itt, Szatmár megyében is szegény és nehéz sorsú gyermekekkel foglalkozunk. Számukra családtípusú gyermekotthont és szociális napközit működtetünk, valamint tanítunk a hajdani piarista örökségből újjászületett Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumban. Gyermekotthonunkban a gyerekekkel együtt éljük a hétköznapokat és ünnepeket, tanulunk, játszunk, házi munkát végzünk, kirándulunk és kézműveskedünk: együtt sírunk, együtt nevetünk. Napközink pedig a nagykárolyi nehéz sorsú családok gyermekei számára nyílt meg, ahol arra törekszünk, hogy családjaik rendezetlen körülményei ellenére ezek a gyermekek is támogatásra leljenek a biztonságos felnövekedéshez.

Idén költöztünk új, nagyobb épületbe annak érdekében, hogy több gyermeknek teremthessünk befogadásra alkalmas otthont. Arra törekszünk, hogy minden most kialakított, nevelést szolgáló eszközt és teret a legjobban kihasználjunk a gyermekek javára. Továbbra is segíteni szeretnénk őket abban, hogy azokat a hátrányaikat, amelyekbe önhibájukon kívül kerültek, képesek legyenek leküzdeni, s a bennük rejlő képességeket pedig legjobb tehetségük szerint kibontakoztatni.

Programok a megszentelt élet évében
A megszentelt élet éve egész kongregációnk számára jelentős esztendő, mert ebben az időszakban ünnepeltük rendünk alapításának 125. és nagykárolyi letelepedésünk 10. évfordulóját. Isten ajándékaként ebben az évben kezdte meg jelöltségét nagykárolyi közösségünk új tagja. Hivatásunkban való megerősödésünket szolgálta a megszentelt élet éve alkalmából szervezett rendezvényeken való részvétel egyházmegyénkben: lelkinap a fiatalokkal a Hám János Iskolaközpontban és az egyházmegyei ifjúsági találkozón Kaplonyban, felnőttekkel való közös ima és párbeszéd Batizon. Lelki elmélyüléssel, a közös gondolkodás lehetőségével ajándékoztak meg bennünket az egyházmegyénkben tevékenykedő más szerzetesközösségekkel való találkozás alkalmai: szerzetesi konzultáció a püspökségen és közös zarándoklatunk Mátraverebély-Szentkútra Schönberger Jenő püspök atya vezetésével.
„Egy meghívás van minden teremtmény szívébe írva, melyre a válasz: az öröm titka.” (Boldog Celestina Donati) Ezért arra törekszünk, hogy a meghívás örömét mind teljesebben megéljük, s az ezen keresztül felfakadó és működő isteni teremtő erőnek eszközeivé váljunk.

Fotó: Piarista Nővérek
Forrás: Magyar Kurír.

Minden évben kétszer ünnepli alapítóját a piarista rend. Egyházi emléknapja augusztus 25-én van. Mivel ez iskolai szünetre esik, így a piarista iskolákban november végén tartják Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét, a Patrocíniumot.

Céljuk, hogy a diákokkal körülvéve is megemlékezhessenek az „összes keresztény népiskola mennyei pártfogójáról”, ahogy Kalazanci Szent Józsefet 1948 óta XII. Piusz pápa rendelkezésére tisztelik. Idén Nagykanizsán a Piarista Iskola 1765-ös alapítására emlékezve több mint egyhetes a patrocínium.Részletes programja itt olvasható. Többek között népzenei koncert, rendhagyó irodalomóra, öregdiák találkozó, iskolatörténeti kiállítás várható.
November 18-án, szerdán 17 órakor a Sugár úti Piarista Kápolnában Dóczy Péter színművész, piarista öregdiák szólaltatta meg Pilinszky János verseit, ehhez kapcsolódott a kanizsai iskolát is újraindító korábbi tartományfőnök, Jelenits atya irodalmi estje.

"Kell tudnunk, hogy fogyó számmal, kiöregedett társadalommal, hitvány munkával, csak önérdekünket kereső lelkülettel nem hazánkat szolgáljuk, hanem kijátsszuk másoknak vagy olcsón, vagy bután." - Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök közel húszéves sorai semmit nem veszítettek időszerűségükből. Az egykori piarista diák mutatja be november 21-én, szombaton 10 órakor a Felsőtemplomban a patrocíniumi szentmisét.

