A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Kedves Piarista Öregdiáktársunk!

Szeretettel hívunk hagyományos, immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Tagozati Borkóstolónkkal egybekötött grill-partynkra, amelyet 2015. szeptember 25-én (pénteken) 17 órakor tartuk a Piarista Központban (1052 Budapest, Piarista utca 1.). A Piarista Kápolnában tartandó szentmisét követően grill party és borkóstoló a Rendház tetőteraszán (eső esetén a diákebédlőben vagy a gimnázium tetőteraszi aulájában). A borkóstolóra nagy szeretettel várjuk a Piarista Rend tagjait is.

Regisztrálási lehetőség:
http://goo.gl/forms/f89XgDkg50

A Borkostoló ára idén is 2.500,- Ft/fő (amely önköltségi ár, és tartalmazza a kóstolandó borokat). Előre is köszönjük, aki támogatói céllal ennél magasabb összeggel is hozzájárul a borkóstoló és grill-party költségéhez.

A Borskóstoló mellé sült húsokat készítünk, hozzá friss salátát, mártogatós szószokat, kenyeret, mustárt és ketchupot kínálunk.
A rendezvény létszáma - tervezetten, maximum - 100-120 fő, ezért regisztrációhoz kötött. A pontos étel- és italfogyasztáshoz kérjük, hogy részvételi szándékotokat jelezzétek a fenti weboldalon nevetek és email címetek megadásával egyidejűleg, vagy hétfőnként személyesen a diákszövetségi irodánkban Császár Dánielnél.
Kérjük a jelentkezők valós részvételét a borkóstolón a helyszínen fizetendő 2.500 Ft/fő önköltségi ár, és az előre vásárolt étel mennyisége miatt is.

Kérünk, hogy a találkozó hírét Te is terjeszd az öregdiákok körében!

Budapest, 2015. szeptember 05.

A találkozás reményében szeretettel üdvözölnek a szervezők:

Hernády Zsolt és Mikecz Tamás, a Budapesti Tagozat alelnökei

Piarista Szalon: A keresztény közéletiségről, Zlinszky Jánosra emlékezve

Október 15-én (csütörtökön) 19 órakor a Cafe Pióban (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.) tartja második összejövetelét a Piarista Szalon. A téma, amellyel a diákszövetség közelmúltban elhunyt első elnöke, Zlinszky János emléke előtt is tisztelegni szeretnénk: "Keresztény közéletiség - hitünk és értékeink képviselete a mai Európában".
A témát ezúttal kerekasztal-beszélgetés formájában járjuk körül, amelynek résztvevői:
Török Csaba atya, teológiai tanár, püspökkari média referens,
Komáromi László jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánhelyettese, valamint
Oberfrank Ferenc kutató orvos, a Diákszövetség elnöke.

A szervezés segítése érdekében a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a piaristaszalon@mpdsz.piarista.hu email-címre küldött jelentkezéssel, vagy hétfő délutánonként személyesen a Diákszövetség irodájában (Piarista utca 1.) lehet.

Mindenkit szeretettel várunk!

A szervezők nevében:
Török Bernát és Várgedő Tamás

Az Istennek szentelt ember (nő vagy férfi) az igazi otthonról akar tanúskodni. Ahol majd közösen vesszük körül az Úr lakomás-asztalát: örvendezve a hazatalálásnak és együttlétnek. Amikor a külső adottságok és körülmények ellenére rászántam magam a szerzeteséletre – mint a Bolond Kútásó – égbe vezető utat találtam és akartam mutatni az embereknek." - Szegheő József

Szegheő József Nyíregyházán született 1949. május 4-én, majd a család Budapestre költözött. A Szegheő család Debrecenből származott, de szüleinek a kommunista diktatúra miatt el kellett hagyniuk a várost. Édesapja (szintén József) eredetileg tanárnak készült, de végül a politikai körülmények miatt fényképész lett, felesége Szipál Margit hatására, aki híres debreceni fényképészcsaládból származott. Bár Budapesten, az Apáczai utcában laktak, ő maga a gimnáziumot mégis bennlakóként, a kecskeméti piaristáknál végezte, ahol 1967-ben érettségizett.
Érettségi után jelentkezett a piarista rendbe, ahol 1967. augusztus 21-én megkezdte a noviciátust, de november 28-án behívták katonának. Sorszolgálatosként eltöltött két év után újból el kellett végeznie a noviciátust, majd 1970-től a Kalazantinum növendékeke lett. 1971 és 1976 között matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1975. szeptember 21-én tett örökfogadalmat, majd 1976. május 1-én pappá szentelték. Ezután tizenhét éven át a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára és diákotthoni nevelőtanára volt. „Nem nagyon jártam sem pasztorálni, sem barátkozni.” – emlékezett később – „Ebből kifolyólag aztán nagyon »benne voltam« az iskolában, tehát mindig volt osztályom, s mivel ott laktam a kollégium közepében, jobbról-balról diákok vettek körül. Igazából nem könnyű, de nagyon szép időszak volt.”
Emellett szüleinek debreceni származása révén szoros kapcsolatba került Bulányi Györggyel és az általa vezetett bázisközösségekkel, a hatvanas évek második felétől kibontakozó Bokor mozgalommal is.
1993-ban Jelenits István tartományfőnök Szegedre küldte, ahol a két évvel korábban alapított, de még csak ideiglenes körülmények között működő Dugonics András Piarista Gimnázium éppen saját útját kereste. Tizennyolc éven át, 1993 és 2011 között tanított Szegeden, 1999 és 2011 között pedig a szerzetesi közösség elöljárója (házfőnöke) volt. A Bokor mozgalomban szerzett tapasztalatainak nagy szerepe volt abban, hogy a civil tanároknak és a szerzeteseknek sikerült olyan közösséget létrehozniuk, amely sikeresen tudta működtetni az új szegedi iskolát.
Apró füzeteket nyomtattatott ki - irodalmi és teológiai munkák mellett - , a piarista rend életével, történetével, lelki örökségével foglalkozó műveket, amelyeket a diákok és a tanárok kezébe jó szívvel adott. Neki volt köszönhető a szegedi gimnázium honlapjának (szepi.hu) tartalmas irodalmi és piarista vonatkozású része is. Megszállottan gyűjtötte a különböző műfajú filmeket és zenéket, változó formátumokban (VHS-kazetta, CD, DVD, MP3, stb.). Ezek később a szegedi piarista könyvtár gyűjteményébe kerültek.
2011-től betegsége miatt az új budapesti piarista rendházba költözött, itt töltötte élete utolsó négy évét. Továbbra is szenvedélyesen folytatta a könyvek, cikkek és filmek gyűjtését, és tevékenyen részt vett a Bokor közösség életében; vasárnap esténként ő mondott misét a piarista kápolnában számukra. Betegsége azonban egyre jobban elhatalmasodott rajta. 2015. szeptember 11-én váratlanul rosszul lett, kórházba szállították, ahol állapota rohamosan romlott. Szeptember 16-án délelőtt, békében elhunyt.

