A Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevele

Diákszövetségünk idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Szeretettel hívunk minden kedves öregdiákot és támogatót az évforduló alkalmából rendezendő Emlékülésre, 2014. október 11., szombat 10 órára.

Meghívó a Magyar Piarista Diákszövetség 25. Jubileumi Emlékülésére

Kedves Tagtársak, Öregdiáktársak és minden Barátunk!

Szeretettel meghívunk Benneteket Szövetségünk újjáalakulás utáni negyedszázadáról megemlékező ülésünkre!
A Jubileumi Emlékülés időpontja 2014. október 11. szombat 10 óra, helyszíne a Duna-parti Piarista Kápolna, Budapest, V. kerület, Piarista utca 1.

Az emlékülés napirendje:
1. Szentmise
2. A diákszövetségi zászló átadása
3. Elnöki köszöntők:
Oberfrank Ferenc a Magyar Piarista Szövetség elnöke
Zlinszky János a Magyar Piarista Szövetség első elnöke
4. Ünnepi köszöntő: Jelenits István Sch. P.
5. Díszoklevelek átadása
6. Zárszó
7. A jubileumi kiállítás megnyitója és a jubileumi kiadványok bemutatása
Agapé, köszöntőt mond: Labancz Zsolt Sch. P. tartományfőnök

A Jubileumi Emlékülést az MPDSZ Hagyományőrző Bizottsága készítette elő Osváth József és Strommer Pál vezetésével, a Választmány és az Elnökség aktív támogatásával.

Nagyon várunk Benneteket minél nagyobb számban!

Piarista köszöntéssel:

Oberfrank Ferenc
az MPDSZ elnöke

„A szövetség célja, hogy ápolja a piarista iskolák szellemiségét, törekedjék a piarista iskoláknak a magyar oktatásban és közművelődésben megfelelő elismertetésére, nyújtson szervezett keretet a piarista iskolák volt diákjainak az egymással és a működő piarista iskolákkal való kapcsolattartásához, együttműködéséhez.”  (Antall József)

Idén ünnepeljük a Magyar Piarista Diákszövetség 25 éves fennállását. Igen, lassan több mint negyedszázada, hogy Antall József egykori piarista öregdiák, a rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnökünk tagtoborzót tett közzé a Magyar Nemzet 1988. évi egyik számában, szervezkedésre kérve a piarista öregdiákokat. A célja, mint az idézet is mutatja: "szervezett keretet adni a piarista iskolák volt diákjainak az egymással és a működő piarista iskolákkal való kapcsolattartáshoz, együttműködéshez". Rendkívüli történelmi helyzetben, nagyszerű emberek kezdeményezésére, erős összefogásból született meg, hogy egyesületként biztosítson lehetőséget a közösségre vágyó öregdiákságnak a Piarista Nagycsaládhoz kapcsolódásra, sajátos értékeink közvetítésére és a nemes élményekhez jutásra.
Nem feledve a nehézségeket, gyönyörű ív rajzolódik ki előttünk, amikor visszatekintünk az elmúlt negyedszázad diákszövetségi életére. Az alapítók és a korán csatlakozók rendkívül gazdag belső életet alakítottak ki. Olyan közösségi létformákat, gazdag spirituális és közösségteremtő tartalmakat teremtettek, amelyek messze túlélik őket - bár Istennek hála sokan ma is velünk vannak közülük. Az idősebbeknek, különösen azoknak, akik a Magyar Nemzetbeli tagtoborzó, Antall József személyes felkérése, vagy éppen Jelenits István Sch. P. akkori tartományfőnök hívó szavára érkeztek szövetséget alapítani, és kezdetektől tevékenykednek diákszövetségünkben - különösen nagy ünnep ez a jubileum. Megalakulni, felépíteni, negyed századon keresztül folyamatosan működtetni, és tovább építgetni, pénzügyileg támogatni, programokat kitalálni és megszervezni, majd azokon örömmel részt venni... Antall József és Jelenits atya mellett további kiváló öregdiákok is szép számmal vállaltak szerepet: Zlinszky János, Szűcs Ervin, Blazsek Andor, Pesty László, Osváth József, Pataki Ervin, Weinzierl Tamás és az MPDSZ-ben is aktív szerepet vállaló piarista atyák, különösen Kemenes László Sch. P., Takáts Ervin Sch. P., Görbe László Sch. P. és Borián Tibor Sch. P., bár még sok név ide illene. Az újra-alapításkori tartományfőnök után támogatást kaptunk utódaitól is, Kállay Emilnek, Urbán Józsefnek és Labancz Zsoltnak is hálásak vagyunk az elmúlt 25 évért. Az MPDSZ 25 évét e nevek fémjelzik, de azzá, amivé ténylegesen lett, valójában azok tették, akiknek neveit itt nincs hely fölsorolni.