Forrás: Kanizsa Újság

Piarista Vacsora Kecskeméten

Öregdiákjaink számára a már hagyományos Piarista Vacsorát a 35. alkalommal szerveztük meg. Rendezvényünkön gimnáziumi tanáraink mellett több mint 400 volt diákunkat láthattuk vendégül.
A találkozó szentmisével kezdődött, melyen Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek atya mondott homíliát. Ezt követően megkoszorúztuk a Piaristák terén lévő iskolaalapító gróf Koháry István szobrát, valamint az iskola aulájában található Gloria Victis emlékművet.

Az öregdiák találkozót a házigazda, Laczkó János, a Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozatának elnöke nyitotta meg, majd Nagy Attila SchP igazgató beszámolt a 2014/15-ös tanévben ünnepelt 300. jubileumi programokról. Ezt követően Dr. Török Bernát főtitkár köszöntötte a kecskeméti öregdiákokat a Piarista Diákszövetség országos vezetősége nevében.
A megjelent egykori diákok közül a 92 esztendős  Rapcsányi László volt az, aki a legrégebben érettségizett gimnáziumunkban (1941-ben). Az étkezés előtti imádságot Szabó István házfőnök úr vezette.
Az érsek atya mellett díszvendégeink sorában köszönthettük még Budapestről Várgedő Tamás MPDSZ választmányi elnököt, Mikecz Tamást, az MPDSZ kommunikációs vezetőjét, a Hírlevél főszerkesztőjét, valamint Kovács Lórántot, az mpdsz.hu weboldal egyik készítőjét, váci öregdiákunkat.
Az előadások utáni ízletes vacsorát Bakos Tamás tiszteletbeli öregdiákunk élelmezési cége szervírozta.

Köszönjük szépen iskolánk műszaki vezetőjének, Jusztin Ferencnek, hogy a korábbi évekhez hasonlóan idén is vállalta a rendezvénnyel kapcsolatos szervezési munkálatokat. Köszönjük továbbá népes számú gimnazista diákjainknak regisztrátori és pincéri szolgálatát.

Nagy Attila Sch. P. ig.

Kalazancius-bál

Iskolánk szülői munkaközössége kilencedik alkalommal rendezte meg a Kalazancius-bált. A rendezvény fővédnöke Labancz Zsolt tartományfőnök úr, háziasszonya Csabai Lili, a Kecskeméti Kulturális Központ Fesztiválirodájának ügyvezető igazgatója volt, a bál szervezői pedig az SzMK tagjai Dr. Bíró Györgyi SZMK elnök vezetésével. A Czollner téri sportcsarnokban szervezett bálnak 280 résztvevője volt.
A rendezvény köszöntőkkel, beszámolókkal kezdődött, majd a Brilli-Art Studio Táncsport Egyesület senior versenytáncosainak fellépését láthatta a közönség. A báli mulatsághoz a remek zenéről a hattagú teremini The End zenekar gondoskodott. A tombolasorsolásban gazdára talált a szülők és az osztályközösségek által adományozott temérdek sok ajándéktárgy. A terített asztalra kerülő finomságokat a Piarista Iskola konyhájának köszönhettük.
A bál fővédnöke, háziasszonya és főkoordinátorai mellett hálás köszönet illeti mindazokat a szülőket, tanárkollégákat, technikai munkatársakat és diákokat, akik nagylelkűen közreműködtek a bál megszervezésében. Köszönet a Kecskeméti Polgárőrségnek, akik a rendezvény ideje alatt a környék biztonságáról gondoskodtak.
A rendezvény kapcsán befolyt adományokat a korábban kitűzött céloknak megfelelően iskolánk tagozatainak (gimnázium, kollégium, általános iskolai alsó- és felső tagozat, valamint óvoda) nevelési, oktatási céljaira, valamint jubileumi kiadványunk megjelentetésére szánjuk. Köszönjük szépen a szülők, osztályközösségek által felajánlott sokféle adományt, és minden kedves vendégünknek, hogy jelenlétükkel megtisztelték iskolánk jubileumi jótékonysági bálját.

Nagy Attila Sch. P. ig.