József rendtársunk temetéséről a későbbiekben adunk hírt.

Piarista Rend Magyar Tartománya

Nyugodjék Krisztus békéjében!

A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelének Szerkesztőbizottsága méltó módon szeretne megemlékezni elhunyt tanárunkról, ezért az alábbi email címen várjuk laudációitokat, emlékeiteket, részvétnyilvánító és emlékező soraitokat Szegheő József Tanár Úrról, amelyeket a Hírlevél hasábjain közlünk:
mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu
Beküldési határidő: 2015. szeptember 30.

Közös imádságainkban mindig úgy szoktuk felidézni Kalazanci Szent József emlékét, hogy idézzük egy-egy szavát vagy gondolatát. Nagy segítséget jelent ez abban, hogy mélyebben azonosuljunk azzal az emberrel, aki életre keltett minket az Egyházban és a világban a gyermekek és a fiatalok, különösen is a leginkább rászorulók javára. Mert Kalazancius emlékét felidézni valóban úgy lehet, hogy iparkodunk olyan választ adni a minket érő kihívásokra, mint amilyet ő adna. Tudjuk, Kalazancius legalapvetőbb meggyőződését az Úrnak ez a szava ragadja meg: „Aki befogad egyet is e kicsinyek közül, engem fogad be.”
Ezt a levelet mindazoknak írjuk, akiknek közük van a Kegyes Iskolákhoz: a Rendnek, a Testvériségeknek, mindazoknak, akik velünk együtt osztoznak a Küldetésben, az intézményeinkben tevékenykedő pedagógusoknak, a családoknak, a diákoknak és az öregdiákoknak. Tudjuk, hogy sokan éreztek hozzánk hasonlóan, amikor híreket hallotok a tömeges útra kelés okozta rendkívüli válságról, amelyet ezekben a napokban az egész világ átél, és amely különös súllyal terheli Európát, Afrikát és a Közel-Keletet. Egyértelmű, hogy a nehézség világméretű, és nemcsak azokat a társadalmakat érinti, amelyekben a leginkább kézzelfogható. Az is biztos, hogy nem pusztán valamiféle „vándorlási krízisről” van szó, hanem az emberiséget mélyen érintő válságról: a háború, az intolerancia és az emberi érzékenység hiánya idézi elő azt, amivel nap mint nap már nemcsak az újságokban és a televízióban találkozunk, hanem a városaink utcáin is.
Levelünk írására bátorított minket az érzékenységetek és e sok-sok szenvedés által megindított kalazanciusi szívetek is. Azért írjuk e sorokat, hogy félelem nélküli és bátor válaszadásra hívjuk a Kegyes Iskolákat a gyermekek és a családok, az emberiség nagy családja szenvedése láttán. Nem csak az Európában élő piaristákhoz fordulunk, akik talán a legközvetlenebb módon kerülnek vagy kerültek már kapcsolatba azzal a helyzettel, amely Szíriában kialakult, vagy azzal, amelyet a már sajnálatosan hosszú ideje meglevő afrikai bevándorlás idézett elő. Mindnyájan ismerjük azoknak a tragédiáját, akiknek otthonaikat kellett hátrahagyniuk akár Amerikában, akár Afrikában. Engednünk kell, hogy megszólítson, ami körülöttünk történik.

Nemrégiben egy háborúban sebesült kisfiú mondta a halála előtti percekben, hogy mindent, ami történik, el fog mondani Istennek. Egészen biztos, hogy már elmondta, és azt is észrevehette, hogy Isten már tudott róla. Isten meghallja népének kiáltását, és úgy válaszol, hogy felkelt egyeseket és csoportokat, akik a szenvedőknek szentelik magukat. Kalazancius egy volt ezek közül a válaszok közül. Kalazancius ma is egy ilyen válasz.
Mivel tehát érzékeljük azt az érzékenységet, amely közületek sokakban megjelent, és iparkodunk hűségesnek lenni Szent Atyánkhoz, a következőket javasoljuk:

1) Minden egyes Piarista Jelenlétünkben kérdezzük meg magunktól:
a) Mit tudunk felajánlani az iskoláinkban vagy a küldetésünk egyéb helyszínein a városunkba érkező vándorló gyermekek és fiatalok érdekében?
b) Tudunk-e helyiségeket rendelkezésre bocsátani az érkező gyermekek és fiatalok befogadására és tanítására, nevelésére?
c) Tudunk-e érzékenyítő programokat szervezni azért, hogy diákjaink családjai befogadó családok legyenek?
d) Intézményeink milyen új választ tudnak adni erre a helyzetre?
e) Hogyan tudunk rendelkezésére állni és segíteni azoknak a szervezeteknek és intézményeknek, amelyek a menekültekkel dolgoznak?
f) Miféle tevékenységeket tudunk szervezni azért, hogy az érkezők közül a legkisebbek játszani tudjanak és barátokra tegyenek szert?
g) Mit tehetünk azért, hogy plébániáink megfelelő módon és hatékonyan megszervezzék keresztényi befogadását a szükséget szenvedő érkezőnek?
h) Milyen új kezdeményezésekkel állhatunk elő?
2) Szerzetesi közösségeink és a Piarista Testvériség közösségei nyíljanak meg a menekültek befogadására!
a) Be tudunk-e fogadni közösségeinkbe, házainkba átmeneti jelleggel szükséget szenvedő családokat? Meg tudjuk-e hívni őket az asztalunkhoz, és tudunk-e segítséget nyújtani nekik legfontosabb szükségleteikben? Tegyünk fel magunknak további lehetséges kérdéseket! Buzdítunk rá titeket.
b) Mit tud tenni ebben a helyzetben a Tartományunk? Mit kérhetünk a Piarista Testvériségektől?
3) Még nyitottabb szívvel imádkozzunk azokért, akiknek szenvedést okoz ez a helyzet, imádkozzunk a békéért és igazságosságért a világban!
4) Legfőképpen pedig mindegyikünk személyesen tegyen fel magának kérdéseket, és iparkodjék választ adni lelkiismerete legmélyéből és hittel Őbenne, aki életét adta, hogy mindnyájunknak Élete legyen bőségben!
Néhány hét, és megnyílik a „Szent Kapu” (a Porta Sancta a Szent Péter bazilikában) az Irgalmasság esztendeje kezdetén. A legszentebb kapu az emberi szív ajtaja, amely kitárul a szenvedő előtt. Ez az a kapu, amelyet Kalazanci Szent József megnyitott.