Az MPDSZ e negyedszázada alatt képes volt bátorítani és integrálni a volt és a létesülő piarista iskolák melletti diákszervezeteket tagozati formában, akkor is, ha nem ő kezdeményezte a helyi önszerveződést. A Diákszövetségnek nagy szerepe volt abban, hogy a közéleti felelősség vállalásával, de nem túlpolitizálódva, méltóságteljesen zajlott le a politikai rendszerváltozás a magyar piarista világban. Nagyszerű piarista tanáregyéniségek aktív részvételével élő és piarista lelkiséggel áthatott lehetett a kapcsolat a renddel. Ezt a mindenkori provinciálisok, igazgatók is támogatták. Segítettek, segítenek a közösségi helyiségek, rendezvényi színhelyek biztosításával is. Ezt – ha szerényen is – de következetesen igyekezett viszonozni az MPDSZ Piarista Alapítványa a piarista iskolák támogatásával.
Nem lehet túlbecsülni annak a jelentőségét, amit az első nagy diákszövetségi generáció tett. Az idő múlásával azonban mind a történelmi és társadalmi környezet, mind a rend és a piarista iskolák, mind a tagságunk változik. Természetes a szövetség átalakulása, változása is, de hatalmas felelősségünk az alapértékek megőrzése. A mai vezetés arra törekszik, hogy megtartsa az alapítók nemzedékét és a közvetlenül utánuk jövőket, de megnyíljon az újabb és újabb piarista generációk felé is. Ez – hála valamennyi aktív tagunk bölcsességének és piarista szellemének – jórészt eredményesen, említésre méltó konfliktusoktól mentesen zajlik.
Az újabb generációk feladata az ő megbecsülésük mellett a fiatalabbak, azaz a ma is aktívak bevonása és a végzősök figyelmének felhívása arra, hogy nyitva áll előttük az MPDSZ. Meg kell erősíteni a kapcsolatot a piarista renddel és a rendi intézményekkel, hogy a piarista iskolák számítsanak, esetleg építsenek a diákszövetségi, tagozati partnerre és szívesen támogassák a végzősök tájékozódását a Diákszövetség felé. Egy másik lehetőség a szülők megnyerése, akik maguk is tagok lehetnének. Az MPDSZ mindenképpen meg kell őrizze a 25 év jó hagyományait, amelyek számos rendezvényben, közösségi tevékenységben öltöttek időtálló formát és kínálnak spirituális, szellemi élményeket, egymásra találást.
Az újabb generációk eredménye a hagyományőrzés mellett számos modernizáció. Így újságunk, a „Piarista Diák” további kiadása mellett a Hírlevél és az új weboldal elindítása, a „történelmi tagozatok” megbecsülése, fejlesztése mellett a Budapesti Tagozat megalakítása, számos újabb program, és a Piarista Bor. Kevesen tudják, hogy fontos szerepet játszottunk a kötelező erkölcstan bevezetésében a közoktatásban. Mindebben már döntő szerepet vállaltak az újabb generációk, így az „érettebbek” Strommer Pál, Várgedő Tamás, Svastits Géza, és a fiatalabbak, Balázs Sándor, Bognár László, Mikecz Tamás, Török Bernát, Ambrus Zsolt, Hernády Zsolt, Palotai Dániel, és persze még sokan mások is. Mikecz Tamás a Hírlevél hasábjain így fogalmazott: „A Piarista Diákszövetség mély, és reményeink szerint tartós barátságok kialakulásának helyszíne, életünk egyik meghatározó élménye, kereszténységünk stramm megélésének is kiváló lehetősége. Ugyanakkor sok vidám perc és tartalmas programok is jellemzik, gyakran nosztalgiázunk, felidézzük az Alma Materben töltött évek hangulatát, miközben építünk egy XXI. századi modern Diákszövetséget. Diákéveink kiemelkedő példaképei, paptanáraink továbbra is támogatnak minket, lelkiekben és programok szervezésében is a segítségünkre vannak.”
2830 nyilvántartott tagunk van, de jó volna, ha még többen lennénk. Ugyanakkor a magyar egyesületi életben példátlan, hogy milyen sokan fejezik ki támogatásukat a tagdíj befizetésével is: a tagok 43%-a. Ez a tagság mellett az MPDSZ szervezőit dicséri. Ez továbbra is sok munkát követel. Az is fontos, hogy tagjaink közvetlenül bekapcsolódjanak alma matereikhez kapcsolódó tagozataink életébe. Mindezekért sokat akarunk tenni a közeljövőben.
Fontos jövőbeli feladatunk, hogy megértve a magyar társadalomfejlődést és a keresztény emberek és közösségek előtt álló kihívásokat, ezekre figyelemmel kínáljunk tevékenységi kereteket, lehetőségeket, alkalmakat és élményeket. Így nem csak azok érezhetik magukénak a diákszövetséget, akiket egyszer már erőszakosan elszakítottak a piarista közösségtől, hanem azok a piarista érzelműek is, akik hiába keresnek partnereket a szabadidejük értelmes eltöltéséhez és problémáik - legyen az személyes, közösségi, szakmai vagy közéleti - igényes megvitatásához, vagy egyszerűen csak ahhoz, hogy értelmes dolgokkal foglalkozva jól érezzék magukat. Mindemellett az MPDSZ - erőforrásai függvényében - de szervezett kereteket kell adjon a cselekvő szeretet-tevékenységeinek is. Ez ki kell terjedjen a piarista iskolák legfontosabb céljainak és a kevésbé tehetős családokból származó diákok rendszeres támogatására is. Az első 25 év nemes fundamentumára építve mindez megszabja a következő 25 év stratégiai törekvéseit.
Ide illik, hogy a veszprémi 300 éves jubileum után együtt készülünk ünnepelni a váci és a kecskeméti piarista iskolával is.

Az MPDSZ 25 éves jubileumát emléküléssel ünnepeljük 2014. október 11-én szombaton 10 órától a Duna-parti Piarista Kápolnában. Nagyon várunk minden öregdiákot és barátainkat, támogatóinkat is minél nagyobb számban!

A diákszövetségi jubileum média-megjelenését Mikecz Tamás főszerkesztő irányításával és Borián Tibor rendi összekötő segítségével a Piarista Diák újság és a Hírlevél Különszámok mellett jubileumi évkönyvvel is ünnepeljük. „A Magyar Piarista Diákszövetség negyedszázada 1989-2014" címmel olyan évkönyv megjelentésén dolgozunk, amely egyszerre lesz kronológiai visszatekintést és sok adatot tartalmazó kézikönyv, valamint az életünket bemutató interjúkötet, tanulmányokkal, laudációkkal és színes képekkel.
A mai Választmány és az Elnökség az aktív tagság nélkülözhetetlen támogatásával elkötelezetten dolgozik azért, hogy a Diákszövetség életének újabb 25 éve méltó legyen az első negyedszázadhoz.

Piarista öregdiák barátsággal

Oberfrank Ferenc MPDSZ elnök és Mikecz Tamás MPDSZ Hírlevél és Emlékkönyv főszerkesztő

1. Antall József felhívása a Magyar Nemzet 1988. november 17-ei számában
 
A Magyar Piarista Diákszövetség megalakulásáról
(Részlet Antall Józsefnek a Magyar Nemzetben 1988. november 17-én megjelent olvasói leveléből)
 
Az MTI rövid hírben közölte, hogy 1988. október 29-én megalakult a Magyar Piarista Diákszövetség, amelynek tagja lehet a történelmi Magyarország bármelyik piarista iskolában legalább egy tanévről érvényes bizonyítvánnyal rendelkező magyar vagy külföldi állampolgárságú öregdiák. A Diákszövetség megalakulásának deklarálása azonban csak az első lépés volt. Most kerül sor a szervező- (előkészítő) bizottság felállítására, amely a közgyűlésig látja el feladatát.
Arra törekszünk, hogy valamennyi egykori piarista gimnázium képviseletet kapjon már ebben a testületben is. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett események, az iskolák jellegének megváltozása az államosítások következtében indokolttá tette az egységes országos szervezet megteremtését. Bárhol végezte valaki tanulmányait, mint piarista öregdiák élhet a szolidaritás lehetőségével, akár mai lakóhelyén, akár pedig egykori iskolája székhelyén. (...)
A Diákszövetség megalakítására mind rendi, mind az állami főhatóságok előzetes hozzájárulása után került sor.
Kérjük mindazokat a piarista öregdiákokat, akik részt kívánnak venni a Diákszövetség tevékenységében, támogatásában, tagjai kívánnak lenni, írásban jelentkezzenek.
 
2. Meghívó alakuló közgyűlésre
 
MEGHÍVÓ
 
Szeretettel meghívunk a MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG alakuló közgyűlésére, melyet 1989. április 8-án,     szom­baton 16 órakor tartunk a városmajori kistemplomban /Budapest XII. Csaba u./.
A napirend keretén belül ismertetésre, megtárgyalásra és elfogadásra kerül az alapítólevél és az alapszabály. Megválasztjuk továbbá a vezetőséget s megbeszéljük a munkaprogramot és a szövetség anyagi ügyeit.
Az alapszabály-tervezet megtekinthető a kecskeméti és a budapesti piarista rendházban, valamint április 8-án a helyszínen. Kérünk, hozzál magaddal 3 db. meg­címzett és felbélyegzett borítékot!
 
Budapest, 1989. március
az Ideiglenes Vezetőség

A piarista diákszövetség irodája szeptember 1-től újból a régi időben tart nyitva. Tagsággal, tagdíjjal kapcsolatos ügyek 10 és 17 között, Piartourral és más ügyekkel kapcsolatosan 15 és 17 között várunk benneteket.

Kedves Öregdiáktársak!
Mindenkinek köszönjük az eddigi tagdíjbefizetéseket.
És kérjük azokat, akik két csekket kaptak, hogy az elmaradt korábbi tagdíjat is fizessék be. A vonatkozó évek már szerepel a csekken.
Többek kérésére közlöm, hogy aktív(dolgozó)tagoknak 4000 Ft, nyugdíjasoknak 2000 Ft az éves tagdíj. Aki átutalással fizet, kérem, hogy a közlemény rovatban tüntesse fel azt az évet, amelyre a tagdíj szól. Az évszámot a kiküldött csekken  feltüntettük. Jövőre már nem küldünk csekket azoknak, akik 2013-14-ben átutalással fizettek. Részükre a befizetési éveket másképpen fogjuk közölni.