Emléktáblát avattunk a Piarista Kollégium épületének külső homlokzatán iskolánk egykori diákjának, a híres jogtudósnak, a „Csemegi Kódex" megalkotójának, Csemegi Károlynak (1826-1899). Az emléktáblát a Magyar Jogászegylet Bács-Kiskun Megyei Szervezete állította.

Az avatóünnepség programja volt:
- a megjelenteket Dr. Bicskei Ferenc, a Kecskeméti Törvényszék elnöke köszöntötte
- ünnepi beszédet mondott Dr. Nánási László megyei főügyész, az emléktábla felállításának fő kurátora
- a táblát az "alma mater" képviseletében Nagy Attila SchP igazgató áldotta meg és szentelte fel
- az emlékünnepség második részében a Piarista Iskola dísztermében Dr. Nánási László főügyész úr tartott bevezető előadást kutatásainak eredményeiről, a híres jogtudós Kecskeméten végzett piarista tanulmányairól.

Csemegi Károly koráról és munkásságáról tartott előadást az avatóünnepség díszvendége, Dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának rektora, a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a magyar alkotmány- és jogtörténet tudósa.

A magyar jogtudomány kimagasló alakjának életéről, munkásságáról a wikipédián olvashat bővebben.

Nagy Attila Sch.P. ig.

Örök nyugalomra helyezték a kilencvenegyedik évében elhunyt Nemeskürty Istvánt. A Tanár urat Orbán Viktor miniszterelnök és Jelenits István piarista szerzetes búcsúztatta a Szervita téri Szent Anna templomban.

Jelenits István búcsúbeszédét az alábbiakban közöljük:

"Nemeskürty István, akinek hamvait imádságos szívvel helyezzük el itt, a szervita templom oltára alatt, 90 éve, 1925-ben született. Katonának készült, fiatal hadnagyként, még nem is húszévesen került a háború utolsó heteiben amerikai fogságba. Rá is illenek azok a sorok, amelyekkel a nála négy évvel idősebb Pilinszky János jellemezte 1965-ben nemzedéküket: „A mai negyveneseket az elmúlt háború érlelte nemzedékké. Sötét keret, tragikus indulás. Mégis úgy érzem, kevés nemzedék kapott szélesebb és egyetemesebb tanítást útravalóul… A háborúban valamennyien otthontalanokká váltunk, s maga a közös tragédia lett egyetemes otthonunk… A mi nemzedékünk – ha szabad így fogalmaznom – egyetemességre van ítélve, önzetlenségre, igazságra és humánumra. Szenvedései mellett ritka ajándékokban is részesült: elemi erejű tapasztalatokban, amelyek az egész emberiség felebarátjává tették. Mert éheztem, mert szomjaztam, mert mezítelen voltam. Jézus szavai nem ismeretlen dolgokról szólnak hozzánk. A polgári élet zsebszótára után mi ismét természetes hangon használhatjuk a világ nagy szótárát, Shakespeare szótárát, a görög tragédiák szótárát, az Evangélium szavait. A Passió története számunkra ismét hétköznapi valóság.”