Buzdítunk titeket a gondolkodásra, az imára és a cselekvésre!

Fogadjátok testvéri ölelésünket:
A Kegyes Iskolák Rendjének Generálisi Kongregációja
Róma, 2015. szeptember 5.

Kopasz Bálint sikere

Örömmel adjuk hírül, hogy Kopasz Bálint tanulónk világbajnok lett Portugáliában kajak egyes 1000m-es távon.
Négyes hajóban bronz érmet szereztek a fiúk.

Kapcsolódó cikk:  http://szegedma.hu/hir/szeged/2015/07/kajak-kenu-kopasz-es-a-beke-mayer-paros-vilagbajnok-lett.html#more-555989
http://www.utanpotlassport.hu/2015/07/25/apu-kezdodik-ket-arany-harom-bronz
http://www.utanpotlassport.hu/2015/07/27/montemor-o-velho-mamora
http://www.utanpotlassport.hu/2015/07/26/mogottuk-a-vilag-3
http://www.utanpotlassport.hu/2015/07/22/portugal-hoditasra-keszen-videoval
http://kajakkenusport.hu/hir/oszinte-elismeresek-portugaliaban
http://www.utanpotlassport.hu/2015/08/06/aranyra-smaragd

Forrás: www.szepi.hu

Nagykanizsán a napokban tartották a Pirrotti Szent Pompiliusz tiszteletére rendezett templombúcsút a 250 éves piarista iskola és rendház szervezésében. Az ünnepi szentmisét Ruppert József atya celebrálta, akivel a helyi, Kanizsa címet viselő lap riportere interjút készített.

- Hallani olyat, a 21. században a tudomány már idejét múlttá teszi a vallást, mi erről a véleménye?
- Úgy gondolom, hogy ma már sokan mosolyognak ezen a felvetésen, a hit és a tudományok szembenállása már rég túlhaladott elmélet. Amikor az 1500-as évek végén Kalazanci Szent József megalapította az első piarista iskolát, az volt számára a fő szempont, hogy segítsen a tudatlan gyerekeken, akik emiatt nem tudtak rendes munkát vállalni, elkallódtak, kis "gazemberek" lettek, akik bandákba verődve loptak, csaltak. Az iskolának az volt az alapbeállítottsága, hogy nem csak tudást kell adni a gyerekeknek, hanem egyúttal a vallásos életbe is be kell vezetni őket. Mert Kalazanciusnak szent meggyőződése volt, hogy a tudás nem elegendő. A kiegyensúlyozott, boldog élethez a hit segít hozzá; az Istennel való kapcsolat, amely kiteljesíti azt, amit a tudománnyal a gyerek megszerez. Jelmondata: Pietas et litterae – mindkettőt adni: a hitet is és a tudást is, bizonyítva ezzel, hogy a kettő nincs ellentétben egymással.

- 1960-ban lett piarista, kiknek köszönheti a hivatását?
- Nehéz időkben jártam általános iskolába, vallásellenes irányok uralkodtak akkoriban. Mivel azonban vallásos családban nőttem fel, szüleim 1956-ban a budapesti Piarista Gimnáziumba írattak. Olyan atyák tanítottak ott, hogy számomra 1-2 év után egyértelmű volt, hogy az az élet, amit ők élnek, azt érdemes vállalni, a nehézségek ellenére is. Pontosan azért, amiről előbb beszélgettünk. Mert nem csak tanárok voltak, hanem papok is. Akik a tantárgyukon – akár matematikát, akár biológiát tanítottak – az Isten felé terelték a gyerekeket és felvértezték őket egyfajta pajzzsal abban a vallásellenes korban.

- Ruppert atya tanított Kecskeméten, amely iskolának büszkesége Erdősi Imre atya. Az ő élete tartalmat adott annak a jelzőnek: a "hazafias" piarista rend.
- Huszonkét évet töltöttem ott. A pedagógiai terveinkben nem csak üres szólam volt a hazafias nevelés, hanem igyekeztünk olyan embereket bemutatni diákjainknak, akik egész életüket a hazáért áldozták, akár anélkül is, hogy meghaltak volna. Ilyen ember volt Erdősi Imre. Ő Nyitráról indult. Nem is magyar ember volt, hanem szlovák, Polesni volt az eredeti neve. A selmecbányai rendházban élt, amikor hírét hallotta, hogy veszélyben a haza. Onnan jelentkezett tábori lelkésznek, és ment a branyiszkói csatába, melyet az ő lelkesedésének köszönhetően meg is nyertek a honvédseregek a császáriakkal szemben. Annak a feszületnek, amelyet a csatában felmutatott, a másolatát Kecskeméten őrizzük, egy Guba Pál nevű piaristának köszönhetően, aki nagyon tisztelte Erdősi Imrét. Amikor Kecskemétre került Erdősi atya, meg akarták tenni apátplébánosnak, de ő elhárította. Azt mondta, őt tanárnak hívta el az Isten. A kecskeméti rendház falán van is egy nagyon szép emléktáblája a következő szöveggel: Honvéd lesz a diák, a tanár halad élen a harcban, Szent zászlója kereszt: veszhet-e így a haza?