Üdvözlettel,

Csepely Péter
tag- és tagdíjnyilvántartás-vezető
új email cím: csepely.peter@mpdsz.piarista.hu

Az elmúlt évekhez hasonlóan a 2014/15-ös idényben is indul a Budapest Bajnokságban a piarista öregdiákok kosárlabda csapata. A csapat tavaly a nagy sikert jelentő 3. helyet érte el. A kosárlabda csapat működését a Diákszövetség idén is erkölcsi és anyagi támogatással segíti. 

Külön köszönetet mondunk Cziffra Mihálynak, a Budapesti Kosárlabda Szövetség elnökének, piarista öregdiáktársunknak, aki anyagi támogatásával (mezek, labdák) évek óta jelentősen hozzájárul a kosárlabda csapat működéséhez.

2014. szeptember 19-én, pénteken bensőséges, szép ünnepség keretében felavatták a kecskeméti Piarista Óvodát. A háromcsoportos, hetvenöt kisgyermeket befogadó intézményben két vegyes csoport és egy tiszta kiscsoport működik. Az óvoda a Czollner téren, a Congregatio Jesu (régi keletű nevükön Angolkisasszonyok) volt rendházának falain belül kapott otthont.

Az ünnepélyes avatón Horváth Andrea óvodavezető köszöntötte először a vendégeket. Beszédében kiemelte, hogy az óvodai nevelőtestület kiemelkedő feladatának tartja az érzelmi biztonság megteremtését és a keresztény értékekre alapozott erkölcsi nevelést, szorosan együttműködve a szülőkkel. Ezután a népes számban megjelent közönség számára a piarista óvodás kisgyermekek kedveskedtek ünnepi műsorukkal. Ezt követte Labancz Zsolt piarista tartományfőnök ünnepi beszéde, melyben kiemelte: „Óvodát avatunk a mai napon. Ezt adjuk át a kisgyermekeknek, és reméljük, hogy azután sok-sok nemzedéknek. Rendalapítónkat, Kalazanci Szent Józsefet nagy öröm tölti el a mai napon, ebben biztos vagyok, hiszen ő különös figyelemmel és szeretettel fordult a legkisebbek felé". 
Az ünnepségen felszólalt még Mák Kornél alpolgármester, Kaszap Viktória, a Congregatio Jesu Magyar Tartományának asszisztense is.
Az óvodát és a három óvodás csoportot jelképező díszgyertyát Nagy Attila piarista, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda igazgatója áldotta meg.

A kecskeméti Piarista Óvoda építése az Új Széchenyi Terv Dél-Alföldi Operatív Program keretén belül, a Nevelési intézmények fejlesztése tárgyú pályázati kiíráson elnyert támogatásból valósult meg. A támogatást 2012 szeptemberében nyerte a rend, összesen közel 200 millió forintot, mely részben Európai Uniós, részben hazai központi költségvetésből származó, vissza nem térítendő támogatás. A piarista rendnek a támogatáson felül 5 százalék önerőt kellett hozzátennie a projekt megvalósításához. A munkálatok tavaly augusztusban kezdődtek, idén szeptember 1-jén már el is indulhatott az új óvoda.

Forrás: piarista.hu

A TALÁLKOZÓ OKTÓBER 4-ÉN, SZOMBATON
reggel 9 órakor kezdődik

Főbb programpontjaink:
 

• 9.00 közös reggeli ima -  a Káposztásmegyeri Plébánia ifjúsági csoportjának vezetésével - (Plébániakert)
• 10.00 előadás - Kajtár Edvárd atya, a Központi Szeminárium lelkivezetője - (Plébániakert)
• 11.00 fakultációk
  • Beszélgetés a főelőadóval - (Művelődési Ház)
  • Keresők - Kerényi Lajos Sch. P. - (Nagytemplom)
  • Engedelmesség a házasságban - Egy nagymarosi házaspár
  • Biblikus fakultáció - Radnóti Mária szociális testvér - (Református templom)
  • Élő Könyvtár és Meghallgat-lak sátor - (Napközi)
  • Kérdezz-felelek -  Brückner Ákos Előd OCist, Somogyi Sándor, Várnai Péter atyák - (Kálvária)
  • Csendes szentségimádás - (altemplom)
  • Kiscsoportos beszélgetések - (Duna-part)
• 13.00 ebédszünet - idő a személyes találkozásokra
• 14.00 szentségimádás -  a nagymarosi ifjúsági közösségek közreműködésével - (plébániakert)
• 15.00 szünet
• 15.30 énekpróba a szentmisére
• 16.00 szentmise -  főcelebráns: Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök - (Plébániakert)
• 18.00 közös éneklés - Sillye Jenő