Mikor ’45 tavaszán a fogolytáborból hazakerült, Nemeskürty István sietve beiratkozott magyar–olasz szakos tanárjelöltként a budapesti egyetem bölcsészkarára. Ötvenre el is végezte egyetemi tanulmányait. Még tanítványa lehetett néhány régi nagy professzornak, akiket aztán rövidesen újabbakkal váltott fel a diktatúra. Fiatal tanárként először egy-egy nyitottabb középiskolában vállalt tanári állást. De hivatást érzett s alkalmat keresett a tudomány művelésére is. Katonaszemmel, katonaként edzett figyelemmel sajátosan tudott tájékozódni a régi magyar irodalomban. Először a Vigiliában közölte érdekes tanulmányait. Hamarosan a film, a mozi világa került érdeklődésének középpontjába. A mozi akkoriban nagyon sok olyan embert vonzott magához, aki könyvet nehezebben vett a kezébe, de érdeklődött a világ, az emberi viszonyok mélységei iránt: nemcsak szórakozást keresett, hanem az életben való eligazodást. Nemeskürty István nyelvtudásával, friss figyelmével egykettőre kiváló filmesztétává képezte magát. Cikkeivel, megszólalásaival rendezők, színészek figyelmét, barátságát szerezte meg. Hamarosan az újonnan szerveződő filmesztétikai képzés egyik meghatározó alakja lett. Talán neki köszönhetjük, hogy a mozi nálunk nem vált pusztán pártpolitikai eszközzé, hanem igazi esztétikai értékek hordozója lett. Segítette az embereket abban, hogy megismerjék egymást, önmagukat, s hogy jobban eligazodjanak az emberi élet szövevényei közt.
Később új meg új meglepetést jelentettek a sokoldalú tudós meg-megjelenő könyvei az irodalomtörténet és a magyar történelem egészen változatos témáiról. Nem szűkítette figyelmét egyetlen korra vagy kérdéskörre. Volt meglepő és elgondolkodtató mondanivalója a törökkor Magyarországáról, Balassi költészetéről, de az egész magyar olvasóközönséget megszólította, amikor a Don-kanyarból visszatérő (vagy vissza nem térő) második világháborús magyar katonák sorsát, viszontagságait dolgozta fel.
A fordulat után, amikor nemzedéktársai már egyre ritkultak körülötte, összefoglaló műveivel és személyes bölcsességével tudott sokakat türelemre, a megtisztulás és a kibontakozás hűséges munkálására ösztönözni: egymással is meghasonló csoportokat. Most, hogy kilencvenegyedik évében elszólította közülünk az Úristen, megilletődve búcsúzunk tőle és vesszük számba, amit köszönhetünk neki. Imádsággal kísérjük a Mindenható Isten elé. Bizakodva kérjük, ismerje a magáénak, közöttünk pedig áldja meg, tegye élővé, jövőt alakítóvá azt az örökséget, amelyet ránk hagyott."

Forrás: piarista.hu
Fotó: MNO.hu

Rövid betegség után életének 86. évében szentségekkel megerősítve megtért az örök hazába Dr. Bányai Endre öregdiákunk, az iskolánkat támogató Koháry István Alapítvány egyik létrehozója. A temetési szertartást Nagy Attila piarista végezte. Az elhunyt lelki üdvéért bemutatott engesztelő szentmise főcelebránsa Szabó István Sch. P. házfőnök volt.

Hálás szívvel és imádságos lélekkel emlékezünk öregdiákunkra, megköszönjük az "alma materhez" való hűségét, az iskolai alapítványunkban végzett szolgálatait, érdeklődő figyelmét.

Nagy Attila SchP ig.

Dr. Bányai Endre közgazdász volt. Kecskeméten született 1930. április 9-én. 1948 és 1952 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanult, később a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen pénzügyi diplomát és egyetemi doktori címet szerzett. 1952-től 1994-ig Kecskeméten, a Magyar Nemzeti Banknál különböző beosztásokban dolgozott. 1975-től megyei igazgatóhelyettesként, 1987-től megyei igazgatóként, 1988-tól ügyvezető igazgatóként. 1995-től az Agrobank Rt. igazgatósági elnöke, 1997-től 2000-ig a Hitelintézeti Felszámoló Kht. ügyvezető igazgatója volt.
A rendszerváltást követően Kecskemét közéletében aktív szerepet vállalt. 1990. október 24-től 31-ig Kecskemét polgármestere volt. Az MDF listájáról 1990 és 1994 között önkormányzati képviselőként szolgálta a várost. 1991. január 21-től az Egészségügyi Bizottság, 1992. október 12-től a Gazdasági és Költségvetési Bizottság tagja, 1995. február 22-től a Pénzügyi Bizottság külső tagja volt. A Piarista Iskolát segítő Koháry Alapítvány alapító tagja, valamint az Idősek Római Katolikus Otthona Alapítvány kuratóriumi tagja volt.

Forrás: Hírös Naptár

1895. november 10-én a Zala megyei Pákán született Öveges József piarista tanár, Kossuth-díjas fizikus. Tudományos munkássága mellett rádiós és televíziós ismeretterjesztő sorozatai által vált országszerte ismertté.
Öveges József ősei apai ágon a családi hagyomány szerint legalább kétszáz évig visszamenően népiskolai tanítók voltak. A 120 éve született fizikus az elemi iskola első öt osztályát a Győr vármegyei Péren végezte, szülei ezt követően a győri bencés gimnáziumba adták.