- Rómában is szolgált, a rend legfőbb római elöljárója, a generális mellett. Most pedig a romániai rendtartomány felelőse.
- 21 évig tartoztak hozzám piarista ügyek, Olaszországtól Szlovákián, Lengyelországon át Belorussziáig. Ha az ember kint él Olaszországban, óhatatlanul megtalálják a kinti magyarok. Így kerültem kapcsolatba firenzeiekkel, akiknek meghalt a magyar papjuk. Átjártam Firenzébe évente többször magyar nyelvű szentmisét mondani, intéztem lelki ügyeiket, újságot szerkesztettem nekik. Érdekes, az ember azt hinné, hogy idővel a kint élő magyarok elolaszosodnak, de nem. Fontosnak tartják, hogy megőrizzék a magyar kultúrát, és azt fölmutassák az olaszoknak. Ami a másik kérdést illeti: Trianon után jött létre a romániai piarista rendtartomány, hiszen a román állam nem tűrte, hogy Magyarországon legyen az ottani piaristák főnöke. 1948-ban aztán minden iskolánkat elvették, államosították. A piarista atyák éltek, ahogy tudtak. Volt, aki lelkipásztorkodásban el tudott helyezkedni, volt, aki nem. De iskolában nem taníthattak, mert akkor el kellett volna fogadniok az ateista szellemet. 2005-ben meghalt az utolsó piarista is, Való Ferenc. Azt hittük, meg lehet húzni a lélekharangot. De a Gondviselés másképp döntött. A rendszerváltás után egyfajta felpezsdülés kezdődött. Egyrészt a régi piarista diákok hálás szeretettel gondoltak egykori iskolájukra, másrészt visszakaptuk épületeink egy részét. Ezekben egyházmegyei vezetésű iskolák nyíltak: Szatmárnémetiben a Kalazanci Szent József Líceum, Temesvárott pedig – a nevében Szent Gellértre emlékező – Gerhardinum folytatja a piarista hagyományokat, ott élő piaristák nélkül is. Igen biztató egy új alapítás, Csíkszeredában a Márton Áron Líceum mellett működő Piarista Tanulmányi Ház. Itt két rendtársam dolgozik.

- Rómában boldoggá avatási posztulátorként is dolgozott.
- Ez adva volt: ha Rómában éltem, kötelességem volt segíteni ezekben az ügyekben. Pietro Casani, Kalazanci korabeli piarista boldoggá avatása és a spanyol polgárháború piarista vértanúi közül tizenháromé tartozott hozzám. Azonkívül – Nagykanizsán ismerős – a piarista nővérek alapítóját, Celestina Donatit sikerült eljuttatni a boldoggá avatásig. És természetesen magyar ügyekben is igyekeztem segíteni: Boldog Salkaházi Sára posztulátora voltam. Szőke János szalézi atya – aki nagyon sok szentté avatási ügyet elindított - súlyos betegsége idején pedig Scheffler János és Bogdánffy Szilárd vértanúk ügyét folytattam. Jelenleg még Bálint Sándor és Brenner János ügyén dolgozom. Nagyon remélem, hogy Brenner János vértanú ügye 2-3 éven belül boldoggá avatásig juthat.

- Mindszenty bíboros?
- Nem én vagyok az ügy posztulátora. Amit mondani tudok, ez: az ügy megy előre, intenzíven dolgoznak rajta. Ő hitvalló volt, mint Márton Áron is. Az sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb ügy, mint a vértanúké. Rendkívül sok dokumentumot kell átvizsgálni, most nyíltak meg archívumok, például kiterjedt levelezése. Ehhez bizony türelem és idő kell.

- Milyen személyes emléke van Mindszenty bíborosról?
- Bár személyesen soha sem találkoztam vele, Rómában természetesen nyomára bukkantam. A Szent István Háznak voltam húsz évig igazgatója. Amikor a budapesti amerikai követségről Mindszenty Bécsből Rómába érkezett, első útja a Szent István Házba vezetett. Máig őrizzük az emlékkönyvbe írt bejegyzését: „A magyar Egyház megvalósult álma boldogsággal tölt el. Mindszenty József hercegprímás.” A Szent István Házról azt kell tudni, hogy az a Szent István alapította zarándokház jogutódja, mert az eredeti zarándokházat és templomot az 1700-as években lebontották. Először Mindszenty bíboros akart újra zarándokházat szerezni Rómában, de amikor őt letartóztatták, az ügy elakadt. Zágon József karolta fel Mindszenty elgondolását, és ezelőtt ötven évvel, egy nemes lelkű magyar hölgynek, Fáy Erzsébetnek köszönhetően felépülhetett a mai napig fennálló zarándokház. Egyébként el kell mondanom, Mindszenty miatt késett az én bérmálásom. Édesanyám mindig azt mondta: Kisfiam, megvárjuk, amíg Mindszenty kiszabadul, majd ő fog téged megbérmálni. De a szentéletű bíborosnak már csak a nyomaival találkoztam Rómában.

Szöveg és kép: Kanizsa újság

M   E   G   H   Í   V   Ó
Három napos Piarista Ifjúsági Találkozó (Piarist Youth Meeting - PYM) szerveződik Lengyelországban, ahová a magyar piarista iskolákból is várnak 10-11-12. évfolyamos diákokat.
A találkozó helye: Krakkó (Lengyelország)
Időpontja: 2015. október 9-11. (péntek-szombat- vasárnap)
kiutazás: október 9., péntek reggel
visszaérkezés: október 11., vasárnap este.
Részvételi díj a tavalyihoz hasonló lesz: 20.000 Ft (utazás, szállás, élelem).

Az igazgato@kecskemet.piar.hu címre várjuk azoknak a diákoknak a jelentkezését, akik szívesen részt vennének és képviselnék iskolánkat ezen a piarista ifjúsági találkozón. Érvényesen jelentkezni az alul található jelentkezési lap kitöltésével és leadásával lehet, valamint 15.000 Ft befizetésével.
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: SZEPTEMBER 14., HÉTFŐ 20 ÓRA.
Nagy Attila Sch.P. ig.

Az esemény története során először gödi piarista csoport is részt vett a már hagyományosnak számító Piarista Ifjúsági Találkozón (PYM – Piarist Youth Meeting). Iskolánkat öt tanuló (Pintér Kornél, Nyilas Ádám, Nagy Nándor, Bakos Péter, Orbán Bence) és egy pedagógus (Tóth Péter) képviselte.
A találkozót Ausztriában, Horn városában tartották július 25-31. között, ahova Ausztriából, Magyarországról, Csehországból, Ukrajnából, Szlovákiából, Fehéroroszországból, Lengyelországból és Olaszországból érkeztek fiatalok.