A Nagymarosi Levél 2014. ősz
Kedves Testvérem!
Az engedelmesség a más emberekkel való együttélésünkhöz, de végső soron hívő létünk lényegéhez is tartozik. Hinni azt jelenti, hogy engedelmeskedünk Istennek, rábízzuk magunkat, de ezt az „önmagunkat kiszolgáltató bizalmat” az emberekkel is meg kell élnünk.
Miért engedelmeskedjem?
Az engedelmességet kellemetlen dolognak szoktuk tartani: le kell mondanom arról, amit én szeretnék, és engednem kell egy másik akaratnak, ami lehet, hogy nem is jó nekem. Pedig az engedelmesség alapvetően a jóért van, hogy nekem is, és annak is, akinek engedelmeskedem, jó legyen.
Az engedelmesség egészséges és szükséges az emberek együttélésében. Ha például a kisgyermek nem fogad szót a szüleinek, az könnyen veszélybe sodorhatná őt. „Nem jó az embernek egyedül” – mondja az Úr Ádámról (Ter 2,18). Mivel nem egyedül élünk a földön, és szükségszerűen egymásra vagyunk utalva, lényeges, hogy tudjunk egymásnak engedelmeskedni, vagyis nyitottak legyünk a másik akaratára, szükségleteire, és tudjunk engedni neki. Az engedelmesség a lényünkbe van kódolva, és a hitünkhöz is hozzátartozik. Hinni engedelmesség.
A Fiú engedelmes az Atyának – Jézus engedelmes a szüleinek
Amikor József és Mária háromnapi keresés után megtalálták a tizenkét éves Jézust a templomban, Jézus hazatért velük Názáretbe, és „engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51). Jézusnál ez a természetes engedelmesség nemcsak emberi mivoltának része: valójában az, hogy a Fiú, a második isteni személy, leszállott a mennyből, és megtestesült Szűz Mária méhében, engedelmességből történt. Vele kapcsolatban írja a Zsidókhoz írt levél szerzője: „Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égő áldozat. Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,5-7). Mindaz, amit Jézus értünk tett és nekünk mondott, Atyja iránti engedelmességből történt. Isten szeretet, vagyis a Szentháromság személyei egymás között örök szeretetben vannak, ezért a Fiú engedelmessége az Atya iránti szeretet kifejezése: enged neki és teljesen rábízza magát.
Az akaratunkról való lemondás egy másik akarat javára mindig küzdelem. E szenvedés oka Ádám és Éva engedetlenségéből ered: nem engedelmeskedtek az Úrnak, ez volt bűnük elindítója, az Úrtól való eltávolodásuk oka, így az engedelmesség az Úrhoz való visszatérés fáradságos küzdelmévé lett. Ezt a fáradságot Jézus is megtapasztalja, ezért imádkozik háromszor is így: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el engem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te!” (Mt 26,39.42.44) Jézus gyötrődése az ember Isten iránti engedetlenségének meggyógyítása volt: „Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.” (Zsid 5,8) Jézus engedelmessége az Atya és az irántunk való szeretetének jele, a mi engedelmességünk neki a hitünk és a szeretetünk jele. Az Atya teljes odaadással fogadja a Fiú „halálos” engedelmességét: Jézus „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, ezért Isten felmagasztalta őt.” (Fil 2,8-9)
„Engedelmeskedjetek egymásnak!” (Ef 5,21)
Ezt a felszólítást intézi Pál apostol a házaspárokhoz, vagyis a férj engedelmeskedjék a feleségének, és a feleség is engedelmeskedjen a férjének. Az engedelmesség – mivel a szeretet és a bizalom hordozója – alapvetően nem egyoldalú, hanem kölcsönös valóság. Az engedelmességet valaki részéről el is kell fogadni. Amikor például a férj engedelmeskedik a feleségének, a feleség „cserébe” gondoskodó befogadást nyújt, és viszont. Engedelmeskedni, de valaki engedelmességét elfogadni is felelősség: egymás hordozása a szeretetben. Ez azért lényeges, mert itt születik meg az emberek közötti béke is.
Mikor nem kell engedelmeskedni?
Az engedelmesség határa a bűn, vagyis amikor olyat kérnek tőlem, ami Isten parancsaival szembemegy. Jézus „mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve” (Zsid 4,15). Ő a halálig engedelmes volt, vagyis az engedelmesség az egész életet átszövi. Ha Jézus elmenekült volna az Olajfák hegyén az Atya akaratának befogadásától, ha engedetlen lett volna (pl. félelemből), nem történik meg a megváltás. Ha nehéz az engedelmesség, Jézus készségébe kell kapaszkodnunk, abból tudunk erőt meríteni. Az engedelmesség jó lélekkel való megéléséhez szükséges, hogy az imádságainkban újra és újra mérlegeljük: hogyan engedelmeskedünk, miért és helyesen tesszük-e? Jézus, te most mit tennél?
Engedelmesség: türelem és hűség
Jézus azt mondja, hogy az üdvözülésünk kulcsa az állhatatosság (vö. Mt 10,22), vagyis amikor kompromisszumok nélkül és mindig tudunk engedelmeskedni: az Úrnak, az ő Egyházának, a mellettünk élő embernek. Az engedelmesség mindig „áldott állapot”: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá, hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága…” (MTörv 30,20). Az eddig végiggondoltak tükrében talán nem túlzás azt mondani, hogy önmagunknak is engedelmességgel tartozunk. Nem a saját szeszélyeinknek, rosszra hajló akaratunknak, hanem annak az „új embernek”, aki a keresztségtől vagyunk, aki a mi új énünk. Amikor hűséges vagyok az Úr parancsaihoz, az evangéliumi mentalitáshoz, amikor Jézus szelíd türelmével viselem a szenvedéseimet, amikor hűséges vagyok a hitben meghozott döntéseimhez, amikor türelemmel szeretem a felebarátot, a bennem lévő új embernek engedelmeskedem, vagyis önmagammá leszek: „mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek” (1Pét 1,14-15).
Személyes megfontolásunkhoz:
1.      Hinni engedelmesség. Minden bűn engedetlenség, ezért az Úrhoz való visszafordulás, a megtérés a neki való feltétlen engedelmességet jelenti. Miben kell most átengedned magad neki?
2.      A szüleinknek, házastársunknak, törvényes elöljáróinknak való engedelmesség segíti őket az irántunk való felelősségükben. Az irántuk való engedelmességgel tiszteled és szereted őket. Vizsgáld meg engedelmességed lelkületét: vezet-e ebben szeretet, a feléd irányuló kötelességeik iránti tisztelet és támogatás?
Neked ki engedelmeskedik („így vagy úgy”)? Hogyan éled ezt meg? Szeretettel, gondoskodással fogadod?

Tanévkezdés a Márton Áron Gimnáziumban
A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban a tanév első napja osztályfőnöki órákkal kezdődött, majd tanévnyitó ünnepéllyel folytatódott az iskola sportpályáján. Ezután a diákok fölzarándokoltak a csíksomlyói kegytemplomba, ahol szentmisén vettek részt. Sárközi Sándor volt a főcelebráns és ő beszélt a fiataloknak – a Szent Kereszt felmagasztalása és a Fájdalmas Szűzanya ünnepe kapcsán – a keresztekről és a kereszt-elhessegető technikákról…

Egy szép délután…
Ibolya és Éva szociális testvérek és egy tucat gyerek voltak vendégei Sárközi Sándornak Csíkszeredában. a Piarista Tanulmányi Házban. Visszaemlékezés a nyári marosfői gyermektáborra, fagylaltozás, játék a kertben, hálaadás. Egy szép délután...

Fedőlapok kerültek a sírkeretekre, rajtuk fekete márványtáblák az ott nyugvók neveivel

Ruppert József, a romániai piarista rendtartomány felelőse és Kovács Sándor római katolikus főesperes áldotta meg tegnap kora délután a Házsongárdi temetőben azokat a felújított sírokat, amelyekben tizenkilenc piarista szerzetes tanár nyugszik. – Köszönettel és hálával tartozunk ezeknek a piarista atyáknak, akik Isten szeretetének magvát hintették el – hangoztatta Kovács Sándor főesperes.
A sírkert felső részében nyugosznak Reischl Artúr, Simon István és Denderle József.

A felújítási munkálatok szervezője, Fodor György piarista konfráter elmondta: mind a munkálatok engedélyeztetése, mind a kivitelezés több hónapon át tartott. A XIX. századi gyönyörű fekete obeliszk körüli sírokat új betonkerettel, fedőlappal és az elhunytak nevét tartalmazó névtáblával látták el. A legidősebb itt nyugvó piarista atya 1832-ben született, az első temetésre pedig 1896-ban került sor. Legutoljára a hosszú életű piarista atyát, Denderle Józsefet (1911–2002) temették el a kolozsvári piarista sírkertbe.
Nagy Hintós Diána * SZABADSÁG, 2014. augusztus 27.