1912-ben, tizenhét évesen felvételt nyert a piarista rendbe, szerzetesi újoncévét, a noviciátust a váci rendházban töltötte. A gimnázium 7. és 8. osztályát kitűnő eredménnyel végezte a kecskeméti piaristáknál, és 1915-ben hasonló eredménnyel érettségizett. Érettségije után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult matematika–fizika szakos tanárnak. Ezzel párhuzamosan a piarista rend pesti hittudományi főiskoláján teológiai tanulmányokat folytatott. Közben 1917. december 24-én letette az örökfogadalmat. Szaktárgyaiból az összes vizsgát kitüntetéssel végezte el, a későbbi Nobel-díjas Hevesy György professzor egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel.
1919. december 16-án tette le a tanári vizsgát és megkapta a tanári oklevelet. 1946-ig folyamatosan oktatott a piarista rend különböző iskoláiban, így Szegeden, Vácott, Tatán és Budapesten.
1920. július 4-én szentelték pappá.

1929-ben jelent meg első könyve Időjóslás – időmeghatározás címmel.
Volt tanítványai legendákat meséltek óráiról. Öveges titka valószínűleg az egyszerűség volt. Erről azt tartotta: „A legegyszerűbb a legművészibb.” Népszerűsége abban rejlett, hogy a legbonyolultabb kísérleteket is olyan nemes egyszerűséggel tudta elmondani, hogy azt még az iskolázatlan ember is megérthette. Beleképzelte magát a közönség helyébe, és csak azt mondta, amit ő is szívesen hallott volna. Óráin egyébként ötöst csak az kaphatott, aki nem vett krétát a kezébe, és a legbonyolultabb levezetést vagy jelenséget is maga elé képzelve tudta elmondani.
Kedvenc hasonlatát, amely egy jerikói rózsáról szólt, többször elmondta. Ez a rózsa egy „ronda, összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, csodálatosan szép, színes virág lesz belőle”. A tankönyveket ilyen száraz valaminek tartotta, amit a tanári magyarázat tesz varázslatával teljessé, színessé. Kollégáinak többször elmondta: „A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.”
1946-tól 1948-ig a Közgazdasági Egyetem Tanárképző Intézetében tanított fizikát, majd 1955-ig a Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető főiskolai tanáraként dolgozott.
1948-ban Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1953-tól az Élet és Tudomány című hetilap szerkesztőbizottsági tagja, 1958-tól a Magyar Televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorának főszerkesztője volt (az adás 135 alkalommal volt műsoron). A Magyar Rádióban 256 előadást tartott. Több mint harminc éven keresztül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) országos elnökségének is tagja volt.
Szórakoztatva mutatta be játékos, a jelenségek lényegének megértését segítő kísérleteit, s a magyarázat közben maga is fellelkesült.
Hitt az élő szó hatásában, a tanári magyarázat erejében. Színészi fogásokkal fűszerezte mondanivalóját. Csak olyan kísérleteket mutatott be, amelyeket a nézők bármelyike utánozhatott otthon. Könyveivel, cikkeivel, rádiós és televíziós sorozataival a médiában közvetített természettudományos ismeretterjesztés megalapozója volt.
Több mint harminc ismeretterjesztő könyve látott napvilágot, emellett több száz cikke jelent meg szaklapokban és napilapokban. Művei – melyeket így emlegetett: „a gyermekeim” – a természet, közelebbről a fizika jelenségeit magyarázzák az áltudományoskodást kerülő, választékos magyar nyelven.
Öveges József 1962-ben Bugát-emlékérmet kapott, 1976-ban pedig első ízben neki ítélték oda az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított kitüntetést, a Prometheusz-érmét a fizikai ismeretterjesztésért.
A piarista fizikus 1979. szeptember 4-én hunyt el Budapesten. A zalaegerszegi temetőben nyugszik.

Forrás: Feltalálóink.hu
Fotók: Piarista Archívum

Október 21-én, szerdán tartották a kecskeméti Piarista Gimnáziumban a „Természettudományos centrum létrehozása Öveges József egykori kecskeméti piarista iskolájában” című projekt zárórendezvényét, amely a TÁMOP-3.1.3-11/2-2012-0062 azonosító számú pályázat keretében valósult meg.