A találkozó jelmondata egy bibliai idézet volt: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők látni fogják Istent. (Mt 5,8). Ennek jegyében tanulóink számos lelki programon vehettek részt, az imádságok és szentmisék mellett nemzeti és nemzetközi kiscsoportos beszélgetések, szentségimádások, előadások segítették a hitben való elmélyülést.

A lelki programok mellett az esemény változatos szabadidős és kirándulós tevékenységeket is kínált, így tanulóink megtekinthették Bécs nevezetességeit, valamint a gyönyörű rosenburgi várat és a lenyűgöző altenburgi bencés apátságot.
A Hornban töltött egy hét felejthetetlen élményeket és számos új barátságot adott a gödi résztvevők számára.

Kép és szöveg: Tóth Péter

A 20. században a Budapesten elhunyt piarista tanárokat általában a Fiumei úti sírkertben lévő piarista kriptákba temették 1952-ig. A kommunista diktatúra éveiben egyházi temetések számára ez a sírkert tiltott lett, ezért Agárdi Lászlót (1965) és Szomolányi Józsefet (1968) az Új Köztemetőben vásárolt kettős sírba temették. A rendtartomány azonban el szerette volna kerülni, hogy az elhunyt tanárok a temető különböző helyein, szétszórtan legyenek eltemetve, ezért 1970-ben lefoglalt 15 egymás melletti sírhelyet a Rákoskeresztúri temető ún. „szerzetesi parcellájában” (154. parcella, a 3. körönd közelében). Amellett, hogy azóta általában ide temetik a Budapesten elhunyt piaristákat, 1971-ben az ebben a temetőben más helyen eltemetett, illetve a más temetőkben nyugvó piaristákat is exhumálták, és ide, közös sírba helyezték (2/6.). Az első sírok műkő borítása 1976-ban, a sírok között fölállított síremlék Léh István szorgalmazására 1977-ben készült. 1979-ben további sírhelyeket szerzett a rendtartomány. Jelenleg 53 sírban 65 piarista nyugszik ebben a piarista sírkertben.

2014-ben kezdődött meg a sírkert felújítása. Első lépésben meg kellett váltani 28 lejárt sírhelyet. A Tartományfőnökségnek több milliós összeget kellett erre befizetnie. Hálásan megköszönjük mindazon öregdiákoknak a segítségét, akik ehhez a nagy kiadáshoz hozzájárultak. Ugyancsak ebben az évben kutattuk fel Agárdi László és Szomolányi József közös sírját, kivágattuk a sír mellől kinőtt nagy fát, rendeztettük a terepet és felújíttattuk a síremléket.
A sírkertben lévő műkő fedőlapok sajnos az évtizedek során elfeketedtek, főleg az 1-3. sorban, a nevek sok síron olvashatatlanná váltak. A 2015-ös évben újracsiszoltatjuk azt a sírkövet, amely alatt 11 exhumált piarista tanár földi maradványai vannak (2/6.), valamint az e melletti Babos Dezső sírkövét (2/5.). Az újracsiszolt sírkövekre fehér márványlap kerül, ezen lesznek bevésve az ott nyugvók nevei. Örkényi János sírján (3/4.) a műkő keret szétomlott, teljesen felújítjuk ezt a sírt is. Ebben az esztendőben ezekre a munkákra tudtunk pénzt biztosítani.
Nemrég egy érettségi találkozós osztály tagjai felajánlották, hogy szívesen adnának anyagi segítséget a sírkövek restaurálására. Javasolták, hogy hívjuk fel erre a kegyeletes és szép ügyre más öregdiákok figyelmét is. Egy sír felújítása (újracsiszolás + márványtábla + betűvésés) ötvenezer forintba kerül. Hálásan köszönünk erre a célra minden adományt. A felújítást a legrégebbi, első sorban lévő sírokkal kezdenénk. Az adományokat a következő számlaszámra lehet befizetni:

„piarista adományszámla“
OTP 11707024-20474856
számlatulajdonos: Piarista Tartományfőnökség.

Új Köztemető: piarista sírkert
1/1. Szemenyei László (1911-1981)
1/2. Papp Elemér (1900-1978)
1/3. Szemes Ferenc (1908-1978)
1/4. Dragos Károly (1889-1977)
1/5. Maklári Lajos (1912-1977)
1/6. Simon Sándor (1911-1976)
2/1. Péter Mihály (1902-1975)
2/2. Biró Imre (1883-1972)
2/3. Weiner Ferenc (1903-1971)
2/4. Szentgyörgyi András (1920-1971)
2/5. Babos Dezső (1884-1970)
2/6.
Abelsberg József (1870-1945)
Bátky Miklós (1901-1945)
Green László (1903-1954)
Jászay Rezső (1871-1952)
Kövesi Lajos (1876-1955)
Mihalkó Béla (1897-1945)
Nyers Lajos (1906-1953)
Rokka Pál (1898-1961)
Szűcs Imre (1897-1971)
Tót Lajos (1886-1955)
Vincze László (1880-1945)
3/1. Fülöp Gyula (1914-1976)
3/2. Vékey Károly (1892-1975)
3/3. Darvasy Mihály (1917-1973)
3/4. Örkényi János (1923-1973)
3/5. Ohmacht Nándor (1892-1973)
3/6. Kerkai József (1895-1972)
4/1. Papp László (1909-1994)
4/2. Somogyi Zoltán (1912-1989)
4/3. Galambos László (1915-1989)
4/4. Szoboszlay András (1918-1982)
5/1. Balogh Ferenc (1908-1994)
5/2. Előd István (1912-1990)
5/3. László Mihály (1911-1989)
5/4. Fekete Antal (1911-1994)
5/5. Pogány János (1907-1983)
5/6. Léh István (1890-1983)
5/7. Egyed András (1913-1984)
6/1. Nagy Ernő (1912-1985)
6/2. Balogh Lajos (1914-1988)
6/3. Személyi József (1929-1989)
6/4. Nádor Ferenc (1921-1991)
6/5. Koszorú János (1927-1992)
6/6. Holl Béla (1922-1997)
6/7. Szőnyi László (1914-1998)
6/8. Gál István (1913-2001)
6/9. Medvigy Mihály (1914-2001)
7/1. Virányi Ottó (1927-2001)
7/2. Kincs Lajos (1913-2003)
7/3. Vízvári László (1919-2003)
7/4. Meggyes János (1916-2004)
7/5. Havas József (1931-2006)
7/6. Kovács Mihály (1916-2006)
7/7. Kemenes László (1928-2007)
7/8. Varga László (1927-2002)
7/9. Pávó Nándor (1923-2007)
7/10. Bulányi György (1919-2010)
8/1. Takáts Ervin (1936-2007)
8/2. Mustos István (1931-2008)
8/3. Mészáros Gábor (1952-2008)
8/4. Tuba Iván (1944-2009)
8/5. Benkő Andor (1915-2009)
8/6. Pázmándi György (1936-2011)
A sírkert felújításával kapcsolatban
Ruppert József piarista tanár úrtól lehet tájékoztatást kérni
Elérhetőségei: 30/624 8485; ruppert.jozsef@piarista.hu