A kolozsvári piarista tanárok emlékezete
A kolozsvári Házsongárdi temető egyik egyháztörténeti szempontból is érdekes és értékes része a piarista sírkert, amelynek fekete márványból készült obeliszkjét 1898-ban emelték. Körülötte nyolc sírban 19 elhunyt piarista szerzetespap nyugszik. Olyanok, akik a Báthory István fejedelem által 435 éve, 1579-ben alapított iskolában a jezsuitákat követték 1776-tól, s az intézet 1948-as önkényes megszüntetéséig több tízezer fiatalt tanítottak, neveltek, vezettek. E piarista szerzetesek tanárként, nevelőként, lelki vezetőként az elméleti ismeretek mellé lelki-szellemi útravalót is adtak tanítványaiknak, amellyel az itt végzettek életútjukon minden akadályt sikerrel vehettek. Kolozsváron a piarista szellem az utódiskolában, a mai Báthory István Elméleti Líceum falai közt tovább él a hagyományokkal együtt, valamint köszönhetően a Kegyesrendi templomot ellátó Szent Mihály plébániának.
Ruppert József piarista atya, a romániai rendtartomány felelőse szívügyének tekinti az elhunyt piaristák emlékének ápolását Temesváron, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, a Székelyföldön és itt, Kolozsváron is. Neki köszönhető, hogy Kolozsváron 2008-ban mozaikkeretekkel látták el az elhunyt piaristák sírjait, a végleges felújítás nyomán pedig idén Reischel Artúr és Simon István sírhelye is keretet kapott, ugyanakkor mozaikfedő került minden keretre, és fekete márványlapokon az illető sírba temetettek neveit is elolvashatja az érdeklődő. A piarista elöljáró ismét Fodor György konfrátert bízta meg a hosszas utánajárást igénylő jóváhagyások intézésével, a munkálatok megszervezésével. Mind az előző, mind a mostani munkálatok Hempel László és Hempel Dezső kőfaragó mesterek munkáját dicsérik.  A felújítás befejezését követően augusztus 26-án Kovács Sándor főesperes és Ruppert József piarista áldotta meg a rendbe tett sírkertet. A szertartáson azért imádkoztak a jelenlevők, hogy az ide eltemetett Biró Vencel, Denderle József, Erdélyi Károly, Krasznopolszky József, Nemes Endre, Patay József, Reischel Artúr, Récsei Ede, Réti Márton, Rietli Károly, Simon István, Simon Tamás, Salzbauer János, Uitz Mátyás, Vajda Gyula, Vajda Imre, Varjú János, Visegrádi Lajos, Zackar János békességben nyugodjon itt a feltámadás napjáig.
A piarista öregdiákok is részt vettek a szertartáson.
Köszönettel és hálával tartozunk ezeknek a piarista tanároknak, akik Isten szeretetét és a tudás magvát hintették el, nemzedéken át – hangsúlyozta Kovács Sándor. A sírokon kigyúlt az örök életet jelképező mécses, a piarista öregdiákok virágkoszorúval adóztak egykori tanáraik emléke előtt.
Bodó Márta * VASÁRNAP, 2014. szeptember 7.

Veni Sancte Kecskeméten - 300 éves a Kecskeméti Iskola
Gimnáziumunk tanévkezdő szentmiséjével hivatalosan is elkezdődött intézményünk 300. jubileumi tanéve. A Kossuth Rádió és a Magyar Katolikus Rádió által élőben közvetített szertartás főcelebránsa és szónoka Dr. Bábel Balázs érsek atya volt. A szentmise elején az ünneplő iskolaközösséget Labancz Zsolt tartományfőnök, valamint az öregdiákság nevében Polányi István (1956.A) köszöntötte. A diákasszisztenciát Acél Zsolt SchP tanár úr vezette. A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa adta,orgonán közreműködött Fehérvári Gábor tanár úr.
A Veni Sancte-t követő tanévnyitó ünnepségen az igazgató hivatalosan is megnyitotta a 300. tanévet. (A mellékelt fényképen a kecskeméti iskola látható).
A kedves, szép eseményről a képeket Avramucz Attila, két diákunk édesapja  készítette, amelyek többek közt megtekinthetők itt: https://www.facebook.com/media/set/set=a.10153161042547738.1073741847.110914267737&type=1
Nagy Attila SchP ig.

Veni Sancte Nagykárolyban, a Kalazanci iskolában
Becsengettek a nagykárolyi tanintézményekben is hétfő reggel. Az iskolák zömében délelőtt 9 órától kezdődött a tanévnyitó ünnepély. A rövid köszöntést követően a tanulók és a pedagógusok birtokba vették a tantermeket és az órarendek, tankönyvek kiosztása után minden a rendes kerékvágásba került.

A Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai számára, folytatva a hagyományt, az iskola védőszentjéről elnevezett templomban, ünnepi szentmise keretében nyitották meg a tanévet. Itt a Schönberger Jenő megyéspüspök által celebrált szentmisén vehettek részt az iskola tanulói, hozzátartozóikkal, valamint az intézmény pedagógusaival közösen. A legnagyobb érdeklődés itt is a kicsikre irányult, az előkészítős kisdiákok szüleik kíséretében izgulták végig az első iskolai napot.
Tőtős Tímea * Szatmári Friss Újság
2014. szeptember 16.

Iskolai évnyitó a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban
Szeptember 15-én, hétfőn csengőszó jelezte az új tanév kezdetét az egykori temesvári piarista főgimnázium tágas folyosóján a Gerhardinum Katolikus Líceum növendékei számára.
Az ünnepélyes tanévnyitó 9 órakor a líceum nagytermében kezdődött, majd az egybegyűltek átvonultak a Szent György székesegyházba, ahol 11 órai kezdettel msgr. Dirschl Johann általános helynök mutatott be szentmisét.
Tanévnyitó beszédében Jakab Ilona tanárnő, a Gerhardinum Líceum igazgatója üdvözölte a növendékeket, külön köszöntve az előkészítő osztály tanulóit, akik most lépték át első alkalommal az iskola küszöbét, valamint a végzősöket, akiknek ez az utolsó középiskolai évük, és komoly megmérettetésre készülnek. Az igazgató a tanintézet és a szülők közötti szorosabb kapcsolat és együttműködés kialakításának fontosságát is hangsúlyozta.
A székesegyházban Dirschl Johann általános helynök és Kocsik Zoltán spirituális üdvözölte az új iskolai év küszöbén a növendékeket és nevelőiket.
Megalakulása óta az Egyház küldetése a tanítás és nevelés volt. Az egyházi iskolában a tudományok átadása mellett Jézus tanítása az iránymutató, ezt az értéket igyekszik átadni a növendékeknek a pedagógus, legyen az világi vagy egyházi személy – hangzott el a szentbeszédben.
Mint azt Kocsik Zoltán kérdésünkre elmondta, a Gerhardinum Katolikus Líceumban a 2014/2015-ös iskolai évben közel 330 növendék tanul, ebből 80 gyermek az óvodában, 100 pedig az elemi iskolában. A magyar tannyelvű IX. osztályba idén 15-en iratkoztak be.
Sipos Enikő * Nyugati Jelen
2014. szeptember 16.

Szeptember 12-én, pénteken az alsógödi templomban Dr. Beer Miklós diakónussá szentelte a gödi szakképző iskolánk igazgatóhelyettesét, Valaczka János Pál piarista szerzetest.  
Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.288764241318213.1073741861.136113986583240&type=1

Szeptember 13-án, szombaton, a 11:00-kor kezdődő szentmise keretében Zsódi Viktor örökfogadalmat tett a Kegyes Iskolák Rendjében a Duna-parti Piarista Kápolnában.