A program házigazdái Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, illetve Mikulás Domonkos igazgatóhelyettes, projektmenedzser voltak.
A projektzáró rendezvény résztvevőit Nagy Attila Sch. P. igazgató köszöntötte. Király Gellért projektasszisztens magát a projektet ismertette, majd Lévai Zita Mariann laborvezető a megvalósult szakmai programról tartott beszámolót. Mikulás Domonkos összefoglalója után Labancz Zsolt tartományfőnök Az Öveges projekt a Rendtartományban címmel tartott rövid előadást, majd az Öveges partnerintézmány-táblák ünnepélyes átadására került sor.
Április óta több mint 400 tanórát tartottak már meg a Piarista Iskola Öveges-laborjában, nem csak az itteni, hanem másik 11 iskola diákjai számára is. Az Öveges Diáklabor különlegessége, hogy nem egy-egy tantárgyhoz kapcsolódó kísérleteket végeznek itt a diákok, hanem fizikai, kémiai és biológiai ismereteiket együtt alkalmazva oldanak meg komplex feladatokat. A tanterv része például egy képzelt bűntény megoldása. A diákoknak ujjlenyomatokat kell venniük, titkos üzeneteket felfedniük, illetve a hamis pénzt kell megkülönböztetniük a valóditól, mindezt a tudomány segítségével.

Mikulás Domonkos, a kecskeméti Piarista Iskola igazgatóhelyettese elmondta, összesen 66 Öveges-labor működik az országban, a jövőbeli céljuk pedig az, hogy ezek összhangban egymást segítve dolgozzanak.
„Úgy látjuk, hogy ezek a laborok akkor tudnak igazán hatékonyan együtt működni, ha szakmailag összefognak, és ha közösen próbálják megtalálni a finanszírozási forrásokat, megosztják a tudásukat, együttműködnek a felsőoktatással és a régió vagy akár az ország iparával. Ellenkező esetben nincs lehetőség a hosszú távú fejlődésre – nyilatkozta az igazgatóhelyettes.
Az iskola folyamatosan keresi a partnereit. Például olyan ipari vállalatokat, amelyek segítenének új tananyagok kidolgozásában, de vendégtanárokat és előadókat is szívesen várnak. Maga a labor több mint 300 millió forintos uniós és állami támogatásból jöhetett létre. A felszerelést folyamatosan fejleszteni és bővíteni fogják.

2015. október 18-án a Kegyes Tanítórend temesvári templomában bemutatott délutáni szentmisén a tíz éve elhunyt Való Ferenc piarista atyára emlékeztek szerzetestársai és tisztelői. A liturgiát Tőzsér Pál szegedi piarista szerzetes tanár, Jäger Béla kanonok, Temesvár - újkissodai plébános, Szilvágyi Zsolt Temesvár - józsefvárosi, György Zoltán nagyiratosi, Andó Attila nagyszentmiklósi plébános, Hajdú József és Túry László ny. lelkipásztor, Kocsik Zoltán spirituális, a piarista templom igazgatója jelenlétében Ruppert József Sch. P., a piarista rend romániai megbízottja mutatta be.

A szentmisén részt vett Jusztinné Nedelkovics Aliz, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatója, Jakab Ilona, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatója, a két tanintézet pedagógusai, valamint a hívek népes csoportja.
Szentbeszédében Ruppert József piarista szerzetes Való Ferenc atya életének és szolgálatának főbb mozzanatait elevenítette fel, de megidézte az embert is, aki, mint mondotta, haláláig helytállt. – Csodáltuk az erőt, amivel le tudta gyűrni a fáradtságot, betegséget. Lelkipásztori-nevelői munkájának eredménye sokszor látható módon is megnyilvánult, például a szerzetesi hivatásban, amelyet több fiatal is az ő tanácsai vagy lelki gondozása nyomán választott. Szeretettel emlegette az őt többször is meglátogató Josep Balcells generális atya szavait: Francesco, usque ad mortem! vagyis: Ferenc, mindhalálig! És így igaz: aki Isten és a lelkek szolgálatába állt, az mindhalálig dolgozik – emlékezett Ruppert József Való atyára, akinek életútját is bemutatta: – A temesvári piarista templom volt igazgatója Nagykárolyban született 1921. szeptember 23-án Waldmann Ferenc néven, hivatását is az ott tevékenykedő piarista atyák hatására választotta.