A 2015. SZEPTEMBER 25-EI PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉGI BORKÓSTOLÓN IS GYŰJTJÜK A PIARISTA ÖREGDIÁKOK HOZZÁJÁRULÁSAIT.

Laczkó Ágoston néven 1860-ban Trencsénben született, ahol korán elhunyt édesapja szabó volt. Az ottani piarista gimnázium diákjaként választotta 17 évesen a szerzetesi hivatást. A váci noviciátus után Kecskeméten fejezte be gimnáziumot, a nyitrai rendi főiskolán tanult teológiát, majd tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be, ahol természetrajz és földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Piarista tanári pályáját 1883-ban a Nyitra megyei Privigyén kezdte (ekkor változtatta nevét Dezsőre), majd két évet Debrecenben és két évet Kecskeméten tanított. Végül 1888-ban a rend Veszprémbe küldte, ahol élete végégig, összesen negyvennégy évig működött. 1912-től 1918-ig ő volt a piarista gimnázium igazgatója és a rendház rektora is. Alakja szinte összeforrott a várossal.

A tudós tanár
Mindig szigorú, de igazságos tanár volt. „Lelket átható fekete szemének szúró tekintetével belelát a diák rejtettnek hitt lelkivilágába, és amikor a nebuló már-már eget-földet érez maga mellett süllyedni, szeme szögletében megjelenik valami utánozhatatlan huncutkás mosoly …: ülj le, te krumplicsősz!” – emlékezett rá egyik tanítványa. Sok diákjának lelki atyja és később barátja lett. Az első világháború idején százszámra kapta a leveleket volt tanítványaitól, amelyeket szerető gonddal őrzött, és ezen „haditudósítások” alapján szinte naprakészen követte a frontokon zajló eseményeket.

Kiapadhatatlan tudásszomj jellemezte. Már fiatal tanárként földrajzi tanulmányokat írt az iskolai értesítőkbe. Érdeklődését azonban a veszprémi táj sokszínű adottságai fordították a geológia felé. Nyaranta gyalog és parasztszekerekre fölkéredzkedve járta be a Balaton és a Bakony vidékét. Szenvedélyes vadász volt, azonban a kövületek és ásványok még a vadaknál is jobban érdekelték. Ha izgalmas leletre bukkant, letette puskáját, és elővette kalapácsát, amellyel órák hosszán át vizsgálta a sziklákat.
A veszprémi gimnázium régi fegyelmi szabályai szerint tilos volt „a Benedek-hegy és egyéb hegyek meredek szikláin való mászkálás”, ő azonban nemcsak maga művelte ezt, hanem az eközben fölön csípett diákokat is inkább bevonta munkájába: megmutatta nekik, hogy milyen kövületeket keressenek. Ő maga pedig ott volt minden olyan helyen, ahol kutat ástak, követ fejtettek, csatornát vagy vasúti bevágást építettek. Hosszú évek kutatásainak eredményeként adta ki 1909-ben Veszprém városának és tágabb környékének leírása című könyvét, amelyet az egyik legjobb magyar geológiai monográfia.

A geológus
1894-ben Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi Társaság által létrehozott Balaton-bizottság elnöke megbízta, hogy geológiai és paleontológiai anyagot gyűjtsön. 1895-ben együtt is gyűjtöttek, és eközben életre szóló barátságot kötöttek. Ennek volt köszönhető, hogy 1902-ben Laczkó Dezső is részt vehetett a Déchy Mór által vezetett kaukázusi tudományos expedícióban.
Őslénytani fölfedezései közül a legnevezetesebb a triász-korban (körülbelül 200 millió évvel ezelőtt) élt, másfél méter hosszúságú kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta), amelynek két koponyáját, páncéltöredékeit és egyéb csontjait 1899-ben és 1901-ben fejtette ki a veszprémi Jeruzsálem-hegy kőbányáiban. A lelet feldolgozását Otto Jaekel német paleontológus végezte el, és publikálta Berlinben 1902-ben, de Laczkó Dezső ragaszkodott hozzá, hogy a leletek (a második koponya kivételével) visszakerüljenek Magyarországra, a Magyar Állami Földtani Intézetbe.
Ezek az „álteknősök” a vízi életmódhoz alkalmazkodott, páncélos hüllők voltak. Külsőleg hasonlítottak a ma élő tengeri teknősökhöz, de a két csoport nincs egymással közeli rokonságban. A Placochelys szájában öt gömbölyű „kavicsfog” ült, amely arra utal, hogy kagylókkal, pörgekarúakkal és tüskésbőrűekkel táplálkozhatott.