Az MPDSZ öregdiákjai imádkoznak értük, mindkettejükre kérjük a Jó Isten áldását!
Forrás: piarista.hu
 
* * *

Két piarista öregdiák kezdte meg a noviciátusi évet
Két piarista öregdiák, Szabó Dániel (Kecskemét, 2013B) és Márkus Roland (Budapest, 2013A) öltötte magára a piarista szerzetesi ruhát, megkezdve ezzel a noviciátusi évet. A piarista szerzetesi utat választó két ifjú az érettségi utáni tanévét Szegeden, a rend prenoviciátusi házában töltötte. Idén nyáron kezdik meg Vácott újoncévüket.
A beöltözésre a kecskeméti Piarista Templomban került sor.  A szertartást Labancz Zsolt tartományfőnök, Lobmayer Imre novícius-magiszter és Nádudvari Miklós promagiszter vezette. Jelen volt a magyar rendtartomány piarista szerzeteseinek jelentős része is, akik a szokásos nyár végi 3 napos tartományi találkozón vettek részt a kecskeméti rendházban.
Isten áldása kísérje a két fiatalt megkezdett piarista szerzetesi útján!
Fotók megtekinthetők itt: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10153143930672738.1073741845.110914267737&type=1
Forrás: Nagy Attila SchP igazgató, Kecskemét

Lukács László piarista szerzetes a mai katolikus közélet egyik legsokoldalúbb személyisége: teológus, irodalomtörténész, volt középiskolai tanár és igazgató a kecskeméti piaristáknál, a múlt század kilencvenes éveinek első felében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Kommunikációs Irodáját vezette, ő volt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola első főigazgatója, harminc éve főszerkesztője a Vigilia című folyóiratnak.

P. Lukács a címben föltett kérdésnél sokkal súlyosabbnak érzi, hogy „a gondunkat viselő Isten” mennyire hatékony és milyen formában van jelen az életünkben. A szenvedés, különösen a gyerekek szenvedése az egyik legnagyobb próbatétele hitünknek. Márpedig a szenvedés kérdésével előbb-utóbb mindnyájan szembekerülünk, „Krisztus keresztje benne áll a történelemben, és nem iktatható ki egyetlen ember életéből sem”.

Ismeretlen objektum
A piarista paptanár tényként állapítja meg, hogy elmúlt az a világ, amikor az emberek beleszülettek a kereszténységbe. Kevés kivételtől eltekintve a legtöbb ember számára a hit ma tudatos döntés eredménye, még akkor is, ha hívő családban nevelkedik. „Napjainkra Európa elszakította keresztény gyökereit, a homogén vallásos kultúra megszűnt, a hívők kisebbségbe kerültek.” Lukács László fölteszi a kérdést: kiknek van nagyobb esélyük arra, hogy mély, bensőséges kapcsolatba lépjenek Krisztussal, és rajta keresztül az Atyával, Szentlélekkel? Azoknak, akik beleszülettek egy keresztény családba, és természetes számukra a vallásos közeg, vagy pedig azoknak, akiket a megtérés élménye indított el Isten felé? A keresztény légkörben élők hitét az ellaposodás, a rutin teheti felszínessé, a megtérők viszont leragadhatnak az élményeknél, az érzelmeknél, és ha nem tudnak ezen túllendülni, válságba juthat a hitük, amikor ezek az élmények megfakulnak. P. Lukács figyelmeztet: „A hit nemcsak élményt jelent, nem valami vallási wellnesérzés, hanem egyfelől az Istentől kapott kegyelem ajándéka, másfelől pedig az Istenre ráhagyatkozó feltétlen bizalom.” Egyúttal tudós teológusként kérdezi: vajon a teológia csak megjegyezni való tananyag, vagy pedig elvezet az egész lényünket átjáró, élő és személyes istenkapcsolathoz? A XX. századi teológia egyik legjelentősebb alakját, a német Karl Rahnert idézi: a teológia akkor igazi, ha „térdeplő teológia”, ha imádságba torkollik,„ha Jézus Krisztus Istenéhez vezet közelebb, bepillantást enged a Szentháromság életébe. A szentek és a misztikusok a legigazibb teológusok.”

Lukács László elsősorban kereszténynek érzi magát, és másodsorban magyarnak. Ezt még erdélyi látogatása során sem titkolta. Napjaink alapvetően fontos kérdésének tartja, főleg Kelet-Közép-Európában, de a világ számos pontján is, ahol faji-nemzetiségi kérdések állítják szembe az embereket és egész népcsoportokat egymással: „Képes-e a kereszténység, az egyház krisztusi testvérközössége segíteni a megbékélést, a kiengesztelődést, talán a fájdalmas emlékek tisztázását? Még egy-egy szerzeten belül is lehet hallani arról, hogy a különböző nemzetiségű rendtagok között is szinte feloldhatatlan ellentétek feszülnek.”
P. Lukács úgy érzi, hogy az életét végigkísérte a nekirugaszkodás a feladatoknak, „amiket Isten vagy a történelmi helyzet adott elém. Mindez úgy élt bennem, hogy ezzel tudom bizonyítani, hogy odaadtam magam Istennek.” Évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, mire ráébredt: „mindez tulajdonképpen semmi… szinte mindmáig dolgoztam, írtam, tanítottam, de nem a magam életét éltem, hanem a feladatokét. Most kezdek rájönni, hogy igazából elmúlik minden teljesítmény. Kecskeméten a diákotthon, a gimnázium, az írásaim, vagy akár a Sapientia Főiskola. Ha most visszanézek rájuk: megvolt, jó volt, de elmúlik. Nem a teljesítményem fontos, hanem a létem. Magamat kell odaadnom a Jóistennek, ahogy és aki vagyok.”
Lukács László ha egy pillanatot elleshetne a földi Jézus életéből, akkor az lenne, ahogyan az Atyával imádkozott éjjelente. „Milyen lehetett emberi tudattal a szentháromságos együttlétben élni?” Az ember Jézus hitének legmélyebb próbája a Getszemáni-kerti imája és elhagyatottsága a kereszten. P. Lukács bizonyos benne, hogy a Megváltó nagy emberi magányt élt át.„Minden ember, még a legjobb házasságban is, egy végső magányt él meg.” Úgy érezhette, hogy az Atya elhagyja, de ő mégis rábízza magát, rendíthetetlen hittel, a halálig engedelmesen. A föltámadt Krisztus pedig „szinte belezuhan a Szentháromságba, immár feltámadott emberségével”,Pilinszkyvel szólva: „nyitott szárnyú, emelkedő zuhanással.”
Lukács László ma sem választana más primíciás jelmondatot, mint 1961-es pappá szentelésekor: „Megismertük Isten szeretetét és hittünk benne.”Ötven éve foglalkozik teológiával, de ennél találóbb mondatra máig sem akadt. Legjobban pedig annak örül, ha teológiai előadásai után egy-egy hallgató azt mondja neki: számukra egy lelkigyakorlattal felértek az előadások. „Ilyenkor úgy éreztem, ezért megéri teológiával foglalkozni”

(Kairosz Kiadó, 2014).
Bodnár Dániel

Forrás: Magyar Kurír

A Magyar Piarista Diákszövetség tekintélyes, színes és rendkívül sokoldalú egyénisége 1926. július 29-én született Budapesten. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd 1949-ben szerezte meg elektro-gépészmérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Több mint 60 éves szakmai pályafutása alatt a Széchenyi István Egyetemen és jogelődjeiben oktatott, kutatott, publikált. 42 éven át irányította a Villamosítás és az Elektrotechnika tárgyak oktatását pályája csúcsán egyetemi docensként. A megújuló energiaforrások racionális mezőgazdasági alkalmazásának nemzetközi mértékkel is úttörő szakembere, a terület világszerte elismert szakértője. A villamossággal és a mezőgazdasággal kapcsolatos publikációinak száma 243, ebből külföldön jelent meg 35. Egyéb cikkeinek száma meghaladja a háromszázat. Több szakkönyvet és 34 egyetemi jegyzetet írt. 1953-tól 2010-ig tanári és egyéb szakmai munkásságáért 38 díjat, emlékérmet, oklevelet, diplomát, hazai és nemzetközi kitüntetést kapott. A mezőgazdasági villamos- és energiagazdálkodás területén kifejtett nemzetközi szinten is kiemelkedő tudományos és tudományszervező tevékenységéért megkapta a Chevalier de l'Ordre du Mérite Agricole kitüntetést, amit a francia mezőgazdasági miniszter, Pierre Mehaignerie tűzött a mellére, Párizsban.