1939-ben jelentkezett a rend Romániai Rendtartományába, amelynek akkoriban Nagykárolyban volt a noviciátusa. 1940. augusztus 30-án hozták meg a második bécsi döntést, amelynek nyomán a nagykárolyi rendház ismét magyar közigazgatás alá került, és az ottani növendékek Budapesten folytatták tanulmányaikat. Így Waldmann Ferenc is a budapesti gimnáziumban tette le az érettségi vizsgát 1941-ben, méghozzá kitüntetéssel. Ekkor változtatta meg nevét Valóra. A teológia mellett 1943-tól magyar-francia szakot végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944/45 telét, Budapest ostromát a budai Szt. János kórházban élte át, ahol vöröskeresztes szolgálatot teljesített. 1945. július 27-én tett örök fogadalmat. A világháború során újból román uralom alá került nagykárolyi rendházba való visszatérés nem volt egyszerű, és tanítania sem volt hol, mivel 1948 nyarán a piarista iskolákat államosították. Így Való atya eleinte Kaplonyban volt lelkipásztor, később Csomaközön plébános, majd Nagybányán, Székudvaron, Zimándújfalun, Arad-Mikelakán és az aradi minorita plébánián segédlelkész. Újabb nyolc év szolgálat következett a szatmári egyházmegyében, végül 1988-tól haláláig a temesvári piarista templom igazgatójaként szolgálta Istent és a híveket.
A szentmisét követően Kocsik Zoltán templomigazgató orgonahangversenyre hívta az egybegyűlteket. – A resica-govondári templom a piarista templomnak adományozta eddigi orgonáját, amelyet dr. Walter Kindl székesegyházi karnagy és Pelics Dan orgonaépítő épített fel. Az orgonát Roos Márton megyés püspök az elmúlt héten megáldotta, így Kuzma Levente neves magyar orgonaművész mai koncertje az első, amely ezen a hangszeren csendül fel – mondotta Kocsik Zoltán spirituális.
Való atya elhivatottsága magas fokú tudással és emberközelséggel párosult, ennek tulajdonítható, hogy halálának tízedik évfordulóján a piarista templomban azok is itt emlékeztek, imádkoztak lelki üdvéért, akiket ifjú korukban esketett és gyermekeiket is megkeresztelte. Emléke sokak lelkében él tovább.

Forrás: Sipos Enikő, ÚJ SZÓ, 2015. október 24.

Ez év szeptemberében adtunk hírt arról, hogy a Piarista Tartományfőnökség megkezdte a rákoskeresztúri Új-köztemetőben lévő piarista sírok felújítását. Első ütemben négy sírt hozattunk helyre (Agárdy László és Szomolányi József, a temető más helyén lévő közös sírját; tizenhárom, más temetőkből exhumált piarista, valamint Babos Dezső és Örkényi János sírját), amelyeken a nevek már olvashatatlanná váltak. Felhívást intéztünk - weboldalunkon és Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelén keresztül - a piarista öregdiákokhoz is, és kértük, hogy anyagi támogatásukkal segítsék a további munkát.

Örömmel számolhatunk be arról, hogy a beérkezett adományokból Halottak Napjára lecsiszoltattuk és új márványtáblákkal láttuk el a sírkert első két sorában lévő tíz legrégebbi sírt.

Az alábbi piarista tanárok sírja újult meg:
sor/1.
1/1. Szemenyei László (1911-1981)
1/2. Papp Elemér (1900-1978)
1/3. Szemes Ferenc (1908-1978)
1/4. Dragos Károly (1889-1977)
1/5. Maklári Lajos (1912-1977)
1/6. Simon Sándor (1911-1976)
2/1. Péter Mihály (1902-1975)
2/2. Biró Imre (1883-1972)
2/3. Weiner Ferenc (1903-1971)
2/4. Szentgyörgyi András (1920-1971)

A munkát szeretnénk tavasszal folytatni. Most hálás lélekkel megköszönjük azoknak az öregdiákoknak az adományát, akik hozzájárultak a munkálatokhoz, és ugyanakkor szeretnénk buzdítani másokat is, hogy segítsenek.
Egy sír felújítása (újracsiszolás + márványtábla + betűvésés) ötvenezer forintba kerül. Hálásan köszönünk erre a célra minden adományt! A felújítást a következő, harmadik sorban folytatnánk.

Az adományokat a következő számlaszámra lehet befizetni:
„piarista adományszámla“
OTP 11707024-20474856
Számlatulajdonos: Piarista Tartományfőnökség

Ruppert József Sch. P.