A múzeumalapító
Amikor Laczkó Dezső tanítani kezdett Veszprémben, ott már régóta napirenden volt egy vármegyei múzeum fölállítása. A tervek azonban csak 1900-ban valósultak meg, amikor Laczkó Dezső a püspök, a főispán és mások támogatásával 1900-ban létrehozta a Veszprém Vármegyei Múzeum Egyesületet. A múzeum anyagának alapját saját földtani gyűjteménye jelentette, de azonnal megkezdte a néprajzi, iparművészeti és történeti értékek gyűjtését is, mint például az 1868-ban megszűnt céhek emlékeit és a családi okleveleket. 1906 őszén Laczkó Dezső és munkatársa, Rhé Gyula kezdték meg a Nemesvámos határában fekvő balácapusztai nagyszerű római villa föltárását, ahol remekművű mozaik padlók kerültek elő.
A veszprémi múzeum huszonöt éven át a vármegyeház második emeletén működött, de Laczkó Dezső még megérte, hogy 1925-ben saját épületet kapott. Utolsó éveit teljesen a múzeumnak szentelte, az összegyűjtött anyagokat rendezte. Ekkor már sokat betegeskedett. „Ha lejár a rugó, megáll a gép. … Ez a dolgok természetes rendje. Ennyiért is hálás legyen az ember a Gondviselésnek.” – mondogatta aggódó rendtársainak. Tudatosan készült a halálra. Fölvette a szentségeket, elbúcsúzott barátaitól, függő dolgairól följegyzéseket készített, mielőtt 72 éves korában, 1932. október 28-án elhunyt. Szobrát öt évvel később, 1937-ben állították föl az általa alapított múzeum előtt. Medgyessy Ferenc mészkőbe vésett alkotása piarista reverendában, kezében kalapáccsal és kődarabbal ábrázolja.

Koltai András
piarista levéltáros 

„Leírhatatlan jelenség volt, valóban a testet öltött lélek formáját viselte fehér hajával, vékony, átszellemült arcával-alakjával. Hihetetlen finomság volt benne...“ - így ír egy helyütt Dr. Előd István piarista atyáról Beney Zsuzsa költő, író, esszéista.

A sokak által tisztelt Előd István Nagykanizsán született 1912. április 17-én, és 1990. augusztus 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a rákoskeresztúri piarista parcellában van.
Nagyon szigorú, mégis igazságos ember volt - rajzolta meg az atya sziluettjét. - A Veszprémi Piarista Gimnáziumban és a budapesti Kalazantinumban, melynek teológiatanára, spirituálisa és 1986-ig igazgatója is volt) több, ma már jelesnek mondható személyiséget is tanított. De nekem is a mentorom volt, mindig segített a tanulásban. A mások segítését egyébként is a kötelességének tekintette, ezt bárki, aki kapcsolatba került vele, igazolni tudja. Nagy formátumú ember volt, aki óriási műveltséggel rendelkezett, görögül, latinul, németül és franciául írt és olvasott.

Előd tanár úr neve elsősorban fundamentális teológiai és dogmatikai jegyzetei, illetve a belőlük készült Katolikus dogmatika című tankönyve révén vált ismertté széles körben.
A fentebb már idézett Beney Zsuzsa a Vigília című folyóiratban így vallott lelki vezetőjéről, merthogy sokak számára elsősorban ebbéli szerepében maradt meg emléke: „Szeretném, ha a mostani fiatalok is hallanák a nevét. Előd István piarista atyáról van szó, aki hittant tanított a Budapesti Piarista Gimnáziumban, a piaristák noviciátusában, dogmatikakönyve jelent meg, és minden bizonnyal szakterülete megbecsült ismerője volt. Emellett azonban tudós szinten értett a pszichológiához, ennek segédtudományaihoz, és akkor, amikor ez a leghatározottabban tiltott volt, pszichológiai gyógyítással foglalkozott. Nemcsak szeretete, hanem tudása erejével, és nemcsak tudása, hanem szeretete segítségével. Gondolkozásmódjának és terápiájának alapja Jung felfogása volt, s ezzel nemcsak bennünket vezetett be Jung gondolkodásmódjába, hanem arra is megtanított, hogy ezeket a gondolatokat hogyan építsük be életünkbe, hogyan használjuk nehézségeink leküzdésére, és nem utolsósorban önmagunk megismerésére. A hatvanas évek második felében jártam hozzá, amikor ez - a mai fiatalok számára talán érthetetlenül - szigorúan tiltott témának számított... A legnagyobb segítséget adta, amit embertől kaphatunk. Ez a segítség az előlegezett, várakozó szeretet, ez alakította ki (legalábbis bennem) először azt az érzést, hogy minden gyarlóságával szerethetik az embert, s ha bennünket így elfogadnak, mi is elfogadhatjuk gyarlóságainkat.“
Dr. Előd István a szeretet misztériumát adta át mindenkinek, aki hozzá fordult, akár teológiai, hitbéli vagy pszichológiai témákban kért is segítséget. Ha ő nem tudott megoldást kínálni a problémára, csak annyit mondott: fohászkodni kell. Sőt, amennyiben úgy látta szükségesnek, ő maga imádkozott a rászorulókért - akkor is, ha nem kérték rá. Csak mert ezt diktálta kereszténysége.                                                                                   

Horváth-Balogh Attila

A hányatott életet élő, tragikus sorsú kiváló költőnk, Juhász Gyula lendületes fiatal éveit eldugott kisvárosokban töltötte, mégis országosan elismert, nagy költővé vált. Talán kevesen tudjuk, hogy számos szállal kötődött a piaristákhoz. Mik voltak ezek a „szálak”?

Vallásos indíttatás után a piaristáknál 
Juhász Gyula 1883. április 4-én született Szegeden abban az öreg házban, ahol egykor Petőfi Sándor fia, Zoltán 1866-67 között lakott Juhász Gyula nagyapjánál. 1893-ban iratkozott be a piaristákhoz, ahol egykor olyan hírességek tanultak, mint Dugonics András, Révai Miklós, Katona József, Klapka György, Herczeg Ferenc, Tömörkény István. Diáktársai között sok volt a szerb és német. Az I. osztályban tanára az akkori igazgató, Magyar Gábor volt, aki 1889-ben magyar tartományfőnök lett. A II. osztályban új osztályfőnököt kapott a verselgető, tudós tanár, Kovács Evangelista János személyében, akinek közismert jósága, szeretete és „verselgető természete” nagy hatással volt Juhász Gyulára. Másik kedves tanára Fekete Ipoly (Ipi bácsi) volt, aki hat éven át hittant tanított nekik, de elsősorban humanista műveltségével, kedves modorával vívta ki tanítványai rokonszenvét. Jászai Rezső volt a történelemtanáruk, aki buzgó katolikus létére Luther Mártonról mindig nagy elismeréssel beszélt tanítványainak. Ilyen kiváló tanári gárda és az elbűvölő piarista szellemiség oly nagy hatással volt – az akkor már komolyan verselgető, mélyen vallásos – diákra, hogy a váci noviciátusba kérte felvételét.