Fiatalkorától kezdve népszerű társasági ember, zsúrok, bálok résztvevője, szervezője, krónikása. Fáradtságot nem ismerő nagy utazó volt, amihez nyilván a családjában és a piarista iskolában kaphatott kedvet. Gondosan sorszámozott külföldi útjai közelítettek a háromszázhoz. Élményeit megosztotta széles közönségével, kollégáival, tanítványival, öregdiáktársaival és a széles nagyközönséggel is. Érdekfeszítő idegenvezetésével, ami évtizedek óta sokakat felejthetetlen élményekkel gazdagító szenvedélye, gyakran meghökkentette, „lepipálta” a legprofibb idegenvezetőket is. Kárpátaljáról, vagy a világ távoli egzotikus tájairól hazatérve, úti beszámolói élőszóban, vetítettképes előadások formájában és színes, olvasmányos cikkekben is elérhetők voltak. De sok egyéb témában volt folyóiratszerző, amit oktató és ismeretterjesztő-polihisztor hajlama ellenállhatatlanul inspirált. Különösen szívesen írt a magyar és a piarista múltról. Ilyenkor felelevenítette volt tanáraival kapcsolatos emlékeit, diákkorának, fiatalságának közérdeklődésre számot tartó epizódjait. Rendszeres szerzője volt a Piarista Diáknak és az MPDSZ Hírlevélnek is. Leküzdhetetlen közlésvágy fűtötte, szerencsénkre.
A Diákszövetség egyedülállóan aktív, nagy tudású és megbecsült tagja volt idén augusztusi haláláig. Legértékesebb tagjaink egyike, akit soha nem felejtünk el, hiszen meghatározó alakja volt az elmúlt 25 évünknek. Hétfőnként még sokáig keresni fogják öregdiáktársai…

Zoltán Bátyánk!

Isten áldjon és legyen Vezetőd a mennyei utazáson!

Oberfrank Ferenc

„Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.” (Öveges József)
Öveges József piarista szerzetes, fizikus, matematika-fizika szakos tanár, aki egyszerű, érthető, de mégis különleges kísérleteivel szerzett országos elismertséget, Pákán született 1895. november 10-én, és éppen 35 éve hunyt el Budapesten, 1979. szeptember 4-én.

Harmincöt évvel a halála után is nagy szeretettel emlékeznek rá egykori piarista diákjai, a Magyar Piarista Rendtartomány, a Magyar Piarista Diákszövetség, fiatalok és idősebbek, akik egyaránt éveken át, hétről-hétre nagy érdeklődéssel követték kísérleteit a televízió képernyőjén keresztül. Országos ismeretségűvé a rádió, majd pedig a televízió tette. 1946-ban első előadását is már mikrofonba mondta, amely az atombobáról szólt. Ezen tanítását több mint kétszázötven előadás követte az elkövetkező 12 évben. Érdekes és izgalmas természettudományos kísérleteivel tanított, rengeteg előadást tartott, számtalan oktatófilm készítésében vett részt. Fő vezérelve a tapasztalati úton való megismerés, tanulás és tanítás volt.
Apai ágon felmenői legalább kétszáz évre visszamenőleg népiskolai tanítók voltak. Nagyapja Öveges Alajos iskolai tanító, édesapja Öveges József pedig népiskolai tanító volt, édesanyja pedig Mihálovics Ilona. Négy gyermekük született, József volt a legidősebb. Az elemi iskola első osztályait Péren végezte, a település később, iránta való tiszteletből róla nevezte el az intézményt. Szülei először a győri bencés gimnáziumba adták tanulni. 1910-ben elhunyt édesapja, de édesanyja tovább taníttatta. Miután a bencések nem minden tagja foglalkozott tanítással, szerzetesi családjául inkább a piristákat választotta. A noviciátust a váci rendházban töltötte. A gimnázium VII. és VIII. osztályát kitűnő eredménnyel végezte már a kecskeméti pairistáknál, és 1915-ben ott is érettségizett kitűnő eredménnyel.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte további tanulmányait, matematika-fizika szakon. Párhuzamosan járt a piarista rend hittudományi főiskolájára, teológiára is. 1917. december 24-én letette ünnepélyes fogadalmát, szaktárgyaiból is minden vizsgáját kitüntetéssel végezte. A későbbi Nobe-díjas Hevesy professzor (szintén piarista öregdiák) egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel.
A rend 1919. szeptember elsejétől a szegedi Piarista Gimnáziumba helyezte tanítani, amikortól középiskolai tanárként tanított, majd 1920. július 4-én pedig pappá szentelték.
A szegedi piarista gimnáziumban mennyiségtant, vallástant, történelmet és földrajzot is tanított, fizikát viszont nem. Ezt követően Tatán, majd Vácott, az 1930-as évektől pedig ismét a tatai piarista gimnáziumban oktatott. Ekkor írta első tankönyveit is. Nem árt tudni, hogy az Öreg-tó jegén reverendában korcsolyázás közben ő találta ki a vitorlás korcsolyázást. Az 1940-es évektől már Budapesten él és tanít a piaristáknál.
Azt mondják, a számtan-fizika szakot többek között azért is választotta, mert vonzódott a tárgyi, a jól bizonyítható igazságok felé. Könyvei mindig nagy sikerűek voltak, az ő idejében valójában még nem is léteztek ilyen jellegű tudományos könyvek. Az egyetemen gyakran látogatta Eötvös Lóránd tanóráit, aki előszeretettel mutatott be kísérleteket.
A budapesti Piarista Gimnázium 1946–47. tanévi évkönyvében szerepel: „Öveges Józsefet a tartományfőnök úr erre a tanévre felmentette a gimnáziumi tanítás alól és megengedte neki, hogy a Magyar József Nádor Műegyetem Gazdasági Szaktanárképző Intézetében a négy évfolyam hallgatóinak teljes fizikai képzését elvállalja.” Öveges József középiskolai tanári működése ekkor lezárult. 1947–1948-ban a Közgazdasági Egyetemen tanított, majd 1948 és 1955 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola fizika tanszékvezető főiskolai tanára volt. Az 1948-ban alapított, és az általa elnyert Kossuth-díjból, illetve különféle támogatásokból Budán vásárolt magának egy lakást, és oda költözött ki a rendházból, természetesen elöljárói engedéllyel. Későbbi években, egészen haláláig a Mikszáth téri piarista rendházba járt ebédelni.
Szerkesztőbizottsági tagja volt az " Élet és Tudomány" című hetilapnak. 1955-ben nyugalomba vonult. 1958-tól a Magyar Televizio 100 kérdés - 100 felelet című műsorának főszerkesztője lett (adása 135 alkalommal volt műsoron). A Magyar Rádióban pedig 256 előadást tartott, több mint harminc éven át volt tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) országos elnökségének.
Az élete utolsó éveiben is mindig friss volt, korán hajnalban kelt. 1979. szeptember elején agyvérzéssel kórházba szállították és néhány nap múlva meghalt. 1979. szeptember 18-án temették Zalaegerszegen. Díszsírhelye – kívánságának megfelelően – közel van szeretett édesanyja sírjához.
Én is emlékszem, fizikatanárunk, Fórián-Szabó Zoltán is sokat emlegette. Egykori tanítványai legendákat regélnek róla és óráiról. Hogy miben rejlett titka? Talán egyszerűségében, mint ahogy sokszor mondta: „A legegyszerűbb a legművészibb.” Elsősorban nem zseniket nevelt. Hangoztatta, hogy napjainkban, amikor oly sok műszaki tárgy vesz minket körbe az életben, fontos azok fizikai alapjait is ismerni. Kísérletező és bemutató tanár volt, ugyanakkor az alaptörvényeknek sziklaszilárd tapasztalati alapot igyekezett teremteni. Mindezek következtében szeretett oktatni, és mondhatjuk, igen népszerű tanár volt, a legnehezebb kísérleteket is hihetetlen egyszerűséggel tudta bemutatni, gyakran a televízió képernyőjén keresztül. Sokat még a kevésbé iskolázott emberek is megértettek kísérleteiből. Legendásan jó előadó volt, közönsége nagyon szerette.
Az órai füzetek belső lapjára kedvenc jelmondatát sokszor íratta diákjaival: "Semmiből nem lesz semmi!" Sokszor hallom Kerényi Lajos piarista atyától is, amikor ezen mondatát idézi. A fiatalokat munkára nevelte, többször hangoztatta: „nem azt akarom, hogy tudjanak egy bizonyos geometriai vagy fizikai szabályt; a célom az, hogy szokják a munkát, tanuljanak meg dolgozni!” Valahol ezt olvastam róla: „Hitt az élőszó erejében, abban hogy fontos a magyarázat. Kedvenc hasonlatát, amely egy jerikói rózsáról szólt, többször elmondta. Ez a rózsa egy ’ronda, összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, csodálatosan szép, színes virág lesz belőle’. A tankönyveket ilyen száraz valaminek tartotta, amit a tanári magyarázat tesz varázslatával teljessé, színessé.”
Tanártársainak pedig gyakran mondogatta: „A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.”