A váci noviciátusban
Mint  „Mikor én piarista voltam” emlékezésében írta: „A családban különben  is tradíció volt a papság, (….), három közeli rokon is volt a kegyesrendiek öltönyében”. Aszkézisre kész lélekkel kezdte meg a szerzetesújonci életét. Szentté akart válni, önmegtartóztatást fogadott. A promagiszter, Randvég Mihály „a világ legbájosabb embere”, a természet szerelmese volt, kedvelte a zenét, harmóniumon ragyogóan játszott, s a komor falak között a szigorú rendházi élet megédesítője volt számára. Mindezek ellenére Juhász Gyulában egyre jobban erősödött a vágy, hogy a „vallás kaszárnyáját” elhagyja, amit tetézett a szülői ház iránti erős vágya is. A Váci szeptember 1899 c. versében jól érzékelteti az elvágyódást: „a kispap lelke messze őgyeleg, várják pásztortüzes tiszai tájak”. A noviciátusból elkerülve az élet úgy hozta, hogy nem szakadt meg kapcsolata a piaristákkal.

Első tanári állás a piaristáknál
Az egyre sikeresebb költő és újságíró közben elvégezte az egyetemet, első tanári állását Máramarosszigeten kapta – rögtön a piaristáknál. Kezdetben a rendházban lakott, majd kikerült innen.  Heti 17 órában tanított és az I. osztály osztályfőnöke lett. Piarista tanártársaival való kapcsolata nem volt bensőséges. Tanítványai szerették ezt a „szomorú, csendes embert”. Nem sokáig volt a piaristáknál, pedagógiai vizsgájának letétele után Szegedtől oly messzire, a 10 ezer lakosú kis városkában, Léván kapott állást – ismét a piaristáknál. Kezdetben nem tetszett neki Léva, mint írta: „e táj új gyászt hozott”. Rövid ideig volt itt, innen Nagyváradra, a premontrei gimnáziumba került, mely jó hírű, előkelő intézményben az unalmas Léva után igen jól érezte magát. Mint tanár nem volt szigorú, fegyelmet nem tudott tartani, „de mikor beszélni kezdett, halálos csend támadt” – emlékeztek rá tanítványai. Nagyvárad után rövid ideig a morvaországi Szakolcán tanított, ahol „sivár kulturálatlanság, orosz magány mélyen elrejtve”, nagyon elvágyódott innen.

Makóra kerülve – aztán a vég
Baráti közbenjárásra Makóra került, itt latint és magyart tanított. Közben, de főleg utána egyre nagyobb sikereket ért el, az irodalom vezéralakjai között tartották számon. Sikerei ellenére egyre elszigeteltebbnek érezte magát, üldözöttségi érzése felerősödött, súlyos depresszióba esett. Az is fájt neki, hogy a Nyugat nem merte megjelentetni a váci noviciátusságáról írt kisregényét.
Hosszú hónapokat – depressziója kezelésére – kórházban töltött. 1936. június végén a klinika kertjében sétálgatva orvosaival beszélgetett, többek között a piarista emlékekről is mesélt nekik. 1937 áprilisában a születésnapja utáni napon a bevett sok gyógyszer (veronal) vetett véget életének. Az oly sok szállal a piaristákhoz kötődő tehetséges, híres költőre, az egykori szegedi piarista diákra joggal büszke a piaristák nagy közössége.

Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy
Viola László
volt kecskeméti piarista diák, szerető Férj, gondoskodó Édesapa, Nagyapa, Dédapa 
2015. június 14. napján életének 90. évében visszaadta lelkét Teremtőjének.

Temetése 2015. június 29-én hétfőn 13.00 órakor a Krisztus Király Kápolnában lesz (Budapest, VIII. Kerület, Reviczky utca 9.)

Gyászolják: felesége, gyermekei, unokái, dédunokái, rokonok és mindazok, akik szerették.
Táviratcím: Viola Lászlóné, 1081 Budapest, Kenyérmező u. 8.

Géher Ferenc a maga és leányai: Jolánkai-Géher Katalin és Jolánkai-Géher Ágnes;
unokái: Janka, Kristóf, Vince és Vilmos; felesége: Gyöngyvér;
vői: Jolánkai Máté és Jolánkai Zsolt nevében, mély fájdalommal értesíti, hogy édesapja 
Dr. Géher Ferenc 
rubindiplomás orvos

életének 101. évében, rövid szenvedés után 2015. május 24-én elhunyt.

Temetésére június 16-án, 9.45 órakor kerül sor a Farkasréti temetőben.
Az engesztelő szentmise-áldozat aznap 10.30 órakor lesz a FARKASRÉTI MINDENSZENTEK TEMPLOMÁBAN (1124 Budapest, Hegyalja út, 139.)

Géher Ferenc
1011 Budapest, Hunyadi János út 15.
fgeher@gmail.com

Jöjjetek énhozzám mindnyájan
akik megfáradtatok
és megterheltettetek és én
megnyugosztlak titeket.
(Máté ev. 11.28.)

Mátéffy József (1915-2015)

Volt kolozsvári piarista diák, a MÁVAG mozdonytervező gépészmérnöke egy évszázadnyi
tevékeny, mértéktartó életét befejezve, a betegek szentségével megerősítve 2015. augusztus 13-án visszaadta lelkét teremtőjének.

Temetése 2015. augusztus 28-án 15 órakor a budakeszi temetőben, gyászmiséje 19 órakor a budakeszi katolikus templomban lesz.
A két időpont között a halottra utolsó otthonában emlékezünk.

Gyászolják: gyermekei: Anna és József és azok házastársai: András és Erzsébet, unokái: Áron és Gergely, unokamenye Eszter, dédunokái: Áron, Panni és Andris, keresztlányai Ilonka, Anikó és Enikő, továbbá rokonai és mindazok akik ismerték és szerették.
E-mail cím: amateffy@gmail.com, sürgönycím: Mátéffy Anna 2092, Budakeszi Kossuth köz 11.