Kitüntetései
1948. Kossuth-díj
1962. Bugát-emlékérem
1963., 1964. és 1968. A Rádió és Televízió nívódíja
1964. Tata város díszpolgára lett
1970. SZOT-díjazott
1972. TIT aranykoszorús jelvény
1974. Prometheusz-érem (Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított díjat elsőként kapta meg.)
Publikációi
- Összefoglaló kérdések a fizikából
- Atombomba. Atomfizika. Népszerűsítő könyv
- Természettan - Az egész fizika. Tankönyv az általános iskolák 7-8. osztálya számára
- A legújabb kor fizikája
- Az Élő Fizika
- Kis Fizika I-II.
- Kísérletezzünk és gondolkozzunk
- A mikroszkóp és használata
- Színes atomfizika
- Klasszikus Fizika
- Sugárözönben élünk (Minerva Zsebkönyvek)
- Színes fizikai kísérletek – a „semmiből”
- Kísérletek könyve, Hogyan tanuljunk fizikát? 500 egyszerű fizikai kísérlet

"Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra."

Nyugodjék békében Professzor Úr!

Mikecz Tamás, MPDSZ Hírlevél főszerkesztő

Öveges József 35 éve, 1979. szeptember 4-én halt meg. A legközismertebb magyar piarista szerzetes. Egy személyes emlékkel és a hatását kifejező közelmúltbeli tapasztalatommal emlékezem meg róla.

Öveges "professzor" 1946-tól nem tanított piarista iskolában. Leginkább a másik tanáróriás, Kovács Mihály könyvét érdemes elolvasni, ha hiteles képet akarunk alkotni róla. A gyors tájékozódáshoz a Wikipédia korrektnek minősíthető szócikke is megteszi. Néha az öregdiákok között is felbukkan olyan, akit tanított. Jellegzetes alakját gyakran láttam 1974 és 78 között, amikor budapesti diákként a tanítás végeztével a Mikszáth téri gimnázium és rendház közös kijárata felé tartottam. Ő ebben az időszakban rendszeresen bejárt ebédelni a szerzetesi étkezőként szolgáló „lovagterembe”, s gyakran hazafelé cihelődés közben találtunk rá. Nagyon könnyű volt szóba elegyedni vele. Kis túlzással „pont olyan volt, mint a tévében”. Nekem külön szerencsémre hazafelé tartó útjának egy szakasza egyezett az enyémmel. Így aztán gyakran megesett, hogy együtt baktattunk végig a Krúdy utcán, egészen a 12-es számú kapualjig, néha tovább, a 4-6-os villamos megállójáig. Nem egyszer előfordult, hogy egy megkezdett magyarázat vagy történet befejezéséig megálltunk házunk kapualjában, mert be akarta fejezni, amibe belefogott. Mindenről szó esett közöttünk, nem „csak” fizikáról. Kezdetben ez nagy feltűnést keltett a környék lakóiban, amit Édesanyám sokáig jó érzéssel emlegetett, míg napirendre nem tértünk felette egészen a mai napig…

Pár hete a magyar televíziózás egyik legismertebb és legvitatottabb, de mindenképpen nagyon tehetséges és nagyhatású személyiségével volt találkozóm egy tudományos ismeretterjesztő adássorozat esetleges megvalósításával kapcsolatban a „Remíz”-ben. Kicsit előbb érkeztem, megkérdeztem a pincért hol szokott a híresség ülni, leültem a törzsasztalához és körülnéztem. Eszembe jutott, hogy kb. 20 éve Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány Kuratóriumának elnöke adott nekem találkozót az egyik szomszéd asztalnál, a Batthyány Alapítvány akkori ügyvezető igazgatójaként. Készülhetett belőlem, mert amikor leültem rögtön megkérdezte: „Tényleg piarista diák voltál?” „Tényleg”- válaszoltam. „Én is.”- válaszolta nagy meglepetésemre, „Debrecenben.”
Közben megérkezett a sztárriporter, akinek a világa nem áll távol az említett személyiségétől, s megindult a beszélgetés. Egyik fő témánk az volt, hogy a műsorvezető – beszélgetőtársam – mellett, milyen személyiségekre lenne szükség a hatáshoz, a sikerhez. A követelményeket hamar megfogalmaztuk: olyan valakik kellenek, akik a nézők figyelmét megragadóan, lebilincselően képesek beszélni, szakszerűen, de mégis közérthetően, lelkesen, de tudományos hitelességgel tudják megmagyarázni a téma kapcsán bemutatott tudományos ismereteket, eredményeket. Egy amerikai példa nyomán közülük egynek az is dolga lenne, hogy ugyanígy kommentálja a kutatók, orvosok, betegek és különféle szakemberek mondandóit, hogy a nézőben fokozatosan összeálljon az az ismeret és élményanyag, amivel már maga is elboldogul, és ami hosszantartó érdeklődést tart fenn benne témánk iránt. Sorra vettük beszélgetőtársam gazdag riporteri életútjának híres tudós riportalanyait, hazai és nemzetközi sztárjait, a magyar televíziózás emlékezetes tudományos ismeretterjesztő produkcióit. Elhangzott többek között Szentágothai János, Czeizel Endre, Lukács Béla, Stephen Hawking neve, s egyszer csak ő mondta ki: „Olyan valaki kellene, mint Öveges Professzor…”
Történt mindez 2014. szeptember 5-én.

Oberfrank Ferenc